- NeeeeEeeeEeeeeEEeeeee!!!
*Kétségbeesett kiáltást hallat amibe az egész kastély beleremeg, na meg a laptop is, naná, merthogy már annyira kész van szegény Evonunk idegileg hogy rázza. Rázza, rázza, de nem jut vele semmire, a képernyő ugyanolyan sötét mint annak előtte. A Róka pedig egyáltalán nincs jó állapotban. Szőke haját már borzasra kócolta idegességében, a vörös ing hanyagul áll rajta, reggel valószínűleg ki sem vasalta, és a gallér sem áll tökéletesen. Egyedül a farmer az, aminek a viselését nem lehet elrontani, hacsaknem hagyja lehúzva véletlenül a sliccét de az jó, azt ellenőrzi mindig. Szóval meglehetősen zilált szegényke, de Evon még hagyján. Na de a laptop. Ő még rosszabb bőrben van. Ő egyenesen NEM MŰKÖDIK! Reggel ugyanúgy reflex-szerűen bekapcsolta, ahogy mindig, erre... erre... semmi. Semmi reakció. Semmi válasz. Semmi S.O.S. jel. Csak a naaagy feketeség ami szétömlik a monitoron. Gyengéden megütögeti a tetejét. Aztán kicsit erősebben. Aztán erősebben. Aztán a fotel karfájára üt egy erőse4, azon vezetve le indulatait.*
- Eaaaaaarl! Nem teheted ezt veleeem! Érted?!
*Igen, most a laptopra kiabál ilyen vehemenciával, miközben ismét hosszan benyomja a bekapcsolásgombot, és vár.. vár arra hogy a működést jelző kis cuccok világítani kezdjenek, beússzon a Windows embléma és.. de nem történik semmi. Megint. Beszívja a levegőt aztán lassan kiereszti, de a tízig számolás sem segít ez alkalommal semmit.*
-EARL! ÉLJ!!! Parancsolom..
*Szuszogva elnyúlik a fotelben, mára már kiordibálta magát, teljesen elment a hangja így estére, és Earl nem reagált semmire sem. pedig ha vacakol akkor általában elég csak kicsikét megkocogtatni és észhez tér. Most már a szőke is kezdi feladni a reménytelen harcot a mugli kütyüjével amit olyannyira szeret. Ezután már csupán csak reflexből nyomogatja be másodpercenként a bekapcsolásgombot hátha egyszer csak jó lesz. Majdhogy nem szétfolyik a fotelben. Addig indulatos meg mérges volt, de most hogy elfogyott az energiája, marad a morcos rosszkedvű depizés.*
- Kapcsolj már behh. Esszét kell írnom. A jegyzeteim.. a... minden egyetemi cuccom.
*Látni lehet ahogy a száján keresztül szépen távozik valami fehér gáz halmazállapotú izé aminek két szeme van, sírós szája, és a homlokára fel van írva, hogy "Evon lelke".*
~Akkor nincs más, utánad megyek. Együtt halunk.~

~Nahát, nahát... Eljött a világ vége, a világ ki fordult önmagából, vagy a világ fordult be önmagába? Ehh... Mi ez a sz@r filozofálás? A végén még olyan leszek, mint Róka...~
*Akár hiszik, akár nem, Alex egésznap Evon után mászkált. Folyamatosan ott volt mellette és folyamatosan követte... csak ebben a fatálisan nagy katasztrófában Evon nem volt hajlandó észrevenni. Pedig ő igazán türelmes akart maradni, még akkor sem törte szét azt a hülye ketyerét, amikor már vagy ötvenedszer nyüszögött fel Evon mögött, hogy "Ebéd...?"
És most végre be is érte, rókucija meg végre lecsüccsent és vééééégre nem beszél ahhoz a sz@rhoz!!!
Mogorván lépdel a fotel mögé, majd a háttámlára könyököl és tarkón csapja Evont unott fejjel.*
- Szájon át lélegeztetni nem akarod...?
*Kérdi némileg évődő, némileg irónikus, némileg gúnyos, NÉMILEG felháborodott hangon.
Mellesleg, az kifejezetten bosszantja, hogy kicsi rókucija pasinévvel látta el a laptopját. Az még csak nem is baj, de hát emberek... Vannak ennél sokkal normálisabb nevek is. Mint például az Alex... az Alex... meg.. mi is? Jah igen, az Alex. Többször is tervezte ám, hogy becserkészi az Earl nevű fenevadat, rávetődik, majd végül alkoholos filccel felírja a számára legoptimálisabb, legszebb nevet: A-L-E-X. Végül némi eszemei futtatás és vizuális teszt után rájött, hogy valójában az egyenesen gyilkosság lenne.
Nem, ő nem gondolja érző lénynek a laptopot. Nem is sajnálná. Csak azt, a féleszű gazdáját, akinek ma már kellett volna reggelit, ebédet, meg vacsorát csinálnia. Ehelyett az ő kis éhes Alexe helyett ezzel a hülye szerkentyűvel törődött. Ha nem tudná, hogy alapvető különbség Earl és közte a himbilimbi létezése, még féltékeny is lenne rá.
Mogorván sandít le Róka Yungra, aki vélhetőleg most teljesen jogtalanul felháborodott rá a tockosért. Vagy lehet, hogy szimplán nem is ad életjelet. Azonban a pocakja annál inkább (tekintve, hogy makacsul tartotta magát ahhoz, hogy majd a fránya büdös róka főz neki) nem evett semmit se. Ha róka éppen nem panaszáradatát zúdítja rá, akkor a nagy csendben hirtelen felhasít élesen a gyomor akaratos hangja. Korog, morog, mintha egy Godzilla tombolna odabent. Ha nem kap kaját, valószínűleg kint is.*
- Vacsorát. Most. Tizenöt perced van rá.
*Jönnek a rövid, tőmondatok, a gyomorkorgás pedig jelentőségteljesen nyomatékosítja, hogy nem viccelnek.
Talán ha eddig nem a fémdobozát édesgette volna Evon, akkor még futna annyi bókra is, hogy: " Hű vagyok a te főztödhöz. Gyomrom nem bír el más ételt, melyhez te ne nyúltál volna. Ha tehetném, a saját főztödet enném le rólad."
De most nem. Kész, durca bevágva, nincs bók, nincs nyali-fali, se puszi, se semmi. Pedig már dél körül közölni akarta Evonnal, hogy "Helló bébi, ez a középkor. A távközlés fogalmát kimerítik a füstjelek, meg a küldöncök."
Arcáról ez a vérig sértettség még látszik is
(már hogyne látszódna, amikor tökéletesen túljátssza magát?!).*

