Legendás Lények Gondozása terem

* Kamilla éppen befejezi a levelet, mikor megérkeznek a többiek. *
- Heló. * Köszön sorban mindenkinek. Ahogy elteszi a levelet meglátja a tanárt, amint besiet a ketrecekkel, és még valamivel, ami egy ruhának igen nehezen mondható valami. *
- Tanár úr, az mi? * Csúszik ki a száján a kérdés, de már meg is bánja. Aztán előkerül az első ketrec lakója, vagyis lakói. *
- De ari... * Gügyögi a lány, szinte csillogó szemekkel, majd szájtátva hallgatja a tanár mondandóját. Néha bólint, máskor lefirkant egy sort. *
~ Ezek most aranyosak, lehet ez az óra most más lesz, gusztustalan lényektől mentes. ~ * Lelkendezik magában, majd a kérdésre rögtön lengetni kezdi a kezét. *
- Ó, én tudok valamit! * Talán kissé túl lelkesen is... *
- Hát a tündéreket mesebeli csodás lényeknek tartják. Nekik tulajdonítják a természet újjáéledését. Ők hozzák a tavaszt illetve a telet is. Minden évszaknak megvannak a tündérei. A mugliknak számtalan meséjük van a tündérekről, van, hogy megmentik a muglikat, vagy valamilyen módon segítenek nekik. Mindig úgy ábrázolják őket, hogy színes szárnyuk van, virágszirmokból készült rukájuk, és ahogy repülnek tündérport szórnak maguk után. Ja és a hangjuk állítólag olyan akár egy csengettyű... állandóan csilingel. * A végére már annyira belelkesül, hogy föl is áll. Nem hiába, hiszen a tündéres mesél voltak a kedvencei, és mikor életében először látott egyet, úgy döntött ő maga is az akar lenni. Persze akkor még csak hat éves volt, de az csodálat eme apró lények után azóta is megmaradt benne. *

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

~Utolsó előtti? Hogy számoltam el?~ *Madaráról szóló firkálmányát a könyv hátsó részére csúsztatja. ~legalább van még időm átnézni.~
Nincs ideje sokáig töprengeni, inkább lesi a ketreceket, amik egy kicsit ijesztően hatnak. Majd leírja amit hall, Lejegyzteli a tündérek tulajdonságait, melyek immáron láthatóvá váltak. Ámulva néz bele a kalitkába, de nem szívesen találkozna velük szemtől-szembe.
Kíváncsi a muglik véleményére, így azt is leírja, amit a többiek mondanak.

*Arwen köszönésére kinyújtja a nyelvét.*
-Neked is szia! Szerinted hol van már Narmo bá?
*Nem bír megmaradni a fenekén, annyira várja már, hogy mikor jön be a tanár, és milyen reakciót vág le a régi szőke feje láttán. Be is jön a tanár pár perc múlva. De semmi… Semmi… Nuku, kampec… Szerencsétlen Daniel mély depresszióba fog esni, ha ez így folytatódik. De aztán végül is fejét a padba kezdi el verni, mivel nem tudja elhinni, hogy csak ennyi. A zümmögésre felkapja a fejét, és két ketrecet lát, de nincs ereje gondolkozni. Hallgatja az óra anyagát, néha felemeli a fejét, és leír pár szót. Mélyen a lelkébe tiportak, semminek érzi magát. Szerencsétlen srác. Ennél többre várt, legalább csak egy mosolyra, de nem amolyan khm… Szóval amolyan cukrosbácsisra. Arwen felé fordul, és halkan suttogni kezd.*
-Ezért ma este is megyünk a presszóba.
*Majd Kamilla felé vet egy pillantást, és még hozzá teszi.*
-Kamit is viszük.

*Arwen Daniel izgágaságán elvigyorodik, majd a tanár megérkeztével előrefordul és várja az órát. Daniel mikor a fejét a padba veri, felé fordul, majd elkezdi nyugtatóan simogatni a hátát. A zümmögésre abbahagyja a simogatást és előre fordul.*
~De jó méhészkedni fogunk.~
*Mosolyodik el a gondolatától, ám mikor bejelenti a tanár, hogy tündérek vannak a ketrecben, lebiggyeszti a fejét.*
~Uhh, még jó, hogy nem mondtam ki hangosan ezzel jól beégtem volna.~
*Füzetét kinyitja, majd szép betűivel elkezdi írni az érdekes és fontos tudnivalókat. Daniel felé billenti a fejét, mikor meghallja, hogy hozzá suttog.*
- Jó rendben, mehetünk óra után.
*Mikor Kamilláról van szó hátranéz a lányra és bólint a fiúnak, hogy felőle jöhet, ha szeretne, de könyörögni nem fog neki.*

