//Sorry user hatalmas bocsánatokat kér az elmaradásért //

*Ez már egy tökéletes pont, hogy a teát nem vetik meg nála, bár az ő ízkombinációja szerint összehozott alkotmányért és ízhatásokért már felelősséget nem vállal. Hiszen sose lát bele senki fejébe se konkrétan, hogy számára mennyi áztatást szükséges kihozni egy filterből. Szép gondosan előkészíti a mintás porceláncsészét és a filteres teadobozkát, majd találomra kihúz egyet, amely most kivételesen csipkebogyó tea. Miután a filter már kellemesen megízleli a gőzölgő forró vizet, tesz egy teljes szembefordulást és nyújtja át kiskanalastól a csészét, majd kikészíti a cukrot és a citrompótlót, mert csak ezzel tud most szolgálni.*
- Ugyan, gondolja, hogy ezért fárasztanám az idehívással? Azt nyugodtan közölhetném Önnel postán is Ms. Warren. Ez az ügy sokkal bonyolultabb. - *kezd bele a mondandóba, majd a papírok között kezd el turkálni, mintha előre megírt szövege lenne, de sokkal nyugodtabbnak érzi magát, ha egyszerűen matathat és járhat a keze, mint ülne cöveken, hátra vetett fejjel és nyugodt kezekkel.*
- Nem terveztem azt, hogy másik prefektust rakjak a helyére, bár tudom, hogy megfelelni ennek a pozíciónak nagy elvárásokat jelent. Sok kötelezettséggel jár és persze így nem mindig jut elég idő másra, az ember néha fáradt, nyűgös. Szóval sok ok van arra, hogy valaki miért nem képes jól teljesíteni. - *gondol itt egykori magára, a néhai kirohanásaira, amikor mondván elege volt az egész tanulásból, mindenből és csak úgy lenni akarta, könnyed eredményelérésekkel, de az nem úgy megy.*
- Mellesleg meg sem fordult a fejemben, hogy különórákat adjak magának. Azt inkább a jobb képességű diákoknak gondolnám, akik még többet és többet szeretnének megtudni eme nemes tudományból. - *mondja kimért hangsúllyal és teljesen komolyan, hiszen nem eminens diákoknak ő sosem adna külön órát. Ahhoz túl alacsonynak tartja magát, bár még ki tudja lehet majd fordul vele a világ és más lesz a gondolkodásmódja.*
- Inkább arra gondoltam, hogy esetleg nincs olyan terve, hogy a tantárgyamat kicseréli egy másikra? Megértem én, hogy van aki nem érez rá ennek a csodás tárgynak az ízére és mivel amúgy is van bőven tantárgy és lesz is az iskolában így lehet, hogy cserélnie kéne. Tudja, hogy nem mindenki képes elsajátítani a gyógyítás tudományát - *hangzik a megállapítás, majd a végső papírzörgés abbahagyása és várakozás a kisasszony meglátásaira.*

//Bocsi, nekem is elég későn érkezett a hsz-em:S//

Csak ül a széken, és nagyon is kényelmetlenül érzi magát. Persze ez valószínűleg nem az ülőalkalmatosság hibája. Egyszerűen csak nem tetszik neki, hogy itt kell ülnie karvezetőnője szobájában, és teával kínálják. Ő meg ráadásul még el is fogadta. A fenébe azzal a kóros udvariasságával... Ez már valóban beteges. De most már mindegy, Lupehox tanárnő elkezdte csinálni a csipkebogyóteát. Egészen apró fintor jelenik meg gyönyörű arcán, de az is csak mindössze egy tizedmásodpercre csúfítja el arcberendezését. Még jó is, különben a tanárnőnek nagy eséllyel feltűnik a dolog. Mondjuk valószínűleg így sem marad észrevétlen. De majd kitalál valami jó kis mesét. Például, hogy viszketett az arca, és nem akart vakarózni... Igen, ez tökéletes lesz. Csak az a baj, hogy azt már biztosan észreveszi, hogy utálja a csipkebogyóteát. De talán mégis sikerül lepleznie.
Mikor kézhez kapja utálatának tárgyát, a gőzölgő folyadékot, melyet egyesek teának neveznek, ő pedig egyszerűen csak méregnek, lassan kevergetni kezdi a kiskanállal. (Mellesleg ez a rendkívül pontos és részletes leírás csak az előtte lévő "förtelemre" illik, minden más teát szeret. Csak éppen ezt nem.)
Próbálja minnél tovább húzni a tea megkóstolását, de azt is tudja, hogy muszáj meginnia, ha már elfogadta. Már emeli is a csészét, mikor a tanárnő kérdése elhangzik. Félbehagyja a mozdulatot, és visszateszi az asztalra.
- Hát... Tulajdonképpen ha nem ez... Nem tudom... Nagyon fontosnak kell lennie ahhoz, hogy személyesen kell elmondania.
Ez a tény kicsit aggasztja, de annyira, hogy teljesen el is feledkezik az orra előtt gőzölgő teáról. Bár aggodalma nem ül ki arcára, és ő ennek nagyon is örül. Még jó, hogy megtanul uralkodni az érzései felett, különben néha nagyon is cikis helyzetekbe kerülhetett volna. Ennek köszönhetően azonban sokszor elkerülte a totális leégést a barátai és a tanárai előtt.
- Öhm... Értem. Én se nagyon örültem volna a különóráknak - ez a válasz azért elég furán hangzik. Hiszen ő tulajdonképpen jó tanuló, prefektus is, és példamutató viselkedést kéne tanúsítania. Erre a karvezetője képébe mondja, hogy nem akar különórákra járni. Hát, legalább őszinte.
- Lecserélni? Attól tartok ez lehetetlen - mondja fejét csóválva.
- Ugyanis nincs mire. Az összes tantárgyat felvettem, és nem lenne mire lecserélni. Vagy csak félreértettem, és maga úgy gondolta, hogy adjam le a tantárgyat... Anélkül, hogy egy másik tantárgyat veszek fel helyette? - reméli, hogy a válasz igen lesz, de ha nem, az se baj. Túléli, ha jövőre is járni fog krisztallográfiára. Legalább annyival több pontot szerezhet majd a Pilluamuletonak.