*A tockost halálosan rezignált arccal fogadja, a feje pedig követi a mozdulat vonalát és egy kicsit előrebicsaklik. Aztán vissza hátra, mintha valami hülye gumibaba lenne minimum. Távolba révedő tekintet, szörnyen elszontyolodott arckifejezés. Mit fog ő csinálni a drága jó internete vagy a Wordbe elmentett jegyzetei nélkül? Oda a világ. Egy olyan modern kamasz, mint amilyen Evon, aki teljesen hozzászokott az elektronikai luxushoz, szörnyen nehezen vészeli át az ilyen válsághelyzeteket, mint ez, hogy a középkorban kötöttek ki. Alex nyűglődését és egyebeit egész nap meg sem hallotta, mert egyszerűen nem figyelt semmi másra, mint az örökké üres, fekete képernyőre. Bele sem gondol igazán hogy a srác tényleg csak az ő főztjét hajlandó enni, így most egész nap éhen maradt. Úgy kell neki. Önállósíthatná magát néha, mert nem egészséges hogy ilyen idősen egy nyomorék rántottát nem tud összehozni.*
- Ha működne megpróbálnám, de ugyebár csak egy laptop, nála nem válik be.
*Dünnyögi miközben gépiesen megsimizi a bántalmazott testfelületet, és halkan nyűglődik tovább. Ő egyáltalán nem éhes, hozzászokott, hogy volt már olyan nap mikor ideje sem volt enni a munka miatt, így üres gyomorral feküdt le. Most meg amúgy sem lenne étvágya. A net eltűnését Evon határozottan tragédiaként éli meg.
Azért Alex gyomorkorgása elég hangos ahhoz, hogy még a rókácska is felpillantson, bár Alex sajnálkozó vagy bocsánatkérő pillantások helyett csak egy csúnya "maradjmárcsöndben" tekintetet kap. Aztán persze észreveszi magát, hogy jó, ez nem teljes mértékben Alex hibája, szóval csak sóhajtva lehunyja a szemét és hátradől.*
- Ennyi idő alatt az alagsorba sem érünk vissza, nemhogy vacsorát tudjak csinálni. Bocsánat Főnök, de lehetetlen dolgokat nem tudok megcsinálni.
*Morcosan összehajtja a laptopot jelezve, hogy végleg feladta. Gyengéden megsimogatja a tetejét. Mától kezdve háromnapos gyász rendeltetik el Earl emlékére. Szegény Earl. Szegény Evon. Szegény Alexpoci.
Minden a középkor hibája. Hogy mennyire utálja ezt a helyzetet. Nem is érdekli, egyáltalán nem kíváncsi rá, hogy milyen ez a több száz évvel visszamaradott hely. Neki benzinkutak, autók hangja, meg neonfeliratok, meg tévék kellenek.*
~Béke poraidra, Earl.~
*Persze kidobni nem fogja, de lemond arról hogy a laptop még az életben valaha bekapcsol. Pedig tényleg fontos jegyzetek voltak rá elmentve.*
- Most miért én vagyok a hibás, hogy nem tudsz simán az étkezőben enni, mint mindenki más?
*Morran fel meglátva Alex vérig sértett arcát. Rosszkedve van, nagyon rossz kedve, nyűgös, és még Alex is itt csinálja neki a showt. Kell ez neki?*

*Lássuk csak, hogy eddig mi a helyzet:
Van egy minizsarnokunk, alias Alex, aki éhes, fáj a hasa és rettenetes kínjai révén igencsak nyűgös. Van egy netfüggő kockánk, akinek a netkábel maga az infúzió, s most ezt az infúziót gyalázatosan kihúzták a seg... szóval valahonnan, így szintén nyűgös. Két pici nyűgös bishilegény egyenlő?
Okés, Evon hisztis is, Alex még csak meg is értené, ha ez nem az ő kárára lenne. Egyéb létszükségleteihez Evonnak nem kell feltétlenül figyelnie, nézheti közben nyugodtan azt a hülye sötét képernyőt. De az étel.. az étel az más tészta. Elvégre a férfiakat a hasuknál fogva lehet megszerezni és megtartani. Evon nem is tudja, hogy ezen az alapelven működve egy szörnyet vadászott be. Szóval legyünk elnézőek Evci manóval, de fekete hajú zsarnokunkat hol az istenbe érdekli ez???*
- Egyébként meg mit vagy úgy oda, azért a nyomorék cuccért? Foglalkozz velem. Az én testem is van olyan kemény mint a te Earlöd, főleg egy-két helyen.
*>B) fejjel mered a srácra, majd nagyot sóhajtva túr bele a kócos szőke tincsek közé*
- Nem tudom minek adod elő itt a Hattyúk Tabát, amikor lehet, hogy pár napon belül vissza is térünk a normál jelenbe.
*Körbepillant sóhajtva a diákokon, akik a társalgóban ücsörögnek és beszélgetnek még itt-ott. Ellhúzza a száját mogorván. Ezek közül a satnyadékuk egy se olyan kis helyre talpraesett, mint az ő emberei. Azoknak csettintene egyet és máris megoldanák a problémát. Hát igen.. Azért van ami hiányzik neki is a normális világból. De végülis amíg Evon itt van vele, addig nincsen semmi baj. Hirtelen elgondolkodva mered a szöszkére, egészen eltöprengve olyanokon... hogy mit is tenne, ha ő nem lenne itt vele? Lehet ahelyett, hogy itt nyafogna a kajáért, már rég elindult volna, majd ezt a helyet visszatérítené a normál kerékvágásba..? Talán akkor tényleg nem lenne ennyire lusta cselekedni, pedig a helyzet megkívánja, hogy lépéseket tegyenek az ügy érdekében.
Ahogy így elgondolkodik még el is csendesül, csak az éjféli gyomorszonettet hallhatjuk. Végül elvigyorodik és egyetlen ugrással olyan tökéletesen huppan bele Evci ölébe, ahogyan az a nagykönyvben megvan írva. Nem érdekli, hogy ezzel majd egy 80-90 kilós súlyt szabadított rá szerencsétlenre, kényelmesen elnyújtódik, lehunyt szemekkel.*
- Informálódni kéne, és ki kéne húzni ezt a nyomortelepet a csávából.
*Kaján, gonosz vigyorral sandít Evcire.*
- Óh, Evon Róka Yung, leszel az én szerelmes amazonom?
*Persze, hogy cukkolja, ahogy mindig. Ezzel legalább mindig helyrerázza a szöszkét. Végül ha ez se jön be, akkor csak hümmögve sandít a fémdobozra.*
- Róka Yung.. Ha már neked úgyse kell.. ráírhatom a nevemet?

- Egy csomót spóroltam rá, több hónapi munkám van ebben a "nyomorék cuccban", szóval lehetőleg ne mondj rá ilyet. Keményen meg kellett érte dolgoznom, meg hónapokon át spórolni, hogy meglegyen.
*Korholja le Alexet amiért ilyen illetlenül beszélt Earllel. Lehet, hogy a másik srácnak mióta örökbe fogadták minden szépen a feneke alá lett tolva, mindig ki lett szolgálva, attól még Evon nem járt ilyen jól. Ő tizenkilenc éves koráig megállás nélkül dolgozott a suli mellett, ráadásul tartania kellett a színötös átlagát ahhoz, hogy az árvaház fizesse a taníttatását. Na meg, a Róka nem is igazán kellett senkinek. Okos és jó gyerek volt, minden szülőnek szimpatikus, csak amikor a nevelőnők vagy a többi gyerek megemlítették, hogy őt nem a kislányok szoknyája érdekli, akkor valahogy mindegyik párnak elment a kedve attól, hogy Evont fogadják örökbe. Hozzászokott ám ahhoz, hogy nem kell ő senkinek. Meg is barátkozott vele. Alex meg állandóan meg akarja változtatni a véleményét, mikor hülyeség. Azzal csak megingatna egy olyan gyönyörűen és masszívan felépített valamit, amit kár lenne tönkretenni. Evon szerint.*
- Erre azt szokták mondani hogy a "hattyú halálát", nem azt, hogy Hattyúk tavát.
*Javítja ki morcosan miközben igyekszik minél jobban megigazítani összekócolt szőke fürtjeit. Meg ha már itt tart, akkor a gallért is igyekszik kiegyenesíteni, meg valami elfogadhatóbb formába rázni a magára hányt inget. Különben is, ő nagyon ritkán szokott inget venni. Főleg nem vöröset, mert az szerinte túl élénk. Látszik, hogy tényleg nem figyelt mikor benyúlt a szekrényébe. Még jó, hogy nem tart semmilyen szeretőt a szekrényben mert akkor azt "vette volna fel".
A szöszke róka nem szokott olyanokon gondolkodni, hogy milyen lenne neki Alex nélkül. észre sem vette, de a Garner fiú jelenléte olyan megszokottá és magától értetődővé vált, mint a levegővétel. Egyáltalán.. bele sem gondol, hogy Alex esetleg egyszer csak eltűnik vagy hasonló. Elvégre folyton a sarkában van, ahova ő megy, oda megy Alex is, és ahova Alex megy, oda megy Evon is. Ez rossz. Hozzá fog szokni, hogy vannak mellette, és azután annál kellemetlenebb lesz az egyedüllét amit eddig olyannyira szeretett.*
- Uggghhh..
*Felnyög, amikor Alex súlya az ölében landol és teljesen biztos benne, hogy...*
- Most zúztad szét az altestem, remélem ezt tudod.
*Nyögi fájdalmasan, miközben próbálja kicsit távolabb tolni Alexet, sikertelenül, így ezen tevékenységét két három próbálkozás után felfüggeszti, és beletörődően maga mellé ejti tappancsait.*
- Szerintem a tanárok és azok akik ténylegesen tudnak tenni valamit az ügyben, már intézkednek.
*Benne nem különösebben dolgozik, hogy segítsem magán vagy a kastélyon, pedig Evon egy rendkívül emberszerető valaki tud lenni, de most nézzük.. ő nem igazán ért ehhez a mágusosdihoz. Szóval jobb neki ha csendben marad és megkushad.*
- Ehh? Eszemben sincs, és nem! Az hullagyalázásnak minősül. Hagyd békén.

