Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Alagsori folyosóhálózat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Adrian Hargreaves
Egyéb személy
avatar

Male Jelige : Messire
Hozzászólások : 73

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Vas. Okt. 04 2009, 21:55

*Kifejezéstelen tekintettel figyeli a szipogó kislányt, egyáltalán nem tudja meghatni a látvány, vagy az a tény, hogy ezzel Weeko lelkébe taposott. Arra már rájött ennyiből is, hogy a lányka érzékeny a Gabriel-témára, pláne, ha ő van feltüntetve ludasként. De emiatt bőgni. Meg sem próbálja megvigasztalni, vagy néhány engesztelő szóval felitatni a cicus könnyeit, potyogjanak csak, szereti nézni az összetört embereket. Kicsit még oldalra is biccenti a fejét, mint aki azon mélázik, hogy itt hagyja, had sírjon csak magában.*
~Szánalmas. Csak az időmet vesztegetem.~
*Állapítja meg magában, és a mentegetőzést száz százalékosan ignorálja, milyen nevetséges, ahogy próbálják kivonni magukat a felelősség alól. Na persze neki mindegy, felőle Gabriel nyugodtan odaveszhet, nem különösebben rendítené mag a dolog, plusz-mínusz egy emberélet, mi az neki. Igaz nem lenne kellemes már az elején elveszteni a jelenlegi kedvenc játékszerét. Pillanatnyilag úgy ítélte, hogy maximálisan ki fogja aknázni a szöszkében rejtőző lehetőségeket, természetesen csakis a saját javára, rég szórakozott valakivel ilyen jól, olyan kis drága volt, ahogy nyöszörögve könyörgött az érintéséért. Majd megtanítja neki, hogyan könyörögjön ennél is meggyőzőbben.. az ilyen ártatlan emberek úgy is olyan fogékonyak tudnak lenni ezekre a dolgokra, könnyebben tanulnak, és könnyen olyanra formálhatja amilyenre ő akarja. Majd meglátja meddig tud olyan ártatlan maradni, hogy fenntartsa maga felé a démon érdeklődését. Ha megunja, úgy is a kukában fog kikötni, mint akárki más, bár jelenleg ez úgy áll, hogy nem a közeljövőben lesz.
Mikor Weeko szépen sorjában visszakérdez mindenre csak türelmetlenül megforgatja a szemeit, és lesajnálóan elhúzza a száját. Hogy valakinek ilyen lassú felfogása legyen, nem létezik. Lehet érdekes, hogy megérezte a kellemetlen auráját, de nem biztos, hogy ez a kis izgalom ellensúlyozni tudja az ilyen fokú tudatlanságot és naivitást egyszerre. Igaz lehet még szórakoztató, hogy ennyire utálja, de mikor úgy bőg itt előtte, mint aki azt várja, hogy megvigasztalják.. elviselhetetlen.*
- Rosszul hallasz, cicus? Igen, meg, sőt fájdalmasan.
*Csak hogy még szúrjunk egy jó erőset abba az érzékeny pontba, jelenleg úgy sincs jobb dolga, mint megtépázni Weeko lelkivilágát, Gabriellel ájultan ugyanis nem megy túl sokra. Lehet, hogy Weeko ezt a kis monológot rendkívül meghatónak szánta, a férfi gyomra inkább felfordul ettől, milyen nevetséges ez az elhivatott ragaszkodás.*
~El sem hinnék, hogy ez a kötődés milyen jó eszköz lesz ahhoz, hogy kihasználják őket.~
*Szemeit kissé összébb húzza, szája gunyoros, semmi jót nem ígérő, sunyi mosolyra húzódik, amiben benne van minden rosszindulat, és embertelen érzéketlenség az iránt, hogy ez milyen hatással lesz a jövőben a párosra. Szerencsétlenségükre már kiszúrta őket maguknak. Először Gabrielt.. szórakoztató lesz majd, mikor eléri, hogy feltétel nélkül bízzon benne, és csodálja. És még elégedettebb lesz majd akkor mikor Weeko ezt megérzi, és ettől csak még inkább nőni fog az ellenszenv iránta a lány esetében. Majd néha megpöckölheti az orrát, hogy nyughasson, egy háziállat mindig jól jön. Lepillant a kezében fekvő fiúra, és a gyanútlan kifejezésre ami alvás közben uralja a finomvonású arcot, aztán visszagondol a templomban tanúsított alázatra.
Akkor javít. Két kiskedvenc jól jön.
Felvont szemöldökkel pillant le a dacos macskára, aki azt hiszi, hogy ádáz harcot kéne vívnia a gazdiért, de Jezebel kénytelen csalódást okozni neki. Könnyen mozdulattal lép hátrébb, otthagyva Gabrielt Weeko karjaiban. Szánalmas, hogy azt hiszi, neki fog állni civakodni egy kölykön.*
- Chh. Vidd, csak aztán nehogy cserbenhagyd..
*Erről még ezt lehetne gondolni, hogy tényleg aggódik a fiúért (bár amennyire jól játsza a szerepét, akármit mondhat, így is elhitetheti Weeko-val, hogy így van) naiv ember bármit elhisz. Mindegy, még egy utolsó nonverbális rúgást intéz a cicus ellen.*
- .. megint.
*Elegáns mozdulattal kisimítja a reverenda ráncait, aztán száznyolcvan fokos fordulatot véve otthagyja Weekot, kezében eszméletlen kis gazdájával. Azért szívesen megnézte volna milyen arcot vágna Gabriel, ha ébredés után, tettének teljes tudatában az ő arcát pillantaná meg először. Nos, mindegy, majd máskor.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Weeko Abooksigun
Diák - Extremus
avatar

Female Kos Jelige : Ázott kiscica
Hozzászólások : 234
Évfolyam : Első
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Hétf. Okt. 05 2009, 02:01

A leányzó nagyot nyel és szipog még egy-kettőt utoljára, hogy aztán próbáljon valami normális kinézetet produkálni a gazdi_visszaszerző akcióra. Egészen dacos arcán ugyan még itt-ott el van maszatolva egy-egy könnycsepp, de azért már nem olyan vészes a dolog. Igyekszik olyan gondolatokkal vigasztalni magát, hogy ő igenis megtett mindent, amit lehetett. Meg majd igyekszik mindenféle jóval kiengesztelni szöszke gazdáját. És majd vigyáz rá, nehogy lebetegedjen.
Előreláthatóan igen csak kényeztetni fogja az elkövetkezendő pár napban a fiút. (Ami persze nem lesz másabb az eddigieknél, hiszen eddig is mindig a kedvében járt, ahogy tudott). Nagyban pörögnek a gondolatai, ahogyan megszervezi magában a nagy békítő hadműveletet. Mindezt elégedett kis biccentéssel zárja le szépen szusszantva.
Felpillant a férfira, aki cseppet sem szimpatikus számára. Összeszűkülnek a szemei, ahogyan méregeti az előtte állót. Tény, hogy nagyon megrendítették Jezebel szavait, főleg a naivsága és hiszékenysége miatt. De a másikból áramló furcsa, szokatlan és ellenszenves energiák valami olyasmit sugalnak neki, hogy nem olyan vészes a helyzet, mint amennyire lefestik neki.
Persze azért még szimatolgat a levegőben furcsálkodva és összevont szemöldökkel.
~Miért ilyen fura ez az ember?~
Billenti oldalra a fejét, ám a következő pillanatban már meg is kapja az ő szeretett gazdáját és lelkesen, szélesen elmosolyodik. Természetesen meg se kottyan neki tartani a fiút, hiszen alapvetően eléggé vékonyka Gabriel. Másrészről sokkal nagyobb súlyokat is képes megtartani minden erőfeszítés nélkül.
Ahogy tartja Gabrielt, feldorombol igen hangosan és megnyugodva a közelségétől. Úgy dünnyögi doromboló hangján.
- Köszönöm.
Az utolsó szótól egészen összerezzen, mintha tőrt forgatnának meg benne párszor. Felszisszen és macskásan fúj egyet Jezebel felé, összeszűkült szemekkel.
- Okos kislány vagyok. Weeko nem hibázik még egyszer.
Biccent is még egyet hozzá dacosan, bár tény, hogy az ellenszenv miatt folyamatosan feszült, feszélyezett. Olyan késztetést érez, amitől folyamatosan harckészületben kell lennie. Tetőtől talpig végigméri a férfit, aztán macskásan morrantva mormogja halkan.
- Nem szeretlek. Te nem vagy jó.
Böki ki, bár az utolsó szavait már bizonytalabbul és halkabban hümmögi. Ebből érezhető is, hogy egyáltalán nem biztos a dolgában. Fogalma sincs, kivel is állhat szemben. Csak annyit érez, hogy cseppet sem jó, és árthat. Ez pedig bőven elég, hogy a lány megismerkedjen egy új érzéssel, ami nevezetesen a gyanakvás. Mivel azonban a naivitása igen nagy mértékű, így nem tudja rejteni furcsálkodását és gondolatait.
- Miért?
Hogy a kérdés pontosan mire is vonatkozik, az már egy jó kérdés.
Miért érzi ezt? Miért nem jó a férfi? Miért van itt?
Sok-sok töprengő és türelmetlen kérdés....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lariya Vinidé
Diák - Pilluamuleto
avatar

Jelige : X. A Szerencsekerék
Hozzászólások : 11
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Okt. 16 2009, 22:50

[Amelie, Thor]

*Az események felgyorsulnak, olyannyira, hogy már maga Lariya is belezavarodik. Igen, nem, talán, lehetséges, mégis, mégsem. Nem tud mihez kezdeni, így összecsapja kezében a kártyát, elrakja, megcsóválja a fejét, és kirohan a lakosztályról. Lihegni kezd, szinte teljese mértékben összezavarodott. Ha Amelie követi, válaszol neki.* - Hm, nos én csak próbálkozom. *Gyorsan hazudik valamit, és aztán letelepedik a folyosón, átkarolva térdeit, a földön ücsörögve. Csak nagy lélegzetvételekkel próbál levegőhöz jutni, semmi mást nem tesz.* - Eh, igen. Nincs szobám, önnel tartok... ha gondolja. *Válaszol halkan, bár már az is elég ködösen él benne, hogy mit mondott neki a Karvezető-helyettese. Vajszínű haját hátralöki, és nagy nehezen felkel a földről.* - Amelie, sajnálom. Nem akartam mindent tönkretenni, már az első napon. *Szemeiben könny csillan, hiszen minden új helyről azért jött el, mert a jóslatai beigazolódtak, többé-kevésbé. Hátat fordít a pugnaxos lánynak, és legyezgeti az arcát, hogy ne törjön ki könnyekben - ismét.* - Mehetünk? *Nem sikerült megjegyeznie a tanár nevét, abban sem biztos hogy az bemutatkozott. Csak vár, háttal Amelie-nek, hogy ne okozzon még nagyobb fájdalmat magának vagy a lánynak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Okt. 16 2009, 23:11

