Smaragdzöld-tó - Kikötő

Hát igen, mindenkinek meg van az a szituációja, amiben teljesen védtelen, ez ezek szerint a lánynál az olvasás. Bár lehet, hogy minderre a halk léptek is ráspékelnek, így tényleg, sejteni sem lehetett, hogy közeledik valaki, már ha nem figyel oda alaposan az illető, aki felé irányul a támadásnak igaz nem nevezhető, de ahhoz közel álló dolog. Hirtelen szólal meg lehet, éppen ez rémiszti meg annyira a lányt, hogy kapásból bele is esik a vízbe. Zsombor szinte kapásból ugrana utána, de ez nem sikerül, ugyanis hamar a felszínre kerül a gyönge test, és már közeledik is a part felé.
Természetesen úriemberként azonnal kisegíti a partra Alice-t, azonban a könyvet sajnos nem tudja megmenteni, még ha ki is hozza, a lapok teljes elázása miatt csak szétszakadna az egész, és olvashatatlanná válna. Most jön a nagy ötlet, hogy igen, megveszi a lánynak, amint alkalma nyílik rá, de ez enyhén szóval is bizarr, elvégre most valami teljesen más helyen, a pletykák szerint a középkorban vannak, ott pedig nem valószínű, hogy árulnák ezt a fajta regényt, sőt, tuti, hogy nem.
- Nyugalom, nyugalom, semmi gond, én kérek elnézést, hogy megijesztettelek - mondja, majd azonnal megfogja a lány kezét, és megcsókolja azokat, a már fent is említett jellemének hála. Nem tehet róla, az etikettet belényomták. Természetes, ha a hölgyemény nem hallotta volna, azonnal mondja újra a nevét, hátha így már, ebben a helyzetben meg is érti azt.
- Nagyszentmiklóssy Zsombor, extremus. És kegyed? Segítsek valamiben? Elkísérhetem, hogy átöltözzön, gondolom nem akar csurom vizesen a parton álldogálni.

*Furcsállja a kézcsókot, még sosem köszöntek így neki és ez ki is ül arcára, de hamar eltűnik ez a tekintet. Lehet, hogy az idő meleg, de vizesen ez nem érezhető így Alice nagyon is elkezdett fázni ami szintén meglátszódik rajta.*
-Én Alice...*Nem tudja befejezni mondatát mert elkezd tüsszenteni. Pontosabban háromszor sikerül neki. Mikor már megbizonyosodott róla, hogy több nem fog jönni a fiúra pillant majd újra kezdi a bemutatkozást.*
-Alice Binoche. És nem nem akarok itt állni vizesen azt hiszem elmegyek átöltözni. Megköszönném, ha elkísérnél mert őszintén megmondva nem tudom merre kell visszamenni, nem nagyon figyeltem mikor idejöttem, de persze, ha más dolgod van akkor elég ha csak elmondod, hogy merre kell menni. Nagyon hálás lennék.*Beszél halkan, dideregve miközben próbál folyamatosan a fiú szemébe nézni, hiszen ha valaki beszél valakihez akkor illik a másik szemébe nézni. Várja a fiú válaszát mert mást nagyon nem is tudna csinálni, hiszen nem tudja, hogy mégis merre induljon el.*

[Kamilla & Mya]

- Hm, egészen véletlenül van nálad egy nagy zacskónyi ömm... száraz kenyér, igaz? Egy cseppet sem terveztél leugrani a tóhoz, mi?
*Kissé fáradtabban sétálnak kifelé a sövénykertből, mint néhány perce, amikor éppen csak leszaladtak a toronyból "parkot látni". Mya felhúzott szemöldökkel fordul Kamilla felé, miután kiértek a kétméteres bokrok útvesztőjéből.*
- Miért nem szóltál odafönt? Mehettünk volna egyenesen a tóhoz is.

[a tónál]

- Hahó...! Kacs-kacs-kacs-kacs... Na, ne nézz így rám, épelméjű vagyok! Csak próbálkozok.
*Mya a stégen ücsörögve lógatja a lábát a vízbe, miközben kétségbeesetten próbál idecsalni valamilyen madarat. ~Eh, látszik, hogy mekkora természetjáró vagy...~ Gondolja szarkasztikusan, majd megütögeti maga mellett a sötét léceket.*
- Gyere Kami, csüccs le! Ülve is tudod dobálni a kenyeret.
*Felkapja a papucsát, s maga mögé teszi, hogy helyet csináljon barátnőjének maga mellett.*
- Remek a víz... Pont ezt hiányzott most. Máris nincs olyan melegem. Sőt... nézz hülyének, de szerintem perceken belül fázni fogok.

