Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Piactér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Piactér   Szer. Ápr. 29 2009, 19:13




Pörög, forog, hörög, korog
Zsibog, csipog, puffog, morog
Minden él, minden mozog
A piactér halálért víjjog

Halálraítélt hörgőn felsikolt
Tömeg kacaja bántón károg
Bazársor portékán alkudoz
Köztük tolvaj, ki sunnyog

Térj be vándor, ide hozzánk!
Ne hallj, ne láss
Csak érezd át
Mit tudnod kell, ha élni kívánsz...


Vándor, vándor, ostoba vándor. Hát mégiscsak tovább lépdeltél városunk falai közt? No, nézz körbe, itt megtalálsz mindent, mi szem-szájnak ingere. Városunk központjában terpeszkedik el a piactér, hol az élet, és még a halál is folyton-folyvást visszatér. Mindennap ürög-forog itt a nép, minden percben van mit látnod, melyek újdonsággal hatnak majd rád. Azonban... vigyázz, vigyázz vándor. Amott, középen széles mosollyal vár majd a hóhér, ha éppenséggel rossz helyen, rossz időben vagy. Nagy utunk vezet el idáig, s a tér szélén a Bazársor helyezkedik el. Ott árulják külföldi árusok portékájukat, megtalálhatsz mindent: enni,inni, s még méregbevalót is, csodás szerkentyűket, veszedelmes könyveket, amit csak szeretnél! Imitt ülnek a kofás asszonyok, fogatlan mosolyukat örömmel villogtatják rád, majd nézik meg a Hóhér mai programját. Bizony, bizony, középen a félelmetes csuklyás palotája, éppen szemben Isten házával. Naponta gurulnak fejek, percenként tapsvihar és halálsikoly. Láthatod, nálunk folyton jár-kel az élet, melynek értéke patkányokéval vetekszik. Lépj be a forgatagba, mely összekavar, s elveszel...


írta: Gabriel Diego Rocca
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 12:23

*Reggel hihetetlenül álmosan és nyúzottan kelt fel. Morgott mindenre, ha a zuhanyzóban túl meleg volt a víz, akkor arra, ha túl hideg volt, akkor meg az volt a baj. Egyedül a vörös rózsát nézegette fura pillantásokkal, de mivel ez okozott neki ilyen álmatlan éjszakát, ezért csak kicserélte a vizét, és nem volt vele hajlandó többet törődni. Ma reggel még a futáshoz sem volt kedve, így a szokásos edző ruha helyett hófehér nadrágot és egy méregzöld pulcsit kapott magára, hozzá pedig kényelmes cipőt húzott. Talárját csak magára terítette, és szemeivel a földet pásztázva indult meg a sok lépcsőn lefelé, hogy sétáljon egy nagyot a parkban. ~ Talán ezzel nem lesz olyan bűntudatom, hogy kihagytam a futást ~ - magyarázza meg magának gondolatban, és ez kis elégedettséggel tölti el. Ezután fejét felemelve lépked lefelé a bejárati csarnokba, amikor az ablakon kinézve egészen más táj tárul a szeme elé. Hirtelen levegőt venni is elfelejt, majd tovább indul, miközben megdörgöli szemeit. ~ Remek! Nem elég, hogy nyűgös vagyok, de most még hallucinálok is ~ - morogja magában, amikor egy újabb ablak elé lépve megint megtorpan és nyikkan egyet.*
- Mi a ménköves szalamandra! - kiált fel, és dermedve nézi az ablakból a várost.
*No, nem azt, amid eddig mindig láttak. Ez bizony nem Tornerans városa volt. Megrázza fejét, és leszáguld a megmaradt pár lépcsőn, felrántja a bejárati ajtót, és kirohan a parkba, közel a nagykapuhoz. Hozzá egyáltalán nem méltó módon szája nyitva marad, ahogyan szemléli az eddig ismeretlen dombokat, és hallgatja a szokatlan zsivajt, miközben meglepetten forog körbe. Hirtelen elneveti magát.*
- Ó, ez bizonyára csak egy rossz vicc! Valami illúzió bűbáj lehet a dologban. Lemaradtam volna valamiről? - kérdezi hangosan, mert biztosra veszi, hogy valaki csak gonosz tréfát űz a diákokkal.
*Amikor rájön, hogy senki sem fog előugrani egy fa mögül, hogy felkiáltson, ez csak egy tréfa volt, úgy dönt, hogy közelebbről is szemügyre veszi, hogy vajon mi a szöszbe csöppentek bele. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy nem a legokosabb ötlet egyedül elindulni, de hát nagy kislány ő már, csak meg tudja majd oldani a dolgot, ha esetleg valami kalamajkába keveredik.
Gyorsan szedi a lábait, mohón vágyja a rejtély megoldását, de amikor a városba ér, kicsit megszeppen. Értetlenül néz körbe, és magában elkezdi pörgetni a régi könyveket, és borzadva jut eszébe, hogy a középkorban viseltek ilyen ruhákat, akkor nézett ki így egy város. Magát kicsire összehúzva folytatja útját, de arcán halvány rózsaszín foltok játszanak, mert akivel csak szembe kerül, merőn megbámulja. A kis sikátorokba nem kanyarodik be, annyira még ő sem vakmerő, de a zsivajt továbbra is követi, és hamarosan egy nagy piactéren találja magát. Nyelni szeretne egyet, de levegőért is kapkod, így egy gyönyörű félrenyelés, és köhögés lesz az eredmény. A piactér egyik oldalán a halál oltára, a másikon, vele szemben Isten háza állt. Egyre jobban kezdett megrémülni, és ezt még az is tetézte, hogy a fogatlan, hunyorgó árusok furcsa pillantásokat vetettek rá. Erősen érlelődött benne a gyanú, hogy talán mégsem kellett volna egyedül elindulnia, minden szó és üzenet nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Diederick
Diák - Pugnax
avatar

Hozzászólások : 49
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 12:39

*Reggel mikor felébred, még elég fáradtnak érzi magát így egy fél órácskát lustálkodik. Már majdnem ismét elaludt mikor hollója csőrével fejét kezdi el kopogtatni. Megpróbálja elhessegetni a madarat, de az nem tágít így megadóan felkel egy nyögés keretében, dereka élesen roppan egyet. Nyújtózkodik, majd megy és letusol. Pár percig csak áll a jéghideg vízben és várja, hogy az álom utolsó morzsái is elhagyják a szemét, majd kikászálódik a tus alól. megtörölközik, majd magára kap egy kopott farmert, egy rocker pólót amit még régebben vett és egy fehér sportcipót, majd elindul valami harapni valót nézni. Éppen lefelé tart amikor kipillant az ablakon, elsőnek nem az új látkép tűnik fel neki, hanem a sebes léptekkel haladó Amelie, majd megpillantja, hogy merre megy. Egy öt percig köpni, nyelni nem tud, csak áll, majd rohanni kezd lefele. Sikeresen belerohan egy csapat bámészkodó diákba, párat fel is lök közülük, de ő csak rohan tovább. Mikor kiér az épületből azonnal megpillantja a lányt és rohan utána.
Egyszer csak megtorpan, mikor beér a városba, a jellegzetes középkori bűz enyhén felkavarja a gyomrát, de gyorsan össze szedi magát és sebes léptekkel megy a lány után, őt is megnézik maguknak a lakosok, hisz nem éppen ideillő alak, de jelenleg nem foglalkozik a dologgal.*
~Remélem, hogy ez csak egy rossz vicc, tegnap még nem ez volt a szomszédságban. Alig érkezek meg és máris itt van a szar a nyakunkon.~
*A piacon utoléri a bámészkodó lányt, megáll mögötte szótlanul és körbe tekint szeme meg akad a templomon és némán bámulja, majd megrázza fejét és megérinti a lány vállát.*
-Jó reggelt Amelie, hogy aludtál? *kérdi közelebb hajolva arcán vigyorral. Hollója leszáll vállára és szintén nézelődik.* -Különös környék mi?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 13:00

Igen, igen, Amelie jól saccolt, ez itt igenis a középkor. Nem vicces, hiszen az ember úgy gondolná, hogy egy varázslóiskola biztonságos hely... Erre tessék, visszaugrottak az időben. Normális ez egyáltalán?
Mindenesetre most itt vannak, ezt kell szeretni - vagy nem szeretni. És igen, a középkor közel sem tiszta hely, hisz' ezen időszakban az emberiség visszafejlett, és az ókorban használt csatornarendszereket rég elfeledték... Nem gyakori eset ezen időben, hogy azt, amit régen a csatornák szállítottak, egyszerűen az utcára öntik az ablakból.
A piactér hangos, zsúfolt. Lévén, hogy a két diák ruhája merőben más a megszokottól, sok gyanakvó szem tekint végig rajtuk, de van aki mit se törődik velük, hiszen sok furcsa ember fordul meg itt. De egy idő után mindenki túlteszi magát a látványukon, és onnantól kezdve nem is törődnek velük. Valahol Amelie mellett egy nő felordít, hogy lopják a kakasát, és fogják meg, de semmi nem történik, nem figyelnek rá. Amelie szeme utána a nem messzi bódénál álló vén, foghíjas, kicsit gonosz arcú nőre esik. A nő felnéz rá, rámosolyog, majd kinyújtja mutató ujját, és int neki, hogy jöjjön ide.
És Amelie megy.
A nő úgy egy fejjel alacsonyabb mind a kettő diáknál, szöveteket árul. Rekedt, mély hangja van, valahogy nem nőre jellemző, és felnevet vele...
- Talán eltévedtek a fiatalok?! - Tovább nevetgél. - Mit mondtak édes szüleik, mit kéne hazavinniük? - Megsimítja Amelie arcát, átnyúlva a bódén, és vidáman rámosolyog.
- Tudom én, hogy anyuka csakis a kedves kislányának akar varrni egy szép, új ruhát... - Szeme Sebastian felé fordul, megnézi őt is alaposabban. - ...meg természetesen a kisfiacskájának.
- Hány hüvelyk brokátot, selymet kértek?! - ordít rá váratlanul a két diákra. Természetesen bármikor ott lehet hagyni... Ami nem azt jelenti, hogy más nem vette őket észre. A templom sarkán egy nagydarab, férfias nő bámulja őket...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 13:34

