Pince

**Hozzászólások** : 24 **Évfolyam** : Első

- Én is jól vagyok csak megijedtem. A legjobb az lesz, ha most én elmegyek aludni. Akkor szia. *köszönt el. Visszaffordult a lányoz és azt modta:
- Rajtad tartom a szemem *ezzel kivonult a pincéből.*

- Az jó...
~Ez könnyeb volt mint gondoltam... Nem hittem volna, hogy egy pugnaxos ilyen gyáva.~
*Kaján mosollyal az arcán figyeli, ahogy a fiú elmegy.*
- Szia... És figyelj csak nyugodtan! NEM ZAVAR ÁM! *kiabálja még utána. Aztán még gyorsan elvégzi az ellenbűbájt, mielőtt Oliver eltűnhetne, és a fiú csak azt veheti észre, ahogy a pattanások visszahúzódnak a bőrébe. Aztán egy halk kuncogás kíséretében ő is elhagyja a pincét.*

Rövid, farmer miniszoknyában, és egy fehér, rózsaszín mintás pólóban üldögél - a pincében. Odakint minimum negyven fok van, így nem kockáztatta meg azt, hogy kimerészkedjen. Az ablaka is körülbelül két percig volt nyitva, mert már korán reggel is óriási volt a hőség. Így hát, okos lányhoz illően a kastély leghűvösebb pontjt választotta mára. Egy pillanat. Azt mondtam, leghűvösebb? Hát, ez azért úlzás, mert a hőmérséklet még a pincében is meghaladja a huszonöt fokot. Persze ez még eléggé kellemes a kintihez képest, de istenem, egy pincében van! Még húsz foknak sem kéne lennie, ez azért már túlzás. A tisztelt napocska igazán abbahagyhatná márXD*

//Alice Binoche - fagy Sad

//

*Mikor a rossz diák nem tud hová elmenekülni a társadalom elől, azt a helyet választja, ahová normális ember este be nem tenné a lábát. A pince tökéletesen alkalmas hely a relaxálásra, de ebben az exetben nem pont azért jött el ide.
Halkan lépked a hideg és nyirkos pince talaján, kevésbé nagy zajt keltve. Bár az Extremusos prefektusokkal jóban van, tud velük egyezkedni, de ha valamelyik másik szerencsétlen próbál belé kötni, sajnos az illető nem éli túl.
Már a bejáratban rágyújtott a cigarettára, sajnos nincs benne annyi gonoszság, hogy a szobáját füstösítse be, a Kilátóba meg, valljuk be, őrültség lenne egyedül felmászni. Oda kell Serena is.
Füstölögve, s bevetve a gyárkémény-effektust ül le az egyik sarokba, ha vörös szemei lennének, remekül el tudná színészkedni a véres bárót. De az ég orosz barna szemekkel áldotta meg.
~A fene gondolta volna, hogy idelent ilyen hideg van.~
*Túrt bele szőke sörényébe a hőmérsékletet átkozva. Arcán meglátszik a nem tetszés, száját kellemetlenül elhúzza, homlokán apró ránccsíkok jelennek meg, testén pedig libabőr.
Ha nem lenne ennyire lusta, biztosan bevetne valamiféle melegítő bűbájt, bár ennyi erővel klímát is akaszthatna a nyakába. Mellesleg egyáltalán nem lett volna feltűnő, amint nyár közebén rókabundába menetelne le a lépcső, egyedül, a pince felé menet.
Az utolsó szál cigaretta kiélvezése után magáról a koszt levakarva áll fel. Nem is járt még idelennt egyedül, tökéletes alkalom a felfedezéshez. Sorra nézi meg az ajtókat, hátha talál valamiféle rejtett fogdát, ahová az elmebeteg diákokat zárták be. Talán Dez is itt lenne valahol. Az egyik folyosókanyarban leáll az egyik ajtó előtt, meggyőződése hogy odabennt bizony van valami.*

*Naomi sétál össze vissza kapdossa a fejét,nem találja az utat hogy merre menjen vagy esetleg merre keressen is valakit.Szomoruan lépked a lány majd egy sötét nyirkos nedves helyre toppan be.Naomi nem tudja hogy merre járhat hiszen uj lány még most érkezet nem rég ide a suliba.Hátrafésüli fekete haját megál csípőretett kézel majd bámészkodik.egy pillanat után elindul egy ajtó irányába.*
~Nah lásuk csak,mivan itt. hátha kijutok inen..~
*ezeket a szavakat mondja magába,lassan odalépdel az ajtóhoz,megál előte majd nyel egy nagyot,jobb kezét lassan a kilincsre helyezi,majd elforditja,erre egy fiut lát meg maga előtt.*
-Jajj jézusom!
*Kiált a lány rémülten,majd szivére helyezi a kezét fujtat egyet vagy ketőt,aztán nyel egy nagyot és próbál megnyugodni.Megilyedt a sráctol hiszen ez a hely is félelmetes volt,és sötét.*
~hu a frászt hozta rám..~
*néz rá bambán majd megszólal halkan.*
-Szia.. én én Naomi Sterling vagyok extremus diák..és tudod eltévedtem itt..
*Nyögi ki majd a fiu képét nézi egy kicsit értetlenkedve,majd Naomi elhuza a száját.*

*Nézi az ajtót, nagy extázisba esve, mintha meghipnotizálták volna. Fél testtél még közelebb is hajol hozzá, de nagy lelki bánatára hangokat végképp nem hall. Túl nyuszi ahhoz, hogy be is nyisson, kitudja, milyen trollt, óriást, vagy mumust szabadítana a világra, arra viszont sikerült rájönnie, hogy az ajtó alól huzat tör elő.
Szusszanva előrelép, éppen óhajtaná fülét az ajtóhoz nyomni, mikor az nagy lendülettel kinyíl, s a szívbajt hozva rá arconcsapja. Nekiesik a falnak, s kezeit arcához kapva lecsúszik a fal tövébe.*
-Ohh, a halál utolért.
*Mondja mosolyogva, a támadás nyoma lassan el is tünik arcáról, mindössze apróbb vörös folt mutatja, hogy túl kiváncsi volt...megint.*
-Semmi gond, párszor már lerepült a fejem.
*Vonja meg vállát felállva, s látván, hogy a lány nem túlvilági szörny, a sziklasor ismét elhagyja a szívét.*
-Extremus. Imádott karom. Szintén oda tartozom.
*Arcán megjelenő gonosz vigyor miatt le se tagadhatná hovatartozását. Természetesen megtartja a nőktől azt az egy méteres megfelelő szférai hatótávolságot, de viszonylag normális hagnemben szól a lányhoz.*
-Daeron vagyok. A térkép.
*Ezt a bemutatkozási módot maga James Bond is megirigyelhetné. Bár a Nagy Dé elnevezés, amivel Csillaglány áldotta meg, jobban illik hozzá.
Az eltévedés általában itt napi szinten megtörténik. Van aki szimplán hobbiból, van aki függőségből, de mindenképp csinálja. Alapból meg se lepődik Naomi problémáján. Reflex szerűen nyúl a zsebébe, hogy elővegyen egy szál cigit, de el kell szomorodjon, a doboza üres, öngyújtót pedig nem szokás szívni.*
-Segítek, csak mondd meg, hová szeretnél eljutni.
*Ajánlja fel nagylelkűen, ami NAGY szó, főleg tőle, egy tömegfóbiás, velejéig gonosz, kezdegető lénytől.*

