A pajzs közeledett felém. Nekem nem volt rá időm hogy gondolkozzak. Ha egy kicsit okosabb lennék akkor biztosan ki bírnám védeni. A gondolatomat a pajzs vágta el. A a pajzs nekem én a falnak mentem. A gondolataim mintha sírások lennének. A ruhám elszakadt, a kezem vérzett de nem tudom hogy miért. Talán a pajzs megvágott, vagy valami hasonló. Gondolkoztam hogy mit tegyek. Ő okosabb és több jobb varázslatot tud. Én butább és kezdő vagyok alap varázslatokkal az eszemben. ha esetleg tudnék egy altató bűbájt akkor azt biztos használnám. De nem tudok, ha a szüleim megtudnák hogy mit tesznek velem.....de a hibás az én vagyok csak is én. Senki más nem lenne olyan hülye hogy kötözködik egy képzett varázslóval. Igaz hogy nem képzett de nálam erősebb és ügyesebb. Nem lenne értelme hogy ha folytatnám a párbajt. De nem fogok megszégyenülni egy páncélzat miatt. Vagy is Raphael és a páncélzat miatt. De Raphael nem volt velem rossz szívű, nem használt olyan átkot vagy bűbájt amit én nem ismerek. Nem rám célzott ha nem a páncélra. Ez nem újdonság tőle, ő nem olyan aki ha megsértik akkor azonnal megtámad, csak rád szabadit egy vagy több kilós pácélt de az csak kedvességnek lehet venni. Ha esetleg használt volna egy ragasztó bűbájt hogy ne bírjak kimászni a páncélzat alól.
Miután kiderült hogy nem használ még egy bűbájt vagy átkot, le szedtem a szét esett páncélt magról és felálltam. A ruhám tele volt porral, el kélne egy kis takarítás. Gondoltam viccesen magamban, de nincs helye viccelődésnek. Most komoly harc.....komoly ez hülyeség, semmi komoly nincs ebbe. Egy újonc bele kötött egy tapasztalt varázslóba, aki okosabb és ügyesebb nálam. Tekintetem a szét esett páncélra meredt. A hátsó zsebem felé nyúltam, közben Raphael szemébe néztem és küldtem neki egy "nyugi nem rád szegezem" fél-e tekintet. Pálcámat kivettem a zsebemből és a páncélzatra fordítottam.
- Renovo.- mondtam miután a páncél testre meredt a pálcám. A csörrenésre és zörrenésre a páncélzat össze rakta magát. Miután a pácél végzett az összerakásával oldal pillantással megnéztem hogy Raphael mit csinál.
- Én nem leszek brutális, te se voltál az.- mondtam miközben Raphael felé fordultam feltartott pálcával. Átkot vagy bűbájt nem mondtam, csak folytattam a mondani valómat.- Én ostoba és tudatlan vagyok hozzád képes. De nem egy tapasztalt varázslóhoz kell mérni engem. Ha nem egy olyan hülye és kezdő varázslóhoz mint én volnék.- a pálcám nem lendült és meg se mozdult csak meredt Raphaelre.- Tudjátok nagy kár volt hogy eljöttem ebbe az iskolába. Senki nem lát szívesen engem. Egy olyan embert aki csak a bajt hozza magára és másra. Nem való nekem a varázs világ. És nem akartam senkit...............Capsitrum!- a lehető leggyorsabban megmozdult a pálcám és egybe a kezem is és Raphael pálcája felé ment a bűbáj. Nem tudtam hogy ez mi volt nem akartam használni de valamiért kijött a számon.

* A kihalt, félhomályos folyosón feltűnik egy alak, amint éppen pufogva, halkan szitkozódik.
Az oszlopok, melyek mellett elhalad lekésik kissé a lányka mozgását, mert minden alkalommal mögötte gyulladnak fel lángok. Lehet ennek az is oka, hogy Ireth sebes léptekkel fut egy fekete folt után.*
- Állj meg te dög. *nyikkanja levegőhiányosan. Ám a szólított nem akar megállni és a lány nem túl boldog. Azt sem nézi merre tart, hideg is van, a dög meg rohangál és ki tudja mi van a szájában, ugyanis a tolvaj folyamatosan félhomályban oson, az sem kizárt, hogy már réges rég lerázta a lányt, így az valami délibábot, vagyis esti bábot kerget.
Ha ez lenne, akkor a lány idegesebb lenne, de lehet nem is... ennél. Pálcája a kezében, és már ott tart, hogy valamivel megsózza a dögöt, ha megint feltűnik annak hosszú farkincája, és célponttá válhat.
Lohol a folyosón, mint valami hülye kisiskolás, akit kergetnek társai és az élete is függhet tőle, ha az nem is akkor szép szemének világa.
Nagyon reméli, hogy senki nem jön szembe, mert nem tud emléktörő átkot, és nem nagyon szeretné, hogy valaki melegítő nadrágban és kapucnis pulcsiban lássa, a mamuszról nem is beszélve.
Ha a dögvész nem az asztaláról csórt volna, ki sem jön a szobából, mert akkor nem féltené amit a fogai közé kapott, de így... hiszen az asztalán minden értékes.
Még azt is ki kell majd derítenie a fekete veszedelem honnan került szent szobájába és mitől a kleptomán hajlam, de lassan gondolkodni sem tud, annyira nem kap levegőt.
Nem szokott ő futni, csak ha nagyon hasznos, de az eddig kevésszer fordult elő.
Izmai lassan zsibbadnak, tüdeje pedig hangosan sípol, pálcáját a előre lendíti és elhangzik egy szépen formált átok.*
- Destinatus! * mert miért ne? Ha egyszer hatásos is lehet.*

