Kék-barlang

*Szinte menekült a kastélyból ezen az éjszakán is, egyszerűen nem volt maradása a padláson. Annyira fülledt és száraz volt a levegő, hogy kimondhatott ő akármilyen bűbájt, nem használt az egy kicsit sem. Így felkapta magára fehér shortját, hozzá egy tejeskávé színű topot, belebújt egy kényelmes szaladgálós papucsba, és útközben felfogta haját, hátha akkor kevésbé lesz melege.
A parkba érve kicsit tanácstalanul körülnéz. Vajon hová mehetne, ahol kicsit hűvösebb a levegő? Más épületbe nem akart menni, hiszen egyből már kiűzte ez a pokoli meleg. A tó jó lenne, mert akár fürödhetne is egyet, de nem hozott magával fürdőruhát és a levegő ettől még nehéz maradna. Végül bevillan neki egy régi emlékkép, egy délután, ahogy régi barátnőjével, Myával, felfedezik a barlangot.
Felcsillanó szemekkel vág át a parkon és közelíti meg a bejáratot, ahol éppen egy kék pólós ismeretlen diák tűnik el. Kíváncsian utána siet, de a lépcsőn lefelé ereszkedve úgy dönt, hogy inkább megszólal, nem lenne jó, ha külön utakon indulnának el, aztán utána meg ráhoznák egymásra a frászt.*
- Hahó! - kiált egy picit hangosabban a kelleténél. - Megvárnál? Itt jövök mögötted - adja meg a szükségtelen információt, erre valószínűleg a fiú is rájött már.

*Arwen ezen a szép és meleg estén nem tud aludni. Izzad, mint egy ló, finoman és nőiesen. Így felöltözött, egy halvány sárga mini szoknyát és egy halvány kék blúzt vett fel. Lesétált a klubhelyiségbe, de nem látott senkit, persze ilyenkor ki lenne ébren. El is indult az ajtó felé, majd lesétált a lépcsőn. Kinyitotta a suli bejárati ajtaját és kilépett a parkba. Itt még nagyobb volt a hőség, mint a szobájában. Meglátta azt a fát ahol elsőnek találkozott Daniel-el. Jó ízűen elkezdett röhögni, mert még mindig nem tudja elfelejteni, hogy járt porul a mosómedvével. Aztán még Daniel mutatta meg neki az egész sulit, így emlékezett rá, hogy van egy hűvös hely, még hozzá a barlang. Emlékezett rá szép táj és még le is rajzolta. Így neki indult felfedezni merre is lehet, mert rég járt arra és már elfelejtette, hogy kell odamenni. Egy kis bolyongás után fedezte fel a kis utat, ami egyenesen odaviszi. Mivel úgysem látják, mert valószínűleg mindenki alszik, így szökkenve folytatja az útját. Mikor odaért a barlanghoz, drámaiasan körbenézett és visszagondolt, hogy Daniel a szívbajt hozta rá. Szép kis emlék, közben a bokájára nézett, ami akkor kiment. Beljebb lépett a barlangba és hangokat hallott.*
~Nem vagyok egyedül? Csak ne egy tanár legyen. Mondjuk már elmúltam 18. De ez a hang ismerős..~
- Amelie?
*Kérdezi bár lehet, hogy a lány nem hallotta. Így hangosabban kezdte mondani, hátha előbukkant a lány.*
- Amelie, te vagy az?
*Kiabálja, majd megáll a barlang bejáratánál. Óvatos lépésekkel megy beljebb, de két lépés megtétele után meg is áll és várja a választ, ha jön.*

*Miközben teljesen nyugodtan, de tényleg, azt hiszi az ember, hogy legalább ilyenkor nem találják meg, de nála az ilyenek soha nem jönnek be… Pontosabban egy „köszönést”. Hátrafordul, és egy lányt pillant meg, és készségesen eleget tesz a kérésnek, és megáll, ezzel megvárva a lányt. A bemutatkozáshoz már nyújtaná a kezét is, amikor újabb megszólításokat hall. Amikor kissé elcsendesedik a vízhangzás, akkor kezd bele a monológjába.*
-Hát, ha jól hallottam, akkor… Üdvözletem Amelie!- *Ajkaira egy kis mosoly kúszik. A kedvesség alapfoka nála is meg van, és annak ellenére, hogy általában üde, és felszabadult szokott lenni, ma valahogy egy kicsit mogorvára fogta a kedvét, bár ki tudja, még feldobhatják a kedvét. Aztán a lépcsősor tetejére pillantva egy újabb lányt pillant meg, aki valahonnan ismerős neki.*
~Hmm… Biztos a klubhelyiségben találkoztam vele, bár nem biztos.~ *Gondolja magában, ahogyan kissé felméri a lányt. Végül kezét felemelve int egyet.*
-Gyere nyugodtan!- *Bár az ő hangja cseppet sem nőies, és magas, inkább az a tipikus, védelmezően, mély férfihang. Végül aztán, lesiet a maradék pár lépcsőfokon, és egy stabilabbnak mondható területen várja meg a két lányt, hogy megérkezzenek mellé.*