- Igen, teljesen véletlenül kerültek ezek a táskámba, és a tóhoz meg főleg nem terveztem lemenni. * Elvigyorodott, majd a következő percben már a tó felé tartottak. Odaérve a jól ismert gyönyörű látvány fogadta őket. Aztán Mya valami furcsa hangot adott, ki ami megkérdőjelezte épelméjűségét. *
- Aha, mondjuk ez a hápogásnak titulált valami elég átborzongató. * Vidáman rámosolygott a másikra, majd kisvártatva helyet foglalt mellette. *
- Akkor valahogy ide kéne hívni őket... de hogyan? * Elgondolkozva figyelte a vizet, majd belenyúlt a zacskóba, és kivett egy kis darab kenyeret. *
- Próba szerencse. * Letört belőle egy kis darabot és belehajította a vízbe. Elsőre nem történt semmi, és ez nagyon bosszantó volt. *
- Na ne már, itt hozom nekik a kaját, ők meg valahol vígan lubic... * Befejezni már nem tudta, mivel a távolban hápogásra lett figyelmes. A parttól pár méternyire a víz fodrozódott a feléjük közeledő kis hadseregtől. *
- Már jönnek. Nézd! Kicsik is vannak! * Kiáltott föl örömében. Akár egy gyerek, aki életében először lát kacsát. *

*Amint Kamilla lecsüccsen mellé, ő azonnal hanyatt vágja magát, papucskáit használva párnának. Na jó, nem valami higiénikus, de ez az adott pillanatban egy fikarcnyiot sem zavarja. Csupán csukott szemmel élvezi a finom, meleg napfényt, szinte érzi, ahogyan a bőrében mozgolódnak a pigmentsejtek. Mint egy kacsa a sütőben...*
- Csőrösök? Itt? Látod, tudtam én, hogy bejön a különleges kacsahívásom!
*A szárnyasok hírára rögtön ülőhelyzetbe pattan, s vigyorogva pillant a mellette ülő lányra. Kivesz a zacskóból legalább három kenyérdarabot, amiket szinte csak beejt a vízbe, alig egy méternyire a saját lábaitól. Barátnője értetlen tekintetére pedig magyarázni kezd.*
- Hé, ha már itt vagyok, nem akarom százezer kilométerről bámulni őket! Ússzanak csak ide.
*Néhány kiskacsa bizonyul csak elég bátornak ahhoz, hogy szinte azonnal odaússzon hozzájuk. Mya kiemeli az egyik a vízből és kedvesen megcirógatja vele az éppen érkező, igencsak tininek kinéző állatka fejét.*
- Egész aranyosak vagytok.
*Mondja, miközben megint bedob néhány kenyérdarabot, s mosolyogva szemléli, hogy lassan legalább húsz csőrös evickél körülöttük.*
- És barátságosak is...

* Kamilla csak kuncog, ahogy a másik lány hanyatt vágódik. Aztán kicsit fölháborodik, mikor Mya az ő "csodás kacsahívásának" eredményeként azonosítja a megjelenő állatokat. *
- Már elnézést, de nem a te "nyekergésedre" hanem a kajára jöttek. * Monda összeszűkült szemekkel, de száján még mindig ott van az a kis mosoly, melyet az állatok megjelenése miatt érzett. Aztán a kacsák közelebb jönnek, és Mya azonnal belekezd a kacsamolesztálási hadműveletbe. *
- Merlinre, neked mindent meg kell fogdosnod? * Kérdi a lánytól, majd mikor rájön ez milyen kétértelműen is hangzott, kitör belőle a nevetés, ezzel megijesztve a közelben partot érő kacsákat. A rémült állatok ijedten csámpáztak vissza a vízbe, majd szárnyaikkal csapkodtak elégedetlenségük jeléül. *
- Bocsi... ne haragudjatok. * Kéri az állatokat, aztán egy újabb adag ételt szór a vízbe. *
~ Talán megbékélnek... ~ * Gondolta, és várakozva nézte, amint a madarak lassan ismét az étel felé kezdenek evickélni. Néha lebuktak a víz alá egy-egy elázott falat miatt, és ilyenkor mindig mosoly szökött Kamilla arcára. *
- Viccesek... *Suttogta maga elé, majd ős is hanyatt feküdt a lány mellett. *

- Fúúúj... Tartsd távol az aberrált gondolataidat a szádtól!
*Nevet, s ismét hátrafekszik. Jónéhány perc eltelik így, csak hallgatja a kacsák hápogását, néha egy kis szárnycsapkodást. A víz csobogásának hangja pedig annyira hipnotikusan hat rám hogy majdnem elalszik. Vagy talán tényleg szundít egyet? Nem tudná biztosan megmondani amikor arra riad fel, hogy Kamilla elköszön a szárnyas bagázstól.*
- Hm, mi az, elfogyott a kaja, nem szeretnek többet a kacsák?
*Kérdezi kissé álmos-gúnyos (igen érdekes) hangnemben, majd elvigyorodik. Felül, lábait visszahúzza a stégre, majd egy gyors mozdulattal talpra szökken. Lábára húzza az eddig árválkodó fehér papucsot, kissé lekoszolja a fehér szoknyáját és topját, majd Kamillához fordul.*
- Gyere, menjünk vissza a kastélyba.
*Miközben lassan lépegetnek, a féltünde az eget fürkészi. Pontosabban a napot.*
- Jó sokáig voltunk kint! Már igencsak benne járunk a délutánban.
*A bejárati csarnokban megtorpan, amikor Kamilla elindul felfelé a toronyba. Ő inkább éhes volt, mintsem fáradt - valószínűleg a kis szundi miatt - így inkább az ebédlőbe vágyott.*
- Menj csak, én szeretnék hozni egy kis kaját az étkezőből. Megyek is. Szia, majd találkozunk! Ugye vasárnap jössz a kirándulásra?
*Kiáltja a lánynak, majd ő maga is elindul, hogy végre eleget tegyen korgó gyomra követeléseinek.*

