Erdő

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 04 2009, 01:50

//Noel//

-Még mindig sátrazol? Nekem bezzeg nem mutatták meg, merre vannak a kukák, így rendes szobában kell laknom! Owain meg tuti nem rendes ember, mert aki annak mondja magát, az engem már rég kipaterolt volna ebből a suliból. Biztos, hogy cinkes a pasas.
*Hogy hol lakik, az remélhetőleg még ma kiderül, és nem kell az erdőben bolyonganiuk egész éjszaka.*
-Szerintem meg fogunk lepődni, a cowboy nem hétköznapi ember. Biztos valami fura helyen lakik, fura házban.
*Mivel mindig mindent elképzel, hamarabb, mintsem beszélne róla, nagyokat röhög Noel fikcióin.*
-Nee! Ne kínozz! Nem akarom elképzelni, hogy Owainből mókuska lesz, hatalmas farokkal!
*Sírva röhögve könyörög, hiszen már egy egész Owain és a mókusok egész estés mozifilm lepergett lelki szemei előtt.*
-Hmm. Szerinted itt az erdőben, egy barlangban fog nekünk körforgalmat találni?
*Ekkora képzavart. Már csak a röhögéstől kicsordult könnyeit törölgeti, és egy szót sem tud kinyögni. Mondjuk ha ők ketten használnának navigációt, az tuti közölné velük, hogy két ekkora marhát nem visz sehová. Vagy a másik esetben keresne nekik egy lakatlan helyet a Földön, hogy megmentse az emberiséget tőlük.*
-Miért bántod a facsemetét, mikor az olyan jól be volt építve oda alulra! Ígérd meg, hogy használat után visszateszed, és olyan lesz, mint amilyen akkor volt, mielőtt megölelgettem.
*Meg nem tudná magyarázni, miért viseli hirtelen annyira a szívén ennek a fának a sorsát. Tán fél tovább menni? Nem vallaná be, felesleges megkérdezni tőle.*
-Micsoda? Nagy volt és a földön roppantgatja az ágakat? Egy medve? Segítsééééééég! Egy medveeeeeeeeeeeee!
*Naná, hogy nem várja meg a válasz, Noelt beelőzve facsemetéstül indul neki az erdőnek. Természetesen az ötödik lépésnél megbotlik a fában, ami keresztbe áll immár a kezében, és így rohan tovább. Azaz csak rohanna, de fenn akar két fa között, mivel a csemetéje már nem fér át köztük, így átesik rajta, és kinyúl mint egy gyalogbéka.*
-Basszus. Ott vagyunk már?

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 04 2009, 02:48

[Izzy-Owain]

*Elneveti magát a csodálkozó arcon, ezt le kellene most fényképezni, hogy Izzy is lássa magát. Még szép, hogy sátrazik, nem megy be a körletbe, elég volt, hogy beerőszakolták a kh-ba. Azt is a bejárat mellett állta végig, várva a kedvező alkalmat, mikor pattanhat meg onnan. Kukát pedig nem látott még, de biztos, hogy be lehet szerezni valahonnan, ha a fiúnak ez a vágya.*

-Igen, természetesen, bár még nem költöztem le sem az alagsorba, sem a pincébe. A harmadikon jó az a beugró egyelőre. Owain nagy fazon, olyan, mint Sam bá. Azonban Friminka sem az az átlagos, ne aggódj, képzeld, meglátogatott a sátorban, és a kezembe nyomott egy prefektusi jelvényt, nekem... érted? Vissza akartam adni a minap, de nem engedte. Owain is azt mondta, testhezálló feladat ez nekem. Nem tudom, lehet, így van, az biztos, hogy nem szokásom semmit feladni, csak a karral van bajom.

*Arról inkább nem beszél, hogyan fogadta Samuelt, mert nem volt szokványos, az biztos. Bár a srác nem akadt ki rajta túlzottan, nem mintha törődött volna vele. Abban van valami, amit Izzy mond, így arra is felkészül, hogy egy fa tetejére kell felmászniuk éppenséggel. *

-Izzy, ez most… ez…

*Hangosan kezd röhögni, szabad kezével mutatja, és ez lassan már kimeríti a pofátlanság határát is, de mégis hogy néz ki egy mókus? Kis bojtos fül, hatalmas szőrös farkinca. Ez már önmagában is abszurd, ha beazonosítják így a professzort. Ezen tényleg csak röhögni lehet, mást nem.*

-Képes rá. Talál egy követ vagy itt kint egy fagyökeret, és azt azonosítja be körforgalomnak. Gondold el, akad egy picike kis tavacska, és ott is ezt játsza el, 20-as tábla mellett. Melyik lehet a második kijárat egy susnyással körülvett terepen? Vagy csináld magad akció van és utána közli, hogy újratervezés és fordujjá már vissza teeee?

*Tény, minden mágikus navigáció erősen tiltakozna kettejük ellen, ami nem is csoda, mert ennyi marhaságot is csak ők képesek összehordani. Még hogy antiszociális és nincs humora? Dehogynincs, van az, csak néhol szarkasztikus, néhol pedig ilyen. Tud ő ökörködni is, csak ritkán mutatja, illetve keveseknek. Izzy viszont pont egy ilyen kivételes egyed, aki ezt tapasztalhatja tőle.*

-Nem bántom, csak ha most nem szenvedem ki onnan, akkor nem megyünk tovább, azt pedig nem hiszem, hogy Owain jönne ide azért, mert te hirtelen green peace aktivista lettél és ragaszkodsz a fához. Vissza fogjuk ültetni, mondtam. Ismételjem meg megint?

*Nevetve pillant a fiúra, ha kell akkor visszafelé már háttal teszi meg az utat, hogy minden stimmeljen. Látja, hogy így is retteg, de az is nagy szó, hogy bejött vele az erdőbe. Bár ha felbukkan egy páncél, akkor nem megy sehova sem, nincs az az isten. Reméli, Owain környezetében egy darab sincs, mondván őrző.*

-Milyen medve? Az hangosabb, nem gondolod? Már méterekről is morog. Izzyyyy! Ezt nem hiszem el. Eddig vonszolni kellett, most meg facsemetéstől rohan előre. A többi meg már mint valami komédia. A fiú rohan, felakad, és elterül, mint a gyalogbéka. Mert minő csoda, a fa bizony nem hosszában, hanem keresztben képes beakadni, és nem hajlandó azért rugalmassá válni, mert így cipelik, bár az is lehet, Izzy most mélységi felderítőt játszik, csak nem jelentette be. Először döbbenten nézi a jelenetet, aztán ismét hangosan röhög.*

-Nem, még nem vagyunk ott… szamár. Ez kész, ez olyan mint a: „-Messze vagyunk még, Törpapa? -Nem, nem vagyunk messze törpikéim. –Na, messze vagyunk még Törpapa? -Nem, nem vagyunk messze törpikéim. -Deee… messze vagyunk még Törpapa? -Most már messze, törpikéim”. Mit találtál Izzy? Álcázott barlangbejáratot, vagy csak a csemetéd rugalmasságát vizsgáltad? Netán ez volt a törésteszt?

*Annyira röhög, hogy képtelen továbbmenni, csak a csemetét szedi fel a földről, és azzal együtt ül le a fiú mellé. Megveregeti az arcát, jó párost alkotnak, annyi szent. Egyik hülyébb, mint a másik, csak jól titkolják, és még nem is szívtak semmit.*

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 04 2009, 03:23

//Noel//

*Noel megint nevet rajta, amit csak egy „most miért?” értetlen pislogással viszonoz, majd látványosan a magasba emeli az orrát, jelezvén, hogy megsértődött.*
-Tudod mit, nem érdekel a sátrad! Majd szerzek magamnak rendes kukákat, teli szeméttel.
*Kb eddig is tartott a sértettsége, majd a következőkre csak a fejét rázza.*
-Dehogy! Owain nem olyan zakkant, mint Sam bá, meg szerencsére egyetlen állata sincs! Még csak az kéne, hogy ott rohangásszanak a Pilluban.
*A következő bejelentésre meg sokkot kap, na most lehet készíteni azt a fényképezőt.*
-Mi? Hogy? Kicsoda? Te? Prefektus? Ne má!
*Az első sokk után konkrétan röhögőgörcsöt kap, a térdét csapdossa, miközben a könnyeit törölgeti.*
-Mondd hogy április elseje van! Mármint booocs… csak annyira nem tudlak elképzelni abban a karban plecsnisként.
*Hirtelen szabadkozni kezd, hiszen Noellel tényleg nincs semmi baj, és jó vezető lehetne belőle, hiszen a tudása megvan hozzá, csak annyira tiltakozott a Signu ellen, hogy az egész egy buta tréfának hat számára.*
-Igen? Valami baj van?
*Persze ő is érzi, hogy túl erősre sikeredett a tréfa. Mi van akkor pl, ha Owain ott hallgatózik valamelyik fa mögött, és tud mindenről, amit beszélnek. Az vérciki lenne. Gyorsan be is fejezi az idétlen röhögést. Persze csak tíz perc múlva, amint lecsillapodott.*
-Jah, menj be a körforgalomba, azaz a tóba. Aki nem tud úszni, az vigyen magával úszógumit! Vagy vegyen úszóleckéket. Vagy járjon vízen. Esetleg varázsolja ki a tóból a vizet, amíg megtalálja a második kijáratot. A legszebb az lenne, ha azt mondaná, hogy „kezdd előről az egészet.”
*Ami náluk nem is lenne akkora csoda. Sőt, simán kiakasztanák szegény gépet, ha mágikus, ha nem.*
-Ugyan már, tovább mentünk volna. Amint csend lesz az erdőben teljesen.
*Olyan nem volt még, úgyhogy csak vigyorog nagyokat.*
Szerinted tényleg nem jönne ide? A cowboy rendes, esetleg ha megkeresnéd őt egyedül, és elmondanád neki ezeket, addig én megvárnálak, és újra gyökeret ereszthetnénk.
*Mindegy neki, csak menni ne kelljen a sűrű, sötét erdőbe. Sehol egy ösvény, vagy valami, ami jelezné, hogy jó irányba haladnak, a zajok meg kikészítik. Persze a medvetámadás lehetősége futásra készteti, így ez a terve is kútba esett. Még mindig a földön fekve válaszol Noelnek.*
-Kár, pedig már annyit futottam.
*A következőkre meg elámul. Noelnek most megint új oldalát ismerte meg.*
-Te Hupikék Törpikéket nézel? Melyik a kedvenced? Nekem Sziamiaúúú
-Mit találtam? Zsupszkulcsot, mit találtam volna? Csak az a baj, hogy nem működik a suli területén.
*Mivel megint rajta röhögnek, ezért csak felkecmereg, a fát is egyenesbe hozza, és megsuhogtatja a srác feje fölött.*
-Menjünk, mert a végén nem a mókusokat fogom csapdosni vele, hanem téged, mert szemtelen vagy!

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 04 2009, 15:41

[Izzy-Owain]

*Nevet, már hogyne nevetve, no nem pont Izzyn, hanem magán a helyzeten. Ami neki nem meglepő, az másnak ezek szerint igen, és képes annyira elcsodálkozott arcot vágni, mint az újszülött, aki éppen most látta meg a nagyvilágot. A fiúra mered, mégis mire számított tőle? Bemegy vigyorogva egy olyan helyre, ami ellen minden porcikája tiltakozik? Nem éppen. Már a kikényszerített társalgós megjelenés sem volt éppen ínyére, ebből viszont biztosan nem enged már, sátor marad.*

-Most mit durcáskodsz? Nem vagy már óvodás. Igen, sátrazok, és Friminka nem akadt ki rajta, azt sem mondta, húzzak fel, ha pedig kukát akarsz, majd kerítünk.

*Bár most, hogy látta a szekeret, már nem is olyan értetlen ezzel kapcsolatban, a nő sem az a típus, aki elheverészik egy kőből épített lakrészben. Owain is hasonlóan szabad felfogású lehet, így ez egy kisebb mosolyt csal az arcára.*

-Nem zakkant, de más, mint a megszokott, és ez jó. Már a választása is azt mutatja, nem éppen társasági ember, hanem a magányos farkas típus.

*Maga elé mutat, az erdőre céloz egészen pontosan. Az, hogy mellette mi a sejtése, arról nem beszél, bár a jelek elég árulkodóak voltak… neki. Azonban amíg nincs bizonyítéka, addig nem fogja készpénzként kezelni, megmarad igen erős gyanúnak. Amennyiben esetleg a tippje beigazolódik, az sem változtat a véleményén. Raul is más, mégis szereti és ragaszkodik hozzá, és ezt nem az határozza meg, hogy milyen fajhoz tartozik. Izzy reakcióján nem megsértődik, hanem röhög, hiszen ő is így reagált a jelvény láttán.*

-Friminka merénylete volt, ne röhögj. Így ugye érintkeznem kellene a kar tagjaival, az újakat meg felcipelnem a körletükbe. Gondolom, arra számít, hogy majd beilleszkedek. Mivel én sem tudom magam elképzelni, ezért akartam visszaadni a jelvényt neki.

