Bájitaltan laboratórium

Negyed órás stílusos késés. Hát igen, ez már szinte megszokott, a múltkori kis ismétlőszakkör csak kivételes eset volt azon a téren, hogy hamarabb jött, mint a diákok, most viszont újra előjön a szokásos kis sablon, melyben a lényeg az, hogy húzzuk-nyúzzuk a diákok idegeit, amíg el nem szakítjuk azokat. Nos, a lényeg az, hogy bejön a terembe. Maga után becsapja jó hangosan az ajtót, még a legsüketebb ember is észreveheti, hogy megjött, majd a kis könyvét, mely a diákok nevét tartalmazza, rádobja az asztalára, és odasétál hozzá. Elmosolyodik gúnyosan, majd fellapozza azt.
- Yung, Benkovits, Clarkson, Edain, kifelé a padokból, és vánszorogjanak el ide. - Hogy pontosan mit akar ezektől a diákoktól, az majd kiderül, de semmi jóra nem kell számítani. Elhúzza még egyszer a száját, majd megvárja, amíg ez az említett, négy különböző karból való diák elősétál, és már a képzeletbeli tanári katedrán állnak. A férfi leül, majd ásít egyet, persze a kezét kapásból a szájához emeli, azért a nemesi nevelés még mindig ott csordogál benne. Amint ezzel a műveletsorral végez, újra a diákok felé fordul, és az arcukat kezdi el fixírozni, még legalább egy percen keresztül, addig hadd idegeljék ki magukat, készüljenek fel az ostorcsapkodásra.
- Edain... Mindent a bájitalokról általánosságában. Clarkson, maga az általunk tanult álom-bájitalról fog beszélni, általánosságában, az elkészítést nem kérem. Benkovits, kérek mindent a sebgyógyító-főzetünkről, ugyanúgy, mint ahogy pugnaxos társa is, Yung, maga pedig felvázolja nekünk a kelések elleni főzet hozzávalóit, és elkészítésének módját. Kezdhetik, egymás után - mondja, azzal hátradől a székében, és elkezdi hallgatni a felelőket. Miközben az első alany mondja, lassan a többiek felé fordul, és közli velük azoknak a feladatait.
- Írjanak le mindent, amire gondolnak akkor, amikor azt mondom, macska főzet. Mit takarhat ez a név? - azzal újra a felelőhöz fordul, cseppet sem bíztató mosollyal.

//Sorrend teljesen mindegy, és késés nélkül lehet még jönni az órára. És elnézést a késésért, csak még vártam az embereket, hátha többen lesztek, és igazam lett. ^^//

*Scarlet bent csücsül hátul, a sarokban, elbújva minden kíváncsi szemtől. Szerencséjére nem csak a diákok elől bújt el sikeresen, a tanár se őt szúrta ki feleltetés céljából. Habár most volt ideje tanulni, lehet, hogy még össze is tudná szedni a gondolatait, hogy elmondjon egy anyagot, de ki tudja... A frász jön rá ettől a tanártól*~muszáj mindenkit a vezetéknevén szólítani... Anyám...~ *elnyom egy ásítást, szája nem nyílik ki, így csak szimplán eltorzul az arca egy kis időre. Kit érdekel, úgyse figyel senki... Legalábbis nem őrá. Asztalán, ahol egyedül ül, kikészítve egy füzete - amit így, csak félév felé sikerült beszereznie -, és természetesen a könyve. Ő maga a széken ül, fekete térdigérő nadrág, szürke póló, tekintettel a felfröccsenő főzetekre, nem a kedvenc ruhájával tiszteli meg ezt a tantárgyat. Keze nyugodtan az asztalon pihen, ujjai összekulcsolva, ő maga egyenes tartással ül. Kis göndör fekete fürtjei időközben nőttek, így már majdhogynem a melléig érnek, és ellenállva a kísértésnek, most nem csavargatja fel unalmában, inkább csak hallgatja a felelőket. Magában gyorsan vázlatpontszerűen összefoglalja az anyagokat, érintőlegesen, de minden tudnivalót megpróbál magában felsorolni.* ~Azért jó, hogy nem én.~ *megvakarja az orrát, aztán visszateszi kezét a magabiztosságot, nyugalmat sugárzó tartásba.*

*Egy settenkedő diák lopakodik végig a folyosókon, egészen a pugnaxosok padlásától lefelé az alagsori részig. Bizony elkésett, nem is kicsit. De mi mást lehetett volna tőle várni. Az alagsort végig barangolva megtalálja a keresett termet, és a bejárat előtt még sétál pár hosszt ide-oda, elgondolkodva azon, hogy mégis milyen jó kifogása lehet az ellen, hogy elkésett.*
~Az ébresztő óra madzagját megrágta egy kísérleti egér... Nem jó, mégis ki alszik délután rajtam kívül?... Akkor viszont... Salsa szósz szörny támadott rá az erdőre, és el kellett távolítanom... Na jó, szőke... Mindegy, majd valami spontán dolgot kitalálok... Vagy eltévedtem, há úgyis új tanuló vagyok.~
*A bonyolult gondolatmenetén végigrágva magát, párat még szökdel a folyosón, mivel a fel-alá sétálás eléggé lelazította, és feszült, borda repesztő szívdobogással kell beérkeznie. Még pár mély levegő, kezét a kilincsre teszi és...*
-Jó napot!
*Belép, és a halk szavakat nem hiszi, hogy túl sokan hallhatták. Bal keze alatt egy füzet található, és szabad jobb kezével megvakarja a tarkóját.*
-Elnézést a késésért tanár úr, de eltévedtem...
*Ekkor néz csak jobban körbe a termen, és érzi a feszült csendet. Még éppen meghallja a kiválasztott diákok nevét, és nagyot sóhajt magában, sőt még valahol örül is, hogy elkésett, így nem ő lett a felelő. Bár ki tudja, hogy mit várhat a bájitaltan tanártól. A fal mellett végig oldalazva az egyik hátsó padban húzza meg magát. A füzetét csendben az asztalra helyezi, és egy üres oldalon kinyitja. A tollával játszadozva, majdnem elhajítja, amikor meghallja a feladatát. Ilyenkor jön a jól használt álca... Az értelmes kék szemek, amik mögött üresség lappang. Nos, ha a feladattal nem tud mit kezdeni, akkor szét néz a jelen lévőkön, így többek között meglátja Kamillát, akihez majd egy megfelelő pillanatban oda somfordál, hogy még se teljen neki nyugodtan az óra. Illetve a felelők között még Myát fedezi fel, magában pedig elhadar egy "Sok sikert!" szöveget. A többiekkel pedig még csak látásból találkozott. Nem baj, lesz alkalma ismerkedni a társaival egy-egy órán.*

*Csak kevés hiányzik hozzá, hogy fel ne kacagjon hirtelen. Ilyen az ő "szerencséje". Éppen hogy megemlíti a professzort egy kis gúnyt is csepegtetve hangjába, amikor belép. Arról már nem is beszélve, hogy csodálkozik, amiért az ajtó a helyén maradt, és nem szakadt ki. Mivel a tanár vánszorgásra szólította fel őket, ezért szépen kioldalaz az asztala mögül, és előre sétál, mint akinek nincsen jobb dolga. Jaa, hogy a tanár a vánszorgást szarkasztikusan mondta. No, mindegy, ez van. Amikor meghallja, hogy miről kell általánosságban beszélnie, visszanyeri komolyságát és bólint egyet. Gyorsan összeszedi gondolatban azokat, amiket a tanár leadott a tananyag kapcsán, majd ismét bólintott egyet, jelezve, hogy kezdené.*
-Sok féle altató-ital létezik a bájitalok között. Amit mi tanultunk bájitalt, azt valamikor az ókori görögök találhatták fel, de pontosan nem tudjuk, hogy mikor - a tanárra pillantott, majd rezzenéstelen arccal folytatta. - Minél nagyobb varázserővel bíró boszorkány vagy varázsló készíti el a bájitalt, annál jobban hat a nagyobb mágiával rendelkező emberekre. A bájital, amit tanultunk, gyógyító hatással is bír, ha esetleg valaki meg lenne fázva. És nyugodtabban, kipihentebben ébred utána a fogyasztója, hála a macskagyökérnek, ami nyugtató hatású. Ennek köszönhető az is, ha megfelelően van adagolva a főzet nem okoz kábultságot, nincsenek tompító hatásai. A golgotavirág szintén csak nyugtató hatású, de a macskagyökér, a kamilla sziromlevél és a citromlé mellett kifejti altató hatását is. Ha a főzetet túladagolják, különböző mellékhatásai lehetnek, úgy mint fejfájás, szédülés, látási zavar és nyugtalanság. Rendszeresen inni nem szabad, mert hozzá szokhat a szervezet - fejezte be, mivel a receptet, és az elkészítési módját nem kellett felmondania.
*Várakozón figyelt, hogy meghallgassa a többieket is, majd a tanárt, hogy vajon elégedett e valamennyire, vagy tudását nem ártana még egy kicsit csiszolni. Amíg a többiekre várt, a macska főzeten kezdett gondolkodni. Volt egy olyan érzése, hogy ez egy idegcsillapító, nyugtató főzet lesz, de biztosra nem mondta volna.

