Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Átváltoztatástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next
SzerzőÜzenet
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Csüt. Nov. 26 2009, 17:18

Oké. Ő próbálkozik. Megközelíti a dolgokat balról, megközelíti a dolgokat jobbról, észak-keletről, meg észak-nyugatról, de mindig ugyanoda lyukadnak ki. A pasik semmire sem jók... Ha nem lenne küzdő szellem, most biztos szégyenszemre az íróasztalra borulna, és drámai hangon kérdezgetné, hogy "Miért én? Mit tettem, hogy egy ennyire makacs embert sodortál az utamba, Merlinem? Miért én?". De mivel Akane egy hozzá hasonlatosan makacs emberrel üldögél a tanteremben, ezért nem teszi, csak nagy levegőt vesz, és mondja tovább a maga érveit. Egy valamiben csak egyet kell majd érteniük.
- Akkor nézzük máshonnan - csillannak fel a szemei. - Késő délután van. A gyerekek lefárasztottak teljesen, egyik hülyébb kérdést tett fel, mint a másik - gondolatban itt nyakon vágja magát, mert hát ő nem szokott így gondolkodni, de most a nőre kell hatnia -, és az idegeid kivannak. A lakosztályod felé tartasz, ahol tudod, hogy vár valaki, akinek elmondhatod, hogy milyen idiótákkal vagy körül véve, még a fürdővizedet is elkészítheti, egy nyugtató hátmasszázs is belefér, meg egy ölelés, amibe szorosan belevonnak, hogy érezd, nem vagy egyedül - a vége nem úgy sikeredett, ahogyan szerette volna, de ha megint felhozza a szex témát, ugyanott lesznek, mint ahol a part szakad.
- Már, ha elfoglalod - csúszik ki a száján, és még egy vállvonást is fűz hozzá.
Pedig ő ma még nem is ivott alkoholt... Nem úgy, mint a kedves kollegina, aki meglepő gyorsasággal áll fel annyi alkohol után és még egyenesen is tud állni. Halkan kuncogni kezd, azért vallja be mindenki, ha éppen egy hatalmas asztalra mért csapás rángat ki valakit a gondolatai közül, két lehetséges változat van. Vagy a frászt hozzák rá, és kiborul a székből, vagy a nagy ijedség hatására kacarászni kezd. No, nála a második lépett működésbe. És Merlinre esküszik, hogy próbálja kontrollálni magát, és rendezni arcvonásait, de Akane tudtán kívül is elég viccesen reagál dolgokra, az egyszer biztos.
- Vicces, de tanultam rólad pár évvel ezelőtt - bólint a nő felé, de furcsa mód egyáltalán nem érzi úgy, hogy a nőt bármilyen nagyobb tiszteletben kellene tartania a kora miatt, csak mert annyit utazott az időben. Igazából semmit sem öregedett, és bölcsebb sem lett.
- Próbálkoztál már a jógával? - kérdezi hamiskás mosollyal. - A tartásod sokkal szebb lesz, meditálhatsz is, gyakorolhatod a helyes légvételt, és az itallal ellentétben ettől biztosan egyenesen fogsz járni - oké, őszintén szólva, ha már nem tudja komolyan győzködni a nőt, akkor kicsit ugratja. Igen, lemegy az ő szintjére. Mert jelenleg ezzel a makacskodással a nő úgy viselkedik, mint egy gyerek. Még akkor is, ha a kígyószemei villanása olykor nem sok jót ígér.
- De ugyanezt a férfit vissza is kaptad - azért köti ám az ebet a karóhoz.
Egyszerűen képtelen felfogni, hogyan akarhat a nő egy ilyen ajándékot eldobni. Ő mindent megtenne, ha visszakaphatná... őket. De nem lehet. Ez a makacs, végletekig hatalommániás, alkoholmámorban úszó nő pedig egy legyintéssel képes visszautasítani azt, ami másnak nem adatik meg. Ha nem erőltetné magára józan gondolkodásmódját, már valószínűleg jól megrázta volna a nőt. Így marad a bosszús sóhaj és egy legyintés, amikor a kérdéseire csak egy röhögés a válasz. Mintha falba ütközne. Tényleg mindegy honnan próbálja megközelíteni a dolgokat, mindenhol csak akadályokat lát, amiket egy ideig sikeresen rombol, aztán mikor már azt hinné, hogy talán haladnak valamerre, rájön, hogy ugyanott vannak, ahol a part szakad.
- Nem, csak úgy viselkedik, mint egy normális ember, aki nem gyáva ahhoz, hogy érezzen! - csattan a hangja, majd ajkába harap, ahogy az oklumenciával próbálja kicsit lehiggasztani magát. Lehunyja szemeit, és kiereszt egy reszketeg sóhajt.
- Ne haragudj - nem fűz hozzá többet. Most nem kicsit úgy érzi, hogy leszerepelt a szakmájában.
Aztán hirtelen elhallgat, amikor rájön, hogy mit hallott az előbb. Halkan hümmögni kezd, és lehet, hogy a nő kiállhatatlan, rengeteget iszik, és azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, de ő akkor is csak egy fiatal nő marad, akinek elég konkrétan elcs*szték az életét az ostoba neveltetéssel és a még ostobább, "ne érezz, és hatalmas leszel" felfogással.
- Ezzel csak egy baj van, Akane - szól hozzá halkan. - Nem úgy raktak össze kemény alkatrészekből. Hús-vér ember vagy, dobogó szívvel, esztelen gondolatokkal, ostoba viselkedési szokásokkal, mint mindenki más - tárja szét a karjait. - Akkor is érezni fogsz, ha eszméletlenre iszod magad, akkor is, ha gyilkos dühvel mész neki valakinek, akkor is, ha valaki megnevettet. Mert akár hogyan is hadakozol, el kell, hogy szomorítsalak, a hétköznapokban is érzel. De Christian, nos, ő nem hétköznapi érzelmeket vált ki belőled, és ez megijeszt téged.
- De mondok neked valamit - néz a nőre. - Én is megijednék a helyedben ettől az érzéstől. Mert már másodszorra akar ledönteni a lábadról ez az érzés, és van egy olyan gyanúm, hogy ez még intenzívebb, mint először volt.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Csüt. Nov. 26 2009, 20:52

Ahogy felveti a másik nő, hogy nézzék más szemszögből a dolgot, felvonja íves szemöldökeit, érdeklődőn. Magában persze kárörvendőn várja, hogy ugyan mit hoz fel megint a kollegina, amikor úgyse használ nála semmi sem. Csak az egy kérdés vetődik fel, hogyha nem hatnak nál a győzködő szavak, akkor mégis miért hívta magához a nőt? Nem éppenséggel ez volt a célja, hogy valaki végre meggyőzze, hogy rendben van az, ahogyan érez? Sajnálatos módon igen kétséges ennek a kimenetele, ha már a nő magát sem volt képes megváltoztatni gondolatmenetén. Nehéz több évnyi tanítást és felfogást egyszerűen csak kitörölni.
Nagyot kortyol a ki tudja hanyadik italból, miközben hallgatja a nő szavait. A végére mintha szemei enyhén elkerekednének, de aztán igyekszik arcát újra érzéketlenné tenni. Ez azonban láthatóan nem sikerül neki, hiszen a leírás majdhogynem teljesen stimmel a mostani mindennapjaira: mindig panaszkodik és mérgelődik ezt pedig előszeretettel adja elő Christiannek. Persze ilyenkor általában kétféle dolog történhet. Christian vagy elviccelődi az egészet, amit Akane igyekszik úgy reagálni, mintha fárasztó lenne, vagy felmérgeli annyira, hogy vita legyen belőle. Azonban akármelyik is történik, a nőnek sikerül mindig lenyugodnia. Vagy így, vagy úgy.
Éppen ezért erre a felvetésre nem is reagál semmit, azonban elég feltűnően az ital üvegének száját tanulmányozza, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga. Ebből az elmerengésből és csendességből azonban a következő szavak egészen kibillentik, azonnal Dorothea felé fordul és előrehajol teljes hirtelenséggel és abszolút nulla koordinációs képességgel. Így hirtelen pár centi választja el arcát a másikétől, miközben a kígyószemek kíváncsian villannak fel.
- Igen? Mit tanultál rólam? Arról, hogy hogyan döntöttem le a császár hatalmát? Arról, hogy valah egész hadseregeket is képes voltam likvidálni? Arról...
Itt elfintorodva húzódik vissza a székébe, hátát a háttámlának veti sóhajtva.
-...hogy a saját erőm szabdalt széjjel?
Tisztában van vele, mégsem örül neki túlzottan. Főleg annak nem, hogyha ott marad abban a korban, akkor soha nem jutott volna el a célkitűzéséig. Így legalább... kapott még egy lehetőséget.
A kérdésre megrökönyödve pislog párat a nő, majd kissé félrebillenti a fejét furcsálkodón.
- Jóga? Az meg micsoda?
Majd grimaszolva hozzáteszi, a hátát dörzsölgetve nyögve.
- A tartásommal nincs semmi gond. A ruháim és a papucsom több tonnával felérnek... Tudod milyen megkönyebbülés néha levenni a teljes felszerelést? Bár az igazat megvallva a szamurájpáncélok sokkal nehezebbek. Fúhh... de még mennyivel...!
Hördül fel, aztán a következő szavakra már újra elkomorodik egészen. Újabbat kortyol az italából, nagy lendülettel és nagy hévvel iszogat. Újabb érzékeny téma, amit nem igazán szeret taglalni Akane, mégis szükséges. A nő felcsattanása kissé meglepi, szemei enyhén elkerekednek, aztán oldalrapillant halkan mormogva.
- Akkor is csak egy idióta.
Makacskodik tovább, halkan, sértetten dünnyögve. Persze azért érződik a hangjában, hogy maga is elismeri a másik nő szavait, így nagyon nem is szívja mellre a kiakadást. Halkan felsóhajt oldalrapillantva, mélyen tanulmányozva a fapadló erezetének mintáját. Végül az eddigi folyamatos iszogatáshoz képest az asztalra pakolja üvegét, majd eltolja magától. Pedig még félig van benne ital...
Végighallgatja minden zokszó nélkül a másikat, aztán az utolsó szavaira képes csak felnézni elkerekedett, döbbent szemekkel meredve rá, mint aki nem is képes elhinni, amit a másik mond.
- Tényleg...?
Mered rá nagy szemekkel, aztán megköszörüli a torkát és feléfordul sóhajtva. Hosszú, fekete hajába túr halkan dünnyögve végül, körmeit az asztal lapján kopogtatja ütemesen. Erőteljesen elgondolkozik valamin, ez tisztán látszik, míg végül megszólal.
- Jin sohasem tolakodott ennyire, mint ő. Tudtunk egymásról mindent... Mindent. De mind a ketten tudtuk, hogy valamelyikőnk megöli a másikat. Mert... mert eredendően így volt elrendelve, azt már akkor is tudtuk, amikor a császár bemutatta őt nekem, mint személyi testőröm. Tudod, ő volt az a tipikus tiszta szívű harcos, akinek a törvény és a császár parancsol...
Felsóhajt, majd halkan mormogja fejét csóválva.
- Ennek ellenére mégis elnézte minden egyes tettemet, amit elkövettem.-elmosolyodik- Régen nem voltam ennyire puhány, mint most.
Látszik rajta, hogy nagyon a múltban jár most gondolataival, tekintetéből ezt könnyen ki lehet olvasni. Azonban egy bizonyos személy gondolata visszazökkenti múltból a jelenbe.
- De Christian egészen más... teljesen más. Így is eléggé zavaros, hogy meg akarom oldani az ágybeli gondjaimat miatta, miközben az lenne a leghelyesebb, ha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Ő-nem-olyan-mint-Jin! Ez egy vadember!
Hangsúlyozza fejét rázva feszülten és idegesen. Elkínzottan sóhajt fel, majd egyenesedik fel a másik nőre pillantva kígyó tekintetével.
- Te mit tennél, ha találkoznál régi nagy szerelmeddel, de teljesen más, mint amilyennek anno szeretted? És ami még zavaróbb, hogy így még jobban tetszik....?!