*Nem kell szabadkozni, ő maga is röhög ezen, és hiába tekinti egy feladatnak, azért valljuk be, tényleg vicces. Még ha feladatnak és kihívásnak tekinti, akkor is az, maga is tisztában van vele. Izzyre pillant, tréfának tényleg erős volt a megjegyzése, de egyben poénos is. Nem lenne vizuális típus, akkor nem lenne itt semmi gond, de így… Azt inkább nem képzeli hozzá, hogy esetleg a prof hallja is, mert az már tényleg gáz kategória.*

-Aha, és mehetnél vissza oda, ahonnan indultál, vagy köröznél a tóban, mégis merre menj. Egész napos elfoglaltság lenne, nem is kell hozzá célpont. Este pedig bejelentené, hogy: „Bakkeeeeer, micsinááász, teeeee, micsináááász? Menjééé haza!” Te, miért nincs a pálcába beépített navigációs rendszer? Oké, hülyén nézne ki, ha a pálca pofázna megállás nélkül, és nem tudnád kikapcsolni.

*Kiakasztanák, az nem kérdés, már csak szórakozásból is. A szerencsétlen a végére már csak dadogni tudna, mást nem nagyon. Egyszer azért kipróbálná, ha rámenne a napja, akkor is, mert őrültség, és ha valami az, többnyire mindig benne van. Hja kérem, hogy ezt eddig senki nem is sejtette volna róla? Van ilyen, mondta ő, hogy nem ismeri senki. Izzy ötlete abszurdnak tűnik, elgondolkodva mered rá.*

-Rendes, rendes, de nem bébicsősz, hogy mindenkit bevárjon az erdő szélén, hogy bevezesse. Ha akarsz valamit, találd meg, ez is egy feladat, ami nem rossz. Azért arra kíváncsi vagyok, hány óra múlva találjuk meg. Most már van egy csemetéd is, abba kapaszkodhatsz, de nélküled nem megyek tovább.

*Megrázza a fejét, nem fogja itt hagyni a fiút, mert még ő is kámforrá válik, aztán keresheti. Eddig már eljött, akkor nem fordulhat vissza és nem is bújhat be egyik bokorba sem. Bár elképzeli a szituációt, hogy visszafelé jövet egy remegő bokrot kell fellelnie, mondván az ott Izzy. Ezen nevetni kezd, akkor elég lenne a zizegést követni, igen hamar rábukkanna a srácra.*

-Valamikor láttam, igen. A macska jó fej, meg az a Hókuszpók is, az őrült frizurájával együtt. Zsupszkulcsot mi? Levélként vagy göröngyként? Megnyugtat? Szedd össze és nyomás, mert még éjjel is itt fogunk táborozni. Nem vagyok szemtelen, csak realista.

*Széles vigyorral az arcán húzza lejjebb a fejét, mert Izzyből kinézi, hogy ha nem is szánt szándékkal, de tényleg leveri. Francist viszont jobban félti, így még inkább magához öleli, még véletlenül se essen baja. Megfogja a fiú karját, úgy húzza tovább, mindenféle megjegyzés nélkül, igaz, eljátszott a gondolattal, hogy bejelenti, hogy tényleg egy medve vette őket üldözőbe. Akkor lenne versenyfutás a srác és a fa között, de nem, ennyire nem gonosz, így kihagyja. Megérti a fóbiát, ő ugyanígy áll a páncélokhoz, csak ezt nem hangoztatja.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 05 2009, 01:03

//Noel//

*Meg sem hallja, amit az oviról, meg a durcáskodásról mond Noel, s feltartott orrát is szép lassan leereszti.*
-Engedi a karvezetőd, hogy ott lakj? Meg kell őt is ismernem mindenképp, hiszen akkor csak jó arc lehet, ha nem zavarja a sátrad. Oké, akkor majd ha kijutunk innen, elindulunk kukaszerző hadjáratba. Tudod mit? Azt kérek majd szülinapomra, ha nem találunk most.
*Az még kicsit odébb van, de segáz, ő tud várni.*
-Igen, kifejezettem csípem a különcöket. Azt hittem, itt nem találok egyet se, de tele van a suli kellemes meglepetésekkel.
*Elkezdi számolgatni, hány normális emberrel futott össze eddig, de gyorsan el is akad. Talán az órákon volt néhány, aki nem lógott ki a sorból, de ki tudja, még róluk is kiderülhet bármi, így nem is nagyon mer belemerülni a számolásba, csak vigyorog lelkesen.*
-De, most igenis röhögnöm kell, az előbb te is ezt tetted! Majd pont ettől fogsz beilleszkedni… Majd szólj, ha sikerült.
*Azon csodálkozik, hogy nem fogadták el tőle a jelvényt, de Noel tényleg rendes srác, Friminka helyében ő sem eresztette volna szélnek. Ahhoz túl sokat tud. Mármint nem a szervezetről, hanem az anyagokról. Természetesen a tananyagokról.*
-Hát persze. Reggel elindulsz célpont nélkül, hogy egy idióta géphang irányítgasson egész nap bele a tóba, a csalánosba, át egy vulkánon, csak azért, hogy este haza tudjon küldeni. A legszebb meg tényleg az lenne, ha mindezt a pálcád is tudná, nem? Olyanokat mondana, hogy „Fódujj balra, te, vagy kapsz egy Wassert az arcodba!” Amit persze saját magadnak kell majd kimondanod!
*Ketten együtt ezen az eszelős erdei brainstormingon csak összehozzák az évezred találmányát. Ha sokat lóg Noellel, még a végén mindketten meggazdagodnak. Persze egyedül is zseniális mindkét pasas, na de ha összedugják, amilyük van, a hatás leírhatatlan.*
-Pedig azt hittem, hogy itt fog várni minket az erdő szélén egy vörös szőnyeggel, vagy mondjuk egy tucat félmeztelen vélával, hogy ne unatkozzunk útközben. Képzeld, folyton azt bizonygatja nekem, hogy a csajok jó fejek, és férfiember nem lehet meg nélkülük.
*Kíváncsi ő is, hogy mikorra érnek célhoz, ha rajta múlik, ellesznek itt hetekig, mivel minden neszre le fog cövekelni órákig. Most is csak azért indul el, mert nem hall zajt.*
Hozom. Tök jó, hogy végül kiszedted, legalább van támaszom. Na és oda tudok csapni, ha megint realista leszel. Látod, jobb ha behúzod a nyakad!
*Mint Toldi a petrencés rudat, úgy tartja ki a csemetét, Noelnek természetesen háttal állva, de ez nem zavarja, ő most akkor is erődemonstrációt tart.
Ha Noel itt hagyná őt, akkor van rezgő bokros keresésnél egy hatékonyabb módszer is, amivel meg lehetne őt találni. Elég lenne csak mókushangot utánozni, és ahonnan a visítást hallja, ott meg is találhatná Izzyt.*
-Jaja. Hókuszpóknak királyságos volt a frizurája, még én sem rittyenthettem volna neki különbet. Még alaposan beszívva sem.
*Hagyja, hogy Noel húzza maga után, ő aztán nem figyeli, hogy melyik ág van letörve, milyen lábnyom van az orruk előtt, csak a neszekre tud koncentrálni.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 05 2009, 03:20

[Izzy-Owain]

*Folytatja az utat, bár már jóval lassabban, mint eddig, mert sűrűsödik a növényzet, és itt már nem olyan egyszerű a tájékozódás. Ugyan néhány sérülést itt is felfedez, és nem állat okozta, így bólint, jófelé mennek, elméletben. Maximum kiderül, Owain tényleg trükkös, és a végén átvágás a majomhegyhez fílingjük lesz. Azon beröhögne, ez ezer százalék, ám ha azt nézi, mióta kajtatnak az erdőben, már nem is szabadna, hogy meglepetésként érje az ilyesmi. Izzy maximum egy saját kis erdőt gyűjt magának, ugyan már.*

-Ott látogatott meg, nem volt kifogása ellene. Bekopogott a sátorlapon… hangosan. Itt tudtam, akárki az, nem normális. Nem akar semmit rámkényszeríteni, ezt ki is mondta, és ezt becsülöm benne. Itt pedig, azt hiszem nem lesz kukád, de megoldjuk. Mondjuk, ha még felcsavarodsz néhány fára, akkor már magunk is el tudjuk készíteni. Pofás lesz, ígérem.

*Saját bejáratú kuka, már csak szemét kell bele, és máris kész az otthonos lakrész. Izzynek ha ez kell, nem ő fogja azt mondani, de mégse, hanem akkor segít benne, ha már haver. Ugyan azt is elképzeli, ahogy a fiú elhasal, és körbekússza a terepet, kuka reményében. Ha talál, akkor pedig megdermed, aztán becserkészi, leteríti, megkötözi és elillan vele, aztán túszként tartja fogva, kikötözve. Az sem lenne egy utolsó látvány, ám most visszafogja magát, és egy köhintéssel nyeli le a kitörni készülő röhögést.*

-Tudod, én csak velük jövök ki igazán, ez a bibi. Ők értik, miről beszélsz, miért ilyen a hozzáállásod, míg az átlag, a többség sosem. Akad itt is pár ember szerencsére, de azon a karon… nem tudom. Friminka az, ha a szekeréből indulok ki.

*Megvonja a vállát, annyira nem nézett körül, beszélt vagy 3 emberrel, ebből mindegyikükkel a kötelező formaságokra hagyatkozott. Vagy benne van a hiba, vagy tényleg igaza van, és nem az az ő otthona. Másokkal kijön, másokkal elbeszélget, így csak jó a megérzése. Izzyre pillant, neki is röhögnie kell, ha belegondol a beilleszkedéséért vívott harcba.*

-Nem vagy vele egyedül, ne aggódj, még szép, hogy elkap a röhögőgörcs, annyira lehetetlen az egész. Hm… várj egy kicsit… nem, nem megy. Nem sikerült.

*Megáll egy pillanatra, csupán hatásszünetet tart, persze a pár másodperces próbálkozást ő sem gondolja komolyan, így röhögve indul tovább. Nem kell ide semmiféle navigáció, elég hangosak maguktól is. Valahol érti Friminka tervének a lényegét is, ám már akkor megmondta volna, tévedett, viszont azzal is tisztában volt, nem mondhat ellent. Rá is kérdezett, így muszáj volt beletörődnie a helyzetbe.*

-Micsoda? Célpont nélkül? Folyamatosan azt hallanád tőle, hogy „újratervezés, újratervezés, ú-ú-újratervezés, a gps-vétel megszűnt, újratervezés.” Vagy azt, hogy „Micsináááász, teeeeee, micsináááász? Bakkeeeeeer! Fordujjáááá mááár meg, fordujjáááá, ford… nya, nézzük újra.” Á, dehogyis. A pálcába épített rendszer az elnavigálna mindenhol. Kijelölöd a termet, az asztalt, és ha a szertárba mész, na, akkor ott kezdi el a dumát, hogy „Micsinááász teeee? Bakkeeeeer!” Ráadásul nem tudod kikapcsolni és végigpofázza neked az órát. Óriási lenne.

*Igen mókás lenne, elszórakoznának rendesen ezen, igaz, erről inkább nem kérdezne meg egy tanárt sem, mert minden bizonnyal más véleményen lennének. Viszont nem is olyan hülyeség, amiről beszélnek, és tényleg képesek lennének valami ilyesmit kidolgozni. Na attól mentsen meg mindenkit az atyaúristen, mert ha ők ketten nekiállnak valaminek…*

-Hogyne, Izzy, hogyne, Mindjárt pezsgőspohárral a kezében, széles mosollyal az arcán, és amint felbukkanunk, máris pukkan a dugó, habzik a nedű és koccintunk. A vélák már csak a szórakoztatás elengedhetetlen elemeit képeznék, mert ugyebár… adjuk meg a módját. Hm… nem tudom, nekem nincs rájuk időm… a karrier miatt.

*Azért ezt elég bizonytalanul jelenti ki, mert eddig a nyakát tette volna rá, hogy emiatt nem érdeklik a lányok, azonban igencsak elbizonytalanodott azóta, amióta megmutatta Izzynek, hogyan kell egy csontot ápolni. Nem igazán fejtette még meg az okát, csak sikerült véglegesen összezavarodnia. Nem látja, mivel szórakozik a fiú, de ha mindenhol megáll, akkor ki fogja táblázni az egész erdőt, mint menetrendszerinti megállóhelyet, az indulási és érkezési időpontokkal együtt.*

-Haver, ha nem szedem ki, te még mindig ott dekkolsz, és várod a szőke herceget vagy hercegnődet a fehér lovon. Már csak egy tökhintó hiányzik, és teljes a kép. Üvegcipellőt kérsz mellé? Hókuszpók nagy fazon, csíptem az öreget, neki még anyag sem kellett hozzá, hogy idiótábbnál idiótább külseje legyen.

