Mr. Cérna Metélt & Mrs. Milli Centi ruhabolt

Már messziről látszik a mozgó olló, és a mellette tekergő szalag, amik a Mr. Cérna Metélt & Mrs. Milli Centi ruhaboltot hirdetik. Igen varázslatos ruhákat lehet kapni az üzletben, ahova belépve az anyagok, cérnák, kész ruhák, cipők végeláthatatlan sora fogad bennünket. Kapható itt ruha, cipő, bármikor bármit igény szerint megvarrnak vagy elkészítenek. A mérőszalagok elszabadulva mérik le a belépő embereket, ezeknek a szalagoknak csak a tulajdonos tud parancsolni. A kívánt ruhához magunk választhatjuk ki a színt és az anyagot, amit a lemérés után, a háttérben meghúzódó gépek megvarrnak. Találunk több kis emelvényt is, amik épp csak akkorák, hogy egy ember ráállhasson. Ezek szolgálják azt a célt, hogy Mrs. Milli Centi nyugodtan feltűzködje a kiszabott ruhát kérőjére. A fejünk felett a plafonba épített ezernyi apró lámpa világít. Ezek a kis lámpák annyira bevilágítják a teret, éjjel-nappal, mintha folyton napfény ragyogna odabent. Többek között ez is olyan hívogató ebben az üzletben.

Nem volt még talán oly rég, hogy megbeszéltem Eddel ezt a kiruccanást. Beszéltem? Nem is hagytam neki esélyt arra, hogy bámiféle tiltakozásba kezdjen. Magamra öltöttem a szokásos famernadrágot, ami most kivételesen fekete és nem indigókék. Magamra öltöttem a frissen vasalt fekete, kis fehér hímzéssel ellátott ingemet, hogy ellent ne mondjon a lábamon lévő bőr wester csizmának. Sarkantyúm most nincs, mert mostanában olyan előfordulnak kellemetlen sáros időszakok, amikor is nem szeretem a sarat vakarni a csörgők közül.
Eddel az iskola parkjában beszéltem meg egy találkozót, s mint az már megszokott most is vártam rá. Pesze én jöttem korán, nem ő késett. Na nem számít, már itt vagyunk a bolt bejáratánál. A kiakatot lesem, hogy lesz-e kedvemre való ruhadarab.
A gondom ezzel a vásárlással, hogy nem szeretek próbálgatni. Elég macerás levetni magamról ami a fekete ing fölött van még. Mint például egy bőr mellény, és a hosszú, fekete kabátom, ami a bokámat verdesi.
- No Ed. Gyerünk beljebb, hogy lássuk mi a kínálat. Aztán ne kímélj, ha kimerül a keret majd szólok!
A keret elég tágas. Na nem a tanári fizetésemből. Csakhát kihasználtam azt, hogy varázslként sokkal könnyebben megtalálok bizonyos leleteket, s ezeket jól el lehetadni. Persze múzeumok is kaptak belőle, amiértjutalom járt, de... Na jó, ez a söttebbik éenm, amiről nem kell többet hallania, olvasnia a kedves szelélődőnek.
Beljebb sétálok, s figyelem ahogy a fiú körbepislog, majd én is válogatok pár darabot magamnak.

*Sosem érdekelte különösebben a megjelenés...A Roxfortban mindig talárt kellett hordani, a baleset után pedig egészen más dolgok foglalkoztatták...Most, hogy kidobálta Lyonsék cuccát és pénzüket, a lázadás ősi megtestesítőjeként azonban kezdi hiányolni a ruhadarabokat, vagy csak a normális megjelenést. Ahogy a minap tükörbe nézett és megállapította, hogy inkább egy szánalmas csavargóra emlékeztet, semmint normális diákra, érzi, hogy valamin változtatni kell. Kuporgatott is össze néhány aprót, valamit abból, ami nem került ablakon való kihajításra. Az a kevés most ott csörgedez zsebében, minden lépésénél. Szakadt farmere van rajta, na mintha ő zavarná a hippis megjelenés, csak épp az elnyűtt sport cipő nem illik hozzá, amit azután húzott elő valahonnan, hogy szétszakadt fekete-fehér edzőcipője. Kabátja nincs, új legalábbis, a régi pedig talán még Daeronnál...Fura, sőt kissé természetellenes, hogy nem kapott még tüdőgyulladást, bár tény hogy mindig meg van fázva, ha nem is annyira, hogy súlyos legyen, vagy a gyengélkedőre kényszerüljön. Bár lehet lesz még ettől rosszabb is...tényleg kabát nélkül mászkál este, reggel, mindig már egy jó ideje. Lehet meglesz még ennek a böjtje...ha anyuci nem törődik vele, hajlamos elhagyni magát, vagy egyszerűen csak nem figyelni a egészségére.*
-Nah persze, aztán leszegényítem...van nekem egy kis apróm még, talán egy zokni kitelik belőle. Egen, azt lehet kéne vennem. *Lép be Tayler sarkában az üzletbe.*
-Különben mióta szereti a western cuccokat? *Érdeklődik az egyik cowboy kalapot vizslatva. Neki hülyén állna, tény, inkább az indián cuccot veszi szemügyre mellette, hosszú hajával apacsnak hamarabb elmenne.*
-És...kérdezhetek valamit? *Ragadja el tekintetét a barna, rojtos nadrágról meg a hozzá tartozó indián felszereléstől, hogy a férfi elébe toppanjon. Arca teljesen komoly, bár szája szegletében somolygó mosoly bujdosik.*
-Nézegettem a láncot...valaki itt nagyon boldognak tűnt...Mi történt, ki az illető szerencsés asszony?
~remélem nem vár gyereket....még csak az hiányzik, hogy konkurenciám legyen!~
*Bár sejti, hogy akkor Tayler babacuccokat vásárolna. Bár még lehet...Edet meg csak elhozta válogatni...mekkora pofára esés lenne, ha egy kis indián kosztümön kezdenének el vitatkozni...*

- Zokni? Hát az tényleg kell. De nem egy pár...Ne foglalkozz az én pénztárcámmal, enni mindig lesz mit, az erdő megadja ami kell. Más meg nem számít.