*Egy pillanatra megáll a szíve, és csak azért nem sikít fel, mert a körmeit a tenyerébe vájja. Amikor túlesik az első ijedtségen, kicsit oldalra fordítja a fejét, csak hogy Sebastian zöld szemeit pillanthassa meg. Meghökken, hiszen nem hallotta, hogy követik. ~ Így vigyázol magadra, igaz? ~ kérdezi magától gúnyosan, majd válaszol a fiúnak.*
- Köszönöm kérdésed, állandóan forgolódtam, és csak néha jött rövid álom a szememre - morogja, miközben megrázza fejét, látva a fiú vigyorát. - És te, hogy aludtál első éjszaka a suliban? - kérdezi kicsit kedvesebben, miközben megsimogatja a holló hátát, majd el is kapja kezeit, nehogy az véletlenül megcsípje. - Nem kicsit különös. Ha pánikolós fajta lennék, már fejvesztve rohangálnék fel-alá. Ez nem a mi világunk, nem tudunk kapcsolatba lépni a rokonainkkal, és nem tudom, hogy hogyan és mikor juthatunk vissza a saját időnkbe - sorolja a tényeket higgadtan, miközben egyszer felkapja a fejét, és még látja, ahogy egy koszos, szakadt ruhában sebesen szaladó kisfiú, kezében az eltulajdonított kakassal, eltűnik az egyik sötét, keskeny sikátorban. Kirázza a hideg, és próbál nem mélyeket lélegezni. - Ugye magaddal hoztad a pálcádat? - kérdezte suttogva. - Ha igen, jobb, ha a kezed ügyében lesz, nem igazán biztonságos a környék - nyögi ki a nyilvánvaló tényt, miközben talárja rejtekében ő már percek óta szorongatta kőris pálcáját.
*Most sokkal elővigyázatosabban néz körbe, és az invitálásra megindul a vénasszony felé. Sebastian követi, és Amelie nem vallaná be, de azért biztonsággal tölti el a tudat, hogy már nincs egyedül. Amikor a nő száraz ujjaival végig simít hamvas arcán, megpróbál nem undorodó kifejezést vágni, inkább magára ölti aranyvérű sznobságát, úgy néz le a nőre. Egy pillanatra majdnem dugába dől a terve, és elneveti magát, amikor a nő kisfiacskának nevezi Sebastiant, de konok erővel tartja magát. Amikor rájuk ordít, fensőbbséges kifejezéssel tekint le rá.*
- Vegyen vissza a hangerejéből, vénasszony! - csattan hangja. - Tanulja meg, hogyan kell viselkedni egy aranyvérű család gyermekével, különben kivágatom azt a szemtelen nyelvét! - hogy szavait nyomatékosítsa, szigorúan, majd lenézően pillant a nőre. - Amúgy sem venném meg a szánalmas portékáját, ezek az ócska anyagok nem nemesi lányhoz valók - veti még oda, majd int a fiúnak, hogy menjenek tovább. Amikor kicsit távolabb megállnak, a másik rejtekében szívére szorítja egy pillanatra kezét. - Merlin szent hófehér szakállára! Ha nyuszi lennék, azt mondanám, hogy egy kicsit rám hozta a frászt - gúnyolta ki saját magát. Félve pillantott körbe, hogy vajon kinek tűnt fel pökhendi beszéde, és még mindig rosszalló pillantást küld a bitófára. ~ Milyen gyalázat, hogy pont itt építették fel ezt az undormányt ~ - gondolja bosszúsan, és tekintete átvándorol a templomra. Közelebb hajol Sebastianhoz, és a fülébe súgja. - Valaki figyel minket a templomnál - mondja, majd villant rá egy mosolyt, mintha mást súgott volna a fülébe, és a másik irányba kezdi el húzni, messze a kíváncsi, sötét tekintettől.


A hozzászólást Amelie Clarkson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 06 2009, 13:53-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Diederick
Diák - Pugnax
avatar

Hozzászólások : 49
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 13:47

*Még mindig mosolyog és miközben a lányra figyel addig jobban szemügyre veszi az embereket és az épületeket.*
-Van egy olyan érzésem, hogy ebben a városban rengeteg probléma van. És itt nem a csatornázásra vagy a fürdés hiányra gondolok.
*Szemével nyomon a követi a kakastolvaj kölköt, de igazán foglalkozik vele.*
-Persze, hogy itt a pálcám és a tőröm is. *Megveregeti farzsebét és ásít egyet.* -De vissza mennék aludni. *Morogja álmos hangon, majd az őket hívogató vénasszony felé néz és követi Ameliet. Miközben a szipirtyó kárál, addig végig a lány mögött áll. Amikor az asszonyság ilyen lekezelően beszél róla, méreg zöld szemei élesen villannak és arcán hátborzongató vicsor fut végig, amit még jó is, hogy nem látja a lány, csak azon múlik, hogy nem átkozza meg, hogy a lány megszólal az aranyvérűekre jellemző stílusba és kis híján röhögő görcsöt nem kap. Mikor távoznak onnan kiszúrja az őket figyelő alakot és gondolkodni kezd, majd ismét körbe néz és megszólal, miközben engedelmesen követi a lányt.*
-Ez a várost valami kórság rágja. Ideáig érezni, hogy mindent átjár a gonoszság és az emberek fájdalma. Egyszerűen undorító.
*Arcán undorodó grimasszal kiköp a földre, majd megcirógatja hollója tollait, aki csapkodni kezd szárnyaival így adva jelét egyet értésének. Miközben egyre távolodnak az őket bámulótól gondolkodik, hogy olvasott-e valami könyvben bővebben a középkori városokról és hosszas latolgatás után úgy véli, hogy a történelem könyvek leírásai igen csak keveset mondóak ehez a látványhoz képest.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 14:08

A nő arcára kiül a döbbenet, majd szemében gonosz fény csillan, de meghajol a lány előtt, mélyen, elméletben tisztelettel. Az aranyvérű számára csak nemességet jelent, hisz' varázslatokhoz nem ért. Persze a saját gondolatai rá tartoznak, nem másokra. Megvárja amíg hátat fordít neki, és elkezd sétálni, majd ráöltje a nyelvét, és a követkző érdeklődő felé fordul. Ha nem vesznek semmit, neki nem számít hogy kicsoda.

Az érdeklődő a templom tövénél tovább nézi őket, és amikor a két gyerek elindul, ő is kilép a sötétségből. Arcát nem látni, csukjája lehúzva az arcáig. Pár pillanatra látszik csak, hogy elindult, hisz a tömeg elnyeli egy idő után. De az alatt a pár pillanat alatt kiderülhetett iránya: egyenesen Sebastian és Amelie felé.

Ahogy a két pugnaxos próbál ellenkező irányba menni a csuklyás idegentől, úgy érnek el akaratlanul is egy sikátorhoz. Nem tűnik a legbíztatóbb helynek... De idejük nincs végiggondolni, mert két nagydarab melák jelenik meg mellettük. Külsejük közel sem kedves: arcuk mogorva, szemük butaságról, de ugyancsak agresszivitásról árulkodik. Mindkettőnek nagy, előreugró álkapcsa van, talán testvérek? Bűzük sem túlságosan kedves, mert az idő túlságosan is meleg a bőrhöz. Megfogják a két diákot ruhájuknál, majd bevonszolják a sikátorba. Pálcájukat nem találják maguknál, vajon csak kiesett a zsebükből, vagy egy ügyes zsebtolvaj csente el? Mindenesetre varázsfegyvereiknek annyi. Az egyik férfi pár lépés után megfordul, résnyire húzza a szemét, és rámorog a két diákra, de mondani nem mond semmit, legalábbis Amelienek és Sebastiannak nem.
- Ha nem is tudnak semmit... Cselédnek még jók lesznek... - hátranéz a két gyerekre, elvigyorodik, majd tovább viszik őket, egészen egy kapualjba, ahova kicsit sem kellemesen dobják le őket.
- És most... Mindent mondjatok el, amit tudtok. Urunk mindenről tudni akar. - Fény derül arra is, hogy mindkettőjüknél kés van, amit nem csirkhús felvágására szoktak használni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 14:38

