A történelemben nem ismeretlen Trója neve. A diákok ezen a helyen állhatnak, amint belépnek a vörös és fekete sátorba. Szép, romantikus part közeli apartmanokat lehetne eladni… Feltéve, ha nem folyna éppenséggel egy véres küzdelem lent a szirtek alatt. Csodálatos kilátás nyílik a csata mezőre…
Hogy miért vannak itt a diákok? Nos ez egy jó kérdés, majd a jelen lévő harci ruhába beöltözött Pugnaxos fiú, nevezetesebben Raphael, beavatja őket.

//Hétfőtől nyugodtan lehet írni megérkezéses hsz-eket. Rendezői hsz a keddi nap folyamán fog érkezni.//

*Longin gyorsan lépked a parkban és szívja a friss levegőt.Mikor bemenne a kastélyba eszébe jut hogy a kara görög hetet rendez.Elindul vidáman ezen a nyári napon a vörös és fekete sátor felé.
Nincs olyan sok diák mert legalábbis Longin szerint a vizsgára tanulnak.*
~Imádom görögországot, jó hogy ezt választottuk.~
*Mikor a sátorhoz ér körbenéz de nem lát senkit egy kartársán kívül.Le ül a földre, vagy padra ha van és vár.*

- Cöhh..
*Lekicsinylő szájhúzás. Bár ez most nem a görög hétnek, vagy a helyszínnek szól, csak inkább a szituációnak, hogy már ide menekül az unalom elől. De mindegy is.. csatatér.. bunyó.. végül is bunyónak bunyó még ha nem is pusztakezes. Aaaah. Ijesztően sok levezetetlen energiája lehet, ha tényleg közösségi programokra adta a fejét. Igaz annyira nem antiszociális jellem, inkább nevezhetnénk erőszakosnak, durvának és nyersnek, mint magába fordulónak, csak épp az iskolatársaival nincs kibékülve. Sok puhány, de mindenkinek csak a szája nagy (a lány szemszögéből) aztán abban meg igazán tényleg semmi szórakozás nincs. (Ha meg legyőznék bármiben, akkor meg az lenne baj, szóval Erinnek így se-úgy se jó. Ez végül is már megszokott.)
Fekete farmernadrágban, és a nyári időre való tekintettel fehér ujjatlanban toppan be. Amolyan igazi elöl deszka-hátul léc alkat, még sem érzi az ember (még csak ránézésre sem) hogy valaki szürke, nyüzüge emberről lenne szó. Még a testtartása is meglehetősen fiús, ahogy kihúzza magát, arról nem is beszélje, hogy ebben az ujjatlanban tökéletesen látszik a jobb lapockájától induló tetoválás, ami lefolyik az egész bal karján bal, és még a csuklójánál is kicsit továbbnyúlik a kézfejére, de azt már nem fedi teljesen, épp csak kicsit átpofátlankodik. Maga a bőrre festett 'alkotás' annyira jellemzően egyszerű, elvégre csak tövises indák szövik át a bőrét, de arra biztosan rátesznek egy lapáttal, hogy a Corwell lány a legkevésbé emlékeztessen a saját nemére. Viszonylag magas is, enyhén, de nem bántóan csontos alkat, ha feltűzné a haját, és nekiállna dohányozni és az arca sem látszódna teljesen, tényleg fiúnak tűnne. Apropó dohányzás.. A sátor szélének támaszkodik, miközben semmitől sem zavartatva magát húz elő a zsebéből egy doboz Black-ket. Stílusosan megpöccinti az alját, amitől fent kicsúszik egy szál, amit aztán vékony ajkai közé fogva húz ki. Mikor aztán az öngyújtó jótékony közreműködésének hála a cigarettavég felparázslik, felszabadultan dönti hátra a fejét, miközben mélyet szív a kártékony szálból. Öl vagy nem öl, a nikotin a világ egyik legjobb dolga.
Meg van miért jött még ide. Nem csak unatkozott, tényleg muszáj lesz valahogy levezetnie a feszültséget. Jezebel alighogy örökbe fogadta már el is tűnt, hiába, sehol sem találja. Se a templomban, se a városban. Na szép, Gerard ennyire ráijesztett volna?
Látványosan unja magát amíg várakoznak, bár szánt szándékán kívül, de kizárt, hogy itt bárkivel is beszélgetést kezdeményezzen van annyi önuralma, hogy most még egy kicsit kussban meg tudjon lenni. (Ahhoz minimális önuralomra van szükség. Amúgy kifejezetten lehetetlen kérés minden hasonló tulajdonságot igénylő tevékenység.)*

