Bűbájtan terem

Silens félénken várja a fejleményeket.Aztán a tanár elkezdi az igazi órát.A másoló varázslatot(legalábbis Silens így nevezte el),és egy kicsit a zsupszkulcs készítésével foglalkoznak.Persze csak elméletbe.Legalábbis Silens szerint.Persze ennek a két hasznos varázslatnak nagyon örül.
Az első varázslatot a tanár felírja a táblára és bemutatja(...a pálcamozdulatát).Ezt követően kiosztja a feladatot(hogy gyakoroljanak).Silens egy percet se habozik,előrántja pálcáját és a bűbájtan könyvét majd belekezd.Rápöccint a könyvre és közben kimondja a varázslat első felét.Majd húzni kezdi felfelé és hirtelen a könyv mellé pöccint.Ez közben kimondja a varázslat másik felét is.És így:
-Genero venus!-mondja majd a könyv elsőre megkettőződik.~Hű-ha,elsőre!És most már két BBT tankönyvem van!~mondja szórakozottan.Majd a tanár felé fordul és nézi,hogy boldogulnak a többiek.

*Miután végez, csak figyeli a többieket. Hamar letelik az a pár perc és mikor már mindenki készen van a tanár is belekezd az új anyagba. Nem kell csalódnia a feketeségnek, itt megint hasznos dolgokról fognak tanulni.*
~ Király, akkor ezentúl csak csinálok egy másolatot arról a könyvről, ami kell és nem kell rá pénzt költenem...Bár feltételezem a könyvtári és bolti könyveket védi egy bűbáj ez ellen. ~
*Még végig sem tudja igazán gondolni, mi mindenre használná az első bűbájt, már fel is szólítja a tanár, és a véleményére kíváncsi. Pár pillanatig gondolkodik, de végül arra jut, hogy nagy hülyeséget nem mondhat, ha elmondja, ami pár másodperccel korábban a fejében járt.*
- Szerintem nekünk diákoknak több szempontból is hasznos. Pédául, ha hiányzunk, mostantól nem kell órákig másolni egyszerűen csak készítünk egy másolatot valamelyik társunk jegyzetéről. Vagy ha szükségünk van egy könyvre a könyvtárból de az nem kölcsönözhető akkor arról is készíthetünk másolatot. Bár gondolom a könyvtári könyvek védve vannak, hogy ne lehessen őket másolni. Pedig jó lenne.
~De még milyen jó...Csinálnék másolatot szinte mindenről~
*Teszi hozzá magában, majd egy pillanattal később kiegészíti az eddigieket.*
- Ezen kívül itt az iskolában, ha például valamilyen eszközre van szükségünk elég belőle egyet venni aztán azt lemásoljuk annyi példányban hogy mindenkinek legyen. Így könnyebb lehet a dolgozatokat is előállítani. *Szemeivel a tanári asztalon heverő dolgozatokra pillant.* - Ezenkívül szerintem szerződés kötésekkor is hasznos lehet.
*Hirtelen ennyi, ami eszébe jut. Nem túl sok, de majd megkérdez mást is a tanár, hogy mivel egészítenék ki. A kategorizálás jóval egyszerűbb lenne... Mindegy, Kumiko megtette, amit tudott ő mostantól csak ül és jegyzetel. Remélhetőleg nem kell többet beszélnie. Meghallgatja a többieket és mindent lejegyzetel. A pálcamozdulatra és a varázsigére különösen odafigyel. Amikor utasítást kapnak rá előveszi a pálcáját.
Először a jegyzetfüzetére bök, majd kicsit felhúzza a pálcát és a füzet mellé mutat. Közben pedig kimondja a varázsigét is.*
- Genero venus!
*Halkan de határozottan ejti ki a szavakat és a jegyzetfüzet mocorgása azt súgja neki, hamarosan két példánnyal büszkélkedhet. Tényleg meg is jelenik a másolat és Kumiko elégedetten teszi le egy pillanatra a pálcáját.*
~Mi van akkor ha balra pöccintek a végén és nem jobbra? ~
*A gondolatot hamarosan tett követi. Ezúttal a pennájával kísérletezik. A különbség szemmel látható. Az új penna a régi bal oldalán jelenik meg, nem a jobbon, mint az előbb a könyvnél.
Új tapasztalatai rögtön lejegyzi, majd felteszi a kérdést, ami a leginkább foglalkoztatja.*
- Tanár úr! Ugye jól gondolom, hogy a könyvtári könyvek és a különböző boltok termékei védve vannak a a Genero venus-tól? Meg fogjuk mi is tanulni azt a bűbájt, amivel megvédhetjük a dolgainkat a másolástól?
*Hiába, nem szeretné, ha bárki bármikor lemásolná mondjuk a jegyzeteit... Persze vannak sokkal fontosabb dolgai is, de arra nem is mer gondolni, mi lenne akkor, ha valaki azokat másolná le. Így figyelmesen várja a tanár válaszát, és reméli, meg fogják tanulni az ellenbűbájt. Ha nem akkor kénytelen lesz újra a könyvtárba menni.*
~ Bár, ha jobban belegondolok nem is lenne olyan rossz...Talán összefutnék valakivel...~

*Hosszú, unalommal töltött percek után végre elkezdődik az óra. Érdekes, ha ő meg tudta csinálni a feladatot új diák létére, egyesek miért nem. Első padból jól látszik az üres dolgozatlap.
Felcsapja jegyzetfüzetét, hátha írni kell az órán, amúgy figyel és fülel mit mond a tanár. Neki minden újdonság, ez az első órája, most találkozik először bűbájokkal, kivéve mikor látta társait varázsolni. Ő is próbálta korábban, kevesebb sikerrel. Nem tehet róla, sokat kell pótolnia, de meglesz, ebben biztos. Az akaratereje nagyon nagy és nem hagyja magát elnyomni. Figyeli mi kerül fel a táblára. Érti, miről van szó, a varázsige viszont új többek közt ezért sem villanyozza fel a tudat, hogy ki van pécézve és válaszolnia kell a feltett kérdésre. Annyi könnyítés van a feladatban, hogy elég a józan eszét használnia és kilogikázni. Látni még sose látta, hogyan működik, elképzelései vannak csupán. Megvárja kartársa válaszát, majd ő is nyilatkozik, szerinte hogy és mint van.*
~Osztályozzam...hm...~ -Nehézségi fokát tekintve talán a közepes varázslatok közzé sorolnám. Nehéznek biztos nem nehéz, máskülönben nem elsőben vennénk és enyhének sem mondanám. Gondolom nagyobb tárgyak lemásolására is használható, nem csak kicsikre. Határidejét tekintve pedig... *Hosszabban nézi a tanárt. Vörös szemöldöke picit feljebb mozdul, alsó ajka pedig oldalirányba. Ez jó kérdés.*
-Nem hiszem, hogy végleges lenne. A másolatot ha jól tudom nem lehet használni, mármint megtévesztés, hamis. Akkor mi értelme van hosszabb ideig meghagyni? Én időlegesnek mondanám, vagy ha van hozzá egy varázsige, ami megszünteti, akkor pedig végleges. *A kettő közt vacilál, mindjárt megtudja mi a helyes válasz.
Az idő haladtával, elő kell szednie pálcáját. Feladat van, pennája kerül elő, nincs más, amin alkalmazni tudná. Rábök a tárgyra, kimondja a varázsigét, de nem történik semmi. Ujjait rászorítja fenyőpálcájára és úgy böki meg a pennát, mintha át akarná szúrni.* -Mondom Genero venus! *Sziszegi. Ismét semmi. Ránéz a tanárra, de nem szólal meg, megpróbálja még egyszer. Egy szusszanás, majd pálca kézbe, rábök a tárgyra kicsit feljebb húzza pálcája végét, végül a penna mellé pöccint vele.* -Genero venus! *A penna ketté válik, de nem teljesen. Egy ideig csak pislog, majd felnevet és felemeli a tárgyat, hogy körbeforgatva megnézze.*