*Alex szokásos közönyös tekintetével mered a másik srácra, majd felvonja a szemöldökét szusszantva, lehunyva a szemeit*
- Nem tudom, hogy regisztráltad-e, de elég régóta "dolgozol" nálam. És már akár az első havi fizetésedből is megvehetnél egy sokkal jobb csotrogányt.
*Nem is igazán érti, hogy mit nyafog annyit Evon, hogy így szegénység, meg úgy szegénység, amikor azoknak az időknek vége. Havonta megkapja a fejadagját (userke már sajna nem igazán emlékszik, hogy mennyi volt xD), az meg körülbelül annyi, mint amennyit eddig egyáltalán össze tudott gürcölni. Tulajdonképpen Alex ezt már nem is fogja fel annyira munkának.
Részéről szeretők, járnak és együtt élnek. Az a havi pénz meg, amit átutal Evcinek a zsebpénz, költőpénz. Talán már az elejétől fogva így akarta rengezni a dolgokat, azonban Evon nem állt volna kötélnek az ajánlatra, ha nem így tálalja neki. Elvégre milyen hülyén hangzott volna már, ha azt mondja, hogy voltaképpen a szeretői pozíciót megfizeti? Mintha valami utcaszéli lenne a szöszke. Ennyire meg azért még a fekete hajú félisten se kegyetlen (talán). Rókuci pedig abban a boldog tudatban él, hogy a pénzt azért a napi szenvedésért kapja, mert vért izzadva dolgozik meg érte. Alex szerint meg csak szimplán zsebpénzt nyom a kedvese zsebébe, hogy csinibb legyen éppen aznap estére.
Szemeitforgatva sóhajt fel unottan, majd fúj egyet nyelvet öltve.*
- Szőrszálhasogató. Ha vissza tudsz szájalni, van energiád főzni is.
*Igenigen.
A kaja még mindig nagy probléma és ő igenis szeretne már enni. Persze Evon erre semmi hajlandóságot nem mutat. Csúnya, rossz Evon. Tőle akár ez a szexi félisten itt száradhat ki, és halhat éhen! Szörnyű.
Huppan egy nagyot és máris kedvenc szöszije karjaiban végzi.... Nah jó, ennek fordítva kellene lennie, de Evci most úgyis olyan kis nyűgös, nem valószínű, hogy magától ülne Alex ölébe. Ha a hegy nem megy Mohamedhez... *
- Tudom.
*Széles, elégedett vigyor.*
- De amíg az alfeled hátsó része tökéletesen épségben van, addig nem probléma.
*Felvonja szemöldökét és szinte dallamosan dudolássza.*
- Áhhá. Szóval te egészen addig itt ücsörögnél és terpesztenéd azt a helyrekis hátsódat, várakozva. Amikor semmi sem egészen biztos, és lehet, több hónapon keresztül NET NÉLKÜL maradsz.
*Igyekszik minél jobban a másikra ijeszteni, a hatásvadászat meg amúgyis jól megy neki.
Újra a laptopra sandít és megcsóválja a fejét.*
- Jól van, ha hulla, akkor meg eltemetni illik.
~Majd a legközelebbi pöcegödörbe behajítjuk.~
*Hihetetlen, hogy voltaképpen egy elektronikai kütyüre is ilyen mértékben féltékeny. Mert jó, van olyan dolgok, tárgyak mamár, amikre talán lehetne féltékeny egy férfi, de egy laptopra... Lássuk be, fizikai képtelenség. Ahogyan az is, hogy Evon a súly alól hamar szabaduljon. Ezt a kis zsarnok nagyon is jól tudja, így aztán ráérősen sandít rá a srácra (persze gyomra annál féktelenebbül korog).*
- Jó, ma nagyon kegyes leszek veled, tekintettel a gyászra. Háromfogásos kaja helyett most megelégszem egy kétfogásossal. Jah, és a desszert lehet puding.
*Felszegi állát, per pillanat sugárzik róla az elégedettség és az önhittség, hogy mekkora jófej már...Végülis őt ismerve ez még valóban az is. Ráadásul Evon még el is ismerhetné, hiszen máskor lehet hamarabb verte volna meg a gengszter, mintsem kivárja az estét éhgyomorral.*