És íme a legendás harc, ami talán igaz sem volt oly régen történt. Sok katona, és hős veszett oda… De ne túlozzuk annyira el a dolgokat, hiszen a faló még csak most épül, mellyel nyerhettek a görögök… De a mai napon nem azért vannak itt a diákok, hogy végig nézhessék a csatát…
Hanem azért, hogy jó maguk is részt vegyenek benne.
Egy ösvényen juthatnak le a szirtről a csatamezőre. Az ösvény pont a frontvonalba érkezik, így számíthatnak a diákok arra, hogy nem lesz kellemes kis séta gyaloglás a mai délutánon. Ha nem lenne a teleportáló varázslat, akkor mondhatnánk azt is, hogy az életükért küzdenek, de ez nem így van.
Amikor a felvértezett diákok leérnek rögtön pár katona, kiszúrja őket.
Szimpla emberek. Semmi nehézséget nem okozhatnak. Négy darab kék-fehér csíkos pajzsot viselő alak van, ezzel azt mutatva, hogy ők a görögök. A csapat másik tagjai pedig vörös-fehér pajzzsal bír. Ha fekete-vörös pajzsok lennének, már mondhatnánk azt is, hogy Pugnax diák karjainak diákjai, de ez nem így van. Ők a trójaiak. Talán a két csatázó nép, most eggyé válik, leküzdve az ismeretleneket?
Költői kérdés…
Alig pár pillanat kellett a katonáknak ahhoz, hogy egy csoporttá egyesülve sújtsanak le a diákokra. Harci kiáltások közepe emelik a dárdájuk kiélezett végét a kis csapatra, és megindulnak feléjük, hogy felnyársalhassák őket a szirt széléhez. Önkéntelenül kell magukat megvédeniük.
Talán Gabrielnek lesz a legnehezebb feladata. De ki tudja, talán a kartársa Erin segítséget nyújt neki, vagy valamelyik Pugnaxos félre teszi az ellenségeskedést a karral szemben, és megmenti? Itt még minden kérdéses, és csak az biztos, hogy a trójai harcos dárdája a fiú hasának szegeződik.
Ellenben többen vannak, és többen tudnak támadni. Ez is bizonyítja azt, hogy Edward felé három dárda szegeződik, amik azonban nem sújtanak le. Csak állnak, és ha a fiú egy rossz lépést tesz, már vége is lehet, mivel kellemetlen lehet, ha három éles tárgy szúródik az ember nyakába.
Erint miért felejtenék el… Bár meg kell hagyni, hogy a szerencsétlen görög katona nem igen tudja eldönteni, hogy az alak fiú-e vagy lány… Csak annyit lát, hogy ellenség, ergo meg kell ölni. A dárdáját el is hajítja felé, remélve, hogy átszúrhatja fele a lány testét. De nem időzik sokat, és nem várja ki a végét, rögtön előszedi a kardját a harcos, és azzal figyeli dárdája útvonalát. De azért a görög-trójai ellentét még mindig ott van, ugyanis egy trójai csak úgy fellöki a dárdáját elhajított görögöt, és lendületesen nyújtja ki a dárdáját, mellyel a lány combját célozta meg. Ha rossz helyre lép ennyi volt a történet.
Imádja Görögországot a fiú, vagyis Konidik, aki nagyon örült annak, hogy ezt választották a társai. Vajon most mennyire élvezi azt, hogy egy dárdával felé szurkálnak. Ha ügyes a fiú kitér előle. De ajánlott számolnia azzal, hogy egy másik pedig karddal akar neki rontani. Ehh igen, szépek a görög történelmi emlékek, vagyis legendák… Főként, ha átélheti valaki.
Végül a vidáman dalolászó Castor felé is meglendül egy pajzs. Szerencsétlen kissé nagyobb darab trójait kapott ki. Maximum annyiban lehet szerencséje, hogy a katona nem jól forgatja a kardját. De az ütései, amiket a fiatal diákra tud mérni halálosak is, lehetnek. Hát még a pajzs széle, amit élesre éleztek ki.
Ophelia, könnyített kard szép dolog. Csak bírd majd kettévágni azt a dárdát, amivel éppen a gonosz görög katona támad rád. És ne félj ember ölni. Mert ez a katona nem ismer kegyelmet a lányok iránt sem, akik a Barbienál is szebbek… Maximum mi előtt még megölne, még khm… Ki is elégíti kielégítetlen vágyait.