*Hálásan veszi észre, hogy az ismeretlen srác bevárja őt, így azért magabiztosabban lépked felé a kissé meredek lépcsőn. Egy fokkal felette megáll, és a kérdésre bólint egyet.*
- Igen, Amelie Clarkson - mutatkozik be, majd várná, hogy a fiú is megmondja nevét, de az valahogyan elmarad.
*Már éppen kezdené szokásos stílusában kioktatni a kissé mogorva fiút, amikor egy kiáltás beleszorítja a szuszt is. A hangra félig hátra fordul, és ajkaira egy kis mosoly kúszik. Válaszolna, de a fiú ebben is megelőzi.*
~Ejj, milyen szép férfias hangom lett hirtelenjében...~
- Gyere csak Arwen, én vagyok az, lent megvárlak - szól azért ő is oda a lánynak, majd visszafordul, de addigra a fiú már a biztos talajon áll.
*Ő maga kicsit óvatosabban követi, nem szeretne megcsúszni és eltörni a lábát, kezét és esetleg a nyakát, nem tudná hogyan megmagyarázni a történteket, és amúgy sem szeret a gyengélkedőn feküdni. Az más, ha gyógyítani kell, arra szívesen vállalkozik, de rajta csak ne kísérletezgessenek. Az utolsó lépcsőről kecsesen lelépve sóhajt egy nagyot, itt végre hűvösebb a levegő, és már nem érzi magát annyira kiállhatatlannak, mint például két perccel ezelőtt. Elnéző mosollyal ajkain fordul a fiú felé.*
- Tudod, az előbb valahogy elmaradt a bemutatkozásod, és bár egy ideig szerény személyem volt a Pugnax prefektusa, a többi kar diákjainak nevét nem tudom - hangja kedvesen évődő, de nem tudja nem felhívni a hibára a figyelmet.

*Arwen a biztató hangokra beljebb merészkedik és óvatosan lépked nehogy megcsússzon. Mikor leért a lépcsőkön a két személy előtt megállt. Mivel a lányt ismeri, így a fiúhoz fordult.*
- Szerintem már találkoztunk, de azért bemutatkozok. Togi Arwen, signumus prefektus.
*Mikor bemutatkozott közelebb lépett a vízhez, ahol lágy szellő suhintotta meg a szőke hajfürtjeit. Leguggolt a víz mellé, majd belemártotta a kezét, hogy megnézze milyen a víz. Odafordult a többiekhez, így szólt.*
- Kellemes a víz.
*Fordul vissza a vízhez, egy elégedett mosollyal.*

*Kezeit zsebre vágja, és úgy nézi, ahogyan a két lány leevickél a lépcsőn. Amelie beszédére egy kicsit felvonja a szemöldökét.*
-Hát, gratulálok a prefektusi mi volthoz, és ami a bemutatkozásomat illeti…- *Egy pillanatra elhallgat, és rá pár percre máris hallhatja Arwen bemutatkozását. Amleire pillant, kissé elégedett mosollyal.*
-És lásd, ezzel megúsztam két bemutatkozását.- *Kinyújtja a kezét Amelie felé, várva, hogy megrázza.*
-Damon de Ravin, Signumusos diák, örvendek!- *Amint meg volt, vagy sem Amelievel a kézfogás, automatikusan Arwen felé nyújtja ki a kezét az újabb kézrázásra. Talán kissé pimasz, meg mogorva, de hát hiába, néha ingerlékeny, és néha túlzottan ingerlékeny. Arwen megjegyzésére bólint egyet.*
-Hát, ahogy gondolod. Bár állítólag van itt valami szörny, szóval csak óvatosan.- *Bátorító mosoly, és a barlang folyosóit kezdi pásztázni, vajon merre menjen? Balra, vagy jobbra? Hol lehet hidegebb. Végül vállat rántva elindul a bal oldali járaton. Ha jól emlékszik, akkor errefelé van a barlang része, nem pedig a zöld növényzeti. Egy pillanatra megtorpan, és hátra néz.*
-Esetleg jöttük, vagy itt maradtok? Csak, mert személy szerint én még egy kissé hidegebbet is elfogadnék.- *Fejtegeti a véleményét, miközben a két lányt figyeli.*

