Az eredmény pedig:

Hiába a lendület, és hiába a győzni akarás, ez az este nem éppen Rufus estéje volt. Antal lándzsája, olyan lendülettel csap bele a fiú mellkasába, hogy az leesik a lóról. A pilluamuletos fiúnak szerencséje volt, hiszen az esés következtében, Rufus égnek álló lándzsa, épp csak egy kicsit súrolta a kezét. Viszont, ha a döntő fordulót jól akarja megvívni, akkor még előtte rendbe kell hozatnia magát.
Rufus szerencséje a szerencsétlenségben, hogy jól esik le a lóról, így egy két kisebb ütésen kívül nem éri őt semmi sem, de ajánlatos a páncélját kikovácsoltatnia, ha a harmadik helyért folyó küzdelemben szeretne tisztességgel helyt állni. Még van esélye a dobogóra.




//Kérek szépen mindkettőtöktől egy befejező hozzászólást, utána írok én is, bár az már holnapra esik. A következő forduló, holnap este Suzanne és Edward párbaja lesz.//

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

*Rufus akkorát kap, hogy leesik a lováról. Na, most már ez tényleg ciki neki. Majd felkel a fökldről sisakját leveszi és mérgesen a földre vágja. Ilyen mérges még sose volt. Majd sisakját berugdossa a sátorba, majd lovát a sátor elé vezeti és felszerelését leveszi.*
~Miért én szívok mindig? Soha többé nem jövök ilyen versenyekre.~*majd kimegy és nézi a következő versenyzőket.*
~Fogadjunk nekik jól fog menni csak én vagyok én ilyen izé aki nem nyer. Nem baj, legalább a bikaviadalon nem veszek részt. Ha ott részt vennék akkor biztos, hogy a bika megölne. Nem baj legalább Longinék nem látnak, mert az írtó ciki lenne. Remélem tényleg nincsenek itt.~*majd szemével a nézőtért kezdi el fürkészni és örül mikor nem látja őket.*

Levezetés
// Aláfestő zene ismét

Vége. Az első párviadalnak vége. Az a másodperc, melyben ismét találkoztak lándzsáik most úgy élt benne, mintha percekig tartott volna, vagy még mindig tartana.
Lassan fordul oldalra, lába fejével tartja a pajzsot, melyen már a lándzsája is pihen, szépen fordítja a fegyvert végig a megfelelő pontot célozva. Érzi, ahogy a lándzsa találkozik az ellenfél mellkasával, érzi, mintha meg is hajlana az erőhatás miatt, érzi, hogy nagyon nehéz tartani a lándzsát, lassan hull lefele a válla a nyomás hatására, de a pajzsra még ráfeszít. Szinte millió tű tépi végig a körmeitől az agyáig fel, de ő tolja kifele, hogy a lándzsa élesen emelkedni kezdjen és végleg megszüntesse a visszatartó erőt, hogy végre mindennek vége legyen és megkönnyebbüljön.
A jelenlegi fájdalma mellett már fel sem tűnik neki, hogy azért ismét kapott egyet a felkarjára, ahol már nem védett a pajzs. Az azt a felületet védő lemez hangos csattanással szakadt fel, vele együtt a fiú bőre is, de ez már annyira keveset számított.
Azaz egy pillanat él csak a fejében, hogy letaszítja a srácot és megy tovább, robog Brutus hátán. Nem a győzelem lüktet ereiben, hanem az a felfoghatatlan érzés, amit fájdalomnak hívnak. Minden szenvedés ennyiért. Minden szenvedés csak azért, hogy a tomboló tömeg hívó szavára lelassítson, felpillantson, de akkor már nagyon inog a lovon. Combjai görcsölnek a vádlija már annyira bedurrant, hogy lehet le sem tud szállni a lóról, hanem lefordul. Bal karja darabokban, rá sem pillant, jobbja harmatgyenge, de Brutus hátán pihentetve a lándzsával még képes kivonulni a hadszíntérről.
Eltűnni mindenki elől. Csak ez él most benne, ez az egy hajtja, s mikor a nap egyetlen sugara sem éri, akkor feladja a harcot. Kihull kezéből a lándzsa, ami átbucskázik a lovon és a paták súlyától darabokra törik, lehull a bal kéz, melyről a pajzs lassan de biztosan enged a gravitációnak, hogy tompa puffanással a földön kössön ki, s mire Brutus megáll a biztonságot jelentő karámja előtt lehull Antal is a nyeregből. A hátával érkezik a talajra, és nagyot nyekken. De nem szól.