*Csak húzza maga után a fiút, ráér később is Toldit játszani, már ha nem futnak semmiféle állatba, mert akkor az önkéntes Toldi átmegy Kinizsibe, elhajítja a fát, mint egy malomkövet, csak nem oda, ahova kell, ez tuti. Bár ettől még levághat egy olyan sprintet, hogy utána mugli sportot válasszon, és lenyomja az ottani világcsúcs időt 9 másodperc alá. Ezen a gondolatmeneten jól elszórakozik, halkan röhög, mert ezt nem lehet komolyan venni.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 05 2009, 12:08

//Noel//

*Nem, Izzy nem gyűjt magának saját kis erdőt, hiszen nem akar csinálni faiskolát, az az egy csemete is bőven elég neki. Bár ezen most elgondolkozott egy kicsit.*
-Figyi Noel, nem szerzünk még egy fát, és akkor torni walkingolhatnék itt a susnyásban. Ha kijutunk egyszer, akkor szabadalmaztatjuk a botot. Ami azért lenne vicces, mert használat után el kell ültetni, előtte meg kiásni. Kertészkedés és séta egyben.
*Igen, és akkor tényleg csinálhat egy faiskolát. Igaz a bokroktól nem nagyon tudna rendesen sétálni két bottal, így is sokszor beakad szerencsétlen fácska gyökere az aljnövényzetbe, amit megpróbál erőszak mentesen kiszabadítani.*
-Meglátogatott a sátradban? Csak azt ne mondd, hogy még sütit is vitt neked!
*Ezen már röhögnie kell. Ép elméjű ember tényleg nem kopogtat egy sátron, szóval Friminka is az ő emberük, ez már biztos.*
-Ezt most nem értem. Mi köze a kukakészítésnek az én fára csavarodásomhoz? Ugye nem alapanyagnak gondoltad? Én ugyanis csak a fém kukákat szeretem, tudod, amibe tüzet is lehet gyújtani.
*Még válogat is. Ugyan miért ne tenné? Egyszer csak sikerül Noelt is az őrületbe kergetnie. Viszont ha tényleg találna egy kukát, akkor az egészen biztos, hogy nem csak egyszerűen odamenne hozzá és elvinné, hanem tényleg valami lopakodós-elrablós akciót szervezne köré.*
-Kezdetnek elég egy ember is, aki kilóg a sorból, utána meg majd előkerülnek a többiek is. Ez általában így megy, én már csak tudom. Ismered a mondást: egy bolond százat csinál.
*Nagyokat vigyorog, hiszen egyre több embert ismer itt, és tényleg egyre több a különc köztük.*
-Ezt még gyakorolnod kell Noel. Bár ez a prefektusos kinevezés annyira abszurd, hogy nem lehet komolyan venni.
*Ő is röhög rajta továbbra is, hiába érti a koncepciót. Szerinte akkor is vicces olyan valakiből prefit csinálni, aki utálja azt a kart, ahova beosztották. Ettől nem lesz neki jobb. Bár ki tudja. A tanárok elvileg bölcsebbek, így biztos nem ok nélkül tették ezt.*
-Most őszintén Noel. Szerinted nekünk nem mindegy, hogy van célpont, vagy nincs? Majd találomra bökünk egyet, hiszen úgysem találunk oda. Különben is csípem, mikor a GPS össze van zavarodva, ilyenkor olyan, mintha gondolkozna.
A pálcás navi meg azért lenne jó, mert először beadnánk a tanároknak, hogy ez csak azért kell, hogy ne tévedjünk el a szertárban. Közben meg kitalálnánk egy kódrendszert, és mondjuk vizsgán súghatna. Bár ez írásbelinél nem hasznos, mert ott ugye egy helyben kell ülni, fura lenne ha két fordulj balra közt lenyomna egy tétel mágustörit a pálcád.
*Ezen most biztos ki fog akadni Noel, hiszen ő az a tanulós fajta, Izzy meg csak akkor ül le egy könyv mellé, ha az valóban érdekli. A sráccal ellentétben neki nincsenek ambiciózus tervei, és a kevésbé tisztességes eszközök használatát sem veti meg.*
-Tényleg? Mondta hogy így vár minket? Ez király! Akkor siessünk! A pezsgőt még el tudom képzelni, meg a vélákat is mellé, na de hogy Owain szélesen mosolyog? Ööö… miért is kell őt meglátogatnunk?
*Néz gyanakodva a srácra, hiszen Owaint egyszer már elkönyvelte pedofilnak magában, viszont akkor olyan reakciót kapott, ami miatt elvetette az ötletet. Tessék, most meg itt van ez, amivel megint nem tud mit kezdeni. Na jó, igazából tudja, hogy megint csak agylövést kaptak mindketten, és ha most ezt tényleg hallja a prof, akkor elevenen lesznek megnyúzva, de egyelőre remekül szórakozik az idióta agyszüleményeivel.*
-Szerintem legyen mindkettő. Egy szőke herceg és egy szőke hercegnő, hogy aztán megküzdhessenek értem. Tökhintó nem kell, az nem fér el a susnyásban, amúgy is jobban szeretek lovagolni. Majd valamelyikük csak az ölébe kap. Az üvegcipellő meg nem nekem való, már a harmadik lépésnél összetrancsírozná a lábamat.
*Amilyen ügyes, biztos hogy egyből el is törné azt a cipőt.*
-Honnan tudod, hogy nem anyagozott? Folyton kotyvasztott ő is valamit nem? Vagy az a banya volt?
*Kihagy már neki rendesen, főleg hogy Bibircsóka erősen Sandy nénire emlékeztette őt, így neki ez egy elég sokkoló mese volt. Amíg nem hall erősebb zajokat, addig vidáman csörtet Noel mellett a sétafáját szorongatva.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 05 2009, 15:35

[Izzy-Owain]

*Egy ideje már tényleg azon filózik, hogy az egész átvágás a majomhegyhez, és Owain valami kerülő úton közelíti meg a lakhelyét, hogy így vezessen félre mindenkit. Most már ezen sem lenne meglepve, de leveti a gondolatot, mert képtelenségnek tartja, hogy a prof csak úgy szórakozásból járkálna erre, pláne a gyanúja alapján. Izzy faszerzési ötletére összevonja a szemöldökét, végül is… párosan szép az élet.*

-Társaságnak, hogy a csemetéd tudjon beszélgetni? Á, persze. Az ágak lennének az antennák, mi? Készítünk egy odút, és oda lehet pofázni. Remek ötlet, csak kicsit méretes. Bár ha éppen kommandósdit támad kedved játszani, még jól is jöhet. Milyen lenne itt a lefedettség? Elnevezhetnéd kertész-erdész-walkie-talkie-nak is utána, őrült kirándulók számára.

*Az már nem csak iskola lenne, hanem valami egészen más is, de őrült elméleti feltalálók előnyben. Milyen szép is lenne, amikor nem lehetne mást hallani, csak azt, hogy: „Füles hívja pockot! Pocok jelentkezz! Vétel!” Sokan értékelnék a marhaságukat, hogyne. Ők maguk biztos, csak ütésállóvá kell tenni a fákat, hogy ha elzúgnak, se essen bajuk. Az első hiba az; amit Izzy produkál, vagyis a szabadítási kísérletei, ami alapján úgy néz ki, mint aki éppen közelharcba keveredett a fával.*

-Meg, éjnek idején, ám süti nem volt nála, csak a jelvény. Mit nem értesz? Fád már van, abból készítesz kukát, utána meg esetleg átváltoztatod fémmé, és máris le van a gond. Akkor fejlődik a barkács érzéked is legalább. Kellemes a hasznossal.

*Friminkát tulajdonképpen lehülyézte akkor, bár nem tudta, ki ő, és nem is látta, csak amikor kimászott a sátorból. Ugyan a véleménye nem változott volna akkor sem, ha tisztában van vele, mert tény, aki 100-as, az nem kopog hangosan, és az csípőből jött kijelentés volt. Izzy téved, őt nehéz az őrületbe kergetni, neki is van nem egy furcsa szokása, ami éppen elég ahhoz, hogy emiatt ne nézzen ferde szemmel másokra. Igaz, kiröhögné a fiút, ha tényleg így cserkészné be az „áldozatot”, de nem rosszindulatból, hanem azért, mert poén.*

-Vagy nem. Többnyire odajönnek, kérdeznek, udvariasságból maradnak egy kicsit, aztán nem látod őket többet, ilyen egyszerű. Azért nincs túl sok olyan ember, aki minden tekintetben kilóg a sorból, még akkor sem, ha minden ember más és más. A többségnek érthetetlen az, amit csinálsz, ahogy neked az, amit ő tesz. Ezt pedig nem fogom gyakorolni, mert nem megy, röhögésbe fullad, na. Abszurd hát. A kényszer sosem éri el a célját, csak a visszájára sül.

*Megint vigyorog, nem tud napirendre térni afölött, hogy hozzávágtak egy jelvényt merényletből. A beilleszkedési problémáját ez nem fogja megoldani, hiába gondolkodik el rajta nap mint nap, és hiába tekinti egy újabb feladatnak, amit teljesíteni kell. Izzyre pillant, már az is jó, ha ő megtalálja a helyét itt, még ha egészen más gondokkal is küzd.*

-Célpont? Minek? Nem elbolyongunk itt magunknak anélkül, hogy tudnák, mit is keresünk valójában? Dehogynem. Odatalálunk mindenhova, csak győzzék kivárni, mert még véletlenül sem a kijelölt útvonalon megyünk, az túl egyszerű. A tanárok meg ma jöttek le a falvédőről, na persze, bár megnézném, mit szólnának hozzá, ha egy ilyen indokkal állnánk elő. Biztosan dicséretet kapnánk érte, annyira evidens.

*Humoros kedvében lévő tanerő lehet, még értékelné is a kreativitást, de hogy vizsgáról kitiltanák a pálcát, az biztos. Vizsgára nem használná, nem az a típus, házit sem ír, ami nem véletlen. Elolvassa, elgondolkodik rajta, de nem hajlandó elkészíteni. Úgy véli, a gyakorlatban kell alkalmazni mindent, nem papíron, és ha esetleg kitalál valamit, azt magának jegyzi le. A feltételezésen röhögni kezd, lelki szemei előtt megjelenik Owain tálcával a kezében, barátságosan mosolyogva.*

-Persze, Izzy, vacsorát is ígért, gyertyafénnyel, csak gyertyát nem hoztunk mellé. Most hova rohansz? Ennyire nem lehetsz kiszáradva. Felajánlotta, ha gondolom, akkor látogassam meg, azért. Remélem, nem gond, hogy magammal rángattalak, vagy mégis?

*Vigyorogva követi a fiút, ha most komolyan vette a viccelődést, és rákérdez a profnál, hogy hol vannak a vélák és a pezsgő, akkor minimálisan páros lábbal lesznek kirúgva mindketten. Izzy ha most dührohamot kap a magyarázata miatt, az csodálatos lesz, mert akkor már nem csak őt kell lefognia, hanem a fát is. Bár az előbbi akciója után a srác előbb akad fel a susnyásban, mintsem le tudja csapni vele, és ez azért reménykeltő.*
-Mindkettő? Ne legyél telhetetlen, elégedj meg az egyikkel. Mi az, hogy érted versengjenek? Engem kihagynál? A tökhintó majd töri az utat, tuti van rajta terelőrács is. Marhaaa, ne te vedd fel az üvegcipellőt, még a bokádat is kitöröd, vagy feltalálsz egy új táncfajtát.

*Bár ahogy jobban belegondol, Izzy lehetne a break stílus új üdvöskéje, és előadhatná a Moonwalkert is akár, egy teljesen új koreográfiával. Nem is olyan lehetetlen, ki tudja? Még a végén kiderül, a srác verhetetlen a tánc területén, csak egy lökés kell neki hozzá. Már csak nevet az egészen, és kicsit kilép, remélve, így hamarabb bukkannak a professzorra.*

-A kinézete alapján elképzelhető, hogy szívott vagy nyomott valamit… most, hogy mondod. Ilyen őrült fejet máskülönben nem lehet vágni. Hm… most vagy az erdő hatalmas, vagy lassan kifelé tartunk belőle. Bár sérüléseket még mindig látok, és ezeket sem állatok okozták.