- Nem arról van Főnök, hogy nem tudnék újat venni, hanem hogy eszmei értéke volt.
*Amellett, hogy attól, hogy újat vesz, a jegyzetei még nem fognak visszajönni, hacsaknem Earl vissza nem szándékozik térni az élők sorába, ami egyelőre igazán lehetetlenül hangzik. Egyébként is.. ez a laptop mindig vele volt akárhová költözött, akármit dolgozott, kicsit látszik is rajta hogy néhol viseltes, de az is, hogy azért a gazdája nagyon is vigyázott rá. Apró sóhajjal hátrébb dől, már amennyire tud úgy, hogy közben Alex teljes súlyával van kedves rátehénkedni. Még ha óvatosan odaül rendben van, de úgy vetette oda magát, mint egy óriásovis, aki nincs tisztában azzal, hogy hány kiló. Hirtelen nem is tudja hova pakolja a kezét, mert az ölébe már nem ejtheti (max Alexéba, de a gengszterébe értelemszerűen nem fogja), így inkább csak a karfára fekteti praclijait és igyekszik úgy mocorogni hogy kényelmes legyen neki is. Pár másodpercnyi kínkeserves próbálkozás után ez nagyjából sikerül is, meg aztán.. pár perc múlva nem fogja érezni magát deréktól felfelé, tehát fájni sem fog. Jó ez így.
Úgy pedig tényleg nem fogadna el Alextől egy centet sem. A srác ezt már egyszer még a kezdetek kezdetén eljátszotta, és megkérdezte tőle, hogy mennyi lenne egy menet, de akkor keményen faképnél is lett hagyva. Aztán Evci keményen meg is lett verve. Milyen régen is volt ez már, az ember észre sem veszi, hogy elszaladnak a hónapok mellette -pláne, ha ennyit kell güriznie valakinek-. Néha úgy érzi magát, mintha nappali és éjszakai műszakban dolgozna egyszerre, és mellette még tanulnia is kell. Kimerítő, és néha az agyára tud menni Alex követelőzése, mégsem elégelte még meg, igen meglepő módon. Azaz saját magának a legmeglepőbb, tudja, hogy normál esetben, ilyen körülmények közt legfeljebb egy hónapig bírta volna, aztán pápá. Elvégre: korán kel, feleslegesen főz, elvégre az étkezőben is ehetnének, ugrál össze-vissza Alex parancsaira, tanul, mos, takarít, ugrál össze-vissza Alex parancsaira, és esténként még pluszba az a kimerítő küzdelem, a nyugodj alvással eltöltött éjszakai percekért, ellenállva a gengszter követelőzésének. Alex átváltozóművész. Éjszakánként egy... hm.. egy szőlőindává változik, és az ember alig tudja magáról lefeszegetni. Vagy egyáltalán nem. Próbált már valaki úgy aludni, hogy egy kétméteres széles vállú valaki harapdálja és szadizza a fülét miközben össze-vissza taperolja? Nem? Hát nem egyszerű eset. Azt persze nem vallja be még magának sem, nemhogy másnak, hogy ez nem olyan kellemetlen ám, mint mondja.*
- Főzni azért bonyolultabb, és időigényesebb.
*Egyszer meg fogja tanítani Alexet valaminek az elkészítésére. Ha csak egy sima rántotta, hát akkor egy sima rántotta, de valamit, csak hogy lássa, hogy az a kaja nem úgy készül, hogy előveszi az alapanyagokat, csettint, meg ráordít a répára, hogy darabolja fel magát azt az megcsinálja. Hja. Majd ráadja a kötényét is. A gondolatra elvigyorodik, aztán amikor észreveszi magát, rekordsebességgel törli le a vigyort az arcáról. A hátsófelének épségére tett utalást csak egy halk"cöhh"-vel jutalmazza.*
- Igen ülnék és várnék mivel ha még nem tűnt volna fel: egy normális bűbáj alig megy, nemhogy én itt iskolátmentsek.
*Amúgy meg persze, hogy nem megy, ha Evon eleve minden varázslatnak úgy fut neki, hogy sehogy se. Azzal a hitetlen "nemfogsikerülni" hozzáállással. Nincs ő ehhez szokva egyáltalán.. Emellett nem is bánja. Annyira nem rossz ez a hely, mikor nem kell rohangálnia, és van ideje egy kicsit csak úgy sétálni, meg heverészni valamelyik ablakpárkányon és olvasni.*
- Nem. Nem temetjük. Megtartom, hátha egyszer csak visszajön.
*Nagyon ragaszkodó róka tud ám lenni, főleg ha Earlről van szó, vagy kajáról, vagy a könyveiről, vagy a jegyzeteiről.. Az engedményeket hallva a gengszterre pislog.*
- Kösz, Főnök.
*Természetesen a végén úgy is az lesz, hogy Alexnek normális mennyiséget csinál, és nem sima pudingot desszertnek, mert ahhoz túlzottan fejlett kötelességérzete van, csak ez néha tart egy kis szünetet. Csak most jut eszébe, hogy tulajdonképpen tényleg egész nap mögötte kullogott ez a szadista, és egy falatot sem evett.*

- Milyen kis romantikus elgondolás ez az eszmei értékes dolog...
*Mosolyodik el szórakozottan a kis szöszkén, felvont szemöldökkel. Persze, cukkolni is cukkolja, de azért véleménye szerint van valami a dologban. Ő maga nem ilyen romantikus gondolkodású. Ha kell neki valami, akkor egyszerűen csak megkaparintja. Eőszakkal vagy pénzzel, tökéletesen mindegy. Azonban... Nos, Evcinél még így is keményen visszafogja magát. Hányszor megerőszakolta volna már? Hányszor dühöngött volna rajta? Ennek ellenére ezek a kitörései még mindig csak az elején jelentek meg, mostanra már egészen hozzászokott a másik jelleméhez, szokásaihoz és gondolkodásához. Éppen elég időt töltött el vele, hogy kiismerje. Más pároknál valószínűleg ez nem így működne, hiszen alig pár hónapja vannak csak együtt. Azonban azt azért tegyük hozzá, hogy Alex és Evon voltaképpen 24 órán keresztül együtt voltak/vannak. Olyasféle megfigyelésekkel lett gazdagabb ám fekete hajú minizsarnokunk, mint: Rókuci szereti a bőrszíjas karkötőket és nyakláncokat. Rókuci kedvenc helye a társalgó. Rókuci szereti a Titanicot, és a romantikát is. Rókuci mindig módszeresen elrendezgeti a fogkeféket reggelenként. Rókuci ingerlékeny a fülcimpájára. Rókuci... az Rókuci.
Alex pedig megfigyeli ám az ilyeneket, mégha teljesen érdektelennek is tűnik. A szöszke minden kis rigolyáját, vágyát és egyéb apróságait kifigyelte már. Ahogyan azt is, hogy mennyire hazugságokban él. Nem ostoba, látja amit lát, hogy miféle hazugságokban élt/él a srác. Miközben elgondolkodva cirógatja az említett egyén arcát és szőke hajtincseit úgy figyeli zöld szemeivel. Végül halkan, nagyon halkan megszólal.*
- Akárhová is futsz.. akárhová is menekülsz... én megtalállak. Megtalállak és örökké megkötözlek, bezárlak, nem engedlek el magam mellől.
*Jelenti ki hirtelen, ami teljesen nem vág a témához, azonban a gondolatmenetéhez nagyonis.
Megint ez a zsarnokduma..
A tekintete azonban egészen másról árulkodik. Látja a másikon, hogy mennyire átrendezte eddigi életét és hazugságait. Ez azonban az ő megjelenésével és erőszakos magáhozláncolásával egészen megváltozott. Tisztában van vele.*
- Többé nem engedlek vissza a kényelmes magányba, Róka Yung. Többé nem.
*Minél határozottabban mondja, annál ijesztőbbé válik a helyzet. Finoman felkönyököl a karfára és úgy emelkedik meg felsőtestével annyira, hogy vadul szájon csókolja a másikat. Mindig ilyen erőszakosan szedi ki Evciből az ilyen csókokat, ez azonban egészen más, mint a többi. Valami Alexben is megváltozott. Valami megmozdult és mostmár nem hagy nyugtot neki. Ez a valami pedig csak erősíti az eddigi érzéseit.*
~Meg akarom védeni... magamhoz akarom láncolni... azt akarom, hogy csakis az enyém legyen... akarom, akarom, akarom...~
*Mégse ez a legjobb szó, ezt érzi. Van egy olyan szó, amely mostani érzéseire jobban megfelelne. Észrevette már, sőt, mondta is Evonnak. Csak... csak akkor még nem volt ennyire komoly. Mostmár az.*
~Fenébe is! Hogy muszáj minden így túlbonyolítani.~
*Amilyen hirtelen váltott komoly témába, olyan hirtelen vált vissza a régibe. Kajánul, gonoszan elvigyorodik.*
- Áhhhá. Ugye tudsz róla, hogy a laptopod zombiként fog visszatérni hozzád? Earl-zombi lesz belőle, és a hátsódba dugja az adatkábelét és szörnyű vulgáris videókat tölt fel.
*Abszúrd és elképzelhetetlenül nagy hülyeség, de azért vigyorog nagyokat az elképzelésen >B) fejjel. Engedékenyen legyint, ahogy a srác megköszöni az engedményeket.*
- Óhh, ugyan, semmiség.
*S valóban, kis zsarnokunk nem evett semmit, ki tudja milyen okból ezért még meg se verte Evcit. Pedig ha otthon az emberei elfelejtették és csak 10 perc késés volt a kajálásban, akkor azonnal rugdalta meg őket, hogy hozzanak neki kaját. Earl szomorú és kínkeserves halála lehet az ő szívét is megérintette volna? Ugyaaaaan. Mindössze csak Rókuci bűntudatára hajaz nagyon. Lássuk csak összehasonlításban. Első verzió: Alex éhes-->Evci nem szolgálja ki-->Alex bedühödik, elfenekeli-->Evci vérig van sértődve. Azonban a második verzió: Alex éhes-->Evci nem szolgálja ki-->Alex mártírt játszik, éhhalált hal--> Evci szánja-bánja rettenetes bűnét és hagyja hogy róla vacsizzon.>B)
Ám mielőtt újra megszólalna, hirtelen a gyomra éktelenül korogni kezd újra, újabb éhség-szonettet előadva a két srácnak.*

