A bárpultnál lehet italt kérni, persze csak korhatáros italok találhatóak meg itt, alkohollal csak a nagykorúakat, és a tanárokat szolgálja ki a csapos.

//Mindenki... vagyis senki... szval akit érdekel //

~Éljen újabb kötelező szar, és még mindig rímekben beszélek, ha megszólalok.... Oh, miért kell nekem idejönni? ~
*Ezt és ehhez sok hasnolót is gondolt miközben a meghívót olvasta, akkor amikor felöltözött, és akkor is, amikor elindult. Sőt még most sem érti miért van itt, és egyáltalán miért öltözött ki. A legutóbbi bál élményének is katarsztrofális vége volt,pedig akkor tudott normálisan beszélni. Nem mintha sokat beszéltek volna...
A terembe lépve megrázza a fejét, nem szabad most erre gondolni, és a legjobb az lenne, ha elvegyülne és észre sem vennék. Valószínűleg egy italt kéne innia. Lehetőleg erőset. Határozott léptekkel megy a bárpulthoz. Az arcáról bárki leolvashatja, hogy semmi kedve nincs itt lenni. Ő maga sem érti, miért csípte ki magát és döntött úgy, hogy lejön. De mindegy is. Ha iszik egy kis szakét, biztosan jobban lesz. És ekkor kerül a képbe a bárpult és a tény, hogy itt bizony ő kiskorú, és nem fog semmilyen alkoholt sem kapni, akkor sem ha szépen néz.
Persze lehet megpróbálhatná... Nah de ki venné komolyan, amikor csak verselve tud beszélni? Valószínűleg senki. Csalódottan huppan le az egyik bár székre, s várja, hogy elé tegyenek valamit. Ami valószínűleg narancslé lesz, ezek a hülye brittek csak azt ismerik, mint gyümölcslevet.*
- Ezt nem akarom elhinni! Jobb lenne hazamenni. Akkor legalább ihatnék, amit akarok, nem állnának utamba a buta szabályok!
*Csúszik ki a száján, amikor tényleg narancslevet kap. Kész vége a világnak. Talán ha azt képzeli, hogy vodka-narancs... Beleiszik, hátha tényleg az. De nincs szerencséje. A pohárba bámul, amiben a narancsleve van, s komolyan kedve lenne a földhöz vágni azt.*

* Hosszú-hosszú idő után bújik ki szobájából. Az eddigi időben nem nagyon volt kedve élni sem hát még emberek közé járni. Gyakran gonosz a lány, sokszor gúnyos és cseppet sem kedves, de eme kő szívet is meglágyítja a karácsonyt. Csinos zöld, térdig érő ruhában jelenik meg vastag piros övvel. Fekete magassarkújával topog a árpultig ahol is rögtön kér valami kellemes alkoholmentes italt. Bármily fájó még rá is vonatkoznak a szabályok, és mivel csak pár hónap múlva lesz nagykorú hát egyelőre nem iszik. Inkább Csak nézelődik...*

*Felfigyel amint hozzászólnak.*
- Szép estét neked is! *alaposan végig méri a srácot ahogyan azt vére megkívánja aztán megrázza fejét* - fogalmam sincs miféle jó italt kaphatnál igazából ez sem az igazi *emeli fel poharát megrázva a benne lévő színes folyadékot* Amúgy meg... Gwendolin Thalia Grey, de neked csak Gwen *mosolyog rá, aztán kezet nyújt. Feléjük ezt így szokás... aztán az italra nézve... elmosolyodik.*
~Feletébb érdekes~
*ezután elfordul és igyekszik úgy tenni mint akit teljesen hidegen hagy a társaság. Pedig férfi az illető tehát már sem jelentéktelen, de ezt egyelőre elég neki tudni...

[Izzy, Kriszty, Noel]