*Még az étkezőben kicsit rácsodálkozik a lányra, de végül is örül annak, hogy feloldódott, és nem tartja tőle a három méteres távolságot. A sötét ellenére megpróbálja jól megjegyezni a tóhoz vezető utat, ki tudja, mikor lesz kedve lejönni ide, vagy talán már most fel kell sprintelniük a klubhelységbe, mivel egy tanár meglátja őket. Bármi megtörténhet.*
-Amúgy szerinted ilyenkor még kint vannak a kacsák? Mert az én tapasztalatom az, hogy általában csak napközben vannak kint, reggelente, és esténként nem sokkal találkoztam eddig.- *Érdeklődik Kamillától, amikor leérkeznek a tóhoz. Megdörzsöli az alkarját a hideg miatt. Bár meg kell hagyni, hogy jobb ez a hideg környék, mint a sivatag. Ahogyan a partot, és a tót nézegeti, tekintete meg akad egy távolabbi mólon, egy kis mosoly kúszik az ajkaira, ugyanis imád hajózni. Kamilla felé fordul, és beszédbe kezd.*
-Nézzük meg azokat a kacsákat, kíváncsi vagyok, hogy találunk-e egy ember méretű, fekete kacsát. Legalábbis valahonnan merítenie kellett az ötletet, a Warner Brosnak.- *Néha rá is rátör a gyerekesség, de egyelőre még csak ilyen nyugodt formában, majd ha jobban megismeri a környéket, haja mik lesznek itt.*

* Kamilla nyugisan sétál kifelé a tóhoz, mellette Domival. Kezében ott szorongatja a kis zacskót, melyben a kacsák kedvenc csemegéje rejtőzik. Aztán a fiú mond valamit, amitől felvonja egyik szemöldökét. *
- Na, most hasonlítasz egyik barátomra. Bár nem hiszem, hogy ismered őt. * Halványan elmosolyodik, mikor eszébe jut egy szöszke srác. Már jó régen látta utoljára, és nem tudja vajon mi lehet vele. *
~ Hiányoznak a veszekedések... ~ * Fut át az agyán, majd a fiú irányt vált és a móló felé siet. *
- Szerintem a móló ilyenkor már veszélyes. Csúszós meg minden... mi van, ha beleesel! * Aggodalmaskodott Kamilla, miközben ott topogott a fiú mögött. *
- Én nem vagyok valami jó úszó, nem tudlak kiszedni. * Jelentette ki komoly arccal, majd érdeklődve nézett körbe. A feljövő hold fénye, és a csillagok adtak valamennyi fényt, de még így is elég sötét volt. *
- Kéne valamennyi fény. * Motyogta, de hirtelen eszébe jutott, hogy pálcáját fönt hagyta az éjjeliszekrényen. *
- Basszuskulcs! Fönt maradt a pálcám. * Nyüszítette szinte kétségbeesetten a lány, majd reménykedve nézett a fiúra. *
- Mond, hogy a tiéd nálad van.

*Az aggodalmaskodásra csak vállat rántott, és mosolyogva felelt a lány kérdésére.*
-Tudok úszni, és nem hiszem, hogy annyira mély még az elején a tó. Ha meg egyik állításom sem jön be, akkor úgy jártam, hogy belefulladok.- *Talán túl lazán veszi fel a mólós dolgot, de jó úszó, mivel vízpart mentén nőtt fel, így nem hiszi, hogy vízbe fog fulladni, ha meg igen, az elég ciki helyzet lesz számára. A sötétben a csónakok közt válogat, majd Kamilla hirtelen felkiáltására felé fordítja a tekintetét. Megnyugtató mosollyal lép oda elé.*
-Ne aggódj, itt van nálam.- *Hangja selymessége, eléggé megnyugtató lehet, bár a mozdulat, amivel lenyúl a nadrágja oldalsó zsebéhez már kevésbé. De azért nem kell rosszra gondolni, csak a pálcáját húzta ki onnan. Tesz egy lépést hátra, és kicsit oldalra fordul, hogy a hirtelen fény, ne zavarja annyira a lányt.*
-Lumen!- *Határozottan mondja a varázslatnevét, minek hatására pár tizedmásodperc alatt fény tör elő a pálca végéből.*
-Szóval van kedved megnézni, hogy a kacsák merre szoktak aludni? Gondolom valamelyik nádasnál, oda pedig gyalog elég nehezen fogunk eljutni.- *A pálcáról tekintete Kamillára esik, és kíváncsi tekintettel várja a választ. Bár nincs tudtában annak, hogy mennyi az idő, nem is zavarja kimondottan. Hiszen, ha elfogadja az ajánlatát, akkor egy csónakban lesznek a tó valamelyik szegletében, csak nem lesz akkora pechjük, hogy egy tanár arra járjon.*