- Teljesen egyet értek, undorító - bólint Amelie, miközben kritikus pillantásokkal illeti a különböző árukat. *Hiába, ilyenkor ütközik ki rajta, hogy azért mégis csak jólétben élt, tisztességgel nevelték. Nem nézi le a szegényeket, de ezeknek minden pillantásából és mozdulatából áradt a rosszindulat és visszafojtott vérengző hangulat. Annyira belemerül az elemzésbe, hogy már csak későn veszi észre, merre tartanak. A sötét pillantású embert talán lerázták, de ez elől a két tohonya elől már nem tudnak meglépni. Amelie magabiztosan kap pálcája után, melyet botor módon elengedett, amikor a másik irányba indultak, és riadtan veszi tudomásul, hogy annak csak hűlt helye. Amikor a ruhájánál fogva felemelik, azonnal visszatér felháborodása.*
- Mégis mit képzelnek magukról?! Követelem, hogy azonnal tegyenek le minket! Nem tudják, hogy én ki vagyok? - teszi fel nekik az elmés kérdést. Sejti, ha tudnák, se engednék őt el. Szíve hevesen dobog, de folytatja tovább. - Csak egyszer kerüljek ki innen, meglátják, a családom bosszúja utol éri magukat, és akkor azt is megbánják, hogy megszülettek, maguk..., maguk tehetetlen, szánalmas...barbárok - veti nekik oda foghegyről. A morgó hangra felemeli fejét. - Még, hogy cseléd, maga piszok fráter! Egy nemes család egyetlen lánygyermekéről beszél, maga idióta! - kiabálja a férfi képébe. A feltételezés, hogy ő másokat szolgáljon ki, miközben kutyába sem veszik, olyan erőket szabadít fel benne, amikről azt hitte, hogy nem is léteznek. Dühösen rúg a férfi felé, kezei állandóan ütésre emelkednek, így próbálja leszerelni támadóját. Nem ér el vele semmit, mert magabiztosan tartják, de nem érez félelmet, csak dühöt, és azon gondolkodik, hogy miként szabadulhatnának ki innen. Amikor egy mocskos kapualjba ledobják őket, egy macska fürgeségével pattan fel. Hófehér nadrágja csupa mocsok lesz, és baloldalt el is szakadt, amikor az előbb durván földet ért. Pulcsija még jótékonyan eltakarta, az nem sérült meg. Sebastianra pillant, hogy minden rendben van-e vele. A kérdés hallatán gúnyosan felvonja szemöldökét és a támadóik felé fordul. - Maga idióta, elmondaná, hogy mégis miről akar mindent tudni a maga drágalátos ura? - kérdezi szemtelenül, miközben gúnyosan megnyomja az utolsó szót. Kattognak a fejében a fogaskerekek, sejti, hogy mondania kellene valamit, különben vagy búcsút mondanak az életüknek, vagy a padlót sikálhatják majd addig, míg valaki ki nem szabadítja őket. Úgy dönt, hogy inkább tovább provokálja őket. - Ahelyett, hogy tisztességes polgárokat zaklatnak, meg is fürödhetnének, mert úgy bűzlenek, mint egy régóta dédelgetett záptojás - gonosz vigyorral arcán nézi a két buta fickót, és a kés tényleg nem rémíti meg, ahhoz már túlságosan felheccelte magát, hogy egy ilyen megállítsa. Közben pedig felötlik benne egy más számára nyilvánvaló gondolat, melytől összeszorul a gyomra. ~ Merlin! Nagyon nagy pácban vagyunk... ~


A hozzászólást Amelie Clarkson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 06 2009, 16:02-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Diederick
Diák - Pugnax
avatar

Hozzászólások : 49
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 16:00

*Ahogy haladnak tovább gondolkodik, majd mikor észre veszi a sikátort arra gondol, hogy oda nem kéne bemenni, de késő a két alak megragadja őket. Sebastian pálcája után kap, de azt nem találja így hát tőre markolatát keresi mag amit ki is tapint, de még nem rántja elő. Nem szól semmit csak hallgatja Amelie felháborodott szavait, majd mikor belökik őket a kapualjba fájdalmasan nyekkenve ér földet. Fejével int a lánynak, hogy nincs semmi baja, majd lassan feláll, keze rácsúszik tőre markolatára. Meglátja a két férfinél a kést, de nem nagyon foglalkozik vele, látja rajtuk, hogy ha kell akkor puszta kézzel is elintézik mind kettőjüket.*
-Csodálkozom, hogy van olyan aki képes titeket alkalmazni, de nem tudjuk hogy mire gondoltok. *Ameliere néz és elvigyorodik.* -És jobban tennétek, hogy ha eltűnnétek és szereznétek egy könyvet az illemről, hogy megtanuljatok bánni egy hölggyel, bár szerintem két ekkora tulok még olvasni sem tud.
*Ahogy végig mondja szavait, előrántja tőrét és egy fürgén az hozzá közelebb állóra támad, széles ívben a férfi gyomra felé támadva készen arra, hogy ha kell azonnal félre lépjen az útjából. Jó vágású arcán eszelős mosoly ül, méregzöld szeme szabályosan izzik. Fekete haja lobog válla fölött.*
-Majd én megtanítalak az illemre!
*Nem először verekszik már nála nagyobb ellenfelekkel,de azért ez a két marha elég nagydarab ahoz, hogy legyőzzék, de ő elég fürge ahoz, hogy egy kis emléket hagyjon nekik tőrével.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 19:53

Ezt komolyan gondolják? Azt hiszik, hogy két törékeny alkatú csöppség legyőzhet két behemótot...
Amelie elsősorban kap egy méretes pofont, hogy tanuljon egy kis rendet. A pofon hatása jó erős, ebből következik, hogy a vékony lány minden valószínűség szerint visszaül a helyére. Mellé lép a vele szemben lévő férfi, a késsel megsimítja az arcát.
- Jajj, hát harcos lelked van? Kis nemes lányka... Azt hiszed nem tudjuk?! És most ki vele... Mennyit tudsz?! - nyilvánvalóan összekeverik őket valakivel. Teljesen mindegy jelen esetben, hogy kivel, ha egyszer összeverve végzik... Vagy rosszabbul.
Sebastiannak is nagyra nőtt a szája, kis termetéhez képest. Két nagydarab egy kezdő, pálcátlan varázsló ellen, eléggé reménytelennek tűnik, hiszen az is. Ezek az emberek nem egy verekedésben vettek már részt, és többször túlerővel szemben is. Nem véletlenül ők a verőlegények. Ettől függetlenül a bőrmellényen vágás esik, de utána Sebastian tőrét tartó keze a háta mögé kerül, kicsavart állapotban. A kés kihullik markából, védtelenné válik. Ő is visszakerül a helyére.
- Tehát akkor most vissza a tárgyra. Miért tettétek? - Ekkor a két diák mögötti kapu kinyílik, és egy nemes öltözékben lévő úr lép ki rajta. Orrát láthatóan magasan hordja, letekint szánalommal a két gyerekre, majd odaáll a behemót mellé. Tehát nem véletlenül hozták őket ide. Talán ő lenne az az ember, aki fizeti a két melákot? Mindenesetre megszólal, miután az emberei lefogták a két diákot:
- Látom, kényelmesen elhelyezkedtetek. És akkor most kérem... Azt akarom tudni, hogy azt az 5000 aranyt hol tárolják, amit a rejtekhelyemen találtak. - közben felhúzza az orrát, sétálni kezd, nem tekint a két lefegyverzett gyerekre. Őt csak a pénze érdekli... És az nem érdekli, hogy azt a pénzt ő se törvényesen szerezte. Csak az, hogy mielőtt ellopták tőle, az valaha hozzá tartozott.

A csuklyás alak jelenik meg a sikátorban, akit már a templom mellett is láttak. Vajon köze van a kialakult helyzethet? Ő is csatlakozik a gyerekek kínzóihoz? Vagy mit keres itt? Arcát még mindig nem látni, de a "fogvatartók" nem veszik őt észre. Ha Amelie, vagy Sebastian szeme mégiscsak rátévedne, csak mutatóujját a szája elé emeli, ezzel csendre intve őket. Amikor kellő távolságba ér, benyúl a köpenye alá, és egy hosszú, szép faragású pálcát húz elő. Köhint egyet, ezzel felhívva magára a figyelmet. Hangja sötét és mély, arca továbbra se látszódik, de megjelenésére a szorítás a diákokon enyhül.
- Engedjék el őket... Ha még kedves az életük.
A két melák összenéz, majd a gazdájuk parancsára vár, aki látható riadalommal szemléli a megjelent varázslót. Egy nagyot nyel, majd fejével int az embereinek, hogy menjenek. Megropogtatja a nyakát, összeszedi hangját, majd megszólal, és szavait nem csak az idegennek, hanem a két gyereknek is szánja.
- Még találkozunk. Ha azt hiszik, nem tudom... - hogy mit nem tud, az már nem derül ki, mert egy zöld fénycsík száguld át a pálcából a férfi felé, amitől a nemes kis popsija elröpül jópár métert, majd futásnak indul.
A fekete köpenyes alak nem mozdul egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 20:43