*Naomi figyeli a fiut ahogyan lecsuszik a falhoz.majd halgatja a válaszát.Elmosolyodik játékosan aztán mikor a fiu felált becsukta az ajtót.Aztán kifujta szeméből a haját.*
-Remek.Legalább nem vagyok egyedül.
*Oldalra hajta a fejét aztán vissza tornáztata a nyaki izmokat egy kicsit,aztán a szája egy kis mosolyra húzódot.*
-Örvendek Daeron.
*Válaszolja aztán lecsücsen az egyik hordo féleségre ami nagyábol tiszta volt.figyelte a fiut aki a cigis dobozát kereste,de sajna nem volt benne cigi.Naomi gyorsan felált előhuzot farzsebéböl egy dobozal majd egy szálat a szájába vett aztán a fiu orra elé nyomta a dobozt kedvesen.*
-Tesék vegyél.
*Mondta sunyi mosollyal,majd előhuzta kedvenc gyujtóját ami fekete volt és rajta egy piros tűzokádó sárkány.Meg gyujtotta a cigiét,aztán a fiunak tartotta a tüzet.Majd elrakta vissza a zsebébe.Beleszivot egyet majd kifujta aztán figyelt tovább a szövegre.*
-Hát persze.Segithetsz ez most jol fog jönni.a lányok háló körletét keresem,de reméltem hogy nem itt fognak aludni szóval valahogy fentebb kéne jutni csak azt nem tudom hogy hogy.szóval ha elkalauzolnál engem oda megköszöném.
*Válaszol Daeron-nak majd belesziv megint a cigijébe aztán vár a válaszra.*

*Tökéletes Extremusos időzítés a Naomi által nyújtott segítség. Egy cigivel simán lefizeti, és el is van felejtve a nyaktörős ajtójelenet. Egy-két sérüléd ide-oda, a fenének sem árt meg, ha utánna ismét magába szívhatja napi nikotin adagját. Annál az érzésnél pedig nincs jobb, hogy a lány sem tartozik a jókislányok közé, mert már akkor a cigisdoboz láttán halálra vagdosta volna magát.
Nagyot szippant a dohányból, majd orrán meg száján kienegedi a füstöt. Ez valamivel gyengébb, amit ő szív.*
-Én amondó vagyok, hogy a dohányzás hasznos. így legalább tudod majd, mibe halsz bele.
*A tudatlanságnál viszont nincs rosszabb. A jövőbelátás, na az viszont hasznos. Egy valamit azonban még nem csinált a kastélyban tartózkodása ideje alatt. Nem itta magát részegre, pedig az is nagy divat itt, nem csak a Kilátóban való füvezés.
utólag köszöni meg az életmentő édességet egy bólintással, s tovább folytatja az "életet adó nedü" fogyasztását. Nagyon szerencse, jól tudja merre van a lány hálókörlet, ő csukott szemmel is odatalálna. Na nem mintha már annyiszor járt volna ott, de felér egy iránytűvel a feje. Annyi barangolás után, amit ő csinált, maga a térkép se lehet okosabb.*
-Nagyon jó lehetsz, ha a hálókörletet keresve a pincében kötöttél ki. Bár nem jártál tőle messze, ugyanis kedves karunk lakosztályai az alagsorban vannak.
*A pince azon ajtója felé mutat, ahonnan bejött. Naomira pillant, majd megindul a mutatott irányba. Reménykedik, hogy Naomi sejti, mit szeretne, történetesen eleget tesz kérésének, és megmutatja merre van a keresett hely.*
-Rajzoljak egy térképet a biztonság kedvéért?
*Kérdi fogkivillantós vigyor közepette, s a már elszívott cigi csikkjét az pince padlója és fal közti repedésbe dobja. Eredeti hely, maga hamutál. Bár ahogy elnézi, nem csak ő használja a pincét dohányzóteremnek. Annál vicessebb lenne a pince ajtóra kiírt "Hőcsereállomás" felirat, mint az általános iskolájában.*

*Naomi elszivja lassan a cigijét majd a fiura mosolyog enyhén miközben száján kifujja a füstöt.eltapossa a csikjét majd feltápászkodik a hordoról és csípőre helyezi a kezét.*
-Jaja,hasznos.Látod énse vagyok ellene.
*Mondja majd mindkét kezét a homlokára helyezi és lassan hátratudra hosszu fekete haját,majd mikor a nyakánál jár két keze összekulcsolva egy darabig körül néz aztán elengedi,és a combjára csapódik.figyeli a fiut,majd felhuza a szemöldökét.*
~Nah most ez,ez gunyolódik rajtam..? nem hagyom anyiban.~
*Nem csinál mást csak egy sunyi mosolyt ereszt meg a fiu kijelentésére.Keresztbe fűzi a karjait és a lábait majd felhuzot szemöldökkel és sunyi mosolyal a száján kémleli a fiut.*
-Téleg nem.. hát ugylátszik akkor mégsem vagyok annyira rossz tájékozódó képességű..Nem nem kell a térkép biztosan megfogom találni hiszen nem vagyok tőle olyan messze.Köszönöm így már könyebb lessz.De ha már ittvagyok.. mesélnél nekem a sulirol? milyenek itt az emberek? meg minden..
*Kiváncsi szemekkel figyel mivelhogy uj még itt és szeretne mindent tudni..*

//Fagy//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Kopp, kopp, kopp....kopp, kopp, kopp...
Felemeli fejét, körbenéz, de semmit nem lát, így tovább olvas.
Kopp, kopp, kopp....kopp, kopp, kopp....
Valami hangot mégis csak hall, így tekintetét gófelemeli a betűk sorából és ismét körbenéz. Az ablakra vetődik figyelme, ahol egy hóbagoly kopogtat.
-Okos állatka vagy.
Kinyitja az ablakot, elveszi a levelet, amit hozott, s egy simogatás után útjára engedi. Lassan bontja ki, reméli, hogy nem valami rossz hír otthonról, de nem, Kumiko szánta el magát, hogy írjon.(Megjegyzem Kriszty usere volt a hibás.)
Felvonja kicsit a szemöldökét a szépen formált szavak láttán.
~Hová? A Pincébe?~
A kékség ott még nem is járt, mostszedheti a nyakába a lábait, ha nem akarja meváratni barátnőjét, hisz a levélben 9 óra szerepel. '0 perce van még, Szabadidő ruha van rajta, fekete színű. Felkap hozzá egy kényelmes sportcipót, szintén feketét, s elindul kifelé. A tó partján és a parkban ilyenkor még kószálgatnak páran. De a kastélyba most nem nagyon megy be senki, így most nem is jön rosszul, hogy feketében van, talán nem tűnik fel senkinek, hogy besétál a hatalmas ajtón. El is indul lefelé az alagsorba. Benyit, de még Kumiko sehol, legalábbis nem látja a sötétben.
-Lumen.
Körbevilágít, nem sok mindent lát így sem, beljebb botorkál, és letelepedik a földre. Figyel minden neszre, reméli, hogy nem fut keresztül rajta valami állat féle. Pálcáját egy idő után "beoltja", így a korom sötétben ül, beleolvadva a környezetbe fekete ruhájával. Csak fura módon szőke haja mutathatja hollétét.