*Szinten egy szemöldökfelvonással reagál, még a szemeit is forgatja, és már a bemutatkozás előtt sejti, hogy a fiú melyik kar tanulója.*
~ Szemtelen és Signumusos, mintha csak Myát hallottam volna... ~
*De jólneveltsége azonnal megmutatkozik, rögtön kezet ráz a fiúval. Arcára társalgási mosolyt varázsol, olyat, amilyennel az otthoni vendégeket mindig elbűvölte. Nem volt teljesen őszinte, de mosoly volt, és ez több mint semmi.*
- Én is örvendek! - bólint a fiú felé, szemeiben már nyoma sincs az előbbi piszkálódásnak. Hiába, megállni nem tudta a dolgot, meg mindig jó murinak tartotta a signusok piszkálását, heccelését.
*Arwen megjegyzésére megfordul, és nagyot sóhajt. Már legszívesebben mondaná, hogy kár, amiért nem hozott fürdőruhát, de Damon megjegyzésére egy újabb kép villan be, ezért a lány mellé lép, és elhúzza a víztől.*
- Igaza van, tényleg él egy lény a vízben. Kicsit félelmetes, de szerintem ő jobban fél tőlünk, mint mi tőlünk - mosolyog a lányra, majd a fiú kérdésére bólint egyet.
- Mennénk, ha nem zavarunk, jól esne egy kicsit hűvösebb levegő ez után a nap után - von vállat. - Viszont arra még nem jártam - mutat arrafelé, amerre a fiú elindult. - Szóval, akár mutathatnád is az utat, mi pedig követünk - fejti ki véleményét.
*Azt már persze nem teszi hozzá, hogy múltkor egy járatban rossz felé kanyarodott, és majdnem lezuhant több métert. Inkább megtartja magának ezt az információt. Ha Damon elindul, akkor ő követni fogja pár lépés távolságból.

*A fiú kézrázását elfogadja, majd Arwen Damon mondatára ügyet se vesz, csak tovább játszadozik a vízzel. Mikor azonban Amelie elrántja a víztől dühösen néz a lányra. Pont ő az aki nem hisz ilyenekben, bár amit a Legendás Lények Gondozás órán tanultak, hogy Kákalag él a vízben, kicsit elrettentette. Mondjuk az pont a tó volt, de lehet ebben is ki tudja. Azért annyira nem szokott figyelni az órákon, hogy tudja melyik vízben mi él. A fiú kérdésére bólint, majd felkarolja Amelie-t és Damon nyomába erednek. Mivel csak ennél a résznél járt, így inkább a lány mellett marad, mert nem szeretne itt elveszni. Ahogy mennek beljebb a járatba egyre hűvösebb szellő fújja meg a hajukat. Arwen nem figyelte, hogy hova lép, így egy kisebb kőben megbotlott és meglökte Amelie-t és ha a lány nem szerzi vissza az egyensúlyát Damon-nak csapódik.*