*Megütközve bámulja Opheliát, aki annak ellenére, hogy még egyszer sem találkoztak, és hogy ő nem valami túlzottan bizalomgerjesztő figura, úgy esik neki a kérdéseivel és lelkesedésével, mint most repült volna ide Póni-országból a szivárványszínű szárnyain. Mikor A lányka rákérdez, hogy a tetoválások tényleg valódiak-e sértetten, agresszíven morran egyet és egy kézlegyintéssel próbálja hátrébbzavarni a kislányt, mintha valami idegesítő légy lenne.*
- Nem 'zmeg, alkoholos filccel ráfirkáltam, mert unatkoztam órán.
*Elég irónikusan mondja, de vannak kétségei afelől, hogy ezt Ophelia felfogja-e egyáltalán, de ha nem, hát az sem érdekli. Most mit érdekli őt. Erin most bizony feszültséglevezetni fog. Megropogtatja a nyakát (megint egy legkevésbé sem nőies mozdulat), aztán a fegyver arzenálhoz lépdel, miközben felvont szemöldökkel nézelődik. Ő a pusztakezes harchoz ért, nem tud szakavatott mozdulatokkal forgatni egy ilyen kardot. Vagy olyat. A tőr kizárva, az túl rövid, túl kockázatos, nem tetszik. De azért egyet elrak vészhelyzet esetére. aztán kiválaszt egy nagyobbfajta kardot, amit rejtély., hogy hogyan bír el. Legyen elég annyi, hogy a lány remek fizikummal rendelkezik ahhoz képest, hogy elvileg a gyengébbik nemhez tartozik. Ehhez választ egy masszívnak tűnő pajzsot, és ezzel le is tudta a shopping részét a dolognak.
Jó, akkor most jöhet a bunyó.
De hé. Arról nem volt szó, hogy mindenki őket fogja támadni. Mondaná, hogy ez így nem fair, de azért benne sem szokott igazán dolgozni a buzgó igazságérzet mikor másokkal verekszik vagy másokra támad. Alighogy érnek le, de egy dárda máris Gabrielt veszi célba. Na szép kis társaság, olyan gyávák, hogy rögtön a kicsit bántják. Erin nem valami nagy megmentő, és nem is pont a szöszke mellett áll, viszont elég nagy hangterjedelemmel rendelkezik, szóval meglepően hangosan és gyorsan rivall rá már akkor mikor a katona bemozdul.*
- Vigyázz már te szerencsétlen!!!
*Na ez szép. Már csak az kell, hogy mindenkire ő vigyázzon. Nem csapatjátékos a fenébe is, ő mindig egyedül megy előre, mások csak hátráltatnák. Egyelőre harcolni, azaz tényleges támadni még nem kell, viszont a kitérése az határozottan jó, mint ahogyan a reflexei is azok, így ha nem is könnyedén de elugrik a felé szálló dárda útjából, míg a lábát támadó fegyvert a pajzsával hárítja. Ha a pasas elég erősen szúrt akkor talán a dárda beletörik a pajzsba, ha nem, akkor amint érzi, hogy a fegyver éle ütközik a védelmével a kardjával előrecsapva szeli kettő a másik fegyverét.
Na most legyen ő a jani amint látja, hogy mehet, és a pasinál a kardon kívül már nagyon nincs más, a pajzsot maga előtt tartva nekilendül, és ott sújt le, ahol csak éri. Elég agresszíven és energikusan támad.*

