Átváltoztatástan terem

*Dartonbol, egyszerre tör ki az önbírálat, hisz az ő hibája hogy késett. Valamint harag, hisz már észre vette a tanárnő diszkriminatív hozzá állását az extremushoz. Összegyűrte az asztalán lévő "Elnézést" feliratú papírt és zsebébe szorította. Fel emelte fejét, eltűrte haját szemi elöl ám tekintetét nem tudta levenni az előtte fekvő véres edénykéről. Nem csoda, hisz nem véletlenül kapta a nosferatu nevet. Ám valószínűleg rajta kívül senki nem tudta e latin eredetű szó valódi jelentését. Lassan hátrébb ereszkedett, megigazította talárját, s szép komótosan felált, mélyen a tanárnő szemébe nézve.*
- Kanben,...benmei omonjiru nezumiiro A-k-a-n-e Sempai! *Vonta fel szemöldökét komiszul Darton,*~Remélem a kicsit zavaros nyelvtantol eltenkit. Sosem ment jól...~
- A pentagram?...*Gyorsan szája elé kapva kezeit, hatalmasat tüsszent* Elnézést tanárnő. Tehát a pentagram mint szimbólum több jelentése és fajtája is van. A csillag egy sima körben jelképet keleten, Ázsiában használták először. Jelentése az élet volt. Ebből született a lefelé fordított csillag egy körben ami pedig az ellentettjét jelentette. Vagyis az elmúlást. Majd pár száz évvel születésem előtt a vallási missziók idején és a keleti kereskedelem hatására a kereszténység is átvette. Itt már teljesen átértékelődött a szimbólum valódi jelentése. Egyaránt használták a lefelé és a felfelé fordított csillagot a sátán, a pusztulás, és a purgatórium jeleként. Végső formáját, az inkvizíció idején nyerte el mikor a pentagramma elnevezést kapta. És mondhatni több vallás is használja, de fő kultuszként a sátánizmusban ismerhető....hapssszi *tüsszent ismét a fiú*...Elnézést Akame sama...
~Egyéb kérdés??? Remélem Mitológiák és Vallások órán komolyabb eszme cserét fojtathatunk e téren, bele tenyerelt egy kedvenc témámba, kedves tanárnő...~ *Végül vöröslő orral vissza ült a helyére, s ő is nekilátott a feladatnak.
Mutató ujját bele mártotta az előtte lévő kis tálkába majd végig vezette a lassan már alvadó vérrel teli tálka szélén. Kikerekedett szemekkel nézi az ujjáról csillogó rubinként lecsöppenő vércseppet. Megrázza fejét, hogy elvonja figyelmét a vérről és teljesen átadja magát a feladatnak.
Darton biztosra megy: szabad kezével kitép egy lapot füzetéből majd arra kezdi el fel rajzolni a jelet. Szélesen kerekíti a kört, majd újra belemártja ujját a vérbe s máris elkezdi a csillag vonalait húzni. Teljesen belemerül a rajzba nem foglalkozik azzal mi folyik körülötte, s lassan egy-egy csepp vérrel ujjáról a lapra juttatja a pontokat is. Ekkor megfogja az üresnek tűnő üvegcsét, és a csillag közepébe hejezi. Ujjat ismét megmeríti a vérben s elkezdi az üvegcsére is felrajzolni a pentagrammot. Végzett. S már tudva a célt, minden idegszállal az üvegcsére koncentrál. Az üvegben eleinte mint egy fekete füst kezd terjengeni a szürkület, mignem szinte már semmit nem látni odabent...és ekkor az üveg eldurran. Ám helyén, egy vas darab marad mely pontosan követi az üvegcse formáját. Maga is megdöbben a látottatkon...~Levegőt, fémmé???~

*Már az elején tudta, hogy ő bizony jól fog szórakozni társai reakcióin. Próbál nem felröhögni, csak magában kuncogni és szimplán vigyorogni egyet.
Jó szórakozás, belemártogatni vékony ujját a vérbe, kb. mint egy hülye gyerek, akik most látott először ilyet és ki akarja próbálni. Ebbe belegondolva rögtön abbahagyja a vér kavargatását és kihúzza ujját, hogy megtörölgesse egy zsebkendőbe. Kicsit arrébb tolja a tálkát, nincs rá szüksége, egyenlőre a tanerő beszél és kérdez, na meg rajzol.
Pentagramm, erről tud egy s mást és néhány kérdésre kapásból mondaná a választ na de nem őt kérdezik egyenlőre. Rápillog sorban társaira, akik próbálnak valami értelmesebb magyarázatot összehozni.
Jól elvan egészen addig, amíg meg nem hallja a nevét. Kék szemei villannak egyet. Miért a vér a leghasznosabb agyag? Picit eltűnődik ezen a kérdésen. Miért is...*
-Egyrészt jobb, mint egy sima növényi nedv, vagy olyan festék, amit különböző természeti agyagokból állítanak össze. Másrészt szerintem rendelkezik annyi energiával, hogy könnyedén használható varázslásra. Gondolok itt első sorban a magikus lényekre. Gyakran esnek áldozatul, hogy vérüket...*Megfogja az előtte lévő tálkát és felemeli.* ... vagy egyes testrészeiket felhasználják. *Visszateszi a tálat. Nem tudja milyen állat vérét tartalmazza, de van egy-két tippje.* -És a vér tiszta, hiszen azonnal felhasználják, kivéve, ha hetekig tárolták egy lezáratlan üvegcsében. Ostobaság lenne. Az alvadás miatt is. És szerintem kicsit babona is. *Kb. ennyit tud hozzáfűzni a témához. Ő így képzeli, aztán majd kiderül jó-e vagy sem. A babona részt nem fejti ki bővebben, mert azt a kérdést más kapta meg, igaz, nem pont így fogalmazva. Érdekli, mi lesz a helyes válasz erre azonban még várnia kell kicsit. Pennát vesz kezébe és jegyzetelni kezd a könyv lapjaira. Fél szemmel néha a tálka vérre pillant, mintha analizálná. Mennyi energiát tartalmazhat ekkora mennyiség? Sőt, kevesebb, hiszen egy alakzathoz alig szükséges pár cseppnyi, mégis varázslásra alkalmas. Belemártja pennája végét és a lapra cseppent belőle. A lap szinte azonnal beissza a vörös nedüt.*
~Érdekes.~ *Belenyomja ujját a foltba. Felpillant a tanerőre.*

*Hiába, Emmeline nem tud úrrá lenni fintorgásán, de ez nem a vér látványának szól. Ugyan gyógyító szeretne lenni, de a vért akkor nem önös célokra, hanem egy másik ember életének megmenttése végett tanulmányozza. A mágia ezen módja számára kissé visszataszító, de ez van, ezt kell szeretni.
~Jótét angyalka? Találó!~
Magában még tetszik is neki a megszólítás, föl sem vete a szavakban rejlő gúnyt, főleg, hogy ez egy kicsit legyezgeti az egóját, ami, valljuk be, néha alig, néha pedig túl sok van.*
- Hű, Darton - *sutogja elképedve, a fiú kiselőaddását végighallgatva, den nem foglalkozik ennél többet a dologgal, inkáb szorgosan lejegyzetel mindent.
A parancsot hallva, enyhén összevont szemöldökkel érinti bele a vérbe az ujját, majd találomra elveszi a kavicsos üvegcsét. Fölrajzolja a pentagramot a körrel együtt, középen pedig ott pihen az üvegcse. Koncentrációját még magasabb fokra viszi és...*
- Ez minek számít, Akane sensei? - *kérdezi halkan, de döbbenten, ugyanis a kavicsok helyén higyan gördül jobbra-balra az üvegben.*