* Kamilla nagyot nyel, mikor tudatosul benne, hogy a fiú mire készül. Félénken megragadja egyik karját, és szinte könyörögve néz rá. Picit megrázza fejét, hiszen még élénken él benne a legutóbbi vízbe esés. És a víz most hideg, és ki tudja mi úszik benn éjjelente. *
- Félek. * Nyögi ki szinte hangtalanul, bár a fiú valószínűleg így is értette. A varázslatra behunyja szemeit, hiszen a fény még így is kicsit zavaró, de lassan hozzászokik. Nem tudja, hogy mit is tegyen. Bemenjen egy vadidegennel a tó közepére, hogy aztán bári történhessen. Bármi bajuk legyen. *
- És mi van, ha jön valami vízi szörny? * Teszi föl a következő kérdést. Persze, hogy kíváncsi a kacsákra, meg hogy hol alszanak, és a tó is biztos nagyon szép holdfényes éjjeleken, de ez neki akkor is sok(k). *
- Nem tudom, nem vagyok elég bátor, és a múltkor vízbe estem a csónakból. Elég kellemetlen volt... * Kissé elpirul, amit a jótékony sötétség szerencsére java részében elfed. *
~ Talán nem lenne olyan rossz... és ha nála van pálca, akkor elvileg nem lesz bajunk. ~ * Magában morfondírozik, majd nagyot nyel. *
- Jó, de én félek a csónakban.

*Az egy szavas mondatot nem igazán tudja eleinte hova tenni, de a karfogásból ítélve nem biztos, hogy a legjobb ötletet találta ki. A kérdésre csak mosolyog egyet.*
-Erre csak azt tudom mondani, hogy nagyapám halászatból él, elég gyakran mentem be vele csónakkal, és rendes halászhajóval is a tengerbe. És a motorcsónakos rendőröknél rosszabb szörnyet nem tudok elképzelni, azok pedig elég gonoszak, és szörnyűek.- *Egy széles mosoly ül ki az arcára, majd közelebb lép a lányhoz, és gyengédebb hangon szólal meg.*
-Megvédelek, és mellettem pedig kevés az esélye annak, hogy vízbe esel. Ha meg mégis így lesz, akkor… Hm… A büntetést, majd te találhatod ki.- *Kacsint egyet a lányra. A pálcát maga mellett tartja, és kicsit megvakarja az állát.*
-Nos, én nem erőltetem a dolgot. És csak annyit tudok mondani, hogy mint tapasztalt csónakázó, horgász, meg egyéb vizes sportos alak, nem kell félned. De a döntés rajtad áll.- *Egy újabb mosolyra vonja az ajkait, és az egyik közepes méretű csónakra mutat.*
-Azt gondoltam, hogy azzal bemehetnénk. Elég nagy, hogy stabilan maradjon a vízbe, de mégsem annyira nagy, hogy két-három kilométer után elfáradjak benne. A döntés rajtad áll.- *De azért az ő mozdulatai már a csónak felé irányulnak, ettől függetlenül még Kamillára is figyel. Letérdel a csónak kötele elé, ami a mólónál tartja, és úgy várja a választ.*

* A lány még mindig nincs száz százalékig meggyőzve a biztonságos csónakázás ötletétől. A fiú történetét hallgatva csak lassan bólint egyet. *
- Én olyan messze nőttem fel a víztől, amennyire csak lehet. Hegyek közt éltünk, és az ottani maximális vízmennyiség egy kis patakra korlátozódott. Ezért is volt, hogy a múltkor beleestem a vízbe. Salque barátnőm próbált tanítani, de... kevés sikerrel. * Kicsit elhúzza a száját, majd erőt vesz magán. *
- Oké, hogy kell beszállni ebbe az izébe? * Miután Domi kiválasztott egy megfelelő csónakot, még mindig bizalmatlanul, de megpróbál bemászni a csónakba. *
- Ha beleesek, akkor nagy bajban leszel! * Fenyegeti meg a fiút, miközben egyik lába már a csónak aljában van. A kissé imbolygó talaj, miatt a lány picit megszédül. *
- Jaj... * Sikkantja, miközben megpróbál egy helyben megállni. Ahogy a csónak mozgása normalizálódik, Kamilla megpróbál leülni. *
- Ne nevess ki ezért... tényleg félek, hogy beleesek.

-Hát végül is a hegyekben, egy kis patakban is lehet csónakázni… Igaz, hogy a hajó mérete, egy A4-es lapra korlátozódik, de hát, próba szerencse.- *Mondja még mosolyogva a lánynak, miközben leül a móló szélére, és a víz felé lóbálja a lábait. Elkapja a csónak szélét, és közelebb húzza a móló széléhez.*
-Egyszerűen. Lehetőleg a csónak közepére állj, és minél gyorsabban próbálj leülni. Ami pedig a bajt illeti. Vállalom! Felőlem aztán bármivel megbosszulhatod a vízbe esésedet.- *Határozott mosoly kerül az arcára. A jajveszékelésre elengedi egyik kezével a csónakot, és Kamilla keze felé nyúl, amit határozottan fog meg. Arcán azért egy kis mosoly ott ült kint, de nem rosszindulatú, ami azt mutatná, hogy „ess bele már a vízbe”, hanem csak egy kedves, kis biztató mosoly. A felszólításra határozottan bólint.*
-Rendben, nem lesz több ilyen kis vigyorgás.- *A csónak kötelét kibogozza, majd egy kisebb ugrással a csónakban terem, amire eléggé megimbolyog az egész, de látható, hogy a fiú határozottan áll benne.*
-Bocsi, nem így terveztem.- *Szabadkozik, miközben ellöki a csónakot a mólótól. A két evezőt a csónak szélére rakja, majd Kamillára néz.*
-Melyik irányba szeretnéd kezdeni? Jobbra, vagy balra induljak el?- *Egy pillantással még a háta mögé néz, hogy megszemlélje, merre vannak a nádasabb részek, de a döntést a lányra bízza.*