* Minden jelentkezőt felszólít és végig hallgat. Néhol bólint, máshol csodálkozik. Nem ismer minden történetet. Vannak köztük érdekesek is. * ~ Virágszirmokból készült ruha… tündérpor? Ezek a muglik… Jó a képzelő erejük. ~* Kamilla kérdését elereszti a füle mellett, mely a magával hozott ruhára vonatkozik. Majd később megtudják mire való és nem biztos, hogy mindenki lelkesedni fog. Mivel ilyen kevesen vannak, úgy döntött nem csak egy önként jelentkezőt fog kérni, hanem mindenkinek meg kell majd csinálnia a feladatot. Észrevette, hogy régi diákja megjelent az órán, de nem igazán foglalkozik vele. Miért is kéne? Azért persze örül, hogy visszatért, hiszen egy tanár lelkét sem simogatja jobban, mint az, ha sokan vannak az óráján. De most vissza a tündérekhez. *
- Látom, van, akit teljesen elbűvöltek a tündérek, ami persze nem baj. Alapvetően aranyos lények és bármikor meg lehet őket vesztegetni. Ha kibámészkodtátok magatokat és leírtátok, amit akartatok akkor kövessetek ki az udvarra. A következő lényekkel ott fogunk találkozni. Daniel kérlek, hozd ki magaddal a sarokban lévő védőfelszerelést.
* Elhagyja a termet a diákokkal a nyomában. A terem mellett lévő kisebb facsoportuláshoz vezeti őket. Bevárják Danielt. Nélküle nem akarja elkezdeni. *
- Tedd csak le magad mellé Dan. Két, fán lakó bestiával fogunk megismerkedni. Ez egyiket könnyen észre lehet venni, a másikat kevésbé. Kezdjük a könnyebbel. Nézzetek fel és aki tudja az, mondja nyugodtan, hogy mit lát? Milyen bestia is ez?
* A fa lombkoronájában néhány majomszerű lény, egy kis béka beütéssel, ugrándozik. Bőre márványos zöld, bőre szőrtelen. Úgy néz ki, mintha folyton vigyorogna. Ám van egy csúfság is rajta, még hozzá a homlok közepén elhelyezkedő jókora hólyag.
A diákok találgatnak, de csak a végén mondja meg, hogy mi volt a helyes megoldás. *
- Aki a clabbertre fogadt, az tippelt helyesen. Ennek a lénynek az őshazája Dél-Amerika, de világszerte megtalálható. Nem csak külsőleg hasonlít a majomra, hanem mozgásában is. Vetekedik egy orángutánnal. Ha jól megfigyelitek, még az ördögre emlékeztető dolgot is felfedezhettek rajta… Igen, szarva van. A homlokán lévő hólyag vörös színt ölt és villogni kezd, ha a bestia veszélyt érez. Régebben díszként is használták, és riasztóként, ha mugli közeledett. Ám túl sok muglit vonzott magához egy, az éjszakában világító fa. Főképp, ha az nyáron történt. A muglik nem értették, miért is hagyták fent július közepén a karácsonyi égősort, pláne bekapcsolva. A Mágusok Nemzetközi Szövetsége azonban súlyos pénzbüntetések kiszabásával visszaszorította ezt a gyakorlatot. Szerintetek mivel táplálkozik? És pontosan hol is lakik a fán? Egy ágon, odúban, a gyökereknél…?

*Calwa professzor úr nem közli vele, hogy jó volt-e a válasza, de ez végülis nem igazán érdekli. Hiszen muglik között nevelkedett, ennyit csak össze tud hozni.. Vagy nem. Na mindegy.
Ő mindent leírt, úgyhogy indul is ki a teremből. Ugyan nem tudja, mit fognak csinálni, de a védőfelszeelésből ítélve nem sok jót. Legalábbis szerinte. Mondjuk olyan veszélyes lényekkel biztos nem foglalkoznak, azokhoz valószínűleg nem elég ez a védőruha. Biztos nagyon nehé bűbájokra van szükség ahhoz, hogy közelről megcsodáljanak például egy mantikórt. És az is biztos el lenne altatva...
Na persze ilyenekre valószínűleg csak Melinda gondol.
Lassan, gyanakvóan sétál oda a fa alá, és meg is látja a majmot.*
~Jaj, de cuki...~
- Hazalehet vinni? *csúszik ki a száján a kérdés, mire rögtön el is vörösödik, és próbálja meghúzni magát. Na persze ez nem sikerül, hála az újabb kérdésnek, amitől szinte kiugrik a saját bőréből. Mert, ha már a padból kiesni nem tud, akkor próbál minél magasabbra ugrálni jelentkezés közben, magára irányítva ezzel a csodálkozó tekintetet. De őt ez nem érdekli, csak mondja a remélhetőleg helyes választ.*
- Szerintem rovarokkal, vagy gyümölcsökkel, esetleg mind a kettővel táplálkozik. És valószínűleg az ágakon él, de nem tudom..