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Csüt. Nov. 26 2009, 22:17

Valami történt. Valamit mondania kellett, mert Akane szó nélkül hagyta azt amit mondott, pedig elég szép kis monológot vágott ki az imént. Valami történt, és ez jó. Valami, ami most elég energiát ad neki ahhoz, hogy folytassa a beszélgetést, és valamiért még a szeme is újra visszanyeri magabiztos csillogását. Csak kellett ahhoz valami pozitívum, hogy ne érezze azt, feleslegesen próbál meg segíteni, a nő elzárkózik minden elől. De áttörés történt. Ha írna naplót, ezt feljegyezné, csak, hogy évek múltán lássa, nem is olyan gond, ha néha türelmes és megértő marad. Az átlagosnál is jobban.
Dorotheára jellemző valami. Vagyis sok minden jellemző, de egy valami túlságosan is. Az pedig nem más, mint a kíváncsiság. De a szakmáját tekintve ezt mindig kordában kellett tartania. De Akane most úgyis be van csípve, és még kimondott szemkontaktus sem kell, vagyis nem végig, hiszen nem emlékképeket akar megnézni, csupán érzéseket. Tudnia kell, hogy miért hallgat a nő. Csak egy pillanat az egész, és máris a nő elméjében van. Nem hatol mélyre, szinte csak a felszínen lebeg, és finoman, szinte észrevétlenül keresgél a jelenleg ezzel a kérdéssel foglalkozó gondolatok között. Hamar megtalálja, amit keres, és elégedetten mosolyodik el magában. Ezek szerint rátapintott valamire. Amilyen óvatosan csak lehet, megszakítja elméjük között a kapcsolatot. Ha szerencséje van, a nő nem vett belőle észre semmit. Ha igen, nem érezhetett mást, csak valami furcsa, pozitív energiát, egy finom szellőt, ami könnyű szárnyon lebegtette pár másodpercig. De foghatja azt az italra is.
Mindenesetre az ő arcán egy pillanatra feltűnik egy örömteli mosoly, majd gyorsan el is rejti azt. A megszerzett információt pedig galád módon majd felhasználja valamikor. Annyira elmerül a tervezgetésben, hogy már csak azt veszi észre, hogy alig van egy kis hely az ő és a kollegina orra között.
- Ööö, eszkimópuszit nem adok - neveti el magát az abszurd pillanaton, és egész jól elkacarászik bolondos kis szösszenetén. - És, hogy mit tanultam rólad? - gondolkodik el egy pillanatra. - A sötét varázslók/boszorkányok besorolásnál említették meg a nevedet, ez gondolom, örömmel tölt el - néz fél mosollyal a nőre. - Bár, meg kell mondjam, az akkori könyvekben, és ez most tényleg nem sértés akar lenni, de sokkal kedvesebbnek ábrázoltak, mondhatni - erősen küzd a nevetéssel -, felettébb bűbájosnak - nyel egy hatalmasat és póker arcot vág, hátha ez kihúzza a slamasztikából. Majdnem sikerül neki.
- Arról nem is beszélve, hogy japán nőként voltál ábrázolva - vonja össze egy pillanatra a szemöldökét. - Írták, hogy szeretted volna megkaparintani a világhatalmat, de ez sohasem sikerült neked, bár az átváltoztatástan terén te tetted le a nagyobb alapokat - bólint a nő felé nem titkolt tisztelettel, azért a nő tudhatott valamit már akkor is, és ő, mint szintén animágus, ezt a tudást elismeri. - A környezetedben élőket sikeresen tartottad a zsarnokságod uralma alatt, mégis tény, hogy az akkori könyvek szerint nem tudtad kontrollálni a mágiádat, ezért az szó szerint szétszakította a testedet - borzong meg láthatóan.
- Tudod, az előbb a jógával csak viccelődtem - legyint egyet rózsás, piros arccal. - De oklumenciát tanulhatnál, vagyis az elme védelmét - veti fel az ötletet. - Ha megtanulsz oklumentálni, megtanulod irányítás alá vonni az érzelmeidet, de leginkább a dühkitöréseidet. Ehhez kell egy nagyobb fokú bizalom - néz tétován a nőre. - De gondoltam, ha már ennyire el tudunk beszélgetni, talán azzal is megpróbálkozhatnánk. Szívesen segítenék neked - ajánlja fel segítségét. - Nem kell most válaszolnod - vonja meg a vállait -, csak tudd, hogy a lehetőség adott - mosolyodik el.
Igen, itt őszinte segíteni akarásról van szó. Meg talán arról, hogy sajnálja, hogy felcsattant, de leginkább mégis csak azért, hogy segítsen. Mert ő ilyen.
- Akkor én is idióta vagyok - súgja komikusan oda a nőnek, majd legyint egyet.
Nem mond többet, a nőnek meg kell küzdenie a saját démonaival. Látja, hogy most feltűnően kerülik vele a szemkontaktust, és megint sejti, hogy valami olyasmibe mászott bele, amivel a malmára hajthatja a vizet. De most nem kutat a másik gondolatai között, csak vár. Ez volt az egyik, amit meg kellett tanulnia az iskolában. Türelmesen várni, kivárni azt, hogy a másik megnyíljon és beszélni kezdjen. A kérdésre csak bólint egyet.
- Aha, tényleg - egyszerű válasz, kicsit laza is, de tényleg így gondolja, és nem kell fűzni hozzá semmit.
Szinte lélegzetvisszafojtva, mozdulatlanul hallgatja Akane visszaemlékezését, és csak lopva mer letörölni egy kicsordult apró kis könnycseppet. Ha ez most egy könyvben lett volna megírva, biztosan ott kuporogna a kandalló előtt, és egy rakat zsepit telesírt volna. Ez egyszerűen...
- ...annyira gyönyörű - súgja, de alig hallhatóan, és inkább magának, igazából észre sem veszi, hogy hangosan is kimondta. - Olyan nagyon irigyellek jelenleg - mondja ki most már érthetően, de inkább halkan, olyan merengősen. - És még te mondod azt, hogy nem tudsz, hogy nem akarsz érezni? - kérdezi meglepetten. - Én még soha, senkinek nem nyíltam meg ennyire, és irigyellek, amiért te ezt a törékeny csodát már egyszer megélhetted - nyögi ki, majd előre dől ültében a kérdés hallatán.
- Hogy mit tennék? Foggal-körömmel harcolnék érte, és kikaparnám annak a szemét, aki csak megpróbálna szemet vetni rá - villant fel egy ragyogó mosolyt. - Akane, ilyen szerencse nem ér mindenkit, értsd meg - közel van ahhoz, hogy tényleg felpattanjon, és megrázza a nőt. - Használd ki ezt a szerencsédet, és élj a mának, légy boldog, mert sohasem tudhatod, hogy mit hoz a holnap. Mert, ha eljön, és egy nap megint nem lesz majd veled, elmondhatod, hogy éreztél, hogy éltél, hogy volt miért, hogy volt kiért intenzív pillanatokat megélni. Még, ha az csak egy hatalmas veszekedés, és egy igazi, forró csók is - néz a nőre, miközben szenvedélyesen csak mondja a magáét.
- És persze, hogy most más - néz a nőre. - Egy teljesen más korban, más származással megáldott Jint kaptál vissza, Chris személyében. De ez nem feltétlenül rossz, hanem izgalmas. Te tudod, milyen volt, tudod, hogy mit hozhatsz talán ki belőle. Rossz nem lehet, nem igaz? Hiszen egyszer már...szeretted őt - súgja kicsit érzékenyen, majd hatalmasat sóhajt, csoda, hogy nem remeg bele a kastély.
- Na, most megköszönnék egy pohár, édes fehérbort.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Nov. 27 2009, 03:48

Természetesen észre sem veszi, hogy a fejében, illetve a gondolataiban turkálnak, hiszen a nőnek nem erőssége ez a tudomány. Ráadásul a teljes elázottságnak köszönhetően alig érez valami kis utó-, avagy mellékhatást. Persze valószínűleg jobb is, ha ebben az édes tudatlanságban maradna, nem biztos, hogy örülne ha ezt megtudná. A nő szavaira meglepetten pislog kissé, de persze utána már ül is vissza szépen a saját székében, távolabb a másiktól.
- Eszkimópuszi? Az meg mi?
Kérdi furcsálkodón, összevonva a szemöldökét. Tulajdonképpen az ő korában nem igen voltak tájékozottak a különféle népekről, hiszen az utazások is eléggé nehézkesek voltak, illetve az információk áradata sem éppen gördülékenyen mentek anno. Tehát fogalma sincs kik azok az eszkimók, mi is az az eszkimópuszi, azt meg végképp nem érti, hogyan jött mindez most hirtelen. De láthatóan nagyon vicces dolog, mivel a másik nő halkan kacag rajta. Dehát ha neki jól esik...
Ahogy hallgatja a másikat, az első szavaira szélesen, elégedetten mosolyodik el bólogatva lassacskán aprókat.
- Igenigen... Ez azért remek.
Vigyorodik el szélesen, hiszen ha már nem tudta elérni a nagy világhatalmi tervét, legalább a gonoszok közé sorolták, ami azért haladás. Majd tesz róla, hogy ebben a korban sikerüljön elérnie azt, amit akkor nem. Hiszen ez volt idejövetelének egyik célja. A következő szavakra azonban megrökönyödötten pislog nagyokat.
- Kedvesnek...? Egy kedves japán nőnek? Ez komoly?
A megrökönyödés hamar átcsap nevetésbe, aztán vigyorogva csóválja meg a fejét. Láthatóan ezek a dolgok igencsak felvidítják, vagy csak a piától találja már olyan viccesnek a dolgot. Ennek ellenére jóízűen nevet és széles mosollyal az arcán veszi elő legyezőjét, magát legyezgetve.
- Jól van... a japán nő kinézet nem probléma, elvégre...
Végigmutat magán mosolyogva.
-...nagyon szeretem magát a kultúrát... a ruházatukat, mindent.
Magyarázza, majd a következő szavakra biccent egy aprót. Igen, ezzel a részével már tisztában is volt, bár nem valami kellemes visszahallani általában. Az átváltoztatástanos résznél kissé meglepődik, de aztán a könyveire pillant és a polcon lévő üvegekre, véredénykékre és egyéb átváltoztatásokhoz szükséges dolgokra. Elmosolyodik szórakozottan, visszapillantva a nőre.
- Nos... Legalább az a sok évnyi gyakorlat megérte.
A kígyó szemekben nem titkoltan büszkeség csillan meg, elvégre ez a mágiaág nagyon a szívéhez nőtt és igen sokat foglalkozott vele, fejlesztgette. Ha csinált is valami jót az életében, az bizony ennek a mágiának a tanulása és fejlesztése volt. Amit a mai napig is folytat továbbra is, hiszen mostanság nagyban dolgozik például a vérszerzetek vérének felhasználásán. Ez persze Weeko terrorizálásával is jár, dehát... ahogy mondják: a cél szentesíti az eszközt. És most az újabb fejlesztések érdekében képes minden eszközt megmozgatni, az tény. S mivel most már tudja, hogy ezen a téren alapokat rakott le, éppen ezért a mostani világban, korban is nagy lépéseket akar tenni a haladás érdekében. Az ötletre furcsálkodva pislog kicsit a másikra, de aztán érdeklődőn hallgatja. Ha megtanulná az érzéseit irányítani, ezzel együtt a dührohamait is, akkor többé nem lennének azok a hullámok. Ha nincsenek hullámok, akkor nem kell aggódnia a 80%-osan biztos halálától. Kifejezetten ígéretesnek hangzik.
Helyeslőn bólogat nagyokat, bár most nem igazán tud dönteni, hiszen elég sok pia van a szervezetében, illetve a gondolataiban is. Azonban ital ide, ital oda eléggé jól hangzik az ajánlat. Éppen azért elmosolyodik halványan biccentve egy aprót.
- Amint kész vagyok rá, küldök levelet.
Jelenti ki határozottan, s remélhetőleg, hogy legközelebb józanul is jó ötletnek fogja tartani. Persze kétségtelenül így lesz, ezt borítékolhatja Dorothea száz százalék biztosan. Miközben mesél, észreveszi, hogy Dorothea... a nő könnyezik?
Meglepetten pislog párat és vonja fel a szemöldökét, elvégre ez egy igen meglepő dolog számára, főleg úgy, hogy Akane soha nem sírt még. Még akkor sem, amikor megölte Jint. Akkor sem, amikor eltemette a hátsó kertben. Nem, még sohasem, így nem is tudja elképzelni, hogy hogyan vihet rá valakit erre a cselekedetre. Ráadásul hallja is a nem hangosnak szánt szavakat, így kissé megrökönyödve pislog a másik nőre.
- Gyönyörű? Ez csak egy átlagos történet egy átlagos korból.
Legyint egy aprót, majd elfintorodik fejét csóválva.
- Tudod te, hogy hány hercegnőről és királynőről hallottam akkoriban, hogy a saját testőrükbe, vagy lovagjukba szerettek bele? Én nem akartam ebbe a....a... a divatba esni. Már maga az ilyesféle gondolat is halva született ötlet volt.
Még mindig döbbenten pislog nagyokat a másik szavaira. Erősen kételkedett, hogyha valakinek előadja valaha a sztoriját, az így fog reagálni erre. Ráadásul csodának titulálja, aminek nem igazán nevezné, de... igazából nem is tudja minek nevezhetné. Fogalma sincs, hogy mit is élt át akkoriban, hogy minek is nevezhetné pontosan.
- Dorothea, ez csak egyszerű és furcsa kapcsolat volt.
Több volt annál, ezt ő is tudja. Amint előredől a nő, úgy hátrál ő egy kicsit, bár ebből elég nagy hőkölés jön ki, aminek köszönhetően bevágja hátát a széknek. Felszisszentve dörzsölgeti meg azt, majd sandít vissza a nőre. Igen szenvedélyesen és igen jól beszél, ezt még neki is el kell ismernie. Elkerekednek enyhén a kígyó szemek, ahogy hallgatja a másikat. Azonban ahogy végighallgatja mindezt, nem tud utána rögtön szólni. Nagyon, nagyon hosszú ideig inkább csak csendben gondolkozik, ami egy kissé nehézkes, hiszen a piától koncentrálni nem éppen a legkönnyebb dolog. Ezt még egy kicsit emészgetnie kell, még egy kicsit rágódnia kell, de ebből most kizökkenti a kollegina. Felé kapja hirtelen a fejét, aztán biccent egy aprót hebegve-habogva, nehézkesen felegyenesedve, erőteljesen kapaszkodva az asztallapba, halkan dünnyögve.
- Hogy mih...? Bor..? Édesfe...fehér?
Zavartan pislog párat, de aztán egyik másik útbaeső bútorba és dologba kapaszkodva jut el egészen a szekrényig, ahol halkan, az orra alatt motyogva keresgél az üvegek közt. Végül diadalittas mosollyal, kábultan mutatja fel az üveget, majd ugyanolyan módszeres lassúsággal és kapaszkodással jut vissza az asztalához, ahol nagy nehezen végül helyet foglal újra a székében. Zavartan pillant körbe, mert egy újabb gondba ütközik: nincs pohár. Mivel Akane többnyire üvegből iszik (túl lusta, hogy kimérje az adagját folyamatosan egy kis pohárban), de végül megoldja a dolgot nagyon ügyesen. Tapsol egyet és az asztalon már meg is jelenik egy üvegpohár, azt nyújtja Dorothea felé az üveggel együtt, jelezve, hogy szolgálja ki magát csak nyugodtan, amennyi jól esik neki. Akane hallgat és mélyen elgondolkodik magában, hogy mit is tegyen, erősen szugerálva az asztalon lévő saját üvegét.
- Szóval... harcoljak érte? Én? És ez... izgalmas? Úgy gondolod?
Kérdi egy csipetnyi döbbenettel, nem igazán tud napirendre térni a dolog felett. Végül nagyot sóhajt és a nagy sóhajjal együtt meghúzza az italát, mintha ettől a mozdulattól minden újra a régi kerékvágásba menne minden. Nagy lendülettel csapja az asztalra az üveget és szélesen elmosolyodik, kihúzva magát.
- Tudod mit? Mostantól fogva nem akarom megölni! Legalábbis ha olyan dolgot nem tesz, nem ölöm meg. De... nem adom meg neki azt az örömöt, hogy csak úgy könnyedén a karjaiba hulljak! Nemnemnemnemnemnemnemneeeeem... Szenvedjen csak még egy kicsit! Ez egy másik kor, egy másik Jin, egy másik ember, egy másik... történet.
Felemeli üvegét, koccintásra, elvigyorodva.
- Igyunk arra, hogy.... teljesen elment az eszem!