-Te jó ég!Nekünk is harcolnunk kell?Én nem erre számítottam!
*Konidik elindul lefelé az ösvényen előhúzva kardját*
~Le fognak mindenkit gyilkolni.De mi kivel is vagyunk?~
-Valaki tudja hogy kivel vagyunk?Lehet hogy már mondták de elfelejtettem.
*Próbálja védeni a csapásokat és elhajolni előlük, ölni nem akar ezért ha szúr vagy vág akkor kézre illetve lábra próbál.De nehezére esik talpig páncélban egy nehéz kardot lengetni.Már a karja is fáj.*
~Ez az iskola direkt kínoz?!~
*Mikor felé szúrnak megpróbál hasra vetődni.Sikerül neki de most nem tud fölkelni.*
~A büdös életbe!~
*Nagy nehezen megpróbál fölkelni és szemével megkeresni a többieket.*
-Hol vagytok?-*kiabálja torka szakadtából.*
~El kell jutnunk a csata széléhez ott nagyobb a biztonság~
*Gondolja és elindul a csata széléhez.*
~Ez így nem lessz jó~-*Gondolja és kitér egy újabb csapástól.* ~Megfogunk halni!~
*Longin ráront egy újabb katonára és megpróbálja kiütni kezéből a dárdát.Utána "fut" tovább.*
~Vissza kell mennem a többiekhez.Lehet hogy bajban vannak.Sőt szinte biztos.~
*Konidik elindul az ösvény felé hátha a közelében van a csoport.*
~Miért ilyen nehéz ez a kard?És miért ilyen nehéz ez a pajzs?És miért...~
*Nem tudta befejezni a gondolatát mert feléje szúrtak.Védte az ütést a pajzsával de az kirepült a kezéből.*
-Mi?!A pajzsom!Ne!-*Újabb csapás felé és újabb hárítás csak most kardal.Megy tovább és közben kerülgeti a csapásokat.Egyszer véletlenül leszúr valakit.Csak nézi ahogy elterül a földön.
~Hogy tehettem?!Ő parancsra volt itt én pedig csak egy betolakodó vagyok!Akkor is megöltem ha csak illúzió!Neki még joga volt az élethez!Öltem, öltem, öltem...~
*Ezt mondogatta magában és csak állt lebénulva.De akkor egy kard jött felé.Ez kizökentette a gondolataiból és lebukott.Vágott egyet a katona lábán és tovább ment a csatában.*
~Vajon mikor lessz vége a csatának?Még hány embert kell megölnöm?~
*Ilyen és ehez hasonló gondolatai közt harcolt tovább.*
~Vajon mit kell csinálnom hogy vége legyen a háborúnak?~
*Ezen töprengett sokáig miközben próbálta kerülgetni a csapások és a szúrásokat és kereste társait.

[Erin; Edward; Konidik; Gabriel]

