*Hintázik a székén, közben malmozik és felettébb érdekesnek találja, hogy megfigyeli a többieket. Gesztusokat, arcvonásokat, mozgást, mindent raktároz.
Csendes figyelő, feltűnést nem kelt. Kifejezetten jó kém válna belőle.
A professzor belépőjére egy apró szemöldökfelvonás a reakciója.
A sötét ördög a sarokban abbahagyja a széken való billegést, majd előre hajol, könyökeivel az asztalon támaszkodik, úgy hallgatja a nő kérdéseit a diákokhoz.
Többek között az is szemet szúr neki, hogy egy elég magyaros csengésű név tulajdonosa is van a teremben. Persze lehet van több is, sőt az is lehet, hogy az illető valójában nem is magyar, de mindegy. Ezt majd könnyű lesz kideríteni, ha egyáltalán ki szeretné. Elég lenne csak elejtenie egy pár magyar szót.
~ „És Miss Darnay, hogyan számoljuk ki a névszámot, illetve mire kell figyelnünk mesterszámok esetében?” ~
A kérdésekből az derül ki számára, hogy rajta kívül szinte mindenki volt az előző órán.*
~Remek~
*A professzor kérdésére nagyon egyszerű a válasza*
-Nem.
*Mivel ez így elég setének és túl tömörnek, amolyan székelyesnek, sőt, nemtörődömnek hat, azért kiegészíti, még akkor is, ha legszívesebben tényleg ennyiben hagyná. Hol érdekli őt, hogy a tanár miért szereti az egyiket jobban mint a másikat? Tanítsák meg neki és kész.*
- Bár a legegyszerűbb magyarázat talán az, hogy Püthagorasz jóval régebben élt, és általában a tantervet úgy szokták felépíteni, hogy az első zseni felfedezéseire építik a következőt.
*Jó ezt meg nem egészen így akarta mondani, így elég gyökér beszólásnak tűnik.*
-Gondolok itt arra, hogy végül is ő volt, aki minden dolgok lényegének a számot tette meg. Gyakorlatilag ezzel elindított egymástól függetlenül sok-sok tudományt, ráadásul ez az egész felkarolta a miszticizmust és a racionális tudományokat, mint a matematikát is.
*Persze nyilván más oka is lehet/van. A történelmet is lehetne kezdeni a XX. századtól, de akkor nem látná át az ember a múlt eseményeit, amik elvezettek eddig.
Az is előfordulhat, hogy hatalmas bakot lőtt, de sebaj, ez a nő nem tűnik olyannak, aki keresztben nyeli le a hülyéket.*

*Jó hangulatban van, igaz nem sokat aludt az éjszaka (fránya idő eltolódás, hát nem lehet így kommunikálni rendesen a világ másik felén maradt ismerősökkel) de legalább számára hasznosan töltötte el az időt. Igaz talált volna sokkal kellemesebb elfoglaltságot is, de az élet nem csak olyasmiből áll. -> Ez volt a poén helye. Kinyújtóztatja végtagjait és elnyúlik a székben, a támla a háta közepét támasztja már, olyan szép ívbe feszül meg ásítás közben, ha a lába nem lenne beakasztva a padba, akkor most olyan igazán isteneset zakózna.*
- Áááh, ez eddig nem valami nagy szám.
*Él a gyenge kis "szóviccel" inkább csak magának, mintsem a többieknek, sötét fürtjeibe túr aztán előre lendül, hogy egy koppanással ismét a szék mind a négy lábán álljon. Üljön. Álljon, Sion meg üljön. A tanárnő érkezését megvigyorogja, de csodával határos módon egyelőre még nem nyitja ki a száját - az majd később, de valószínűleg abban nem lesz köszönet. Mondjuk lehet vissza kéne fognia magát, nem lenne nyerő ha arról a kevés óráról is kipenderítenék, amire hajlandó bevonszolni a seggét.
