*Egyáltalán nem meglepő módon a tó felől jön, és mivel egyáltalán nincs kedve visszamenni az iskolába, az erdő felé veszi az irányt. Nem úgy néz ki, mint akit nagyon zavar a hideg, pedig igazság szerint lefagynak az ujjai, lába is. Nincs valami melegen felöltözve, fekete kabát van rajta, nem sokkal lóg ki alóla ugyan ilyen színű szoknyája. Lábán harisnya, meg a már megszokott csizmája.
Először csak az erdő szélén indul meg, de aztán inkább befelé veszi az irányt. Végül is, elég messzire ellát, mivel egy levél sincs sehol. Nem figyel az ösvényre, az útra, csak megy előre. Hol felfele néz, a fák ágai között, hol meg a lába elé, azért esni mégsem kéne. Szereti a csendet, itt meg már állatokat sem hall, úgyhogy mégjobban tetszik neki. Már majdnem dobol a füle a némaságtól, de csak megy előre, befelé.
Pálcáját a kezébe fogja, úgy hajtogatja el maga elől a faágakat, hogy azért nagyon nagy meglepetés mégse érje, ki tudja mi lesz?
Van egy olyan érzése, hogy ide nem szabad bejönni, meg nem is éppen biztonságos hely, de nem tudhatja, a házirendet el sem olvasta. Ha tudná, az sem változtatna semmin, menne úgy is. Megáll egy kisebb tisztáson, ott kezd el körözni, és kémleli a fákat. Csak azért nem áll meg, mert félő, hogy odafagyna. Így a lába alatt ropog a talaj, ő meg élvezi, hogy ez az egyetlen hangforrás.*

* Ami viszont nagyon meglepő, hogy a templomi szűz is erre tart, ha sejtené, hogy a nagyszájú tolvajlányt is ide ette a fene, előbb fulladna a tóba semmint, hogy erre jönne.
Pálcával a kezében csörtet a csupasz bokrok között, azt sem tudja mi zörög a talpa alatt, a lehullott levelek mára a hó alá kerültek, és ami ki is kandikál, az vizesen, ázottan, rothadásra ítélve hangtalanul lapul a talpa alatt.
Magát is meglepi, hogy ő egyedül, mekkora zajt tud csapni, még el is vigyorodik rajta.
Felpillant az égre, megsaccolja az időt, persze téved vagy három órát, de ez nem számít, mert nem ellenőrzi le, ő elhiszi, hogy késő este van.
Fekete hosszú csizmája óvja lábait a lefagyástól, sötét nadrágja is gondoskodik erről. Igazán jó ötlet volt, hogy a nadrágot a csizma szárába tűrte, hiszen a bokrok sikamlós ága nem tudnak belekapni, mint azt tennék a nadrágszárba.
Rövid fekete, vastag dzsekijének és kötött sapkájának, sáljának hála nem nagyon fázik, noha lehelete úgy kavarog a levegőben a hidegtől, mintha gőzmozdony lenne a lány vagy legalább egy elcseszett sárkány.
Pálcájával rá-rácsap az ágakra és igazából elég jól érzi magát, csak abban bízik ha tiltott területen jár, legalább Edbe fut és helyben lefizeti.
Ajkán még érzi a fiú csókjának ízét, pedig de rég volt. Egyáltalán nem figyel arra, mi zajlik körülötte, ha most jönne hat vérfarkas //// azt sem venné észre, csak ha már a nyakát marcangolja és ömlő vére vörösre festené ajkait, haját.... az, hogy mennyire morbid meglepi a lányt, miközben erre gondol.
Azért mégis jobb lenne vigyázni, mi van ha tényleg jön... a vérfarkas?
Lassít léptein, igyekszik zajt is kisebb decibellel csapni, főleg amikor tőle jobb oldalra valami megmoccan.
Valaki jár a közelében, ha van Isten és hálás hogy meg akarta óvni templomát egykoron, nem egy vérfarkas mászkál az erdőben, vagy ha igen, akkor emberi alakban baromi jóképű és Ireth egy igaz vad emberrel futhat össze, persze, mint a mesében, majd jól elcsábítja.
Biztos benne, hogy a másik tudja, jön. Amekkora zajt csapott. Így bátran előretolja pálcáját és az árny felé lépked.
Szíve vadul kalapál a mellkasában, lábaiba gyűlik a vér, ha futni kell, akkor nyulakat fog leelőzni... reméli.*

