Akane Achironu lakosztálya.....És Christian Blackstoné

Dúl-fúl mérgében.
Hát persze hogy dühös! Ki ne lenne dühös, ha egy olyan hatalomravágyó, feminista, kemény, pszichopata, szigorú, akaratos, büszke és arrogáns nőszemély, mint Akane.... a sárkánnyal és kígyókkal teli hátával feltetováltat magára egy HELLO KITTY-t!!!! Ezt mégis hova a fenébe pakolja az imázsába?! Dühösen méregeti a felkarját, úgy morogja halkan az egyik kígyónak.
- Zabáld már fel ezt a szörmedvényt!!!
Csattan fel, mire a kígyó ugyan odacsusszan és bekapja az integető rusnyaságot, de úgyis tudja a nő, hogy ez bizony vissza fog jönni egy nap múlva. Hiába ment vissza a tetoválós sráchoz, az közölte vele, hogy a mozgótetoválásokat nem lehet leszedni. Ami egy eléggé kataszrofális dolog egy olyan személynek, aki a világot akarja uralni. Hogy a fenébe uraljon világot Hello Kitty-s vállal?!
A másik probléma...
Gyereke lett.
Elég egy nőnek szétcsúsznia egy éjszakára, erre meg tessék. De minden olyan hirtelen történt, és akkor még olyan jónak tűnt. Ő egyszerűen csak azt akarta, hogy jól érezzék magukat, meg... amúgy is kettőt látott belőle. Másnap reggel meg felkel, és (gond)terhesen be kellett látnia, hogy itt bizony gyerek lett. Próbálta volna visszacsinálni, meg minden, de a törvények kimondták: Túl késő. Bezzeg régen bűntudat nélkül simán el lehetett löknie magától az ember lányának a kölykét. Most meg itt van a nyakában eggyel.
Ráadásul az egyik diákja.
- Mostantól fogva uzsonnát kell neki minden reggel készítenem?! És puszit adnom a homlokára?!?! És azt mondanom neki, hogy "Szeretlek aranyom?!" Legközelebb, ha iszok, bezárom magamat a kínzókamrába és kipeckelem a szájamat.
Határozza el magában szentül, miközben fel-alá járkál bőszen a lakosztályának ajtajánál, elvégre éppen indulni akart, hogy ezt megbeszélje Erinnel. Azonban ilyen zavart lelkiállapottal csak nem mutatkozhat az emberek előtt! Szépen megigazítja kimonóját, majd a feltűzött haját, és remegve vesz egy nagy levegőt, majd fújja ki sóhajtva. Széles, hűvös kis mosolyt ölt az arcára, azzal szépen a kilincs felé nyúl kihúzva magát.
- Nah... Így is van. Így már sokkal jobb.

Unalmasan járja a folyosókat. Még mindig nem igazodik ki a nagy kastély falai között, pedig már pár napja megérkezett. Az előző illúziómágia tanárt sajnos szólította egy másik állás, így Gerard kénytelen volt új embert keresni. De, hogy a végén hogyan került a választása pont Christianra? Eddig nem jutott el a tudása még mindig. Azzal tisztában van, hogy nem rosszak a képességei, és talán még tanítani is tud, persze a feltételes módot azért még megtartja magának, eshetőségképpen, de, hogy miért pont ő. Örök kérdés marad. Mindegy, túl fogja élni, és helyt fog állni, azért adjunk helyet az egészséges önbizalomnak.
Valahol lesétált, így most egy teljesen ablaktalan folyosón mászkál, már jó ideje. Gerard azt mondta, hogy itt megtalálja őt, ha kell, már csak azt kell kideríteni, hogy mégis merrefelé. Túlságosan is nagy ez az épület, sokkal jobban járna az egész diákság, hogyha jelentősen kisebbre varázsolnák, hamarabb megtalálhatnának mindent, és ez azért mindenkinek nagyobb könnyebbség lenne. Persze ha lesz elég ideje ahhoz, hogy körbejárja egyszer-kétszer, akkor máris minden könnyebb, nem olyan idióta ő, hogy nulla tájékozódókészsége legyen. Csak ezeknek az ösztönöknek minden egyes új helyen, ahol megfordul, be kell rögződnie.
Apropó, berögződés. Fontos megemlíteni, hogy amúgy ő üzletember. Nem is akármilyen, már teljesen hozzászokott ehhez az életmódhoz, így sikeres is. Meg vannak hozzá a képességei, a tehetsége, ha kell, bármire képes rávenni a másikat, a pénzt is úgy forgatja, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ő ehhez szocializálódott, így természetes, hogy még tart attól, hogy neveletlen, és kikupálatlan elméket kell traktálnia olyasmivel, amihez ő ért, és ők pedig nem. Még nem. Az lenne a dolga, hogy értsenek. Ha legalább lenne valamilyen alapvető elképzelésük a dolog mibenlétéről, még könnyebb is lenne a téma, de így lehet, hogy lehetetlent kíván tőle nagy cimborája.
Ahogy sétálgat, konkrétan már azt sem tudja, merre, megpillant egy ajtót. A japán egzotikum, mely ebből a kis fából látszik, mindig is vonzotta, hát még a nőnek a neve, amikor azt látja meg. Akane Achironu. Hmm.. Nem is olyan rossz, japánnal még nem csinálta, nem volt hozzá szerencséje. Túl sok köztük az olyan, akiknek abszolúte nincs szüksége a testi gyönyörökre, így nem is hagyják magukat. Pedig nem tudják, hogy miből maradnak ki. Kezeit képzeletben összeteszi, hogy most nem egy ilyen tűneményt fog kifogni, hanem egy teljesen normális, józan, és mindenekelőtt gyönyörű nőszemélyt.
Kopp-kopp, blabla, úgyis beengedi őt, szóval már nyitja is az ajtót, és így azonnal szembetalálja magát a kígyóval szemezgető, és infantilisen felháborodott nővel, aki szintén az előbb említett használati eszközt fogdossa, legalábbis azon részét, mellyel nyitjuk azt. Feltekint rá, majd végigpásztázza, nem körít.
- Szép napot. Christian Blackstone, illúziómágia tanár. Maga pedig ugye Akane? - tegez, hát miért ne tenné, hiszen azonos korúak lehetnek körülbelül. A sensei követelményről pedig konkrétan semmit sem tud. Fiatalság.. bolondság.

Hirtelen össze is vonja a szemöldökét, amikor alig érinti meg a kilincset, de már nyílik az ajtó. Persze azt már megszokta, hogy minden és mindenki követi parancsát, óhaját, és akaratát, de azért egy ajtó nem fog magától kinyílni, ha úgy akarjuk.
Nah jó. Erősen akarni kell.
Így aztán először "vendégéből" mindössze széles mellkast látja. Nos, igen, ha nem viseli szokásos középkori japán szandálját, akkor annyira nem is magas a nő. Ráadásul általában középmagas méreteit igyekszik ellensúlyozni egyenes tartásával és felszegett fejjel való járkálással. Szóval először egy mellkas. Hogy merészel egy mellkas beletolakodni a látóterébe, plusz a személyi szférájába is belepofátlankodni. Még jobban összevonja a szemöldökét, mert a mellkas bizony megszólal. A helyzetnek megfelelően rákényszerül, hogy felfelé pillantson, hogy lássa is van-e tovább. Ekkorra azonban már a szemei elkerekednek, ugyanis ahogy a másik tekintetébe pillant megérez valamit... Egy normális ember számára a dejavu-höz hasonlítható, ő azonban nagyon is jól tudja, hogy ez ennél sokkal több. Egy ideig csak pislog párat, vélhetőleg a férfinak úgyis lejöhet a dolog, hogy lehengerlő külsejének köszönhetően a nő szava is elállt.
Nagyot nyel és biccent egy aprót a kérdésre.
- Akane.. Achironu.. sensei.
Még pár percig így áll a férfi előtt, amíg el nem kezd benne hirtelen felvillanni a logikus, racionális feminista kis Akane ott belül.
~Nem tartotta be az ígéretét....~
Fut át a gondolat az agyán, és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy végre napirendre térjen a találkozás felett. Egy olyan találkozás felett, amit egészen máshogy, másképpen, másmilyen körülmények között képzelt el. És egy olyan nőnek, mint Akane, lehetetlen az ilyen megdöbbentő és váratlan dolgokat úgy feldolgoznia, ha nem tud dühbe gurulni. Alap, hogy a dühvel bizony sok mindent tudunk leplezni, mint például a zavart, a csalódottságot, a meglepettséget, és még sorolhatnánk.
Azonnal egyet hátrébb, s amint ez megtörténik már érezhető is valamiféle hullám a nő felől. Pontosan olyan hullám, ami akkor keletkezik körülötte, ha dührohamot kap. Nem is kell túl sokat emlegetni, mérgesen toppant egyet lábával, nagy levegőt véve.
- MÉGIS HOGY MERÉSZELTÉL ÍGY VISSZAJÖNNI?! TE SZÓRAKOZOL VELEM?!?! NEM ELÉG, HOGY NEM IS ÚGY NÉZEL KI, MINT RÉGEN, DE MÉG EGY NYUGATI TESTÉBEN IS JÖTTÉL VISSZA?!
Kiabálja rögtön, majd japánul káromkodik egy sort, és idegesen túr a hajába halkan mormogva.
- Így kell a császárnőd elé járulnod?!
Rázza meg a fejét, de látszik, érződik, hogy nem egészen a férfinak van címezve ez az üvöltés. Vagyis.. hát mondjuk úgy, hogy nem a jelen formájának szól. A hullámok szinte törnek ki folyamatosan a nő testéből, mintha csak ezzel is akarná levezetni a feszültséget és a dühét. Nagyon hosszú, hosszú percekig csak hevesen, dühösen kapkodja a levegőt, de aztán köhint egy aprót és kihúzza magát, most először pillantva Christian szemeibe, hüllőtekintetével. Vagyis mostmár látszik, hogy nem valaki másra figyel, bár a hangján ugyanúgy érződik a mértéktelen harag.
- Egyébként te ki is vagy?

A mellkas bizony folytatódik is, és ez a kis testrész, vagyis mondhatni ettől kicsit feljebb azért, lát is, tökéletesen. Ő azonnal végig tudja mustrálni a nőt, aki vele szemben áll, és még mindig nem hajlandó feljebb nézni, csak a szemöldökét ráncolgatni, de azt nagyon. Végül is, felfogható ez is egyfajta szexepilnek, így nem mond semmit, a szokásos és sablonos bemutatkozáson kívül.
A nővel ellentétben neki semmiféle természetfeletti dolog nem csapja meg az érzékeit, mondhatni, hogy számára olyan Akane, mint egy előző pillantban meglátott nő, semmi több. Ez így is van rendjén, vagyis ha szeretnénk megmaradni a teljesen normális ember kategóriájában, akkor ennek így kellene történnie. De ha nem, hát nem, az egzotikum végeredményében egészen kellemes. De ekkor még nem tudja, hogy az önkívületi állapot meddig fog elfajulni a későbbiekben. A kis titulust mélyen az agyába vési, nehogy már megsértse a lelket, persze azért néhanapján, ha ugratni kell a másikat, teljes véletlenséggel el lehet felejteni a dolgot. De tényleg csak memóriazavar miatt, semmi több nincs a listán.
A hatásszünet alatt erősen csóválja a fejét, jobban teszi, ha inkább most meg sem szólal, mert az egyre inkább beguruló fej semmi jót nem jelent. Ő csak ismerkedni akart, egy vélhetően gyönyörű nővel, de ezek szerint egy labilis idegállapotú személlyel találta szembe magát. Vagy, ha azért ennyire mély végletekbe nem is megy le, egy olyannal, aki nem szeret ismerkedni. Pedig ez elkerülhetetlen egy iskolában, nem tudja, minek jön az ilyen tanárnak.
- Ezt minden új személynél csinálja, akivel megismerkedik? - ringatózik egy kicsit a hullámban, de nem sokáig tudja kiélvezni az amúgy annyira nem kellemes élményt, maximum csak bebeszéli magának, hogy mennyire jó. Már csak egy toppantást hall, ami normálisnak fogható fel, és innentől kezdve a méreg kiadásra kerül. Christian szemei nem húzódnak össze, neem, távol álljon attól. Egyre jobban kikerekednek! Ha gyerek lenne (bár mondjuk néha tényleg egy nagyra nőtt gyerek tud lenni), akkor a nő mögé állna, és szamárfület mutatna.
Csak hallgatja a rizsát, amit köpköd magából a nő, szavak formájában, miszerint visszajött, meg egyéb dolgok, és most már a fejét is elkezdi csóválni, mondhatni zavarba ejtődik. És ha még ez sem lenne elég, már császárnőnek is hívja magát Akane, ekkor már erősen elhúzódik ő is. Tisztában van vele, hogy részegen mindenre képes, de nem hitte volna, hogy így képes szólítani az aktuális egyéjszakás partnerét.
- Ömm.... Bocsi, hogy nem írtam neked később levelet, csak tudod... hazamentem, befeküdtem az ágyamba, reggel leöltöztem, és már mosattam is kifele a ruhámat, szóval elmosódott a neved, így nem tudtam, szóval érted - próbál valami mentegetőzős dumát gyártani hirtelen, de amúgy annyira felszínesen adja elő, hogy az első szó után rá lehet jönni, hogy csak improvizáció az egész. Kicsit közelebb lép azért, és a nő füléhez hajol, súgva. - Mit mondtam neked amúgy még a császárnőn kívül? Csak tudod... hogy minek szólítsalak.
Kérdezi kissé kótyagos állapotban, a letolás után körülbelül úgy érzi magát, mintha most kelt volna fel, és még roppantul fáradt lenne. A görcsölés, hogy szembetalálkozik egy korábbi partnerével azért eléggé kellemetlen tud lenni, főleg úgy, hogy a nő mindenre emlékszik, de maga Christian semmire. Talán igaza volt Gerardnak, jobb, hogy idejött, innentől ilyen helyzetekből nem tud újat kreálni, kivéve ha szemrevalóak a hölgyemények.
Azt gondolta netán, hogy mindenre emlékszik a nő? Hát... tévedt.
- Most mutatkoztam be... Christian Blackstone. Ne kísérjem el esetleg az orvoshoz? - nagylelkű ajánlat, de sajnos fogalma sincs, hogy merre van az orvos.