Tárgy: Re: Pince Pént. Aug. 21 2009, 12:10

*Már sokkal régebben el akarta küldeni azt a baglyot, de valamiért sosem tette meg. Az okot is tudja: másnak írt leveleket. Olyanokat, amiket nem küldött el, és egytől egyig elégetett... Aztán ma, valami furcsa történt. A kifőzdébe ment, és találkozott azzal a fura sráccal, akinek nem igazán értette a viselkedését. Már elég régóta beszélgettek, amikor megjelent Killian, és Krisztyhez ült le, s láthatóan elég jól elbeszélgettek. Rossz volt, de igyekezett nem foglalkozni vele, s inkább a vele szemben ülő Anselmora koncentrált. Igaz néha oda-odapillantott, de igyekezett észrevétlenül csinálni, és egyébként is miért érdekelné őt, hogy mi törtétnt? Ez egy fogas kérdés, mindenesetre úgy gondolta, hogy itt az ideje beszélni Krisztyvel. Egyrészt mert a teaszertartás óta nem találkoztak csak a fözőverseneyen meg az elvarázsolt kastélyban, de ott nem igazán volt idejük beszélgetni, pedig kellett volna. Másrészt, valahogy meg kell tudnia, mióta ismeri Kriszty Killiant, és mi történt a kifőzdében...
Tehát megírta a levelet, hogy találkozzanak a pincében, elvégre oda most senki sem megy, hiszen mindenki kint sátrazik, talán őt kivéve, de azt sem tudja senki.
9 órát írt a levelében, azonban azt ő sem gondolta, hogy bármi közbe jöhet. Már pedig, már elmúlt 9 és ő még mindig a parkban van. Feltartották, mint mindig. Egy kérdés a természetmágia vizsgával kapcsolatban... egy kis nyafogás, hogy valami nem olyan, mint ők azt elképzelték...
Késő este van, sietnie kell és erre itt idegesítik. Szerencsére sikerül leráznia mindnekit, és így tíz perccel kilenc után, már meg is érkezik a kastélyba. A pincébe levezető utat gyéren világítja meg a pálcája végén lévő lángocska, s a most viselt fekete topánka, igencsak csúszósnak bizonyul a nyirkos kövezeten. Igaz nem esik el, de lassabban kell mennie, mint ahogy szeretné.
Pár perc séta után érkezik meg, s a sötétséget látva, egy pillanatig azt hiszi, elkésett, s Kriszty már elment, de aztán a gyér fénnyel körbe pásztázva a helyiséget, megpillant egy alakot.*
- Kriszty?
*Teszi fel a kérdést, kissé bizonytalanul, elvégre nem a szőke hajkoronához van szokva, főleg nem fekete ruhákhoz... De ez nem jelent semmit. Közelebb érve, már biztos benne, hogy a pillus az, s a gyomrában lévő feszültség nőni kezd.*
~ Lehet még nem vagyok felkészülve arra, hogy elmondjam? Vagy Killian miatt? ~

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Kisebb ijedtség fut végig a hátán, amikor megnyílik a pince ajtaja. Annyira el volt gondolkodva saját sorsán, hogy nem is vette észre az idő múlását, s majdhogynem megfeledkezett arról hol is van és kire vár. Kumiko szerencsére fényt gyújt, s alakja kirajzolódik. Hangja már biztosítja is Krisztyt arról, hogy barátnője érkezett a késői órán, a titkos randevúra.
-Szia Kumiko...én vagyok.
Beljebb lépked a lány, s immáron jobban is látszik arca, ami valami bizonytalanságot sugároz. Meg kellene kezdeni valahogy a beszélgetést, de hogyan, hisz régen is beszéltek, akkor sem túl sokat, de most ez hosszúnak fog igérkezni. Feszültség oldóként nadrágja zsebéból előkeres egy tábla tejcsokoládét, s megkínálja vele Kumikot, majd maga is bekap pár kockát.
-Hogy vagy mostanában? Neked is nagyon sűrű a porgramod?
Végül mégiscsak kijött az első kérdés, majd ez talán migindítja a többit is. vagy talán nem is kellenek kérdések, csak úgy maguktól kezdenek el beszélni. Nem is ártana, Krisztynek is lenne pár mondani valója, ha nem is annyi sok és rejtelmesmint Kumikonak.
Kíváncsi szemekkel fordul barátnője felé, aki már mostanra valószínűleg szintén letelepedett. Felhúzott térdeira támasztja fejét, a lány felé fordulva. Szőke haja leomlik a vállára, szemébe csúszik, amit hátratesz a füle mőgé.

Tárgy: Re: Pince Szomb. Aug. 22 2009, 11:05

*Néha igazán rémisztő, ha az ember barátja metamorf mágus. Sosem lehet biztos abban, hogy éppen kivel is ül szemben... Azért Kumiko hamar megnyugszik és közelebb érve azon kezd gondolkozni, hova üljön. Nem túl szimpatikus neki a kő, de végül mégis leül. Elvégre évek óta nem volt beteg, nem lehet belőle most sem probléma.*
- Szia!
*Köszön, ahogy Kriszty mellé csüccsen de nem mond semmit, nem tudva hogy is kezdje. A felé nyújtott csokoládé meglepi, nem is az az édesszájú egyén, de kivételesen elfogad egy kockával, nem többel. Egyenlőre azt is csak forgatja az ujjai között. A pincében nem kell attól tartania, hogy elolvad az édesség....*
- Köszönöm.
*Mondja udvariasan, s egy kissé a távolba mered. Még mindig csak a pálcája ad némi fényt, ami kissé kísértetiessé teszi a helységet, de őt ez nem zavarja. A szemközti falon táncoló árnyékokat figyeli. Milyen érdekes, hogy egy ilyen kis láng is ilyesmire képes. A csendet Kriszty töri meg, ő pedig még mindig a kezében tartva a csokit válaszol, fejét Kriszty felé fordítva.*
- Jól köszönöm. Nagy az évvégi hajtás, de egyébként jobban vagyok.
*Látszik is, hogy jobban van, hiszen a külseje is megváltozott, és mostanra meg is kedvelte ezt az új "stílust". Arról nem is beszélve, hogyha nem érezte volna úgy, hogy képes beszélni a dolgokról, akkor nem hívta volna ide Krisztyt.*
- És te hogy vagy? Hogy-hogy szőke?
*Azt már megfigyelte, hogy barátnője külsejét, a hangulata is befolyásolja, ezért nehéz eldönteni, hogy a szőke, az valamilyen kokrét hangulatot jelez, vagy csak azért ilyen, mert a mai napnak ez a megfelelő szín. Kumiko mondjuk sosem akarna szőke lenni, esetleg lilára festené a haját, de a feketével is tökéletesen elégedett.
Ő is felhúzza a lábait, s amíg Kriszty válaszol bekapja a csokoládét. A kezeit a térdén pihenteti, de a háta most is egyenes...*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Kicsit felvidulva, de még mindíg félrebiccentett fejjel nézi barátnőjét, miközben élvezi az olvadó csokoládé zamatát. Térdeire borított arca álmosságot sejtet, ellentétben kék szemeivel, amik tágra nyitottan figyelmesen fürkésznek Kumiko szemeiben, keresve benük az utat a megnyíláshoz.
-Igazán örülök neki, hogy jobban vagy. Még nem igazán volt alkalmam rá, hogy megmondjam, nagyon jól áll neked ez az új stílus...Csak pár színes tincset, egy kis vidámságot is csempészhetnél bele.
Öszinte szavakkal beszél, tiszta szívéből szeretné, ha Kumiko olykor legalább szolídabb változatát is magára öltané a rengeteg színkavalkádnak, bármilyen formában. Legyen az egy egy krémyszínű öv, a fekete ruháján. Kezdetnek pont elég lenne.
De most, hogy rákérdez Kriszty hogy van, a lány válaszként alig tud megszólalni...
-Hát jól....csak egyedül kicsit. A szőke hajam is talán azért van. Gondoltam ha már úgys páran egy buta szőke lánynak gondolnak, legyek is az.
Igazat is mond. Sokszor úgy érzi, hogy egy elkényeztetett kislánynak gondolják háta mögött, aki srtéber módon tör előre. Pedig nem így van, hisz aki ismeri tudhatja, hogy sosem kérkedne semmivel, amit elért. A mondat közben finoman megrántja a vállát, jelezve ezzel, hogy ezen kívül nem sok mindent tud tenni a rosszindulat ellen.
Újabb kocka csokoládét majszol el, engedve a csábításnak, itt és most. Szüksége van egy kis boldogság hormonra. Azon kicsit csodálkozik, hogy Kumiko is bekapta a kockáját, hisz volt már alkalom rá, hogy kijelentette, nem édesszájú. Az illem kedvéért azért úgy teszi a csomagot, hogy ahhoz mindketen hozzáférjenek. Csokihoz illik egy pohár finom, édes bor.
~A fene, azt miért nem hoztam le?~
Erősen koncentrál a szobájában lévő borra, meg két pohárra, miközben előveszi pálcáját, s a földre koppint vele maguk előtt.
-Transportus bor és poharak.
Tölt mindkét pohárba pár kortyot, majd az egyiket a lány felé nyújtja.
-Elmeséled mi volt az a szokottnál százszor rosszabb hangulat a teaházban?
Belekortyol a borba, szünet lévén nem árt vele senkinek és semminek. Annyit úgysem isznak, hogy berúgjanak. Persze, ha Kumiko elfogadja a poharat, ha nem, akkor Kriszty leteszi vissza az üveg mellé, mely alatt egy ezüst tálca is van, s mellé került a csoki is.