*Megtorpan, amint meghallja, hogy az ő léptein kívül más zajok is vannak az erdőben. Még levegőt venni sem vesz egy percig, talán így sikerül rájönnie, mi jön. A hangjából ítélve semmi jót nem ígér, és elég nagyra nőhetett. Nem is érti, hogy nem hallotta meg előbb. Automatikusan behúzódik a kis tisztásról a fák közé, és a lehető legcsendesebben elindul a hangok forrása felé. Hirtelen csend lesz, ő meg egyáltalán nem örül, mert ami jön vagy tudja, hogy itt van, vagy mást talált. Egyre jobban szorítja a pálcáját, és lapul a fához. Azt is hangosnak hallja, ahogy a levegőt veszi, kis időkre be is szünteti.
Agyal nagyban, hogy mi legyen, ha valami lény, akkor jobb támadni, ha diák, akkor mindegy, de ha egy tanárba futna, akkor nem biztos, hogy jó ötlet lenne valami átkot küldeni felé. Végigfut az agyán minden, amit apjától látott, hallott, és ki is választja a legszelídebb megoldást, és megindul megint előre, fától fáig osonva.
Legalább annyi haszna volt a sok leskelődésnek, meg kirándulásnak a tiltott helyekre, hogy nem fél, csupán ideges. Már előre eldönti, ha baj lesz, úgy kell lennie, és úgy kell neki. Úgysem tanul belőle, úgyhogy mindegy is.
Amint meglátja ő is a mozgást, megáll, és nem is megy közelebb. Vár még kicsit, hogy a másik tegyen meg még pár métert felé, de addig nem mozdul. Reményei szerint pont eléggé eltakarja a fa, ha meg nem, nem tűnik fel fekete ruhája. Előre nyújtja a pálcáját, és az első adandó alkalommal, mikor "ellenfele" kilép egy fa mögül, vagy csak kicsit jobban látja a fák közt, mondja is a lefegyverző bűbájt. Ezt is igyekszik minél halkabban tenni, kevesebb esélyt adva a védekezésre. Ha talál, ha nem, ő azért csak közelebb merészkedik még pár fányival, feleslegesen nem bújik elő, majd ha megbizonyosodott arról, hogy senki nem akarja elkapni a torkát.*

* Elég zavaró, hogy akit látott már biztosan fedezékbe vonult, de nem hibáztatja, hiszen ő is ezt teszi.
Jól festenek, ahogy egymás felé sietnek, de Irethben megvan az a fajta naivitás, hogy nem nagyon bujkál.
Nézete szerint, ha valami meg akarja enni az úgyis érzi, izgató ember szagát, egy vadász elöl úgysem menekülhet.
Tény, hogy nem egy okos döntés, de azért nagyon figyel minden zajra amit nem ő kelt.
Lassan halad, hogy szünetet tarthasson lépései között, hogy körül vegye a csend.
Még nem tudja védekezni vagy támadni kéne-e? Vagy csak sarkon perdülni és itt sem lenni.
Félő sóhajjal gondol szobája biztonságára és arra mennyivel jobb helyeket tudna ennél.
Lélegzete egyre csak gyorsul, hogy szívverése is, fura ezzel szemben ilyen lassan haladni. Mikor futni kéne, innen ki, vagy megvárni egy jól szabott farkasembert.
Megint elmosolyodik, biztosan nem is olyan vicces ez a helyzet, de akkor miért mosolyog? Nincsen válasz erre.
A hold alig bújik elő a vastag felhők mögül, más sem hiányzott, minthogy csak a sötétben tapogatózzon.
Kedve lenne hangosan felkiáltani, hogy hallja még él és ne kelljen itt osonnia, milyen uncsi már.
Léptei egyre jobban lelassulnak, már nem is halad semerre, inkább csak áll és fülel.
Gondolatai megint visszakanyarodnak a szobájához, a fiúhoz a Khban és a vágyaihoz, melyek most is az agyában járnak és életre keltik testét, hogy vérnyomása újból ezer legyen, adrenalin sokk kéne neki, ami lassan meg is van.
Érzi, hogy valaki közeledik, ideje nem lenne jobban elbújni így pálcával a kezében vadul körbe fordul, és az első moccanó dologra átkot fog szórni. Ha tanár jön, hát minek ijesztgeti?
A szél fújásától nem hallja, hogy valakit átkokkal dobálózna....
Teste jobbra fordul és Ireth döndülve a földre huppan, éljenek a véletlen balesetek, melyeknek hála a lány elcsúszik és nyekkenve elterül a földön, hogy aztán a feje fölött elszálljon egy bűbáj és Ireth négykézláb az egyik fa mögé menekül, hogy elkezdjen pánikolni.
Az már biztos, hogy nem tanárral van dolga és nem is valami félelmetes lénnyel.*
- Hülye vagy? * kiabálja ki a fa mögül, rejtekhelye így sem túl titkos.*

[Tayler]

