Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Bájitaltan laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next
SzerzőÜzenet
Emmeline Way
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Kamaszodó, borzas nagykistünde
Hozzászólások : 392
Évfolyam : Második
Kor : 130

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Kedd Május 19 2009, 21:06

- Atombomba?! - *visszhangozza Emmeline döbbenten Mya megszólítását, és amúgy sem elhanyagolható méretű arany szemei csészealjnyira tágulnak.* - Nyugi, elég mugli könyvet olvastattak velem, tudom mi az... De én azért azt hiszem nem vagyok ennyire káros a környezetemre! ~Méghogy pusztítok...~ Te nem is láttál még, mikor elememben vagyok!
*A tünde lány, vigyorogva szúrja hosszú, vékony ujját a féltünde bordái közé, kicsit megmozgatja, és várja a jól megszokott hatást, miszerint ettől a földön kell fetrengeni, visítva a nevetéstől.
Mya szarkasztikus megjegyzésére csak elhúzza a száját, de nem tud semmit felhozni az extremusos lány védelmében, így inkább csöndben marad.*
- Péntek 13? - *vigyorog folyamatosan, de most épp Myára a lány, és felhúzza bal szemöldökét.* - Nem nikább szombat 2.? Jól vagy? - *fordul Krisztyne felé, akinek a péntekes megjegyzés eredetileg szólt, majd döbbenten veszi tudomásul a hangnélküli tanerő megérkezését.
A szemek persze újra kistányér méretűre tágulnak, a szája sarkában pedig a lassan letörölhtetlen vigyor bujkál. ~Remélem, óra végére se megy el a kedvem a vigyorgástól...~
Előbányászik a tarisznyájából, amit a pugnax tiszteletére vörösre színezett át, egy pennát, pergament, és lelkesen jegyzeteli a pár érdemleges dolgot, amit ki tud a krákogások erdejéből bogarászni. Persze a válaszon is töri a fejét Hangjanix tanárúr kérdésére, de kivételesen csöndben marad, csak jegyzetel, összetintázva eközben a saját orrát is.*


A hozzászólást Emmeline Way összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 05 2009, 15:22-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bitta Gewinn
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Nyilas Jelige : Ifjú, balhés féltünde
Hozzászólások : 469
Évfolyam : Második
Kor : 44

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Kedd Május 19 2009, 21:15

*Bitta Susannaval ácsorogva várja Myá-t, aki elmondja az aprócska kis változást, s annak okát. Igencsak meglepő a lánynak, hogy Sal és Kami így különváltak, és hogy Myával Kami jobban foglalkozik?*
~De mégis mi történt? Hiszen Kami és Sal, ők...ők elválaszthatatlanok voltak...~
*Gondolja, s szemeivel a lányokat fürkészi, hogy esetleg most mit csinálhatnak. Ahogy nézi őket több ember is sorra betoppan, de még egyik sem a tanárúr. Bár sosem lehet tudni hogy esetleg mikor fog a férfi berontani, ezzel elrontva az eddigi nyugodtságot és hangulatot.*
-Nem gondoltam volna hogy így elfordulnak egymástól.
*Mondja Mya-nak, majd távozásával odasétál egy üsthöz, ami szokásosan az övé. S ha azt el merné foglalni valaki... Na az a végrendeletéhez nyúlhatna, különösen, hogy az ilyen dolgokra kényes a leányzó. Nem hagyja magát, s akkor itt minden üvegcse törni fog, s sikítozások lesznek. Bittus rosszabb lesz mind az az élőhalott múlt órán. Bár... Gewinn nem szipuzza el senki lelkét, rávéve hogy támadjon a másikra. Legfeljebb egy-két átkot mond arra a sunyira, majr továbbáll*
-Amúgy Susi, milyen volt a múlt óra?
*Kérdi a lányka, majd kedves mosolyt eresztett prefektustársa felé.*
-Hallottam izgalmas volt, de...mit csináltatok?
*Tesz fel mégegy kérdést is, viszont a válasz már csak Susin múlik, bár valószínűleg nem kap, elvégre épp betoppan a drága, hőn szeretett igazgató úr. Látszik rajta, hogy ma nem volt kivasalva az öltönye, mert a piros poló, és az egyátalán nem a tipikus nadrág...*
~Valami baj lehet...~
*Gondol bele Bittus, s rá is jön, hogy mi a gond, mikor a férfi megszólal*
~Auuu... szegény tanárúr. Azért ilyen hanggal. Én nem erőltetném.~
*Morfondírozik el, majd hallgatja a férfit, aki kezdi bevezetni az órát, majd válaszol is a kérdésre*
-Véleményem szerint az ellenméreg olyan ital, kapszula formájában fellelhető anyag, ami enyhíti, vagy teljesen megsemisíti a méreg hatását, hatásait. Ami az ellenmérget illeti, úgy gondolom hogy azért nem gyógyszernek tituláljuk, mert az is egy "méreg" ha nem a megfelelő ellenmérget párosítunk egy méreghez, akkor nyilván való, hogy nem fog javulni semmit sem az ember -tünde, törp, félvér...ect.- állapota, sőt, esetleg még romlani is fog. És még annyit hozzátennék, hogy úgy gondolom szinte minden, sőt feltehetően minden méregnek van ellenmérge.
*Mondja egy szép lassan, a szavakat teljesen kiejtve s várva a lebaszást.*
~Tuti hogy a fejemhez vágja milyen hülye vagyok~
*Gondolja a lányka, majd fürkészi kartársai szemét, hátha valaki kék,zöld, barna, vagy más színű szempárjából biztató pillantásokat tud levenni. De ami azt illeti legelöszőr Kamillára pislog. Elvégre ő az okos -stréber [xD]-, s tőle várja a legnagyobb biztatást.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Kedd Május 19 2009, 21:25

*Mielőtt a tanár úr belép összevakarta magát a földről és beslattyog Mya mellett, aki nagyon talállóan fogalmazott.*
-Hát nem, igazad van, ez nem az én napom, legalábbis eddig nem.*Finoman szólva elhúzza a száját, de ha az igazat akarom írni akkor egy hatalmas fintorral jellemezném a lány arckifejezését saját két-balkezességére. De összeszedve magát, keres egy még el nem foglalt üstöt és felkészül az órára. A tanár úr megérkeztével végighallgatja a szokottnál hallkabb beszédét, majd mikor szabad lyuk marad a felszólalók között belekezd rövid mondókájába.*
-Igen, minden olyan szert nevezhetünk ellenméregnek, amely semlegesíti az eredetileg bevett mérgeket, amennyiben még nem szívódtak fel. Véleményem szerint az ellenmérgeket általában a méreganyagból állítják elő.Minden másban egyetértek az előttem felszólalókkal.
*Befejezve mondnandóját figyeli, hogy a többiek mivel egészítik ki még az elhangzottakat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Kedd Május 19 2009, 23:50

*Igen, éljen! Erre várt! Ez volt minden vágya, hogy Gerard belekössön Jezebel jelenlétébe, és ugyan egy hollónak nincs arcmimikája, de ezer százalékban biztos abban, hogy a démon most baromi jól szórakozik rajta. Ezt főként onnan tudja, hogy a fejében hallja a kárörvendő röhögést. Nem mondhatni, hogy ettől olyan nagyon jókedve lesz, sőt, a zéró kedvről egyenesen mínuszba zuhant. Jó sokat, így természetesen nem tudja biztosítani, hogy visszafogott módon reagálja le a megjegyzéseket, sőt…*
- Rohadtul semmi köze hozzá, behoztam, mert ehhez volt kedvem, de ha maga szerint olyan k…ra aranyos, akkor tessék, tartsa csak meg.
*Úgy fogja meg a madár szárnyát, hogy a normál állatszerető elfek/emberek most joggal szisszenhetnek fel, hogy de hát ez állatkínzás. Bizony. És nem csak úgy _tűnik_, hogy fáj, hanem _tényleg_ fájdalmas művelet, ahogy a félszárnyánál megragadva próbálja lehajítani, lesöpörni az asztalról a károgó madarat. Igen, a felháborodás jogos lesz a csoporttársak részéről, elvégre nekik tényleg csak egy egyszerű szegény ártatlan madár, aki Erin pusztító hajlamainak célpontjává vált. Elsőre még Gerard sem biztos, hogy rájön a különös házi kedvenc kilétére. A lány meg legkevésbé sem azzal foglalkozik, hogy hányan hördülnek fel – neki _ez_ nem holló. Egyébként sem mesélt még magáról semmit, állandóan csak azt hajtogatja, hogy „kell a tested” és „ez a test az enyém”. Ez rendkívül nyomasztó, és fárasztó. Nem mellesleg van annyira szemét, hogy még ki is használja Gerard hangbéli hiányosságait, és sokkal intenzívebben szájal vissza. Bár ha a pasas visszavág, neki az is jó. Néha nem árt, ha lehűtik a lányt, mielőtt tényleg túlpörögne és nagyon belejönne ebbe az „én vagyok a legnagyobb lázadó” szerepbe.*
~Ezt még keservesen meg fogod bánni.~
*Szegény Erin. Igazából ez egy több ezer éves démontól nem túl jó előrejelzés. Amelietől pedig a lehető legrosszabb húzás volt, hogy kioktatja. Igazából, ha kedvesen tette volna, akkor is rossz. Ha durvábban, akkor is. Ha csendben marad, az ugyanúgy rossz. Utálatos, undok „szakadnál meg” mosolyt villant a lányra, bár ez is csak pár másodpercig tart.*
- Nem vagyok kíváncsi a szánalmas véleményedre Clarkson, egy elkényeztetett fruskának inkább kussolni kéne és eminens anyuci-apuci kicsi kislányaként viselkedni, ahelyett, hogy más dolgába üti az orrát, mert még be talál törni. *Egen, ez fenyegetés volt, és Erintől tényleg kitelik hogy előbb üti meg a lányt, minthogy az elővegye a pálcát.*
- De főleg, ha még nem mondtam volna: kussolni!
*Tisztában van vele, hogy kétszer mondta. Így talán a lány is felfogja, hogy egyáltalán nem vevőek a megjegyzéseire. Mire végez, addigra Jezebel már vissza is vergődik az asztalra és sértődötten gubbaszt valamelyik sarokban. Bár nála ki tudja, lehet most találja ki mi lesz a megfelelő megtorlás. *
~Hurrá.~
*A kérdésre nem válaszol, mert jelen pillanatban még azt találná mondani, hogy az ellenméreg tök mindegy mi amíg folyékony, és elég van belőle, hogy megfojtson benne valakit. nyomott, morcos, a szokásosnál is kevesebbet alszik, egész nap a nyakán lógnak, kioktatják amit amúgy is nehezen visel, és ehhez hozzá jön az az általános emberellenes állapot, amihez már hozzászokott, mégis ilyenkor csak még egy lapáttal rátesz az amúgy is csodálatosan fényes kedvére. Amúgy meg el kell ismerni, hogy egyelőre a pofázáson kívül nem tett hozzá semmi érdembelit az órához. A vak is láthatja, arra hajt, hogy kitegyék a teremből a szűrét, hogy higgadjon le odakinn és vissza se jöjjön. Olyan kényelmes lenne.
Nagyot szusszan, és megdörzsöli az orra tövét. Igen ez kellett. Kiabálni valakivel (Amelie, illetve Gerard), és bántani valakit (Jezebel). Most már sokkal jobban érzi magát, hogy levezette a feszültséget. Igazából... sokkal jobban. Igen.
Ő tényleg egy kiállhatatlan személyiség. Nyárspolgári, közönséges, vad, agresszív, de mindezt töretlen magabiztossággal.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 00:47

