Krisztallográfia tanterem

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

//Kicsit korai, de 6 előtt nem tudok írni, igyekszem vissza Smile

//

*Kisebb féle pánik fogja el, mikor a Krisztallográfia órára kezd el készülni. Előző órára nem ment be, a jegyzeteket sem tudta elkérni, még azt sem tudja mi volt az előző óra anyaga, hogy a könyvéből készülhessen. Igaz, hogy átolvasta azt a pár oldalt, ami soron következett volna, de nem tudhatja, hogy a tanárnő nem ugrott-e más tananyagra. Minden esetre most nem akar kimaradni, különösen, hogy emelt szintű az óra. Felkapja magára egyenruháját, talárját karjára borítja és pálcával, könyvekkel, jegyzetel elindul. A teremhez érve, egy hatalmas sóhajjal lép nyit be a terem ajtaján. Szinte mintha elvágták volna rossz kedvét, ikor meglátja Kumiko-t.*
-Szia, megint ketten? Lassan máshol is beszélgethetnénk, nem csak órák előtt.
*Nem várja, hogy a lány válaszoljon, inkább csak olyan magának való megjegyzés volt, egy széles vigyorral kisérve. Ami le is hervad arcáról, mikor leül egy padba, a lánytól nem túl messze, és maga elé teszi könyvét.*
~Nem tudok semmit, ez nagyszerű.~
*Csak mered a borítóra...*

* Kamilla siet a tanterem felé, és nagyon reméli, hogy a tanárnő még nem érkezett meg. Iskolai egyenruhája kicsit ziláltan néz ki, tekintve, hogy a lány elaludt. Ez is egy olyan furcsa dolog, ami csak nem olyan régóta tart. *
- Váááá elkések... * Rinyál, miközben tüdejét kiköpve lohol a tanterem felé. Nagy csörtetéssel érkezik meg az ajtóhoz, amit olyan lendülettel vág ki, hogy az szinte kiszakad a tokjából. Rémülten néz körbe, de mikor nem látja a tanárt kissé megnyugszik. Nekidől az ajtófélfának, majd kifújja a benntartott levegőt. *
- Huh... ez meleg volt. * Megkönnyebbülve néz körbe, hogy lát-e valaki ismerőst. *
- Sziasztok! * Köszön jó hangosan, majd odasétál az egyik padhoz, és levágja magát. Na ja, levágja, csörtet, lohol és még ehhez hasonló szavak, melyek eddig nem igazán voltak jellemzőek a signumusos lányra. Igaz, átlagban mindig késve indult el az órákra, de az nem holmi elalvás miatt volt. Sokkal inkább, mert a tankönyveket bújta, és közben megfeledkezett az időről. *

*Egy csinibaba sasszézik végig az alagsortól kezdve, egészen az első emeletig. Fekete haja ide-oda lobog. Picit, siet, de már így is el van késve. Hát megesik, ha valaki eltölti egy-két földi jóval az időt. Megint egy újabb érdekfeszítő órára igyekszik. Füzet, pálca stb..mind nála van. Igaz pálca nélkül meg nem mozdult. Füzetet is inkább a kreatív szemléletének kidolgozásával tölti el. Mostanában minden órán csak rajzol. Persze a munkát is megcsinálja, de a rajzolás jobban fekszik neki, főleg, ha unatkozik, és nem tud mit tenni magával. Persze szerinte a tanárok jobban elviselik, ha egy diák rajzolgat az óráján, mintha hangoskodik. Addig is legalább lefoglalja magát és nem az órát rontja. Megtehetné, de nem teszi, túl fáradalmas lenne.
Szépen ugrabugrálva halad folyosóról folyosóra. Ahhoz képest, hogy már egy ideje tart az óra vígan mozgolódik a folyosón. Ha késik, késik, bár talán megússza, de ha nem akkor így járt. De legalább megjelenik órán, mint extremusos képviselő. Mostanában mindenki úgy is be van lassulva, így kénytelen ő is megmozdul, még, ha kedve nem is sok van hozzá.
A kis testmozgás után eléri a Krisztallográfia terem ajtaját. Felnéz az ajtóra, bentről nem sok minden szűrődik ki. Talán nincs még tanár? Hát addig biztos nem tudja meg, még be nem nyit.
Ruha, haj igazítás, és mivel hangot nem igazán hallott, benyit a terembe.
Körbe pillant, összesen három emberke tartózkodik a helységben
~ Hát ez rohadt jó ~
Becsukja maga mögött az ajtót és újra az emberkékre pillant.*
- Hali
* Köszön, majd még egyszer körbe pillant, elszámol magában háromig , hogy tényleg jól lát, és úgy tűnik tökéletesen lát. Még, ha a szemüvege nincs is rajta.
Keres magának egy padot, ahova leteszi díszes hátsóját. Füzet a padra, majd unottan az ajtó felé pillog ragyogó kék szemecskéivel.*

* A signumus egyik tündelánya igyekszik órára. Mondjuk úgy, hogy ráérősen sétálgat és nézelődik, mintha még soha nem járt volna erre. Pedig nem új leány az iskolában, csak mostanában nem emlékszik mindenre. Biztos azért, mert azok a gonosz, rosszul öltözött és igénytelen emberek elrabolták és fogvatartották. Nem igazán zavarja ez a tény. Legalább nem unatkozik ezen az unalmas helyen. Nem lehet itt mást csinálni csak könyveket bújni és órárkra járni. Oké, hogy ez egy iskola, de azért lehetne valamivel... élénkebb, érdekfeszítőbb. Emiatt sem töri magát, hogy ne késsen túl sokat. Eddig sem volt jellemző rá az, hogy időben érkezik órára, de ennyit sem késett még.
Megérkezvén a teremhez, kopogtat, majd benyit. Attól még, hogy nem csattan ki az örömtől, hogy itt kell lennie, nem feleltkezik meg a jó modorról. Bár nem kellett volna strapálnia magát, a tanár még nincs bent. Kong a terem az ürességtől. Összesen 3-4 emberke lézeng, köztük Kamilla, akivel még nem beszélt visszatérésük óta. Odagrasszál és lecsücsen mellé, szépen eligazítva egyenruháját, nehogy összegyűrődjön. Az nem lenne szép és Salque nem jelenik meg sehol sem gyűrött ruhában. Biccent mindenkinek útközben. *
- Szia! Nem vagyunk túl sokan... Még nem is beszéltünk mióta... tudod mióta. Történt veled valami azóta? * Választ sem várva mondja tovább a magáét. *
- Én halálra untam magam. Itt semmi értelmeset nem lehet csinálni, csak tanulni. Az meg halál unalmas. Kéne csinálnunk valami vérpezsdítőt. Mit szólsz hozzá?
* Mindeközben szépen, precízen kipakolja az órához való dolgait. *

