-Ja egy kávé jól jönne. De hova megyünk?-kérdezi, és ő is elindul Sery után.Mikor elfut kicsit mérges hogy megint ott hagyták.* -Muszáj itt hagynod? Tudod hogy nem vagyok gyors futó. -*Most elkezd Sery után futni.*- Hova megyünk? Légyszíves várj meg. Nagyon kifulladtam.-* mondja és leül a földre. az arca piros és liheg.*-Várj egy kicsit. Mindjárt megyek. Csak pihenek egy kicsit. Ha megmondod hova mész akkor itt is hagyhatsz, vagy meg is várhatsz.
*Kb. öt perc pihenés után fölpattan és tovább fut.*

~ Nincs. ~ *Reagál gondolatban azonnal, röviden, egyértelműen a kérdésre... de Serenity a gondolatot persze nem hallja, Lilith pedig hangosan nem mondja ki a szót. Nem tudja. Kinyitja a száját, megpróbálja, de a hangja cserbenhagyja. Ennek oka egyszerű: Serenity hozzáér. Hozzáér, megfogja a kezét, és úgy kezdi maga után húzni. Lilith elengedi a hermelint, ami minden bizonnyal a földön landolna elég keményen, ha nem kapaszkodna karmaival a lányba. Így viszont annak nyakába mászik, és a szokásos helyén telepszik meg, miközben Lilith kábultan hagyja húzni, rángatni magát, azt sem tudja, merre. A szökőkútnál magához tér, a kezét kitépi Serenity-éből, néhány gyors, futó lépéssel a szökőkútnál terem, leül a szélére, és egy ideig némán bámul a vízbe. Sokáig nem reagál semmit Serenity szavaira, talán egy teljes percig tart ez a némaság... Majd halkan, hidegen szólal meg.*
- Ezt... soha... többé... ne... csináld. *Rövid szünetet tart a szavak között, mindegyiket nyomatékosan ejtve ki, tagoltan, artikulálva. A hermelin előrébb mászik a nyakában, hogy meg tudja csodálni magát a víztükörben, Lilith pedig lassan felnéz. Szemeiből eltűntek a csillagok, csak a tömör, fekete éjszaka maradt.* - Ne érj hozzám többször. Kérlek. *Végül hozzáteszi az utolsó szót is, bár érezhető, hogy eredetileg nem akarta.*

-Tényleg sajnálom. Soha többé nem csinálom ígérem. Nem tudtam hogy te is így reagálsz az érintésekre-*hajtja le a fejét, miközben beszél és elkomorodik.*
*Kis idő múlva a vizet kezdi nézni kezét belerakva. Apró hullámokat csinál, ahogy gyorsan húzza a kezét, majd kiveszi és az időközbe öllébe telepedett kis mókust kezdi el simogatni. Félénken néz fel a lányra, majd megint lehajtja a fejét.*
-Mesélnél magadról egy keveset? Nem kell mindent, csak egy kicsit-*mutatja kezével is majd várakozóan néz fel újra.*



/egy pár percig fagy/

*A "te is" mondatrészre kissé felvonja a szemöldökét. Nem tudja, kire gondolhat a lány. Magára semmiképp, hiszen ha Serenity is irtózna az érintésektől, akkor nem fogta volna meg a kezét... Nem nézi sokáig a lányt, hamarosan visszafordul a saját tükörképéhez, és a saját arconásait fürkészi. Egy tizenhét éves lány arca. Egészen szép, végülis. Gyönyörű lány, akire talán a legtöbb fiú rámozdulna, a baj csak az, hogy ezt Lilith egyáltalán nem akarja. Nem igazán figyel Serenity-re, csak akkor emeli rá a tekintetét, amikor a lány megszólal. Egy kis ideig nézi a lány arcát, majd kiveszi a kezét a vízből, összefonja maga előtt a karjait, és elkezdi mondani hivatalos élettörténetét. Azt, amit nevelőanyja megtanított otthon. Aminek szellemében nevelték kilenc éves kora óta.*
- Angliában születtem, Winchesterben... *Már az első mondat, már a kezdés nem több egyszerű hazugságnál. Winchester, persze... ott él most, de nem ott született, korántsem.* - ... A Silvermoon család gyermekeként. Rowena és Michael a szüleim, van egy Eric nevű bátyám, aki most lesz húsz éves szeptemberben. Én tizenhét vagyok. Anya azt mondta, hogy ez egy jó iskola, és jó helyem lesz itt, csak tanuljak keményen, és akkor sokra vihetem. Mit meséljek még? *Ennyit mond el... nem említi az árvaházat, nem említi a londoni utcákat, a düledező házat, amelyben született. Hiszen ő aranyvérű, nemes család gyermeke, az volt mindigis... másnak pedig nem kell tudnia, hogy ez csak álca.*