Csendesen, kissé remegő mosollyal várja a választ, de azt nem kap, és már csak azt látja, hogy a lány szélsebesen kiszáguld, miután egy férfi, feltehetőleg az egyik tanáruk, idejött, hogy felkísérje. Kicsit sokkoltan áll a helyén, majd szoknyáját kicsit felkapja, és nem törődve a többiekkel, kisiet a lakosztályból, de előtte még felkap kettőt a kis ajándékokból.
- További szép estét, Akane sensei - torpan meg egy pillanatra a tanárnő mellett, fene vigye el az illemtudását, majd ruháját újra megemelve kisiet a folyosóra, hogy utol érje Lariyát.
A válasz hallatán összehúzza szemöldökét, majd sóhajt egy nagyot.
- Ezt majd máskor megbeszéljük - mosolyog halványan, szemével a tanár felé intve, hogy ezt nem más előtt kellene megbeszélniük.
De úgy látszik, hogy ez sem nyugtatja meg a lányt, mert hátat fordít neki. A szomorú szavak hallatán egy pillanatra megdöbben, majd a lány elé sétál.
- Nem rontottad el az estémet, igazán remekül szórakoztam - villant fel most egy őszinte mosolyt, majd finoman megszorítja a lány vállát. - Szóval, fejet fel, mosolyt az arcra, vidám csillogást a szembe, ezt az amulettet meg tedd el, lehet, hogy szerencsét hoz, a sensei ajándéka - nevet rá a lány.
- Ami pedig a táskádat illeti, holnap megkereslek, jó? - kacsint, majd a tanár felé fordul. - Jó éjt - biccent felé, majd integet a lánynak.
- Szia! - köszön el tőle, majd őket lehagyva gyorsan elhagyja az alapsort, és elsiet a padlás felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgina A. Greene
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Female Halak Jelige : Dopping Maca :D:D:D
Hozzászólások : 322
Évfolyam : Első
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Okt. 16 2009, 23:21

/Sir Owain, Lariya/

Az évnyitó sikeres volt, a buli se siketrült rosszul, ám Gina inkább sétálna, így hát neki vág a kastély végtelenjének. Mikor kilép az ajtón alma-almával játszi ki, hogy merre is induljon.
Legnagyobb meglepetésére -esküdni mert volna, hogy mindenki a lakosztályban tartózkodik- nem másba, mint mélyen tisztelt karvezető helyettesébe, és egy pillus diákba botlik, bár lát még valakit, de a harmadik személy épp távozott mikor ő odaért.
-Jó estét kívánok tanár úr - pukedlizik a jelmezhez, és az álarchoz illően.
-Szia! - mondja mosolyogva kartársának. Reméli nem zavarja őket, végül is Gina örül, hogy azért nem maradt annyira magára. Végülis a lány szereti a társaságot, csak a lakosztályban kicsit fájdalmas volt látni, hogy mindenkinek volt kivel beszélnie csak neki nem. Na jó erről ő is tehet, mert nem ment oda senkihez, inkább meghúzta magát, de azért jó lett volna egy kis társaság mégis. No lám-lám, hogy a mi lánykánkon mennyire nem lehet kiigazodni, néha teljesen olyan mintha Ő maga sem tudná, hogy mit is akar igazából. Szeretne minél több barátot szerezni itt, mert imádja ezt az iskolát. Igen, már most teljesen oda van érte, nem tehet róla a szívébe lopta magát. A gyönyörűségével, az egyszerűségével, az ötletességével. Mindennel, ami itt van.
-Esetleg segíthetek valamiben? - néz kérdőn tanárára, és társára, hátha hasznát veszik ezen a szép estén.

_____________
I would like to be happy very much....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tayler Thor Owain
Karvezető helyettes - Pilluamuleto
avatar

Hozzászólások : 1071
Tantárgy(ak) : Rúnamágia, Varázsfegyvertan, Mitológiák és Vallások tanár

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Okt. 16 2009, 23:39

- Nagyszerű, induljunk.
Végre valahára megszabadulhatok innen, de arról nem volt szó, hogy egy síró-pitsogó kislánnyal. Végignézek rajta, s azon töröm a fejem, hogy ugyan mi baja lehet. De semmi közöm hozzá, így nem is kérdezősködök. Egyszerűen előkeresek egy zsepit és odanyújtom neki. Bentlévőktől elkösztem már, így azzal nincs gond...
- Ne itassa az egereket, még a végén kiárasztja őket a lyukból.
Hangom ugyan most is érdes és durva, de érezhető rajta, hogy nem bántani akarom a lányt. Csak hát én ilyen vagyok. Mogorva, goromba, sokszor ironizáló.
Lám csak ki jön velem szembe...csak nem az egyik prefektusunk, személyesen. És még pukkedlizik is, hát ez elbűvölő. De akkor is elég szigorű szemekkel lesem őt.
- Már hogyne segíthetne kérem...Először is hol bújkált eddig? Nem láttam az ünnepségen-...Meg hol vannak a társai?
Mintha tehetne róla, hogy a másik két prefi nem jött le. Hát nem irígylem szegényt, de ez van, ezt kell szeretni.
-Na jó, nem érdekes már...Ha lenne kedves az ifjú hölgyet továbbkísérni, annak igazán örülnék.
Modorosan, mindíg udvariasan, de szigorúan. Van ennek az embernek szíve szerinted egyáltalán? Szeret ő valakit?
- Hölgyeim, jó éjszakát.
Biccentek egy rövidet és el is tünök szélsebesen. Még a nyomomat sem láthatják már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lariya Vinidé
Diák - Pilluamuleto
avatar

Jelige : X. A Szerencsekerék
Hozzászólások : 11
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Okt. 16 2009, 23:55

[Amelie, Tayler, Georgina]

*Szó sincs arról, hogy sírna, csupán könnyréteg képződött a szemén. Bólint az újonnan érkezett lánynak, és integet Amelie-nek. Már nem is szólal meg, hiszen akkor remegne a hangja, és ha remegne a hangja, bőgni kezdene.* - Nem itatom őket, van itt elég bogár, aminek a testnedvét szopogathatják. *Kicsit morogva válaszol, dacoskodva, szándékosan ellent mondva - ami elég idegen stílus tőle. Kezeivel eltolja a zsebkendőt, és legyezgetni kezdi az arcát, gyorsan úgy tesz, mintha semmi baja sem lenne. Az amulettet a kezében forgatja, próbálja tanulmányozni.* ~Vagy még nagyobb balszerencsét...~ *Rövid gondolatmenete után biccent a távozó Tanárnak, és bemutatkozik a Prefektus lánynak.* - Lariya Vinidé vagyok. *Miután ezt megejtette, siettetve a kartársát vág újabb mondandójába.* - Elég ha ideadod a kulcsot, és megmondod hová menjek. Még sok dolgom van, meg kell számolnom a bordáimat. *Ha a lány megadja neki a kért információkat és a kulcsot, azok birtokában indul el a kijelölt célpont felé. Ha nem... nos, akkor a folyosón éjszakázik.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Georgina A. Greene
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Female Halak Jelige : Dopping Maca :D:D:D
Hozzászólások : 322
Évfolyam : Első
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szomb. Okt. 17 2009, 00:22

/Laryia, Sir Owain/

Figyelmesen követi a tanár minden mondatát. De sajnos nem állja meg szó nélkül.
-Nos, én az egyik első sarokban húztam meg magam, és nem tudom merre vannak a társaim - felel a prefektusi feladatait érintő kérdésre.
-Természetesen elkísérem őt a szobájába-bólint a tanár felé. No lámcsak a végén még tényleg hasznos lesz a mai este folyamán.
-Jó éjszakát-mondja az egyre gyorsabban távolodó tanerőnek, bár már csak inkább az árnyékának vagy a szelének, mint neki saját magának.
-Georgina Ashley Greene, örvendek-mondja a lánynak, majd szinte tátott szájjal hallgatja a kérését, ami egyrészt teljesíthetetlen, másrészt pedig ha teljesíthető lenne, sem lenne a lánynak egy kicsi esélye sem, hogy megtalálja a megfelelő helyet, ezt a gondolatmenetet meg is osztja a lánnyal.
-A kérésed sajnos teljesíthetetlen, de ne izgulj nem fog sokáig tartani, úgy hogy induljunk is el-tekint a lányra, és ha az beleegyezik akkor már indulnak is a torony felé.

_____________
I would like to be happy very much....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Vas. Nov. 08 2009, 14:03

Hogy ő mit fog ezért kapni.
Valószínűleg újnak kinéző diák rója az alagsori folyosókat. Barna ballonkabátjába süllyesztett ujjai egy rövid ütemet dobolnak újra és újra. A fejében lévő dallam valamiért egyszerűen állandóan ismétlődik, már-már kényszerítve ezzel a fiút arra, hogy maga is részt vegyen a játszásában. De nem énekel, és amíg nem énekel, addig a személye feltűnőtlen marad. Az pedig, hogy az énekhangja milyen, azt meg ki tudja.
Két hónapja már, hogy egyetlen levelet hagyva mestere asztalán ("Elugrok Egyiptomba, majd jövök.") elhagyta a Torneranst... két hónapja már, hogy elsős maradt. Szégyenszemre, vagy sem, de nem tanult a vizsgákra, nem tette le, így most a friss gólyák táborát erősíti. Úgysem tud semmit a tanári karról, sem pedig az iskolai életről, nem érzi magát semmivel sem jobbnak náluk. Persze, ha leszámítjuk azt az apróságot...
Halvány mosoly ül ki az arcára.
Az egyik sarkon befordulva ismerős alakot pillant meg. Hátulról, mégis, száz közül felismerné Akane-senseit. Micsoda egy lehetőség. Hangtalan lépteit megnyújtja, hallótávolságba kerül hozzá. Előhúzza jobb kezét, a gyűrűjét talán a héten először ismét megfesti vérével, majd a falra teszi a tenyerét.
- Entschuldigen Sie, wenn ich Sie anspreche!
Összetéveszthetetlen, anyanyelvi németül csengő, nagyon jól ismert hang. Színe alapján bocsánatkérően megszólít, de hogy mit jelenthet, azt csak az tudja, aki a nyelvet beszéli. Nem hagy időt. A hideg kövön nyugtatott keze rajzol, pillanatok alatt felróvva a kört, aktiválja. Ahogy feléfordul a nő, úgy nyúlik ki a mögötte lévő falból egy egyszerű kőhenger, bokatájt jól elsodorva, hacsak valami varázslatos módon nem védi ki. Kurt tisztán játszik, még ha hátulról is támad: szól előre, hogy hélló, itt vagyok.
Mikorra odajut a karvezető-helyettes, hogy megnézze, ki is a támadója, meglepődhet. A hang, a modor, na és a ráköszönés, egyértelműen a Herrman-kölyköt idézi. A kinézete viszont nem. Ugyan a nyegle testtartását fedi a bővebb ruhája, a vörös haja nemhogy a halántékáig, de a háta közepéig leér. Hogy hogyan nőtt meg ilyen gyorsan, az rejtély, az viszont kevésbé, hogy magasabb lett jónéhány centivel. Ezek a srácok már csak így nőnek, aztán ki tudja, hol állnak meg.
A stresszhelyzetnek köszönhetően, melyet ugyan ő idézett elő, de ugyanolyan részese, nem gondol semmire. Az arcán csak az előző mosolyának romjai maradtak, üres, érzelemmentes kifejezéssel körbevéve. Nem azért, mert lelketlen, ó, dehogyis... ugyanúgy szeret, örül, gyűlöl és bús, mint más. Inkább azért, mert jelen pillanatban a vakmerősége és a félelme a senseijétől kiegyenlítik egymást, és ez az ambivalencia sterilizálja a vonásait. Szemei ugyanolyan karikásak, mint máskor, mégis éberebbek, mint a legtöbb emberé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Vas. Nov. 08 2009, 15:55