*A padlás felől rohanó lépteket lehet hallani. Valaki nagyon siet, és az a valaki nem más, mint Raphael. Jó szokásához híven eléggé elkésett állapotban van, most éppenséggel a krisztallográfia óráról fog elkésni… Vagy legalábbis perceken belül. A füzetét a hóna alá vágta, míg a zsebében egy kék golyós toll pihen. Fél lábon ugrál végig az első emeleten, és azzal ügyködik, hogy begyömöszölje a cipőfűzőjét a cipőjébe, még mielőtt átesne rajta. Miután ezzel meg van, harap még egyet a szájában lévő pogácsából, és félig fuldokolva nagy falatokban próbálja lenyelni. Az ajtót zárva találja.*
~Na, basszus már biztos tart az óra.~ *Visít magában, miközben lefékez a terem bejárata előtt. Vesz egy mély levegőt, és még egyszer leellenőrzi magát.*
~Füzet… Toll… Pálca… Meg persze a talár, vagy ruha, vagy mi ez… Minden meg van.~ *Ennyivel le tudta magának a dolgot, és egy mély levegő után kinyitja az ajtót, és tesz egy lépést a terembe.*
-Elnézést a… ööö…- *Most jutott csak el odáig, hogy körbenézzen a teremben. A tanár sehol, és a diák sereg sem tódul kifelé a teremből. Kicsit zavartan néz körbe.*
-Tanár, sehol?- *Érdeklődik, miközben még egyszer szétnéz a teremben, hogy tényleg bent van-e a tanár, és csak ő nem vette észre, vagy valami más a helyzet. De nem, a tanár tényleg nincs bent, és a folyosón sem közeledik. Ránt egyet a vállán, és leül az egyik padba.*

*Szokásos késői hajlam megvan nála. Csoda is lenne, ha időben odaérne végre egy órájára, de hát legalább tesztelheti újra és újra az idegeket. Már ez is egyfajta szórakozás, de persze azért nem akarja a végsőkig húzni a dolgot és szépen lassan fél után elindul. Szerinte még így is túlzottan időben fog megérkezni. És igen, ahogy sejtette még hét óra előtt jóval ott van a tanterem előtt, ami eléggé bosszantó, nagyobb késést akart megengedni magának. Na mindegy, most ez van. Legközelebb tovább húzza majd. Szépen és kecsesen nyit be a tanterembe a fiatal barna, majd csodák csodája tiszta meglepő, hogy legalább ezt az órát ennyien megtisztelik.
Köszönéssel nem is fárasztja ajkait, inkább csak suhan előre a padok között és teszi le a sok papírt és mi egymást, amihez remélhetőleg szükség lesz majd az órán. Szemét körbefutattja újra és újra a megjelenteken, de hát elég kevés az ismert arc. De valahogy őt elkerüli a diák-tanár kapcsolat bensősége. Na de ideje belevágni az órába végre, úgyhogy szerinte köszönt, így a dolgok közepébe vág.*
- Mint tudják, ma a gyógyítással kapcsolatos dolgokról fogunk szót ejteni. Pár órával ezelőtt már tanultunk a gyógyító kövekről, valamint gyógyítási eljárásról, de ez a mai tananyag egy más szempontból közelít a dolgok felé. - *kezeit össze is dörzsöli, szinte élvezettel beszél a dologról. Na igen, valahogy ezt a tárgyat kezdi megkedvelni, a magáénak érezni.*
- Ma számonkérés nincs a korábbiakból, majd a vizsgán úgyis megtudom, hogy mennyire mélyedtek el az anyagrészek elsajátításában - *igen, most nincs kedve húzni az időt feleltetéssel, még messze az év vége és megteheti később is.*
- Az első és legfontosabb dolog amikor egy kristályt gyógyításhoz szeretnénk használni, hogy az embereken megjelenő tünetektől egészen a kristályok mélyebb tartalmáig el kell vonatkoztatnunk. Néha ehhez jobb egy tapasztalt szakember útmutatását is követni, hiszen enélkül akár beláthatatlan következményei is lehetnek a dolognak - *gyorsan beszél, de végtére kábé az egész eddig elhadart dologból összvissz két lényeg volt. Ezért ezeket újra kiemeli, hogy még jobban rögzüljön.*
- Tehát a szakember és a mélyebb tartalom a legfontosabb - *körbetekint a jegyzetelő diáktömegen, majd egy kis szuszt véve, visszatér a katedrához és pár pillanatig a jegyzetei közé néz.*

//Mivel úgy látszik, hogy kicsit megragadtunk, ezért az óra hétfő délutánig kitolásra kerül (mivel szombaton nem igazán leszek gépközelben) és csak annak fogok pontokat kiosztani, aki tényleg mutat aktívságot, vagyis hozzászól a témához. Amúgy is fog majd a karim kérdezni természetesen. A következő hozzászólásomat szeretném holnap este valahogy ilyen tájban megejteni, úgyhogy addig várnám a reakciókat.//