Ha legfrissebb állapotában találták volna meg, akkor az elemzésre még be is fütyült volna. Még így is jó, hogy nem körbe nem ér a szája a feje körül. Nahát, még külön "kémkednie" sem kell az információkért? Igaz ez annyira nem dobja fel, mint a szituáció, ő azért igenis élvezi, ha kifürkészhet másokat - és itt nem a beteges kukkolási szokásait érthetjük. (Szerencsére olyan nincs is, de van helyette más.)
Amikor kikapják a kérdéseket, a többiekre pillant, hátha van olyan akinek a reakciója arra hajaz, hogy vele egy cipőben jár - ami teljesen kizárt, ugyanis neki csakis egyedi, méretre és egyénre szabott cipői, csizmái, bőrcsizmái (bizonyos alkalmakra magassarkú bőrcsizmái) vannak. Esetleg Erikről sejthetné de a srác olyan faarccal válaszol, hogy nem tud belőle leszűrni semmit. Szívás.
Inkább ismét előrefordul, és még a könnyűnek minősített kérdésen is fennakad kicsit. Hát honnan tudja? Itt nincs olyan hogy izé.. hiányzás miatt felmentést kap az órai munka ismétlésre vonatkozó része alól? Nincs? Biztos? A szertárban szívesen "pótolna". Hogy az sem lehet? Francba ezzel a mágusoktatási-rendszerrel. Francba a korkülönbségekkel szemben felállított előítéletekkel.
A világon tulajdonképpen nincs igazság az olyan kedves, diszkrét és elbűvölő emberek számára, mint amilyen Sion Gavrail.
Semmi gond, show must go on, attól hogy nem tanult semmit, és tulajdonképpen nagyon azt sem érti amit a többiek mondanak, csak úgy egy kis részét, amit első hallásra, józan paraszti ésszel fel lehet fogni... attól még tehet úgy, mintha nagyon képben lenne, nem? Egyébként is volt anno valami ezotéria-mániás kliense aki igaz nem volt varázsló, de azért ehhez még a muglik is konyítanak egy picikét. Onnan össze tud kaparni némi emlékfoszlányt. Talán. Ismétlem, talán. Oké. Koncentrálj. A nők nem szeretik, ha tájékozatlan vagy olyan dolgokban amik őket érdeklik - egyszóval tűnj tájékozottnak, még ha alig-alig is vagy az.*
- Khm.. Igen, ez abszolút könnyű kérdés, igazán semmiség..
*Időhúzás, rizsa, ez az, nyerj pár másodpercet. Névszám, névszám, hát nézzük logikusan, azért nagy logikai csavar nem lehet benne. Ki lehet ezt találni.*
- A személyiségünkre, a jellemvonásainkra utal. ~Gondolom.~
*Valószínűtlen zöld szemeivel lapos, feltűnésmentesen vizslató pillantást vet Dorotheára, figyelve az arcvonásait, hogy most elszúrta-e vagy sem, de mivel nem kap látványos fintort, ezért mondja is tovább.*
- Meg olyan belőlünk eredő adottságokra, amik alapvető tulajdonságaink, tehát velünk születtek..
*Majdnem felvitte a hangsúlyt a mondat végén, de túl gyanús lenne, és az amúgy is bizonytalanságot engedne feltételezni róla. Lenne mire.. Eléggé zsákbamacska ez, mert fogalma sincs arról, hogy a mugli számmisztika mennyiben tér el a varázslókétól, szóval lehet, hogy a hajdani nőcinek ez elég jó válasz lenne, itt meg egyetlen szava sem stimmel. Mindegy, akárhogy is lesz, ő győztes hadvezérként, maga előtt összefont karokkal hátradől a székben.*

*A megrovás nem szegi kedvét, áh ennyi nem elég ahhoz, hogy le lehessen törni. Az egy dolog, hogy nem válaszolt tökéletesen a kérdésre, de ismerjük el, hogy nem is várta, hogy perfekt válasszal tud szolgálni, ha csak a hasára vág és mond valami kamu dolgot emlékezetből amire talán nem is emlékszik jól. Egyszóval.. az eredmény nem is olyan vészes.*
- Egy szép hölgy előtt természetes, hogy még a szavam is eláll.
