Főmesélő
Hozzászólások : 172
| Tárgy: Re: Bájitaltan laboratórium Pént. Dec. 18 2009, 19:56 | |
| Hát igen, ez történik akkor, amikor sok pénzéhes diák hirtelen egy kincseskamrában találja magát. A sok szkeptikus, aki inkább nem nyúl semmihez, csak szomorkodhat, hiszen azok, akik viszont megtöltik a táskáikat, és mindent, amit csak lehet, bizony teljesen épek maradnak, hajuk szála sem görbül, még csak egy kis szerencsétlen baleset folytán sem. A zsebek kimerülnek a töméstől, de a súly, mely ezáltal pluszként terhelődik, később még lehet, hogy gondot okozhat, hiszen a haladásban nagyban gátolhatja őket, főleg Amelie-t aki kezdi már a határokat feszegetni, pedig amúgy sem a legszegényebb családból jött. Ezek szerint mégis igaz a mondás, miszerint akinek van, az még többet akar, és nem tud leállni? Nagyon valószínű.
Miután végeznek a diákok a nagy berakodással, és elindulnak végre, egyenesen a tanár felé, hogy visszamehessenek a terembe, valami gond történik, ugyanis, hála a harmadik-szem főzet hatásának, előttük az amúgy láthatatlan szellemek (hiszen vannak láthatóak) kezdenek el kirajzolódni, akik bizony eléggé erősen támadó jellegűek, és azonnal a diákok kincsei felé kezdenek közelíteni. Ők lehetnek az őrség harmadik tagjai, csoportja. Mivel túl sok varázslatot még nem ismernek ellenük, sőt, konkrétan egyet sem, a legjobb ötlet az, ha távol tartja magukat a támadásoktól, hiszen semmi sem fog hatni, itt már csak a futás marad hátra. Bár az ötletesebbek, vagy éppenséggel merészebbek próbálkozhatnak egy-két ártással, melyek esetleg hatásosak lehetnek, de így sem lehet mindenkit leteríteni, a szellemek győzedelmeskedhetnek ebben a csatában csak, hiszen fizikai síkjuk nincs egyáltalán.
A tanár, amennyiben követik azt az utat, melyen megérkeztek a kincseskamrába, ugyanott áll, ahol eredetileg is, kezében a zsupszkulcsként üzemelő óra, melyet most Krisztyne kezébe ad, hogy ő tartsa oda mindenkinek. Amint megérkeznek újra a terembe, biztonságos körülmények közé, mosolyogva kezd el beszélni, de gyanús ez a mosoly, mintha tudna valamit. – Hát, ennyi is lett volna a szemléltetés, elmehetnek, remélem megtanulták, hogyha lopni mennek, akkor érdemes használni ezeket a főzeteket. Persze én nem mondtam semmi rosszat, hiszen nagyon jól tudom, hogy Önök abszolút nem tolvajtípusúak – próbál nagyon jóhiszemű lenni, pedig tudja, hogy néhányan túlságosan is sok ékszert, és egyéb értéket vettek magukhoz. De még milyen értékeket! Smaragd, arany, rubint, minden volt abban a kis kamrában.
Érdekes, de minden tökéletesen megmarad, lehet, hogy mégsem illúzió volt, mint azt nagyon sokan hitték. Azonban, az éjszaka folyamán néhány ember gyanúja mégis beválik. A semmibe vesznek, éjféltájt, így az öröm csak egy napig tarthatott, sőt, még igazán addig sem. A kincsek helyébe csak egy kis cetli marad, melyen cirka betűkkel, mégis olvashatóan ez áll:
„Tolvajvilág ez, és velük romlik ez a társadalom.”
Megjegyzés: Elnézést az óriási késésért, bár ez már záró-hozzászólás. És a rövidségért is, csak gondoltam nem húzom tovább senkinek sem az idejét ezzel. A pontok még ma beírásra kerülnek. |
|