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A mellette ülő Melindával együtt áll fel, majd elindul kifelé a tanár úr után. Szemeit a fa koronájára szegezi, ahol az a csuda jószág lakozik. Figyel a jellemzőire. Elég rondának tartja úgy összességében, de reménykedik benne, hogy ott marad ahol van. Jelentkezik, hogy véleményét elmondhassa, s mikor felszólítják meg is teszi.
-Szerintem a lobkorona sűrűjében csinál fészek félét magának, és növényeket, de akár kisebb állatokat is ehet. Madarakat, tojásait is akár.
Nem teljesen biztos a válaszában, de ha azt veszi, hogy az állatnak menekülnie kell, a lombok közül tud leghamarabb elinalni.

* Kamilla még mindig a tündérek hatása alatt van, így alig tud odafigyelni. Néhány emlék is eszébe jut azokról az estékről, mikor még apja mesélt neki. ezen persze elszomorodik egy kicsit, viszont a tanár hangja ismét kizökkenti. A parancsot követve kimegy a többiekkel az udvarra. persze lába miatt lassabban halad, de azért nem marad le túlságosan. Ahogy odaérnek azonnal fölpillantanak a fára és Kamilla minden reménye elszáll, miszerint ezen az órán csak szép állatokról tanulnak. *
- Blá. * Nyögi ki mikor meglátja a lény homlokán lévő jobbára pattanásnak mondható dudort. *
- Hát gondolom odafönt lakik az ágakon, akár egy majom, és biztos azt eszi, amit fönt talál. Madarakat... gyíkokat esetleg denevéreket... * Vállat von, hiszen erre nem nagyon tud most mit mondani. Ennyi jutott eszébe vagyis tudott kiötleni. *

*Felkapja a fejét a neve hallatára. A sarokban lévő védőruhára néz, majd a többiekre. Sehol senki… Már, mint férfi. Így ő rá maradt az a megtiszteltető feladat, hogy ki vigye a védőruhát a kertbe. Na igen, de semmi gond, legalább észrevették, hogy él. Most nem fog sírva elrohanni, sem levelet írni a pszichológusnak. Amint kitér, és újabb utasítást kap, csak levágja maga mellé a fűbe. Az újabb lény elemzését végig hallgatja, majd kíváncsian pillant a ruhára, hol a majmokra. Ha azt kérik tőle, hogy másszon fel oda és szedjen le egyet… Ő megcsinálja, csak kérni kell rá. Bár elég érdekesek, és rendhagyóak azok a lények. De végeredménybe. Számára szinte minden furcsa a mágusvilágban, főként, hogy csak pár napja tért vissza, de hát nincs mit tenni.*

*Arwen felpattan a székről, majd a többieket követve vonul ki az udvarra. Mikor a fa előtt megáll, felnéz a lombra. Majd megpróbál valami értelmeset mondani a tanár kérdésére.*
- Táplálkozni, talán ha mindenevő akkor az apró bogaraktól kezdve a fa levélig mindent megesz. Ha ez nem jön be akkor csak az egyik félével táplálkozik. Szerintem ha a fán lakik akkor mindenképpen egy odúban rejtőzik, hogy ne legyen kitéve semmi olyannak, mint például, más lények rá támadnak vagy valami ilyesmire gondolok. Hogy támadások elől elbújnak. Meg hát télen is valahova el kell bújniuk.
~Na jó ez hülyeség az utolsó, télen megfagynának.~
- Tényleg télen hol rejtőznek?
*Teszi fel a kérdés, bár már tök mindegy, a mondanivalóját elmondta és ha hülyeség jól beég a társai előtt.*