*Hát lehet haragudni erre a kedves, megnyerő, mégsem túl szende (és valójában megjátszott) mosolyra? Nem, ahhoz túlságosan is meggyőzően játszik, évekig fejlesztgette az "őszinte srác vagyok mosolyt" is többet közt. Persze ezer százalékra meg tudná mondani, hogy a jelenlévő lányok mindegyike fintorogni vagy szájhúzni fog ezen, de hát ilyen az élet, így járt, egyszerre nem lehet mindenkinél bevágódni.*
- Rendben, legközelebbi órára majd igyekszem jobban felkészülni.
*Mikre nem vetemedik, csak azért hogy szerezzen egy jó pontot még jegyzetelni is hajlandó! Órán! Az anyagot! Azért ez nem semmi. Épp Kumiko magyarázatának felénél jár a jegyzetelésnél, amikor Gen nemes egyszerűséggel belejt, és de még milyen szerelésben. Az biztos, hogy nem egy szívbajos lány, szóval ki is érdemel Siontól egy elismerő füttyentést és egy vigyort.
És még ő panaszkodott egyik nap, hogy nincsenek szép lányok az iskolában. Ezennel sztornó. Igaz nem feltétlenül Gen az esete, de.. áh milyen vetítünk, Sionnak ki nem az esete aki szép, vagy karakteres, vagy különleges? Lehet, hogy a pilluamuleto-s leányzó kifejezetten az a tipikus kifutólány, de ennyi különleges egyén mellett ilyennek lenni egyedüliként szintén kuriózumnak számít a Torneransban. Ezért igazán nem szólhatják meg a srácokat.
Hátrafordul a lányokhoz, és nem csak Genevieve, de Hajnal számára is van egy mosolya. Különben sem olyan ember, aki spórolna a pozitív megnyilvánulásokkal - valószínűleg sosem lesz olyan morcos személyiség. Megaztán...*
- Jó a szerkó, remek ízlésre vall..
*És ezzel még nem is hazudott, elvégre ismerjük el, hogy a lány tényleg jól kiválasztotta azokat a darabokat amik illenek hozzá. Közben átnézi a rá vonatkozó részeket, és muszáj vagy kétszer végigolvasnia. Azt már leszűrte, hogy ő is hetes, mint Dorothea. Jóóó, ebből ki lehet indulni. Valami jó lelkitársas duma kéne. De még ráér egyelőre elég, ha nem röhögi el magát. Szája így is gyanúsan felfelé kunkorodik.*
~Erkölcsös? Önfeláldozó? Vallásos hit? Oké a zsenialitást én is elismerem és alátámasztom, na de a többi? Remélhetőleg tényleg kamu, mert ha ez igaz, akkor tuti nincs esélye egyetlen körnek sem a szertárban. Mekkora szívás.~
*A nagyfokú képzelőerőt elismeri tényleg nagy a khm.. fantáziája, meg az empatikus készségekkel sincs baja. De hogy visszahúzódó szolid személyisége lenne? Naneee.. Legfeljebb akkor ha egy numeráért nagyon megerőlteti magát, és hajlandó ilyen attitűdöt felvenni. Viszont az tényleg igaz, hogy az ismerősei hozzá járnak a problémáikkal, merthogy Sion úgyis tud más fejével gondolkozni. Néha kifizetődő a volt-állása. A következő bekezdés is nagyjából rendben van. Ezen kívül már csak a drogokra való hajlam, és az analizáló képesség stimmel az összes többi hülyeség.
Nem mondhatná, hogy meggyőzte az eredmény a számmisztika hatékonyságáról.*

*Erik kicsit előrébb hajol, amikor a tanárnő mondja a választ. S közben jegyzetel. Serceg a penna, néha két bejegyzés között felpillant a tanárnőre, s amikor elhangzik a tény, mely szerint miért is vonzódik a nő jobban a Püthagorasz-féle rendszerhez csak önkéntelenül elhagyja a torkát egy nagy:
- Áhhháááááááááááááá!
*Mint aki valami nagyon izgalmasat fedezett fel. És tulajdonképpen így is van. Megértett valamit. Azt, hogy saját számításai nem mindig helyesek. Bejött egy nem ismert információ, egy tény, amiről nem tudott, így a saját logikus kis képe leomlott, új alapokra helyeződött és felépült egy másik.