Tárgy: Re: Pince Szomb. Aug. 22 2009, 21:10

*Szemöldök felhúzás jelzi az arcán, hogy nem igazán hisz el, hogy bármi is jól állna neki, de ami a színeket illeti, tartozik egy vallomással*
- Igazából gondolkoztam más színeken, csak már berögzült nálam a fekete... és nem is tudom, milyen színt választhatnék még...
*Hallatszik a hangján, hogy már ez a téma is nehézségeket okoz, de valakitől csak kell tanácsot kérnie. Mellesleg, nem a színek ismertével van baja, szimplán csak nem biztos benne, hogy létezik olyan szín, ami jól állhat neki. Bár a legjobb az lenne, ha az eszét átpakolnák egy olyan szép lányba mint a mellette ülő Kriszty akkor talán nem lenne gond... De mivel ő köztudottan nem egy szépség...
Joggal kérdezheti bárki, hogy akkor mért öltözködik, rövid szoknyákba és ujjatlan/pánt nélküli felsőkbe. Pedig a válasz igazán egyszerű: ez kényelmes. Aki mást mond az hazudik...
Az kicsit meglepi, és el is szomrítja, hogy Kriszty magányosnak érzi magát a kastély falain belül. Igaz Kumikonak sincs sok barátja, de ő sokkal vidámabb, mióta Torneransban van, mint otthon volt.*
- Ki gondolna téged buta szőke lánynak?
*Csúszik ki a száján hirtelen, nem egészen ezt akarta, vagyis nem pont így, de most már mindegy, nem fog magyarázkodni, inkább megvárja a választ, elvégre kell, hogy oka legyen annak, ha ilyet mond valaki. Ez persze csak azért fura, mert Kriszty az iskolaelső... vagyis a legnagyobb ríválisa, bár Kumikot egyáltalán nem zavarja, hogy nem őt nevezték ki erre a poszta is. Elég neki a prefektusi cím is... még talán sok is.... A megjelenő boros poharakra, és a boros üvegre elkerekednek a szemei.*
- Ugye tudod, hogy én itt még kiskorúnak számítok? Otthon japánban mondjuk már nem, de itt igen.
*Teszi fel a kérdést, de azért eveszi a poharat remélve, hogy Krisztyt nem zavarja a tény, hogy még van fél éve, míg betölti a 18-at. Bár még soha életében nem ivott alkoholt, most úgy érzi, szüksége lehet rá, főleg hogy Kriszty nem kertel, rögtön rákérdez, a találkozásuk okára. Pedig a feketeség őszintén remélte, hogy csak később jutnak el ide. Egy pillanatig habozik, majd a szájához elemi a poharat és megkostólja a benne lévő italt. Nem igazán izlik neki... hiába túlságosan is az eperért van oda, de azért a szőlő sem olyan rossz, és végülis a bor is iható. Mielőtt beszélni kezd, iszik még egy kortyot.*
- A tea... khmm... Ez egy hosszú történet, és nem is tudom hogyan kéne belekezdenem...
*Nem könnyű, mert ő sem tud mindent biztosan, sőt igazából egyáltalán nem biztos benne, hiszen az édesanyja soha nem valotta be, és a gyógítók sem találtak semmit? Akkor pedig mivel kéne kezdenie?
Még egy korty bor, egy nagy levegő, egy kis bátorság... és a szemközti falat bámulva, kezdetét veszi a mese...*
- Először szeretném, ha tudnád, hogy soha senkinek nem beszéltem erről... otthon még csak megemlíteni is tilos... A 14. születésnapom rosszul lettem és bekereültem a kiotói mágus klinikára... Kiderült, hogy alulfejlett, kórosan sovány és pigmenthiányos voltam... Akkoriban édesanyám az általa "gésa-teá"-nak kersztelt teakészítményen dolgozott... Egészen kicsi korom óta gésa szerettem volna lenni... ezért is lettem én a teszt alany... Az első pár héten, amíg a klinikán voltam, mindennap hozott a teából... A gyógyítók bármit csináltak a helyzet csak rosszabb lett... Egy hónap után már felállni sem tudtam... Akkor tiltották meg, hogy otthonról bármit is behozzanak nekem. Édesanyám ezen megsértődött, mert szerinte a teájának semmi baja nem nincs, de mivel azzal együtt nem engedték be, többet nem látogatott meg... Furcsa mód...
*Itt kissé elhúzza a száját, s enyhe irónia is vegyül ebbe a két szóba.*
- ... Miután abbamaradtak a napi teaivászatok, magától kezdett javulni az állapotom... Persze rengeteg gyógyító főzetet kaptam, többnyire erősítő főzeteket, és olyanokat, amik helyre tehetik a soványságot, meg a pigment hiányt. Utóbbi kettő azonban nem volt annyira sikeres... Több vizsgálat után kiderült, hogy valamiféle mérgezésem lehet, aminek a hatására, eltűnt a pigmentjeim nagy része a bőrömből, valamint hogy nem épül be sem zsír sem cukor plusszba a szervezetembe. Amire szükségem van azt rögtön felhasználom, a többi pedig kiürül... Szóval nem raktározom el ezeket az anyagokat... Ami végülis nem baj, mert így legalább nem leszek kövér..
*újabb fintor, mert azért lássuk be, nem szép látvány, ha valakinek kilátszanak a bordái*
- ... A gyógyítók és én is édesanyám teájára gyanakodtunk... meg is kérték, hogy készítsen egy adagot hogy megvizsgálhassák, de kijelentette, hogy semmilyen tiltott anyagot nem használt, és megtagadta a vizsgálatot... Egy évet töltöttem a klinkán, mire úgy gondolták, eleget nőttem, híztam és végül hazaengedtek.... Egy darabig próbálkoztam, hogy kifagassam, mi volt abban a teában, de nem volt hajlandó elmondani... én meg azóta szabályszerűen pánikrohamat kapok a teának a gondolatától is...
*Krisztyre pillant, a szemei csillognak, mintha sírni szeretne... nem biztos benne, hogy érthető volt, amit elmondott, de ha most kérdezik, válaszolni fog. A sírást pedig mint mindig most is elfolytja...*
- Tudom, hogy nem hangzik annyira szörnyen, és nem kéne bepánikolnom, de nem direkt csinálom...
*Fűzi még hozzá, kissé magyarázkodva, letörlve a könnyeket a szeméből, majd megissza a maradék bort is. Elvégre kell az erő..*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Gondolkodóba ejti, hogy milyen szín is állna igazán jól Kumikonak. Valószínűleg szinte minden, de nem szabad egyik napról a másikra tiritarkába váltania. Az egy kisebb sokkot okozna jó pár embernek itt az iskolában, de leginkább Kumiko ijedne meg önmagától.
-Ha benne vagy felmehetünk a kastélyba, és kereshetünk neked valamit... Vagyis kihozok pár ruhát a közös csevibe. Levarázsolhatnám ide is, de nem sok értelme van a pincében öltözködni. Szőkeségét illetően csak int egyet, hiszaz is lehet, hogy csak képzelődik. Ki tudja, mondani nem mondta a szemébe senki.
-Engem miért zavarna....nem akarlak leitatni, eszemben sincs. Na meg egy irányba megyünk, majd támogatjuk egymást. Azt hiszem köztünk fog maradni, hogy megiszol egy pohárka bort. Többet meg nem kapsz!
Persze csak viccelődik. Elvigyorodik pár percre, talán a bor hatása is, amiből lasan bekortyolgat egy pohárral. Elég rosszul venné ki magát, ha két részeg prefi vonulna végig a parkon ékkel, különösen, ojanoktól, akik egyébként nem isznak. A sensei 100% hogy éppen akkor sétálna józanabb percében a kastély körül.
Kcsit elkomolyodva tette föl a következő kérédst, s a hozzá fűzött választ halgatja. Minden egyes szó szinte mintha szívébe ütne egy-egy szöget. Érti amit mond, minden egyes szavát. Nem tudja elképzeni, hogy egy anya hogyan tud a gyermekével ilyen gonoszságot művelni. Akkor inkább hagyta volna el, mint Krisztyt, vagy halt volna meg. Az sem okozna ekkora fájdalmat. Nem csak a testi fájdalomra gondolva, sőt még inkáb a lelkiekre. Egy ilyen teherrel élni az életet rettentő érzés lehet. Már egyáltalán nem csodálkozik Kriszty azon, hogy kiborult a teaszertartáson Kumiko. Szemei könnyel telnek meg, s lassan lecsordulnak az arcán, letörli üket, de nyomukba másik és másik szökik.
-...hogy nem hangzik szörnyen? Hát hidd el, nem kívánnék ilyet még az ellenségemnek sem, nemhogy a barátnőmnek. Remélem egyszer helyrejössz annyira, hogy ne érezd tovább sem testileg, sem lelkileg ezt az egész idegörlő múltat.
Ösztönösen teszi le a poharat, s átöleli, magához szorírja a fekete hajú lányt. Remélhetőleg érzi azt a szeretetet, ami az immáron ismét kék hajú lányból árad. Most nem bújik álarc mögé, nem is akar. Ebben a perben csak az érdekli, és arra tud koncentrálni, hogy Kumiko lelki világa valamelyest helyrejöjjön.
-...és az öcséd?
Kriszty tudja, hogy ha Kumiko testvérének bármi hasonló baja lenne, azt a lány méginkább zokon venné, így ezt a kérdést nagyon halkan, félszegen teszi föl. Mert attól, hogy ő nem lehet gésa, az anyjuk még okozhat neki gondot. Kis csönd után, ami köztük kialakult újabb pohár bort önt magának, s míg Kumiko válaszol lassan kortyolgat. A végén a fekete lány viszi vissza Krisztyt. Najó, két pohártól még nem fog berúgni, és, hogy többet ne ihasson eltünteti az üveget.