*Behúzott nyakkal odacammog Alexhez, mert már most tudja, hogy csak ennyivel sikerült nagyon felhúzni a fiút. Legszívesebben ahelyett, hogy odamenne, egyszerűen hátat fordítana és menekülne ki, na de ha már bejött, ezt nem teheti meg. Pedig tényleg semmi kedve ahhoz, hogy nagyközönség előtt fenyítsék be.
Szegény róka.
Azért mégiscsak megy, és tűr, és tűr, és sikerül valahogy elviselni a sötét aurát Alex körül, holott már tudja, hogy most megint az következik, hogy ő milyen sunyi, milyen alattomos, milyen igazságtalan, és hogy rossz róka volt. Igen, ezt a kört napi rendszerességgel lejárják. Sőt, óránként. Gondoljuk magunkat Evon helyébe. Az embernek lehet akármekkora büszkesége, Alex mégiscsak majdnem két méter és már ránézésre is látszik, hogy hogyha ő komolyan megüt valakit, akkor az illető minimum öt métert repül. Tehát tényleg fenyegető. Ilyenkor az ember választhat a testi épsége közt és aközött, hogy elvisel egy-két kellemetlenséget mások előtt. Ha pedig Alex pofonjáról van szó.. akkor így is úgy is utóbbi az, ami vonzóbb. Már így is ahányszor kerül elő a bőrkesztyű, már ösztönösen húzza is magát össze, mert az azt jelenti, hogy a gengszter ütni fog.
Leül.
Rendben, eddig még nem is olyan vészes a téma. Alexre pislog, aztán Erinre, aki láthatóan nem szándékozik ülő helyzetbe tornázni magát az asztalon, így meg sem próbál kezet nyújtani.*
- Szia, Evon Yung, extramus, és örvendek a találkozásnak.
*Illedelmes, és kedves, mint mindig. A bemutatkozáshoz mellékel egy barátságos, bár kissé bizonytalan mosolyt is. Nagyon nehéz úgy fesztelennek lenni, hogy közben Alex tekintete szinte lyukat éget belé.*
- Az csak azért volt, mert nem hagytál összepakolni, de aztán látod hogy jöttem, most miért baj az, hogy még össze akartam szedni a füzetemet meg a tollam? itt vagyok, nem, akkor meg?
*Máris mentegetőzik még mielőtt súlyosabb következményei lennének a füllentésének, de sajnos ezzel elkésett. Kattan a bilincs, Evon elkínzott arccal pillant le a csuklójára feszülő fémre. Aztán fojtott hangon hozzáteszi azt is...*
- Főnök.. erre semmi szüksééég.
*Legszívesebben itt helyben a föld alá süllyedne, és többet elő se jönne. Ez az első fázis. A második a durca. Az lesz kellemetlenebb Alexnek, mert senki sem fog teát vagy kávét főzni neki, senki sem hozza majd oda a cigarettát, és Evon megint a kádban fog aludni. Most mi van? Már egészen megszokta az ottani éjszakázást.
Egészen addig ez az elhatározás él is benne, amíg ki nem hívják. A bilincsre kapja a tekintetét, aztán Gerardra, és csak most akar igazán meghalni ebben a szent pillanatban. Kétségbeesetten Alexre pillant.*
- Kérlek, ki kell mennem. Kééérleeek.
*Alex viszont egyáltalán nem hajlandó elengedni. A róka büntetésben van, és kőkeményen ehhez is tartja magát, szóval Evon kezdhet teperni azért, hogy mit ígérjen már megen ennek a zsarnoknak hogy élni hagyja.*
- Felteheted a nyakörvet, megengedem, csak lééégyszííveeeeeees..
*Halkan beszél, mások legfeljebb valami alig hallható sutyorgást érzékelhetnek. Még jó. Iszonyatkínos az egész, és Evon büszkeségén tipornak páros lábbal. Már megint. Végül csak sikerül nagy nehezen meggyőznie fogva tartóját, bár a zöld szemek arról árulkodnak, hogy Alex már megint készül valamire. Nem, egyelőre nem tudja és nem is akarja tudni, hogy mire. Úgy siet ki a többiekhez, mintha minimum az élete múlna rajta. Bele is telik jó pár másodpercbe, mire sikerült összeszedni a gondolatait a megadott témakört illetően, aztán amikor rákerül a sor, belekezd.*
//A jó tanuló felel - Evon variation//
- A kelések elleni főzet komponensei alatt 15 gramm szárított csalán, négy darab kígyófog, hat darab tarajos sül-tüske, valamint a Golen sűrítőkészítményt értjük. Az elkészítés első fázisa, hogy az üstbe 6 deci vizet töltünk, és amíg a víz forr, kavargassunk. Ahogy a víz felforr, pontosan 15 gramm szárított csalánt kell adagolni bele. Ha több, vagy kevesebb, a bájital kevésbé lesz hatásos. Ezután egy percig várnunk kell, majd a finom porrá őrölt méregfogakat is hozzáadhatjuk. Ezt követően ötször balra meg kell keverni az eddigi félkész főzetet. Miután ezzel végeztünk, azután kell hozzáadni a Golen sűrítőkészítményt, végül ismét megkavarni a bájitalt ötször, de most a jobb irányba. A kettévágott tüskéket csak azután kell hozzáadni, hogy az üstöt levettünk a tűzről. Lényegében ilyenkor már majdnem kész a főzet, csak az utolsó simítások vannak hátra. Azaz három percen át kell még balos irányba kavargatni, végül leszűrni. Ilyenkor már csak azt kell kivárni, hogy kihűljön, és már alkalmazható másokon.
*Aki készül az készül. Azért az is érződik ugyan, hogy magol, tehát betéve tudja a dolgot, ugyanakkor érti is, legalábbis felfogja, és mondjuk az sem hátrány. Jóeszű kölyök ez, csak hát cseppet elnyomják bizonyos emberek. Azért reméli nem hagyott ki semmit. Előfordulhat, szokott ő is hibázni, csak nagyon ritkán.*
- A főzetet kívülről kell felvinni a problémás bőrfelületre, és pár perc után a kelésbe szivárogva azonnal hatni is kezd.. ha jól készítették el.

Az éppen kivánszorgó diáktársait elnézvén kissé elmosolyodik, szeret minden olyan helyzetet, amikor van rá esély, hogy az emberek a szeme láttára kerülnek csöppet megalázó helyzetbe. Vagy talán tudni fognak minden kérdést…? Nem igazán tudja megjósolni ezt, a jövendőmondás, meg a borító alapján ítélés sosem tartozott az erényei közé, de nincs sok ideje rágódni. Az éppen nem felelő diákok is megkapják a feladatot. Sosem hallott arról a bizonyos főzetről, úgyhogy gondolkozni kezd, miközben kezeit az asztalra pakolja.
~ Mivel nem tudok róla semmit, ezért tippeljünk a névből. A macskák miről híresek? Valószínűleg az előnyösebb dolgukról nevezték el, a macskanyávogás kizárva. A közlekedés? Talán, de inkább nem, az tünde bájital lenne, vagy valami hasonló, arra jellegzetesebb. ~ Hivatalos macskabarát lévén eléggé ismeri ezen állatfajt ahhoz, hogy véleményt tudjon formálni. A szaglás, és a csendes mozgást valahogy nem tudja elképzelni egy ilyen nevű főzetnek, sokkal inkább a látást. A cicák szeme, úgymond, világít a sötétben, tökéletes látást biztosít az állatnak, és a körülötte lévők is megpillanthatnak egy szempárt, ahogy tündököl. Gondolatát rögtön papírra veti, ugyan elképzelhető, hogy téved, ő csak egy diák, ráadásul eléggé új is még. Kezében gyorsan forog a toll, imád írni. Próbálkozik valami tudományosabb dolgot írni a pergamenre.
„A macskák a látásukról a leghíresebbek. Rendelkeznek egy különleges berendezéssel, melynek részét képzi egy „tükör”, amely villódzó sejtekből áll, így minden bejövő fényt a többszörösére képes növelni, valamint kitűnően képesek kitágítani a pupillájukat homályban, hogy kiválóan tájékozódni tudjanak, ezért véleményem szerint a macska bájitalnak ez lenne a lényege.”
Igen, számtalan tanulmányának volt már tárgya ez a gyönyörű emlős, bár most meglehetősen lerövidítette, hogy ne kelljen 2-3 órán keresztül folyamatosan körmölnie.

*Amikor a professzor belépett a terembe, Mya felfüggesztette a beszélgetést és előre fordult. A padon lévő táskájából gyorsan kirámolta a felszerelését, majd a szütyőt a földre ejtette, és várt. Volt valami furcsa, baljós előérzete a tanárral kapcsolatban. A hatalmas ajtódörrenésre kissé összerezzen, s ez a belépő csak fokozza a rossz érzését. Aggódva nézett barátaira, pillantásával némán kérdezte tőlük: "Hát ezt meg mi lelte?" Mielőtt azonban bárkitől választ kaphatott volna, meghallotta a nevét. Rémülten kapta a professzorra a tekintetét, majd amikor magában meggyőződést nyert arról, hogy igen, most ki kéne menned, észkombájn, kissé kocsonyássá vált térdekkel elindult a tanár elé. Végül mind a négyen kiértek, és a prof kiosztotta a feladatot: felelés. ~Ez nem lehet igaz, ez az első órám ebben a félévben... Kapásból feleléssel kezdek?! Na mindegy. A bájitalokról általánosságban... legalább a téma jó, a legjobb a négy közül.~ Mya áldotta a szerencséjét, ugyanis a receptek bemagolásában sosem jeleskedett. És jobban belegondolva az is jól jött most, hogy tegnap elkezdte írni azt a 15-25 mondatos esszét a bájitaltanról házi feladat gyanánt. Fejben gyorsan végigvette a vázlatpontokat, költött egy kis körítést is nekik. Nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a célravezetőbb a professzornál: szigorúan a lényegre szorítkozni, vagy a lehető legtöbb dologra kitérni. Talán az arany középút most is beválik... Aprót sóhajtott, s belekezdett volna a feleletbe, ha Amelie nem szólalt volna meg előtte. Türelmesen hallgatta végig előbb a lány, majd a fiú feleletét is - hátha hall valami hasznosat. Végül aztán harmadikként kezdett bele a mondandójába.*
- A bájitaltan az úgynevezett passzív mágiaágak egyike. Ez azt takarja, hogy ez a fajta varázslat nem közvetlenül az elvégzése - vagyis a főzetek esetében az elkészítése - pillanatában fejti ki a hatását egy célszemélyen, hanem bájital formájában tárolva van. Bájitalokat használhatunk gyógyításra, mérgezésre, valamint különböző - általában átmeneti - változásokat idézhetünk elő velük, pl. mint a százfűléfőzettel. A bájitalok alapanyagaiként szinte minden esetben valamilyen folyadék és a hozzá adott növényi, állati, emberi vagy egyéb varázslények részei szolgálnak. Az alapanyagok kombinációja változtathatja az összetevő elemi hatását, erősítheti, gyengítheti vagy akár az ellenkezőjére is fordíthatja azt. A bájitalokat sokféleképp a szervezetbe lehet juttatni. Simán megihatjuk, ételbe vagy italba keverhetjük, balzsamos és krémek esetén a bőrbe masszírozzuk, belélegezzük a gőzét, vagy - extrémebb esetekben, eszméletlen betegeknél mondjuk - a gyomorba is bűvölhetjük. Bár ez kissé kockázatos, ugyanis a pontatlanság végzetes lehet a páciensre nézve.
*Elhallgatott, az extremusos házvetetőt figyelte. Elég neki ennyi? Vagy folytassa? Mit lehet még elmondani? Mya várta, hogy a tanár szóljon valamit az eddigi kiselőadására.*