*Dolgozatírás után a helyén ülve várta, hogy elkezdődjön az óra, közben bámult ki a fejéből és hallgatta a többiek pennájának sercegését. Mikor letelt az idő és be kellett adni a dolgozatot, a tanár hamar elkezdte az új anyag tanítását. Az első varázsige hamar felkerül a táblára, majd a professzor úr be is mutatja. Arwen ami a táblán van azt belevési a füzetébe, majd figyeli a bemutatást.*
~Ez egyszerű lehet, bár ami könnyűnek látszik nem biztos, hogy az.~
*Ezzel a gondolatmenettel játszik, majd mikor Thierry professzor felszólít néhány ember, Arwen megkönnyebbülve fújja ki a levegőt. Még nem kezdte el a feladatot, amit adtak neki, inkább megvárta diáktársai elképzelését, majd azt is leírva kezdett neki a feladatnak.*
~Na, oké, most megtudom, hogy könnyű vagy nehéz. És akkor most mit változtassak át, a rajzfüzetem biztos nem fogom….Hmmm….~
*Elgondolkozva azon, hogy mit másoljon le, kezébe akad egy papír zsebkendő és azzal kezd el játszani. Nem kellett sokat várni, míg Arwen rájött, hogy talán nem ennek jött el az ideje, így eltette, majd az előtte lévő jegyzetfüzetet kezdte el nézni. Ha elrontja, akkor így járt és tanulhat a könyvből. Elővette a pálcáját és neki látott. Rábökött a füzetére, majd kicsit felfelé húzta és a füzete mellé pöccintett egyet, közben kimondta a varázsigét.*
- Genero venus!
*Halkan mondta, majd a füzet elkezdett mocorogni és kettő lett belőle. Nagy mosoly lett az arcán mikor látta, hogy semmi baja a füzetének, sőt lett belőle egy másik is.*
~Király, majd ha valaki nem néz oda lemásolom a jegyzeteit.~
*Mosolygott még egy kicsit, majd nézte a többiek próbálkozását.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Szeretette volna egyből megtuni a dolgozata eredményét, de úgy tűnik a proffesszornak nem ez a legfontosabb. Azonban az érdeklődését felkelltette az elhangzott tananyag, mely a mai órára szól.
~Megduplázunk valamit? Ez érdekes..Nem hinném, hogy végleges lenne a varázslat. Hisz akkor mindenki visszaélne vele. Mindeki mindenből csak egyet venne.~
Előveszi pálcáját és gondolkodik mit is kellene megkettőznie. A hajpátja mellett dönt, amit előkeres zsebéből. Maga elé teszi az asztalra, és rábök egyet, majd húzni kezdi fel a pálca végét, s a pánt alatti részre koppint.
-Genero venus!
A varázsszó egyértelműen, félre nem érthetően hangzik el Kriszty szájából. Kisebb mocorgás, mozgolódás után a kék hajpánt megduplázódik. Elgondolkodva nézi a második pántot.
-Tanár Úr! Mi történik akkor, ha a másolatot akarom másolni?
Még szinte be sem fejezi a kérdést, már hozzá is kezd. Koppintás a másolatra, húzó mozdulat, kopp a másolat mellé.
-Genero venus!
Megjelenik egy újabb pánt, csakhogy ez nem sötétkék, mint az első, hanem világos kék, mint a lány haja.
~Most elrontottam a varázslatot, vagy nem is lehet másolni a másolatot?~
Kérdő szemekkel néz az okítójukra, várva, hogy megtudja mi is történt az imént.

*A dolgozat megírása után a helyén ülve figyeli, ahogyan végül mindenki kiviszi a pergamenjét. Aztán a tanár felül az asztal szélére, és utánozhatatlan stílusával belevág az órába. Maga elé húzza pergamenjét, a pennát a tintába mártja, és gyorsan jegyzetelni kezd, hogy nehogy valami fontos is kimaradjon. A tanár kérdés sorozatából így első körre megint kimarad, csak úgy mint múltkor, amit ha őszinte akar lenni, nem is nagyon bánt. Ő csak halkan szeret brillírozni, annyira nem vágyik a rivaldafénybe. Amúgy sem szereti, ha sok szem rászegeződik. Akkor zavarban érzi magát.
Kumiko válaszából is lejegyzetel pár hasznos dolgot, majd a pennát óvatosan letéve, hogy ne tintázzon vele össze semmit, a kezébe veszi pálcáját. Még egyszer a jegyzetre pillant, biztos, ami biztos, megnézi, hogy jól emlékszik e a pálcamozdulatra. Megköszörüli kicsit torkát, és a pennájára mutat pálcájával. Elkezdi felfelé húzni, majd a jobbra pöccint egyet.*
- Genero venus! - egy pillanatra úgy néz ki, mintha mocorogna az ő pennája is, csak úgy, mint az előbb a tanár úr könyve, de nem történik semmi. Bosszúsan sóhajt egyet. - Koncentrálj - motyogja magának. Vesz pár mély lélegzetet, majd elvégzi az előbbi mozdulatot, ezúttal sokkal jobban odafigyelve. - Genero venus! - a penna ismét furán viselkedik, majd széles mosollyal konstatálja, hogy ha akar, akkor tud, mert már két penna fekszik az asztalán.
*Elégedetten dől hátra, és a tanárt figyeli, azoknak a kérdéseknek a válaszaira, amiket a lányok feltettek, ő is kíváncsi.*