Tárgy: Re: Pince Vas. Aug. 23 2009, 16:43

*A színekkel kapcsolatban ő egyálalán nem biztos magában. Egy fehér ruhában szinte biztos, hogy olyan lenne mintha nem is lenne rajta semmi, akkor pedig elég kényelmetlenül érezné magát. A javaslatra, miszerint menjenek fel és keressenek pár ruhát, csak tétován bólint, remélve, hogy nem most rögtön, és nem is ma akar sort keríteni erre a pillus lányka.
A boros megjegyzésen elmosolyodik, igaz a vékony alkata miatt könnyedén be tud csípni, de azért egy pohár nem fog megártani, és többet pedig nem fog inni. Főleg ha nem is kap...
A rövidített verziója az életének, elég hosszúra sikeredik, s bár igyekszik úgy elmondani, hogy ne gondoljanak olyan rosszat a családjáról, valószínű, hogy az édesanyja nem lopja be magát Kriszty szívébe sem. Pedig Kumiko valójában nagyon tiszteli az anyját, főleg hogy kvibli létére ilyen sokra vitte... mert ha nem is szándékosan - bár a folytonos tagadás, azért nem ezt sugallja - de feltalált egy fajta mérget... Meg aztán még is csak az anyja, és az ember akkor is szereti az anyját, ha az ilyen szörnyűséget követ el ellene. A bosszú tervét nem említi, azt elég volt egyetlen egyszer megemlítenie, akkor is csúnyán néztek rá, pedig szerintem, valamilyen módon rá kell ébresztenie az anyját a tettére.
Bár utalja ha hozzáérnek Krisztyben jobban megbízik mint az átlagban. Fura is ez a számára, de talán pont ez a bizalom az, ami miatt kivételesen még jól is esik, hogy megölelik, de ő akkor sem kezd el sírni, és legszívesebben bocsánatot kérne Krisztytől is, hogy a mondanivalója ennyire szomorú volt. Felpillantva észreveszi Kriszty kék haját, s ezt már nem tudja szó nélkül megállni.*
- Szerintem sokkal jobb a kék. Ez olyan eredeti...
*Reméli, hogy Kriszty is mosolyogni kezd, erre a kijelentésre. Az öccsének az említése, bár a pillus teljesen máshogy gondolta, jó kedvre deríti Kumikot. Már nincs szüksége arra hogy öleljék, ismét egyenes háttal kezdi bámulni a szemközti falat, csakhogy felidézze a kisfiú arcát. Aztán Krisztyhez fordul, s keserű mosollyal az arcán válaszolja meg a kérdést.*
- Seijinek nincs oka aggódni, amióta megszületett ő a mindenség közepe... kicsit el is lett kényeztetve...
*Erre a gondolatra egy őszinte mosoly jelenik meg az arcán, ez részben az ő hibája is, hiszen ő is mindig a kisfiú kedvében akart járni.*
- Meg aztán úgy néz ki, hogy ő is varázstalan, mint édesanyám, ami szintén a javára válik. Mondjuk édesapám szomorkodott miatta, hogy az egyetlen fiából nem lesz varázsló, de végül beletörődtek.... Szóval, neki nem lesz baja ez egész biztos.
*Az öccséről nagyon nagy szeretettel beszél, nem is tűnik ki a hangjából semmilyen féltékenység. Talán nem is az. Egyszerűen elfogadta a tényt, hogy a kvibli anyja féltékeny rá, amiért ő rendelkezik mágikus képességekkel. Az sem zavarja, hogy az édesapja csak akkor kezdte el varázslásra tanítani, amikor már biztosak voltak benne, hogy Seiji nem fog varázsolni. Ám ezeket még nem szeretné megosztani Krisztyvel, ez jó lesz máskorra, nem zúdíthat mindent barátnője nyakára, még akkor sem, ha nem árt vele neki. Krisztyvel amúgy is csak a teaszertartáson történtek miatt találkoztak, és azt a részét elmondta. Viszont ő még mindig nem tudja, mi volt Kriszty rossz kedvének az oka, így ideje rátérni arra, hogy milyen problémákkal küzd a metamorf lány.*
- Nah szerintem ennyi bőven sok volt mára belőlem. Szóval most te jössz. Mi volt az a feketeség két hete?
*Megissza a maradék bort a poharából amíg a válaszra vár, majd leteszi a poharat a földre. Nem tudja hol van Kriszty szobája, ezért visszavarázsolni sem tudná, és nem is akar kellemetlenséget okozni a lánynak azzal, hogy eltüntenti a poharát.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Nem, nem akarja most rögtön felrángatni a lányt öltözködni, de ha a bort nem tünteti el, lehet, hogy elérték volna azt is. Pedig Kriszty sem áll a tükör előtt órákat, csak egyszerűen felkapja ami az alkalomhoz illik, vagy ami éppen a hangulatának megfelel.
Hosszúnak tűnik az a pillanat, amíg összeborulva ülnek a csöndes, hideg pincében. Végül Kumiko töri meg a nehéz csöndet, egy érdekes megjegyzéssel. Legalkábbis Kriszty számára igazán különösnek tűnik. Nem is tudja megállni a kéékség, hogy könnyes szemmel el ne röhögje magát. Arcát törölgetve kerül arcára széles mosoly, s hozzá halk hangadás.