* Még ki sem mondja az átkot, amikor periférikus látásának köszönhetően észleli, hogy valaki közeledik, de addigra mindegy már, az átok elröppent, és amint azt Ireth pár lépéssel később leszűri be is talált, csakhogy nem a dögvészt, hanem valaki teljesen mást.
Lefékez és a felvillanó fényben, megszemléli a srácot és cseppnyi híja van, hogy fel nem sikolt.*
- Atyaég. * még bízik benne, hogy a srác csak viccel vele, és most szívatja, hogy le akart "lőni" egy tolvajt. Még közelebb lép és mutató ujja hegyével megböki az arcát.
Vélhetőleg erre nulla reakció étkezi és a lány igazából lendülne a feketeség után, mely van olyan pofátlan és lecövekel valahol a közelben, neki bejött az üldözés.
Enyhén lihegve áll a lépcső tetején és kedve lenen a haját is tépni.*
~ Mi is van ezzel az átokkal? Elmúlik? Mivel oldhatom fel?~ * segélykérően körbe pillant a kihalt folyosón. Persze, hogy nem jön senki. Miért is jönne? Hogy ő leégjen, vagy, hogy az átkozott egyed végre ne álljon ennyire leverten egy helyben.
Azon agyal, mi lenne ha egyszerűen lelépne? Ki tudná meg, hogy ő okozott kárt? Tuti erre is van megoldás. Csalódottan felsóhajt. Miért ilyen peches mindig?
Pálcájával is megböki a srác mellkasát.*
- Éledj! Járj! * próbálkozik. Élénkzöld szemei idegesen csillannak a tűzfényben. Tanácstalanul a szájéra harap, majd közelebb lép, és a fiúhoz hajol, orruk szinte összeér, mintha így megláthatná hogy lehet ebből kikecmeregni. Ha Ed ezt látná most tuti nagyon örülne, hogy Ireth ilyen baromi kellemetlen helyzetbe kerül.
Az meg biztos, hogy a házvezetője nem nagyon örülne, sőt jó is, hogy nem jön senki, mit mondana? Nem láttam? Úgy átkoztam meg, hogy tolvaj dögnek néztem.
Ráharap az alsó ajkára és közvetlen közelről böködi tovább az ismeretlent. Felkuncog a gondolattól, ha most magához tér és valami történik, mondjuk ráordít Ireth itt kap szívinfarktust, ezt valahogy elkerülné, de a helyzet olyan nagyon abszurd.*

Nem sokkal később a hamg gazdája megáll a kővé vált Drac előtt, és kicsit kétségbeesettnek tűnik.
~ De jó neki ~ gondolja Drac keserűen ~ Ő legalább tűnik valaminek ~ és kifejezetten irigykedve nézi a lány arcán végbemenő változásokat. A bosszúságot, ijedtséget, a tanácstalanságot.

Aztán a másik böködni kezdi, és próbálkozik a mozgásra bírásával.
~ Jó vicc, vajon mikor jön a Szezám tárulj? Az legalább ennyire hatásos lenn ~ mosolyodik el a gondolatra, aztán rájön, hogy olyat nem tud, hiszen az arca éppen kővé van dermedve. erre megint elkomorul, nem mintha ez most jobban látszana.
Aztán kétségbeesik... Már csöppet sem találja viccesnek, hogy a lány hülyeségekkel próbálkozik, mert világosság gyúlt az agyában. A lánynak fogalma sincsen, hogyan lehet az átkot megszüntetni.
~ Nah ez frankó ~ kesereg ~ hogy használhat valaki olyan átkot, amit nem tud semlegesíteni? ~ Dracnak sírni támad kedve. Ez tipikusan olyan dolog,a mi csak vele történhet meg.

A lány körbepillant, és Drac rémülten figyelis a szemvillanásokat.
~ Csak itt ne hagyj ~ könyörög hangtalanul. ~ Vajon mennyi az esélye, hogy a közeljövőben megtalál valaki, és feloldja az átkot? Persze, itt vagyunk a földszinten, ahol sokan járnak ugyan, de nem sokan merészkednek le az extremusos pincékhez. Kivéve az ide tartozó diákok, akik... nost hát, nem a segítőkészségükről híresek.