* A lány még mindig remeg egy kicsit, a fiú furcsa nézését, és a kis vigyort a képén pedig legszívesebben egy vízbelökéssel jutalmazta volna. Persze ez felvetette azt a problémát, miszerint akkor ő a csónakban ragad, egyedül... *
- Légyszi, ne csináld ezt... még a végé fölborul. *Rimánkodott a lány. Sajnos most túlságosan is rinyálós, pedig azért nem szokott ennyire... ennyire, lányos lenni. *
- Hidd el, olyan büntetést kapsz, hogy visszavágysz az előző sulidba. * Összeszűkült szemekkel néz a fiúra, és reméli, hogy a fenyegetés használ is valamit. *
- Akkor menjünk jobbra... nekem is kell evezni? Mert a múltkor is ezzel volt baj. Össze-vissza csapkodtam. * Elhúzza szája szélét, ahogy eszébe jut a dolog. *
- Néha tényleg nagyon béna tudok lenni. * Állapítja meg, és észre sem veszi, hogy mindezt hangosan is kimondja. Aztán lassan elindulnak, és a lánynak meg kell állapítania, hogy a tó még szebb éjjel, már ha ez persze lehetséges, de ilyenkor van egy különleges varázsa. az enyhe szellő lágyan korbácsolja a kis tó felszínét, aprócska hullámokat csalva elő a vízből. Kamilla elgondolkodva néz körbe, és arcán valamiféle nyugodt, és békés mosoly terül szét. *
~ Régen éreztem magam ennyire jól. ~ *Állapítja meg, majd Dominicra néz. *
~ Furcsa ez a srác, persze csak egy fiú, a szokásos burkolt célzásaival, de... valahogy más. Olyan rendesnek tűnik. Bár ki tudja, manapság a rendes srác fogalma egybeolvad azzal, hogy az illető meleg... ~ * Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak az eszébe, miközben a kis csónak egyre csak előre haladt. *

*A fenyítésre csak felemeli a szemöldökét, és mosolyog, talán még halkan kuncog is.*
-Majd elmondom, hogy mik folytak abban az iskolában, és hidd el, ha végig hallgatsz, utána elhiszed, hogy én bármit bevállalnék.- *Egy újabbat kacsint a lányra, majd jobbra fordítja a csónakot, és meg szokott mozdulatokkal kezd evezni a part széle mentén haladva.*
-Ugyan, nem olyan nehéz, és lefogadom, hogy te is hamar megtanulnád. Csak tanár kérdése az egész… De ha akarod, akkor visszafelé tarthatok, egy kis bevezető órát.- *Szinte visszautasíthatatlan ajánlatot tesz, legalábbis az ő fejében ez az ajánlat olyan, de nem tudhatja biztosan, mit felel a lány, így csak egy kicsit reménykedik. Persze szép csendesen félszemmel már felmérte magának a lányt, és nincs ellenére.*
~Gyakorta vannak hangulat változásai, de ez csak érdekesebbé teszi őt.~ *Majd mikor észbe kap, azzal kapcsolatban, hogy túlzottan belemerült Kamilla nézegetésébe elkapja a fejét, és oldalra pillant, ahol már látható a nádas.*
-Nos, szerintem valamerre erre lesznek a kacsák. De csak csöndesen, gondolom, nem akarod őket felzargatni.- *Kamillára pillant miközben az evezőket beljebb húzza. Amennyire tud a kezével benyúl a nádasba, és szerencséjére az első pár csomó elhajlítása után, talál is egy kisebb családot.*
-Ott vannak.- *Suttogja a lánynak, és a pálcát kicsit feljebb emeli, hogy jobban láthassák őket.*

* Kamilla a felajánlott tanításra nem mond semmit, igazából még mindig fél. Fél, hogy beég a srác előtt. *
- Még meggondolom. A fura dolgokkal kapcsolatban azért van némi sejtésem, de tudod a mi sulink se apácazárda. * Jegyzi meg félvállról, majd újra a vizet kezdi el nézni. Annyira megbabonázza a csillogó víztükör, hogy csak akkor veszi észre a fiú bámulását, mikor odakapja fejét. Pillanatra meglepődik, hiszen nem tudja mire vélni a dolgot. Nem akarja szóba hozni, így pont kapóra jön, mikor a kacsákhoz közelednek. Aztán a fiú finoman megbontja a nádas szövevényét, és így már láthatja is a kacsákat. *
- De édesek. * Sóhajt föl, majd óvatosan kiszórja a zacskó tartalmát az egyik farönkre, mely a vízből áll ki. *
- Itt hagyom nekik, így amikor fölébrednek, nem kell reggeli után mászkálni. * Suttogja, és mg mindig mosolyogva nézi az alvó csöppségeket. *
- Annyira megdögönyöznék egyet. Kis tollasok. * Gügyögi, olyan igazi anyásan, majd elszégyellve magát visszaül a helyére. *
- Ez ultra ciki volt, igaz? * Reménykedik benne, hogy a fiú nemet mond, bár akkor meg hazudik, szóval cseberből vödörbe... *
- Lassan vissza kell menni, nem szeretnék büntit a lógás miatt. * Kicsit tétován ugyan, de megpróbál átülni a fiú mellé. *
- Na, akkor mutasd meg, hogy is kell ezt csinálni, de Salquénak el ne áruld, egy életre besértődne, ha megtudná, hogy tőled elfogadom a segítséget.