Szegény kicsi ártatlan Akane-nek bezzeg fogalma sincs, hogy a mai világban a "császárnőd" kifejezést már inkább csak egy bizonyos privát közegben szokták használni, a titulus maga már eléggé elavult, és egyébként se viseli túl sok személy. Mármint azon a helyiségen kívül.
A kérdésre már a hüllő tekintet összeszűkül egészen, majd szétpukkad mérgében ez tény. Magában pedig erősen átkozza a Sorsot, hogy ennyire kibabrált vele megint. Most mégis mi a fenét csináljon? Várjon évezredeket, ugráljon az időben, hogy megtalálja az ideális Jint, az ideális környezetben? A helyzet az, hogy ugyan a középkorból jött a nő, de nem örökéletű és még csak nem is időutazó (legalábbis magától nem tud ilyesmiket tenni). Komolyan elgondolkodik azon, hogy inkább fognia kellett volna Jint és átrángatni őt is a múltból a jelenbe.
Hátracsapja fekete hajtincseit, majd felszegi az állát arrogánsan.
- Úgy ismerkedek, ahogy akarok! Egy császárnő és királynő ezt megengedheti magának!
Vágja ki kissé hepciásan, hogy aztán kissé a hullámokat is lenyugtassa. Lehet ha nem dühöngene és mérgelődne, akkor azok a hullámok kellemesebbek is tudnának lenni. Más esetben azonban eléggé idegölőek a kiinduló pontnak, személynek. Szó szerint. Mérgelődve igazítja meg a kimonóját is, ilyenkor muszáj mindig elfoglalnia magát az apró kis idegesítő dolgokkal. Alapelv, hogyha a világot akarod felrobbantani, akkor előtte igazítsd meg a rakoncátlan tincseket, igazítsd meg a ruhád, és tedd helyre a sminkedet, az istenért!
Persze, csak hogy még bonyolultabb és fordulatosabb legyen az amúgyis elég érdekes találkozás... megint furcsálkodva hallgatja a pasast. Íves szemöldökei hol összehúzódnak, hol feljebb emelkednek a homlokán. Mindenesetre nem igazán tudja követni, hogy miről is beszél Christian. Egy ideig hallgatja is, figyeli is, idegességéről mindössze maga előtt összefont karjai jelezhetnek. Ám Akane okos nő, vág az esze, ha éppen nem hisztériázik egy nagyot. Hüllő tekintetével a közelebb hajoló férfit méregeti, ahogy az hajol, ő úgy távolodik.
- Császárnőnek hívtál csak. Meg úrnőnek. Meg Achironu-samának... És néha Akane-chan is voltam.
Azt persze nem magyarázza meg, hogy pontosan a megnevezés a fiatalabb nőkre vonatkozik, elvégre Jin akkoriban idősebb volt jó pár évvel nála. Ennek ellenére ki lehet találni, hogy hivatalosan a "felettesünket" nem nevezzük így, tehát nem is akkor hívhatta ezen a módon, amikor mások is hallhatták.
Nagy levegő be, nagy levegő ki. Megforgatja a szemeit. Sóhaj.
~Férfiaaaaaak...~
Mogorván lép el a férfi mellett, majd áll meg a folyosón felvont szemöldökkel, kezeit gondosan a kimonó nagyujjába rejtve.
- Csak hogy tudd, kedves....
Direkt gondolkodik el a nevén, mintha annyira nehéz lett volna megjegyeznie. Az már másodlagos, hogy az iskola összes diákjának és tanárának a nevét kívülről fújja.
- Áhhh! Christian! Szóval kedves Christian, megértem ha az intellektuális szinted nem üti meg a mércét, amivel fel lehet fogni a lélekvándorlás magasztos elveit. Ennek ellenére igencsak bakot lőttél, mert ha csakugyan olyan környezetben mondtad volna a "császárnőm" kifejezést nekem, te most nem állnál itt, hanem alulról szagolnád az ibolyát.
Csúnyábban és lényegretörőbben is kifejezhette volna magát, hiszen újdonsült friss lányától a részeges éjszakán igen sokféle szót megtanult. Felszegi állát, neki most meg kellene keresnie az említett "rokont". Ám az igaz, hogy mostmár nem csak az új, előrenevelt lányával, a Hello Kittyvel a felkarján, de még az új, cseppet sem tetszetős külsőben megjelent régi kedvessel is van problémája. Ilyen dolgok mellett mégis hogy álljon neki a világ uralomnak?! Már indulna is, hogy az Extremus hálók felé vegye az irányt, és megtorpan a folyosón hátrasandítva a férfira. Valahogy az is egészen természetesnek tűnik, hogy letegezze, ami már alapvetően nagy probléma. A gond ott kezdődik, amikor már cseppet sem zavarja az, aminek zavarnia kellene.
- Egyáltalán mi a fenének kerestél engem? Tudtommal még nem találkoztunk. Esetleg van valami különleges, elsődleges prioritást nyerő problémád a tesztoszteron-túltengésen kívül?

Talán éppen ez a veszte a nőnek, a férfinak pedig az, hogy ő konkrétan az egész szituációból semmit sem ért. Hiszen most azt kellett hallgatnia, hogy valamilyen nyugati testében jött vissza, hát de könyörgöm, a mágia sok mindenre képes, de azért arra nem, hogy egyik testből kimásszunk, és egy másik, szimpatikusabba pedig belemásszunk. Legalábbis Christian ilyet még véletlenül sem tud elképzelni, pedig már sokféle tanról hallott. Persze, azzal tisztában van, hogy sokan hisznek a reinkarnációban, a lélek vándorlásában, de ez a tanítás még a varázsvilág is eléggé tisztázatlan, hiszen ha a halandó emberi képességeinket nézzük, képtelenek vagyunk testet váltani. Legalábbis hatalmas erő kell hozzá, de legfőképpen valamilyen démoni áldás.
Az ideális Jin? Hiszen az éppen itt áll a nő előtt, legalábbis Akane nagyon úgy tűnik, hogy a férfiban mégis csak ezt az embert látja meg, hogy ez előny, vagy hátrány... Nos, nem tudni, de egyelőre inkább még csak hátrány, hiszen a bájcsevejes ismerkedés helyett most egy sor dührohamot kapott, melyről nehéz eldönteni, hogy sírást okozó, vagy inkább nevetséges. Lehet, hogy kissé gonosz így ez a gondolatmenet, de neki hirtelen ez tud eszébe jutni.
- Királynőnek is szólítottalak? Esküszöm legközelebb hatszor átgondolom, milyen jelzőket mondok egy jelenet kedvéért, mert néhányan komolyan veszik - gondolkozik hangosan, persze csak amolyan sunyiban, közben gyerekes módon súlyát oldalra helyezi, és az állát kezdi el tanakodóan vakargatni. Komoly stresszhelyzet ez kérem szépen, hiszen egy alapvetően gyönyörű nő áll előtte, akiről eléggé nehéz eldönteni, hogy emberek közé szabadítható-e, vagy sem. Ráadásul már abban is kezd egyáltalán kételkedni, hogy valaha is tartózkodtak-e közös ágyban, hiszen ez már tényleg undorítóan beteges, hogy ennyire mélyen beleásta magát két szó ebbe a női agyba.
Kétkedve hallgatja a különféle megnevezéseket, mondhatni már-már lélegzetvisszafojtva. Császárnőnek... Úrnő... Úr isten, milyen stílusban nyomták ezek? Achironu-sama, Akane-chan. Mi van?!
- Szerintem biztosan összekever valakivel, én nem tudok japánul. Vagy gyors-tanfolyamot is vettünk előtte? - Jobb minél előbb megbizonyosodni a dolgokról. Közben az úrnő szavon gondolkozik, amiből következik, egyfajta módja az együttlétnek... Már tudja, hogy két hete miért fájt annyira a háta, biztos hogy a nő gyakorolta rajta egy újféle kis eszközét. - Christian...
Jegyzi meg teljesen mellékesen, de időközben úgy tűnik, hogy a nő is rájön, hogy mégis hogyan hívják, vagy ennek a kis rásegítésnek köszönhetően találta ki, teljesen egyértelműen. Annyira azért csak nem lehet rossz a memóriája, hogy a fél pillanattal ezelőtt mondott dolgot elfelejtse azonnal, kivéve, ha az nem ment be az egyik fülön, de a másikon már menekült is.
- Hát, akkor elnézést, ezek szerint tévedtem. Sosem tudhatja az ember, hogy éppen kivel fut össze. És ki beszélt itt lélekvándorlásról? Vagy, hogy egy kicsit konkrétabb legyen, előre is bocsánat a ronda kifejezésért? Mi a fene van most? - Addig teljesen rendben van minden, hogy megjegyezték egymás nevét, tisztázták azt, hogy soha nem találkoztak előzőleg, legalábbis úgy nem, hiszen azt még nem zárta ki magában Christian, hogy esetleg összefutottak, és valami komoly galibába ütköztek, de problémaként ott marad, hogy az előbb a nő szó szerint letolta a külseje miatt, és mintha valaki máshoz kiabált volna...
Vagy... nem máshoz, hanem más kiabált.
Tudathasadás! Biztos, hogy ez van a dolog mögött.
- Az nem olyan finom, felülről illatosabb. Miért, ennyire durván szokta, vagy a feminista jellem nem engedheti meg magának, hogy kitudódjon, azért Ön is szokta alkalmazni az örömszerzés ezen formáját?
Álldogál egyhelyben, nézelődik, miközben a nő sétál elfelé, azonban hirtelen mégis meggondolja magát, és még visszaforulva kezd el érdeklődni. Christiannak erre persze már megvolt a válasza akkor, amikor elkezdett kopogni, mondhatni számított, hogy szó nélkül nem lesz hagyva az, hogy ilyen szinten beletaposott Akane intimszférájába. De most már teljesen mindegy, mert megérdemelte, ugyanis hangoztatni merte azt, hogy nyugati. Angol. Mégis mi baja van ezzel a testtel, hö?
- Ennyire visszataszító vagyok amúgy, hogy az előbb kritizáltad a megjelenésemet? És, mint mondtam, az új illúziómágia tanár vagyok, gondoltam bemutatkozom az itteni tanároknak.

A férfi értetlenkedésén és szavain egyszerűen már csak a szemeit forgatja és homlokon csapja magát. Körülbelül olyan érzés veszi hatalmába, hogy legszívesebben az arcát kaparná le (mármint előbb a férfiét, aztán a sajátját), attól az IQ-ját ért fájdalomtól, amit most jelenleg nagyon is érez. Hogy a fenébe lehet valaki ilyen értetlen? A jelenkori hímneműek mind ilyenek???
Még mielőtt azonban ezt hangosan is kimondaná, szúrós szemekkel pillant Christianra. Valószínűleg a férfi nem is tudja, hogy mennyire nagy változást hozott elő a nőben az arcmimikáját illetően. Eddig ugyanis senki se látta sohase az érzéseit, mivel a hüllőszemek egyszerűen képtelenek beszélni. ÁM most kiderült a nagy csel: igenis tudnak a kígyószemek érzéseket kifejezni, főleg ha dühről, haragról van szó. A többi érzelemről egyelőre nem szól a fáma.
Nagy levegő be, nagy levegő ki. Különben megint dühkitörése lesz, korán meghalni meg nem szeretne. Rá még egy egész világ vár, nem fogja feldobni a talpát egy értetlen egyed miatt. És fel is vetül a 10milliós kérdés, miszerint: " Mi a fene van most?"
Erre már kénytelen tényleg megállni, az anya-lánya megható nagy találkozás elhalasztva más időpontra. Összefonja maga előtt a karjait és hüllőszemeit a férfira emeli megvonva a vállát.
- Benned egy olyan embernek a lelke van, aki számomra fontos volt.
Felszegi a fejét arrogánsan, hiszen a düh mellett az arrogancia is egy igen jó védelmi pajzs minden külső (nem fizikai) sértés előtt.
- Nem tudom, hogy az igazgatónk mennyit mondott el neked, nemrégiben volt egy kis... probléma az iskola rendszerével. A múltba kerültek, az én időmbe. Ott voltam és vagyok Japán császárnője, Farquem királynője. Benned meg reinkarnálódott Jin, de...
Elhúzza a száját, láthatóan mutatva a nemtetszését.
-...csalódott vagyok, hogy ilyen formában és minőségben.
Azt már persze nem köti a másik orrára, hogy az a bizonyos személy azért volt fontos, mert szerették egymást. Vagy legalábbis valami volt köztük, de ugyebár bizonyos okok és a tabuk nem túl sok szabad teret adott nekik, míg végül Akane maga pusztította el a szamurájt. Hm. Lehet, hogy Christiant is meg kéne ölnie, hogy aztán hátha egy normálisabb testben jön elő Jin lelke?
Fenéket, annyi ideje nincs. De ha csak ez az egy van a felhozatalból, akkor inkább az örökös megtartóztatás. Vagy... Még nem tudja. Erre aludni kell. Napokat. Heteket. Hónapokat. Éveket. Persze erre jön már pofátlanabbnál pofátlanabb kérdéssorozat, mire már csípőre teszi a kezét, és összeszűkült kígyószemekkel hajol közelebbés mutatóujjával böki meg a másik mellkasát az arrogancia teljes felháborodottságával.
- Nem mintha túúúúúl sok közöd lenne az éjszakai életemhez. Vagy minden nőnél három másodperc után már az ágybeli szokásai felől érdeklődsz? Nem tanították meg a kor férfi egyedeinek, hogy a nők felé tiszteletet, odaadást, és csodálatot kell táplálni?
Elhúzódik kissé, majd finoman megvonja a vállát, de már erre a mozdulatra is lecsúszik kissé a kimonó anyaga, mire szépen vissza is rántja. Fene hiányolja, hogy a hülye Hello Kitty is előmásszon pont egy ilyen alak előtt.
- Mellesleg Átváltoztatástan tanár vagyok. Animágus. Fekete mambává alakulok. Ezt add össze, hogy hogy jön ki az ágyban!
Szegi fel állát hetykén és kihívón. Láthatóan a nő nem csak az átváltozásában kígyó, de még a jellemében is. Mar, ahova csak tud még szavakkal is. Elhúzza a száját a férfi következő kérdésére, újra vállatvonva és kimonót visszarángatva. Végigméri természetesen Christiant, ahogy el kezdi szépen mustrálni és elemezni, mintha csak egy darab hús lenne a piacon.
- Túlságosan széles vagy minden tekintetben. A mellkasod, a csípőd, a vállad. Olyan fehér a bőröd mint egy hulláé, és köszönöm, nekrofil még nem vagyok, azt az öcsémnek hagyom. Ráadásul a szemei sem vágottak, semmi egzotikum nincs rajtad. És mindezek felett...
Vékony ujjaival, apró kezével finoman megpaskolja a férfi arcát, a saját ábrázatán pedig sunyi, széles vigyor jelenik meg. Igen, Akane nagyon élvezi kivételesen a helyzetet, mégha nem is úgy alakult ahogyan azt ő elképzelte.
- ....túl szőrös vagy.
A válaszra csak összevonja a szemöldökét, visszahúzva szépen a kis kacsóját. Mindössze csak annyira, hogy kézcsókra tartsa a férfinak fensőbbséges kis mosollyal az arcán.
- Nos, akkor üdvözöllek. Én pedig az Átváltoztatástan tanár vagyok, de ezt már említettem. És merre fogsz lakni?
Kérdi, majd hogy a félreértést elkerüljék, hozzáfűzi.
- Csak hogy tudjam merre ne menjek.