Ilyen szempontból mindig rugalmas volt.
A zenéhez annyit ért körülbelül, mint csiga a tájfutáshoz, szóval ezt a részt szóról szóra le is írja. Majd olvas ezekről valamit.
Viszont nem hagyja ő ezt ennyiben, nem ám. Kíváncsivá tette a kölyköt a tanárnő, tehát elkezdett érdeklődni. Az érdeklődésnek legegyszerűbb formája pedig az, ha kérdez.*
- Püthagorasz szerint akkor lélek is felírható számokkal? Lehet, hogy hülye vagyok, de én ezt így értelmeztem. És ha ez így van engem rettentően érdekelne a lélek képlete.
*Jelen pillanatban úgy tudja elképzelni ezt az egészet, mint egy egyenletet. Ha baj van, akkor valami nem stimmel, ergo egyenlőtlenség alakul ki és a zenével gyakorlatilag behelyettesítik a hiányzó számokat, hogy újra helyes definíciót kapjunk.
Lehet, hogy elkanyarodott egy kicsit az óra anyagától.

Mindegy is, haladnia kell az óra anyagával, tehát megnézi magának a kis Szaturnuszt, ami odalebegett elé.
Szereti ezt a bolygót.
Előresandít Kumikora… csillagvizsgáló-bolygók-és most kivételesen a lány nem őérte rajong, nem legyeskedi körbe már megint.
De vissza a tananyaghoz.*
~8-as Szaturnusz~
*Még jó, hogy kivette a könyvtárból a könyvet, mielőtt eljött órára, akkor most bajban lenne.
Olvassa a jellemzést. Egy darabig egyet is ért a dolgokkal, de aztán jönnek a sértő megjegyzések: bűnöző, hamiskártyás…*
~Ez mekkora hülyeség!~
*Tényleg az, de nem emiatt. Kicsit más oka van. Például, hogy Erik nem utasítja el az agressziót, nincsenek igazi barátai, nem tenne soha semmit senkiért, nemhogy feláldozza magát. De ez csak példa, valójában teljes egészében egy másik ember leírása lehetne.*
- Pár apróságtól eltekintve rám igaz.
*Megvonja a vállát és nézegeti tovább a mini Szaturnuszt. A gyűrűjét ha lehet meg is pöcköli.
Amúgy meg nem fog vitatkozni ilyesmiről. Teljesen feleslegesnek gondolja vitába szállni arról, hogy milyen az ő jelleme. Különben meg ez amolyan privát dolog, jobb is, ha senki sem tudja az igazat.
A lélek receptje jobban érdekli.*

*Az óra anyagában kb ott tart: „egzotikus?” „milyen az az egzotikus gombolyag?” A papírra persze nem ezt firkantja vissza, hanem valami olyasmit, míg Dorthea és Noel a számmisztikán magán vitáznak, és hiszi, hogy a tanárnő egyáltalán nem veszi észre, hogy:*


Naná, ilyen egzotikusat és turbókitartót te még nem láttál! Nevezd inkább nagynak, NNG-nek. Nagyon Nagy Gombolyagnak!


