Csókos Baziliszkus fogadó

*Vajon milyen reformokat vezetne be Akane, ha engedélyt kapna rá? Jobb nem is gondolni ilyenre. De kezdjük azzal, hogy Gerard ilyet megenged az iskolában? Ha ezt túléli az biztos, hogy meglátogatja kedvenc tanító bácsikáját.
Közben Aido csak támad és támad, Akane a kis védőfala mögül pedig vigyorogva figyeli szerencsétlen fiú támadásait. De Aido ezzel nem sokra megy, csak azt éri el, hogy elfáradt teljesen, és nem tud majd semmit se tenni.
Miután a srác teljesen elfáradt Akane az ujjába harap és Serena felé indul.
Valahogy a hideg fut végig a lány hátán. Talán már most érzi, hogy egy kígyóval van dolga, csak még nem értette meg teljesen? De az agya már reagál a dolgokra. Hisz Serena rettenetesen fél a kígyóktól. Viszont jobb lesz, ha ezt Akane nem tudja meg, mert fegyverként szolgál neki.
A nő felé tart, Serena meg csak hideg tekintetével figyeli a nőt. Egyszerűen moccanni se bír. Aztán Akane megérkezik a legújabb áldozatához. Kezét a lány előtt tartja, ujjából vér csepeg.
Serena nyel egyet és szépen nézi, hogy hogyan csepeg le a nő ujjáról a vér.
Csip-csepp.. Csip- csepp…
Majd a nő hangja hozza vissza Serenát, aki be is avatja őket abba, hogy milyen hatásos kis méreg van a testében.*
- Hát ez remek..
* Dörmögi az orra alá alig hallhatóan, pont erre vágyott a legjobban.*
~ Úgy is béka akartam lenni Halloweenkor..~
* Szemeivel most a nő arcát nézi. Aki közben Aidot oktatja ki.*
- A testőre volt?
* Nézd csodálkozva. Erről nem tudtak, csak annyit, hogy Akane átverte az egész országot. De az már tényleg elég kellemetlen érzés lehet, hogy pont egy olyan ember tette tönkre az életüket, akit még védtek is.*
- Gondolom akkor kis ártatlan báránynak gondolták. Ügyes taktika..
*Az utolsó két csak halkan teszi hozzá. És mered Jin teste felé. Érdekes lehetett mikor rájöttek, hogy Akane mi és ki is valójában. Egy világ omlott össze bennük és körülöttük.
Pislog egyet, majd Akane kezére pillant, már el is felejtette, hogy egy méreggel teli kézzel tartják sakkban. A vér viszont még mindig csak szépen csepeg belőle.*
- Szerintem jobb lesz, ha nem csepegteti rám a vérét.
* Néz a nő kígyószemeibe*
- Gerard Rowne Wayner nem hiszem, hogy örülne annak, ha épp a házából nyírnák ki az egyik tanulót. Mondjuk, szerintem az se tetszene neki, ha épp egy iskolás diákja kerülne a mennybe, avagy a pokolba.
* Utolsó mondattal Aidora céloz. Bár ezekkel az érvekkel sok mindenre biztos nem megy. Nem akar Geri bácsi szoknyája mögé bújni, de ő először próbál kompromisszumokat kötni, nem úgy, mint Aido aki rögtön erőfitogtatásból ráront a nála százszor nagyobb hatalmú nőre. Serena nem tudja, hogy Gerard mivel vette rá a nőt, hogy az iskolába tanítson. De, ha mázlija van, legalább a kezét elveszi a lány elől és egy méreg kúrát megúszik.
Ha ez nem jön össze, akkor valószínűleg kígyó hamika lesz majd belőle, vagy valamilyen édes azonban nem kellemes kísérlet áldozata.*