Nem tudja, hogy Akane miért van olyan hű de nagyon nagyra magával, neki sokkal több oka lenne ehhez, hiszen sikeres üzletember, és természetes, hogy nem érti az egész helyzetet, hiszen... ez olyan bizarr. Egyszer a nő még ordibál arról, hogy mennyire nincs megelégedve vele, persze totál jogtalanul, ismeretlenül, úgy téve, mintha már ezerszer találkoztak volna, és valami keleti, vagy néger bennszülött lenne, majd hirtelen már azt a módját választja a beszélgetésnek, amit a kezdetektől fogva kellett volna gyakorolni: ismerkedni, hiszen még csak most találkoztak életükben először. Legalábbis Christian ebben az életében tényleg csak most.
Teljesen biztos lenne benne, hogyha tudná, hogy a kígyótekintet mire képes, akkor arra is, hogy szép, és érzéki kifejezéseket is fel tudjon venni, ilyesféle érzeteket tudjon átadni. A hüllők sem érzéketlen lények, nekik is meg vannak a saját, és igen, sajátos módjaik arra, hogy a szeretetet képesek legyenek kifejezni. Enélkül nem élet az élet. És anno hogy volt akkor mégis szeretni azt a bizonyos Jint, enélkül? Na ugye, mégiscsak helyez ez a megállapítás, és elmélet.
- Aha - mered maga elé kissé értetlenül még mindig, fejét hintáztatja hátra-előre, miközben az ajkait igazgatja, fordítja azokat ki, meg szorítja őket össze, hogy semmit se mutassanak. - Értem. Lehet, hogy mégis jobb lenne az a gyógyító. Az én nevem Christian Blackstone, nem pedig... Jin. És nem, nem tudtam az időutazásról. - Egyre jobban kezdi megbánni azt, hogy ide jött, vagy lehet, hogy már ezt az érzést keveri azzal, hogy az érdeklődése kezd egyre inkább felkeltődni a dolgok iránt. Tehát vannak itt kalandok, és izgalmak is, remek.
- Nem tudom, hogy milyen importanyag volt a te kis szeretted, de biztos, hogy én sokkal jobb vagyok nála - gúnyolódik egy kicsit, élvezetből, nem csak Akane szereti élezni a nyelvét, és alkotni nagyokat a szavakkal, ha ahhoz van kedve, Christiannak sem kell mennyire futnia, ha ezt szeretné. Konkrétan nem tudja hirtelen, hogy mit mondjon Akane kijelentésére, miszerint ilyen formában, és minőségben jött meg, de később ezt ki is fejti majd neki a nő, persze ő erről még nem tud. Egyelőre marad a megszokott álló póznál, és a kissé még zavart tekintetnél. Valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy ebből mennyi igaz, ha közelebbi kapcsolatban lennének, biztos, hogy a keze már a nő homlokánál járna, hogy a lázat méregesse magában.
- A mai nők a rosszfiúkra buknak, akiknek csak az jár az eszükben, hogy mikor jutnak már el végre oda, ahova kell, és nem azon gondolkoznak, mennyi bókot ültettek a fülükbe. Persze az tény, hogy szívesen veszik. És az csak a folyamatos beszédtémák egyike, hogy mennyire utálatosak tudnak lenni, de hát... ez kell nekik, ezért beszélnek róla - fejti ki az alapvető sztereotípiát, hiszen az az idő már ténylegesen lejárt, ahol a nők még arra hajlongtak, hogy mekkora csodálatot fejez ki az úriember, és mennyi negédes szót táplálnak beléjük. - Hogy jön ki? Kockázat, ezt már szeretem, végre van valami tét is a dologban.
Vagy megmérgezik, vagy nem, ez a kérdés. Persze arról még fogalma sincs, hogyha ez nem is hatna, a töménytelen méreg, mellyel a bőr át van itatva, úgyis végez vele, de az édes tudatlanság még egészen kellemes neki. Az elemzést szinte végigröhögi, magában is, illetve hangosan is, főleg, amikor a nekrofil dolgot említi a kiszemelt kis áldozat. Bár a végén inkább csóválja a fejét, amikor az öccs is szóba kerül, de azért jó rajta múlatni, hagyjuk meg neki ezt az örömöt, legalább ennyit.
- Én szőrös? Na, azért már eléggé durva sértés, hölgyem, kikérem magamnak, éppencsak, ennyi pedig belefér, és kellemes. És napsütötte a bőröm, nem pedig hófehér, büszke is vagyok rá rendesen. A szélesség pedig már végképp ne ijesszen meg, örülök neki, hogy nem vagyok olyan puhány kis... - próbálja válogatni a szavait. - őőő... törpe, mint a sárgabőrű férfinak csúfolt nőimitátoraid - írja körül gyorsan, hogy mi a véleménye a japán férfikúltúráról, és elmondhatja, hogy egész szépen megfogalmazta a gondolatait. Hiszen tényleg, akárhány ilyen nemzetiségű alakot lát, egyből a nőiesség jut eszébe, mely azért már fáj neki, mondhatni. Persze ronda nők, ez tény, bár olyanok nincsenek, de ezek tényleg azok, de nem igaz, hogy ennyire hűtlen legyen valaki, vagy valakik az adottságaikhoz.
- Még nem tudom, nincs lakhelyem. Amúgy nem említetted, hogy ellentétbeszédeset játszunk - most már ő is vigyorog kissé, természetesen arra céloz, hogy magában arra a megállapításra jutott, miszerint a nő a merre ne menjek kifejezést teljesen fordítva érti, és csak álcaként jelöli meg. - Esetleg tudna helyet ajánlani?

No igen, azzal az importanyagos dologgal eléggé szíven ütötte Akane-t, elvégre Jin számára tökéletes volt és kész. Mondhatni amíg a nő a megtestesült gonoszság volt, addig a férfi ennek teljesen ellentéte. Vagy lehet csak azért vonzotta annyira, mert az ellentéte volt? Ezt végül soha nem tudjuk meg, Jin halott, béka poraira (amik amúgy a hátsó kerti lugasban vannak elpaterolva).
Azonban azt, hogy ez bizony most fájó pont volt, nem mutatja ki. Aranyszabály, hogy a verbális boxmeccseken ne mutasd ki a gyengepontot, különben egy:null oda a pasasnak.
A mai nők leírásánál azonban komolyan meglepődik és megdöbben. Még a szemei is elkerekednek, ahogy pislog a férfira. Szinte azonnal ki is fakad, amint ezt meghallja.
- HOGY MICSODA?! Nem lettek a talpnya... mármint az alárendeltjeink a férfiak?!
Őszintén meglátszik rajta, hogy ez most igencsak gyomorszájba rúgó tény volt. De egy olyan megrögzött feministának, mint ő... egy olyan nőnek, akinek nagy álma, miszerint majd a férfiak fognak olyan sorba kerülni, mint a középkori nők... Ha most körülötte elsötétülne minden és egy felette egy nagyszerű színpadi fényt kapna, tökéletesen eljátszhaná a kígyó halálát. Így azonban csak a mellkasához kap és még egy pár pillanatig döbbenten pislog Chrisre. Ennek az információnak feltétlen utána kell járnia. Ez biztosan csak valami csel, vagy hazugság!
Szinte érződik, ahogy pakolgatja fel magában újra az arrogancia és büszkeség falát, melynek végéül és pontjául egy torokköszörülés hangzik fel.
- Khm... Úgy vélem, hogy ez mindössze csak ostoba kis mese. A mai nők nem állhatnak le egy olyannal, mint...
Végigméri megint azzal a megvető pillantással és szájhúzással, csakhogy örüljön a delikvens.
- ...te.
A másik iránti ellenszenvét pedig nem csökkenti az a bizonyos tény, hogy van olyan idióta aki kígyólétét még izgalmasnak is találja. Egy csöppnyi ésszel bíró férfiból kinézne egy emberes sikolyt. Vagy legalább ha elfutna, még az is elnézhető lenne szerencstélennek. Nem. Ez izgalmasnak találja. Normális ez?!
- Nos, kedves európai gorillacsökevény, szeretnélek tájékoztatni a kockázatokról és a mellékhatásokról....
Itt először kinyújtja vékony, kecses kis kezét, szépen megtornáztatva az ujjait. Majd úgy fordítja, hogy a csuklója legyen felül és az erekre mutat, melyek kék patakokban futnak az enyhén sárgás, de alapjában véve fehér bőrön.
- Ha a vérem a szervezetedbe kerül. Kockázat: Halott vagy. Mellékhatás: Nagyon halott vagy.
Majd a már kinyújtott kezét felemeli, hogy ujjaival puhán megérintse a saját ajkait. Direkt játszik rá arra, hogy mindezt csábosan tegye kivételesen. Akane mindig is tudott úgy csábítani, mint a sarkon állók, mindössze ezt csak akkor tette, ha ölni is akart.
- Ha az ajkaim az ajkaidhoz érnek, ha a nyelvem... szintén hozzád ér. Kockázat: Halott vagy. Mellékhatás: A halottabbnál és halottabb.
Ekkor már somolyogva fogja a kezét és vezeti végig az oldalán kezét, természetesen úgyis tudja, hogy Christian pontosan érteni fogja melyik részére gondol.
- Ha odajutnánk. Kockázat: A kígyódnak kampeca. Mellékhatás: Mellékesen neked is.
Tagolja végig szépen, szemléletesen, még igen lassan is magyarázott. Ezzel persze reméli, hogy tökéletesen értésére adta a férfinak: Ez az ötlet eleve halva született. Kár vesződnie, meg törnie magát, még belerokkan.
A következő japán férfiak rágalmazására azonban csípőre vágja kezét kihúzva magát. Már a tartásából is látszik, hogy nem az a fajta, akit könnyen meg lehet győzni magáról. Próbálják csak meg bebeszélni neki, hogy a Föld gömbölyű ( noh jó, egy kicsit meg van nyomva a sarkoknál, de ez már csak szőrszálhasogatás), haláláig ragaszkodna a lapos, ovális verzióhoz. Mégha tudja is, hogy nincs igaza. Hátracsap az arcából egy kósza hajtincset.
- Japán férfi, európai férfi! Egyre megy! Legalább a japán férfiak közül vannak akik szépek is! Nem úgy néznek ki, mintha ősemberek lennének albínó kiadásban! Ráadásul biztosra veszem, hogy az intelligenciájuk és a büszkeségük is több, mint egy magadfajtának! Hmpf!
Igen. Azért is kell az a nyomatékos fújás, ahogy hadar, mert ezzel is kifejtheti, hogy mennyire nem tetszik neki ez az egész. A nemes Jin lelkét egy ilyen alakba belegyömöszölni?! Isten marha vicces kedvében volt, amikor ezt művelte. Szép poén volt, öreg, de most már tessék visszacsinálni.
Persze erre aztán várhat kígyószemű boszorkánk, ugyanis nagyon nem úgy tűnik, mintha ezt vissza lehetne fordítani. Még csak szebbé sem lehetne tenni, ugyanis ez egyre morbidabbá és rosszabbá válik. Íves szemöldökei felhúzódnak, ahogy végighallgatja a férfit.
- Ellentétes beszéd?
Mindig elcsodálkozik újra és újra a férfiúi együgyűségen.
- Én ugyan nem. Nem is érthetem, hogy lehetsz ennyire magabiztos magadban. Egyszerűen abszurd, és egy idiótára vall.
Bólogat is hozzá bőszen, mint aki teljesen biztos ebben a dologban. Persze a lakáskeresésnél automatikusan a saját lakosztálya felé pillant. Hogy egy ilyen izé másszon bele a privát szférájába? Nah neeeeeeem. Megvonja a vállát kecsesen és könnyedén, azzal legyint egyet.
- Gondolom Gerard hozzáfűzött a levelébe valamit erről is. De ha már ajánlanom kell valamit.... akkor... nos...hm.... Mit szólsz mondjuk egy komfortos kis fészekre a postatorony-ágban? Sok pipi venné ott körül magát, ezt biztosra veheti...