- Voltak jó válaszok és jó próbálkozások. Melinda a válaszod első fele téves, a másik már jó. Sajnálom, de nem lehet hazavinni. Krisztyne neked pedig az első fele volt jó, de a táplálékban te is tévedtél. Kamilla, kitűnő válasz. Arwen szintén rossz válasz az egyik fele, a másik félig jó. A kérdés viszont jó. Télen odúba rejtőznek a hideg elől. Ennek okán nincs túl sok clabbert egy fán. Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy majom, nem követi annak szokásait a lakótér kialakításában. A fa legtetején lakik, ahol már nem lehet látni lentről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ott él. Van, hogy lejjebb merészkedik, mint most is, és van, hogy a földre is lejön, de ez nagyon ritkán fordul elő. Csak akkor, ha semmilyen veszélyforrást nem észlel. Az embereket is veszélyforrásnak tekinti. A tápláléka pedig, nos, a clabbert húsevő állat. Főként gyíkokat és madarakat eszik. Vigyázni kell vele, mert borotvaéles fogai vannak. Kövessetek!
* Balra fordul, és a pár lépéssel odébb lévő fákhoz megy. Az ott lévő, alacsony fákra függeszti szemét. *
- Most viszont jól nyissátok ki a szemeteket, hogy a mai utolsó lényünket felfedezzétek ezeken a fákon. Kaptok segítséget. Elárulom, miről is van szó. Egy bowtruckle-t kell megtalálnotok. Ő egy faőrző kisbestia. Elég kicsi, nagyjából 20 cm, és teljesen beleolvad a környezetébe. Leginkább egy fakéregre hasonlít. Általában a fák alsóbb részén található. Aki talált egyet, az szóljon nekem! A gyakorlatunk is hozzá fog fűződni. Mindenki válasszon ki egy fát magának és azon szemlélődjön.
* A diákok mereven bámulnak fölfelé. Percek telnek el és még egy jelentkező sem akadt. Nehezíti a keresést az is, hogy kezd sötétedni. Lehet korábban kellett volna kezdeni, de az sem baj, hogy így alakult. Dolgozzanak egy kicsit. Eddig még úgy is kevés gyakorlat volt. Lassan érkeznek a találatok. Nem mindegyik jó elsőre. De sebaj! Csak hamar mindenki talál egyet. *
- Aki talált egyet, az jegyezze meg, hogy hol van. A bowtruckle alapjába véve szelid teremtés. Ha azonban valaki ártó szándékkal közeledik az általa őrzött fához, megvadul. A lomb közül leugrik és az illető szemét próbálja kivágni. Azonban ha fatetűvel kínálják, azt békésen elfogyasztja, s engedi, hogy varázspálcának való ágat vágjunk a fájáról.
* Hagyja, hogy a diákok megemésszék az elhangzottakat. Addig is a védőruházatot varázslattal megduplázza, majd megint, hogy elég legyen mindenkinek. *
- Két lehetőség közül választhattok a gyakorlat során. A gyakorlat abból fog állni, hogy felveszitek ezt a védőruhát a hozzátartozó szemüveggel és a fához mentek és megpróbáltok levágni egy ágat. Kaptok hozzá kést. A ruha megvéd titeket a támadástól. Aki nem szeretné ezt kipróbálni, annak adok fatetűt és kevésbé harcias módszert alkalmazhatja. Azok is kapnak fatetűt, akik az első lehetőséget választják, hogy megbékítsék a lényt.
* Zsebéből elővesz egy nagyobb dobozt. Eltávolítja a fedelét és mindenkinek odanyújtja, hogy elvegyen belőle pár fatetűt. Természetesen a védőruhásoknak csak azután, hogy beöltöztek. Kést is kap mindenki. Kíváncsian várja, hogy ki hogyan oldja meg a feladatot. *

* Kamilla szélesen elvigyorodik a dicséretre, majd szétnéz a környéken, hogy mi is lehet a következő állat. Nemsokára hallja is, hogy mit kell keresnie, így azonnal munkához lát. Jó ideig bámulja a környező fákat, viszont semmi különöset nem vesz észre. Ahogy jön a további segítség ismét az egyik fa felé fordul, majd alaposabban szemügyre veszi. Végül észre veszi a lényt, ami szinte teljesen beleolvad a fa rejtő színébe. *
- Tanár úr! Azt hiszem megvan. Most akkor odamenjek vagy mit csináljak? * Kérdőn néz a férfira, nem tudja mi tévő legyen, már így is eléggé fáj a lába, és nem nagyon szeretne újabb sérüléseket, viszont nem is akar kényesnek látszani. Nagy levegőt vesz, majd odasétál a tanárhoz. *
- Kérem szépen a ruhát. * Nyögi ki kissé határozatlanul, miközben igyekszik, hogy lába ne remegjen. *
~ Az oké, hogy kicsi, de akkor is egy kis dög... ~ * Fut át agyán és már bánja a feladat elvállalását. Lassan magára ölti a védőfelszerelést, majd a szemüveget is, és odasétál az egyik jobb oldalon lévő fához. Fölemeli a kést, majd a legközelebbi ágat megfogva gyorsan levágja. Még lélegzetét is visszafojtja, és várja a támadást. *
- Merlin segíts...