*Miután felnézett a pergamenjéből, arca kemény, érzelemmentes maszk mögé bújt, úgy figyelte az eseményeket. Csak szeme csillogásából lehetett látni, hogy ma mennyire idegesíti a többi diák felszólalása, tehetségük "kibontakozása". Csak csöndet szeretett volna, nyugalmat, bájitalt főzni, és nem gondolni semmi másra. ~ De mint tudjuk, Amelie-nek nincs ilyen szerencséje. Nincs hát, mert Sors Anya valamiért nagyon pikkel rám, de az az igazság, hogy nálam is kezd túlcsordulni a serleg, szóval csak óvatosan ~ - gondolja morcosan, miközben valamiért eközben a plafont kémleli. Ha valaki tüzetesebben megnézné, lehet, hogy azt gondolná, valami komolyabb baj történt vele. De hát ez van. A varázsló lányának valamivel le kell foglalnia magát, ha olyan antiszociális hangulatban van, hogy semmihez és senkihez sincs kedve, hangulata, türelme.
Már éppen a terem elhagyását fontolgatja, amikor meghallja Erin kedves, trillázó hangját. Amit a tanár kap, nos, azt nem teszi zsebre. Diszkréten a szája elé emeli kezét, és hangtalan nevetőgörcs kezdi kínozni. Most még az sem hatja meg, ahogyan azt a szerencsétlen állatot cipeli. Csak szánakozó tekintettel pislog a lányra, akinek nem ártana egy gyógykezelés, mert az idegeivel biztosan komolyabb bajok vannak. Annyira elmerül ezen a dolgon gondolkozva, hogy észre sem veszi, hogy a lány felé fordult. Már csak a finomnál picurkát erőteljesebb hangjára riad fel, de a mondandó nem várt hatásokat vált ki a lányból.
Elsőre szemei vidáman csillogni kezdenek. Ajka felfelé görbül, és egy fültől-fülig szélesedő vigyorban végződik. Majd pedig kacagásba megy át. Nem törődik azzal, hogy órán van, azzal sem, hogy az iskola egyik legszigorúbb tanára van velük a teremben. Ő csak kacag, amennyire csak bír. Egy jó megfigyelő viszont érzékelheti, hogy ebben nem csak a gúnyos kacaj kap helyet, hanem valahol mélyen keserűség is található benne. Amikor már sikerül levegőhöz jutnia, megtörölgeti szemeit, és ajkán egy vidám, de gúnyos mosollyal Erin felé fordul.*
- Hűtsd le magad, Corwell! Vegyél vissza az arroganciádból, mert akár hiszed, akár nem, nem áll jól neked - tájékoztatja derűsen csillogó szemekkel. - A másik, csak nem féltékenységet hallottam kicsengeni hangodból? Bizony, bizony, lehet, hogy el voltam kényeztetve, lehet, hogy anyuci-apuci kicsi kislánya vagyok. Elismerem. De azt is tudom, hogy legyél bármennyire agresszív és jó utcai harcokban, kettőt pöccintek a pálcámmal, és a falra felkenve találod magad - csicsergi vidáman, de szemeiben most pusztító tűz lángol. - Tudd, hogy kibe kötsz bele, Corwell... - mosolyog töretlenül. - Én nem abba a típusba tartozom, aki az olyanok előtt, mint te, meghunyászkodik. A látszat sokszor csal - kacsint a lányra, majd újra a tanár felé fordul.
*No, persze ő sem evett meszet. Pálcáját célzatosan keze ügyébe helyezi, ha a lányt elkapná a harci ideg, akkor gyorsan le tudja szerelni. ~ Talán mégis csak érdekesnek ígérkezik ez az óra ~ - bólint elégedetten, majd a tanárra pillant, hogy vajon mennyire díjazza a kirohanását. ~ Ha meg büntetőmunka lesz, akkor azt is kibírom. De csak akkor, ha igazságosan büntet. Vagyis, ha engem büntet, Corwellnek is jár, no, de ha őt bünteti, az nem jelenti azt, hogy egyenes arányosan engem is büntetőmunkával kell "jutalmaznia" ~ - vélekedik morfondírozva.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 02:05

*Amelie két hibát követ el egyszerre. Először is, lebecsüli a lányt és úgy gondolja, hogy csak az utcai harchoz ért ez meglehetősen szerencsétlen feltételezés. A második hiba ott van, hogy azt gondolja, Corwell képes lesz magát visszafogni. vagy azt, hogy a lányt érdeklik holmi büntető munkák, vagy hogy Gerard mennyire mérges rá, mennyire szidja le vagy mit mond. Jó, talán az, amit mond előfordulhat, hogy érdekli, de az agresszió, ami a lányba szorult, az legyűr minden mást. Mégiscsak három hiba van. A tanár felé fordulni határozottan rossz ötlet volt, a pálcát pedig nem csak bekészíteni kellett volna, hanem ténylegesen előszedni, mivel Erin gondolkodás nélkül rántja elő a diófából kifaragott varázsfegyvert, és azonnal varázsol. Lehetne azt hinni, hogy hirtelen felindulásból intézett eszetlen támadás, de ahhoz túl gyorsan, túlzottan is habozás nélkül kiáltja el a varázsszót.*
- Capsitrum!
*Lefegyverző bűbáj, és habár gyors a lány, de nem lehetetlen kivédeni a támadását, elvégre Erin még mindig nem képes fénysebességgel mozogni. Amelienek viszont nem hagy túl sok időt, hogy kifújja magát.*
- Vinculum! Destinatus!
*Gyorsan, egymás után lövi az átkokat, legjobb védekezés a támadás alapon, és azt azért el kell ismerni, hogy beválik, mert hát valljuk be, a védekezés mellett nem hagy más lehetőséget Amelienek. Szegény lánynak ideje sincs mást csinálni csak sorban idézni a pajzsbűbájokat. De kár lenne azt hinni, hogy Erin ennyivel letudja. Az utóbbi két bűbájt, főleg az utolsót, még jó párszor elsüti és láthatóan kitelik tőle, hogy addig fogja bombázni a másikat, míg egyszer csak célba nem talál. A fizikuma, és az állóképessége jó, ki tudja meddig bírja. Valamit sikerül felborítania, nem tudja mit, lehet, hogy egy szék volt, jó esély van rá, de ijesztően céltudatosan indul meg a padja felé teljesen semmibe véve, hogy egy tanár is jelen van a teremben. Folyamatosan megállás nélkül mondja a varázsigéket, némelyek közt még csak levegőt sem vesz, ez rendkívül megterhelő, és hamar ki fog fáradni, de nem akarja ám ezt ő a végtelenségig. Folyamatosan közelebb és közelebb ér a lányhoz.*
- Te leszel az akit felkenlek a falra! Destinatus! Kitöröm a karod, de úgy hogy a büdös életben nem használod többet!!! Destinatus!
*Kiált rá, és ebben a pillanatban a lány biztos lehet benne, hogy jobb, ha nem találkozik, és nem marad kettesben sehol a Corwell lánnyal, mert abból csak baj lesz, mert nagy valószínűséggel.. mi több, egészen biztosan be fogja tartani az ígéretét, és addig csavarja a kezét, míg az el nem roppan. Szörnyű indulatok vannak benne, és tömény rosszindulat.. mint valami hatalmas ragadozó, aki ez alkalommal kijjebb tudott nyúlni a rácsok közt, mint kellett vagy szabadott, vagy eddig tudott volna.
Iszonyatosan belenyúlt a családi témába, bár ebben Erin is hibás, de a lány előbb hal meg, minthogy ezt beismerje. Az meg abszolút Amelie mellett szól, hogy tény, ő nem tudja mire tapintott rá, tehát nem volt az annyira szándékos, és drasztikus, mint amilyen lett. Ráadásul Erin provokált, ő volt az, aki először válaszolt ilyen hévvel. Ilyenkor az ember ki sem nézné belőle, hogy aranyvérű, bár neki ez a vérkérdés már oly' mindegy. Az ő családjuk már úgy sem számít olyan befolyásosnak, még ha régre vezethető is vissza a családfa. A családfő Azkabanban, a név be lett mocskolva, a család további generációjának tagjait pedig tökéletesen megnyomorították a történtek.
Amelie nyaka felé kap... elsőre még félre is nyúl másodjára valószínűleg Amelia tér ki, harmadjára is talán.. ha a pálcát eddig nem sikerült volna eltávolítani a lefegyverző bűbájjal, akkor most a másik kezével igyekszik kicsavarni a lány kezéből.
Rendben. A közelharc mégiscsak testhezállóbb. Lehet, hogy sokadik próbálkozásra sikerül elkapni a nyakát.. Amelie jót is mulathat azon, hogy a nagy keménykedés annyira telik, hogy percek telnek csak azzal, hogy igyekszik elcsípni, de minden vicces dolognak végeszakad ám egyszer. Mint ahogy most is, ugyanis egy alkalommal ujjai rátalálnak a nyakára.
Valaki feszegesse már le Amelieről..
Merthogy nem fogja magától elengedni, az kizárt. Durván az asztalnak löki Amelie karcsú, törékeny szépségű testét. Az övé se nem törékeny, se nem kimondottan gyönyörű, de Erin magasabb is a lánynál, szívósabb, és fizikálisan jobb kondícióban van. Hagyja a fenébe a pálcát, azt valahol akkor hagyta el mikor lefogta a másik kezét.*
- Megmondtam, szétkenlek!
*Ennél amúgy sokkal átgondoltabban szokott harcolni, de a lány belenyúlt abba az egyetlen egy témába, amibe sosem szabad, semmilyen körülmények közt. Erin határozottan ösztönből cselekszik, nem fejben gondolkodik ezért is volt olyan nehéz dolga már csak azzal, hogy Amelie közelébe kerüljön, aztán megint még nehezebb dolga azzal, hogy elkapja a nyakát... meg aztán a lány is ügyesen tér ki valószínűleg elvégre ő sem valószínű, hogy valami otromba bénaság. Egyértelmű, hogy ezúttal Erin csak azért jutott el idáig, mert a düh felnyomta benne annyiraaz adrenalinszintet, hogy úgy gázoljon át mindenen, akár egy tank.
Nem az a szándéka, hogy megöli vagy hasonló.. tényleg nem tervezi, de jöjjön már valaki, mert a végén tényleg túl sokáig fogja szorítani a másik lány torkát, akadályozva az oxigén áramlását a szervezetben.*
------
*Jezebel komótosan figyeli az eseményeket, és meg lehet rá esküdni, hogy ha más nem is, de a borostyán sárga szemek undorítóan kárörvendőek. Kinyújtóztatja hatalmas, fekete szárnyait, aztán Gerard vállára száll, mintha ennél természetesebb nem is lenne.*
~Ha nem csinálsz valamit, kölyök, még a végén véletlenül tényleg megfojtja.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth Benkovits
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : Könyvmoly
Hozzászólások : 881
Évfolyam : Második
Kor : 45

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 02:17

*A megszokottól eltérően hamarabb kezdett a megnyugvás talajára térni, mint általában az ilyen helyzetekben. Nem is hinnénk, hogy az aranyos kis pofi, ilyen szenvedélyes leányzót takar. Most legalább már nem akar mindent a falhoz vágni vagy darabokra törni, ami a keze ügyébe kerül. Hogy miért is nyugodott le könnyen? Hát talán a közösség hatására. Ugyanis lassan a diákok is gyülekeztek körülötte, így ez elvonja figyelmét a mai nap szörnyűségeiről. Szerencsére a zsibongás arra sem hagyja gondolni, hogy milyen további szörnyűségek várhatnak még rá… szóval a közösség hatása, az emberek és az ő csevegésük hangja jó hatással van rá. Érdekes, még a végén újdonságokat is megtudhatunk Ireth jelleméről. Ő aki általában nem szereti, vagy inkább ki nem állhatja a társaságot, sem a körülötte folyamatosan zsibongó tömeget, most jótékonyan értékeli azt. Most nem csendre és nyugalomra van szüksége, mint általában mindig… érdekes.
Végül is úgy ahogy kényelembe helyezkedett, normálisan visszavette magára a pulcsit, a táskát az üstje mellé dobta, még mindig kissé erősebben a kelleténél, úgy hogy a még benne lévő könyvei nagyot koppantak a padlóval. Ám erre szisszent egy félhangosat és az ölébe kapta a táskát, hogy ellenőrizze, nem esett-e valamelyiknek baja.
Amikor belépett, meglepte, hogy az egyik lány, akit csak látásból, főleg az órákról ismert, emlékszik a nevére. Kissé félősen mosolygott vissza rá, és rögtön morfondírozni kezdett ezen. Volt a suliban pár lány, akik folyton csapatostul jártak mindenhová és nehezen tudta csak megkülönböztetni őket, főleg azért, mert ő mindig is magányos farkas volt és lesz is valószínűleg. Meg ő általában nem is nagyon figyelte ezeket az embereket.
De azzal, hogy valakinek feltűnt a jelenléte, máris változások kezdenek alakulni Ireth kedvében és viselkedésében. Sokkal gyakrabban fordul a többiek felé, és pillant fel könyvéből, melyet maga elé tart. Már csak úgy megszokásból is. Figyeli a gyülekező és beszélgető embereket.
Végül is Erinen és a hollóján állapodik meg leghosszabb időre a tekintete. Nem, nem azért mert a lány olyan szimpatikusnak tűnik neki, hanem inkább a madár miatt. Furcsának tartja, hogy egy hollót hozott magával. Egyrészt már az is, hogy miért cipeli el az órára, másrészt pedig lerí róla, hogy semmi kedve a madárral foglalkozni.*
~Akkor meg minek cipelte el?~ *Dünnyögi az orra alatt és továbbra is figyeli a kettőst, persze azért nem túl feltűnően. Semmi kedve hozzá, hogy belekössenek, ahhoz pedig még inkább nem, hogy ez az illető Erin legyen. Ám a kiabálás a madárral már kezdi bosszantani.*
~ Most tényleg… miért cipel be egy ártatlan kis madarat, ha nem tud vele bánni és rendesen foglalkozni?!~ *Fordul el inkább túlontúl is magasra húzott szemöldökkel.* ~Ez másnak sem fog tetszeni.~
Majd ebben a pillanatban Krisztyne is megjelenik, ám nem a leghétköznapibb módon.* ~Na ez nem csak nekem rossz nap.~ *Szögezi le és aggódóan pislog a lány felé, hogy egyben van-e. Hiszen mégis csak egy karon vannak…
Majd a következő érkező már maga a tanerő, aki kissé furcsa öltözékével és viselkedésével nem csak Irethet ejti ámulatba. Egyrészt a piros póló… nem, Ireth szerint az nem férfias szín. Másrészt a hangja… hogy lehet ilyen időben megfázni?* ~Lehet, hogy az alagsori klíma teszi?~ *Vonja fel szemöldökét, és a szája sarkában egy mosoly bujkál, ám szerencsére alig észrevehetően. És valóban, ő egy bájitalmester, aki a szegény, tudatlan diákokat oktatja... Hát miért nem kever magának egy egyszerű köhögés elleni főzetet?* ~ Bár egy haszna legalább talán lesz.~ *Gondolja, reménykedve, hogy valósággá válik.* ~Talán kevesebb megjegyzésben lesz részünk.~
Az Erin, a Professzor, Amelie és a varjú újabb közjátékát inkább csak távoli megfigyelőként érzékeli. Neki nincsen köze ehhez, ám mint normális érzésű ember, ő is inkább Erin ellen van.
Aztán amint egyre eldurvul a helyzet máris figyelve kapkodja a fejét a szováltások irányában. S amikor Erin feláll... igen, ő gondolta, hogy nem kellene így beszélni vele. Ő Amelie helyében csak vállat rándított volna és hagyta volna az egészet. De amikor már átkokat lövöldöznek egymásra... na az már egy kicsit sok...* ~Valaki nyugtassa már le.~ *Nyögi magában a tanár felé fordulva, hiszen ő maga biztosan nem szól bele.
Majd miután valamennyire rendeződik a helyzet....
Akkor már az ellenmérgekkel foglalkozik, mármint gondolkozik rajtuk. Persze a válaszadást a végére halogatja… ha muszáj. És igen, jó lenne összekaparni néhány pontot a Pillunak, hiszen egész jó helyen állnak a versenyben. Szóval csakis a Pillusok kedvéért ráveszi magát, hogy valamit kinyögjön. Ami furcsán hathat az előbbi indulatok fényében.*
- Ööö… igen, az ellenmérgek valóban arra valók, hogy megállítsanak egy mérgezési folyamatot, vagy hogy teljesen vissza is fordítsák azt. Gondolom, a legtöbb méregnek már létezik ellenmérge is…. Ha pedig rossz ellenmérget használunk, annak súlyos következményei lehetnek, nem csak hogy nem használ, de akár még ronthat is a helyzeten…
*Nyögi ki magából mindezt nagy nehezen, végül is ugyanazt, mint mások, csak más szavakkal. De hát mi mást tudna mondani, ő is ezen a véleményen van. Arra azonban rájön mindenképpen, hogy ha megszólal, jobb elsőnek lenni...hiszen ki tudja mi történik, meg hát akkor még az elmondani való is több.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Garner
Diák - Extremus
avatar

