Dezer Attila lakosztálya

Leírás hamarosan ^^

A szavakra, miszerint ritka és különleges zavartan mosolyodik el, nem igazán tudja, hogy ez egy jó dolog. Vagy legalábbis még nem tudja eldönteni, hogy pontosan mi is. A fura emberek, meg még jópáran úgy mondják, mintha ez nagyon jó lenne, de ő mégsem érzi ezt. Elvégre a ritkasághoz jár a magányos szó is. Bár az utóbbi időben ez jelentősen megváltozott...
- Igen, sok barátom van itt, szeretek velük együtt lenni. Itt van Gabrieeel, Daeroon, Levendula, Amelie, Tighe, Evon, Alex, meg Gerard. Nagyon szeretem őket.
A mosolya szélesebbé válik és csillogóbbá. Egészen kellemes belegondolnia azokba a percekbe, amit ezekkel az emberekkel töltött együtt. Nekik köszönheti, hogy nem érzi magát egyedül és ez igencsak boldoggá teszi. Még talán folytatná is a felsorolást, hogy mit tanult tőlük, mit játszott velük, de akkor kezd el beszélni a férfi is. Szereti a mesélést, de ilyen témában valahogy cseppet sem tűnik olyan szórakoztatónak. Ugyan kellemetlen a téma, mégis elmosolyodik halványan.
- Az... öhm..ühm...a Másik biztosan. Tudod, ő nem szereti az embereket, de mostmár... nem jöhet elő.
Dünnyögi halkan, kissé zavarodottan, de aztán mosolyogva biccent egy aprót. Nyugtázva, hogy van a másiknál ezüst, így biztosan nem lesz semmi baja. Ezt többnyire mindenkinek elmondja, a biztonság kedvéért. Kissé csalódottan biggyeszti le az alsó ajkát, hogy a fiú nem fog beszélni magáról. Úgy csóválja meg a fejét.
- Ez így nem ér...
Motyogja halkan, ám már kapják is fel és meglepetten sikkant fel, hogy aztán felnevessen. Nagy szemekkel pillant fel Dezre, és komoly tekintettel bólogat.
- Biztosan a tegnap esti fagyitorta. Pedig mondta Mr. Bubi, hogy ne egyek többet...
Vallja be őszintén, habár a vékonyka testén nem oszt, nem szoroz az a bizonyos torta. Valószínűleg alapvetően ilyen az alkata, vagy a sok mozgás és ugrándozás miatt dolgozza le, de akármennyit tömhet magában, nem hízik el. A figyelmeztetésre hevesen bólogatni kezd jó kislányként, engedelmesen. Nem igazán érti miért nem szabad megmutatnia, de ha ezt mondják, akkor ezt mondják. Ő se szokta mutogatni a szobáját, bár csak azért, mert Gabriel elájult a hőségtől, ami ott van. Érdeklődve hallgat és figyel. Amilyen sokat beszél, cseveg és csacsog, olyan figyelmesen hallgat másokat és kíváncsi a körülötte történő dolgokra. Mostmár legalább ezeket is tudja, bár még vannak olyan részletek, amiket nem ért. Majd rákérdez később.
A fáklyák sorjában meggyulladnak, Weeko pedig csillogó szemekkel tapsolni kezd, mintha csak egy újabb ismeretlen csodát látna. Mert számára mindez új, s habár rengeteg varázslatot látott már, mindig rácsodálkozik az újabbakra. Mosolyogva pillant körbe, majd lecsüccsen szépen az ágy szélére, habár a lábai nem érnek le, így himbálózva lógatja azokat.
- Nagyon szép. Nekem hideg, de tudod az embereknek nem jó, ha az én szobámban vannak. Gazdi is elájult.
Magyaráza csevegő hangon, azonban a vér emlegetésére olyan, mintha megfagyna. Ugyan mosolyog, de a mosoly az kényszeredett és zavart. Mindig furcsa bizsergést érez ilyenkor, mintha a Másik akarna szólni hozzá. Ahogy befejezi Dez a magyarázást, biccent egy aprót ezzel magában le is zárva a vér-témát.
Érdeklődő tekintettel pislog felé.