Kacsintok egyet a fiúra, hogy tudja jól, csak viccelek vele. Besétálva én is lesem a ruhaneműket. Nem is tudom, hogy mit akarok venn. Magamnak nem sok mindent, hisz csak azért jöttem el ide, hogy a fiúnak vásároljunk, az csak álca volt, hogy nekem is kell pár új darab.
Ahogy az indiános szerkókat nézegeti kicsit furán nézek rá.
- Nem hinném, hogy azok jól álnának neked. A Westernt? Nem is tudom...elég régen kaptam egy csizmát a szüleimtől karácsonyra, még gyerekként. Aztán vettem hozzá apránként egy-egy inget, kalapot. Mikor mit. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs is más ruhám, csak cowboyos. Persze van alkalmi ruhám is, de az ritkán kerül elő.
Mutatok neki néhány bábút, ami tetőtől talpig fel van öltöztetve, s ha jól látom az ő mérete is körülbelül. Legalábbis a kamasz részlegen van, így biztos, hogy találunk neki valót is.
- Tetszik valamelyik te kíváncsi? Egyébként igen, tényleg boldognak érzem magam, de el ne mondd senkinek, nem illene hozzám. A mogorvaságomhoz.
Halkan beszélek, mintha valaki meghallhatna minket az eladón kívül. Mogorva álarcom most is ott van az acomon, s csak a fiú tudja az apró jelekből, hogy kedvem nem olyan, mint amileynnek mutatom magam.
- Kali talárnő az. Ha jól tudom tanít téged.
Babacuccokat? ÉN? Na ahhoz azért még kell egy kis ösztönzés. Még ha jönne is a csemete, ami jelen állás szerit még lehetetlen, akkor is inkább Friminkára hagynám az efféle vásárlást. Bár amilyen fondorlatos nőszemély biztos, hogyy belevonna valahogy engem is. Persze ha hagyom magam.
Idő közben én már halmozok a kosárba apróságokat. Mindenféle fehérnemű kerül bele, sapkák, jó pár póló, nadrágok és pulverek amikről úgy gondolom, hogy tetszik neki. Nem fogok mindent megkérdezni, hogy akarja e, mert tudom, hogy egy-két darabnál többet úgysem választana ki. Magamnak is találok ingeket, amik közül kiválasztok kettőt. Majd odatévedek véletlenül a bébiruhákhoz, amin kicsit megakad a szemem, de hamar el is fordulok onnan.
~...hogy lehet egy baba ilyen pici?~

-Dehogynem. Van nekem zoknim, a manók meg úgyis mosnak. Minek annyi? Hát persze....*Morranja, bár nem barátságtalanul, kezeit zsebre vágva pislog a ruhadarabok irányába. Arra csak felkanyarítja szája sarkát, hogy nem illene neki az indián cucc. Pedig...lehet nem állna rosszul, csak nem 14nek, de 12-nek sem tűnne bennünk, úgyhogy inkább, fájó szívvel megválik a bohóckodástól.*
-És aaz? *Mutat egy hosszú, bársony, lila talárra, full Dumbledore stíl, még süveg is van hozzá. Persze csak viccel, nem akar ő komolyan vásárolni, nem karja kifosztani Taylert...Szép dolog az apaság persze, dehát olyan kis jó lelkű ez a volt arisztokrata gyerek, hogy nem akar visszaélni vele. Legalábbis úgy tűnik, mikor nevetve rámutat egy motoros szerkóra. Na ez viszont tetszik neki...Az acélbetétes bakanccsal...Gyorsan elfordul, mert az ára is szép, sőt jól tudja, fel nem bírná emelni a lábát, ő nem Mattie...*
-Aa, értem. *El tudja képzelni a tíz éves pici Owaint, amint cowboy szerelésben pattan seprűre... Bár nehéz ügy, a férfi lehet tíz évesen nézett ki úgy, mint most ő. Inkább mellé áll le, fura, hogy a tini részlegre tévednek, amikor ő már a férfi cuccok közt akar szimatolni, kénytelen gyereknek érezni magát, sőt megállapítani, hogy egy csomó minden még innen se lenne jó rá...Önbizalom mindjárt mínusz húszezer, de persze olyan arcot vág, hogy bárki ránéz, azt hiszik, azt gondolja most is, ő a világ közepe, mindenki csak körülötte kering.*
-Mit szól ehhez? *Mutat rá az egyik gyerek darabra.*
http://www.otto.hu/d-4000666-t-polo-cfl.html

-Egy kicsit nagyobban...Amúgy egész jók...kár, hogy már kinőtte őket...*Jegyzi meg bujkáló mosollyal, elfintorodva a fehér, vagy kicsit színesebb tónusok láttán. A feketével szemezik egy darabig, de hamar ellép onnan és berak a kosárba egypár szürke zoknit. Jó lesz alvása, vagy valami...*
-Lakat lesz a számom, Owain tanár úr. Sosem boldog, ha kérdezik, ezt mondom. Ez persze magára is érvényes. *Kacsint rá jelentőségteljesen, bár ő nem boldog, úgyhogy inkább gyorsan az egyik hosszú kabát felé surran, hogy elterelje a maga és tanára figyelmét is.*
-Fúúúú, ezt nézze, napszemüveggel egész menő lenne...*Hosszú, bokáig érő, fekete kabát előtt áll, mely erősen emlékeztet Neo viseltére a Mátrixból. Gyorsan visszafordul Owain felé, kicsit közelebb húzva hozzá, hogy hallhassa is, amit mond.*
-Kali tanárnő? *Kerekednek el szemei, miközben háttal kissé nekiütközik épp a babaruhás polcnak. A gyerekrészlegen vannak, nem hiába...*
-Nahát...egen...elég hülyén viselkedtem az óráján...*Na igen, sztrájkolt, hogy nem akar táncolni, egyenletes hullámban önti el a pír arcát a gondolatra. Hogy ezt ne keljen Owainnek is végignéznie a babarészleg felé fordul. Rögtön elfintorodik és inkább visszafordul Owain felé, arcán fejetett rózsaszín foltjával.*