*Ireth egészen gyorsan haladt az olvasással a könyvében, lévén az egy verseskötet, így ennek örömére minden egyes vers után fel tudott pillantani. A diákok egyre többen és többen jöttek. Ireth kissé elhúzta a száját.* ~Mi ez a nagy érdeklődés az óra iránt?~ *Kissé különösnek találta, de így legalább több izgalomra van kilátás. Majd alig láthatóan megvonta vállait, inkább visszatért könyvéhez, tovább olvasott és lapozgatott. Persze azért a feléje köszönőknek ő is visszaköszönt, a Pillusokat ismerte is látásból, tehát legalább velük képben volt. Egyébként a gyülekező tömegből szinte senkit nem ismert, és így arra is ismét rádöbbent, hogy alig jár ki a szobájából, legalábbis egyedül. A versenkénti ajtó felé sandításának egyébként egészen más oka is volt, nem csak az, hogy végigmérje társait. Nem, nem, Irethünk várt valakire. De úgy látszik, az illető ezúttal sem dugja be ide az orrát.* ~Majd megint odaadhatom a jegyzeteimet.~ *Sóhajtott fel magában kissé morcosan, ám igazából ezt egy cseppet sem bánta. Majd amikor már a professzort látta belépni az ajtón, egy gyors mozdulattal a táskájába mélyesztette a verseskötetet és azonnal felkapta a fejét, hogy mindenre figyelhessen. Alig volt ideje egy pillantást vetnie a csukott tankönyvére, máris meghallotta a nevét. Kissé nehézkesen fogta fel, hogy valójában fel kell állnia és ki kell vonulnia. Ráadásul a tanár arca sem tükrözött éppen ragyogó jó kedvet. Egy halk sóhajtással végül kimászott helyéről és máris a többi diák és a professzor szeme előtt találta magát. Úgy állt ott hirtelen, mint a fogoly, aki az ítéletének kihirdetésére vár. Igazából tanult ő, olyan nem is fordulhatott elő vele, hogy ne tanult volna. Csak éppen eléggé kótyagos volt a feje az éppen olvasott versektől.* ~Még a végén rímekben adom elő az egészet.~ *Húzta el alig láthatóan a száját, várva, miről is kell beszélnie. Majd mikor meghallotta, lázas töprengésbe kezdett. Legalább annyi ideje volt, míg a többiek beszéltek. Szerencsére azonban hamarosan eszébe jutott a könyve, teljesen maga elé képzelte, látta a kinyitott oldalt, az azon elhelyezkedő szöveget. Hála vizuális képességének, már meg is volt a válasza. Türelmesen várt, míg a társai befejezték a mondandójukat és csak akkor szólalt meg, amikor végre rá került a sor. Lassan, kissé akadozva kezdte.*
- A sebgyógyító főzet sebek gyógyítására... ~na, ezt jobban is mondhattam volna.~ ... karcolások, forradások kezelésére alkalmas főzet. De még a sebek tisztítására is használhatjuk. Felfedezése nagyon régre nyúlik vissza, feltehetően már az ókorban is használták ezt a főzetet. Használata során semmilyen fájdalmat nem érez a páciens, valamint gyorsan is hat, és még a belső szervi problémákat is gyógyítani tudja. Bőrirritáció sem keletkezik használatakor... - egy kis gondolkozás - ... Ez a főzet egy krémszínű kenőcs, tehát külsőleg kell alkalmazni, a sebre és a sérült bőrfelületre kell felkenni.
*Majd elhallgat és várakozva figyel. Ennyi telt tőle egyelőre, de ő nincsen elkeseredve, legalább meg tudott szólalni, méghozzá rímek nélkül, és valószínűleg butaságokat sem mondott. Most örül annak, hogy tanulás nélkül nem ül be egy órára sem. Lassan meghallgatja a többieket is, szemét a nem felelő diákokon is végigjártatja, persze csak módjával, ám közben teli várakozással áll „ítélete” előtt. A legszívesebben már újra a helyén ülne és jegyzetelne, mint a kisangyal.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A hatalmas csapódásra nézett fel könyvéből. Végignézte, ahogy a négy felellő kisétál egymás után. ~Nem irígylem őket, de ahogy hallom egész jól megy nekik eddig.~
Ősszezárja a könyvet, amit eddig olvasott, krémszínű pulcsijába, ami eddig a derekán volt gyorsan belebújik majd egy pergament elővéve jegyzetelni kezd a kiadott feladattal kapcsolatban.~Macskák...éjszakai állatok, nagyon is jól látnak a sötétben, vadásznak is éjjel, türelmesek, kitartóak. Ugyanakkor hízelgők, és számítóak is lehetnek.~ Gondolatait sora veti le a pergamenre kicsit összeszedettebben. Kék haja, ami egyeseknek nem tetszik, időnként a szemébe omlik, amit a füle mögé tesz újra és újra. ~Legközelebb hoznom kellene egy hajpántot, vagy valamit.~

"A macska főzettel neve alapján a macskákra jellemző tulajdonság elérése lehet a célunk. Ezek a tulajdonságok a türelemmel, kitartással elért zsákmányszerzés, éjszakai vadászként a sötétben is éles látás, a gazdájuknál hízelgéssel, számító viselkedéssel elért siker. Rugalmasság is jellemző erre az állatra, bármilyen helyzetből talpra esik, bárhová be tud surranni, sompolyogni. Ezek így összevonva a adják annak a szóbeszédnek az alapját miszerint a macskáknak kilenc életük van. Véleményem szerint a jelenlegi főzet a fent említett jellemzők egyikét, vagy összességét idézi elő."
Végigolvassa amiket leírt. ~Hát ez nem lett túl hosszú, de a lényeg szerintem benne van, tömören és röviden. Majd meglátom mit szól hozzá a professzor.~ Elmosolyodik gondolatain, majd letéve tollát, figyeli a tovább felelőket. Hátradőlve néz előre, kis időre gondolatai elkalandoznak, mókusára gondol, aki fent van a szobában a ketrecében. Kicsit megrázza a fejét majd ismét figyelmes hallgatósággá válik.

* Salquë jó nagy késéssel igyekszik bájital órára. Nem mintha ez a tény különösebben igazgatná, a baj csak az, hogy a professzor nem veszi jó néven a késést. Na és persze a prof az igazgató is. még egy tény, ami rontja az esélyit a büntetőmunka megúszására kitűzött céljában. Tündeként a pontosságnak és a precizitásnak első helyen kéne szerepelnie értékrendjében. Ez idáig is így volt. Na nem mintha még soha életében nem késett volna el, de ennyire sem hanyagolta el magát és kötelezettségeit. sok idejét és energiáját emészti fel bosszú vágya. Nem tud és nem is akar megbékélni. Amit népével tettek az megbocsáthatatlan. Egyfolytában a támadók keresésével van lefoglalva. Mióta bátyja és családja rájött, hogy min töri a fejét, minden információt el hallgatnak előle. így nehezebb dolga van. Folyton a könyvtárban vagy az erdőben lóg, hanyagolja barátait és tanulmányait. Még bátyját is kerüli. Ennek így nem lesz jó vége. Ezt ő is érzi. Megpróbál viszatérni a régi kerékvágásba, de célját sem adja fel. A tanév elkezdődött és most az elsődleges dolog amire koncentrálnia kell az a tanulmánya. A bosszú nem szalad el.
Lerobog az Alagsorba vezető lépcsőkön. Szaporázza lépteit a terem felé vezető folyosón. A terem ajtaja előtt megáll. Hangok szűrődnek ki. felfedezi köztük a tanár bá hangját is. * ~ Ezt buktam. Reméltem, hogy Ő is késik, és többet, mint szokott. Mindegy... Ha már itt vagyok bemegyek. ~
* Lenyomja a kilincset és belép. Az ajtót halkan beteszi maga mögött és körbe pillant. * ~ Milyen sokan vannak! ... Mi történt? Ilyen érdekes lett az óra vagy rájöttek a diákok, hogy órára kéne járni? ~ *Csodálkozik. Arcán ebből semmi sem jelenik meg. Gerard profra emeli tekintetét. *
- Elnézést a késésért! * Nem magyarázkodik. Tudja, nincs értelme. A tanárt nem érdekli ki miért késett el. Csak a tény érdekli, hogy nem ért be az illető pontosan az órájára. Várakozik az ajtóban, hogy maradhat-e vagy mennie kell. A tanár biccentésére egy üres helyre telepedik a terem közepén. Csöndben kémleli a többieket. Valamin nagyon szorgalmasan dolgoznak. Legalábbis azok, akik nem az osztály előtt adnak számot tudásukról. A tömegben felfedezi Kamillát és néhány ismerősét. Szomszédja papírjára pillant, mégis mi lehet az, amin mindenki dolgozik. * ~ Macsak-főzet? Még nem hallottam róla. Hmm... A macskákhoz rengetek hiedelem kötődik az ókortól napjainkig. Viszont kevés az esélye, hogy ennek bármi köze van a főzethez. ... Talán olyanná tudunk válnia főzettől, mint egy macska. Nem külsőleg, mert arra van más főzet. Inkább tulajdonságbelileg. Éles látás, nesztelen közlekedés, kilenc élet, felerősödött szaglás, remek vadász ösztön... Talán. ~
* Még tovább elmélkedett erről a dologról, amíg a felelők be nem fejezték beszámolóikat és a prof el nem mondta véleményét. *