*Amelie megjelenésére, ajkaira egy széles mosoly szökik. Természetes nincs ellenére az, hogy a lány leüljön mellé, és a csókot is örömmel fogadja. Aztán a tanár is megérkezik. Nagyot néz arra az egy szóra, hogy dolgozat. De mit tud tenni, előtte vannak a kérdések, hát valamit ráír, legrosszabb esetben, kijavítja. Miután az utolsó pontot is leírta a pergamenre, feláll és kiviszi a tanárnak. Visszafelé séta alatt próbál nem állva elaludni. Az elmúlt napokban ez a legújabb, mindig álmos, bár lehet, hogy a terem magassága, és az abból következő oxigén szint összeegyezésre lehet fogni a dolgot. Leül a helyére, vagyis Amelie mellé, majd kinyitja a füzetét, és leírja az óra lényegét: „Klónozás: Genero venus (tárgyakra)” Továbbiakban fejét a padra hajtja, és úgy hallgatja meg a válaszokat. Összeszedi magát, amikor közli a tanár, hogy most ideje lenne gyakorolni, majd a pálca helyett a tollat veszi fel, és hadarja el a varázsigét a pálcára mutatva.*
-Genero venus!- *Természetesen nem történik semmi, pedig még a mozdulata is jó volt, amit a tollal megtett. Aztán kicsit elgondolkozva megvakarja a tarkóját.*
~Jól van, jól van. Most keltem fel.~ *És ilyenkor nem, hogy kettőig nem lát, még meg sem tudja különböztetni a tárgyakat. Kicseréli a pálca, és a toll helyzetét, majd a pálcával a tollra mutat, kicsit felhúzza, majd pöcc a toll mellé.*
-Genero venus!- *Ami kicsit megmozdul, de azon kívül, hogy átfordul a csipesz a toll másik oldalára, semmi más nem történt. Megtörölve a szemét, újra megteszi a mozdulatait.*
-Genero venus!- *Amire már láthatóan jobb mozgást végez a toll, és nem is kell sokat várnia, máris kettéválik a két toll. Nézegeti a tollat, aztán úgy, ahogy összerak magában egy kérdést, és felemeli a kezét, és várja, hogy a tanár felszólítsa. Amint ez megtörténik először is bemutatkozik.*
-Köszönöm. Először is Raphael Wyld, Pugnax. A kérdésem pedig az lenne, hogy, ha valami olyat másolunk le, mint például a… Tinta tartó üveg. Akkor csak maga az üveg másolódik le, vagy a benne lévő tinta is? Értem ezt különböző tárolókra is, hogy a benne lévő dolog is másolódik, vagy csak a tartó?- *Valahogy csak elmagyarázza a kérdését, egy példával, és reméli, hogy annak ellenére, mint amennyire kómás nem kérdezett nagy hülyeséget.*

*Valahogy a vörös reményei most nem fognak teljesülni, hogy a dolgozat leadása és megfirkantása után ne kelljen itt időznie. Na jó, végtére órára jött, de ha doga van, akkor minek még óra is, gondolja szertelenül. Mindegy, helyéről nem moccan, csak ül, mint valami cövek a helyén és kíváncsisága miatt füleit "hegyezi", hogy megtudja mi földi jót fognak itt elvégezni. A mozdulatok sokaságát követve szép, lassított mozdulattal emeli ki helyéről pennáját és pergamenjét, de inkább fejet támasztva hallgatja az érdekes beszámolót és valami játszi sunyiság csillog fel szemében. TAlán végre kérdése megoldottá válik ezzel a hasznos és ismert bűbájjal. Már szíve szerint dörzsölné össze mancsait, hogy tudassa bölcs döntés ezt tanítani, de inkább csak ujjait támasztva figyel tovább.
Szerencsére neki most nem kell beszélnie, amúgy is csak azt jegyzeteli le, amire látja, hogy a tanerő is rábólintást végez, miszerint a mondottak helyes lábakon állnak. Mikor végre a beszédek be vannak végeztetve előbb figyelgeti a kezdeti próbálkozásokat, majd szemezve pálcájával maga elé kapja, kezei közé és emlékezve a mondottakra szemeit egy pillanatra lehunyja. A memória tökéletes és ajkain apró mosoly kíséretében kezdi el felfelé húzni a pálcát a penna fölött és végül egy jobbra pöccintést is megejt*
- Genero venus! - *a szavakkal inkább magát ajándékozza meg és közvetlen környezetét, majd erős pislogással olybá tűnik, hogy itt semmi se történik, legalábbis kis ingáson kívül. Szidja is magát, de újrapórbálkozni nem árt. Előbbi pálcavégzés és újra varázsige mormolás.*
- Genero venus! - *most már mintha erősebbre sikeredett volna az elmebeli koncentráció, de így se tökélyezheti magát, mert két toll helyett, csak két és felet lát. Na ezt jól összehozta...
De most azért várja a kritikát, hogy mi nem volt jó, mert nem szereti, ha valami nem sikerül. Szűri és koptatja édes fogait a száján belül, így marcangolva önnön magát. Közben pedig kíváncsi a feltett kérdések válaszair[b]a, hiszen abból ő is tanulhat.*

Az asztal szélén ülve várja a válaszokat a kérdéseket, és nézi, hogy ki hogyan végzi el a varázslatot. Kumiko válaszát hallva tekergeti a fejét. Mondjuk Thierry azt szereti, ha a diákok önállóan gondolkodnak, és saját maguk jönnek rá a varázslatok hatásaira, előnyére, hátrányára. Azt is tudja, hogy olykor kell némi rávezetés, és csak utána jöhet a heuréka élmény. Mindenkit végighallgat, Blaze válaszánál nagyot bólint.
- Úgy hiszen, Miss Rockefeller megválaszolta a kérdések egy részét. A másolás lényegében egy illuzió. Nem valós, nem eredeti. - kezd bele a magyarázatba, majd lassú léptekkel megindul a diákok között. - Tehát, ha nem eredeti, akkor nem is hordozhatja magában azokat a tulajdonságokat, mint amiről azt lemásolták. Gondoljanak csak bele. Ha olyan könnyedén lehetne másolatokat készíteni, melyek ugyanolyanok lennének mint az eredetiek, akkor minden bizonnyal megszűnne a varázslótársadalomban a szegénység, vagy éppen megnőne a bűnözés, és még csak nem is tudnánk róla. Nem lenne szükség kalmárokra. És hát... - visszaér asztalához, kezét zsebreteszi, és lassan visszafordul a diákok felé - ... rám nézve sem túl hízelgő Miss Kumiko kijelentése. Azt gondolják, hogy tanítanék olyan bűbájt, amivel megkönnyíthetem diákéveiket? - egy ferde mosoly is megjelenik a száján. - És természetesen mind a bolti, mind a könyvtári könyveket - Kumiko felé fordul - védik ez ellen a bűbáj ellen. De aki esetleg saját könyvét másolta le, nyissa csak ki, hogy mit talál benne! próbáljanak meg írni a lemásolt pennával! Miss Kumiko a hallottak ismeretében megválaszolná ismét a kérdésemet? - Majd hirtelen Raphael felé fordul - És Mr. Wyld azt mondom próbálja ki, és nézze meg maga, hogy mit talál a tintatartóban!
Buzdítja a diákokat valami cselekvés félére is, és ne csak kérdezgetésre. Míg ő visszaül asztalához, mindezeket meg is tehetik.
- Miss Thulile összegezné az elhangzottakat? Kíváncsi lennék, hogy Ön mikor használná ezt a bűbájt. Miss Arwen pedig elmesélhetné, hogy milyen hátrányai vannak ennek a bűbájnak. Mr. Doredumble és Miss Blackkat dugják össze a fejüket, és mondják el többieknek, hogy mire jutottak, mikor a másolatnak a másolatát akarták elvégezni.
Hátradől kényelmesen székébe, és egy elégedett mosollyal nézi a diákságot, várja a válaszokat.
- Kérdés van?