A kulbhelyiséget elhagyva Drac a folyosón találja magát...
Ideje kicsit körülnézni - gondolja, majd megindul előre...

*egy órával később*

Kezd kétségbeesni, mert a folyosónak nem akar vége szakadni, és egyébként is! Ezen a részen már járt! Vagy nem? Elbizonytalanodik.
- Kár volt egyedül elindulnom - szól fennhangon, hogy legalább egyvalami ismerős legyen ezen a helyen. De a hangja is cserbenhagyja, olyan furán, tompán cseng.

Idegességében, hosszú, fekete hajának tincseit kezdi csavargatni az ujjai körül. Tisztában van vele, hogy mennyire lányos ez a viselkedés, de most úgy sem látja senki, és neki kapaszkodóra van szüksége.

Nincs mit tenni, megembereli magát, és továbbhalad. A következő sarkon túlról hangok szűrődnek felé, bár nem érti mit mond , talán nem is a saját nyelvén szól. Megygorsítja a lépteit, és éppen akkor fordul be, amikor a távolabb, szemben álló nő mögött megjelenik egy kőhenger.

Nem tudja, mit tegyen, csak megigézetten bámulja a jelenetet, noh meg az előtte álló fiú hátát.

Mi a fene folyik itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szomb. Dec. 05 2009, 06:07

Lassan, méltóságteljesen lépdel a folyosón.
Szokásához híven felszegett állal, kihúzva magát sétálgat, elvégre ő mégis csak császárnő, s mint ilyen rangos embernek, sose szabad lehajtott fejjel közlekednie. Sóhajtva igyekszik éppen lakosztályából a termébe, hiszen még meg kell írnia a tananyagokat. Ráadásul még az elsősöket is át kell írnia, még nem tartja tökéletesnek a leírásokat, plusz az elején nem ő tartotta ezeket az órákat, így át kell írnia a pálcás varázslatokat az ő külön varázsköreire. Szemeit forgatva dörmögi halkan.
- Akárki is tartotta anno, csak nekem nehezítette meg a dolgomat.
Húzza el a száját mogorván és elégedetlenül, ahogy kimonóját szépen megigazítja. Közben jelentősen elgondolkodik rajta, hogy talán ihatna egy kis szakét, mostanság úgyis csupa nyugati italt ivott, lehet kéne egy kicsi... csak egy nagyon kicsit, semmi többet, egy kornyit. Tényleg.
Ám ekkor ismeretlen szavakat hall és azonnal fordul is meg felvont szemöldökkel, hogy mégis ki beszéli ezt a fura nyelvet. Percek alatt történik minden, ahogy a fiú elővarázsolja a kőhengert a kígyószemek elkerekednek enyhén, de a reflexek azonnal működnek. Csak párat lépked hátra, mintha ezzel időt nyerne (azt a fél másodpercet). Ujjába harap, azzal már fel is rajzolja a folyamatos alakváltoztatás körét, melyet csak a nem természetes anyagokon lehet használni. Szerencsére ez egy egyszerű varázskör, elvégre támadásoknál és védekezéseknél (mint ahogy most is), nincs idő vacakolni mindenféle pepecselős rajzzal.
Ahogy megrajzolja, majdnem el is éri a kőhenger, de abban a pillanatban kicsapódik a falból egy sor tégla, ezzel a kőhengert szétzúzva. A nő lihegve kapkodja a levegőt, hiszen nagyon gyorsan kellett cselekednie, és azért az adrenalin is fel tud pár másodperc alatt az egekbe szökni. Egy hajszálon múlt, hogy ne tudja kivédeni a támadást, de ha elvágódott volna, az nem igazán nézett volna ki túl császárnőiesen.
Egyik fekete hajtincsét finoman megigazítja nagyot szusszantva, majd hüllőtekintetével keresi a támadás forrását, miközben készen áll egy esetleges következő csapásra. Szemei összeszűkülnek keresve a személyt, ám amikor megtalálja... enyhén elkerekednek a szemei, amint felismeri a fiút. Csípőre vágja egyik kezét hanyagul, majd felszegi az állát.
- Hát hogy köszöntöd mégis rég nem látod mesteredet, fiam?
Kérdi mennydörgő hangon, mintha olyan dühös lenne tanítványára, hogy mérhetetlen haragjával mindjárt le is sújt rá.
Azonban nem így történik, mert a következő percben szélesen elmosolyodik és lepillant a téglaromokra felvont szemöldökkel.
- A manóknak lesz mit takarítani.
Jegyzi meg, azzal óvatosan átlépi azokat, hogy Kurt-höz lépdeljen lassan.
- Egyiptomban divatos mostanság a hosszú haj?
Vonja fel a szemöldökét, aztán észreveszi, hogy bizony közönségük is akadt. Félrebillenti a fejét Kurt mellett elnézve.
- Van valami gond?
Kérdi hüllőtekintetével figyelve Rai-t, de aztán Kurt-re pillant mosolyogva.
- Hamarosan megtartom ebben az évben az első órámat. Tudom, hogy mérföldekkel el vagy haladva, ezért szeretném, ha a másodikos órámra jönnél be.
Meglepő módon kedvesnek hatnak szavai. Legalábbis sokkal kedvesebbnek, mint ahogy általában mindenkivel beszélgetni szokott. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy rég nem látott tanítványával beszélget, ráadásul annak ugyanaz az érdeklődési köre, mint az övé. Akane-nél ez mindig nagy piros pontot jelent, ráadásul egy tanítvány nála nagy szó. A tanítvány sokkal több, mint egy egyszerű diák, hiszen előbbinek a nő sem tanár, hanem mester. Mivel azonban nem csak ketten vannak, így a fiú füléhez hajol és halkan suttogja.
- Vannak új kísérleteim... vérszerzet vérrel való varázslatokkal. Érdekel?

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Hétf. Dec. 07 2009, 12:48

Pár pillanat alatt zajlik le az egész. A fiú igazából nem is nagyon látja, mi történik, bár a szeme tágra nyitva. A porfelhő azért neki is betesz, szóval végre hajlandó lesz pislogni, mire viszont újra odanézne, már nem lát semmit.

A magas, sötét nő hangja vészjósló, és a fiú szivesen hátrálna immár kifelé ebből a szituációból, de mint minden kígyó, ez a nő is olyan félelmetes, hogy nem érez magában elég erőt a mozdulathoz.

Aztán legnagyobb megrökönyödésére, a hang szinte kedélyes csevegésbe vált. Drac most kezd igazán félni. Valami olyamit pillantott, hallott meg, amit diák nem igazán láthat... ezt az érzést csak fokozza a hirtelen rá villanó, vágott szemek látványa.

Kettőt lép hátra, a szája résnyire nyílik, hogy valamit habogjon, de hang nem érkezik, csak ő igyekszik az ellenkező irányba, mintegy mágikus bűvöletben.
Látja, h a nő suttog, de nem érti, nem is karja tudni mit, csak el innen, minél hamarabb!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Kedd Dec. 08 2009, 22:48

Eltöltöttem ebbe a poros kastélyban első éjszakámat, és... nem volt könnyű. Az ágy kényelmetlen volt, a levegő dohos, a falakon áthallatszott a szobatársak horkolása. Mint egy állatkert, s nem csak azért, mert össze vagyunk zárva... A hangok, s a szagok is arra emlékeztetnek. Igaz, mikor a mugli világban jártam, akkor szerettem nézegetni a nagydarab, behemót teremtményeket, de nekik legalább volt eszük. Ezeknek nincs. Mindegyik prűd, kékvérű, előkelő, pont olyanok, amilyeneket én világ életemben kerültem. Két napja, mióta csak itt vagyok, azon töröm a fejem: vajon Frank és Marie ezt előre kitervelték?! Kinézték azt az iskolát, ahol a legtöbb arisztokrata nebuló él, s direkt, szántszándékkal odaküldtek tudván, hogy mennyire irtózom ettől a rétegtől? Igen, ez állhat a dolgok mögött, máskülönben nem egy ilyen elit környezetbe száműztek volna, hanem betesznek valami eldugott, mugli nevelőintézetbe, el a világ szeme elől, hogy ne legyek a terhükre. Egy szörnyű, ellenem forralt merényletnek lettem az áldozata... Miért? MIÉRT???
Lassan baktattam ki folyosóra, nem bírtam már a töménytelen ,, pénzes vagyok, s tökéletes,, szagot abban az aprócska kis helységben, így inkább újfent nyúlcipőt húztam, s menekülni kényszerültem. Körbepillantottam a folyosón hajam függönye mögül, hogy megbizonyosodjak róla, egyedül vagyok, senki nem fog felbukkanni csak úgy uk-muk-fuk a semmiből. Aztán szép óvatosan előhúztam pulóveremből a precízen megtekert nevetős cigikét, majd leültem az alagsor végében lévő ajtó elé - mely valószínűleg egy raktár lehet-, s mélyet beleszívva rágyújtottam. Ah! Az az érzés, amit abban a percben éreztem, semmihez sem volt fogható. Ahogy a beszívott marihuána és dohány keveréke füstként áramlik le tüdőmbe, majd pár másodperc után ki számon, s orromon... Mióta kiengedtek a rehabról, azóta nem nyúltam mezei cigin kívül semmihez, hosszú hónapok óta ez volt az első, s őszintén: megérte várni! Éreztem, ahogy a nyugalom teljesen körbevesz, magába zár, hogy soha el ne engedjen többé; ahogy agyam teljesen eltompul, egyetlen gondolat sem kezd el átcikázni rajta. Ez a mennyország, vagy inkább a pokol? Tökmindegy, a lényeg, hogy ezt a nyugalom bombát magammal vihessem.
Mélyeket szívtam bele, teljesen kizárva a külvilágot - mint mindig -, mikor egyszer csak a mögöttem lévő ajtó, melynek eddig a hátam támasztottam kinyílt, én pedig azzal a lendültetem, az egyensúly teljes hiányában hátradőltem. Kezemben még mindig a legálisnak épp nem nevezhető vicces cigarettával, melyet éppen a számhoz emelek, s nézek fel arra a bizonyos valakire, aki a semmiből termett elő. Na, ennyit az uk-muk-fuk megjelenések kizárásáról. Pech. S még nagyobb pech lesz, ha ez egy tanár, én pedig amilyen szerencsés flótás vagyok, az is lesz...
Teljes lelki nyugalommal szívtam bele a cigibe, majd egy bárgyú, szellemileg teljesen visszamaradott vigyort villantottam az illetőre.
- Hali! Egy slukkot? - Nyekeregtem halkan a szavakat, melyek csak nagy erőfeszítések árán jöttek ki torkomon.
Lesz, ami lesz. Nincs mit veszítenem...
Vissza az elejére Go down
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szer. Dec. 09 2009, 01:21