*Elgondolkodtató helyzet, felfelé is nézett, ott nem látott semmiféle lakhatót, azt nem nézhette el. Az erdő nagyságára tippel egyelőre, és ezen csak akkor változtat, ha kiértek a másik oldalon. Persze csak azután, miután kiröhögte magát.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 05 2009, 17:48

//Owain, előbbi időpont//

*Baktat a professzor mellett, illetve baktatásnak lehet venni a zörejt, ami kísérő jelenségként lépteit jellemzi. Az Ed zajjal jár, alkalomadtán. Ha egyedül lenne, csendesen sompolyogna a sűrűben, gondolatai ezer szálra ágazó labirintusában. Nagyon nehezet kér tőle a férfi…
Igazít a gally kötegen, miközben kissé ráveti tűnődő pillantását.*
-Ez egy elég összetett dolog. *Vagy csak ő bonyolít túl mindent?*
-Nem azt mondom, hogy nem jobb a dolog, amióta magát ismerem, és nem tudom, hogy fordítva, én mennyire voltam hatással az ön gondolkodásmódjára, de ez nem olyan egyszerű számomra.
-Én…*Egy percig maga elé mered, pontosabban a levelekre szakadt edzőcipője mellett…*
- Nem akartam, és még most sem akarom, hogy legyenek barátaim. *Ezt Owain érteni fogja, mert ismeri. Csak ő mondhatja el magáról ezt egyelőre, s talán ez sem volt könnyű. Ahogy ez érvényes fordítva is, ő is küzdött a válaszokért.*
-Tudja, hogy miért…Azt nem zárom ki, hogy ismerőseim, esetleg haverjaim legyenek, jó majd odamegyek valakihez és rágógumit ragasztoka hajába, szóval ismerkedek, de azt ne várja, hogy barátaim legyenek, nem akarom. Nem akarom elmondani senkinek, amit maga tud. Sammy is csak azért szívott, mert a barátom volt. Most mondjam azt, hogy mindenki meghal? Hát persze…Ha velem marad, tuti. Magának azért jó, mert meg tudja védeni magát, főleg, ha eléri a változás szele… De a haverkodást megígérem, ha maga is…*Ezek a gyerekes kijelentések, azért világossá teszik, hogy nem rég múlt el 14,az biztos. S hogy Owain mennyire akar „barátkozni” másokkal, azt nem tudja, de mint mindig, most is ott az „akaromhallani” arckifejezés kíváncsi ábrázatán.*
-Ahh…a nők. Képzelje, a múltkor csak úgy megcsókolt egy lány, minden előzmény nélkül. Oké, nem annyira, hogy nyálas lett volna, de az csók volt…*El is játssza a dolgot, fintorog közben.*
-Aztán én kérdeztem tőle, hogy akkor állva csináljuk-e, ő meg letepert egy subára…Mindegy, a raktárban voltunk. Aztán megint megcsókolt, najó, én is, meg megfogtam a mellét, de ő erre felpattant, istenhozzádot mondott, úgy nézett rám, mint egy taknyos gyerekre, szóval vagy nagyon rosszul csinálom, vagy tényleg minden lány ütődött. Aha, akkor a nők tényleg nem normálisak! *Vonja le a következtetést.*
-Én még egyszer nem csókolózom, az tuti! Hogy aztán faképnél hagyjanak egy subán? Na…ne…*Ed nehéz eset, nehéz neki azt magyarázni, hogy milyen jó a szerelem…Persze, levágni a lányok haját, sárba lökni őket, amin lehet röhögni, meg ilyenek-más kérdés. De, hogy felhúzzák az embert, aztán otthagyják, csak mert nem mondja, hogy jó a segged kő kóla, hanem inkább megfogja…*
-A szerelem olyan, mint a cigaretta! Az ember leszívja a mellére, aztán eldobja. *Nem fog ezen depizini, nem kell a nőknek, na és? Ez is azért van mert zizzentek…minden lánynak örülnie kéne, hogy méltóak a mellei arra, hogy ő megfogja. A kijelentéshez társítandó, hogy még sosem cigizett, bár ez is olyan jól hangzik most, mint akkor az Állva akarod csinálni…A vámpírnő hirtelen említése egy hördülést, sőt valami egészen egyedi mordulást vált ki belőle, ilyen torokhangot is ritkán hallani. Fokozatosan, de rémületesen nagy mértékben érzékelhető az orbitális változás arckifejezésén…Szemi megtelnek vad gyűlölettel, arca elfehéredik, tényleg mintha maga is vérszopó lenne egy pillanat erejéig, még a szeme alatti karikák is sokkal sötétebbnek látszanak.*
-Talán ismerte? Nem, nem lehetett ember! *Nem, nem akar róla hallani, mert legszívesebben üvöltene, nekimenne a legközelebbi fának, apró darabokra szakadna, s mégis…Higgye azt, hogy Owainnak köze volt hozzá? Léteznek ekkora véletlenek. Újre felüvölt benne a kérdés: miért?
S hogy ő ember? Rágondolni is rémes, mégis minden rémalbában szerepel, mindig eljön érte, mindig belenyúl a nadrágjába, mindig azt csinálja vele és mindig…
Még a csókról is ő jut eszébe, alig bírt a Viviennel történtekkor is megszabadulni tőle… ahogy agyarai majdnem belefúródtak ajkába, s szinte érzi őket, s kiveri a hideg veríték…*
-Tudja mit! *Veszetté gyorsult zihálása közben szüntelen toporog, mintha menni készülne valamerre, s valóban, megkerüli tanárát elé toppanva be.*
-Tanítson meg vadászni! *Elég nagy váltás, de muszáj valahogy lehűteni magát, elterelni figyelmét, különben is ritkán nem váratlan.*
-Állatra, őzre, izére, ami van. *Izé biztos van ebben az erdőben…*
-Van valamim, látnia kell. *Megint nagy váltás, az viszont ritkán van, hogy ide-oda kapkod, ha egyszer meglepő, utána megint nem az öt percig legalább, de a két kijelentés között ennyi nem telt el. Egyik kezével belefurakszik zsebébe, s valóban, pillanatokon belül ott forgatja, csuklóból a rajtárban lelt kincset. A dobótőr kecsesen, sőt szolgálatkészen pörög kezében, s mikor Edward kilép egyet előre, s a legközelebbi fa törzse felé hajítja, az célba érte után, magától visszaszáll hozzá. Ja igen, valamihez ért, ehhez! Kifejteni nem fogom-aszoc. Raktár.*
-Frizbi! *Vigyorog Owainre. Minden erejét meg kell feszítenie, hogy ne gondoljon a nőre, de úgy tűnik nem megjátszott ez a mosoly.*
-Majd ezzel! Várjon! Hozok magának valamit! A pálcákkal befűtünk. *Ezzel csak viccel, persze.*
-De lesz vacsora! Grillcsirke. Ha az nincs, mókus, őz, szarvas. Csak ezúttal nem eszem el az összeset. Mondjuk úgy, hogy ez ajándék, tőlem a múltkori meghívásért cserében! Várjon itt, mindjárt itt vagyok!
*De hogy hogyan akarja levadászni Tayler vacsoráját, azt valószínűleg nem gondolta át, ahogy azt sem, hogy merő harci kedvből, csak úgy berohanjon az erdőbe egy rakás tűzifával a kezében, megint csak érdekes. Edward meggondolatlan fiú, ha ez még nem esett le volna valakinek, s hogy sokszor ökörséget csinál, az egészen biztos. Mindenesetre meglesz Owainnak az ajándék ezt futás közben szentül elhatározza.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Nov. 06 2009, 12:03

//Edward//

- Tudom jól, hogy barátnak elfogadni valakit nem könnyű. Nekem sem megy, és még most sem értem, hogy benned miért bíztam meg így...hogy miért alakult ki kölcsönös bizalom. A múlt és a jövő árnyéka rávetődik mindkettejünk sorsára. Tahát maradjuk annál, hogy haverokat szerzel. Rendben? Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz később. Talán az idő begyógyítja a sebeket. Talán!
Kicsi nevethetnékem támad, ahogy a csókot próbálja bemutatni a fiú, hisz olyan volt ez, mintha a tükör előtt próbálgatná hogyan formázza száját, ha egy lányt meg akarna csókolni. Az meg, hogy megkérdezte tőle, hogy állva csinálják-e méginkább mulattat.
-Ne haragudj fiam, de ez nem így meg...miből gondoltad, hogy ha megcsókol, akkor már szeretne is veled lefeküdni? Meg van annak a sorja. Hogy is mondjátok ti most? Biztos nem udvarlásnak, de el van az most is nevezve valahogy. Szóval kerülgetni kell, mint macska a forró kását, hogy elérd a célod. És még akkor sem biztos, hogy sikerrel jársz, hisz mindkettőtöknek akarnia kell. De ha szerelmesek vagytok egymásba, ha érzel a gyomrodban egy kis bizsergést , ha forróság önt el ha a közelébe kerülszt, ha nem tudsz másra gondolni és ő ugyan így érez, akkor előbb-utóbb eljuttok a szeretkezésig. De ha lerohanod, ha egyből matatni kezdessz azzal csak elriasztod őt, mert azt fogja hinni, hogy csak ennyit akarsz tőle. Arra is lehet mindig találni egy lányt, bár nem olcsó mulattság, és nem is első alkalomnak megfelelő kapcsolat lenne szertintem.
Érdekesen alakul a társalgás, mindeddig, amyíg a vámparnőről nem ejtek el egy mondatot, amit rögtön meg is bánok, amikor a fiú kiborul e miatt, de már késő bánat. Már nem hátrálhatok meg. Fejemet kicsit lehajtva, kicsit szomorúan mondom ki:
- Igen Ed, ismertem, sőt szerelmes voltam belé pár éve.
De nem mondok többet, hanem vállára teszem kezemet, s próbálom megnyugtatni.
-Ne felj tőle, nem hagyom, hogy bántson, s igen, megtanítalak sok mindenre. Nem csak vadászni. Szeretném, ha akkor is el tudj vele bánni, ha nem vagyok melletted. Tudod mit, keresd fel a könyvtárat, és tudj meg mivél többet a vámpírokról. Belőlük is van több féle, ha jól tudom.
Amint izgágán nekikezd, hogy ő már megy is vadászni, s a tőrt forgatja kezében ismét bazyalyognom kell.
- Ed, legalább pakolj le, mielőtt elindulsz! ÉS NE ROHANJ! CSENDBEN!
Na ebből mi lesz....?! Csörtet mint egy kis vaddisznó, és vadászzsákmánnyal akar visszatérni? Hová siat, hová rohan? A türelem a legfőbb a vadászatnál. Állok ott, mint egy faszent, s csak leek magam elé.
~Isteneim, de sok bajom lesz még ezzel a fiúval....de nem bánom.~

Tárgy: Re: Erdő Pént. Nov. 06 2009, 21:23

//Tayler//

*Megegyeznek tehát a döntetlenben, részéről haverok, s Owain is megígéri, hogy úgymond társasági életet fog folytatni a körülötte élőkkel. Ő csak bólint arra is, hogy árnyék vetődött az arcukra, valami egészen különleges fonállal szőve át mindkettejüket, biztosan nem véletlenül.*
-Csak megkérdeztem...Ha azt mondja nem, nem halok bele. De először jól felhergelt, aztán meg otthagyott. Ha egyszer letámadott akkor nem elviselhette volna, hogy megfogom a melleit? Nem is ismerjük egymást, minek csókolt volna meg, ha nem a szex kedvéért? Különben nem érzek semmi ilyesmit, szerintem ő sem.
-Sze-rel-mes...*Emésztgeti a szót, de valóban neki iramodik, rá kérdez majd, persze, de úgy érzi ehhez minimum nyolcvan kört le kell futnia az erdőben.*
~ Biztos bántotta... De már nem tudja, a vérfarkasok sokkal erősebb a vámpíroknál, s ha megtörténik...de nem akarom, hogy harcoljanak, hogy...vele is azt csinálja, nem engedhetem a közelébe...Inkább vigyen el. Ha gyorsan fogja csinálni, mint Sammel, nem fogok sok fájdalmat érezni...~
-Dehogynem! Aztán még a végén maga sérül meg...*Ezt úgy mondja, mint a legnagyobb abszurditást a világon.*
-Meg...megtenné? Lehet, hogy nem lesz kedvem kipurcanni. Miatta meg főleg nem. *Szemeiben mintha felsejlene a remény szikrája, de olyan gyorsan elszalad, hogy aztán visszaforduljon, letenni az ágakat. Ekkor már látszik, hogy némiképp felvidította az ajánlat, kevésbé tűnik zaklatottnak, sápadtnak, vagy csak letörölte arcáról a verejtékcseppeket. Perszehogy fél. Pugnaxos, de fenyegetést kapott azok után még...nem lenne emberi lény, kisfiú, ha nem parázna ettől. Legalább, mint Owain a változástól. Csak elnyomja. Egyértelműen, mert azt mondja:*
-Nem félek. *De valahol nagyon is...retteg. Valahol mélyen, a harag lávatengerei alatt, a középpontban.*
-Majd lassítok, ha odaértem! *Kiált még hátra, mielőtt belevetné magát a dolgok sűrűjébe. Ehh, jól érzi Tayler, oké, megnyílt, de sosem lesz az a gyerek, akinél ne adódna valami probléma. Talán ez még csak a kezdet és Owain gyakorolhat. Bár meg kell hagyni, nincs rá szüksége, vele legalábbis tud bánni, s nem ő az egyetlen szóban forgó alak. Edward Lyons, aki csörtet az avarban, pálcájával fényt vonva maga elé, késsel a kezében...Elég érdekesen festhet, ahogy megtorpan, ott áll kipirult arccal, tekintetében zavarral, de száján felejtett mosolyával, s hirtelen azt sem tudja mihez kezdjen. HOgy fog ő vadászni? Egészen megpördül maga körül, ahogy villámgyorsan hátrafordul. Már nem látja Owaint, valószínűleg kellő mértékben eltávolodott tőle. Első gondolata persze az, legalább meg lesz a meglepetés, s mikor visszafordul hervad csak le az az elszánt vigyor a futástól kipirult arcáról. Eszébe jut, hogy egyáltalán nem kéne futnia...meg hogy erdőben van...Erdőben...mint akkor. Gyorsan el kell indulnia, keresni valami vadat, hisz itt most nincsenek vámpírok, senki nem fogja megtámadni Owaint...Egyedül hagyta...és még egyáltalán nem változott át. Nem, nem keresett azóta szakirodalmat, de azt tudja, hogy embernek esélye sincs vérszívóval szemben...Akármilyen különleges is Tayler, nem változott még át, akárki bánthatja...Erdőben, sötétben...miért itt lakik? Meg kell neki mondania, figyelmeztetnie kell, hogy inkább költözzön fel a kastélyba, itt bánthatják. Ne! Nem akarja....Lehet, hogy nem is visz neki semmit, inkább figyelmezteti, de mi van ha a vámpírok elől nem bújhatnak el...Owain! Szája szólásra nyílik, de a szó nem jön ki belőle. Egyetlen árva hang sem...Akkor sem jött, ő volt az egyetlen, aki képtelen volt mukkanni...Elindul, vissza igen sebesen, sokkal fontosabb Tayler, mint az az átkozott vacsora! Hogy is gondolhatta, hogy egyedül hagyja...Nem törődik vele, hogy megint futnia kell, rohan, sokkal gyorsabban, csak egy fa állja útját. Taylert persze még mindig nem látja, ott a fa, s még ki tudja hány...Kénytelen megtorpanni, hiszen neki ütközni nem szeretne...*
-Tayler!!! *Kiáltja, s abban a pillanatban, ahogy hangja elhal motoszkálásra lesz figyelmes...mégpedig...
A dobotőr villan, a rágcsáló nyikkan, Edward pedig elhűlve mered a tetemre... Egy mókus volt, még kölyök...Soha nem gondolkodott még azon, hogy szereti-e a mókusokat. Kis prémes bundáját egészen eláztatja a vér, a ahogy pálcájával rávilágít látja, hogy pofája félig nyílt állapotban, egy mekkenére készült. Az anyukáját hívta...ezt onnan tudja, hogy egy következő, nagyobb példány, odasiet megszaglászni, s ahogy Edward közelebb megy, sebesen illan tova. Tehát mókus lesz a vacsora...*
-Tay...*De nem, végig sem mondja, csak leguggol mellé, úgy nézi...Vissza kell szaladnia Taylerhez, hogy jól van-e, de...most ott guggol, mered a mókusra és az jár a fejében megölte Sammyt. Nem volt olyan egyszerű talán ezt feldolgozni, hogy ilyen képtelenségek járnak a fejében, miközben felemeli a tetemet...Felpattan, nagyon gyorsan, azt hiszi, ha most megint hirtelen lesz, akkor az egész képtelen ötletet elfelejti.*
-Tayleeeeeeeeeeer *Ordítja, miközben próbál visszatalálni hozzá a döglött kölyökmókussal a kezében.*