*Tiszta hülye, mert ezt meg átdobja a lánynak (és azt sem tudja miről beszélnek) Nem véletlenül nem mondott magáról semmit, nem szívesen ontogatja, főleg idegenek előtt a privát tulajdonságairól alkotott nézeteit. Gyorsan maga elé mered, amikor Dorothea megszólítja és megpróbál ártatlan képet vágni, már csak bégetnie kéne, mert olyan, mint a ma született baba-bari. A kérésen kis szájelhúzást produkál, sőt meglehetősen halkan elemzi saját magát. Látszik rajta, hogy jobb belátása ellenére cselekszik és ő sokkal jobban örülne neki, ha csupa hülyeség állna a könyvben, de így, hogy a fele még igaz is rá…*
- Az első részét nem értem tanárnő… Mi az, hogy a másik három dátum valamelyikén látták meg a napvilágot, ismerniük kell a 11, 20 vagy 29 összetett számok karmikus rejtélyét? Én nem ismerem a karmikus rejtélyt, pedig 11.-én születtem. *Reméli, valami nagy kaliberű dologról van szó, mondjuk, hogy főmágus lesz a Mágusok Nemzetközi Szövetségénél.*
-A következő részt sem értem tanárnő, ami arról szól, hogy a kettes tulajdonságai nem mindig hatnak az emberre, mert az egész valami zodákus jegytől függ, ami ráadásul uralkodni szokott. Felettem nem uralkodik semmiféle zodákus, tessék elhinni. Ez valami megszállottaknak van kitalálva? Aztán vannak ezek a horoszkópos dolgok, hogy mikor erősödik meg a kettes szám hatása, ááá, szóval ez lesz a zodákus…csak ezt meg azért nem értem, mert a szűzre nem tér ki a könyv. Akkor most lehet rám nem is érvényes ez az egész… *Kissé elvörösödik, eltűnik az említett mű mögött.*
-Az első mondat *Folytatja jóval halkabban.*
- Szerintem nem érvényes rám. *Erkölcsös, becsületes, igazságos, nyílt…*
- De a következő igen, hogy alaptermészetem a nagyon alap, az vidám, de jellemzők a kedély változások, és hajlok a búskomorságra… *Mivel jelenleg is depressziós, csak nem látszik rajta, ezen aprót bólint is. Az persze nincs a papíron, hogy mennyire képes eltakarni a valódi arcát, kimutatni az igazi érzéseit, nem mint valami színészfenomén játszani a szerepeit.*
- Azt írja, hogy nincs elég erős akaratom, hát higgye el tanárnő, hogy van, különben nem ülnék még mindig ebben a tet…úgy értem iskolapadban*Majdnem azt mondta tetves…*
- Ötletekben tobzódás, végtelen leleményesség is igaz. *Teszi hozzá, s itt van ez a rész a kiváló memóriáról, amire inkább nem tér ki, mert csak önmagát égetné.*
- A befolyásolható is, azt hiszem, meg a félszeg, de nem vagyok ingatag és romantikus, de képzelődő igen.
- A pénz, az nem tapad már hozzám, de ez azért igaz, mert tapadt, gazdag voltam, csak most már nem. Igaz, hogy képtelen vagyok elfogadni bármiféle segítséget, ez nagyon igaz és a művészi tehetség is. *Nem mondja milyen művészetekben jártas, meg, hogy a mivé válás a legnagyobb álma, meg, hogy mit csinál nagyon jól, olyan jól, hogy az kompenzálja minden ’apró” hibáját, vagy azt, hogy nem olyan penge a memóriája.*
- A negatív befolyásokebben az esetben lehet önző, megbízhatatlan, kicsinyes, szélsőséges, hazudozó, lusta. Nehéz helyzetbe kerülve az alkoholtól vagy a drogtól vár megoldást. Szóval ez igaz…de pont azokat a színeket keresem, amiket megtilt ez az izé…most képzeljen már el ezüst, vagy rémszínben...Olyan lennék, mint egy torta, ráadásul mellérendelt szerepről beszél, ami abszolút kizárt nálam! *Most is abban van és szenved tőle. Ő megint az a vezető akar lenni, aki Mickey mellett volt. Nem csak a testvérét vesztette el, hanem a tulajdonképpeni lényegét is… Ő most a borsó a héja nélkül. Megköszörüli torkát, hogy visszanyerje hangját. Az ideggyengeség abszolút jellemző rá, de ez a gyomor dolog cáfolandó…ki is jelenti, hogy hülyeség, sosem volt még rendes gyomorrontása.*