- Skócia? Az milyen ország? Szép? Egyszer azt hallottam, ott lakik Nessy. Te ismered?
Először lepillant Dez kezére, aztán érdeklődő tekintettel fel a szemeibe.
- Ez titok? Miért?
Szemei meglepetten kerekednek el kissé, amint hallja a magyarázatot, aztán mosolyogva bólogat.
- Rendben, nem hiszek nekik! Ígérem!
És amit Weeko ígér, az úgyis marad. Főleg azért, mert a lány őszinte, és mindig próbálja megtartani a szavát. Eléggé érdekes, hogy amit a felnőttéválás alatt levedlenek az emberek, az Weekonál még egészen épen maradt meg. Érdeklődő tekintettel pillant Dezre, felvont szemöldökkel.
- Akkor... ha te azoknak segítesz, akik engem védenek... Te is engem védel?
Kérdi kíváncsi tekintettel, kissé félrebillentett fejjel, várva a választ a kérdésére. Ha komolynak is tűnik pár percre, a következő pillanatban már lelkesen fogja meg a férfi kezét rögtön.
- Tudod mit? Ha te megvédesz, én is megvédelek téged, jó?

_*~Daeron mi? Őt is sokkal-sokkal jobban ismerem, mint te valaha fogod, kislány..!~
Ábrándozva néz fel a plafonra.. Hát igen, történt egysmás kettejük között annak idején.. Biztos benne, hogy a fiú sem felejtette el, mit művelt vele Dezer. Hát ki tudná őt elfelejteni?*
-Becsüld meg azt, aki a barátodnak mondja magát, de mindig légy résen. Tudod, sokan akarnak rosszat, s ha valóban rosszat akarnak, úgy mutatkoznak majd, mint a barátaid!
*~Mint én, akárcsak én~
A magyarázatra, miszerint a fagyitortától lett nehéz, megrázza a fejét. Ha könnyebb akar lenni, akkor talán távolítsa el a csontjait, mert egyébként nem sok minden van, amiből faraghatna!
A tapsra, ami a fáklyák meggyulladását kíséri, értetlen arcot vág. Itt él, már ki tudja, mi óta, s egy ilyen egyszerű varázslatot is megtapsol? Szegény kislány, tényleg teljes homályban él azt illetően, mit is jelent varázstudónak lenni*
-Mit vársz egy olyan szobától, amibe évek óta be se léptek? Habár én nem szeretem a magas hőmérsékletet.. Ennél azért pár fokkal lehetne magasabb.
*Kigombolja öltönyének gombjait, alatta a fehér ing tökéletesen simul testére. Dez hozzászokott, hogy megjelenése tökéletes, így már ösztönösen mozdul úgy, hogy egy ránc se keletkezzen ruháján*
-Skócia? Skócia nem túl nagy, de annál szebb. A te ízlésednek kicsit hideg és esős lenne, de Edinburgh azt hiszem, tetszene. Nessy? Hát, van egy nagyon mély, 400 méternél is mélyebb tó, az a Ness tó, vagy ahogy mi mondjuk: Loch Ness. Már évszázadok óta terjeng egy pletyka, miszerint egy hatalmas ősgyík él benne, még a dinoszauruszok korából maradt hátra. De ez leginkább csak egy kitaláció, mivel már jóval ezelőtt elszállította őt onnan a Hivatal, hiszen veszélyes lett volna, ha felfedezik! Nem közönséges, ő is olyan varázslény.. Mint a leprikónok. Ezért ma már hiába keresnéd ott, Nessy már máshol él.
*Lel valamiféle perverz élvezetet abban, hogy egy kamasz testében élő gyerekkel beszélget. Főleg, hogy ahogy mesél, viszontlátja azt a gyermeki érdeklődést, amit nagyon rég nem tapasztalt.
A számító, talpnyaló diplomaták és titkárok között nincs ilyesfajta őszinte érdeklődés*
-Igen, mondhatod, hogy téged védelek. De emlékezz, nem szabad megbíznod az ismeretlenekben!