*Kimondottan élvezi a helyzetet, hogy sakkban tarthatja a másik kettőt, ez látszik is rajta. Ez a nő nem az ereje miatt veszélyes, inkább azért, mert élvezi a többi embert sanyargatni. Kétségtelen, hogyha nem is lenne ereje, akkor is meg lennének a maga kis piszkos eszközei, hogy zsaroljon, öljön, és úgy alakítsa az emberi sorsokat, ahogyan az neki tetszik. Ez az adottsága már hamarabb is jelentkezett, mint a boszorkányságra való hajlamossága. Főleg amikor gyermekkorában vagy a testvérei felett basáskodott, esetleg a szolgálókat irányította úgy, ahogy neki tetszik. Bár az is feltehető, hogy akár a saját szüleinél úgy alakítgatta a szálakat, hogy sose legyen problémája. Anyja valóban büszke volt, hogy lánya ambíciókkal teli és vannak céljai már töpörtyű korától kezdve. Apjával nehezebb dolga volt, hiszen ebben a korban a nőknek még nem voltak jogai, és a legalkalmasabbak csak a házaskötésre jók. Ennek ellenére az édesapja kimondottan sokra tartotta, hogy lányában a pusztítási vágy meg is van. Hogy emellé még mágia is keveredett, csak hab a tortán.
Kígyó szemekkel pillant hol az egyikre, hol a másikra, sunyi kis mosollyal az arcán. Ahogy Aido felteszi a kérdését, kuncogva von vállat, hümmögve.*
- Még beszélgettem vele.
*Ahogy ezt kimondja, az embert kirázhatja a hideg. Jin már kétségtelenül halott volt körülbelül egy órája. A nő pedig kinéz annyira pszichopatának, hogy valóban "elbeszélgessen" áldozatával. Az persze rejtély, hogy miért is jó ez, miért jó egy olyannak elmondani a gondolatait az embernek, aki már halott és soha nem válaszol. Hm. Talán pont jó ez benne.
Mindezek mellett sejthető, hogy ha már a testőre volt, akkor a napok, évek alatt szinte folyamatosan ott lehetett Akane mellett, tehát valamennyire ismerték egymást. Azt nem tudni, hogy Jin mennyire ismerte ki a nőt. Vagy éppenséggel azt, hogy egyáltalán milyen kapcsolat volt közöttük.
Mosolyogva biccent egy aprót a lány felé.*
- A testőröm. Igen nagyra becsültem.
*Jelenti ki röviden, hogy aztán Serena szavaira, csak somolyogva vonja fel szépen ívelt szemöldökeit. Ahogy csöpögteti a vérét felette, egészen jól el tud társalogni, mintha éppen csak a délutáni tea mellett csevegnének.*
- Ó, igen. Úgy gondolták, hogy ártatlan vagyok, ahogy a korombeli 16 éves lánykák.
*Ismeri el élvezettel a hangjában. Ebben a korban eléggé hamar házasították össze a lányokat, azonban ez a nő ügyesen úgy intézte a dolgokat, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja. Hiszen 16 éves korában kortársai már gyereket szültek, 12-13 éves korukban házasodtak, ha nem hamarabb. Mindezek mellett ugyebár sikerült elhúznia a nászéjszakát több évvel későbbre is, így nem halt meg rögtön a császár már házasságuk másnapján. Ügyesen alakítgatta a dolgokat, ezért elismerést kaphatna.
A kicsilány igen jól érvel, bár Akane teljesen tisztában van vele, hogy fuccsra vágódik jövőbe utazása, ha megöli leendő diákjait. Persze az ő tarsolyában mindig van B terv. Mégha nincs, akkor is van.*
- Tisztában vagyok ezzel kicsilány. Pont ezért küldelek kettőtöket tanulmányi kirándulásra az öcséim kastélyába.
*Tulajdonképpen nagyon finoman és találékonyan fejezte ki, hogy rabsorba taszítja őket. Ezzel is csak szeretné megtanítani a nagy igazságot, amit mindenkinek meg kell tanulnia: viselni kell a következményeket, ha az ember rossz időben, rossz helyen lát olyan rossz dolgokat, amiket nem kellett volna.*

*A fogadó ajtaja halkan kinyílik, és Melinda Warren lép be, fekete köpenyben, fejére húzott csuklyával. A mai napot úgy tervezte, hogy kimozdul egy kicsit az iskolából, le a városba, és megpróbál nyomozni. Ezért, a nagyobb biztonság érdekében előásta szekrényéből azt a tengerkék ruhát, amit még anno a reneszánsz pillus bulin viselt, de szerencsére nem tartozik az előbb említett kor szokásos viseletei közé. Így szinte teljes biztonsággal lép be a fogadóba, aminek számára nem túl bizalomgerjesztő a neve, de hát ez van. És különben is, hol lehet több információt szerezni, mint egy kocsmában, vagy mi ez, ami többnyire tömve van részeg emberekkel. Szóval alap, hogy idevezetett első útja, miután felöltözött. Pálca a köpeny zsebében, és így nem is vonzza magára a figyelmet annyira. Egy biccentéssel köszönti a csapost, és leül egy árnyékba burkolózó sarokba. Hogy a többi vendég ne nézze ostoba tinilánynak, rendel egy üveg bort, (NEM ALKOHOLISTA!) és reméli, hogy nem egyedül kell meginnia az egészet.*