~Soha ne mondd, hogy soha...Tévedni emberi dolog...Mi az hogy nem működik?...Miért jó ez az egész akkor?~
*Kumiko fejében egymást érik a gondolatok, ahogy meghallja nem jó, amit mondott. A fejét a tanár első megjegyzése után lehajtja, a kezei ökölbe szorulnak, így próbálja leplezni a kétségbeesést, ami lejátszódik benne. Legszívesebben most azonnal felpattana és kiugrana toronyból, de nem teheti. Makacssága arra ösztökéli, hogy bebizonyítsa nem hülye.*
~Mellesleg taníthatnál olyat, ami megkönnyíti az életünket. Valamit, ami hasznos.~
*Fintorodik el, ahogy eljut a fülébe a tanár csípős megjegyzése. Újra vonzóvá válik az ablakon való távozás gondolata, de mégsem teszi. Egy dolog foglalkoztatja, hogy mi terelte el a figyelmét, hogy rossz választ adott.*
~Mégis mi a franc van velem? Hova tettem az előbb az eszem? Hisz olvastam is erről... De hol?~
*A kétségbeesés csak fokozódik, de összeszedi magát és a kezébe veszi a másolt pennát, hogy kipróbálja. Igaz tudja, hogy nem fog működni, de a tanár kérte, hogy próbálják ki hát akkor kipróbálja. Legalább azt nem mondhatják, hogy nem teszi meg, amit kérnek tőle. Az íróeszköz természetesen nem működik. Az újra feltett kérdés rosszul érinti.*
~Mégis mit mondhatnék ezek után? Tiszta ciki...De ne hívjál már Miss Kumikonak! A Midorikawa a vezeték nevem!~
*Máskor valószínüleg nem zavarná, ha nem úgy szólítják fel, ahogy kéne. Most azonban zavarja, hogy a tanár nem képes felgoni, hogy ő japán és náluk fordítva írják a neveket, mint Angliában.
Gondolkodik, és reméli hogy az idő megáll egy kicsit, hogy ő most végre jól válaszolhasson. Hiszen akkor javíthat valamit az önbecsülésén. A többiek nem érdeklik. Az zavarja, hogy figyelmetlen volt és hibázott. Az új válasza már sokkal megfontoltabb lesz. Vagyis inkább őszinte, mivel nem nagyon tudja elképzelni mire használható így a bűbáj. A könyvben, amit olvasott, biztos volt rá utalás, de talán a korábban vétett hiba miatt, képtelen rá visszemlékezni. Még mindig lehajtott fejjel a balkezét a padalatt ismét ökölbe szorítva szólal meg.*
- Ha a másolat csak illúzió, akkor, ahogy azt Miss Rockefeller is mondta megtévesztésre használható. Jelenleg nincs más ötletem.
*A hangja nem remeg meg, nem hallatszik benne sem az idegesség, sem a kétségbeesés. Pont olyan tiszta és érthető minden szava, mint máskor. A különbség az, hogy ennek a válasznak most semmi tartalma nincs, mindössze talán annyi, hogy ő sem mindenttudó. Ezt persze rossz beimerni magának. De ugyanekkor megszületik benne az elhatározás, hogy ezentúl sokkal jobban fog figyelni, és többet fog tanulni.
A többiek válaszát hallgatva szépen lassan megnyugszik. Az igazi pennájával jegyzetelni kezd és nagyon reméli, hogy hamar vége lesz az órának. Akkor visszamenekülhet az alagsori szobájába, hogy újra gondolja, mi okozza benne a zavart.*
~Remélem a dolgozatban nem írtam hasonló baromságokat... De nem az nem lehet. Többször is átnéztem...~

A tanár szavaira figyelve jegyzeteli, amit mond. Mikor meghallja, hogy Kumiko-nak a válasza nem jó, az egyik szemöldökét felhúzza, és úgy figyeli a kritikát. Mikor a tanár úr belekezd a kérdezgetődésbe, Arwen lejjebb csúszik a széken hátha nem veszik észre, de ez a terve sem jött be, mint egyik órán sem szokott.
~De mért én? Hát ezt nem hiszem el, esküszöm, elásom magam, hogy ne vegyenek észre.~
*Zsörtölődik magában, majd végig gondolva a kérdést válaszol rá.*
- Hát, mivel a bűbájjal csak másolni tudunk és a tárgyak másolata nem kapja meg az eredetiek tulajdonságát, így megtévesztésre tökéletesek, de amúgy használhatatlanok a másolt tárgyak.
*Mikor befejezte mondani valóját, nagy mosollyal ült a helyén és hallgatta tovább az órát.*
~Nagyon jó, ez is letudva, remélem nem fog még egy kérdéssel megtámadni.~

*Természetese, hogy még mindig magát marcangolja és nem elégedett a kivitelezett művel. Igen, teljes elkeseredést jelent nála, hogy nem tudta úgy kivitelezni ezt a könnyűnek ígérkező feladatot, mint kellett volna. Lábai idegesen topognak odalent a pad alatt, de még ez sem segít neki abban, hogy megússza a válasz feleletet. Pedig tisztára olyan, mintha az agyát kiszívták volna, és akkor még elvárják, hogy tudjon valamit felelni. Igazán csodás, és percekig idegesen rángatja ajkait, majd egy csak általa hallott levegőt fúj ki, mielőtt szerinte elmondaná a nem tökéletes választ.*
- Tehát itt van ez a Genero vesus bűbáj, amivel másolatokat tudunk készíteni. Azonban az eredeti másolata nem ugyanazt adja vissza, mint amit remélünk. Mégis szerintem olykor a másolattal is érdemes prbóálkozni megtévesztés céljából, ha így akarjuk elkerülni az esetleges veszélyforrást. Persze bizonyára számtalan másra is lehet alkalmazni, de véleményem szerint ez az egyik legfontosabb dolog. - *hát igen, azt már inkább nem teszi hozzá, hogy tökéletes leckemásolat gyors kivitelezésre vagy mások megzsarolgatása után jegyzetkopizásra. Ő tuti egyelőre erre használná, bár a gondolata felvetődik benne, hogy vajon milyen lehetne még egy példány ebből a testből, amiben él. De inkább elhessegeti a hülyeséget, és áthatóan bámul vörös szemeivel. Nagyon szeretne már innen meglépni és a zaklatások elől, de úgy látszik a tanárok nem csípik ezt a némán elüldögél stílust. Sajnos...*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyel a tanárra, s jegyzeteli annak szavait. Persze csak a lényeget, mert minden egyes mondatot leírni itt felesleges. Például nem írja végig azt, hogy valósínűleg nincs a tintatartóban semmi, és a másolt könyv lapjai is üresek, ha egyáltalán ki lehet nyitni. Új feladatot kapva Silenst tekintetét keresi saját kéklő tekintetével. Mivel padján már három hajpánt is sorakozik, és nem akar egyenlőre a másolatokhoz hozzányúlni közelebb hívja a fiút, hogy együtt állapítsák meg, mit ér a másolat másolata.
-Ide ülsz mellém Silens?
Ha már a srác közelebb ül megfogja az első másolatot, ami teljesen olyan, mint az eredeti, ránézésre, azonban Kriszty szét akarja nyitji az összehajtott anyagot, hogy felpróbálja, de mintha össze lenne varrva. A második másolat már ránézésre is feltűnő, hogy más színű. Mikor a lány fel akarja emeli eltűnik, Mintha ott sem lett volna. Felhúzott szemöldökkel nézi a helyét, majd a fiúra néz.
-Na ehhez mit szólsz?
Mikor végeztek pár mondtattal beszámol a tanár úrnak a tapasztaltakról.
-Meggyőződtünk róla azt hiszem, hogy a másolatot másolni teljesen felesleges, mert eredménytelen a munkánk. Látszólag ugyan megjelenik egy tárgy, ami még valamelyest hasonlít is az eredetire, de ha hozzáérünk eltűnik.
A fiúra néz, hogy szeretne-e még valamit hozzáfűzni, majd miután ő is elmondja tapasztalatait együtt várják az "ítéletet".