*Pöccinti meg a lány orrát, egyik lábát a másikra rakva néz körbe. De rég járt itt.. Sok emlék akar belemászni agyába, ő azonban nem enged a kísértésnek. Elmélázni a múlton fölösleges, időpocsékolás, most pedig, hogy Weeko itt van, jobb dolga is akad*
-Másrészről.. Rosszul esik olyasvalakit védenem, aki más tulajdonának aposztrofálja magát. Ha Gazdád van, nem vagy több egy hörcsögnél, akit ketrecben tartanak, naponta etetnek és itatnak! S ilyenkor az ő feladata védelmezni téged, nem pedig az enyém.
*Dez elveszi kezét a kislányéból, s mint akinek valóban szívügye a dolog, fel-alá kezd járkálni a szobában, pálcája intésével takarítja le a tükröt, tekintetével vizsgálva, mi változhatott*
-Hogy érdemelheti ki bárki is, hogy magad fölé helyezd? Mit tehet érted valaki, hogy azt mondd, korlátlan hatalma van fölötted?
*Fordul hátra, bal, piercingelt szemöldökét kérdőn vonva a magasba*
-Ha csak viccből hívsz így valakit, az megalázó! Számodra, de legfőbbképp számára. Ha viszont komolyan gondolod..
*Visszasétál hozzá, eléguggol, úgy néz a szemébe. Dezer Attila mestere a maszkoknak, s ennél komolyabban képtelenség lenne nézni*
-Akkor mindent oda kell adnod. Nem lehet vagyonod, tulajdonod.. De még személyed se. A Gazdádnak mindennel rendelkeznie kell, amivel te valaha rendelkeztél, te pedig csak remélheted, hogy jól fog bánni vele. Ebben a világban nem tartozol semmivel, amíg önként fel nem ajánlod. Akkor viszont nincs visszakérés, nincs visszalépés.
Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, akkor valamit nyújtanod kell cserébe.
*Simogatja meg a lányka arcát, felegyenesedve veszi le zakóját, s a szék háttámlájára terítve túr fekete hajába, hátrarázva ásít egyet*
-Egyedül magadban bízz.
*~Nem kell sok ahhoz, hogy a markomban legyél, fürtöske!~
Dez leül a székbe, láthatóan fáradt. Hosszú volt az út ideáig, nagyon hosszú. Beszélnie kell Gerarddal, s most már nem csak a bájital és az ittlét kapcsán.. De ez a kislány rendkívül érdekes tesztalany lenne, s ugyan tudja, hogy volt tanárát néha megakadályozzák olyan dolgok, mint az etika és a morál, de őt sem szokták olyannyira feszélyezni..*
-Van olyan tantárgy, amit szeretsz?
*Vált témát hirtelen, lábait keresztbe téve*
-Szeretném, ha minél hamarabb bemutatnád ezt a bizonyos „Gazdát”.

Lebiggyeszti alsó ajkát, de aztán elmosolyodik reménykedő tekintettel.
- Akkor majd egyszer megkeresem Nessy-t. Meg persze majd a társaimat is...
A szemei felcsillannak egészen a gondolatra, hogy egyszer talán megtalálja a családját. Ha nem is pontosan anyát és apát találna, de egy olyan helyet és közösséget, amit mégis otthonnak nevezhet. De ha nem is találja meg őket, akkor legalább emberré szeretne válni, hogy ne jöhessen elő többé a Másik, és ne bánthasson az több embert. Mosolyogva szusszant egy aprót, majd kíváncsi tekintettel pillant fel Dezre.
Az intelemre furcsálkodva vonja össze a szemöldökét, még az orrán is megjennek apró kis ráncok.
- De... Miért?
Kérdi kissé értetlenkedve felpillantva Dezre, majd elmosolyodik.
- Mindenkiben van jó, még a vérfarkasokban is.
Vonja meg a vállát kedvesen mosolyogva. És az ő szemszögéből bizony ez igen nagy szó, elvégre nem szereti az említett egyedeket. Az a tipikus kutya-macska viszony. Ahogy a kutyáktól, a farkasoktól és még sorolhatnánk számtalan olyan fajtát, ami ebbe a besorolásba tartozik.
Meglepetten rezzen össze kissé, amikor a férfi szavait hallgatja. Nagy szemekkel pillant fel rá, már-már úgy néz ki, hogy a lelkébe sikerült gázolni, amikor hirtelen széles mosoly jelenik meg az arcán.