*Egy tünde lány fékezik le a terem előtt, vagy két métert csúszva, jó szokása szerint, majd lihegve megigazítja össze-vissza elcsúszkált ruháit. Zihálását legyűrve vesz egy nagy levegőt, majd koppint párat a terem ajtaján, és félve benyit.*
- Jó napot kívánok!
*Eddig tart a levegő, ezért még mindig sebesen kapkodva megtölti egy újabb nyelettel a tüdejét.*
- Elnézést kérek a késésért!
*Elsunnyog a hátsó padhoz, és lezuttyan, majd körbesandít a megjelenteken. Végül Kumikon állapodik meg a tekintete, és az extremusos lány csak azt érezheti, hogy hátba dobták egy galacsinnal, amin az "Óra után kérem szépen a jegyzeteidet! Kérlek!" felirat áll.*

*Kriszty megjegyzésén csak mosolyog, de magában igazat ad neki.*
~Majd óra után megkérdezem, komolyan gondolta-e? Vicces lenne még egy Pillus lánnyal jóba lenni.~
*Eközben a kékség leül nem messze tõle, így nem látja az egy pillanatra megjelenõ kétséget Kumiko szemében, ahogy azt sem, ahogy elmosolyodik utolsó gondolatán. A többi diákot is csak egy biccentéssel köszönti. A tanár késõi érkezése felháborítja, habár hallotta már, hogy a tanár szeret késni, nem gondolta, hogy ennyit. Mikor végre megérkezik a tanár, köszönésre nyitja a száját.*
- Jó napot kívánok!
*Azonban a tanár, mintha észre sem venné... Rögtön elkezd diktálni. Kumiko maga elé kapja a füzetét, a pennáját belemártja a fekete tintába, és rögtön írni kezd. Igyekszik a lányeget megragadni, de azért a kiegészítõ információkat is leírja. A késõn érkezõ tünde lánnyal nem foglalkozik. Ám nem sokára valami a hátának csapódik. Ahogy hátrafodrul látja, hogy egy papír galacsin az. Csak sejti, hogy a tünde dobta, így felé néz, hátha megbizonyosodik errõl. Majd amíg a tanár a jegyzeteibe mélyed, gyorsan felkapja a cetlit és elolvassa a tartalmát.*
~ Bárcsak mindig mindent ilyen jól eltalálnék.~
*Csóválja meg a fejét. Nem szereti odaadni a jegyzeteit. Vannak rossz tapasztalatai korábbról, de a tünde lány szimpatikus neki, így végül úgy dönt, beszélhetnek a dologról. Ráfirkantja a cédula másik felére, hogy "Óra után megbeszéljük!" és miután összegyûrte visszadobja a tündének a galacsint.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Homlokát ráhajtja a könyvére, titokban reméli, hogy a tudás átrepül a fejébe, magába szívva a szavakat, mintha egy szivaccsal feltörölnék a vizet. De nem, persze, hogy ez így nem megy, a mondatok, az egész előző óra anyaga, bármi legyen is az, ott marad a könyvben. Mélázása már majdnem oda vezetett, hogy mély álomba merüljön, mikor a tanárnő belépett az ajtón.*
~Bezzeg, ha mi késnénk...~
*Felriad, megdörzsöli a szemét, és figyelni próbál. Ideges, mivel előző óráról semmit nem tud, de mikor a számonkérés elmaradásáról hall, megkönnyebbült sóhaj hagyja el testét-lelkét.
~Még szerencse, valahogy vizsgákig majdcsak bepótolom.~
Mikor az új anyagról hall beszámolót gyors jegyzetelésbe kezd, felnézve olykor a tanárnőre. Nagy betűkkel felírja a lap tetejére: Gyógyító ásványok. Majd alá, az eddigieket szinte szó szerint le tudja írni, hozzávetőleges gyors írásával, ami inkább macskakaparáshoz hasonlít, de a lényeg, hogy Kriszty el tudja olvasni. Ha házit ír, igyekszik mások számára is olvashatóvá tenni betűit. Feltűnően kihangsúlyozott szavakat aláhúzza, ezzel kijelölve. hogy ez fontos. Miután befejezte hátradől, s várja a következő feladatot, az újabb szavakat, melyekkel a diákság tudását fokozhatja a tanerő.

*A tanárnő megjelenésére, kicsit felugrik, és mivel sikeresen beverte a térdeit a padba, jobban átgondolja a dolgot. Kitolja maga alól a széket, és feláll, mint egy jól képzett diák. Egy fél percen belül vissza is ül, újabb székcsikorgást hallatva, de hát nem ő lenne az, aki nem művelne ilyeneket. A füzetét kinyitotta egy üres oldalon, jelenleg a másodikon, a természetmágia után, és jegyzetelni kezdte a tanárnő szavait, amikbe néha-néha belekavarodott. Nem túl gyors író, és ehhez képest még elég csúnyán is ír, így nem csoda, ha nem igazodik ki bennük.*
~Na jó, majd az óra végén valakire szépen nézek, és elkérem tőle.~
*Fújtat magában egyet, és letesz a dologról, inkább figyeli a tanárnő szavait, hátha megragad valami a fejében. Hátradől a padban, és rágni kezdi a tolla végét, közben szürkés szemét végig járatja a teremben. Egy kis fejrázással tér vissza az óra menetébe. Aztán végül felírja a lap tetejére, hogy „Gyógyító kristályok”, és elszórakozik azzal, hogy vagy negyvenszer aláhózza, hogy biztos ne kerülje el a figyelmét. Az utolsó két dolgot, vagyis a „mélyebb tartalmat”, és a „szakembert”, egy-egy kötőjellel leírja, majd a továbbiakban, csendben figyel.*

//Hetfo reggelig Kumiko NJK-ba lesz, mert user nem er ra a hetvegen. (kulfoldon van) Bocsesz...//