Tarkóját vakargatva, sóhajtva indul el az ajtó felé.
Megint el kell mennie egy adag könyvért a terembe, és per pillanat nincs sok kedve kimozdulnia a lakosztályából. Nem mintha olyan nehézkes lenne, mindössze... hát most nem akaródzik neki. Pihenni, feküdni és inni szeretne. Utóbbit nagy mértékben. Igen nagy mértékben. Azonban továbbra is készülnie kell az órákra. És Akane-nél vannak dolgok, amik prioritást élveznek és azoknál mindig maximalista. Ilyen az ivászat, illetve az átváltoztatástan. S szerencse a diákságnak, hogy ezt a tárgyat is tanítja, hiszen csak ezért nem veszi félvállról a dolgot. Szóval nem a diákokért teszi, hanem önmagáért. Önző világban élünk.
Halkan mormogva lépdel az ajtóhoz, majd a csendes lakosztályában néz végig. Mióta elkezdődött a nagy órai hajrázás, azóta Chris sincs túl sokat a lakosztályban. Annak ellenére, hogy anno nagyon is szerette volna kizavarni a férfit nem csak a lakosztályából, de akár a világból is, most meg ennek teljesen ellenkezőjét érzi. Ha van valami, ami eléggé zavarja mostanság, hát az most ez.
Nagyot sóhajt fáradtan és kissé nyúzottan nyúl az ajtó kilincsért. Nem igazán gondolja hirtelenjében, hogy bárki is az ajtajának dőlne. Az Ő ajtajának. Nah jó... Christiané is egy kicsit.
Amikor egy lány esik be majdnem az ajtaján enyhén felvonja íves szemöldökét. Persze, hogy tudja kicsoda, csak azt nem, hogy mégis mi a fenét keres itt az ajtaja előtt? Ezt persze nem állja meg szó nélkül.
- Mit keresel itt...?
Kérdi hüllőtekintetével végigmérve, láthatóan cseppet sem jókedvében találta Francesca a tanárnőt. A köszönés meg végképp nem tetszik neki.
- Jó estét. Vagy Jó napot. Vagy Jó reggelt. Vagy Konnichiwa. De-nem-hali.
Taglalja mogorván a nő, miközben becsapja maga mögött az ajtót, jól hallhatóan, hogy még véletlenül se jusson esetleg a leányzónak bemennie. Arra ugyanis eléggé érzékeny számára, ha a delikvenseket éppenséggel nem a kínzókamrába kívánja vezetni. Azt leszámítva utálja ha a privát szférájába másznak bele.
Kimono ujjából lassan előhúzza a legyezőjét és azzal legyingeti szószerint arrébb az útból a másikat.
- Mellesleg az micsoda?
Vonja fel a szemöldökét a cigire pillantva, érezve, hogy nem normális a szaga. Sőt, kifejezetten ismerős számára. Áhhá, valami ilyesmit adott neki Erin egy múltkori ivászatukon. A legyezőt összecsapja, majd összefonja maga előtt a karjait, kihúzva magát, várva a magyarázatot nem csak a füves cigire, de arra is, hogy miért ácsorogtak az Ő ajtajában. Tulajdonképpen a két dolog közül az utóbbi az, ami sokkal jobban zavarja. Elvégre őt nem igazán érdekli, hogy a diákok mit csinálnak. Ráadásul maga is iszik, ópiumozik, meg alapvetően nem egy szent.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szer. Dec. 09 2009, 14:35

Egy fekete hajú, gyönyörű, ám marcona nő állt felettem, s felvont szemöldökkel bámult rám. Tekintetéből rögtön érezhető volt, hogyha nagyon gyorsan nem tiplizek az ajtaja elől, akkor szörnyű kínokat fogok átélni. Nem mintha nagyon féltem volna a fájdalomról, vagy ilyesmi, de azért igyekeztem minél gyorsabban felegyenesedni, s a falba kapaszkodva álló helyzetbe húzni magamat. Nem volt könnyű, mivel a fű hatására nem nagyon éreztem az izmaimat. De azért mégis sikerült. Vállamat a falnak támasztva álltam, s kissé kócos tekintettel néztem a nőre. Csak bámultam rá, mikor hozzám szólt csípősen, majd csak pár másodpercnyi gondolkodás után válaszoltam neki.
- Hátöhm... Kóóónícsicsuvaha...pfff... - Törtem ki végül halk rötyögésben. Vicces volt.
Fantasztikus érzés volt, hogy az anyag teljesen lebutított. Újabb slukkot szívtam a mámorító érzés miatt, majd a tanárnő -feltételezem az volt - felé nyújtottam. Nem voltam biztos benne, hogy elfogadja tőlem, persze lehet, hogy tévedek. Nem tűnt egy barátságos fazonnak a nő, de pont úgy nézett ki, aki minden jóban benne van.
Nem csodálkoztam, hogy nem ismeri azt, ami a kezembe van. Elég középkorinak nézett ki, leginkább egy gésához tudtam volna hasonlítani.
- Ez... ez marihuána. - Pillantottam rá kissé kancsalítva a cigire. - Tompítja a gondolkodást, az érzelmeket, és hosszú távon eléggé lerombolja a memóriát. De jó cucc. - Bizonygattam a cigi jótevő hatásait, majd újra a nő felé nyújtottam. - Egy slukkot? - Kérdeztem újra, továbbra is bágyadt vigyorral arcomon.
Ujjai közé nyomtam a cigit, mert már nem nagyon tudtam kinyújtva tartani a karomat, s lecsúsztam a fal tövébe. Karom kissé széttárt lábaim közé ejtettem, és bámultam sután magam elé. Ha most látna Marie és Frank... valószínűleg nem is érdekelné őket, ez a legszebb az egészben. És engem meg az nem érdekelne, ha őket érdekelné. Én csak szeretnék újra visszacsöppenni az életembe, el, messzire a francos varázsvilágtól, hogy újra a mugli társadalom rétegei között vegyülhessek el. Tudtam, hogy ez nem lehetséges, hogy ez a végzetem, s itt kell maradnom addig, míg el nem végzem az iskolát. Csak akkor szabadulhatok.
Felpillantottam rá, még mindig kezében tartottam a cigit. Lemondóan sóhajtottam.
- Ha nem kell, akkor adja vissza. Még a végén leég itt nekem a drága cigaretta. - Morogtam házsártosan, s a falnak döntve karom kinyújtottam.
Utáltam a pocsékolást.
Vissza az elejére Go down
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szer. Dec. 09 2009, 23:28

- Ahogy azt csak elvárja tőlem.
Mosolyodik el ravaszul, jóllehet valahol mélyen, lelkiekben inkább hasonlít egy, a félelemtől botladozva rohanó kacsára a szárazföldön, mint egy magabiztosan ücsörgő rókára. De kit érdekel. Ezt mutatja kifelé, és amíg nem látnak bele, addig nem gond, azután pedig... arra most ne gondoljunk. A manós megjegyzésre csak vállat von. A házimanók rabszolgák, akik abban lelik örömüket, ha szolgálhatnak valakit. Ha felszabadít a varázsló egyet, a manó megkattan, és ön-, majd közveszélyessé válik. Jobb hát a békesség, és az, ha valaki megcsinálja az ember helyett a munkát, nem? Inkább hasznosak legyenek, mint gyilkosok.
- Ah, igen, gondoltam, valami egyedivel rukkolok elő... nagyon csinos lányok voltak ott.
Félvigyor kúszik arcára. Furcsán bátor, magát is meglepi az efféle megszólalásaival. Olyan, mintha - sablonos kifejezéssel élve - kicserélték volna. Valóban, amikor valaki új frizurát csináltat magának, valamelyest megváltozik. Az ő esetében sincs ez másképp. Lecserélték a borítót, de a tartalma nem igen változott. Oda pedig csak a kitartóbbak jutnak el.
- Még csak az elsőt? Hát a lábát lógatta, amíg én az elmúlt három hónapban keményen továbbképeztem magam?
Húzza be a nyakát hirtelen, hisz tudja, ez mindennek a határa: mégis, az a kisfiús báj, és a némi őszinte félelem valami egészen más vetületét mutatja megint. Ez sokkal igazibb. Kurt közel sem magabiztos, vagy büszke. Kurt kisfiú, naiv, törékeny és vannak fóbiái. Még szerencse.
Érdeklődve felvonja a szemöldökét, amikor odahajol hozzá a nő, gondol egy pillanatra arra, hogy helyben elharapja a torkát, de szerencsére erről szó sincs. Felcsillannak a szemei.
- Aa, wunderbar! Érdekel, hogyne. Gondolom, erről az igazgatónak nem kell tudnia.
Suttogja vissza, majd hirtelen hátralép, Rai mellé érve. Nyugtatólag a vállára teszi a kezét: fogása kifejezetten gyenge, pedig érezni, hogy próbál rajta egyet szorítani.
- Nyugi, megvédelek a zsákosnénitől. Ez csak afféle... köszönési szokás nálunk.
Vérszegény, de semmiképp sem hazug mosoly.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Csüt. Dec. 10 2009, 09:29