-Gratulálok, asszem jól ki fognak jönni. *Mosolyodik el, ráharapva ajkára, nehogy kikotyogja, hogy a kezdet kezdetén még össze akarta hozni őket. Úgy látszik zsák a foltját mindig megleli, mint ahogy megállapította Táncmágián is.*
-Mennyire komoly a dolog? *A felnőtteknél fel kell ám készülni az ilyesmire.*
-Lesz esküvő, vagy valami? *Lehet kicsit gyors ütemben halad, sőt a szeleskedés is betársul hozzá, véletlenül cumit ránt be a kosárba...*
-Áh, Jézusom, fúúúj *Kap érte rögvest, amint meglátja a ruhahalom tetején az eszközt, de persze óvatosan, két ujja hegye közé csípteti, hogy minél kevesebb felületet érintsen belőle.*
-Kinek ez a sok cucc? *Most veszi csak észre, hogy mikre dobta rá a dudut, s majdnem belefejel a kosárba megdöbbenésében. Nem lehet, hogy ezt mind neki vette....Sőt, egyáltalán nem is akarja...elég lenne neki csak a Neo kabát, akkor már nem fázna, több meg nem kell...Igaz, hogy egy fekete nadrágot nem ártana beszerezni hozzá, mert a szakadttal hülyén nézne ki.*
-Izzy és Noel megkérte, hogy vásároljon nekik? *El nem tudja képzelni, hogy kinek és minek ez a sok cucc, hisz megmondta, neki csak egy kabát kell, még azt sem igazán akarja elfogadni, mertát mégiscsak, főleg most, hogy Kali is bekerül Tayler életébe és egy nőre sokat kell költeni, ezt is tudja, s ez is egy előnye, hogy ő nem tetszik senkinek. Azt meg tudja, hogy a tanár úr a másik két fiúval is jóban van...hiszen odafigyel Owain életébe, nem nehéz rájönni. Megpróbál nem féltékeny képet váni, gyorsan visszateszi a cumit és felpillant a férfira.*
-Vagy örökbe fogadnak valakit? *Talán éppen őket, nem tudhatni...*

Ránézve a talárra meg kel állapítanom, hogy érdekes stílusa van Ednek.
- Jó-jó, talár is kell. De muszáj, hogy az lila legyen? Egy kék nem jó? Lassan nekem is venni kellene egyet. Elég fura egy mágus talár nélkül egy mágus iskolában.
Elképzelem magam egy szép díszes talárban, tele mindenféle díszes hímzésekkel, szép gombokkal, és kiráz a hideg. Nem-nem, jó lesz nekem egy egyszerű fekete is, esetleg valami érdekes mintával, m ondjuk egy ezüst tőrrel a hátán például. Mutatok is egy ilyet Ednek.
- Ehhez mit szólsz? Nekem tetszik.
Jézusom...milyen nehéz egy ilyen idős fiúnak vásárolni. A felnőtt méret még nem jó rá, a gyerek meg már kicsi, na meg nem is neki való. Én, azaz user már csak tudom, tapasztaltam sajátomon.
Na de térjünk vissza a kiruccanásunkhoz. A felső, amit mutat nekem a fiú elég érdekes, s már meg sem lepődök, hogy itt is előkerül a koponya. Felvont szemöldökkel nézek rá, melyből látszik nemtetszésem.
- Egy koponya nem elég neked a karodon? De te tudod...kérdezd meg, hogy van-e rád való méretben!
Azért a számat elhúzom kicsit, nem tehetek róla. Neki kellesz ugyan hordani, de ettől még én is fogom látni rajta.
- Jól van, a lakat az jó dolog. Én se beszélek felesleges dolgokról.
A hosszú kabátot nézem, ami kisértetiesen hasonlít az enyémre, amit most is viselek. Jelmeznek vettem eredetileg a pillu báljára, de megszerettem, így ezt hordom talár helyett. Azt hiszem Edwardnak is jól állna. Olyan kis vagány, mogorva fickó hatását keltené. Bár részemről a bőrdzseki mellett szavazok, amit már mutattam neki az imént. De miért gondolom én őt rokkerfélének? Azért a hosszú kabát kerül a kosárba. Tértágító kellesz rá, ha sokáig ittmaradunk azt hiszem.
- Hát mit csináltál te?
Nézem bazsalyogva a pironkodó srácot, s lesem a polcot, amint az meginog lábain. Eldől, vagy nem dől el? Szerencsére nem.
- Hogy jól kijövünk-e nem ennyi idő után derül ki azt hiszem. Ahhoz több idő kell, meg kell egymást ismerni. De reméljük, hogy igazad lesz.
Vagy nem, de az már máskérdés. Legfeljebb megint magányos leszek, mint eddig voltam. Mennyire is komoly azt még korai is lenne megmondani. Alig jöttünk össze, és áris ilyen kérdéseket tesz fel nekem ez a srác. Fura....ha vaaki más kérdezné hatalmas zavarban lennék, amit igyekeznék zavaromnál is nagyobb gorombaság mögé rejteni. De így, hogy Ed kérdezi meg nem érzem zavarónak. Inkább a fiú kíváncsiságáak tudom be.
- Egy év múlva majd visszatérünk erre a kérdésre, akkor már mondhatom, hogy komoly, és talán esküvői szándékról is beszámolhatok neked.
Meredek a kosárba, lesem a cumit, ami belekerült. Hát ez meg minek? Talán Ed akar cumizni? Azt hiszem kinőtte már régen.
- Talán becserkésztél egy kislány Ed? Remélem nem akarsz belőlem pótnagyapát csinálni? Vagy minek az a cumi?
Megkönnyebbülök, mikor visszakerül a dudli a helyére, még ha elég furán is. Arcáról azonban már érdekes vonásokat olvasok le. A meglepettsége mögött valami kis féltékenységet is. Ezt hangján is érzem kicsit, amint meghallom a két fiú nevét.
- Miért vennék énnekik ruhákat Edward? Nem is tudták, hogy ide jövök veled? Elég régen beszéltem velük utóljára, és akkor sem hoztam szóba ezt. Örökbe csak egy valakit fogadnék, az meg te vagy. Akinek vásárolunk!
Mosolygok rá, őszintén, teli szeretettel. Megborzolom kicsit a haját, ahogy szoktam.
- Na, vegyünk nekem egy talárt? Kiválasztassz egyet nekem?