*Éles, kemény pofon csattan az arcán, olyan, amilyet egy lapátkézzel csak adni lehet. Keményen vágódik vissza a földre, és úgy dönt, ha már ilyen kedvesen kérték, hogy maradjon ülve, akkor nem is mozdul egy ideig. Fájlalva emeli fel jobb kezét, amire ráesett. Kicsit megmozgatja, és megnyugvással tölti el a tudat, hogy nem tört el, csak csúnyán lehorzsolta, ezért is ég és csíp annyira. Ezért bal kezét emeli fel, amivel letörli azt a keskeny kis vércsíkot, ami szája széléről csordogált. Ha eddig nem érezte volna, akkor most biztosan tudta volna, hogy istenesen nagy taslit adtak neki.*
- Egy pugnaxos soha sem adja fel harc nélkül, küzd a legvégsőkig - sziszegi a férfi arcába, de ráharap a nyelvére, amikor a kés hideg, piszkos éle végig simít arcán. Tudja, hogy melyik pillanatban kell beszélni, és mikor kell hallgatni. - Azt hiszi, megijeszthet? Túl éltem ennél már nagyobb támadást is, egy nem volt több egy kis simogatásnál - veti oda lenézően, és elfordítja pillantását.
*De ijedten néz egy pillanattal később ismét fel, amikor meglátja, hogy Sebastian kísérlete is csődöt mondott, és a fiú is hamarosan Amelie mellett találja magát. Aggódón néz rá, de megkönnyebülten látja, hogy ő is csak egy hatalmas pofont kapott, de komolyabban nem bántották. Összeszorul a gyomra, és egy pillanat alatt ködössé válik a tekintete. Egyszer már meghalt valaki amiatt, mert nem azt tette, amit kellett volna. Charles elvesztését még mindig nem dolgozta fel teljesen. Ha most valakinek megint baja esik az ő hibájából, még egszer nem tudják majd úgy összerakni, mint pár hónappal ezelőtt. Még egy ember elvesztésének terhét nem tudja a vállára venni. Hiszen még az előző súly is keményen lehúzta.
A kérdés hallatán zavarodottan tekint fel, és ijedten tapasztalja, hogy még egy ilyen helyzetben is képes volt elkalandozni gondolatban.*
- Mit miért tettünk? - kérdezte kicsit visszafogottabban, de ez is inkább csak azért történt, mert az emlékek kicsit rányomták a bélyeget a hangulatára. - Fogalmam sincs, hogy miről beszélnek! - mondja árnyalatnyival több türelmetlenséggel hangjában, és valószínűleg még folytatná a dolgot, amikor egy ismeretlen, elegáns férfi lép ki a kapun. - A kényelmes kicsit túlzás - jegyzi meg száját elhúzva, de a kérdés második felének hallatán dühösen néz a férfira. - Nézze, nem tudom, hogy mi a fene folyik itt, de mi biztosan nem tulajdonítottuk el az ön pénzét - fordul el kissé sértődötten. - Magam is olyan vagyonnal rendelkezem, amiből a dédunokáim gondtalanul elélnek majd, anélkül, hogy dolgozniuk kellene - folytatja, miközben szeme sarkából észre veszi az idegent. Az idegent, aki elől el akartak tűnni, és aki most jelzett neki, hogy maradjon csendben, mintha csak a szövetségesük lenne. ~ Ennél csak jobb lehet ~ - gondolja, és hogy elterelje a figyelmet, csak mondja tovább a magáét. - A város nevét sem tudom, ahol jelenleg tartózkodom, mivel életemben először járok itt - közli a nyilvánvalót, amit a férfi is észre vehetett volna, minimum a ruházatuk alapján, ha egy kicsit is kinyitotta volna a szemét.
*Folytatná ő még, akár a végtelenségig is a férfi kioktatását, de ekkor halk torokköszörülés szakítja félbe, és érzi, hogy a szorító kezek enyhülnek karján, majd eltűnnek végleg. Ekkor mer először magabiztosan az idegen felé nézni, akinek kezében, legnagyobb meglepetésére, pálca volt, és amit magabiztosan fogott a támadójuk főnökére.
A halk fenyegetést elereszti füle mellett. ~ Jössz te még az én utcámba. Találkozhatunk mi még akkor, amikor egyedül leszel ~ - villan fel fejében a gonosz gondolat, és jót nevet, amikor a férfi elrepül a fenekébe csapódó átoknak köszönhetően. De a nevetést is abba hagyja gyorsan, amikor éles fájdalom hasít az arcába. Hiába no, azért méretes pofont kapott. ~ De megérte! ~ - gondolja dacosan, majd az előbbinél kicsit nehézkesebben felkel és Sebastian felé fordul.*
- Egyben vagy? Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk miattam - kér elnézést, egy pillanatra rátéve kezét a fiú karjára, majd elfordul tőle, és lassan az idegen felé sétál. Pár lépéssel előtte megáll és kíváncsian kezdi el fürkészni. Arcát még mindig nem látja, de amúgy sem tudja, hogy mit gondoljon megmentőjükről. Amikor először látta, veszélyesnek tűnt, most pedig megmentette az életüket. De még mielőtt bármilyen kérdést feltenne, kissé meghajol. - Köszönettel tartozom, amiért megmentette az életünket - hálálkodott, majd kicsit nehézkesen felemelkedett. Mindkét lábát, és jobb karját horzsolások borították, arcának bal oldala pedig kezdett szépen feldagadni. Fehér nadrágja elszakadt, pulcsija és talárja is mocskosan lógott rajta. Már egyáltalán nem tűnt sznob nemes kisasszonynak, csak egy lánynak, akit bántalmaztak, és nem tudja, mit tegyen. Mivel a szűk sikátor kijáratát az idegen még mindig elállta, úgy dönt, feltesz neki pár kérdést. - Ki maga? Miért követett minket? És most miért segített nekünk? - kérdezi, miközben megkönnyebbülve nyugtázza, hogy a fiú ott van mellette. Kicsit megtépázva, mint ő, de mindketten egyben, és ez a fő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Diederick
Diák - Pugnax
avatar

Hozzászólások : 49
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 21:02

*Mikor látja, hogy Ameliet felpofozták, még mérgesebb lesz, de támadása nem érte el azt a célt amit várt. Karjába éles fájdalom hasít amikor a férfi kicsavarja belőle a kést, de csak azért sem ordít, élt már át nagyobb fájdalmat is. Pár pillanat múlva csatlakozik a lány mellé. Karja még tovább sajog, de pillanatnyi szemre vételezés után megkönnyebbülten nyugtázza, hogy nem tört el. A földön lévő tört nézi és próbája össze szedni magát, hogy még egyszer támadjon, de erre nem kerül sor, mert az ajtón kilép egy gyászhuszár nemesi gúnyában.*
-Csak nem szart szagol uraságod, hogy így fent hordja az orrát? Talán fürödni kéne, bár tudom, hogy ez a szó újdonság magának.
*Mikor ismét vallatni kezdik őket aztán még számukra ismeretlen pénzt is követelnek egyre jobban felmegy benne a pumpa.*
-Tolvaj keresi a lopott pénzt tolvajon? Nem mintha bármi közünk lenne a mocskos pénzedhez.
*Kiköp a nemes lába elé, többet nem is beszél, Amelie mondja helyette is amit ő egyáltalán nem bán, soha nem volt az erőssége a beszéd. Csak figyeli őket amikor megpillantja a csuklyás alakot, magától is rájött, hogy nem kéne megszólalnia azonnal el is fordítja tekintetét és csak magában reménykedik, hogy megússzák a dolgot. örömére a férfi elkergeti a támadókat, az viszont kicsit meglepte, hogy megmentőjük szintén varázsló. Kicsit később tápászkodik fel a mocskos földről, mint a lány ő sincs túl jó bőrben farmerja ami amúgy is eléggé elnyűtt volt több helyen felszakadt ahogy pólója is, mindene tiszta kosz.*
-Rendben vagyok. *Válaszol a lány kérdésére és tőre után nyúl ám inkább másik kezével csinálja azt, mert sérült keze lassan belilul. Megnézi, hogy a tőrnek nincs-e baja, majd elteszi és az idegenhez fordul.*
-Hálás köszönet a segítségért. *Mondja és ő is meghajol, majd kezet nyúlt.* -Sebastian Diederick, a Tornerans mágusképző diákja, a hölgy pedig Amelie Clarkson boszorkány tanonc szintén Torneransból. Köszönjük hogy segítségünkre sietett ebben a szorult helyzetben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elvira Howell
Kalandszereplő
avatar

Female Hozzászólások : 8

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 21:13

Az alak vár... Vár, amíg teljesen eltűnik a nemes a tetthelyről, majd a gyermekek felé fordul. Pálcáját nem tartja már annyira fenyegetően, de továbbra is egy pillanat alatt harcra hívhatja. A lány köszönete, és udvariassága váratlanul éri, de vénáiban nemes vér folyik neki is, így meghajol hát ő is, mélyen, tisztelettel. Mozgása kecses, túlságosan is ahhoz, hogy férfi legyen. Amikor felemelkedik, vigyázna ő a csuklyájára, de az lehullik a fejéről. Büszke vonású, csillogó, szürke szemű, vörös hajú nő áll előttük, aki alig lehet idősebb, mint ők. Hangját már nem változtatja el férfiasra, hisz' minek? Álcája már úgy is lehullott.
Tényleg olyan meglepő, hogy nő? Egy köpeny sok ember alakját eltorzítja, és ha erre még rájön egy adag félelem is az újdonságoktól... Teljesen félre lehet ítélni valakit.
- Drága hölgy, és ifjú férfiú, nem nékem kell köszönniük életüket, hanem ártatlanságuknak, és annak, hogy miattam kerültek minden bizonnyal ily' nagy bajba. Jóvátételnek szánom én ezt most, megmentésüket kötelességemnek éreztem. Ezzel ellentétben merőben ajánlanám Önöknek, ha máskor nem rosszabbítanának saját helyzetükön, hisz' nem lehetek minden nap őrangyaluk. - elmosolyodik. Két pálcát húz elő zsebéből, láthatóan a két diáké. Feltartja úgy, hogy ők is lássák, de tévednek, ha azt hiszik, egyből visszakaphatják.
- Előbb örülnék, ha megosztanák velem, mégis milyen messziről jöttek, mert én a vidéken nem hallottam még erről a bizonyos Torneransról. - Itt gyanúsan néz Sebastianra.
- Ráadásul beszédük is oly' különös, meg sem említvén az ön ruházatát, kedves Sebastian. Mi ez az alsó ruházat? Netán valamilyen nemes bőr, melyet csak most fedeztek fel messzi keleten? - A pálcák után látható a helyzet: nem érdemes kapdosni. A lány varázstudása sokkal hatalmasabb, mint a két diáké összesen, és saját pálcája még mindig készenlétben van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 21:37

*Kíváncsian nézi a lány szép vonású arcát, és különösen szürke szemeit, miközben arcán halvány mosollyal hallgatja a rég múlt homályába vesző korok szavait. Nem hálátlan lány ő, és általában csendes is szokott lenni, nem jellemző rá ez a fajta harcias viselkedés. De itt az életükről volt szó, és ha máshogyan nem is, verbálisan meg kellett hogy védje magukat. ~ Az utcai harcokhoz nem értek, de beszélőkém, az bizony van ~ - gondolja kicsit gúnyosan a lány.*
- Majd megpróbálom máskor kevésbé felhívni magamra a figyelmet - mondja az orra alatt kicsit durcásan, de azért a lányra mosolyog.
*Tényleg hálás, amiért megmentette őket. Pálcája láttán megörvendezik, de valamiért nem nyúl érte. ~ Hiába, hetedik érzék. Azt mondják, a lányoknak van ilyen ~ - morfondírozik, amikor valami szöget üt a fejében, de úgy dönt, hogy nem ront ajtóstól a házba, hanem először szépen válaszol a lány kérdéseire, miközben a sok információhalmaz közben beszúr néhány kérdést is.*
- És Önben kit tisztelhetünk? - kérdi meg, mivel nem hallotta a bemutatkozását. - A Tornerans? Fiatal, majdnem felnőtt varázslókat és boszorkákat képez tovább, akik aztán négy év múlva, választott szakmájukkal a kezükben, ha sikeres vizsgát tettek, kilépnek a nagyvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. És hogy milyen messziről jöttünk? - kérdezi kicsit fanyarul. - Mondjuk úgy, hogy nagyon messziről, a XXI. századból - súgja, mert olyan érzése van, hogy itt még a falnak is füle van. - Fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtünk ide, a középkorba. Én a reggeli sétámhoz készülődtem, amikor észre vettem, hogy valami nem stimmel, és minden megváltozott, kivéve az iskolát. Majd gondolkodás nélkül a város felé indultam, és talán egészen mostanáig meg voltam róla győződve, hogy az egész csak egy rossz tréfa - a lányból ömlik a szó, talán most érzi meg először, hogy min mentek keresztül pár perce. Kimerülten pillant a lányra, és felteszi azt a kérdést, ami már azóta foglalkoztatta, hogy meglátta a pálcáikat. - Hogyan kerültek azok Önhöz? - kíváncsiskodik, miközben látni lehet rajta, hogy szívesen kezébe venné már kőris pálcáját. Sebastianra pillant, és várja, hogy ő is választ adjon a kérdésre, hátha akkor visszakapják varázsfegyvereiket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Diederick
Diák - Pugnax
avatar