*Rufus sétál le a szökőkúthoz. Ma egy fekete naci, fehér póló és deszkás cipője van rajta. Rufus szokás szerint ma is fáradt, de már nem annyira, mint tegnap. Már a szökőkútnál jár, amikor észrevesz egy lányt. Odamegy hozzá, így legalább nincs egyedül.*
-Szia! Én Rufus vagyok, Pugnaxos! És te ki vagy, Mi járatban vayg itt?*kérdezősködik a lánytól, amjd leül a szökőkút széléhez és azon gondolkozik amikor utoljára itt ült. Akkor lett csuron vizes, mert Sery belelökte a vízbe.*

*Arwen már napok óta nem sokat aludt, de ez érthető is, mivel mindjárt kezdődik az év és még sehol se tart az óra megírásával. Persze örül annak, hogy a professzor úr felkérte őt tanársegéddé, de nem gondolta volna, hogy ennyire stresszes. Főleg úgy, hogy diáktársainak tart órát, amitől jobban fél, mivel ha elszúrja, akkor igen csak kellemetlen helyzetben fogja magát találni, de ez még a jövő zenéje. Most inkább azt kéne kitalálnia, hogy mi legyen az órájában. Így hát kimozdul a szobájából, mert nagyon szép az idő és nem fog az agya, hátha a szabad ég alatt sikerül valamit kitalálnia. Benyitott a szekrényébe és felvett egy térdig érő farmer nadrágot és egy lenge pólót. Felhúzta a cipőjét, majd fogott pár papír lapot és egy tollat, majd elindult a szobájából, ki a levegőre. Első útja egyből a szökőkút volt, hogy miért ment oda az jó kérdés, hisz ott letudják fröcskölni és akkor elázik a sok üres lap. Na, igen még üresek, de reméli, hogy nem sokáig. Igaz mostanában a legjobban űzött tevékenységét, a rajzolást, hanyagolja, amibe bele is fájdul néha a szíve. Szeret rajzolni, sőt minden vágya, hogy egész nap rajzoljon, de valahogy mostanában nem igazán jött ez neki össze, talán azért, mert hirtelen egyszerre túl sok dolga jött össze. Hiába a prefektus és a tanárisegéd cím nem fér meg egymás mellett, de próbálja kiállni a sarat. Így inkább eldobta magától a rajzolást és az lebeg a szeme előtt, hogy ne okozzon csalódást se a karvezetőjének, se a természetmágia tanárának.
Az úton sétálgatva gondolkozik azon, hogy mi lehet a legjobb ötlet az óráján, de eddig semmi sem jut az eszébe. Az égre nézve, próbál elgondolkozni, de mikor felnézett, meg is bánta mivel, hogy kiégett a retinája a hirtelen éles fénynek köszönhetően. Így gyakran pislogva jutott el a szökőkútig. Szereti ezt a helyet, hisz itt találkozott szinte minden barátjával. Persze az mellékes, hogy bele is borult a vízbe, de visszagondolva, jó kis emlékeknek tartja őket a lány.
Így hát leül a szökőkút széléhez és próbál gondolkozni és írogatni. Már egészen sok minden összejött neki, de még így sem az igazi. Inkább maga elé nézve üldögél és bambul a nagy világba.*

*Arwen bele bambulva a világba, hal egy igen csak teli bókokkal való köszönést és bemutatkozást. Ez ugyan kizökkenti az eredeti tervéből, miszerint, ül és bámul ki a fejéből, esetleg írogat.
Felnéz a fiúra, aki ráköszönt, majd mosolyogva köszön és mutatkozik be ő is csak, hogy ne legyen tiszteletlen, bár Arwen nem szokott.*
- Szia, Arwen Rachel Kearston, signu prefektus. Mivel most tettem le a vizsgáimat és szerintem mindenből átmentem, így örömmel mondhatom, hogy másod éves.
*Továbbra is mosolyog rá Tighe-re és mivel előtte ácsorog inkább megkínálja egy hellyel, mert a végén begörcsöl a lába a sok állástól.*
- Ülj le nyugodtan.
*Azért, még mindig ott van a kezében a papír és a toll, hogy írja a gondolatait miközben hallgatja a fiút, de úgy dönt ez eléggé illetlenség lenne a részéről, így inkább leteszi a földre és rátesz pár kavicsot, hogy azért ne szálljanak el a lapjai, mert nem lenne túl jó. Megint leírni, amik a lapon vannak, nagyon fárasztó lenne. Épp, hogy alig gondolt ki valamit és azt is elfújja a szél, inkább a biztonság kedvéért rakta rá a kavicsokat a papírra és fordult a fiú felé.*
- Mivel még nem ismerjük egymást, így elég nehéz lesz bármiről is beszélni, de megadom neked a kezdő löketet. Honnan jöttél ide Tornerans-ba?
*Igen, most jönnek a kissé sablonos témák, de valahol el kell kezdeni. Majd alakul valahogy, legfeljebb beáll a kínos csend, de reméli, hogy ez nem fog bekövetkezni, így megvárja, amíg befejezi a srác a mondanivalóját és egy újabb kérdést tesz fel neki csak, hogy haladjanak és valahova kilyukadjanak.*
- Gondolom a napokban jöhettél, mert még nem láttalak, se az órákon, se itt az iskolában. Nos eddig, hogy tetszik itt mi nálunk?
*Kissé távol áll Arwen-től ez a beszélgetés, mármint, hogy ilyen kérdéseket tesz fel, de mostanában senkit nem lát, biztos mindenki haza utazott és neki még csak nem is szóltak, de hát mindegy. Biztos mindenki elfelejtkezett róla, meg esik néha ez mindenkivel, nem kell rajta rágódni és Arwen nem is rágódik rajta. Inkább örül, hogy végre találkozott egy "élő" emberrel. Igen, "élő", mivel mostanában, mint tudjuk nem találkozott senkivel, de jó formán ki se jött a szobából, egész végig csak bent kuksolt és írogatott. Épp ezért lehet, kissé gyanús, hogy még ilyen szép nyári napokon, amikor le lehetne barnulni, a lány még mindig fehér. De amúgy se kedveli a napozást, inkább úgy barnul le, hogy kint mászkál a szabadban, de persze ez egyedül unalmas.*