* Már egy ideje bent ál a teremben, valahol a középső padok körül. Fekete nadrágjában, s szürke, gyűrött ingében feszít, kezében egy könyvet tart, mely anyanyelvén íródott, azt olvassa egyenes tartással nagy bőszen. Nem nagyon pillant fel könyvéből, még csak köszönni sem nagyon köszönt senkinek. A nárcisztikus kifejezés, melyet már páran ismerhetnek, most is ott virít Theodore arcán. Van ami sohasem változik...
Ám mikor karvezetője belép a terembe könyvét szépen, teljes nyugalomban összecsukja, táskájába süllyeszti. Lazán az asztalra támaszkodik, s figyelemmel kíséri hogyan hívja ki a professzor a diákjait. Magában elmosolyodik. Ő személy szerint nem fél az igazgatótól, sőt, miután minden zokszó nélkül segített rajta, mikor történt az a csúnya baleset, még meg is kedvelte a maga furcsa, szigorú, s kiállhatatlan módján. Valahogy a nagyapjára emlékezteti. Az öreg is ilyen stílusú volt. Hozzá van szokva ehhez...
Némán hallgatja a felelőket, ám ő maga nem vesz elő jegyzetet, nem kezd el írni. Fejébe már megfogalmazódott szavakban a tanár kérdésére a válasz, utána már csak mondatokba kell rakni, ami Theodore számára nem nehéz. Hiszen a kérdésre könnyű felelni: látás, hallás, tájékozódási képesség, ecetera...
Inkább kárörvendően figyeli a diákokat. A legtöbb, akiket a professzor kihív általában elkezdenek izzadni, vagy gyöngyöz a homlokuk. És nincs is jobb, mint egy ilyet végignézni....*

* Ahogy bejön a tanár szinte berobban az ajtó. Néhány diák, köztük Kamilla is ugrik egy kicsit, majd gyorsan rendezi arcvonásait. Ám amit tanára arcán lát, enyhén horrorfilmbe illő. A tanár vigyorog. Na jó, azért a vigyor enyhe túlzás, de ilyent nem sűrűn látni tőle. *
~ Kész szadista ez a pasas... ~ * Gondolja, majd a nevek hallatán, már előre sajnálja barátnőjét. *
~ Szegény Mya... még a végén megeszi ebédre... ~ * Már kezdene megnyugodni, hogy a mai órát viszonylag nyugodtan megússzák, mikor a tanár egy elég érdekes feladatot ad nekik. *
~ Mégis mit lehet erről írni... ~ * Erősen gondolkozik, de elsőre nem sok minden jut az eszébe. Bal kezére könyököl, és úgy mered az előtte lévő papírra. *
- Rajta. * Morogja a orra alatt, míg nagy nehezen elkezd valamit ráfirkantani a lapra. *

Szerintem a "macska főzetet" több oldalról is meg lehet közelíteni, egyrészről az elkészítéséhez szükséges hozzávalók felől, másrészről pedig, ami magát a bájital hatását illeti. Ha a hozzávalókat nézzük, kaphatta az egyikről a nevét, teszem azt macskagyökérről, netalán macskaszőrről. A hatását illetően pedig nagy valószínűséggel valamiféle átváltoztató főzet lesz, ami macskává avanzsál át minket. Bár lehetséges, hogy csak állati képességeket szerzünk vele egy kis időre, mint a tökéletes látás, szaglás, és hallás...

* Nagyjából ideáig terjedt a mai teljesítménye, gondterhelten mered az alig pár soros kis beadandójára. *
~ Ehh... ezzel megszívom. Mindegy... ~ * Ahogy leteszi tollát, elkezdi figyelni a felelőket. Reméli, hogy Mya boldogul majd. Aztán megérkezik kóbor barátnője is.
~ Hát ő meg? ~ * Néz rá értetlenül a tündére, de persze nem köszön neki, nem akarja fölkelteni a tanár figyelmét. Éppen csak rámosolyog a lányra. *

//User bocsánatot kér, nem volt gépnél, sőt, nettel rendelkező hely közelében sem//

*Az érkező Ameliere mosolyog, majd sorban egy-egy aprót biccent az érkezőknek, és csendesen figyeli, ahogy a szobatársa baráti köre az asztaluk köré csoportosul, és halkan bemutatkozik, nem mintha bárki is figyelne rá.*
- Nem még nem tudtam teljesen pótolni, csak a könyvet tanultam meg, úgyhogy ha elkérhetném szépen a jegyzeteket, amikből tanultál... - *mosolyog Myára. Érdfeklődve figyeli, ahogy a kissebségi komplexusos, de minimum feltűnési viszketegségben szenvedő extremusos lány már megint csinálja a fesztivált, és Krisztynére mosolyog, mitnegy jelezve, hogy neki tetszik ez a hajszín. ~A Tanár úr aztán tudja, hogy kell megérkezni!~ mosolyog magában az ajtócsapkodós jeleneten, mivel a dübörgést, amivel a fickó végigvonult a folyosón, már vagy egy fél perce előre hallotta. Megdöbben, hogy az első órát rögtön felelésel kezdik, és hálát ad minden ismert és ismeretlen istennek, hogy nem őt hívák ki. ~Macska főzet...~ morfondírozik a rejtélyes szavakon, majd belemászik a feneketlen tariszna mélyébe, tintát és pergament vadászik elő, lekörmölni mindazt, ami eszébe jutott*

Macska főzet
A neve alapján nyilvánvaló, hogy a fent nevezett állattal kapcsolatos. Ez két módon lehetséges szerintem. A főzettel vagy az illető állat tulajdonságait (éles látás, kitűnő hallás, jó szaglás és tökéletes egyensúlyérzék) lehet, elérni, vagy pedig az alkalmazó macskává, illetve valami hasonlóvá transzformálódik. Egy másik variáció, hogy egy macska bizonyos részei (szőr, farok, nyálmirigy...) a bájital alkotóelemei, esetleg csak a nevében van köze a mcsakákhoz.

*Végignéz az íráson, majd mivel nem jut más eszébe, magában szurkol a felelőknek, hogy jól sikerüljön az előadásuk. Előbb a végző Ameliere, majd Myára mosolyog, bátorítva őket, hogy ügyesek voltak, de amikor tanára tekintetét látja, ahogy a diákjaira néz, inkább visszabújik az írásába.*

*Mielőtt karvezetője megérkezne, észreveszi Kamillát, így int neki. Kedvenc barátnője nem érkezett meg, aggódik érte, na de majd megkeresi, reméli a holnapi természetmágián ott lesz, még Paolóval is beszélniük kellene. Megcsillanó szemekkel figyeli a felelőket, valószínűleg ő is tudna felelni a kérdésekre, de most a híres macskafőzetre kell koncentrálnia. előszed egy pennát, pergament, és a gondolatait leírja.*

Macska főzet
A bájitaltól a külsőnket megváltoztathatjuk macskává, esetleg a macska tulajdonságait kaphatjuk meg, ilyen esetben lehetséges, hogy az egyik összetevője macskaszőr. Ha a bájitalt elrontjuk, lehetséges az is, hogy örökre az állat testét kapjuk meg, vagy csak bizonyos testrészeit, például a farkát, füleit, esetleg mellékhatásként jelentkezhet a folyamatos nyávogás is, vagy tisztálkodás. Valószínűnek tartom, hogy a bájital hatása csak egy bizonyos ideig tart, rendszeres fogyasztása eredményeként javíthatatlan következményei lehetnek.

*Gondolkozik még, de egyelőre nem tud többet, így leteszi a pennáját, és figyel a többiekre, na meg a felelőkre is kíváncsi, hogy teljesítenek.*

//User gondok, de már itt is vagyok Razz

//

Na nem éppen erre számított a kis vörös szemű, hogy itt ilyen kemény eszközökkel fog menni a feleltetés. Természetesen ő is hasonlóan járna el tanári cipőben, de azért egyszerre három embert? Kicsit le is hülled miatta a szeme, ám sok ideje nincs tétovázásra, mert itt úgy látszik, hogy mindenkinek meg van a maga feladata. Már valahol mintha olvasta volna ezt a macska nyavalyát, de néha előfordul az emberkével, hogy csak átsiklik dolgokon és akkor jut eszébe, amikor nem kéne. Most is töri a kobakját, de jobb híján talán az is jó lesz, ha pár dolgot vakar csak le és egy kis örömet szerez a szigorú tancsinak, hogy lássa ő tud valamicskét, csak még nem egészen eleget. Fel is írja pennájával a pergamenre a nevet, hátha így kap valami ihletet.

Macskafőzet:

Nos szerény megállapításom szerint biztos azért készítenek belőle ilyen neves főzetet, hogy elérhessék vele mindazt amit ez az állat tud. Elvégre éjszakánkét kétszer olyan jobb látása van mint nekünk, remek a vadászérzéke és még a zajokra és szagokra is jobban reagál, valamint a koordináció képessége is példátlan. Így gondolom a főzettel ezeket a tulajdonságokat vehetjük birtokba leginkább vagy végső soron belőlük egyet kettőt. De talán inkább mindet. Ám gondolataim között megfordult, hogy talán azért is kapta ezt a nevet, mert esetleg a macska egyik belső szervét vagy testrészét kell használnunk. Mint minden bájital talán ez is csak bizonyos ideig képes nyújtani a kívánt élvezetet és szerintem rendszeres fogyasztása sem javallott, elvégre biztos ennek is meglennének a maga kárai.

Na még egyszer átfutja a kicsit hosszabbra sikeredett választ és vörös ajkain elégedett mosollyal nyugtázza, hogy szerinte nem is lett annyira borzalmas. Így inkább újra a felelő hangokra koncetrál hátha valami értelmeset is elcsíp és írni meg már ennél többet úgysem tud.

