Táncparkett, fotelek

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Vas. Dec. 27 2009, 22:05

//Linda és az igazán elvetemültek, akik végig akarják olvasni a szenvedésem, plusz Ireth, mert neki kötelező elolvasni az egészet Razz

//

*Linda gorombasága, mintha nem is létezne, valahol az őt körülvevő undorító légkörben foszlik semmivé, s Edward azon kapja magát, hogy mielőtt elfutna Irethtért a zsebében megbúvó utolsó citromos nyalókát Linda kezébe nyomja. (soha senkinek nem szokott adni az édességeiből…)*
-Akkor boldog sok dolgozást, tessék! *legszívesebben a szájába nyomta volna, de az kissé nehézkes lenne, hisz előbb azt kéne hozzá elérnie, hogy nyissa ki, de a lány háthatóan kissé zárkózott példány…hm, mintha valakire ez emlékeztetné…*

//Ireth, a Pugnaxos! //

De már szalad is ki Irethtért, hogy pontosan a megbeszélt helyen legyen, mert ha nem bizonyára összedől a fél világ, ha nem az egész…így is tátva marad a szája, nem is érti hogyan nem vette észre eddig, hogy a lány minden tekintetben tökéletes. Enyhe pír önti el arcát, legszívesebben még nagyon sokáig nézné, vagy írna hozzá egy szerelmes költeményt, amit előadna, romantikus gitározással egybekötve egy felhőn…Na jó, ez már túlzás, még jelenlegi állapotában is megborzong tőle. Nagy levegő, hisz egy ilyen szép hölgy társaságában beszélni sem egyszerű, nem még a legkedvesebbeket mondani neki, ami lehetséges egy ilyen bálon. A kezét persze gyengében magához húzza, egészen felemeli ajkaihoz, hogy egy gyengéd csókot leheljen a lány puha bőrére. //Nagyon kész, hogy ilyeneket kell írnom XD//
Szóval selymes bőrére, miközben csodálatban úszó szemekkel a lány tekintetébe réved.*
-Te vagy a legszebb, amit valaha életemben láttam. *Megköszörüli torkát, kezét lecsúsztatja a lány csuklójára, hogy ujjait összefonja a övével. Meg sem fordul a fejében, hogy a másik tiltakozhat, hiszen olyan boldog…és ez a karácsony, s még ajándék…egészen meghatja. Bár Ed azért Ed maradt, csak mintha totálisan kifordult volna önmagából, vagy pontosan az ellenkezője lenne annak, ami, megmarad a csillogó szemeknél és nem veti bőgve Ireth nyakába magát, hogy nekem még sohaaa nem vettek ajándééékoot! Tényleg régen kapott már karácsonyra valamit, de csak azért, mert nevelőszülei féltve válogatott csomagjai a tűzhelyben végezték kibontatlanul…Óvatosan átveszi az ajándékot, pirosra gyúlt arcán ott táncol az örök, levakarhatatlan vigyor.*
-Én…köszönöm…*Sóhajt egyet, kettőt, talán emészti a gesztust, hisz az önző kis világában úgy él, mintha Lyonsék sosem ajándékozták volna meg, már csak a merő dac is újra és újra ezt hiheti el vele.*
-Este fogom, egyedül, nagyon nagyon szépen köszönöm, mér rég…talán még soha életemben nem volt ilyen szép karácsonyom. *gyerekkorában sem, hisz az egészet egy végtelenül hosszú családi vacsorán kellett végigülnie és ez az ő egykori hiperszuper aktivitásával szinte elviselhetetlen volt.*
-Én is vettem neked, de volt az a motorbaleset és minden összetört…úgyhogy improvizálnom kellett. Ez még a nevelőanyámé volt. *S ez is a szekrénye mélyén, s annak is egy igen eldugott sarkában hevert a mai napig. Méregdrága dologról van szó, amiért őt egészen biztosan ki fogják nyuvvasztani otthon, maga sem tudja, miért nem dobta el. Mintha a fénylő, ékkőkkel kirakott, ki tudja hányerezmilliárdos családi örökség csak erre a pillanatra várt volna. Persze Ed ma annyira kedves, hogy szívesen szétosztaná Lyonsék minden vagyonát…*
-Megengeded, hogy feltegyem neked? *Kérdezi, mert ha igen, mögé lép, nyakához hajol és felcsatolja a gyönyörű medaliont, az aranylánccal, Ireth nyakára, természetesen a meghatottságtól csillogó szemmel, a csodálattól kipirult arccal és az izgalomtól remegő kézzel. Ha ez megvan, vagy nincs meg, de mindegy, mert befelé vezeti a leányzót, s közben csodálattól úszó szemekkel bámulja és beszél úgy vele, mint soha, vagy lehet, mint soha ne is fog…*
-Ma azt csinálunk, amit te szeretnél. Mit szeretnél? Táncolni? Inni? Enni? Én majd szeretnék beszélgetni is…alig tudok rólad valamit. Például, hogy mikor mész haza karácsonyozni, vagy, hogy mindig ilyen elbűvölő voltál-e, vagy hogy…
*E z lehet a végtelenségig folytatódna, ám de ...visszafelé Konidikéknél is meg kell állnia.*