Eddig ér el gondolatban, amikor a lány felkncog.
~ Nagyon vicces! Mi lenne ha inkább kitalálná a sóbálvány átok ellenátkát! ~

Ennek az átoknak megvan az a hülye szokása, hogy a szemet nem faygasztja le, így azok tovább mozoghatnak szabadon, Drac pedig igyekszik velük komunikálni, amennyire csak tud.
~ He hagyj itt, ne haygj itt, ne hagyj itt ~ mantrázza velük, miközben retteg, hogy nem elég érthető az üzenet.

//Bocs, hogy ilyen hülyén kezdődött a történet, akkor jó ötletnek tűnt, h "megfagyok" de közben rájöttem én is, h az alapvarázsok közt nincsen feloldó átok XD Szóval, maradjunk annyiban, h a következő hsz-emben megszűnik a hatása //

* Hja, ha tudná mi mindent nem gondol a sár, igazából azt sem tudja, hogy gondol-e valamit, azt azonban látja jól, hogy szembeszélnek.
Csakhogy a lány nem csak szájról, de szemről sem tud olvasni.
Arca fokozatoson tükrözi mi is járhat az ő fejében.*
- Mi az? Mit? Arra menjek? * hátra pislog, mert szerinte Drac arra néz. Naná, hogy félre érti, és azt hiszi a srác el akarja küldeni. Lehet nem is lenne rossz, most futni el, és akkor a srác, ha "kiolvas" nem gyilkolja le, mint egy rusnya tengeridisznót. Kedve lenne nevetgélni a helyzeten, főleg mert az messzemenőkig nem vicces. Hab lenne a tortán ha a sok bökdöséstől a test hanyatt esne és a srác leszánkázna a lépcsőkön.
Mondjuk akkor tuti meghalna, ha más nem, a röhögéstől. Igyekszik komoly képet vágni, mert ez nagyon nem vicces, és abban is biztos, hogy áldozat nem nagyon örül.
Hátra tekintve megpillantja az árnyékot és már lépne is felé, egy Teeeee- felkiáltással, de talán jobban tenné, ha a sráccal foglalkozna.*
- Mond, hogy te is látod?! * csalódottan lebiggyeszti ajkait, hiszen a srác nem tud válaszolni.*
- Mit gondolsz mi lesz most? Ha nem enged ki az átok, itt maradjak veled és meséljek? * ezen fel is röhög, sosem maradna itt, főleg nem mesélne, inkább rejti be a srácot az egyik terembe, ott majd csak helyrerázódik.
Szégyen ide vagy oda, akkor sem tudja mit tehetne. Menne a lény után is, meg maradna is, de fél is maradni, mert ha a srácnak elszabadul a keze és a szája lehet bajban lesz. A gondolattól egyre jobban nincsen kedve mosolyogni.
Abbahagyja a bökdösését, az nem használ, kissé hátrébb lép, majd széttárja karjait, lendít a pálcájával is.*
- Nem tudom mit akarsz mondani. Te tudod, hogy lehet feloldani? Fel fog magától? Kezdő boszorkány vagyok, csak nem maradsz így örökre. De ha mégis, csinálhatok belőled szökőkutat? Biztosan van olyan bűbáj, mely megóv a galamb potytól * Biztató mosolyt erőltet az arcára. Hangja tanácstalan és kissé elkeseredett is. Nem azért mert nem örül a találkának, csak jobb lenne valakivel aki tud válaszolni is. Arca hófehér, lévén vére a lábába szalad, hogy elmenekülhessen ha a fiú rátámad vagy ne adj isten rá akarna dőlni, olyat már játszott, nem nagyon élvezte.*

// Igen én is ezen agyaltam:) De mondom csak kipofozom az átok alól.
Az amúgy is jó szerintem, béna boszi a lány, nem hiszem, hogy tartósat alkotna. //