*Szinte túlságosan nagy csoda lenne, ha az óra a megérkezése után zajlódhatna a szokásos menetrendben. Azaz diktál-kérdez-sandít-diktál-kérdez. De sajnos nem igazán megy ez a módi, mert a későkkel mindig számolni kell. Csak egy szigorú pillantásra méltatja a késő egyént, majd fejét ingatja pár percig és újra mondja tovább a lényegesebb dolgokat. Nem ér rá tapogatni igazán, mert még gyakorlati részt is tervezett, így végtére lesz egyfajta számonkérés csak nem szimpla felelet formájában.*
- Ha már késik, akkor vegye a fáradtságot és ne arra pazarolja az idejét, hogy másokat zavar a papírfecnijivel! - *mondja kimért hangon, hiába is próbálnák kedőzni a dolgot, látta a szárnyaló/suhanó csodát, de most nem érdekli igazán, hogy mit is leveleznek egymással. Csak szóvá teszi, mert azért azt elvárhatja, hogy az órára koncetráljanak, ha már megjelentek.*
- Minden egyes kristály jelképez egy-egy betegségfajtát és ezeket képes akár fizikai, szellemi, pszichológiai, mentális és lelki szinten gyógyítani. A következő tanév során jó pár kristálynál megtanuljuk, hogy melyik betegséget is jelképezik. De addig elöljáróban annyit, hogy ha a célszemélynek emésztési zavara van, akkor érdmes egy citrincsúcsot alkalmazni a tünet megszüntetésére. Legjobb alkalmazási helyei a has, kisujjon való viselés, amely a vékonybél meridiánjához kapcsolódik. Na és akkor itt most álljunk is meg - *széles mosoly, majd újabb nebuló-szemrevételezés, hiszen van lehetősége mérni az agyi kapacitást. Bár lehet ez inkább egy kis saját élvezetet jelent a prof számára. Ki is szúrja az egyik Extremusos diáklányt magának és talán az erőteljes ránézés bizony azt suggalja: Gyerünk, te jössz!*
- Szóval ön szerint kisasszony mit is takarhat a szó, hogy meridián? Végtére ha belegondol a hallottakba se olyan nehéz kitalálni. Bár kivételesen nem lesz megfedve azért, ha nem találja el - *széles mosoly, nagyon is széles, de azért karjait összefonva és megtámasztva a tanári asztalt kíváncsiságot véve magára várja a választ. Elvégre ki tudja, hogy mivel áll elő, ha tényleg nem világos neki a szó jelentése.*

//Serena Silverfearther a felszólított alany//

*Mint pontosan érkező személyként jelen van, vagyis úgy gondolja, hogy pontos volt, hisz a tanárnő meglepő módon késett. Kék szemecskéi szépen ragadtak lefelé, mikor megjelent a tanci néni, aki eléggé elkésett. Serena furán méregette. Nem szimpatikus neki, hogy pont a tanárnő késett el. Pedig ő úgy tudja, hogy akik ilyen címmel rendelkeznek mindig pontosak. Úgy látszik itt az egyetlen kivétel.
Ahogy belépett a nő, a terembe mindenki köszönt neki, de nem igazán válaszolt rá, mintha nem is lennének itt. Így Serena csak a szemeivel reagált rá.
Tanárnő leült velük szembe és körbe járatta a tekintetét. Aztán csak neki látott a mondani valójának. Serena ettől tartott, egész órán diktálás lesz. Persze előtte bejelentette, hogy nem lesz számon kérés. Mintha annyira tartott volna tőle.. Bár egy-két ember sóhajtva megnyugodott, hogy nem ő lesz a következő áldozat ezen az órán.
Mivel írni kell, így Serena fellapozza a mindenes füzetét egy üres oldalon. Felírja az óra nevét, hogy ne kavarodjon meg a sok jegyzet között. És elkezd jegyzetelni, hisz mást nem igazán csinálhat. Csak ír.. csak ír.. Valami gyógyításról van szó, meg kristályok erejéről. Érti ő, csak kicsit gyorsan hadar a néni. Fejét felemeli és látja, hogy van egy pár ember, aki nem igazán bírja az iramot.
Aztán visszafekteti tekintetét a füzetébe. Közben ajtónyílás hallatszik, egy tünde lépbe. Serena rápillant majd vissza az eddigi cselekedetéhez. Mivel a tanárnő megállt a diktálásban így ő inkább rajzolgatni kezd a füzetben. Hallja, hogy megszidja a lányt, mert levelezik. Megszidni, az már semmit se ér. Bár kitudja mennyire lelkiismeretes a diák. Ha az, akkor megszívta, mert egy darabig bűntudata lesz. Ha viszont nem, hát akkor semmit se ért a felszólítás, ugyanúgy csinálni fogja tovább.
Megint megindul a monoton jegyzetelés. Csak tollsercegést hallatszik egy darabig majd, hirtelen megállítás történik. Serena felnéz, és egy szempár szegeződik rá. Hátra mögé néz, de mivel senki se ül mögötte és nem is ülhet hisz a hátsó sorban ül. Így felvonja a szemöldökét, de nem hagyja abba a szemkontaktust. Tanárnő vigyorogva pillog rá, Serenának még jobban felszökik a szemöldöke. Most mi van? Nézéssel néz vissza, hisz nem is csinált semmit. Aztán leesik neki, hogy úgy néz ki, hogy ő lesz az áldozat mára.*
~ Remek ~
*Mire ez végig suhan az agyán, már kapja is a remek kérdést, hogy mi is az a meridián. Úgy látszik ez egy jó kis próba arra, hogy figyelt e avagy sem, hisz onnan lentről nem igazán látszik, az, hogy mit is jegyzetel. Végig gondolja azokat, amiket eddig a tanci néni mondott, majd hátra dől a székében. És úgy szólal meg unottan a csodálatos hangjával.*
- Véleményem szerint..
* Egy kisebb hatásszünet, talán meglepődik a tanárnő talán nem, hogy kitud találni valami értelmeset a kérdésre, az extremusos gyöngyszem.*
- Ez valamiféle energiapálya lehet, ami összeköttetésben van az ember különböző szerveivel. Úgy gondolom, hogy ez a meridián összeköti a vékonybelet a kisujjal, avagy a hassal, és, ha erre tesszük a kristályt, akkor a hatóanyag a meridiánon keresztül jut el a vékonybélbe.
* Befejezi a mondatát. Kérdőn pillant csoda kék szemeivel nőre, és kíváncsian várja mit válaszol arra, amit mondott. Hisz ő úgy gondolja ez nem valami bolondság volt, és egész jól hangzott. Ha viszont nem tetszik a tanárnőnek, hát akkor majd keres másik bolondot, aki kitalál még nagyobb butaságot.*