Male Kos Jelige : Szadista Gengszter
Hozzászólások : 188
Évfolyam : Második
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 02:52

*Zsebrevágott kezekkel érkezik meg a bájitaltanra. Nem lenne igazából kötelező neki a megjelenés, dehát nah... Evcivel idáig ágyban voltak, aztán meg ki lett rugalva, mert róka tanulni akart.
Igazából nem is nagyon akart megjelenni, de kint a folyosón is hallani lehetett Erin üvöltését (amúgyis elég közel volt már a teremhez). Így aztán felvont szemöldökkel nyitja ki az ajtót és a következő jelenetet látja maga előtt. Tökike (alias Erin) fog egy fekete varjút és a földhöz csapja a tanárnak üvöltözve, majd az egyik csajnak nekiesik. Vagyis.. hát először jönnek az átkok, meg az egyéb kis mágikus nyalánkságok. Tulajdonképpen először nem is tesz semmit, mert minek? Amúgyse ért még annyira a varázslatokhoz, tanulnia kell ahhoz. Ezt meg aztán a mágus párbajban intézzék le egymás között.
A következőkben azonban már Erin úgy esik neki a másiknak, mint egy fúria. Az első esetlen próbálkozások és nekigyűrkőzések még viszonylag viccesek is, mosolyt csal a srác arcára. Sóhajtva csóválja meg a fejét.*
~Mint valami puffogó macskák...~
*Azonban a kicsi kezecskék végül elkapják a másik vékony nyakát, akkor cselekszik. Még nagyon is emlékszik arra a napra, amikor nem bírta Erint legyűrni, sőt, az erejük igencsak fej-fej mellett volt. Ha teljes nekidobással Alex sem tudta legyőzni a csajszit... Akkor hogyan tudna egy Ameliehez hasonló vékony lány megküzdeni fizikailag Erin ellen?
Sehogy.
Nem is lehet látni, hogy mikor áll meg hirtelen a lányok mellett, de ott van. A következő pillanatokban pedig egyik karját Erin hóna alá dugja, a másikkal pedig a nyakához szorítja tipikus lefogó állásban. Persze azért nem akarja lefojtani a lányt, hogy nézne már ki, hogy mindenki lefojt itt mindenkit? Ugyan nem akar különösebb kárt csinálni a másikban, de azért minden erejével húzza lefele róla, és még így is csak alig tudja megmozdítani.*
- Basszus, mit ettél te...? Proteint két pofával...?
*Nyögi, miközben próbálja leráncigálni a lányt. Jó, a fojtogató- hónaalányúlós dolog nem jön össze, hamarabb fojtja le, mintsem lefejtse a pugnaxosról.
Nagy levegő ki, nagy levegő be! Újabb fogás, ezúttal a lány derekát karolja át és egyetlen próbálkozásba fektetve minden energiáját tépi le a másikról hirtelen mozdulattal. Ha Erin eléggé ragaszkodik a gigához, akkor valószínűleg Clarkson is megérzi majd a rántást. A lendülettől pedig majdnem el is vágódik a miniharamiával, de aztán megkapaszkodik a legközelebbi üres asztalba. Levegőért kapkod, nehezebb menet volt, mint sejtette, vélhetőleg a csajszinak a düh még adott egy plusz löketet. Zihálva pakolja a lányt az asztalra, de az egyik karját még mindig a derekán tartja, ha netán mégis elkószálna. Amint nagyjából kifújta magát és talán a másik se akar tovább vérengzeni, szépen megfogja a vállainál fogva és komolyan pillant rá.*
- Nyugi Tökike, higgadj le. Nincs semmi probléma, nem ér annyit. De ha annyira ki akarod csinálni, akkor előbb odaadom a fekete bőrkesztyűmet, rendben? Az üzletemberek átgondoltan rendezik le a nézeteltéréseket.
*Igazából még viccesnek is hangozhatna a dolog, ám ő tökéletesen komolyan gondolja. Nem azért szedte le a pugnaxosról Erint, mert a másik lányt akarta volna megvédeni. Ugyanmár, hallotta, hogy miről volt szó. Egyszerűen csak Erin annyit kapna érte, mint egy normális emberért, annyiért meg kár lenne. Sóhajtva borzolja meg a lány haját.*
- Te aztán... megtornáztattál rendesen.... Nyugi van?
*Kérdi még mindig levegőért kapkodva komoly, kérdő tekintettel. A zöld íriszek feszülten figyelik a másik arcát. Nem igazán tudja, hogy mi az, ami ténylegesen felkavarta Erint, de nagyon nyomós oknak kellett lennie, hogy idáig eljusson. Vagyis nem... az, hogy idáig eljusson még tökéletesen normális. Inkább az, hogy ekkora erőbevetéssel és akarattal akarta lefojtani a másikat. Ilyet egy jelentéktelen beszólásért nem tesz senki. Még ő sem.
Ekkor regisztrálja magában, hogy jah igen, amúgy óra van. Éppen csak félvállról veti oda Gerardnak.*
- Elnézést a késésért.
*Bár a lihegésén látszik, mekkora erőfeszítésébe is tellett az akció, azért próbál a normális kerésvágásba rázódni. Clarksonra rá se pillant, őt intézze az, aki akarja.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 11:59

*Roppant elégedett magával, ahogyan a tanárra figyel. ~ Igen, végre valaki, aki vissza mer szólni ennek az idegesítő, okoskodó, gúnyos, cinikus, utálatos.... ~*
- Mi a fene! -kiált fel, amikor hallja, hogy Erint elkapta mégis az a bizonyos harci ideg.
*Szégyen, nem szégyen, gyorsan elugrik a bűbáj elől, magára mutat pálcájával, leír vele egy kis kört, és kimondja azt a pajzsbűbájt, amiről érzi, hogy most a leghatásosabb lenne.*
- Tutormasc! - kiáltja, és innentől kezdve csak egy lesajnáló mosollyal nézi a tiszta ideg lány próbálkozásait.
*De közben azon járt az agya, hogy vajon mivel borította így ki a lányt. Hiszen mindketten csak szájaltak, azt sem Amelie kezdte, legalábbis nem az agresszív fajtáját. ~ Ha Erinben akkor lett volna egy csipetnyi humorérzék, amiről most már tudom, hogy azt sem tudja, eszik vagy isszák, bólintott volna, és küldött volna egy Leviflammot arra a csipkelődő istenátkára. De neeem, Miss Egokisasszony inkább a fejemhez vágja a szerinte túl cukormázasnak ítélt neveltetésemet... Hoppá. Lehet, hogy ez verte ki nála a biztosítékot? Hogy azt mondtam, féltékeny rám? ~ félrebiccentett fejjel nézi a lány elkeseredett próbálkozásait. Sóhajt egyet, és megszólal.*
- Nem tudom, hogy észre vetted-e, de nem sokat érsz azzal, ha itt hisztizel. Kicsi lány, hát nem látod, hogy nem zökkenthetsz ki ebből a nyugalomból? Ahhoz egy kicsit nagyobb halnak kellene lenned, hogy én elveszítsem a fejemet, és rád pazaroljam átkaim széles tárházát - gügyög a lánynak, majd színpadiasan megrázza a fejét, mintha csak azt próbálná demonstrálni: " Látjátok, a falnak beszélek. Egyik fülén be, a másikon ki..." . A lány heves kirohanása csak megmosolyogtatja, de azért odafigyel, hogy miközben beszél, a pajzsa erős maradjon. - A karomat meg hagyd ki ebből, kicsi lány. Egy ilyen csitri nagy kárt nem tehet bennem - válaszolja, valljuk be, kicsit naivan, de ő aztán tudja, hogy milyen, amikor megtámadják, és egy halom férfi csak összetörni akarja őt, egy olyan hibáért, amit nem is ő követett el.
*Ez az emlék kicsit elködösíti szemeit, valami ború csillan meg benne, és ez a sötét érzés egy pillanatra letaglózza. Ez pont elég arra, hogy megszűnjön a pajzs körülötte, és meglássa, amint Erin a torka után kap. Egyáltalán nem pugnaxosan nyikkan egyet, gyorsan arrébb ugrik, és pálcájával ugyanazt a mozdulatsort írja le, de az ige már más.*
- Tutamen! - harsogja, majd elkezd játszani Erinnel.
*Elugrál előle, és valljuk be, egy ideig tényleg jó mókának tűnik a lány heccelése. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a lány szája sarkában ott van egy piszok, komisz vigyor. Aztán, meglepődik, mert elvéti a lépést, és a lány tényleg elkapja a nyakát és az asztalnak taszítja, nem éppen finom módon. Egy pillanatra megijed, vajon sikerült-e a pajzsa, de megnyugszik, amikor látja maga körül felvillanni a kékes búrát. Erin kezét lassan, de biztosan kezdi beborítani az ezüstös anyag, ahogyan az ő nyakát is, de neeem, a kisasszony csak próbálkozik tovább a megfojtásával.*
- Kezd kicsit unalmas lenni - nyögi be, csak, hogy lássák, még él, de még mindig nem tesz azért semmit, hogy leszedje magáról a lányt.
*Igazából szerette volna, ha a lány így kiadja a mérgét, de mégsem sérül meg közben senki. ~ És még mondják azt, hogy nem vagyok önfeláldozó ~ - ironizál gondolatban. Már éppen figyelmeztetné, hogy igazán abbahagyhatná a dolgot, amikor egy magas srác lép Erin mögé. Nagyot nyel, és őszintén, egy pillanatra azt hitte, hogy most kettő az egy ellent fognak játszani. Ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy pajzsa megszűnjön, és megérezze, Erin milyen bitang erősen szorítja a nyakát. ~ Mit szorít? Mindjárt eltöri! ~ - pánikol be saját gondolataitól. Végül eljut oda, hogy mégis csak meg kellene átkozni a lányt. Felemeli pálcás kezét, amikor rájön, hogy non-verbálisan nehezen menne az átkozás, hangokból pedig most csak a nyöszörgő és hörgő fajtákból futja. ~ Na, most már tényleg elég! ~ - villan át az agyán, amikor végre megérzi, hogy milyen csodálatos dolog is levegőt kapni. A srác nehézségek árán leszedte róla a csajt, és most elvonszolja mellőle. Ő közben krákog és köhög kicsit, majd megmasszírozza torkát. Amikor kicsit lenyugszik, a két extremusos felé fordul. Na neem, oda nem megy hozzájuk, annyira azért nem sötét, és a maga 165 centijével kihúzza magát, amitől már úgy tűnik, mintha 167 lenne, és megszólal.*
- Én is elintéztem volna - löki oda flegmán a srácnak, és Merlin bolyhos, csengős sipkájáért sem ismerte volna be, hogy jól jött a segítsége. Pedig tudta, hogy nem neki segített, hanem Miss Egót védte meg ezzel. - Te pedig - mutat a lányra szigorúan, olyan tipikus anyukásan -, remélem, hogy lehiggadtál. Rohadtul nem tudsz rólam semmit, szóval örülnék, ha többet nem kötnél belém. Irigyled az életemet? Ne tedd, kicsi lány... Mindenkinek meg van a saját története, hidd el nekem. Csak van, aki megpróbál túllépni rajta, és van, aki hagyja, hogy elmerüljön az önsajnálatba - veti oda a lánynak. - És mint azt a példa is mutatja, én az elsőhöz tartozom, te a másodikhoz - közli ridegen felvázolva a valóságot, majd arca újra olyan kiismerhetetlen lesz, mint az óra elején.
*Kezében továbbra is ott marad pálcája, de nem hajlandó többet foglalkozni a lánnyal. Háborog a lelke, és most először szeretne ő is átkokat szórni. Irigyli az életét? Azt az életet, amiből minden fontos elveszett? Azt az életet, amelynek elvették a jövőjét, és vele minden szépet és jót, amiről gyerekkorában álmodozott? Tényleg ne tegye. Ahogy mondta, mindenkinek meg van a maga története, a maga fájdalma. Csak van, aki megpróbál túllépni rajta, és tenni valamit azért, hogy az álmaiból egyszer tényleg legyen valami. Ha nem is az, amit elképzelt, de valami hozzá hasonló...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 15:08