* Noha elképzelési vannak arról mi is járhat a fiú fejében, azért mégsem meri nagyon átgondolt teljesen. Félelmetes lehet odabent, így elesetten, magányosan, kiszolgáltatottan.
Érdeklődve figyeli a srácot, majd tanácstalan pislogásba vált át.*
- Víz? Az segítene? Nem hiszem, de szerinted? Figyi, legyezz már a szemeddel, ha megszűnik az átok merre fussak? * kezével előbb jobbra, majd balra mutat, hátha kap egy szemjelet.
Szerinte ez akkor is nagyon vicces. Azért jó lenne, ha az átok véletlen a semmivé foszlana, és esetleg a srác jól leszidná, de akkor vitázhatnának és hallhatná a hangját, hiszen biztosan tud beszélni, csak most a torkára fagyott a szó. Ezen is felröhög, ami tuti nagyon ijesztő odabentről.
Ha az anyja most látná, akkor lenne ne mulass, főleg, hogy mamuszban ácsorog a folyosó közepén, de ez annyira nem zavarja MOST, amíg a fagyott arc nem tudja szóvá tenni.*
- Mit szolnál ha mesélnék egy viccet? Na lássuk csak. * pálcájával megtámassza állát és erősen gondolkodik. Még a homlokát is ráncolja hozzá, majd felkiált. Tuti jól hangzik a kihalt folyosókon egy megkövült pasi közvetlen közelében. Ő maga frászt kap a visszhangoktól.*
- Áhá, megvan. *ijedten összerezzen. Csodás ott tartanak,hogy a saját hangjától megijed, mi lenne ha az árnyékától i tenné, vagy ne adj isten az árnyékban dögledező lényt.*
- Szóval; Miért repkednek a boszorkányok seprűn? Mivel tudom, hogy ha tudod sem tudod megmondni akkor válaszolok. Azért mert a porszívónak rövid a zsinórja. Jó mi? Kár, hogy lesajnáló, mert teszem azt ha a porszívó jobban fordul, akkor megoldható, nem? * ha tudná, hogy ez egy igen csak pocsék mugli vicc, nem is lenen ennyire fellázadva, de így.... hogy ő azt hiszi, nem nézik olyan zseninek, hogy megoldja... Halkan pufog egy kört.*
- Látom nem értékelted, mert a szemed sem nevet. * ezen meg ő nevet fel, hiszen legszebb öröm a káröröm. Közelebb hajol, hogy jól lássa. Mert azt kell észrevennie, hogy a fiú befelé fordul. Na most vagy a az átkot készül megtörni, vagy arról van szó, hogy inkább a szemét is lecsukta, csak ne hallja Ireth amúgy szépen csengő kacaját, búgó hangját.
Elgondolkodna, kitől kérjen segítséget, amikor valami történik és a fagyott pasek felé kap. Ireth sikoltva ugrik hátra, minden erejét a menekülésbe veti, teljes súlyával ellent ránt a fiún, aki ha nem engedi el időben Ireth kezét vele zuhan.
A sikoly kiváltotta visszhangtengerben, Ireth el sem tudja dönteni, hogy ő puffan e ekkorát, vagy a kőfazont is magával rántotta-e?
Az biztos, hogy ő összetörik, csak a pálcája neee...Inkább reccsenjen csontja, vagy a feje maga.*

* Ha tudná, kényszeres zavara mennyire zavarja a másikat jobban belehúzna, hobbija, hogy másokat kikészítsen, akkor is ha nem tud védekezni alanya.
Gondolkodna még ezen, de elsodorja az ár. Hanyatt esik, és ha ez nem lenne elég akkor az iménti bálvány rádől és így már ketten fekszenek a hideg kövön.
Ireth csak halkan nyög, arcába szalad a vér, lábait most úgysem használja, ugyanis leköti, hogy sóhajtozzon.*
- Héj, neee. * nyöszörgi, bár a helyzet feleannyira sem kényelmetlen, mint inkább kínos, nem mindennapi, hogy az ember lánya befeküdjön valaki alá, főleg nem vékonyka melegítőben, hogy az ostoba mamusz, mely jobbik lábának köszönhetően a levegőben kandikál, vagy lóbálódzik.
Sajgó karja helyett letapogatja Drac-ét, de ő el sem tudná dönteni ki hol kezdődik és végződik, lévén a füle búg, feje pedig kong, persze nem az ürességtől, hanem a becsapódástól.
valamelyik szeme sarkában látja, hogy tolvaj árnya szinte röhögve hátrébb húzódik, mielőtt a két pancser rajta landol.*
~ Anyád ~ * üzeni a dögnek, és követi Dracot az elvörösödésben. A hátát hideg karmolja, mellkasában egy könyök vagy áll, esetleg bármilyen testtáj landol és Ireth levegője kiszalad a tüdejéből, így sípolva felhörren, pont mint aki meghalni készül.
Öröm sóhajjal konstatálja, hogy a fiú nem fetreng tovább és tapicskolva felkecmereg, ő még kicsit fekszik, hogy újra kapjon levegőt, hörrenve felül és telhetetlenül felkacag.*
- Élek, azt hiszem. * most valahogy nem tud örülni, hogy van hangja áldozatának, annak sem, hogy élnek, feje hangosan búg, az ötletre, hogy a fiú kér bocsánatot, öntelten elvigyorodik, ezt is kevesen hozták volna ki egy ilyen balek helyzetből, persze a helyzetnek hozzá semmi köze, itt csakis a véletlen dominált. Na sebaj, ezt a lány sosem ismerné el.*
- Megköszönném. * kezet nyújt, hogy felhúzhassák, és végre talpon álljon, akkor lesz nagyon ciki az öltözéke, cserébe ő is szemügyre veszi a másikat jobban, így hogy mozog sokkal izgalmasabb.*
- Ireth. * mutatkozik be, miközben segítséggel karöltve felkecmereg. Ahogy azt tanulta igyekszik szemkontaktust tartani pár másodpercig, ebből sok dolog leszűrhető, már hogy viszonzásra lel-é?*
- Azt hiszem, eltört a bordám. * elhúzza kacsóját és az oldalához nyúl, hogy ellenőrizze valóban eltörte valamelyik becses csontja, mert azt tudja hogy a csontforrasztás nem kicsit fáj, kihagyná, volt már sok belőle.*
- Te? Jól vagy? Bocsi az átokért, bevallom nem te voltál a célpont, nem is tudtam, hogy lehet így embert fogni. * megnyerő molyost villant, jobban örülne egy szövetségesnek aki segít elkapni a tolvajt, vagy nem. Mi van ha az ő kezébe kerül a holmija,amiről azt sem tudja mi az de sok apróság lehet, amit nem kéne látni senkinek rajta kívül. Tanácstalanul pislant a lényre, onnan Dracra.*