*Lehet nem gondolta végig annak idején rendesen, hogy ezzel a kapcsolattal mibe is vágott bele. Hogy egy ilyen férfival nem lehet könnyű együtt élni. De már késő. Ebbe már belekeveredett, összegabalyodtak azok a szálak, amelyek életüket jelképezik és egyelőre nyoma sincs annak, hogy esetleg azok szét szándékoznának válni. És ha már kialakult az az érzés, ami most Friminkát is arra késztette, hogy a férfi mellkasára mért ütésekkel fejezze ki elkeseredett dühét, vagy ami most arra készteti, hogy könnyeinek szabad utat hagyjon és Tayler karjaiban keressen megnyugvást, akkor az az érzés már nem mutat kiutat, csak még több újabb utat a végtelen labirintusban.
És most gyenge nőként ott sír Tayler mellkasához simulva, vigaszt keresve a férfi közelségében. Elég határozott képe volt nagyon sokáig azokról a nőkről, akik egy férfi miatt képesek sírni és most akár magára is vonatkoztathatná a véleményét. Most már a legkevésbé sem érdekli, hiszen itt van a szeretett férfival és a napok óta tartó aggodalom is szertefoszlott. Megkönnyebbülés. A könnyek talán ennek köszönhetően is törtek elő.
Nagyokat pislogva, hagyja, hogy tekintetét a férfi maga felé fordítsa. Ijedt zerge tekintetéből kiolvasható, hogy tart attól, amit most a férfi fog mondani, hiszen a mostani viselkedése leginkább egy hisztérikára hajaznak. De nem. A férfi ajkait a sajátján érzi és amint tudatosul benne, hogy a férfi nem haragszik rá, a másikhoz hasonló érzelmi töltettel viszonozza azt.
Tayler szavai hallatán megdöbben. Természetesen legszívesebben ellent mondana, kijelentené, hogy ilyesmire még csak gondolni se merjen a férfi, de ennyi feszültség talán éppen elég volt mára. Csak egy megjegyzést tesz.*
- Bolond vagy. *A kijelentés inkább tűnik megállapításnak, mint sértésnek. Ezt a konzekvenciát le kellett vonnia.
Hagyja magát, hogy a férfi magához ölelje és lényegében felemelje a lábára, sőt, még ő maga is bújik a másikhoz, közben tekintetét le sem veszi Tayler arcáról. Talán az ágak között átszüremlő halvány égi fénynek köszönhetően így megpillantja párja, eddig gondosan rejtegetett sérülését az arcán. Eddigi bájosnak mondható mosolya, most komolyságba vált.*
- Mi történt veled? Megsérültél? *A felismerés kissé felzavarja az idillt. Egyébként sem haladtak gyorsan, de most önszántából lelép a férfi lábáról és aggodalmas pillantásokat vet párjára.*

*Hallja az esés hangjait, de már késő, mire kimondja a varázslatot. Pálcás kezével a combjára csap, nem így tervezte. Csak annyit ért el, hogy lebukott, mondjuk még mindig leléphetne, főleg, hogy lát eltűnni egy lábat az egyik fa mögött. Ha most megfordulna, nem érné utol a másik, lehet még várna egy darabig, újabb támadásra, vagy csak a hangokra. De nem fordul, és nem lép le, ha már belekezdett, be is fejezi. Közelít tovább a fák takarásában, igyekszik addig, míg a másik remélhetőleg elhelyezkedik, meg nem figyel eléggé.
És akkor jön a kérdés. Nem ismeri fel a hangot, de tudja, hogy már hallotta valahol, viszont akár hogy kutat is az agyában, nem tudja hova tenni. Nem sok emberrel találkozott, ezért reméli, hogy mégsem ismeri a hang tulajdonosát, ismerősök közül senkivel nem találkozna.*
- Mit csinálsz itt? *Kérdez vissza válasz helyett. Ő nem kiabál, de azért hallani lehet a hangját.
Magában azért agyal tovább, biztos, hogy nem tanár az illető, ez már jó pont. Vagy valami nagyon béna egyén, vagy nagyon mázlista, ő meg bosszankodhat. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy valami nem jön össze.
Vesz két mély levegőt, és felegyenesedik. A pálcáját maga előtt tartva kilép a fa mögül, és indul a felé, amelyik mögött eltűnt a láb. Azért annyira nem merész és hülye, hogy csak úgy odasétáljon, belép a fák mögé, és résen van, hallgatózik, bár nem hiszi, hogy nagyon félnie kéne. Nem is teszi. Azért jobb az óvatosság alapon megáll megint, szintén nagyjából takarásban. Kezdi most már a frászt hozni rá az erdő, ami pedig nem jellemző, de túl nagy a feszültség, még félelem nélkül is. Megfordul a fejében, hogy egyszerűen a másik elé kéne kerülni gyorsan, elkábítani, és utána megnézni, hogy ki az, de elveti, és vár tovább. Most nem biztos, hogy büszke lenne rá az apja, de gyorsan elhessegeti a gondolatot.*