//FAAAAAAAGY van!//

*Nevetéssel szemében pillant Arwen dühös arcára. Csak nehezen tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el.*
- Ne nézz rám így, komolyan mondtam, hogy él itt egy lény - magyaráz türelmesen. - Láttam már egyszer, még Mya talált rá anno, vagy a lény rá? - néz kérdőn, majd legyint egyet. - Mindegy is, a lényeg, hogy kicsi, fekete gombszemei vannak, hatalmas kígyóteste, és rendkívül félénk - magyaráz gesztikulálva, de a mozdulatban és mondandóban is megdermed, amikor a lány menet közben megbotlik, és meglöki őt.
*Egyik kezével a falba kapaszkodik, és kicsit lehorzsolja, de a másikkal az előtte lépkedő Damon vállába kapaszkodik, és kicsit meglöki a lendület miatt. Amint visszanyeri egyensúlyát, elengedi a fiút és falat is, majd hátra fordul a lányhoz.*
- Te jól vagy? - kérdezi, hiába, rögtön felébred benne az ösztön, hogy ha baj van, akkor segítenie kell. - Figyelj egy kicsit jobban oda, itt nem lehet csak úgy lazán sétálni, mint kint a parkban. Nem hiszem, hogy örülnél, ha egy rossz lépésnél kimenne a bokád! - inti meg a lányt kicsit dorgálva, majd előrefordul.
- Bocsi, hogy meglöktelek - kér elnézést Damontól. - De mögöttem egy kicsit két ballábas signusos prefi bandukol - félig oldalra fordul, hogy lássa, mit reagál majd a lány.
*Már sokkal jobb a kedve, mióta nem abban a rekkenő hőségben kell tartózkodnia, és hát egy signumusost mindig élvezet piszkálni, erre már nagyon korán rájött.*
- Ha mindenki egyben van, akkor akár tovább is mehetnénk - mosolyodik el, majd amikor senki nem figyel rá oda, kicsit sziszegve megtapogatja lehorzsolt tenyerét.

*Amelie véleményére csak vállat ránt, és nemes egyszerűséggel mondja a szavait.*
-Én sem jártam még ott, de egyszer mindent fel kell fedeznünk.- *Aztán gyorsan megrántja a vállát, és tovább indul az egyik járaton. Nem szokása, hogy jobban kifejtse a véleményét, szokása, hogy arra megy, pontosabban tör, amerre a feje vezeti. Szóval ők, mint a három… Torneransos diákok sétálgatnak a barlangba. Ahogyan nagyon elmélyülten kerülgeti a kavicsokat, egy nyomást érez a vállán. Reflexből hátra fordul, és már kezdene a meg szokott stílusában beszélni, amikor is azt hallja, ahogyan Amelie lekorholja a pórul járt Signumus prefektust. Hát végül is… Igaza van, így nem is kezd bele a beszédébe.*
-Ugyan már semmi gond. Néha el kell követni egy-két rossz választás, csak, hogy utána megtalálják a megfelelő prefektust.- *Az valamelyest szinten lenézés lenne Arwen felé, de hát hiába, ha neki ilyen kedve van, akkor így viselkedik. Végül aztán vállat ránt, és tovább indul a barlang egyik járatán, ahol már kellemesen hűs idő van. Egy nagyobb barlang üregben megáll, és egészen jó rálátásuk van az egyik kisebb patakra.*
-Nos, ha itt akarsz, akkor megferedőzhetsz. 10 centi mélyen maximum Kákalag bébik úszkálnak.- *Ajkaira egy kis mosoly kúszik, ahogyan tájékoztatja Arwent a dolgokról. Jó maga pedig a hátát a falnak veti, és megkönnyebbülten sóhajt, ahogyan hátát lehűti a hideg kő.*

*Arwen Amelie leszidására nem tud mit mondani, mert tényleg igaza van de hát tehet arról, hogy rossz helyre lépet. Mondjuk igen, mert nézhetett volna a lába elé is. Mivel ez így jött ki nem tehet semmit. Csak leguggol a fájós lábához, pont ahhoz ami múltkor is kiment mikor itt járt. Kicsit sántikálva de megy egy pár lépést előre, hogy lássa mennyire is rossz a helyzet. Amelie kérdésére csak bólint, Damon megjegyzésére nem szól semmit. Elengedi a füle mellett.*
~De neveletlen itt valaki. Mivel nem használom ki, hogy prefektus vagyok ezért megússza, de mindenképp szólok Cassandra prof.-nak, hogy tudja mi a helyzet.~
*Tovább sétálnak a járatban, Arwen nehezen mozog a lába miatt. Mikor kiérnek a járatból egy kisebb patakot fedeznek fel. Damon úgy mond poénos megszólalására, csak vállat von.*
- Köszi, hogy tájékoztatsz, de voltam Legendás Lények Gondozása órán és figyeltem. Nem akarok megmártózni ahhoz túlságosan fáj a bokám.
*Levette a papucsát, majd leült. Lábát felhúzta és úgy kezdte el vizsgálni a bokáját. Kicsit feldagadt, de nem vészes egy kis borogatással és pár nap pihentetéssel hamar elmúlik. Nyomogatta a bokáját, hogy a fájdalom lejjebb menjen. Közben nézte a patakot, mert csodálatos látvány volt. A szeme csak csillogott a látványtól.*