/User nem nagyon ér rá, elnézést a rövidségért/

*Eddig sikeresen próbált komoly és higgadt maradni, de a pontlevonás hallatán mérgesen összehúzza szemöldökét. Eddig még egyetlen egy tanár sem vont le tőlük pontot, ha késtek, ez a nőszemély meg idejön, és tippeket ad majd a többi profnak.
Az sem tetszik neki, ahogy láthatólag az extremusosok válaszától majd elolvad, míg a többiek válaszában talál valami hibát, vagy gúnyolódni valót.
De azért a vágy, hogy tanuljon valamit, még mindig erősen munkál benne, így először a pergamenjére rajzolja le pennával a varázskört. Éppen belerajzolja az utolsó kis kört, amikor a három üveg megjelenik előtte, és bár nem nyitja ki, érdeklődve nézegeti őket.
Salquë felszólításánál egy pillanatra még el is mosolyodik, bár ő sem rajong a vérért, azért ennyire finnyásnak sem kellene lennie. Rosszabbakkal is találkoztak már bájitaltan órán, ha a hollóbél kézzel való trancsírozását túl lehetett élni, akkor egy kis vérrel való rajzolás sem fog neki megártani. Amelie legalábbis így fogja fel a dolgot. A lényeg, hogy pozitívan áll a dologhoz, és akkor könnyebb elvégezni a feladatot. Ezzel a tanárnővel úgy is felesleges lenne hadakozni, még azt is el tudja képzelni, ha valaki nem akarná az ujját belemártani, akkor a nő erőszakkal nyomná a kezüket a tálba.
Ilyen és ehhez hasonló dolgok futnak át az agyán, amikor meghallja a nevét és egy kérdést, amit hozzá intéz a sensei. Az első reakciója egy szemöldökfelvonás.*
~ Vajon honnan tudja a nevemet? ~
*Aztán végig futtatja magában a kérdést, és átrágja alaposan. Nem szeretne butaságot mondani, de mivel a mágiaág ezen részében nem mozog otthonosan, így csak a megérzéseire tud alapozni. Amikor egy pillanatra csend marad, lassan feláll, szót kérve.
Hiába pugnaxos, azért tudja, hogy mikor nem szabad felébreszteni az alvó sárkányt. Nem..., inkább hagyja békésen szundikálni.*
- Azt hiszem van, és nem mindegy, hogy melyik kezünkkel tesszük ezt. Úgy gondolom, hogy a varázsköröket érdemesebb a nem pálcás kézzel felrajzolni, mivel ehhez a kézhez fog kapcsolódni a varázslat, így a másik kéz, a pálcás, szabad marad, amivel továbbra is lehet védekezni vagy támadni - fejti ki egyszerűen, nem csűrve-csavarva a dolgot, majd visszaül a helyére.
*A felszólításra maga elé veszi a második, vízzel teli üveget. Talán ezt lenne a legkönnyebb megváltoztatni, igen, vízből levegő, ez jó lesz.
Mivel az előbb egyszer már lerajzolta, most könnyebben megy neki a dolog. Bal mutatóujját a vérbe mártja, és próbálja minél szabályosabban felfesteni a varázskört, miközben folyamatosan arra koncentrál, hogy a végén a víz eltűnjön az üvegből, és ne legyen benne semmi más, csak levegő.
Bár a tanárnő nem szól hozzájuk, meg sem érint senkit munka közben, valahogy frusztráló az éles, rideg, jó szándéktól mentes tekintete, a többiek kérdéseiről nem is beszélve, amikkel megzavarják koncentrációját.
Amikor végez a körrel, elkezdi mozgatni az üveget, és elégedetten látja, hogy a víz eltűnt belőle, viszont kicsit párás maradt az üveg, mintha maradt volna benne pár csepp.
Tudja, hogy a munkája nem tökéletes, de első próbálkozásnak egyáltalán nem nevezhető rossznak. Legalábbis az ő felfogása szerint.*

*A válaszának reagálására, csak megrántja a vállát. Mágusok között is lehetnek konyhatündérek, nem igaz? Azon, hogy honnan tudja a nevét, csak egy kicsit csodálkozik, de hát mivel a császárnő a tanárnő, ezt azért illik tudnia. Végül egy késő is beérkezik, mire eléggé megrázza a fejét, főként, amikor meghallják, hogy a Pugnaxtól vonnak le pontot. A késő tünde helyett is elszégyelli magát. Az óra további részében csöndbe marad, hallgatja az óra anyagát. A táblára felrajzolt ábrát, ős is felvési a füzetébe, és címnek oda írja a mai órát. Csak, hogy tudja, hogy majd miről van szó, ha visszanézi. Amikor belekezd a kérdés felhozatalokra, nagy sóhaj hagyja el az ajkait, hogy neki nem kell semmire sem válaszolnia. Bár tény és való, hogy mindenre tudna valamit mondani, azért mégis csak jobb, hogy ezt most megúszta. Egy-két szót felír a füzetébe, amire a tanárnő is azt mondja, hogy jó válasz, aztán végre elérkezik az óra gyakorlati része, amire már várt. Ellapoz a füzete hátuljába, és a lapot úgy helyezi el, hogy másik papír már ne legyen útban hozzá, illetve ne legyen alatta, hát, hogyha átüt rajta. A lap közepére lerakja a vízzel teli üveget.*
~Talán ezt még egyszerű lesz szilárd anyaggá formálni.~ *Ezzel a gondolattal húzza közelebb a vérrel teli tálat, ami ellen mondjuk, nem tiltakozik. Hiába, modern mugli gyerekként nevelték, és a kis millió zombis film, és videojáték mellett ez már semmiségnek tűnik.*
~Na rajta, folyékonyból, formáljuk át szilárddá.~ *Ezt a gondolatot ismételgetve magába lassan neki kezd a kör felrajzolásába. Bal kezének mutató ujját belemártja a vérbe, majd a táblán látható formát rajzolja fel. Az utolsó kis kört is befejezve visszapillant az üveg tartalmára, ami első látásra megkeményedik. Felemeli az üvegcsét, és kissé megrázza, de az anyagról nem köszön vissza a jól ismert folyadékmozgás, így egy elégedett mosollyal teszi vissza a másik két üvegcse közé.*
~Remek az első sikerült, de most próbáljunk egy fél fokkal nehezebbet.~ *Az első látásra, üres üvegre pillant, közben bal kezével lapoz egyet a füzetébe, ügyelve arra, hogy a friss lapot ne érje el a véres ujja. Egyrészt unatkozik, másrészről meg nem hiszi, hogy ezt a szabad idejében gyakorolni fogja, sokkal inkább a pajzsboard szabályainak kidolgozásánál marad. A levegővel telített üveget lerakja a füzet lap közepére.*
~Nos, akkor ebből legyen… Légneműből szilárd.~ *Kicsit elgondolkozik rajta, majd ugyan úgy, mint az előbb elkezdi felrajzolni a kört, a pentagramm jelet, és a kis köröket. Már valamivel gyakorlottabban, mint az előbb. Nem kevés koncentráció után az üres üveg alján egy vékony üvegszerű részt lát. Talán csal a szeme, de amint fel emeli az üveget, és a feje tetejére állítja, láthatja, hogy újra sikerült szilárd anyagot teremtenie. Igen az egója most a fellegekbe jár, de az óra arról szólt, hogy hogyan teremtsenek a légnemű, és a folyékony anyagból szilárdat. Kicsit megvakarja az állát, és egy újabbat lapoz a füzetében.*
~Vajon a szilárdból lehet, mondjuk folyékonyt készíteni. Hm… Nos erre csak egy próba után jöhetünk rá.~ *Amíg ezzel próbálkozik, addig sem kell a tanár útját figyelnie, és a rideg tekintetét. A kaccsal teli üveget kicsit megrázza, majd lehelyezi a füzet lapra. Neki kezd a rajzolásnak, arra koncentrálva, hogy szilárdból legalább a folyékony állapotig el tudjon jutni. Utolsó mozdulatait teszi meg, amikor látja, hogy a kavicsok egy része kezd folyékonnyá válni, de nem az összes, és a benne lévő folyadék sem teljesen tiszta. Sóhajt egyet, majd vállat ránt. Elfogyott a koncentrációja, ez így óra vége felé már elképzelhető nála. Az üveget visszateszi a többi mellé, majd a vérrel rajzolt füzet lapjait hagyja, hogy kicsit megszáradjanak. Közben egy gondolat fogalmazódik meg a fejébe, és felemeli a jobb kezét. Amint szót kap bele is kezd a kérdésbe.*
-Akane sensei, talán hülyén hangzik a kérdés, és értelmetlen, de olyan anyagot, amit már egyszer átalakítottunk, azt tudjuk tovább is alakítani?- *Jellemző, hogy ilyen kérdés jön tőle, de hát a legapróbb részletekig szeretne elmerülni az átváltoztatástanba, ki tudja mikor lesz még rá szüksége.*