* Hátát a fának veti, guggolásba tornássza magát, úgy tartja maga előtt a tiszafa pálcáját, mint a zsarus filmek főhősei, már csak az kéne, hogy kiugrik a fa mögül és pufogva tüzelni kezd, még jó, hogy nem hülye...
Visszafojtott lélegzettel vár, mindent hallani akar, milyen jó lenne, ha most Drac itt lenne vele, a féltünde srác érzékei sokkal kifinomultabbak. Ireth mindenhonnan apróbb zajokat hall, pedig az éjszaka vadászai visszavonultak erről az útvonalról, másfelé vadásznak, hogy ne zavarja őket senki éjszakai beszerző útjaikon.
Fura azért ez, ebben az sötét erdőben, éjszaka, tök félelmetes. A lány igyekszik logikusan gondolkodni, varázslatokon gondolkodik, melyeket használhatna és illenek a helyzethez..
Furcsállva hallja, hogy zihálva lélegzik, és ez is zavarja abban, hogy hallja ki és merről közeledik.
Mosolyogva felsóhajt, ahogy meghallja a kérdést. Ez azt jelenti, hogy nem egy nagy vadászba botlott, aki mondjuk kiüti és eladja a veséjét, vagy vérét szívja és itt hagyja meghalni, esetleg megerőszakolja.
Ő sem ismeri fel a hang gazdáját, ami részben szerencse.
Felemelkedik a fa törzse mellett és elvigyorodik.*
- Mi vagy te? Valami csősz? * Hangjából ítélve nem felnőtt lopakodik a fák között, most már azt is tudja merről jön, így felé fordulhat.
Nem lepné meg, ha tudná, hogy Kathleen közeledik, nem is nagyon nézi ki belőle, hogy tudna értelmesen gondolkodni, az viszont bőven jellemző lenne, hogy azonnal magáénak érzi az erdőt.
Úgy dönt bevárja a másikat, igyekszik elbújni a fa takarásában, sőt kicsit oldalazik a másik oldala felé.
Arra alapoz, hogy a jövevény is tudja merre van, így nem hátulról közelít, azt úgyis meghallaná.
Ujjai kényelmesen a pálcára simulnak, kissé megnyugtatja a mágia laza áramlása.
Szegény muglik, hogy ebből kimaradnak, egy pillanatig sem sajnálja őket, meg sem érdemlik ezt a mámorító érzést, hiszen nem születtek különlegesnek.
Pálcája a combja mellé ereszkedik, ő is varázsolni készül, ha támadás éri, azonnal reagál.
Adrenalin tombol ereiben, fülében ritmikus zenét dobol, mégis elmosolyodik miközben reszkető ajkakkal várakozik. Immár nem is tudna fázni, élvezi száguldó vérét, gondolatai örült száguldását

*Hallgatja a zajokat, míg abba nem maradnak. Tudja jól, hogy a lehető legrosszabb ötlet, de akkor indul el. Mivel a másik valahol előtte lehet, ő jobbra indul el, továbbra is a fák mögött osonva, a lehető leghalkabban.
Véget kéne ennek a játéknak vetni, már tényleg túl sötét van az erdőben, csak a havat látni. Zavarja nagyon, hogy remeg a keze. Semmi oka nincs rá, csak valami diák van itt, meg ő, senki vagy semmi más. Persze az lehet, hogy annyira egymásra figyelnek, hogy valami állat éppen őket cserkészi be, de ezt nem hiszi. Itt annyira kihalt minden, nem valószínű, hogy bármi is ide jön vadászni.*
- Nem akarsz végre előjönni? *Teljesen jól elbeszélgetnek egymással, de már kezdi unni tényleg. Meg is áll, egy vállrándítással eldönti magában a vitát, és kilép a fa mögül. A pálcája persze előtte, támadásra készül, csak reméli, hogy nem lesz. Pedig ha tudná, hogy Ireth az, biztos, hogy gondolkodás nélkül odamenne, és megtámadná, így meg szórakoznak, ami már cseppet sem vicces.
Most örülne, ha erre tévedne valamilyen állat, bármilyen. Csak hogy elnyomja a csendben oly hangosnak tűnő légzését, meg a fák és a hó ropogását. Csak jönne már végre elő az a valaki, onnan a fa mögül. Tesz pár tétova lépést arra, de aztán megint megáll. Már abban sem biztos, hogy ugyan azt a fát nézi-e, ami mögött eltűnt a láb, amit látott, azért kitartóan szuggerálja, csak történjen végre valami.
Leállítja magát, hogy ne várjon senkire, vagy semmire, inkább jó szokásához híven elkezdi sorolni magában a varázsigéket. Akár ide illenek, akár nem, még az sem számít, hogy nem is tudja megcsinálni mindet közülük. Pálcáján babrál az ujjával. Nem szokása idegeskedni, most mégis nyugtalan, és ez csak bosszantja.*