Bár azt a pár mondatot minden további nélkül sikeresen elmondta, még mindig a különleges érkezése hatása alatt van. Az a tény, hogy Emmeline érdeklődik hogyléte felől csak sokkal később ér el tudatáig, így most zavartan pislog a lányra.
-Igen, köszönöm, jól vagyok. Megúsztam kisebb horzsolásokkal.*Suttogja a tündének, nem szeretné, ha a tanár vele kezdene el foglalkozni, amiért megzavarja az órát hangoskodással. Ez azonban eléggé valószínűtlen, hisz van sokkal nagyobb probléma is, amivel a professzor szembe kerül. Valószínűleg nem neki lesz ez gond, hanem az azt okozóknak. Gondolva itt Erin szemtelenkedésére a tanár úrral szemben, valamint a két lány szócsatájára. Arra azonban nem számít Krisztyne, hogy ebből több is lehet, így elmélázva bámul bele az előtte tátongó üstbe, kezeit az asztal lapjára támasztva. Ez nagy hiba volt tőle, tekintve arra, hogy ez a nap nem úgy tünik, hogy szerencsés lesz. A Corwell lány hirtelen felindulásból elkövetett támadása Amelie ellen a kékséget szinte a rémület tetőfokára viszi, melynek következtében hatlamasat ugrik, lesodorva mindent ami az asztalon fellelhető volt. Igen, mindent...könyvek, jegyzetek, tinta tartó, penna repül szana-széjjel. No meg az üstje is, mely ha nem lett volna a teremben még elég nagy hangzavar, hangos csörömpöléssel adja tudtára a diákoknak és a tanárnak, hogy mai tulajdonosa bizony leverte "Őt". Az a bizonyos tulajdonos pedig mint egy megszeppen kismadár áll a szétterített lomok felett, hajának kékje mőgé szeretné rejteni az egyre vörösödő arcát, nem sok sikerrel. Csak reménykedni tud benne, hogy mindenki el van foglalva a viaskodókkal, és senki nem veszi észre mekkora galibát csilált itt magának, amit most elkezd szép lsaasn, megfontolt mozdulatokkal helyre állítani.*
~Nesze neked, ezt jól megcsináltad magadnak, miért nem figyelsz oda, ha már ilyen szerencsétlen vagy.~
*Gondolataiban az összes mozdulatát elbírálja, s figyeli a további eseményeket. Hallgatja Amelie elkeseredettnek tetsző mondatait, miszerint nem egy irigylésre méltó életet él. Tekintetét olykor a tanárra veti, mintegy bocsánatkérőn is az ügyetlensége miatt. Idő közben mindent szépen visszapaoklászik a helyére és a tintapacát is eltünteti a földről, ennyire még ő is képes talán segítség nélkül. Bár ez kezd egyre inkább kétes lenni....ezek után erre kell számítani? Lesz egy kétbalkezes az osztályban Krisztyne személyében?*
~Neeeem, nem szeretnék én lenni a diákság sete-sutája.~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 17:57

- Úh, szombat 2... Az csúnya volt.
*Jegyezte meg vigyorogva Emmeline-nek. Jól esett neki, hogy a lány emlékezett, mikor volt élete legszerencsétlenebb napja. A tanár belépőjére nem mutat érdemi reakciót, bár a hangja (vagy annak hiánya) miatt megejt egy apró, gúnyos félmosolyt. ~Van egy olyan halovány sejtésem, miszerint az Extremus kar mélyen tisztelt diákjai ma különösen hangosak és bunkók lesznek...~ Mindegy, úgy kell Gerardnak, ő sem jobb vagy rendesebb náluk. Szinte szóról szóra azt szerette volna mondani az ellenméregről, mint Kamilla, így nem is érzi szükségét a hozzászólásnak, csupán lefirkantja a definíciót a pergamenjére. Felfigyel Ami és Corwell beszólogatós játékára, ám bosszankodás helyett ez számára csak mosolygásra adott okot. Jó Amit újra elemében látni, nagyon el volt kenődve az óra elején. Bár most sem tűnik boldognak, legalább nem olyan, mint egy zombi. ~Uh, élőhalott...~
Amikor Corwell pálcát ránt és eszeveszett átkozódásba kap, ő maga is megmarkolja a vékony nyírfát a zsebében, közbe viszont nem lép, látja, hogy a pugnaxos tökéletesen boldogul egyedül is. Akkor is ugyanilyen nyugodt, amikor Corwell Amelie nyaka után kezd kapkodni. A lány körül lebegő kékes fényű aura úgy is megvédi, legalább levezetheti a feszültséget. Maga mögül mocorgást hall, amikor az extremusos ujjai úgy tűnik, ráfonódnak Amiére. Emmeline mocorogni kezdett, valószínűleg oda akart indulni a lányokhoz, Mya azonban egyszerűen oldalra nyújtotta a kezét, megállítva a tündét.*
- Ne, hagyd csak, látod, hogy boldogul. Ez az ő játéka, vezesse csak le a feszültséget.
*Továbbra is csak figyelt, viszont amikor Ami pajzsa megszűnt, egy kicsit elkapta a para. Már épp emelte volna a pálcáját, hogy megsimogassa Erint egy kedves kis hátráltató ártással, amikor egy srác ott termett, és nagy nehezen lerángatta a felbőszült lányt Amelie-ről. A féltünde vetett egy gyors pillantást oldalra, a professzorra, ám úgy tűnt, őt jobban lefoglalja Erin madárkája, mint az öldöklés a laborjában. Furcsának tűnt, ám nem foglalkozott vele. Büszkén pillantott Amelie-re, aki a történtek után ugyanolyan hidegvérrel osztotta ki Corwellt, mint annak előtte. Egy biccentéssel üzent valami olyasmit a pugnaxosnak, mint "ez az, szép volt", aztán nem is foglalkozott többet a közjátékkal. Úgy gondolta, Amelie most mindenre vágyhat, csak pátyolgatásra nem. Sokkal inkább foglalkoztatta az a halálmadár. Féltünde lévén azért valamennyire közel állt a természethez, de ez a madár olyan sötétséget árasztott magából, amilyet ő személyszerint még nemigen érzett. Talán az élőhalottak voltak ehhez hasonlóak. ~Áh, hülye vagy. Íme a tipikus példa arra, hogy hogyan kell bebeszélni magadnak valamit. Attól mert fekete, még nem biztos, hogy halálmadár. Az mondjuk biztos, hogy nincs ki a négy kereke, ha Corwellnek akart a kiskedvence lenni.~ Ennyivel le is tudta magában a dolgot. Elvégre látott már furcsább dolgot is ebben az iskolában, mint holmi kettyós madarak...*
Vissza az elejére Go down
Gerard Rowne Wayner
Karvezető - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 1821
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanár
Kor : 596

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 18:38

A válaszok lassan érkeznek, azonban ezek mellett feltűnik még valami a tanerőnek... Az pedig nem más, mint Erin visszaszólalása, és az, hogy éppen a hollót kezdi el, cseppet sem szép módon odaadni a tanárnak. Végigméri a tekintetét a hirtelen kezébe kerülő lénynek, majd elkezd hunyorítani, és színpadiasan néz felé, mint Hamlet a koponyára. Nem, nem is sejti, hogy kicsoda, micsoda lehet ez az állat, csak annyit lát, hogy egy állat, aki az óráját nem színesíti be. Ráadásul egy károgó, és kárörvendő madár. Nem szól semmit, csak fogja magát, és leteszi a dögöt az asztalra, nézelődjön ott, ha meg tud állni. De természetesen az incidensek sorozata még nem ér véget, mégis mi történne, ha egyszer az életben béke uralkodni az óráján?
Bár a legtöbb ellenszenvet, és vitát ő maga lobbantja ki sajátos oktatási módszereivel, most mégis más történik, valami sokkal komolyabb, és mélyebb, mint az lenni szokott. Itt már tényleg életről és halálról van szó, legalábbis a szavak cseppet sem arról árulkodnak, hogy valami óvodás szintű veszekedés van. Persze Gerard szokásához híven újra poént űz magában a konfliktusról, és nem is törődik vele, egyelőre... És itt van a hangsúly, a mondat végi szavon. Egyelőre. Ugyanis az indulatok elszabadulása azt eredményezi, hogy itt lépnie kell, vagy még a végén valamelyik fél halottan kerül ki a földre. Szavak azonban mit sem érnek, és valljuk meg, nem is nagyon tud ilyet kezdeményezni most, a tettekhez pedig a teste túlságosan elnyúzott, nyújtott, hála a betegségnek, mely most gyötri.
Igen, tudna bájitalt főzni magának, azonban a betegség a mai felkelése által kapta el, legalábbis ekkor kezdte el kifejteni a hatását, és a főzet, amely garantálja a felépülését, nem két perc alatt fő meg, most, az óra alatt is rotyog a tűz fölött. Ezt Amelie is nagyon jól tudhatná, hogy az eddigi kis bájitalok a gyenge, kezdő szintet képezik, amik nem garantálnak teljes felépülést. Gerardnak pedig, hála annak, hogy egyéb főzetek is keringenek a szervezetében, többet között az örök élet elixír, teljesen más szükségletei vannak, persze ezt a tudományt már nem is várja el senkitől, ez a bájitaltan magas foka, amit nem ismerhet mindenki, amatőröktől pedig el sem várja. Neki nem elég egy egyszerű kalapkúra-bájital, mint a kisdiákoknak, ide már olyan gyógyitalok kellenek, amelyek akár több órán, vagy napon át készülhetnek.
Lényeg, a lényeg, hogy csapódnak egymásnak az átkok, vagyis ez Corwell részéről dominál, Amelie pedig a védekezésre kénytelen hagyatkozni. Most vegyes érzések keringenek benne, egyrészt azt, hogy Erin gyógyszere elgurult, vagy miért szolgált rá Clarkson egy ekkora szintű idegkipattanásra? Másrészt az, hogy ekkora önteltség egy pugnaxostól hogyan tud származni? No mindegy, kis gondok a nagy mellett. Ha most a barokkban lennének, minden bizonnyal olyan világméretű katasztrófát jósolgatna, tenne a tettek háttere mögé, amely mindenkit megráz. De ha jobban megfigyeljük Erin belső érzéseit, az okokat, amelyeket persze a férfi nem tud //csak én - a szerk.//, akkor mondható egy teljes ország gondjának is, hiszen az angol sajtót az eset körbejárta. De ezt most nem is részletezem, az erőszak leggusztustalanabb formája nem való egy bájitaltan óra keretein belül. Itt nem csak fizikai, itt annál belsőbb probléma is van.
Annál mélyremenőbb.
Időközben megérkezik a nagy megmentő is, az eddig álldogáló Gerard, akinek időközben egy holló, Jezebel is a vállára repül, tanácstalanul áll. Nem tud mit tenni, hang alig jön ki a torkán, a testének gyengesége pedig még a mozgásban is nagyban akadályozza, így természetes, hogy az adrenalintúltengésben szenvedő extremusos leányzót nem lesz képes leszedni a másikról. Viszont Alexnek ez nagy szenvedések árán lassan sikerül, szóval az indulatok kezdenek halkulni, bizonyos megközelítésben. Persze a tűz még mindig ott ég a térben, mely a két szerzetet összeköti, de talán most egy nyugodt helyzet kezd kialakulófélben lenni. Tisztára, mint az aktivált komplexum. A régi kötések felszakadóban, az újak kialakulóban vannak. De nem is részletezem, ugyanis nem mindenki kedveli a kémiát, így nem is szívesen olvas róla hosszas monológokat.
Hangja szinte semmi, de azért küszködik a hangokkal, próbál valamit formálni, és a közvélemény felé kitárni, hogy ennek mennyi sikere van...
- Gratulálok - őőm... mennyi sikere van? Semmi. A férfi hangja körülbelül olyan, mint egy romlott gramofon, valami nyöszörög, de ennek semmi konkrét eredménye nincsen. Ezek szerint mágiához kell folyamodnia, hogy kierősítse a hangját. Valamilyen bűbájt elvégez, miközben a pálcáját a hangszálak körülbelüli helyére irányítja, persze mindezt non-verbálisan. Köhint párat, melyből egy egész áradat lesz, de ez legalább valahol kitisztítja az utakat, így meg tud szólalni, immáron, mint valami hangszóró, ami max hangerőn van.
- Na jól van, most már elég, khmm... legyen. Mégis mi a khmm, fenét képzelnek magukról? Ez itt egy tanóra, nem pedig a cirkusz, ott úgy szórakoznak, khmm, ahogy akarnak, de itt NEM - a nemet próbálja kiemelni, közben le is szedi magáról az elégedetten csillogó szemű hollót a válláról, mert kfifejezetten kezdi idegesíti, hogy az ott kaparászik, mint valami kotlós tyúk.
- Nem akarok még egy ilyen fojtogatós jelenetet meglátni, vagy esküszöm, hogy a maguk nyaka lesz kitekerve, és én nem viccelek. Valamint arra sem vagyok kíváncsi, hogy a magát szentnek tettető pugnaxos leányzó hogyan oltja a másikat, és hogyan oktatja ki az arrogancia rosszaságáról, miközben belé még több szorult, mint a másikba - fagyos hangon beszél, majd újra köhög egy kicsit, amely szinte visít a fülekben, hála a kihangosításnak, nem, nem érdekli cseppet sem, hogy a teremben álldogálók esetleg megfulladnak... Foglalkozik vele majd az illető.
- Mielőtt azt hinnék, hogy pontot vonok, vagy büntetőmunkát adok, nagyon tévednek... Viszont óra után várom ide mindannyiukat. Garnernek meg elnézem a késést, köszönhetően annak, hogy megmentette a helyzetet. A válaszokat pedig köszönöm, egész jók voltak... Második kérdésem az lenne, hogy mit gondolnak, ellenmérgek mióta léteznek? Mindenki véleményére kíváncsi vagyok ugyanúgy... És nem a tömegverekedésre, az elég volt mára.