*Sajnálattal hallja, hogy nem tarthatja meg clabbertet. Pedig ez nagyon bejött neki. Annak viszont örül, hogy a válasza egyik fele jó. Ezek szerint ő it tud valamit.
Miután befejezték a kis "majom", azaz clabbert megtárgyalását, újabb fákhoz sétálnak, de Melinda nem lát semmit egyelőre...*
~Értem. Szóval keressünk fakéregnek látszó valamiket... Egy fán. Remek.~
*Attól függetlenül, hogy nem lelkesedik túlságosan a feladatért, még közelebb lép a kiszemelt fához, és keresni kezdi a bowtruckle-t.*
- Ott van egy! Ja, nem az csak egy faág. *a kezdeti lelkesedés után kicsit lelombozódik, látva, hogy a bowtruckle, amit talált, nem is bowtruckle. Elég sokáig tart neki, mire talál egy párat. Nem is olyan izgalmas lények, csak úgy ott vannak. Na mindegy. A fatetű hallattán elfintorodik. Ő nem vesz tetveket a kezébe, az biztos...
De vesz. Kelletlenül odalép a védőruhákhoz, és felemeli az egyiket. Megjátszott sóhajjal felhúzza, majd Calwa tanár úrhoz lép a fatetvekért. És.. Ezek mozognak.*
~Undi..~
*Azért még odasétál a késsel meg a tetvekkel a fához, hogy megpróbáljon levágni egy ágat. Amint a kés és az ág érintkezik, hirtelen körülbelül négy-öt bowtruckle fedi fel búvóhelyét, és Melindára támad. Az egyik a kezét veszi célba, és a kelleténél talán hevesebben rántja el, hiszen védőruhában van. Szóval ezzel csak azt érte el, hogy a rengeteg fatetű szétszóródott az udvarban, hála az enyhe szélnek.*
~A francba! Most meg mit csináljak?~
- Öhm... Professzor úr! Mi van akkor, ha elvesztem a fatetűt? *kérdezi, miközben az egyik különösen ragaszkodó bowtruckle-t próbálja lelökni magáról.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A következő feladat felkelti kíváncsiságát. Alig kapja meg az utasítást, hogy ki kell választani egy fát, már célba is veszi. Hallgatja, hogy mik jellemzik ezt a lényt és ez alapján keresgél. Szemei már szinte gúvadnak, mikor egy valami apró mozdulatra lesz figyelmes a fájának alsó ágán. a gally tövéhez símulva.
-Én már látok egyet.
Szólal meg halkan, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy menniyre ijed meg a hangtól az állatka. Odasétál a tanár úrhoz, kér tőle a fatetűből, saját apró bicskáját keresi ki zsebéből. Majd viszaindula fához. Óvatosan kinyitja tenyerét, és ahhoz a helyhez nyújtja, ahol a bowtruckle látható. Kíváncsi szemekkel, izgatottan figyeli milyen reakciót vált ki ezzel. Kis várakozás után a lény enni kezdi a fatetűt, majd mikor mindet megette visszaiszkol a fára. Csodálatosnak találta ezt a találkozást, és szeretné megismételni, de koncentrálni kell az adott feladatra, így késével levág egy egyenes ágat, melyet jónak vél pálcának.

*Hát végül is csak meg tudtak valamit arról a majomszerű izéről. Aztán tovább haladnak, és kicsit felvonja a szemöldökét. A bowltucker említésére beugrik neki egy kép, hogy ő ilyenek ellen menekült már egyszer. És túl élte. Két mellé találat után aztán csak talál egyet. A gyakorlati részre bólint egyet, majd a szétvált védőruhákból magára húz egyet. Kap kést, meg levéltetűt, és még önbíztatást is. Az egyik fához lép, majd megtalálva rajta a lény. A késsel közelít az egyik ág felé, de a lény rögtön rátámad. Szabad kezével megragadja, majd ledobja a földre, és óvatosan ráhelyezi a lábát, hogy ne tudjon elmozdulni. Egy vékonyabb ágat levág a fáról, majd leszáll a lényről, és a képébe nyomja a levéltetveket. Gyorsan visszasprintel a tanár mögé, és a képébe nyomja a faágat.*
-Tessék megszereztem!
*Azzal máris elkezd kikászálódni a ruházatából.*