A diákok lassan lefelelnek, néhol biccent, néhol nem, de amúgy igazán senki sem tudja megállapítani, hogy mégis mennyire tartja nagynak a feleletét a tanár. Száját még mindig húzogatja, majd amint mindenki végez, akkor a helyükre küldi őket, egy intéssel, megszólalni még csak később fog. Elkezd sétálni a padok között, és szedi össze a gondolatokat tartalmazó lapokat, majd határozás képpen biccent egyet a fejével. Ránéz pár kiválasztott lapra, amelyik üres, azt fogja, és összegyűrve visszadobja a gazdájának. Hangosan kezdi el felolvasni az írásokat, néhol vigyorogva az elképesztő ötleteken, hát igen... No mindegy, ez az ő jelleme, ezt kell megszokni.
- Miután kigyönyörködhettük magunkat az alkotásokon, lekonkretizálnám a dolgokat: a macskafőzet egy, a látást javító bájital, mely a sötétben tökéletes látást eredményez, és egyéb helyzetekben is kitisztít mindent, ami a szemmel kapcsolatos. Történetéről nem sok mindent tudunk, csak a macska kultizmusa miatt az ókori Egyiptomhoz kötötték ezt az ősrégi főzetet a történészek, akik ezzel foglalkoznak, hogy a bájitalokat kor szerint csoportosítsák. Ezt fogjuk most elkészíteni - azzal varázsol is, és a recept felkerül a táblára.
- Minden információ ott van, a gyengébbek kedvéért is, de ha kérdés van, szóljanak, és segítek - micsoda lelkiismeretes felajánlás most ez a tanártól, biztos hőemelkedése van, és beteg. Vagy csak nem akarja, hogy a diákok hülyén haljanak meg. Elkezd fel s alá járkálni a teremben, és felfigyel a bilincsre is, melybe a Yung gyerek van aggatva.
- Örülnék, hogyha az élvezethajhászi segédeszközeik használatát nem a termemben gyakorolnák... - csak haloványan jegyzi meg, majd figyeli, hogyan kezdenek neki a főzetnek a diákok.

Hozzávalók: két macskabajusz, macskaagyvelő-darab, macskaszőr, 2 deciliter 50%-os alkohol, répalevél, egy evőkanálnyi caramiusi relentin.
Elkészítés: A főzet roppant egyszerűnek tűnik, ám mégis sok bukólehetőség van benne. Először is tegyünk fel fél liter vizet melegedni az üstre, és várjunk pontosan 5 percet, egy másodperccel sem többet, érdemes órával mérni az idő telését. A várakozási idő alatt fogjuk meg a két macskabajuszt (semmiképpen se keverjük össze a szőrrel, a bajusz egy keményebb anyag), majd aprítsuk fel, és öntsük bele a két deciliternyi alkoholunkba, és keverjük néhányszor bal irányba (maximum ötször). Amint letelt az öt percnyi vízmelegedési várakozás, egyszerűen csak borítsuk bele az alkoholos macskabajszunkat az üstbe, és keverjük meg a bájitalt. Ekkor jöhet a caramiusi relentin, ami egy mágikus összetevő, egy különleges növényből kivont nedv, mely amint elhagyja a szárat, porrá szilárdul. Tegyük bele a főzetbe, és kavarjuk két percen át jobb-bal irányba felváltva. Ekkor barnás színű lesz a főzetünk. A répalevelet aprítsuk fel szintén, majd keverjük össze egy tálban a macskaszőrrel együtt. Semmi változás nem lesz, csak annyi, hogy a szőrszál belekavarodik a zöld levelek közé. A tál tartalmát még ne helyezzük a főzetbe, hanem előbb a macskaagyvelőt nyomjuk össze apróbb darabokra, és ezt is tegyük bele a tálkába, és újabb kavarás, olyan két percig. A nem éppen szívderítő látványú egyveleget adjuk hozzá a bájitalhoz, és kavarjuk bal irányba azt 6 percen keresztül. Majd amint ez megvolt, zárjuk el a tüzet, szűrjük le a már fekete színű italt, és önthetjük is a fiolába. Minőségét megőrzi két éven át.

//elnézést user elfoglaltság...//

Az utóbbi perceket csöndes bambulással töltötte, lekörmölt néhány sort a pergamenjére, bár sok értelmes nem sült ki ebből, hiszen még életében nem találkozott azzal a főzettel, pedig szokott olvasni. A kezei remegnek, amikor a tanár a lapokat nézi és egy-egyen látványosan jól szórakozik. A gyomra bukfencet vet néhányszor, ahogy egy-egy lap visszarepül a gazdájához.
~ Hát ez halál.. ~ sóhajt fel, miközben a kezeit ökölbe szorítva könyököl az asztalán és lesápadva várja az eredményeket, mikor koppan a homlokán az ő lapja is egy apró galacsinba gyűrve. Inkább nem is nézi a tanerőt, a következő ív pergament nézi és most már az asztal sarkát kapargatja körmeivel. Olyan idegölő ez a helyzet.
Végre vége. Kyra felsóhajt, majd azonnal a táblára felkerülő receptet. Szemeit kicsit összeszűkíti és úgy olvassa a hozzávalókat, majd kezdi el a teendőket. Azonnal tüzet gyújt az üst alatt, majd kimér fél liter vizet, hogy azzal már ne kelljen törődnie 5 percen keresztül.
Rápillant az órájára, még jó, hogy ma nem volt lusta feltenni, amúgy elzárkózik az ékszerek viselésétől, de nem árt tudni, hogy mennyit késik az ember, már ha késik.
Előveszi a macskabajuszt és az ezüst tőrt, majd elkezdi óvatosan darabolni, miközben igyekszik győzködni magát, hogy nem egy szerencsétlen macska az áldozat. Újra és újra az órájára pillant, még nincsen itt az idő, hogy belekeverje az alkoholba a bajuszt. Tart egy kis szünetet, gyors körbetekint kíváncsi, hogy ki hogy halad.

*Amikor lefelelt, úgy érezte, jó volt. Lehet, hogy jobban is utána olvashatott volna, de azokat mindenképpen elmondta, amit a tanár is leadott. Sőt, még tett hozzá plusz információt. Nem szerette, ha bizonytalanságba hagyták, de gondolatban csak rántott egyet a vállán. Nem hagyja, hogy a tanár felidegesítse, mert akkor a bájitala sem úgy fog sikerülni, ahogyan kellene.
Amikor visszaült a helyére, újra a tanárra figyelt, és próbált nem nevetni a visszadobott papírok láttán. Aztán amikor kiderül a megoldás, hálát adott az égnek, meg kivételesen a profnak, hogy neki nem ötletelnie kellett, hanem felelnie, mert csúfosan mellétrafált a macskafőzettel kapcsolatban. Gyorsan lejegyzetelte, amit a bájitalról megtudhatott, majd a táblára nézve kissé zöldes árnyalatot vett fel az arca. Mint, hogy neki is volt cicája, szörnyen rosszul érezte magát a hozzávalók láttán. Az egyszer biztos, Nalának szigorúan megtiltja, hogy a labor közelébe jöjjön. Vagy, hogy egyáltalán lejöjjön az alagsorba. Ha egérre akar vadászni, azt megteheti máshol is.
A megjegyzésre egy pillanatra megsajnálta a szöszke fiút, de Merlinre, ha akarna, mondhatna nemet is a másik srácnak, még sem teszi, hanem behódol neki. Ezzel nem is lenne baj, de túlzásokba nem kellene esni. Bezzeg azt észre sem veszi, hogy Miss Egó mindjárt horkolni kezd, olyan jóízűen pihenget az asztal tetején.
De ez nem az ő dolga. Gyorsan memorizálja a hozzávalókat, egy tálcát kap a kezébe, és megindul a bájitaltan szertár felé, hogy magához vegye azokat a gusztustalanságokat.*
- Két macskabajusz, ez meg van - motyogta az orra alatt. - Kell egy macskaagyvelő-darab. Ez undorító - nyögte, miközben erősen küzdött a rosszullét ellen. Szerette bájitalokat készíteni, de a gyomra, amikor először meglátta az ilyen hozzávalókat, mindig rakoncátlankodni kezdett. - Macskaszőr - morogta, majd abból is tett a tálcájára egyet. Kis mérő poharába kimért két decit az 50%-os alkoholból. Nem akarta mindet kivinni magával, így egyszerűbbnek tűnt. - Répalevél - morogta, mivel csak háromszor sétált el mellette. Gyorsan azt is a tálcájára tette, majd abba a kis tégelybe, amit még magával hozott, kimért egy evőkanál caramiusi relentint. Amikor ezekkel megvolt, visszament az asztalához, és letette a tálcát a kezéből. Fogta egy másik mérőpoharát, és a csaphoz ment. Először jó alaposan elmosta, majd teletöltötte, pontosan fél liter vízzel, és ezzel ügyesen szlalomozva a padok között, visszasétált a helyére.
Az üstbe öntötte a fél liter vizet, a kezét elhúzta a farakás felett, mire lángra lobbant a tűz. E fölé engedte az üstöt, és gyorsan órájára pillantott, hogy biztosan csak öt percig hagyja melegedni a vizet. Közben elővett egy tőrt, feldarabolta a két macskabajuszt, az alkoholhoz adta, és elkeverte balra pontosan ötször. Közben folyamatosan az óráját leste, és amint letelt az idő, rögtön a vízbe öntötte a macskabajuszos alkoholt, majd megkeverte az üstben a hozzávalókat. Ezután beleöntötte a caramiusi relentint, az egy evőkanálnyi mennyiséget, amit pontosan kimért, és közben az óráját figyelve két percig kevergette a bájitalt, egyszer balra, egyszer jobbra. Már kicsit szédült ettől a keverési technikától, de nem adta meg magát, és megcsinálta. Elégedetten szemlélte a barnás főzetet, majd a répalevélért nyúlt, és azt is felaprította, és egy kis tálkába tette, és hozzáadta a macskaszőrt is. Amikor a következő lépéshez ért, újra a rosszullét környékezte, és csak abban reménykedett, hogy nem lesz rosszul, pont ezen az órán. A macskaagyvelőt összenyomkodta, úgy, ahogyan a recept kérte, majd ezt is hozzáadta a macskaszőrös répalevélhez, és két percig kavargatta a meglehetősen gyomorforgató trutymót. Amikor ezzel megvolt, hozzáadta a barnás színű főzethez, és hat percen keresztül balra keverte a bájitalt. Nem gondolta volna, hogy ilyen fekete lesz végül. Ámulva nézte, miközben eloltotta a tüzet az üst alatt.
Most nem kellett megkérdeznie, hogy ezután mit kell csinálni, mert világosan ott volt a táblán, hogy bizony le kell szűrni. Megforgatta szemeit az emlék hatására, és gyorsan leszűrte a bájitalt. A fennakadó trutyi láttán ismét a rosszullét környékezte, de nyelt egy nagyot, és próbált nem mélyeket lélegezni, ami elég nehezen ment. A bájitalt ezután fiolába öntötte át, és a fény felé tartva elégedetten szemlélte az eredményt. Az asztalra letette a fiolát, ami törésálló bűbájjal volt kezelve, és gyorsan a csaphoz ment, hogy elmossa a felszerelését. Amikor már csak az ő keze volt kicsit szagos a bájital hozzávalóktól, az asztalánál állva körül nézett, hogy vajon ki hol tart az elkészítésben.