-Eredeti? Ha valakinek azt mondanád, hogy olyan szép eredeti kék haja van...De azért értem mit akartál mondani, és köszönöm.
Immáron mosolyogva hallgatja tovább, szerencsére öccséről szóló elbeszélése nem szomorítja el annyira Krisztyt, mint az előzőek. Hallgatja a szavakat, melyekből szinte sugárzik a szeretet, ez örömmel tölti el a kékséget is.
-Nagyon szereted őt....
Krisztynek kell rátérni a mondandójára, hisz Kumiko visszakérdez. El is akarja mondani, e nem tudja, hogy kezdjen bele. Nem is olyan megrázó, mint a fekete lány története, de Krisztyt nagyon is mélyen érinti. Hosszan, elkomolyaodva néz bele a boros poharába, mint aki szugerálja, hátha megszólal a bor, vagy a pohár, és elregéli azt, amit a lánynak kellene kinyögnie végre.
-Az én történetem nem ennyire megdöbbentő. Vagyis nekem az, de kicsit szokványosabb, azt hiszem. Tudod, mikor Ophelia a szüleiről kezdett el nekem mesélni, és ráadásul eléggé nagy élvezettel. Hát nem tudom, nagyon elkeserített. Különös, pedig épp arról beszélt, hogy neki a szülei nem engednék, hogy minden féle színűre fesse a haját. Nem mintha nekem festenem kellene, de ezt ugye ő nem tudja.
Elkanyarodik eredeti témától, de észre veszi magát, és nyelve egyet folytatja, amit el kell mondania.
-Szóval...nekem nincs aki megtiltsa, hogy váltogassam a hajam színét. Nincsennek igazi szüleim. Nem tudom mi van velük, azt sem, hogy élnek-e vagy még akkor meghaltak, amikor megszülettem. Engem egy erdőben talált meg Agatha, aki felnevelt. Azt sem tudom, hogy ki vitt ki télvíz idejének egy erdő közepére. Csak pár emléktárgy maradt rám, meg egy állat, aki valahol a környéken kóborol most is.
Elcsuklik a hangja, de a sírást borba folytja, megissza gyorsan a felét, majd fejét hátraveti, hangosan belekoppintva a falba.

Tárgy: Re: Pince Szer. Aug. 26 2009, 11:50

*Kumikonak először nem esik le, miért olyan fura amit mondott, aztán persze ráeszmél, és ő is együtt mosolyog Krisztyvel. Nem kell csodálkozni, hogy nem érti miért fura, hogy valakinek "eredeti kék haja van"... egyrészt, még a rossz emlékek hatása alatt van, másrészt, ő szőke meg vörös hajú embereket sem látott azelőtt, barnát is csak elvétve, mert japánban az iskolában 1-1 tanárnő befestette a haját. Tőle aztán a kék is lehetne természetes szín... De aztán összeszedi a gondolatait, és rájön hogy ez hülye gondolat volt. Szerencsére azonban nem kell magyarázkodnia, Kriszty azt feleli érti miről van szó. Pedig ha tudná... De Kumiko inkább hallgat, aztán rátér az öccsére, és ettől végre megnyugszik.*
- Igen, nagyon...
*Erősíti meg, bár ez szinte felesleges. Kriszty bár azt állítja az ő története nem "olyan megdöbbentő", amin a fekete hajú lány tudna vitatkozni... Amilyen neveltetést kapott, előbb hajtana végre harakirit, minthogy elhagyja a gyerekét. Igaz, ő nem tervezett soha ilyesmit, mégcsak gyereket sem, mert ugye a gésáknak nem lehet olyan jellegű kapcsolatuk.
Mindenestre most Kumikon a sor, hogy ledöbbenjen, s ahogy Kriszty a története végére ér, ő öleli magához a lányt. Ez már a bor hatása kell, hogy legyen - bár nem ivott sokat, vékony lányka lévén, kevés is elég -, mert normális esetben nem csinálna ilyesmit.*
- Én nem is tudom mit mondhatnék...
*Csak nagyon halkan szinte suttogja a szavakat, mintha csak magának beszélne. Tényleg nem tudja mit kéne mondania, ilyesmivel ő még nem találkozott. Bár valószínű, hogy mások ritkán találkoznak olyan anyákkal, akik mérgezik a saját gyereküket.
Jobb ötle híjján simogatni kezd Kriszty vállát, és várja barátnője is megnyugodjon. Aztán amikor már úgy tűnik jobban van a pillus lány, ismét megszólal.*
- Azért jó, hogy ez az Agatha megtalált és felnevelt... és biztosan nagyszerű nő, mert remek munkát végzett.
*Nem ismerheti az asszonyt, de Krisztyt nagyon megkedvelte, és ebből arra következtet, hogy a lány jó nevelést kapott, ezért lehet az is, hogy összebarátkoztak, s most ilyen bizalmasan tudnak beszélgetni. Az eszébe sem jut, hogy mellé foghat ezzel a kijelentéssel. Reméljük, hogy nem fog...*