*Felröhög, ahogy Tayler azt hiszi, neki a lila talár kéne…Különben is öreges…Még Taylernek sem állna jól, ez amolyan extrém öregembereknek való, vagy nagyon agymosott fazonoknak, ezerwattos lila fogszabályozóval.*
-Csak vicceltem. Van nekem talárom, egyszerű fekete. Bálokba meg nem járok, hogy úgy nézzek ki, mint egy idétlen páva…De magának kéne! *Ért egyet, töprengő, összehúzott szemmel vizslatva a férfit.*
-Ha Kali tanárnővel jár, előbb utóbb kényszerítve lesz. Nem azért, maga úgysem tudna idétlen lenni, meg páva. Valahogy nem illik az egyéniségéhez a két szó. *Gratulál, úgy érzi ezt tisztáznia kell, nem ítéli ő el a bálozókat, csak nem az ő műfaja…Szemrevételezi ő is az Owain által mutatottat, s meg kell hagynia…legalábbis ahogy szemei felcsillannak.*
-Hát ez jól néz ki. Magának! *Mondja nyomatékosan, neki nem kell dísztalár…Feketéje meg van, nem mindent dobált ő ki, vagy hagyott el a raktárban. Nagy, ártatlan szemekkel pislog fel apjára, meg kell hagyni, hogy most egész kamaszos…Igaz, hogy nem sűrűn szokott így nézni, legtöbbször a gyilkos, képen látható, mogorva, vagy gőgös pillantását gyakorolja, s ezt soha, de most egészen úgy festhet tőle, mint egy gyerek…Owainnak valahogy nem tetszik ez a koponya motívum…*
-Hát…hehe…de nem kell ez nekem…*Látja, hogy Taylernek nem tetszik, neki meg úgysem lenne rá pénze most, úgyhogy gyorsan visszateszi a helyére a göncöt. Visszapillant a kabátra ő is, majd Taylerre, tényleg olyan….mint az övé. Önkéntelenül is leutánozza ezek szerint…Ettől kicsit zavarba jön, megnézi még egyszer a csontvázas pólót csak piros fekete kiszerelésben. Végülis mogorva fickó hatását kelti mindig, sőt úgy tesz, mintha marhára vagány lenne, ennek tetejében még úgy is viselkedik, noha valójában ugye összetett dolgokról van esetében szó…Talán, mert Ed rocker…a hosszú haj, a sötét tónusok és a szakadt fekete fehér edzőcipő egészen az ember figyelmébe ajánlják a dolgot…noha keveredik a dolog a hippis szakadt dolgokkal, bár az is lehet rockos…*
-Ja, nem is mondtam még. Van egy motorbiciklim! Még az első napomon dugtam el, védőbűbájokkal felszerelve, a parknál. Szoktam ellenőrizni, még ott van. *Mondja ezt nagy, lelkes mosollyal. Biztos benne, hogy Tayler értékelni fog egy ilyen őrült dolgot. 15 évesen pedig már meglehet az ember jogsira rá…bár egyáltalán nem olyan képet vág, mintha neki meg lenne, az is igaz, nem lehet tudni.*
-Ezt nem adom el, akkor sem, ha Lyonséktól kaptam…*Jut eszébe, hogy milyen régen nem használta már.*
-Ön már motorozott? *Milyen érdekes lenne, Owaint egyszer elvinni egy körre…Amilyen lökött még a végén felajánlja. Persze, előbb meg kell tudnia, hogyan viszonyul Tayler az ilyesmihez…*
-Nem, dehogy, ez drága! *nyúl a Neo/Tayler kabátért, bár erre az egyre tényleg nagyon fáj a foga, ez látszik is rajta, abból a gyengéd rajongó pillantásból, amit a kabátra vet legalábbis erre lehet következtetni.*
-Öm…csak nem szeretek táncolni…és nem akartam. *Von vállat a Frimikára vonatkozó kérdés nyomán…Semmi baja a nővel, csak úgy jött ki a lépés…*
-Rendben, de azért remek, örülök neki. Úgy látom maximálisan betartotta a szocializálódásos fogadalmat. *ereszt meg egy kölykös félmosolyt a férfira, mielőtt nagy sóhajtva megválna a kabáttól.*
-Mi? Csajt? Én? *Vonatottan nevet fel, kicsit talán keserűen is. Talán még rosszabb a helyzet, mint múltkor volt, ha a pótcselekvéseit nézzük, meg főleg. Gyorsan elhallgat, mikor észleli, hogy nevetésébe besettenkedett egy kis hisztérikus felhang.*
-Két csoport van…az egyik úgy néz rám, mint aranyos, tíz éves kisfiúra, hiába fogom meg mellüket, vagy köpök be valami vicceset…ami öhm…nem olyan 1O éveses dolog…de látja hogy nézek ki, nem? Szóval…érthető…A másik fele meg sárnak vesz a cipője talpán…szóval, nem…Nekem az életben nem lesz egy csajom sem, az tuti! *Lehet, hogy nem is akar…Lassan beletörődik abba, hogy Irethnek Mattie kell, őt meg igazán nem fogja hibáztatni érte…Neki meg majd…Inkább, mielőtt még késő lenne észbekap és magyarázatot nyög a cumira.*
-Ja ez nekem kell…A narkolepsziához jól jön, úgyis sokat alszom. *Nevet fel, viccel csak, persze. Arca nem ez miatt gyúl ismét vörösre…hanem mert pont olyan gyerekesen tud néha viselkedni, mint ahány éves…Biztos benne, hogy Tayler már nem gondolja úgy, hogy értebb, mint kortársai.*
-Csak gondoltam…értem. *Pillant rá fel hirtelen, lassan elmosolyodva.*
-Bárcsak lehetne…*Húzza el a száját, így a mosolynak is, annyi, de hát nem lesz letargiás, most kapott egy rakás ruhát…Illetve.*
-Ennyi mindent nem fogadhatok el! *Látszik rajta, hogy vágyai ellenére cselekszik, de hát…*
-Elég csak a kabát…és akkor hasonlíthatunk! *Szegény…Tayler…Már nyúl is a ruhákért, hogy kivegye őket…annak ellenére, hogy hirtelen megfordul a fejében, hogy kifizethetné, csak később…*
-Nanááá, magának is kell valami! Mit szól…ehhez? *A fekete talárokhoz lép, egyik kezében saját, megválni készülő ruháival, és az ezüst varrással díszítettekre mutat. Az egyik egész szép, bársonyos tapintású, bár kevésbé tűnik annak, csak puha, s hátoldalán kirajzolódik egy ezüst farkas képe. A fonál szépen csillog, lágyan rajzolja meg az állat körvonalait.*
-Mindenképpen ebből a fajtából kéne kéne…Van ezüstben is feketével. De nekem jobban tetszik a fekete alapon ezüst, mint fordítva. Megvehetem én magának? Anyám majd úgyis küld pénzt, ezt az adagot meg dobom ki! Akkor…talán ön is megvehetné nekem, szóval csak pár dolgot. Áll az alku? *Kérdezi, mielőtt végleg elvetné a Taylertől kapott ruhadarabokat. Igazából egyáltalán nem akar megválni tőlük, sőt máris szereti őket, csakhát ez a nem akarom kihasználni mánia…és kóros elváltozásai…*

-...hogy mire leszek én kényszerítve? Azt hized, hogy engem be fog tudni skaulyázni, és nyárspolgárt csinálni belőlem? Egyrészt szerintem nem is akar, másrészt biztos vagyok benne, hogy nem sikerülne. Én is elfogadom olyanak amilyen, a színességével, a csipke terítőivel, sőt a macskáival. Kénytelen lesz ő is engem ilyenek elfogadni. Talárt nem azért veszek, hogy neki a kedvére tegyek.