Christian, ha tudná, hogy mégis milyen volt jellemileg Jin.. hát, nem biztos, hogy annyira boldog lenne. Hiszen, ha ez a lélek benne tényleg tovább él - amit még mindig eléggé bizarr dolognak tart, valljuk be -, akkor ki tudja, ez a nyáladzós én mikor fog előtörni. Azt pedig senki sem szeretné. Christian maga a határozottság megtestesítője, az egoizmus császára, akinek egy gramm önbizalomhiánya sincs, illetve üzletember. Minden egyes motívum, ami kellhet ahhoz, hogy valakinek egy sikeres vállalkozása legyen, megvan benne. Kemény, és képes fellépni, amikor kell, oda mert szólni, amikor úgy látja, hogy az szükséges. Hiszen egy cég nem működik normálisan vezetés nélkül, a demokrácia gondolata túlságosan is gyereteg ahhoz, hogy igaz legyen.
Hát, ez a férfinál egy kicsit másként van. Azzal, hogy a nő nem válaszol, számára olyan, mintha nem tudna, vagy éppenséggel nem tudna visszasérteni, vagy netán igazat mondott. Mondhatni, ez amolyan 22-es csapdája, minden irányból rosszul jönne ki. Hiszen azzal, ha vagdalkózunk valami iránt, azt mutatjuk ki csak, hogy makacsul kitartunk a véleményünk mellett, de lehetséges, sőt, szinte biztos, hogy az előtte elhangzó állítás teljes mértékben a valóságot képezi. A hallgatás pedig inkább a beletörődés fájdalmas szimbóluma lehet. Az ember egy különös faj, szinte élvezet őket ízekre elemezni, és ezt a kis bolondságot magának meg is tartja Christian.
- Hát nem igazán, sőt, talán körülbelül negyven, ötven, hatvan évvel ezelőtt érte el a nemed azt, hogy teljes jogú állampolgárok legyenek, egyenjogúak a férfiakkal, a világ java részén. Valahol még mindig inkább szolgák - fejti ki a történelmi tényeket, hiszen valamikor a II. világháború környékén kezdődhetett a dolog elfogadása, de más országokban még mindig nincs egyenjogúság, még véletlenül sem. Ilyenek az iszlám államok pár része, ahol mondhatni, hogy tényleg rabszolgasorban vannak tartva a nők, és még akár kereskednek is velük. De majd ezeket szépen lassan, Akane is meg fogja tudni.
A sértésre felkapja a fejét, és elvigyorodik, azonnal ki is találja rá a legmegfelelőbb választ, nem is ő lenne, ha nem gondolkozna el előre az ilyen dolgokon. Ő védi magát, hiszen amiket mond ez a nő, szerinte csak a tanok szerint van így, melyeket magában hordoz már ki tudja mióta. A középkori elnyomás után hirtelen a nagy szabadságba kötött ki, ahol a véleményét már nyugodtan elmondhatja, és nem kell magában tartani azon vágyát, hogy ő bizony a nőket helyezné előtérbe.
- És ez egy feminista mondja, vagy egy igazi nő? - közli eléggé nyílvánvalóan a felvetődött kérdésbe font feleletet. Christian pedig tényleg teljesen normális, számára az animágia szimplán csak annyi, hogyha van kellő erőnk, és kedvünk is úgy tartja, akkor átváltozunk egy bizonyos állattá, mely a jellemünkhöz meglehetőségen közel áll. - Gorillacsökevény? Akkor a japánok mik? Selyemhernyók? - Nem felháborodott, inkább kötekedős, és gúnyolódó hangnemben teszi fel a kérdést. Mondhatni ez amolyan férfi kontra nő párviadal, melyet most átélhet a kedves olvasó. És ebbe az egész kis históriába még a... faji ellentétek is beleszövődnek, akarva-akaratlanul.
- Kockázatok és mellékhatások, tisztára, mintha egy mugli gyógyszerreklámot hallgatnék. Elmondjam én is ezeket, áttéve az én szemszögembe? - ő nem kezdi el magát csábosan simogatni, inkább csak odahajol Akane füléhez, és abba súgja bele a dolgokat. - Ha a vérem a te véredbe jut... Hát, kockázat, hogy belehalsz, ha nem ugyanolyan a vércsoportunk, mellékhatás, hogy vérbetegséged lesz, szintén ezen okból. Ha az ajkaid az ajkaimhoz érnek, és a nyelvünk esetlegesen összetalálkozik, és túl is élem.. Kockázat, hogy többet akarsz majd, mellékhatás, hogy nem bírod ki ennyivel. És, ha odajutnánk, és túlélném, valamilyen oknál fogva. Kockázat, hogyha nem védekezünk, gyereked lesz, mellékhatás, hogy még élvezni is fogod az együttlétet.
Azzal fogja magát, és hátrébb lép, sejtelmesen mosolyogva a nőre. Körülbelül mindent elmondott, amit kell, néhol kissé elgondolkozva, de a lényeg, hogy összejött a dolog, és bebiztosította magát.
- Tudod, a mi kultúránkban a nőket kell szépnek nézni, nem pedig a férfiakat, szóval ez a megállapítás nem túl nyerő európai földön. Az intelligencia meg... Mindenhol mást jelent. - A gond az, hogy ez még véletlenül sem egy poén, ezt már bizony nem lehet visszacsinálni, nem lehet meghátrálni. Ez megtörtént, és kész, illetve ki tudja, hogyha Christian esetleg meghalna, akkor nem-e történne meg ugyanez, vagy pedig esetleg Jin lelke az örök vadászmezőkre vándorol, és nem jön vissza többé. - Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy ez valami tévedés csak, és az én lelkemben nincs semmilyen japán cucc. Tökéletesen angol vagyok, a kellő mennyiségben, keleti kultúra még csak foganni sem fogan az agyamban.
Figyeli a nőt, ahogyan oldalra pillant, a saját lakosztálya felé, a kellő résznél, és hát most valljuk meg őszintén, ezen nemes gesztust egyszerűen képtelen visszautasítani.
- Lehet, hogy sok pipi van ott, de valahogy jobban ragaszkodom a humanoid élőlényekhez. Szóval, más ajánlat? - Annyira azért még nem tolakodik, hogy elmondja, látta a tekintet siklását.

Egyáltalán nem tetszenek neki ezek a történelmi tények, de az biztos, hogy utánuk fog még nézni. Ő nem hiszi el csak úgy vakon, hogy MÉG mindig nem sikerült a nőknek kiharcolni rendesen az egyenjogúságot, sőt a felsőbbrendűséget. Amint világhatalomra kerül, első dolga lesz ezt elintézni. A második dolog pedig világhatalmi bevásárló listáján, hogy Christian lesz az elsőszámú rabszolgája. Naaaaah, akkor meglátjuk ki fog nevetni a végén! Összefonja maga előtt a karjait amolyan elutasító mozdulatként, hogy ő aztán tökéletesen távol áll a másiktól. Még csak nem is lenne hajlandó egy légteret szívni vele, ha amúgy nem lenne benne a számára roppantul fontos lélek. Mondhatni most igen helytálló az az állítás miszerint: Nem a külcsíny a fontos, hanem a belső. Hát most kifejezetten csak a belső része, a lelke lenne a fontos, de ilyen burkolattal szemben nehéz a dolga. Az meg fix, hogy Christian ízléséhez Jin túl nyálas, Akane-nek azonban cseppet sem. Pedig a nőnek se éppen vajból van a szíve (van neki olyan?!) és az ízlésvilága sem giccses. A kérdésbe burkolt válaszra pedig méltatlankodva felhördül. Egyszerűen felháborítónak találja, hogy nem lehet valaki egyszerre feminista és igazi nő is egyben. Számára mindkettő ugyanolyan értékű és egy fogalomba tartozik.
- Már ne haragudj, de én ízig-vérig nő vagyok! X-kromoszómával meg minden! Mindössze csak vannak nézeteim és elveim.
Utóbbi mondatára már kihúzza magát peckesen, miszerint egy nőnek bizony ilyenjei is vannak. Ez nála elég nagy büszkeség, mivel a középkorban nem igazán értékelték ha az ő nemének ilyen gondolatai is voltak. Bár ő már abban a korban is eléggé független és határozott személyiség volt, ha egy férfi (gondolunk itt a császárra például) úgy is hitte, hogy az övé, akkor Akane csak azt akarta, hogy ebben a tudatban maradjon. Máskülönben mindig is megvoltak a saját céljai és kitűzései. Persze a következő megnyílvánulásra csak sértetten von vállat, bár már nem olyan hepciásan válaszol, mint eddig.
- Azokból legalább lepke lesz, és hasznosak. A gorillák meg üvöltenek és büdösek.
Jelenti ki teljesen határozottan véleményét, és azért tényleg nem éppen egy súlycsoportba tartozik a két faj. Az mellékes, hogy a gorilla nagyobb és erősebb is a fent említett rovarnál.
Nah jó, az tény, hogyha most Christian ugyanúgy elkezdené csábosan simogatni magát az vagy érdekesen nézne ki, vagy röhejesen. Azonban az, hogy megint a füléhez hajolnak cseppet sem tetszik neki. Ne suttogjanak össze-vissza az ő fülébe, az intimszférájából meg másszanak ki, és tartsák be a fél kilométeres távolságot.
Felvonja a szemöldökét ahogy hallgatja a pasast, majd ki sem várja, hogy az elhúzódjon, máris beletenyerel az arcába eltolva magától és epésen megjegyezve.
- De okos itt valaki...
Mormogja fejét csóválva. Tulajdonképpen ennek a témának a kielemzésébe nem igazán hajlamos belemászni. Amiben biztos, hogy nem történik meg, arról kár fecsegni részéről.
A nagy elijesztési haditerv nem jött össze, ezt már most látja és cseppet sem tetszik neki. Minimum azt várta el, hogy majd a férfi kicsit meghökkenve ugyan, de tudomásul veszi, hogy egy kufirc esetén Game Over a Élet nevezetű játéknak. Mostmár legalább megállapíthatja, hogy vagy nagyon bátor a pasas, vagy nagyon hülye. Bár Akane szemében a kettő egy és ugyanaz. Annyi biztos, hogy ez a faji-nemi ellentét és viaskodás bizony napestig is eltartana, láthatóan mindkettejüknek meg van a megfelelő szava a másik ellen. A nő pedig nem halhatatlan, hogy gyökeret eresztve álljon le vitatkozni Christian-nel.
Összevonja a szemöldökét kissé.
- Magam sem értem, hogy ez az egész hogy történhetett így, de biztosan valami ostoba vicc, vagy baleset.
Csóválja meg a fejét sóhajtva, szinte már lemondóan. Egy angolba.. pont egy angolba??? A pipik vissza lettek utasítva, más ajánlatot kell tennie. Az ég felé pillant, gyors elhadarva magában valami szedett-vetett imát, aztán int egyet fejével.
- Azon kívül, hogy ásd magad jó mélyre?....Fáradj be...
Majd mielőtt a pasas túlságosan is beleélné magát, vagy félreértené, hozzáteszi.
- Mindjárt írok egy listát az iskolában lévő férfi tanárokról, és azt, hogy merre találod őket. Ott elszállásolhatod magadat.
Mondja ezt úgy, és olyan hangsúllyal, mintha akkora szívességet tenne a férfinak, hogy a keze is beletörik a lista írásába. Előre lépdel, bár kissé feszélyezetten térdel le a fogadó szobában/irodában lévő asztalhoz, hogy aztán egy papírra felírja a neveket. Addig nem túlságosan figyeli mit is művel a pasas, bár az is biztos, hogy ezen a helyiségen tovább nem fogja engedni. Erősen elgondolkozik, hogy talán japán írásjelekkel kéne felírnia a neveket, és akkor a férfit legalább ezzel is megszívathatja, de aztán végül mégis a normális latin betűk mellett dönt. Őőőő meg az a hatalmas szíve.
- Thierry de Montmorency...Draven Sirius Weawer....Dr. Seon Min-Kyung...Marius Varney...Narmo Roquen Calwa...Paolo Marquez...Samuel Gottwald...Tayler Thor Owain...Bár ezek közül sok az új tanár, szóval lehet még nekik sincs lakosztályuk, de próbaszerencse. Gerard lakása pedig egy kicsivel arrébb van, ha tovább mész a folyosón.
Nyújtja felé a listát papíron, miközben maga is felegyenesedik szépen. Azt ugyan lesheti a férfi, hogy majd Akane maga fogja meginvitálni a lakosztályába, nem evett még meszet. Igaz, hogy valószínűleg óriási egy hely ez, elvégre még egy kínzókamra, és ki tudja még milyen helyiségek vannak benne, tehát gyakorlatilag kér ember kényelmesen megférne. Ezt azonban nem köti Christian orrára, az fix. Azért nem állja meg, hogy ne fűzzön még hozzá egy kis megjegyzést.
- Persze ha a női tanárokra is kíváncsi vagy, akkor az ő nevüket és helyüket is szívesen megadom. Egy olyan kangörcs...úriembernek, mint te, talán azok a lakosztályok jobban megfelelnének.