* Miután talpra kecmeregnek és mindketten biztosak benne, hogy lesz ami lesz ezt a kalandot túlélik, ha csak valami nem sül el nagyon balul még ugyanis az is megeshet.
Ismerve Ireth nagyszerű ötleteit és mellé eget rengető hülyeségeit, melyet ő bátorságnak hívna, mert az okkal jobban hangzik, minthogy kettő darab bal keze van. Így eshet meg, hogy ha valaki azt mondja neki balra, ő nyomban jobbra fordul és a hiba csak akkor esik le neki, ha valaki erre figyelmezteti.
Milyen jó lehet vele egy csoportban lenni, ha komoly reakciós feladatot kell megoldania.
Ennek kiszűrésére a lány jobbik csuklóján a legtöbb esetben a zöld minden árnyalatában pompázó karkötőt hord.
De ez is legyen az ő titka.
Érzi, hogy megütötte a hátát, kellett neki hanyatt esni. Most ő járt úgy, mint Ed és összecsókolózott a hideg kőlapokkal.
Jobban szemügyre veszi a fiút, kellemes mozgását, valószínűleg a vele született elegancia mozgatja tagjait, de származását tekintve ebben hiba nem is lehet.*
- Az, hogy lehet? Akkor mi a vezetékneved? * homlokát is ráncolja nagy kíváncsiságában, mert ilyet még nem hallott. Ő már túl is lépett a kínos jeleneten, noha ruházata továbbra sem megfelelő, a hideg lassan kutakodik a bőréhez. Megborzong, érzi, hogy átfázik, de ha nem is akkor akarja érezni, hiszen a folyosó ezt hozza. A lángok barátságos fénykörében, vidáman mosolyogva szemléli a fiút, tetszik neki, hogy ad a külsőre, ebben társak lehetnének, noha ez a találkozó most nem ezt igazolja.
Ő is hajába túr, és örömmel konstatálja, hogy az nem kuszálódott össze nagyon, így van esélye, hogy nőiesnek hasson, a gondolattól kiegyenesedik a háta, kicsit előre tolja mellkasát. A mozdulat olyan berögözött, hogy ha akarna sem tudna tenni ellene.
Látja, hogy a fiú pupillái kitágulnak az aggodalomtól. Most hogy mondja el, hogy valójában semmi baja? Az milyen bután nézne már ki? Így tovább játssza szerepét.
Szemlélgeti a fiút, el is felejtkezik a tolvaj klán közelükben rejtőző tagjáról.*
- Hogy én? *magára is mutat, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta. Persze. Drac honnan is tudhatná, hogy ő nem jut el sehova, akkor is eltéved ha lerajzolják merre kell haladnia. Jó lenne egy térkép. A gondolatot elraktározza, majd kér az egyik prefektusától, azt is tudja kitől.
Elég csak Edre gondolnia, és máris érzi ahogy izgatottan megrezzen a gyomra, fogai összekoccannak. Dühös fejrázással akarja elűzni a gondolatot, de a feje valóban fáj, így halkan felnyög.*
- Pedig ha tudom, hogy ilyen helyes, kedves fiúkba lehet így botlani... hüm... az ötlet nem is rossz.* csalfán a fiúra kacsint, mint aki mostantól tervezi, hogy ezt fogja alkalmazni. Vidáman bólint, bizony nagyon új.*
- Igen, friss husi, de már vannak ellenségeim, arra gondoltam barátokat is kéne gyűjteni. Ahogy ültem és ezen agyaltam, a nyitott ablakból a félhomályból valami az asztalomra ugrott, nem is láttam mi. Azt hiszem egy macska, de lehet majom, vagy valami hülye lény és lenyúlta, a... igazából nem tudom mimet, de biztosan fontos volt, ha az asztalomon volt. Látod? * oldalra fordul és az árnyékba mutat ahol két szempár villan egy kósza pillanatra, pont annyi ideig, hogy Ireth még látta, de Drac már koránt sem biztos.*
- Őt akartam megátkozni.* felé is fordul, pálcáját újra fellendíti és megismétli az előző átkot, csakhogy az árny már régen csak hűlt helyét siratja, neszező mozgása jelzi, hogy elindult újra a folyosón.*
- Kapjuk el. * meg sem várja mi lesz a fiú válasza ellendűl a lény után, és nagyon bízik benne, hogy Drac nem hagyja magára, mert lehet el fog tévedni, akkor meg lesz röhögés, főleg ha kilyukad egy másik ház féltve őrzött bejárata közelében.*