* Összekoccannak fogai, ahogy arra gondol, valaki csak eltereli a figyelmét, mert valaki esetleg most cserkészi be hátulról, míg a hang, ami rettenetesen ismerős, eltereli.
Sebesen körbe fordul, hogy lássa senki nincsen mögötte, majd zavartan érzékeli, hogy szíve vadul dobog, és erről is Ed jut eszébe, amitől menten dühös lesz. Francba is, hiszen Ed csak egy kis kaland, egy játék, egy buta játék, melynek értelme, annyi, hogy moshatott bugyit.
Felhorkan, ahogy előlép a fa mögül, mi a jó istennek bujkáljon? Mi lehet a legrosszabb? valaki esetleg megátkozza, de ő meg fel van készülve egy jó kis bűbájjal a védekezésre.*
- Miért ne? * súgja, majd kilép a fa mögül és szembe találja magát a csajjal a templomból, azt sem tudta, hogy ilyen közel van hozzá, nem is nagyon hallotta, hogy jön. A kis csaj pálcája a hasának feszül, míg az övé a mellkasának irányul. Fel nem foghatja, hogy lehet, hogy ilyen közel óvakodott, míg ő a háta mögé fürkészett.*
- Te?! * elfojt egy gúnyos becsmérlő szót, de nem nyeli le sokáig. A csaj lévén Eddel volt. Eddel aki nem érdekli jobban, mint egy srác a házából, akivel nagyon jót szórakoztak és akinek a csókja.... nem, a csókja nem érdekli, na jó, nem nagyon.*
- Miaz? jöttél fát csórni? * kérdezi annyi gúnnyal a hangjában, amennyi belefért, az meg, valljuk be nem kevés. A gyér fényben szemügyre veszi újból a lányt, és noha nem csúnya, neki mégis az. Féltékenység lobban a lelkében, olyan, melyet eddig nem is ismert és meg is volt nélküle.
Lép egy lépést hátra, nem szereti ha pálca nyomódik a veséjének, elvégre félti a belső szerveit, pont úgy, mint a külsőket. Nem nagyon értékeli a felhők mögötti holdat, mert lehetne kedvesebb és világíthatna neki, hogy jobban lássák egymást, akkor Ireth leolvashatná a lenéző, vagy éppen semleges tekintete, amivel elképzelései szerint majd a csaj jutalmazza.*
- Szóval... Mióta a tied az erdő? Vagy elvesztettél valamit? Esetleg.... * halkabbra fogja a hangját, nem akar ő ordítozni, mert mi van, ha nem csak ők járják az erdőt? Hanem valóban jön valaki, akinek nem örülnének?
Kihúzza a hátát, hogy egyenesen álljon, nőiessége még így is jól kivehető, már ő ebben bízik. Pálcája már nem reszket kezében, ő maga sem, igenis nagyon jó lenen, ha a csajszi neki támadna, akkor jól ellátná a baját és még ugrálna is legyőzött testén, hogy Ednek ne tetsszen törött orral sem.*

*Ő sem hitte volna, hogy pont jó fa felé ment, és ilyen közel is volt. Valahogy a hang messzebbinek tűnt.*
- Részemről az öröm. *Húzza el a száját, tényleg bárkit szívesebben látna itt, mint Irethet. Már a templomban is irritálta a jelenléte, és már az első szóból látszik, most sem lesz másként.*
- Ahha, csak nem tudom melyiket vigyem. Szerinted? *Pillant oldalt pár fára. Kezdi unni a csaj lassú felfogását. Már múltkor is elmagyarázta neki, hogy mi van, mit csináltak, többször nem akarja. Azért idegesíti, hogy azt hiszi Ireth bármit elcsórna. Az egy dolog, hogy megtenné, de nem szükségből, inkább poénból.
Már bánja, hogy nem átkótódott, és utána nézte meg ki az, mikor már jó esetben a földön fekszik. *
- Rég óta. *Vonja meg a vállát, és közönyösen nézi Irethet. A pálcáját meg leereszti. Pár pillanatig elgondolkozik, hogy jó lenne megtámadni, és aztán itthagyni egyedül az erdőben, éjszaka, talán, ha szerencséje van, még valami lény is járna erre, és felfalná, esetleg egy vérfarkas, vagy legjobb esetben találnának valami vámpírra utaló jelet, és Ed azt hinné ő volt. Megnézné az arcát szívesen.*
- Esetleg mi? Miért jöttél ide? Nem kéne aludnod? Késő van, és a királylányok nem szeretik a koszos, nedves, sötét erdőt, nem? *És máris jó ötlet lenne megfordulni és lelépni. Ireth meg eltévedne, és nem találna ki az erdőből, és az előző variációjához hasonló véget érne. Jobbnál jobb gondolatok, de mégis csak áll a lánnyal szemben, és nézi. Igazából nem tud vele mit kezdeni, nagyszájú és idegesítő, meg persze értetlen. Gondolatban vállat von, és karba teszi a kezét. A lányt figyeli, de közben néha átpillant a válla fölött, azért váratlanul mégsem akarja magát szembetalálni valami veszélyes dologgal.*