//Konidik és Jessica//

-Nagyon szépen szavalsz, Konidik! Ne haragudj, hogy sokszor olyan undok vagytok veled! *Ezerwattos vigyor, bár nem érti miért beszél a fél társaság rímekben, de mindegy…*
-Köszi szépen, de a hölgyhöz alkalmazkodom és még köszöntenék néhány ismerőst. *Na meg user kihasználja, hogy a karija soha senkihez nem megy oda, muhahaha…*
-De nagyon szépen köszönöm a kedves invitálást, majd később még lehet visszanézünk, meg a hölgyed is elrabolom egy táncra. *Ireth felé fordul.*
-Remélem nem bántódsz meg. *Hiszen ő mindenkihez kedves akar lenni…*
-Nagyon jól, Koni, ez életem legszebb karácsonya! *ha a fiú engedi, kezet ráz vele…*
-Remélem neked is, majd kérd fel Jessicát és akkor találkozunk a táncparketten és akkor majd cserélhetnénk egy kicsit. *Ajálgat, megintcsak rávigyorog a lányra, majd vezeti a saját partnerét kicsit odébb Bristow tanárnőt üdvözölni, szegény Ireth…lehet jobban jár az emberiség a régi, undok Eddel…*

//Bristow Kv+ mindnekinek elnöki integetés és mosoly//

-Tanáááárnő, boldog karácsonyt! Nagyon-nagyon csinos tetszik lenni! Ő Ireth, tetszik ismerni, ugye? Vele jöttem! *Ha Dorothea engedi, akkor vele nem kezet ráz, hanem megölelgeti, hiszen asszonyság, sőt az undok korszakából is ismeri, azóta meg különösen hálás, hogy felszedte az útról és nem hagyta az agyát tovább rázkódni. Szegény nő kicsit többet kap a szirupos szeretetinvázóból, ami egészen hatalmába kerítette, úgy ölelgeti, mint egy lelkes ötéves a mamáját.*
-A grincset nem, de nem is szeretném…inkább a Mikulást! *pedig ő maga állt volna be grincsnek, lehet még zöldbe is felöltözött volna, de sajnos ez másnap éjfélig hiú ábránd marad…Máris elkezd integetni a másik Irethnek és Raphaelnek, széles mosollyal, mintha nem látásbólismerné őket. Aztán az ikreknek, aztán Michaelnek, mintha a legjobb barátai lennének. Hogy ezt hogy meg fogja bánni. Nem embergyűlölő amúgy, csak nem szeret ismerkedni…*

//Owain és Frimika//

-Owaaain! *Jönnek ők oda, nem kell Irethtet több helyre húznia…*
-Csókolom, csókolom *Átment Anetkába…de igazából user már behülyült és nem bírja idegekkel XD*
-Boldog karácsonyt! *Nyakbaugrálás, lehet már lassan ciki lesz…lehet ágybafolytsa magát, ha 27.-én reggel felébred…*
-Owain professzor, ő a partnerem, Ireth, tudja, akiről meséltem! *jelentőségteljes kacsintás…Az a sok szép mese….”utálom ezt a lányt” meg „levágtam a haját” tovább nem is ragozom…*
-Frimika kisasszony, képzelje, táncolni fogunk! Most már minden óráján táncolni fogok, ne haragudjon, hogy olyan undok voltam a múltkor. *Egészen biztosan párnába fogja ölni magát…*
-Bocs Ireth *Először is Edward alapvető tulajdonsága, hogy soha nem kér elnézést…Tisztelet a kivételnek…*
-Most már mehetünk, merre akarsz menni! *Vigyor és user kifulladt…és várja a 27.-ét.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Vas. Dec. 27 2009, 23:52