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Hétf. Dec. 07 2009, 23:46

Jókedvűen kacarászik, és valljuk be, ebbe jó nagy adag megkönnyebbülés is van. Örül, hogy nem bukott le legilimentálás közben, kicsit kínos lett volna magyarázkodni, főleg, mert megkérdezés nélkül ez nem is igazán legális. De ha kell, ő tud nagyon mélyen hallgatni is ám, nem csak beszélni. Természetes, hogy nem fogja magát bajba keverni.
Bár a mosolygást nem, a nevetést abba hagyja.
- Az eszkimópuszi az, amikor két eszkimó összedörgöli az orrát. Náluk ez a puszi - adja meg készségesen a választ.
Az elégedett, széles mosoly láttán látványosan hangosan felsóhajt, de látszik rajta, hogy inkább szerepel, mintsem komolyan bosszankodik. Már kezd egészen hozzászokni a _nagy és gonosz nő vagyok, és egyszer elfoglalom a világot, és az úrnője leszek_ álmoknak. De azért még rá kell játszania.
- Gondoltam, hogy ez tetszeni fog neked - forgatja meg a szemeit, és még egy apró grimaszt is tűz hozzá. Különben is, Akane megrökönyödött arcát látva, ezt a pillanatot senkivel sem cserélné el, megdolgozott érte.
- Bizony - kuncog -, de képzeld el, az ember azt várná, hogy tényleg egy gésa tipeg majd eléd, erre, nem mintha a származásoddal bármi gond lenne, erre egy teljesen más nővel találkozhatunk - jókedvűen nevetgél, számára tényleg szórakoztató a dolog. - Látnod kellett volna azt a könyvet, szó szerint tényleg elbűvölő és bűbájos voltál rajta - halk, csukló szerű hangot ad ki, de derekasan küzd a nevetéssel.
- Bár, azért az elgondolkodtató, hogy vajon azért ábrázoltak így, mert ilyen szempontból kevés információ maradt rólad, vagy azért, mert valaki így akart bosszút állni rajtad, esetleg tréfát űzni belőled? - kérdezi töprengő arccal.
- A kimonóid tényleg szépek - csillan fel szeme, most a nő beszél belőle. - Utazásaim során én is beszereztem pár különlegesebb darabot, féltve is őrzöm őket - mélázik el keveset, majd legyint egyet. - Ne is figyelj rám, nosztalgiázom - forgatja meg szemeit, és közben bólint a nő kijelentésére.
- Tényleg megérte - helyesel, nem is tudva, hogy Akane még a régi módszer szerint tartja az átváltoztatástan órákat, és nem használ pálcát. - Én ennek a tantárgynak köszönhettem sokszor, hogy elszabadulhattam, ha mindenből és mindenkiből elegem volt. Olyankor csak repültem, és a levegőben szárnyalva elfelejtettem minden gondomat és bajomat - lesöpör pár láthatatlan szöszt a nadrágjáról, majd egy kis grimasszal folytatja tovább. - Megint azt mondom, hogy ne is törődj velem, hiszen rólad van jelen esetben szó, és nem rólam.
Tényleg kicsit elmélázik beszélgetés közben, és a saját dolgai is lassan feltörnek benne, de azért többé-kevésbé tudja őket kontrollálni. A felajánlása pedig tényleg őszintén jött, mindenféle érdeket mellőzve. A nő mégis csak a tanári kar tagja, és inkább legyen erős, minthogy legkésőbb negyven évesen meghaljon májnagyobbodásban, mert halálra itta magát.
- Várni fogom - villant fel egyet őszinte és boldog mosolyából.
Ha segíthet, ő örül. Ilyen természete, a mentalitása. Az pedig, hogy el is tud érzékenyülni, nos, azon nem kell megrökönyödni, sem nagy szemeket mereszteni. Egy modernkori nőnek ezek a történetek igenis gyönyörűek.
- Igenis gyönyörű - teszi hozzá sértetten szipogva egyet. Most tehet róla, hogy lelke mélyén szereti, sőt, imádja a szerelmes regényeket? - Nem átlagos történet, mint ahogyan a példa is mutatja, ti sem voltatok átlagos emberek - már-már rendezi vonásait, de azért a szemeiből süt, hogy ha megfeszül, Akane akkor sem tudja abbeli hitétől eltéríteni, hogy ez a történet nem gyönyörű. Mert az. És romantikus.
- A szerelem sokszor furcsa és különleges, de sohasem egyszerű - hangzik az örök optimista hangján egy tőle egy újabb kis bölcselet.
A nő fura riadalmát, hátra hőkölését élvezi, éppen ideje, hogy ne ugráljon az idegein, hanem észre vegye a szavai értelmét. Ha valakinek egy ilyen szerelmet ajándékoz a sors, a francba is, használja ki, ne legyen ostoba, és ne sétáljon el mellette.
- Igen, édes, fehérbort, kérlek - sóhajtja, miközben kicsit fáradtan megmasszírozza halántékát, és beletúr zabolázhatatlan, finoman göndör tincseibe.
Aztán hátra pillant a nőre, és újra minden izma megfeszül, hogy ha kell, gyorsan kiszórhasson a nőre egy bűbájt, ha esni készülne. Egészen addig ebben a merev tartásban ül, míg a nő újra le nem ül. Csak akkor enged fel megint egy kicsit. Egy kis bűbáj, s a dugó már az üveg mellett fekszik, ő pedig tölt egy keveset a poharába. Kényelmesen hátra dőlve kortyol bele a nedűbe, és még a szemeit is behunyja egy pillanatra. A kérdésre egy szemmel felsandít, majd visszahunyja, újabb korty bor következik, majd szemeit kinyitva bólint egyet.
- De még mennyire, hogy izgalmas. Hódítsd meg őt - csillan fel a szeme. - Hagyd, hogy udvaroljon, hogy néha bókoljon neked. Lopj tőle röpke csókot, majd menj tovább a dolgodra. Kóstoltasd meg vele a mézet, de engedd, hogy sokat torkoskodjon belőle - néz jelentőségteljesen a nőre, remélve, hogy érti a hasonlatot. - De ne taszítsd el magadtól, hanem becsüld meg őt, és a sors adta lehetőséget - inti meg a nőt ujjával, mint egy makacs lányt. Aztán csak kicsit ugrik meg az asztalra csapott üveg miatt, utána már helyeslően bólogat.
- Na látod, így kell gondolkodni. Ebben a világban így kell ezt - ragyog az arca, hogy valamit már elért a nőnél.
Ő is felemeli poharát, de a tósztra csak megforgatja szemeit.
- Igyunk egy új kezdetre és szebb jövőre! - hozzá koccintja poharát az üveghez, majd elégedetten kortyol bele a borba. Finoman hátradől a széken, majd érdekes pillantást vet a nőre.
- És, hogy akarsz hozzá fogni a Christian projecthez? - kérdezi halkan kuncogva. - Van már valami ötleted erre nézvést?

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Csüt. Dec. 10 2009, 09:10

Az eszkimópuszi magyarázatára csak teljes megrökönyödéssel sandít kolleginájára. Nem kezd el magyarázkodni, miszerint nem hogy nőtt nem szokott megpuszilni, de úgy általánosságban véve senkit sem részesít ebben a "kegyben", márha lehet ezt annak nevezni. A nő minden érintési formát csak akkor vesz igénybe, ha azt érdekei is úgy kívánják, vagy éppen valami kifejezetten módon akar hatással lenni egy emberre, hatalmat gyakorolni felette. Az álmai pedig természetesen továbbra is töretlenek a világuralommal kapcsolatban. Még ha esély sincs erre, akkora sem adná fel, elvégre ő egy nagyon makacs ember, nagyon makacs elvárásokkal magával szemben.
- Még szép, hogy tetszik! Legalább azok a szép, gyilkos régi idők megérték.
Elvigyorodik szélesen, gonosz felcsillanással a szemeiben, ahogy visszagondol még arra a szép, sötét középkorra, melyben élt. Lehet úgy venni szavait, mintha általánosságban venné a gyilkolást és a halált. Azonban lehet akár úgy is értelmezni, hogy csakis a saját kis életére összepontosítunk. S ha utóbbi az igaz, akkor bizony az embernek nagyon gyorsan leesik, hogy rengeteg embert megölhetett a nő. Ha sokat nem is közvetlenül, de közvetve rengeteget a törvényeivel, határozataival és parancsaival, melyeket a császáron keresztül vitt véghez.
A kuncogásra csak egy megrovó pillantást küld, elvégre ez neki nagyon nem vicces gondolat.
- Nem szerettem feltétlenül nyugatinak lenni... Rossz helyre születtem és kész.
Szegi fel az állát büszkén és egyben kifejezetten arrogánsan is, majd a következő szavakra már figyelmeztetőn mordul fel.
- Hát sem elbűvölő, sem bájos vagyok! Szemen szedett rágalmazás!
Morogja felháborodottan, aztán csípőre teszi a kezét és folytatja.
- Akárki is hagyta meg ezt így az utókornak, remélem forog a sírjában.
A feltételezésre már csak könnyedén vállat von.
- Valószínűleg nem túl sok maradt rólam meg. Mellesleg úgy tudom, hogy a modernkor feltételezése szerint Japán sokkal később nyitotta meg kapuit Nyugat felé, mint ahogy én elmentem oda. Gondold csak el, mennyire ciki lehetett szegényeknek, hogy egy nyugati, aki ráadásul még nő is, tönkretette jó időre birodalmukat, illetve kinyírta császárukat. Te sem hagynál ilyen szégyenfoltot az utókorra.
Magyarázza készségesen és unott hangon, bár azért valahol mélyen nagyon is bosszantja, hogy volt pofájuk kihagyni a történelmükből és teljesen másképpen beállítani az utókor számára. Ekkor terelődik a szó a kimonókra, s természetesen Akane szemei is felcsillannak, hiszen akármilyen hihetetlen dolog, de nőnemű, tehát nagyon is kedveli az ilyen témát, habár nem sok egyén akadt/akad, akivel ezt kibeszélhetné.
- Úgy gondolod? Igyekeztem minél több darabot megtartani magamnak. De...
Sóhajtva húzza el a száját.
- Így se maradhatott meg sok a császárnői ruhatáramból. Jó párat már ebben a korban kellett megvennem magamnak.
Hiába a másik nő elmélázgatása, Akanet azért valahol mélyen legbelül érdekli a másik nő. Ennek persze hangot is ad, morrantva.
- Ha már én kiöntöm a legidiótább gondolataimat, engedélyezem a nosztalgiázásaidat.
Közli nagylelkűen, mintha ezzel ő tenne a másiknak szívességet. Valójában azonban mégsem közölheti ezt kedvesen és érdeklődőn, nem? Ellenkezne az imázsával egy ilyen kis apróság. S mivel tulajdonképpen érdekli, amit magáról mond Dorothea, felvont szemöldökkel hallgatja az átváltoztatástannal kapcsolatos, animágia élményeit . Arcán egy aprócska fél mosoly jelenik meg, de gyorsan le is törli onnan, mielőtt árulkodó nyom lehetne belőle. Őmaga is nagyon szeretett és szeret átalakulni kígyó formájába, hiszen akkor bárhova eljuthatott és sokkal veszélyesebbnek, legyőzhetetlenebbnek is érezte magát. Azonban amióta az iskolában van, nem alakult át legnagyobb sajnálatára. Persze, ami késik, nem múlik alapon majd bepótolja később.
Látja a másik arcán az eltökéltséget, így csak egy lemondó sóhajjal nyugtázza, tarkóját dörzsölgetve mormogva.
- Rendben. Akkor gyönyörűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű.....
Nyújtja el, majd nevet fel keserédesen és mosolyogva pillant a másik nőre.
- Bár tényleg nem tudom mi a gyönyörű abban, hogy megöltem őt.
Ha van is valaki áldozatai közül, akinél kifejezetten sajnálta, hogy meg kellett tennie, hát az Jin volt. Az egyetlen olyan gyilkossága, amire egyáltalán nem büszke, mégis szükségesnek tartotta ezt a cselekedetet már akkor is. Mert abban az időben, azzal a Jinnel, azokkal az átkozott konzervatív törvényekkel nem lehettek volna úgyse boldogok.
A heves szavakra és tanácsokra szemöldökeit megrökönyödötten vonja fel, homlokát ráncolva. Majd elvigyorodik szélesen, gonoszul, szinte dallamosan dudolászva.
- Attól, hogy az eddigi delikvenseim meghaltak az ágyban, még tudok hódítani. Mit gondolsz hogy értem el a császárnál, hogy a házasság után jó pár évig ne legyen nászéjszakánk?
Kérdi felhördülve és háborogva, azt már persze nem teszi szóvá, hogy ugyan a hódításhoz ért, ám pár fontos dologhoz cseppet sem. Annyira azonban nem ostoba, hogy ilyesmivel büszkélkedjen, így inkább nem szól egy szót se ezekről az apróságokról. Majd ha oda jutnak egyáltalán akkor megoldja. Valahogy. Biztosan.
A nagy beszéde és a koccintás után jól meghúzza italát, hogy aztán szélesen elvigyorodva sandítson a másik nőre, elégedetten, teljesen szétázottan, ahogyan azt illik.
- A Christian projekthez...? Hrmmmmm..... Még semmiiiii ötletem nincs! De majd töröm a fejemet rajta... Ha már itt tartunk... a fejem...
Nyögve dörgöli meg az említett testrészt, láthatóan igencsak megfájdult neki. Lehet, hogy már olyan régóta iszik, hogy ez már másnaposság? Minden esetre most nyöszörögve egyenesedik fel ingatag léptekkel és zavartan pislog Dorothea felé.
- Csicsikálok kicsit és megálmodom a megoldáááást.
Újabb széles vigyor ül ki a képére, azonban a következő pillanatban visszazuttyan a székére és hanyatdől a puha háttámlánának dőlve, majd úgyahogy kissé összegömbölyödik, halkan mormogva, dudolászva, tulajdonképpen már félálomban mormogva.
- Akácos úúúúúúúúút..... ha végig megyek rajtad ééééééén, eszembe juuuuuut egy régi szép regééééééény: Nyáreste voooooolt.... hukk.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 15:49