-- Melinda Warren --

*Nemrég érkezett még az iskolába, de szinte azonal megtetszett neki a középkori beütés, így nem meglepő, hogy Feyd első útja a városba vezet. Méghozzá nem is akármelyikbe, a középkoriba. Ahogy sétálgat néha-néha láthatóvá válik fekete nadrágja és ingje is, mely fölött természetesen egy köpeny található. A csuklyát a fiú is viseli, ezüstös tincsei biztos hamar szemet szúrnának az itteni népségnek és azt bizony nagyon nem akarja. Nem akar ő bajt, csupán csak kíváncsi volt erre a helyre is úgy, ahogy minden másra. Tehát szépen besétál a faluba, kényelmes, lassú léptekkel közeledik, nem kelt feltűnést a pornép között. Nem néz meg minden embert, akit lát maga körül, tudja, hogy nem illik. Elég sok mindent olvasott és tanult is már a középkorról, így tisztában van vele, hogy az embert egy kis nézelődés végett is már viszik az akasztófára. Ahogy halad a különböző méretű házak között a büdös utcán, egyszer csak egy fogadót pillant meg. Szemei megakadnak a táblán: Csókos Baziliszkusz. *
- Hmm, ez igen csak jól hangzik. *mondja ki hangosan is a szavakat, mert most nincs senki se a közelében, így nem kell semmitől se tartania. Keze már indul is a kilincs felé, majd nyikorgás hallatszik, amit a kocsmában lévők lehet, hogy nem is hallanak, mert hangzavar bizony van bent és utána egy köpenyes alak érkezik meg a kocsmába. Szemeit végighordozza a bent lévőkön, de egyenlőre semmi furcsát se lát. Egyenesen indul meg a bárpult felé, majd az igen unszimpatikus kocsmárost veszi célba, rendel tőle egy kupa sört, amit hamar meg is kap. Kezébe veszi a nem túl tiszta korsót, először szeme elé tartja, majd mordul egy "köszönöm" félét és már indul is az asztalok felé... Eleinte még nem ül le sehova, most néz inkább csak jobban körül. Van szabad asztal, de minek menne oda, amikor meglát egy olyan alakot, aki annyira nem illik a tömegbe. Ő is köpenyt visel és nem annyira feltűnő, de azért Feyd tudja, hogy a sulis diákok is le tudnak ide jönni és valószínűleg egy onnan való emberkéhez van szerencséje. Megindul felé, majd leteszi az asztalára a poharat és biccent. *
- Üdv. Feyd Raude vagyok, remélem, hogy nem zavarom meg magányodat. *mondja, majd az üveg borra pillant, enyhén felvonja szemöldökét és utána ismét a lányra néz. *
- Hmm, csak nem szerelmi bánat? Egyedül akarod elfogyasztani az egész üveget? *kérdi most egy gonoszkás mosollyal és meg se várva a választ, már le is ül a hölgyeménnyel szemben és onnan figyeli tovább a másikat. *
- Gondolom te is az iskolából jöttél, én még új vagyok, tehát nem ismerek senkit... *kezdi el a beszélgetést, majd közben néha körbenéz, nem-e közeledik feléjük valaki, esetleg egy nem kívánatos alak, mert azért a pálca nála is kéznél van, de természetesen jól eldugva a bámészkodó szemek elől. *
- Te mi járatban vagy errefelé? És nem tudod véletlenül, hogy hogy is került a suli ide, a középkorban? *néz ismét körbe, sajnos nem túl jól tájékozott a srác, ezért is vár egy kis segítséget a szemben ülő szőkeségtől. Ha tolakodónak is tűnik a viselkedése miatt, az se zavarja, neki kérdései vannak és válaszokat vár valakitől és az a valaki most pont itt ül előtte.*