// Ed és a kötelező olvasó //

* Isteni szerencse, hogy nem lát a fiú fejébe, mert menten összeesne a röhögéstől. A habos babos, rózsaszín álom olyan jól néz ki, hogy szinte kicsöpög a fiú fejéből és undorítóan iszapos mázat locsol a padlóra.
Annyira émelygő, hogy a lány teába csöppentené, biztosan méz állagú a srác agya jelenleg. Jót tenne az összhatásnak a lány gúnyos röhögésétől könnycsíkos arcán.
Gyanakodva tűri a kézcsókot, de az biztos, hogy valami nagyon nincsen rendben Eddel. Felmerül az egyetlen feltehető kérdés.*
- Máris berúgtál? Volt képed részegen elém jönni? * sziszegi a fiú felé, és cseppet sem szánja viccnek, valami nagyon nem stimmel. Ő meg ma is mogorva és mellé hülye mondatok rohangásznak fel a torkán, biztosan a gyomrából sietnek, mert az agya nem ellenőrzi őket és már el is hangzottak. Már látszik, hogy ez az este nem sok jót tartogat.
A bók ugyan kedves és nagyon igaz, de Irethben mégis gyanú lángja bujkál. Nem nagyon örül, hogy a fiú kézen fogja, ezzel kifejezi összetartozásukat, melyről még Ireth nem is biztos, hogy akarja, főleg nem ilyen feltűnően, de hiszen Ed beteg, vagy részeg.
Hagyja, hogy kézen ragadja és vezesse.
Annak viszont nagyon örül, hogy az ajándék tetszik, persze ez nem egyértelmű még, hiszen Ed nem látta és lehet nem teszi boldoggá Gisborn éjszakai képe.
Még mindig az egyik fal mellett bujkálnak félig, amikor Ed átadja a nem neki szánt ajándékot és a lánynak elakad a lélegzete. Azonnal arra gondol, hogy mennyire jól fog mutatni hosszú, karcsú nyakába, a ruha mély dekoltázsa pedig csak jobban vonja a majd a tekintetek, de ehelyett nagyon határozottan ennyit mond.*
- csodálatosan szép, de nem fogathatom el. * ajka sajnálkozóan lebiggyednek, de hagyja, hogy a nyakába csatolják az ékszert, majd újból megismétli.*
- Nagyon szép, de... komolyan nem fogadhatom el. * nem is fogja, ha Ed erősködik akkor esetleg nem ma, de holnap mindenképpen visszakapja. Már csak abban bízik, hogy a fiú nem újságolja el mindenkinek tőle kapta, mert akkor azonnal megkérdezik mikor házasodnak össze.*
~ Na jó, Ednek ikertesója van, és ez nem is ő.~ * itt valami nagyon nem stimmel. Csak olyasmit szeretne megkérdezni, hogy Ed megbuggyant-e?* ~ Áhá~
- Figyelj. Gyógyító látott? * hallja, hogy miről csacsog Ed, hogy ez az ő napja, de ő nem valami izé, akinek kívánságai lennének. Na jó, ha a helyzet úgy kívánja még lehet Ed ma esti saját királynője. Még el is mosolyodik és kifejezetten örül, hogy valaki előtt lecövekelnek és Ed másfelé figyel.
Szemügyre veszi a fiút és a lányt. Igyekszik egyiket sem lenézően kezelni, nem tehet magasra tartott fejéről, vékonyra préselt ajkairól és arról sem, hogy szóra sem méltatja őket, még köszönni sem óhajt. Főleg mert sokkban van Ed miatt, beszívott. Jön az újabb magyarázat azonnal.
Lépéseivel lelassítja Edet is, ő nem fog rohangálni, ő itt vonulni szeretne, hogy pillantások kísérjék útján, erre vágyik és ezért amit lehet meg is tesz.
Mosolyt erőltet arcára, miközben elhaladnak az emberek mellett, Igazi mosoly csak Karvezetője kap, neki örül, legalább valakit ismer.*
- Szép estét! * nem kíván boldog karácsonyt, az annyira közhely és nem is gondolja komolyan, mitől lenne egy hülye ünnep boldog?
Mielőtt bármit kérdezhetne Ed tovább perdíti és a lány már azt sem tudj ahova tartanak, csak, hogy megállnak és Ireth szembe találja magát az ösvényről ismert férfival. Kicsúszik egy Óh a száján és jobban kihúzza magát mint eddig, ha ez lehetséges lenne.*
- Jó estét. * biccent a férfinak és a nőnek, akit csak képekről ismer, de nem is nagyon érdekli. Agyában kellemes emlékek szaladgálnak és őszinte, kedves mosolyt villant a férfira. Tudta jól, hogy egy tanár. valahogy megsúgta a szíve.*
- Tiszteletem Professzor Úr! Hogy vannak? Mindenki boldog, hogy ilyen szép esténk van? * mivel nem hazudik hangjába csak merő gúny bujkál, ami nem a társaságnak, hanem a buta ünnepnek szól.
Az meg tök igazságtalan, hogy Owain ilyen jól néz ki, és egy nővel van, neki meg a kabátja illata jár a fejében, karjai érintése. Így inkább Ed felé fordul, nem is tudta, hogy ilyen jóban van a férfival, meg amúgy is mindenkivel. Ez a fiú micsoda színész. Ő meg azt hitte az ördög lakik benne.
Adja a sors, hogy csak magyarkodása legyen, mert ez az Ed annyira szirupos, hogy a lány kezd kikészülni.*
- Ööö... igyunk valamit. ~ Ha még nem vagy berúgva inkább legyél~ * szegény még nem tudja, hogy nekik itt ma csak narancslét mérnek.*
- Viszlát és nagyon remélem, hogy még lesz alkalmunk sétálni egy nagyot, hiszen jó társaságban röpül az idő. * szavait csakis Owainnak címzi, a vele társalgó nő egy ócska pillanatra sem érdekli, biccentve elköszön azért tőle is, hiszen tanul illemet, de ez nem engedi, hogy féltékenysége a férfi iránt cseppet is oldódjon.*
~ Rémes estét. ~ pillant a tanárnő felé, de inkább nem mond semmit, ki tudja mi szaladna ki a száján.
Ha senki nem tartoztatja Őket, még egyszer zavarba ejtően Owainra mosolyog Ed háta mögött, majd úrinős léptekkel az itató felé tartanak.**