//Ezer bocs, de munka mellett nem nagyon volt/van időm, ráadásul szarul is vagyok... azért mostantól, már tudok majd írni, így reggelente, mert szerencsére csak később kell mennem dolgozni. ^^//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Összeölelkeznek ismét...talán tényleg mindketten kezdenek becsípni. De így sokkal könnyebb beszélni...kimutatni azokat az érzéseket is, amik normál állapotban megbújnak a felszín alatt. Hisz egyikőjük sem az a szószátyár tipus, na meg ölelkezgető, mármint ha magánéletükről van szó. De végülis valami érdekes kapcsolat kezd köztük kialakulni, ami miatt talán ha nem ittak volna is sikerül eljutniuk idáig.
Kriszty nem tudná megmagyarázni mi is z oka annak, hogy éppen benne...a mindíg feketébe öltöző, olykor kicsit morcos lányba bízik meg. Keserű sorsuk hasonlatossága okozója lehet talán.
-Nem is kell semmit mondanod.
A lány együttérzése, finom mozdulattal tett simítása feloldja Krisztyben a feszültséget. Kibontakozik az ölelésből, hangos sóhajjal összeszedi további gondolatait, majd nekikezd nevelőanyjáról beszélni.
-Agatha egy kedves, de ugyanakkor rettentő szigorű tünde. Úgy 600 éves lehet, de sosem árulja el pontos korát. Mindent neki köszönhetek, amit eddig sikerült megtanulnom. Rendre, céltudatosságra, szerénységre, visszafogotttságra ezen kívül rengeteg apróbb bájital és gyógynövény ismeretére megtanított. Ha valamit nem úgy tettem, ahogy azt ő elvárta volna sosem büntetett meg sem feladatokkal, sem szobafogságfélével, vagy valami figyelmeztető jellegű átokkal. Egyszerűen csak nem szólt hozzám, ami rosszabb volt mindennél. Olyan bűntudatot ébresztett bennem, hogy igyekeztem mindent helyesen, pontosan elvégezni. Hozzáteszem, hogy semmit nem kért tőlem, amit nem tudtam megtanulni, vagy megcsinálni.
Csönd következik, amiben a kékség kicsit elmerengve gondol Agatha-ra, először mosolyogva, majd halk nevetéssel jelezve, hogy olyan történet jutott eszébe, amit talán nem kellene elmondania. Mert mindketten fülig pirulnak. De ha Kumiko esetleg rákérdez, hogy min is mulat ilyen jól, nem fogja tudni megálni, hogy bele ne kezdjen, ezzel áttérve egy másik témájukra, amiről jó lenne beszélgetniük. A fiúkra.

Tárgy: Re: Pince Csüt. Aug. 27 2009, 11:02

*Kumiko se tudná megmagyarázni miért pont a metamorf lányban bízik meg, de nem is akarja magyarázni a dolgot. Egyszerűen örül neki, hogy van valaki, akivel megoszthat dolgokat. Lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, vagy hogy megfogja később bánni, most azonban eszébe semi jut ilyesmi.
Megnyugtató Krisztyvel beszélgetni, és valószínűleg a bor hatására, sokkal könnyebbnek látszik minden más is. Talán ezért is törődik bele könnyedén abba, hogy nem kell mondania semmit sem, bár ő azért folyamatosan törte a fejét valami használható dolgon. De mivel semmi használható nem jut eszébe végül nem mond semmit sem. Azzaé egész biztos nem tesz semmi rosszat.
Agahta-val kapcsolatos gondolatai is igaznak bizonyulnak, elvégre Krisztyn látszik, hogy szereti a tündét. A beszámoló is alátámasztja, hogy egy nagyszerű hölgyről van szó.*
- Egyre biztosabb vagyok benne, hogy fantasztikus nő lehet...
*Csúszik ki a száján a gondolat, pedig ezt valójában nem akarta hangosan kimondani. Azonban ha már megtette akkor mindegy, nem fogja visszaszívni, és nem is kell, hiszen semmi rosszat nem mondott.
Most ő is hátradől a falnak támaszkodva, fejét hátrahajtva, s egy pillanatra becsukja szemeit, hogy megfeledkezhessen azokról a dolgokról, amik eddig a vállára nehezedtek. Most hogy beszélt róla valakinek sokkal könnyebbnek érzi magát, és ez az érzés, apró mosolyot csal az arcára. Egy kicsit talán arról is megfeledkezik, hogy nincs egyedül, de nem sok időre, hiszen Kriszty nevetése magához téríti.
Kinyitja szemeit, és barátnőjére néz várakozóan, kíváncsian. Próbálja kitalálni pillus barátnője gondolatait, de hiába. Még mindig nem képes sem gondolatolvasásra, sem legilimenciára, így kénytelen rákérdezni.*
- Most mi olyan vicces?
*Nem is sejti, milyen veszélyes vizekre eveznek ezzel a kérdéssel. Igaz ő is rá akart kérdezni egy-két dologra, de egyáltalán nem gondolta végig hogyan tegye, azt pedig nem szeretné, ha Kriszty esetleg félre értené...*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

-Igen, az...fantasztikus és mégis félelmetes. Sosem fogok a nyomába érni. Bár ez nem is csoda, hisz ő tünde én meg ugye 'csak" ember.
Ennyit tesz még hozzá kuncogása előtt, amire Kumiko kisebb csodálkozással regaál, Nem is meglepő, hisz elég vacak témáik vannak, amik egyáltalán nem viccesek, de az, amire Kriszty gondol már igen. Már egy kicsit pirongós is, remélhetőleg Kumiko nem jön nagyon zavarba.
-Tudod eszembe jutott Agatha arca, amikor...hogy is mondjam? Szóval...ááá
Na így dadogni még nem hallhatta senki mint ahogy most kezd bele mondandójába. De vesz egy nagy levegőt és összeszedi gondolatait, és belekezd, immáron minden féle gagyogás, zavarodottság nélkül.
- Tehát az történt, hogy ellógtam egy tünde sráccal, ki az erdőbe. Elég közel állt hozzám az illető már, annak ellenére, hogy nevelőmnek ez nem igazán tetszett. Na de a lényeg, hogy elfeledkeztünk a környezetünkről és csak arra eszméltünk fel, hogy hatalmas léptek közelednek felénk. Egy troll támadt ránk. Vagyis csak bámult, mi meg hátrálni kezdtünk, ádámkosztümben. A fiú valahogy magához kapta a pálcáját, de ő sem volt elég úgyes varázsló még. Azt kívántam, hogy nyelje el a föld, elég erősen akartam ezt, tudat alatt, és sikerrel jártam. Csakhogy a ruháink is eltüntek, kettőnknek maradt össz-vissz egy talár. Képzelheted nevelőm arcát, mikor meglátott minket. Nem tudta nevessen rajtunk, veszkedjen velünk, vagy örüljön megmenekülésünknek. Hát ezen nevettem...
Kíváncsian nézi, hogy barátnője hogyan reagál az elhangzottakra. Van e valami, amit ő szeretne elmesélni, vagy sem...