*Na most mit modnjon? Nincs szerencséje. Alkoholhoz sem jutott, ráadásul még észre is vették, olyan emberek, akiket ismer és még kedvel is. Persze ez önmagában nem lenne gond, mert nem alkoholista ő sem, és örül is a maga módján a barátoknak... de: Bál van. Karácsony van. És mindennek a tetjében egy értelmes mondatot sem tud kinyögni. Csak tudná, miért sútja őt ennyire a sors... De mindegy. Illedelmesen visszaköszön - egészen pontosan csak integet - Izzynek és Noelnek, na meg persze Krisztynek is. Majd a figyelmét ismét a narancslére irányítja. Egy hangos sóhaj hagyja el a torkát, s ismét belekortyol-na, ha Kriszty nem borulna a nyakába. Az egyetlen szerencse, hogy a pohár még a pulton volt, nem emelte fel, így nem torzítja narancslé az egyébként szép fehér ruháját.*
- Ejnye Kriszty, mit csinálsz? Majdnem tönkre tetted a ruhám! - kezd bele, s szépen lefejti magáról a lányt. Szereti a kékséget, de ma nincs ölelkezős hangulatban. Legalábbis most nincs.
Ahogy végig pillant Krisztyn eszébe jut a saját báliruhája, az amit legutóbb az évzárón viselt. Hiába is tagadná, hogy túl tette magát a Killian dolgon, mert ez most nem megy. A szája egy pillanatra legörbül, de aztán visszaerőltet egy mosolyt az arcára, ha már a fiúkhoz rángatják, és csatlakozik a társasághoz, ne rontsa a hangulatot.
- Szép a ruhád Kriszty, csak nem akarsz valakit meghódítani?
*Súgja oda barátnőjének, majd Noelhez fordul, mert már régebben is válaszolni akart neki, de eddig valahogy nem jutott el odáig. MEg aztán láthatóan, őket nem sújtotta a sors rímmeléssel.*
~ Csak bírjam ki ezt az estét. ~
- Mit hozhatunk ki belőle? Max annyit, hogy iszom jövőre... Esetleg hazamegyek, és majd otthon vedelek.
*A szájára csapja a kezét.*
~Te jó ég! Azt mondtam, hogy vedelek? Mintha valami alkoholista lennék, pedig csak a 17. szülinapomon ittam, meg akkor Krisztyvel a pincében... ~
*Kicsit el is szégyelli magát, Krisztyre pillant, hogy tudja, nem értik félre, csak ez a hülye verselés az oka mindennek, és ekkor beugrik neki a megoldás.*
- Tudom már mit teszünk, jajj hova tettük az eszünk!
Kriszty te metamorf vagy, használd az adottságodat! Változz át., hogy kicsit idősebbnek tűnj, és rendelj valami erőset nekünk!
*Várakozóan pillant barátnőjére majd, a fiúkra. Van egy sejtése, hogy Krisztyne nem fogja díjazni az ötletet, de a fenébe is! Extremustól ne várja senki, hogy nem viszi véghez a tervét. Ha szerencséje van a fiúkkal együtt rá tudják majd venni a lányt erre a kis szabálysértésre. Elvégre a legrosszabb, ami történhet az, hogy mégsem jutnak alkholhoz... Legalábbis reméli.*

[Noel-Kriszty-Kumiko-Amelie]

*Kriszty jogosan érezheti kettőjük között királynőnek magát, ebben a szerelésben. Még Izzy sem képes megállni, hogy időnként oda-oda ne pillantson a vállakat szabadon hagyó felsőre, és az alatta lévő domborulatokra. A diadém nem érdekli, épp csak észrevette, hogy a hajában díszeleg.*
-Noel, azt nem mondanám, hogy én vagyok a parkett ördöge, de már táncoltam Krisztyvel, és egyikünk sem halt bele. Nagyon rossz volt?
*Kérdőn pillant a lányra, és vigyorog közben. Persze azért ott és akkor jócskán elterelődött a figyelmük a táncról, ami persze nem baj, mert annyira azért tényleg nem ügyes, és vannak dolgok, amik ennél jobban felcsigázzák.
Közben újabb ismerőst pillant meg, és mivel még tényleg korán van, így csak biccent Doriánnak, az este folyamán biztos fognak tudni beszélgetni.
Azt egyből sejtette, hogy a Kriszty nem fog annyira ragaszkodni az alkoholos italokhoz, mint ők, úgyhogy kér neki egy gyümölcslevet, amíg Kumikoval a nagy egymásra találás lezajlik. Mikor elereszti barátnőjét, odasomfordál hozzá az itallal.*
Tessék!
*Kumikora megértően vigyorog. Azt már észrevette, hogy mindenkinek jutott valami sorscsapás, nekik a kutatás, másoknak a rímelés, és van aki furán viselkedik – túlságosan kedves magához képest. Ez biztos az ünnepek hatása lesz, másra nem nagyon tud gondolni, mert még a saját állapotát is teljesen természetesnek fogja fel.
Viszont ez a vers az ivászatról… elég keményen hangzik. Persze rendes és nem akarja kinevetni a lányt, mert önszántából biztosan nem mondana ilyeneket.*
-Vedelsz? Te?! Ne már…ez elég vicces vers volt! Picit iszunk, de nem fogunk részegen randalírozni, okés? Azt majd Szilveszterkor!
*Kacsint egyet a lányra, és sajnálja szegényt, hogy ennyire kifordult önmagából. A képtelen ötletre majdnem elneveti magát, és Krisztyre les. Ha belemegy ebbe az ötletbe, akkor őszintén csodálkozni fog.*
-Szia Amelie! Neked is boldog karácsonyt! Vannak infóid? Erre? Megnézem még egyszer!
*Köszön az érkező lánynak és mivel szimatot fogott, így tényleg fut pár kört, és természetesen eredmény nélkül galoppozik vissza. Duzzogva húzza fel az orrát a lányra, hiszen biztos, hogy szándékosan vezette őt félre. Megáll Kriszty mellett és a fülébe súgja.*
-Te vagy az utolsó reményünk! Ő tuti nem fog segíteni, mert nem olyan, issza a lónyálát, de nem gondol ránk, szomjazókra! Naa… léccííí!
*Mint egy kiskutyusnak, olyan a tekintete, már tényleg csak az hiányzik, hogy a lány lábához dörgölőzzön, vagy megnyalja a kezét. Igencsak porzik már a veséje, bár ő sem alkoholista, csak ha valahol pia szagot érez, akkor megveszik, ha nem kaphat belőle.*