- A hörcsögök aranyosak.
Majd köhintve hozzáteszi.
- És finomak is.
Hallgat egy ideig és figyel szépen csendesen. Majd nagyot szusszantva lóbálja a lábát, összeszedve a gondolatait. Mosolyogva néz körbe és könnyedén megvonja a vállát szusszantva.
- Én szeretem, hogy ő a gazdám. Tudod ő vigyáz rám, és én is vigyázok rá, hogy ne essen egyikőnknek se baja. Én vagyok az ő cicája.
Jelenti be büszkén kihúzva magát, majd kuncogva folytatja.
- Néha rosszat szokott álmodni, és akkor vele alszok. Meg szoktam neki dorombolni, és ha egyszer valaki bántani akarja, akkor majd én megvédem. Ő vett nekem szép ruhákat, meg megvédett engem a kígyónéni óráján is.
Magyarázza folyamatosan neki és lelkesen mesélne is még tovább, de aztán zavart mosollyal az arcán hallgat el.
- De nekem nincs semmim. Csak barátaim, meg könyveim.... Ühm. Neked is adnom kell valamit? Van egy könyvem, amiben nagyon sok jó mese van. Meg szép képek. Meg színes.
A kérdésre pedig meglepetten pislog párat, aztán elmosolyodik szélesen elgondolkozva. Még az ujjain is számolja szépen a tantárgyakat, amiket szeret, aztán kuncogva néz újra a férfira.
- Nagyon szeretem a Bájitaltant. Ott sok finom innivalót ihatok. Meg a Sötét varázslatok izémizéjét. Ott összebarátkoztam Palival, rajta kellett volna gyakorolnom a vágóvarázslatot. De először magamon próbáltam ki, hogy megmutassam neki, nem fáj... Annyira. Az átváltoztatástant nem szeretem, mert a kígyónéni nem szeret engem. A többit nem ismerem, mert még nem voltam bent rajtuk. De szeretném mindet kipróbálni.
Azzal felegyenesedik, majd körbetáncolja szinte a szoba közepét és mosolyogva pillant körbe dudolászva. Könnyed lépteivel egészen hangtalanok, hogy aztán nagyot szusszantva forduljon a férfi felé széles mosollyal az arcán, csillogó szemekkel. Némi kis bizonytalanság olvasható le az arcáról, ahogy pulóverének szélét piszkálja és tördeli.
- Amint találkozok vele, megmondom neki. Nos, szóval... Ühm... Megyek. Tudod kis fészket akarok a télikertbe építeni, és viszem hozzá a fááákat, meg a puha anyagokat, meg szöszöket, meg amit még találok.
Azzal kuncogva teszi oda a szájához mutatóujját.
- De pssszt, ez titok.
Teszi hozzá széles mosollyal az arcán. Aztán odalépdel a férfihoz, és a kezét nyújtja.
- Gazdi szerint ilyenkor ezt kell csinálni, és azt mondani, hogy "örülök, hogy megismerhettelek".

-Igazad van, Csöppség, mindenkiben van valami jó. De ugyanígy van bennük rossz is. Az emberekben pedig sajnos több rossz van általában, mint jó, csak küzdenek ellene.
*Dez nézi a lányt.. Láthatóan nem tud megbirkózni azokkal, amiket Dez állít.. Ellentétes a személyiségével, hogy lássa a világot a maga őrületes mocskában. Alapvető emberi tulajdonság, hogy igyekszünk megszépíteni azt, ami körülvesz minket, így a természetet is, nem csak azt, amit mi alkotunk. De ez helytelen. Nincs jogunk másnak látni csak azért, hogy könnyebben elfogadjuk*
-Az én jelenlétemben ne merd a válladat vonogatni, kisasszony!
*Emeli meg hangját egy egészen picit, parázsló tekintettel nézve a lányra, tekintetéből lenézés és gyűlölet látszik. Megbocsáthatatlan*
-Tisztázzunk valamit. Te egy vérleopárd vagy. Nagyobb veszélyt jelentesz rá, mint egy falka vérfarkas! Ha meg akarod védeni, önmagadtól védd meg!