*Fájdalmas mosollyal az arcomon lépek be a tanterembe, s nézek körül lecsukódni akaró szemekkel. Álmos vagyok. Az álom úgy akar földbe döngölni, mint múlthéten az a nagydarab srác a városban. Megdörzsölöm kipirosodott szemeimet, s lassan slattyogva foglalok helyet a terem közepén. Egyedül vagyok. Egyetlen gondolatom azonban mégse a tanári asztalon való pinpongozáson kering, hanem a puha ágyamon, ahová ahelyett, hogy most itt ülnék, elengedve magamat pelehuppannák. Eme gondolatra mosolyogva hunyom le szemeimet, s lazítom el testem minden porcikáját. A szék nyikorogva engedi meg magát, végül lábai feladják a súlyommal való küzdelmet, s eltörnek. Bágyadtan bámulok a tábla felé, mi a franc történt? Köhögni kezdek, s az orrom sem bírja tovább, kénytelen vagyok sajgó fenekemet felemelni, s farzsebemből előtúrni a zsebkendőmet. Ez az influenza.
Reggel már arra ébredtem, hogy manduláim vetekednek a kstély méretével, nyelni is alig tudok. Pár percnyi köhécselés után már az okát is tudtam fáradtságomnak, félpercenként felébredtem kifújni az orromat. Muszáj lesz oda...arra az eszement, szutykos helyre elmennem, a gyengélkedőre, hogy halálos betegként feküdjek fél évig egy ágyon, szagolva azt az iszonyatos klórszagot, ami a mugli kórházak folyosóin is uralkodik. Végül fáradtan, de kényszerített mozgással foglalok helyet az első sorban, legalább röhöghet egyet a sensei fiai egyikén. Ha szerencsém van, a bal horogjától sikeresen fel is ébredek.
Kiráncigálom jegyzetfüzetem, tollam, és könyvem egyikét a szűk homártasimból, s röhögve helyezem az asztallapra. Kész irónia ez a táska, apám megint megtalálta a megfelelő karácsonyi ajándékot a számomra...mind mindig. Halk sóhajokkal veszem tudomásul, hogy hamarosan elkezdődik az óra, s rákényszerülök az új év új tananyagainak alapos bemagolására.*
Vissza az elejére Go down
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 15:59

*Megint óra, s nem is akárkivel! Akane sensei-el. Bár Konidik még nem nagyon ismeri módszereit, sokat hallott már a róla. Nem akar elkésni, hát gyorsan fölkapja talárját és bepakolja táskáját. Tankönyv, pergamen, penna, tinta. Ezeket teszi be. Még egyszer ellenőriz mindent. Aztán mikor már teljesen meg van róla győződve hogy minden megvan, akkor becipzározza, majd hátára kanyarítja azt a tárgyat amibe az imént beletette cuccait. Sietve megy, bár tudja, nem fog elkésni. Sőt, még elég korán van. Nem lehetnek olyan sokan a terem előtt. Sejtése beigazolódik. Egy diák várakozik a teremben.*
- Szia!
* Köszön, majd leül egy elöl lévő padba, majd elővesz minden dolgot, amire szüksége lehet. Kicsit elhúzza a száját, mikor visszaemlékezik arra hogy azt mondták neki hogy vérrel szoktak köröket vagy miket rajzolni. Koni azért kíváncsian várja hogy mit hoz a jövő, pontosabban, a mindjárt kezdődő óra...*

//Tudom hogy vérszegény, de nincs sok időm, azért az órán itt leszek Very Happy//

_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 16:35

Szörnyű, hogy ez is eljött....vagy éppen jó?
Magamra veszek egy fehér blúzt, kicsit áttetszik rajta az alatta jelenleg felvett melltartóm, ami elég kellemetlen érzést kellt bennem, s olykor pántját igazgatom. Szoknyát húzok hozzá, egy szépen rikító pirosat. Felhúzom fekete csizmámat, mely térdem alatt végződik, majd hajamba teszek még egy pántot, hogy jelenleg fekete hajamat, melyben piros csíkok vannak hátrafogjam vele. Egy pillantás a tükörbe, és indulás.
Karomra kapom előkészített Átváltoztatástan felszerelésemet, a hozzá szükséges pennát, pergament, csizmám szárába csúsztatom pálcámat, és elindulok. Bár a pálcára ezen az órán nem sok szükség van, hisz a sensei nem részesíti előnyben, de akkor sem indulok el nélküle már. Régebben én sem szerettem használni, a bűbájokkal foglalkozni, de jelenleg egyre inkább érzem annak előnyeit.
Elég hosszú lépcsősor vezet le az alagsorba, különösen, hogy a toronyból kell lecaplatni, de most van időm, így kényelmesen lesétálok, hogy a terembe benyissak. Bent két fiú várakozik, akiket ismerek is, úgy ahogy. Konit kicsit jobban, de Daeron-nal is összefutottam már órákon. Utóbbi személy már csak ránézésre is elég rosszul érezheti magát. Nem is tudom, hogy egyáltalán mit keres itt. Terjeszteni fogja a járványt, s mi is megbetegszünk. Na de kit érdekel ez, legalább lesz pár pihenőnapom. Esetleg mellé kellene telepdni, hogy garantált legyen a sorsom. Mosolyogva biccentek feléjük, miközben persze kedves hangon köszönök is nekik.
- Sziaszok.
Bizonytalanul indulok el Daeron felé, majd mögötte találok helyet magamnak, egy határozottabb mozdulattal belecsúszva a padba. Lecsapom annak tetejére holmimat, hogy kis híjján kiöntsem a tintámat, és megzavarjam kicsit a nyugalmat a csörtetésemmel. Zavaratan pislogok a fiúkra, bocsánatkérő pillantással, majd várom az órát, s vele egyidejűleg a kivégzésünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 17:57

*Talán tényleg nem tud mit csinálni, vagy csak mazochista öngyilkos jelölttel állunk szemben...Mentségére szóljon, hogy egyáltalán nem ismeri a tanárnő módszereit, sem a sensei vérengzős stílusát, mivel itt van, s beügyeskedte magát nála, mint a stréberek legszentebb virágszála, holott eddigi tanulmányi eredményeiről nem mondhatnánk, hogy éppenséggel fényesek lennének. Ki tudja mi szél fújta be akkor ide, ezen az ajtón, éppen erre az órára. Lehet,hogy tanulni akar valamit? Elképesztő lenne...Vagy valami baja van? Nyilván, épeszű ember nem rohan talán készséggel Átvre, elsősen főleg nem, vagy legalább bukott volna, talán lenne oka, kicsivel többet tanulni, de Ed még az elsőhöz is fiatal, szóval ez is esélytelen elképzelés. Igaz ami igaz nincs túl jó kedve, talán a testén ékeskedő zúzódásoktól, bár nem csoda, róla elképzelné az ember, hogy megint összebunyózott valakivel, esetlen egy újabb büntetőmunka reményében érkezett. (különben egyáltalán nem bánná) A dolgok után, amik történtek a karácsonyi szünetben igyekszik felvenni a normális kerékvágást, vagyis a szokásos "évagyok a valaki" képet, s itt nem a szellemek kedvesség ajándékára célzok, hisz az utállak titeket, mégiscsak jobb, mint a le vagytok sz...va...Ezt akkor adja fel, amikor kb belép, s marad a közönyös, nem érdekeltek arckifejezésénél, úgy tűnik a világon semmi sem érdekli most, a másodéveseknek, csak kurtán biccent, mostanában még annyira sem szeret, vagy óhajt beszélni, mint azelőtt. Persze majd most jön a bunkó parasztozás, a még köszönni sem tud és társai-de unja már, de egyszerűen feleslegesnek tartja kinyitni a száját, ha tud biccenteni is. Olyan régóta nem beszélt már. Úgy viselkedik, mintha elsős órán lenne, teljes lelki nyugalommal teszi le hátsó felét, meg sem nézi hová, megint elfelejti, vagy egyszerűen csak nem foglalkozik vele. Egyszerű fekete ingében feszít, amit szaggatott sötét farmerrel kombinált, s éppen azon agyal, vajon meddig tart egy gyász, miközben fejét, megtámassza kezével. Reméli hamarosan megérkezik a tanárnő, szeretné elterelni gondolatait, kitaszatított antiszoc elsősként, valamelyik elmagányosodott padban ez neki most nem nagyon megy. Hozzá is lát elfoglalni magát, előveszi kését és vagdossa magát. Viccelek, egyáltalán nem emo a gyerek, csak egy kicsit vandál, vagy tényleg nagyon-nagyon rossz kedve lehet, vagy dimenziót váltott megint, mondjuk éppen most szabadult a marslakók börtönéből... Lényeg, ami a lényeg, féltett dobótőrével, melyet már letisztogatott a rátapadt vértől, ami persze nem a sajátja volt, a pad szélét kezdi el vésegetni. Mostanában rá van szokva a kényszercselekvésekre...Valami összegyűr, kisimít, radíroz, de főleg vésni szokott a tőrrel...Kondik már biztos utálja, mert az ágylábakat mostanában megfaragja, s ha ezért nem is pipa rá, de az éjszakai rémálmok miatt egészen biztosan. Tudja, hogy szüksége van társaságra, ha másért nem, hogy elterelje gondolatit, vagy idegesítse őket, de egyelőre nem tud, megint nem tud...még csak rá sem néz az emberekre. Akkor is ez volt, sokáig és sokkal rosszabb, de most nem tudja őket idegesíteni. Még nem...még túl friss a dolog.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 19:19

Teljesen elfelejtette, hogy ma átváltoztatástan órája lesz. Úgy szóltak neki kutyafuttában, ő pedig majd kiesett az ágyából, ahol éppen tanult, hogy még időben elkészüljön. Már pedig a tanárnő órájára, akiről lerí, hogy a pedantéria fontos neki, nem mehet kicsit gyűrött talárban. Egyenruhájából is frissen mosottat kapott elő, végül pedig egy élére vasalt talárt vett magára, és csak egy csepp jázmin illatú parfümöt szórt magára, hogy aztán a táskáját felkapva rohanjon le az alagsorba.
Egyre inkább megedződik, ugyanis mostanában majd minden órájára rohanva esik be. Régebben azért összeszedettebb volt, de akkor nem is tanult ennyi tantárgyat. Eddig még csak magában, de már bevallotta, hogy talán kicsit túlvállalta magát, alig tud lépést tartani, és van, ahová el sem jut. Egyszerűen vagy tanul, vagy órán van, vagy alszik. Magánélet? Az most nuku. Bosszantó, de hol van neki most arra ideje?
Az alagsorba leérve zihálva megáll, oldalát szorítja, mert ahogy a levegőt veszi, mindig beleszúr egyet. Hátát a hideg kőfalnak veti, már az sem érdekli, ha valaki így látja. Pár perc után ránt egyet táskáján, majd ellöki magát a faltól és újra futásnak ered, csak a terem ajtaja előtt torpan meg még egyszer. Végig simít ruháján és talárján, majd kissé még szaporán véve a levegőt félve nyit be a terembe. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor meglátja, hogy még nincs itt a sensei.
- Szia... sziasztok! - kicsit azért elfáradt, talán rekord idő alatt kapta össze magát és galoppozott le annyi lépcsőn ide az alagsorba.
Körbenéz, és pillantása valaki olyanra esik, akinek nem is kéne itt lennie. Összeráncolja homlokát és Ed felé indul meg. Leereszkedik a mellette lévő székre, és táskáját magához húzva elmélyülten figyeli a sötét ruhákba öltözött, az átlagosnál valahogy magába húzódóbb fiút.
- Ed - szól neki halkan -, ez a másodikosok órája. Nem hiszem, hogy jó helyen jársz - figyelmezteti, miközben pennát és pergament vesz elő, végül pedig táskáját székének támlájára akasztja.
- Valami baj van? - kérdezi finoman, s bár a fiú általában távolságtartó, vagy inkább félénk szokott vele lenni, úgy érzi, jobb, ha beszélteti a fiút.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bitta Gewinn
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Nyilas Jelige : Ifjú, balhés féltünde
Hozzászólások : 469
Évfolyam : Második
Kor : 44