/Gwen/

-Örvendek Gwen.-*Mondja, miközben jobbjával a lány kezéhez nyúl, ám nem megrázni szeretni, megfogja és a szájához emeli, apró csókot nyomva rá, mert feléjük meg így szokás, bár Dorian eme szokást az utóbbi hetekben nem igazán gyakorolta. De ha egyszer úgy adódik a helyzet, akkor miért ne élne vele?
közben feltűnt a srácnak az is, hogy ifjú kartársa kezében nincs ott az imádott Frabcis. No, nem a Dorian által imádott Francis, ő koponyával sosem járna-kelne... igy jobban belegondolva, attól függ, hogy milyen koponya, mert egy golden snidget koponya még beleférne, Dorian viszont tudja, hogy az állat veszélyeztetett faj, igy a koponyájára biztos nem fog szert tenni. Pár évtizedik biztosan nem.*
~Majd megkérdezem, hol hagyta. Szegény a magányba fog belepusztulni... hoppá, hisz már bele is pusztult, még ha nem is a magányba.~*Elvigyorodik, majd kortyol az italából, ezután ismét a lányhoz fordul.*
-Ahhoz képest, hogy nem szolgálnak fel alkoholos italt kiskorúaknak egész jó a bál, nem gondolod?-*Kérdi a lánytól. No, nem mintha olyan sokat ivott volna, hisz nem szokott, a mostohaapja meg is nyúzná, mint egy nundut, ha berúgna, abban egészen biztos. De iylen alkalmakkor azért jó jól jönne egy kis alkohol, kedv csinálónak.*

[Kumiko, Izzy, Noel]

Megoldjuk hát, de hogyan?
- Semmi gond Noel, nem haragszom én..
Kumikot is bevonva immáron a kis társaságba még jobban érzem magam, még akkor is, ha ez a lánynak nem annyira tetszik. Mármint az, hogy megölelgettem örömömben. Na de hát tehetek én aról, hogy jó kedvem van? A ruhájának meg semmi baja nem esett, vagy ez nem rajtam múlott?
- Meghódítani? Dehogyis...most magam miatt vettem fel ezt a ruhát.
Sutyorgom vissza barátnőmnek, jelezve, hogy már régen lemondtam én mindenféle hódításról. Sokkal inkább csak átadom magam a szenvedélynek, ha az valahogy az orrom elé kerül. Jó, ha egy kis bátorításra szorul az a szenvedély, akkor nem rajtam múlik, ezt van aki már tapasztalhatta.
- Valóban, Izzy egész jól táncol.
Sokat sejtető pillantásomból ki lehet érezni, hogy én sem feltétlenül a táncra gondolok, bár amikor már másra kezdett el figyelni a fiú egész jól ment az is, még a lábam is megmaradt egyben.
- Na de Kumiko!? Vedelni te nem szoktál...
Már valami fura van abban, ahogy rámnéz a lány Valamire készül, érzem, s nem is sejtettem még, hogy engem szemeltek ki megoldás eszközéül.Rosszat kezdek sejteni.
- Neeem! Ezt nem gondolhatod komolyan Kumiko.
Nem igazság, mit akarnak? Bajbasodorni? Vagy már késő? Amelienek én is köszönök, mielőtt még teljesen kifordulok önmagamból. Azok a kérlelő szemek, amikkel reám néz a fekete lány, s ráadásul talál hadicseléhez még egy segítséget is, aki fülembe sutttog. Neee, ez nem ér.
- Izzy, ezt ne csináld.
Suttogok vissza a fiúnak, majd hangosabbra emelve hangomat szólok a többiekhez is már.
- Ezért én nagyon megüthetem ám a bokám, ugye tudjátok. Kicsaphatnak a suliból.
Nagy dilemma. Inogni a jókislány szerep, és a rosszra való hajlás között. Csak egy ici-pici hajszál van a kettő között, amit nekem kell átlépnem, valamelyik irányba. De merre? Ellenáljak azoknak a szép szemeknek, amik engem kérleljek? Vagy engedjek a barátoknak, és viseljem aztán a következményét?
- Gyertek táncoljunk! Négyesben!
Kacsintva távolabb hívom hát a társaságot, hogy akkor segíteniük kell kicsit. Elvegyülve a táncosok között, ahol nem vagyunk olyan feltünőek, összekarolkozunk, persze ha jönnek mindhárman velem, s sutyorogni kezdek nekik.
- Kellene egy talár, amit magamra veszek, mert nem szeretném, ha a ruhám lebuktatna, meg vegyetek közre kicsit, amíg elváltozok.