*Először úgy gondolta, legjobb lesz lepihennie, ám ahogy haladtak a folyosón, egyre nagyobb kedve lett volna körülnézni egy kicsit. Talán nem is a kastélyban, hanem a parkban... Mikor aztán átgondolta, eszébe jutott, hogy az ismertetőben felsorolták az összes kastély körüli helyet, amelyek között már akkor több megragadta a fantáziáját. Megtorpant, és útitársára pillantott, aki követve páldáját, megállt.*
- Nem lenne kedved sétálni egyet? Tudom, hogy izé... azt mondtam, hogy aludni szeretnék, mert ez igaz is, de szeretnék körülnézni is, és jobb lenne nem egyedül menni.
*Megvárta a választ, és mikor kiértek a levegőre, tanácstalanul megtorpant.*
- Hová lenne kedved menni? Érdekes lehet a park körüli terület. Mondjuk a Kék-barlang?
*Topogva várta a reagációt, és eszébe jutott, hogy egyre sűrűben teszi ezt, amióta az iskolában van.*

*Naomi csendes léptekkel követi szaktársát,aki még nem nagyon tudta merre menjen.A lány nem szolt bele csak követte megvonta a válát aztán látta a lány hogy megált.Naomi is lefékezett a tempójával majd a lányra nézet.*
-De mehetünk sétálni ugyse akarom halálra unni magam egy szobában.Semmi baj mehetünk.
*válaszolja halvány mosolyával.*
~Szimpi csaj.Nah legálább nem unom magam halálra.Semmi kedvem nem lett volna bent kuksolnom.~
*Kiiértek majd a lány ujra megált.Nomi kérdően nézet Talcarin-ra de addigra a lány már elkezdte a mondókáját.*
-Kék barlang? jol hangzik tetszik a neve mehetünk.biztos szép hely.
*Mondja aztán a lányra tekint.*

*Lassan haladnak, lépteik alatt recsegnek az ágak, ahogy beérnek az erdőbe. Sűrűn ültetett öreg fák roskadoznak, nagy lombkoronájukról lehullik náha egy levél. Talcarint elbűvöli a hely, annak ellenére, hogy eddig mindig az erdőben élt. Talán pont ezért. Mélyet szippant a friss levegőből és egy cinikus mosolyt villant a mellette haladó lányra.
~Cigaretta.~
*Beljebb érve az erdőbe, egyre öregebb fák tornyosultak előttük, s ezeknek nagy gyökere sok helyen feltört a föld alól. Magabiztosan lépdelt, belemerült a gondolataiba. A kellemes csöndet végül ő törte meg, mikor elővigyázatosan szólt a lánynak, hogy vigyázzon, könnyen el lehet bukni a nagy ágak és gyökerek között.*
*Az ösvény felfelé vezette őket, és apránként kirajzolódott előttük a barlang bejárata.*
~Milyen szerencse, hogy nem tértunk le az útról, különben eltévedtünk volna.~

*Naomi ámulva bámulva lépdel szaktársa után.Tetszik neki a hely majd a lányra pillant aki ugyanilyen véleményel van a helyről.Halja ahogyan Talcarin figyelmezteti hogy óvatosan,demire kimondta már ügyetlenül meg is botlot majd a térdét bevágta egy fatörzsbe..Nah mindjárt nem volt neki nagyon tetszetős ez a hely.*
-A francba..áááóóó
*Enyit nyögöt ki majd letérdelt száját szélesre huzta két kezét a térdére helyezte aztán próbált felálni.Mikor jobban lett leseperte farmer nacijárol a földet.*
-Szép ez a barlang.
*Lecsüccsent egy sziklára a barlang bejára elé,majd felhuzta a sebesült lábán a farmert,és nézte.Piros volt.Nomi megvonta a válát majd lehajtotta a nadrágját.*
-Hm ebcsont befor.Amugy te honan érkeztél?
*Tett fel egy kérdést adig kinyujtotta a lábait és a combjára helyezte támaszkodva mindkét kezét és ugy figyelt tovább.*

