Az eltűnt emberek

// Mese, Krisztyne, Amelie ééééés Matt! //

*Krisztyne kérdésére csak felhúzza a szemöldökét. Hogyne lenne morcos, mikor nem ő mentette meg Ameliet, beteg, fázik, átázott a cipője, s még éhes is (mi az neki egy pite) különben is mindig morcos, hát még így.*
-Mert bohócot ettem reggelire és megfeküdte a gyomromat. *Természetesen nem fogja bevallani, sem azt, hogy majd meg fagy, sem azt, hogy elhagyta a cipőjét, s kénytelen egy átázott szakadt rongyban járni, inkább előveszi a zsebkendőjét, hogy hátat fordítva a díszes társaságnak kifújhassa az orrát, s emellett ironizáljon egy jót. Lassan már az a zsebkendő is tele lesz, csakhogy ebben a helyzetben nem fogja Ameliet jelentéktelen dolgokkal zaklatni.*
-Med ezér is...*Közli kissé rekedten, Krisztynnel, hevesen bólogatva Mattie megállapítására, hogy egyszer már nevetett...ami nagy dolog, mert ő olyat tényleg nem tud...Amelie csak a mosolyát látta, ami szintén naagyon nagy dolog, s a srác ami szintén nagyon nagy dolog (csak a szóismétlések elkerülése végett) leguggol hozzá, bár olyan béna elsősegélyből, mint a fene-gyógyulásból ott sajnálkozik felette. Ez sajnálkozás abban nyilvánul meg, hogy bámulja a combját. S ahogy így meredten nézi, kinyög egy:*
-Fascia *Nevű szót, pálcáját a lány sebére szegezve, hogy aztán villámgyorsan, rákvörös arccal felpattanjon, s úgy tegyen, mintha nagyon érdekelné az emberrablók beszéde, holott ő is Mattal ért egyet, csak sajnos ő halál komolyan. A sebkötőző bűbáj után (még mindig vörös képpel) felemeli pálcáját, s már menne is...Megtalálják az embereket, harcolnak, győznek (természetesen) s már mehetnek is vissza, ahol várja valami lázcsillapító bájital, egy meleg ágy egy száraz cipő és valami forró húsleves...Oda sem figyel rendesen, csak amolyan háromnegyed füllel mit kaffognak a rablók, ugyanis arra már rájött, hogy ezek az emberek a foglyul ejtők, s kisvártatva az is leesik neki, hogy nem igazán észlények. Akkor viszont hogyan tudtak elrabolni ennyi embert?*
-Te, ezek trollok! *Böki meg Mattit, persze az emberkék agykapacitására célozva.*
-Hát ez nem igaz...az van ráírva, hogy NYÍLJ *Közli hangosan, visszafordulva a lányokhoz.*
-Itt van a bejárat! Nyílj, nyílj, nyílj *Valamiféle képen mintha feldobná, hogy megfejtette a rejtvényt...(mintha ez hatalmas észbeli képességeket kívánna) csak akkor lesz szívás, ha valamit ő értett félre. Mindenesetre ő szeretne bemenni elsőként, s most nem hősködés céljából (arról már rég letett) hanem, mert bent biztosan melegebb vaaaan! S tolakszik is, mielőtt végleg szétfagyna. Rohadt költözés, meg kabátvesztééés egy kés miatt, jááááj.*

[Mese és sokan mások]