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 19:54

*Továbbra is csak csendben ül az órán és hallgatja a válaszokat, amíg két leányzó el nem kezd egymásra átkokat szórni, meg kiabálni. Nem is kell mondani, hogy Alice megijedt és meg is lepődött a dolgon, főleg azon, hogy a tanár semmit sem tesz ellene. Ő tenne valamit, de tudja, hogy nem tudná megállítani a két lányt főleg mert nem is ismeri őket, így inkább csak figyeli az eseményeket. Szerencsére érkezik egy késő aki azonnal leállítja a harcot és lassan el is csendesedik a terem. De a csend nem uralkodhat sokáig. Alice összerezzen mikor a tanár „felkiált” hirtelen. Nem számított a dologra, bár biztosan senki sem számított rá.
Lassan tekintetét a férfira fordítja és úgy hallgatja annak szavait, miközben néha egy-egy pillantást vesz arra a két lányra akik nem is olyan rég még átkokat szórtak egymásra.
Azt hitte sokkal jobban ki lesz akadva a tanár, hogy azonnal ki is küldi őket. De nem így történt, bár ne igyunk előre a medve bőrére, hiszen itt kell még maradniuk az óra végén, lehet, hogy majd akkor tesz valamit Mr. Wayner.
Miután minden le lett tisztázódva egy újabb kérdést dob a diákok felé a tanár úr. Alice nem tudja a pontos dátumot, hogy mikor is készítették el az első ellenmérget, viszont van egy ötlete, hogy mikor is lehetet. Ám ahogy eddig is most sem szólal meg. Általában csak akkor szokott beszélni órán, ha kérdeznek tőle, amúgy mindig csöndben marad és figyel. Lehet, hogy strébernek néz ki, de őt ténylegesen érdekli ezek a tárgyak, nem hiába vette fel őket. Persze azért néha ő is elküldené az egészet melegebb éghajlatra, de tudja, hogy azzal nem érne el semmit. Így hát marad a beletörődés.*
Vissza az elejére Go down
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 21:14

*Erősen szorítja Amelie nyakát, majdhogynem eltöri, ennek bizony meglesznek a lila-kék-zöld nyomai még jó pár napig, a pugnaxos leányzó előtt pedig egyre kevésbé élesek a körvonalak, azokról a zavaró fényes pontocskákról nem is beszélve amik pattognak ide-oda. Erin még csak meg sem rezzen amiatt, hogy a másik lány ellenállása egyre gyengébb, és egyre érezhetőbb, hogy kezdi ténylegesen elvetni a sulykot. Egy kis bunyó még nem árt senkinek, ami nem öl meg az megerősít - na de ő már tényleg szabályosan fojtogatja, miközben foga közt szűri ki a szavakat, mint egy feldühödött kígyó.*
- Nincs undorítóbb az olyan öntelt, gyenge férgeknél, mint te megérdemelnéd, hogy addig szorítsam a nyakad, amíg..
*Folytatná tovább is, de valaki mögé lép, a hóna alá nyúlnak, és egy alkar nyomódik a nyakának, tökéletes satu, de kár azt hinni, hogy ez egy olyan Erinnek, akiben ilyen szinten tombol az adrenalin, bármit is számít. Na jó, valamit mégis.. így kellemetlen beszélni, szóval kénytelen arra rákoncentrálni, hogy még jobban rámarkoljon a szorongatott nyakra, ha most lenne annyira józan, hogy a két hüvelykujját előre csúsztassa és egy erőteljeset nyomjon... simán taccsra vághatná a másik lány nyelőcsövét. Tetszik - nem tetszik, fáj - nem fáj, de Amelie ki van szolgáltatja az őt fogva tartó hűvös, hosszú ujjaknak. Semmilyen mértékben nincs befolyással rá, hogy Alex épp hogyan próbálkozik, csak akkor mikor már a derekát fogják át. Nagyot nyikkan, ahogy Alex egy hirtelen rántással elszakítja Amelie-től, egy pillanatra levegőt sem kap a gyomortájékra érkező nyomás miatt. Egyelőre azt sem nagyon fogja fel, hogy Alex volt a nagy "hős", így minden habozás nélkül, ahogy fordul hátra, ugyanazzal a lendülettel gyomroz bele egyet. Ez az ütés azonban már nem mondható túl erősnek. Zihál. Csak most, hogy kezd lecsillapodni, most érzi, hogy mennyire kifárasztotta magát azzal a sok varázslattal - neki is vannak korlátai-. Ez a közelharc meg annyira nem volt kimerítő.*
- Eressz el.
*Leereszti a vállait, egyre mélyebben veszi a levegőt, és a gyűlölködő pillantás is másfelé irányul most már, nem néz Amelie-re. A másodpercek telésével egyre nyugodtabbnak és nyugodtabbnak tűnik, légzése egyenletessé válik, láthatóan minden rendben van mostmár.
Ezért is olyan meglepő, mikor hirtelen bemozdulva próbál újra a másiknak esni még akkor is, ha az utóbbi kioktatásra egyáltalán nem figyelt. Ez alkalommal viszont már ott van Alex is, így vissza lesz fogva, de azért egy a hirtelen, fenyegető mozdulat elég ijesztő volt. Mikor konstatálja, hogy nem sikerült az utolsó próbálkozása, a felismerést egy morranással nyugtázza.*
- Hja..
*Morogja rekedten, de még ebben a csendes megszólalásban is borzasztó indulatok vannak, egyszóval nem valami meggyőző, de talán az óra további részében nem fog ráugrani a Pugnaxosra. Talán. Bár azt furcsállja, hogy annak ellenére, hogy az imént kis híján kiszorította belőle a szuszt, még egyáltalán tud beszélni, és nem kell sokáig levegőért kapkodnia. Jó a tüdeje. Vagy Erin nem szorított elég erősen.*
~Majd legközelebb.~
*Meglehetősen veszélyes ellenséget szerzett most magának Amelie, mert most szerencséje volt. Pokoli nagy szerencséje, hogy Erin ma nem az eszét használta a harcban, mert akkor ha nem is fulladt volna meg, de egy ép nyelőcsővel kevesebb lenne neki. Lehet, hogy a fekete hajú nem az a csodaszép típus, mint sok más lány, de nála ez tökéletesen kompenzálva van a fizikai erejével, és a varázsláshoz való tehetségével.
Másrészről meg úgy tűnik nagyon félre lett értve, habár ez őt a legkevésbé sem érdekli. Talán azért sem reagálja már le a szöveget amit előadnak neki -azon kívül, hogy nem is igazán figyelt rá, csak néhány szóra-, mert tudja, hogy Amelienek nincs igaza. Erin csak egy test, valami üres dolog, amit düh, és céltalan vérengzés tölt ki, nincs is igazán benne semmiféle lázadás vagy hasonló, azért ilyen mert ez számára még egy elfogadható létforma. Sajnálat sincs benne se saját maga, se mások iránt. Elkötelezettség, vagy felelősségérzet még annyi se. Ha valaki megkérdezné, hogy szeretné-e, ha a múltbéli események meg nem történtek legyenek, nem feltétlenül felelne igennel. Túltenni magát pedig könnyű lenne egyszeri dolgokon, azok amik egyszer történnek meg, mindig elfogadhatóbbak. Nem égnek úgy bele az emberbe, és a személyiségébe, mint a rendszeres bántalmazás. Ha akarna sem tudna más lenni, és tulajdonképpen.. nem is akar.
Vannak olyan emberek, akiknek nem jut egy percnyi könnyed öröm vagy vidámság sem, örökké nyughatatlanok, háborgók, zaklatottak lesznek, akiknek a magány sem jó, de a társaság sem, egyedül a céltalanság az, ami állandó. Nincs rosszabb annál, ha ennyi agressziót nem tud a tulajdonosa valami elfoglaltságba beleölni.*
- Cöhh..
*Azt ne higgye bárki, hogy egy másodpercig is megbánta amit csinált. Nem, sőt, visszatekintve nagyon jól esett neki, hogy tombolhatott és letörölhette azt az arrogáns mosolyt a pugnaxos lány szájáról, bár szívesebben tépte volna le az arcát úgy ahogy van. Azt tényleg bánja, hogy nem volt ennél is durvább, pedig már ez is nagyon, nagyon szoros helyzet volt. Megköszörüli a torkát - és kárörvendően belegondol abba, hogy egy ideig Amelienek az ilyen torokköszörülések biztos kellemetlenek lesznek. Közben már landolnak is a vállán, úgy tűnik ez a madár vagy nagyon hülye vagy nagyon merész, hogy a legutóbbi hajítás után még egyáltalán kartávolságon belülre merészkedik.*
~Végre mutattál valami szórakoztatót is.~ *Felkárog, ami még egy normális embernek is egyfajta röhögésnek hangzik, nemhogy Erinnek akinek ott visszhangzik ez a kacaj a fejében még percekig.*
- Fogd be. ~Ez a te hibád.~
~Inkább köszönd meg, hogy izgalmassá tettem a napod,. Hjajj te lány, olyan könnyű téged befolyásolni.~
*A lány ahelyett, hogy ismét ordítozni kezdene, csak megdörzsöli a halántékát, és igyekszik minél mélyebb kortyokban nyelni az oxigént, és elszámolni csendben.. tíz...ezerig. Mondjuk.megigazítja magán a fekete ujjatlan felsőt, ami inkább trikó és úgy ballag vissza a helyére, mintha nem próbálta volna -és nem sikerült volna majdnem- megölni.*
- Khm.. gondolom azóta léteznek ellenmérgek, amióta maguk a mérgek. *Legalábbis szerinte így logikus, az állítását alá is támasztja.*
- Az ember olyan, aki nem bírja ki, hogy egy problémát orvosolatlanul hagyjon, és azonnal megoldást keres. Gondolom a mérgekkel is így volt.
*Vagy nem. Igazából annyira azért nem érdekli.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 21:34