Tárgy: Re: Erdő Vas. Nov. 08 2009, 16:59

-Hát első alkalommal neki se kellett volna megcsókolnia, de azt meg kell jegyezned, hogy a nők már csak ilyenek. Sose fogod megtudni pontosan, hogy mikor mit akarnak, mert ők maguk se tudják pontosan. Csak legtöbbjük elvárja, hogy te tudd. Vagyis ha már tapasztaltabb leszel, akkor fogod tudni őket irányítni rafináltsággal. Akkor sem biztos, hogy azt teszed amit ők akarnak, de el tudod érni, hogy ők azt tegyék, amit te akarsz. Persze türelmesnek kell lenni minden nővel.
Csakhogy ehhez évek hosszú sora kell, sok csalódás, sértődöttség, fájdalom, mely a szerelem gyönyöreit felváltja. Én sem vagyk benne biztos még ma sem, és sohasem leszek az, hogy nem fogják még számtalanszor összetörni a szívemet.
- Az, hogy én megsérülök nem vészes, nem kell e miatt aggódnod. Fontosabb, hogy te egyben maradj.
Bármennyire is aggódik értem, ha ránk támadna akár ebben a pillanatban a páros, minden bizonnyal fel tudnám addig tartóztani őket, amíg Ed elmenekül. Mert bár én is tudom, hogy túl nem élném, biztos, hogy szembe szálnék velük, történjen aztán bármi. Ha a bennem folyó vérben benne van a farkas vére, akkor át nem alakulok vámpírrá, még akkor sem, ha megharap valamelyikőjük.
Nézhetek utána, ahogy elrohan. Hát jó, legyen így, nem lóghatok mindig a sarkában, hisz nem akarom, hogy minden lépése tőlem függjön. Szeretném, ha önnáló lenne. Hát ha szaladni akar, szaladjon. Valahol majd megáll. A pálcának való fákra pöccintek, hogy aok egy intésre felkerüljenek a kastélyban rejtőzködő termembe, majd leülök egy fatönkre. Egy fűszállal bíbelődök, forgatom ujjaim között, hallgatom az erdő neszezéseit. Várok...
~Valami nem stimmel....~
A nyakamban lógó ékszerre pillantok, melynek színe elváltozik. Tudom, hogy "csak" érzelmileg van gondja, de azért felállok és elindulok abba az irányba, ahol a fiú eltünt. Hallom, hogy kiállt egyet, s futva csörtet felém, így gyorsítok lépteimen. Mjad hírtelen csend...
~Mi történt?~
Futásnak eredek az utolsó jónak vélt irányba, hogy minél hamarabb megtaláljam. A következő kiálltáson már érzem a kéttségbeesést, a fájdalmat. Könnyed gyorsasággan suhanok át az erdő fáit kerülgetve egy elég hosszú területen, majd hirtelen az egyik fát megkerülve meglátom őt, ahogy felém halad. Kicsit visszafogok sebességemből, s mikor elérem, szinte összefutva vele magamhoz ölelem.
- Itt vagyok, mi történt?
Lassan eltaszítom magamtól, hogy lássam nincs e semmi baja. A kezében lévő zsákmányon akad meg a tekintetem. Lassan elveszem a kezéből, s nézem a tekintetét. Újra fel teszem a kérdést, mikor már megállapítottam, hogy nincs rajta semmilyen sérülés.
- Mi a baj Ed? A mókus, vagy az erdei egyedüllét készített ki?

Tárgy: Re: Erdő Vas. Nov. 08 2009, 21:14

*Lóbálja az állatot, ahogy rohan árkon bokron át, micsoda képtelen ötlet is volt, hogy egyedül hagyta… Lehet, hogy nem kéne vadásznia, ártatlanokat öl meg, valami egészen mást kellett volna leszúrnia, nem egy kölyköt. Bár, ha ebből a szempontból nézzük, minden állat ártatlan és egyszerűen nem lehet olyan mimóza, hogy kikészüljön ettől, pontosan ennek készül, vadásznak. A mókusnak van több gyereke, hátha ez éppen olyan antiszoc volt mint ő, a barátainak sem fog hiányozni. Sebesen lohol, el nem rohant ilyen gyorsan, amikor egyszerre csak nekiütközik Owain mellkasának.*
-Hála…az…égnek…*Zihálja, ezt is csak úgy tudja elmondani, hogy háromszor megbicsaklik a hangja közben, egyszerűen kell neki az oxigén, másképp úgy érzi megfullad. Gyorsan el akarja mondani, hogy…tulajdonképpen. Lóhalálában veszi a mély levegőt, szinte szédül, nem neki való ez a rohanás és mindent el akar mondani egyszerre, hogy ő még erre nem gondolt és gyorsan, tudnia kell.*
-Elmenni…erdő…maga…gyorsan…még nem…támadni…
*Ez így nem jó, még egyszer nekirugaszkodik.*
-Itt az erdőben, nem biztonságos. Azt mondta ismerte, eljöhet, nem? Megtudja, hogy velem van, vagy miért nem kereste eddig? Költözzön fel a kastélyba, amíg át nem változik, kérem…
Meg kell tennie, mert mi van, ha eljön, nem csak ő, de Mickey, ha megölte az orginal családom megölheti magát is. Ostoba, agyalágyult voltam, a fenébe! *Kicsit megrázza Owain felsőjét, magát a férfit nem tudja. Utólag megvizsgálva minden szava, felettébb ostobán hangzik, bár mögötte ott lapul az adag balsejtelem és üldözési mánia.*
-Érti! Itt az erdő, akkor is erdő volt, maga meg itt lakik! Mitől védettebb ez, mint a másik iskola, csak egy arra az időre menjen fel, kérem. * Minduntalan hátra néz, nem jönnek-e. Mikor lehetősége nyílik Tayler szemébe nézni, megteszi, mégpedig rettegett, de nyomatékos pillantással.*
-Nincs semmi bajom, ezt csak véletlenül csinálnam. *Bök a mókusra, nem nagyon akar ránézni.*
-Nem, nem készültem ki! Unom már, hogy mindig csak kikészülök, és ezt mindig ezt látja, nem! Semmi bajom, amíg magának sem lesz semmi baja. Azt mondtad *Lép hátra, s egy kicsit hangosabban beszél a szokásosnál.*
-Veszélyben vagyok melletted. Egy fenéket! Soha nem bántanál! Te vagy veszélyben mellettem! Legszívesebben azt mondanám, változz át most., ha nem tudnám, hogy fájna *Tép a hajába, idegesen, két oldalt, elég hosszú, a vállát verdesi szinte, de most felemeli a füléig, hogy utána dühösen leereszthesse.*
-Az sem jó, ha megtörténik, az sem ha nem! A fenébe! És én nem tudok vadászni! Kinyírtam egy gyereket. Tessék…Legalább…legalább…temessük el és hozok kaját, vagy…ha felköltözik, minden nap viszek. *Remegő kezével a zsebébe túr, de semmi olyat nem talál benne, amitől megnyugpdhatna. Legalább a gödröt ásná ki…A pálcáját veszi hát elő. Owain még nem is hallotta zongorázni, pedig most eljátszhatná Mozarttól a Reqiemet. Rendesen el kell temetni ezt a mókus...nem hagyhatja itt, elhajítva. Lassan legugol hozzá.*

Tárgy: Re: Erdő Vas. Nov. 08 2009, 21:22

///Casey///

*Nem igazán tudja elmondjon neki mindet, de belekezd és majd csak eldől.*
-Hát tudod hét évesen az ikertesómmal kimentünk a mezőre játszani, és Ő felült egy kút peremére és beleesett. Semmit nem tudtam csinálni, de szerencsére egy paraszt meghallotta a kiabálását, és kihúzta. Ő is vitte haza, én csak mögöttük kullogtam, teljes lelkifurdalásban, hogy cserben hagytam az ikremet. Anyám otthon nagyon megvert, és azt mondta, ha nem mondom Lyrának, hogy üljön fel, akkor nem esik bele. Nem mondhattam semmit, mert nem érdekelte. Aztán mikor bocsánatot akartam kérni, Lyra elkezdett kiabálni, hogy megütöttem meg ilyenek. Na ekkor már védtem magam, és kaptam is érte. Anyám szíjat hasított a hátamból.-sötétül el a tekintete majd így folytatja tovább.- Az általánosban a fiúk rájöttek, hogy boszorkány vagyok. Azt akarták, hogy adjam nekik a varázserőmet. Persze mindig nemet mondtam, így mindig elkezdtek fogdosni meg ilyenek. Hát nagyjából ennyi.
*Hát úgy látszik, mégis csak kitárulkozott. De nem bánja. Figyelmesen hallgatja a fiút, miközben összeköti a haját.*
-Nagyon szeretheted a hazád. Nekem sosem volt igazán otthonom tudod miért.Mondjuk emiatt azt se tudom, hova megyek suli után. Pénzem mondjuk van lakásra, de egyedül nem jó lenni. És mit szeretsz csinálni szabadidődben?-Érdeklődve szegezi vörösesbarna szemeit a fiúra, majd vissza az útra.-Cymru, gyere vissza, ne menj olyan messzire.