*Mire végre int a tanár, kissé elhúzott szájjal és nem túl jó kedvvel indul vissza a helyére. Valamit furcsáll, ez nem alakul jól, hiszen sosem szokták őt kihívni.* ~Hajjajjj.~ *Sóhajt fel félhangosan, miközben visszaereszkedik a helyére. Figyeli, ahogyan a professzor körbe-körbe sétálva beszedi a lapokat, majd élvezettel, szinte kajánul felolvassa őket. Ő ezt nem tartja elég mulatságosnak, és örül, hogy legalább nem kellett ezen gondolkoznia. Bár a felelet sem egy vidám dolog. Mindezt meg hányja-veti magában és rájön, az óra semmiképpen sem tartogat kellemes meglepetéseket. És ez az észrevétele valószínűleg egészen az óra végéig ki fog tartani. Közben halkan előpakolja könyvét és a jegyzeteit, valamint kedvenc pennáját is a padra teszi, készen a jegyzetelésre. Majd halkan újra sóhajt egyet, amint végre vége a felolvasásnak. Így aztán már márt is a tintába és kezd jegyzetelni, először is a tanár szavait a macskafőzettel kapcsolatban, majd tekintetével követi a professzor intését és már látja is a táblára felírt szöveget. Gyorsan elolvassa magában, és próbálja felfogni az értelmét. Valamennyire sikerül is megértenie, bár nem vár magától csodát. Mivel nem éppen az a főzőcskéző fajta, nem hiszi, hogy most történne valami csodálatos változás és a főzete tökéletesre sikeredne. De hát csodák mindig vannak, és ki tudja, pillant bizakodással az előtte álló üst felé.* ~A felelésnél már nem jöhet rosszabb.~ *Bíztatja magát, de persze ezt maga sem hiszi el. Tudja, hogy mindig lehet rosszabb. Újra a táblára pillant és elolvassa, mi is az első teendő, ami rá vár. Igen, a hozzávalók. Magában elismétli őket és már indul is, beszerezni a készletet. Úgy egy perc elteltével már minden meg is van. Újra a táblára pillant és már serénykedik is. Máris ropog a tűz az üstje alatt és a víz is sistereg benne. Közben az óráján folyamatosan ellenőrzi az idő telését, míg elolvassa a következő instrukciókat. Már fogja is a bajszokat és gyors mozdulatokkal apróra vágja, és belesodorja az alkoholba, kever rajta balra párszor. Majd gyorsan órájára pillant újra.* ~Még egy perc.~ *S amint letelt, máris beleönti a vízbe és megkeveri, miközben figyelmesen nézegeti az alkoholos vízbe úszkáló miniatűr bajuszdarabkákat. Ezután figyelmesen vigyázva belekeveri a főzetbe az evőkanálnyi caramiusi relentin port, ügyelve, hogy a kevergetések pontosak legyenek, egyet jobbra, egyet pedig balra. Várakozó tekintettel lesi a főzet színét, hogy vajon barnára válik-e. Kissé sárgászöldes árnyalatú, de azért még barnának mondható maradt. Gyorsan a táblára tekint újra. Ismét kezébe veszi tőrét és a megadott recept szerint összeaprítja a répaleveleket és összekeveri őket a szőrrel, egy kis barna tálkában. Majd ezt gyorsan félreteszi és kissé elhúzott szájjal fordul a macskaagyvelő felé. Gyorsan kezébe kapja, hiszen jobb túlesni mindenen és máris apróbb darabkákat nyomkod az agyvelőből. Ezt is a tálkába borítja és kevergetni kezdi. Kissé balra hajtott fejel követ figyelemmel, a zöld levélkéket a gusztustalan agyvelődarabok és szőrszálak között. S míg letelik a két perc, már gondolkozik is azon, hogy mi rosszabb, ez vagy a felelés. Majd a megadott idő után lassú mozdulatok mellett beleönti a főzetbe ezt a furcsa egyveleget. Gyorsan megtöröli homlokát, hiszen a főzetek gőze egyre melegebbet csinált a teremben. Majd nekilát a kevergetéshez, azaz csak kever és kever, bal irányban, 6 percen keresztül.* ~Ettől izmos leszek.~ *Vonja fel a szemöldökét, miközben néha-néha a többiek felé pislog, ellenőrizve, ki hogyan halad és kinek milyen állagú a főzete. Megállapítja, hogy nem is áll olyan rosszul. Szapora órára pislogások közepette végre letelt a 6 perc. Máris eloltja a tüzet az üstje fölött és szokásos elhúzott szájas fintorát fölvéve lesi, fekete színű-e a főzet. Egy kevés jó indulattal feketének mondható, ha azonban egyáltalán nincsen jóindulatunk, máris láthatunk benne egy kis barnás árnyalatot. Sóhajtva áll neki a főzet leszűrésének, tudván hogy mennyi jóindulatra számíthat a professzortól. Lassan fiolába önti és egy könnyed mozdulattal bedugaszolja a fiola száját. Gyorsan lopva körülpillant újra, ki hogyan áll. A fiolát az asztalára állítja maga mellé és vizsgálgatva figyeli azt is. Ő igazából elégedett magával, tökéletes nem lett, de a tudásához mérten a legjobbakat hozta ki magából. Majd mikor már a többség is elkészül, elindul elmosogatni a felszerelését, azután pedig visszatér a helyére.*

//bocs, gallyra ment a gépem //

*Cala halkan beszélgetett a többiekkel, mikor a tanár szó szerint bevágódott a terembe. Apró sóhajjal vette tudomásul, hogy ez bizony nem az idegnyugtató fajta órák között lesz számon tartva. A felelők felé részvétteljes pillantásokat küldött, majd zsebéből elővette a felszerelését, és nekikészült, hogy mindent leírjon, ami a macskafőzetről eszébe jut.
Mikor végzett, meg kellett állapítania, hogy az bizony nem sok, de legalább nem semmi. Az ő válaszát is felolvasta professzor gúnyos-vontatott hangján, bár ez nem igazán zavarta, tekintve, hogy a jelek szerint a többek is ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint ő.
A táblán megjelenő recepttől és elkészítési útmutatótól egy kicsit megborzongott. Nem hiába ódzkodott kicsit ettől a tárgytól, hisz a leggyakoribb alapanyagok állati eredetűek, amikkel egy jólelkű tünde sem dolgozik szívesen. Most látott életében először macskát, és meglehetősen rosszul érintette, amint belegondolt, hogy barátai kis kedvenceinek testrészeivel munkálkodjon.
Azért persze előszedett mindent, kiürítette az agyát, és próbálta figyelmen kívül hagyni a hozzávalók milyenségét, csak a folyamatra magára koncentrált. Minden rendben is ment, az instrukciók érthetőek és világosak voltak, és Cala jól tudott utasításokat teljesíteni, élete fő része abból állt.
Ám mikor a macskaagyvelőhöz ért, magára erőltetett közömbössége lefoszlott, és viszolyogva meredt arra a valamire, amit neki most kisebb darabokra kellene nyomnia. A késéhez nyúlt, és az oldalát a valamihez érintve - nem és nem akart rá gondolni, hogy mihez! - becsukta a szemét, majd erő kifejtésével megtette, amit tudott. Kinyitotta a szemét, és anélkül, hogy analizálta volna az eredményt, a tálba söpörte, ami keletkezett.
Folytatta az instrukciók alapján a főzetet, és bár tényleg elég undorítóan festett, nem volt vele több gondja. Ha csak az nem, hogy a kész főzetnek valamiért ezüstös beütése volt.*
~Csodás... Minden bizonnyal valamit nem jól csináltam a macskaagyvelővel kapcsolatban. Túl apró lett? Esetleg nem elég apró? Vagy mással kellett volna összenyomni? Cala, soha többé ne merj a teremben csukott szemmel csinálni bármit is!~ - *feddte meg magát, elhúzott szájjal kimérve a főzetét egy fiolába.*