A dísztalárral kapcsolatban vismét ellenkezni fogok vele, hisz ha egyszer már prefektus kötelességei vannak, és lesznek, amik alól nem tud kibújót keresni, hacsak nem akar lemondani.
- Dehogynem kell dísztalár fiam. Mindkettőnknek meg kell jelennünk az iskola ünnepségein, amihez nélkülözhetetlen. Úgyhogy azt is veszünk!
Nekem is tetszik az a farkasos, a szép ezüst szálakkal varrt mintájával. Az enyém az lesz, s a tőrrel díszített az övé. Lássuk csak, egy kis számvetés. Mi is került kosárba eddig? Nekem egy dísztalár, 2 ing, 1 nadrág Ednek szintén egy talár, 2 fekete nadrág, 3 felső, belecsempészve a koponyásat is, 3 póló, a hosszú fekete kabát, 1 sapka és mindkettőnknek fehérneműk. Zokni, alsóndrág. A stílust majd Edward eldönti....
- Motor? Ügyes vagy, ha el tdtad rejteni. Motoroztam már, bár már nagyon régen, és nem is sokág. Lényegében azt mondhatom, hogy nem tudok motorozni. A seprű a levegőben is megy, így azt részesítettem előnyben, vagy a gyaloglást. De nem volt rossz érzés ha jól emlékszek.
Hát tácolni pedig jó. Csakhogy ő is azok közé a kaaszfiúlk közé tartozik, akik zavartan ácsorognak minden rendezvényen, vagy a süteményes, szendvicses asztal mellé telepednek le. Ez persze igaz a lányokkal való kapcsolatára is. Az meg, hogy más irányba is pislog nem válik kárára. Na de most rákérdezzek, hogy talán csak nem a fiúkat szereted Ed? ÁÁÁ, nem, nem fogok. Különben is szertintem tényleg csak a kíváncsiság vitte el erre az útra, ha meg mégsem, akkor is ugyan az a fiú marad, mint aki eddig volt. Na de erről én mit sem tudok, úgyhogy marad a csajos téma, amihez megint nincs sok hozzáfűznivalóm.
- Egy-két év, és egész másképpen fogsz gondolkodni, és másképp fognak rád nézni a lányok is.
A bíztató mosoly ott marad az arcomon, amíg neki nem kezd kiszedegetni a ruhát a kosárból.
Ed, ugye nem akarsz megsérteni, hogy nem fogadod el. Tiszta szívből, szeretettel veszem neked, és szükséged van rá.
Fura alkut ajánl fel, amin elgondolkodok. Miért is ne fogadhatnám el, így ő is jobban érezheti magát, és én sem érzem azt, hogy megbántottnak érzi magát az ajándékok miatt.
- Rendben, akkor én most kifizetek mindent, és te majd...de tudod mit, van egy jobb ötletem. Ledolgozod amit kaptál. Találok én neked való feladatokat azt hiszem. Mindig akad a ház körül valami munka. Mit szólsz?
Na persze csak olyan teddide-teddoda munkák, hisz megcsinálok magam körül mindent. De ha ezzel elfoglalom a fiút már jó. És nem is a ruhák miatt mondom, hanem, hogy döbbet legyen velem, és ne törje a fejét például a cigizésen.
A pénztárnál megálok egy polcnál, amn csüngenek a csecse-becsék. Friminka jut eszembe, de fogalmam sincs, hogy minek örülne. Azt hiszem eltöltök itt egy kis időt., s végül egy rózsakvarc kővel - ami a szeretet jele - díszített egyszerű, ezüst nyakláncot válaszok ki. A kő egy szív alakú medálba van foglalva. A fiú felé mutatom.
- Vélemény?