* Kamilla egy cseppet meglepődik, mikor a tanerő megérkezik. Tekintete kíváncsian követi a nőt a pódium felé, majd érdeklődve hallgatja végig a tanárnő szavait. *
~ Hát ez csúcs, még egy dühös tanárnő. Lassan többet látom veszekedni a tanárokat, mintha órát tartanának. ~ * Gondolatai közé mélyedve kezd el firkálgatni a kikészített papírlapra. Alaposan följegyez mindent, ami a tanárnő száját elhagyja. *
~ Minden betegségnek van egy gyógyító köve... gyógyítás az adott pontra téve... ~ * Magában visszamondja az anyagot, így diktálva magnak az elhangzott szöveget. Aztán elhangzik egy kérdés. *
~ Meridián... az nem egy csillagászati dolog? Valami égöv, ami összeköti az északi és a déli pólust... vagy irányt? Már nem emlékszem... ~ * Szinte már magával vitatkozik, mikor meghallja a lány válaszát. *
~ Hát a rendeltetés végül is ugyan az, csak itt nem a föld energiapályáit kötjük össze, hanem az ember... energia pályáit? ~ * Kicsit elmerengő arcot vág, majd megrázza fejét, és elkezd körmölni. Ahogy ír valami eszébe jut, és jó szokásához híven nem bírja tartani száját. Jelentkezik, és amennyiben a tanárnő fölszólítja belekezd. *
- Tanárnő? Ha vannak bennünk is ilyen energiapályák, akkor ezekben van egy rendszer, ugye? Úgy értem egy meghatározott rendszer alapján működnek, és ha ebben zavar keletkezik, az egész... összeomolhat. MÁrmint, ha mondjuk egy követ nem a rendeltetésének való helyre teszünk a testen, hanem teljesen máshova, akkor ez is zavart okozhat... az erőben. * Kicsit fölemeli a szemöldökét. * ~ Hű, na ez meg honnan a fütyfürüttyből jött? ~

*Nocsak, még ő maga is meglepődik, hogy vannak ilyen kis tudóspalánták a tömegben, akik próbálják nem felhívni magukra a figyelmet. Talán nem akart túlbuzgónak tűnni a lány vagy ki tudja, mindenesetre a válasza nagyon is ott van a toppon. Csak néhány kiegészítés kell hozzá, hogy a többiek számára pontosan jöjjön le.*
- Most őszintén mondva meglepődtem, hogy ilyen okoskák is vannak rejtőzve a tömegben - *kábé ezt lehet felfogni egyfajta dicséretként, hogy helyes volt kislány.*
- Azért kiegészítésként még fűznék hozzá valamit - *kacsint a mondott alanyra, hogy ne legyen annyira elégedett magával, mert van mit pontosítani.*
- Szóval igazából ez a meridián, ahogy a kedves kisasszony mondta energiamezők, többnyire a kínai orvoslásban használják. Leginkább ezek a bőr alatt futó energiamezők és ezek az energiamezők a kristályok segítségével tudnak összekapcsolódni. De nagyon fontos, hogy a bőr alatt futó energiamezők az akupunktúrás pontokat is tartalmazzák. Talán emiatt még könnyebben találnak utat magukhoz. Ez a pontos válasz, na meg persze körítve Serena kisasszony mondandójával - *kicsit hosszú lett a monológ, de mindig is imádott beszélni a témáról, és az okítás valahogy jól megy, hiszen még most bele se zavarodott a fogalomba, pedig régen....
Aztán lépne tovább a tananyagra, amikor hirtelen egy másik kéz emelkedik a magasba és kíváncsian várja egy fejbólintás megadása után (ami az igent jelenti), hogy mit akar a lány.*
- Nagyon helyes az elgondolása. Mindig minden kristálynál pontosan tudni kell, hogy hova kell helyezni és mire való, különben súlyos következményeket okozhatunk a betegnek - *magyarázza meg a lényeget, majd egy kis torokköszörülés és tovább kéne haladni, elvégre még gyakorlat is lett volna, na de lehet az kitolódik majd legutolsó órára.*
- A kristály közvetlenül a fizikai testen fejti ki hatását. Mélyebb szinten azonban az emésztési problémák kiváltója lehet a jólét hiánya. A pénzügyi gondok következményeként gyakran jelenik meg rendellenesség. A citrin a bőség köve: gazdaságot és jólétet vonz az életünkbe (különösen akkor, ha az otthonunkban gazdaságsarokban helyezzük el, vagyis a bejárati ajtótól balra, a legtávolabbi sarokba). Elég érdekes nem? Én sosem próbáltam - *villant egy mosolyt a palántákra, majd megáll egy kis szünetet tartani, hogy a jegyzetelés ne csupa firkálmány legyen.*