- Mi? Nem.. romantikus vagy ilyesmi.. ez csak .. megbecsülöm a dolgokat.
*De hogy mi a francért kell neki állandóan védekezni, azt sem tudja. Elvégre most Alex nem mondott semmi rosszat, tényleg semmi olyat, ami Evont bántaná, vagy kínos helyzetbe hozná. Valószínűleg már csak reflexből muszáj neki megcáfolni minden kijelentést. Ez az ellenkezés már annyira természetes, hogy teljesen védtelennek érezné magát nélküle, és Alex előtt védtelennek lenni? Fizikálisan még oké, ha védtelen, abból még semmi rossz nem sült ki azon kívül, hogy a pihenőben nem épp önszántából „került közelebb” Alexhez. Azt viszont ki lehet heverni idővel. Ha érzelmileg lenne védtelen, akkor már nem lenne visszaút, ilyen merészségre pedig egy gyáva róka nem képes.
Érdekes módon, ő nem figyeli meg különösebben Alexet, mégis tudja már hogyan vannak beütemezve a napjai, azt is, hogy sosem képes elpakolni, mindig elöl hagyja az alsógatyáit, A cigarettacsikkeket hajlamos a legelőnytelenebb helyeken elnyomni, véletlenül sem a hamutálban, akaratos, de néha Evon számára teljesen ismeretlen okokból hajlamos ellágyulni, és akkor igazán emberi és –megkockáztatja- gyengéd a mosolya. A legfontosabb megállapítás mégis az, hogy: egyáltalán nem érti ezt a gengsztert. Miért nem? Pedig neki annyira jól megy mások kiismerése.. elég csak egy kicsit figyelni, nem is túl sok ideig, és nagyjából meg tudja állapítani, hogy milyen a másik gondolatmenete. Itt bezzeg csődöt mond a nagy ember ismeret.
Evon érdekes módon nem vette észre, hogy Alex ilyen figyelmet szentel neki. Lehet azért, mert észre sem akarta, és szándékosan szorítja ki az ilyen információkat. Túl ijesztőnek tűnik a gondolat, hogy valaki tényleg annyira törődik vele, hogy regisztrálja magában az ő személyes szokásait. Fáradtan hátradől, és engedi, hogy cirógassák, miközben lehunyja a szemeit.
- Tudom.
*Mégsem tudja száz százalékosan garantálni, hogy nem lesz olyan, mikor majd menekülni akar. Amíg ilyen frusztráló, és szorító érzés ez a gúzsba kötő, (általa) túlzott(nak érzett) szeretet, addig nem tudja azt ígérni, hogy nem próbál majd meg elfutni. Mert gyáva, és nem mer ismeretlen dolgokba belevágni. Az pedig, hogy legyen mellette valaki, akit elveszíthet? Folyamatosan csak azért aggódna, hogy mikor lesz belőle elege, vagy mikor lesz valami baja, vagy akármi miatt. Már így is teljesen elrugaszkodott magától, és meghülyült. Mi lenne, ha még engedne is Alexnek? Egyelőre mégis el van az ő kis láncaival, amik ugyan dörzsölik, de legalább van ideje töprengeni. Arra nem is gondol, hogy ezek a bilincsek, és láncok lehetnének kényelmesek és puhák, ez pedig csak rajta múlik, nem máson.
- Makacs vagy. Sokan sokkal előbb feladták, és…
*Válaszol halkan, de akárhogyan is próbálná, akkor sem tudná folytatni a szájára tapadó mohó ajkak miatt. Ellenkezés nélkül enged utat Alexnek, bár fogalma sincs miért. Tényleg irritálóan következetlen lett miatta. Eddig legalább magát értette. Most már magát sem. Ilyenkor egyedül azt tudja, hogy kellemes érzés, és szereti ezt. A törődés, és az a feltétlen figyelem, amit felé tanúsítanak. Keze Alex derekára siklik, de csak hogy az ing anyagát szorongathassa ott tovább.
Mély levegőt vesz, ahogy kicsit eltolja magától a másikat, és oldalra néz zavartan, a kék tekintet valami egyszerű berendezési tárgyat keres, amit nézhet, de Alex idióta megjegyzésére muszáj visszanéznie vigyorogva.*
- Kiássa magát a sírból és visszajön mi? De most, hogy így említed, Főnök, a csatlakozói nagyon tetszetősek..
*KoRrrrRrr.. Kezd nagyon zavaró lenni ez a folyamatos háttérzene, így ideje cselekednie ezügyben.*
- Főnök szállj le rólam, csinálok valamit, de ahhoz fel kell állnunk és visszamenni a szobába.

*Vicces elgondolás, hogy egy olyan embert, mint Alexet, nem lehet kiismerni.
Az egészben ott a csavar, hogy az őszintesége már az erőszakosság határát súrolja. Olyannyira nyílvánvalóvá teszi az akaratát, mint egy elkényeztetett gyerek, akinek nincs is más jobb dolga, mint a körülötte lévőket szekíroztatni.
Persze Rókánál jelentősen kell néha taktikát váltania, nehogy túlságosan is erősre húzza meg a pórázt, és akkor elfut az ő kis rókácskája.. Nem, azt azért semmiképpen se akarja.
Earl témánál meg felhördül egy nagyot fújva, csípőre téve a kezét.*
- Itt a szemem előtt mered dícsérgetni a galád zombit...?! Nah megállj csak, majd ha letámad téged az éjszaka az agyevő vírusokkal ne hozzám fuss sikítva, hogy "Ó, Főnök, te megmondtad! Én nem hallgattam rád, de te megmondtaaaad!"
*Mindezt természetesen el is játssza, ahogy elképzeli Evont. A női sikolyt sajna nem sikerül imitálnia, pedig azzal lett volna kerek az egész, nah de oda se neki. Szépen legördül Evciről ezzel is végre szabad levegőt adva neki, és az altestájának is megkönnyebbülést a súlytól. A feteke hajú zsarnok pedig ahogy egyenesedne fel Evon, úgy kapja el a kezét, majd rántja fel állásba. Ám a lendület természetesen nagyobb lett, mint szánta, így valószínűleg a szöszke a karjaiba fog hullani.
Elmosolyodik szélesen, amolyan >B) fejjel. Nem egészen így akarta a dolgot, de azért így sincsen ellenére. Majd finoman a szőke tincsek közé túr gyengéd, nyugodt arckifejezéssel. Tipikusan az a jelenet, és az az Alex, amitől bármilyen yaoifan, illetve maguk a userek is orrvérzést kapnának a gyönyörtől ezt látva. //user tömi a zsepit az orrba, ír tovább xD//
Mély, mégis duruzsoló hangon suttogja halkan végül, ahogy tekintetét egészen a másikéba fúrja.*
- És nem nyitottad meg soha a szívedet előttük.
*Hirtelenjében nem is lehet tudni, hogy mire gondol, ám ha Evci jól visszagondol a csókot megelőző beszélgetésre, akkor eszébejuthat a félbahagyott mondata. Alex magabiztosan mosolyodik el, amikor folytatja.*
- Én nem vagyok mások. Én Alex Garner vagyok, nőkerülő rókucvadász, és jelen pillanatban ezt a szőke rókát akarom megkaparintani.
*Ajkai egyre jobban közelednek Evonéhoz, a zöld szempár pedig egészen megigézően figyelik a másikét.*
- Testestül...lelkestül...
*Sóhajtja a puha ajkakra, a következő pillanatban pedig vigyorogva nyalint végig rajtuk, még Evci orra hegyét is érinti a nyelvtámadás, azzal vigyorogva rákacsint.*
- Ugye szerelmem?
*Játékos szavaknak hatnak, ám Alex nagyon is komolyan gondolja. Mégis megfelelőbbnek gondolja ebben a tálalásban, még nincs itt az ideje a komoly jeleneteknek. Majd... talán.. egyszer...nagyon is komolyra fog fordulni az egész.
Megpaskolja Róka Yung kerek hátsóját, azzal el is indul.*
- Előételnek rántottát kérek öt tojásból kolbász darabkákkal, főételnek valami jó kis szaftosat. Mondjuk legyen három nagydarab töltött káposzta, de jó magyarosan, tejföllel, érettem?! A desszert pedig vanília puding dupla tejszínhabbal és fahéjjal szórd meg a tetejét, ahogy szoktad.
*Elgondolkodik egy pillanatra a tökéletes precizitást és részleteket kimerítő rendelés után, majd elmosolyodik szélesen, átkarolva rókuc vállát magához húzva. A legijesztőbb az egészben inkább az, hogy valószínűleg ezt mind meg is tudja majd enni.*
- Mindössze ennyit kérek.