* Mosolyogva szemléli, hogy a fiú zavarba jön. Jó érzés ez egy magafajta lánynak, aki mindig erre hajt. Még akkor is ha most nem terve ez, hiszen nem is akarta senkivel összefutni, jobban szerette volna titokban lenge öltözékben rohangálni.
Messzemenőkig javítana kedvén, ha most valami csinos nőies ruhában lehetne, és azzal hódíthatna, nem csacsogásával, amivel amúgy sem lehet.
Ireth szereti a csinos fiúkat, a lányos fiúk pedig a legtöbb tini álmai, hiszen ebben rejlik a szépség. Neki is jobban bejön, mint egy nagypofájú agyontetovált mininacsmó.
Nah jó, Ed nem is túl lányos, és megint miért jutott eszébe? Úgy megrugdossa a srácot, ha nem röppen k ia fejéből hogy attól- koldul.
Közben figyel arra amit Drac mond, de valóban csak szelektálva.*
- Ne viccelj, nem kell megmondanod, ha nem akarod, de megvallom kíváncsivá tettél. Biztosan nagyon szép neved van, csak nem szokványos. Ami meg nem hétköznapi, az az előnyödre válik. * Nos ő meg nem tud a fiúkkal barátkozni, neki minden fiú, potenciális pár. Nem hisz a fiúk- lányok közötti barátságban, egyszerűen nem létezhet, hiszen vonzalom van, melynek ő nem tud, de talán azért mert nem is akar ellenállni.
Neki egy helyes srácról azonnal az ugrik be, hogy biztosan izgalmas, érzéki csókja van és azonnal szeretné le is tesztelni az anyja szerint ennek van neve a köznyelvben, de a lányt ez pont annyira érdekli, mint a keleti-ázsiai politikai helyzet. Vagyis semennyire.
Nem is nagyon fokozza pasifelszedő szándékait, hiszen a helyzet nem arra való, az öltözéke sem, és az átokkal való ismerkedés sem.
Kíváncsian szemléli a srácot, és ha a fejébe látna bőszen bólogatna.
Valóban nem beszélgetős fajta, nem is büszkélkedhet sok baráttal, kevés esetben figyel oda másra. Önző és kissé egoista, de ha erre valaki rákérdez le sem tagadja. Magasra tartott fejel vallana arról, hogy milyen, nem szégyelli. Hiszen ez nem bűn, nem hiba, akinek nem tetszik az úgyis elmegy a lány mellett és az őt sem érdekli.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli, amit Drac mond, hanem, hogy nincsen hozzátenni valója, vagy pont lenne, de hallgatni néha arany.
A lány tehát nem tökéletes barátnak, de arra maximálisan jó, hogy a fiúk kipróbálják magukat a társaságában, na persze bizonyos határokon belül. ő is az a fajta amit kutyával szoktak összefüggésbe hozni; amelyik kutya ugat az nem harap.
Ireth amúgy is a nincsen máshoz jogod, csak, hogy saját akaratod szerin tégy, Osho elvet vallja.
*
- Gyere! * válaszol a várjra, válla felett hátrapillantva és meg sem áll. Arról meg nem tehet, hogy jelenleg halkan kuncogva fut a folyosón egy fekete valami után, kétségkívül eredmény, hogy a fiú a nyomába ered. Most kezdi élvezni a helyzetet, már nincsen egyedül bárhova is csalja őket az árny, ezt meg is kell osztani a mögötte talpalóval.*
- Megvédsz ha csapdába csal? * mivel közben vihorászik, ez tuti nem tűnik komolynak, és talán annyira viccesnek sem, mint Ireth azt gondolja és nem kizárt, hogy Drac még csak nem is élvezi, de a lány izgatott a gondolattól, hogy itt csatangolnak a félhomályos folyosókon, van ennek valami bája.
Hirtelen torpan meg egy sötét félre eső folyosó előtt, maga sem tudván be merjen-e lépni a dög után.
Reméli Drac nem csapódik a hátába és olvad rá, ha látná a varázslatot azonnal leállna faggatózni, hogyan csinálta a fiú, talán irigységét sem tudná leplezni.*