*Hogy nála kötél? Milyen kötél? Na, aztán beugrik neki az előbbi indoka, amiért megkísérelt lerohanni a hegyről. Pedig úgy rémlik neki, hogy már egyszer azt mondta, hogy nincs meg. Ő soha nem hagy nyitva egy hazugságot sem, ennyi esze azért van.*
- Mondtam, hogy nincs meg, pedig eskü, hogy a fél hegyet átkutattam. *Természetesen cserkész becsszó, meg hasonlók. És egész meggyőzőnek is hat, amit mond, még ha a fele sem igaz. Nem véletlenül fordult meg a fejében, hogy esetleg a színészi pályát válassza.
Neki jódarabig fel sem tűnik az, hogy Amelie milyen ramaty állapotban van, csak sétál leghátul, mint aki jól végezte dolgát, jótékony homályba burkolózva és nem gondolva semmire, főleg nem a világ nagy dolgaira. Gondolkozni amúgy is már olyan snassz, mindenki azt csinálja mostanság.*
- Ugye, hogy ugye? Igazi signus vagyok, kinek a jele a legyőzhetetlen sárkány. *És úgy ennyi amit tud a saját karáról, de egy hét után azért nem kéne elvárni tőle, hogy mindenben penge legyen. Viszont nagyon fellelkesíti, hogy a hazugsága mennyire is belevágott az itteni életbe. Most nagyon elégedett magával.
És aztán hangokat hallanak. Constantine-ban felmerül, hogy esetleg megint a fejével van valami gond, de aztán, mivel a többiek is meglapulnak, ezért ő is, és így látja a beszélgető, majd menekülő fazonokat. Legalább is épen addig követi ezt figyelemmel, amíg Amelie előtte meg nem borul. Most nem tud olyan gyorsan eliszkolni, viszont nagyszerű ötlete támad. Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, hátha bejön. Egész egyszerűen odasétál Edward mellé, aki jól hallhatóan rájött a megfejtésre és ő maga is jól szemügyre veszi.*
- Ha az i helyett a lenne, akkor izgibb lenne a dolog. *Állapítja meg nemes egyszerűséggel, úgy hogy még véletlenül se maradjon le szavairól senki. Csak az a gáz, hogy ezt ő halálosan komolyan is gondolja. Így már nem érdekli annyira a dolog, inkább végighordozza tekintetét a többieken és meg is állapodik az éppen vetkőztetésre kerülő Amelie-n. Fél pillanat nem telik bele és már ott is van, hogy pátyolgassa*
- Szerintem le kéne vinni inkább a hegyről. Hmm...majd én vállalom! *Komolyan úgy tett, mint akinek meg kell fontolnia, hogy lemenjen-e erről a hegyről, vagy netán maradjon. Viszont sejti, hogy Krisztyvel nem lesz könnyű dolga, mert eszes a csaj.*
- Kékség, te meg maradhatnál, mert neked vág az eszed. Rád még itt lehet szükségük a fiúknak. Én feláldozom részemről a kalandot és beviszem valahova Amelie-t ahol meggyógyítják. *Micsoda soha nem látott önfeláldozás, bár kérdéses, hogy hova vinné be Amelie-t. Viszont tényleg elég mártír fejet vág, reméli bejön.*

[Mese, mindenki]

- Talán mert nem voltak olyan ügyesek, okosak és bátrak, mint mi..? *Tündérien mosolyog a lányra. Még akár komolyan is lehetne venni, ha nem villanna egyet a tekintete. Folytatná még a csevejt, de meghallja a közeledő párbeszédet. Kommandós üzemmódba váltva megy közelebb. Aztán csak figyel, az agyába gravírozza a párbeszédet. Furcsa arcot vágva Edre néz, és lopódzna még közelebb, mikor meghallja Krisztyne suttogását. Így hát visszafordul a kosárral, kiveszi a limonádét, még ki is tölti egy pohárba. Azért megitatni a lányt túlzás lenne, ápolónak ne képzelje senki. Mikor a nadrág lehúzásra kerül, szépen fogja a kosarat - persze amennyi és ami kell a lányoknak, azt ott hagyja -, és arrébb megy, nem mintha feszélyezné a csupasz comb látványa, épp csak nincsenek olyan perverziói, hogy a vérre izguljon. Megtekinti a kirakóst, egy pillanatra fennakad a szeme.*
- Nem voltak akkorák. Szerintem egyszerűen csak hülyék. *Oké, Constantine maradt a lányokkal, Ameliet elbírja, ha meg olyanra fordulna a dolog, majd Krisztyne megveri. Ők mehetnek is be. Mivel varázsolni nem lehet, nyilván bunyózni fognak, és abban olyan rég volt része.. Bizony hiányzott, úgyhogy ő most szépen bemegy. Azért előtte felmarkol egy adag kavicsot, és a zsebébe süllyeszti, a csúzlija mellé.*
- Látom Ed, sietsz. *Az emberkéktől ellesett módon meghúzza az ágakat, N, Y, Í, L, J sorrendben. Amennyiben kinyílik, már nyomul is befelé. Ha Eddel ketten fognak harcolni, neki az se probléma, eléggé bízik magában ahhoz, hogy ne féljen. Na meg hasznos dolog, ha testvérei vannak az embernek, gyakorlásra tökéletesek. Azért hátrapillant, hogy ki tart velük. Nem sok..
Na mindegy, ha más nincs, ő vállalja a vezetést. Nem is néz ki hülyén a kosárral a kezében..*

Tárgy: Re: Az eltűnt emberek Hétf. Nov. 02 2009, 21:53

//Bocsánat, user és netproblémák miatt kicsit késik a reag, ma este, vagy holnap fog menni a reag. Elnézést mindenkitől.//