Tárgy: Re: Pince Pént. Aug. 28 2009, 11:22

*A történet már rosszul indul... Elvégre Kriszty csak hebeg meg habog. Hát mi másra gondolhatna az ember, minthogy valami nagyon rossz fát tett a tűzre, és ezért Agatha megharagudott? Végül is nem is jár olyan távol az igazságtól az ember lánya, ha ilyesmit feltételez. Azonban ami az összeszedett sztorit illeti... Kumiko bár soha nem történt még vele ilyesmi, de még csak hasonló sem - elvégre ő lányok előtt sem vetkőzne le, nem hogy az ellenkező nem előtt -, azért hamar összerakja a képet, azonban megszólalni nem nagyon tud.
Csak hogy a kedves olvasó is megértse: Közel állni valakihez a feketeség számára kimerül a "jót beszélgetünk"-ben, és már az is érthetetlen, hogy ezt ugyan miért ellenezné valaki. De ki érti a felnőtteket? Biztos csak nem volt szimpatikus a tünde fiú a hölgynek. Még az is teljesen természetes, hogy megfeledkezik az ember a környezetéről, elvégre számára is megszűnik a külvilág, ha Killiannel beszélgetnek, akkor mért ne fordulna elő ez mással is. A troll megjelenése sem olyan különleges egy erdőben, így a történet ezen részéig, még bólogat is néha, hogy igen-igen érti ő miről van szó. Kriszty következő mondata azonban, megmutatja, hogy bizony foglama sincs...*
~ Ádámkosztüm??? ~
*Ahogy ez az egy szó tudatosul kicsiny fejében elkerekednek a szemei. No igen, nem feltételezett ilyesmit a másik lányról. Egyáltalán, egy lányról sem feltételezett ilyesmit. Persze nem híve olyasmiknek, mint a házasság előtti önmegtartóztatás, de... de akkoris!!!*
~ Azért... azért voltak meztelenek? ~
*Ez persze egy hülye kérdés, mert nem valószínű, hogy csak tudományos felfedezést végeztek volna a férfi és női test különbségeit kutatva, de neki ez túl sok. Ő még csak soha ki sem mondta azt a szót, gondolni sem gondolt rá... Olvasta. Többször is, de az más. Más ha kitalált karakterek között történik ilyesmi és más ha a valóságban.
A történet véget ér, de ő nem tér magához. Egyszerűen köpni-nyelni nem tud az információtól. Erre most mit mondjon? Egyáltalán, szabad neki ilyesmiről beszélnie? És Krisztynek szabad? Nem magánügy az ilyesmi?
Az arcáról most könnyedén leolvasható, hogy meglepődött, csalódott, elveszett, zavart és ki tudja még hány érzés játszódik le benne egyszerre. Csak tátogni tud, de miután második próbálkozásra sem jön ki hang a száján, inkább ezzel is felhagy. A legjobb ha elfordul és egy másik falat kezd bámulni. Ezt sosem gondolta volna...*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

~Ajjaj, veszélyes vizekre tévedtem...~
Kumiko megdöbbent arcát látva rájön, hogy a lány nemhogy még szűz, de fogalma sem sok van arról, mi is történhet a férfi-nő kapcsolatban kellemes beszélgetéseken kívül. Na jó, ez így nem egészen igaz, de nagyon kevés lehet az a tudás, amivel ebben a témában rendelkezik. Na de most ebből, hogy kavarodjon ki a kékség. Mit mondjon neki, elkezdjen magyarázni? Az nem igazán jó, csak úgy, magától, tudnia kell, hogy a lány egyáltalán szeretne-e többet hallani a témáról vagy sem.
-Igen...
Valahogy kezdi Kriszty rosszul érezni magát, egyre kényelmetlenebbül. Feszeng kicsit, fészkelődve a hideg kövön. Nem az a baj, hogy elmondta, mert ha Kumiko nem lenne ennyire szégyellős semmi gond nem lenne, hisz az, hogy két lány beszélget hasonló témákról nem annyira ritkaság. Nem is tudni Kriszty miért is kezdett bele, hisz sosem nyílt meg ennyire még szemtől szemben senkinek. Valami ösztönös dolog lehet, ami belülről fakadó. De amint meglátja a lányarcát legszívesebben visszaszívna mindent, viszont már késő, így csak mentegetőzni, bocsánatát kérni van lehetősége.
-Látom, hogy ez téged nagyon megdöbbent...Nem akartalak ekkora zavarba hozni igazán, ne haragudj rám. Ha nem szeretnél ilyenekről beszélni én tiszteletben tartom, de ha mégis...
Hatalmas bociszemekkel nézi a lányt, bár ha nem fordul vissza, akkor nem igazán látja mennyire bántja Krisztyt az, hogy olyat talált mondani, ami talán eltávolítja attól, akit az iskolában legjobban szeret.
~...hogy lehetek ilyen hülye?~
Sóhajt egyet, s lesüti szemeit, maga előtt bámulva a földet. Legszívesebben visszavarázsolná maga elé a bort és megiszogatná az egészet, s ha a hangulat nem fog oldódni valószínűleg meg is teszi, ha nem is itt és most, akkor a szobájának magányában. Hisz oda való ő. Ha valakivel közelebbi kapcsolatba kerül azonnal elrontja süket fecsegésével. Felhajtja a maradék italt poharából, s sarokba vágja kisebb dühvel, ami kitörik belőle önvádlása következtében, vagy a spiccesség miatt.

Tárgy: Re: Pince Pént. Aug. 28 2009, 21:44

*Azért az, hogy a tudása kevés lenne az nem igazán igaz. Ő mindent tud töviről-hegyire, mert utánanézett, mert mangákban is volt ilyen, meg más... khm... olvasmányokban is. Szóval elméletben mindent tud, talán többet is, mint a vele egykorúak, de gyakorlati tapasztalata az tényleg nincs. Az elméletit pedig nem azért szerezte, hogy gyakorlatban kipróbálhassa. Pont ugyanolyan érdeklődés volt ez, mint amikor a gekkói után kutatott, hogy azoknak tökéletes környezetet biztosítson.
Tehát beszélni tudna róla, azzal nem lenne gond. A gond ott van, hogy valaki a környezetében, már túl van ezeken a dolgokon, és nem tudja hogyan kezelje a szituációt. Egyfelől nehezen tudná letagadni, hogy rém kíváncsi, másfelől nem biztos benne, hogy illik erről beszélgetni. Meg aztán lássuk be: rossz lenne, ha kiderülne van olyasmi, amit a könyvekből nem lehet megtanulni....*
~ Olyan könnyedén beszélt róla. Lehet velem van baj? ~
*Kicsit aggódni kezd, hogy vajon normális-e, hogy 17 évesen nem beszélt még ilyesmiről, de aztán megnyugtatja magát, hogy max csak kicsit későn érő típus, és erről is csak a tea tehet. Milyen jó, hogy a teát tudja okolni mindenért.
Kriszty hangjára visszafordul, de továbbra is kerüli a lány tekintetét. Felhúzott térdei mellett rajzolni kezd a poros kőre, hogy azzal is elterelje a figyelmét zavarától.*
- Nem... nem zavar... beszélhetünk... vagyis beszélhetsz... izé... én csak...
*Meg-megakad beszéd közben, ami tőle nagyon szokatlan, ahogy az is, hogy olyan szavakat is használ mint az "izé". Nehezen tagadná le, hogy zavarban van, de akkor is hazudna ha azt mondaná nem érdekli. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben szinte csak ilyen témájú mangákat olvasott, sőt sok volt köztük a yaoi (fiú-fiú) kapcsolatot bemutató darab... De az akkor is más volt. Valószínű, hogy beszélnie kéne róla... Végül összeszedi magát, és megpróbálja újra.*
- Szóval én nem... én még soha... Érted ugye?
*Most sem jön össze, így egy nagy sóhaj után hajéandó Krisztyre nézni, és megkérdezni, érti-e mire gondol. Reméli, hogy érti, mert nincs kedve magyarázni, hogy egy olyan ronda lánynak mint amilyen ő, semmi esélye sincs bárminemű kapcsolatra.*