* Nem tehet róla, de élvezi az ilyen helyzeteke, minél jobban azt látja, hogy Kathleen, nem örül neki, ő annál vidámabb. Az zavarja csak csupán, hogy a csaj Eddel volt, és akkor tuti, hogy ő csak amolyan pótlék és ez nem kicsit zavarja Ireth egoját.
Gúnyos mosolya állandósul miközben szemléli a másikat, most mit mondjon, hogy de jó, hogy itt vagy, dögöljön inkább meg.*
- Elhiszem. Részedről csak öröm lehet, ha bárki szóba áll veled, no persze biztosan jó csatlósa lennél némely fosztogató bandának, tuti menne más kincseinek elosztása. * nem egy templom tulajdonát nem tiszteli az semmit sem tisztel. Nem arról van szó, hogy istenben kell hinnie, hanem azt kerülni ami másé. Szegény lehet az az ember akinek más tulajdona kell főleg ha nem is lenne rá szüksége, akkor Ireth jobban lenézné. Ha ez lehetséges, amúgy sem kedveli a lányt, mert olyan semmilyen.
Azt meg megnézné, hogy csak úgy megátkozza és itt hagyja, ahhoz neki sokkal többet kell tudnia. Ireth roppant intelligens, nem hülye Ő, és abban sem hisz, hogy Kathy jobb lenne, mint ő. Mitől? Ha tudná, hogy ilyen magabiztos szívesen párbajozna vele egyet.
Pálcáját a lába mellé engedi, sokkal jobban lesz ez a szavak csatája, mint a tetteké.*
- Nagyot vigyél, hátha kitart egy ideig, mondjuk addig, amíg valaki elküldi postán az agyad, verébbel, biztosan elbírná. * körbe tekint, és egy gallyra mutat, az elég is lesz a lánynak, lehet sok is, mert befér az orrán és az agya helyén kidughatja a fülén, vagy a szemén, szívesen megteszi ő is.
A további csacska kérdésekre vállat ránt.*
- Hogy én miért vagyok itt, ahhoz neked pont semmi közöd nincsen, ha jól emlékszem sem az anyám, sem a mentorom, de még csak senkim sem vagy. Így a kérdésed csak arra jó, hogy a saját bűneid fedezd vele. Amúgy ha tudni akarod okom van itt lenni, de ehhez neked....* végig tekint a lányon újból és nem felejti el kritikusan szemlélni sem.,*
-... semmi közöd nincsen. * azt sem hiszi, hogy eltévedne, holott valójában biztosan, de ezt sem vallaná be, ennek a buta senkinek végkép nem, hiszen ő is valamiért itt van, csak reméli, hogy nem azt a ritka virágot keresi amit Ireth is, mert akkor azért küzdeni fognak életere és hallra.*
- Na igen. Ebből is látszik, hogy én, ellenben veled, kifinomult lélek vagyok, nem egy olyan egyszerű gengszter,mint te. * szinte köpi a lekezelő szavakat. Noha nem tud a lányról semmit, az biztos, hogy a szülei nem nevelték, hagyták kallódni, és talán nem is szerették. Ő ezt látja.
Tesz még egy lépést hátrébb, hogy ne is legyen a romlott közegben, és nagyon szeretne Edről kérdezni, de nem teszi, feltűnő lenne. Hagyja, hogy a dolgok alakuljanak, még mindig azon agyal, hogy mivel is lehetne valakit megátkozni, ő egy percig sem hiszi, hogy ennek az estének jó vége lesz. Ellenségek ők, nem is lesznek barátok, világok vannak közöttük, áthidalhatatlan ellentétek. *