~Feyd, Melinda, és talán Gerry:D~

*Tekintetét egy reumás csiga gyorsaságával emeli fel, és irányítja a fogadó ajtajára. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy észrevette az érkező egyént, aki furcsamód szinte ugyanolyan öltözékben jött, mint ő. Persze Melinda csak a köpenyt látja, és nem is kíváncsi, mi van alatta (de azért reméli, hogy ruha). Szemével végig követi a jövevény útját, egészen a pultig, majd onnan az ő asztaláig. El sem tudja képzelni, mi alapján szúrta ki a srác pont őt magának.*
- Melinda Warren. *válaszol rekedten.*
- Nem zavarsz, de még egy ilyen beszólás, és kiátkozlak innen. *feleli a fiúnak, a szerelmi bánatról szóló kérdésre. De csak azért mondja, mert érzi, hogy ő is varázsló, és a megérzése ezúttal helyes.*
- És ha egyedül akarom meginni? *tölt magának egy újabb pohárral, de persze nem fogja meginni az egészet, még csak az kéne, hogy berúgjon.*
- Milyen iskolából? *kérdezi normális hangerővel, majd suttogva hozzáteszi:*
- Halkabban, te ostoba! Itt nem biztos, hogy tudnak a suliról. Azért vagyok itt, hogy többet tudjak meg, de eddig nem túl sok eredménnyel. Fogalmam sincs, mi történhetett, csak annyit tudok, hogy egyik reggel arra ébredtünk, hogy a középkorban vagyunk. *Ő is válaszokat vár, sőt, AKAR, de nem valószínű, hogy itt megkaphatja azokat...*

-- Melinda --

*Bizony nem sokan figyeltek fel arra, hogy a fogadóba ismét csak betért valaki, ez igen csak mindennapi dolog, de egy szőke leányzó még is figyelemmel kísérte a fiúcska lépteit, így nem volt valami nehéz kiszúrnia, hogy bizony a lány nem éppen ide való. Amikor az asztalához ér, akkor hallja a rekedtes hangot, majd pedig a bemutatkozást és az igen furcsa hangnemet is, amit a lány meg mer ütni vele szemben. Érdekes... eddig még nem igen tapasztalt ilyesmit a fiú, arcán furcsa mosoly suhan át, majd közelebb hajol a lányhoz az asztalon kereszül és szürke szemeit a másikéba fúrja. *
- Ehj de felcsípték valakinek a nyelvét. Csak tudnám, hogy mire vagy ilyen nagyra itt.. *kezdi, majd kényelmesen hátradől, már amennyire az itteni székek engedik az ember számára a kényelmet és folytatja mondanivalóját olyan hangnemben, hogy a lány minden egyes szót remekül ki tudjon venni, de mások azért még ne hallják meg. *
- Amúgy is, te tűnsz inkább ostobának kislány. Ha használnád a varázserődet itt, akkor egyben alá is írnád a halálos ítéletedet. Szerinted nem vinnének rögtön a máglyára boszorkányság vádja miatt? Szerintem az egész söpredék összefogna ellened. Utána látnák a ruhádat, a hajad, ami igen csak nem hétköznapi és nagyon nem illik bele ebbe a társadalomban, úgy hogy jobb, ha vigyázol a picinyke szádra, mert még a végén tényleg rosszul jársz... *mondja, majd közben a borra figyel, amit a lány kiönt magának... *
- Úgy se bírod meginni, nem nézel ki olyannak, mint aki bírja az alkoholt. Szerintem maximum másfél pohár után már úgy becsiccsentenél, hogy az itteniek simán rájönnének, hogy nem vagy éppen ide való. Tehát ismét egy lehetőség a halálodra. *mondja teljesen nyugodtan és közben szemeit le se veszi a másikról. Élvezi ezt a beszélgetést, már hogy ne élvezné. És a lány még őt meri ostobának hívni? Milyen furcsa, pedig nem Feyd az, aki úgy viselkedik, ahogy nem kéne. Felemeli a korsót, majd meghúzza és így jó pár korty sör landol a gyomrában. Halk böffenés hallatszik, majd a fiú megsimítja hasát.*
- Ehj, ez de jól esett. *mondja mosolyogva, majd közben hallgatja tovább a szemben ülő leányzót. *
- Hmmm, ez igen csak érdekes. Mondjuk nekem bejön ez a hely, sőt... mindig is imádtam a középkort, amikor arról tanultunk és most, hogy ide csöppentem... tényleg remek iskolát választottam magamnak. *mondja, majd előre hajol, felveszi a lány poharát, majd felé nyújtja és ő ismét kezébe veszi a sörét. *
- Akkor hát bátor leányzó, koccintsunk a találkozásra, persze csak ha mersz inni pár kortyot.... És nyugi, nem foglak leitatni, nem kell félned tőlem. *mondja és arcán ismét megjelenik a Feydhez remekül illő pimasz kis mosoly. A pohár egyre közeledik a lány felé és bizony illik azt elfogadni. Kicsit feltűnő lenne, hogy ha egy itt üldögélő emberke nem inna az italából, ha már megrendelte, a középkorban a kocsmákban azért elég gyorsan fogyott mindenki itala... tehát a lánynak is rá kell vennie magát, hogy egy kicsit igyon.*