Örül, hogy egyáltalán levegőt tud még venni. Az elsődleges létfenntartó rendszere nagyon is szuperál. Látja is. Bal felkarjából lassan, de biztosan folyik a vér, amit most nem is tud és nem is akar megállítani. Jobbjával még annyit megtesz, hogy lehúzza a sisakot a fejéről. Rá kellett döbbennie, hogy a nyaka minden izma is a végét járta, mert mikor lekerült a biztos támasz erőtlenül bukott le a feje. Aztán a keze is mellé.
Percekig csak szuszogott, szokva az állapotot, hogy a tudat végül felülkerekedjen a fájdalmon, hogy végre tudjon ismét értelmes döntéseket hozni, hogy végre meg tudjon mozdulni és fel tudjon kelni a földről. Még jó, hogy nem látja senki.

A nagy lovag a földön hever és azért küzd, hogy újra erőt vegyen győztes testén. Fel sem fogta még igazán. Ő győzött. Győzött. Nem egy egyszerű párbajban, amiben mindig is jó volt, hanem valami újban. Valamiben ami közelebb hozta az élet nevű jelenséghez, az élethez ami számára valami hihetetlen mitikus dologként él. Minden nap találkozott vele, de hogy részese legyen azt sosem akarta. Most mégis megtette az első lépést. Fájdalmas egy első lépés volt. Nagyon fájdalmas. Az eddigi legeslegfájdalmasabb. De nagy valószínűséggel nem az utolsó. Mert van még egy kör előtte. Ami szintén véres fürdős lesz.

Ahogy teltek múltak a percek úgy kezdtek el oldódni a görcsök a fiú testében. Egyszer sem jutott még eszébe, hogy neki izomláza lesz, vagy görcsbe fog állni valamije. Most mégis remegett mindene. A vádlija, a combja, a feneke, a hasizma, a hátizmai, a mellizma, a válla egyenesen zakatolt, a bicepsze, a tricepsze, a bal alkarja, a nyaka, csak az arca maradt érintetlen. Még ahhoz is erőt kellett gyűjtenie, hogy eldöntse fel akar-e állni. Szemei fájtak a rászáradt könnyektől, de elhatározásra jutott. Össze tudja szedni magát. Össze fogja magát szedni, mert össze akarja!

Jobbjával elkezdte tolni magát felfele, hasizma feszítésével próbálta felhúzni magát, szája vicsorgásra fordult, ahogy minden erejét össze kellett szednie. Remegő baljával a sisakba kapaszkodott, hogy azt is fel tudja venni. Sikerült átlöknie magát a térdeire, onnan csak fel kell tolni magát. Aztán egyik láb, a másik, sisak a szabad kézbe, és talpon volt. Még a talpa is fájt, de pár lépés után neki tudott dőlni egy biztos támasznak.
- Köszi Brutus.- Lökte el magát, hogy közelebbről megnézze magának az állatot és felvegye a pajzsát. Sisak végül visszakerült a fejére, a pajzs pedig a hátára, legalább valami húzza hátrafele. Ő pedig ment, hogy helyre tegye a testét. Fájdalmas lesz, de van pár bájitala ami hasznos lehet.

Következő küzdelem: Konidik és Edward párbaja lesz!