*Figyelemmel kíséri a lány mozdulatait, készen állva arra a szerencsétlen pillanatra, ha esetleg Kamilla a vízbe akarna kikötni. De szerencséjére, vagy balszerencséjére ilyen nem történik, így egy megkönnyebbült sóhajjal nézi, ahogyan visszafelé jön a lány. A megnevezésre kicsit mosolyog, majd egy megfelelő mondaton gondolkozik, végül mosolyogva válaszol.*
-Őszintén szólva, elég ciki volt, de egy lánytól szerintem elfogadható, főként, ha éppen a kedvenc állatát látja, amint nyugodtan alszik. Megfelelő válasz?- *A kedves mosoly ott pihen az arcán, és az evezőket visszateszi a vízbe, majd beljebb evez a tóba. A büntetésre pedig csak bólogat. Értetlenül pillant Kamillára, amikor mellé ül, majd amikor hallja a mondatot elmosolyodik.*
-Még nem ismerem azt a bizonyos Salque-t, de nem fog eljárni a szám.- *Kezével úgy tesz mintha becipzározná a száját.*
-Viszont így nem lesz jó az ülés…- *Sóhajt egy nagyot, majd végül elhatározásra jut, lehet kicsit nyomulósnak fogja tartani, de nem az a célja, hogy bármit is elérjen a lánynál, csupán az, hogy megtanítsa evezni.*
-Várj egy kicsi.- *A lábát átveti a deszkán, amin ülnek, majd sikerül úgy elhelyezkedni, hogy Kamilla mögött legyen. Közben magában imádkozik, hogy ezért ne kerüljön a vízbe, és ne kapjon pofont. Végül megnyugszik, és a kezeit az evezőkre rakja, közben felpillant a lány válla felett, és magyarázásba kezd.*
-Szóval az evezőt valahol itt fönt fogd meg. Mondjuk a kezem fölött, ott remélem kényelmes lesz. A lényege az, hogy magad mögött kell az evezőt a vízbe tenni, vagyis a kezedet magad eltolod.- *Ezt a mozdulatot meg is teszi, persze figyeli Kamilla mozdulatait is.*
-Aztán belerakod a vízbe, avagy feljebb húzod a kezed, végül egy erőteljes húzással magad felé húzod. Nem olyan bonyolult.- *A karjait maga felé kezdi húzni, de mivel túlzottan hátradőlt, leesett a deszkáról, amin ülnek. Elterül a csónak elejében, majd egy mosoly jelenik meg az arcán, és mint ha mi sem történt volna, folytatja tovább.*
-Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom, és megmutatnom a dolgokat. Ha valamit nem értesz, nyugodtan kérdezz.- *Közben jobbnak látja azt, hogyha ő most nem igazán kelne fel onnan, ahol most van, bár ez a gondolatmenet elég zavaros számára, nem is tudja, hogy mit csináljon, így inkább marad ott, ahol van.*

* Kamilla kezdeti megnyilvánulás, miszerint átül a srác mellé, elég érdekesre sikerül. Ugyanis a fiú végül a háta mögött köt ki. A lány egy pillanatra megmerevedik, mikor háta a fiú mellkasának nyomódik. Még a lélegzete is megáll. Aztán erőt vesz magán és idegesen tűr hátra egy kósza hajtincset. *
~ Basszus még jó, hogy sötét van, tuti tök vörös vagyok... ~ * Magában már sikítozik, hogy egy srác, akit alig pár órája ismer, ilyen közel férkőzött hozzá. erre csak egyszer volt példa eddig, de az sem sült el jól. Mint mondják "nagy szerelemnek, nagy szar a vége..." A magyarázkodásra, csak aprót biccent, majd kezébe veszi az evezőt, és a fiú utasításait követve elkezd lapátolni. Elsőre elég szerencsétlenül sül el a dolog, így egy kisebb adag vízzel lesznek gazdagabbak mint a ketten. Aztán lassan csak összeáll a kép, és már nem is tűnik olyan bonyolultnak az evezés művészete, mint eddig. *
- Ez így egyszerű... * Lelkesedik föl a lány, majd egyre jobban átveszi az irányítást, míg végül arra lesz figyelmes, hogy a srác eltűnik mögüle, pontosabban hanyatt vágódik. *
- Jól vagy? * Kérdi idegesen, aztán a fiú további magyarázkodását hallva csak elmosolyodik. *
- Nem akarsz visszaülni? Kényelmetlen ott feküdni, míg kievezek... * Miután a lánynak leesik mit is mondott, gyorsan helyesbít. *
- Persze úgy gondoltam, hogy nem mögém ülsz, hanem máshova... * Arca ismét elpirul. Na igen, mikor ennyire hevesen betolakodnak valakinek a magánszférájába, aki ráadásul elég nehezen visel mindenféle ilyen közeledést, az furcsa hatással lehet az emberre. *