Akármennyire is utánanéz Akane, amit elmondott Christian, az teljes mértékben igaz, és ezt nem lehet megmásítani már. Az egy dolog, hogyha Akane a világuralomra tör, akkor mindent megváltoztat, de a férfiak még mindig az erősebb nem, így nem véletlen, hogy ennyi időn keresztül tartani tudták magukat, és még most is tartanák, hogyha a szükség nem kényszerítené rá a világot erre az egészre. Bár neki megrögzött véleménye, hogy jó ez így, hogy egyenrangúság van, még véletlenül sem kell engedni, hogy valamelyik nem a másik alá kerüljön, megszűnne az egyensúly, hiszen éppen egymást egészítik ki.
Hogy Akanének mi baja a "burkolattal", műanyag megfogalmazásban, nem tudja, hiszen ez tényleg egy egészen kellemes, és cseppet sem zord külső. Lehetne ennél sokkal szőrösebb is, mondhatni, hogy Christian kifejezetten epilált, csak az arcán van valamennyi borosta, melyet igyekszik gyorsan eltávolítani onnan, de előfordul, hogy nincs kedve ehhez, ilyenkor hagyja a dolgot, hadd nőjjön tovább.
- És én ezt mikor kérdőjeleztem meg? A feminista is nő, vagy netán rossz a szóismeretem? - kérdezi érdeklődő hangnemben, mellyel inkább csak a nő idegeit szeretné húzni, gyerekes módon. De ez egy ilyen veszekedés, ahol mindenkiből kihozzuk az infantilis énjét. Hát igen, és ez nem csak a középkorban volt így, hanem sokkal később is, hiszen már említette Christian, hogy bizony a gyengébbik nem csak a közelmúltban vált teljesértékűvé, bár még most sem mindenhol elfogadottak. De hát, ilyen az élet, ezt kell sajnos elfogadni. - Hát, csak hogy egy gorilla képes eltaposni a selyemhernyókat. Nem véletlenül a fehérek robbantottak először atombombát a sárgák felett.
Ha Akane nem tudta, hogy hogyan lettek a nők egyenrangúak, milyen úton, akkor azt sem tudja, hogy igen, az amerikaiak, akiknek a java része angol volt, bizony meglepő lehet, hogy két bomba is tisztította a japán népsűrűsödést két bizonyos helyen, a második világháború végén. Ez volt úgymond a végső leszámolás, aminek következében a kormány azonnal felkapta a fejét, és azt mondta, hogy esélyük sincs. Ahol volt kettő, ott még van több is.
Az, hogyha Christian simogatná magát, valljuk meg őszintén, kicsit másként nézne ki, értsük úgy, ahogy akarjuk, mindenképpen bizarr lenne.
- És még nem is hallottál mindent, kedvesem - a jelzőt egyszerűen képtelen volt elhagyni, muszáj volt a dolgot a nő orra alá dörgölni, csak, hogy még jobban lesújtson rá, a nagybaltával, melyet a kezében lóg, képletesen, persze. Nem bántaná sosem a nőt, nem verné meg, és nem is szelné ketté, semmiféle eszközzel, de persze azért ezek a kis viták jól esnek neki, legalább kiélheti ezen vágyait is. - Azt hiszed, csak viccelek? Amúgy pedig minden megoldható, egyszer majd te is rájössz, talán.
Igen, megvannak annak a módjai, hogyan lehet érintkezni, mindenféle kockázat, és komplikáció nélkül, ja és persze a mellékhatásokat se felejtsük el, ha már egyszer ilyen pontosan körbejártak mindent, mintha valami orvosok lennének. Azért annak örül, hogy a nő sem érti az egészet, legalább nincsen egyedül, olyan magányos volt így. Társasági ember, részben, ezzel is ellentétes a japán tanárnővel, szóval neki kell az, hogy valaki legyen mellette, nem szeret egyedül lenni. Persze azért néha neki is szüksége van a magányra, így ezt sem hagyja figyelmen kívül.
- Már be is invitálsz a lakosztályodba? Milyen megtisztelő. Ez az első lépés az ágy felé - jegyzi meg vidáman, majd lassan be is sétál, és figyeli, ahogyan Akane elkezd szorgosan körmölni, férfitanárok nevével megtöltve a papírt. Őszintén szólva annyira nem érdekli őt, hogy mégis micsoda a nevük, nem, ő itt szeretne aludni, ha tovább mennének, biztos, hogy már az ágyat is kiszemelte volna magának, mely tök totál véletlenül pont Akanéé lenne. Végül is, biztosan elég nagy, két ember számára, már ha kiindulunk az egész rezidencia méretéből.
- Ennyire jól tudod az összes férfitanár nevét, az enyémen meg drasztikusan gondolkoztál az előbb? - vizslatja a papírt, és közben kérdez, majd Gerard nevét hallva biccent. - Hmm.. Wayner tökéletes lesz, ő majd útba igazít, hogy mégis merre menjek. El is szaladok hozzá majd megérdeklődni, hogy merre menjek, és persze beszámolni neki erről a gyönyörű napról, mert hát ugye nem hagyhatom ki.
Vigyorog, majd folytatja is, amikor meghallja a nagy ajánlatot.
- Hát, nem is tudom. Biztos, hogy nem olyan egzotikusak, mint Ön. Tudja, van Önben valami kellemesen izgató. Nem tudja, hogy mitől van ez?

Christian+Akane= naaaaaagy, naaaaaagy, naaaaaagy gyerekes, gúnyolódós, pimasz, pofátlan, és minden_ami_belefér vita. Tökéletesen egyértelmű számtani példa, nemde?
Felhördülve fonja össze mellkasa előtt a kezeit, majd felszegi az állát merő büszkeséggel és arroganciával. Ráadásul az a fajta arrogancia ez, amit csak a réges-régi címekkel és rangokkal rendelkező elit közösség tudhatott magáénak. Mindezek mellett Akane tisztában van minden képességével, legyen az külső, avagy belső tulajdonság. Hiszen vannak azok a nők, akik tudják, hogy nem szépek, nem kelletik magukat. Vannak, akik nem tudják, mégis kelletik magukat. Vannak, akik nem ismerik saját szépségüket és nem is használják ki. Vannak, akik tudják mennyire gyönyörűek, és ki is aknázzák ezt az oldalukat. És van Akane, aki pontosan jól tudja, hogy a szépségét hogyan tudja borzalmassá tenni a megfelelő pillanatban, ugyanakkor a jó időzítésnél gyönyörű jelenségként mutatkozni. Ez mindössze csak stílus és akarat kérdése. Például egy kedveskedő, finom cirógatás azokkal a vékony ujjakkal kifejezetten izgató lehet bizonyos helyzetekben, úgy eléggé kellemetlenül borzongatók lehetnek, amikor éppen taglalja az ember kivégzését, kínzását a nő.
A bombázással kapcsolatos információknál csak annyira látszik meg a döbbenete, hogy egy kicsit összerezdül. Ezek mellett az arcán semmiféle érzelmi átsuhanás nem látható, így is csak hosszas hallgatás után szólal meg.
- Ha akkoriban én lettem volna a császárnőjük, biztosan utolsó porszemig taroltam volna a fehéreket.
Jelenti ki olyan határozottsággal és bizonyossággal, hogy az ember el is hihetné neki, elvégre ő maga is ebben hisz. Az már elenyésző tény, hogy a Föld igen nagy részét fehér lakosság lakja, vagyis Akane-nek nem túl sok esélye lett volna letartolni mindenkit. Persze annyi biztos, igen nagy károkat tudott volna okozni, már csak a mágiáját is beleszámítva a menetbe. A kedvesem szó azonban kifejezetten irritálja. Még a libabőr is végigfut rajta a szótól, úgy fintorodik el mormogva, karjait dörzsölgetve finoman, mintha fázna.
- Micsoda egy giccses szó.... pfúj. Mindezt a naaaaagy férfiúi önbizalom mondatja veled. De még HA akarnék is veled valamit kezdeni az ágyban azt vedd úgy, hogy a perceid meg vannak számlálva.
Fenyegetés? Őőőő? Uuuugyanmáár! Hát hogy is merne itt fenyegetőzni? Annyi biztos, hogy a férfi még igen pozitív jelnek is vehetné a nő részéről, miszerint nem akar lefeküdni vele. Elvégre akkor egyenesen arányosan meg is akarná ölni. De mivel nem.... Nos, maradjunk annyiban, hogy Jin lelke értékes számára. Mégha láthatóan nem úgy néz ki a dolog, hogy az új test és személyiség túlságosan fogára való lenne. Ahogy hallja a férfi megjegyzését, rögtön utálkozó tekintettel sandít hátra rá.
- Vagy éppen az első lépések a halálod felé.
Jelenti ki igen komoly hangon, magában jelentősen hálát adva az eszének, hogy a sok térelválasztó falnak és folyosóknak köszönhetően eléggé nehéz kiigazodni a lakosztály helyiségei közt, így valahol a háló rész is a labirintusszerű berendezés legmélyén található. És mindezek mellett nem is szándékozni útbaigazítani a férfit ezek között a részek közt. Ehh. Igen, a nevek. Főleg ha tudná Christian, hogy nem csak a férfi tanárok neveit, de még a diákok neveit is kívülről fújja az iskolában, már a legújabb érkezőknek is. Ez némi zavart okoz a nőnél, miszerint lelepleződött. Persze nem is ő lenne, ha nem tudná kivágni magát ebből a helyzetből is. Felpillant a férfira majd tagoltan, lassan hümmögi.
- Pooontosan. A jellegtelen emberek neve feledésbe merül.
Fejti ki bölcsen, hogy aztán felvont szemöldökkel biccent egy aprót.
- Úgy. Hát akkor menj szépen Gerard barátodhoz, igyatok meg egy sört (igen, Erin italismertető órái igen jól megmaradtak benne), beszéljétek meg a friss, szaftos híreket, azzal menj békében, ne is lássalak. Ajánlom a kastély ellenkező pontját, arra nem járok. De örömmel veszek neked egy macskacsengőt is a nyakadba, és akkor garantáltan nem fogsz látni! (Akane belső hangja: bwháháháhá!!!)
Óóó, de még mennyire szeretne túl lenni már ezen a kínos helyzeten. Bosszantja, hogy így jött ki ez az egész, ráadásul ez az alak rosszabb még a piócánál is, hiába próbálja meg lerázni magáról, folyamatosan belemászik a személyes légterébe. A megjegyzéstől azonban meglepetten pislog párat, miközben finoman rátapasztja a kezét a férfi izmos hátára -igen, meglepetten tapasztalja, hogy jó a fogása-, tolja kifelé az ajtóhoz.
- Tesztoszteron-szint növekedés, hormonok felborulása, kémiai reakciók kapcsolódása borzalmasan nagy emberi hülyeséggel megfűszerezve. Ez hogy tetszik?
Kérdi majdhogynem bájmosollyal az arcán, persze pár pillanat alatt el is tűnik, ha sikerül kivezetnie szépen lakosztályából a férfit, hogy aztán elégedetten mosolyogva hajoljon meg kissé az ajtóban.
- Nem örülök a találkozásnak, a nap süssön beléd is, sayonara!
Hadarja el (már majdnem japánba csap át) és egy óriási lendülettel már be is csapja a lakosztály ajtaját, feszülten meredve egy ideig a kilincsre. Maga se emlékszik, hogy pontosan mennyi ideig is áll így csendben, de aztán nagy levegőt vesz és fúj ki. Az biztos, hogy a kellemetlen meglepetés, miszerint Jin egy pofátlan és szemtelen nyugati testébe ragadt igencsak energia leszívó volt számára. A vita emellé csak hab a tortán. Hátát az ajtónak veti, majd sóhajtva nyögi ki halkan.
- Ennél rosszabb már nem történhet....