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 20:44

*Gyors kopogó léptek, egyenletes moraj. Egy lány rohan a tanterem felé, légvétele rohamosan gyorsul, tekintete sötét és arca sem éppen az élénk színárnyalatokból választ. Lélekszakadva rohan Bittus az átváltozástan órájára, ami hamarosan kezdeni fog. Nem akar elkésni, elvégre nem lenne túl szép dolog úgy beérkezni, hogy a tanárnő már bent van. Na meg nem hogy szép nem lenne, de jó ötlet sem. Biztos mehetne büntetőmunkára, na meg talán valami kínzókamrába is Akane sensei lakosztályának valamelyn titkos zúgában. Márpedig a lány még élni akar. Talán a színes öltözete is utal erre. Még nincs rajta fekete, tehát nem gyászol senkit se. De önmagát se akarja. Piros kabátja csak úgy lebeg a szélben ahogy rohan a tanterem felé. Talán nem ártott volna összegombolni mielött leszaladt volna. Váltáskája ide-oda leng a rohanás közben, haja a szokásosnál is jobban összekuszálódik. Rémesen néz ki és hiába a divatos felső, a márkás csizma, most perpillanat egyátalán nem valami elbűvölő a lány. Sőt, inkább valami olyasmit sugározhat a kinézete, hogy Bittus egy sznob, beképzelt, márkás cuccokat hardó, elmebeteg, harcica. Pedig (remélhetőleg) nem azt gondolják róla.
No de rohan... Siet... Fut... Szalad. Végül megérkezik, és megáll az ajtó elött, majd kifújja magát. Kapkod a levegőért, és a mellkasa szabályosan mozog fel-le. Mint aki a maratont futotta le. Majd benyit az ajtón, és megpillantja a többieket, majd halk cérnahangon megszólal.*
-Szi...sziasz...tok.
*Lihegi ki magát, majd lehuppan az egyik üres helyre, és elővesz egy papírt és egy pergament, majd nekiáll rajzolni. Arca a futástól kipirosodott, de természetesen a szokásos színű. De tény... ez a nap most nagyon fárasztó volt a lánynak. Legalábbis az a 10 perc amikor futott lefelé, hogy beérjen órára. De a lényeg, hogy megérkezett... Más nem is fontos*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Susanna Hillien
Diák - Extremus
avatar

Hozzászólások : 530
Tantárgy(ak) : Gyom-, és Gyógynövénytan tanársegéd
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 20:59

*Ma valahogy minden kimegy a fejéből, és mindent elfelejt. Az utolsó pillanatokban vette észre azt is, hogy ma a karvezető-helyettese órát tart, ezért a lehető legnagyobb energiával fut lefelé az alagsorba. Mint akit üldöznek, úgy rohan az terem felé, nem törődve senkivel aki mellett elhalad. Itt-ott elejt egy kis szócskát, amolyan "Szia.", "Helló" és hasonló szóelemeket. De töbre a levegőjéből nem is futna, csoda, hogy ennyit bírt mondani másoknak, nem hogy még többet. Most ez is hatalmas teljesítvény ilyen kutyafuttában, de legalább megérte sietni.
Hamarosan oda is érkezik a tanterem ajtajához, ami elött egy percig se tétovázik, egyből benyit, és elfoglal egy helyet, úgy nagyjából közel mindenkihez. Legalábbis azokhoz közel, akiket kedvel.*
-Sziasztok!
*Köszön, miközben biccent néhányuknak, és miután már a helyén van, halkan olvasásba kezd. Semmi regény, semmi egyéb, mindössze csak az Átváltozástan jegyzet. Átnézi, hátha a professzornő számonkéri a tanultakat, de ha mégsem, az se baj, a lényeg, hogy felkészült legyen. Na meg persze, hogy még időben megérkezett, és még csak nem is néz ki úgy, mint aki rohant az órára. Sőt elég aktívnak, és erőteljesnek mutatkozik, a haja nem kócos, ruhája, és talárja rendezett. Minden a legnagyobb rendben rajta, minden stimmel. Így várja a többieket, és a tisztelt karvezető-helyettesét.*


A hozzászólást Susanna Hillien összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 09 2010, 19:04-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 21:04

Utólag belegondolva... még mindig jó ötletnek tűnt, hogy eljöjjön a sensei órájára. Valószínűleg úgysem ismeri fel, hiszen rendesen megváltozott (az incidensről nem akar nyilatkozni). A vörös haj eltűnt, helyére vállig érő, fekete tincsek költöztek. A kellemes, mélybarna tekintet valami kétségbeesett, vöröses árnyalatba fordult át, bár a kétségbeesés legtöbbször ott van az arcán is. Az egész fiú nem egy túl feltűnő típus. Fekete felsőt és sötét farmert visel, tartása kissé görbe, mintha be akarna gubozódni - legalábbis, elbújni a világ elől. Testalkata, vagyis amit a ruha annak enged láttatni, nemétől szokatlanul törékeny. Sovány, izomtalan, a lépései óvatosak, mintha attól félne, hogy orrabukik és darabokra esik. Pedig szó sincs fizikai alulfejlettségről: egész egyszerűen csak ügyesebb, mint erősebb.
~ Hals und Beinbruch, Kurt. ~
Végigsétál a padok között, és leül az egyik üres helyre, lehetőleg kollektívan a többiekhez. Nehogy kilógjon. Kezeit keresztbe a padra fekteti; ekkor tűnik fel a jobbján viselt, szürke színű karomgyűrű, mely a fénylése alapján vasból lehet. Vagy ha mást nem, valami hasonló masszív anyagból. De miért hegyes a vége..? Könnyen megvághatja magát.
Lassan néz körbe: egy pillanatra megtorpan Krisztyne látványán, el is időzik rajta egy percig, majd mind akit álmából keltettek, süti le a padra tekintetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Pént. Jan. 08 2010, 21:18

És mégis eljött a nap...
Nagyot sóhajtva lépdel ki lakosztályából, nyűgösen és kifejezetten fáradtan. Persze, nem azért, mert annyira sok dolga lenne, egyszerűen csak egy cseppet sincs kedve órát tartani a kölyköknek. Mindig csak a nyűg van velük, folyamatosan el kell ismételni nekik, hogy csak egy rossz nyikkanás, vagy mozdulat és mehetnek a számukra pokol, számára paradicsomnak elnevezett helyiségbe. Pedig valójában amióta berendezte a kis külön zugát, azóta senkit se vitt le oda, azon egyszerű okokból, hogy túlságosan is feltűnő lenne ha a diákok törött csontokkal és nyílt sebekkel lófrálnának az iskolában. Az itt töltött hónapok alatt megtanulta, hogy van sokkal rosszabb is a fizikai kínzásoknál: a lelki terror. Nem látszik, de ugyanolyan hatásos tud lenni.
Szóval kedves senseiünk elvánszorog végre a tanteremig, ahol már az ajtóban megigazítja szépen kimonójának redőit, kihúzza magát és arcáról nyomban le is törli a fáradtságot és a mérgelődést. Mert megjelenni tudni kell hatásosan.
Azzal már nyit is be, körbepillantva a termen, hogy kik is jelentek meg, hiszen ki is hirdette, hogy egy fő esetén nem tartja meg az órát és kész. Egy olyan nagy császárnő, mint ő, ezt meg is engedheti magának és legalább akkor maradhatott volna a kis lakosztályában, hogy végezze a titkos kísérleteit. Szépen lassan lépdel, mértékkel és felszegett állal, arrogánsan. Ilyenkor kifejezetten élvezi, hogy hüllőtekintetétől a diákok többnyire rettegnek, vagy undorodnak. Az asztalához lép, majd fordul és végig futtatja tekintetét rajtuk, hogy kik is jelentek meg. Daeron és Susanna felé külön egy mosolyt küld, hiszen akármennyire is kegyetlen a nő, karának diákjaival mindig egy kicsivel elnézőbb, elvégre belőlük fog kinőni az újabb zsarnok nemzedék. Azt is pontosan tudja, hogy Edward elsős létére be akart jönni az órájára, s mivel pontot úgysem fog adni neki, a folyamatos átváltoztatásokhoz még nem elég felkészült, így nem nagyon érdekli, hogy bejött. Amíg nem csinál neki galibát, addig tőle azt csinál, amit akar. Egyenes tartással dől neki szépen az asztalának, majd mosolyodik el hűvösen és ridegen. Igen, szereti így párosítani a mosolyát a tekintetével, mert tökéletesen tisztában van milyen idegenül hat a kettő egyszerre.
- Konnichiwa újra! Üdvözlök mindenkit az idei év első másodéves óráján, remélem ugyanolyan jól fogtok szórakozni, mint én...
A mosoly szélesedik, aztán előveszi kimonójának ujjából a legyezőjét és azzal juttat magának egy kis levegőt. Már éppen folytatná, amikor észreveszi Ed ténykedését a paddal. Hirtelen hallgat el, s mivel feltételezhetően senki sem fecseg a jelenlétében, így mély csend ül a teremre. Szépen lassan lépdel a padok közé, mosolyogva pillant a diákokra, hogy aztán egészen hirtelen csapjon rá Ed fejére a legyezővel, természetesen a fa részével. A mosoly eltűnik, amint lepillant rá. Őt aztán cseppet sem érdekli, hogy éppen milyen lelki problémája van a diákjainak, hiszen ő nem a szeretetszolgálat, hogy elnézze emiatt a viselkedésüket.
- Nem azért engedtelek be az órámra, hogy aztán szétvagdosd a padjaimat. Ha nem hagyod abba, akkor két lehetőséget fogok adni neked: vagy távozol az órámról, vagy kifolyatom belőled a vért a mai óra anyagához.
Persze, rögtön jöhet maga a feltevés, hogy: Úgyse meri. De vajon tényleg nem? Amint visszaér az asztalához és nekidől kissé, újra mosolyog már a diákokra, mintha mi sem történt volna és nem az előbb fenyegette meg halálosan az egyik diákját.
- A tavalyi szabályok ugyanúgy érvényesek erre az évre is, vagyis aki nem viselkedik úgy, ahogy nekem tetszik, az mehet a kínzókamrámba. Még a végén kijövök a gyakorlatból.
A bemutatkozást feleslegesnek találja, hiszen az iskolában már mindenki nagyon jól ismeri, akár személyesen, akár hírből a nőt. Íves szemöldökeit felvonja amikor a papírokra pillant, hogy mivel is kell foglalkozni a mai órán. Aztán megvonja a vállát könnyedén.
- Az előző évi tananyagokat feltételezem átismételtétek, vagyis teljesen felesleges most ezzel foglalkoznunk. Ha nem, akkor az a ti bajotok lesz. Ebben az évben a két fő átváltoztatás a folyamatos átalakítások és az emeli átváltoztatások lesznek. Ezek olyanok, amiket lehet szerencsére használni harcokban, szóval nagyon jól fog még jönni egyszer, ugyanakkor nagyobb energiát is vesznek el. Most viszont a varázsköröket vesszük át, mivel tavaly ilyenkor egy pálcát használó félnótás tanított titeket és ezekről külön nem tanultatok. Utána pedig belekezdünk a folyamatos átváltoztatásokba.
Elhallgat és körbepillant, felmérve, hogy kik is jelentek meg. Szerencsére azért nem tucatjával jöttek a kölykök, ami annyiban jó, hogy nem kell ugyanennyi kérdést feltenni, majd választ rá megvárni és elemezni. Mert lehet, hogy a nő kegyetlen, de az órákon mindenkinek megadja a bizonyítási lehetőséget.
- Bitta, te ismertesd a tavaly elmondott szabályaimat az óráimmal kapcsolatban. Gondolom, nem árt, ha egy kicsit élénkítjük az emlékeket. Daeron, beszélj nekem a varázskörök egyik legfontosabb alkotóeleméről, illetve arról mit tudhatunk, miben befolyásolja a varázslatokat. Konidik, mik azok a dolgok, amiket fontos figyelembe venni a varázskör felrajzolásánál szerinted? Amelie, miért használjuk órákon a varázsköröket? Krisztyne, te hasonlítsd össze a pálcahasználatot, illetve a varázskörök rajzolását. Susanna, szerinted a forma átváltoztatásoknál miről lesz szó, hol, min, hogyan tudjuk majd használni? Edward... te meg maradj nyugton.
Azzal összefonja maga előtt a karjait, úgy figyeli és hallgatja a diákok válaszait, hiszen amint elmondják, utána ő maga fogja azokat kiegészíteni, értékelni. A varázsköröket mindössze elméletben kell átvenni, utána már mehet is a folyamatos átváltoztatás gyakorlása, nem akar itt totojázni a kölykökkel. Hüllő tekintetével mindig az éppen felelőre figyel. Ednek persze azért nem adott feladatot, mert ha úgyse ad neki pontot, akkor minek túráztassa a kölyköt? Majd az elsős átváltoztatástan órán Kumiko elintézi és kész. Aztán tekintete megáll egy diákon. Jó, hogy nem vette észre először, hiszen nem egy feltűnő alak. Igen, először az arcberendezés az, ami feltűnik neki, aztán az, hogy itt mindenkinek a nevét tudja arcról az iskolai akták miatt, ennek a fiúnak azonban nem. Tekintete letéved a gyűrűre és hirtelen szélesen elmosolyodik. Felemeli a kezét, mielőtt az első felelő megszólalhatna és összecsapja tenyereit.
- Még mielőtt azonban belevágnánk... Hadd mutassak be nektek egy igazán különleges diákot, Kurt Herrmann-t!
Büszke mosoly és büszke tartás, miközben a fiú felé mutat.
- Kivételes tehetség az átváltoztatástan terén, s ugyan elsős, tudása megfelelő a ti szintetekkel...
~Ha nem több...~
- Úgyhogy fogadjátok szeretettel, mert... ő az ÉN tanítványom.
Mert a tanítvány több a diáknál az ő szemében, hiszen a fiúval külön foglalkozik és külön egyengeti ebben a tudományágban a pályáját. Még egy utolsó mosolyt küld a fiú felé, majd óra után még beszél vele, hogy mégis mi ez az új külső, meg ugyebár egy külön órát sem ártana tartania neki. Azzal int egyet Bitta felé, hogy kezdje a felelést, s összefonja maga előtt a karjait, de a furcsa, irracionális somolygás az arcán még mindig ott van...