~Warren, Raude, és elvileg mesélő

A szobájában olvasgat, éppen egy krimit, általában nem szereti ezt a műfajt, de itt, a középkor közepén nincs más, amit olvashat. Egy izgalmasabb résznél váratlanul becsukja, és a fiókjába csúsztatja.
Unom már ezt a hülye középkort, elegem van belőle, fogalmam sincs, ki volt az a hülye, aki ideküldött, de két kezemmel akarom megfojtani. Bárki legyen az.
Ezzel az elhatározással előkeresi a táskájában a bő ujjú, csuklyás ruháit, és elkezdi válogatni, melyik felelne meg egy városi kiruccanásra, hogy ne ismerjék fel a polgárok. Átkozza magát, hogy az ilyen ruháit mindig otthon hagyja, mivel unalmasnak találja őket. Csak néhány elegánsabb van nála, gondolván, hogy jelmezes bálon, vagy ilyesmiken még jól jöhet, a konzervatív nagyapja szokta neki venni őket, gondolván, hogy egyszer még úgyis hasznuk lesz.
Néhány perc múlva kilép, egy barnás köpenyben lévő ember, az egyik könyve alapján kiderítette, hogyan néz ki nagyjából egy középkori emberke, és azok alapján saját dolgait használva felöltözött. Biztos, ami biztos övén ott van a tőr meg a pálca, s a karjára erősítve is pihen egy kés.
Az egyik tenyere egy zacskót rejt, telis tele van különféle fura szerkezetekkel, öngyújtókkal, ilyenekkel, pont olyan ketyeréket gyűjtött össze a közelében, amelyek 2009-ben szinte értéktelenek, de az XIV. évszázadban valószínűleg nagyobb az értékük. Lent a városban keres egy árust, s lám, perceken belül 2 ember is vidám, a boltos, aki a vevő szerepét betöltve megcsinálta élete „legnagyobb üzletét”, és Rick, aki immár teli erszénnyel folytatja útját.

Nem sokkal később nyílik a fogadó ajtaja, és egy magas alak jelenik meg. Próbál feltűnéstelenül viselkedni, és nyugodtan odasétál a csaposhoz.
- Milyen italod van?
Löki oda kicsit lenézően az embernek.
- Közöd hozzá, kölyök? Mutasd a lóvét!
Belső zsebéből előhalássza, és úgy, hogy senki más ne lássa, megcsörgeti a pénzt. A pultos érdekes módon máris udvariasabb lett.
- Mit szeretne, uram?
- Máris szimpatikusabb ez a hangnem. Egy korsó sör, valamilyen dohány, valamint tegyél hozzá annyit, amennyiért meg lehet venni a hallgatásodat, csapos. Tegyél úgy, mintha minden pénzem itt hagytam volna nálad, érthető? Ja és lehetőleg valami gyengébb alma vagy mézdohányt, még ma dolgom is van.
Magában elsuttog egy imát, hogy ebben a korban már legyenek dohányok, de ha jól emlékszik a könyvekből, akkor tuti árusítanak. Természetesen legutolsó kívánsága volt a legdrágább, no de ez van, ilyen ez a középkor. Leül az egyik asztalhoz, és kortyolgatja a sörét, gondolkozva a következő lépésen. A gondolatmenetét megszakítja néhány szó, melyek a szomszéd asztal felől érkeznek. Felkelti az érdeklődését, és nemsokára rájön, hogy az arc alapján a csajjal már találkozott is egyszer, a másik fiú meg nem rémlik neki, de a mondatokból kivehetően ő is egy diák. Székét odahúzva átül hozzájuk, és csuklyáját egy szempillantásra lecsúsztatva fejéről biccent Warrennek, a srácnak meg gyorsan elsuttog egy bemutatkozást.
- Rick Westingham, extremus. Mi járatban vagytok? Ti is véget akartok venni ennek a középkoros dolognak?