A diákok sem időznek túlságosan sokat a védekezéssel, és visszatámadással. De eközben a csapat tagjait egyre inkább szétszedik, hogy egyesével mérhessen csapást a betolakodókra.
Ez abból is látszik, hogy Erin reflexeinek hála kitér a támadások előtt, és kitűnően hárítja a dárdaszúrást, ami széttörik a pajzson. És a nem minden napi jó cselekedete is meg volt az által, hogy rárivallt a földre hullott angyalra, miszerint nem ártana, ha védekezne. Támadásai ennél már zavarodottabbak, de el kell ismernie a katonának, hogy megsérült, és vérzik. Igaz, hogy illúzió, de inkább életét féltve arrébb áll a fiús lány útjából tovább engedve őt. Ekkor hallhat egy mély hangot a válla felől.
-Jól megadtad a jussát kisanyám!
Ha a vállára pillant, nem láthat semmit.
-Miért kell bántani az embereket?
Egy pityergőbb hangra lehet figyelmesebb, ami a másik válla felől jön. De ott sincs semmi.
-Mert olyan jó móka.
És ekkor a bal vállánál megjelenik egy kis 15 centis fekete bőrszárnyakkal rendelkező pirosba bújtatott lény. Akinek eléggé Jezebeles arca, és haja van.
-Nézni a szenvedő arcukat? Normális vagy te?
Egy másik alak jelenik meg a vállánál ugyanúgy 15 centis állapotban. Azonban ennek fehér ruhája van, angyal szárnyai, és arca rémesen ismertetheti Evonra. Bizony a lány kettéhasadt lelkiismeretét testesíti meg a két lény. A „gonosz” fele a lány arca elé áll, majd kicsit megpofozza az állát.
-Na nyomás tovább! Kell neked az a jutalom, még ha nem is tudod, hogy mi az, nem igaz? És gondolj bele, utána rólad fog szólni az egész Trójai háború. A lány, aki megkaparintotta a jutalmat.
Még mielőtt tovább folytathatná, egy villám érkezik a hátsó felébe, ezzel átadva a szót a „jó” felének.
-De gondolj bele. Hány embert ölsz meg? Ki tudja melyiknek, van családja? Nem lehetsz ennyire szívtelen, nem akarhatod, hogy tőled legyen egy gyereknek szegényebb az élete.
Tűzlabda a „fehér galamb” felé száll. Ki mástól érkezhetett, mint magától a „gonosztól”? Azok ketten elvonulnak társalogni, de a néhai füst szagból, vagy mennydörgésből lehet arra következtetni, hogy nem békésen tárgyalják az ügyüket. Nos Erinnen áll, hogy mit fog tenni, tovább halad, vagy visszafordul. Abban biztos lehet, hogy nem fogják tétlenül nézni a lelkiismeretei egyik utat sem.
Edward, Edward… El kell, hogy keserítselek, de nem vagy te Akhilleusz, kit csak azzal lehetett megölni, hogy ha átlövik a sarkát. Nem, te sérülékeny vagy, így vigyázz magadra, mert elég egy kardcsapás, hogy fejed elváljon testedtől. A nemesi véred meg nem tapasza össze a leváló fejedet. A védekezés szép, de soha nem kaparintod meg a győzelmet, ha nem indulsz meg. Nem is beszélve arról, ha hátra lépsz. A dárdákat kivédted, segítséget nyújtottál Gabreielnek, azzal, hogy egy katonát odébb rúgtál. De nem csak te támadod a katonákat. Hátulról érkező két alakot lesz felfedezhető, akik csak úgy félre dobálják az embereket. A különös az, bennük, hogy nincs fejük. Arcuk a mellkasukon helyezkedik el, és úgy kommunikálnak egymással. Ezeket a görgök csak Acephalinak nevezik.
-Vigyünk egyet, a trójaiaknak, hátha akkor befejezik a csatározást, és nyugodtan pihenhetünk tovább.
A lényeknek nem rossz a szándékuk, csak pihenni akarnak. És azaz egy akit vinni akarnak az pont Edward lenne… Nos mit lép erre a fiú? Feláldozza magát, hogy az Acephalik nyugodtan pihenhessenek tovább vagy ellen áll az elhurcolásnak.
Miért nem akar senki sem embert ölni. Az ókorban, sőt még a középkorban… Na jó, egyes helyeken napjainkban is divat megölni, leszúrni, lelőni, és hasonló dolgokat művelni embertársaikkal. Így Konidik ne aggódj a miatt, mert megöltél egy katonát, amikor az, támadó jelleggel indult meg feléd. Nem hiszem, hogy jobban örülnél annak, hogy ha most te feküdnél a porban, véresen. Szép gondolat, hogyha véget akarsz vetni a háborúnak. Egy lépéssel beleütközhetsz egy kőszoborba. Ha jobban szétnézel egyre többet, láthatsz, na és persze azt, ahogyan menekülnek a katonák. Mi más elől menekülnének, mint a nevezetes Medúzától, kinek pillantásától kővé dermed férfi, nő, és gyermek egyaránt. Haj helyett kígyók tekergőznek a fején, és zöld kezével mutat mindig az újabb áldozatára… Az újabbra… Melynek neve Konidik.
Egy tüskés teknős pajzs látható a csatatér szélén, ami nem igen akar megmozdulni. A túl éléshez megfelelő taktika, Gabriel. Pláne, ha még segítséget is nyújtanak a kedves diákok a katonák leverésében. Szemmel tartja Erint, nem is rossz taktika. Nézze csak a lányt, ki lassan eltűnik… Aztán valaki más jelenik meg helyette. Akit a görögök csak egyszerűen nimfának neveznek. Egy gyönyörű lány, mondhatni pont a fiú esete. Vagy nem feltétlen az, a lényeg, hogy vonzza őt a lány. Képtelen levenni róla a tekintetét, és szinte fájdalommal jár az, ahogyan eltávolodik tőle a nimfa, mely mutató ujjával hívogatja a srácot, ezzel megpróbálván kicsalni a biztonságot nyújtó páncél alól a vad katonák kezei közé. Most még segítségben sem reménykedhet, mivel a többi diáknak is meg vannak a maga problémái a saját lényükkel.