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Nov. 09 2009, 11:52

//Edward//

Amint meggyőződöm róla, hogy semmi sérülés nincs a fiún rájövök, hogy a szokottnál is idegesebb.
- Igen, hála az égnek, hogy semmi bajod. Azon kívül, hogy meg kellene nyugodnod. Lassan beszélj kérlek, mert nem értek semmit.
Szerencsére összeszedi magát annyira, miután kifújta magát, hogy el tudja mondani mit is akar, mitől is fél. Az, hogy aggódik szép dolog, de dudja jól, hogy ha én felmegyek a kastélyba börtönbe zárva fogom magam érezni. Nem megy az nekem, nem vagyok erre képes. A magam szabadsága százszor többet ér, mint az életem.
- Nem akarhatod, hogy én felmenjek a kastélyba. Tudod, hogy mi a véleményem erről.
Magyarázással lassan nem sokra fogok menni, mert látom, hogy mindenél többet jelent neki az én biztonságom. De most akor mit tegyen? Hogyan értessem meg vele, hogy nem félem a halált, hogy sokkal jobban bántana az, ha neki baja esnék, mintha nekem. Hogy értessem meg vele, hogy ugyan azt érzem amit ő. Féltem, aggódom érte.
- Nem fiam, nem megyek fel oda.-közben a kastély felé nézek- Az nekem maga lenne a pokol. Börtönbe akarsz zárni? Úgy gondolod, hogy ott nekem jobb lenne. Nem. Még biztonságosabbnak sem mondanám, mert itt a saját közegemben vagyok, ott pedig idegen környezetben. Ha meg akarnak találni bárhol megteszik. Honnan tudod, hogy az iskolában nincsennek e közülük valók?
Én mintha már éreztem volna vámpír jelenlétét, de ő egy diáklány, még nem veszélyes. És ha ide jár az igazgató valószínűleg kordában tudja tartani. Remélem. Most viszont ha Edward rám néz, s ingemet kicsit békén hagyja láthatja, hogy tekintetemben határozottság van. Arcom mogorva vonásokal tarkítva, kicsit mérgesen álok ott előtte. De mégis érezhető a féltés, a félelem. is.
- Nem lesz semmi bajom fiam. Megígértem, be is tartom. A házamból egy lépés és fent vagyok az iskolában. Nem tudják, hogy ismersz, így nem fognak engem bántani. Jelenlétüket én is időben megérzem ahhoz, hogy eltünjek szemük előle.
Természetesen ebben én magam sem vagyok biztos, hisz elég, ha őt megtalálják megérzik a félelmén, hogy van valaki, aki közel került hozzá. Sőt, kifinomult szaglásukkal megérzik rajta az én szagomat, s onnantól kezdve megtalálnak. Vagy akár ha csak véletlenül futok össze velük rajtam is megérzik az ő illatát, hogy kiderüljön, kapcsolatban vagyok a fiúval. De ezt a gondolatsort nem éreztetem a fiúval, mert nem akarom idegesíteni. Bár ha szót fogad, és beveti magát a könyvek közé rájön ő is, ha még nem tudja.
- Ed, ez egy mókus. Kicsi még, de akkor sem ember. Nem vagy gyilkos attól, hogy vadászol. De ha nem akarod, akkor nem fogunk. Mert tudom, hogy nem mindenki tud akár egy állatot is megölni. Nyugodj meg kérlek.
Előveszem a pálcámat én is farzsebemból, s a földre mutatva egy apró gödröt "ások" az állatkának. Amibe miután beletettük a mókuskát földkupac kerül rá. Két faágból egy keresztet formálok, hogy ezt leszúrhassam a földbe, megjelölve ezzel a sírhantot. Egy flakon viszet varázsolok elő, melyet a fiú felé nyújtok....és megint jön egy kis figyelemelterelés, hogy meg tudjam nyugtatni a fiút.
- Menjünk fel az iskolába most? Megmutatod nekem, hogy hol alszol a padláson?

Tárgy: Re: Erdő Kedd Nov. 10 2009, 21:40

-Azt nem…nem akarom. *Motyogja maga elé, hiszen őt magát is bezárták, s akkor miért is menekült ide? Hát pontosan ezért…Ostoba ötlet volt, mint minden, ezt be is látja, ahogy megbámulja maga alatt a talajt, miután lekapja tekintetét a haragos arcról.*
-Értem…*Mást nincs kedve hozzáfűzni, inkább csak hátrál egy lépést, háttal az egyik fának. Hátulról ráteszi mindkét tenyerét a kérgére, úgy néz fel Taylerre, kifejezéstelennek tűnő szemekkel. A lehetőségre, hogy vannak itt, gondolni sem akar, így arcizma sem rezdül, sem üveges szemei, amikkel olyan szomorúan pásztázza apja arcát. Nem, már elege van az örökös kibukásból, róla van szó, de pont, éppen előtte nem akar ilyen lenni, még elveszti. Ed, akit mindig csak vigasztalni kell…nem tetszik neki a szerepkör, hiszen nem kell, nincs rá szüksége, s ha volna is inkább másra gondol, most is, inkább semmire, hogy Owain ne lássa, most nem akar gyenge lenni, elmondani mi bántja, most nem akar más lenni, mint valami kitalált személy, mondjuk egy regényhős. Aki odaállt a fához, ránézett beszélgetőpartnerére, de egyebet nem tett. Egyebet nem akart, elég terhet aggatatott már rá, eleget panaszkodott elégszer láthatta mennyire pocsék, hogy a tesója kinyírta a családját, hogy nem is ismerte őket, ez egész, olyan egyszerű megtalálni a pocsékat mindenben, olyan egyszerű kétségbeesni, ha egyszer elsodor a szomorúság árja. S küzdeni, azt mondani nem, nevetni azon milyen béna vadász volt, sokkal nehezebb.*
-Igaz…*Bólint csak, miután halkan igazat ad, s agysejtjeibe beférkőzik a megnyugtató magyarázat, oda, ahol éppen nincs semmi, elég is neki, nem akarja minden áron felcipelni már az előtte álló alakot. Vonásai kissé megenyhülnek, noha szemei tartózkodóak maradnak, mint egy félig felolvadt szobornak. Nem akar Owainnak már több viszontagságot a problémás jelenlétével. A nem problémásból annál inkább, valamiből, ami volt, s létezik benne még ma is, csak jelen pillanatban ez sokkal nehezebb, minden nehezebben viszi rá…. Továbbra is megbízik benne, elmondana neki bármit, egyszerűen csak letesz az elesettségről, már nem bírja, hogy Tayler így lássa…Vagy most nem, most már elég volt neki.*
-De, bírom. Én nem vagyok puhány, ha nem tanít meg, akkor megtanulok egyedül Esküszöm, hogy megtanulok, minden nap itt fogok gyakorolni. Ha pedig megtanít, örülni fogok neki. Csak egy vacak mókus, nem érdekel. *Igyekszik higgadt maradni, noha legszívesebben…Sikerül neki, szemei mögött továbbra ott lengedez a fátyol, ki tudja hogyan csinálja, mert ehhez is erőfeszítés kell, ahhoz is az kéne már neki, hogy odamenjen még egyszer megölelni és bevallani, hogy elvette az anyjától a mókust, amikor az is érzett és igenis dobogott a szíve és szerették…milyen jogon rombolta ezt le? Valahol persze hülyeség, tudja, csak Mickey miatt van ez az egész, de képes lesz túllépni rajta, ahogy ezen, hogy terhelje Owaint jelentéktelenségekkel.*
-Szóval, akár most is elkezdhetjük. *nem néz rá a földkupacra, de a flakon vizet azt elfogadja, s készséggel iszik is belőle, kicsit talán gyorsan és mohón. De ahogy leereszti már olyan hevesen rázza a fejét, ahogy az imént éppen nyakalt.*
-Nem, nem lakhatom ott, a dobótőr csak így kerülhetett hozzám. Meg nem is akarok. Talán sétálok még a környéken. *Von vállat. Van egy, két hely, amit szeret.*
-Talán elmegyek zongorázni végre…Igen, azt kéne tennem. Sajnálom…ezt. *Tesz egy lépést Owain felé, aztán valahogy elég férfiatlannak érzi a kikunyerált ölelést, úgyhogy inkább irányt vált.*
-De ha akar, majd jöhet velem pókerezni. Vagy lovat kergetni…Versenyezhetnénk ki a gyorsabb. *Megereszt egy pajkos kacsintást, mégis megy neki a vicc, bár emberfeletti erő kell hozzá. S nyilván ő lesz az ügyesebb az átlagon alul meg az átlagon felüli mókázásában. De ha most Tayler nem kér már belőle, akkor távozóra fogja anélkül, hogy egy cseppnyi megbántódást érezne. S ha vele marad? Folytatja az erőfeszítést, s addig fog küzdeni, amíg le nem győzi, s igazi örömmé nem alakul át a bánat.*

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 11 2009, 19:08

Nem értem én ezt.... Mit akar ez a fiú? El akarja titkolni előlem is, és maga elől is, hogy lelkében olyan fájdalmak vannak, amiket nem lehet egyik percről a másikra feldolgozni? Azt hiszi, hogy attól jobban fogja érezni magát, ha velem is úgy viselkedik mint másokkal? Azt hiszi, hogy ha megpróbálja elfedni a nyílvánvalót az segíteni fog? Ha jókedvünek mutatja magát tényleg az lesz? Attól eltünnek a fájdalmak? Vagy arra gondol, hogy én elhiszem, hogy már semmi baja? Ennyire hülyének néz? Nem gondolja, hogy ennél már több eszem van? Nem gondolja, hogy nem tartozom azok közé, akikkel egy fapofával, vagy éppen jóképet vágva mindent el lehet hitetni? Hát nem tudja ő, hogy ezt én már évek óta mívelem? Hát nem gondolja, hogy ennek nem sok értlme van így? Mondtam én valaha, hogy baj az, ha az érzéseit, fájdalmait kimutatja? Talán szemére vetettem is valaha, hogy egy férfinek nem szabad sírnnia? Nem én mondtam éppen ennek ellenkezőjét?Miért gondolja azt, hogy nekem ő gondot okoz? Még ha okoz is, milyen jogon akarja ő eldönteni, hogy nekem terhemre van e vagy sem? Megbántottam? Haragszik rám? Nem bízik bennem? Miért érzi probmáit jelentékteleneknek? Miért érzem azt, hogy el akar tőlem fordulni? Miért félek attól, hogy elvesztem őt? Miért nem lehet továbbra is olyan a viszony köztünk, mint eddig? Miért? Miért? Miért?
Kérdések özöne fut végig a fejemben, ahogy látom Eden a pálfordulást. De nem teszek fek belőlük egyet sem. Csak sokat mondó csalódottsággal nézek rá. Megbántottan, mint egy kigyerek.
Mogorván beszélek, mint megismerkedésünk előtt, nem mutava már semmi érzelmet. Felvonom magara én is a falat, mely oly jól takart eddig is. S csak vele tudtam igazán önmagam lenni. Megölelném szívesen, ahogy felém megindul várom azt a fura közelséget, mely az apa-fiú kapcsolatban érezhető, de elkerül, s ha nem kellek neki, nem fogom eröltetni.
- Kezdhetjük Ed, nincs más dolgom már úgysem. Zongorázásodat is szívesen meghallgatnám.
Hangomban sem érezhet a mogorvaságon kívül semmit. Nem vagyok sem bántó, sem kedveskedő, csak őszinte. Morcosan hallatom morgó, mogorva orgánumomat, hogy attól a saját hátamon is végigfut a hideg. Fáj az, hogy így kell beszélnem vele. De mivel azt hiszem ő el akar tőlem távolodni nem fogom neki megnehezíteni a dolgot.
- Majd meglátjuk Edward...majd meglátjuk. Nem vagyok az a versengős tipus, még ha elég jó futó vagyok is.
A mókus apró sírhantjára meredek egy pillanatra, majd elfordulva tőle is, a fiútól is elindulok a kunyhóm felé.
- Gyere, ha tanulni szeretnél.

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 11 2009, 20:52

*El kell telnie egy kis időnek, hogy megértse ezt a tekintetet… Nem is tud ránézni, talán nem is akar, talán kevésbé fájdalmas, ha a saját cipőjét veszi szemügyre ismét…Mintha lenne rajta mit nézni, hiszen már csaknem szétesett…El fogja veszíteni? Tényleg? Úgy beszél vele, mintha….Pupillái tágra nyílnak, s rámered, egy egészen őszinte pillanatig, rémülten. Minta éppen ide teleportálódott volna a nő és nyakonharapta volna. Persze nem őt. Gondolatban megrázza a fejét, a valóságban nem bír mozdulni. Elfordul, ha ő is elfordul tőle, de hogy mondja meg, hogy nem akar? Sem gondot okozni, de ezt még annál is jobban nem akarja, mint gondot okozni. Gyorsan bekapja ajkát, hogy fogaival végigpréselje, miközben mozdulatlanul mered előre, Owainre. Lemondott róla? De hát nem látja, hogy csak jól akarja magát érezni vele egy kicsit? Igen, elfedni, ha földolgozni nem tudja, menekülni megint, mint akkor a kómás magányba, most a jókedvbe, vele…most már van kivel… De Tayler cseppet sem jókedvű és mintha fájna neki a férfi minden rideg tónusa. Nem mutatja, arca olyan önkénytelen görcsbe merevedett, s mert az évek során volt alkalma gyakorolni nehézkesen tudná csak megtörni-ha akarná. Nem tudja mit akar, az egész léte zavaros lesz benne, olyan gondolatok futnak át agyán, amiknek nem a fejében lenne helye. Némán ráz csak fejet, mit kezdjenek így? Hogy tudna így bármit is csinálni? Úgysincs más dolga: Kettőt is lép hátra, legszívesebben hevesen rá is kiáltana, hogy akkor nem kell! Nem ezt akarta…nem így…El akar szökni, megint, mindig, mindenhonnan. Hogy vehették fel a Pugnaxba? Nem! Nem! Nem! Minden porcikája fáj tőle, noha ösztönei lökik előre, hogy folytassa, amit elkezdett, hallja ahogy törik az üveg, reped a lét….ajjjajjj még a végén ráomlik a világ terhe a jobb vállára.*
-Nem…inkább mégsem, így nem…mit…miért? Én csak nem akartam, hogy mindig rosszul érezze magát velem...
~elcsesztem, már megint.~
-Nem!*Inkább az erdő, komolyan, most jut el neki Owainnak ez milyen borzalmas lehetett, vagy nem? Mi van, ha nem? Ha nem arra fel csinálja, amiért ő is? Ha csak így beletörődik, s inkább hidegek lesznek egymással ezután? Elengedi? Még egyszer már nem mondja ki, hogy „nem”, de nem akarja, akkor inkább elmegy, elszökik, majd vegetál, soha vissza nem jön, s az sem baj, ha megölik, amúgy is régen halottnak kéne lennie már. Biztosan nem érdemli meg, hogy itt legyen, elevenen, hiszen mire fel, ha a többiek meghaltak? S miért nem engedte meg magának a boldogságot, most, hogy ennek vége? Túl sok a miért…s nem bír önnön kérdéseivel. Mire észbe kap pedig már szalad, megint, az erdőbe…otthagyja, és ez úgy fáj neki, hogy otthagyja. Jobban, mintha megölelné, könyörögne, akár esdekelne, hogy hagyja abba, de ha nem szeret szenvedni, miért csinálja? Könnyebbnek semmivel sem könnyebb, ráadásul rohadtul kínozza és nem kéne, csak így vaktában berohannia, hiszen nincs hová futnia önmaga elől, csak hozzá, akit most hagy faképnél. Ed az erdőben, egyedül, kihal a vadállomány, vagy tényleg elveszik.*