* Nem. A fiú téved, ő a helyzeten nevet, azon, hogy végre kicsit megnyugodott, hogy a srác jól van, mert egy cseppet megijedt, hogy segítségért kell rohannia...
Így viszont játszanak, és Irethben él a vágy, hogy bohokázzanak, a futást élvezi, a fogócskát.
Ha a fiú rákérdezne, hogy miért nem lehet ilyesmit nyíltan megkérdezni, elmesélné, hogy mert lány, és a lányok ezt így tanulják felmenőiktől, gyerekként is hódítani akarnak, akkor a felnőttek szeretetére, védelmére vágynak, később már mások óvása is jól jön.
Lihegve áll a folyosó előtt és azon agyal, hogy vegye rá magát, hogy belépjen, a sötét nem igazán vonzza. Pálcája tanácstalanul lóg kezében, pihegve fordul Drac felé, szemöldöke felszalad amikor megpillantja kezében az inget.
Arcán öröm mosoly szalad át, majd boldogan bólint.*
- Köszönöm. Micsoda lovag.* mosolya csalóka, az ingért nyúl és nem nagyon emlékszik, hogy látta a fiúnál, pedig a memóriája rövidtávon isteni. Megszemléli csillogását, és elmosolyodik. Nocsak, Ed mennyire örülne egy ilyennek, tényleg jön neki egy inggel, majd karácsonyra.
Belebújik a ruhadarab, kihúzza alóla a haját és mellékesen rákérdez.*
- Mikor vetted le? Mert erről lemaradtam. * most mondhatná, hogy nem lett volna kíváncsi a jelenetre, de akkor hazudna, mivel kimondani meg nem akarja, inkább lenyeli ezt a részét. .*
- Csináltad? Szuper * elismerően füttyent, kedvesen elmosolyodik, elismeri ha valaki nem olyan béna, mint ő. Ireth esetleg megvarrni tudta volna, ha van egy apró kis szakadás rajta.
Visszafordul a folyosó felé és ő is ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, mint Drac, de így most örül, hogy nem ő tűnik gyávának, hanem a fiú. Így már nem fújhat visszavonulót*
- Dehogy. Nem lesz semmi baj. Elkapjuk, elorozzuk tőle a tulajdonom, aztán megsütjük vacsorára. Tényleg? Ettél már sült dögöt? Ha eldöntöm mi ez, én lehet, hogy igen, egyszer ettem macskát. Könnyen lehet, hogy ez egy macska. Ha meg majom, akkor nem ettem, de valahol azt olvastam, hogy nagyon finom az agyvelejük. Vagy nem? Láttam egy mugli filmben. De lehet pont azt mondták benne, nem is finom. Mindegy is. Flumen. * zárja le a rövidke beszámolót, egy istenien működő bűbájjal, miközben pálcás kezét betolja a folyosóra, hogy a nem túl erős fényben szemügyre vegye, hol lehet a lakomának ígérkező szőrkupac.*
- Persze, ha félsz.... * sejtelmesen Dracra vigyorog, majd belép a folyosóra, jól lehet nagyon fél, és ha nem lenne olyan vicces, szívesen előre tolná a fiút, érje őt az első meglepetés, de így előre vonul, hogy fénykörének szélén megpillanthassa a mozgó árnyék szeletkéjét és azonnal futásnak ered utána.*

* Nem is akarná tagadni, hogy élvezi "kínozni" a srácot, de a lányok már csak ilyenek.
Ireth pedig az a fajta, aki szeret középpontban lenni, bár ezt nem mindig azzal sikerül elérni, hogy baromi jó fej lenne, inkább lenéző és kissé megvető szavaival, mozdulataival, ezért is lehet, hogy nem kedvelik oly sokan, és nem is azért figyelnek fel rá, hogy élezzék a társaságét, hanem, hogy utálják közösen.
A baj ezzel ez, hogy ez egy másodpercig sem zavarja Irethet, akivel jóban akar lenni azzal szemben néha tud viselkedni, de igazából nem érdekli ki mit gondol, csak ő számít, ő pedig szeret szertelen és kiszámíthatatlan lenni. Még akkor is, ha néha önmagának is nehezére esik megindokolni döntéseit, ezért nem is szerette az apja szembesítő játékait.
Olyankor a lány csak állt és húzogatta a vállát, az apja pedig nem hitte el, hogy tíz esetből kilencszer valójában át sem gondolta mit tesz, csak amikor már késő volt. Akkor meg már.... csak sodródott a maga keltette árral.
Cseppet megijed, amikor nem hallja, hogy Drac mögötte lenne, bízik benne, hogy a fiú hiszi, hogy őt meg kell védeni és a nyomában marad, talán ha felfalja valami rém, akkor nem birkózna meg a lelkiismeretével.
Pálcája fénykörében vizsgálgatja a talajt, de nem sokat lát, a sötét folyosóra beszüremlő kevés fénytől sem lesz jobb a kedve.
Fel felkacagva fut a folyosón, léptei neszezésnek hatnak, távolról hallja, hogy Drac a nyomában ered mégis. Hátra pillant, a következő pillanatban pedig előbb nyekken egyet, majd hangosan felsikolt, és elvágódik a hideg kövön.
Ha nem ütötte volna meg a könyökét, felhörenne. Pont elég hülye mugli filmet látott és mindig tudta is, hogy a főszereplő el fog esni, mert az annyira bevált. Jó, mondjuk őket mindig üldözi egy baltás, láncfűrészes, vérengző gyilkos.
De jelenleg ő üldöz egy állatot, a hangjából ítélve macskát, mert a lányka röptében a farkán landolhatott, ugyanis éktelen nyávogás veri fel a folyosó csendjét, majd hangos szitkok. Előbbi a lénytől utóbbi a a félig rajta fekvőtől.
Ireth pálcája valahol a sötétben fetreng, messze a lánytól, aki igyekszik karjai közé kaparintani a fújó, harapó, karmoló, és minden egyéb galádságot végző macskát.*
- Drac. Segíts! * sikoltja fel az üldözőből lett áldozat, hangja már már sírosba megy át, fáj a karja, és lassan nem is akarja, mert annyi karomolás lesz bőrén, hogy lehet valóban meg sem érte a fogócska. Mindettől függetlenül reméli, hogy még mielőtt elvérzik a fiú beéri őket és segít kínjain, melyeknek hangos sikoly közepette igyekszik hangot adni.*
- Fáj! Ne! Aú! Dögölj meg, neee. Drac. * mindezek visszhangjaival a lány egyszemélyes, vagyis kétszemélyes drámát ad elő, ugyanis a macska a rá jellemző hangokkal száll be a kánonba.*