Megforgatja a szemét a későre. Na és persze, hogy pugnaxos, és persze, hogy olyan tanárnak az órájáról késik, akijéről nem kéne. Na nem baj, úgy látja még új, idő mint a tenger, hogy beletanuljon a helyi szokásokba. De addig is örüljön a fejének, hogy nem viszi el Akane se... nem tudja micsoda a pince mélyébe egy kis kínzásra. Hirtelen leesik neki a gondolatmenete, hogy hol tart, és hogy mennyire természetes ez neki. Tényleg, a varázslósuliban szokásos a fekete körmökkel ellátott japo kínzó-hercegnők? Kissé meglepődve tapasztalja, hogy a nőtől végeredményben dícséretszerűségeket kapnak válaszaikra. Azt sokkal egyszerűbben el tudta volna képzelni, hogy szó nélkül hagyja az összes választ, mondja a tananyagot, és majd csak a szerzett pontokon kapják meg az iskola által követelt, és megadhatatlan pontokat. Persze, a tanárnő hanglejtését azokra való válaszokra, ahol élettel, és nem halállal hozzák kapcsolatba a varázslatot, muszáj figyelmen kívül hagynia, ha nem akarja elveszíteni a fejét. Szó szoros értelemben is véve.
Mégis, csak nagy nehezen tudja uralni undorodóvá akarni való arckifejezését, amikor Robert kap egy kis fejsimit. Mik ők, kutyusok? De nyeli a gombócot a torkában, ami végül a gyomrában köt ki, és attól van rosszul.
Ettől függetlenül, mintha mi se játszódna le benne, figyeli tovább a japcsit. Sokkal könnyebb túllépni aggályain, ha varázslásra kerül a szó, legyen az pálcával, vagy vérrel. Lévén, hogy kérdés neki nem jut, egyszerűen csak belemártja tolla végét a tintába, és írni kezdi a pergamenre a diákok válaszát, és főleg az esetleges javításokat, amiket a tanár tesz hozzá. Lerajzolja az ábrát is, egyszerű egy olyan embernek, aki annyi ideig, annyira szeretett rajzolni, mint ő. "Az egy dolog, hogy vegyük el az üveget... De honnan a túróból?..." - Ilyesmi gondolatok járnak a fejében, amikor észreveszi az asztalán a fiolákat, és rádöbben, hogy mennyire más köti le a figyelmét, ha még ezt se vette észre. Körbenéz, hogy ne ő kezdje az egészet. Egyébként se akar elsőként Akane hálójába esni a varázslatot elszúró diákok közül. Így egyszerűen csak megvárja, amíg páran előtte elvégzik, majd ő is kiválaszt egyet, és leteszi maga előtt az asztalára. Vagy fél percig fixírozza az üveget, valami lötyögött benne, amikor idehozta... Vajon mi lehet a tenyerénél nagyobb aprócska kis barna üvegcsében? Sóhajt egyet, inkább nem akarja megtudni, újdonsült tanárnője kit ölt meg a középkorban ezzel. Inkább a varázslatra fókuszál, és undor nélkül nyomja ujját a vérbe. Először megrajzolja nagyban, az üveg körül a kört, majd elkezdi úgy rajzolni a csillagot, hogy annak közepén álljon a fiola. Végül maradnak a pici körök. Képzeletében már rég messze jár az osztályból, egy régi emlékében jár, ahol öccsével eszik a finom csokis cukrokat. Hirtelen a testvére elejti a tálat, amiből esznek, és mindenhol azok az apró, ezer színben tündöklő kis cukorgolyók terítik el a földet, majd az egész emlékképét. Mire ez bekövetkezik, szeme előtt a cukordarabkákon el kezd villogni a piros piktogram, és ekkor befejezi a merengést az átváltoztatás anyagáról. Szemét észre se vette, mikor csukta be, de mindenesetre most kinyitja, és érdeklődve hajol lesz az üveg tartalmához, majd óvatosan megfogja, és megrázza az üvegcsét. Sok, apró, pici cukor...
...De vajon nem vették-e fel az előző anyagállapotának a tulajdonságait? Talán most hozta létre élete első mérgező cukorkáját, aki ki tudja mennyire veszélyes, mert nem tudja, mi volt előtte az üvegben. Talán csak hasmenést okoz, talán kicsi koporsóhoz vezet.
Megrázza gyorsan a fejét, és visszateszi az asztalára a fiolát. Az ő álmaiban nincsenek hullák, az ő emlékei színesek, és vidámak. Ezen kívül annyira nem illenek ebbe a terembe, hogy az már fáj.

*Fáradt tekintettel, de magában persze felvillanyozódva hallgatja a sok halandzsát, amik között vannak helytállók, kevésbé megfelelőek és persze a legalja is. Milyen csodás lenne, ha mindenki megkaphatná a tökéletes dicséretet és elégedetten nyugtázná, hogy nincsenek is annyira nagy bajok a gondolatai körül. De ez a vörös leányzó nem akar megerősítést, így is tudja észbeli képességeit és nem kérked vele soha. Csak ha már nagyon pattognak felé és nem szállnak le róla. De egyelőre inkább mások a porond szereplői, mint ő maga, így újra jegyzetei fölé helyezi vörös íriszeinek pillantását és próbálja kizárni az itt-ott felszisszenő duruzsolást. De aztán no lám egyszer csak néma síri csönd és újra a Sensei hangja jön be a képbe, amit még ha az ember akar se tud kizárni. Mintha keresztül hatolna a bőrön és még a füljáratokban is akkor is cseng, amikor nem kéne. Bár a vörösre nem nagyon van hatással, félig így is tud arra koncentrálni, amire akar, egészen egy pontig, amikor mintha ő kapna kérdést. Igen, határozottan a keresztnevét említették, így vörös tekintetét a tanárnő felé fordítja és máris mondja, amit gondol. Az meg már egy más kérdés, hogy jó vagy nem jó. De ha lehordják se veszi a szívére, sosem volt olyan.*
- Úgy gondolom, hogy már egészen az őskori emberekig visszamehetünk, hiszen ott is használtak varázslatokat, szimbólumokat és így tovább. A kör egyfajta védelmet ruház ránk, körbevesz, egyben egy különleges kapcsot testesít meg a valóság és a természetfeletti dolgok között. Éppen ezért tartják úgy, hogyha magunk köré egy varázskört rajzolunk, akkor még a gonoszt is képes távoltartani. - *vonja meg a vállát, ha jó örüljenek, hogy kinyitotta a száját, ha meg rossz, ez van. Megvannak a saját nézetei, álláspontjai és lehet még akkor is ezt mondaná, ha tudná a konkrét választ. Nem érdekli, sokkal fontosabb számra, hogy a feladatra adja teljes erőbedobását, így az üvegcsékkel szemezve ő a légmentesre voksol. Szereti a kihívásokat és mi is lehet nehezebb, mint légneműt megszilárdítani. Kezeit belemártja a véres tartóba, nem fintorog, nem is gondol arra, hogy kinek a vére forog ujjai között, szemeit csak az üvegre fókuszálja és jobb középtájról kezdve kezdi el húzni jobb mutatóujjának belső ívétlefelé, míg körbenem ér az elkezdett pontig, majd még láthatólag van vér az ujjain, így a belső ábrát is könnyedén húzni kezdi a jobb középtől indulva a körön belül és senkivel és semmivel se törődik. Már csak az utolsó kisebb belső körök vannak hátra, amiket könnyedén megrajzol és rápillantva a tökéletes műre, mintha valami művészi kivitel lenne. Sehol egy gurbaság, kioldalazás vagy kijebb húzás. Tökéletes és a még tökéletesebb az egészben az, hogy már nem is érzi, hogy órán lenne, hogy zajok vennék körül, hogy pillantások vetülnek rá. Csak érez valamit a távoli múlt emlékei közül, konkrétan első sikereit, mikor megtapasztalta valós énjét és mintha az üvegen belül valami nagyon is szilárdulni kezdene. Arcán egy kisebb sunyiságra emlékeztető mosoly. Szerinte nagyon is jól sikerült első próbálkozásra, de úgyse ő határoz ebben a kérdésben. Bár szavak ide vagy oda, a magában elkönyvelt sikert semmi se teheti tönkre.*