Melinda, Rick, Feyd, Mesélő(?), és jómagam

*Emmeline unottan bóklászik már egy ideje mindenfelé a környéken, de semmi érdemlegessel nem találkozik, így inkább beétr a fogadóba, hátha ott lát valaki ismerőst.
Reményei be is igazolódnak: meglátja az egyik asztalnál Melindát, két ismeretlen extremusos társaságában. Mosoly tűnik fel az arcán, aki elindulása óta ritka vendég, látván az életkörülményeket, de azért a kedves imserősök még kicsalják belőle a kisnagylányt.*
- Sziasztok, zavarhatok? - *lép oda enyhén pirulva, de már elege van a magányból.
Ráadásul azt se hitte volna, hog az ejtett vállú, bokáig érő padlizsánlila vászonruában enyire meg fogják bámulni a kor emberei. Bár, abba nem is gondolt bele, hogy valószínüleg még sosem láttak tündét, tehát csak egy sáznyolcvan centinél is mgasabb, göndör, a kor ízlése szerint kihívó ruhájú, szép lányt láthatnak benne, vállán a tarisznyájával és kezében a rozsdavörös köpenyével.* - Mi járatban errefelé?
*Megrpóbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, hátha úgy nem küldik el.*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

//Gyors reag Akaneéknek//
*Aido nem giazán tudja, hogy mit tehetne vagy mondhatna még, ez van. A nő iránt csak gyűlöletet érez ebben a pillanatbam, így agya is teljesen elborult. Csak áll, tehetetlenlül,m mintha csak egy bábu lenne, amin gyakorolni lehet. a két npői egyed szépen elvbeszélgetnek, így Aido nem szól közbe, csak várja a fejleményeket.*

//Ennyire telt... Gomenne//

[Akane nénike, Aidocska és Serenácska =)]

* Hát Serena nem élvezi a helyzetet, mint Akane. De a nőn kifejezetten látszik. Az extremusos diákleány csak felvont szemöldökkel és rideg szemekkel pillog az előtte álló nénire.
Akane válaszol Aido kérdésére is. Serenát mardossa a kíváncsiság vajon miről beszélgethettek, de, ha rá is kérdezne, nem kapna rá választ, sőt még le is bukna, hogy a kíváncsisága a gyengéje. Más nem igazán. Így inkább csendben figyeli az előtte csöpögő vércseppeket. *
- Ha ennyire nagyra becsülte, miért ölte meg?
* Kérdi a nőt, hisz, ha már ilyen nagy hatalma van még maga mellé állíthatta volna a mágiájával és ugyanúgy kihasználhatta volna az erejét.
Ahhoz képest, hogy a lánnyal beszélget, attól még élvezettel folyatja magából a mérget. De az biztos, hogy megölni nem fogja a lányt, mivel akkor Akane repülne az iskolából. Ennyire meg nem buta a nő, hogy ezt tegye.
A nő tovább válaszol Serena mondandóira. De a feketeség csak ridegen figyeli, hogy Akane milyen odaadással beszél arról, ami vele történt. Végül is van miért „dicsekednie”, hisz egy egész birodalmat vágott át, 16 éves fejjel.
Vajon a szülei mit gondolhattak a lányukról. Vagy lehet, hogy ők tették ilyen vérszomjassá? Ki tudja, egyedül az előtte álló kígyó szemű tudná megválaszolni ezeket a kérdéseket.
A Sensei még mindig nem hagyja abba, tovább játszik az idegeikkel. Aido már meg se szólal a történtek miatt. Mintha megállt volna benne az élet. Serena csak jéghideg kék szemeivel rápillant, majd vissza rögtön Akane kezére.
És végül az is kiderül, hogy mi lesz a sorsuk amiatt, hogy ők éppen rossz helyen voltak, rossz időben.*
- Magának még testvérei is vannak?
* Nem azon háborodik fel, hogy kastélyba mennek, hanem, hogy egy ilyen nőnek még öccsei is vannak.*
~ Hát ezek is rendesen megjárták az is biztos.~
*El nem tudja képzelni, hogyan lehet élni Akane mellett. Bár lassan ő is megtudja, hisz, ha túléli a testvérek kastélyába történő kiruccanást, akkor ismét a Sensei közelében kell majd lenni, addig, amíg ki nem járja az iskolát sikeresen.*