*Kívülről nem látszik semmi, de belül vad tűz égeti, emészti lelkét, és ha nem kapaszkodna bal kezével görcsösen az asztalba, talán azon egyedül észre lehetne venni, hogy remeg. Pálcás keze szikla szilárdan a föld felé mutat, szíve vad iramban ver, szemei lázasan csillognak, de az arca, mintha most vésték volna márványból. Nézi a tanárt, aki hangjával küszködik, és egy szón kívül mást nem bír mondani, mert a hangszálai bemondják az unalmast.
A férfira is mérges, mennyi idejébe telt volna lendítenie a pálcáját, és non-verbálisan egy hátráltató átkot küldeni arra a dinka lányra. De neeeem, ez megint egy olyan, "de jó, jó muri, hogy a diákok szétszedik egymást, jobb, mint az unalmas hétköznapok, inkább nézzük, mire mennek egyedül" pillanat volt.
~ Igazán megszokhattam volna már, hogy itt semmi sem úgy megy, mint egy szokványos órán ~ - szemléli a férfit, aki éppen a torkához tartja pálcáját, majd egy heves köhögés után lassan, még mindig nehézkesen, de beszélni kezd. ~ Na erre kíváncsi leszek. Úgy is én leszek az, aki az egészet elviszi, egy extremusos kisangyalt nem szokás megbüntetni, de nem ám. A csúnya pugnaxos diák, na igen, mindig ő a ludas, ha valami galiba keveredik ~ - ironizál, de arra még ő sem készült fel, amit a férfitől hallani fog.
Először is a hangerőn akad ki, ami cseppet sem esik jól szegény dobhártyájának, de úgy dönt, hogy erről nem tesz említést, mert lehet, hogy akkor a tanár megtanítaná seprű nélkül repülni. Ahhoz meg nem volt kedve, a seprűs röpködést sem átallotta, nem hogy anélkül... A beszéd elején nincsen meglepve, sejtette, hogy ez lesz belőle. A professzor felháborodik, amiért ilyen ramazurit csaptak az óráján. Nagy kegyesen még igazat is ad neki gondolatban, ezt nem itt kellett volna elintézniük. Ki kellett volna menniük a folyosóra, és ott lerendezni ezt a dolgot. De mint láthattuk volt, Miss Corwellt elkapta a harci ideg, lehetősége sem volt azt mondani, hogy hagyják a fenébe az órát, és rendezzék le odakint. Bár azt még mindig nem tudta biztosan, hogy mi volt az, ami miatt Erin ennyire kiborult. Csak sejtései voltak, de hát azokkal meg nem sokra ment. Megvonta a vállát, miszerint lehet, hogy tett valami rosszat, de arról fogalma sincs, hogy mit, és ő bizony nem ezt érdemelte. Hirtelen felriad gondolataiból, és a tanár továbbra is felettébb mérges arcát szemléli. A következő mondatra kicsit bosszúsan felemeli a szemöldökét.
~ No persze, mintha én kezdtem volna el fojtogatni ezt a dinkát. Ha Corwellnek megint az eszébe jut egy ilyen akció, kérem szépen, akkor csak az ő nyakát tessék tekergetni, az enyémet meg hagyja békén ~ - már így is éppen felborzolták az amúgy sem nyugodt idegeit, tényleg nem kellene ezt a kötéltáncot tovább folytatni.
A tanár nem hallhatja Amelie gondolatait, így csak mondja tovább, fel sem fogva, hogy a kijelentésével újabb lavinát indít el a lányban.
~ Szentnek tettető leányzó?! Arrogánsabb, mint Erin?! Hova a Merlin horgas orrába tette ez a férfi a szemét és a fülét az elmúlt percekben, könyörgöm?! Hiszen éppen az előbb közöltem a drága diákjával, hogy nekem sem olyan a múltam, amit irigyelni kellene... Azt szerettem volna megnézni, hogy ha nem úgy beszéltem volna, ahogy, akkor ő hogyan szerelte le volna az én helyemben Corwellt, ha nem így. És különben is a piszkálódás, csipkelődés és gúnyosság mióta lett, hogy a kénköves szalamandrába is, arrogancia?! ~ - ilyen és hasonló gondolatok zakatolnak a fejében, miközben arcán percek óta először érzelmeket lehet látni. Szája összepréselve, szemei összehúzva szúrósan méregetik a tanárt és Erint is, nem hagyjuk ki őt sem a jóból, amikor valami furcsaság történik. Pálcájából vörös szikrák kezdenek hullani, de ő nem is érzékeli, annyira remeg egész testében. Legszívesebben üvöltene az igazságtalanság miatt, ami a mai napon érte, de pont ez a gondolat az, ami észhez téríti. Tágra nyilt szemekkel pillant szikrát ontó pálcájára, majd ijedten lecsapja azt asztalára, és úgy bámulja, mintha soha ezelőtt nem látott volna hasonló jelenséget. Amikor szépen lassan tisztulni kezd látása, és elméje elől is eloszlik a vörös köd, lehajtja fejét. Szégyelli magát, mert ilyet a gyerekek szoktak csinálni, akik nem tudják uralni a mágiájuk feletti hatalmat, nem pedig egy olyan fiatal hölgy, mint amilyen ő is volt. De a látszat ne tévesszen meg senkit sem, csak a saját reakciója miatt szégyelli magát, azt nem hajlandó magára venni, amit a férfi mondott. Mert ha a fene fenét eszik is, akkor sem vallja be, hogy a férfinak igaza volt, ő pedig elvesztette a kontrollt saját maga felett. Csak úgy, mint most. Arcán halvány rózsaszín foltok játszanak, és már lopva fel-felpillant, hogy körül nézzen. Végül a tanáron akad meg a pillantása. Az, ahogyan kijelenti, hogy se pontlevonást, se büntetőmunkát nem kapnak, valamiért jobban lesújtja.
~ Vajon mit fog kitalálni? Rajtunk fogja tesztelni az ellenmérget, amit készítettünk? Vagy egymás ellenmérgét kell majd meginnunk? Ha Corwell előre tudná, biztosan lenne olyan dög, hogy valamit direkt elszúrjon, csak, hogy kitoljon velem ~ - ötletel és komorkodik magában, majd sóhajt egy nagyot és nyel egyet. Megrázkódik a fájdalomtól, és odakap kezével, hogy megint megmasszírozza szegény torkát.
~ Azért remélem, hogy Erin nem gondolta komolyan, hogy ez megtorlás nélkül marad. Ejj, kicsi lány, jössz te még az én utcámba. Akkor nem fogom megőrizni a hidegvéremet, ezt garantálom ~ - fogadkozik magában, miközben egy utolsó gyilkos pillantást lövell a lány felé. Most már kár tagadni a nyilvánvalót, nem tudja megőrizni hidegvérét, mert a tűz ott lobog benne. ~ De ennek nem most van itt az ideje, majd akkor, amikor csak ketten leszünk, és nem szólhat senki közbe ~ - higgad le kicsit, majd előre fordul.
Ismét a tanárt nézi, és bár azt mondta, hogy ő ma nem fog megszólalni, csak, ha nagyon muszáj, most mégis megszegi saját magának tett ígéretét. Csak remélni meri, hogy az ötletelése nem kap gúnyos fogadtatást, és elismerik, csak egy picit, hogy próbál lehiggadni, és felvenni az óra menetének fonalát.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy pontos dátumát is ismerhetnénk az első ellenmérgeknek, de úgy gondolom, hogy jóval később kezdtek el rajtuk dolgozni, mint a mérgeken. Azt hiszem, hogy a régmúlt korokban csak nagyon kevés, kivételes varázsló és boszorkány volt, aki képes volt bájitalokat, és köztük mérgeket is készíteni, így nem igazán tartottak attól, hogy valamilyen bosszú vagy puccs miatt megmérgeznék őket.
*Naná, hogy az ellenkezőjét mondja, mint Corwell. Akkor dőlne össze mindenkiben a világ hite, ha ők egyszer valamiben egyet értenének...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth Benkovits
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : Könyvmoly
Hozzászólások : 881
Évfolyam : Második
Kor : 45

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 21:45

*Végre rendeződni kezd a helyzet, aminek már igazán ideje volt. Olyan lett minden egy pillanatra - ami igazából percekig is tartott- mint valami elmegyógyintézet. Ireth elismerően figyeli a közbelépő fiú igyekezetét és rögtön megállapítja magában, hogy ehhez biztosan nem kevés fizikai erő kellett, így lefeszegetni Erint valakiről. Na meg, hogy így rögtön áltátta a helyzetet az sem rossz. Ha Ireth toppant volna be, egy ilyen jelenetre, hát ő biztosan csak riadtan áldogált volna az ajtóban. Pesrze arra ne is gondoljunk, hogy képes lett volna elmozdítani Erint, aki nála sokkal nagyobb termet. Ezért is nem érti, miért kötözködik vele Amelie.* ~Hát nem okosabb megvonni a vállunkat és elengedni a fülünk mellett az ilyen sértéseket?~ *És a válasz: de, naugye, hogy igen.
De szerencsére a helyzet máris rendeződni látszik és talán az indulatok is kellőképpen lenyugszanak végre. Ireth nem szereti a drámát, így mára bőven elég volt neki ennyi. Végül is ő órára jött, inkább arra szeretne koncentrálni.
A kihangosított férfihangra hirtelen össze rezzen, hiszen a nagy zsibajban áramütésként éri ez a hang, mely talán mintha még inkább rendet teremtene a teremben. Ireth viszont összehúzza a szemöldökeit... elgondolkozik, vajon mi lehet a legrosszabb, a büntetőmunka? vagy a külön elbeszélgetés a professzorral?* ~Hát én egyiket sem vállalnám szívesen.~ *Dünnyögi magában és közben balra fordított fejjel méregeti a tanárt.
Ám jön is a következő kérdés, amire most gyorsabban válaszol.*
- Szerintem is azóta, amióta a mérgek. *Itt nyomatékosít egy fejbólintással.* - Ez így lenne logikusabb.
*Azt meg, hogy a mérgek mióta léteznek, azt majd talán a professzor megosztja a díszes társasággal. Végül is nem kell mindent nekik tudniuk, azét vannak itt hogy tanuljanak. És Ireth buksijába sok mindennek van még hely. Nem, nem azért mert most kevés értelem úszkálna benne, hanem azért mert a lány eléggé nagy tudásszomjal van megáldva. De szerencsére azért nem túlzottan sokkal.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 20 2009, 22:37

*A verekedés, a saját csörömpölése és a professzor fülsiketítő szavai után szinte élvezi a csendes hozzászólásokat, melyek az ujjonnan feltett kérdésre érkezne válaszként. Óvatosan, minden apró mozdulatára figyelve fordul a tanerő felé és az eddigi hangzavarhoz képest szinte alig hallhatóan kezdi el véleményét közölni a társasággal az ellenmérge keletkezésének idejéről.*
-Valószínűleg már az ősemberek felfedezték azt, hogy ha valamely növényt megették, azt követően pedig egy másikat, az jó esetben semlegesítette az első rossz hatását, ahogy ezt megfigyelhették az állatokon is valószínűleg. Így saját, vagy más őseink kárán megtanulták azt, amit mi már a könyvekből és tanároktól tanulhatunk meg.
*..hogy ezzel, most jót mondott-e, majd a tanár úr eldönti, de Krisztynek nincs ennél jobb ötlete, és elég egyértelműnek tűnik a lány számára ez a válasz, tehát elégedett mosollyal és egy kis önbizalmat nyerve lélegzik fel. Megkönnyebbültségében kevésen múlik,hohy ismét nagy zajongásba kezdjen, de sikeresen elkapja a lezuhanni készülő könyvét. Céklavörös fejjel inkább leül addig, amíg nem kell valami gyakorlati részbe fogni, és hátratett kezekkel, mint egy jó kisdiák hallgatja az órát, figyelmesen, mindent elraktározva kicsi fejébe, amit csak tud.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Pént. Május 22 2009, 00:17

*Őt is - mint mindenkit - váratlanul éri a professzor kb. nyolcvanszorosára erősített hangja. Összerezzen, s első reakciójaként hegyes füleihez kapja a kezét. Attól, mert csak félig tünde, még élesebb a hallása az emberekénél, tehát neki aztán pláne siketítő ez a hatalmas orgánum. Lassan megszokja a hangerőt, így kezeit is leeresztheti. A feltett kérdésre meghallgatja Corwell, majd Amelie válaszát is. Csak egy apró szájhúzással reagál a pugnaxos "azért sem" hozzászólására, hiszen biztos benne, hogy legbelül a lány is pontosan tudja, Erin magyarázata következetesebb, csak dacból szegül neki ellen.*
~Úgy tűnik, a Pugnax nem is olyan sokkal marad el az ilyen hülye dacos, arrogáns tulajdonságok terén, mint azt eddig hittem.~ *Gondolja a mindig logikus, alapvetően pacifista kisasszony. Ő maga is Corwell válaszát tartja inkább helyesnek, ám ebben a szituációban kétszer is megfontolja, hogy hangosan is igazat adjon a lánynak.*
~Hülyeség lenne.~ *S való igaz, azzal nem sokat ér el a tanulás szempontjából, ha egyetért az extremusossal, viszont Amelie-től talán bezsebelhet egy pár gyűlölködő pillantást, esetleg az óra után néhány keresetlen szót. Nem fogja megkockáztatni, az biztos, inkább csak figyel, és felírja a pergamenjére az ellenméreg definíciója alá következő vázlatpontként, hogy "keletkezési idejük:", majd várja, hogy Mr. Nagyhangú megerősítse, esetleg elutasítsa az elhangzottakat.*
Vissza az elejére Go down
Salquë Thalion Calwa
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Bika Jelige : őrült tünde
Hozzászólások : 149
Évfolyam : Második
Kor : 154