Hát, azért azzal a megállapítással lehetne veszekedni, hogy ez egy számtani példa, de egye fene, legyen az. Bár végül is, ha a betűket számoknak fogjuk fel, egy bizonyos módszer szerint, akkor lehetne az, de nem biztos, hogy teljesen egyértelmű példa lenne. Legyen inkább egy egyszerű szöveges egyenlet, csak éppenséggel egy egyértelmű köntösbe öltöztetve.
Akane tényleg gyönyörű. A finom, keleties vonalak, melyek körbeövezik őt, teljesen egzotikussá teszik, és kelendővé. Pont olyanná, ami után az egészséges férfiak megfordulnak azonnal. A hüllőtekintet először senkit sem jár át, hiszen a pillanatnyi gyönyörködés erre nem ad lehetőséget. És milyen jó is lenne, ha ezt Christiannak sem kellett volna megtapasztalnia, hanem csak megnézni magának a szemrevaló hölgyeményt, elbeszélgetni vele kellemesen, de nem, ez neki nem jussa. Ő hallgathatta, hogy valami pézsmapatkány lelke szállingózik az ő testében, a reinkarnáció értelmében. Mondhatni, hogy igazi ismerkedős szituáció ez, egy igazi, tartós kapcsolat bebiztosítása.
Az ő állása teljesen természetes, bár jobban örülne, hogyha kicsit közelebb állnának a falhoz, mert akkor neki tudna dőlni, és a lábát is kényelmesebb helyzetbe tudná hozni. Hát, de ha ez egyszer nem jár ki neki, akkor nincs mit tenni. Figyeli, ahogyan a nő egy kicsit megrezzen, bár ezen túl sok látnivaló nincsen, talán csak odaképzeli a reakciót. Nem olyan kellemes hallani azt, ahogyan a népét kiírják valakinek, olyan súlyos mértékben, hogy talán még ma is érezteti egy kicsit a hatását, és torzszülöttek jönnek a világra. Még csak a szavak is eléggé kényes témájúak, nem pedig a látvány maga. Az egyenesen visszataszító tud lenni.
- A gond az, hogyha te lettél volna a császárnőjük, akkor már te is alulról szagolnád az ibolyát, ahogy te fogalmaztál. Vagy éppenséggel nem, mert a sugárfertőzés miatt orrod sem biztos, hogy lenne, meg egyéb szerved sem. Szóval ezt a kijelentést azért még gondold át egyszer-kétszer – tanácsolja teljesen baráti hangnemben, olyanban, hogy az már szinte fájdalmas lehet. A mágia nagy hatalom, de a világban azon kívül még annyi, teljesen normális, és semmiféle misztikummal össze nem köthető fegyver található, hogy bár a halálos átkokat szórhatta volna a nő, semmi értelme nem lett volna, hiszen egy sugárfertőzés ellen nem lehet csak úgy védekezni, mint egy kis mezei kábító átokkal szemben.
- Talán nem tetszik? Jobb lesz, ha hozzászoksz, mert ezt előszeretettel alkalmazzák a férfiak a nőkkel szemben – mondja, miközben megrántja a vállát. Ha nem tetszik Akanénak, akkor nem tetszik, már csak azért is fogja használni, hiszen ezzel biztos, hogy azt a bizonyos pumpát tudja felfelé nyomni, amennyire csak akarja, és még használ is. Igazi mennyországot varázsol ezzel magának. Végeredményében a harcot nem ő kezdte, bár ugyanolyan szamár, hiszen folytatta, ahelyett, hogy érett felnőtthöz méltóan abbahagyta volna. De mit várunk el Christiantól? Ő ugyanolyan gyerek tud lenni, mint egy kétéves, vagy ötéves, ha arról van szó, olyan mértékű infantilizmus lappang a vérében, hogy azt senki sem hinné el addig, amíg ki nem mutatja a foga fehérjét. – Amúgy pedig biztos vagyok benne, még mindig, hogy mindenre van megoldás, így ez is kiküszöbölhető.
Amúgy Christian nem véletlenül ennyire magabiztos. Tudja, hogy a nő nem akarja őt megölni, hiszen, bár ő maga még nem hiszi el, de egy fontos lélek van benne, amelyet nem szabad elhagynia, hiszen lehet, hogy keserves küzdelmek kellettek ahhoz, hogy megtalálja.
- Miért fogod fel ennyire drasztikusan a dolgokat? Miért nem lehet benned egy szemernyi lazaság sem, semmi spontán? Engedd el magad, nem kell mindig mutatni a szigorú, megmutatom-hogy-kivagyok külsőt – fintorog egyet, majd hallgatja, ahogyan a nő kifejti, hogy az illúziómágia tanár mennyire, de mennyire lényegtelen személyiség számára. Erre felnevet, persze, hogy megvan a válasza, miért ne lenne meg azonnal? – Remélem tudod, hogy folyamatosan magadnak mondasz ellent, kedvesem? Az előbb még nagyon fontos lélek volt bennem, most már teljesen felesleges vagyok a számodra? Ha gondolod… le tudok szerződni egy démonnal, hogy eladjam neki ezt a kis darabkát, és akkor tényleg semmi közöd nem lesz hozzám.
Teszi fel a nagyszerű ajánlatot, persze nem gondolja komolyan. Bár lehet, hogy benne több lény mozog egyszerre, vagy éppenséggel egy, csak a feje tetejére állítva, de azért azt tényleg nem szeretné, hogy örökké szenvedjen, és ezen egy másik személy, azaz démon röhögjön, ahogy csak tud. De azért ez jó lesz még később zsarolós módszernek, hiszen ha eladja azt a kis részecskét, azt a molekulát, akkor a nő végleg letehet arról, hogy valaha is látni fogja a szerelmét, eredeti formájában.
- Ne félj, még visszajövök, csak, hogy megmondjam, merre találod a szerelmed. Azaz a hordozóját – vigyorodik el, majd lassan azon kapja magát, hogy a hófehér kacsók az izmait tapogatják, és próbálják őt kifelé tolni. Természetesen hagyja magát, már csak azért is, hogy legyen egy kis sikerélménye a mai napon a nőnek, hiszen a vagdalkozása sajnos mindig üresek lettek, hiszen a férfi vagy csak nevetett rajta, vagy pedig visszavágott valamivel, tehát olyan különösebb hatással nem voltak rá. Egy felháborodott nő hangját hallja, akinek nem úgy sikerült a dolga, ahogyan akarta.
Amint kiérnek, és a nő pontot rajzol az i-re, elindul Gerard szobája felé. Párat kopog, majd egy morgás következtében kinyílásra kerül az ajtó. Leül, iszogatnak egy kicsit, majd elmeséli neki a találkozást az első nővel az életben… a kastély falain belül. A diákok még nem mondhatóak kifejlett példányoknak, az idősek, akikkel találkozott pedig már túlérettek. Viszont a japán, ő sokkal kellemesebb, mégis kellemetlenebb. Nem volt éppen kedves ez a találkozás, inkább veszekedős, mert hát az volt, de a levegő csak úgy vibrált, jelezvén, hogy itt még bármi lehet. Bármi…
Tetszik neki ez a szó.
Amint végez a férfinál, elindul vissza az eredménnyel Akanéhoz, aki hát… biztosan nagyon fog ennek örülni. Kezét emeli, hogy kopogtasson, de előtte elvigyorodik, és az ajtón lévő felirattal kezd el szemezni. Pálcáját előkapja, majd lassan elkezd firkálni, a fában pedig egyre több felirat kezd el díszelegni. Amint végez, az eredmény hatására megpaskolja a vállát, elismerésképpen, és elégedett vigyort ölt magára, tűvel, és cérnával.

„Akane Achironu lakosztálya…

És Christian Blackstoné”

Még elvégez pár bűbájt, amelyek nem engedik egy bizonyos ideig eltüntetni a varázslatot, és még a festéken, lakkon, meg mindenen átüt, szóval csak ő maga fogja tudni semlegesíteni, és ez éppen így szép és jó. Bekopogtat, de gondol egyet, és inkább benyit, blabla, nem érdekel, ha nem engedsz be, én is itt lakom elven.
- Hát, tudod… Itt kell laknom. Tiltakoztam, de Gerard megparancsolta, hogy ideiglenesen itt kell élnem. Mégis csak igazgató, szóval jobb lenne betartani…

Nagyot sóhajt, amikor végre a férfi távozik a lakosztályáról. Ráadásul amiket mondott...
Igen, amikor megemlítette Christian a lélekeladást, akkor igencsak megrémült. Eléggé láthatóan, pedig csak pár másodpercig tartott. De addig a pár másodpercig minden gondolat végigfutott a fején. Igaz, hogy egy semmirekellő alakban van most szeretett Jin-jének lelke, de az nem jelenti azt, hogy ne aggódna azért a bizonyos kis részért. Hogy is lehetne nyugodt, ha pont a férfi lelke egy démon karmaiban lenne? Mármint okés, bírja a démonokat, találkozott is párral, és egyáltalán nem tartja őket haszontalan lényeknek, sőt, szívesen köt velük üzleteket. Mivel azonban ismerte nagyon is Jint, a lelke pedig biztosan tiszta és erkölcsös volt... pont olyan, amire a démonok áhítoznak, azonban az lenne a legnagyobb bűn a férfi ellen, ha hagyná ezt. Ám ahogy csak tudta, olyan gyorsan próbálta meg arcáról letörölni az aggodalmat, és a kétségbeesést, amit ezek a gondolatok okoztak, így aztán újra a szenvtelen és közönyös, néha hepciás Akane lehetett.
Újra sóhajt. Ma úgy néz ki amolyan sóhajtozós napja van.
Visszalépdel szépen a kis asztalkához, letérdel és eltűnődőn mered maga elé a papírokra. Vizsgákat kéne javítania... Mennyivel könnyebb lenne, ha most mindenkinek írhatna rá egy egyest, és akkor a mérgét legalább letöltötte... De nem. Nem becsületességből nem teszi ezt, csak feleslegesen nem tesz kárt másoknak. Előregondolkodó a nő, és mint ilyen, bizony nem azonnal bosszul, nem azonnal öl, nem azonnal okoz rosszat a többi embernek. Csak szépen lassan, omlasztja le a kártyavárakat, amiket mások megépítenek maguknak, hogy a saját terveit lassan felépítse és előrébb lendítse.
Hüllő tekintetével elgondolkodón mered ki a fejéből, egyik kezére támasztva az állát, másik kezében pedig a pennával játszadozva. Tény, hogy utoljára ilyeneken csak akkor gondolkodott el, amikot Jinnel beszélgetett. Mivel a császár anno nem igazán foglalkozott vele (a felesleges udvarolgatásokon kívül), ezért a neki kiosztott testőrrel töltötte egész napját, és vele társalgott mindenről.
Tulajdonképpen még a császár meggyilkolásáról is beszélgettek. Persze nem konkrétan, csak olyan átvitt értelemben, olyan "mi lenne ha...?" felvetésekben. Akane igen módszeresen vigyázott, hogy sohase mondja ki határozottan miről is beszél. Ám ezen kívül rengeteg témát találtak maguknak, így nem volt probléma tulajdonképpen a folyamatos beszélgetés. És azok a csodaszép japán kertek... Érthető, hogy még egy olyan gonosztevő szívét is meglágyítja viszonylag, mint Akane. De azért azt jobb tudni, hogy Akane természetbarát. Csak embereket pusztít. Nah jó, néha állatokat is, mert kell a vérük, de a növényeket nem bántja. Ezért is bánja igencsak, hogy lakosztályába mindössze csak illúziú tájakat láthat, bár gondolkozott már rajta, hogy kibővíti egy kerttel... majd mágiával megoldja valahogy. Ha minden kötél szakad, kéri Cassandra segítségét, úgyis tartozik neki eggyel a múltkori rendetlenkedő extrás lány miatt. Mikre nem jók a segítségek? Legalább lesz kitől visszafizetést kérni mindig. Lám, még a jó, segítőkész emberek is haszonlesők...
Egészen belemerül az ilyen kisebb-nagyobb dolgokba, így nem is vészre először, amikor kopogtat és belépdel Ji..mármint Chris. Így a férfi már eléggé belépdelhet az irodába, mire összerezzen Akane és felvont szemöldökkel pillant fel rá.
- Tessék? Nem figyeltem.
Tényleg őszintén nem figyelt oda a másik szavaira, azonban ha megismétlik neki, Akane szemei elkerekednek. Még az ajkai is elnyílnak,és szinte érezhető, ahogy jön majd hamarosan az a bizonyos "BUMMM" és kitör a harmadik világháború. Szinte azonnal fel is pattan, és úgy vesz egy nagy levegőt.
- HOGY MICSODA?! Mégis milyen alapon?! Ez az ÉN lakosztályom! ÉN döntöm el, hogy ki lehet itt, és ki nem!!!! ÉN egy császárnő vagyok!!! A düh hullámai azonnal végigszáguldanak az egész térben, átfutva még Chirstianon is. A nő persze azonnal fel-alá járkál előtte, idegesen túrva a hajába.
- MÉGIS HOGY KÉPZELTÉTEK EZT?! EZ ROHADTUL NEM JÓ VICC!!! NEM AKAROM, HOGY ITT LAKJ, NEM AKAROM, HOGY ITT ÉLJ, NEM AKAROM, HOGY MELLETTEM LEGYÉL, NEM AKAROM ÉREZNI A LELKEDET!!!!!! UTÁLLAK!!!!
Üvölti szinte hadarva a nő, majd fordul gyűlölködő, összeszűkült tekintettel a férfira, levegőért kapkodva. Még a legyezőjét és előkapja és úgy verdesi azt a szerencsétlen kis tárgyat, félő, hogy elszakad. Persze a hullámok folyamatosan csak jönnek ki belőle, majd visszahúzódnak a testébe, hogy újra kilökődjenek. Nagy levegőt vesz, majd idegesen kezd el keresgélni a kimonó ujjába.
- Jó... ez segíteni fog...
Mormogja idegesen és feszülten, ahogy kihúz egy kisebb üveget japán feliratokkal a cimkéjén, vélhetőleg szaké van benne. Lendületesen húzza meg, nem érdekli mit szól a férfi hozzá. Nagy levegőt vesz, majd újra elrakja a ruha redői közé. Igenigen... a szaké jó... a szaké segít.. AZ ISTENIT NEKI!!!
Dühödten pillant újra a férfira, majd lemutat az iroda padlójára.
- TE itt alszol!!! A fürdömbe nem léphetsz, a kínzókamrámba nem léphetsz, a hálószobámba nem léphetsz! Ha mégis, kikaparom a szemedet!!!!
Hadarja bőszülten, majd csípőre vágja a kezét és morogva csapkodja tovább magának a levegőt, az újabb roham után máris sokkal nyugodtabban érzi magát. Nagy levegőt vesz és szinte remegve fújja ki, ahogy felszegett állal, magabiztos, gúnyos mosollyal az arcán pillant a férfira, biztos aban, hogy ezekkel a feltételekkel a férfi inkább a távozás mellett dönt. Azt persze nem említi, hogy a fürdő mellett van még egy másik fürdőszoba is, és egy vendégszoba is, de egyáltalán nem akarja azt, hogy a nap 24 órájában folyamatosan lássa ezt a minden_lében_kanál férfit.
- Nos? Még mindig itt akarsz maradni?