-Ja, jó…*Von vállat, végül is egy igazi párkapcsolatban ez lehet…Elfogadják a másikat…nem tökölnek, de hát ő nem ért hozzá, s különben is csipkelődve jegyezte meg.*
-Nem kell ilyen komolyan venni, csak vicceltem. *Ő viszont tényleg nem fog bálokra járni…a diákokat elvezetgeti, rendben, de ezért nem fog társadalmi eseményeken tetszelegni…akkor inkább lemond, persze. Ha kell vigyáz a gyerekekre, abban még kedvét is lelné, ha megmondaná másnak mit ne csináljanak, de hogy csak azért menjen el valahová mert prefektus, akkor tényleg nem erre a melóra termett…Nehéz zabolázni, a jelvény pedig visszavehető, csak nem fog belehalni a traumába, ha úgy döntenek elég, mert ez már több a sokknál. Elképzelhető, bármikor, kiszámíthatatlan.*
-Persze, enni, hogy aztán lelépjünk. Nem tetszelgésre vagyok kitalálva apu…van, amit megcsinálok, de egész bálokat, hacacárékat végigszenvedni a jelvényért nem fogok. Már csak az elég, ha csókolózó párokat látok, mint a múltkori…Nem kellett sok idő, ennyi enyelgéstől mindig hánynom kell. *Neki is vannak elvei, naná…De azért hagyja megvenni a dísztalárt…mert szép…De Ed nem bálozós típus, ezt Owainnak és a Hvjának is el kell fogadnia. Tömegundora is van, tényleg antiszociális, s nincs az a jelvény, amitől jobban szeretné a zsúfolt fényűzést. Zömében sötétebb alsókat választ, egyszínűt, vagy kockást fekete kéket, sötétzöldet, fehéret semmiképp,s csakis boxert, persze *
-Pedig jó, majd elviszem egy körre, ha benne van. Sokkal jobb, mint gyalogolni. *Húzza el a száját. Persze, ha valaki erős, akkor nem lehet számára túl megterhelő.*
-Egyáltalán nem rossz, majd meglátja. Van olyan jó, mint a repülés. *Azt is szeret, ő csak gyalogolni nem szeret. A lányos témára megejt egy féloldalas mosolyt, s letudja annyival…*
-Egen, lehet…*Közben megáll a pakoló mozdulat közben.*
-Nem…csak…olyan, mintha kihasználnám, vagy valami…Nem azért akarok magával lenni, hogy cuccokat vegyen nekem, különben is én voltam hülye, hogy elvesztettem őket…Megérdemlem, igazából…Dolgozni? *Kicsit elsápad a gondolatra, kemény téma…neki akit trónszékben nevelték. De hát Owainról van szó, neki nehezebb ellentmondani akkor is, ha megerőltetésről van szó.*
-Jó, rendben…De azért ne a menhelyet kelljen sikálni, az olyan lenne, mint valami büntetőmunka. *Különben tiszta ciki, hogy még nem szedett össze egyet sem…Deh, végülis benne van, áll az alku, bele is csap Owain tenyerébe… Ha tudná, hogy a cigizéstől van rosszabb amivel lefoglalja magát…akkor tényleg jobb hatással van rá a munka. Erről persze nem szól, végülis nem érzi magát drogosnak…egyszerűen csak kipróbálta fű formájában…elvégre így sokkal egyszerűbb volt „haverkodni” nade erről hallgat. Sejti, hogy ezt Tayler nem fogadná osztatlan lelkesedéssel, aztán minek idegesítse? Végülis nem állt rá, ahogy a fiúkra sem…mindent a fű számlájára ír fel, s ha az egyikről beszélne, már a másikat sem hagyhatná ki…Márpedig a fiúkról egyáltalán nem akar…rágondolni sem, nem még beszélni, hiszen ő nem meleg!!! Nem lehet, abba beleőrülne…inkább meghal, nagyot sóhajt és kényszeríti magát, hogy valami egészen másra gondoljon, ne arra a két éjszakára. Kicsit mindig megzavarodik ilyenkor…s pont olyat mond ki, ami éppen foglalkoztatja.*
-Ez nekem nem tetszik, nagyon kedves Tayler, de nem vagyok meleg…Ha valaha is megyek bálba, tuti nem veszem fel, ne haragudjon…Ja! *Csapja homlokán magát. A nagy töprengésben el is feledkezett Frimikáról.*
-A nőknek bejön az ilyesmi…biztos…vegye csak meg neki. *Zavartan ácsorog a kassznál várja, hogy Tayler fizessen, miközben időnként fejetráz.*

- Hát én se vagyok od, meg vissza, hogy meg kell jelennem egyes helyeken, de ez van. Ha elvállaltuk a feladatot, akkor már nincs vissza út. Úgy kell teljesíteni, hogy ésőbb üszkén mondhassuk el magukról: Mindent meg tettem, ami tőlem tellett. És ebbe a rendezvények is beletartoznak. Máskérdés, hogy nem kötelező jól is érezni magunkta ott. Erről jut eszembe, addig rendben, hogy én szocializálódni igyekszem, ahogy megegyeztünk, de mi van veled?
Na igen, ez a kérdés kimaradt az előző körből , így most bepótolom. A motorozás kicsit érdekesen hangzik, de kibújik belőlem a tanár, akinek nem igazán kellene az iskola szabályai ellen tenni. Bár azt sem tudom, hogy van-e olyan szabály, hogy tilos motorozni. Mert az biztos, hogy nem lehet nagyvadat tartani, vaszélyes lényeket, de mi a helyzet a motrokkal? Azook is lehetnek veszélyesek, de nem élőlények. Na mindegy...majd kiderül.
- Talán majd a szünetben. Nem hinném, hogy jó ötlet lenne iskolaidőben. De hamarosan itt a karácsony.
Na tessék, megint egy buta elképzelés. Ki mondott olyat, hogy azért veszek neki bármit is, hogy mellettem maradjon? Ha csak ezért akarna mellettem lenni, az úgyis kiderül, és akkor vége a baráttságnak. De én bizom bene, és tudom, hogy milyen jellem ő egyébként. Mármint azon kívül, amit mások felé mutat. Persze természetes, hogy vannak titkai előttem, nem is jó az, ha a felnőttek, a szülök minden egyes titkát ismerik a gyereknek. Legyen meg egy bizonyos kereten belül a magánszférája mindenkinek. Bocsásson meg nekem a világ, de még akkor sem fog összedőlni, ha elszív egy-két füvescigit, vagy hasonló élvezeti cikkekhez nyúl, ha tudja annak hol a határa, és nem válik rendeszeres élvezővé. Na akkor van már gond!
- Nem azért kapod, hogy mellettem maradj! A kunyhó tetejére viszont ráhordott a szél egy halom levelet, amit el kell tüntetni.
No ha áll az alku, akkor ezzel megoldottuk a problémát. Már csak a fura ábrázatán nevetek egy jót.
Ki mondta, hogy ezt neked akarom mgvenni? Nem hinném, hogy jól állna neked.
Már fizetnék is, mikor eszembe ötlik, hogy bizony még mindig a nyúzott edzőcipőjében feszít. Nyomás a cipőrészleg. Ha itt nincs, akkor majd mi kinevezünk egy sarkot annak.