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Pént. Május 22 2009, 15:18

* A tünde lány nagyon nem örül, hogy beszédtéma lett. Persze a többiek kedvesek meg minden, de ő nem az a fajta, aki szereti, ha kibeszélik. Elvégre ez az ő magán élete. Okot viszont szolgáltat, nem is keveset. Az is igaz, hogy az utóbbi időben többet veszekednek a spanyol lánnyal, mint nevetnek. Látja rajta, hogy baj van, de nem tud odamenni hozzá és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Még mindig benne él az elmúlt óra emléke és a tüske a szívében is ott van. Most nem tud ő lépni. Nem megy. *
Susanna kérdése érdeklődő és látszik rajta, hogy tényleg érdekli a dolog. Ha nem így lenne nem biztos, hogy válaszolna. Így is elég kimért és fensőségesebb lett a válasza. *
- Nem volt szigorú Paolo, csak azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Tudni akarta, hogy miért akartuk megölni egymást az óráján. Elmondtuk mi történt. Ennyi. Persze büntetőmunka lesz, de még nem tudjuk mi. Majd meglátjuk. Ami minket illet Kamillával, hát igen… mostanában nem vagyunk túl jóban. Nem igazán tudom, hogy mi a pontos oka, de valószínű az is benne van, hogy sokszor sok időre tűntem el szó nélkül. Vagy ha üzentem is nem mindig érkezett meg. Ez nem tett túl jót a barátságunknak. Biztos más is van. Nem tudom. Remélem, tudjuk rendezni a dolgokat.
* Nem akart ilyen lenni Sueval, sem másokkal, akik barátságosan és kedvesen fordulnak felé, de kicsit elege van az életből. Nem akar semmi mással foglalkozni csak a könyvek bújásával. Mostanában folyton veszekszik mindenkivel. A lányokkal nem akar összeveszni így inkább könyve felé fordul. Próbál úgy tenni, mintha nem hallaná, hogy róluk beszélnek tovább. Persze hallja. Ahogy azt is, mikor Gerard prof belibben a terembe, mint egy buldózer és férfiasan reszelős hangján belekezd az órai anyagba. Kérdésére a tünde lány nem válaszol. Minek, hogy a többieket ismételje? Az olyan unalmas. Ehelyett leírta a válaszokat pergamenjére.
Alig kezdődik el az óra, már is perpatvar kerekedik, mintha ez lenne a legújabb divat a kastélyban. Minden jelen van, ami egy jó balhéhoz kell. Szidalmazás, átkozás, verekedés, fojtogatás és végül megjelenik a hős is, aki megmenti a helyzetet és a lányt. Jelen esetben nem azt, akinek szüksége volt megmentésre, de nem ez a lényeg, hanem a szándék. A tanár pedig önmagával küzd, hogy nem hogy teli pofával röhögjön a helyzeten. Inkább úgy tesz, mintha mind az ami a szeme előtt folyna, csak untatná őt. Lehet, hogy így is van.
Salque persze nem a botrányos Corwellnek ad igazat. Akkor sem tenné, ha így lenne. A csaj extremusos és ellenséges. Na meg szánalmas is, ahogy a lázadó tinédzsert próbálja játszani. Azonban a tünde lánynak van annyi esze, hogy ezt ne mondja ki hangosan. Na, nem mintha félne a lánytól. Fél kézzel falhoz kenné, de minek pazarolja rá az erejét egy olyan valakire, akit még csak nem is kedvel. Sőt. A másik része a dolognak, hogy Gerard tőle vonna le pontokat és küldené valami ramaty büntetőmunkára, amiből már bezsebelt párat. Nincs szüksége többre. A karja meg miért szenvedjen egy ilyen lány és elfogult tanára miatt. Nem éri meg.
A következő kérdésre már ő is válaszol, amit a tanár úr enyhén magasabb decibellel tett fel, mint az szükséges volna. Főleg, hogy a hangja egy rozsdás fűrész hangjára hajaz.*
- Ellenmérgek, azóta léteznek, mióta mérgek. Ez így logikus. Senki nem lehetett/lehet olyan hülye, hogy készítsen vagy máson használjon egy olyan mérget, melynek nincs ellenszere. Egyszer rajta is alkalmazhatják, vagy esetleg olyanon, ki fontos számára és akkor megszívja.
* Na, ilyen választ se hallottunk még a tündétől. Az biztos, hogy pát embernek leesett az álla. Gerard prof legfeljebb a száját húzza majd, de ez a lányt felettébb nem érdekli. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Garner
Diák - Extremus
avatar

Male Kos Jelige : Szadista Gengszter
Hozzászólások : 188
Évfolyam : Második
Kor : 28

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szomb. Május 23 2009, 03:33

*Ahogy leráncigálja ugyebár a lányt, kap szépen egy gyomorrendezést. Rendben, Erin nincsen már ereje teljében, de azért nah, kicsit meglepő volt ám. Még egy picit meg is dörzsöli a fájó hasfalat az orra alatt odamormogva a csajszinak.*
- Szerencséd, hogy nem lejjebb vettél célba.
*Persze ezt olyan halkan suttogja, hogy csak ketten hallják meg. Hová lenne a világ, ha Alex Garnert nemességén találnák el? Nos, kezdjük ott, hogy lenne egy elégedetlen Rókánk, egy vadállat Garner, meg egy csomó halott.
Mindenki hősként fogja fel Alex jöttét, pedig ő csak leszedte Erint és ennyi. Nem igazán tudja értékelni az ilyen dolgokat, legalábbis nem egy kis csipet-csapat tündétől/ féltündétől, meg... nőnemű egyénektől. Hidegen hagyja. Bezzeg csak azt látnák meg, hogy mit reagálna, ha Evci szaladna felé "Én hősöm" sóhajokkal! De, de ez most egészen más. Amúgyse tudja nem észrevenni, hogy nem enyhén "csúnya_gonosz_extremusok_lincseljük_meg_és_kövezzük_meg_őket" hangulat, légkör tombol a teremben. Szóval a köszönetet tartsák meg nyugodtan, nehogy kifogyjanak belőle. Amelie "Én is elintéztem volna" válaszára csak szimplán felémutatja kézfejét és eltátogja vele, hogy: blaaablaaablaaaa. Véleménye szerint Erint még talán csak akkor tudták volna legyűrni, ha a teremben lévő személyek megmozdítják hátsójukat és együttesen győzik le. Legalábbis saját belátása szerint nem néz ki belőlük több gondolkodást. Ezt mindenesetre nem osztja meg Erinnel, azért nem annyira puszipajtások, hogy elismerje az erejét verbálisan is. A hirtelen bemozdulására persze azonnal reagál, visszatartja szépen.*
- Nyugi már, Tökike.
*Morogja halkan, féloldalasan, fáradtan.*
~Nőőőőőőők...~
*Még egy ideig vár, amíg nagyjából lenyugodnak a kedélyek, de aztán nagyot sóhajtva lépdel oda a saját padjához. Ha már véletlenül beesett ide, hát itt marad az órán. De ennél többet ne is várjanak tőle, tekintve, hogy mostmár fáradt. Majd Erin megadhatja az "Alex kikészítése" receptet Evonnak is. Több figyelmet nem is szán az incidensnek, de az Erin vállára visszarepülő madárra felfigyel. (Tekintve, hogy az Erin melletti padnál foglal helyet a biztonság kedvéért.) Szemei összeszűkülnek, s mivel ő csak egy átlagos mágustanonc ember, ezért nem is fogja az adást, hogy Erin démonokkal haverkodik mostanság.*
- Mi ez a randa csirke?
*Dünnyögi oda a lánynak, még meg is legyinti kicsit a hollót. Az emberekben az ilyesfajta lényekkel szemben alapvetően megvannak a fenntartásaik. Randák, feketék, nagyok, és az ember lazán elképzeli a Hitchock Madarak jelenetét, hogy ez a lény a kemény csőrével könnyedén kivájja az óvatlanok szemét. Meg azok a karmok... Nah, nem mintha a Garner fiú félne, vagy ilyenek. Úgy van vele, hogy csap egyet, nyekken egyet a dög és vége. Egyszerűen csak zavarja a hülye károgásával. Még egy ideig hallgat is, félig meddig csak fekszik a padján elnyúlva. Meghallgatja a tanár által feltett kérdést, meg persze a válaszokat is, amikre csak fúj egyet, morrant, vagy csak megforgatja a szemeit. Közben firkál valamit egy fecnire, hogy aztán áttolja Erinnek. Rajta a kis felirat:
"Óra után piálás? Van a szobámban pár üveg bor, meg sör."
Még ha szürke heteró lenne, akkor talán félre is lehetne érteni a meghívást. Most meg csak szimplán arról van szó, hogy Róka nem hajlandó alkoholt fogyasztani az ominózus eset óta, ő meg nem iszik egyedül. Erinre meg úgyis ráfér egy kis lazítás, amúgyse beszéltek hármasban még olyan sokat. Továbbra is fekszik a padon, de aztán rászánja magát, hogy felkeljen normálisan. Fáradtan vakarássza a tarkóját, majd úgy morogja.*
- Hülyeség. Ellenmérgek jó, ha a ókor óta vannak, még az se biztos. Az őskorban honnan a halálból tudták volna, hogy mérgező növényt, vagy állatot ettek meg? Annyit csináltak maximum, hogy azt kerülték és kész. Az ókorból meg rebesgetnek mindenféle kultúrált népséget, meg aztán ölték egymást halomra a nagyfejesek, akkoriban kezdték el szerintem iparosan is végezni a méregkeverési melót, természetes, hogy előfordult már egy-két ellenméreg is, ha netán maga a méregkeverő húzta meg a kotyvalékát. Gondolom aztán meg a sötét középkorban -melyben most is vagyunk-, kivirágzott a mérgek-ellenmérgek iparága.
*Morrant még egy aprót, azzal visszazuttyan a padra, megmutatva, hogy amúgy neki is megvan a maga esze és logikája, sőt, igen ügyesen alá is tudja támasztani mindezeket. Elvégre akkor nem is lehetne egy alvilági máguscsaládnak a feje, ha nem lenne esze a szép pofi mögött. Újra elnyúlik a padon, láthatóan nem érdekli, hogy jó-e vagy sem a válasza.
Ő elmondta a véleményét, innentől fogva mindenki csinálja azt, amit akar.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bitta Gewinn
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Nyilas Jelige : Ifjú, balhés féltünde
Hozzászólások : 469
Évfolyam : Második
Kor : 44

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Vas. Május 24 2009, 13:04

Bittus nyugodtan figyelte végig az órát, mindaddig amíg Amelie és Erin csatája ki nem tört. A lány kissé hátrált, nem akart beleavatkozni, elvégre nem lett volna túl nagy bátorsága Gerard prof óráján bármi olyat is tenni, ami nem az ő dolga. Ráadásul ígyis King prof már szabott ki neki még régebben büntetést, amit még le kell dolgoznia, s hát nem akar súlyosbító körülményt. De persze nem csak ez játszik rá az egészre.
Ahogy Bittus hátrál, bevillan neki néhány emlékkép. Megrettentőek, s vérfagyasztóak, majd a lány hirtelen teljesen leáll. Mintha csak kis epilepsziás rohama lenne, ahol csak apróbb dolgok vannak. Esetleg fent akad az ember szeme, vagy valami, de nem. És nem is agyhalál az oka. Csak hirtelen pillanatok alatt olyan transzba esik a lány, amiből nem lehet majd egy könnyen felébreszteni. Valamitől a lány leáll. Kezei görcsbe rándulnak, de nem rángatózik, szemeivel egy pontra mered, s csak néz. Millió hangot hall hirtelen, olyanokat amik már sértik a fülét. Nem is kicsit. S ahogy ezek a hangok vannak Gewinn a füléhez kap, majd elkezd szédelegni. Elmosódik neki minden, s térdre rogy.
Érdekes ahogy a lányka az alagsori folyosó bájitaltan laboratóriumába térdel, mintha csak nézné, hogy mennyire piszkos az iskola padlójának köve, csak nem látná rendesen, s ezért térdelne le. Senki nem gondolná, hogy a lány nincs magánál, s valami van vele. De vajon mi? S vajon érdekel-e valakit? Hát nem. Észre se veszik ebben a nagy perpatvarban, ami az Extremusos fiús lány és a Pugnaxos tündérke lány között folyik. Teljes ellentétek, s csatáznak. Más csak azt hinné, hogy Bittust meglökték, s leesett a térdeire, de nem.
A lány émelyegve szégdelegve néz lefelé a padlóra, szemeit pontosan egy pontra szegezve, s millió emlékkép ötlik bele a lány fejébe, s a fejéből vezet a szívébe. Mintha csak villám csapott volna a lánykába, egyenesen a mellkasának bal felébe. A szemei elött lebegnek arcok, események, s szemébe könny csordul, majd feláll, feltápászkodik, az elötte álló üstbe kapaszkodva, még mielött a tanár ítélettel súlytaná a diákokat, majd néz előre. Bele az üstbe. Mintha valami érdekes dolog rotyogna benne, pedig tök üres. Még egy porszemcse sincs benne. Semmi. Csak olyan mély, és sötét. Semmi több. Majd Bittus ökölbe szorítja kezét, és feleszmél, majd a tanár kérdésére adott válaszok után ő is elmondja véleményét.
-Véleményem szerint a mérgek után. Vagyis az első méreg után kutatták az ellenmérgeket is. Elvégre az őskorban is élhettek varázslók, akik többet tudtak a világról, s már akkor is értelmesebbek voltak mint a kezdetleges ember. Még úgyis ha nem tudunk biztos dolgokat az esetleges létezésükről. Visszatehetően a varázsvilágban felfedezett, létrehozott méreg után szerintem már elkezdték az ellenmérgek készítését is. Amit viszont teljes mértékben kizártnak gondolok, az az, hogy a mérgek elött, bár felötlött bennem, hogy az ellen méreg előbb volt mint a méreg, de nem tűnik túl logikusnak. Bár belegondolva kissé jobban, nem teljesen kizárható. Elvégre varázsvilágban élünk. Bármi lehetséges. Mégha teljesen logikátlan is.
Fejezi be a lány, s csöndesen várja mások reagálását is. Nos igen, mostmár visszatért a földre. Nem ábrándozik el, de a képeket, s az eseményeket nem fogja egyhamar elfelejteni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emmeline Way
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Kamaszodó, borzas nagykistünde
Hozzászólások : 392
Évfolyam : Második
Kor : 130