*Még mindig kicsit kábultan az öléstől Konidik nekimegy egy szobornak.*
~Ez meg mi?Szobrokat építenek egy csatában?Elég fura.~
*Csak most veszi észre hogy egy kígyóhajú nő felé mutat.*
~Ez meg mi?!Tudtam a nevét biztosan.Ööööö...Megvan!Hárpia, nem szabad a szemébe nézni.~
*Konidik rájön hogy futnia kéne.Ezért a csatába megy hogy ne vehesse észre a nőszemély.
Ugyan úgy harcol mint eddig de nem öl meg senkit.Inkább csak védekezik és keresi társait.*
~Vajon hol lehetnek?Már meghaltak?Vagy valaki már meghalt?Vagy mind élünk.Inkább én fogok meghalni ha itt ácsorgok egy helyben!~
*Longin tovább megy.Nem érdekli merre csak ne a hárpia közelébe.*
~Hát persze!Te jó ég!Azok a szobrok valaha emberek voltak!Segítség!!~
*Konidik még mindig társait kereste, de most menekült is a hárpiától.Mikor katonába botlott nem érdekelte ha megöli.Inkább öljön egy csatában mint nyúlként fusson!A pajzsát már elvesztette és a sisakját is.A kardjával védekezett ami egyre nehezebb és nehezebb lett.Ezért eldobta és előhúzta pálcáját.*
-Infero!!-*kiáltja egy ember felé aki épp meg akarta ölni.*
-Flamma Globus!-*Ezt egy másik ember felé próbálja küldeni.De ekkor észreveszi a hárpia haját.
Gyorsan elkapja a tekintetét.Ekkor eszébe jut valami.Megint megnézi hol van de próbálja nem úgy hogy a szemébe néz.ÉS akkor elkiáltja magát*:
-Destinatius-*Nem néz oda ezért nem tudja hogy hatásos volt-e a varázslat.*
~Várjunk csak!Így megijeszthetem a katonákat.~
*Fürgén próbál észrevétlen maradni de nem nagy sikerrel.Ezért próbálja kerülgetni a csapásokat.*
-Infero!-*Kiáltja és tovább megy.Mikor azt gondolja hogy nem látja senki lecsatolja nehéz mellvértjét hogy könnyebben tudjon futni és kerülgetni a csapásokat.*
~Huhh végre nincs rajtam az a nehéz páncél.Na most görögök és trójaiak ezt nézzétek~
-Flamma Pluiva!-*Ezzel a varázslattal kicsi kis körben tűzesőt idéz meg.Legalábbis próbál.*

Edward
Az egyik Acephali csak mondhatni leesett állal, illetve az ő esetükben rekeszizommal nézi a srácot.
-Ez jobban nyavalyog, mint egy lány. Pedig el kellett vinnünk már egy pár lányt.
Lehetséges, hogy igaza is van, mivel a másik egy kis bedőléssel bólint, és válaszol is.
-Szerintem vigyük, még mielőtt…
Ekkor a beszédbe kezdett fejetlen lény azt érezheti, hogy valaki a lábába tapos.
-Ohh te kis rohadék. Ezért elviszünk!
A láb sérült fej nélküli üvöltözik. Eléggé ki kelt magából, de hát mit tehet, ha egyszer támadják. Közben a másiknak egy könyök találkozik a szemével. Nem egyszerű eset a fiú, azt meg kell hagyniuk. Egy pillanatra le is dermednek. Edward… Jó tanács, itt az esély a futásra.