*Felszisszent, mikor a másik beverte a térdét, és magában szitkozódott.*
~Hát nem megmondtam, hogy figyelj!?~
*Persze tudta, hogy ez már késő volt, sőt lehet, hogy a megjegyzése miatt bukott el a lány, mert megijedt.*
~Francba!~
*Összehúzott szemöldökkel meredt a piros sebre, és a lány egyértelmű nemtörődömségén meglepődve, kicsit aggódva szemlélte a vállát vonogató extremus-os társát.*
*A nyilvánvalóan figyelemelterelő kérdésre elhúzta a száját, de ennek ellenére leült egy másik sziklára, és belement a játékba.*
- Svédországból, egész pontosan Gallivare-ból. Édeasanyámmal élek ott amióta az eszemet tudom, egy nagyon szép kis erdőben. Ő ugyanis tünde. Szerettem ott élni, mert sok elfoglaltságom is volt, tudtam tanulni is... Na de várjunk. Mintha említetted volna, hogy az iskolából még emlékszel valamire. Ezek szerint te már kiskorodtól kezdbe suliba jártál? Mert én, nem.
*Pillantását egy nem messze lévő fára szegezte, ami nagyon is felkeltette az érdeklődését, mert furcsa alakzata volt. Közben odafigyelt a kartársára is.*

*Naomi felpillantott és csak anyit vett észre h Talcarin összehúzott szemmel figyelte a lány térdét.De nem érdekelte.Látta rajta hogy szaktársa is sajnálta egy cseppet csak nem mutatta ki.a kérdésre elhuzta ugyan a száját,erre Naomi halvány mosolya jelent meg,aztán Talcarin is leült egy sziklára.
-Értem.Svédország az szép hely.A bátyám lakott kint és néha le le ugrottam hozá, onan tudom.Ez mind szép és jó neked.Én Angliábol jövök.Igen jártam suliba.aztán a szüleim... nah mindegy .. valahogy idekerültem.
*Mesél össze vissza, néha le fel hajtja a fejét,bár már a sírás környékezi meg de őt még sose látták sirni még szegény szülei sem..aztán megpróbál valamit kitalálni hogy gyorsan elterelje a szót.Közben két kezét összekulcsolja és elkezdi kiropogtatni.figyeli a lány szúrós tekintetét,akinek biztosan nem tetszik ez a fajta szokás..aztán lepilantott tonacsukájára,össze vissza zárta a lábát,unalom űzésnek mindig ilyeneket talál ki.*
-Hé mit figyelsz ilyen éberen? Van ot valami ?
*Kérdezi hiszen a lány nagyon figyelt arra a furcsa fára.*

*Összehúzott szemöldökkel csóválja a fejét, mikor a lány bemutatja neki a kéztördelés, a láb oda-vissza csavargatás és az egyéb figyelemelterelő műveleteket.*
- Nem, semmi... érdekes.
*Aztán újból lenéz a lány sérült lábára, és hosszasan méregeti, majd felpattan a szikláról.
- Ha gondolod visszamehetünk a kastélyba, hogy ellásák a sérülésed. Ha pedig nem, menjünk tovább, legfeljebb nem maradunk olyan sokáig.
*Furcsa mosolyba vágta az arcát, ami leginkább fintornak illett be.*
- Segítsek?

//Fagy//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

[Jacquelinne]

Lassú, apró lépésekkel halad egy fiú a Pillus hálókörlet felől elindulva. Talán meg is lepődik, aki nem ismeri Krisztyt, hogy hogyan tudod egy fiú felmenni a különös lépcsőn, hisz csak lányok léphetnek be a lány hálótemekbe. Értehető! Bár a mai világban kicsit elévült szokás. Most azonban szerencsére senki sincs a csevegőben, így nyugodtan haladhat lefelé. Szürke térdnadrágot visel, melyek mutatják férfiasan lábait. Felülre egy mellkasához feszülő, fehér pólót vett fel, szálkás izomzatú testét megmutatva. Karjára borítva cipel magával egy garbót, ami a fekete és szürke árnyalatai folalja magába, mégpedig csikozás formájában. Csak arcvonásai azok, amik engednek következtetni kilétére, de csak azoknak, akik ismerik. Elbújik, megint....Álarcot vonva maga köré, mintegy védőpajzsot.
Kellemes nyár este van, így nekiindul egy kis sétának. Elhagyja a jelenleg Pillusoknak kijelölt sátortábort és a barlang felé indul. Régen volt már a Kék barlangban, egy fiú társaságában, aki azóta eltünt. Na meg a kis jószágát nevelgett itt LLG-re. A barlang fura belső pázsitjához érve letelepedik egy fa alá. Beletúr kócos, éjkék hajába, megdörzsöli borostás állát, és csodálja a különleges tavat.