//bocsi, most jutottam el idáig, úgyhogy még az előző kör is benne van :/ //

Dolgozatával a többiekhez képest viszonylag későn végez, de még így is pont időben. Ideje javításra, átnézésre nem maradt, de nincs is rá túlságosan nagy szüksége, tehát teljesen mindegy. A dolgozata a tanár asztalára lebeg, ő pedig táskájába nyúl, és elővesz egy üres lapot. Szórakozottan firkálgat rá pennájával, kissé kábán, de azért követi a tanár mondanivalóját. A "Hippolytá"-ra azért felkapja a fejét, és idegesen kapkodja egyszer-kétszer jobbra-balra. Pár pillanatra megáll benne az ütő, de szerencséjére van ideje magához térni, mert még előtte is voltak felelők. Másoló bűbáj, hmm... Amikor rákerül a sor, ő hadarva megosztja gondolatmenetét a többiekkel.
- Persze, ahogy már az előttem szólók elmondták, nagyon sok esetben lehet hasznos ez a bűbáj. Viszont vannak olyan esetek is, amiknél valaki visszájára lehet ezt fordítani. Példának okáért könnyen lehet így hamisítani dolgokat, ezzel átverni embereket. Híres festményeket sokszorozhatunk meg, és adhatunk el, vagy egyszerűbb példának csak egy egyszerű varázslattal lemásoljuk ismerősünk háziját óra előtt, habár itt a túlságosan nagy hasonlóság hátránya is lehet.
- De visszatérve a festményekre. Ha egy-egy ilyen nagyon híres, világszerte ismert tárgyat lemásolnak, a fekete piacon biztosan akad rá olyan idióta vevő, aki képes megvenni. Nem tudom miként és hogyan, de valahogy biztosan meg lehet állapítani ezekről a varázsolt tárgyakról is, hogy másolatok. Ugye, tanár úr? Van rá lehetőség?
A továbbiakban csak félhangosan mormog, miszerint "muszáj lennie, mert az ilyen nyomoronc kis hamisítókat ki kell tudni szűrni a normális, átlagos emberek közül valamilyen módon". Meghallgatja a Thierry tanár úr válaszát is, és elmosolyodik. Persze, a pénz kimaradt... Milyen világ lenne az, ahol csak úgy lemásolhatnád a pénzt! Kaotikus. Picit elkalandozott a kérdéstől, de ettől függetlenül próbálja megint felvenni az óra menetét, és követni az eseményeket. Raphael tintatartóját nézi egy darabig, aztán megrezzen, és munkához lát ő is. Lejegyzetel pár dolgot a papírjára, aztán ő is varázsláshoz lát. Hosszú, fehér ujjai kecsesen pálcája köré fonódnak, majd egy finom mozdulattal rábök az előtte lévő pennára. Egy kicsit ránt felfelé a pálcájával, majd mintha képzeletben elhúzná az írószerszámát, az asztalon lévő üres helyre bök.
- Genero Venus. - A fehér tollból most már kettő virít az asztalon. Vidáman elmosolyodik, "hiszen ez nem is olyan nehéz, de milyen látványos!" gondolatokkal a fejében. Gyorsan körbenéz, de úgy tűnik, a többiek már végeztek, és megint egy lépéssel hátrébb jár. Gyorsan megint tintájához nyúl, és pár fontosabb dolgot, gondolatmenetet ír fel a papírjára.

*Végül is a kérdésére nem kapott konkrét választ így hát rajta áll a dolog. Az előbb lemásolt tollát veszi a kezébe. Először az eredetivel firkál pár vonalat a füzetébe. Mint az eddigiekhez mérten, most is remekül működik, fog a tintája is. Most jöhet a másolat, ugyanúgy működik a rugó, mint az eredetinél, de most jöhet az írás teszt. Nem fog a toll, kicsit erősebben rányomja, még mindig semmi. Első megállapítása szerint nem működik, de most jöjjön a szétszerelés. Letekeri a toll alsó részét, majd félreteszi a rugót, és kiszedi belőle a toll betétet. Hát semmi sincs benne. Nagyot sóhajtva lerakja a toll betétet, de nem szereli újból össze a tollát. Inkább felemeli a kezét, majd amikor engedélyt kap, válaszol is.*
-Nos, személyes tapasztalatom szerint, a tinta nem másolódott át, csak az azt tartó toll betét, vagy tartó.- *Felemeli az említett tárgyat, hogy megmutassa tényleg nincs benne semmi sem. Kár pedig, nem lett volna rossz, ha át tudja másolni, mivel már kezd fogyóban lenni, amit használ. Nehezen, de majd átszokik a pennára, és a tintára is. Bár annak keserves nyögés lesz a vége, mivel nem rajong érte, és valószínűleg a penna toll részét is szépen le fogja nyírni, de hát nincs mit tenni. A továbbiakban hátradőlve hallgatja a többi diákot, és várja, hogy mit fognak még venni az órán.*

//Sry, nem tudtam írni, csak most//

*Egyik keze a padon fekszik, másikkal állát támasztja meg, úgy hallgatja végig az értékeléseket. Nem lepi meg, hogy keveset hibázott. Noha vele is előfordul, emberi lény, de ő máshogy fogja fel és éli át. Bevallani, azt már nem.
Amit mondott az viszont jó, a bólintás erről árulkodik. Futó mosoly jelenik meg arcán. A többiek válaszaiban volt némi kivetnivalója. Végighallgat az összes értékelést abból tanul az ember és neki van mit bepótolnia. El nem árulná a világért sem, inkább jobban figyel és akar. A nevét hallva szemöldöke a magasba szökik, ajkain pedig halvány gúnyos mosoly jelenik meg. Amolyan, hát igen, ahogy mondtam kifejezés ez.
A bűbáj végül csak összejön sokadik próbálkozásra. Jó arány, nincs kétségbeesve, tökéletese technikája van arra, hogy fordítson valamit a javára. A penna megkettőződik, de az egyiket, ahogy azt elmondta, nem lehet használni. Körbeforgatja, jó alaposan megnézi és azért kipróbálja. Nem fog, nem szívja magába a tintát. Lecsapja az asztalra és ismét társaira pillant. Tekintetében nem sok az érdeklődés, inkább azt hallgatná meg jelen pillanatban, amit a tanár mond. Az legalább biztosan jó, neki pedig nincs kedve felesleges köröket futni.
Icipici hiányérzete van, ahogy hallgatja a beszédeket. Maga mellé pillant az üres székre, hosszabban nézi majd elhúzza száját elégedetlenkedve.*
-Lógós. *Suttogja a semmibe, mégis azt remélve, bárhol is van, meghallja.* ~Pedig egész jó az óra.~ *Tekintete először az előtte heverő pergamenre téved, azt gondolja írnia kellene neki egy levelet, majd a tanárra vezeti kék szemeit, végül lefelé, mintha hallgatná a mondandókat, meg nem is. a padlót nézi, meg nem is. képtelenség eldönteni, feje félig oldalra, félig előre fordítva. Tökéletesen álcázza, hogy nem figyel, gondolata most egészen máshol járnak. A kérdést mégis felfogja. Ha lenne bármi, amit nem ért, megkérdezné. Jelenleg nincs. A bűbája is végül összejött és hamarabb felfogta az anyagot, mint néhányan. Remek.*

Ahogyan hallgatja a válaszokat, nagyokat bólint. Lényegében semmit nem tud vagy semmit nem akar hozzáfűzni a hallottakhoz.
- Tökéletes! - mondja Cecile felé fordulva. Togi, Raphael és Krisztyne válaszára is bólint. - Nos, azt hiszem kellő gyakorlattal majd a későbbiekben nagyobb tárgyakat is képesek lesznek lemásolni. És ne keverjük össze a sokszorosító bűbájjal. Lényegében nagyon hasonlít a kettő egymáshoz, de ezzel majd a következő tanévben fogunk foglalkozni. Tehát, ne feledjük el, hogy a genero venus, nem tartós, hanem ideiglenes hatású bűbáj, mely nem éppen könnyen, de elvégezhető. Az eredetivel tökéletesen megegyezik látszólag. De csakis látszólag.
Csapja össze a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát. Majd asztalának támaszkodva folytatja óráját.
- Nos, de nem akarom rabolni nagyon a drága idejüket. Folytassuk is az órát!
A táblán a genero venus felirat Thierry pálcájának hatására elkezd tekeregni, és szépen lassan egy újabb szó olvasható ki belőle.

Transportus

- Nos akkor itt is lenne az újabb bűbájunk. - fordul vissza a diákok felé - A transportus venus, egy nagyon, hm.. hogy is mondjam... - látványosan elgondolkodik. - Lényegében egy bűbáj, aminek különösebb célja nincsen, mint tárgyakat tudunk egyik helyről a másikra teleportálni. Transportus doboz! - bök maga mellé az asztalra.
Az asztalon egy kis doboz jelenik meg hirtelenjében. Egyszerű barna színe van, anyaga talán fa. Semmi dísz nincsen rajta.
- Nos, ez a doboz a dolgozószobámból van. - jegyzi meg a diákok felé fordulva - Természetesen maguk próbálkozzanak még a szemük előtt lévő dolgokkal, és kis távolságokra próbálkozzanak. Mondjuk... az asztal egyik vége, másik vége. Fontos, hogy erősen gondoljunk a tárgya, amit teleportálni szeretnénk. Ismerjük a tárgyat, tudjuk, hogy miről van szó. Egy jól képzett varázslónak későbbiekben már nem lehet akadály a távolság sem. Természetesen, nem az óceánt kell átszelni a teleportálni kívánt tárggyal.
Kissé odébb tolja a dobozkát, és felcsusszan az asztalára. Öltöny nadrágját felhúzza combján, hogy kényelmesebben üljön, majd pálcájával játszik ujjai közt.
- Meg tudná nekem mondani valaki, hogy miért célszerűbb ezt a bűbájt használnunk, mint pl. a recollugo-t? - teszi fel a kérdést. Persze az előbbiekből kiindulva, nem vár valami mélyreható választ, de talán érik még az órán meglepetések. - És ki tudná nekünk besorolni a tanultak szerint?

*Természetesen a padot bámulva nem látja, hogy nem bólintanak felé, bár ez most a legkevésbé sem érdekli. Új bűbáj lerül fel a táblára ezért figyelni kezd. Lejegyzeteli a hallottakat és nagy szemekkel lesi a tanár előtt megjelenő dobozkát. A felhangzó kérdésre már van is ötlete, de habozik.*
~Válaszoljak, vagy ne válaszoljak? És mi van ha megint hülyeséget mondok?~
*Végül a besorolás mellett dönt, azt nem lehet nagyon elrontani. És ha abban téved az annyira még nem is gond. Talán. Lassan indul el a keze a levegőbe, hogy a második kérdést megválaszolja.*
- Szerintem a transportus hatása azonnali, hiszen rögtön megjelent a doboz a professzor előtt. A nehézsége pedig...változó? Amennyiben a távolság és a varázserő nagysága határozza meg.
*Az első mondatot még magabiztosan mondja, aztán kicsit megakad, gondolkodik, de kitart a véleménye mellett. Ma már úgyse éghet le jobban, mint az óra elején. Várja a többiek véleményét, majd amit a tanár jóváhagy, azt lejegyzeteli.*

*Míg hallgatja a professzor válaszát és a többiek helyesbítéseit, javításait, úgy dönt, hogy ő is kipróbálja a lemásolt pennáját, amivel a várhatóak szerint nem volt képes írni. Mindenesetre jó dolog ez a bűbáj, hasznosíthatónak találja, főleg, ha bizonyos tárgyakat szeretne elrejteni az emberek orra elől. A másolatot kint hagyja, az eredetit pedig eldugja.
A tanár közben újabb bűbájjal ismerteti meg őket. Gyorsan a kezébe kapja pennáját, és már serényen írna, amikor rájön, hogy a lemásolttal próbál írni. Félre teszi, hogy ne az legyen máskor a keze ügyében, majd a már jó íróeszközzel minden használható és fontos információt leír a pergamenjére. Amint végez, szorgos diák módjára válaszolna is, de a kis extremusos lány megelőzi. Érdeklődve hallgatja válaszát, de mivel ő másra gondol, felteszi a kezét, hogy szólni szeretne, és ha engedélyt kap rá, akkor elkezdi.*
- Azt hiszem, hogy nem értek egyet öhm...Kumikoval - kezdi halkan. - Szerintem nehézsége szerint enyhe, ha jól emlékszem, a közepesbe a reparáló bűbájok tartoznak. Hatóideje szerint pedig talán végleges - mondja a második részét vacilálva. - Igaz, hogy azonnal létre jön, de nem sokat érnénk vele, ha elenyészne az elénk transzportált tárgyunk - pillant fel.
- A tanárúr előző kérdésére válaszolva, nem tudom, hogy miért jobb a recullogu-nál, de azt hiszem tudom, miért jobb a repulsio-nál - mosolyodik el halványan. Nagy bátorság kijavítani egy tanárt, de ha direkt csinálta, akkor meg szégyen lenne, ha nem tenné meg. - A recullogu a taszító bűbáj, a repulsio pedig a begyűjtő - magyarázza meg előző mondatát, ha valaki nem értette volna meg, mit miért mondott az előbb. - A repulsio-nál tőlünk fizikailag elválasztott tárgyakat nem tudunk magunkhoz hívni, például, ha szekrénybe van zárva az adott tárgy. Míg a Transportusszal gondolom, hogy ez lehetséges - kérdőn néz a tanárra, várna egy bólintásra vagy fejrázásra.

Elég gyorsan megkapja a válaszokat. Természetesen Mindenttudó Kisasszony megint válaszol. Elismerően bólogat a lány felé, hisz a válasz egyik fele jó volt, és ezzel sikerült kijavítania Thierry szemében az iménti kis bakit. Mindezek után Amelie ragad szót. Bár ne tette volna, gondolja magában Thierry. Kicsit kikerekedett szemekkel néz a lányra. Se bólintás, de fejrázás, egy kisebb felháborodás látszik arcán.
- Kisasszony! - horkan fel hirtelen, teljesen figyelmen kívül hagyva a korrigációt - Nem is tudom most mit gondoljak... Inkább maradt volna csendben... Kicsit felcseréli a bűbájokat nem gondolja? - teszi fel szinte már szemrehányóan a kérdést. Majd kinyújtja pálcáját Amelie felé...
- Recollugo! - majdhogynem elkiáltja magát, de inkább csak felemeli a hangját. Pár pillanat, és Amelie asztalán heverő bűbájtan tankönyv Thierry kezében landol. Gondosan leteszi maga mellé, majd...
- Repulsio!- mutat a hátsó üres padra, ami nagy hanggal a falhoz csapódik.
Lehet kissé ingerült, ki tudja miért, de valahogy látszik nemtetszése a lány válaszát hallva, főként, hogy az elmúlt óráján kiválóan teljesített. Pálcáját, az imént magához hívott könyvre böki, ami kinyílik, majd szélsebesen elkezdi pörgetni a lapjait, majd megáll hirtelen. Ekkor a kezébe veszi, és elindul Amelie felé.
- Szeretném, ha ezt itt gondosan elolvasná még párszor... - bök rá a tankönyv "Tárgyak mozgatása bűbájokkal" című fejezetére. - ... természetesen - emeli fel a hangját - egy házi dolgozatban beszámol nekem az olvasottakról. - majd sarkon fordul, és visszaindul asztala felé. Mindeközben felemeli mutatóujját, de nem néz a lányra - És, hogy biztos legyek benne, hogy megjegyezte az olvasottakat, az irodámban várom, hogy bemutassa a gyakorolt, és megtanult varázsigéket. - a "megtanult" szónál kicsit feljebb emeli a hangját - Természetesen a házi dolgozatával együtt, legkésőbb a hét végéig. - fűzi hozzá, mintegy mellékesen.
- Nos, de akkor a kis közjátékot félretéve. A válasza lényegében jó volt. A teleportus bűbájjal annyi az előnyünk, hogy immáron nincs ajtó vagy ablak, ami gátat szabhatna varázslatunknak. Természetesen, mint ahogyan már említettem, ne várjanak még sokat a varázslattól, hiszen a távolság növelését, és a hatékony varázslást csakis rengeteg gyakorlással lehet elérni. De, hogy javítsak Miss Kumiko válaszán. A hatása végleges, abban igaza van Miss Clarksonnak, és a magyarázata is helytálló volt. De - fordul Amelie felé - erről még nem múlik el a mérgem! - majd vissza a diákok felé. Nehézségét tekintve pedig változó, hiszen több körülmény is befolyásolhatja a varázslat sikerességét, úgy mint például a távolság. De most had nézzem, hogyan teleportálnak! Utána mehetnek a dolgukra.

//A gyakorlást mindenkinek CSÜTÖRTÖK estig van lehetősége kijátszani, utána lezárom az órát!

*Arwen nyugisan ül a helyén és figyelmesen hallgatja diák társait. Majd a bűbájt leírja a tábláról és tovább figyel. Majd mikor a tanár úr feldühödik csak felvonja az egyik szemöldökét. Hát igen nem célszerű kijavítani a tanárt. Mikor Amelie könyve elrepül a pad meg a falhoz csapódik kicsit megrémülten néz hátra, hogy azért a hátsó fal megvan-e még. Mikor nyugodt szívvel fordul vissza, látja, hogy a professzor úr a könyvvel a kezében Amelie-hez siet. A házi dolgozat hallatán lejjebb csúszik a padban, bár félni valója most nincs hisz nem ő kapja. Azért sajnálja Ami-t.*
~Uhh, de nem lennék a helyében. Ez milyen félelmetes azt hiszem nem fogom felbosszantani a tanár urat.~
*A gondolat menetébe belemerülve próbál lenyugodni a történtek után. Amit a tanár úr mond a végén azt lejegyzeteli és neki áll a feladat gyakorlásához. A másolt füzetét az asztal jobb oldalára teszi, majd előveszi a pálcáját. Rábök a füzetre és kimondja a varázsigét.*
- Transportus füzet.
*Nem történik semmi. Kicsit megvakarja a tarkóját, majd újra megpróbálja. Visszagondol, hogy csinálta a tanár úr a bemutatót és homlokon csapja magát.*
~Hülye, hülye, hülye.~
*Magát szidja, majd a pad másik végére bök és kimondja a varázsigét.*
- Transportus füzet.
*Jobb oldalról eltűnik a füzet és megjelenik a bal oldalon. Nagy mosoly lesz Arwen arcán, mert sikerült neki, igaz másodjára, de legalább sikerült. Tovább figyeli a többiek próbálkozását, majd a tekintete az ablakhoz terelődik és bámul ki rajta.*

*Bár nem tökéletes a válasza sokkal jobban érzi magát, hogy legalább félig jó volt, amit mondott. Amelie feladata kicsit sokkolja. Valószínű, hogy az ő butasága is közre játszott, hogy a tanár ilyen rossz kedvű lett, de örül, hogy nem rajta csattant az ostor. Igaz ő nem javította ki a tanárt...
Lejegyzeteli a varázslat tulajdonságait, majd egy pillanatra elgondolkodik mit teleportáljon. Végül kitép a füzetéből egy lapot és egy madarat hajtogat belőle, hogy azon tesztelje a varázsigét. A madarat a pad túlsó felére helyezi, feláll és szemét becsukva összpontosít.*
- Transportus madár!
*Mondja ki tisztán, a hajtogatott állatkára gondolva, még mindig csukott szemmel. Lassan, szinte félve nyitja ki a szemét, még mindig félve a kudarcoktól. Azonban most nem kell csalódnia. A papír madár pont előtte csücsül most a padon.*
~Rendben akkor most menjünk messzebb~
*Határozza el, hogy tesztelje mire képes. A terem végébe szalad, a "tesztalanyt" a padon hagyva. Az utolsó padsor mögött áll meg. Balkezét előretartja, hogy oda érkezzen majd a madár. Szemét ismét becsukja, koncentrál. Majd amikor úgy érzi képes lesz a varázslat végrehajtására, elismétli a bűbájt.*
- Transportus madár!
*Nem kell kinyitnia a szemét, hogy tudja sikerült. Igaz az a pár másodperc mire a kezébe kerül a műve egy örökké valóságnak tűnik. Némi elégedettségel sétál vissza a helyére, azon tűnődve, kipróbálja-e valami nehezebb tárggyal. Aztán úgy dönt, mára elég ennyi. Majd a szobájában és a klubbhelyiségben, gyakorol nagyobb tárgyakkal, nagyobb távolságra.*

//Köszi az órát, én nagyon éveztem, Kumiko már kevésbé ^^//

*Amikor látja tanára arcát elborulni, már tudja, hogy valami irdatlan nagy butaságot csinált, és a leszidás végére ő is pontosan úgy gondolja, hogy bár maradt volna inkább csendben. A demonstrációt látva egyenes derékkal ül, csak akkor rázkódik meg először, amikor a pad a falnak csattan. Az ingerült pillantást már nem igazán bírja, ezért arcát a kezébe temeti egy pillanatra. Igen, gondolkodott már azon, hogy milyen muris lenne büntetőmunkát szerezni, de nem egy ilyen szarvashiba miatt.
A közeledő lépésekre felkapja a fejét és a tanárra pillant. Ha volt bátorsága kijavítani egy nem létező hibát, akkor most sem bújhat el.*
~ Még akkor sem, ha ez az egész szituáció rém kínos. Hogy lehettem ilyen hülye, hogyan téveszthettem össze a két bűbájt?! ~
*Leforrázva hallgatja a tanár szavait, és kissé elpirulva, de folyamatosan bólint egyet, mindegyik kirótt feladatára.*
- Értettem, professzor úr, és khm...elnézést kérek - hangja még az előbbinél is halkabb, szinte alig hallható.
*Még az sem tudja felvidítani, hogy a válasz másik fele jó volt, mint ahogyan az sem, hogy a javítás egyik fele is helytálló volt. A figyelmeztetésre, miszerint nem múlik el a tanár mérge, ismét csak zavartan bólint egyet.*
- Tudom, tanár úr - motyogja, és ha nem lenne ennyi szemtanú, most biztos fejbe csapná saját magát a hülyesége miatt.
*Végül megpróbál kicsit elvonatkoztatni a, ahogyan a tanár is mondta, közjátéktól, és a feladatára kezd koncentrálni. Minél előbb sikerül neki, annál hamarabb szabadul a teremből. Kezébe veszi az ominózus könyvet, becsukja, és leteszi az asztal egyik szélére, majd egy halk torokköszörülés után az asztalra bök.*
- Transportus könyv! - mondja ki érthetően, erősen koncentrálva, mire megjelenik előtte a könyv. Keserű iróniával nézi, hogy bezzeg most elsőre sikerül a bűbáj...
~ Csak legközelebb nehogy összetévesszem a crispo-val... ~
*Nehezen tudja csak feldolgozni, hogy ilyen nagy hibát vétett, és magának is csak nehezen vallja be, hogy ezzel bizony sérült az önbecsülése. Még háromszor megismétli a bűbájt, és mivel jól megy neki, gyorsan összepakolja a holmiját, majd táskáját a vállára kapva a tanárhoz lép.*
- Öhm...tanár úr. Ha az úgy Önnek is jó, akkor a holnapi napon már el is készíteném a házi dolgozatomat, és bemutatnám a bűbájokat - megvárja míg a tanár bólint egyet, vagy ad egy másik időpontot, majd egy nagy levegővétel után még folytatja. - És tényleg nagyon sajnálom az egészet - kér még egyszer elnézést. - Viszontlátásra - köszön el gyorsan, majd kisiet a teremből.

// Köszi szépen az órát! ^_^ //

A tanár elmondja a feladatot.Silens bele is kezd.Előveszi pálcáját,majd a könyvét a pad túlsó felébe teszi.Rábök az asztalara és kimondja:
-Transportus könyv!-mondja majd a könyv megjelenik az orra előtt-a kiszemelt helyen.Nem szórakozik tovább...elhúzza a csíkot:
-Viszontlátásra!

// Bocsi,hogy rövid lett de siettem.Még egy jó pár (4-5) hsz-et kel írnom és nincs sok időm.Köszi az órát! //

Lemásoláshoz nincs semmi hozzáfűznivalója. Kérdése nincs, elég egyszerű a dolog: lemásolod, de nem rendeltetésszerűen működik. Hogy akkor ez a bűbáj pontosan mire is jó, arról viszont már nem tud álláspontot nyilvánítani. Úgyhogy inkább mindent tudó csendbe burkolódzik és kicsit sem vidáman, inkább álmoskásan próbál minél kisebbnek tűnni a terem sarkában lévő helyén. Úgy tűnik sikerrel jár, mert hálisten a tanár nem szólítja fel, vagy csak nem jut el hozzá, mert a számára megjegyezhetetlen nevű nála mindent jobban tudó japán lányka átveszi a szót (Scarlet óriási megkönnyebbülésére). Persze, jegyzetelget ő közbe, minden fontosat, de nem valami óriási aktivitás tükröződik vissza az arcán. A teleportálás gondolata mégis kicsit felvidítja, hiszen ez "jó móka lesz". A büntetőmunkát kicsit erősnek ítéli, de hát nem ő a tanár, akkor meg mit ítélkezik?! Egyébként is, Amelie mintha még örülne is neki...
"Szép, mondhatom" - gondolja magában, és megforgatja a szemét. De mivel az óra tovább folytatódik, és elérkeztek a számára is igazán izgalmas részhez, inkább figyel. A teleportálás igenis hasznos lehet. Miután a monológ végetért, megpörgeti ujjai között a pálcáját, és azt asztalra nyomja a végét. Lehunyja nyugodtan a szemét, és összpontosítani próbál a tárgyra.
- Teleportus óra! - A karóráját nem volt kedve felvenni, így csak azt is a többi pergamenjéhez dobta reggel. Valahol itt kell lennie az asztalon, valahol a sok idióta lap között... Tudja fene hol. Ez igazán nem nagy távolság, mégis: nem látja hol van az órája. Elfintorodik, amikor kinyitja a szemét, és nem találja maga előtt a kedvenc óráját. Talán picit el is keseredik, de ő nem olyan lány, aki csak úgy feladna így, elsőre valamit... Egyébként is, a varázslatokat gyakorolni kell, csak akkor mehetnek igazán jól. Az asztalán lévő másolt pennára néz, aztán megint becsukja a szemét, és elképzeli maga előtt. Könnyebb célpont, alig van 20 centire tőle.
- Teleportus másolt penna! - Az asztalára koppint egyet, aztán kinyitja a szemét. Kicsit hátrahőköl, aztán körbenéz, vajon kinek a pennája tűnt el, mert az ő asztalán már 3 darab virít. Meglátja Amelie előtt lévő helyet, ahol nemrég még ott volt az íróeszköze, és kínjában pálcájával megvakarja a fejét.
"A fene..." - Elhúzza a száját, gyorsan összepakolja a holmiját, vele együtt Amelie pennáját is, majd alkalom adtán talán visszaadja neki. Sóhajt egyet, kitolja maga mögül a széket, felkarolja a kétszázegy lapját, valahol ott van az órája is a kupacban... De ezt nem itt fogja most elrendezgetni. Egyik hóna alá rendezi, majd a másik kezében pálcájával még mindig játszva elindul kifelé egy picit idegesen. Nem akar bűbájtant gyakorolni szabad idejében! Mi van vele?! Ennek mennie kéne. Pedig úgy tűnik, nem kéne.
- Viszontlátásra tanár úr! - Kisétál az ajtón, útközben a hálókörletébe még egyszer sikeresen hasra esve.