*Tisztában volt vele, hogy ez a tárgy nem gyaloggalopp, de amikor a tanár a maga idegtépően vontatott hangján felolvasta a kis irományát, fülig pirult - a hegyes fülek végén egy-egy piros folt jelent meg - és lesütötte a szemét. Amikor megtudta, mi is valójában a bájital, megnyugodott, hogy annyira azért nem fogott mellé, volt egy-két jó gondolata. Bolhapiszoknyi gyöngybetűivel lekörmölte a leírást, és a receptet is, émelygéssel küszködve. Aggódva Ameliere sandított, tudván, hogy a lány Nalára gondol, de úgy tűnt, egész jól viseli a dolgot. Persze azért a zöldes arcszín nála is megvolt, mint szinte minden csoporttársánál. Elővette a tarisznyájából a kiskosarát, és a recepttel együtt elsorjázott a szertár felé, hogy minden szüksége hozzávalót begyűjtsön. ~Macskabajusz... ez megvan. Na nézük, hmm... macsakagyvelő. Szegény cica! Macsakszőr, áhh ott is van! Alkohol... remélem egyesek ma nem húznak rá megint, így is tiszta kocsmaszag lesz röpke fél percen belül! Caramiusi relentin... Hol vagy? Persze, hogy az orrom előtt!~ Magában töprengve elindult vizet tölteni, majd felrakta az üstöt a tűzre, és az órájára pillantott, hogy nehogy többet főzze a vizet, mint kellene. Feldarabolta a macskabajuszt gondosan kiszámított, pontos mozdulatokkal, és amikor végzett vele, akkor jött rá, hoy mennyire elkalandozott a figyelme, és hogy majdnem elrontotta már az elején az italt. Gyorsan összekeverte az alkohollal a macskabajusz-darabkákat, és pontosan öt perc után beleborította az üstbe, megkeverve azt. A caramiusi relentin mikor porrá száradt, belekeverte a főzetbe, jobb-bal irányben felváltva. Nagy örömére a főzete valóban barnás színű volt, bár csodálkozott volna, ha egy ilyen, nem túl bonyolultnak tűnő bájitalt képes elrontani. Fölszeletelte a répalevelet, és örömmel érezte a növény illatát a sok büdös hozzávaló mellett. Hozzákeverte a macskaszőrt, majd a főzet legrosszabb részének állt neki: összenyomkodta az agyvelőt. Undorodva villant a szeme, de szobor-arcán semmi változást nem lehetett látni, ahogy a bizalmatlan színű kocsonyás állagú anyagot nyomkodta. Hozzákeverte a répához és a szőrhöz, két percig visszatartotta szinte teljesen a lélegzetét, hogy fel ne forduljon a gyomra, majd beleborította az egészet az üstjébe. Hat percig megállás nélkül kevergette, még jól is esett a kis mozgás. Az idő leteltével leszűrte a fekete italt, és elégedetten szemlélte, miután a fiolába töltötte. Elszaladt kezet és eszközöket mosni, de az undok szagtól nem tudott szabadulni, még mindig érezte a kezén. Elpakola a megtisztított késeket-kanalakat-tálakat, és érdeklődve nézett körül, ki hol tart.*
- Hogy bírtad? - *súgja alig hallhatóan Amelienek, és reméli, nem bukik le beszélgetés miatt, de aggódik a lányért, aki köztudomású, hogy oda meg vissza van a cicájáért.*

* Kissé fáradtan, elcsigázottan kezd neki a munkának, s szedi össze a hozzávalókat maga elé. Szerencsére már volt dolga ezzel a bájitallal édesapja jóvoltából, ugyanis ő is nagy bájitalkeverő hírében állt, így volt ideje megtanítani pár receptre. Így most minden aggály és félelem nélkül áll neki főzőcskézni.
Pálcájával apró tüzet varázsol a tűzhelyre, majd felrakja a fél liter vizet melegedni. Órájára pillant. Öt perc. Addig is előírás szerint magához veszi a macskabajuszt, s a tőrrel aprítani kezdni, addig, míg nem látja tökéletesnek. Közben újra az órájára pillant. Még három perc. Felmarkolja az üveget, melyben az 50% alkohol várakozik, majd lassan bele önti a felaprított macskabajuszt. Újra órájára pillant. Még egy perc. Akkor jöjjön a kavargatás. Ötször balra. Kavar... kavar...kavar. Óra: letelt! Az üste felé emeli kezét, s szép lassan, nehogy félre csöppenjen az alkoholos lötyi, beleönti a felmelegedett vízbe. Lassan megkavargatja párszor, majd a caramiusi relentin veszi magához, s teszi bele azt is az üstbe. Órájára pillant: indulhat a két perc! Kavar. Jobbra, balra, jobbra, balra... Órájára pillant, majd az üstbe. Voálá: barnás színű lesz a főzet. Hát igen. Theodore vérében benne van a bájitalok készítése. Ért hozzá na. A legrosszabb, hogy ezzel maga is tisztában van, így sokszor hajlamos rá, hogy a kelleténél jobban elszálljon magától. De most nem. Volt ideje gyönyörködni eleget.
Letelt az előírt két perc. Jöjjön a répalevél és a macskaszőr. Precízen felaprítja a levelet, majd magához veszi az asztal végében várakozó tálat, s össze keveri benne a macskaszőrt és a felaprított levelet. Kavar. Körbepislog, majd miután megtalálta az agyvelőt fintorgás nélkül a kezébe veszi, s elkezdi nyomni kisebb darabokra. Nem nagyon izgatja magát, hozzá van szokva, hogy undorító dolgokat fog a kezében. Ez a bájital készítéssel együtt jár... Nincs mese.
A kész agyvelőt a tálkába dobja, órájára pillant és kavar. Indulhat a két perc. Közbe körbeles, hogy a többi diák, hogy áll a munkával. De nincs sok ideje bámészkodni, ugyanis az idő letelt. Az üstben lévő vízhez önti a tálkában lévő finomságot. Óra. Elkezdi kavarni bal irányba, közben szabad kezével hanyagul az asztalra támaszkodik. Gondolatai pár perc töredékéig kiröppennek az alagsor rideg terméből. Amélie-re gondol, mily meglepő. Mostanában csak ő jár az fejében. De hát... ilyen a szerelem. Természetesen mások nem láthatják mi dúl a fiú szívében, arca közömbös, szinte unott, no meg a lekicsinylő mosoly is mindig ott van rajta. A régi Theodore. De egy Wayqlen sarjtól ne is várjunk túl sokat...
Miután a hat perc letelt belepillant az üstbe, s elégedetten konstatálja, hogy főzete fekete színt öltött. Nem is gondolta másként, tudta, hogy tökéletes főzetet tud készíteni. Eleget gyakorolt hozzá, hogy tudja: minden komplikáció nélkül össze tudja hozni. Kezébe veszi a szűrőt, és a fiolát, majd lassan áttölti -szűrés alatt- az elkészített bájitalt. Miután sikeresen elvégezte az utolsó műveletet rányomja a dugót, s kiteszi az asztalra.
Tekintetét Wayner-re emeli. Csak egy pillanatra néz rá, de a professzor ebből is tudni fogja a fiú készen van. Innentől már csak álldogál, s tovább bámészkodik. *

*Érdeklődve figyeli a lejátszódó eseményeket, megvetését a tanár viselkedése iránt mélyen magába rejti, és elképesztően próbálkozik, hogy érzelmei ne üljenek ki az egyébként igencsak mozgékony arcára.* ~Mire jó ez... Felolvasni a diákok kényszerükben odakapart, gyorsan írt fogalmazásukat... Másra nem, csak megalázásra. Eh... Ilyen tanárt... Nem lenne neki annyi elég, hogy következő órára kijavítja, és a dolgozószobájában röhög ki mindenkit? Ráadásul tök jókat írtak, akkor mégis mit akar elérni?~ *máskor sóhajtana, viszont most olyannyira figyel minden egyes rezdülésére, hogy ezt se teszi. Lassan már kivetkőzik magából azért, hogy ne ő legyen a kiszemelt áldozat a további bájitaltanos évei alatt... A váltás a dolgozatok felolvasásából a tananyag leadására hirtelen ugrik, így ilyen gyorsaságban szakad meg saját gondolatmenete is. Figyeli, amit a tanár mond, szemét egyből a táblára kapja, amint azon megjelenik a főzet, és leírása. Gyorsan, ami nála a szokásos tempó, kezdi el olvasni a szöveget, de ebből is kizökken, amikor meghallja az "élvezethajhász" szót. Odakapja a fejét, meglátja ő is a bilincset, önuralma eddig tartott, elfintorodik. Gondolatai megtelnek kissé rasszista megjegyzésekkel, aztán csak megrázza picit a fejét csukott szemmel, és a tábla felé fordul. Elölről kell kezdenie, mert már arra se emlékszik, mit olvasott előtte. Előkapja gyorsan füzetét, lejegyez bele pár adatot. Neki közel sem olyan jó a memóriája, mint Amelinek, úgyhogy inkább magával viszi füzetét is szertárba, és úgy pakolja össze a számára is felettébb gusztustalan hozzávalókat. Alapjában véve nem állatbarát, legalábbis ha patkányokról, rágcsálókról, hüllőkről van szó, de azért a kis házikedvenceket nem szereti bedobni az üstbe.* ~Végeredményben az én véleményem itt már nem számít, a macsesznak már úgyis mindegy.~ *Lassan, kis fintorral az arcán szedi össze a dolgokat, közben gondolatai tovább kalandoznak* ~...Ennyi erővel akár beledobhatnám belső szervestül, mindenestül is azt a macskát...~ *miután ott végez, visszasétál a helyére, még egyszer átolvassa a főzetet, mielőtt belekezdene. Nem akarja elkapkodni... Valamikor neki is van esze. De teljes mértékben egyet ért azzal, hogy itt, ha nem figyel, macskabajusz meg a főzetbe szőr helyett. Végül úgy dönt, látva a nagyon pontos időhatárokat, hogy inkább előbb előkészíti a bájital alapanyagait, és akkor már nyugodtan figyelheti a másodpercre pontos 5 percet. Tehát először felírja pontszerűen a füzetébe, hogy miket kell csinálnia, így könnyebb átlátnia. Aztán nekilát sorban a dolgoknak: alkohol kimérése, macskabajusz felaprítása, alkoholba való beledobása. Gyorsan letakarja a keverő-tálát, hogy a keverés idején kívül alkohol ne párologjon el. Ekkor teszi fel a fél liter vizet a tűzre, és elindítja a már előkészített stopperét. Újabb pontot kipipál a füzetében, meglesi a következő pontot. A caramiusi relentin-t még nem tudja főzetébe tenni, hiszen az még nincs kész, de kikészíti az üstje, és a macskabajszos alkoholegyveleg mellé, kanállal együtt. Új keverőtálat vesz maga elé, és átolvassa pontszerű vázlatát, mit, mi után kéne tennie, mert a "szakszöveget" nehezebben látja át, mint saját firkálmányait. Miközben felaprítja a a répalevelet, és összekeveri a macskaszőrrel, figyelmesen nézi az óráját, mikor kéne beletennie a macskabajszos egyveleget a főzetébe. Készenlétbe áll már a 4. perc végén, és pont az 5.en beleönti, és lévén, hogy itt mindegy a keverés, egyik kezével megfogja az üst szélét, ne boruljon rá, másik kezével egy párszor megkeveri egy irányba. Aztán nyúl a caramiusi relentinért, és gyorsan kiméri az egy kanálnyit, és az üstjébe önti. Megnézi a füzetébe írt megjegyzéseket, és ebből kifolyólag jobb-bal irányban kezdi keverni. A főzete barnássá változik, magyarul lehet hogy megkeverte a sorrendeket, de az üstbe minden a kellő időpontban, mennyiségben érkezett. Természetesen módszereibe bele lehet kötni, ez nyilvánvaló. A kanalat, amivel főzetét keverte, nekitámasztja az üst tetejének, és visszatér a répavelő-macskaszőrhöz. Úgy tűnik, azzal már végzett, így jön az eléggé gusztustalan állagú agyvelő, amiről próbálja elfelejteni, hogy egy macska valaha ezt használta gondolkodásra... Persze nem sok sikerrel. Undorral az arcán kezdi összenyomkodni, apró darabokra. Ezzel volt mindig bajban, mi számít már aprónak, és mi számít még nagynak? Mindenestre úgy dönt, inkább legyen kisebb, mint nagyobb, és amikor már úgy érzi, nem kéne tovább nyomkodnia az agyvelőt, hozzáönti a répaleveles macskaszőrhöz. Az undor az arcáról továbbra se tűnik el, sőt, talán fokozódik, amikor elkezdi keverni ... Magában számol most, 120ig, katt, katt... Telnek a másodpercek, de mintha kétszer olyan lassúak lennének. Kisebb megkönnyebbülés, amikor letelik az agyvelős akárminek a kevergetése, és hozzáöntheti bájitalhoz. Megint gyorsan füzete felé hajol, megnézi az időt, keverés irányát, és továbbra is undorodva a főzettől teljesíti azt. Végül, amikor letelik az idő, kikapcsolja a lángot, és a kanállal kiemelve egy keveset a fekete főzetből, nézi ahogy az visszacsordogál az üstjébe.* ~hmm... Jól néz ki, csak eszembe ne jusson, amikor használom, hogy mit raktam bele, amikor ezt csináltam...~ *hangtalanul sóhajt egyet, már megnyugodott, semmi feszült idegállapot... Végeredményképpen a főzete jól sikerült, és számára ez a lényeg, nem a sorrend. Hangtalanul csinálta a főzetét eddig is, most sincs túl sok kedve beszélgetni, el van ő a hátsó padban. Felméri, hány fiola kéne neki, aztán elindul a szertárba, és elhoz annyit. Nyugodtan leszűri a főzetet, lezárja a fiolákat, és feliratozza őket. Amikor ezzel is készen van, a pad fal felé eső részére teszi a fiolákat, onnan nem tudnak leesni, ő maga pedig előveszi a pálcáját, és pár varázslattal eltisztítja az edényeket. Hiszen nagyobb romokat is fel kellett már takarítania otthon, amikor ellopott apjának a készletéből pár számára túlságosan nehéz főzethez való hozzávalót...*