*~Remélem magadba szállsz, milyen dühítő kis fruska.. Vonogatja a vállát.. Hát van szád, használd azt!~*
-Attól a Gazdád lesz valaki, ha vesz neked pár szép ruhát, s nem hagyja, hogy valaki igazságtalan legyen veled? Csöppség, ha valakihez ennyire tartozni akarsz, akkor találj olyat, aki többet tud felajánlani, mint egy báli ruhát, és egy kósza felszólalást! Hidd el, nem azért védett meg, mert felelősséggel tartozik érted, önös érdekből tette, ahogy minden ember mindent abból tesz! Senki olyat nem tudsz mondani, aki akár egy percig gondolt volna más boldogságára, Senkit!
*Ha nem lenne ennyire ura arcizmainak, elnevetné magát, de sikerül megőriznie nyugalmát, sőt, dühösnek és szigorúnak mutatkozik*
-Ha neked ennyi elég, kaphatsz tőlem egy olyan ékszert, ami annyi pénzt ér, amennyit életedben sohasem láttál, még akár azt is elintézhetem, hogy mindenki barátságos legyen veled szemben..
Akkor én már a Főgazdád leszek? Vagy egyenesen a Tulajdonosod?!
*~Már az vagyok, Csöppség, csak még nem tudod.. Na sipirc, gondolkoznom kell~
Amikor kezet nyújtanak felé, rá se néz a piciny tenyérre, csak flegmán hátat fordít*
-Hordd el innen magad!
*Meg se fordul, amíg nem hallja távolodni Weeko szuszogását. Ez a kis törpehurrikán nélkülözi a logikát, teljességgel fölösleges mondani neki akármit. Ha nem lenne vérleopárd, Dez hamar túllenne a dolgon, s már hagyná is a fenébe. Így azonban sajnos időt kell szánnia arra, hogy elnyerje a bizalmát..
Reméli, hogy a kislány elég gyermek ahhoz, hogy ne lásson át a mesterkedésén. Így nagy valószínűséggel el fogja panaszolni mindenkinek, legfőbbképp Gazdinak, hogy az új cicus, egy magas, öltönyös férfi, bizonyos Dez gonosz volt vele..
Neki pedig így alkalma nyílik arra, hogy közelebbről megnézze, ki az, aki még pályázik erre az igen ritka, s értékes trófeára. Mert azt kötve hiszi, hogy bárki lenne az iskola falai között, aki valóban kedvelné ezt a lánykát, az ő zsebében azonnal ki bírja nyitni a bicskát, ahogy megszólal azon az idegesítő, magas hangon!
Ennek a másiknak.. Hogy is.. Gazdának annyi előnye van, hogy Weeko még jobban kötődik hozzá, de ez a hátrány még könnyen behozható. Főleg egy ilyen naiv és hiszékeny dolog esetében.
Nem érzi magát teljesen jól, ezért megválik ruháitól, s egy törülközőt (természetesen fekete, ezüsttel ráhímezve címere) dereka köré csavarva elvonul fürdeni. A langyos zuhany alatt fejét a rózsa felé fordítva gondolkozik.
~Ha nem hazudik a kislány, amire nem vennék mérget, valami bajnak kell lennie.. Gerard nem lehet olyan felelőtlen, hogy hagyja, hogy mindenkinek elmesélje! Egy vérleopárd holtan is sokat ér, élve azonban.. Majdhogynem megfizethetetlen! Még ha bízik is abban, hogy az iskolába nem jár senki, aki kapcsolatban állna az effajta feketepiaccal, mégis ő az Extremus karvezetője.. Ismernie kellene az ott levőket, vagy legalább tudni azt: nem az angyalok gyülekezete..!~
Ahogy végzett a tusolással, leül az íróasztalához. Elővesz egy pergament a nehezen nyíló fiókok egyikéből, s pennáját a már kicsit besűrűsödött tintába mártva kezd el írni Gisellenek: Húga biztosan kíváncsi, miért nem tért haza, mikor azt ígérte, tegnap délre már otthon lesz. Nem akar sokat írni, két okból is: egyrészt semmi kedve megosztani édestestvérével valódi okát visszatértének, másrészről nem akarja, hogy a szőkehajú, mindenlébenkanál hugicájának eszébe jusson idejönni!