//A következő hozzászólásom holnap 19:00-kor fog jönni, addig írja meg mindenki a válaszát ^^
Óhhh, és még valami: Nem kell bevárnotok a sorrendben előttetek lévőt, írjatok meg egy hsz-t az enyém előtt, aztán annyi xD//

_____________



A hozzászólást Akane Achironu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 09 2010, 23:26-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 10:45

*Egy idő után percenként nyitódik - csukúdik az ajtó. Aztán, mikor már vannak páran a teremben, maga a sensei jön be. Mikor mosolyog, és a tekintete milyen hűvös és rideg. Konit kirázza a hideg. El is néz más merre. A Pugnaxos prefektus, a másodikos, biztos benne hogy neki lesz a legrosszabb ebben az évben. És abban is biztos hogy a sensei fog a legjobban mulatni. Koni még jobban megijed mikor Akane elindul. *
~Vajon mit akarhat? Csak ne ide jöjjön, csak ne ide jöjjön...~
*Végül a tanárnő nagyot koppint Edwardnak a fején. Azért mert farigcsál. Bár tényleg elég idegesítő. Pl. Koni ágyának a lábát is szokta vagdosni. Aztán meg egész éjjel attól fél Konidik hogy mikor szakad le alatta az ágy. Kész rémálom, nem? De ez az Akane, elmebeteg. Edwardból kifolyatni a vért? És ezt a nőt hagyják itt tanítani? Konidik elhiszi hogy meg merné csinálni. Méghozzá mosollyal az arcán! A fenyegetés után visszamegy asztalához, majd kérdéseket tesz föl. De miért pont Konidiknak jutott az a rész amiről talán a legkevesebbet tud? De azért megszólal, elsőként. Az-az megszólalna, ha nem szólna közbe Akane. Bemutat egy diákot, Kurt Herrmant. Elsős, és megegyezik a tudása a másodikosokkal? És ilyen büszke rá a sensei? Az szép teljesítmény! De azután megszólalna elsőként, mint felelő, csak hát Bitta felé int Akane, és akkor már Konidik nem szeretne utána jönni. Inkább kivárja azt hogy ő következzen, majd megszólal*
- Először is, mindig bal kézzel rajzoljuk fel a varázsköröket. Jobb kézzel is szoktak, de azzal nagyon ritkán, és csak saját vér használatakor. Akkor még az is fontos hogy mindent Pontosan rajzoljunk föl. Ha a saját vérünket használjuk a rajzoláshoz figyelni kell rá hogy ne használjunk el túl sokat, mert akkor a vérveszteségtől el is ájulhatunk, de akár meg is halhatunk.
*Mivel többet nem tud, ezért leül, most kivételesen föl állt, mert nem akarta hogy ezért leszidja a sensei. Ez után felkészül arra hogy elmondják hogy milyen keveset tud, és hogy minek jár második osztályba, de hát Átváltoztatástanból soha nem volt jó. És nem is célja hogy az legyen. Szépen meghúzza magát, és talán a sensei majd nem buktatja meg. Hát teljesen zajtalanul, és hangtalanul, figyel a többiekre, és persze kétszer annyira figyel Akane sensei-re.*


_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 13:43

*Elképzeléseim a mai nap eseménysorozatai felé, kezdenek megvalósulni. Halványan bár, de így képzeltem a tanár belépését, a diákok megdöbbenését, s ezért csak még jobban értékelem azt az apró, de sokatmondó vigyort a tanárnőtől. A Herrman nevezetű akárkicsodát is megnézem magamnak, főleg, hogy így szándékosan lett kihangsúlyozva a neve. Cöhh. Tipikus Extremusos kinézet, amit irigyelek tőle. Nekem mindig összeráncolt homlokkal kell járkálnom fel-alá, hogy karba való kinézettel rendelkezzek.
Egy diák fejét érő csattanástól alaposan felpattantak szemeim, bámulom az üres katedrát, néhány pillanatomba kerül felfogni, miért is ülök én itt. Hátrapillantva megáll az eszem. Edward bejött órára, s én még csak észre se vettem. Ha nem szeretném, hogy acélbetétese legyező módjára csattanjon a fejemen, tennem kell valamit. Kihúzom magam a padban, mikor sensei elsétál mellettem, s viperatekintetével végigpásztázza az osztályt. Hátgerincem csak addig marad egyenes, míg szent tanárnőnk ajkai közül ki nem csúszik a nevem.*
~Nane, pont a varázsakármicsodák.~
*Forgatom fel szemeit, mintha bajom lenne. Megvárom, amíg Longin elhadarja jól bemagolt válaszát, majd halkan, nem épp magabiztosságtól fűtött hangnemben, de őszintén mondom el a véleményem.*
-Hö. Ódivatú, mocskos, sámános kántálásos módszer, aki nem tud szabályos kört felrajzolni, megszívta. A körökhöz gyakran párosítanak szimbólumokat, melyek egyéni értelemmel rendelkeznek. Minden kört a szív felőli oldalunkról rajzolunk, tehát bal kézzel - nagyot vigyorgok magamban, ugyanis isten arra kárhoztatott, hogy balkezes legyek- rajzoljuk fel. Legfontosabb alkotórésze a vér...nagy szerencsénkre. Személyes tapasztalat: részegen ne körözzünk.
*Vázolom fel tudásom orrhangon, nem is sejtve, hogy az utánam következő elmondja még egyszer ugyanazt. Ha nem kellett volna kifújnom az orromat, hozzáfűztem volna, hogy ezt a tananyagot eszem ágában sem volt megtanulni. Orrom tartalmának kiürítése után csenden hallgatom végig fajtársaim válaszát, majd mikor végre csend van, felrakom a kezem, hogy egy igazán ütőset kérdezzek.*
-Gomenasai sensei! Az Önben fellelhető szadizmust mennyiben lehet párosítani az átváltoztatástannal?
*Pimaszul eszelős vigyorra húzódik a szám, mazochista vagyok, kell, hogy én is érezzem azt a legyezőt...persze, csak iróniából. A gazdag, elkényeztetett gyerekek modorában mindig fellelhető a gorombaság, a flegmaság, akármilyen aranyosan is tudnak mosolyogni a másikra. Mert egy valami, valami igazán értelmes dolog közös bennem és a tanárnőben: örömünket leljük mások lelki szenvedéseiben. Hogy én bántalmazni akarom-e a senseit? Nem, csak kíváncsi vagyok arra a nőre, akiről rossz pletykák tárját zúdítják rám minden este.*


A hozzászólást Daeron Oronar összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 09 2010, 15:13-kor.
Vissza az elejére Go down
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 14:46

Látta már párszor a tanárnő bevonulását, és igen, megtanulta a leckét. Akkor beszélj, ha felszólítottak, akkor csinálj bármit is, ha utasítottak rá, máskülönben pedig szád maradjon csukva, jah, és ne irtózz a vértől. Gyógyító szeretne lenni, ezért szerencsére az utolsóval nincsenek is problémái, kivéve akkor, ha a saját vére lenne. Akkor valószínűleg aléltan csuklana össze az asztal mellett.
A sensei közeledtére még levegőt is elfelejt venni, s érzi, hogy egész testében libabőrős lesz.
~ Igenis ott kellett volna hagynunk! ~
Ugrik be neki magában régen szajkózott mondata. Nem normális, hogy valaki csak a megjelenésével ilyen félelmet kelt a diákokban. Sajnálkozva nézi Edet, ahogy kap egyet a fejére, és amint elfordul, már látni is lehet, mintha a "szadista dög" szavakat tátogná némán a nő után. Finoman oldalba böki a fiút, és megrázza a fejét, hogy ne is törődjön vele, és már arra ébred, hogy az ő neve hangzott el, egy kérdéssel egyetemben. Nagyra nyílt szemekkel néz a nőre, és legelső gondolatot, ami eszébe jut, miközben feláll, ki is mondja.
- Mert a sensei a középkorból érkezett? - néz rá kérdőn, majd szemei ide-oda cikáznak, ahogy rájön, ez talán kicsit szemtelen kérdés volt tőle. Nagyot nyel, majd újra kezdi az egészet. - Elnézést - motyogja.
- Azért is használhatjuk a varázsköröket órán, mert az első állattá változás is egy varázskör segítségével sikerült. Azon kívül pedig ugye ez a varázslatok legősibb módja a varázslatok létrehozásának - nem, ezzel véletlenül sem arra céloz, hogy esetleg a sensei öreg lenne. - Kezdőknek időigényes lehet egy varázskör felrajzolása, de aki sokat gyakorolja, az hamar fel tud egy ilyet rajzolni, főleg, ha a saját vérét használja erre, mivel a mágiája közvetlenül vezeti a varázslat folyamatát. Így bár a varázskör alkalmazása egy kissé piszkos munka, koncentrációval többet elérhetünk az átváltoztatások terén, mintha pálcát használnánk - felelés közben a tanítványra pillant és elkönyveli magában, hogy a fiú is olyan mazochista, mint Noel. - Ez is azt bizonyítja, hogy egy régi, ódivatú módszer nem feltétlenül rossz, csak más - fejezi be válaszát, miközben a tanárnőre néz, de nem közvetlen a szemeibe.
Szeret úgy felelni a tanároknak, hogy a szemükbe néz, de a sensei pillantását, az az igazság, hogy két-három másodpercnél tovább nem állja. Visszaereszkedik a székére, és csendben figyeli tovább, hogy az extremusos kedvenc vajon vállon lesz veregetve, vagy nyakon lesz vágva a kérdése után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 15:10

Az lenne elvárható egy ilyen kaliberű fiútól, hogy minimum felborul a székkel, mikor a tanárnő bejön. Láss csodát: egyedül csupán a tekintetét kapja fel meghallva mestere hangját. Mintha egy picit kiegyenesedne, bár inkább csak ő érzi így. A tartása fertelmes, de olyan megalázó lenne egy fizikoterápiára küldeni a fiút... az más kérdés, hogyha olyanok kérik rá, akkor megteszi. Akik ismerik, pontosan tudják, hogy akármilyen félénk, határozatlan és háttérbehúzódó, ha céljai eléréséről van szó, a saját testét képes megváltoztatni miatta. Vér és veríték az, amit egy munkába beleöl - sokszor szó szerint. Hiszen ő már kicsiként is megmondta, hogy nagy varázsló lesz, és eddig remekül halad ezzel az ambíciójával. Megtalálta, amire fogékony, megtalálta, hogyan fejlessze, innen már csak rajta áll. Ő pedig el fog követni mindent a cél érdekében.
Végre elkezdődik az óra, a szórakozás... mert abban biztos lehet Akane, hogy nem csak ő fogja ezt a negyvenöt-hatvan percet élvezni. Nagy szerencséje van azzal, hogy az utolsó diákkal egy sorban ült: szinte lehetetlen, hogy bárki meglássa azt a furcsa mosolyát, amikor Edward vérének kifolyatásáról van szó. Félreértés ne essék, semmi gondja a fiúval, nem is ismeri. Csak az a fránya perverziója az átváltoztatásokkal... mert már perverzió az az imádat, ami fűzi őt ezekhez a varázslatokhoz. Hogy bármikor, bármit megtenne, hogy újat tanulhasson. Hisz csak nézzenek oda: volt oly' elmebeteg, és egy, a sensei kaliberű valakit választott mesterének. (Persze az is erősen kérdéses, hogy ő választotta-e, vagy a tanerő őt.) Ma már el se tudná képzelni, hogy csupán könyvekből fejlessze magát. Az egyiptomi kiruccanás tökéletesen elég volt az önfejlesztés kipróbálására. Nem mindig jön be a vakmerőség... jobb karjára pillant. Az egy dolog, hogy mesterségesen balkezes, de azért valljuk be: nagyon hiányozna neki, ha akkor és ott nincs hatalmas szerencséje. Meg kell tanulnia kockáztatni.
Vannak új kísérleteim... vérszerzet vérrel való varázslatokkal. Érdekel? Csendül fel a hang a fejében. Rettenetesen. Mennyivel erőseb, vadabb dolgokat kihozhatna újfajta alapanyag segítségével - már épp eltöprengene ezen, amikor a nő megszakítja a válaszadás lehetőségét, és bemutat valakit. Mi..? Későn jön rá, hogy akit úgy fényez, az nem más, mint ő.
~ Fantasztikus, máris érzem, hogy a fejem egy hatalmas céltáblává változott. ~
Ahogy a ránéz(nek), ő valahogy kicsikar magából egy félmosolyt: ebben keveredik a ne-szedjetek-szét, ehe-heh, és az oh-meine-gott is. Éppencsak minden, de nem vidám. Hirtelen zuhan a vállára a felismerés, hogy elkezdődik a tanév, az oktatás, és neki megint a legjobbnak kell lennie, különben egy óvatlan pillanatban kiteszik a szűrét, és derékbatörhet a jelenleg felfelé ívelő pályája. Nem hibázhat Akane jelenlétében, és azzal, hogy gyakorlatilag kihírdette - ő a mérce -, mindig jobban kell teljesíteni, mint a többiek.
Nem akar kiesni sem Fortuna, sem a kígyó kegyeiből.
Majdnem felkuncog Amelie válaszán. Azért használni valamit, mert a mestere ötszáz éves minimum? Erőltetett mosolya vigyorba fordul át, és leteszi a homlokát a padra, nehogy meglássa a főnökasszony. Az kéne még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 16:04