*Mya legmerészebb álmaiban sem képzelte azt, hogy a professzor normálisan reagálni a fog a feleletekre, így nem érte különösebb meglepetésként a tanár reakciója. Ő elmondta, amit fontosnak tartott, innenstől kezdve meg már hidegen hagyta az, hogy Wayner nem foglalkozik az alapvető viselkedési normákkal. ~Tipikus...~ Gondolta. Egy gonosz kis hangocska azért megjegyezte odabent, hogy talán egy cseppet mégis rosszul esett a reakció hiánya, ám Mya igyekezett figyelmen kívül hagyni a betolakodót. Közben a professzor roppant érdeklődő hangnemben felolvasta a többiek irományait. Mya figyelme kb. a harmadik után lelankadt, csak akkor kezdett el újra az órára koncentrálni, amikor a professzor a főzet valódi hatását és eredetét ismertette a csoporttal. Kezébe kapta a pennáját, s gyorsan lekörmölt egy-két kulcsszót, amiről majd tud beszélni, ha esetleg ismét felelnie kellene, talán épp a következő órán. Bár Mya bízott abban, hogy a villám nem csap kétszer egymás után ugyanabba a fába, bájitaltanon sosem tudhatta biztosan.
Nem volt túl sok kedve az egész bájitalosdihoz, viszont amit muszáj, azt muszáj, szóval elballagott ő is a hozzávalókért, miután lejegyzetelte a receptet is. Miközben összeszedte a hozzávalókat azon gondolkodott, honnan szerezzen most órát. Ki nem állhatta a karórákat, neki nem is volt, tehát az kilőve. időmérő bűbájt sajna nem ismert, de eldöntötte, hogy óra után (vagy esetleg holnap) elmegy a könyvtárba, és keres egyet valamelyik bűbájtani lexikonban. Miután elment vízért is, a megoldás majdhogynem az ölébe hullott, amikor meglátta Emmeline kezén az órát. ~Köszi Merlin a szerencsét, nem bírtad volna akkor küldeni, amikor Wayner a felelőket válogatta?~ Kérdezte gondolatban. Egy fokkal jobb kedélyállapotban kérte meg Emet arra, hogy vegye le a kezéről a karórát és tegye le a padra, hogy ő is láthassa. Amikor a tünde teljesítette a kérdését, ő is nekilátott a főzet elkészítésének. Felrakta a fél liter vizet, majd az órára pillantott, hogy tudja meddig maradhat csak így kopaszon a víz. Kezébe vette a bajszokat, és gyorsan felaprította őket (közben igyekezett nem gondolni arra, hogy valahol a könyöke mellett egy macska agyveleje lapul - otthon az édesanyjával nekik is van egy szőrgombócuk), majd összekeverte az alkohollal. A biztonság kedvéért hat keverés balra. Fél perce maradt, addig az üsthöz közel húzta a bajszol elegyet és azt a hülye nevű port. A receptre pillantott a táblán. ~Ahá, caramiusi relentin. Ezt is kínszenvedés lesz bemagolni.~ Az órára nézve megállapította, hogy még tíz másodperc... Öt... Kettő. Bajszos alkohol a kézbe. Egy. És bele, aztán egy kis kavargatás, remek. Majd gyorsan az egy evőkanálnyi... izépor. Mindegy, a neve most nem számít. Aztán megint mérni kell az időt, két percig egy kavarás balra, egy kavarás jobbra. ~Na, ez unalmas.~ Állapítja meg nagyon elmésen a signumusos leányzó. A két perc elteltével a lány a répalevélért nyúlt (miután vetett egy pillantást a táblán lévő receptre). Mivel a táblára nem volt mennyiség írva, Mya egy szép nagy levelet választott magának, aztán ha túl kevés vagy túl sok... hát akkor szívás. Felaprítja a levelet, majd a macskaszőrrel is összekeveri. ~Blááá, most jön a csúnya rész.~ Mya igyekszik nem mutatni a viszolygását, csak egy hozzávalónak a sok közül tekinteni ezt is. Nehezen, de megyeget. Bár a tudat, hogy kése pengéjének oldalával egy macsek agyát trutyizza szét, nem az a fajta, amelyik könnyen hagyja magát elnyomni. Aztán valahogy csak sikerül, Mya hozzáönti a szőrös répához, kavargatja két percig, végül az egész megy az üstbe. Megint unalmas rész következik, az eddig leghosszabb. Mya fél kézzel ugyan pakolászhatna, de inkább nem kockáztatja azt, hogy most rontsa el, így a legvégén. Eleinte türelmesen, aztán inkább unottan köröz kezével balra, míg le nem telik a hat perc. Akkor azonban elzárja a tüzet, s a szűrőjéért, valamint a tölcséréért (nem szeretné kilöttyinteni a bájitalt) nyúl. Miután a főzet végre fiolába kerül, alaposabban is megnézheti. A jóindulatú emberek simán feketének, a rosszindulatúak sötétbarnának titulálnák az italt. Mindegy, ma ennyira futotta.*

*Érdekes reakciók voltak láthatóak a többiek arcán. Többeknél sikerült azt a pillanatot elkapnia, amikor éppen a macskaagyvelőt kezdték nyomkodni, és még a legnyugodtabb emberek arcán is átsuhant egy kis undorféle. Kivéve annak a fiúnak, ő simán megoldotta a dolgot. Elhúzta száját, és inkább másfelé pillantott. Az egy dolog, hogy nem érdekli, mivel dolgozik, de az érzéketlenség azért megmutatja, milyen emberről is van szó... Amikor Emmeline befejezte, és óvatosan kicsit hátra fordult hozzá, szemeivel a tanárt kezdte keresni. Éppen nem rájuk figyelt, és elmormolt magában egy gyors imát Merlinnek, hogy lehetőleg pár percre feléjük se nézzen, és lehetőleg ne hallja meg, hogy beszélgetnek. De Amelie már rájött, hogy ő és a szerencse a mai napon nincsenek még csak köszönő viszonyban sem, így halkan sóhajtott egyet, és válaszolt a kérdésre.*
- Az már biztos, hogy Nala még csak az alagsor közelébe sem jöhet majd - súgta bosszúsan. - Megmutatom neki a helyet, és elmagyarázom, hogy jobb, ha elkerüli. Értelmes kis macska, meg fogja érteni - motyogta magabiztosan. - Őszintén bevallom, még most is émelygek, nem érzem jól magam. Régen nem lett volna ilyen bajom, csak szimplán száj-húzogatva, de nyugodtan elkészítettem volna a főzetet. De mióta megkaptam Nalanit, ez kicsit nehezebb lett - szinte nem is lehetett hallani a hangját, Em is csak a szájáról tudta leolvasni, hogy mit mondott. Nem akarta, hogy bárki is meghallja, amit megosztott vele. Ez csak rá és a szobatársára tartozott.