[Kamilla, majd valamikor.... xD]

* Edward lépeget, hogy eljusson kedvenc helyéhez a szökőkúthoz. Hiába, még mindig él benne az a kis móka, hogy kikötött a szökőkútban, de megnyugtatja az a tudat, hogy Kamilla is vele elázott a vízben.
De azért agya máshol jár, hogy min azt senki se tudja, talán még maga Edward se, de a lényeg, hogy nagyon agyal valamit, kb. azóta amióta elkapták, hogy rongált.
Szép lassan sétálgat, mivel az időjárás is megkegyelmezett neki, így csak egy szürke ing van rajta, amivel reméli, hogy beleolvad a környezetbe, de ha még se akkor így járt. Fekete farmer nadrágja zsebében a keze és úgy bóklászik a sötétben. Hiába, tényleg elakar tűnni ezzel a ruházattal vagy csak rájött az antiszoc? Ki tudja, most senkihez sincs hangulata, megviselték a történtek és még így is kicsit sántikál, de csak azért, mert benne marad, már bokája nem igazán fáj, de próbál normálisan menni csak néha rásántít.
Mikor közelebb érkezett a szökőkúthoz, látta, hogy rajta kívül nincs itt senki és ennek örült is, talán most az egyszer örül is valaminek, ami nem a vandalizmushoz tartozik. A szökőkút előtt megállt, majd az égre pillantott, hátha a csillagokból valamit ki tud olvasni. Hát, igen, eléggé idióta szokás, hogy a csillagoktól vár választ a hülyeségének a jóvá tételében, de előfordul, főleg azóta, amióta Kumiko beszélt neki a csillagokról. Hihetetlen, de megragadta ez a téma és ha nem lenne, ennyire önfejű, akkor talán már a könyvtárban is kilyukadt volna.
Ugyan már volt itt és akkor is rosszul sült el a dolog, jobban mondva vizesen. Épp ezért, ha ez még egyszer megtörténne, most nála van a varázspálcája, pont a farzsebében, tehát ha vizes lenne, még mindig megtudja magát szárítani. Az biztos, hogy nem megy közelebb a szökőkúthoz vagy mégis? Igen, megunta Edward az ácsorgást, inkább úgy dönt, hogy a szökőkút szélére leül. Nem is kell neki nagyon sok idő, hogy elvesszen a saját gondolataiban, ergo, ha még rá is köszönnének az se biztos, hogy észre venné. *
~ Na és most mit csinálja? Elásom magam......és vajon apuék mit szóltak a levélhez? Vajon jött már válasz, vagy máris a sírba kergettem őket a tettemmel? Oké, ez rossz ötlet volt, de bajkeverő vagyok, és ezt mindenki tudta a családban, és még is én vagyok a hibás.....na, igen, nem sajnáltatom magam, hisz minek, nem én vagyok az áldozat, jut eszembe áldozat......bocsánatot kéne kérni Cassandrától? Nem, kizárt dolog, hogy a szeme elé álljak. ~
* Szinte már kétségbe esetten gondolkozik azon, hogy tegye jóvá a hibáját. Megannyi megválaszolatlan kérdés van a fejében, amitől nem tud nyugodni, muszáj tudni.....mert kell neki tudnia a dolgokat. Inkább kínozza magát ezekkel, minthogy valami választ találna ki. *