Hozzászólások : 49
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 22:35

*Arcán egy másodpercig jól látható a megdöbbenés mikor kiderül, hogy megmentőjük nő, de ezt gyorsan álcázza és meghajol.*
-Elnézést hölgyem, hogy így félre tituláltam kilétét. *Ezután szúrósan pillant rá.* -És hogy érti, hogy maga miatt kerültünk ebbe a helyzetbe? Csak nem maga volt az aki ellopta a pénzt? *Aztán még szúrósabb lesz tekintete.* -No meg a pálcáinkat.
*Nem kap a pálcákért érzi, hogy a velük szemben álló simán magánál tartja őket. A kérdésekre ő külön nem válaszol csak egyszer szór bele Amelie magyarázatába.*
-Én Amelie után jöttem, mert aggódtam, hogy galibába kerül, és ahogy látom ez indokolt volt.
*Megvárja míg a lány befejezi magyarázatát, majd mikor meghallja ruházatára vonatkozó kérdést kisebb röhögő görcsöt kap.*
-Ez a csóró szakadt gönc nemes bőr? Nem, nem. *mondja könnyein törölgetve a nevetéstől* -Ez amolyan póri viselet amit a mi korunkban a szegényebb családból származó emberek hordanak, ráadásul ez még turkálóból is van. Az én családomat nem veti fel a pénz annyira, mint ön, vagy Amelie családját, nem hiába, mi nem vagyunk aranyvérűek.
*Hangján érződik, hogy nem szégyenli származását, hiszen nem ez dönti el, hogy milyen képességű egy ember, bár ebben a korban ez nem éppen így van. Most pálcáját kezdi el nézni, de még mindig nem kap utána csak ki tartja kezét jelét adva, hogy válaszoltak a kérdésre, és ezért megérdemlik, hogy visszakapják. Hollója aki a harc idejére elszállt most visszatér és leszáll gazdája vállán.*
-Te is vissza jöttél gyáva nyuszi? *Kérdi a madárra morogva ami felborzolja tollait és fülön üti szárnyával.* -Majd később számolunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elvira Howell
Kalandszereplő
avatar

Female Hozzászólások : 8

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szer. Május 06 2009, 22:52

Első a lány kérdése, arról, hogy mégis csak ki ő, honnan jött.
- Elnézést udvariatlanságomért, de errefelé az ember sose tudhatja, ki mit hall meg... - Még egyszer meghajol, kezével maga előtt intve egyet, majd mikor felegyenesedik, válaszol a kérdésre.
- A Howell család leszármazottja vagyok, 'mely halálommal végét leli majd... - Kissé elmereng, de ez csak pár pillanat, utána visszapillant a diákokra - Elvira a nevem. - Körbenéz, az ablakokat kémleli, figyeli, van-e valaki ott. Ha igen, nem tart sokáig, míg fogvatartóihoz eljut. Köpenyét leveszi, a kapualjba dobja, rajta a későbbiekben senki se veheti ezt a darabot észre. Ekkor látszódik teljesen, hogy mit is rejtegetett valójában: alakja karcsú, nőies. Vékony, a korhoz képest fehér blúz van rajta, mellét takaró barna fűzővel, és hosszú fekete szoknyával, barna csizmával. A kezében még mindig ott van a két gyerek pálcája, úgy gondolja, azokat úgy se hagynák ott, hiszen ha igaz amit mondanak, és varázslóiskolában tanulnak, minden bizonnyal szükségük van rá. Szürke szemei oda-vissza cikázik a két jövevény között, még nem eldöntvén, hogy higgyen-e nekik, vagy ne. És ezután jöhet a fiú.
- Abban, hogy értem szavaim, szabad kezet kapnak értelmezésükre. - Vidáman nevetgél egy sort, 'tán tényleg ő lopott? Szürke szeme mindenesetre vidámságban úszik. Úgy dönt, elkíséri őket visszafelé, hiszen arrafelé nem mehetnek, mint amerről jöttek. Mindenesetre mellette véres tagokkal nem közlekedhetnek.
- Nyújtsd az arcod. - Mondja Amelienek parancsolóan, nem tűrve el engedékenységet, de hangja továbbra is vidám. Ha nem csinálja azt, amit kér, még egyszer megismétli, és ha úgy se teljesíti kérését, egyszerűen kezével odafordítja, és nem ereszti el, amíg nem végez vele. Ráteszi Amelie arcára saját pálcáját, és lassan, alig érintve a felületet végighúzza rajta. Közben félhangosan motyog, szemét becsukva koncentrál. A lány arca körül világoskék-fehér fények táncolnak, és a seb folyamatosan visszafejlődik, egészen addig, amíg el nem tűnik. Ugyanezt megteszi Sebastian karjával is, aki remélhetőleg ellenkezés nélkül tűri, látván Amelien az eredményt. Meghallgatja Sebastian felvázolását a nadrágjáról, de a felét se érti, így kevésbé is törődik vele. Annyi azért eljutott a tudatáig, hogy valamiféle könnyebben beszerezhető anyag.
- Mindenesetre... Érdekes. - Tudatlanságát minek fitogtatná? Nem kérdez vissza, majd utánajár, saját, megszokott útján.
- Az öltözéküket nem fogom bestoppolni. Így marad, hiszen amúgy is felettébb kirívóak. Talán így koszosan, szakadtan kevésbé, mint általában. Gyerünk. - Elindul az ellenkező irányba, mint amerről jöttek. De közben van olyan rendes, és válaszol a feltett kérdésre. Nem ő itt az ördög, őt akarata ellenére tették a pokolba...
- A szemem itt tartózkodásuk ideje alatt mindvégig Önökön volt. Késői érkezésem ama a tolvajnak köszönhető, mely elcsente az úrfi pálcáját. Úgy gondoltam, a távoli jövőben tán még szüksége lészen rá, így jobb útra térítettem a gyermeket saját érdekében. - Hogy ez pontosan mit takar, azt senkinek se kell megtudnia, elég, ha maga Elvira tudja.
Két titok egy napra, két sejtés... Talán mégis csak a gonosz karjaiban kötöttek ki, vagy egyszerűen csak a helyzete olyan, ami rákényszeríti? De pontosan mire kényszerítette rá? Mert azt nem tudják a fiatalok, hogy a tolvaj gyerek még mindig vidáman ugrál, és a pénz is jó helyen van... Miközben mennek, tovább beszél.
- A varázsfegyvereiket visszakapják, ha kastélyuk fényes bejáratához érkezünk, 'hol biztonságban tudhatom törékeny életüket. Menjünk, fiatalok! Az est ne találja Önöket a városban.


[folytatás a városban Smile]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Danvers
Diák - Extremus
avatar

Male Hozzászólások : 104
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Jún. 12 2009, 21:01

*A mai nap igen csak üdén ébredt, remekül aludt újdonsült szobájában, amely tényleg úgy néz ki, ahogy ő szerette volna, még talán szebb is, mint az otthoni. Sajnos az édesapja csinálta az összes szobát és a berendezéseket is ő válogatta össze, tehát Siannak sajnos nem volt valami sok beleszólása a dolgokba. De szerencsére az itteni szoba remek és az ízlésének tökéletesen megfelel. Miután felkel, gyorsan lezuhanyzik, majd megmosakszik, elvégzi szokásos reggeli dolgát, majd már az öltözködésen a sor. Felvesz egy térdig érő szoknyát, mely vörös és fekete színekben pompázik és hozzá egy fekete polót, melynek elején egy főnix található. A polónak rövid újja van és az oldalánál és az újjaknál enyhén ki van vágva. Cipő gyanánt most egy fekete sportcipőt húz föl, majd ideje fésülködni. A vörös, hosszú tincsekkel egy kis ideig elvan a lányka, majd miután szép egyenesre fésülte, a tükör elé lép. A hosszú fülek természetesen kikandikálnak a tincsek közül, de ez így jó. Elfogadta, hogy mi az anyja és a füleket is már megszokta az évek során. Most már nem akarja levágni őket, ahogy annak idején, megbékélt velük. *
~ Na nézzük, mit is fedezzek ma fel... ~ *gondolkodik miközben elhagyja a szobáját. Mióta megérkezett a Torneransba, minden nap más-más helyeket fedez fel és igyekszik még a legeldugodtabb termeket is megtalálni. Ez nem csoda, apja kutató és mivel elég sok helyre elvitte Siant - ha már egyedül kell nevelnie egy szem lányát, nem hagyhatja otthon - így a fél-tündében is megmutatkozik apja kalandvágya és felfedező hajlama. De mivel a kastély még sok érdekes helyet rejteget, elég sokáig tart majd mindent átkutatni. Ahogy felér a földszíntre, kinéz az udvarra és látja, hogy egész szép idő van, így hát egy remek ötlete támad... lenéz a középkori városba. Úgy tudja, hogy a középkorban olyan könyveket is árultak, amiket ma már szinte lehetetlen megszerezni, tehát ideje kicsit bővíteni a könyvgyűjteményét és venni pár olyan könyvet, amiből még többet megtudhat a fekete mágiáról. Sokan nem néznék ki az életvidám lánykából, hogy milyen is az érdeklődési körbe, pedig Siant már kiskora óta, amióta az első ősi templomban megtalálták az apjával a különféle sötét átkokat, érdekli ez a mágiaág és mivel oly kevés helyen tanítanak erről részletesen és megfelelően, így saját magát kezdte el képezni a könyvek segítségével. Tehát most, hogy egy középkori város áll a rendelkezésére, remek lehetőség nyílik a lány számára. Gyalog indul meg az úton a megfelelő ösvényen a város felé, ahova bár nem túl hamar, de szerencsésen megérkezik. Mivel imádja a történelmet, így elég sokat is tud a középkorról, tehát a piacok általában a városok közepén szoktak elhelyezkedni, így nem kérdéses, hogy merre is indul. Tudja, hogy öltözéke igen csak eltér az itteni emberekétől, éppen ezért hozott magával egy köpenyt is, amit még a város kapuja előtt magára kanyarított. A köpeny fekete, körülbelül a bokájáig ér. A csuklya is hamar a lány fejére kerül, mert valószínűleg ezek az emberek eddig még nem hallottak a tündékről és még valami oknál fogva akár boszorkánynak gondolnák. Na persze ez nem is lenne meglepő, mert hogy az, de ezt itt senkinek se kell tudnia. Tehát magabiztos léptekkel indul meg a piac felé, de közben figyelmesen megfigyeli a város életét. *
~ Hmm, nem is gondoltam volna, hogy ilyen élőben látni egy középkori várost. Ennyi szennyet és ilyen büdöset. ~ *gondolja magában és tünde érzékszerveinek köszönhetően bizony jobban érzi a szagokat és nagyon nem tetszik neki, amit érez. Sárga szemeivel végignéz ismét az utcán, majd kicsit megszaporázza lépteit és most már nemsokára a piactéren is van. Kapható ott minden, hal, csecse-becsék, ruhák... és még könyvek is. Természetesen ha már itt van, kihasználja az alkalmat, hogy rendesen körülnézzen, tehát elindul az árusok felé, de fél szemét mindig az embereken tartja, nem hiányzik semmi gond se, így inkább tudja, hogy jobb, ha figyel. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cain Laenaren
Kalandszereplő
avatar