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Hétf. Május 25 2009, 17:52

*A szorgos tündelány már-már attól tart, hogy ez után az óra után állandósul nála a kistányérnyi méretű szem, mivel Amelie és Erin összeszólakozása miatt ez az effekt újra előjön rajta. Fél perces, döbbent, néma csönd, és mozdulatlanság után végre magához tér, bár teljes mértékben kikészül Amelie eddig soha nem hallott hangnemétől. ~Íme, a sárkány és a bárányka esete...~
Persze a pugnaxos is kitört belőle, nomeg az anyai ösztön, így mikor az átkok elkezdtek záporozni, egy pajzs mögé bújt, és felemelkedett a székéből, hogy aztán szép lassan visszaüljön.*
- Amelie! - *rúgja ki sziszegve maga alól csörömpölve a széket, hogy a folytogatott lány segítségére siessen, de Mya leinti, és ő nagy nehezen összeszedi magát, visszaülve a helyére.
Az előbbi kitörésről már csak a keze remegése, és a gyanúsan csillogó szemek árulkodnak, nomeg a mögöttük átsuhanó gondolatok. Izmai még mindig vibrálnak, ettől aki ránéz, leginkább egy vadászó nagymacskára asszociálhat.
A tanár fülsértően hangos megszólalására összerezzen, és a hegyes fülekre tapasztja a kezeit, nehogy megsüketüljön. Minden egyes krákogást egy-egy fintorral jutalmaz, mert a hiperérzékeny tündefülek nem nagyon toleráklják a definiálhatatlan túl erős zajokat. A kérdésre ezúttal nem azért nem válaszol, mert nem tud, hanem mert fél, hogyha kinyitja a száját, abból csak az lehet, hogy valakivel elkezd kiabálni.
Látszólag lejegyzeteli a kérdést azonban valójában a pergamenre csak ennyit firkant: "Ez meg mi volt?", majd Mya elé csúsztatja, reménykedve, hogy nem bukik le. Már az írásából is látszik, mennyire megdöbbentette a barátnője viselkedése, ugyanis a takaros, apró, tanult gyöngybetüket egy sosem látott, lendületes írás váltja föl.
Míg a féltünde válaszára, vagy bármilyen reakciójára vár, figyelmesebben megszemléli Corwell kísérőjét, a hollót, akire ránézve megmagyarázhatatlan rossz előérzete támad.*


A hozzászólást Emmeline Way összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 05 2009, 15:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamilla Spero
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Nyilas Jelige : a kis mindentudó...
Hozzászólások : 454
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Kedd Május 26 2009, 20:37

* Kamilla a kis jeleneten csak a száját tátja. Elsőre észre sem vette a kialakult jelenetet, bár ez biztos a problémái miatt van. Végül egy apró vállrántással elintézi a dolgot, majd visszatérve a firkálgatáshoz elfoglalja magát. Aztán nem sokkal később jön a következő kérdés, amiről ismét megvan a véleménye. *
- Hát, nyilván azóta léteznek ellenmérgek, mióta maguk a mérgek. Bár az nyilvánvalóbb, hogy egy ellenméreg kifejlesztéséhez szükség van magára a méregre, így ha az időbeli megjelenését nézzük, a mérgek előbb voltak... viszont még mindig vannak olyan mérgek, amiknek nincs ellenszerük. Aztán van, hogy az ellenmérget sokkal nehezebb előállítani, mint magát a mérget, bár ez természetes. hiszen pusztítani mindig könnyebb, mint építeni. Sajnos naponta fejlesztenek ki új mérgeket, amikre még mindig nincsenek ellenszerek... * Miután befejezi kis monológját, újra a pergamenjével kezd el foglalkozni. Mondjuk erről eszébe jut a levél, mely táskájában lapul. Mélabúja pedig egyre inkább előtérbe kerül. Nem néz senkire, pedig nagyon jól tudja, hogy háztársai már igencsak furcsán nézek rá a Salquéval kapcsolatos vita miatt, és mindenki azon rágódik, hogy mi is van most velük. Nem nagyon tudják érdekelni a pletykák, de hát mit tehet az ember lánya. Megpróbál összepontosítani a tanárra, várva hogy végre elkezdhessék a legújabb bájitalt. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Rowne Wayner
Karvezető - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 1821
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanár
Kor : 596

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Szer. Május 27 2009, 18:47

A kedélyek lassan csillapodni kezdenek, végre valahára, habár azért a szikra még mindig meg van, de ezt felfoghatjuk akár természetes reakciónak is. Erin még próbálkozik a támadással, de mivel Alex már itt van, így ez nem történik meg, ugyanis visszafogja a puffogó leányzót. Ebben a szituációban kérdőjelezi meg, hogy acélból van-e valakinek is az idegei, bár ha a Corwell szemével nézzük a dolgokat, az érzékeny pont, ha mindezt Gerard is átélte volna, talán érzékenyen érintené. Ő teljesen már miatt gyűlöli a szüleit. Nem biztos, hogy joggal, de ez lényegtelen, számára a cél teljesen szent, és természetes volt, hogy ezzel valaki másképp van, már nem érdekli: mindenkinek nem tetszhet minden.
Az utolsó kijelentésekkel nem is törődik, szinte természetes reakció, egy ilyen eset után már mindenki nagynak képzeli magát, bármelyik felet is tekinti. Ő senkinek sem ad igazat, így nem is áll ki senkiért. Amelie-nek talán kissé nagy a szája, Erinnek pedig egyszerűen képtelen magát visszafogni. Ebben a szituációban tényleg eldönthetetlen, hogy ki a hibás, de nem is érdekli, az elbeszélgetés mindenkire érvényes, aki szerepelt a bunyóban, így a megmentőt természetesen kihagyja. Elbeszélgetés... ? Nos igen, ennek a sajátos formája lesz alkalmazva, erre mindenki mérget vehet. De még óra végéig van ideje kitalálni, hogy mivel tiporjon bele a két lány lelki világába, és borítsa fel ott az asztalt.
- Nos, a helyes válasz ott rejlik, hogy a mérgek után kezdtek el velük foglalkozni. Természetesen amint felfedeztek egy ilyet, azonnal jöttek a kísérletek, de a hatásosak azért még a távolabbi múltban keletkeztek. Szóval Corwellnek ebben a pontban igaza volt. Clarksonnak olyan téren igaza van, hogy később keletkeztek, de a kísérletek természetesen folytak, a bájitaltan egy nagyon ködös, és nagy múltra visszatekintő tudományág, amely leginkább a méregtanból, és azok ellenszereiből tevődik össze, elvégre ezeket a legnehezebb kikeverni. A többiek végülis hasonlóakat mondtak, bár Blackcat állítása egész helytálló, ha a természetes khmm... - köhint megint egyet. - mérgeket nézzük. Garnert, Gewinnt és talán Sperot is kiemelném, ők egész közel állnak. De a megoldást már elmondtam - jegyzi meg lassan, majd köhög egy sort, és folytatja, sok volt ez így egyszerre, hirtelen, rákészülés nélkül.
- Bár a legtöbb ellenméreg kifejezetten egy mérget gyógyít, képletesen, van pár, ami egy bizonyos kategóriára hat ellenpéldát ékesítve. Most egy ilyennel fogunk megismerkedni, méghozzá Leis bájitalával. A recept a táblán - mire ezt kimondja, pöccint a kezében lévő pálcával, mire kikerül az előbb említett instrukciósorozat a már kimondott helyre.



- másfél liter víz
- egy cseppnyi kivonat az eredeti méregből,
- 3 csepp borostyánkivonat
- őrölt selyempillangó-szárny
- kelpinyál (ebből elég egy csepp ha nem akarunk mellékhatásokat)
- 2 dkg hollóbél

Az üstben felforralt vízbe az eredeti méregből egy cseppnyi mennyiséget adagolunk, majd pontosan két percet várunk, tilos keverni, hagyni kell, hogy a méreg magától elkeveredjen. A selyempillangó szárnyakat, melyből 4 vagy 5 szükséges, finom porrá őröljük. Ezt nagyjából elfelezzük, és az egy felét hozzáadjuk az üst tartalmához. Háromszor az óramutató járásával ellentétes irányban megkeverjük, majd hagyjuk forrni az ekkorra halványlilára színeződött folyadékot. Ezalatt helyezzük külön tálba a hollóbelet, vágjuk rendkívül apró darabokra, adjuk hozzá a 3 csepp borostyánkivonatot, majd kézzel dolgozzuk össze. Mindezek után a tál tartalmát borítsuk az üstbe, majd az egyveleget tízszer az óramutató járásával megegyező irányba keverjük meg, végül kétszer az ellenkező irányba. A kelpinyállal óvatosan bánjuk, mivel sűrű anyagról van szó, nehéz kimérni pontosan egy cseppnyi mennyiséget, külön ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl sok. Végezetül háromszor jobbra, majd háromszor balra keverjük el a már majdnem kész bájitalt, és hagyjuk 10 percig a tűzön. Utolsó lépésként szűrjük le a borostyán sárga árnyalatú, jellegzetes szagú folyadékot.



- Kezdhetik. - Hirtelen fogja magát, köhög párat, és elkezd körbejárni. A hozzávalók természetesen a szertárban, ezt már mindenki tudhatja, aki bejár. Egy emelt csoporttól pedig ennyi minimális logikát elvár.

//A következő hozzászólás péntek este, vagy szombaton jön. Addig tessenek kijátszani. ^^//

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamilla Spero
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Nyilas Jelige : a kis mindentudó...
Hozzászólások : 454
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   Pént. Május 29 2009, 16:29

* Az „értékelés” után a jól megszokott rendszer következett. Hozzávalókat gyűjt, és kotyvassz… persze finomabban kifejezve. A lány odasietett a szekrényhez, majd előszedte a hozzávalókat. *
~ Borostyánkivonat, őrölt selyempillangó-szárny, kelpinyál… de hogy ez meg i a szösznek… aztán fúj… hollóbél, blááá… ~ * Kicsit öklendezve vitte a holmikat az asztalához. Ezután elszaladt vízért, és meggyújtotta a tüzet, hogy had forrjon. *
~ Egyre gusztább alapanyagokkal dolgozunk… ~ * Állapította meg, majd a forrásban lévő vízbe tette az egy csepp ellenmérget. *
- Várunk… várunk… * Dünnyögi, miközben már a következő lépésre koncentrál. A kis óra mely most karján virít, eléri a két percet. *
- Itt az idő. * Suttogja, majd a megőrölt pillangószárnyak felét az üstbe szórja. *
- Oké, most kavarás… de merre? Á, megvan. Az óramutató járásával ellentétes irányba, egy… kettő… három. * A lila forró lötyi kavargott az üstben, miközben a lány már másodszorra szeretett volna kirohanni hányni. *
- Merlinre… fúj. * Öklendezve vagdalta föl a beleket, és magában már eldöntötte, hogy minimum egy liter fertőtlenítőt önt majd a kezére, ha végzett. Az aprítás után ráöntötte a három csepp borostyánkivonatot. *
- Fúj… fúj… blá… undi. * Ilyen és ehhez hasonló nyögések szakadtak ki a lány torkából, miközben csuklóig dagonyázott a belekben. Végül megkönnyebbülve vágta bele a guszta masszát az üstbe. *
~ Hála Merlinnek, de ez még mindig ragad és büdös… ~* Fintorogva kavarta meg az üst tartalmát az óramutató járásával megegyező irányba tízszer. Már majdnem elfelejtette, de még időben eszébe jutott, és kavarintott a másik irányba is kettőt. A kelpinyállal szenvedett egy sort, mire a megfelelő adagot kimérte, remélhetőleg nem túl sokat… *
- Max robbanok… * Jegyezte meg halkan, majd végül kevert a löttyön hármat jobbra, és hármat balra. *
~ Oké, most várok tíz percet, és remélhetőleg már nem lesz semmi galiba. ~ * Reménykedve kezd el pakolászni az asztalon, míg feltűnik neki valamit… *
- Tanár úr! A recept szerint 4-5 pillangószárnyat kellett megőrölnünk, és ennek a mennyiségnek a felét beleönteni az üstbe… de sehol nem volt róla szó, hogy a másik felével mit teszünk. Úgy értem, akkor ez alapanyag pazarlás nem? Mármint akkor elég lett volna, mondjuk két, két és fél szárnyat megőrölni… * Mire ezt elmondja, letelik a tíz perc, és ő már szűrheti is át a bájitalt. *
~ Fú, de rohadt büdös… és a színe se aranysárga… inkább, mint a homok. Na mindegy… ~ * Kissé elégedetlenül nézi a kész bájitalt. *
- Lehet, hogy sok lett a kelpinyál… * Sóhajt egyet, majd körbenéz, hogy eddig hányan lettek készen a bájitallal. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan laboratórium   

Vissza az elejére Go down
 

Bájitaltan laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Alagsori rendszer-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Create your own blog