*És mennyire igaza van a tanárnőnek...! Levente jelenleg semmit nem szeretne jobban, mint kirohanni; az egyetlen, ami visszatartja, hogy talán semmit nem szeretné kevésbé, mint ellátogatni abba a bizonyos Paradicsomba. Így viszont marad, lecsúszva a padban, szépen, békésen, remélve, hogy ő majd békén lesz ott hagyva. A remény hal meg utoljára... A szabályokat jó alaposan elraktározza a fejében, na innen se fog elkésni, az egyszer biztos. Nem mintha a többi óráról tervezte volna, de itt pláne pontos lesz. A válaszokra érkező reakciókat hiába hallgatja, hiszen a válaszokra sem figyelt igazán, viszont aztán...
Aztán Akane sorban elkezd kérdéseket feltenni, azoknak célozva őket, akiknek a nevük eddig nem hangzott el, nem feleltek. Levente hatalmas nyel, majd végül egy halk sóhajjal kihúzza magát a széken, mert mostmár tudja, hogy úgyse ússza meg. Sosem volt annyira szerencsés, hogy megússzon egy ilyet. Viszont a legtöbb kérdés hallatán tényleg kedve lenne felállni és kimenni, vagy nemes egyszerűséggel elájulni, még mielőtt rá kerül a sor. Mikor a nevét hallja, behunyja a szemét, majd... meglepetten nyitja ki. Erre még tippje is van. Rendben, csak tipp, nem több, de... talán ez is jó. A neveken meg sem lepődik igazán, ebből a nőből ő kinéz bármit, meg egyébként is, muglik között nevelkedett a fiú, és már valamennyire megszokta, hogy a varázslat világába átkerülve nem kell meglepődni a dolgokon.*
- Véleményem szerint létezhetnek olyan bonyolultabb varázslatok, amikhez két kör szükséges, vagy pedig ha nem is annyira bonyolult, de két kör rajzolásával fel lehet erősíteni. Tehát igen, szerintem lehet két kört használni a varázslathoz. *Röviden felel, kissé remegő hangon, de örül, hogy ennyit el tudott mondani, nem fog itt rizsázni, az tuti. Nyel egyet, és csak ezután szemléli meg igazán a táblára rajzolt ábrát, valamint az időközben elé került három üveget. A következő mondatokra összerándul kissé, és felnéz. Nem, az valóban nem lenne szerencsés, ha a levegő halmazállapota hirtelen megváltozna körülöttük. Bár, ha be van zárva, akkor tán csak nem változtatja el a maga körül lévő levegőt... Szóval kissé bizonytalanul, de a levegőt tartalmazó üveg felé nyúl, azt veszi maga elé. Aztán erősen fintorogva, de bal kezének egyik ujját a vérbe mártja, és lassan rajzolni kezdi a táblán látható ábrát... Közben pedig koncentrál, méghozzá arra, hogy a levegő az üvegben vízzé alakul. Koncentrál, és koncentrál... Hosszas koncentrálás után, a kör felrajzolása után sikerül elérnie, hogy az üveg fala belülről benedvesedik, és valamennyi víz jelenik meg az üveg alján, tehát legalább valamennyi levegő vízzé alakult. Hát, félsiker...
Aggódva pislog Akane felé, vajon első próbálkozásra megfelel-e ennyi, bár sejti, hogy a válasz nemleges. Mindenesetre, ő többet nem tud, szóval kissé feszülten, de hátradől a széken, és várja az értékelést, a következő feladatot, vagy bármi mást, ami következik.*

A válaszok csak úgy röppennek, és a diák írja lefelé az elképzeléseket azért, hogy mindenről kisebb emléke maradjon. Ezek szerint az övé sem volt rossz, bár eléggé szerény reakciót kap rá... Vagyis az első felvonás csupán egy jó. A második már annál rosszabb.. Pont az, amit el akart kerülni, és úgy is tűnt, hogy ez sikeres egy akció lesz, de hát az élet fintora sajnos közbeszólt, és bár az ember tervez... Még mindig Isten végez.
Nagyon szívesen... - magában persze a flegmatius hangnemes is hozzáteszi, de ez még mindig gondolat, amelyeket nagyon jó esetben a nő nem tud olvasni. De hát várjunk már. Nem nézett tartósan a fiú szemébe, ahogy ő ezt érzékelte, szóval ez kivitelezhetetlen. Legalábbis érdekes a hajmolesztálás közben egyszerre a retinát is égetni a tekintettel.
A pentagramma, majd annak kiegészülését varázskörré figyeli, az alakzatot azonnal le is rajzolja... Majd áthúzás, elszúrta kapásból, ez így nagyon jó lesz. Megmondta Amélie-nek, hogy semmi kézügyessége nincs, még ennyit sem tud leutánozni. Kifújja a levegőt, majd újabb próbálkozást kezd el intézni, mely már valahol hasonlít rá. Mindegy, a lényeg, hogy a szeme előtt ott van a kis forma, amelyet majd alkalmaznia kell.
Újabb kérdések jönnek, azonban most olyan személyek felé, akik lapítottak eddig. Lehúnyja a szemét, majd ezekre a kérdésekre sejtetett kis dialógusokat is leírja, majd maximum áthúzza, ha azok téves adatok, mert a nő bölcsebb információt tud nyújtani számukra. A kis elmélkedés szintén a pergamenre vésődik pennája által, mely a halmazállapotokról szól, és azoknak a veszélyeiről. Elvesz egy üveget, amikor eljön a feladat ideje, mely most a folyékony anyag lesz, majd a bal kezét a vérbe mártja, és elkezdi felrajzolni a varázskört, most kivételesen sikerül neki, ez minden bizonnyal azért van, mert a nő eléggé szugerál mindenkit, és lassabban végzi el a műveletet.
Könyökével takarja a félresikerült jegyzetrajzokat.
Folyamatosan koncentrál, majd ha minden igaz, amint végez, a folyékony kis részecskék azonnal elkezdenek párologni, felgyorsulva, és máris légnemű anyag tölti ki a vákuumot.

Szépen lekörmöli a válaszokat, a halmazállapotokról, meg tulajdonképpen mindent leír, ami a tanerő szájából elhangzik, vagy a jónak titulált szövegeket a nebulók szájából.
Hát igen, mindennek van hátránya, még sajnos a csendben maradásnak is, no de ez van. Amint meghallja a nevét, egy kicsit megijed, erre a kérdésre nem igazán tudja a választ. Végighallgatja a többiek feladatát is, miközben a könyvében próbál valami megoldást találni.
- Nem mutatkozok be, tudja a nevem, bár a Ricket nem szeretem, nem maradhatnánk Westingham-nél?
Jegyzi meg halkan, próbál minél udvariasabban megformálni a szavakat, hogy a nő ne kapja fel rajta a vizet, igazából az egészet azért csinálja, hogy végig tudja gondolni, hogy mit mondjon.
- Igen, a pentagramma. Nos szerintem a pentagrammát azért használják nagyon sok helyen nagyon szívesen, mert ősi jelkép, még az ókori görögök is használták, mágikusnak tartják, rengeteg minden szimolizál, többek közt az elemeket, és így magát az erőt is, egyensúlyt is és egy varázskörnek mindkét felsorolt tulajdonságot birtokolnia kell.
Fejti ki lassan, nyugodtan a véleményét, reménykedve abban, hogy nem mondott túl hatalmas hülyeséget. A pentagrammát közben szépen lerazjzolja, a három kört is, majd végül az öt szöget felhasználva szépen egy kört alkot az egész köré. Kiválasztja az egyik üveget, és a szeme elé helyezi. Történetesen pont a levegővel telit vette el, gázból szeretne folyékonyt csinálni. A lapot, melyen a rajza van, mellé helyezi, és ujját a vérbe mártva kezdi el rajzolni a varázskört. Közben az utasítás szerint koncentrál, és ha minden igaz lassan a levegő helyén cseppek keletkeznek, cseppfolyós anyag (valószínűleg víz) tölti meg az üveget. Egyenlőre örül a sikerének, és nem próbálkozik meg a következővel, neki ennyi is elég volt.

//Sorry, ennyire futotta ma.//

A tanár nem adott kérdést Silens-nek.Ez jó is,mivel Silens szeretné meghúzni magát.Aztán a tanár odalép a táblához és felrajzol egy szép kis rajzot.Elkezdi magyarázni a feladatot.Aztán odavarázsol mindenki elé három üveget.Elmondja a feladatot.Silens bedugja az ujját a vértartóba,majd elkezdi lerajzolni a varázskört a levegővel teli üveg köré.Semmi másra nem koncentrál,csak a varázskörre.Mikor kész egy kis homokszerű anyag lett az üvegben,úgy mint Kriszty-nek.Várja a választ,türelmesen.