//Na lezáró hsz, bár ha szeretnél még reagálni nyugodtan//

*Részben igaza van valamelyest az itt ücsörgő lánynak és nem is csodálkozik, ha kisebb feszengést tanúsít, hiszen a diákokban alapból benne van ez a piciny félsz, ha személyesen kéretik őket az irodába. Kisujját eltartva a teásbögrétől üríti ki végleg a tartalmát, majd helyet foglalva a saját, ténylegesen kényelmesebb székében vizsgálgatja a szemközt ülőt, hátha talál rajta valami támadási pontot. De nem akarja szekálni szegényt, így is észreveszi bizony, hogy a teába sikerült beleválasztania. De nem kényszer, hogy meg kell inni, végtére csak azért kapta, hogy neki is legyen a kezében valami, mint a karvezetőnek.*
- Megértem, bár ha a jövőben is ilyen példával és tudással fog szerepelni az óráimon, attól tartok, hogy keservesen nehéz lesz a vizsgákat letennie belőle. Persze ha tanulja az összes tárgyat van bőven választási lehetősége és gondolom most az én tantárgyam a legelső, amit pokolra kíván. - *tudja ő jól, hogy most így érzi a szemközti alany, hiába is próbálná meg kimagyarázni, hogy vannak rosszabbak is ennél, már képtelenség lenne Lupehoxot meggyőzni a tárgyszeretetéről.*
- Nézze én úgy gondoltam, hogy cserélje ki egy másikra, vagy írjon kérvényt, hogy egyszerűen nem megy ez a tárgy és inkább felvesz akármi mást vagy nem vesz fel a helyére, csak szeretne tőle megszabadulni. De ha továbbra is szeretne a diákom lenni, nincs kifogásom ellene, de azt ajánlom, hogy jól vésse a fejébe a tanultakat, mert az elkövetkezendő évek csak nehezebbek és nehezebbek lesznek - *osztja meg Ms. Warrennel a tényállásokat, elvégre ő csak azért kérette ide, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Aztán majd az illetékes eldönti, hogy mit szeretne, bár ha tervei között van, hogy továbbtanulja erősen fog szenvedni. De ezért iskola az iskola.*
- Ennyi lett volna, azt hiszem. Ezt szerettem volna tisztázni, látva a múltkori órai ügyetlenkedését. - *összegzi még egy mondattal a végén, majd intése azt adja tudtul, hogy távozhat a kedves házlakója. Végzett vele.*

*Néha nem árt egy kis rendrakás, bár eme sokrétű tevékenységet most sem önszántából végzi el, csak az esetlegesen felbukkanó diákok kedvére akar tenni. Ennek ellenére a ferdén álló képeket nem igazítja helyre, sőt a polcokon se varázsol igazi rendet. Inkább csak a padlón heverő összevisszaságot igyekszik feltornázni az íróasztalára, hogy a terepátrendezés pár pöcintéssel könnyedén végrehajtható legyen. A világosság helyet most félhomály uralkodik a szobán, amit az itt-ott felbukkanó pislákoló gyertyák fénye igyekszik világosabbá tenni. Az íróasztalt most beljebb húzza az ajtó felé, el az ablaktól, hogy lásson is valamit majd, majd egy laza mozdulattal az íróasztallal szemben helyezkedik el a sarokból átüzemeltetett fotelalkalmatosság árja, ami természetesen majd az érkezők ülőalkalmatossága lesz. Bennük mindenki számára rendelkezésre áll egy keményített tábla, ami esetlegesen az íráshoz szükséges majd. Miután elégedetten nyugtázza, hogy minden készen áll a fogadásra és már csak a diákok hiányoznak, még a hátsó szekrényhez menve matat kicsikét, amíg tenyérébe nem kerül az a fő anyag, ami az óra központi szerepét tölti be.
Visszasétál nagy kényelmesen az íróasztala felé, majd annak elejére helyezve egyesével a köveket várja a jövevényeket. Persze addig is van bőven dolga, hiszen nyakán csüngnek a válaszolandó levelek és természetesen a különböző értékelések, valamint tanári teendők sora így nem fog unatkozni egy darabig.
A dolog jobbik része most az, hogy nem a diák érkezik elsőként, hanem jómaga lesz az első, aki a helyszínen van. Mondjuk ez érthető, ha már idehívta szegénykéket és szerinte lehet, hogy ezeket az órákat akár itt is lehetne megtartani, elvégre kis csoportos foglalkozásra számít. Majd ezt még a mai események után átgondolja, bár nála biztosabb kupis egyén nem okozhat gondot az irodájában.
Majd hátradőlve és még egy utolsót sóhajtva irányozza magát a kiszolgáló pulthoz, ahol addig készít magának valami nyugtató teát, mert arra mindig szükség lehet. Nem kizárt, hogy most is felbukkan majd valaki, aki az idegeivel akar játszani, ha egyáltalán jönnek az órára....
De még van idő....*

//Nagyszámú érdeklődésre való tekintettel azt hiszem lefújható az óra :'(//