[Francesca- dec. 08. játék]

Igen... Látszik, hogy extremusos diákja úgy szét van csúszva, hogy Akane is csak pár hordónyi bor után tudna így kinézni. Ami persze totálisan nem zavarná, hiszen ez cseppet sem az ő dolga, azon kívül, hogy mindezt feltétlenül az ő ajtaja előtt kellett tennie a hölgyeménynek. De rendben, fogadjuk el az elgondolást, hogy cseppet sem akarnak bemászni az ő privát szférájába, tehát nincs semmi probléma. Ennek ellenére Fransescának sikerül beszereznie egy hatalmas nagy fekete pontot Akanetől, még ha nem is direkt akarta így. Ugyanis a számtalan sok szabály közül, amiket a nőnél be kell tartani, az egyik bizony ez: "Soha ne gúnyolódj sem japán mániáján, sem a nővel, illetve a vele kapcsolatos dolgokon!" A "konnichiwa" átfordítása pedig nagyon nem tetszik neki, habár ez cseppet sem látszik rajta.
Elvégre arca olyan, mint egy porcelánbabáé, érzéketlen és kifejezéstelen, amit a hüllőtekintet meg is erősít. Ezek a kígyó szemek csak nagyon ritkán mutatnak érzelmet, nagyon kevés ember felé, így biztosan sokan feltételezik róla, hogy nem is tud érezni. Pedig tud. Per pillanat haragot és bosszút. Mert bármilyen piti dolog is legyen az, a nő szeret bosszút állni másokon. Mondjuk úgy, hogy ez az ő kis hobbija. (A gyilkolás, az átváltoztatástan és a világhatalmi terveken kívül.)
Ahogy a magyarázatot hallja, felvonja a szemöldökét, majd mormogja szinte az orra alatt.
- Nem hiszem, hogy sokat kellene tompítania...
Jegyzi meg irónikusan, de alig hallhatóan, csak magának. Persze ha a lány véletlenül mégis meghallja, az neki egyáltalán nem probléma, akkor így járt.
- Jó cucc... Ahhá....
Mormogja a nő, amikor a cigit nyújtják felé, finoman átveszi, vigyázva, hogy még véletlenül se érjen hozzá a másikhoz. Ez amolyan alapvető távolságtartási forma, ami rájellemző. Elmélázva pillant le a cigire, majd le a lányra. Amikor körülbelül ilyen szétcsúszott állapotban volt utoljára a rengeteg alkoholtól, akkor bizony örökbefogatott egy lányt magának és egy Hello Kitty került a karjára. Azóta annyi alkoholt nem iszik olyan töménytelen mennyiségben, mint akkor. Legalábbis nem olyankor, ha egy fiatal korú lány van a közelében, vagy tetováló szalon. Olyankor mértékkel iszik csakis! Most azonban nem kíván megint olyan állapotba lejutni, hogy esetleg valami őrültséget megtegyen, amit vagy egyikőjük, vagy mindkettejük megszívja a végén. Azonban egy remek alkalma nyílt egy aprócska kis bosszúra.
Amikor a lány nyújtja a kezét, hogy visszakapja a cigijét, Akane szélesen elmosolyodik, gonoszul felcsillanó tekintettel. Amikor már nyújtaná vissza Fransescának, akkor véééletlenül kiesik a kezéből le a földre és véééééletlenül pont rálép fapapucsával. Kígyótekintetével lepillant, ahogy elhúzza lábát a széttaposott főves cigiről, majd szinte dudolászva jegyzi meg.
- Hoppááá.
Igen. Akane egy mocsadék. És élvezi.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Csüt. Dec. 10 2009, 09:51

[Kurt - Rai nov. 08 játék]

Ahogy a fiú elmosolyodik ravaszkásan, Akane is viszonozza a mosolyt a maga hűvös, ármánykodó módján. Mert amíg a fiúnál nem sejthető, hogy belül valójában fél, úgy a nőn nem látszik, hogy mit is akar valójában. Hogy a mosoly mögött valójában tényleg kedvesség van, vagy mindössze valami csúnya, gonosz terv, aminek a részese vagy károsultja lehet a másik. Szereti bizonytalanságban tartani az embereket, hogy azok rettegjenek tőle, bár ha meg tudná, hogy még saját kis tanítványa is fél tőle, akkor minden bizonnyal igencsak meglepődne. Bár azzal tisztában van, hogy nagyon kevés ember van, aki nem retteg tőle. Még kevesebb van, aki szembe is száll az ő akaratával és császári méltóságával. Egyetlen egy van, akinek ezt el is tűri.
Kurt viszont nagyon jól lelplezi félelmét, s jól is teszi, hiszen a nő számára éppen ez a pimaszság teszi lehetővé, hogy megfelelő tanítványaként gondoljon a fiúra.
Megborzolja könnyedén a vörös hajtincseket, mintegy mellékesen, s amit általában az órákon direkt a diákok idegein való táncolást akarja megerősíteni. Most azonban csak amolyan "Jól van, fiam, ügyes voltál." jelzést közvetít tanítványa felé, majd somolyogva hümmögi.
- Ugye tudod, hogy meg kéne büntetnelek, amiért pár szóval kiszúrva a szememet tűntél el?
Ekkor egy kicsit mintha erősebben megmarkolná az egyik hosszabb hajtincset, de aztán tovább simogatja, hüllőtekintetével végigmérve alaposan.
- Vésd jól az okos kis fejedbe, hogy az én tanítványomnak lenni kiváltság, nem pedig hobbi.
Jelenti ki határozottan, s mintha egy aprócska fenyegetés is lenne a hangjában, de ezt akár bele is képzelheti az ember. Mindössze innen érezhető, hogy nem tetszett neki a kis egyiptomos kiruccanás, de mindjárt másabb vizekre is evez téma ügyben, ahogy a fiú megjegyzésére reagál.
- Ó, azt biztosra veszem. Meg gondolom jól alulöltözöttek is.
Hangja kissé unott, hiszen nem igazán közös téma az egyiptomi csinos lányok kibeszélése. Ezt a feladatkört inkább rátestálja valamilyen fiúhaverra, vagy szobatársra, aztán azzal pletykázzák ki nyugodtan magukat. A következő dolog viszont sokkal inkább az ő asztala, hiszen mi más is lenne...?
- Fontos kutatásokat végeztem az átváltoztatásokkal kapcsolatban, még csak most jutottam el odáig, hogy foglalkozzak a vakarcs kölykökkel. Így is vennem kellett fel tanársegédet, hogy bírjam a két évfolyamot.
Húzza el a száját mogorván, hogy nem tudja teljesíteni a maximumot és vinni a két évfolyamot egyszerre. Arról persze csendesen hallgat, hogy a magánéletében is voltak jelentős zűrök, de ez nem tartozik a fiúra, még akkor sem, ha az ő kiválasztott tanítványa. Ám ennek ellenére a pimasz megjegyzésre nem tesz semmi megtorlást. Ő a maga részéről már megfenyítette kellőképpen, nem kívánja azért teljes terrorban tartani Kurt-öt. További szavaira somolyogva biccent egy aprót, majd saját ajkaira fekteti mutatóujját, halkan suttogva.
- Cssssst. Pontosan. Nem mindenről kell tudnia.
Aztán felvont szemöldökkel figyeli, amint a rettegő Raihoz lépdel a fiú. Maga előtt összefonja a karjait, kihúzva magát és állát arrogánsan felszegve, miközben végigméri diákját. Végül úgy dönt, hogy mosolyogva odalépdel a másik kettőhöz, (feltéve, ha Rai nem menekül tovább előle) felvont szemöldökkel pillantva Kurt-re.
- Zsákosnéni? Azért csak finoman a megnevezésekkel, mielőtt téged pakollak a zsákomba, kedvesem.
Aztán Raira emeli kígyótekintetét, szórakozottan elsomolyodva, kissé előrébb hajolva, halkan duruzsolva neki.
- Mi az kicsi fiú? Elvitte a cica a nyelvedet....?

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Dec. 11 2009, 14:11

Sziszegés. Kígyók. Csapda. Sziszeg. Félelem. Sziszeg....

Drac fejében ilyen, és ilynebb gondolatok, inkább csak szavak cikáznak, ahogy lassan, óvatosan, igyekezvén hangtalan mozogni, halad egyre inkább hátrafelé.
Nem ő ezt nem akarja. Ő csak sétálni jött le, ismerkedik a hellyel, nem tehet róla, hogy eltévedt.

A másik kettő párbeszédéből szinte nem hall semmit, de amit mégis, agya azt sem képes felfogni. Mintha kígyók beszélnének egymással. Akár párszaszó is lehetne...
Csak a szavakkal kifújt lélegzetet érzékeli, attól van ez a borzongató, félig suttogó, félig sziszegő mellékzönge, ami minduntalan befurakszik a hallójárataiba, hogy rettegéssel töltse el a gondolatait.

Annyira lefoglalja a menekülés, és annak csendben történő véghezvitele, hogy őszintén, és isszonyatosan megijed, amikor a háttal álló srác keze a vállán landol.
Szinte sokkot kap a rémülettől, így azonnal ledermed, alig fogja fel a hozzá intézett szavakat. Mintha enyhén csöngene a füle.
Látja a szemben álló nő mosolyát, vagy legalábbis valamiféle groteszk változatát annak, ami mások arcán mosolynak tűnik, és ez nem segít sokat.
Igazából már elájulni sincs ereje, amikor ő is közelebb lép, és egészen az arcához hajolva fúrja, kígyóét idéző tekintetét az övébe.

- Nem - cseng erőtlenül a hangja, s a végtelennek tűnő folyosó tovább tompítja azt, így kisértetiessé, szürreálissá téve az egész helyzetet - Nem - ismétli meg újra - a nelvem.... - Mit is akart a nyelvével kapcsolatban? Kétségbeesetten keresi a gondolatait, miközben nem bírja levenni a tekintetét a nőről, és megdöbbenve tapasztalja, hogy jön ki hang a végletekig összeszorult torkából. Vajon honnan ered ez a bátorság? találnia kéne még belőle?

- Itt van, a számban.

Wow. Erre mondják általában, hogy no comment. De el kell néznünk szerencsétlen diáknak, hiszen hiába, h Extremusos, azért van még mit tanulnia túlélési stratégiákból. Ráadásul alog pár napja érkezett csak.

- Én nem akartam, én nem tudtam... én csak eltévedtem, én.... - és egyszerűen megakad. Fogalma sincs ő mi. Egy pillanatra lahunyja a szemét, és igyekszik elhitetni magával, minden rendben. De aztán újra felpillant, és minden ugyan olyan. Nincs vesztenivaló.