- Próbáld meg, amelyik tetszik, és húzzunk innen, mert kezdek frászt kapni a vásárlástól. Nem hiába, ez inkább nőknek való. Viszont ha gondolod a hajaddal lehet még csináltatni valamit.
Elgondolkodva nézek a kócos, hosszú fürtjeire, miközben a saját tükörképemre gondolok. Beletúrok a saját bozontomba, kicsit zavartan. Hogyan mondhatom neki, hogy egy kicsit rendezettebb frizura nem ártana, mikor magam is kicsit (nagyon) kócos vagyok?

-Szerintem mindig van vissza út…*Von vállat, ha neki nem tetszik valami, tuti nem fog habozni, hogy lemondjon. Ez nem a bálra, hanem általánosan érvényes…Különben is ott van Konidik, neki a képe is tipikusan bálozós, küldjék őt mulatságba…Bár tudja, ha Dorothea megkérné úgyis elmenne, azért csak dacosan lázad. Meg nem akar túlzottan hatalom orientált lenni, hogy ha valami ütközne az elveivel szemet hunyjon felette, rang megőrzése érdekében…Olyan lenne, mint Lyonsék…Kirázza a hideg, főleg azért, mert rettenetesen örültek, hogy prefektus lett.*
-Öhm…velem? *Zökkenti ki a kérdés.*
-Asszem jól haladok…vagyis inkább haladgatok…elmentem két összejövetelre pár sráccal. Semmi bál, csak könnyed
~drog…~
-Szórakozás…*Néz el valahova máshova, az üzlet mennyezete felé például.*
*Neki kifejezetten veszélyes motorozni egyébként, ha a narkolepsziát vesszük. Elalszik vezetés közben, végzetes lehet…Bár azt Tayler már talán észrevette, hogy kifejezetten hidegen hagyja a betegsége, avagy, hogy nem különben érdekli, vagy tudja felmérni a veszély fogalmát, s hogy felelőtlensége sokszor nem ismer határokat…Néha úgy csinál, mintha egyáltalán nem érdekelné a saját élete, mintha nem tervezne jövőt magának.*
-Karácsonykor? *Erre elvigyorodik, olyan jól jött ki. Az lesz ám a karácsony, ha motoroznak…ajh…de az családi ünnep, Owain biztosan hazamegy Frimikával, ő meg…Kissé lebiggyed ez a mosoly, mikor részletesebben merül bele a karácsony fogalmába.*
-Én nem szeretem a karácsonyt, de oké, úgyis itt maradok, ha maga is marad, akkor elmehetnénk. De persze én addig majd elmegyek egy pár körre, pssszt *kacsint rá, nemhogy Dorothea megtudja, még szívbajt kapna az anyáskodását ismervén…*
-Sőt repülni is kéne már…Jó, gondolom nem azért. *fordul vissza a férfi felé, féloldalas mosollyal.*
-Hülyeség volt, elfogadom őket, köszönöm! *próbálkozna valami hálaöleléssel, félig megpróbálja átölelni Owain vállát, hogy a másik végén férfiasan megütögesse.*
-Wáááo, ez nekem való munka, mikor kezdhetek? Majd az új kabátot veszem fel az esemény tiszteletére *Húzza ki magát, azértis, hogy magasabb legyen, úgy tudja megveregetni Owain vállát, meghát büszke rá, hogy ilyen apja van.*
-Nehéz…megszokni a gondolatot, hogy tényleg a fiának tart. Vagyis, olyan hihetetlen. Főleg azok után, hogy az igazinak nem kellettem. *Tűnődik hangosan, egészen általános hangon. Nem esik mély depresszióba vagy ilyesmi, arca nem is tűnik szomorúnak, csak gondolkodik, érzelmeit talán nem társítja szavaihoz közben. Olyan gyorsan zökken ki, mintha el sem gondolkodott volna. Pedig ez fontos kérdés, de nem akar mindig nagyon intenzíven belemenni az ilyesmibe.*
-Jah, egen, ez a pótcipőm. Az eredeti képzelje el szétmállott. Nagyon vicces volt, órára menet történt és a terem közepén hagytam a talpát…*Surran is a cipőkhöz, az egyik acélbetétes bakancsot méregetve…*
-Mattnek ilyen van, tök vagány benne…de szerintem elég nehéz benne lábat emelgetni…*apró fintorral az arcán tolja félre, s vesz el egy fekete fehér egyszerű edzőcipőt.*
-Ez egyszerű és olcsó, ha tehetem mindig ilyet hordok. Csak az a baj, hogy tél lesz lassan…és Amelie említette a vesegyulladást. Igazából *Néz nagy komolyan Owainre.*
-Félek, hogy prosztatagyulladásom lesz. *Halál komolyan mondja egyébként, bár valószínűleg azért, mert nincs teljesen tisztában a szó jelentésével.*
- Na ne mondja, hogy unja! Én még egy órát akartam maradni…*Itt azért elvigyorodik, majd gyorsan hozzáteszi, mielőtt Tayler még megijedne, a teljes igazságot.*
-Jó lesz a prosztatás cipő és húzzunk, tudom, hogy nem illik a nyaklánc és kezdek miatta depressziós lenni. *Persze, menne már, fiú lévén rühell vásárolni, de hát ha az apja kéri…Már éppen menne is kifelé, mikor…*
-Mi a baj a hajammal? *Kérdezi kicsit sértődötten, hisz Tayleré éppolyan bozontos. Neki kifejezetten tetszik, hogy hosszú haja van, olyan…kis édes-najó csak user szerint...Marad, egyértelmű, arckifejezéséből ítélve az ötletet is nevetségesnek tartja, hogy változtasson.*
-Ha maga skinhead lesz, a buli kedvéért belemegyek én is, de ahhoz szerintem nagyon részegnek kellene lennünk. Elmegyünk inni? *Viccel, vagy nem ki tudja…Bizonyára nem, mert ahhoz képest, komolyan mondja/kérdezi. Azt pedig kezdi immár viccnek gondolni, hogy őőő hajat vágasson.*

Én is felnézek a mennyezet felé, vagy oda, ahová a fiú néz. Én azt próbálom onnan leolvasni, hogy miért akarnak engem mindig hülyének nézni. Ha legalább ne tudnám, hogy ha valaki nem a szemembe néz, mikor hozzám beszél, ott már van valami turpisság.