Pont ezért érzi kiismerhetetlennek Alexet. Mert képtelen másokról azt feltételezni, hogy teljesen őszinték. Mindenki magából indul ki, ezért Evon számára elképzelhetetlen az ilyen viselkedés és felfogás. A gengszter ilyenkor nem érzi úgy, hogy túlzottan kiszolgáltatja magát a rókucinak? Evon biztosan így érezne, és folyton azon aggódna, hogy egyszer csak megint egyedül marad. Ezért sem képes teljes mértékben elhinni Alex szavait, még ha azok őszinték is. Szereti az embereket, szeret velük beszélgetni, köztük lenni, szórakozni, de ez nem jelenti azt, hogy meg is bízik bennük.
Amikor Alex csípőre teszi a kezét, a mozdulat miatt még nagyobb súly nehezedik szegény rókára, aki egy fájdalmas nyögést produkál.*
- Earl sosem támadna meg engem, mert engem szeret, és imááád amiért ennyi időn át a gondját viseltem, pátyolgattam, naponta letisztogattam, becézgettem, cirógattam...
*Vigyorogva folytatja a felsorolást, szándékosan olyan hangsúllyal kiejtve a szavakat, amire Alex féltékenykedhet egy sort. Mocsok egy róka ám ez a mi Evonunk.
Megkönnyebbült sóhajjal konstatálja, hogy megszabadult az őt terhelő súlytól, de nem könnyebbülhet ám meg, áá, dehogy is. megy ő is, na nem önszántából, hanem úgy rántják. Ha törékeny alkat lenne, akkor még mondhatnánk azt is, hogy majd kitépik a karját, de Evon azért egészséges 19 éves fiúként ennél masszívabb anyagból lett gyúrva habár tényleg karcsúbb, és szálkásabb alkatú sokaknál. – De ne felejtsük el, hogy még ez is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy egy bizonyos helyzetben ő legyen felül. álló helyzetbe lesz rántva, és már azthinné, hogy megússza a dolgot esés nélkül, de elveszti az egyensúlyát, a lendület pedig engedelmesen viszi tovább Alex karjaiba.
- Áh, finomabban jó, Főnök? Még a végén elesek, és annyira megfájdul a karom, hogy nem tudom majd vacsorát csinálni.
*Játssza el a kínhalált, kár, hogy így, miközben ölelgetik, nem olyan nagyon hihető ez az önsajnáltatás. Amikor Alex ilyen komolyan és őszintén néz a szemébe, sosem tudja állni a pillantását, most is pár másodperc küszködés után zavartan oldalra pillant. Erre nem igazán tud válaszolni.*
- Jópár tulajdonságot kihagyták Főnök.
*Szúrja közbe, mintha ezzel is csak a témát próbálná valahogy elterelni, vagy mindegy, a lényeg, hogy Alex hagyja abba, hogy folyton ilyen zavarba ejtő dolgokat mondd ráadásul ilyen elszánt, céltudatos arccal. Még a végén Evon tényleg el fogja hinni, hogy komolyan gondolja.*
- Miért? És ha megvan a róka mit csinálsz vele, hm? Minden csak addig jó, amíg kihívás.
*Ez nem incselkedő mondat, ez egy száraz, tényszerű megállapítás, némi alig érezhető szomorúsággal vegyítve. Utóbbi nem a saját véleménye, inkább csak tapasztalat, bár szerencsére nem a saját kárán. Bizony, ő okos róka, és eddig sosem dőlt be semminek. Mások esetein viszont sokat tanulhatott. Az ember kiszúrja, becserkészi, levadássza.. ezt élvezi, aztán mikor megszerzi, felrakja a falra, kis ideig élvezi, aztán mikor megunja leveszi és kidobja. Az emberek többsége ilyen.
Megköszörüli a torkát, aztán ő is indul kifelé. Gyanúsan nagy váltásokat képes produkálni hangulatilag, ami annyit jelent, hogy valamelyiket csak nagyon profin játssza el.*
- Ha túl sokat eszel, el fogsz ám hívni, és kövér leszel. Az nem túl inspiráló ám.

*Kiszolgáltatva?
Alex Garner bárkinek is ki lenne szolgáltatva? Ostobaság és badarság, ugyanmár. Gondoljunk csak bele, az a kisgyerek kiszolgáltatva érzi magát a hangyáknak, akiket szénné éget a nagyítóval? Nah igen, Evci hátsóját valószínűleg nem fogják megpirítani (bár sose lehet tudni miféle nagyítóval állnak majd neki), de Alexre ez az egyik legjobb hasonlat. Egy akaratos, makacs kölyök, akinek a kénye-kedve szerint szaladgálnak a hangyák, amerre ő akarja. De folytathatnánk a hasonlatokat Godzillával, King-Konggal, utóbbival jelentősen egy húron pendülnek a szőkék iránti mániájukkal. //user legalábbis nagyon úgy emlékszik, hogy mindig szőkéket rabolják el xD//
Ahogy a kis doboz, alias a laptop szóba kerül megfeszül az állkapcsa. Jójó, egy ideig hallgatja a szerelmetes kis ömlengést, majd hirtelen tarkón csapja Rókát. Nyekk, Róka elhallgat.
Szélesen elvigyorodva paskolja meg az asztalon fekvő szerkentyűt, majd úgy kacsint rá privát szöszijére.*
- Ha szeretne, akkor most nem a szép fekete képernyőjét bámulnád. Egyébként meg...
*Büszkén húzza ki magát széles mosollyal.*
- Lemerném fogadni, hogy nem tudja olyan jól használni a csatlakozó kábelét, mint én!
*És már indulnának is, ám azért itt közben komoly dolgokról is van szó, melyeknál Alex csak felvont szemöldökkel sandít oldalra a szöszire. A kérdésre elmosolyodik, majd a fekete tincsek közé túr nagyot szusszanva. Valahogy a sóhajtása végtelenül fáradtnak tűnik. Mintha egy hatalmas harc közepén lenne. Ami... hát lássuk be, Evon nem adja olyan könnyen magát. Természetesen ki is hallja, hogy a száraz tények mögött mi lapul. Nem mondana senki ilyen keserédes dolgokat, ha nem félne, vagy rettegne ezektől.
Hallgat.
Talán már úgy tűnik, hogy a téma le is van zárva, ám a következő pillanatban halványan elmosolyodva hajol egészen közel Evon arcához. A zöld tekintet játszadozva ragadja meg a másikat, majd arcát finoman hozzádörgöli a másik arcához. Nah igen, egy kis borosta még így is megdörzsizi Evci arcát, hiába a mindennapi borotválkozás.*
- Eláruljam, hogy mi lesz, ha megvan a róka? Akkor... hazaérkeztem.
*Furcsa, érdekes kifejezés erre a megmagyarázhatatlan érzésre. De tudja, hogyha Evon végre enged neki, ha többé a "szeretlek" egy visszhangzott szóvá válik, akkor fog végre megnyugodni a lelke. Mit számít, hogy az illető lány, vagy fiú manapság? Az a lényeg, hogy az ember boldog legyen a másik mellett. Hogy legyen egy otthona a sok megfáradt harc mellett, ahová mindig hazatérhet megnyugvásért. De addig ez nem történhet meg, amíg zárva vannak az ajtók, ablakok...
Van az emberek többsége, meg van Alex. Eleinte talán volt benne olyasmi, hogyha ráun Rókára, akkor eldobja később. De csúnya, sunyi kis csapdába esett.
Édes vigaszság, epe, ami szétfoly.
Rómeónk bizony jól meg tudta fogalmazni a szerelmet, melyet a lagymatagokban rózsaszín ködként ábrázolnak, csillagokkal, szívecskékkel, meg Helló Kittykkel. A valóságban meg csak egy randa massza, ami ufóként kiszívja az ember értelmes gondolatait.
Gyilkos pillantásokat lövel Evon felé a megjegyzés hallatán, majd elvigyorodik szélesen, felvont szemöldökkel és hirtelen elkezdi kigombolni az ingjét szépen úgy sétálva, ahogy van.*
- Óhh, látni akarod, hogy egy cseppnyi hájam sincs? Hmmm? Rókuci, tudom ám, hogy csak a kockahasamat szeretnéd megbámulni, te kis kéjenc!!!
*Ha szöszkéje ellenzi eme kis előadást, rögtön fogja is meg a kezét és húzza a kigyúrt pocihoz.*
- Naaaaaah, csak egy kicsit simizd meg! Látod micsoda vastag izomköteg? Látod? Nézd hogy keményedik!!!
*Lelkes szavak, és a két srác háta mögül lehetőleg mindenki, aki a társalgóban tartózkodik, tökéletesen másra fog gondolni. Persze ezt zsarnokunkat nem zavarja, ha kell erőszakkal is megtapiztatja magát.*