Szép kis óra lesz ez, nem kétséges. De hogy milyen értelemben, s hogy kinek is okoz örömet, s kinek fájdalmat az már más kérdés....
Folyamatosan érkezik valaki. Szinte mindekit ismerek már, Edward megjelenése kicsit meg is lep. Csak egy valaki az, akinek érkezte újdonságnak számít, s az pedig Kurt. Nem is fűznék ehhez egyetlen gondolatot sem, ha nem érezném még óra előtt, hogy figyel. Nevezzük női megérzésnek az okot, amiért rápillantok, s egy pillanatra, még mielőtt lesütné szemét, tekintetük összefut. Elmosolyodok szégyellőségén, majd előre fordulok. De hogy valóban szégyellős-e vagy csak nekem tűnik így, nem tudom.
Elmélkedésemet a sensei érkezése, köszöntése zavarja meg, s a koppantás, melyet Ed fejére mér. Odafordulok, s felsóhajtok.
~Tényleg nem változott egy cseppet sem.~
Kérdéssorokat halok, majd az új fiú magasztolását. Ahogy mindenki, én is arra fordulok, immáron másodszor, hogy újfent megvillantsam bájos, szerény mosolyom. A kérdésekre válaszok is érkeznek sorban. Némelyiknél magamban bólintok egyet, másnál nemet intek fejemmel. Majd, mikor egy kis csönd terem a teremben, én is szólni készülök. Határozotan nézek a sensei szebébe, s bár tudom, hogy nem biztos, hogy neki is tetszeni fog amit mondok, én nem zavartatom magam túlzottan.
- Érvek és ellenérvek mindkét módszer mellett, és ellen szólnak. A bűbájok mellett szól az, hogy gyorsan elvégezhetőek, nem kell hozzá körülményes procedúrát elvégezni. Viszont szükséges hozzá pálca, ami nem mindig áll rendekezésünkre, és hatásuk sem mindig ér fel a varázskjörökével, amikhez szintén kapcsolódnak pozitív és negatív jellemzők. Negatívum a szememben, hogy időigényes felrajzolni azokat, s nem biztos, hogy erre egy harc során ad nekünk elegendőt azellenfelünk. Viszont ha van időnk többerő rejtőzhet benne, hatásosabb lehet. Nem melleslleg egyesek élvezetet lelhetnek a vérrel való dolgozás közben.
Jó vagy sem, én elmondtam amit tudni véltem, s elég vagy sem, tőlem ennyi tellett most. Még egy mosollyal "megjutalmazom" a senseit is, majd figyelmesen hallgatom a további válaszokat, s az itéletünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 19:36

*Már épp valami minta kezd keveredni ebből az egészből, mikor félresiklik a penge kezei alatt, s az egész nem lesz több deformálatlan pacánál. Különösebb reakció nélkül pillant fel félresiklott fafaragási pályaművéből Ameliera. Ez a lány sokszor mellé ül, s ez sokszor meg is lepi. Persze a többiek biztos azért kerülök, mert nemnormálisaaak, Amelie pedig az épeszű istennők klánjába tartozik, akik hajlandók figyelni rá. Mosolyogni egyelőre képtelen, két év volt neki az is, mire megtanulta, de az újabb horrorisztikus eseményekre való tekintettel ez megint lehetetlenné vált számára egy időre minden képpen.*
-Szia, tudom, de megkérdeztem azt a kis kínai asszonykát, úgyhogy jöhettem. *Remélhetőleg a „kis kínai asszonyka” jelző megemlítésénél a sensei még a folyosókat járja, ujjaira ugyanis mindenképpen szüksége van a további faragási műveletekhez.*-Unatkoztam *Von gyorsan vállat, elég furcsa, Edtől meglehetősen természetellenesnek hatna ittléte igazi oka. Tanulni jött… Kényszeresen tovább faragja a padot, a formák már régen elvesznek ebben a stádiumban, a kérdés hallatára pedig kissé összerezzen. Valahogy úgy értheti „normális vagy, hogy ezt csinálod” mert nem teljesen a valós, vagy ide illendő választ adja.*
-Újabban sírkőfaragó akarok lenni… *Ez persze nem igaz, de Amelie jelenlétében képes olyanokat mondani, amiket később megbán, ilyenek pl az orbitális baromságok kategóriái is, úgyhogy gyorsan hozzáteszi:*
-Neem, csak vicceltem…
*Kitart eredeti és szent célja mellett, most már a sors is ebbe a sírgödörbe löki, szóval nincs sok választása. Talán azért is van itt…Átváltoztatások, vér, mind összefüggnek. Kissé tompa hangon köszön a többieknek, de főleg, csak biccent, amikor csak alkalma van rá. Kicsit izgatottnak tűnnek és mintha…az ott elől nem Daeron? A tanárnő jöttére egy pillanatra valóban abbahagyja a farigcsálást, aztán nem bír magával és kezdi újra az egészet. Így elég nehéz elhitetnie a körülötte lévőkkel, hogy igen, ő bizony teljesen épelméjű szerzet. Bár ami Edet illeti ő ezen már rég nem rágódik. Azt hisznek, amit akarnak és úgy, ahogy akarják. *

-Au *Derült égből Polly, vagy nem is, sensei. Sérülései tömkelegének már igazán nem árt meg ez az egy újabb, de azért reflexszerű összerezzenés a reakció, meg védekező póz, mintha Akane bármikor rátámadhatna, vagy a gyereknek krónikus üldözési mániája lenne. Egy púp a fején érzi máris növekedésnek indul, s rögtön eszébe ötlik, hogy lassan személyeknek tujadonítható sebei vannak, mindenkinek jut egy kis seb tujadonjoga Ed testén. Ez marhavicces lenne, ha a legtöbbért diáktársai lennének felelősek, vagy a megkínzott tanárok. Mikor felpillant tudatosul benne, hogy mi ez a levegőben terjengő fura érzés…Rettegés, hát persze. Ezek itt mind be vannak tojva ettől a nőtől, s ahogy belepillant szemeibe, meg is érti miért. Tetszik neki…az az igazság, ő mindig bírta ezt a hűvös, szívós pillantós embereket, ő is olyan tökélyre fejlesztette, hogy sikerült elhitetnie a többiekkel milyen gonosz gyerek. Pár egy ki néz rondábban párbajban biztosan Akane nyerne, lelkes tanítványként rohanna mellette, hogy elcsípje a rejtett trükköket. Ő is bevágja a szenvtelen, érzéstelen hideg fapofát, gonoszosan, villanó szemekkel, ahogy szokta, begyakorolta már, ilyenkor settenkedik szájára a kis szemleten félmosoly is, de most képtelen ilyesmit csinálni ugye.*
-Elnézést, nem vettem észre. *Hogy a senseit-e, vagy, hogy mit csinál már nem teszi hozzá, a dobótőrt gyorsan tokjába rejti. Érdekes, úgy tűnik a tűrnek állandó helye van.*
-Abbahagytam, nem akarok elmenni tanárnő, a vérem pedig…túl értékes és ritka. Biztos talál majd egy megfelelőbb áldozatot. *”Ártatlanul” pislog, mintha egy kézenfekvő dolgot jelentett volna ki, s követi a tanárnő lépteit, miközben ő is előhúzza kése helyett pennáját, meg egy darab papírt. Meg kell még szoknia ezt a szorgalmas mintadiák életet, vehetne egy füzetet mondjuk...*
-Semmi gond, nézd meg mennyi van. *Tele van horzsolásokkal, ütésekkel, de szerencsére már múlófélben vannak. A kapott kobakpacsi meg ott dudorodig hosszú haja alatt, önkéntelenül is ellenőrzi a méretét néha. A gyerekek tényleg nagyon izgulnak, talán csak Daeron nem, de tőle el is várta…Lehet valahogy jelezni kéne neki, hogy nem vette észre, de azért még felismeri.*
-Igyekszem tanárnő! *Feleli, amikor felmerül a reménykedés, ő is reménykedik egyébként, tudja, hogy szüksége van a vérére még meg, hogy milyen értékes, tényleg XD.*
~Kurt? Milyen Kurt?~ *Eddig észre sem ette a félénknek tűnő srácot, most csak kissé irigykedve vet rá egy futó pillantást.*
~Ez nem igazsááág, miért nem vagyok jó én is egyvalamibeeen? Most teperhetek, mint egy állat, ennek a fiúnak meg minden a kisujjában lehet.~
*Magában duzzogva, kívülről persze felsőbbrendő gőggel és szenvetlenséggel lát hozzá a jegyzeteléshez, érdekesnek ígérkezik a tantárgy, főleg ahogy elhangzik, hogy felhasználhassa céljaihoz. Mindneki válaszát szépen leírja, Daeronén csak vigyorog, ő is így szokta megfogalmazni a saját feleleteit, amiknek sajnos általában nem sok értelmük van…Ha hátranéz a fiú, akkor int is neki, szívesen megdobná egy “üzivel” de előbb meg kell várni, hogy a sensei hátra forduljon.*


A hozzászólást Edward Lyons összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 09 2010, 19:39-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 19:37

//És igen!!! MEGJÖTTEM! Oh Yeah! Amint feltámadtam a halálból jelentkezem normális hosszúságú hsz-szel... addig érjétek be ezzel. Mad //

*A második év folyamán már sokadszor van késésben. Sőt néhány óráról le is maradt, de fontos dolga volt. Egészen pontosan gyakorolt. Természetesen átváltoztatástant. Amióta tanársegéd lett, ez amúgy is napi rutinná vált, de az óra közeledtével sokkal több időt akart rászánni. Éppen ezért most a tavalyitól eltérően, magabiztosan lépked a tanterem felé. Ugyan kit érdekel az, hogy késésben van? Elvégre neki dolga volt. Elő kellett készíteni az elsősök óráját, és a maira is fel kellett készülnie. És ugyan miért haragudna rá a sensei, ha éppen azért késik, mert az átváltoztatástant gyakorolta?
Ruha, cipő, táska, talár, minden a helyén. A táskában ott lapul a varázspálca, bár erre az órára teljesen felesleges ezt ő is tudja, de nem árt az elővigyázatosság...
Teljes nyugalommal kopog a terem ajtaján, majd belép. Az ajtóban szépen illendően meghajol, és köszönti a tanárnőt.*
- Sensei!
*Egy pillanatig vár, hogy mi a reakció, ha szükséges előáll a tökéletes magyarázattal, miszerint az elsősök óráját készítette elő, ha nem szükséges, akkor a legközelebbi ürespadhoz megy és miközben leül, int a többieknek is egy "sziát". Majd előveszi a jegyzetfüzetét, pennát, és lesi a tanár na meg persze a többiek minden szavát.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 21:29

*Annak ellenére, hogy tél van, nem öltözött valami vastagon. A tornacipő, és az egyszerű farmer fölé csak egy fehér ujjatlant húzott, ami csak hangsúlyozza fiús, kissé csontos alkatát, és sápadt bőrét. Na meg a számtalan bőrén sötétlő tetoválást (amikhez azóta csatlakozott még egy, a saját farkába harapó kígyó, de úgy is annyi ábra van bár rajta, hogy ki tartja ezt számon?) // Az író. - a szerk.// Szóval jó nagy késéssel ugyan de sikerül beesnie Akane órájára. Még jó, ki nem hagyná. Részegedtek le együtt. Szívtak ópiumot. Elmentek tetoválást csináltatni.. Sőt, még ott van ez a csúnya örökbefogadási ügy is. És még nem volt az óráján? Szóval pótolni kell. Kezei zsebretéve, az ajtót a lábával löki be, csak hogy még annyira se kelljen megmozdulnia amíg megmozdítja a kezét. Egyébként is előnyére válik ha bejön, Jezebel azt mondta, hogy csak előnyére válhat, ha kiismeri a varázskörök természetét. Na meg az sem baj ha konyít kicsit a vérmágiához, még akkor sem, ha később majd más vonatkozásban fogja használni.
Mostanában egész jó hangulatban telnek a napjai, attól függetlenül, hogy az apja szabadult.. nincsen probléma. Ugyanis a családfő titokzatos körülmények között tűnt el.
Mindegy, nem is kell neki, A bátyjait leszámítva 8 éves kora óta nem valami családcentrikus. Pont ennél a gondolatmenetnél találkozik tekintete a nő vágott pupilláival. Elvigyorodik, azon a nem túl szimpatikus, sunyi vigyorral.*
- Helló. Bocsánat, hogy késtem, ahm.. feltartóztattak.
*Jó, jobb nem jutott eszébe, de kizárt, hogy most ennél jobb rögtönzést produkáljon. A másik ok amiért jött, hogy végre lásson a nőtől valami átváltoztatást. Hogy mondjuk mire képes, mert eddig ahányszor próbálkozott, mindig erősen alkohol befolyása alatt volt, és nem nagyon sikerült. Tekintetét végigfuttatja a jelenlévő diákokon. Néhány elsőst is kiszúr, erre szemöldöke feljebb szökik. Mit keres itt egy törpe? Igaz, annyira azért nem törpék. Hát, mindegy, ha Akane nem rúgta ki őket innen páros lábbal, bizonyára jó oka volt rá. Krisztyne és Amelie jelenléte nem izgatja különösebben, legfeljebb annyira, hogy megállapítsa, ezt az órát sem fogja kibírni anélkül, hogy ne legyen majd egy-két kedves megjegyzése.*
~De legalább biztosan nem fogok unatkozni.~
*Edwardot nagyjából tudja, hogy ki, volt az óráján, és nem is teljesített olyan rosszul, mint ahogy várta, de a másik.. nem, nem rémlik. Vagy talán egy kicsit, de csak hogy egyszer-kétszer mintha látta volna a folyosókon régebben. De nem mostanság. Na, mindegy, annyira nem érez nagy késztetést az ismerkedésre, sosem volt valami társasági lény. Szórakozottan helyet foglal valamelyik közeli padban.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Jan. 09 2010, 23:55