//Bocsánat,hogy ilyen rövid lett de sietnem kellett.Máskor jobban igyekszem.Elnézést! // Smile

* Kamilla végighallgatja a többieket, majd érdeklődve figyel a tanárnőre. Valahogy furcsa számára a nő, de nem rossz értelemben. Inkább, furcsán szimpatikus. Valamiféle tiszteletet érez iránta, ami már eleve ellent mond minden eddigi cselekedetének. Sőt, ha bárki más megtudná, biztosan azt mondanák, hogy valaki elátkozta a lányt, és ki tudja... lehet igazuk van. Minden esetre Kamilla nyugodtan ül a helyén, miközben csüng a tanár minden szaván. Aztán a nő elkezd valamit rajzolni a táblára. *
~ Egy pentagramm.. milyen meglepő. ~ * Persze igazából egyáltalán nem lepődött meg, hiszen ez a jel szerves részét képezi a mágiának, és a legtöbb varázslathoz valamilyen módon használják is. Miután a nő végzett, sorban teszi föl a kérdéseket. Kamilla már várja, hogy mi lesz az övé, de az élet gúnyolódik vele, így nem kap. Kicsit morcosan összehúzza szemöldökét, akár egy kisgyerek, mikor nem kap játékot. Nagy nehezen sikerül túllépnie ezen, és végül elkezdi jegyzetelni, amiket a többiek mondanak. Közben a nő is elkezd nekik magyarázni, így olyan gyorsan körmöl, amennyire csak tud. Csak pár sorig jut el, mikor a tanárnő rájuk parancsol, hogy igenis használják a kicsi kezecskéiket, és matassanak már a vérben. Kissé kelletlenül ugyan, de maga elé veszi az üres üvegcsét, melyben a levegő van. *
~ Na jó, de azért ez mégis kicsit undi... mindegy, minél előbb megcsinálom, annál előbb szabadulok... ~ * Belemártja bal kezét a vörös folyadékba, és kicsit meg is lepődik. *
~ Ez furcsa, ez mennyire lehet friss? És egyáltalán honnan van? ~ * Úgy dönt kérdéseit, inkább nem teszi föl, hiszen nem akar pontlevonást, vagy esetleg büntetőmunkát. Végül elkezdi az üvegcse köré rajzolni. Persze ez így csak nem olyan, mint egy penna, így állandóan újra és újra bele kell mártania kezét a vérbe. *
~ Azért szeretnék mielőbb kezet mosni... ~ * Kicsit elhúzza szája szélét, ahogy maszatos kezére pillant. Más már tuti elájult volna, na persze neki sem kell már sok. A látvány, és a szag magáért beszél, így már ő is kissé fehérebb a kelleténél. *
~ Ugyan már, hisz hozzászoktál... vágóhíd... bla-bla... az is undi, ez is undi, tök mindegy. ~ * Lassacskán befejezi a varázskör rajzolását, és úgy mered az üvegcsére. Abban valamilyen halvány piros lé kezd el kavarogni, mire a lány nagyot nyel. Pár pillanattal később a folyadék valamivel sötétebb árnyalatú lesz, de még így sem lehet róla pontosan megállapítani, hogy mi is az. *
~ Fene... elfelejtettem koncentrálni, bár... ~ * A mondat második felét már hangosan mondja ki. *
- lehet, hogy túl sokat gondoltam a vérre... * Elhúzza szája szélét, majd kissé idegesen figyeli, ahogy a nő őket nézi. Csak remélni meri, hogy ezért nem von le tőle pontokat... *

* Hát igen. A tanárok kiborításában mindig is nagy volt. Ámbár ezzel a tanárral jobb lesz vigyázni, ha nem akarja megtudni hol a fájdalom küszöbe. Így aztán némi undorral az arcán, belemártja az ujját a tálba. Végül is nem mazochista. Most már tudja milyen és ettől nem lett boldogabb. Ellenkezőleg. Még jobban taszítja őt ez az óra. *
~ Ez akkor is... Ez valakinek vagy valaminek a vére volt. Nem mesterséges. Ehhez valakinek meg kellett halnia. Biztos csak egy állatnak, de akkor is... Én nem támogatom ezt a módszert! Én az éleben hiszek, nem a halálban. ~
* Duzzog magában. De nincs mit tennie. Ez van ezt kell szeretni. Legalábbis addig, amíg itt tanít a... tanár. Annak azért örül, hogy nem kapott kérdést. Nem szívesen nyitotta ki volna a száját. Néha túl nagy és akkor bajba kerül.
Ezért inkább szorgalmasan jegyzetel. Mindent leír, nem csak azt, amit a nő mond. Társainak is lehet jó ötlete csak, mert az nem tetszik a senseinek.
Nem lesz jobb kedvű az előtte álló feladattól sem. A döntése persze egyértelmű. A vizet választja. Mindig is a vízhez vonzódott a legjobban az elemek közül. Maga elé teszi az üvegcsét. Semmi kedve hozzá fogni, de a nő árgus szemmel figyeli őket. Nincs mit tenni. Nagy sóhajjal neki lát megrajzolni a varázskört. Balról kezdve fölfelé, majd lefelé és aztán keresztbe és megint keresztbe és megint. Egy nagy köür és három kisebb. Kész is. Ehhez a művelethez csak minimum 6-7-szer kellett belemártania az ujját a trugyiba. Jobban el tudja viselni a dolgot, ha trugyiként gondol rá és nem vérként. Szabály nem tiltja. Rajzolás közben erősen koncentrált arra, vagyis próbált koncentrálmni arra, hogy a víz helyett jég legyen az üvegben, de nem igazán ment neki a fent említett okok miatt.
Az üvegben történik valami a varázskör hatására. Jó volna tudni mi. Még mindig cseppfolyós állapotban van. Azonban az üveg oldalán néhol megjelent egy-egy jég folt. Hidegebb is az üveg, mint a varázslat elején. ezután már nem történik sok minden. A víz víz maradt, néhány jég darabkával a tetején úszva. *

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

//Elnézést, de 2-3 napig nem tudok írni eü problémák miatt, figyelemmel
kísérem az órát, és ha még lesz lehetőségem zárás előtt írok egy
hsz-t.//