*Igenis kiszolgáltatva. Alex hogyan másképp definiálná azt a helyzetet, amikor egy másik embertől függ egészen? Mert Evon szótárásban ez a kiszolgáltatottság szinonímája. Az ő popóját meg ne akarja senki sütögetni, először is, mert Evon nem hangya. Evon róka. A neveletlen, független, szabad fajtából. Sok dologgal él/élt együtt, emberekkel, barátokkal, munkákkal, cigarettával, alkohollal.. de mind egyetlen kategóriába tartozik. Jó dolgok, de egyik sem fontos annyira, hogy ne tudjon lemondani róla. Valahol itt kezdődik az igazi, teljes értékű szabadság, amitől kezdik megfosztani. Pontosabban Alex kezdi megfosztani azzal, hogy kalickát épít köré. Kívülről nézegetné az ő szöszke kis rókáját, akit elkapott, és aki csak az övé. Róka Yung jelenlegi véleménye szerint nem élvezné ezt. Abba nem mer belegondolni, hogy esetleg de.*
- Most épp passzívan fejezi ki az irántam való érzéseit. A távolság erősíti a kettőnk közti köteléket..
*Rendkívül patetikus, és színpadias arccal nyomja le az elcsépelt sablondumát, de rendkívül meggyőző, azzal a meghatott "Jajj, ééééén laptopRómeóóóm" hangnemmel. Ezt az idilli, csillogó, festői képet persze muszáj lerombolni egy taslival. Evci nagyot nyekken, a feje kicsit előre is bicsaklik. Csúnyán pislog Alexre sértetten felhúzza az orrát..*
- Áhá, hát valóban, DE! Earl türelmes, és vár rám. Hogy felkészüljek.. testileg-lelkileg rá..
*Csak hogy teljes legyen a hatás, kézfejét a homlokához emeli, fejét kicsit oldalra, felfelé fordítja, mintha álmodozva az égre tekintene, ami pillanatnyilag nehezen kivitelezhető, hacsak nincs röntgenszeme. De azért a rókuc így egészen olyan, mint valami szőke hollywood-i sztár, aki még az interjúihoz is szövegkönyvet kap. Ahh, hát ha már itt tartunk akkor egy hajtúrás is belefér. Így kerek a dolog.
Azonban nem tudja fenntartani ezt az állapot, merthogy a gengszter közel hajol hozzá. Igazság szerint túl közel. Vészesen közel. Zavarba ejtően közel. Túlontúl közel-közel. Reflexszerűen húzódik kicsit hátrébb, nem lép el egyértelműen, de a fejét, és felsőtestét kissé hátrébb húzza. Nem direkt, ő is csak utólag veszi észre magát. Megköszörüli a torkát megtörve ezzel a romantikus idillt*
- Khm.. áh, értem.. igen..
*Erre hogyan is lehetne bármiféle épkézláb mondatot kinyögni? Néha nagyon nem szereti, hogy Alex ennyire nyílt, és ennyire nem fél semmit kimondani. Olyan nyomorultul érzi magát ilyenkor, tudatában annak, hogy ő ehhez túlontúl gyáva, és kimenekülő személyiség. Ezért is próbálja elterelni a témát könnyedebb vizek felé, amiben hát Alex remekül asszisztál. Amikor a srác elkezdi kigombolni az ingét egyszerre két dolog történik. Evon nagyjából O____O <- ilyen fejet vág. Másrészről kétségbeesetten igyekszik megakadályozni, hogy a másik befejezze a műveletet.*
- Főnök! Megőrültél? Itt emberek vannak, ez egy közösségi helyiség, nem állhatsz neki csak úgy vetkőzni, jézusom..
*De már húzzák is a kezét a feszes hasfal felé, amire amúgy gondolatban mindig elfolyik a nyála, na de gyakorlatban, mások előtt tapizni egészen más dolog.*
- Jójójójójójó, értem, feszes, nincs háj, csak öltözz már vissza Főnööööök!
*Határozottan vicces jelenet, ahogy Evon mindenre helyesel amit Alex mond, és szabad kezével kétségbeesetten próbálja visszatornázni a srácra az ingét, ezzel egy időben pedig a többi bent tartózkodó noname diáktól kér nagyon sűrűn elnézést a kellemetlenségekért.*

*Az egyhangú napokról eleget tudna mesélni az is, aki most éppen a nyugati szárnyi folyosókat koptatja zsebredugott kézzel. Minden nap ugyanolyan... Felkel, zuhany, felöltözik, aztán elindul valamerre. És sétál. És eltéved. És aztán nagy nehezen csak kilyukad valahol, esetleg összefut néhány diákkal, rövid csevely, és folytatódik tovább a séta a hatalmas kastélyban. A városba bezzeg nem mer bemerészkedni, mert ott azért nem lenne szerencsés eltévedni, a középkorról hallott dolgok egyáltalán nem bíztatóak.
Végül a társalgóba fordul be, amiről ugyan nem tudja, hogy társalgó, de neki teljesen mindegy. Csak legyen már valaki, akivel el lehet beszélgetni... Szóval lenyomja a kilincset, majd körbeles odabent, és észreveszi a felnőttet. Nyel egyet, majd végül kis hezitálás után arra jut, hogy embert csak nem eszik az úr, mert akkor kevesebben lennének az iskolában. Vagy azért van ilyen csendben, mert éppen egy kis diákocskát emészt...? Felkuncog a gondolatra, majd észbekap, és a szája elé kapja a kezét. Elvörösödve, zavartan oldalog be, becsukja maga mögött az ajtót, és meghajol kissé.*
- Jó napot, uram. Esetleg... zavarok? *Érdeklődik bizonytalanul, miközben lassan besettenkedik, és lehuppan az idegen férfival szemben. Mert hát idegen neki, maximum látásból ismeri, fogalma sincs róla, hogy éppenséggel a karvezetőjével szemben sikerült leülni.* - Henzsely Levente vagyok, Extremus karos. *Fűzi hozzá végül, kis szünet után; még jó, hogy megtanulta a kar nevét, mert itt nem lenne nyerő azt mondani, hogy hát, abba az E betűs karba tartozom, a feketepárduccal.*