- Csakugyan? Pedig te pont undort váltasz ki belőlem. *Nem nagyon mutatja, de tényleg kezd elege lenni a csajból. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyeneket mondjon, és lenézze? Nincs ő ehhez hozzászokva, nem is fog.*
- Nem osztoznék. *Ireth nem is hiszi, hogy valamilyen szinten nagyon közel jár a valósághoz. Most már nála is megjelenik az az idegesítő mosolya, még ha nem is látszik sok belőle a sötét miatt, az egész lányból árad gúny meg a megvetés. Nem tehet róla, talán ha Ireth kicsit kevésbé lenne ilyen idegesítő, még el is viselné. Még azt is, hogy annyit beszél, olyan dolgokról is, amikhez semmi köze.
Tényleg nem valószínű, hogy ki is próbálják, Kathy biztos benne, hogy győzne. Nem simán, az egy dolog, de mégis. Ha mégsem, amit nem igazán képzel el, nem is fog, akkor megbosszulja később. Az sem rossz.
Ireth szurkálódásaira nem szól semmit, csak áll, és nézi a lányt. Pislogni is alig pislog, keresi a lány tekintetét. Világoskék szemeivel mintha többet látna, mint igazából. Nem teszi, legalábbis eddig semmilyen ilyen képessége nem jelentkezett, de az embereket általában idegesíti vele, úgyhogy előszeretettel csinálja. Csak remélni tudja, hogy most is bejön.*
- A saját bűneim? Szerinted milyen bűneim vannak? *Kérdez vissza, erre tényleg kíváncsi. Csak a csaj nehogy megint a templommal jöjjön, az egyértelműen nem rázta meg, ha Ireth nem hajtogatná, már el is felejtette volna talán.*
- El nem hinnéd, a "gengsztereknek" milyen jó életük van. *Tesz egy lépést előre, nem érti minek hátrál a másik. Mondjuk tegye, ő nem valószínű, hogy tovább fogja követni, utána menni meg biztos nem, ha esetleg lelépne. Azért pörög az agya, Ireth nem tudhat semmit, honnan is tudná? Nem úgy néz ki, mint akinek bármiféle gengszterekhez köze lenne. Legfeljebb színes pónilovakhoz meg szivárványokhoz.*
~ Mennyire utálom a hercegnőket... ~ *Próbálja kitalálni a kiscsajnak milyen élete lehet. Abban biztos, hogy nem irigyelné. Nem hiszi, hogy az apja sokat foglalkozna vele, el van kényeztetve, és csak pénzelik. Aztán lehet, hogy téved, de őt nem érdekli, nem akar belemélyedni Ireth családi életébe, és ettől félnie kell, mert ahogy most állnak, látszik, hogy nem is fog.*

* Felkacag a kijelentésre, mely szerint ő undort vált ki bárkiből, el sem hiszi, minek is tenné? Mondjuk, ha érdekelné..., de sajnos még az sem nagyon érdekli mennyire gyűlöli a másik, ő sem kedveli, most is csak piszkálni jó.
Ha ezt nem élvezné annyira, hogy izgalmában a lába is megreszket, itt hagyná a kis mitugrászt, minek foglalkozna vele?
Pálcáját alig láthatólag tartja csak Kathyn, mintha nem is számítana, de készen van rá, hogy bármelyik pillanatban támadjon, vagy védekezzen.*
- Magadtól érzed, az egész napi undorod magad oka vagy. Ha mondjuk néha látnál a szemeden, rájönnél, hogy a hányinger magadtól van. * még mindig vigyorog hozzá, mulatságos ez a lány, lehet jókat nevetnének együtt, vagy egymáson, ha nem lenne köztük máris kibékíthetetlen ellentét. Egészen jól érzi magát a bőrében, az éjszaka nem pont a kedvence, de ez van, ezzel kell valamit kezdenie.*
- AZ olyanok, mint én... teszi a világot élhetővé, és nem csatatérré, mint te és a fajtád. * reméli, hogy szavai sértőek annyira, hogy azzal kihozza a lányt a sodrából és kiprovokáljon belőle valami igazán izgalmas reakciót, esetleg egy titkocskát, melyet a hirtelen válaszadás hozhatsz felszínre.
Viszonozza a pillantást, egy pillanatra zavarba is jön tőle, majd engedékenyen elmosolyodik. Kathy téved; Irethnek nincsenek féltve őrzött titkai. Mi lenne? Hogy szerelmes regényeket olvas? Hogy féltékeny az anyjára? Vagy, hogy Eddel olyan a kapcsolatuk amilyen? Ugyan már mit és hogyan használna fel ellene? Azért jó lenne, ha Edről nem tudna.
Na jó, így belegondolva, lenne más is.
Hősiesen állja a pillantást, azt az illúziót keltve, hogy nyitott könyv, csak a lelkét védi ezüst pikkelyes sárkány.
Hála a lehullott hónak egészen jól látják egymást.*
- Őszinte lehetek? Tudod mit jelent amúgy? Na mindegy, nem haragszom meg, ha nem. * lemondóan felé legyint a pálcájával, és annyira kedve lenne megtámadni, vááá.*
- Cseppet sem érdekelnek a bűneid, de egy dolog biztos.... Van pár szégyenfoltod. * noha ez csak blöff, még igaza is lehet, elképzelhető, hogy betalál, ha neki mondaná valaki ilyen magabiztosan, hát... lehet meginogna.
Vállat ránt és kissé jobbra lép, hogy ne álljanak meg, láthatatlan lassúsággal kényszeríti körözésre a lányt, mintha támadni készülő vadak lennének. Elvégre Kathy csak nem akarja, hogy Ireth a hátába, vagy oldalára kerüljön.*
- Mindenki tudja, ember embernek farkasa. Oh párdon, akarom mondani a te esetedben eb-ebet ugat. Addig nem is zavar, amíg nem tisztességes embereket fosztanak ki, vagy kis gyereket rabolnak el, és ide jutna még példa bőven. Ostoba álarcaik mögött, azt lesik kinek árthatnak nagyot, hogy nekik jó legyen. Vérszopók, a társadalom mocskai. Kívül pompa és ragyogás, bent pedig a férges lélek. * éljenek a mugli filmek, főleg az amit nemrég látott és a téma pont ilyesmi volt. Ennek a szövegnek a szebb és talán magasztosabb változatát egy igazán jó seggű pasi adta elő fröcsögő nyállal.
Ha nem lenne kedve kis színpadi szerephez ezt most elő sem adná.
Viszont ha Kathy mögött nem messze nem pillantana meg egy csillogó szempárt, folytatná a szónoklást, így viszont lemerevedik, majd visszapillant a lányra, nem akar félni, főleg ha lehet, hogy nincs is mitől.
Loppal újra a lány mögé les, majd azonnal vissza rá. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy van ott valami, igazolásképpen újból elvillan a szempár, közel a földhöz...*
~ Alacsony!~ * szalad át a gondolatai között, miközben észre sem veszi de pálcáját a szempár felbukkanásának helye felé lendíti.*