*A kérdésre egy enyhe pír kerül az arcára, majd bólint egyet.*
-Igen, jól vagyok, nem kell aggódnod.- *Felül a fekvő helyzetéből, majd a további kérdést hallva, kicsit elcsodálkozik. Hirtelen nem igazán tud válaszolni, majd a folytatásra bólint egyet.*
-Nem ártana, mivel eléggé átvizesedett már a pólóm. Csak, mert sikerült belefeküdnöm a vízbe, amit az előbb felfröcsköltél.- *Idegesen megvakarja a tarkóját, majd feláll, és óvatosan egyensúlyozva átmászik a túl oldalra, és leül a lánnyal szembe. Kicsit talán túl érdekesre vette a kurzust, de valahogy megszokta, hogy a többi lány inkább így kért tőle segítséget. Na jó, de mondjuk azoknak sem az lett a vége, hogy a lány profin megtanult evezni. Rákönyököl a térdére, majd kicsit megfogja a fejét. Jó tudja, hogy elszaladt vele a ló, és ezzel most valamit kezdenie kell, vissza kell fognia magából, új helyen van, változtathat, és meg is akar változni, itt az alkalom, hát tegye. A hideg szél végig fúj a hátán, amitől eléggé megremeg, főként, hogy még a felsője is vizes. Legközelebb még elmond valami víztaszító varázslatot is. Felpillant Kamillára, majd egy kis vörös árnyalttal az arcán kezd bele a mondandójába.*
-Figyelj, ezt a kérdést most ne vedd, se tolakodásnak, se nyomulásnak, vagy valami hasonlónak, de mivel szétfagyok, és a pólóm nem igazán akar száradni, meg szeretném azt kérdezni, hogy levehetem?- *Egy zavart mosoly kerül az arcára, miközben a mutató ujját beakasztja a pólója nyakába.*
-Amúgy majd egy kicsit jobbra evezz, kezdünk elcsúszni a mólótól… Vagyis emeld fel a bal oldali evezőt, és egy gyengébbet evezz a jobb oldalival, aztán folytathatod tovább.- *Aztán választól függően cselekszik. Ha engedélyt kap rá, akkor leveszi a felsőjét, ha meg nem, akkor nyugton marad, és elvisel egy kisebb megfázást.*

//Mondj igent, nem akarok ide FAGYni!//

//Na vetkőzz, én meg OLVADOZOK//

* Kamilla alig tudja megállni nevetés nélkül, mikor a letört és enyhén vizes fiú átkoslat a csónak másik végébe. szíve megesik rajta, mikor már majdnem hallja a fiú fogainak koccanását. A furcsa kérdés elejétől nagyra nyílik a szeme, a második felétől pedig elvörösödik. *
- Hát... ööö, rendben. * Nyögi ki, majd pironkodva oldalra kapja a fejét. Viszont már érkezik is az útmutatás, miszerint igencsak eltárt az iránytól. Hallgatva a fiúra, korrigál mozgásán, majd elkezd a móló felé evezni. Igyekszik figyelmen kívül hagyni a félmeztelen fiút, de ez igencsak nehéz, ha az ott van tőle, alig fél méterre, ráadásul pontosan előtte. Úgy tesz, mint akit nagyon lefoglal az evezés. *
~ Ááááá te jó ég! Miért kell, hogy ilyen jól nézzen ki! A fene, tökre zavarban vagyok... ~ * Magában már szinte nyüszít, ahogy néha rápillant a fiú felsőtestére. Reményei szerint már nincs nagyon messze a part, és mielőbb vége lesz ennek a "lidércnyomásnak". *
- Lassan odaérünk, hogy kell kikötni? * A kérdés hadarva érkezik, és talán a fiú nem is érti meg elsőre. *
- Segítesz?

*Megkönnyebbülten a pozitív válaszra, és alig pár pillanat alatt meg is szabadul a felsőjétől, amit kiterít a lécre, amin ül. Kamilla mögé néz, bár tekintete elég gyakran ráesik a lányra, bár ha szemkontaktust kaphatna, akkor gyorsan elfordítja fejét valamelyik irányba. Bizony egy cseppnyi zavar rajta is meglátszódik. Így telnek el a percek, majd egy kérdést kap, mire gyorsan Kamilla válla fölött átnéz.*
-Egész gyors voltál… Nos, a kikötés az nem olyan nehéz.- *Feláll, és egyensúlyát megtartva lép Kamilla mellé, hogy felszedje a csónak orrában lévő kötelet.*
-Íme itt van egy kötél, de így a csónakban nehezebb kikötözni a hajót… Csak egy kicsit óvaaa…- *A mondat nem kerül befejezésre, mivel a csónak eleje neki ütközött a mólónak, mire Dominic elveszítette az egyensúlyát, és míg egyik keze a vízben landolt, a felsőtest a Kamilla által lefoglalt deszkán.*
-Auw!- *Csak ennyi hallatszódik tőle, amikor felül a csónakban. Vizes karját a vállából párszor megmozgatja, súlyosabb baj úgy sem érte.*
-A kikötést még gyakoroljuk párszor.- *Kacsint egyet Kamillára, majd kiugrik a mólóra. A nagy rohanás közben a kötelet bent hagyta a csónakban.*
-Dobd ki nekem a kötelet, légy szíves.- *Üzeni a lánynak. Letérdel az egyik cölöp mellé, várva, hogy majd kikötözhesse, az előbbi percekben eltulajdonított csónakot.*