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Aug. 14 2009, 09:33

Sery ma korán kelt hogy kilátogasson ide, mivel itt még sosem volt. Nem is igazán tudja hogy talált ide csak úgy ment az orra után. De itt legalább megint egyedül van. Nem akar most senkivel találkozni ha az nem Koni vagy Kumiko. Egy laza kapucnis felső van rajta egy egyszerű csőfarmerral. Haja felkötve így most nem fújja a szél amit annyira szeret. Vörösesbarna szemei zavartak voltak. Megáll és a mellette lévő sziklára leül, majd lábai felhúzva térdénél összekulcsolja a kezeit fejét pedig karjára hajtja, és hagyja hadd uralkodjanak el rajta gondolatai, érzései. Soha senki nem látta még így és ha esetleg valaki így találna rá nem biztos hogy elsőre felismerné.

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Aug. 14 2009, 09:41

*Koni ma már 5 óta kuksol a szobájában.Vissza emlékszik a Trójában töltött napra.De egy idő után megunja és elindul fölfrissülni a parkba.Még nincs kinn senki.Konit ez nem zavarja.Sőt örül is neki.
Még mindig fáradt.Elér egy barlanghoz és észrevesz egy alakot.*
-Szia Sery!-*odamegy puszit nyom Sery arcára és ő is leül.*
-Te itt vagy ilyen korán?
*Kérdezi csak azért hogy legyen valami téma.*
-Szép hely ez a barlang.Kár hogy csak most fedeztem fel.
*Koni nem tudja miért fáradt ennyire.Lehet hogy azért mert egész este hajkurászta madarát?De lehet hogy nem.Bárhogy is legyen nagyon nagyon fáradt.*

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Aug. 14 2009, 09:53

Mikor meghallja a lépteket ijedten kapja fel a fejét. De mikor látja hogy csak Koni, gyengéden elmosolyodik de a puszira nem reagál. Nem szokta még meg.
-Ahha, nem tudtam aludni Alania miatt. Elkezdte csipkedni a fülem, hogy adjak neki kaját. De mikor mondtam neki hogy fogjon egeret, megsértődött, és tovább csipkedett csakazértis alapon. Úgyhogy inkább elmenekültem.-magyarázza csöndesen de így is érthető mivel a barlang falai visszhangot vernek.
-Jah szép.-válaszolja oda sem figyelve mert megint elveszett Koni tekintetében. Majd nehezen ugyan de elfordítja a tekintetét és visszahajtja a fejét.-mffsjvfbcsa-morogja, majd felnéz és javít-És mért vagy ilyen fáradt?? Olyan a szemed mintha semmit nem aludtál volna.-kérdezi kedvesen és szemében kiváncsiság csillog. Már nyoma sincs a zavarosságnak.

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Aug. 14 2009, 10:00

-Milyen szemét ez az Alania.De nekünk külön szobáink vannak nektek nem?
-Nem tudom miért vagyok.Biztos a madaram miatt.1-ig üldöztem és ötkor keltem.De azért nem fogok elaludni.
-Most visszatérve veled ilyen szemetek a signimusosok?
-Mert ha igen akkor én fölkeresem őket és és...Még nem tudom mit csinálok.
*Koni most lejön a barlangról és elkezd föl alá járkálni.Ilyet eddig csak a szobályában csinált de most nem nagyon érdekelte hogy hol csinálja.*
-Ma fél kettőkor van programod?

Tárgy: Re: Kék-barlang Pént. Aug. 14 2009, 10:11

-Már mért lennének szemetek? És hogy érted a külön szobát? Mi ötösével vagyunk egy szobában külön a lányok és külön a fiúk. Heh, ezek a madarak. Csak a baj van velük, de én már nem tudom mi lenne velem Alania nélkül. Tudod őt a saját pénzemen vettem amit én kerestem.- mondja halkan.
Majd már csak a vizet nézi próbálva nem figyelni a járkálásra, de egy idő után megunja-hagyd már abba bele fogok szédülni a vízbe ha továbbra is járkálsz.-nevet fel. Jól esik neki ez a kis nevetés még ha felszínes is.
Majd visszafordul a vízhez csakhogy aztán olyan gyorsan kapja oda a fejét , hogy még a nyaka is beleroppant.-Ez randi akar lenni?? Igazából semmit. Mert?-kérdezi kíváncsian??

/fagy,denagyon/