Igen, a szeretett lelkekkel kereskedni nem éppen kellemes dolog, konkrét zsarolási eszköz a férfi kezében ez, melyet biztos, hogy még párszor fel fog használni. Szereti, ha ő tudja irányítani a szálakat, és úgy tudja csavarni, ahogy csak szeretné. Az pedig csak egy dolog, hogy minden démon szívesen kapna ezután a lélek után, a másik hátulütő az lenne, hogyha az üzlet meg is köttetne, akkor ez az életforma már el is úszott, messzi tájakra, hiszen egy démon nem fog csak úgy kiadni egy lelket a kezei közül.
A sóhajtozások a sóhajok hídjára valók, de mivel ugye a férfi konkrétan fel sem fogja, hogy a nő mennyit sopánkodik, ezért ezt meg sem tudja jegyezni. Ő éppen kellemesen elbeszélget öreg cimborájával, és örömtelien fogadja a hírt, miszerint már megint megkapja azt, amit akar. Elvégre szereti, ha minden úgy megy, ahogyan azt ő kitalálta, de ezzel mindenki így van. Kényelmesebb az, ha más igazodik az elképzelésekhez, mintha neki kell mindenféle véleményt, vagy egyéb opciót változtatnia.
Neki fogalma sincs, hogy milyen volt a nő élete, mikor még a császárral élt, és Jinnel tudott beszélni egész napokat, de őszintén szólva nem is kíváncsi a romantikus lagymatagokra. Amennyiben jól értelmezte a dolgokat, Jin egy egészen romantikus lélek volt, ami egyáltalán nem vall Christianra. Na jó, ha akar, akkor persze tud ő olyan szókifejezéseket használni, amitől minden nő elolvad, de a mai, kissé felfordult világban erre már semmi szükség, lényegében azok a személyek vannak kinézve, akik a megszokott társadalmi normákkal ellentétben, melyekben már szó sincs arról, hogy valaki kedveskedjen. Itt már az a menő, ha minél otrombábban beszél, minél jobban lenézi a nőket, és nem adja meg nekik a kellő tiszteletet, hanem lényegében kihasználja őket, és sokan már omlanak is a karba, ezzel együtt pedig a kardba.
Bár ezt még Akane nem tudja, ugye egy ideig most már Christian lakosztálya is lesz a hely, így nem nagyon örülne neki, ha csak úgy az engedélye nélkül alakítgatna itt japánkertet a nő. Még ezt a stílust, ekkora mértékben talán el is viseli egy ideig - bár az biztos, hogy majd berendezi részben a saját ízlésvilágának is megfelelően -, de ha kint akar lenni, akkor minek kelljen itt tetvészkednie, amikor meg tudja oldani azzal, hogy kimegy, és még véletlenül sem tükrözi a keleti hangulatot, melyet annyira megvet, hogy az már szinte fájna egy japán embernek.
Amint belép, és erre kérést kap, kaján vigyorral az arcán megismétel mindent, majd hirtelen atombomba röppen a szoba közepébe, a férfi és a nő közé, majd egy rengés, és a nő már ki is adja magából a felgyülemlett düht. Alapvetően szereti, ha egy nő mérges, aranyos is tud lenni, de azt nem, ha ezt rajta töltik ki, így csak hallgatja a dolgokat, az elhelyezés szabályzatát, és az egész finomságokat, melyeket megkap Őfelségétől, a császárnőtől.
- Befejezted? - teszi fel a sarkalatos, kissé bunkónak tűnő kérdést, majd lassan leül az egyik fotelba, és elkezdi simogatni a karfáját annak, mintha csak otthon lenne. Elvégre tényleg ott van, és ezt még egy ideig ki is fogja élvezni. Nem tudja, hogy mit mondjon a fene nagy sértésekre, melyeket megkapott, azonban az biztos, hogy van egy korrekt ajánlata, mely inkább cikizés, mint kedvesség, és nagylelkűség. - Követem a szabályaidat, te pedig élvezheted azt együtt lehetsz a nagy szerelmeddel. Régóta erre vársz, nem?
Röhög fel módszeresen, de azért még gyorsan hozzátesz valamit, azért kutyának ne nézzék már. - Viszont nem a padlón fogok aludni, és fürdenem is kell valahol, szóval kénytelen leszel ezen szabályodat eltörölni. Hiszen ez már nem csak a te lakásod, hanem az enyém is, kedvesem, nem emlékszel. Nézd meg az ajtót nyugodtan, ott a bizonyíték - mondja, azzal lassan feláll, és elkezd nézelődni. Először is idéz magának egy ágyat, kezdetleges formát, bőven elég neki, és elhelyezi a falhoz, így sokkal kényelmesebb. Ezután főz magának egy kis teát, amennyiben erre van lehetősége, a japán fűszerek között pedig elkezd kutakodni, és egy értelmeset keres, amely a nyugati hatást kölcsönzik. Hiszen a nő hivatalosan nyugati származású, csak Japánban élt sokáig, így a szokások, a nyelv, és a viselkedésforma, életvitel ráragadt.
- De ha gondolod, én mindig szívesen alszom melletted... Ha félsz, és hozzá kell valakihez bújni. Én mindig készen állok. - Most nem röhög, halálosan komoly tekintettel nézi a nőt, majd amint végez a teával, kiönti azt egy csészébe. Teste még mindig kissé instabil a kilökődés, és a dühszél miatt, melyet szinte árasztott rá a nő, de kibírja valahogy, és majd alább marad a szédülés érzése. - Te kérsz, kedvesem? - mutat a teára, majd amennyiben Akane is kér, akkor elővesz még egy csészét, és önt neki is. Ezután fogja magát, leül az előbb is említett karfára, megissza az italt, majd feláll, elpakol maga után, jó kisfiú révén, és megszólal a lakosztály másik tulajdonosa felé.
- No, én berámolok akkor ide, hozom a cuccaimat. Mit szólnál, ha szerveznénk egy lakásavatót?

Mivel azonban Akane volt itt előbb, ő alakította ki az egész lakosztályt, annak kinézetét és kényelmét, ezért az átalakítás joga az övé. Ha ez nem tiszta a pasasnak, akkor a nő biztosan intézkedik majd erről. Bár lehet, hogy igen fájdalmas és hosszadalmas tájékoztató intézkedések lesznek részéről. Szóval Christian se gondolhatja komolyan, hogy majd a nő először engedélyt fog kérni, és csak aztán alakítani. Még ha valóban köteles lenne ilyesmire, akkor se tenné. Minek? Már csak azért is jó kicseszésnek.
Nos, a csábítási ügyekben úgy látszik hasonlóak az elveik, csak éppenséggel Akanenél fordítva, ő a férfiakat kezeli le teljes mértékben. Hihetetlen igaz, hogy ez mennyi hímegyednek bejön? Pontosan ebbe a hibába esett anno maga a császár is, meg persze jó pár hivatalnok, és még sorolhatnánk elég hosszan, hogy kik gabalyodtak a nő hálójába. Azoknak az embereknek már persze csak az unokáik, dédunokáik, ükunokáik, szépunokáik, és igen messziunokáik élnek, míg a nő vígan itt éldegél az iskolában.
Hatalmas kitörésére, és dühöngésére pedig a férfi egyszerűen csak feltesz egy kérdést. Vagyis pontosítsunk, ebben a helyzetben igen bunkónak érezhető ez a kérdés. Hogy ezt ki is fejezze Akane, a tömör kérdésre tömören válaszol.
- Tapló.
Fonja össze a karjait maga előtt szusszantva, felvont szemöldökkel meredve a férfira, felszegett állal, büszke tartással. Képtelen egyszerűen a nőt elképzelni, hogy bárki előtt is megalázkodna, vagy alsóbbrendűként viselkedne. Elvégre aki valaha elérte a legnagyobb rangi fokozatot a világon, az miért is alacsonyodna le bárki előtt is? Nem, nem... Akanet nem abból a fából faragták, lehetetlen letörni és betörni, megy a saját feje, elvei és akarata után.
Azonban a férfi gúnyos szavaira, már felvillanó tekintettel sziszegi felbőszülten.
- Nem a nagy szerelmem és semmi közöd hozzá, hogy milyen kapcsolatban álltam vele!
Jelenti ki egészen határozottan és utálkozó tekintettel. Igen, a férfinak határozottan sikerült azt megoldania, hogy a nő tekintetén végre látszódjanak is az érzései. Mégha ez egyelőre a gyűlölet, a harag és az utálat között is mozog...
Mormogva csóválja meg a fejét, elégedetlenül és bosszúsan. Halkan mormogja végül.
- Rendben. Fürödhetsz a fürdőmben, de csak reggel! Az este az enyém.
Jelenti ki, hogy azért a szabályok mégis meglegyenek a közvetlen érintkezés elkerülésére. S ha már szabályoknál tartunk, hozzá is teszi rögtön.
- És ne nevezz kedvesemnek, különben nem állok jót magamért! Pofátlan alak..
Mérgelődik a nő a hajába túrva, és hátradobva hosszú fekete hajtincseit, melyek most per pillanat igencsak bosszantóak tudnak lenni.
Dühös pillantásokat küld a férfi felé, ahogyan az otthonosan keresgél és ügyködik az Ő dolgai között, az Ő teái között, az Ő lakosztályában... ami már nem csak az övé. Christian szavaira felhördül és leül az egyik fotelbe, bár kellemetlenül érzi magát benne. Térdeléshez szokott, vagy trónhoz, nem ilyen kellemetlen bútorokhoz. Megforgatja a szemeit és felvont szemöldökkel pillant a férfi felé.
- Úgy nézek én ki, mint aki félne bármitől is? Maradj csak szépen a saját helyeden, mielőtt éjszaka kárt tennék a harmadik lábadban.
Kérdi olyan megrökönyödéssel a hangjában, mintha éppen azt mondta volna a férfi, hogy a világ lapos, és valójában a Mikulás egy terrorista. Tehát teljesen képtelenség. Akane már a saját korában is bebizonyította, hogy felér a démonok gonoszságaival és jellemével. Az udvarban csodálták és féltek tőle. Kell ennél több? A további kérdésre azonban csak halkan mormogja az orra alatt.
- Hogy akadjon a torkodon.
Sziszegi mérgelődve és bosszankodva, de már kezd beletörődni, hogy ettől a pasastól nem fog egyhamar megszabadulni. Persze azért nagyon kell figyelnie minden kis apróságra, mert csak egy kicsi hibát követ el, és azonnal sebezhetővé válik. Már az is bosszantó, hogy Jin lelkével tudja zsarolni a férfi, nem szükséges újabb hibákkal a lovat adni alá. Amikor a férfi tölt magának teát, akkor őmaga lép oda és tölti ki a sajátját. Apróságnak tűnik, de ez is egy jel, amivel kinyílvánítja önállóságát és ellenkezését. Ugyan szereti ha kiszolgálják, de nem kívánja, hogy a férfi ennél a kényeztetésnél fogva irányíthassa őt.
Fáradtan sóhajt egy nagyot (bár ma már ez nem újdonság) és legyint egy aprót.
- Rámolj.... HOGY MIVAN?!
Hördül fel nagy szemekkel a férfi felé pillantva döbbenten. Hosszú ideig mered a férfira, majd csípőre teszi a kezét.
- De mégis minek? És miért? Én nem akarom, hogy itt emberek mászkáljanak! Ez az én nyugodt helyem, ide nem teheti be a lábát senki!
Egy ideig elhallgat, majd a pasi felé sandít.
- Senki, aki nem galád és mocsok módon jutott be ide.
Aprót kortyolgat a teájából elgondolkodva hosszan. Pontosan jól tudja, hogy ha most nem enged, akkor sokkal rosszabb módon fogja majd megbosszulni a férfi ezt. Vagy szimplán megfenyegeti Jin lelkének eladásával. Ha látja, hogy ezzel tökéletesen vissza tudja szorítani a nő akaratát, akkor bármit megtehet majd. Akane pedig ezt semmiképpen nem engedheti meg. Nemnem... a nő nagy taktikás. És vigyáznia kell, hogy a gyengeségeit gondosan takarja. Hosszas gondolkodás után végül felegyenesedik Christian felé pillantva.
- Rendben van. Ezt még átgondolom és megbeszélhetjük.
Hagyja annyiban a dolgokat, és már előre sejti, hogy ezt a találkozást sokszor szeretné még elfelejteni az elkövetkezendő időkben....

//A buli helyszíne nyitva áll. :-]//

**Hozzászólások** : 47

Az igazgatói bálmegnyitás után diákok özöne tolódik be Miss Akane lakosztályába, boldoggá téve ezzel a hölgyet, aki nem sokkal később rá is fog majd jönni ötletének kárára. A diákok kíváncsian tekintgetve keresik helyüket, ahol majd a rendezvény további óráit töltik. Természetesen nem kell több órán át éhezniük, szomjazniuk, a mágustanoda gondoskodott róla, hogy életre elegendő étellel tömhessék magukat. A lakosztály szélénél ívben elhelyezett asztalok sokasága kínálja a finomabbnál finomabb falatokat a diáksereget.
Negyed órával a diákok megérkezése után, a terem közepén elhelyezett emelvényt fények özöne lepi el, hogy megjelentjen rajta a a karneváli hangulatot előidéző zenekar. Felcsendülnek szebbnél-szebb karneváli keringők, hogy a táncolni akarók kedvében járjanak.