Male Jelige : XV. Az Ördög
Hozzászólások : 32

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Jún. 12 2009, 21:53

*Nem különösebben szeret kimerészkedni a kastélyból. Ez a kinti környezet, még ha mindenről tud is ami idekint történik, mégis.. valahogy taszítja. Sok a műveletlen ember, de csak mert nem is szándékoznak műveltebbek lenni. Jó nekik ez a tudatlan állapot, és az, hogy az uralkodóik úgy terelgetik őket, mint a szarvasmarha csordát.
Most is pusztán azért látogatott ide, mert kénytelen új bájitalkomponenseket beszerezni, mivel a készlet bizonyos részei mára már kissé hiányosak, az efféle bevásárlást pedig igyekszik saját maga intézni. A piactéren habár sok az ember, de az áru minősége nem rossz, a választék pedig széles, így nem kell bejárnia az egész várost különböző árusokat felkeresve, hanem minden itt van, egy helyen. Sajnos neki fokozottan kell figyelnie arra, hogy ne ismerjék fel. Claudius rendkívül keveset tartózkodik az országban, csak a nevétől félnek az emberek, az arcát nem mind ismeri. Ludwig tulajdonképpen ártalmatlan, neki nincs szüksége arra, hogy eltakarja kilétét. Ellenben Cainnak nagyon kell ügyelnie rá. Egyrészről mert hármuk közül ő az aki elhíresült különc szokásairól, másrészről a szemeinek hála még mindig sokaknak megrögzött mániája, hogy ő a sátán gyermeke. Ostobaság, csak mert a szemszíne különlegesebb az átlagnál, máris megbélyegzik.. de.. ha már így tesznek akkor okot is ad erre az elméletre. Legalább ő is jól szórakozik.
Egyelőre azonban inkább elintézi amiért jött, és aztán keres magának egy "babát". Olyan régen játszott, már egészen el is felejtette, hogy milyen ha az ember teljhatalommal bír egy másik emberi lény felett. Összébb húzza magán a hosszú fekete köpenyét, csuklyáját gondosan igazítja el, hogy ne látszódjon az arca olyannyira, hogy bárki felismerje. Ma nincs kedve a felhajtáshoz. Észrevétlenül lépdel az emberek közt, ezzel a ruházattal nem is igazán lóg ki a sorból. Csak a mozdulatai egészen mások, mint a köznépé. Érződik benne a nemesi könnyedség, a puha légies léptek, amire az egyszerű plebejus nem képes, mert nem vele született, és mert őt kemény munka edzette nem pedig könyvek garmadája.
Az egyik gyógynövényeket kínáló árus előtt torpan meg először, a legegyszerűbb, legtriviálisabb komponensek beszerzésével kezdve a sort. Beszéde halk, a kellemes bariton magától értetődő simulékonysággal fűzi a szavakat mondatokká. Ritka és drága növényeket vásárol, némelyik száraz, látszólag hasznavehetetlen, másokon, tarka tüskék burjánzanak, mások pedig egyszerű virágnak tűnnek első ránézésre. Dolga végeztével az aranyakat fizetségül a pultra dobja, és szótlanul tovább áll.*

_____________
"Ki ölte meg Robint?
Én - szólt a fecske.
Ki ölte meg a gyilkost?
Én - szólt valaki nevetve."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Danvers
Diák - Extremus
avatar

Male Hozzászólások : 104
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Jún. 12 2009, 22:19

*Ahogy sétálgat tovább a piactéren és jól megnézi magának az árukat, először egy ruhásnál áll meg. Ezek a ruhák nem olyan egyszerűek, mint amit a köznép visel, látszik rajta, hogy messziről származnak, talán keletről hozta be egy kereskedő, nem tudni. Sian pedig annyira nem ért ezekhez a dolgokhoz, valahogy soha nem érdekelték, csupán csak azt szokta figyelni a ruháknál, hogy melyik hogy is néz ki és persze hogy az anyaga tapintásra megfelelő legyen. Nagyon érzékeny bőre van, így egy kicsit érdesebb darab rögtön ki tudja horzsolni hófehér bőrét, így most már az évek alatt megtanulta, hogy hogyan is kell bánnia vele. Ahogy körbenéz, hiába talál olyan ruhát, ami tetszik is neki, egyiket se meri megvenni, mivel itt annyi a piszok, hogy valószínűleg azok a ruhák se a legtisztábbak és ki tudja, hogy milyen baktériumok rejtőznek bennük. Így miután kinézelődte magát, tovább áll. Nem megy rögtön a könyvek felé, hanem a kis kütyüket kezdi el nézegetni, amik igen csak viccesen néznek ki, főleg egy modern világból jövő ember számára. A lányka kezdi élvezi ezt a kis kiruccanást, így arcán apró mosoly jelenik meg és most már sokkal magabiztosabban sétálgat tovább, egészen egy növényárushoz. Van ott mindenféle virág és persze gyökerek is, amikről a lánykának fogalma sincs, hogy mik is azok. Csak az édesanyja tünde, az apja nem és mivel az anyját soha nem ismerte, így nem tanulta meg azt sem, hogy egyes növények mire jók és hogy melyiknek mi a neve. De ezt valahogy nem is bánja, nem vonzzák a növények és a természet se érdekli annyira, mint a többi tündét. Lehet, hogy azért, mert olyan nagyon tiltakozik a tündesége ellen, azért próbál minél jobban ember lenni, bár legbelül tudja, hogy anyja vérét se tagadhatja le. A növények után egy olyan helyre kerül, ahol kis edényekben különféle folyadék található. Először nem jön rá, hogy mi is ez a hely, de utána rögtön leesik neki, hogy bizony bájitalokhoz való kellékeket talált. *
~ Oh, remek, még be is tudok vásárolni ezekből is, úgy is pár dolog hiányzik, amiket a listára írtak. ~ *gondolja, majd közelebb lép az árukhoz és elkezdi nézegetni a kínálatot. Tényleg jó sok minden van ott és a legtöbbről azt se tudja, hogy mire jó. Tanult már régen bájitaltant, még az előző iskolájában, de ott egyáltalán nem volt ennyi féle. Egy gusztustalan, kékes-zöldes, sűrű folyadékot tartalmazó üvegcsét vesz fel, majd közelebb emeli szeméhez és úgy kezdi el tanulmányozni. *
~ Ebbe vajon mi lehet? ~ *kérdezi magától és próbálja kivenni, hogy vajon mire lehet egy ilyen trutymót használni. Milyen furcsa, hogy a középkorban már ennyi bájitalt meg lehetett kapni a piacon és hogy elég sokan értettek is a méregkeveréshez. Manapság szinte majdnem nehezebb hozzájutni egy ritka főzethez, mint a középkorban. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cain Laenaren
Kalandszereplő
avatar