*Figyeli természetesen a diákjait, hogy mit válaszolnak, végighallgatja őket csendben, láthatóan nagyon is koncentrál, hogy az esetleges hibákat megtalálj azokban. Amikor végül az utolsó diák is elmondja válaszát, bele kezd a helyesbítésbe, vagy magyarázatba.
Közben újra járkálni kezd, kimérten és határozottan.
Természetesen azzal is tisztában van, hogy egyesek a szemei miatt figyelik, de ezt élvezi a legjobban az egészben.*
- Togi, a válaszod nagyon jó, a három pont a három halmazállapotot jelenti. Később lesz majd elemváltoztatástól is szó, ami sokkal részletesebb és nehezebb is, de ott nem négy ponttal, hanem öttel dolgozunk, ahogyan azt keleten is teszik. Lycaria, a válaszod nagyjából jó. Tulajdonképpen a varázsköröket az én időmben igen sok mágiaág felhasználja, de az átváltoztató varázsköröknél egy kicsit speciálisabb ez a használat harcban. Itt a gondolkodásunknál nem úgy van, hogy most akkor pajzsot használunk, hanem, hogy mit használhatunk fel annak. Elvégre a pajzs az a sötét varázslatok kivédésénél van. Ez kreativitás kérdése voltaképpen. Ami az átváltoztatóköröknél nagyon fontos, hogy milyen gyorsan tudod felrajzolni a harcban. Majd jövőre lesz ilyen gyakorlati óra, amikor megnézzük mennyire is vagytok kreatívak ebben a tekintetben. A többi gondolatod úgy vélem helyes.
*Ahogy befejezi a hosszabbkörű magyarázatot, sorra veszi a következő választ, ami jelen esetben a késő diákjától jön.*
- Darton, légy tekintettel diáktársaidra, ne hozd kellemetlen helyzetbe őket, hogy nem tudják mit makogsz.
*Vonja fel szemöldökét, figyelmen kívül hagyva a szavait, és inkább a kérdésére adott válaszát elemzi ki.*
- Inkvizíció...?
*Elgondolkodik egy pillanatra. Ugyebár a diákoknak teljesen szokványos, hogy ezekről múltidőként beszéljenek, számára azonban ez a jelen.*
- Az én korom, a boszorkányüldözés, meg egyebek. Jól van, jó válasz Darton. Ha későbbiekben nem késel el az órámról jobban értékelném a tudásodat. Blaze, remek válasz, remek megállapítás az alvadással kapcsolatban, ráadásul, ha sokáig van elzárva a vér, akkor hogy is fejezzem ki magamat... hm... veszít abból az életerőből, ami pontosan a lényege lenne. Amelie, a meglátásod jó, van benne igazságalapja. Azonban ami feltétlen kikötés a varázsköröknél, hogy a bal kezünkkel rajzoljuk fel, azzal a kézzel, ami közelebb van a szívhez. Az én koromban még kutatják, hogy ez mennyiben erősíti a varázslatot, nem tudom, hogy a későbbiekben mire jutottak, de a lényeg, hogy cselekedjetek ti is így, addig is. Cecilia, elégedett vagyok a válaszoddal. Levente, remek válasz.
*Gonosz kis mosoly jelenik meg ajkain, úgy jegyzi meg mellékesen.*
- Nem kell félni, nem harapok nagyot, csak egy kígyómarásnyit.
*Halkan felkacag, bár még ettől a nevetéstől nem lehet tudni, hogy mennyire is volt vicc ez a mondat. Persze már folytatja is a többiekkel.*
- Rick, remek válasz, köszönöm.
*Ekkor veszi észre Silenset is, aki úgy tűni remekül elbújt a tanár szemei elől, így a nő némileg bosszankodva teszi csípőre egyik kezét.*
- Silens, remélem láthatlak a következő órámon is, mert felelni fogsz.
*Úgy tűnik valóban nem akar kihagyni senkit se a mókából, nem lehet nála meghúznia magát az embernek. Elégedetten szemléli, hogy a tünde leányzó Salquë elvégzi a rá kiszabott feladatot, és hamarosan a diákok is nekikezdenek az óra anyagának gyakorlását. Figyel és hallgat, hogy aztán az előző válaszokhoz hasonlóan most is személyreszabottan, alaposan végigelemezze a kölykök munkálatait..
Ahogy válaszol a kék hajú leányzó kérdésére, hangja nem mondható megértőnek, inkább közönyös, érzelemmentes, mint amilyen maga a tekintete is. Ahogyan kedvességet és megértést nem lehet belőle érezni, úgy haragot és arroganciát se. Utóbbi inkább az általános viselkedéséből jön le.*
- Krisztyne, Togi, természetesen az egész üvegnek tele kellene lennie a kiválasztott anyaggal, hiszen minden részecskéjét át kell alakítanunk. Így csak egy részét változtattátok át. Katrina, remek munkát végeztél, gratulálok.
*Signumus diákjára azonban már felfigyel és előrehajolva szemléli meg a művét, az izzó parazsat.*
- Hmmm... Rakoncátlan energiák.
*A durranásra felfigyel ő is, minden izma megfeszül keményen, mintha csak egy támadásra készülne fel hirtelen. Ám látja, hogy késő diákja ügyeskedett kissé, annak akciójára is csak biccent egy aprót.*
- Ugyanaz a kategória. Óra végén elmondom az összesítést.
*Jegyzi meg, és a pillanatnyi idegesség is csak annyira látszik meg arcán, hogy állkapcsa megfeszül egy kicsit. Szinte hihetetlen ahogy vissza tudja fogni magát minden esetben. Persze azt a diákok nem szeretnék látni, amikor igazán kiakad, vagy dühös valamiért.*
- Blaze, egy kicsit haladj, kérlek, az órának hamarosan vége.
*Az újabb pugnaxos diákján pedig már csak nagyot sóhajt szemeit forgatva.*
- Emmeline... csak ismételném önmagamat, hogy energia túltengés. Amelie, jó kezdet, úgy látom veled se lesznek problémák. Raphael, értékelem buzgóságodat, de elég egyszer megcsinálnod, a többit tedd szabadidődben. Kérdésedre válaszolva pedig lehet, azonban csak úgy, ha a varázskörét újra felrajzolod, frissíted, tekintve, hogy egy használattal az energia eltűnik a vérből. Scarlet...
*Egy pillanatra mintha meglepődés jelenne meg az arcán, hogy aztán odalépdeljen a lány asztalához, felveszi a kis üvegcsét és méregeti, nézegeti. Cseppet sem tudja hozzáhasonlítani az eddigi energia túltengéses kategóriába. Hosszú, kínosan csendes percekig csak hallgat és méregeti a cukros üvegcsét. Halkan velőtrázóan kacag, hogy aztán kibontsa az üveget, és hosszúkás körmeivel kicsippentsen egy cukorkát, majd megízlelje. Újabb csendes percek, végül mosolyogva teszi a lány elé azt.*
- Kissé víz íze van, de dícséretes, kreatív munka, plusz három pontot adok rá.
*Sőt, még elismerően végig is simít a lány haján, bár ez a fajta dícséret inkább kínzásnak hat, amennyire borzongató a nő jelenléte. Továbblépdel végül és folytatja diákjainak elemzését.*
- Cecilia, ügyes volt, látom a jövőben nem lesznek gondjaim veled. Levente, elsőnek ügyes, bár az egésznek át kellett volna alakulnia. Robert, köszönöm a remek munkát. Rick, úgyszintén, az extremusoktól nem is vártam másképpen. Silens, a többiekhez hasonlóan többet kellett volna.
*Ekkor áll meg a két Signumusos lány előtt, a közönyös tekintet most sokkal fenyegetőbbnek hat, ahogy végigméri az egyiknek teljesen sikertelen, a másiknak szegényes eredményét. Sóhajt egy aprót, és valószínűleg diákjai most sokkal fagyosabbnak érezhetik a csendet, mint amikor Scar cukros üvegét nézegette. A kígyótekintet hol az egyiket méregeti, hol a másikat. Végül nagyon halkan, nagyon csendesen megszólal.*
- Siralmas.
*Jelenti ki, azzal már el is fordul tőlük és az asztalához lépdel, kicsit neki is dőlve. Ez az első órája, változatos eredménnyel, de ő maga kifejezetten kifáradt. Ez persze nem látszik rajta, tekintete és tartása továbbra is olyan, mint óra elején.*
- A következő órai tananyag a bútorokból való nagytestű állat átváltoztatása lesz. Készüljetek fel, hogy sokkal megerőltetőbb és nehezebb lesz az eddigieknél, ezért is fogunk majd mágikus lény vérét használni a körökhöz. Ne várjanak túl nagy változásokat, az órai teljesítményből ítélve nem lesznek azok egészen élethű állatok. A házitok ehhez kapcsolódik, 15 példát kérnék arra, hogy milyen bútorokat tudnátok átváltoztatni nagy testű állatokká. Természetesen a méretlimit a medve mondjuk. Annál nagyobban ne gondolkodjatok. Most pedig az összesítés... Kezdjük a legjobbakkal. Scar, Katrina, Amelie, Raphael, Cecilia, Robert, Rick. Köszönöm az órai munkátokat, elvárom ezt a színvonalas teljesítményt a következő óráimon is. Krisztyne, Togi, Levente, Silens, nektek gyakorolnotok kell szabadidőtökben is, Blaze, neked is ajánlatos. Következő óra elején be kell mutatnotok nekem mire jutottatok. Ugyanez vonatkozik az energia túltengéses Lycaria, Darton, Emmeline, ha jövő órára nem lesz jobb a helyzet, akkor plusz órákat kell vennetek tőlem. És végezetül Kamilla és Salquë. Egy eminens tanulótól, és egy tündétől többet vártam. Még egy esélyt kaptok. Ha következő órán nem jelentek meg, vagy nem teljesítetek megfelelően, akkor megbuktatlak titeket évvégén.
*Jelenti ki szárazon, azzal nagy csattanással bontja ki legyezőjét, magát kezdi el legyezgetni.*
- Az órának vége. Sayonara!
*Azzal szépen az asztala mögé lépked, helyett foglal a székén, és kígyószemeivel méregeti a távozó diákokat. Mintha csak saját magában azt elemezné, hogy ki lenne jó falat vacsorának. Legalábbis a hüllőtekintetből ezt lehet leszűrni.
Csak akkor sóhajt fel, amikor már az utolsó diák is távozik a teremből. Lehunyja szemeit, és szusszantva mormogja az orra alatt.*
- Merő görcs a hátam.. Ilyenkor jönne jól egy szolga.

//Köszönöm a játékot//

//Mivel kedden valószínűleg MitVall fog kezdődni, ezért kérek mindenkit (aki meg akarja írni), hogy szombaton este 8-ig írja meg a távozó hsz-ét.//