//Privát üzenetben lehet szavazni a karnevál Casanovájára és Signorájára //

Lassan lép be lakosztályba, majd, ugyanúgy ahogy a bejárati csarnokban, a fal felé indul meg, és nekitámaszkodik. Szereti nézni a többieket. Lassan körbe pillant a helységben, megpillant egy fotelt, úgy dönt leül. Azért akármennyire gyakorlott, sokáig ő sem bírja a magassarkút. Mikor leül veszi csak észre, hogy pont szemben ül az ajtóval. De ha már így alakult, ő bizony fel nem áll. Azon tűnődik mikor veheti le végre ezt a nevetséges maszkot,fél előtt biztosan nem. Na ha már így alakult, akkor inkább iszik valamit. Óvatosan feláll, nehogy kárt tegyen ruhájában, majd a ételes asztalhoz, megy és önt magának egy kis narancslevet. Ő ugyan nem fog alkoholt inni, mármint nem mintha lenne, vagyis nem tudja, így most végigstíröli az asztalt, hogy lát-e rajta alkoholt. Bármilyen formában. Egyenlőre nem, de ez nem is baj.

*Kiöltözni? Karneváli hacukába? Na neee. Még a szoknyát sem bírja már elviselni, nemhogy buggyos ujjú, színeshabos, fodros csini kis ruciba csomagolja magát, azt itt illegjen billegjen, mint valami éjszakai pillangó. Meg aztán álarc, az meg mégis mire jó? Ő aztán biztosan nem fogja eltakarni az arcát, tudják csak, hogy ki, ismerjék fel, féljenek tőle vagy tudja is mit csináljanak, csak ne idegesítsék.
Sajnos utóbbi teljesen ki van zárva, mert már csak ennek a színes kavalkádnak a létezése is erős arcizomrángást idéz elő nála. A fekete nadrág inkább kényelmes, mint divatos, lefelé bővül, fehérben akár még arabos benyomást is kelthetne, így viszont csak amolyan.. semmilyen. Az ujjatlan felső hasonló színű, vállrésznél meg van tépve, hogy egyfajta szakadt dizájnt kölcsönözzön a ruhadarabnak, jobb karján nonfiguratív tetoválások sűrű mintája kígyózik végig, még a kézfejére is továbbterjednek a minták, és nem tudni, hogy a ruha alatt meddig érhetnek. Az a kevés, ami látszik a tarkójából és lapockáiból, szintén fekete festékkel tarkított Azt lehetne hinni, hogy az egész testét ezek az ábrák fedik, ha a másik keze nem lenne olyan tiszta és fehér, mint a hó (ez van ha az ember sápadt).. A csuklóin bőrszíjjak sokasága, a nyakán szintén, határozottan olyan benyomást kelt, mint akit most engedtek ki a hűvösről, nem is beszélve a nem túl bizalomgerjesztő tekintetről. Abszolút zavartalansággal vág át a tömegen valamelyik félreeső falig, útközben minimum három báli hacukás lánykát fellök, de a fiúkat sem kíméli, aki útban van, az kíméletlenül arrébb lesz taszigálva általa. Egyik kezében az öngyújtóját forgatja szórakozottan, néha-néha kattintgatni kezd vele, mint aki ezzel vezeti le a feszültségét, hogy ennyi bohóc között kell lézengenie, mert hát mégiscsak Évnyitó meg minden.*
~Ez mekkora egy hülyeség. Ekkora felhajtást, mert kezdődik a tanítás.. ezek nem normálisak.~
*Elhúzza a száját, miközben végignéz mindenkin, és újból meg kell állapítania, hogy ez mind csupa retardált. Alex sehol, és.. igazából senki sincs itt aközül a 2-3 ember közül akiket elvisel maga körül. Mekkora szívás. Apropó szívás, rágyújthatna. Sőt, ha már itt van rá is gyújt. Úgy is mindenki tudja, hogy nem lehet csak úgy belékötni, akár diák, akár prefektus, akár tanár, és hogy mindenhol szívbaj nélkül rágyújt egy Blackre. Mint ahogyan most is. Előveszi a cigarettásdobozt, az alját megpöcköli az ujjával, így egy szál félig kicsúszik a helyéről. Ajkai közé veszi, és úgy húzza ki majd rágyújt.*
~Na mindjárt túlélhetőbb az egész.~
*Hátát a falnak veti, közben pedig láthatóan nagy lelkesedéssel szennyezi a tüdejét. Az is kifejezetten jó érzés, hogy már ismét neki támaszhatja bárminek a hátát anélkül, hogy erős ingerenciája ne támadna arra, hogy hangosan és artikulálatlanul felordítson. Igen, begyógyult végre a legutóbbi alkotás a hátán, az egyetlen olyan, ami mozog is, de el kell ismernie, jó kis darab lett.*

[Serena, Lariya, Erin]

A beszédnek lassan vége szakad, én pedig elkezdek sétálni az emberek között. Igazából társaság nélkül mondhatni, hogy nem sokáig kell maradnom, hiszen hamar meg is talál az egyik jelmezes illető, és mondhatni, hogy kapásból a bunkóság mezejére lép, és tegezni kezd. Szemeim gyorsan kitágulnak, hát azért mindennek van határa, és ez már jócskán fölötte van. Mégis honnak veszi a bátorságot ez a csenevész, látszólag diák, hogy ne a magázás kellemes módszerét használja a csevegéshez? Már kezdeném is felelősségre vonni, amikor újra megszólal a leányzó, és már a hangot is tudom így analizálni.
Serena… - jelentem ki magamban gyorsan, így már azért másabb a helyzet. Eléggé kivételezett helyzetben, és tisztségben részesül a lány, elvégre ő talán az egyetlen diák, akinek megengedtem, hogy a kommunikáció közvetlen formuláját használja velem szemben. Bár mondhatni, hogy természetes, hiszen gyerekkorától fogva ismerem őt, és ez az ismeretség kölcsönös is egyben, és annyira azért nem tartom magam öregnek, hogy megtiltsam egy majdnem baráttól azt, hogy így szólíthasson. Vagy talán tévedek, és mégis idős lennék, és korosodó? Hát, a kinézetemen egyáltalán nem látszik, még mindig tartom magam az erős harmincas korosztályban, de a látszat eléggé gyakran csal…
- Szervusz. Hát, fogalmam sincs, az egyiket én láttam, a többiekről fogalmam sincs. Az biztos, hogy Akane és Christian lent várhatnak, ha már egyszer ők a házigazdák – gondolkozom el az általános tényeken, majd a vállamat is megvonom, hogy az elmélkedést különösképpen kiemeljem. Nem tartom magam határidőnaplónak, illetve jegyzettömbnek sem, amelyben mindenki feljegyzi, hogy hol van megjelenése, és mikor, szimplán csak a józan eszemre tudok hagyatkozni, illetve a logikámra. És, hogy ez mennyire elég, majd később elválik, jóstehetségem sincs egy csepp sem.
- Persze, hogy felismertelek, Serena. Már évek óta ismerem a hangod, szóval azt hiszen nem jelent gondot ez a dolog – vigyorodom el kissé, majd folytatnám lassan, miközben a lány arcát, azaz maszkját fürkészem, de hirtelen egy erőteljes nyomást érzek a mellkasom, és hasam tájékán, majd egy eleső leány öltözékét pillantom meg. Nos, kérem szépen, ez az a pont, ahol már felhorkantok én is, és igen, most már a szemkikerekedés elfajzik szúrós tekintetté is, és szemöldök-összevonássá.
Nyugalom, Gerard, nyugalom – adagolom magamnak a szentigét, nem kell kiakadni, ilyen bárkivel előfordulhat. Na, de hogy pont vele, azért az már egy teljes összeesküvés-elméletet is képes készíteni, saját magának. Vajon ki bérelhette fel ellenem ezt a lányt? Nem segítek neki, támaszkodjon fel maga, ha ennyire szerencsétlen, és esetlen. Nem tudom, hogy mit mondjak, hirtelen, nem akarom a lehetséges első napját máris elrontani, és elrémíteni, hiszen a diákokért meg kell szenvedni, de azért nem hagyhatom, hogy ez elfajuljon odáig, hogy mindennapos legyen. Bár lehet, hogy tényleg csak véletlen baleset volt.
- Nem gond… De máskor nézzen a lába elé, vagy legalább egy kicsit tágasabban, a szűk látóköréből – használom ki a mondást, amely bár nem erre vonatkozik, de azért szépen néz ki így a szituációhoz mérten. Amint elvánszorog, vagy elhúzzák onnan a lányt, újra Serenához fordulok, bár ez akkor is bekövetkezik, ha esetleg maradna mellettem Lariya.
- Mehetünk lefele? Akane már biztos nagyon vár – röhögök fel, majd ha belemegy a lány, akkor el is indulok lefelé, a lépcsősoron, mintegy vezetve a tömeget, hiszen nem biztos, hogy mindenki tudja, melyik kis zsákutcában van az a bizonyos helyszín, melyben meg lesz tartva az évnyitói buli is. Lassan megfigyelem magamnak Erint is, akihez odasétálok, vagy Serenával, vagy sem, ez elválik attól, hogy a lány merre akar menni. – Látom kiöltözött.

[Aram Avadakian és Kali Friminka játéka]

//még a bejárati csarnokban//
Mosolya kiszélesedik a lány humoros megjegyzésére. Most így, közvetlen közelről neki is feltűnik, hogy a lánynak kreol bőre van, így összeáll a kép benne, ami Kali származását illeti. Hiszen otthon, Örményországban is látott már sok fajta – többek között ilyesmi - népviseletet, és az előtte lévő hölgyemény le se tudná tagadni, hogy valaha ázsiaiak voltak az ősei - valószínűleg cigányok.

Természetesen még egyelőre fogalma sincsen, hogy a lány tulajdonképpen az iskola egyik új pedagógusa is egyben, hiszen ez nem igazán látszik meg rajta sem a kora, sem pedig az első reakciója alapján.

- Valóban megvan – nevet fel egy kis öniróniával. - Ám Viszonylag körülményes lenne minden részletében elmagyaráznom, hogy miért kényszerültem ilyen giccses öltözékben mutatkozni, így mindössze csak arra kérlek, hogy hidd el nekem, ha azt mondom, hogy ennek semmi köze az ízlésemhez – mondja egy alig észrevehető kis idegen akcentussal a szavaiban.

- De milyen modortalan vagyok. A nevem Aram Avadakian. Egy pár napja érkeztem csak, és a Pilluamuleto karba osztottak. Téged hová osztottak? Úgy vettem észre, te is új vagy, ezért bátorkodtalak megközelíteni – úgy gondolom két új diák könnyebben át tudná vészelni az ilyen elsőnapos bulikat – néz körbe az összegyűlteken. – Bár aláírom, ez személyiség kérdése is... mint ahogy az is többnyire, hogy ki milyen ruhákat hord a bálokban, na meg úgy általában is.

//Elindultak a másik helyiségbe, közben persze beszélgettek... Mire megérkeznek ide, Aram valószínűleg már teljesen más attitűddel beszél Friminka professzorral //

Feszülten és idegesen ácsorog a lakosztályában, ahogy fel-alá lépdelve várakozik a kölykökre. Nah, nem mintha annyira várná őket! Sőt, kifejezetten borzong is a gondolatba, hogy apró kicsi kis szörnyecskék fogják szétrombolni gyönyörűszép lakosztályát. Ahogy Christian előállt ezzel az ötlettel, ellenezte, ám némi kis ráhatás segítségével (gyalázatos, rút módon megzsarolták!), be kellett látnia, hogy vesztett a játszmában.
Ezek után szinte azonnal intézkedéseket hozott az otthonában, hogy a féltettebb tárgyak, lakrészek teljesen láthatatlanok legyenek a diákok számára. A középkori vázákat, festményeket és szobrokat gyorsan elraktározta a hálószobájában, helyettük pedig hamisítványokat pakolt ki szépen. Hogy azért mégiscsak nézzen ki valahogy a hely maga. Ezek után a titkosabb helyeket (vagy olyanokat, ahol egyáltalán nem szeretné, ha diákok járkánának), szépen bezárta és hamisfalakat állított fel. Így már viszonylag nyugodt szívvel fogadhatta az ördögi kölköket.
Őmaga egy fekete kimonot visel, melyen vékonyan, lila színnel pókhálók tarkítanak itt-ott egy-egy pókrajzolattal. Álarca viszonylag egyszerű, mivel úgyis tudja mindenki róla, hogy kicsoda, így tulajdonképpen csak felesleges rajta.
Nagyot szusszant szemeit forgatva, amikor a diákok megérkeznek, de aztán egy gyönyörű mosolyt ölt fel magára, amitől azonban nem lett barátságosabb az arca. Aki jól ismeri már Akanet, az tudhatja, biztosan puskát tartottak a fejéhez, hogy mindezt megengedje.
Ugyan mindenki nevét ismeri és tudja, mégis ismerősöket keres a tömegben. Akiket hamarosan meg is talál Gerard és Erin személyében. Jelen esetben Christiannel már csak azért se foglalkozik, hogy tiltakozását és mély lázadását kifejezze ellene. Főleg azért, mert ez az egész az ő ötlete volt, a nőre már csak ráerőltette.
Odalépdel lassan Gerardékhoz, majd kedves mosollyal az arcán köszönti.
- Üdvözöllek titeket itt a lakosztályomban....
Majd egy kicsivel közelebb hajol hozzá.
- Remélem azért nem fog sokáig tartani....
Duruzsolja halkan, a hüllőtekintet pedig kifejezéstelenül továbbvándorol Erinre.
- Szervusz lányom!
Majd köhintve húzza el, íves szemöldökét felvonva kissé.
- Most anyaian meg kéne dorgálnom téged, hogy nem öltöztél fel szépen, giccsesen?
Kérdi dallamos hanggal, bár érezhető, hogy cseppet sem akart ő se kiöltözni erre az egész felhajtásra....

//Elnézést az összecsapott hsz-ért, kb. egy óra-másfél óra múlva leszek is. //