Male Jelige : XV. Az Ördög
Hozzászólások : 32

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Jún. 12 2009, 23:21

*Sokáig nézelődik, mígnem kiszúr magának egy oda nem illő alakot. Az öltözködés még stimmel, de az itteniek nem szeretik az ilyesféle boltokat, pláne nem kezdik el tapogatni az üvegcséket nézegetve, hogy mi is lehet az. Elgondolkodva figyeli ahogy az idegen vizsgálódik, és egy ideig nem is jön rá, hogy az illető fiú avagy lány-e. Később jobban szemügyre veszi a magasságot, és a bőre szabott anyag mögül felsejlő alakot. Egy lány, és a mozdulataiból, valamint a viselkedéséből azt is megállapítja, hogy nem helybéli. Ha nem helybéli akkor biztosan az idegen kastélyból jön. Hm.. még mindig nem hajlandóak adót fizetni, bár tény, hogy az elrabolt munkaerő remekül szuperál. Igaz még egyik diák sem felelt meg a követelményeknek, hogy kísérletezhessen rajtuk. Ludwigtól meg azt hallotta, hogy igazán egyik sem a zsánere. Helyes, addig sem kell a balzsamozással bíbelődni. Mocskos egy munka, és habár Cain nem kifejezetten finnyás, nem rajong a koszos dolgokért, és azért, hogy másokban turkáljon. Az Claudius szokása. Ő is már mióta kint lebzsel külföldön, holott a hadjáratnak régen vége.
Lassú, csendes léptekkel közeledik az idegen köpenyes alakhoz, lányhoz(?), majd megáll mögötte. Egy ideig figyeli, némán nézi ahogy a kezében forgatja a talált üvegcsét.*
- Jobb lesz vigyázni vele. Az a méreg bőrön át is felszívódik, az üveg pedig meglehetősen rossz minőségűnek látszik, a szigetelése nem biztos, hogy jó.
*Biztos, hogy idegen. Itt mindenki tudja, hogy a bájitalos üvegekhez sosem szabad szabad kézzel hozzáérni, mert kitudja milyen pocsék minőségű az üveg és törik össze, és milyen típusú a méreg amit tartalmaz. Elővigyázatos egy nép, tragédiákon, kivégzéseken, haláleseteken edzett emberek.*
- Egyébként pedig nem hinném, hogy meg tudod venni, elég ritka, és drága anyag.
*Olyan ritka és drága, hogy élesen az eladóra pillant. Elméletileg ilyeneket nem szabadna behozni az országba az engedélye nélkül. Igaz, hogy ez már benne van a gyűjteményében, de attól még veszélyes, a kereskedelem pedig szintén az ő fennhatósága alá tartozik.
Meglesz még ennek a böjtje.
Majd később.
Kesztyűs kezével az üvegcse felé nyúl finom mozdulattal kivéve a lány kezéből, majd visszarakja a pultra. Később még vissza fog jönni, egyelőre elég lesz megtudnia, hogy miért merészkednek még ki az idegen kastély lakói. Nem tanultak a rablásokból? Ejnye. lassú felfogású népség lehet az övék, ha még nem jöttek rá, mennyire nem tanácsos a városban sétálgatni.*

_____________
"Ki ölte meg Robint?
Én - szólt a fecske.
Ki ölte meg a gyilkost?
Én - szólt valaki nevetve."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Danvers
Diák - Extremus
avatar

Male Hozzászólások : 104
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Jún. 12 2009, 23:36

*Ahogy nézegeti a furcsa üvegcsét, azaz ingább a mégfurcsább löttyöt benne, fel se tűnik neki, hogy valaki figyeli, az meg még kevésbé, hogy valaki már a háta mögött is van. Ezen a piacon annyi ember megfordul és mivel itt vásárolni lehet, valószínűleg többen mennek közelebb az egyes árukhoz, hogy vegyenek valamit, esetleg megnézzék a portékát. Viszont amikor egy hangot hall, méghozzá egy férfihangot, aki minden bizonnyal hozzá szól, mert rajta kívül más valóban nem fogdossa az üvegeket, akkor megfordul és a sárga szempár a másik szemét keresi. Hogy látja-e a férfi csuklyájától, az majd kiderül, de ő mindenesetre keresi a szemkontaktust. A csuklyáját nem veszi le, a fülei miatt és a feltűnően ragyogó, hosszú, vörös haja miatt nem lenne valami jó ötlet. *
- Igen, látom rajta, hogy nem valami masszív üveg, de gondoltam közelebbről is megnézem, hogy mit is rejt. *mondja lágy hangon a srácnak, majd végigméri, hogy még is kivel van dolga. Mivel egy paraszt nem valószínű, hogy ért az ilyesmikhez, ebből Sian arra következtet, hogy biztosan egy nemes emberrel van dolga. Mikor hallja, hogy valószínűleg nem tudná megvenni, akkor enyhén felvonja szemöldökét, majd tovább figyeli az idegent. *
- Még is miből gondolod, hogy nem tudom megvenni? *teszi fel a nagy kérdést, de közben indul is felé a férfi keze, majd az üvegcse felé veszi az irányt és a vörös leányzó engedi neki, hogy elvegye tőle. *
~ Végülis, ha tényleg olyan vékony az üveg és ez a valami valóban olyan veszélyes, akkor biztosan jobb helyen van nála. ~ *gondolja, majd az eladóra pillant, de csak rövid időre, mert utána ismét az ismeretlent kezdi el fürkészi kíváncsi szemeivel, melyek néha megcsillannak, amikor a nap rájuk vetül. Már nézték démonnak sárga szemei miatt, nem is érti, hogy miért, hiszen Sian szerint teljesen természetes, ha valakinek sárga a szeme, bár az is tény, hogy nem találkozott még mással, akinek ilyen lenne. Kicsit közelebb lép a férfihez, majd egy merész, de nem biztos, hogy jó dolgot tesz, leveszi a férfi fejéről a csuklyát, hogy most már normálisan is szemügyre vehesse az arcát és a szemeit. *
- Kíváncsi vagyok, hogy ki az, aki aggódik értem... *ha már odajött hozzá egy idegen és szólt, hogy veszélyes is lehet rá nézve az üveg tartalma, akkor bizony a fél-tünde arra következtet, hogy valaki nem akarja, hogy baja legyen. Talán naív lenne? Meglehet, de életében eddig nem igen találkozott rosszakaró emberrel, így még mindenkiből a jót nézi ki. Hogy a csuklya lekerül-e az idegenről és megláthatja-e a lány az arcot, melyre oly kíváncsi, az remélhetőleg másodpercek múlva kiderül és persze az is, hogy ehhez mit szól az ismeretlen.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cain Laenaren
Kalandszereplő
avatar

Male Jelige : XV. Az Ördög
Hozzászólások : 32

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Szept. 04 2009, 22:46

- Mivel nő vagy, az eredeti ár kétszeresét kérnék el az eredeti árnak.
*Közli színtelen hangon, elvégre ebben a korban ez teljesen természetes. A férfiak azok, akik eltartják a nőket, tőlük függenek, legalábbis az általános felfogás szerint. Itt a nemi egyenlőség még korántsincs érvényben, szóval az erősebb nem tagjai jelentős privilégiumokkal rendelkeznek, míg minden nőnek el kell szenvednie bizonyos hátrányokat, amikre igaz nem szolgáltak rá.. Valamennyire sajnálja őket, de mégsem szorult belé elég együttérzés, és empátia ahhoz, hogy ez a kis szikra komolyabb érzelemmé nője ki magát. Ez csak egy gondolat-foszlány, mégis, Cain az a fajta aki szereti ezeket a megszokott dolgokat, és a változást ha nem is viseli nehezen de nem szívleli. A sárga szemek azért némileg meglepik. Milyen furcsa. Akkor már érti, hogy az eladó miért méregeti olyan furcsán ezt az idegent, úgy tűnik a lány nincs tisztában azzal, hogy a kirívó kinézet a rossz renomé alapja ezen a helyen.
Mikor Sian közelebb lép hozzá reflexből hátrálni próbálna. Már maga a mozdulat ahogy felé nyúlnak, már attól írtózik, és egyedül a büszkesége akadályozza meg abbam, hogy egy nagy lépéssel hátrébblépjen a lánytól, így a csuklya minden akadály nélkül hátra lesz hajtva. A fiatal hanghoz fiatal külső is társul, a fiú nem lehet több 18 évesnél. Fekete félhosszú tincsei egy sápadt, de kellemes küllemű, lágy vonású arcot takar. A finom arcél nemesi származást sejtet, a zöldessárga tekintet pedig meglepően kifejezéstelen. Vagy inkább ezt nevezik üresnek, vagy elkalandozónak talán, mintha nem is itt lenne, és mégis. Ez a pillantás mégsem szórakozott elvarázsoltságra utal, sokkal inkább rideg érdektelenséget kelt. Azzal, hogy lehúzták a csuklyát azért sikerült mégis némi életet lehetni a szép, ám kissé szoborszerű arcba.. némi neheztelést. Elhúzza a száját, mikor a piacon lézengők közül néhányan halkan felsikkantanak, mások rajongva pillantanak felé, sokan sugdolózni kezdenek, mégtöbben pedig szótlanul odébbállnak, igyekezve minél távolabb kerülni tőle.*
- Én tényeket mondtam.
*.. és nem aggódtam. Legalábbis így fejezhetné be a mondatot, de a második felét inkább csak Sian fantáziájára bízza, nem fárasztja magát hosszabb mondatokkal legalábbis amíg nem látja helyénvalónak. Egyelőre semmiféle hajlandóságot nem mutat arra, hogy be akarna mutatkozni
.*

_____________
"Ki ölte meg Robint?
Én - szólt a fecske.
Ki ölte meg a gyilkost?
Én - szólt valaki nevetve."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Danvers
Diák - Extremus
avatar

Male Hozzászólások : 104
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Pént. Szept. 04 2009, 23:16