-Nem szeretem a gyógynövényeket és ezeket az ételeket sem eszem meg! *Jelenti ki és egy nagy adag csokitortára gondol közben. Aztán jön a következő feladat. Most ő válik szkeptikussá…*

-Megint 11 jött ki, ami kettes, de ez a kettes egyáltalán nem igaz. Lehet, hogy Noelnek volt igaza… Oké, az első mondat igaz, néha nem tiszta, mit csinálok, de már megint jönnek azzal, hogy alkalmatlan vagyok vezetőnek, ami nem igaaaz! *Még egy ilyet olvas a jellemzésében feláll és kimegy. Most már a dühtől vörösödik el, nehogy már egy könyv mondja meg neki mennyire tökéltelen.*
-Nem vagyok megbízható. *Tényleg nem az, magára sem tud vigyázni…*
-Kiszámíthatatlan és irigy…igen. *Ezen nincs mit tagadni, mind a kettő színigaz, bár az alattomos talán kevésbé.**Ez nem tetszik neki, már a második elemzés kimondja, hogy nem lenne jó vezető. Legszívesebben széttépné azt a könyvet… Megpróbálja inkább a tanárnőt jellemezni, ha magával egyszerűen nem megy. Az elején még kissé remeg a hangja, de ahelyett, hogy levágná a könyvet az asztalra, azzal, hogy „szar”, mint amikor nem tetszik neki valami, elmélyed a más jellemzésében és valahol mélyen megfogadja, hogy csak röhögni fog rajta, nem felpankálni magát.*

-Csak tiszta és egyenes kommunikációval érhetem el a vágyott boldogságot… Na persze…
- Maga, tanárnő, szerintem…önfeláldozó, el tudom képzelni, hogy vallásos, tudom, hogy okos nő, spirituális, magára igazak ezek. Szerintem maga érzékeny és fogékony a misztikus dolgok iránt, empatikus is és elhiszem hogy van nagy képzelőereje. Igaz, hogy emberszerető, erkölcsös és segítőkész, különben nem ment volna tanárnak és nem lenne Kv sem. Nem az a nagyhangú néni tetszik lenni, inkább titokzatos és visszahúzódó, jótékony biztosan, talán egyszer kölcsönadhatna nekem egy kis pénzt, vagyis úgy értem együtt érző mások szenvedéseivel és fájdalmaival.
~Még jó, hogy az enyémeket nem tudja.~
-Szerintem maga hajlamos az elkülönülésre….és fél, hogy megzavarják a magányát és nagyon előkelő a modora, szívélyes is, egyéniség is, elhiszem, hogy romantikus és, hogy ennyire vallásos, mint itt leírja. A színeinek megfelelően öltözködik, olyan munkahelyen van, ahol kiélheti a figyelmességét és bölcsességét és szerintem magánál nem valósul meg a negatív hatás, mert nem tudom elképzelni a tanárnőt beszívva. Remélem az idegei is rendben vannak, és sok kelkáposztát eszik. *Befejzi és végre elhallgat, inkább a többiekről hallgatja a dolgokat. Noelnek biccent egy félmosoly kíséretében és végül megjegyzi, hogy:*
-Különben rád igaz ez a névszámítási bigyó. *Legalábbis ő tényleg ilyennek látja.*
-Pontosan igaz a fösvénységet kivéve! *Futja gyorsan végig a szöveget.*
-Ha adsz nekem tudodmit, meg főleg…*teszi hozzá, kihagyhatatlan elemként.*

*Erik azért nem egy ostoba ember, kifejezetten jó megfigyelőképessége van, és ha a tanárnő arcára valóban őszinte örömteli mosoly ül ki, akkor azt ő magában mindenképpen raktározza.
Egyrészt meg tudja állapítani, hogy a professzor tulajdonképpen valószínűleg elfogult saját szakmájával, ami így van rendjén, az ember szeresse csak azt, amit tanít. Ott már nagy bajok lennének, ha nem csak a diákok lázadoznának, hanem a tanerő is hülyeségnek tartaná a saját tantárgyát.
Másrészt érdeklődése úgy néz ki, hogy valóban szimpatikus a nőnek, s bár ezt Erik még teljesen fel sem fogta, ugyanakkor ő maga is elkezdett valamiféle vonzalmat táplálni a tananyag iránt.