*Nem különösebben zavrja, hogy a tanár észrevette "levelezésüket". Nem õ kezdte, õ csak áldozat volt, így nem érzi magát bûnösnek. Inkább próbál figyelni a tanárra, bár nem túl izgalmas az anyag. Szorgalmasan jegyzetel, már csak megszokásból is, amikor elhangzik egy kérdés. Felemeli a fejét, de látja, hogy nem neki szól, hanem egy másik extremusos lánynak és reménykedik benne, hogy az tudja a választ.*
~ Persze elég ciki lenne ha nem tudná, hogy a meridián az az energimezõ, ami behálózza az ember egész szervezetét és magába foglalja az akupunkturás pontokat is. ~
*Igaz egy "keletrõl" érkezettnek mindez biztosan egyértelmûbb mint egy nyugatinak. Amennyire õ tudja, a világ ezen a felén nem annyira elterjedt az orvoslásnak ez az ága. Szerencsére a másik lány jól következtet, így Kumiko nem aggódik tovább. Az egyik signumusos lánytól érkezõ kérdés, számára egyszerûen nevetséges. De persze, biztosan vannak az itteni kultúrának olyan részei, amikre õ kérdezne rá és a többieknek lenne egyértelmû. Mindezek ellenére figyeli a tanár válaszát, és le is jegyzeteli, nem árt ha megvan...*
~ Ki tudja, talán a tündének ott hátul még jól jön. ~
*Gondolatait nehéz lenne leolvasni az arcáról. Azon ugyanis csak az unalom látszik. Hátra pillant a mögötte ülõ Krisztyre és már biztos benne, hogy nem csak õ unatkozik. De a tanár tovább beszél, így újra jegyzetelni kezd. Amikor a tanár vicces próbál lenni, csak elhúzza a száját.*
~ Képzeld mûködik, nekünk is van-e a teaházban és jól megy a bolt. Bár szerintem az inkább a jó hírünk miatt van, de anya esküszik rá, hogy a citrin az...~
*Gúnyos mosoly jelenik meg az arcán. Már megint a tea. Nem igaz, hogy eljött ilyen messzire, és szinte mindenhol eszébe juttatják azt az undorító löttyöt. Kicsit a hideg is kirázza, de aztán rögtön rendezi vonásait, és várja, hogy elkezd-e tovább magyarázni a tanár. Már nagyon várja, hogy vége legyen az órának.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Jegyzeteléssel telik ez az
óra. Bár figyelnie kellene rá, hogy miket ír, nem nagyon érdekli ez a tananyag, de hát szüksége van rá, így irkál. Majd csak beleveri valahogy a fejébe a vizsgákig...Bár egyre bajosabb, az előző órán bent sem volt, erre meg alig figyel. Serena hozzáfűzése, Kamilla kérdése, vagy inkább megjegyzése mind csak távoli eseményekként hallja a kékség. Ha nem kell írnia a penna végét rágja, amit csakis akkor tesz, ha valami nem köti le eléggé a figyelmét, legyen az bármennyire is érdekes. Kumiko hátrapillantása szintén elég unott fejjel halvány mosolyt csal arcára.
~Legalább nem csak én unom, de ő legalább előnyben van, hisz a keleti népek ezt gyerek koruktól tanulják, ha jól tudom.~
Sóhajt egyet, s erőt vesz magán, hogy jobban tudjon koncentrálni. Minden figyelmét a tanárnőre és az óra eseményére szegezi, és lelkesebb fejet próbál magára varázsolni, kisebb sikerrel.

*Mosolyogva bontja ki Emmeline a papírgalacsint, és reméli, a meggyőzőereje elég lesz, hogy nem aradjon le túlságosan a tárgyból, megkaphassa a hőn áhított jegytzeteket. Ez a mosoly azonban le is hervad, amikor a tanárnő megrója a levelezésért.*
- Elnézést kérek, többet nem fordul elő - *motyogja a tündelány megszégyenülten, és a továbbiakban inkább marad az épp csak elkezdett jegyzeteibe temetkezve.
Kicsit monoton ugyan számára azért az óra, de nem adja meg senkinek, hogy ez a véleménye látszódjon is rajta, látszólag az érdeklődéstől csillogó szemmel, lelkesen ír.
~Meridiánok, citrin... Na jó, ez eddig ok, de nem foglalkozhatnánk végre a gyógyhatásukkal, amivel kéne is? Mindegy, nem az én dolgom, hogy beleszóljak...~*

*Túlbuzgó? Ő? Soha.. akkor inkább már kitakarítja a fiúk hálójában lévő mosdókat. Az viszont igaz, hogy sok mindent tud, csak nem adja ki, majd a vizsgákon, addig viszont nem kell sok embernek tudnia róla. Bár Geri bácsi nagyon is tudja, hogy okosak a diákjai, de ő tudhat is róla. Más tanár meg hagyja békén. Igaz kötelessége Serenának válaszolnia egy két okos kérdésre, ő meg is teszi, de utána, szevasz, tavasz.
Ha már ezen meglepődött a tanárnő, akkor vajon mit gondolhat róluk? Hogy valami idióták társasága? Hát lehet… de nem mindenki. Kinek nem inge ne vegye magára stílus, de a tanci néni szavaiból ez jött le.
Egy picit elbambult, majd eljut a tanárnő hangja a füléhez, ránéz ő meg kacsint rá. Felvonja a szemöldökét, de nem mond semmit. Egy ilyentől sose fog elszállni magától. Azért van az agya, hogy használja, ha valaki csak dísznek tartja, bent hát azt csak sajnálni lehet, az ő baja.
Bár Serena azért tud dolgokat, mert így lett tanítva. Ő tanul a szülei meg mindent megvesznek neki, amit csak kér. Így nem lesz belőle, szégyen, hogy egy okos bájital készítőnek buta lánya van.
Nem messze egy kéz lendül a magasba. Rápillant a lányra, aki olyan odaadással szólal meg mintha nagyon izgalmas dologról lenne szó. Serena inkább a füzetébe bámul megint, mert ettől csak rosszul van.
Tanárnő készségesen válaszol a kérdésre. A fekete szépség viszont inkább lehajtja fejét, hogy ne is látszódjon az arca, Mai órára inkább hagyják békén. Szépen ír, csendben, keressen valaki más játszótársat az oktató.
Bár lassan kezd bekómálni így inkább támasztja a fejét és rajzolgat a füzete szélén, hogy ne tűnjön annak ez az egész helyzet, hogy ő unatkozik. Hisz ő nem unatkozik.. áhh nem..
Amúgy meg nem csak ő van így vele, ha a tanárnő körbe néz, még több olyan diákot lát, aki csak fekszik és lebeg a föld és az ég között.
Mondjuk az is megeshet, hogy a tanárnőt nem is érdekli ez a helyzet. Lehet, hogy ő pont ezt élvezi.*
~ Micsoda állatkínzó…~
*Fut át az agyán. Majd körbepillant, egy órát keres, hogy vajon mennyi lehet az idő, de nem találja, vagy csak vak és nem veszi észre. Az inkább valószínű, hisz most szemüveget se hozott magával, sőt kontaktlencsét se rakott fel, így annyira nem lát.
Hátra dől a székében, majd az ujjai között forgatni kezdi a tollat. Néha-néha a tanárnőre pillant, hogy mi is a helyzet.*