- Jól van, örülök neki, ha legalább kicsit jól érezted magad.
Elbeszélünk kicsit egymás mellett, de ez belefér a kis titkolózásba, amit már olvashattál előző hozzászólásomban is.
Ha haza ismegyek az ünnepekre minden bizonnyal nem az egész szünetre...Az meg, hogy kivel is megyek még a jövő zenéje.
- Úgy tervezem, hogy az nnep előtt elmegyek a szüleimhez, de az ünnepeket itt töltöm. Bár még ez nem biztos. Úgyhogy motorozhatunk, de inkább majd lejövünk ide a városba, vagy nem is tudom, majd keresünk egy aránlag biztonságos helyet.
Az a bozontos haj nem hagyja, hogy ne kócoljam még jobban össze, miután viszonzon a sete-suta ölelést. Jelezve ezzel, hogy én is furának tartom, de ez van.
Elképzelem egy pillanara, ahogy a házam tetején sepreget a hosszú kabátjában, s hasra esik az aljában. Mikor erre gondolok elfog a nevetés, de egy szót sem szólok, csak kuncogok. Az meg, hogy egy nehéz bakancsot nézeget megnt elég érdekes, nem is beszélve a prosztatájáról. Azt sem tudja még, hogy hol is van neki olyan. Mármint remélhetőleg csak köülbelül 60-70 évesen fogja érezni annak helyét először fájdalmasan. Na jó...urulógiai témákba ne menjünk negyon bele. Az nem az én asztalom. Bár más sem, de ez végképp nem.
- Nem lesz Ed, egyenlőre még nem. Téli cipőt meg még vehetünk később is. Majd valami csizmát.
A pakkokkal együtt a pénztárhoz sétálunk, fizetünk, majd reklamáció nélkül lelépünk, s az ajtón kilépve térek vissza a hajának kibocolgatásához. Mármint a hajával kapcsolatos téma fejtegetéséhez. Szóval érted remélem. Na meg az enyémhez. Na ebbe kezdek belegabalyodni.
- Miért? Talán nem tetszenék kopaszon? Egy baj van ezzel, nincsennek előítéleteim senkivel szemben. Na jó, rossz ötlet volt, a hajunk marad olyan amilyen. Viszont éhes vagyok, menjünk át a cukrászdába!

-Nem, nem, az az igazság, hogy én nagyon jól érzem magam. *Pillant a mennyezetről egyenesen Tayler szemébe.*
-Ha tudta volna, hogy milyen voltam a történtek után, két évig, akkor maga is így gondolná. De, komolyan. Itt van maga, egyszerűen...ez rengeteget jelent nekem...a többiek pedig legalább emberek és valahol az is nagy dolog, hogy elhívnak...szórakozni, amikor undok vagyok mindenkivel. *Jól érzi ő magát, bár a boldog kicsit erős szó lenne ennek az állapotnak a leírására. Ami pedig azt az éjszakát illeti...valamit Ed önmagának sem mer bevallani, vagy felvállani, sőt mindig nagyon ideges lesz a gondolattól...Erről meg aztán téyleg nem mer beszélni senkinek, nem is biztos benne, hogy igaz, sőt nagyon reméli, hogy nem az...De Owain talán észrevette...egy percre meg is fordul a fejében, hogy látja, hogy van valami, de ő nem mondja, ezért mérges rá...valahogy orvosolnia kéne helyzetet, nagyon nem szeretné, ha a férfi megint olyan hideg lenne vele, márpedig ezt fogja kapni, senki nem fog neki könyörögni, ezt is tudja jól. Mély, hörgésszerű sóhaj után kicsit közelebb lép a férfihoz.*
-Csak azon gondolkodtam...szóval, hogy ugye nem vagyok lányos? A kinézetem, csak gyerekes...képzelje azt mondták olyan vagyok, mint egy tíz éves. *Dörmögi árnyalatnyival sötétebb tónussal. Különen Owain mellett lehet tényleg olyan, de kortátsai mellett azért neeem.*
-De a viselkedésem, meg semmi, ugye? De, mondja meg nyugodtan, ha igen, szeretném az igazat hallani.
*Kissé elbíbelődik a cipőkkel közben, a karácsonyra is rejtett mélabúval reagál, annak örül csak, hogy neki jó lesz egy kicsit meglátogatni a családját.*
-Persze, menjen, úgyis régen látta őket. *Úgy tesz, mintha nem izgatná, hogy mindenki hazamegy, ő meg itt marad a kastélyban egyedül. Legfeljebb majd átalussza, szeret egyedül lenni, küzd az ellen, hogy ez zavarja. Annyira tulajdonképpen nem is...sok mindent csinálhat a szünetben...az alváson és evésen kívül is, elvégre azt sem tiltotta meg neki a férfi, hogy egyedül is elejöjjön ide motorozni. Vele meg majd szépen, lassan, biztonságosan, erre is csak bólogat, miközben kisétálnak. A csizmát majd már megveszi ő, biztos kap karácsonyra pénzt Lyonséktól...lehet lehetne velük egy kicsit elnézőbb, mondjuk legalább karácsonykor...a gondolatra, haragosan összevonja szemöldökét és elteszi egy dobozba a nem szabad erre gondolni tárgyak sokasága közé.*
-Kopaszon? *Pillant Taylerre, leplezetlen kis kaján félvigyorral szája szegletében. Még sosem gondolkodott ezen...*
-Szerintem meglehetősen hülyén nézne ki, vagyis nem illene, dehát nekem aztán mindegy, nem nekem kell tetszenie, én akkor is szeretném, ha leprás lenne, vagy mittudom én...bármilyen. Aha, rossz ötlet *helyesel vigyorogva, miközben megindul Tayler után a cukrászda felé.*
-Mivel érdemeltem ki, hogy még sütizni is meghív? Ajh, ennek életfogytiglanig tartó levél sepregetés lesz a vége...a hosszú kabátban. *Viccelget, de közben tényleg azt érzi, el van kényeztetve. Nem mintha ez baj lenne, ő is éhes, mint mindig.*