[Aido, illetve Serena drága ^^]

*A kérdésre egy ideig csak hallgat, mintha csak valahol máshol lenne gondolataiban. Tulajdonképpen valóban, jó pár emlék felvillan benne. Olyan emlékek, amik talán más helyzetben, más korban és más körülmények között egészen másképpen alakultak volna kettejük közt a dolgok. Talán még bánja is egy kicsit, de ez igazából a hüllőszemek miatt nem is igen látszódik. Így pár pillanat múlva már újra a lányra pillant és elmosolyodik.*
- Ő túl jó volt hozzám.
*Szól röviden, amibe sokmindent bele lehet képzelni, illetve ki lehet hallani, csak az a bizonytalan, hogy a sok eshetőség közül melyik az igazi. Ez az ember fantáziájára van bízva, hogy mit néz ki ebből a nőből. Ahhoz képest, hogy még igen fiatal (legalábbis saját korának szemével nézve), elég sokmindenen esett keresztül.
Az újabb kérdésre jó tanár módjára válaszol is, egy könnyed vállvonással pillant le Serenára, hidegen elmosolyodva.*
- Vannak. Hárman.
*Ezzel le is tudja a nagy beszélgetést és magyarázkodást, azzal hol az egyik, hol a másik diákjára pillant, mintha csak figyelné a reakciókat, illetve az arcokat. Elmosolyodik szélesen, azzal elhúzza a kezét. Persze már ujjából annyira nem csöpög a vér, hiszen nem vérzik el az ember egy kis harapástól. De azért még maradt egy kicsit. Persze Akane nagyon is jól tudja, hogy minden cseppért kár, így nyelve hegyével finoman végignyalint az ujja hegyén, hogy szélesen elmosolyodva hümmögje.*
- Nos... gyertek szépen velem, ha nem akartok nagyobb bajba keveredni.
*Tulajdonképpen igen szép, kedves szavak. Ennek ellenére ezek mögött igenis ott van egy olyan kegyetlenség és határozottság, amelynél jobb ha nem ellenkeznek.
Egy pillanatra megtorpan, és egy utolsó pillantást vet még a férfira. Azzal továbblépdel szépen és úgy hagy időt a gyerekeknek, hogy kövessék. Nem is sejthetik, hogy a jövőben, vagyis számukra jelenben milyen helyre fog mindig ellátogatni Akane. Néha előfordul az, hogy rossz helyre születtünk, rossz korba, időbe és testbe. Ekkor pedig hiába vágyunk valami másra, nem tudunk változtatni a megváltoztathatatlanon. Egyszerűen csak beletörődünk és elviseljük, tovább játszuk a szerepünket. Akane pedig pontosan jól tudja, hogy talán egy következő életben és században másképpen találkozhatnak majd.
Előfordulhat, hogy pontosan ezért is várja annyira a jövőt. Sose lehet tudni, hogy a nő min gondolkodik, mit rejteget, mit tartogat továbbra is valahol nagyon mélyen.
Jelen pillanatban azonban vezeti a két diákot szépen csendesen a kastély felé, hogy újabb szolgákkal gyarapítsa a szolgák szép seregét....*

Köszöntem a játékot^^

//music: Vámpírok bálja - Finálé //

**Hozzászólások** : 172

[Melinda, Rick, Feyd, Emmeline]