Az kéne még! Hosz még ő is itt garázdálkodjon.. Végül pár sorban ismerteti a tényállást, hol van, az időtartamot, hogy meddig szeretne maradni, pár hónapban adja meg. Reméli, hogy annyi bőven elég lesz ahhoz, hogy utánajárjon annak, aminek szeretne.
~Annyi idő a kis talajmenti cirkálóra is elég lesz!~
Dez, mivel nem akar átfordulni, hiába nem aludt 24 órája, felöltözik szépen. Ugyan most már fölöslegesnek tartja, hogy öltönyben járjon, hiszen az már tényleg mindennek a teteje, hogy még most is a fotósok kedvében járjon. Fekete vászonnadrág, fehér ing. Ahogy felhúzta fekete cipőjét is, övébe dugja varázspálcáját, s elhagyja a hálót.
Találkoznia kell Gerarddal.
Minél előbb.
Kifelé menet egy dalocskát énekelget egészen halkan:*

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.

*Hangját unottan dobálják a komor kőfalak, ahogy megindul volt professzora irodája felé*

Zavartan hallgat és figyel, ahogy a fiúra mered hosszan. Mintha próbálná feldolgozni a mondottakat, de aztán szépen le is fordítja magában a saját nyelvére, és a saját gondolkodására. Pontosan így jut el egészen addig, hogy...
- Biztosan csak nem esznek elég csokit.
Vakarja meg a tarkóját, fejét csóválva. Elvégre a csoki mégis sok boldogság hormont tartalmaz, és Weeko sokat is eszik, boldog is... egyenes arány ez nála.
A parancsra azonban nagy szemekkel rezzen össze kissé. Kék szemeivel meglepetten pislog fel Dezre, hirtelen nem érti a keménységét. Ennyire rossz dolog lenne, ha megrántja a vállát? Hogy ebben megbizonyosodjon, még le is pillant a vállaira felvont szemöldökkel, aztán vissza Attilára. A következő szavakra azonban lehajtja a fejét az alsó ajkába harapva. Úgy hebegi halkan.
- Én... én megvédem. Én... vigyázok rá... tényleg...
Nyüszögi halkan, egészen bűbánón a lány. Szipog párat, és úgy dörgöli arcát a pulóverujjába, de egyelőre még nem sír. Nagy cicaszemeivel felpillant, bár nem tartja megfelelőnek a pillanatot, hogy megkérdezze mi is az az ékszer tulajdonképpen. Majd... Talán legközelebb.
Ahogy hátat fordítanak a kéznyújtásának zavartan pislog párat. Még nagy szemekkel le is pillant pici mancsába dünnyögve.
- Koszos a kezem...?
Kérdi halkan, lassan visszahúzva a kezét. Egészen megdermed a másik szavaira és biccent egy aprót. Nem igazán érti a logikát, főleg azért, mert eddig senki se viselkedett így vele. Na jó, Akane elég durván elkezdte szapulni az óráján. De azt felrótta annak, hogy biztosan rossz napja volt a nőnek. Most azonban nem tudja ezt mire fogni. Csak önmagára.
Az alsó ajkát is lebiggyeszti, ahogy távozik a Dezer lakosztályból. Persze mielőtt kilép a helyről, még egy csokit lerak az egyik szekrényre. Utána lépdel ki onnan magában töprengve igencsak.
Deznek csak annyiben nem jön be a számítása, hogy Weekonak nem igazán az a panaszkodós fajta. Lehet mesélni fogja Gabrielnek a találkozást, bár az is biztos, hogy nem éppen gonosznak fogja beállítani Dezt. Mindenképpen először magában keres valami hibát, ami miatt mondhatja, hogy az ő bűne az egész. Az olyan ártalmatlan lánynak, mint Weeko, nem az az első, hogy biztosan más a hibás. Az alsó ajkába harapva dünnyögi, miközben a folyosókon lépdelve dünnyögi halkan.
- Majd legközelebb adok neki bubifújót... A bubifújónak mindenki örül...
Motyogja halkan, kissé talán csüggedten is, botorkálva a télikert felé, hogy a saját kis kuckóját építgethesse, amíg elgondolkozik a dolgokon.
- Süss fel nap... fényes nap...