Dorothea lélek-definícióját végighallgatja. Egy-két kulcsszót lebiggyeszt a „lélek képlete” címszó mellé, de ő nem egészen ilyenre számított. Azt hitte lesznek itt egyenletek, meg X-ek, Y-ok, amik helyére behelyettesít az ember valamit, és akkor kap egy lelket. Ennél sokkal filozofikusabb választ kapott, amihez ugyan tudna ellenérvekkel szolgálni, de egyik sem lenne túl meggyőző, hogy valódi építőjellegű vita alakuljon ki. Ráadásul érti a tanárnő válaszát, sőt azt is látja, hogy igen nehezen megválaszolható kérdést tett fel.
Biztos vannak itt erkölcsi gátak is, amik nem hagyják, hogy az etikus beszélgetés keretein belül a mesterséges lélek képletéről beszélgessenek.
Így inkább elfogadja Dorothea válaszát és bólint. Ha pedig nincs is a léleknek képlete, akkor majd ő megtalálja, legalábbis ebben a pillanatban nagyon így érzi.
Végül is teljesen mindegy, hogy a lélek mikor írható le számokkal, ha a leszületés után, vagy mondjuk a halál előtt, vagy akár testestől-lelkestől az egész egyénre van egy képlet, akkor akár le is másolható, ha pedig lemásolható, az azt jelenti, hogy lehet két tökéletesen ugyanolyan ember. Ha viszont ezt meg lehet tenni, akkor azt is, hogy az illető hibáit a másolatban kijavítani, tökéletesíteni, akkor a másolat lényegesen jobb lenne, mint a prototípus. Létre lehetne hozni a tökéletes –katonát, -politikust, -művészt, vagy akár a tökéletes embert is.
Elkezdi komolyan érdekelni ez a tantárgy, speciel nem az a része, amit most vesznek, bár nyílván ez az alapja mindennek, de az, amin elmélkedik sokkal érdekesebb számára.

Dorothea kérdésére a válasza pedig merő hazugság.
Jobbára szándékosan hazudik, ám van úgy, hogy az ember nem hajlandó saját hibáit elfogadni.
Ezért Erik egy teljesen más ember képét írja le, javarészt szemrebbenés nélküli, gátlástalan hazugságokkal, valamelyest pedig önhibáján kívül:
- Azt azért tudni kell, hogy a bikában születtem, tehát rám fokozottan igaz lehet ez az egész ami itt van. Lássuk csak…
*Szemével gyorsan végigfutja a sorokat, majd ujja megakad egy mondatnál.*
- … persze van olyan ami nem húzható rám szerintem, ilyen például az, hogy a magas pozíció számomra stresszel járna, ezt kétlem, soha nem volt még olyan, hogy bármi miatt is izgultam volna, az önkontroll, amit az első pár mondatban ír, így rám igaz lehet.
*Ez mondjuk igaz, bár igazán finoman fogalmazott.*
-Valóban nem szívesen mutatom ki a valós érzelmeimet, és valóban ez az oka.
*Hazugság. Nem azért nem mutatja ki érzéseit, mert nem szeretné, hanem mert egyszerűen nincsenek neki.*
-Valóban nem szeretem az agressziót, az én édesanyám is elég kegyetlenmódon halt meg, senkinek nem kívánom azt, amit én akkor átéltem.
*Hazugság-hazugság hátán. Erik nem utasítja el az agressziót, sőt, kifejezetten élvezi, kissé beteges, de ha úgy vesszük ez az egész emberiségben benne van már évezredek óta. Ha nem lenne, akkor a rómaiak soha nem hoztak volna létre olyan véres cirkuszokat, mint az amfiteátrumok. Másrészt az anyja nem erőszakosan halt, meg, halálos beteg volt és Erik otthon sem volt amikor a szülője kiszenvedett.*
-„kifelé mutatott bölcsessége, érettsége, önkontrollja és fegyelme ellenére szíve magányos és vágyakozó.” Ez részben igaz rám. De soha nem éreztem magam magányosnak.
*Ez egyszerűen azért van, mert nincs szüksége senkire.*
-Nem vagyok búskomor, csak akkor, amikor…
* Eddig szeme sem rebbent, amikor hazudott, egész életét hazugságban élte, lebukhat persze hogy hazudik, de egy teljesen átlagos ember érzésit tárja fel a professzor előtt. Erik úgy gondolja a nőnek nincs oka kételkedni abban, hogy ő, Erik von Schattental szavahihető ember.