- Én hallgatok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Hétf. Dec. 14 2009, 13:13

[ Gerard ]


A nikotin segítségével próbál némi rendezettséget az elméjére erőltetni, de valahogy a képek nem illeszkednek egymáshoz, ő pedig csak annyit érzékel, hogy egyre idegesebb és idegesebb. Annyira, hogy külsőre már nem is látszik igazán semmi, csak a tekintete beszámíthatatlan. Hogy mennyire.. gyűlöli ezt az egész szituációt. Nem mintha lennének rémálmai. Annak idején voltak, de mára már ha alszik is, az mindig kivétel nélkül álomtalan és üres, csak létfennmaradási okokból szánja rá magát. Összehúzott szemekkel fürkészi az igazgatót, de nem próbál róla leolvasni semmit, csak szemmel verni próbál, de nem jön be. Egyszer tényleg meg kéne tanulni valahogy.
Soha többé nem akar szemtől szemben állni az egykori családfővel, nem akar a szemébe nézni, nem akarja hallani a hangját, mert a fenébe is. Igen, fél tőle. Retteg tőle. Ha találkoznának, mozdulni sem merne a sokktól, a teste megértené, de nem teljesítené a parancsokat. Pedig már meglenne az ereje hozzá, hogy védekezzen, hogy rendesen elbánjon az apjával, de a félelem már hosszú évekkel ezelőtt belé lett nevelve. Lehet akármekkora szája, és lehet akármilyen elszánt, tisztában lehet vele, hogy elméleti szinten minden megbánás nélkül végezni tudna vele. A gyakorlathoz ez vajmi kevés. Sajnos ezt ő is tudja, és nem akar kockáztatni semmit, és még kevésbé akar még több megalázó órát.
Minden gondolatát ez a témakör foglalja le, így nem is meglepő, hogy a bent történtek abszolút elkerülték a figyelmét. Persze ha utólag belegondolna, rájönne, hogy hoppá, tényleg mintha eldőlt volna odabenn egy-két ember, de azt nem tudná be magának, akármennyire is tetszik neki az elképzelés, hogy ez mind miatta. Elvégre az ő szemszögéből mi történt lényegében?
Semmi.
Épp ez az. Semmi. Ő nem csinált mást, csak az apja miatt idegeskedett, és az újságcikk miatt, amit kedvesen a kezébe nyomtak, nem feltétlenül rossz szándékkal, de azért a végkifejlet mégis elég tragikusra sikeredett. Ezért is nem érti, hogy tulajdonképpen miért van most leszidva. Nem a szidás a baj, az nem gond, megszokta, sőt, egyfajta dicséretként, trófeaként tekint ezekre a megrovásokra. Jobb dolga úgy sincs, mint ezeket gyűjtögetni. Igazi tanári-intő gyűjteménye van már a nevelőintézetből (amit iskolának csúfoltak), sőt, lassan innen a Torneransból is, igaz itt inkább a diákok unszimpatizálnak vele.
Az érzés kölcsönös.
Mikor Gerard előjön a feddésével, csak összeráncolja a homlokát, és próbálja összerakni a dolgokat, hogy lényegében most miről is beszélnek. Mert úgy érzi, erősen elbeszélnek egymás mellett pillanatnyilag. Milyen francos életerőjátékról hablatyol ez? Ez hülye? Itt most az APJÁRÓL van szó, erre Gerard itt még terelgeti itt a témát? Frusztrálja, hogy nem érti miről van szó, és mint minden ilyen helyzetben, zavarát agresszióval próbálja leplezni. Teljesen normális, és várható emberi reakció. Nemhogy kontrollálni nem tudja ezt az egészet, de még csak nem is érti miről folyik a téma.
- Mi a pokolról beszél, basszus, ha valamit mondani akar érthetően tegye, mert most rohadtul nincs kedvem magával keresztrejtvényt játszani. Nyugodtan ’szogathat ha akar, de akkor már olyanért, amit értek is! Tisztíttassa ki a fülét: Nem-Csináltam-Semmit!
Tagolja egyre idegesebben, és indulatosabban, és csak a cigarettának köszönhető, hogy ezúttal nem ordibál, ehhez azonban az kell, hogy egyre nagyobb adagokat küld le a tüdejébe. Úgy tűnik gyorsan ki lesz végezve ez a kis rövidke szál.
Szép is lenne, ha kettejük közül ő lenne a tájékozottabb, akkor most nagyon is fölényes helyzetbe kerülhetne, és lenne alkalma gúnyolódni Gerard tudatlanságán, így viszont ezt a lehetőséget sajnálatos módon elszalasztotta. Főleg, mert ő még kevésbé van tudatában a történteknek. A férfi helyében ő is azonnal csak egyszerű, mezei mágikus kitörésre tippelne, és még csak nem is gondolna mögé semmi többet, bár elég gyanús, mert hát az ilyeneknél azért mégis csak ritka az ilyen tömeges eszméletvesztés.
Az egész családból csakis egyedül a családfő van tisztában azzal a ténnyel, hogy a lánya nekromanta, de mint az tudjuk, ő egészen más dolgokkal volt elfoglalva Erinnel kapcsolatban. Talán egyszer említette neki, de gondolhatta, hogy a lány nincs épp magánál, így vajmi kevés esély van arra, hogy így több év távlatából vissza tudjon emlékezni. Erint pedig azóta nem érdeklik a külsőségek, mióta a családfő épp azért tett vele olyasmiket, mert „szép kislány”. Persze, hogy mindent megtett így utólag azért, hogy ilyet soha többet ne kelljen hallania és átélnie, és lám, jól csinálta. Mondja valaki, hogy nem sikerült elérnie amit akart.
Inkább lesz csöves, minthogy esély legyen arra, hogy megismétlődjön az egész.
- Lehet, hogy pocsék, de jó erős.
Igen, meg ezt vette le először a polcról, Erin nem kifejezetten az a válogatós típus, egyedül ezeket a gyenge, alig érezhető dohányárukat nem kedveli. Például ezek a női cigik. Undorítóak. Egyszer próbálta ki, de az elég is volt egy egész életre. Marad azoknál amitől még egy felnőttnek is köhöghetnéke támad nagyobb mennyiség után.
Nem szívbajos, hogy az igazgató előtt gyújtson rá, és most úgy érzi igen is jogos, megengedheti magának, és kell ahhoz, hogy legalább valami minimális szinten lenyugodhasson. Ez most nem élvezet, hanem szükség kérdése. Elégedett biccentéssel konstatálja, hogy Gerard sem utasította vissza a felajánlott szálat, ezzel most szerzett egy jó pontot a lánynál, és így talán kevésbé fog hozzá ellenségesen állni. Igen, elég egy ilyen apró gesztus is. (Máskor pedig még hatalmas dolgok sem érnek nála semmit. Hangulat és helyzetfüggő az egész.) Azért mikor a tanerő még húzogatta a száját, akkor Erin nyelve hegyén már ott volt egy csípős megjegyzés. Milyen jó, hogy Gerard még időben elfogadta.
- Rendben, ennek örülök. De.. heh. Akkor is hülyeség volt kiengedni. Egy rohadt perverz, beteges vénember, ott kellene megdöglenie az Azkabanban. Erre ilyen hülyeség végett engedik ki, hogy jó magaviselet. Ó, persze! Hát naná, hogy jó magaviselete volt, odabenn legfeljebb a patkányokat tudta volna meg…
Nagylevegő. Nyugi, Erin, most már nem szabad felzaklatnia magát. Épp, hogy sikerült kicsit megnyugodni, ő sem akarja, hogy az egész kezdődjön elölről. Gerard meg röhög. Elhúzza a száját, kedvetlenül fintorogva várja, hogy a nagy derű kicsit eloszoljon, és ha nem lenne kezében cigaretta, és Gerard mondjuk nem az igazgató lenne, aki pillanatnyilag az egyetlen ember aki megvédheti az apjától, akkor biztosan megkísérelné betörni az orrát. Még így is, a tények tudatában is nagy ingerenciát érez arra, hogy megtegye.
- Mondhatom baromi vicces.
Morogja, miközben a csikket a földre dobja és gyakorlott mozdulattal tapossa el.
- Azért ne szokjon hozzá, először és utoljára hallotta tőlem, érezze magát megtisztelve vagy mittudomén.
Von vállat flegmán, és lényegében nem is hazudott. A kérem szó, valami olyasmi kuriózum a lánynál, amit élete során talán egyszer, vagy kétszer mond ki, és akkor is kétséges, hogy őszintén teszi ezt. A tényközlésre pedig csak nemtörődöm módon biccent, és nem túl meggyőzően hozzá teszi.
- Ja, tudom, hogy tilos.
Igaz nem mondja ki, de azért a mondat végén még ott függ egy „És?” befejezés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Rowne Wayner
Karvezető - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 1821
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanár
Kor : 597

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Szer. Dec. 23 2009, 23:16

[ Dohányos társam ]

Igazából Gerard tekintete már kezd egyre nyugodtabb lenni, és kiegyensúlyozottabb, már csak a szánalom olvasható le róla, de az töménytelen mennyiségben. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy Erin miért képtelen felfogni azt, amiről beszél a férfi, és hogy miért nem tűnt fel neki abszolút, hogy mi történt. Rendben van, hogy beszűkült idegi állapot, de ettől függetlenül azért bizarr, hogy abszolút nem is számított rá, hogy így fog reagálni, hiszen ha tényleg az, amit most bebeszél magának a férfi, akkor a jeleinek már kellettek volna mutatkoznia, ergo biztos, hogy nem ez az első ilyen eset. A ciginek lassan a végéhez ér, azonban amint elszívja, szinte azonnal elkezd a zsebében kutakodni, egy következő szál után, azonban csalódottan tapasztalja, hogy bizony nincs még annyi sem, az előzőt is a lánytól kapta. Kifújja a levegőt, és magát győzködi, hogy ezt a maradék apró feszültséget, mely benne szikrázik, önnön erejéből fogja gyorsan leküzdeni, nem alkalmaz hozzá semmiféle segédeszközt.