*A férfi szavai elgondolkodtatják a tünde lányt. Erre nem is gondolt, hogy a középkorban a nőket szinte semmibe vették és valószínűleg még ha sok pénze is lenne, akkor is heroin árat kérnének egy ilyen kis üvegért is. *
- Igazad van… viszont én nem akartam megvenni, csupán csak nézegettem ezt az üveget. *mondja és utána a férfi kezében tartott bájitalra néz. Szemeivel még pár másodpercig vizsgálgatja, majd végül ismét a fiúra emeli sárga szemeit. Egy darabig csak nézi és furcsa érzés keríti hatalmába. Mint ha már látott volna hasonló embert valahol… valamikor. Még nagyon régen. De akármennyire is gondolkodik, nem tud rájönni.
Ezért hát jön a merész próbálkozás, Sian lehúzza a fiú fejéről a csuklyát, hogy jobban szemügyre vehesse, kivel is van dolga. Érzi, hogy miközben kis kezei a fiú felé indulnak, Cain hátrálni akar, de még se teszi, így hát szépen lassan lehullik a lepel a fiúról és most már előkerül a bájos arc. Legalábbis Sian szerint nem egy ijesztő emberrel akadt most össze, hanem egy korban hozzá hasonló sráccal. *
~ De ha annyi idős, mint én, akkor miért ilyen komoly? És miért ilyen szomorúak a szemei? ~ *gondolataiban kérdés kérdést követ, de egyiket se teszi fel a fiúnak… még nem. Inkább körbenéz, mert ekkor látja meg a furcsa tekinteteket és hallja a suttogásokat, de azt, hogy mit mondanak, nem érti. Lehet hogy jobb is, így legalább tényleg minden figyelme a fiúra vándorol. Szemeivel elég sokáig nézi a fiú arcát, szinte megbabonázva. Nem azért, mert tetszik neki, inkább próbálja felidézni, hogy hol láthatta. Így, csuklya nélkül még ismerősebb. *
~ Lehet, hogy apámmal láttam valahol? ~ *meglehet, hogy festményen vagy falba vésve, esetleg egy szobron már találkozott ezzel az arccal. Végülis most a középkorban van. Apja régész, kutató és elég sok helyre magával vitte a vörös hajú fél-tündét. Tehát lehetséges, hogy valamelyik országban, még kiskorában találkozott ennek az embernek az arcával.
Viszont bárkiről nem festenek portrét, minden embert nem örökítenek meg. Mindenkihez kapcsolódik valami. Vagy tisztelték őket vagy félték. Hogy Caint félik-e vagy tisztelik, esetleg mindkettő, még nem derült ki, de lehet, hogy ebből a rövid kis beszélgetésből Sian hamarosan rájön az igazságra és arra is, hogy merre is láthatta a fiút.
Cain viselkedése nem sokat változik, miután az arca szem elé kerül, csupán csak a száját húzza el kissé és pár szót mondd. Ez a pár szó oly kevés, főleg egy olyan kíváncsi lány számára, mint Sian. *
- Tényeket mondtál? Lehetséges… *mondja kicsit halkabban, majd szemeit elfordítja a fiú felöl és most a piacteret kezdi el nézegetni. Pár másodpercig csendben marad, majd végül ismét egy bolond ötlete támad. Hírtelen közel lép a fiúhoz, eléggé közel, majd belekarol és mosolyogva ránéz szép, sárga szemeivel. *
- Még be se mutatkoztam neked, Sian vagyok. Teljes nevem pedig Lisianthus Shigure, de ezt senki se tudja megjegyezni. És téged hogy hívnak? *teszi fel azt a kérdést, ami igazán érdekli a lánykát, majd ha választ kap, ha nem, tovább beszél. *
- Nincs kedved megmutatni nekem ezt a várost? Olyan érdekesnek tűnik, viszont nem akarok eltévedni. Te viszont olyan kedvesnek tűnsz, szóval… ha nem terveztél mára semmi fontosat, akkor vezess már körbe egy kicsit. *nagyon szép nézés, bár szíve mélyén tudja a lány, hogy ez nem éppen a legjobb játék. Lehet, hogy nem Cainnal kéne játszadoznia ilyen téren, mert a végén még bajba kerülhet. De most túl sokan látják őket, tehát nem kell aggódnia. Így arcán a mosoly továbbra is ott marad, viszont negatív érzéseit próbálja elrejteni a fiú elől. Jobb, ha azt hiszi róla Cain, hogy ő csak egy bolond diák, aki felelőtlenül mászkál egyedül egy középkori városban. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cain Laenaren
Kalandszereplő
avatar

Male Jelige : XV. Az Ördög
Hozzászólások : 32

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szomb. Szept. 05 2009, 00:02

*Ha zavarja is az, hogy ennyire feltűnően bámulják az arcát, semmi jelét nem mutatja. Hagyja, hogy Sian kibámészkodja magát rajta, mivel már így is hozzá van szokva, hogy az emberek hiába a rangja, bizony elég alaposan megbámulják. A mélyen vallásosak iszonyattal, ellenségesen vagy félve, míg a kevésbé bigott hívők egyszerű kíváncsi érdeklődésből. Meg hát ezt is el kell ismerni, hogy nem egy csúnya fiú, határozottan megnyerő lenne, ha képes lenne mosolyt erőltetni az arcára, azonban ez a gesztus Cainnél olyan, mint a fehér holló. Igazán ritka, és kivételesd az, hogy ő mosolyogjon. Nem is csoda. Túlontúl sok oka nincs rá, így is ő foglalkozik a belügyek többségével, több munkája van, mint Claudiusnak vagy Ludwignak ebből a szempontból, a mosolygás valahogy nem fér bele a napirendbe, még beszorítani sem igazán tudja két program közé. Claudius külföldön hadakozik, ki tudja, hogy melyik ország ellen épp, de ez annyira nem érdekli, az ilyeneket ráízza a bátyjára, ő mégiscsak jobban ért ehhez, akármilyen nehéz is bevallani. Ludwig pedig.. Ludwig valószínűleg a gyengébbik nem tagjait szédíti vagy éppenséggel pont Cain idegein ugrál, de páros lábbal, és különös élvezettel. Néha felmerül a fiúban, hogy ez a fóbia az érintéstől egy ilyen családban nem túl előnyös tulajdonság. Nincs az rendben, hogy minden egyes nap minimum fél órát ezek miatt görcsöl végig.
Egyébként Cain arca legfeljebb a Farquem történelméről szóló könyvben lelhető fel, két bátyjával egyetemben. Hárman uralkodtak/uralkodnak egymás mellett, testvériesen elosztva egymás között az ország vezetésével járó feladatokat. Cain kapta a pénzügyeket, és a hasonló belföldi ügyeket, míg Claudius hadakozott, Ludwig pedig amolyan nagykövet volt hála a megnyerű külsejének, és beszélőkéjének.*
- Örvendek, Lisianthus Shigure.. és kérlek..
*Illik vagy nem illik, de óvatosan elhúzódik a lánytól, vigyázva, hogy ne tegyen semmi durva mozdulatot, de azért mégis megtarthasson egy fellő nem túl lényeges, de számára igenis jelentőséggel bíró távolságot. Nem a lány személye ellen szól, bárkitől elhúzódna, nem csak tőle.*
- Az ilyeneket kérlek mellőzd, nem szeretem ha hozzámérnek.
*Közli a nagy tényt, de ezt is hasonló nyugodt hangnemben, mint amit eddig használt. Végül mikor rá kerül a sor, hogy bemutatkozzon, épp csak kissé biccent a fejével. Egy herceg.. meghajolni? Áh.*
- Cain Laenaren.
*Azt nem teszi hozzá a herceg, nem szeret a nép közt hencegni a címével. Sokkal szívesebben sételgatna.. csak úgy, de ezt ne lehet olyan egyszerűen kivitelezni egy olyan helyen ahol szinte mindenki ismeri az arcát. A felkérésre csak halkan sóhajt aztán oldalrapillant, bele a sárga szemekbe.*
- Hát jó, de nincs sok láványosság, vagy hasonló érdekesség. Ez csupán egy átlagos városka.

_____________
"Ki ölte meg Robint?
Én - szólt a fecske.
Ki ölte meg a gyilkost?
Én - szólt valaki nevetve."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Danvers
Diák - Extremus
avatar

Male Hozzászólások : 104
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Piactér   Szomb. Szept. 05 2009, 11:44

*Miután Cain egész arcát rendesen végignézte, akkor elmosolyodik és csak vár és vár, hogy végre megszólaljon a furcsa srác. Pár perc múlva ez a pillanat is elérkezik, majd ekkor a fiú kimondja a nevét és elhúzódik tőle. Sian egy darabig csak néz rá, igen csak furcsa szemekkel, majd végül keresztbe teszi kezeit, hogy azok ne legyenek csak úgy a semmibe és tovább hallgatja a srácot. *
- Szóval nem szereted, ha hozzádérnek? De hát én nőből vagyok és nyugi, nem akarok tőled semmit. *mondja vigyorogva, majd amikor meghallja a bemutatkozást, akkor kicsit oldalra dönti a fejét, majd már mondja is a megjegyzését, amit nem lehetett volna kihagyni. *
- Na ugye, hogy nem volt olyan nehéz elárulnod a neved. *mondja a fiúnak, majd amikor szemeik ismét találkoznak, Lisianthus egy picit meglepődik. Cainnak is furcsa szemei vannak, nem olyanok, mint az átlag. Biztosan azért tartanak tőle az itt élők, mert démoniak a szemei. Ha már Sianra azt mondták, akkor egy ilyen srácra, akinek arcáról szinte semmi se olvasható le, nem mondhatnak mást. *
- Egy átlagos városka? Hát az lehet, hogy neked átlagos, de nekem nagyon nem. Én nem a középkorhoz vagyok szokva, szóval nekem nagyon is érdekes lesz. *jegyzi meg kicsit komolyabban, majd ismét körbenéz és még mindig látja, hogy páran figyelik őket. *
- De mond csak Cain, miért figyelnek téged ennyire az itt lakók? *teszi fel a nagy kérdést, majd közben kezeivel most a saját csuklyája felé nyúl és lehúzza azt magáról. Már nagyon rossz érzés volt magán tartania, így jól esik neki egy kicsit a levegő, még ha sejti is, hogy a középkorban nem igen hallottak tündékről. Ha a fiú megfigyeli a lányt, akkor egy barátságos arcot láthat, fenékig érő, ragyogó, vörös tincseket és két igen csak hosszú fület, amik kilátszanak a tincsei közül. Tehát nagyon nem emberi a lány és nem csak a szemei miatt. Ezt most már a fiú is tudhatja. *
- Na és merre megyünk? Mindenre kíváncsi vagyok. *kérdi és közben tovább lépked a fiú mellett, de néha-néha azért a környezetre is figyel, mert nem tűnnek valami kedvesnek az itteniek. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Piactér   

Vissza az elejére Go down
 

Piactér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Kalandok, programok :: A nyúlon túl... ? - Középkori kaland helyszínei-


Free forum | Roleplay forums | Harry Potter, Hogwarts | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs.com