* Őt nem nagyon érdekli hány óra van, kit ver fel és ki mit szól hozzá, hogy hangosan sikoltozva küzd a morgó, vicsorgó, harapó, karmoló és talán szemmel s verő makacsával.
Karmolások sokasága tarkítja karját, hasát. Próbálja lefogni a dögöt, de nem biztos benne, hogy nem az lenne-e a jobb, ha elengedné, és hagyná a francba, hiszen a szeme is bánhatja, hiába nem lát semmit, az állat tuti többet lát, mint ő, ha el nem tanyál el sem kaphatja, de így.... arra tuti senki nem készült, hogy elfekszik a folyosón és ezzel az állaton.
Eltartja magától a macskát, hogy legalább a keze sérüljön, már nem is érzi az újabb fájdalmakat, annyi van így is.
Hallani véli, ahogy bőre felszakad, vére kiserken, lassan bereked a nagy sikongatásba.
Eldobja a macskát, ennyi, kész, feladta.
Hökkenve hallja, hogy a lány koppanva ér földet, és nem is a talpára esett, azt fel sem fogta, hogy gyenge fény gyúlt a közelben, csak, hogy a macska megkövült, saját vére a padlóra csepeg.*
- Hogy az a.... * feltápászkodik a földről és magában kisípolja a mondat folytatását, hangosan csak elharapja, lehet a nyelve is vérzik. Pálcája valahova elgurult, a belőle áradó fény megszűnt, ő pedig esetlenül áll meg Drac előtt.*
- Köszi. Azt hiszem elhamarkodtam, nem kellett volna ráfeküdnöm. * hangja már már síros, fájdalom mar lábába, és karjába, valamint a nyaka is furcsa. Nem is hitte, hogy ma még ő lesz az aki a gyenguszon köt ki és nem Drac.*
- A hülye dög. Mit csináltál vele? * leguggol a macska mellé, megböki, majd riadtan fordul a zaj irányába, valaki közeledik.
A sötét elrejti alakját, a macska felé nyúl, de megelőzik és Ireth ekkor kapcsol.*
~ Ed?!~ * felpattan guggoltból, maga elé kapja a kezét, hogy karba fonja, hunyorog a fénytől, érzi ahogy feldobban a szíve, a levegő is a tüdejében szakad, ami káros, lévén, hogy így is szaporán légcserél.*
- Te mit keresel itt nagyfejű? * kedveskedik azonnal Ednek, akkor is, ha kedve szerint elmosolyodna és kíváncsian végig mérné. Magának sem vallja be mennyire örül neki, milyen jó hallani a hangját, látni az arcát. Erőszakkal elfolytja mosolyát és tesz egy tétova lépést Drac felé, a fiú védje meg saját érzéseitől is.
Végül erre nem nyílik lehetőség ugyanis Ed elköveti azt a hibát, hogy felkapja a dermedt lényt, melynek szemei rettegést tükröznek a folyosó félhomályában, a lány egy pillanat alatt megszánja, főleg mert kincse még mindig az állatnál rejlik.*
- Te paraszt. Miért kínzod? Nem látod, hogy fél? Suttyó. * a macskáért nyúl, és ha Ed nem elég gyors kikapja a kezéből és melléhez szorítja. Többfunkciós mozdulat. Szeretné elrejteni vékony pántos felsőjét, melegítőnaciját és mamuszát, de azt a macska amúgy sem tudja.*
- Nekem legalább vannak szüleim. * vág vissza azonnal Ednek, és reméli, hogy beszúr, és az sem érdekli, hogy késő van és Ed prefi, tuti büntetés lesz ebből.
Szép szemeivel lázasan pislog, gondolkodik mit tegyen, és macskával vagy anélkül újból Drac felé indul, hogy Ed lássa a fiúval van, gebedjen meg.*
- Nem láttad a pálcám? Hát, van pár karmolásom, de... élek, csak a büszkeségem és a felsőd.* igyekszik nem foglalkozni vele, hogy vérzik és millió helyen fáj a teste, mégis eltorzul az ajka, nem akarta a srác felsőjét felszabdaltatni egy döggel*
- Semmi közöd hozzá nyápic. * morran Edre, dühösen konstatálja, hogy kedve lenne hozzá bújni, hogy vigasztalja meg, gyógyítsa meg, ölelje meg. Jézusom de gyűlöli.*