*Arwen követi a többieket a másik fához. Kicsit elszomorodott, hogy nem jó a válasza, de hát előre tudta, hogy nem lesz jó csak próbálkozott. Ez is valami. Közelebb lépet az egyik fához amit kiszemelt magának és fürgén keresni kezdte a bowtruckle-t. Először semmi, majd egy pillanatra mintha valami mozogna a fán. Majd odament a tanárhoz és bejelentette.*
- Én találtam egyet.
*Örül a fejének, hogy megtalálta a kis lényt. Felvette a védőfelszerelést és kivette a dobozból a fatetűket. Odament a fához és megpróbálta levágni a fa egyik ágát. Elsőnek nem sikerült, mert a kis bestia karmolászott. Második próbálkozásnak odanyújtotta a fatetűt, hogy letudja levágni a faágat. Ez sikerült is neki és a faággal ment vissza a többiekhez, akik már ott vártak.*
- És ezzel most mit csinálunk? Mármint a faággal?
*Kérdezi érdeklődve, majd nyújtja át a faágat, hátha elveszi a tanár, bár nem tudja, mért venné el.*

* Kamillának kisebb gondja akad a saját kisbestiájával. A kis gonosz kihasználja, hogy a lány biceg. Mikor az a késével a fához ér, ráveti magát és kibillenti egyensúlyából. A lány elesik és a bestia pedig a szemét próbálja elérni. Narmo félszemmel figyelte őt is, így gyorsan beavatkozik. A bowtruckle-nek nyújtja a fatetves dobozt. Az elkapja és kieszi az összeset belőle, majd visszamászik a fájára. Narmo segít felállni a lánynak. *
- Jól vagy? Nem esett bajod? Miért vettél védőruhát, ha sérült vagy? Nem volt kötelező, te lány! Rendben, menjünk vissza a terembe. Mindenki hozza a védőruháját! Kamilla karolj belém, segítek bemenni.
* Betámogatja a lányt és segít neki leülni. A gyakorlat után visszatérnek a terembe. Miután mindenki elhelyezkedett, a tábla felé int pálcájával és az órai jegyzet megjelenik. *
- A ruhákat tegyétek a sarokba és a táblán lévő jegyzetet másoljátok le. Ha van kérdés az órával kapcsolatban, nyugodtan tegyétek fel, amúgy mára ennyi volt. A következő órán összefoglalunk. A tanulmányotokat hozzátok magatokkal. Szóljatok a többieknek is, hogy mindenképpen jöjjenek el és hozzák magukkal a dolgozatot. Köszönöm a részvételt.
* Leül, hogy a diákok le tudják másolni a jegyzetet és válaszol a felmerülő kérdésekre. Az óra végén Kamillához megy. *
- Segít valaki a kastélyba menni?
A lánynak van segítsége, így az utolsó diák után, ő maga is elhagyja a termet, kezében a tündérekkel. A védőruhákat majd holnap elpakolja. *

//Köszi a részvételt és bocsi, hogy elhúzodott. //

*Na jó, ez azért már több a soknál. Az addig, oké, hogy Kamillának sérült a lába, és Narmo segít neki, de Melinda is eléggé.. Szorult helyzetben van.
Látva, hogy a többiek visszatérnek a terembe, ő egy két jól irányzott pofonnal leüti a bowtruckle-ket, majd gyorsan visszafut a terembe. A védőruhát egy ideges mozdulattal leveti, majd földhöz vágja. Aztán visszasétál a padjához és egy mondatot ír le a füzetébe: Megjegyzés: ha fát akarsz vágni, legyen nálad fatetű!!!
Miután ezzel végzett, vet még egy dühös pillantást a fák felé, majd odasétál Kamillához.*
- Segítsek visszamenni a kastélyba? *kérdezi, miközben kitapogatja a táskáját a padon. Még jó, hogy Kami épp előtte állt.*

//Köszi az órát Smile

/

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Megdöbbenve látja, hogy rajta kívül talán mindenki belebújt a védőruhába. A tanárúr után visstasétál a terembe, lejegyzi amiket a táblán olvashat, majd összepakolva elindul az ajtó felé, kérdése nem lévén.
-Viszlát tanár úr. Sziasztok.
Kamillát sajnálja, de Melinda megelőzi a segítségnyújtás terén. Így kicsit még kuncog magában Melinda előző dühöngésén,majd vidám léptekkel halad kifelé, remélve, hogy valaki beéri és a parkban tud még kicsit beszélgetni. A pálcának vágott ágat magával viszi, szeretne majd csináltatni egy pálcát magának, ha megfelelő magot talál hozzá.