*Remek, az óra csendes lefolyásban halad tovább a menetrend szerint, bár látszólag minek is van itt bárki, ha nem érdekli őket. Igen, képes arra, hogy fél agyával a mondandóra koncetráljon és a másik felével pedig figyelmet szenteljen a kis társaságnak. Hát rendben, ha nem akarnak többet, akkor elégedjenek meg ennyivel, aztán kész. Így hátat fordítva a katedra felé lépked és helyet foglalva bámul a még sercegő pennák sokaságára, majd utána csendben arra, hogy lassan minden lehalkul. Milyen szép is a csend, szinte felemelő és ahogy pillantása végigsiklik a diáksokaságon elgondolkodik, hogy van-e értelme folytatni.*
- Aki halálra unja magát, vagy nem tetszenek neki a módszereim, az nyugodtan távozhat. Nem az én gondom, ha majd a vizsgán hatosával fognak bukdácsolni - *végtére ő csak tanít, úgy ahogy tanít, aztán vagy megszokják és elviselik vagy nem járnak szimplán órára és majd levizsgáznak úgy ahogy.*
- Akkor fordítunk a dolgon mostantól. Blackcat jöjjön a katedrához - *elérkezett a tettek mezeje, bár egyelőre még hallgat arról, hogy mit akar csinálni vagy mit tervez, de az első alany máris kiszúrva. A többi meg jön magától majd.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Eszébe sincsen elhagyni a termet, hisz ha vizsgázni akar jelen kell lennie, és le kell írni legalább amiről szó van, hogy aztán később előszedhesse. Így a felszólításra, hogy aki unja az órát távozhat, meg sem mozdul. Ellentétben azzal, ami a nevét is említi, miszerint ki kellene fáradnia a katedrához. Igen, erre már kénytelen megmozdulni, ha tetszik, ha nem.
~Gondolatolvasó? Vagy ennyire látszik a fejemen mi jár benne?~
*Leteszi a pennáját, aminek végét már szinte teljesen elrágta, s ekkor döbben rá, hogy nem is csoda, ha rájön a kedves okítójuk mennyire nem tartozik a Krisztallográfia a kedvencei közé. Pedig hát a többi tantárggyal nincs a kékségnek baja, sőt, talán még az is mondható, hogy elég jól megy neki. Na de térjünk vissza a kivonuláshoz...Feláll, egy kedves, önbizalommal teli mosolyt ereszt meg a tanárnőre, miközben komótos léptekkel elindul feléje.*
-Igen tanárnő, mi lesz a feladatom?
*Tiszteletlenül sosem szólalna meg, kedvesen és nyugodtan beszél, maximum ha jó füle van a tanárnőnek és kellő tapasztalata a diáksággal, na akkor érezheti, hogy a lány azért legbelül ideges és retteg, tudja, hogy semmi jóra nem számíthat. Vagy csak jól megijeszti őt Miss Lupehox, vagy kemény kérdésekkel bombázza, hogy ne unatkozzon ennyire, és még igaza is lenne, minek veszi fel a tárgyat, akit nem érdekel? Mondjuk például azért, mert a jövőjében szüksége lesz rá, de akkor meg erőltesse meg magát és figyeljen. Ehhez hasonló gondolatok futnak végig a lány eszén, miközben várja a kirótt feladatot, remélhetőleg nem büntetést, hisz az, hogy nem figyel rendesen nem bűn a tanerővel szemben, csupán önmagának árt vele a leány. Mégis, vagy éppen ezért bűntudata van, haja szemébe bukik, s nem is teszi füle mögé, jobb szeret mögé bújni kínos helyzetekben, mintsem szemeit a világ elé tárni.*

*Úgy látszik a tanárnőnek jobb a megfigyelő képessége, mint gondolták a diákok, hisz feltűnt neki, hogy senkise élvezi annyira az órát, mint kéne. Sőt mindenki unatkozik. Serena felpillant a füzetből és a tanárnő hátával találja szembe magát. A katedra felé sétálgat, majd mikor odaér, megfordul. Úgy néz végig rajtuk, mint az vadállat, aki a következő áldozatára vadászik. Nem is sokat tévedtünk ezzel a kijelentéssel.
Mikor felszólítják őket, hogy el lehet menni, ha nem tetszik, Serena körbe pillant. Kíváncsi rá melyik okoska égeti be azzal magát, hogy csak úgy lelép innen.
Serena nem mozdul még, ha nem is fekszik neki ez a kialakult helyzet. De ha már csak ketten jöttek el az extremusból, akkor az a kettő maradjon is meg. Meg hát már milyen ciki lenne innen kivonulni, utána meg hetekig azt hallgatnánk, hogy jaj mert az extremusos diák kisétált az óráról. Mintha olyan nagy hír lenne, de ez van, ilyen, ha sok pletykás cicával él együtt az ember.
Eddig csak foszlányok jutottak el az agyáig, de mikor egy vattacukorhoz hasonló jelenség kisétál, a tanárnőhöz kicsit meglepődik. Pislog párat és már magához is tért.
Serena mosolyogva pillog a lány felé. Elég fura látványt nyújt.*
~ Ez megszívta..~
*Látszik a lányon, hogy mennyire fél, még egy vaknak is feltűnik. Serena kíváncsian pillog a tanárnőre, hogy vajon mit fog a lánnyal tenni. Talán kristályt csinál belőle? Kicsit morbid lenne, főleg annak, aki nem bírja a vért. Pedig izgi lenne, és, ha már azt nézzük, hogy a lány tiszta kék, elég szép színben pompázna az a kristály.
De a tanárnőből nem néz ki, hogy ilyen vadállatféle lenne. De az, hogy az áldozataira vadászik, hát az teli találat volt.
Blackcat nevű kis csajszi eléggé bújik, pedig jól mutat ott középen. Már csak a lufik hiányoznak mellőle, akár felléphetne egy szülinapi zsúron is.
Majd Serena tekintete a tanárnőre vándorol, aki teljesen rákoncentrál arra, hogy még kit szívasson meg, a jelenlévők közül.
Kíváncsian belenéz a tanárnő szemeibe, majd inkább tovább viszi tekintetét a körülötte lévőkre.*