Miss Polaris már nem is mond semmit, elvan a saját maga keltette kis katasztrófájában, névlegesen az átváltoztatástan irányában tanúsított hozzá(nem)értésében. Valójában inkább félreértés, hiszen nem arról volt szó, hogy nem figyelt az előbbi feladatra, pusztán túlságosan rákoncentrált és nagy elemezgetésben pályát tévesztett. Annyira túlkomplikálta az egészet, hogy eltért az egész lényegétől, vagyis a halmazállapot megváltoztatásától. Ez jellemző volt rá, mindig hajlamos agyonproblémázni a dolgokat, és önmaga hasznossá tételébe bukik bele. Lám-lám, milyen nehéz is megtalálni azt a bizonyos arany középutat!
Most is csüggedten biggyeszti az ajkát, megint mindenki jobb eredményt produkál nála. Ugyan örül a társai sikerének, - hiszen mégiscsak róla, a kis angyalkáról beszélünk -, azért eléggé lelombozza ilyen mértékű kudarcra ítéltsége.
Megrázkódtatása nőttön-nőtt, amint kénytelen végighallgatni a többiek sokkalta átgondoltabb és helyesebb válaszát. Azt hitte ez már a mélypont, innen nem lehet tovább süllyedni.
Ó, naiv kislány!
A különös nevetést csak egy dologgal tudja kommentálni magában:
Igen ám, míg egy oroszlán harapása akár a fél karodat is lenyelheti, addig a kígyó össz-vissz a foglenyomatát hagyja rajtad. Ellenben utóbbi állat mérge ugyanolyan halálos lehet, akár a dzsungel királya által okozott seb.
Ebben a csodálatosan depressziós percben szólal meg Akane-sensei is, emelve Lycaria levertség-indexét. Magát az órát rettentően élvezi, érdekesnek találja az anyagot, és a professzor is szimpatikus neki, minden félelmetessége ellenére, mégis lelombozó, hogy ennyire tehetségtelen az energiái kontrolálásában. A tanárnő megjegyzése kiütéssel nyer az eddigi csalódottsága ellenében, még alább zuhan a lelki poklában. Már ég is. Bár most inkább a feje. De az nagyon. Olyan vörös árnyalatokba kezd átmenni, mintha valaki paradicsomszószt készítene és az egészet az arcába borítaná. Ez már csak azért sem lenne Nobel-díjas ötlet, mert allergiás rá. Mármint a paradicsomra.
Szerencsére nem tart sokáig ez a fekete-fehér látásmódja, hamar ráébred mennyi szürke és milyen sok színes dolog van még ezen a világon. Például a szivárvány, meg a nyalóka. Ezek nagyon hasonlóak, ha csak a küllemüket tekintjük. Ám itt felmerülhet mindenkibe; miért épp természeti jelenségeken és a Hubba-Bubba legújabb, kirívóan egyedi édességén töpreng egy féltünde, a középkorban, átváltoztatástanon? Nos, valljuk be, amit be kell vallani: Lycaria … őrült. Hogy kissé vagy elrettentően, csak most kezdődően vagy születése óta, véletlenül vagy génhiba okán… ezt majd a külső szemlélők, az idő…
és a Nagy Betűs Élet eldönti. – elmélkedik a lány ugyanezen gondolati sémán, hiszen ezt a klisét minden 35 éves féltünde elsüti egyszer vagy sokszor. Vajon egy idővel ráunnak? Lycaria határozott véleménye szerint: talán.
Mielőtt még elkezdhetne az Élet még megfejtetlen, nagy kérdésein filozofálni, mint például Akane-sensei szemei kiskorától fogva ilyen hüllőszerűek vagy az animágiának köszönhetőek (hisz, ha előbbi, akkor valószínűleg sokat csúfolták a gyermekmegőrzőben és emiatt alakult ki távolságtartó személyisége, - már amennyiben egy ifjú trónörökösnőt beadnak az oviba, Lyca ezt kétli -, ha viszont később vált ilyenné a prof. tekintete, akkor nincs magyarázat a jéghideg aurájára, ergo Lycariaval közös tulajdonságként ő sem százas, de még csak kétszázas sem), hirtelen megakad a mélázásban.
Miért veszem ennyire komolyan azt a teljesen alap dolgot, minthogy gyakorolnom kell? Inkább örülnöm kéne, hiszen ma is tanultam egy csomó újdonságot, részt vettem egy izgalmas órán, sikerült nem felgyújtanom magamat és még életben vagyok. Kész csoda! Ráadásul az ismereteim ismétlése során, lehetséges, tudnám fejleszteni amúgy reménytelenül borzalmas képességeimet az átváltoztatástanhoz.
Ergo… elég a pesszimizmusból, korántsem olyan vészes a helyzet, mint gondoltam!
Megrázza magát, kifújja a levegőt és felveszi szokásos, vidám mosolyát, a levertsége ezennel el is tűnt.
Boldogan szedi össze a cuccait és integetve elköszön a prof.-tól.

//Köszi az órát!^^ Smile

//

* Kamilla lélegzet visszafojtva hallgatja a tanárnőt. Szinte meg se mer moccanni, aztán a nő odaáll eléjük, és úgy néz rá és Salquéra, hogy a lány inkább elbújna a pad alá. Ahogy meghallja az az egy szót, felnyög. Szinte látszik rajta a kudarc hatása, ami sötét felhőként lebeg fölötte, és még kis villámokat is szór szerteszét, na persze csak képzeletben. A következő órai feladaton már most elkezdi törni az agyét, hiszen sosem lehet elég korán elkezdeni, nem igaz? Az értékelésen egyre rosszabbul érzi magát, miszerint ő az egyik, ha nem a legrosszabbul teljesítő lány. De hát mit tehetne, két tantárgy van, amivel eléggé megszenved, az pedig az átváltoztatástan, és az SVK. Pedig a lány tanul, nem is keveset, de valahogy mindig elszúrja a dolgokat. Egy fáradt és csüggedt sóhaj hagyja el az ajkait, majd a tanár utolsó esélyére egy aprót bólint. Szíven ütötte ez a dolog, hiszen még soha életében nem bukott semmiből, de még csak a közelében sem volt. *
~ Ha megbukom, kiugrom a toronyból szégyenemben az tuti... ~ * Letörten és lehorgasztott fejjel szedi össze a holmijait, majd halkan kisomfordál a teremből, de még előtte elköszön a tanárnőtől. *
- Viszont látásra. * Hangja halk és a tanár lehet nem is hallja, de most jobb is. Így is elég vacakul érzi magát. *

*Egyszerűen izgalmakkal felfokozva zsigereiben figyeli az egyes tekinteteket, amelyek szintúgy néha merészelnek a tanárnő szemei közé nézni, mint az övé. Persze ő kitartóan bámulja, főleg azok után, hogy mind válasza mind munkája tökéletes dicséretet kapott. Így az elkönyvelt maga általi sikert csak még nagyobb fokokra tudatosítja magában és hogy ez a tárgy egészen neki való, hiszen volt valami apró sejtetés a tanárnő legutolsó szavai mögött.
Akiket a siralmas jelzővel illetett egyáltalán nem sajnálja, majd megtanulják, hogy mit jelent a tökéletes koncentráció és erőkifejtés. Ujjait elégedetten támasztja össze tökéletes művien egymással, miközben hallgatja a további magyarázatokat és a lélegzetet adó szót, hogy az órának vége. Persze valahogy kicsit rosszul érinti a dolog, mert ő még szívesen maradt volna ebben a sötét és bizarr teremben, de lesz még alkalom az élvezetek halmozására.
Természetesen már készülni fog előre, hogy az is úgy, ahogy de tökéletesre sikerüljön majd. Majd egy viszlát tanárnő elmormolása után elégedett vigyorral vág neki a kietlen folyosóknak, hogy máris elgondolkodjon a kiadott feladaton. Kedvére valónak hangzik.*

//Kicsit kicsúsztam az időből, ezer bocsánat, azért remélem, két óra késéssel még elfogadható. ^^" MitVall-ra már csak holnap mászok be.//

*A többiek próbálkozásait nem igazán kíséri figyelemmel, neki teljesen elég a sajátja. A széken hátradőlve, összefont karokkal, feszülten várja, hogy a tanárnő elé érjen, és értékelje a munkáját. Azért a válaszokra, és az azokra érkező reakciókra igyekszik figyelni, mert mégiscsak abból tanul. Kis fáziskéséssel kezdi lefirkálgatni a fontosabb információkat a pennájával egy pergamenre. A "jövőre lesz ilyen gyakorlati óra..." résznél a penna valahogy megáll a kezében, és nyel egyet. Nem bíztató, határozottan nem az. Miután összeszedi magát, szorgalmasan körmöl tovább, lejegyezve a legfontosabb információkat, meg tulajdonképpen szinte mindent, fene tudja, hogy ezek közül mi a fontos, meg mi nem. Viszont a tanárnő Dartonnak intézett szavaival egyetért. Őt például határozottan idegesíti, hogy a szövegből csak az "Akane sempai" részt értette, a többi meghaladja a nyelvtudását. Mikor végül az értékelés "remek válasz" lesz, kissé fellélegzik, persze csak magában, aztán persze körmölget...ne tovább. A harapásos részre kirázza a hideg, majd kissé félve pislog fel a tanárnőre, hogy ezt most úgy mindenkinek mondta, és csak véletlenül az ő neve után, vagy esetleg külön neki szólt.
Mikor Krisztyne és Togi munkájához ér a tanárnő, Levente nyel egyet, és a saját üvegére pislog, amiben ugyebár szintén csak az anyag egy része alakult át. Az összesítés szó nem tetszik neki, de azért vár, és reméli, hogy ő abban az összesítésben nem a reménytelen esetek között fog szerepelni. Az "elsőnek ügyes" szavakra önkéntlenül is halvány, nagyon halvány, megkönnyebbült mosoly kúszik az arcára. Rosszabbra számított, de ezt még dícséretnek is lehet venni, sőt. A fagyos csendre viszont felkapja a fejét, és szemével keresi, hogy ugyan ki érdemli ezt ki. Kissé sajnálkozva néz a két lányra, ő biztosan ott kapna pánikrohamot, ha a tanárnő előtte állna meg így. A következő óra anyagát mindenesetre felírja, majd utána kellene olvasni addig ennek az egésznek, hogy legalább valamennyire felkészülten jöhessen.
Meg sem lepődik, mikor a legjobbak között nem szerepel a neve, viszont mikor a második kategóriába bekerül, megkönnyebbülten lélegzik fel. Első óráján, ennél a tanárnőnél ez az ő szemében tökéletes eredmény, magához képest. Gyakoroljon, persze... Bár a következő óra eleji bemutatótól tart, a végén még tényleg nekiáll gyakorolni, bármennyire is rosszul hangzik ez számára. A buktatás, amit a tanárnő a két lánynak ígér, valahogy rosszabbul hangzik...
A csattanásra összerezzen, mint minden hirtelen hangra, amikor feszült. Viszont az óra végét jelenti be a tanárnő, mire villámgyorsan pakol össze, viszont nem kel fel a helyéről. Mikor már csak egy-két diák van a teremben, akkor feláll, a hátára veszi a táskáját, és utolsóként lépeget ki a teremből, kissé meghajolva a katedra felé.*
- Sayonara, Akane-sama. *Köszön el, majd már el is siet a szobája felé.*