Ő abszolút nem beszél félre, teljesen normálisan társalog, a probléma igazi központi témájáról. Az már csak egy tézis, hogy a férfi ide fog jönni, hiszen ez abszolúte nem biztos, viszont az, hogy itt most, az évnyitón, pár diák kidőlt, már egy megtörtént, és így bizonyított tény. Az epicentrum pedig egész egyértelműen a lány volt, és ennek utána kell járnia, ha bele is rokkan. Igazából a megoldás már talán meg is van, legalábbis ő sejti, hogy mi lehet a háttérben, az viszont nagyon is zavarja, hogy ezt nem hajlandó a lány bevallani. Nyögje már ki végre, hogy „a fenébe is, nekromanta vagyok, de ez a mártírjáték, miszerint fogalma sincs, hogy mi történt, tökéletesen idegőrlő. Sokkal könnyebb, és barátságosabb menet lenne, ha nyíltan tudnának erről beszélni, és a férfinak sem kell megvádolnia ezzel a lányt, hanem az bevallja saját magától, a célozgatások hatására. De ez nem következik be, Erin most már nem csak az arcán mutogatja, hogy mennyire nincs képben, hanem szóvá is teszi. Lemondóan kifújja a férfi ennek hatására a levegőt, szemeivel pedig a plafont kezdi el bámulni, közvetlenül ezután, mint aki éppen azt keresi, hova is akassza fel magát, hová idézzen egy kötelet.

– Utálom, ha valaki játssza a hülyét. Itt nem én vagyok az, aki totál érthetetlenül beszél, hanem maga az, aki elhallgat előlem egy nagyon fontos információt, és emellett még próbálja rám kenni a balhét. Maga, amikor odaadtam az újságot, idegességében életerőt szívott el néhány diáktól. Rémlik? Vagy komolyan ennyire…? Áh, már nem is tudom, hogy mit mondjak. Inkább adjon még egy cigit, abban legalább van valamiféle talentuma – jelenti ki határozottan, ellentmondást nem tűrően, és amennyiben kap a dohányból, illetve gyújtót is adnak neki, akkor azonnal rágyújt, és elkezdi slukkolni a káros élvezeti szert. – Hát, az lehet, hogy erős, de ettől függetlenül kész kínszenvedés szívni. Na, mindegy, most kibírjuk – teszi hozzá, ha már van olyan pofátlan, hogy még repetát is kér, de ehhez képest azért kritizál erősen. De hát istenem, Gerard ilyen, és ezt már így szokhatta meg mindenki. Aki pedig nem, az csak magára vethet, hiszen a foga fehérjét a férfi már évekkel ezelőtt kimutatta. Évszázadokkal…

A női cigi az nem cigi, szóval ezzel mélyen egyetért, a lánnyal. Hát igen, legalább valamiben igen. A téma lassan kezd elterelődni a gondtól, ami miatt kiráncigálta majdnem hogy a fülénél fogva a lányt, de persze ezt nem fogja annyiban hagyni Gerard, hiszen a fejében még ott van a cél, ami miatt kijöttek. Majd, egy nem várt pillanatban megint előhozza, most viszont hagyja, hogy a lány kisírja a két szemét, a múlt miatt. – Úgy beszélsz, mintha én engedtem volna ki. Elhiszem, hogy bántó, de sajnos ez van, majd átvészeled ezt is valahogy – beszél teljesen természetes hangon, mintha mindennapos lenne, hogy az, akire a legkevésbé kíváncsi az ember, kiszabadul a börtönből. Az pedig már egy másik dolog, hogy pont amiatt került oda, ahova, mert velünk csinált valami olyat, amit nem lett volna szabad.

– Teljes mértékben átérzem, hogy ez mekkora kegyet jelent a részedről – vált át hirtelen a magázásból a tegezésbe, nem fog fogja eljátszani most az illedelmes embert, bár az is tény, hogy ő felnőtt, így nyugodt szívvel megteheti, hogy a nála sokkal fiatalabbat letegezze. A hangsúly a sokkalon van. Arra, hogy a lányt abszolút nem zavarja, hogy tilos a dohányzás tilos az iskola területén, még ezt csinálja, nem mond semmit, talán erre a reakcióra is várt, ha úgy igazából belegondol. Van most ennél sokkal érdekesebb téma, mégpedig az, amiről már egy ideje elterelődött a téma. – Nos, nem nagyon akartam így vagdalkozni a szavakkal, de ha egyszer nem vallod be, akkor kénytelen leszek rákérdezni. Egészen, totál véletlenül, nem vagy nekromanta? Nem is fogalmazok túl jól. Te nekromanta vagy – a gondolat hatására megvakarja gyorsan a fejét, és elkezdi húzni a száját. Valahogy abszolút nem így képzelte el az évnyitót, hogy ilyen kijelentéseket kell tennie egy olyan lánynak, aki csak azért lett önsanyargató öngyilkosjelölt, mert az apja nem a legmegfelelőbb nevelési módszereket alkalmazta. Na jó, a legrosszabbat.

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Hétf. Jan. 18 2010, 17:32


*Hogy a sors miért mindig engem talál meg, rejtélyes kérdés számomra. Képtelen vagyok a nyakamba akasztott cicacsengőre úgy tekinteni, mint egy büntetésre, szatirikus módon tetszik, ahogy csengésére kelek s csengésére alszom el, miután már nem bírom még egyszer megtenni azt a távot, ami a szobám és a vipera lakosztálya közt van. Erőtlenül tartom mutató- és középső ujjam közt füstölgő cigarettát, néha bele se találok a számba, úgy remeg a kezem a fáradság miatt.*
~Ez sose alszik...??~
*Teszem fel magamban századszorra a kérdést, miután szemeim majdnem leragadva maradnak. Dühtől füstölögve pillantok le néha-néha mellkasomon vergődő, tanító célzatból rám akasztott csengőre, s keserű nyögések közepette várom megszólalását. A nyavalya...
Edwardot várom. Akármennyire is úgy tűnik, éppen halálomra készülök a fal tövében ülve, félholtan, téveszme. Mellettem, még viselhető állapotban, ott hever az a kabátja, amit még a sövénykertben akasztott rám a fagyhalál elkerülésének érdekében. Nem szívesen válok meg tőle, de nem az én tulajdonom.
Idegesen nézem az órámon körbe-körbe keringő másodpercmutatót, kaparom a padlót, s fújom ki mindig nagyobb erővel a tüdőmből előszökő füstöt. Edward sehol. A tanteremajtó felé nézek, ahonnan pár perce kisétáltam, miután kénytelen voltam Achironu istennő szolgálatait kielégíteni. Azt a kis papírfecnit szorongatom ujjaim közt, amit a vipera hátának dobtam, s akaratlanul is, de előtör belőlem a szívszaggató röhögés. Azt az arckifejezést, amit abban a percben levágott...az istenért se felejtem el. Velem ellenben ott van az a Kurt gyerek...az eszem megállt tőle, próbáltam tőle megtartani azt az intim távolságot, bár nem tűnt annyira eszementnek mint Achironu, mégis az ő tanítványa. Ennek ellenére zseni a gyerek, ezt elismerem.
Járkálni kezdek, kicsit szédelegve, de képes vagyok megtartani az egyensúlyomat...persze csak úgy, ha közben jobb kezemmel alaposan megtámasztom magam a falnál. Kezemben a már leégett csonk füstölög, de mielőtt szétnyomnám, kiesik gyenge ujjaim közül. Haragosat káromkodom, majd bal lábammal széttaposom a füstölgő maradékot. Figyelmemet felkelti az ajtó mögül felhangzó vinnyogás - vége az órának. Nagy sóhajjal fordulok meg a kilépő Edward felé.*
-Na, megkapom végre a virágot?
*Vigyorgok arcomat körbeölelő mosollyal, s a fiú felé nyújtom kölcsönvett kabátját.*
-Azt hiszem ez a tiéd. De ha nem kell, szívesen megtartom.
Vissza az elejére Go down
Erin Corwell
Diák - Extremus
avatar

Female Vízöntő Jelige : XIII. A Halál
Hozzászólások : 419
Tantárgy(ak) : Bájitaltan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Kedd Jan. 19 2010, 21:07

[ Mélts uram ]