*Na vegyük elejét végre a dolgoknak és tegyük, amit tenni kell. Hívó szavára nyomban a katedránál terem a kiszólított alany, de egyelőre még inkább a többieket pásztázza, hogy mivel ütik el az idejüket. Valahogy kezd nagyon is kudarcba fulladni az óra, de talán előre megérezte vagy sejtette és ezért is készítette azokat a lapokat, amik ott sorakoznak előtte. Össze is szedi a kisebb pakkot és örömmel arcán felel a lány kérdésére.*
- Mindenkinek kioszt ebből egy példányt, de úgy, hogy fejjel lefelé, amíg ön is helyet nem foglal. Utána majd mondom a többit - *nyújtja át a papírhalmot, majd erőteljesen figyeli, hogy tényleg úgy történik-e minden, ahogy történnie kell. Egyetlen rossz mozdulat és megint fordul a menetrend. De látszólag mindenki mintha megszeppent volna, vagy csak viseli magán az álorcát. Miután a sárga ház tagja is helyet foglal, újra megszólal monoton és erős hangján és egy kicsit feljebb is emelkedik, hogy a hátsó sorokban is lásson mindenkit.*
- Most fordítsák meg a lapot és a szemük elé tárul a feladat. Tehát nem másról van szó, mint kiválasztani a listából egy kristályt és esszé keretében megírni, hogy mi okból, miért, kin, hogyan, milyen eljárással hasznosítanánk. Ja a dolog szépsége, hogy a dolgozatokat konkrétan nem fogom leosztályozni, de farsúlyuk lesz a vizsgánál is. Aki pedig nincs itt és nem jelent meg, azzal nem foglalkozunk. Lássanak hozzá, kapnak 20 percet. Ha végeztek pedig elmehetnek, mára ennyi - *negédes mosoly ajkain, mint aki most kiszúrt szegényekkel, ő nem szúrt ki annyira, csak talán egy pöppet, hogy majd valamilyen formában hasznosítja ezeket. Majd helyet foglalva és kezeit szépen egymáson pihentetve merül bele a mai papírmunkába, amíg nem hallja az utolsó ajtókattanást is.*

Lista: piroluzit, anhidrit, merlinit

*A Tanár néni bekeményített elég rendesen. Hang felemelés s mi egy más. Kékség kezébe nyom egy rakat papírt, Serena csak érdeklődve figyeli, hogy is az. Úgy látszik a lapot hordós kislány megúszta ennyivel, személyre szabva. Viszont ő is ugyan úgy megtapasztalhatja az oktató nő dühét, amiért nem igazán érdeklődtek a mai óra iránt. Düh.. lehet, hogy egy kicsit erős szó rá, inkább csak nem tetszését veti ki a diákokra.
Ahogy a lány kiosztogatja a lapokat, Serena elé is kerül egy papír fecni. Érdeklődve pillog az üres lapra, vajon mi lehet rajta? Előbb vagy utóbb úgy is megtudja. Na persze, ha a kékség gyorsabban osztana, már tudnák is.
Miután helyet foglalt a lány, tanárnő végre hajlandó elmondani, hogy mi is a feladtuk.
Ki is derül szépen. Serena csak fancsali képet vág. Ahhoz képest, hogy nem lesz számon kérés… elég keményen fegyelmez a néni. Főleg, hogy olyan anyagból, amiből valószínűleg egy két ember semmit se tud. És ehhez még Serenának is gondolkoznia kell. Mikor tanult ő már a kristályokról.. még mikor az apja tanítgatott neki 1-2 éve róluk. Azóta bele se nézett olyan könyvből.
Sóhajt egyet, majd miután már megfordította a lapot, jobb kezével támasztani kezdi a fejét. Üres tekintettel nézi a két kristály nevét és a feladatot még kétszer átolvassa.
Erre kaptak kemény 20percet. Még jobban elhúzza a száját. Kezébe veszi az íróeszközt és elkezd vele játszani. Mintha ennek hatására valami kijönne az agyából.
Felpillant, úgy látszik, nem csak ő fekszik a lapján, hanem más is. Még egyszer rápillant a papírkára..
~ Piroluzit, anhidrit, merlinit.. na ezeket most honnan szüljem ki?~
*Az agyából tudná egyedül.. de mivel ott ilyenről nem sok információ van. Felpillant a tanárnőre, aki vígan belemélyed a papír munkájában. Serena csak fancsali képet vág. Megint elkezd játszani a tollával, majd kifújja a levegőt. Nevét felfirkantja a lapra, összehajtja. Szépen feláll a helyéről. Kecsesen lesétál a padok között. Megáll a tanárnő előtt, lerakja az asztalára a lapot, amin történetesen a nevén kívül más nem áll.
Majd mint aki jól végezte dolgát elköszön a tanárnőtől és vígan kisétál a teremből.*

/Köszipuszi =)/