//Kérem írják meg a kezdő hozzászólásukat!//

*Konidik közepes tempóban megy a parkban. Már várja az újabb programokat amik most a spanyolokkal kapcsolatosak. Fehér pólóban és egy fekete hosszú nadrágban sétál a lovagi torna helyszínére.*
~Vajon hogy csinálták meg? Tényleg harcolni fogunk? Vagy mi lesz?~
*Ezen gondolatai közepette ért oda a Lovagi torna helyéhez. Még rajta kívül nincs ott senki, ezért leül a földre, és vár. Hátrasimítja hosszú szőke haját és elterül a földön. Nézi a szép felhőket és az eget. Gyerekkorában is mindig ezt csinálta ha valami jó vagy rossz élménye volt. Néha elfúj fölötte egy gyenge kis szellő.*
~Vajon otthon most mit csinálnak a rokonaim? Anya biztos éppen az ebédet főzi, apa meg biztos olvassa az újságot vagy melózik. Én meg csak itt fekszek? Mekkora mázlista vagyok! Csak ne sütne a nap a szemembe~
*Konidiknak tényleg a szemébe süt a nap ezért egy gyors mozdulattal eltakarja a szemét a kezével. Fölül hogy körül nézzen, még mindig nincs ott senki. De lehet hogy korán jött. Vagy lehet hogy csak az ellenfele késik. Ezt nem tudja. Hátranéz hátha onnan jön valaki. De senki nem tart felé. Ezért tovább vár ellenfelére.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

round 1

*Konidik nagyon hajtja lovát. Minden erejét összeszedve fölemeli a lándzsát és Edward hasa felé irányítja.
Szerencséjére el is találja Edwardot de ő is eltalálja Konidikot.*
~Kemény harc lesz már látom~
Konidiknek fáj a válla de újra a "rajthoz" irányítja lovát.

Round 2

Longin nagyon hajszolja lovát hogy erőset üthessen. Nagyon bízik sikerében. De nem tudja fölemelni rendes magasságba a lándzsáját. Mert fáj a válla. Egyre közeledik ellenfele.
~El fogom veszteni! Ááááá!~
*De az utolsó pillanatban fölemeli a lándzsáját és becsukja a szemét.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Round 2

*Mivel Koni becsukta a szemét nem találta el jó helyen ellenfelét. Visszahajtja lovát a kiinduló ponthoz. A válla még mindig fáj de már tompul a fájdalom.*

Round 3


~Huhh nem győzött még le. De majd most én. Kilököm a nyeregből!~
*Koni minden erejével elkezdi hajtani a lovát. Pajzsát feje elé teszi, úgy hogy még lásson egy kicsit. fölemeli lándzsáját és egyenesen ellenfele mellkasa felé céloz vele. Már csak 10 méter.*
-Áááááááááááááááááá
*Ordít. Nem tudja mi célból, csak úgy.*
~Három... Kettő... Egy...~
*Konidik az utolsó pillanatban teljesen el takarja fejét és amennyire tudja a mellkasát a pajzsával. Bumm!!! összecsapnak.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Round előző

*Bumm összecsapnak. Konidik nagyon erősen találta el ellenfelét. Az majdnem leesett lováról ezért nem tudott támadni.* ~Na ez jó volt! Úgy látszik használt a csatakiáltás. Még egy ilyen és nem lesz több kör.~
*Visszavezeti lovát a starthoz*

Round következő

*Egyenesbe állítja lovát.* -Gyerünk most gyorsnak kell lenned, különben nem győzünk. Na gyerünk!
*Kiáltja és annyira hajszolja a lovát amennyire csak tudja.* ~Hova üssek? Hasba? Mellbe? Fejre? Legyen mellbe. Mindjárt odaérek. Juhééé~
-Áááááááááá
*Ordítja ahogy csak bírja. Próbál pajzsával védekezni miközben az ellenfele mellére céloz. És akkor BUMM, összecsapnak.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Nem volt jelen a következő csata alatt. Vissza kellett robognia a hálószobájába, hogy kicsit kikupálja magát. Nem volt éppen egyszerű, de miután felért, máris tömte magába a bájitalokat. Jó pár ki volt készítve a regeneráló főzettől kezdve a fájdalomcsillapítóig minden. Az utóbbi volt az első. Hogy legalább ne érezze sajgó tagjait. Egy gyors kötöző varázslattal a balját is bekötözte, majd megivott még pár italt, hogy újra erősnek és magabiztosnak érezze magát. A pajzsát megküldte egy átokkal hátulról, amitől hamar visszanyerte eredeti alakját.
Bele sem gondolt, hogy ezek a bájitalok milyen rövid idő alatt kifejtik a hatásukat. Már nem érezte a lüktetést, és azt sem, hogy görcsölnének az izmai. Ellenben olyan eufórikus érzés tört rá, amitől vigyorognia kellett. Visszavetette a hátára a pajzsát, fejére húzta a sisakot, még magába töltött egy kávé hatású stimuláló italt, és már szökkent is fel az ágyáról. A kötése már átnedvesedett, de nem érdekelte. Harcolni akart. Megint. Érezni akarta az adrenalint, érezni a tomboló tömeget.
- Hülye bájitalok…rosszabbak mint a drog.- Morogta magának, ahogy leszánkázott a lépcsőn, majd szinte futásnak eredt, annyira sietett vissza Brutushoz. Nagy valószínűséggel már csak rá várnak, nem illik megvárakoztatni ezt a fantasztikus tömeget, akik csak arra várnak, hogy ismét csattanó pajzsokat és dárdákat láthassanak és üvöltve ordíthassák a lovagok neveit.