Aki nem érez stresszhelyzetben semmi változást az úgy szedi össze a koholmányait, ahogy nem szégyelli.
Jön egy kis színészi közjáték, Oscar-esélyes:*
- Belegondolva tényleg szoktam magányos lenni, ekkor valóban érzek némi búskomorságot. Ez viszont azért van, mert valóban kevés barátom van, mint ahogyan ebből a leírásból is érződik egy ilyen tartalom.
*Blöfföl.*
-A középszerűség nem hinném hogy igaz rám. Úgy gondolom vezető személyiség is válhatna belőlem, de hogy galádságra adjam a fejem... Nem, ha bűnt követnék el nem bírnék elszámolni saját lelkiismeretemmel.
*Az eleje igaz, a vége kevésbé. Eriktől valóban nem áll távol a bűnözés, ez részben családi örökség, részben elméjének játékának köszönhető, részben hatalomvágyának tudható be.*
-A színekről, zenékről nem is tudom mit mondjak, ezeket kedvelem, mint láthatja most is feketében vagyok, az operát is szeretem, főleg Verdit és Puccinit és való igaz, hogy míg fiatalabb voltam elég sokat betegeskedtem.
*Most igazat mond. Reméli a válaszai kielégítők voltak.
Szinte mindenben „igaza volt” a könyvnek.

Személyiségszám:
Erik odalapoz a könyvben, ahova a professzor mondta. Először is végigfutja mindet, hadd legyen már némi fogalma a dolgokról.
Aztán egy lapra elkezdi leírogatni a következőket:
RKVNSCHTTTL
9+2+4+5+1+3+8+2+2+2+3=41 4+1=5

Újra elolvassa az ötöst, ami ha jól emlékezett, valami bolondos, és gyerekes dologról szólt:
5. A játékos és barátságos
~Aha, mégsem bolondos és gyerekes.~
*Tudatosítja magában a leírtakat, hűvös szemlélődő tekintettel ábrázatán nyugtázza, hogy ha ez igaz, akkor mások őt bizony rendesen félreismerik
Játékos vagy, sokat kalandozol, keresed az újdonságokat, s ha éppen úgy tetszik, akkor a mának és a pillanatoknak élsz. Társaságban könnyedén barátkozol, remekül szót értesz mindenkivel, legyen szó akár egy hajléktalanról vagy egy miniszterről. Téged kevés dolog foglalkoztat, épp ezért sokan felszínes embernek tartanak. Semmi sem köt le tartósan, állandóan valami újat kutatsz, amibe belekezdesz, rendszerint nem fejezed be, inkább ráhagyod másokra.
Negatív tulajdonságod, hogy vonzerőddel, egyéniségeddel kihasználhatod embertársaidat, beleértve a barátokat és rokonokat is. Ha az érdeked úgy szolgálja, nem kímélsz senkit.
Ha változtatni akarsz, akkor fel kell hagynod a könnyelműséggel, és kénytelen leszel mások érdekeit is figyelembe venni, nem csak a sajátodat, ha el akarsz érni valamit.
-Ez rám már kevésbé igaz, de mégis. Nos, a játékosság az nem nagyon illik hozzám, a pillanatnak élés viszont inkább, ugyanakkor nem feltétlenül nagy társaságban. Ha az, hogy mindenkivel szót értek azt jelenti, hogy széles a látóköröm akkor ez így van, bár ez inkább az objektív hozzáállás miatt van, sokszor magamat is inkább külső szemlélő módjára próbálom megfigyelni. Az megint nem annyira igaz, hogy amit elkezdek azt nem fejezem be, de volt már ilyenre is példa. A hibáimon pedig folyamatosan javítok.
*Ez jobbára viszonylag őszinte volt még Eriktől is, bár önmagát külső szemmel soha nem képzelte még el, az pedig hogy önmaga hibáját beismerje pedig szinte lehetetlen. Úgy sem fog megváltozni soha.*