//Köszi az órát, én nagyon élveztem, az más kérdés, hogy Levente nem... ^^//

//Természetesen nem probléma Levendula ^^
Viszont mostmár várom a MitVallra érkezők reagjait, kedden pedig jelentkezem. ^^//

*Kumiko megkönnyebülten lépked az alagsori folyosón.*
~Nincsenek lépcsők! Éljen a Mitológiák és vallások! ~
* A lépcsők iránti ellenérzései megnövekedtek, amióta a kastélyba él. Sosem gondolta, hogy azért fog örülni egy tanórának, mert ahhoz nem kell másik szintre mennie. Most azonban örül és ez léptein is látszik. Bakancsában most szinte légiesen halad a folyosón. Most még a jellegzetes kopogás sem hallatszik, amit a térdig érő cipő adni szokott. Természetesen ma is feketében van. Hosszú pánt nélküli ruha van rajta, erre terítette rá a talárt. Haja kibontva omlik a vállaira, de ahogy megy mind a ruha mind a haja száll mögötte a levegőben. Maga sem érti, mi a mai különösen boldog napnak az oka, de nem idegeskedik emiatt. A tanteremhez érve könnyedén belibben az ajtón (tőle szokatlan módon) és leül az ajtóhoz legközelebbi padba. Egyenlőre senki sincs a terembe így előkapja a szokásos mangaját. Nem is tudja hányszor olvasta el eddig, de egyszerűen nem tudja meguni. Tökéletes olvasmány lesz, amíg a tanár megérkezik.*

[Kumiko]

*Halk léptek hallatszanak az alagsori folyosón. Ezúttal nem fentről érkezik a fiú, hanem a szobája felől; ugyanabba a terembe megy, amelyikbe nemrég, alig egy héttel ezelőtt, viszont ezúttal egy másik órára. Még jó... Még egy átváltoztatástant nem bírna ki így, hogy még az előzőt sem heverte ki. Bááár, a mitológiák és vallások is igen érdekes lesz, nem feltétlenül pozitív értelemben. Kissé frusztráltan fújja ki a levegőt a terem ajtaja előtt, majd megigazítja a haját, lenyomja a kilincset, és belép... Nincs valami nagy tömeg, sőt, csak egyetlen lányt pillant meg odabent. Rövid habozás után úgy dönt, hogy ha csak ketten vannak, igazán lehetne ismerkedni, szocializálódni, tehát nyel egyet, majd megáll Kumiko előtt. Nem mondhatjuk, hogy odasétál hozzá, hiszen alig kettőt kell lépnie, és már kartársa előtt van.*
- Konnichiwa... *Fene tudja, miért a japán köszönés jön a szájára, de valahogy rögtön az csúszik ki rajta; aztán viszont összeszedi magát, megköszörüli a torkát, és angolul szólal meg.* - Heló! Levente vagyok, Extremusos. Leülhetek, vagy esetleg zavarok? *Kissé zavartan vigyorodik el, a kezeit pedig összefonja a háta mögött, aztán előrébb dől, persze úgy, hogy ne essen el, és igyekszik belekukkantani a mangába.* - Mit olvasol? *Egyelőre nem ül le, hiszen talán a lány elküldi, akkor meg kereshet magának új helyet. Oldaltáska van rajta, teljesen egyszerű, drapp színű, mindenféle mintát nélkülöző. Öltözéke farmernadrág, egyszerű fehér póló, és érdekes módon még most, nyáron is: sál. A szeme pedig vastagon kifestve fekete szemfestékkel. Khm.*

[Levi

]

*A feketeség szokás szerint belemerül az olvasmányba. A sors fintora, hogy pont akkor köszön neki valaki, amikor a mangában is belép a főszereplő és köszön. Egy pillanatra fel sem fogja, hogy nem a fejében hallotta a köszönést, de a folytatás nem egyezik azzal, amit a magában lát, így felpillant és egy kartársát látja maga előtt. Korábban még nem beszélt a sráccal, de mivel ő ebben az évben barátkozik, így a kedvesebbik arcát elővéve válaszol.*
- Konnichiwa Levente! Kumiko des. Vagyis Kumiko vagyok. Én is extrás. Szia.
*Mondja kicsit zavartan majd feláll és kezetnyújt. Nem is érti mért japánul mondta először, hogy kicsoda, Valószínüleg, mert japánul olvasott és japánul szóltak hozzá. Mindegy. A fiú valószínüleg csak kedves akart lenni.*
- Ülj le nyugodtan. Mondjuk ahogy elnézem nem leszünk sokan, de nem szívesen ülök egyedül Akane sensei óráján...
*Ajánlja fel a melette lévő helyet, miközben visszaül. Igazat mond, még túl jól emlékszik az első találkozásra a tanárral, és a legutóbbi sem volt éppen a legszerencsésebb... Ahogy Levi megpróbál belekukkantani a mangájába gyorsan becsapja és elsüllyeszti a táskájában.*
- Semmi érdekeset....Nah leülsz végre?
*Kérdezi meg és végigméri a fiút.*
~Érdekesen öltözködik. Vajon náluk ez a divat?~
- Voltál már nála órán?
*Kérdezi meg végül fejével a tanári asztal felé intve. Biztos benne, hogy a fiú érti a célzást.*

[Kumikooo ^^]

*A lány nem veszi észre azonnal, Levente viszont türelmesen vár, hogy ez megváltozzon, kissé félredöntött fejjel. Mikor a lány japánul köszön vissza, és úgy is mutatkozik be, akkor elmosolyodik, majd kissé meghajol.*
- Igen, azért ennyit tudok japánul. *Jegyzi meg nevetve, hiszen a lány angolul is elmondja, hogy bemutatkozás hangzott el. Mikor Kumiko a kezét nyújtja, Levente nem megrázza, hanem megfogja, és csókot lehel rá, aztán, mivel megkapta az engedélyt, leül kartársa mellé, és a székre akasztja a táskáját, aztán a tanári asztal felé pislog, majd visszanéz a lányra, mikor válaszol.* - Hidd el, megtalál ő akkor is, ha nem egyedül ülsz, tehát nincs jelentősége. *A tanár nevére ugyan kirázza a hideg. Bízott benne, reménykedett, hogy ha ugyanott is lesz az óra mint a másik, akkor is más fogja tartani, de hát... ez a remény szertefoszlott Kumiko szavainak hatására. Egyébként sem volt valami erős, inkább csak pislákoló fénysugár. Végül felsóhajt, majd a törzsével is visszafordul Kumiko felé, hiszen azzal elfordult, mikor a táskát ügyeskedte fel a szék támlájára. Kicsit meglepődik ugyan, mikor a lány hirtelen becsapja előtte a mangát, de nem törődik vele sokáig, nem is sértődik meg, vagy hasonló. Egyszerűen leül, mintha mi sem történt volna. A végigmérésre halványan elmosolyodik. Ha a lány Japánból származik, a visual kei stílust biztosan ismeri, de hát Levente nem teljesen aszerint öltözködik, még csak nem is próbálkozik nagyon. Azt veszi fel, ami neki tetszik, és van, amikor egészen sok köze van Arimura-san-hoz. A kérdésre lemondóan legyint.*
- Voltam hát, átváltoztatástanon. Nagyon durva a kisugárzása, feláll az ember hátán a szőr tőle. És ne akard kihúzni a gyufát, mert a kínzókamrában végzed, amit ő csak Paradicsomként emleget. *Vág egy fintort, majd megrázza a fejét.* - De túl lehet élni... Valahogy... Elvégre még itt vagyok.