*Azon gondolkodik van-e olyan lehetőség, amivel elüldözheti azt a srácot Kumiko közeléből. Bár egyáltalán nem hiszi, hogy van értelme, hiszen... csodálatos választás, hozzá képest Killian csak egy... egy fiú, aki meglepően okos, de nem helyes, sőt, talán csúnya is. Nem tudja pontosan eldönteni, nem gyakran néz tükörbe, és nem is tudja mikre gondolnak a lányok, ha meglátják. Lényeg az, hogy letesz az ötletéről, inkább az új lány felé fordul, akinek Krisztyne a neve.
Megköszörüli a torkát, és kissé rekedtesen, de beszélni kezd. *
- Killian vagyok, nagyon... örvendek.
*Szemet szedett hazugság. Az egyetlen dolog, aminek örvendeni tudna, az Kumiko lenne, vagyis a jelenléte, ha végre leszakadna arról a ficsúrról. Oh, miért-miért? Miért nem tudja figyelmen kívül hagyni? Eltervezte, megbeszélte magával, de lényegtelen, hiszen ugyanúgy oldalra pillant. Vőégül, figyelme teljes elterelése érdekében az új lányra emeli a tekintetét. Szép, kellemes megjelenésű, felnőttesebb, de a szemei igazán... kellemesen csillognak.
Halványan elmosolyodik, bár a szemei nem csillognak, hiába... képtelen hazudni, főleg nem egy olyan lánynak, aki éppen kitalálja a gondolatait. Kumiko... *
- Oh, hát én... igen, ismerem, és... öhm, miért fontos ez? Egyébként...
~Mi egyébként? Gyerünk, most már találj ki valamit!~
- Egyébként... szépek a szemeid.

*Killian összeráncolja a homlokát, amikor meghallja, hogy nagyjából minden kívülálló tudja mit érez. Ennyire egyértelmű lenne, vagy csak Krisztyne ilyen okos? Azért nem mindegy... Végül is arra gondol, jobb lenne őszintének lenni, persze, csak ha a lány nem Kumiko barátnője, mert akkor... nos akkor jobb a hallgatás.
Kezeit az asztal alá rejti, ezzel is jelezve mennyire nem éhes, sokkal inkább a gyomrában lévő gombóc idegesíti, ami szinte már a tüdejébe kúszik, megfosztva Őt az éltető levegőtől. Igyekszik összeszedni a maradék gondolatait. Elvégre Kumiko mással jár, ez olyan természetes. Tényleg, miért választaná Killian-t? Lehet, hogy nem csúnya, de attól még... csak egy görnyedt alak, aki naphosszat kávén él, és saját varázsigéket fabrikál szabadidejében. Mindene a tudás, ez tetszene Kumiko-nak? Éppen, amikor ennyire megváltozott, és egyre csinosabb, nőiesebb?
Minden pasi felfigyelt rá, csak ez lehet a megoldás. Akkor meg minek strapálja magát? Nem győzhet. Lopva a Kumiko-val szemben ülő fiúra néz, aki... tulajdonképpen tökéletes. Még hülyének sem látszik, jóvágású az arca, izmos, és magas, és egyenesen ül. Márkás ruhákat hord, összeválogatja a színeket... Killian ezzel szemben csak a szokásos farmer-fehér póló-tornacipő összeállítást viseli. Nincs ebben semmi különleges... az a srác kiütéssel győzedelmeskedett.
Visszafordul Krisztyne-hez. Nem akar hazudni, de az érzéseit igenis le fogja tagadni, mert talán egyszer majd Kumiko és Krisztyne együtt nevetnek rajta. *
- Nem tudom miről beszélsz... - *a hangja megint rekedt, de most kissé halkabb is, mintha az erő kiszállt volna belőle.* - Nem kérek csirkét, köszönöm, a bókot pedig ne köszönd meg. Ha van miért, csak akkor mondom.
*És nem is hazudik, hiszen... Krisztyne szemei tényleg szépek, csak éppen Killian-nek Kumiko varázslatos szempárja tetszik. Nem tudja helyrepakolni az érzéseit, a gombóc a gyomrában pedig csak nő, és nő...*

*Igyekszik Krisztyne-re figyelni, ez azonban egyre nehezebb neki. Kumiko ott ül, nem messze tőle, egy másik fiú társaságában, és még csak nem is érzi rosszul magát miatta. Hm, ostobaság lenne ennyire felkapnia a vizet? Killian egyébként tényleg nem ilyen, mint már említettem, Ő általában nem foglalkozik az emberekkel, hiszen az emberek sem foglalkoznak vele. Egyszerű lenne azt mondani ez a világ rendje, hiszen eléggé úgy tűnik, bár ez szimplán kifogás arra, hogy bármikor, bárkivel szóba elegyedjen.
Leveszi a tekintetét Kumiko-ról, és Krisztyne-re pillant, ami még Őt is meglepi, hiszen a lány egyáltalán nem csúnya, sőt, nagyon csinos, és minden férfi figyelmét magára fordítja. A fiú felvonja a szemöldökét, és elcsodálkozik azon, hogy Őt miért nem köti le annyira Krisztyne kinézete... viszont annál jobban foglalkoztatja a beszédtémájuk. *
- Nézd, ez relatív... attól függ honnan nézed az őszinteséget.
*Bátortalanul egy pohár felé nyúl, majd alkalmazza a kedvenc bűbáját, és máris csordultig tel a pohár vízzel. Ez a varázslat egyébként nagyon hasznos, esténként nem kell feleslegesen lemennie a klubhelyiségbe. Egyből a kezébe akad, amire szüksége van. Ja, igen, Killian nem csak kávén él, azért vizet is szokott inni.
Nagyot kortyol belőle, majd visszateszi az asztalra, felkönyököl, és érdeklődve figyeli a terem másik végében lévő képeket, közben persze a lányra koncentrál. *
- Végül is melyik hazugság? Ha mondasz valamit, aminek a közelében sem jársz, jártál, vagy fogsz járni, esetleg, ha nem mondod el, ami éppen körbevesz téged. A hallgatás is hazugság? Bizonyos szemszögből igen, hiszen mindenki kiakad, ha később tud meg dolgokat, de... másik szemszögből nem hazugság. Ha valaki valamire konkrétan rákérdez, válaszolni szoktam, de ha nem kérdeznek... ugyan miért jártassam a számat?
~Pontosan tudom mire akarsz kilyukadni, de magamtól úgysem mondom... meg nem is biztos. Nem lehetne témát váltani?~