Elért végre vissza a váróba. Brutus már készen állt. Sokkalta kipihentebbnek tűnt, mint az előző harc után, biztos kapott egy kis vizet meg gyors csutakolást.
- Szevasz Győztes Paripa.- Csapott egy barátságosat rá Antal, és már nyeregbe is szállt. A szíve sokkal gyorsabban vert, felturbózta a testét a bájitalok sokasága, és nem is jött most az aggodalmaskodás. Jobbjával előre lökte a pajzsát, balját, ami már szinte jobb formában volt, mint eddig, könnyedén bújtatta a biztosító szíjakba. Még egy kis promózás és megbizonyosodás végett jobbjával csapott kettőt hármat a pajzsra, ami csak kongott, de fájdalmat nem érzett. Megfogta a gyeplőt és már indította is Brutust, aki apró léptekkel indult meg, hisz a lándzsát még fel kellett venni a fiúnak. A sárga fekete fegyver függőleges helyzetbe került, Antal pedig kiért végre a napfényre.

Hunyorogva nézte a közönséget, akik ovációba törtek ki. Féloldalas mosolyt ejtett nekik, lándzsáját a magasba emelte, miközben a kezdő pozícióba terelgette magát. Csak ekkor pillantott rá az ellenfelére. A tömeg ujjongásából kivette, hogy Edwardnak hívják.
- Legalább tudom, kit győzök le!- Szűrte ki a szavakat a fogai között, sarkát megpróbálta összekoccintani, mire megindult Brutus és máris hihetetlen gyorsasággal közeledett az ellenfél felé. Kellettek ezek a bájitalok, hogy elég bátorsága legyen. Vagy legalább felerősítse a pislákoló kis lángocskát.
A lándzsa lassan előre kezdett el dőlni, pontosan az ellenfél irányába. A pajzsot már most a térdével támasztotta ki, hogy még stabilabb legyen, vállával azonban a támadást akarja támogatni, így már valami kis rutinnal a háta mögött kiszúrta a gyenge pontot a védekezésen. Oda irányította a lándzsát, szája meg sem rebbent, ahogy megtörtént az első csattanássorozat.

A nézők nem pihentethetik sokáig szemüket, hiszen máris indulhat a döntő forduló. A két Lovag már készen áll arra, hogy a végső ütközetben megmérettessenek, hogy ki legyen Tornerans tiszteletbeli Lovagja. A kürtök olyan hangerővel szólalnak meg, hogy talán még bazársoron, vagy a kastély falain belül is hallatszanak. És, ahogyan megszólal a kürt, úgy lódul meg a két ló a korlát két oldalán.

Az első kör eredmény pedig:

Mindkét lovas kellő lendülettel, és energiával iramodik meg egymás felé, és ez az összeütközésen is látszik. Szinte ugyanazzal az erővel csapnak össze. Szerencséjükre a pajzs mindkettőt megvédte a másik támadásától. A lándzsák egy két fadarabtól megszabadultak, ezért figyelni kell, mert a szálkássá vált vége könnyen felsértheti a szabadon lévő bőrt.

//A hszek érkezésétől függetlenül.
1. játékos: Edward
2. játékos: Antal

A kockákat is így kell értelmezni. //

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :