A belváros egy eldugottabb részén található a kereskedés, egy keskeny beugróban. Még sikátornak sem nevezhető, hiszen csak épp annyira van beljebb két ház között, hogy a szabad területet egy szürke, kifeszített ponyva kitöltse. Így az eső elől védettek azon állatok, akik éppen kint vannak egy-egy ketrecben. És nem egy állat van kint, még a falat sem lehet látni az egymásra tornyozott ketrecektől, kalitkáktól. Elég nagynak tűnik az összevisszaság, amit a bentről kiszűrődő állathangok csak felerősítenek.
Elég szűk a bejárat, inkább ketrecek között tud belépni az ember, mint a két ajtófélfa között. Ez a szűkös érzet odabent sem változik sokat, hisz bár a belterület nem olyan csekély, de minden egyes szabad ponton ketrecek vannak, melyekben egzotikus varázslényektől kezdve teljesen általános muglik által is ismert állatok is megtalálhatók. Bárhová nézünk mindenhol állatok, mocorgás, kaparászás, hangoskodás. Jobbra fordulva egy pultot találhat a kedves vendég, melyen egy kasszán és néhány bájitaltartón kívül más nem található. A tartókban színes bájitalok sorakoznak, minden bizonnyal az állatok nyavalyáinak gyógyítására. A pult mögötti falon, meg mindenféle tápok, pórázok, nyakörvek sorakoznak. Már azt hinnénk, hogy ennél több furcsaságot és zsúfoltságot nem találhatunk, de éppen elég csak felfelé nézni. A plafonról jónéhány kalicka lóg, melyekben baglyok, galambok és egyéb madarak tartózkodnak.
Az egész helyiség elég sötét, hiszen az ablakoknak nincs hely, bár nem kizárt hogy vannak valamelyik ketrec mögött. Odabent csak olyan tud huzamosabb ideig meglenni, akinek nem érzékeny az orra az állatok természetes szagára. Egyébként pont olyan mint egy normális állatkereskedés.