//Köszi az órát Very Happy

//

* Kamilla egyensúlyát vesztve a földre esik, majd csak azt veszi észre, hogy az a kis dög ott ugrál rajta és az arca felé nyújtózik. *
- Valaki... segítene? * A hangja kissé kétségbeesett, de hamarosan jön is a segítség a tanbár személyében. Megkönnyebbül, mikor az állat leszáll róla. *
- Köszönöm, jól vagyok. Én nem húzom ki magam semmilyen feladatból... * Ezt mintegy mellékesen jegyezte meg a tanárnak. Persze nem akart szájalni, pusztán a becsületét sérti, ha egy ilyen miatt már rögtön nyomorékként néznek rá. Végül belekarol a tanárba és bemennek a terembe. Kamilla leül a helyére, majd elkezdi lemásolni az anyagot. Siet, hogy minél előbb lepihenhessen végre. Ahogy végez, a tanár megint odaáll elé, és aggodalmaskodni kezd. *
- Jól vagyok uram, valaki biztos segít. * Nem is kell sokat várnia, Melinda azonnal felajánlkozik. *
- Köszi, Melinda, viszont látásra tanár úr! * Köszön el hangosan, majd a lánnyal egyott elhagyják az épületet. *

//köszi az órát XD//

*Mivel megszerezte azt, amit kellett, így a védőruhát végig húzva maga után a teremig lehajítja a sarokba. Levetődve a padba lejegyzeteli azt, ami az órán van. A végeztével elkezd összepakolni, de egy pillanatra megáll, és elgondolkozik azon, hogy vajon mi van az impjével. Végül aztán vállat ránt, és tovább pakol. Már menne segíteni Kamillának, bár azt érdemes megjegyezni, hogy nem biztos, hogy a kastélyba vitte volna. Szóval már menne segíteni, amikor Melinda beelőzi, így inkább ráhagyja a dolgot. Ő csendben megvárja, míg Arwen is összepakol, majd vele együtt hagyják el a hátsó kertet.*

//Köszi jó volt az óra!
Msn csipogást hallok, vagy már képzelődök?//

*Mikor látja, hogy a faággal nem kezdenek semmit, így letette a földre és ott hagyta. Bement a többiekkel a terembe, majd lejegyzetelte azt ami a táblára volt írva. Kamillára nézve, megsajnálta a lányt és mivel ő prefektus meg hát a kartársai is, gondolta szívesen segít neki. De Melinda beelőzött és bár a lány segített Kamillának, mégis csalódottan nézett rájuk. Nem erre számított de hát nem tud mit csinálni, így felkapta a válltáskáját a földről, eltette a füzetét, majd felvette a vállára és csatlakozott Daniel-hez. Előre nézve Kamilláékra, furdalja a lelkiismeret.*
~És most mit gondolhat rólam Kamilla?~
*Gondolataiba merülve mennek be Daniel-el a kastélyba.*

//Köszi az órát.^^
Amúgy Dan már én is képzelődök és már azt látom, hogy narancssárga a tálcám. -.-"//

Tárgy: Re: Legendás Lények Gondozása terem Csüt. Aug. 06 2009, 00:53

Legendás Lények Gondozása vizsgafeladatok 1. évfolyam

Esszékérdések:

1. Sororld fel és jellemezd azon lényeket, melyeknek varázserejük van!

2. Szemtanúja vagy egy igen veszélyes varázslény randalírozásának egy muglikkal teli réten. A bestia megtámadta a muglikat és néhányat sújosan megsebesített. A lényt a minisztárium a Bestia Tagozatba és az domításra, szelídítésre alkalmatlan osztályba sorolja. Mit tennél ebben a helyzetben?

3. Melyek az idén tanult vízi lények bestiák? Jellemezd őket néhány mondatban!

4. (Emelt) Varázspálcának való ágat keresel egy erdőben. A megfelelő ágat az erdő közepén álló, hatalmas tölgyfán találod meg. Azonban ezt a fát egy faőrző betsia őriz. Melyik ez a bestia, miről ismered meg és hogyan szerzel ágat a fájáról, anélkül, hogy megsérülnél.

Tesztkérdések:

1. Mi a clabbert jellegzetessége?

A. A bundája kék színe
B. A homlok közepén lévő hólyag
C. Tollhullatva eltűnik, aztán máshol felbukkan

2. Melyik nem a Varázslény - felügyeleti Főosztály egyik részlege?

A. Vérfarkas Nyilvántartó
B. Vérfarkassegítő Iroda
C. Vérfarkasbetegséget vizsgáló Ügyosztály

3. Lehet kereskedni a kákalaggal?

A. Igen
B. Nem

4. Mely mitológiában ismert a faun?

A. Persza
B. Római
C. Görög
D. Egyiptomi

5. Melyik bestia szaporodása hasonlít a tündérekéhez?

A. Imp
B. Diricawl
C. Porlock

6. (Emelt) Szeretem a mágikus tárgyakat, ha hagyod tönkreteszem a varázspálcádat, de ha nincs a közelben mágikus tárgy, akkor az elektromos dolgokkal is beérem. Ki vagyok én?

A. Porlock
B. Faun
C. Kerti törpe
D. Chizpurfle

7. (Emelt) Merre él a puffskein?