* Kamilla összeszedve magát, várja, hogy a fiú elmagyarázza neki, miként is lehet kikötni. Viszont ahogy mellé ér, egyszerűen elvágódik. A lány ijedten kapja szája elé kezét, majd aggódva érinti meg Dominic hátát. *
- Jó vagy? Nagyot estél... * Állapítja meg, majd mikor észreveszi, hogy mit is csinál, úgy kapja el kezét a fiú hátáról, mintha megégette volna. *
- Segítek fölállni? * Kérdezi, miközben a srác már nagyjából föltápászkodott. Aztán egy hirtelen mozdulattal kint terem a mólón, de a kötél meg ott marad a csónakban. *
- Persze, adom! * Kiált föl, majd megfogva a kötelet, földobja a fiúnak. Sajnos az eléggé heves mozdulatsor miatt a csónak billegni kezd, és a lány dermedten áll meg egy helyben. *
- Fölborulok! * Hangja kicsit rémülten cseng, majd amilyen gyorsan és biztonságosan csak tud, visszaül a deszkára, és nem is szándékozik onnan kiszállni. Ott gubbaszt, térdeit átölelve, és vár a megváltásra... vagy legalábbis, a nappali világosságra, mikor látja, hova kell lépnie. *
- Te menj csak... én maradok még egy kicsit. * Hangja nem valami meggyőző, bár így utólag hülyeség volt ezt mondania. Ha Dominic elmegy, akkor ő itt marad egyedül a sötétben, egy csónakban, ki tudja milyen szörnyekkel a víz alatt, és még pálca sincs nála. *

*Elkapja a kötelet, majd neki is lát a munkálatoknak, amikor Kamilla rémült hangjára lesz figyelmes. Arcára egy kis mosoly kúszik, de ezt hamar el is rejti, még hozzá úgy, hogy meredten a kötélre és az oszlopra néz, amivel meggátolja, hogy a csónak csak úgy elzarándokoljon.*
-Ne ijedj meg, most már minden rendben van.- *Egy bátorító mosoly kúszik az arcára, és leül a fa móló szélére. A kötéllel sikerül közelebb húznia a csónakot, amit aztán az oldalával a mólónak irányít. Lábait megszokott mozdulattal rakja fel a csónak szélére, és megnyugtató hangon szól Kamillához.*
-Hát… Ha tényleg azt akarod, hogy itt hagyjalak, akkor nem tudom mi lesz veled… Gondoljunk csak bele, lehetséges, hogy egy gonosz víz alatti kézi fúróval rendelkező szörny kifúrja a csónak alját… Aztán glugy-glugy volt csónak nincs csónak.- *Ezt persze nem rosszakaróan mondta, hanem viccesen, és vidáman. Bár a varázsvilágban ki tudja, hogy milyen szörnynek milyen eszköze lehet.*
-Segítsek kiszállni?- *A bal könyökét bal térdére helyezi, és az állát megtámasztja a kéz fején. Az arcán még mindig látható a mosoly, amivel reméli, hogy valamilyen szinten megnyugtathatja a lányt.*
-De ha már úgyis itt vagyunk, mesélj magadról. A neveden kívül nem igen tudok rólad semmit… Meg azt, hogy nem rajongsz a vízért, de például honnan jöttél?- *Reményei szerint ezekkel a kérdésekkel sikerül feloldania a lányt, mind vele szemben, mind azzal szemben, hogy ennyire riadt legyen.*

* Kamilla, akár egy kisgyerek, megmakacsolja magát, és meredten néz maga elé. Nem érdekli az sem, hogy a csónak jóformán beparkírozta önmagát. Arra viszont felpislog, mikor a fiú arról beszél, hogy mi lenne, ha itt hagyná. Nagyot nyel, és arcára kiül valamilyen gyermeki ártatlanság. Szemei óriásira tágulnak, és csillogva néznek a fiúra. Ajkait kicsit lebiggyeszti ezzel olyan hatást érve el, mintha mindjárt elsírná magát. A felajánlkozásra, miszerint kisegítik biccent egy aprót. *
- Segíts... nem merek fölkelni. * Miközben Dominic segítségére vár, a fiú elkezdi őt kérdezgetni. ez valamennyire megnyugtatja. *
- Hát, és Spanyolországból jöttem, Ávila városából... az a hegyekben van. Ezért is nem láttam egy pataknyinál több vizet. A nagymamámmal lakom... laktam. * Inkább elhallgat, általában innentől szoktak jönni a kínos kérdések, miszerint, a szülei hol vannak, és mi van velük... stb. erről pedig még mindig nem akar beszélni. *
~ Egyedül vagyok... ~ * Úgy tódul agyába a gondolat, mint a reggeli pirkadat a fák koronájára. Kicsit még mindig kábult, de már valamivel jobban érzi magát. Bár jelen helyzetben még azt is elviselné, ha valaki ölbe venné, és a karjaiban vinné be a kastélyba. Ezen egy kicsit elmosolyodik, hiszen erre már volt példa... és mi lett a vége. Bölcs mondás, az és mindenki jegyezze meg. "nagy szerelemnek, nagy szar a vége..." *