- Most komolyan azt hiszi, hogy bármi okom, vagy indokom lenne arra, hogy bármit is elhallgassak? A francba, Wayner, a folyosón dohányzom az igazgatóval, ott van egy rohadt akta a fiókjában az egész csökött kis életemről, bármikor előveheti és megnézheti, bár nem a legszórakoztatóbb délutáni olvasmány, abban csak olyan dolgok vannak, amiket én is tudok, de se több, se kevesebb.
*Nyomja meg a kevesebb szót rekedten, míg kezeit összefonja maga előtt. Arra már rájött, hogy elég lazán elbeszélnek egymás mellett, és az egész valami nagy nagy félreértésen alapul, mégpedig azon, hogy Gerard valami idióta paranoiás indíttatásból fakadóan azt hiszi titkolózik. Na persze, komolyan az a legjobb hobbija, hogy titkai legyenek. Jaj, hagyjuk már ezt, tekintve, hogy vele volt tele a sajtó, tökéletesen megszokott számára az érzés, hogy nincs magánélete. Sőt, tulajdonképpen nem is kell neki, azzal baj is van, felesleges energiákat emészt fel, meg egyébként is abszolút nélkülözhető. A lány már rég elérte azt a szintet, hogy a dolgokat minden mindegy alapon fogja fel. Egyetlen kivételt képez az apja, akit pillanatnyilag próbál az agyának egy hátsó részébe börtönözni.*
- Ajhh, istenem, hagyja már, "rám kenték a balhét"...
*Itt kicsit elmélyíti a hangját, amolyan cinikus és szarkasztikus Gerard paródia ez, ami jelenlegi idegességéből ered. Nem mintha nem tudná a férfi egyébként is, hogy Erin akármit megenged magának épp azért, mert mindenfajta szankcióra teljesen immunis.
- Mint valami idióta mugli kémfilm. ~Gerard Bond Wayner, Ch..~
*Már a sokadik cigarettáját húzza elő, hogy meggyújtsa, de megáll a mozdulatban, mikor Gerard ahhoz a részhez ér, hogy "életerőt szívott el a diákoktól". A dióbarna tekintetben, ritka alkalom ugyan, de a társalgás során először valódi érdeklődés csillan, szóval sietve befejezi a mozdulatot.*
- Életerőt, mi?
*Kis szünet, és kiismerhetetlen arccal mered a szemközti falra, miközben néhány másodpercenként a szájához emeli a cigarettát. Aztán rekedt hangon megszólal, de fel sem nézve, csak a szája szegletében jelenik meg egy alig látható, aprócska, de izgatott mosoly.*
- Ez tetszik.
*Így egészen más szemléletben látja azt is, hogy az apját kiengedték. A bosszú egy ronda dolog, de.. de... ha valami mód van rá.. Ha ő képes ilyesmire. Mondjuk megtanulná szabályozni, és hogy kifejezetten egy személyre kiterjessze. Az fantasztikus lenne.*
- Ne értsen félre, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy Maga szerint túlreagálom a dolgot, nem várok együttérzést, vagy hasonló hányadék dolgokat. *Mélyen letüdőzi az erős dohányt.* - Tulajdonképpen jobb is így.
*Bár azért megnézné, hogy milyen lenne Wayner a helyében, olyan szintű negatív tapasztalatokkal, és megaláztatással a háta mögött. Bár.. oldalranéz. Jó, annyira azért nem érdekli a pasas múltja, hogy bármit is gondolkozzon rajta, de csak nem volt már annyira szirványványosan szép, ha ilyen lett. Elvégre bázz.. pillanatnyilag ő az egyetlen ember, akivel még ha nem túl kedves formában is, de szót tud érteni. Elég gáz, de csak lehet valami oka.*
- Viszont ha szóban nem adhatnám ki, akkor abban a pillanatban amint visszamegyek, kénytelen lennék fizikailag levezetni valakin, azt meg ugye senki sem akarja rajtam kívül. Mondjuk kár, régen szerették a gladiátorjátékokat.
*Nevet fel karcosan, de egészen derűsen. A lánynak sajátos humora van. Azt is megszokta, hogy a poénjait általában csak ő tartja szórakoztatónak (míg mindenki más véleménye szerint embertelen világnézete van - pedig ő csak viccelt).
Füle mögé tűr egy tincset, közben figyeli, ahogy egy-egy diák távozik a teremből. Még jó, hogy sikerült hallótávolságon kívülre menniük a bejárattól. Szóval.. csakhogy visszatérjen az alapgondolathoz. Életerőszívás mi?
Már épp még jobban belelovalná magát a dolgokba, sőt még az is megfordul a fejében, hogy vajon ha rákoncentrál a szoknyájukban és magassarkújukban egyértelműen bénán bukdácsoló lányokra, képes lenne-e arra, amire odabenn. Még jó, hogy nem próbálja meg (a sikertelenség letörné), mert Gerard ismét közbeszól a gondolatmenetébe. Ajjmár. Ő itt most már komoly dolgokról gondolkodik, például, hogy honnan ismerős ez az életerőszívás-történet. Valamilyen mágustípusra. De az túl ritka, hogy ő is az legyen, na meg a nevük sem ugrik be, annyira azért nincs birtokában a lexikális tudásnak, hogy ezeket így fejből tudja. Elsőre nem is fogja fel igazán, hogy a férfi mit mond, csak egyetlen szót.*
~Nekromanta! Azaz! .. .. *információfeldolgozás* .. He?~
- Igazából.. őszintén szólva.. nem tudom..tam, hogy egészen totál véletlenül nekromanta lennék. Azt még én is tudom, hogy az egy rendkívül ritka genetikai adottság a mágusok körében. Nem hiszem, hogy én...
*Vonja fel a szemöldökét, hitetlenül, aztán próbálja összekaparni összes ismeretét az ügyben. Hát lássuk mit tudunk. Sötét alakok, akiket utálnak az állatok, és nincs összhangban a természettel, sőt tulajdonképpen más emberekkel sem. Ehm. Eddig stimmel.
Kétkedve elhúzza a száját. Most ez az életerőszívás is. Az előző pár érv nem túl meggyőző de azért ez mégis.*
- .. de a nekromantákat nem bírják a démonok nem? Sőt, egyáltalán nem spanok, mert igaz, hogy ők idézik meg őket többnyire, de ugyanúgy ők is tudják a legkönnyebben kinyiffantani a fajtájukat.
*Lógva hagyja a mondatot. Gerardnak pont nem kell magyarázni, hogy mivel tudná még kiegészíteni: ".. de hiszen engem még örökbe is fogadott egy." Ez elég hülyén hangzik, de így van. Még ha nem is felebaráti szeretetből, vagy puszta szimpátiából tette, de valami különös perverziója, hogy állandóan szemmel tartja és még megjegyzéseket is tesz neki!*
- De ha így lenne, azt.. *szélesedő mosoly* .. élvezném. Ez a mágiaág nem tűnik olyan idióta hadonászgatós baromságnak. De úgy tudom, elég kevesen vannak nem? Nem tudnék senkitől tanulni. Maximum kísérletezgetni, de ha Jezebelen múlik, az első alkalommal direkt összekeveri az instrukciókat és lerobbantatja a fejem saját magammal.
*Csóválja meg az említett testrészt kétkedve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Pént. Jan. 22 2010, 22:42



**Daeron cica**

*Kilép és csak egy egészen apró századmásodperc erejéig indul el agyában egy olyan szignál, hogy:" jaj ne, senki, menekülni", amikor zsupsz, egy Daeron, megint a csengővel a nyakában, mint valami modern kori szőke Garfield. Azonnal oda kell mennie hozzá, hátha mégis teljesíti az ő kívánságait is, meg különben is, nem kérdés, néhány lépés és meglepő, sőt tőle szokatlan fürgeséggel már előtte is terem. Ilyenkor mindig elgondolkodik rajta, hogy miért nem magasabb egy kicsit...vagy mikor szánja meg a természet egy kis növesztő bűbájjal...Utál mindig felnézni erre a srácra, mégis ezt teszi, mint valami esetlen kisöcsi.
Persze ezt is csak módján. Tudja, hogy Daeron mit vár el tőle és hogy mi az, amitől igazából kedvelhetné...Hogy talán elérhetné, hogy többször is karja látni...és akkor vele lenne! Lehet, hogy nem tudja, csak azt hiszi, hogy tudja, ez is relatív, mindenesetre nem ugrabugrál lelkesen előtte, mint a kedvenc unokaöcsi, hanem hátát a falnak veti és úgy néz rá, mint Nagy Sándor, amikor el akarta foglalni Indiát. Kicsit kevésbé metaforikusan fogalmazva, megint az én vagyok a valaki, vagy én is vagyok valaki! Sőt, nekem nyalja Nostredamus képet vág. Nem úgy tűnik, hogy Daeron úrfit nagyon meghatotta a rabszolga élet...úgyhogy úgy tesz, mintha ő is nagyon viccesnek találná, különben igaz is, mert minden elismerése (őt ezért már megskalpolták volna) csakhogy nem egészen tud még vigyorogni. Hátha a srác eléri nála, szóval úgy csinál, mintha, meg ugye néha az órájára pillant, mintha sietős dolga lenne, persze, mert ő nagyon elfoglalt ember, de mily kegyes a sors, hát várogat a srácra is...Aztán persze, ha a fiú elmenne a lábába csimpaszkodna, vagy legalábbis elgáncsolni mindenképpen megpróbálná. Nah, lehet a fiú mégis kivan így jobban megfigyelve...Annál jobb minél lassabban tud futni előle. De hogy mit akar mindig ezzel a virággal...*

-Azt hittem, hogy fiú vagy. De ha nagyon átoperáltattad magad, ha akarod szaggatok neked füvet a kertben, a hó alatt biztos van. Jó sok tesztoszteron van benned így is...vagy trendi a borostás nő?*Félvigyor, miközben szakmai szemmel Daeron állára bámul. Jah, persze, a srác cseppet sem lányos...(ez lehet akár bók is) meg a virágok megvetése ugye...A kabát kissé meglepi, már teljesen elfelejtette, ahogy megkapta a Neos kabátot. Nah mi az, csak nem megszerette?
-Ha ennyire tetszik,felőlem...Jobb ez, mint a virág, kan...dúr...hehe, nem semmi a fityegőd! Vállalsz más kuncsaftot is, vagy csak Akane jöhet szóba? *Igaz, hogy a srác már ki van dögölve, de azért húzni nem rossz...Így csak megbillenti a bilétát, majd kissé elkomorodik.*
-Ha ennyire kikészített a banya, meghívlak egy sörre, legalább leülsz. De összeesni vagy ilyesmi, nem akarsz ugye? Minden első segély különórát ellógtam...*A mesterséges légzéseset kivéve*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephano Johanson
Személyzeti tag
avatar

Male Bak Jelige : Wie geht es Ihnen?
Hozzászólások : 52
Kor : 44

TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   Kedd Feb. 23 2010, 21:54

Noel


*Bizony Noel rettentő jól rátapintott arra a kérdésével, hogy a férfi tulajdonképpen milyen hamar megítéli az embereket. A legtöbbször amellé, hogy rögtönítélő bíróságként működik, általában igen negatív következtetéseket von le. Nem rajong az emberi társaságért, így a legegyszerűbb a legtöbbjüket rossznak, van olyannak titulálni, akivel biztosan nem akar beszélni. Noel csak egy olyan kategóriába került bele a férfi gondolkozásmódjában, amibe a földön élő emberek többsége is tartozik. Nincs új a nap alatt. Teljesen higgadtan válaszol, továbbra sem szándékozik nagyon jelét adni bármiféle érzelemnek.*
- Igen. Ha valakit zavar, akkor szóvá teszi, vagy nem áll velem szóba. Igazán nem nagy tragédia. *Nyugodt nemtörődömséggel beszél. Ami azt illeti tényleg nem érdekli, hogy ki mit mond, vagy gondol róla. Sokan nem értik, hogy akkor miért is lett gyógyító. Talán szakmai kihívás? Vagy titkolt emberség? Senki nem kapott még egyenes választ ezügyben, talán mert nem nagyon faggatták, vagy éppen kitérő választ adott.
Egy idő után, mikor már feljebb érnek, pálcáját újra előhúzza és a válla fölött hanyagul hátraint vele, minek hatására az őket követő fénygömb semmivé válik. A falakon lévő fáklyák tökéletesen bevilágítják a folyosókat, így erre már nincs szükség. Majd a pálcát farzsebébe, a tasakot egy másikba és a két kezét is zsebre vágva sétál tovább a srác mellett, továbbra is rettentő közömbösen.*
- Hagy ne kelljen egész a városig elmennem. Az étkező biztosan nyitva van és talán egy kávétól a manóknak sem esik le a gyűrű az ujjukról. *Tényleg semmi kedve most még túrázgatni is. Ez most konkrétan kiérezhető a hangjából, de épp csak egy villanásnyi érzelem az érzéketlen és hangsúlyhiányos beszédében. Késő van és már nem tizenéves tini, aki ha tehetné, egész éjszaka ébren maradna. Úgy fest most már megbékél azzal a tudattal, hogy Noellel kell beszélgetnie. Nem mintha különösebben terhére lenne, de most már inkább nem próbálja lekoptatni a srácot. Amúgy nem nagyon néz rá. Inkább előrefelé. Ha Noel belemegy az étkezős ötletbe, akkor arrafelé irányítja a lépteit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat   

Vissza az elejére Go down
 

Alagsori folyosóhálózat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Alagsori rendszer-


Saját fórum a HungarianForum-on | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | www.sosblog.com