Természetesen ő is érzi a rettegést a teremben, s lám mily' meglepő, ő nagyon is élvezi ezt. Talán ez az egyetlen dolog, amit szeret az óráiban, hogy tudja terrorizálnia a kölyköket és mindössze ezért annyit kell tennie, hogy rájuk pillant. Ahogy lerendezi az Edward-incidenst, máris visszatér szépen a tanári asztalához, innentől fogva ő lezártnak tekinti az ügyet. De attól függetlenül megjegyezte magának a dolgot, s ha a srác esetleg tovább szórakozna, akkor biztosra veheti, hogy Akane is bekeményít, de annak nem biztos, hogy örülni is fog. Azonban a „ Biztos talál majd egy megfelelőbb áldozatot.” megjegyzésre mosolyogva biccent körbepillant, hanyagul megjegyezve.
- Ó, persze, látok még a teremben párat.
Hogy aztán ki mire akarja érteni, azt már a diákokra hagyja. Akane nem szeret magyarázkodni, ugyanakkor az ilyen elejtett megjegyzésekből pontosan jól tudja, hogy jól tudja megalapozni a félelmüket. Régebben a keletiek is azt hitték, hogy vámpír, ebben a hitben meg meg is hagyta őket, hiszen az neki csak előny, ha beszélnek róla és félnek tőle. Ez voltaképpen alap egy olyan ambíciókkal rendelkező egyénnek, mint a nő.
Hallgatja a válaszokat, mérlegeli, figyeli, hogy ki mennyit tanult és mennyit készült előre az anyagokból. Többnyire meg tudja különböztetni, hogy ki vette elő tanulmányait, illetve ki az, aki csak légből kapott választ ad. Ugyanakkor azért az utóbbiaknál számít, hogy hogyan adja elő „tudását”, mert nem jelenti azt, hogy nem jöhet ki még jól a felelésből. Ahogy végighallgat mindenkit, úgy jön a szokásos személyenkénti értékelés tőle.
- Konidik, a válaszod megfelelő, viszont egy picit javítanám. Kicsit úgy hangzott, mintha a saját vér használatánál csak jobb kézzel szabadna felrajzolni a köröket, azonban ez így akkor sántít. Nem árt tudni, hogy vannak kivételek, ez függ a varázskörtől is és magától a varázslattól is. Ezt az apróságot leszámítva jó válasz.
Azzal már tovább is halad, veszi sorra a következőt.
- Daeron, helyes válasz, és igen, a körök nagy részét bal kézzel rajzoljuk, de nem mindet, mint azt ugyebár az előbb átvettük.
Nos igen a részegen varázskörök rajzolgatásáról tudna aztán maga is egyet s mást mesélni, azonban nem olyan ostoba, hogy önként rombolja le az imázsát a diákok előtt. Ekkor azonban Daeron felteszi kérdését, ami voltaképpen nem annyira szemtelen, de azért eléggé tudja ám bökni az ember csőrét. Végül is a nő tökéletesen tisztában van vele, hogy szadista, testvérei éveken keresztül a fejéhez vágták. De hogyan is lesz a jó zsarnok? Végy egy kiló szadizmust, adj hozzá két liter megalomániát, ezeket keverd össze, tedd az alvilág sütőjébe, s amikor 66 perc múlva kivetted, hintsd meg egy csipetnyi sötét mágiával. Megfordul, majd kígyótekintetével végigméri a fiút és elmosolyodik hümmögve, mintha nagyon eltűnődne a kérdésen.
- Hogy mennyiben lehet párosítani az átváltoztatástannal? Körülbelül annyiban, mint a kannibalizmusomat.
A rideg tekintethez egy bűbájos mosoly párosul, amivel hatásosabbá teszi a „vicces” megjegyzését, amiről tökéletesen el lehet hinni, hogy igaz. Persze nem így van, Akanenek sokkal kifinomultabb ízlése van az ételek terén. Tekintete lassan a pugnaxos leányzóra vándorol, majd szépen lassan, túlságosan is lassan elmosolyodik az első megjegyzésén. Egy ideig hallgat, hogy aztán nagyot sóhajtva fonja össze maga előtt a karjait.
- Úgy látszik a szünet alatt kissé elszemtelenedtetek, pedig a tavalyi év után reméltem, hogy nem szükséges nálatok a további... idomítás. De majd akkor még dolgozunk rajta. Amelie, válaszod megfelelő, de legközelebb számolj el 10-ig, mielőtt megszólalsz.
Nagyot sóhajt kissé fáradtan, nem hitte volna, hogy a diákok ma ennyire elemükben lesznek. Ami persze cseppet sem pozitívum az ő szemében és a tanulóknak se lesz az, ha megtorolja ezeket a megjegyzéseket. Krisztyne válaszánál kissé elhúzza a száját, ami nem azt jelenti, hogy nem jó a válasz, csak neki nem tetszik mindössze a felállás. Elvégre ő nem csak hogy nem szereti a pálcákat, de neki még csak nincs is. Ez persze nem azt jelenti, hogy hátránya lenne mondjuk egy harcban, nagyon jól ellensúlyozza ezt a hiányt az erejével.
- Jó válasz, Krisztyne, egy iskolaelsőtől nem is várhatunk kevesebbet.
Már éppen kezdene bele az óra gyakorlati részébe, amikor megjelenik Kumiko. Az ember azt várná, hogy a nő most pontot fog levonni (mint ahogyan a tavalyi év első óráján rögtön egy pugnaxostól), azonban most csak elmosolyodik kicsit fejét meghajtva.
- Kumiko... Foglalj helyet.
És semmi. Semmi veszekedés, fenyegetés, legyezővel csapkodás, vagy hasonló, mindössze egy invitálás. Azonban Kumiko már bizonyított, ráadásul ő viszi a kis elsősöket is, úgyhogy Akane szemében igen nagy segítség a lány. Óh, igen, elsősök...
- Majd kérlek figyelj az órákon oda kedves Edwardunkra, kissé túlteng benne az energia. Illetve Kurt Herrmann-t ne keresd az elsősök óráin, ő az én jóváhagyásommal a másodikosokéra jár be, egy szinten van veletek.
Hagyja meg még a lánynak teljesen közönyös hangnemben előadva. Tenyereivel tapsol, s a következő pillanatban Ed kivételével mindenki előtt megjelenik egy-egy kisebb betontömb, egy-egy kisebb szikéhez hasonló kés és... semmi véres edényes tálka. Amint feltűnik a diákoknak ez a hiányzó apróság, úgy szélesedik Akane mosolya. Ó igen, már az első órán szembesülniük kell egy igen kellemetlen kihívással.
- Nos gyerekek, bejelentek egy számomra örvendetes, számotokra kellemetlen hírt: a forma átváltoztatásokat a saját véretekkel kell felrajzolni.
Ekkor lép be egy újabb tanuló, aki... nocsak.
Ha a diákok azt hitték, hogy a hüllő tekintet és a kis mosolygás-somolygás borzongató, akkor csak most döbbenhetnek rá, hogy van sokkal rosszabb is: amikor Akane elvigyorodik. Megjött bizony legnagyobb ivócimborája, ópiumhaverja, tetoválós társa, vagyis a...
- Kislányom, csak nem egy Hello Kitty akadt az utadba? Ülj le, pont a gyakorlati részhez értünk és saját vérrel fogunk alkotni.
Igen, a diákok akár hiszik, akár nem, bizony egy részeges este óta Akane büszke anya lehet, Erin családja meg bővült egy szadista megalomániás császárnővel. Azzal taps, és már a lány előtt is megjelenik egy betontömb és a kis vágóeszköz. Úgy van vele, hogy akár tanult előző évben kedves „lánya” átváltoztatástant, akár nem, elég stramm kölyök, majd elbirkózik a feladattal. Közben a diákok reakcióit figyeli milyen arcot is vágnak, hogy most bizony saját vérrel kell dolgozniuk. Már tavaly is sokan kiakadtak az állati vértől, meglátjuk, hogy ehhez mit szólnak.
- Akinek csöppnyi kicsi lelkivilága túlságosan is beletörne a sokktól, az már most távozhat. Aki marad, az vágja meg a jobb kezét. A kezét, ismétlem, nem pedig csuklóvagdosást kérek. Aztán rajzolják fel ezt a kört...


Lassan felrajzolja a táblára egy krétával a teljesen egyszerű kört, majd Kurt felé pillant mosolyogva, kígyó szemeivel figyelve őt.
- Mutasd be a többieknek, hogy hogyan működik ez a varázslat. Utána kövesse mindenki a példáját! Ügyeljetek arra, hogy koncentráljatok közben milyen alkotássá, formává akarjátok átalakítani a tömböt, mert utána több lehetőségetek nem lesz, csak egyszer lehet alakítani rajta. A varázskörnek pedig körülbelül 5 centisnek kell lennie.
Azzal int egy aprót a fiú felé mosolyogva, hogy nyugodtan belekezdhet a bemutatóba. Igazán kényelmes ez így, hiszen tisztában van a srác képességeivel, tudja, hogy menni fog neki. Plusz neki nem kell megerőltetnie magát a bemutatózással (nem mintha tavaly tett volna ilyet). Amíg a többiek el vannak foglalva Kurt bemutatójával, addig egy kisebb dobozt odatol Erin elé az asztalára egy sunyi mosollyal.
- Az uzsonnád.
Valójában a kis dobozkában nem éppen az van, de ez már csak részletkérdés. Utána már persze azt figyeli, hogy ki mit alkot a tömbjéből, hogy aztán véleményezze azokat, kiadja a házit és utána már mehetnek is a kölykök, ki merre akar.


//A következő hozzászólásom 19:00-kor fog jönni (remélhetőleg nem olyan késéssel, mint most xD), az lesz az utolsó hsz-em is, szóval addig írja meg mindenki a hsz-ét. Amint megírtam holnap a zárást, ki is osztom a pontokat.^^//

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Vas. Jan. 10 2010, 12:02

Kifejezetten rosszkor tekint fel ismét. Először - ki hinné! - megint a számára különös kinézetű lányra pillant. Az előbb összetalálkozott a tekintetük, és mosolygott! Egy pillanatig valami kellemes-kellemetlen mart a gyomrába, de gyorsan továbbfordul, nehogy teljesen lekösse a figyelmét. Akármennyire is szeret számára tetsző lányokkal tölteni az időt, még mindig a tanulás az első: főleg, mert egy párkapcsolathoz még nagyon kölyök. Egyszerűen, amíg mások babáztak, autóztak vagy fogócskáztak egymással, ő egyedül, a szobájában a műanyagdínóit változtatta át egyszerű geometriai formákká. Valahol korán elrontották a szülei. Nem szabadott volna így hagyni a magábafordulását.
Mégis megrendül, amikor meghallja, hogy Krisztyne iskolaelső. Az igen! Akkor lehet, csak egy rossz megérzése támadt vele kapcsolatban? Hogy vele kell majd vigyázni? Sosem volt hiú a tudására vagy hírnevére, de már az elébb említettük, miért is nem hibázhat ennél a tantárgynál. Nem: rázza meg a fejét. Ilyesmiről szó sincs. Szép, és valahol okos is, de ekkor beindulnak az agytekervényei, s átpörgeti a válaszát. Magolós okosságnak tűnik ez, ami mindjárt nem olyan vonzó egy műkedvelő számára. Lábait felhúzza törökülésbe, és ráfog a bokáira. Egy varázskört nem mindig tart tovább felírni, mint egy bűbájt elvégezni - a bűbájhoz kell ige, pálcamozdulat, és persze a pálcát elővenni, míg a kör csak egy begyakorolt mozdulatsor, s nem több.
Persze, ez is, mint minden más, ízlés kérdése.
A két későn csak elcsodálkozik: lám, ostobaság lett volna azt gondolni, hogy a sensei kegyeiből csak neki jár ki. Először is, ott az a kínai/japán lány (kinézet alapján aligha tenne különbséget), de név alapján inkább utóbbira hajaz - sem ő, sem az utána érkező, furcsán tetovált alak sem kap semmit megrovást a késést illetően. Mtöbb, az egyik még a rokonának is mondhatja magát! Nem irigykedik, nem irigykedik, nem irigykedik. Lehunyja a szemeit. Végtére is, jobb, ha nem köti semmilyen vérkapcsolat Akanehoz. Hogy tudna a saját anyja ellen olyan hévvel és gyilkos vággyal harcolni, mint a sensei esetében? Naugye. Gyorsan megnyugtatja magát.
Amikor odakerül a sor, hogy neki kell bemutatni a gyakorlatot, gondolatban nagy levegőt vesz. Külsőre csak kicsit húzza ki a hátát, és megvárja, míg mindenki ráfigyel. Az első, ami feltűnhet a többieknek, hogy nem nyúl a szikéhez. Kicsit feltartja a kezét, nehogy azt higyjék, sumákol, és a kihegyezett gyűrűjével megvágja ujját: szélesen, mélyen, amennyire kell, hogy folyjon rendesen a vére. Be kell ismerni, praktikus egy ékszer. Szem előtt annyira nincs annak, aki nem ismeri; mindig kéznél van; azonnal be lehet vetni. Mintha szerencsétlen gyerek paranoiás lenne, és minden pillanatban fel lenne készülve egy esetleges támadásra...
...aki ezt hiszi, az beletalált a dolgok közepébe.
Bizarr rutinnal rója fel a majdhogynem tökéletes kört, s bele a szimmetrikus pentagrammát, és aktiválja. Ezekután a tekintete mintha megmerevedne: néz, de nem lát. Félelmetes koncentrációs teljesítmény. A betontömb pedig változni kezd, lassan, lassabban, mint ahogy tavaly láthattak bármit is. Kurt direkt fogja vissza a folyamatot, hogy mindenki lássa, hogy nyer a kockából formát, hogy milyen alakzatok építik fel alapvetően az egész életüket. Téglatestek, gömbök, kúpok, hengerek...
Mindez lassan egy, a diákok felé néző, fenekén ülő, dagad nyúllá áll össze. A rágcsálónak egyik füle felfelé áll, a másik lefelé, nózija nagy, mellső mancsait jóllakottan nyugtatja pocakján. Mintha még az arca is elégedettséget sugározna. Miután kifejlődnek a végtagok, és az arc részletei, még állít rajta egy kicsit: egy-két halvány vonal, ami színeket akarna elkülöníteni, a tappancsok megjelenítése, egy leheletnyi bajusz és - akik közelebb ülnek láthatják, hogy az egyetlen, ami megtöri a varázsát (vagy épp az adja?) hogy a tapsifülesnek pengevékony pupillái vannak.
Elveszi a kezét, és kicsit szaggatottan felsóhajt. Egy pillanat alatt megcsinálhatta volna ezt, leegyszerűsítve, gyorsabban, de nem. Ő ostoba inkább dolgozik azért, hogy a többiek is megértsék, és hogy lássák, milyen szintre lehet felvinni et a tudást. Mert szerinte ez fantasztikus - és ha a mostani cselekedete hencegésnek tűnne mások szemében, azt jobb nem említeni neki. Gyorsan le lehet törni, az egyszer biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   

Vissza az elejére Go down
 

Átváltoztatástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Alagsori rendszer-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs.com