Tárgy: Re: Erdő Szer. Nov. 11 2009, 23:11

Lemondani? Soha!
Ahogy haladok előre a mogorvaságomba burkolózva, s várom, hogy velem tartson a fiú, hogy oldani tudjuk a feszültséget, hogy meg tudjuk beszélni ami zavar mindkettőnket, vadászat taníytás címszó alatt, rá kell döbbennem, hogy nem tart velem. Szinte érzem, ahogy a hátamat nézi elkeseredetten. Szívem összeszorul, ahogy hallom elkeseredett hangját. Szinte mintha homlokon vágnának.
- Én nem....nem...nem ..
A francba már. Ki fogom tudni mondani, hogy nem is éreztem magam vele rosszul? Az okos tanárúrnak elfogytak a szavai, nem tud megszólalni. De nem azért, mert nem akar, hanem mert fél, hogy nem hisz neki a fiú. Félek, hogy ha megszólalok azzal csak elrontok mindent még jobban. Nem merek megfordulni, hogy az elkeseredett arcát lássam, hogy szemébe nézve mondjam meg neki mennyire szeretem őt. Hogy mindent megadnék, hogy ilyen fiam legyen majd egyszer. Hogy ő legyen a fiam. Hogy szívesen örökbe fogadnám, ha módomban állna. De csak állok, mint aki kővé dermedt. Csak bámulok elkeseredetten a fák közé, lemondva arról az esélyről, hogy ő is így érez.
Csak az térít magamhoz, mikor a fiú elkezd rohanni, s már elég távolra is kerül. Elkezdek utána futni, mint akinek elvették az eszét. Rohanok, hogy beérhessem, mielőtt valami baja esik, vagy végképp eltünik a szemem elől. Hosszú lábaimat gyorsan rakom egymás után, nem foglalkozva vele, hogy a terep elég nehéz. Nekem lényegében nem is jelent ez gondot., hisz ez az én közegem. Ittélek, ismerek minden bokrot, minden ágat, mely elől le kell hajolni kicsit, vagy kikerülni, hogy ne rohanjak neki. Mert ugye ami alatt Edward átsuh, én lekoccolnám a homlokommal.
Nem igazán van módomban szemlélődni, nem tudom megfigyelni, hogy valami is változott e mostanság erre, ahogy máskor tenném. Hisz megvan a menete mikor merre nézek szét, mint egy erdőkerülő, akinek az a feladata, hogy rendbe tartsa az erdőt, hogy figyeljen az itt lézengőkre...
Most viszont a fák, bokrok és minden növényzet csaknem úgy suhan el mellettem, mintha egy seprűvel szelném a levegőt. Az adrenalin, a féltés felfokozza erőmet. Bár ha belegondolok nem is lenne szükségem rá, hisz már csak lábaim hosszúságából is adódik, hogy utólérem Edwardot.
Megfogom karját, elébe kerülök, hogy szorosan magahoz ölelve álljak ott hangos lihegéstől zihálva, várva, amíg meg tudok szólalni.
- Nhem...mehetsz el így. Nem engedlek, mert fontos vagy nekem. Csak....csak nehéz ez nekem, mert nem kötődtem még senkihez ennyire, és azt hittem te nem akarsz velem maradni, hogy azért akarod jókedvűnek mutatni magad, hogy ne foglalkozzak veled, és el tudj menni tőlem. Nem akarom, hogy kötöttségnek érezd azt az időt, amíg velem vagy, és gondoltam, hogy könnyebb úgy elmenned, hogy faképet vágok, ami nagyon nehéz volt, elhiheted.
Eltaszítva magamtól kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Bármire tiszta szívből tanítalak téged, és soha nem vagy a terhemre.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 12 2009, 16:41

*Eszébe sem jut hátranézni, csak minél messzebb kerülni, rohanni fejvesztve, azt sem tudja igazán merre, minek, hiszen csak elveszik, s úgy is el akart egyszer. Már nagyon régóta. Már azóta, hogy megkerült az erdőben, most el akar veszni újra. Ha a vámpírok nyomába ered, talán sikerül is neki, de akkor nem tudott mozdulni. Most viszont tud, nagyon is sebesen szedi lábait ahhoz képest, hogy ódzkodott a futástól világ életében, vagy hogy nem egy sportolónak termett. Akadálytalannak pedig nem nevezném pályáját, mindenbe beleragad, amibe csak lehetséges, az útjába kerülő bokrokat, kíméletlenül tépi meg, átverekedi magát, akkor is ha szúr, vagy éppen az arcába csapódik. Mit számít ez most már? Mit számít bármi is? Számtalanszor botlik el, kiálló gyökerek, nem egy könnyű terepet választott, s a fák folyton folyvást útjába kerülnek, mintha maga a természet is akadályozni óhajtaná. Legszívesebben azokat is félretolná, elvárná, hogy minden fejvesztve szökkenjen el előle, hogy együttműködjön mozdulataival az egész világ, noha ennek éppen ellenkezője történik, amikor karjával belevág egy-egy fa törzsébe, a monstrum egyáltalán nem mozdul tovább, az ő végtagja viszont nagyon is, úgy tűnik a csontjai nem szerelmesek a kemény dolgokba. Talán megállhatna, s bokszzsáknak használhatná valamelyiket, mindegyik új fáj, bántják, megérdemlik. Hirtelen úgy érzi, hogy minden bántja. Valószínűleg sokszor, sokan érezték már hasonlóan, Owainnal ugyanis eltűnt előle a szerető emberek sora, bizony nincsenek sokan...S hogy ez az egy is eltűnt, természetesen mindenki utálja, s persze ő is utál mindent, ami, mert semmi sem ő. Egyszer, kétszer még hasra is esik, annyira nem figyel a lába elé, annyira nem figyel semmire, annyira elvakultan menekül. Ki lehetne űzni a saját testéből is. Ilyenkor, szinte azonnal felpattan, bár ízületei megálljt parancsolnak, tüdeje egy kis lélegzetet követel, lábai egy kis megállást, szíve pedig figyelmezteti, ha még sokáig így fog rohanni, nem lesz hajlandó neki dolgozni - rossz üzlet a hajsza, megáll. Micsoda kicsiségek...test, hagy fájjon, hagy elégedetlenkedjen, még ez is ellene van? Hát nem érti, hogy ő most futni akar, hogy futni fog? Még a saját teste sem érti meg? Egyáltalán nem érti....Megint beleragad valami faágba, csak ez most már tényleg nem hajlandó tovább engedni, megfogta. Most már fel kell adnia. Ezt mondja kalapáló szíve, fáradt karja, összeütött bordái, remegő lába, s levegőttelen agya. Milyen hamar vége lett, bár azt sem tudja mi óta szaladt...Lehet, hogy sok idő volt, sok a talán, valaminek nekimegy, nem igazán látja minek, ez a hátránya annak, ha valakinek nem termel elég oxigént az agya. A fák pedig beszélnek, talán egy enttel van dolga? Még neki is Owain hangja van...felettébb különös. Felpillant rá, ha már halandóztatott rajta pihenni, lehorzsolt kézfejét mellkasának dönteni, óvatosan, mert ha hozzányomná fájna. De ez is csak reflex, mert őt most ez cseppet sem érdekli. Milyen furcsa, hogy a fapásztornak Owain arca van...hiszen ő nem jött volna utána, miért is tette volna? Hálátlan volt, engedetlen, rossz fiú, megint. Edward talán tényleg javíthatatlan...vagy csak sokat akar magától, 15 éves, van ideje felnőni-nem sieti el.*
-Nem azért mentem el...*Hallja a saját hangját, de valahogy nem érzi sajátjának.*
-Hanem...folyton...van valami, ami rossz dolgokra emlékeztet, amiktől kikészülök...és nem akarok mindig ilyen lenni veled...csak nem akartam ilyen lenni és az elején nehéz volt...legyőzni a dolgot. Azt akartam, hogy olyannak ismerj, amilyennek szeretnél. Hidd el, sokkal jobb lenne neked. *Belepillant ugyan a szemébe, de nem látja egész tisztán.*
-Akkor, mindenre és szólj, ha mégis idegesítenélek...most is messzire szaladtam. *Becsukja a száját, legalább jut bele még egy kis sós folyadék az arcáról. Biztosan csak azért van, mert sokszor leesett, és bár nem emlékszik, biztos fájt neki, így legalább tiszta két sáv ékeskedik arcának mindkét koszos, gyerekes felén.*
-Kérlek ne engedd, hogy ne legyek őszinte veled. *Hülye kérés, pontosan illik a jelenlegi hülye állapotához. Lekap egy cafatot az ingéről, melyet alig tartott már néhány cérnaszál, kénytelen ugyanis azzal tevékenykedni zsebkendő híján, a tenyerét pedig eléggé felsértette ahhoz, hogy ne akarja sós termékkel "gyógyítani" vagy orr váladékkal, hagy legyen tele még több bacival. Ezt már kicsit zavartabban csinálja, úgy tűnik agya kitisztult, tudja, hogy nem egy fával beszélget és, hogy menet közben elhullajthatott néhány könnycseppet, ami a látszat szerint nincs éppen ínyére, merthát fiú az istenadta.*
-Képzelje...*kezdi hirtelen, kissé reszketős nevetéssel.*
-Kidobtam anyámék pénzét az ablakon. Illetve a nevelőmét. Mindet...*Ez magyarázat a szaladt külsőre, meg hogy miért fájnak a lábai, hát mert edzőcipője gyógyíthatatlan károkat szenvedett, s azért érzet meg minden kis apró követ, mert mindegyik bele is ment, száz helyen elszakadt üregeibe.*
-A legközelebbit már nem fogom. Veszek egy olyan jó kis kalapot, mint önnek van, a vadászathoz. *Ha már...akkor csinálja stílusosan, mint a miniatűr Clint Edtwood (Istwúd, csak nem tudom pontosan hogyan írják) felnőtt társa mellett.*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 12 2009, 19:43

Mintha vége sem akarna lenni a rohanásnak, mintha órákig tartana, amíg utólérem őt. S talán ő is ezt érzi. Pedig csak pár perc volt az egész...
Állunk az erdő talán legsűrűbb részén, így egyáltalán nem csoda az, hogy Ed testrészei kissé megviseltek. Engem is csak az ment meg a nagyobb sérülésektől, hogy ismerem az erdőt. Kis horzsolások ezért rajtam is vannak, amit a rohanások okozott. Az, hogy nem a területre figyeltem, hanem a roohanásra és a fiúra. Ezek azonban semmiségek, nem is törődöm velük. Csak néem a fiú könnyes arcát és gondolkodom, hogy mit tegyek vele
Mit tehetek....nem tudom, hogy a rohanás, s a szavaim elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy ne akarjon elmenekülni többé önmaga elől és előlem. Meg kell igértetnem vele, hogy nem fog tőbbé ilyet tenni.
Elmaszatolom hatalmas mancsommal arcán azt a sós folyamot, mielőtt még zsebkendővé alakítaná az ingjének csücskét. Végignézek rajta, miközben hallgatom szavait. Látom a sok sérülést, a horzsolásokat.
- Én olyannak szeretlek, és olyannak akarlak ismerni, amilyen vagy. Minden fájdalmaddal és minden örömöddel együtt. És ha tudom, hogy ez volt az oka annak, hogy megváltoztál, eszem ágában sem lett volna mogorva álarcomat magamra ölteni. Megigérem neked, hogy ezentúl legyél bármilyen megértelek, vagy megkérdezem, hogy velem van e bajod, vagy csak az élet kedélyesebb oldalát szeretnéd megismerni.
Na egy fura kérés....ne engedjem, hogy ne legyen velem őszinte. És ezt hogy csináljam? Lényegében nem is fontos, mert tudom, hogy ezek nem is fog előttem titkolózni. Ahogy én sem előtte.
- Rendben, nem fogom hagyni, és szépen sorban haladva mindenre megtanítalak, amit csak tudok. Persze a képességeidhez mérten. Csak igérd meg, hogy többé nem rohansz el így. Türelmesnek kell egymáshoz lennünk, mert mindeketten fura fazonok vagyunk. KÉt dudás pedig egy csárdában ugyebár...
Igazán szeretném naki minden eddigi tudásomat, minden erőmet átadni, de nem fogom tudni, mert ugya van pár olyan képességem, amiket örökölni kell, vagy megszerezni kínkeserves körülmények között.
- Na de most már elég az érzelgősségból. Nézzelek! Hogy nézel te ki? Csupa horzsolás vagy, na szép mondhatom, összeszaggattuk a runánkat is, ráadásul még jól össze is véreztük.. Minden esetre menjünk, és megnézzük mit tehetünk ezekkel a sérülésekkel.
Kicsit vidámabban, megnyugodva beszélek, mókásan ironizálva el az egyébként nem túl szívderító látványunkat. Vállánál átkarolom a fiút, megszorongatva kicsit, hogy eggyütt bandukoljunk visszafelé, itthagyva magunk mögött a rengeteget.
- Mondanám, hogy adok neked a kunyhóban ruhát, de azt hiszem beleesnél a padlásról. Tudod mit? Nekem sem ártana pár új darab. Szeretném ha elkísérnél a városba, és ha valami megtetszik neked, hát megvesszük. Vitának helye pedig nincs!
Ujjamat is felemelem nyomatéskosításképp, hogy nem akarok nemet hallani.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Nov. 12 2009, 22:04