Egy üveg vodkával a kezében jelenik meg az ajtóban a rendkívül köszös férfi, Béla bácsi. Bizalmasabb nevét csak Béci. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy miért sétált le ebbe a középkori putriba, amikor a szobájában vannak jobb piák is, de most ehhez volt kedve igen, egy kis társasághoz. Bár az öltözet nagyon nem csábítja, a középkor nem vonzza különösképpen.
Megpillant pár diákot a tömegben, majd lassan odasétál hozzájuk. Végigméri egytől-egyik őket, kissé talán gyanakvó tekintettel, elvégre mit keres egy fogadóban hirtelen ennyi csapat tizenéves tinédzser. De utána legyint egyet, és inkább leül a pulthoz, ahol elkezd alkudozni az ottani csapossal, valami jó kis ital reményében. Bár pénze egyáltalán nincs, ha jól látta, az egyik kölyök éppen most adott el pár kacatot, talán tőle tud kicsikarni egy keveset.
- Te, tudnál adni abbó' a pénzbő', amit szerezté'? Köllene fizetni, csak nincs mibő' - majd nyújtja a markát, és kivillantja a mosolygása közben kissé hiányos fogsorát, lehet, hogy emiatt nehézkes számára az "l" betű kimondása. De ki tudja, lehet, hogy ez csak hasznára fog válni, mert menő lehet a középkorban, ahol a szókincs azért még jóval a mai szint alatt volt. És minden bizonnyal a betűkészlet is. Amúgy neki konkrétan semmi baja sincsen a hellyel, egész kellemesnek tűnik.
- Na, és mi járatban itten? Hogy-hogy nem a könyvek felett ű'tök //azaz ültök - a szerk.//? - kezd el érdeklődni. - Ez a középkó'. Érdekes egy hely, meg kő hagyni.
Ásít egy kicsit, majd újra a diákok lesznek spéci szempontjai, és azokat kezdi fixírozni. Amúgy egy jó fej embernek tűnik, aki rendkívül nyitott, és barátságos, de sose szondáztasd. Sajnos tiszta eredményt sosem kapsz, valamennyi nedű mindig van benne, mondhatni már a vére része. Nem is csoda, hogy egy kicsit pocakos, ez már csak a sör hatása. Kissé kopaszodik, nem mai csirke, de eszén ez nem fog ki, még az alkohol hatására is vannak szellemes megnyílvánulásai, és meg van a magához való esze, képes józanul is gondolkozni. Érdemes lehet tőle érdeklődni.

~Warren, Raude, Way, mesélő

Miközben beszélgetve várakoznak, újból nyílik az ajtó, és megjelenik egy pugnaxos egyed, a nevét nem igen jegyzi meg, leginkább csak vár, mikor elégelik meg nebulótársai a mihaszna beszélgetést, és tesznek-e végre valamit. A közeljövőben ő már nem a középkori szűk, koszos utcákat szeretne látni, hanem a jelen széles és koszos utcáit.
Nézelődni kezd a kocsmában, és már-már megindul a csapos felé egy-egy információért, amikor betámolyog Béci bá’, a számára eddig ismeretlen - talán egy kicsit bódult állapotban lévő - férfi. Figyeli a ténykedését, majd ahogy odatámolyog felé, küldené is el melegebb éghajlatra, ám meghallja, hogy tud a középkorról, hasznos emberke lehet még. Rápislog társaira, majd visszafordul, és teljesíti a kérést. Úgy, hogy már ne lássa senki a kocsmában, átcsúsztat a markába néhány érmét.
- Ha kifizette, üljön ide mellénk. Mindig szívesen fogadjuk a jól informált, derék férfiakat. –
Még egy mosolyt is megenged Béla bácsi felé. Amint elment, a társaihoz fordul.
- Szerintem legyünk vele kedvesek, néhány ital után fecsegni fog, lehet, hogy megtudunk tőle pár dolgot. Lehet, hogy az a kevés pia is elég lesz neki a teljes lerészegedéshez, amit most adtam neki. De a következőt ti fizetitek, nekem még kell a lóvé.–
Suttog, majd egyszerűen hátradől, várva, hogy történjen valami. Aztán ha meg nem olyan hülye, hogy magától beszéljen, kicsikarnak belőle valami infót. Majd csak lesz valami új.

//Elvileg nincs sorrend//

[Rick, Feyd, Emmeline, Főmesélő]

*Egy lassú mozdulattal keresztbeteszi a lábait, és körültekint a kocsmában. Nincs hozzászokva az ilyen helyekhez, de néha szakítani kell a hagyományokkal.*
- Nem hiszem, hogy ezek bármit is tehetnek velem. A jelenlévők többsége ostoba, alkoholista, részeg mugli. Meg tudom védeni magamat. *feleli a srácnak. Közben nyílik az ajtó, és egy ismerős jön be, még ha nem is tartozik a közeli barátai közé. De az mellékes.*
- Heló. *nem foglalkozik a fiúval,de ekkor barátnője, Emmeline is megérkezik. Furcsa, hogy ilyen sokan gyűlnek itt össze... És egyre többen lesznek Bélabá' érkezésén felvonja a szemöldökét, és halkan, alig észrevehetően odasúgja Emmeline-nek:*
- Hova kerültem? Erre a pasasra igazán nincs semmi szükség.
*Rick kijelentését hallva tátva marad a szája.*
- Legyek kedves vele? Ha valaki még több pénzt ad neki piára, és lehány a pasi...