Konidik
Ha a medúzától ki is térsz, sok katona van még másfele. Akik sorra körülötted megdermednek. De hoppá egy katona kötéllel a kezein, és lábain végzi. A másik felgyulladva. Kellemes dolgok. A medúza, akit már majdnem elkaphatta Konidikot pedig sóbálvány átokkal, végzi. Ugye milyen rossz ha az embert a saját erejével végzik ki? Közben persze a katonák még mindig egymást, vagy éppen Konidikot támadják. De a fiú ügyesen megoldja pár átokkal, és tüzes támadással. Ideje lesz tovább mennie, és nem belefeledkezni a harcba, bármily jól esik is.

Mindenki
A cél felé haladva egy hatalmas nagy neon táblán villogva láthatnak egy sárga feliratot, „CÉL” szöveggel. Ahogyan minden bent maradt versenyző a cél felé ér, azt láthatják, hogy hatalmas nagy felhők bontakoznak széjjel, beeresztve a napfényt a sötét csatatérre. És valami…
Valaki leszáll a felhők közül.
Az a valaki Atroposz az egyik sorsistennő.
-Drága gyermekeim. Mindannyian sikerrel vettétek az akadály…
Hirtelen valami elcsúszás van az istennő arcán. Olyan mint a filmekben rossz lenne a videó hívás csatornája.
-… az akadályt. Ezért mind meg.. meg… meg…
Meg akadt a lemez, és újra ugyan azokat a mozdulatokat ismétli meg az alak. Végül teljesen eltűnik, és körülötte minden. Az eddigi csatatér, a katonák, a különböző lények. Erin lelkiismeretei. A pajzsok a kardok és mi egymás.
Vége a játéknak.
És, hogy ki a győztes?
Ezzel a kérdéssel, tessék felkeresni a felügyelő Pugnaxos fiút.

*Értetlenül nézi a játékban, vagyis a környezettel kapcsolatos hibákat. Néha eltűnik egy-egy szikladarab a szirtről, majd pár perccel később visszajön.*
~Ajaj, ez így nem lesz jó…~
*Sietve lerohan a szírtől a terepre, azon belül is egy pontjára, ahol a különböző illúzió dobozok találhatóak. De addigra már késő, és sisteregve leáll az összes.*
~Pedig ez még nem is mugli kütyü.~
*Magában pufogva nézi, ahogyan csak a sátor belső része marad meg az eddigi szép csatamezőből. Már csak annyi a feladata, hogy oda adja a győztesnek a jutalmát… Egy pillanat…*
~Mégis ki nyert, fenébe, pont a legfontosabb pillanatban romlik el az a vacak is.~
*Dühében bele is rúg az egyik dobozba. Szerencsétlen fiún pedig csak egy saru volt. Eredmény.*
~Ez fáj, ez fáj, ez fáj.~
*Jajong magában, ahogyan a többiek felé botorkál. Más dolga nincs, mint felemelni a hangját, és elmondani, hogy mi is történt. Aztán pár méter múlva visszafordul, és egy zsákot cipel magával, amibe indulás előtt öt darab ajándékot. Na most már mehet és a többiek, elé állhat. Eléjük is áll, majd párat köhintve szólal meg.*
-Sajnálom diáktársaim, de a felszerelés befuccsolt, ami adta az egész illúziót, így nem tudjátok befejezni.
*A zsákra pillant, majd abból kiszed egy falovat, és az egyik diák kezébe nyomja. Ugyan ezt még négyszer megteszi.*
~Még jó, hogy elolvasták az írásom, és 1 helyett 100-at hoztak. Hiába, tanulnának meg olvasni.~
*Gondolataiból kizökkenve fejezi be a mondandóját.*
-Szóval, mind annyian nyertesek vagytok, és a nyereményetek nem más, mint egy aranyozott faló. Ugye, hát tartsuk meg a stílust, és ehhez hasonlóakat. Sziasztok!
*Integet, miközben hátrál. Ha valamelyik diáknak nem sikerült eléggé kiélnie a verekedős hajlamait, akkor ne ő legyen az áldozat, hanem valaki más. Például az illúzió doboz, hátha még rendbe is tudják rugdosni.*

//Itt a vége, fuss el véle... Remélem, aki részt vett a mesén az élvezte.
Köszönöm a jelenlétet! ^^//