A. Dél-Amerika északi vidékén
B. Közép- és Nyugat Európában , valamint az észak - amerikai kontinens középső vidékén
C. Ausztráliában és Óceánia vidékén
D. Szerte egész Európában

A válaszokat privát üzenetben nekem küldjétek el augusztus 25-ig

Az általatok választott kisbestiáról szóló tanulmányokat a vizsgaidőszak végéig, azaz augusztus 25-ig várom privát üzenetben. A minimum mondat mennyiség: 50 mondat.

*Hát eljött ez a nap is. Végre az egyik kedvenc tárgyából készül vizsgázni, bár ez a kijelentés majd hogy nem az összes Torneransban tanított tárgyra igaz, de azért szeret magában különbséget tenni. Mert bizony most Legendás Lények Gondozásából szeretne vizsgázni és jelentkezett is, meg minden, szóval az már biztos, hogy túl lesz a második vizsgáján is. Bár most sem izgul kevésbé, mint átváltoztatástanon, hiszen neki itt még azért minden új. Kivétel persze a tananyagot, amit már eddig is rongyosra olvasott, hiszen az apja megmondta neki: "Ha egyszer a Torneransba fogsz járni, akkor ott aztán tudni kell". Ő meg aztán nem arról híres, hogy valamit ne tudjon.
Világoskék szoknyáját és fehér blúzát most egy talár takarja. Csak a fekete nagymama-topán látszik ki a talár alól, ami nem hogy nem divatos, de még a nagyi korában is divatjamúlt volt. Mit tegyen, ha szereti a régimódi dolgokat? Vagy csak szimplán nem érdekli. Haja most a vizsgára való tekintettel össze van fogva, hiszen az egy dolog, hogy néha belelóg a saját szájába néhány hajszál, de az állatokat nem ezzel kéne megetetni. Természetesen rajta van még vastagkeretes szemüvege is, ami elmaradhatatlan tényező, hiszen anélkül még az orráig se látna. És most még a belső zsebben lapuló pálcán kívül van nála egy pár bőrkesztyű, amit direkt erre az órára vett, hiszen állatokhoz kell nyúlkálni és ki tudja melyik tüskés, vagy melyik harap. Fő a biztonság.
Rövid keresgélés után rá is talál az istállóra, ami azért annyira nincs eldugva, a teremmel ellentétben, ami igazából nem is terem, hanem egy fedett placc, de ez most lényegtelen. Ahogy körbejárja az istállót, meg is akad a tekintete a helyen. Hát ez lenne a terem. Úgy fest még nincs itt senki, hát leül szépen az egyik padba és vár. Nagyon izgul bár ebből az arcán nem sokat lehet látni. Inkább az árulkodó, ahogy a kezében tartott kesztyűket gyűrögeti. Valahol csak le kell vezetni a feszültséget.*

* Enyhe késéssel megérkezik terméhez, melyben ma néhány diákot vizsgáztatni fog. Már persze ha eljön valaki egyátalán. A diákok nem arról híresek, hogy szeretnek vizsgázni vagy órára járni. Tisztelet a kivételnek. Persze azt sem mondhatja, hogy utálják a diákok és nem járnak be az órájára. Bár a szokásos arcokon kívül ritkán jönnek új arcok.
Papírokkal a kezében belép a terembe, ahol már vár rá valaki. A hölgyeményt még nem ismeri. Biztosan új diák. Leül az asztalához és elővesz egy listát. *
- Üdvözletem! Mi még nem találkoztunk. Narmo Roquen Calwa vagyok az Legendás Lények Gondozása tanár. Gondolom vizsgázni jött. Szabad megtudnom a nevét?
* A név mellé tesz egy pipát. Majd más papírokat vesz elő. *
- Nem tudja, jön még más is vizsgázni?
* A választól függetlenül vár még 10 percet, hátha betoppan valaki. Ezután feláll és az asztala elé megy és neki támaszkodik. *
- Úgy látom más nem fog jönni. Kezdjünk neki. Két, összetett kérdésem lesz, melyre szóban várom a választ és utána lesz egy gyakorlati feladata... Az első kérdésem: Hogyan rejti el a varázslótársadalom a legendás lényeket a muglik elől, mit lehet tenni, ha mégis találkozik egy mugli egy bestiával és végül milyen intézkedéseket hozott a minisztérium az állatok kereskedelméről?
Válaszát megbeszéljük és a következő kérdést utána kapja meg. Nyugodtan gondolja végig, mi is tartozik ebbe a témakörbe. Ráérünk, nem sietünk sehová. Ha szüksége van jegyzetelésre, papírt az asztalomon talál.
* Figyelmesen várja a lány válaszát. *