//Ireth McAvoy//


*Pislog Irethre, legszívesebben mondjuk arcon törölné, de visszafogja magát, még csak a pálcáját sem emeli a lányra. Nem kell támadásra számítania Irethenk, semmi ilyet nem tervez, egyelőre.*
- Nem hiszem, hogy jobban tudnád, mint én. Elégedett vagyok azzal, ami van, hidd csak el, tőled fordul fel a gyomrom. *Figyeli a lányt, néha átpillant a válla fölött is. Pontosan tudja, hogy nem tanácsos az erdőben lenni ilyenkor, akkor legalább figyel. Csak Ireth ne csapna ilyen zajt ezzel a kacarászással. Meg azt az idétlen vigyort is letörölhetné a képéről. Vagy legalább sötétebb lenne, nem látná.*
- Jó az a csatatér. És mit csinálnál egész nap? Hercegnői ruháidban pónikkal szaladgálnál a szivárvány alatt, és várnád a szőke herceged a tökéletes világodban? Rohadt unalmas, kihagyom, kösz. *A gondolattól is felfordul a gyomra. Most ő tesz egy lépést előre. Ireth próbálkozhat, de nem valami könnyű felhúzni, nem is hagyja, pedig van pár olyan kijelentése a lánynak, ami tényleg sok.
Nem érdeklik Ireth titkai, már így is túl sokat tud róla, nem kell több. A titkai sem, igaz, legalább lenne valami a kezében, de olyan alkalom meg csak adódik majd, jó esetben. Ha nem, attól sem omlik össze a világ.*
- Szállj már lejjebb, nem vagy senki. Az őszinteségeddel meg hagyj inkább. *Sóhajt egyet, nem is kicsit, pedig utál zajt csapni, de a másik már teljesen kikészíti. Kéne valami, vagy valaki, aki jön, és megeszi, vagy valami hasonló. Neki teljesen mindegy, csak hallgasson el.*
- Lehet, hogy van. Közöd hozzá viszont nincs. *Tényleg jól csinálja a csaj, de Kathy tudja, hogy nem tud semmit, nincs mitől félnie. Ha jobban ismernék egymást, akkor lehet baj lenne, de így esélytelen.
Irethel lép ellentétesen, tényleg nem fogja hagyni, hogy körözzön körülötte.
Összeszorul a gyomra a lány szavaira, mugli film, vagy nem, találó, de semmi kincsért nem vallaná be. Ismeri jól, amiről a másik beszél, és nagyon reméli, hogy neki fogalma sincs róla, hogy telibe találnak a szavai. Csak szorosabban fogja a pálcát, és már nagyon támadna, de még mindig nem teszi.*
- Csak tudnám, miért nem vagytok képesek leszállni a kutyákról. Edwarddal oké, mert tudja miről van szó, de te... *Tényleg itt lehetne a fiú, és lefoglalhatná ezt a libát, akkor mehetne tovább nyugiban. De erre nagyon kevés esélyt lát, főleg arra, hogy ha ő itt van, akkor Ed úgy csinál, mintha itt sem lenne. Lehet a múltkori óta megpróbálja majd megölni. Tényleg lát rá esélyt, elvégre annyira félt. Tehát erre a menekülésre nem számíthat, hallgathatja tovább a hülyeségeket.
Látja, hogy Ireth észrevett valamit, és ahogy lendíti a pálcáját, ő is. Csak ő a lányra, nem a háta mögé. Képtelen eldönteni, hogy most a másik szórakozik, és jól csinálja, vagy tényleg van ott valami.*
- Mi az? *Nem suttog, de elég halkan mondja. Azért valahol reméli, hogy csak Ireth szórakozik vele, és nincs ott semmi, majd szépen kiröhögi, és tovább megy, de komolynak tűnik. Ennek ellenére nem fordul meg, csak tesz pár lépést oldalra, a lányt nézi, és néha oldalra pillant egy pillanatra. Ha van ott valami, reményei szerint már nem esnek mind a hárman egy vonalba, és így nem lesz hátba támadva.*