*Úgy volt, hogy ma úszni megy de az ablakon kitekintve változtak tervei. Túl hideg van ahhoz, hogy egy száll köntösben sétálgasson, vagy épp vizes hajjal. Az uszoda ugyan bent van az épületbe, de kinek van kedve ilyen idő tudatában levetkőzni. Amióta itt van alig látta a Napot és ez a tudat nem dobja fel. Tegnap kint sétált a birtokon, ma bent a kastélyba. Egyre határozottabban mozog az épületben. Már tudja hogy van az ebédlő, néhány tanterem, az egyik toronyba is felmászott. Ma lent marad és itt fedezi fel a termeket. Mivel senkit nem tudott rávenni, hogy kimozduljon az alagsorból, más társaság után kell néznie erre a legalkalmasabb hely a társalgó. Legalább is nagyon reméli, hogy akad legalább egy értelmes emberi lény, akivel szót tud érteni. Lassan kételkedni kezd ebben is.
Ma a hideg ellenére egy fehér rövidnadrág van rajta és egy fekete, poison feliratú póló. Hosszú, hullámos vörös haja ki van engedve.
A társalgó ajtaja előtt megáll, kezét a kilincsre helyezi. Mielőtt belépne, megvizsgálja a mellette lévő ajtót is. Nehogy rossz helyre lépjen be. Egy gyors beazonosítás után vállat von és kinyitja az ajtót. Telitalálat volt, nem is rossz így elsőre. Belép a helyiségbe, de nem lát egy lelket se, kivéve két lábat, két tornacipőt és egy fejet. A fej valahogy ismerős lesz neki ezért hátrakulcsolja kezeit és lassú, mégis hosszú léptekkel indul meg felé. A fiúhoz érve megáll közvetlen a feje fölött és lejjebb hajol, hogy kék szemeivel szemébe nézhessen. Oh, kezeit is megmozgatja, az egyikkel megfogja a fiú feje alatti párnát és kihúzza.*
-Erre szükségem lesz ha nem bánod. *Ledobja a földre, de még nem ül rá, továbbra is a fiú feje felett álldogál lejjebb hajolva. Reméli azért nem fogja kitörni a nyakát.*
-Szia. *A köszönés sem maradhat el, jól nevelt lány ő. Ezek után lép a párnához, és leül rá.* -Ennyire sok dolgod van? *Neki sincs semmi egyébként, merő unalom a napja eddig. *

*Oh, mennyire "sajnálja", hogy fájdalmat okozott. Nem volt szándékos, de igazán. Na jó, talán egy ici-picit. A koppanást hallva még ő is elhúzza kicsit száját. Tény, nem lehetett kellemes, de ki gondolta, hogy a párna alatt keményebb az a kanapé. Ennyire. Egy megjátszott bocsánatkérő pillantást küld felé és immár a párnán ülve pislog fel Adriánra csillogó kék szemeivel. Hát lehet rá haragudni? Hogy kényelmesebben üljön felhúzza lábait, hátul pedig megtámaszkodik kezeivel.*
-Aham, értem. Akkor nem sokáig zavarlak, nehogy elmaradj a sok-sok dologgal. Isten ments, hogy miattam ne végezz velük. *Azért annyira nem fog sietve távozni, ő is unatkozik, ilyenkor pedig társaságra vágyik. Mivel Adriánt kedveli és pont itt van, nem keresgél tovább. Amúgy sem ismer túl sok mindenkit. Az más kérdés, hogy hangulata sem nagyobb társasághoz való. A kérdést hallva elmosolyodik.*
-Nem, nem tévedtem el. Elég sok helyre eltalálok. A Nagytermet például egyből megtaláltam, mikor kellett. Apropó, voltam tegnap az uszodánál. Nem rossz, nagy a medence. Az idő nem kedvez sajnos. *Meséli. Tény, már réges-rég lejárna, ha nem menne el a kedve az időjárás miatt. Egyszer megmakacsolja magát és akár esik akár fúj, lemegy úszni. Hiányzik neki, ahogy sok más is. Ahogy tegnap kint kóborolt, találkozott néhány elmebeteggel. Álmában sem gondolta volna, hogy ide ilyenek is járnak.*
-Ahhoz képest, hogy ez egy társalgó, csak ketten vagyunk. *Körbenéz.* -Lehet itt valamit inni? Látom könyvek vannak és újságok. Oh... *Gyorsan felpattan és az újságos állvány felé siet. Hátha talál neki megfelelőt. Tini újságokat vagy napilapot, esetleg rejtvényt. Csalódását nem leplezve sóhajt fel.*
-Mind a varázsvilágról szól. *Visszagyömöszöli a helyére és megfordul.* -Hozhattam volna néhány világi darabot is.

-Akkor jó. *Nem is feltételezte, hogy zavarná. Tud ő csendben is lenne, maximum akkor olvasna valamit. Könyv az van elég. Most mégsem olvasásra vágyik. Beszélni is szeret. Nem sokat ez igaz, ahogy az is, nem mindenkivel. Válogatós kicsit, nem szereti az ostoba locsogást és az értelmetlenségeket. Tegnap volt része ebből, habár csak fültanúja volt az egész szituációnak. Nem bírta sokáig, inkább bevonult a kastélyba.
Segíteni? Arról híres, hogy jó szándékú és segítőkész. Azért bólint egyet, de mosolya tele iróniával, meg sem kell szólalnia. Persze, tud ő rendes is lenne, ha haszna van belőle, vagy ha kedvel valakit.*
-Ez az én szerencsém, hogy fejlődőképes vagyok. Hamar megállapítottad meg kell hagyni. Jó a megfigyelőképességed. Nem, mintha meglepne. *Végül is ha már hosszú távon el tud vele beszélgetni, az jelent valamit. Ha igazán őszinte lenne, bevallaná, hogy kicsit hiányolta társaságát unalmas perceiben. Amúgy is társasági lény, csak jelleme nem ezt mutatja.*
-Azt nem mondtam, hogy nem lenne szükségem rád ezek után. *Ereszt meg egy halovány mosolyfélét.* -És ha azt vesszük, még tartozol nekem. A versenyt elvetettük, de szerinted, már is lehet ott csinálni. Továbbra is kíváncsian várom. Csak az idő ne lenne ilyen rossz. Csupa sár kint minden. Jobb lett volna, ha tegnap mezítláb indulok el. *Kétszer hagyta el a cipőjét és kereshetett egy manót, aki kitisztítja neki.
Rövid keresgélés után feladna, semmi olyan kelléket nem talál, ami arra utalna, hogy olthatná szomját. Pech. A fiúnak is bólint, hogy esélytelen a dolog. jobb híján levesz egy másik újságot és visszasétál mellé. Az invitálást elfogadja, újsággal kezében ül le mellé.*
-Micsoda hírek. Melyik a legközelebbi falu ahová ki lehet menni? *Kérdezi. Volt már ott, csak a nevét nem tudja. akkor nem erre gondolt, hogy érdeklődjön, hanem arra, hogy minél hamarabb kijusson onnan. most viszont visszamenne.*