*Feje kissé elbiccen, amikor Owain keze eltünteti róla szégyene maradékait. Felpillant a férfira, most már látja egészében, s szégyellős mosolya, mely ott bujkál szájának szegletében is kiteljesedni látszik az atyai mozdulat hatására. Aprót biccent csak, miközben szeme sarkából egy-egy villanásban részesít némely fát, mintha tudomásul venné, milyen mélyre berohant, s most üdvözölné őket. Bár lehetséges, hogy Edward nem ennyire költői, csak szétnéz, hiszen útközben erre nem igazán volt alkalma.*
-Nem kell figyelembe venni a képességeimet, csak tanítson. Ha a képességeimet nézné, soha nem tanulnék semmit, higgye el. *Nem annyira kishitű, mint inkább realista. Olyan ez, mintha egy béna gyerek álmodozna arról, hogy kötéltáncos lesz. Ők a legnagyobb álmodozók. Edward tekintete is merőben elszánt, tudni vágyó, akár a mélybe is szívesen beugrana most, bár túlzás lenne azt állítani, hogy fellobbanó fáklya lángja ég benne, hiszen ez nem látható, szemei sem vörösek, csak nagyon elmélyül bennük valami. Beleesne az ember…zuhanna, megállás nélkül, mélyen a pupilláiba, miközben tudná, sohasem áll meg, nincs a kútnak feneke. Ritkán néz így, főleg zongorázás közben ijesztő, most is elpislogja, egy pillanat alatt, s talán csak annyit ért meg belőle a külső személő milyen elszánt és lobbanékony tud lenni. Éghető tűzifa.*
-Megígérem, nem rohanok el. *Nevet fel a dudásra, mély egyetértése jeléül bólogatva. Tényleg azok, skótdudás mind a kettő.*
-Lehet, hogy pont ezért találtuk meg egymást.
*Nem mintha ő félne a kínkeservtől…de hát majd elválik mennyire lesz keserves a tanulás. Most látványosan szippant egyet, arra, hogy érzelgősség.*
-Naná, ha így folytatom még a végén csajjá változom. Inkább a halál. *Teszi hozzá, valóban nem szeret sírni, de mostanában, meg ezektől a dolgoktól valahogy mindig kikészül. Talán mert olyan sokáig volt néma és halott és minden egyszerre ütötte agyon, mint nyári villám, hirtelen átvilágítva egész bensőjét. Feldolgozza a megrázkódtatást. Elvégre, nem szokott felvonulni a szobájába sírva, hogy nincsenek szülei, meg jaaahaaaajjj eladtak…az ikertesóm ölte meg őket, és így tovább. Csak Owain látja ilyennek néha, ha túlságosan…megfeledkezik magáról.*
-Katonadolog, nem kell, kibírom. Szakadt volt már előtte is. Bár lehet stílust kéne váltanom. Eddig voltam szakadt hippi, most majd leszek Bad metálos! Milyen lenne egy percing a nyelvembe a számba és az orromba?
*Kicsit rátámaszkodik azért, büszkeség vagy balítélet, tényleg kikészült, mindene fáj, hősködik majd tovább egy másik jelenetben.*
-Maga is látott már szebb napokat. Inkább lássuk el Önt. *Javasolja, nem akar előnyben részesülni, főleg, hogy ő tehet az egészről.*
-Az egészen biztos, hogy bele. Azért jól megtaláltuk egymást, az óriás, meg a törpe…*Ed még diák mértékkel véve is alacsony (csodálkozik, hogy nincs csaja?) Tayler pedig férfi mértékkel is nagy darab (s van is barátnője) Ellentétek…*
-Jó, de…oké, de….de…*Viszont leintik, így vitatkozni nem tud, így biceg Owainnal. Több árnyalattal könnyebb a lelke, sőt boldog, annak ellenére, hogy nem egy léggömbön utazik.
Most már nem kell megjátszania semmit.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

//Serenius//

Az átkok rám kifejtett hatásukra csak legyintek egyet. Vigye el az ördög azt aki rámküldte, ha tényleg ez történt, de nem vagyok hajlandó most ezzel tovább foglalkozni. Nem is nagyon szokott érdekelni, ha nekem valami bajom van, max mérgelődök rajta egy sort, majd megyek tovább.
- Köszönöm, Szeri. Megtiszteltetés, hogy úgy szólíthatlak, ahogy a testvéreid. - a kedves mosoly most is ott van az arcomon.-
-Jézusom...annyi közmondást megtanulni...na hallod, nem irígyellek érte. Mármint az eddig elvezető útig. Learatni viszont a babérokat már kellemes lehet. Én a bájitalfőzéssel vagyok így, nevelőanyám belémnevelte, hogy mindig pontosan, tisztán dolgozzak. Látod megint megtudtál rólam valamit.
Már miért ne mutatnám be neki két barátnőmet, ha úgy adódik a helyzet, de nem valószínű, hogy külön ezért össze fogom hozni őket. Különösen, hogy fura módon az én két barátnőm egymással nem sokat beszélnek. Főként csak órán találkoznak.
- Ginát ismerem valamennyire. Kumikoval meg Amelievel meg majd megismerkedsz, ahogy másokkal is remélhetőleg.
Viszonzom a kézfogást, hideg kezemnek kifejezetten jól esik Szeri meleg tenyerének érintése. Halk nevetésem kedves, kellemes mosollyá vált át. Hogy az én visszafogottságom a fiú hatása lenne, az elég kétes, mert a természetem ilyen, bár meg kell hagyni, abban van valami, hogy visszazökkentett a régi énembe, aki nem akar kihívó, nagyszájú, visszafeleselő lenni, hanem inkább a szerénységével hódít teret magának. S, hogy mit szólnék egy arcom elé kerülő kendőhöz? Különös kérdés ez, hisz tényleg egy szerény lány vagyok, csakhogy egy független nő is, aki nemigazán szeretné azt, hogy egy férfiak álltal behatárolt közegben, korlátok között kelljen élnie, nem valószínű, hogy sokáig meg tudna lenni a fátyol mögött. Nekem kell a szabadság, kell az, hogy megtehessek bármit, akár egy újabb egyéjszakás kalandba keveredjek valakivel, úgy, hogy nem érzek utána semmiféle bűntudatot, és nem kell elszámolnom senki előtt azzal, hogy mit tettem. Különös, de ott motoszkálnak ezek a gondolataim beszélgetés közben is, miközben haladunk végig a parkon, az erdő felé. S bármennyire is ott vannak elmém mélyén a gondolatok a nem tudom, és nem is akarom elkerülni pillantásait.
- Áldomásnak egy pohár finom borra a vendégem leszel, ha az üzlet megkötődik.
Nem kell megijedni, nem alkoholista ez a lány, vagyis én, csak szereti a finom italok kellemes zamatát, bukéját.
Az erdőbe érve kerülgetni kezdem a fákat, hogy kicsit beljebb érve az egyiknek nekitámaszkodva hallgassam az erdő neszezéseit, becsukva a szememet, kicsit elfeledkezve a külvilágról. Ez az én igazi közegem, nem a kastély. Ránézek a fiúra, aki mintha búcsúzni készülne. Ha ő visszamegy én valószínűleg még maradok egy kicsit, feltéve, hogy nem kéri a továbbiakban a segítségemet a kastély megismerésére.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Dec. 01 2009, 09:21

// Serenity Crusade//

*Ahogy hallgatja Serenityt, egyre jobban elképed. A döbbenettől még a szája is tátva marad. Erre azért nem számított. Nem is igazán találja a szavakat. Számára ez az egész elképzelhetetlen, hogy egy anya így bánjon a gyerekével. Őt az anyja mindig is a tenyerén hordozta, talán mert egy szem fiú, de akkor is.*

- Uh, hát ez elég durva! És a tesód miért hazudott? És az anyád miért nem hallgatott meg? *Nem érti, nem és nem. Ilyen náluk sosem fordulhatna elő, hogy valakit elítéljenek anélkül hogy legalább meghallgatnák tisztességesen. A másik dolog meg...*
- Remélem legalább ágyékon rúgtad azokat a fiúkat. *Elkomorodik a tekintete. Alapból a férfibecsület megkívánná hogy ilyesmit ne mondjon egyik férfi a másikról, de egy ilyen helyzetben, még ő is úgy gondolja, hogy azok a fiúk megérdemelték volna. Mert ahogy Serenity elmesélte, ez már nem játék volt, hanem szemétkedés.
Nem mintha ő egy szent lenne, volt náluk is általánosban bőven szoknyaemelgetés, bugyi meglesés, copfhuzigálás, de azért az mégsem... molesztálás. Valamiért most ez a szó jut eszébe. Pár percig komor képpel lépked a lány mellett, és csak akkor enyhül meg kissé az arckifejezése amikor visszaterelődik a szó Walesre.*

- Szeretem. *Az otthonról eszébe jut valami* És akkor te most hol laksz ha nem a suliban vagy? *Gyanakodva méregeti a lányt, csak nem ment vissza egy ilyen családhoz? Ő biztos nem ment volna! Inkább aludna az erdőben, vagy akármi!
Az meg hogy mit szeret csinálni a szabadidejében? Nos, lányokkal sétálgatni, de tényleg. Ez a kedvenc elfoglaltsága, de nem egészen biztos benne hogy ez most helytálló kijelentés volna.*
- Nem tudom, mindenfélét. Sétálni, nem egyedül lenni, azt hiszem... *Elnéz a kiskutya után, füttyent neki, hátha visszajön arra.*

Tárgy: Re: Erdő Szer. Dec. 09 2009, 15:49

Annak ellenére, hogy az időjárás nem éppen ember barát, úgy gondolom nekem mégis jobb kint, mint bent a poros padlás, elrejtett zugában. Na igen, nekem mondjuk az is megfelel, az a lényeg, hogy az emberek ne igazán lássanak, ne tudjanak kapcsolatot teremteni velem. Éppen ezért sietek annyira amennyire csak lehet, és ha megpillantok valakit, lépteim még gyorsabbá válnak, mint előtte, már csak azért is, mert úgy gondolom, nekem most nincs szükségem társaságra. Öltözékem egyszerű, egy kabát, mely éppen, hogy melegen tart, egy fehér sapka, no meg mellé egy sál a nyakamba, na és a többi? Cipő megvan, nadrág megvan, azt hiszem teljesen fel vagyok ruházkodva. Sebes lépteim pedig hova máshová, mint az erdőhöz vezetnének. Már az első napokban is megszerettem ezt a helyet, nem véletlen, hiszen itt eltudok bújni a kíváncsi tekintetek elől, tudok rajzolni, vagy csak gondolkodni. Ám, ahogy a kastélyból kiérek, egy kicsit lelassulok. Tudom, hogy itt már senki se kap el, tudom, hogy mindenki hülyének néz, és biztos vagyok benne, hogy az a néhány emberke akivel most összefutok nem fog megállítani. Ezért is vagyok nyugodt, tudom, hogy aki most velem szembe jön, esetleg köszön egyet és megy tovább, nekem pedig más nem is kell. Az eddig ismert utak helyett azonban most más merre megyek, kitérők hada, de csak azért, hogy, ha esetleg valaki követne, belebonyolódjon, majd megérkezve az erdőhöz megállok és egy apró sóhaj hagyja el a számat, ahogy elkezdek egyre beljebb és beljebb haladni.
Tökéletes lesz… Igen, ahogy megérkezek a kedvenc kis fámhoz elégedettség tölt el egy pillanat erejéig. A mászás viszont már nem megy olyan könnyen, mint annak idején, így inkább csak addig jutok, hogy szépen leülök a földre hátamat pedig a fatörzsének támasztom.
Most ez is megfelel… Zsebemből előveszek egy pennát és a szokásos kis mappám is előkerül. Igen, nem titkolt vágyam, hogy én most a csendet, a nyugalmat és, hogy körülöttem nincs senki, kihasználom és végre alkotok ismét valamit. Mivel a fákon már a levelek nem igazán lelhetőek meg, most még jobban tetszik ebből a szemszögből nézve minden, mint eddig valaha, így már neki is állok. Egy vonal ide, egy vonal oda, és íme, megint kezdődik, a még teljesen kivehetetlen vonalak tömege.