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Dec. 30 2009, 00:16

/Aram/

Ahogy leül Aram mellé, és hallgatja a fiú szaviat, körbetekint a termen, ő ugyan semmi furcsát nem lát az emberekben, de lehet csak valamiről lemaradt, így ezzel a megállapítással nem tud mit kezdeni, csak némán bólint, hogy érti mit mond Aram.
Mikor az furcs kérdéseket tesz fel neki, rímes beszédről, meg hasonlókról, elmosolyodik, mert már teljesen kivilágosodott számára miről is beszél a fiú. Igen ő is hallotta, hogy egy-két társa, illetve nem is egy-két hanem jóval többen, rímeket faragva beszélgetnek egymással, vagy csak beszélnek valakinek.
-Igen jól érzem magam, és nem érzem szükségét annak, hogy rímekben fejezzem ki magam.-mosolyog Aramra.
-De ami azt illeti furcsa, szinte már kényszert érzek arra, hogy valamilyen karácsonyi lény után kutassak, tudod télapó, meg angyalkák, Rudolf, esetleg krampuszok, és társaik, és ezt nem igazán értem, hogy miért van, mert már kinőttem abból a korból, mikor rögesztmésen magyaráztam a családomnak, hasonló lények létezéséről-magyarázza, mosmát komoly, elgondolkodó arccal, hiszen maga sem érti, hogy miért érzi most annyira szükségét annak, hogy találjon egy ilyen lényt.
Mikor a fiú pillanatok alatt, egy sajnálommal otthagyja, furcsán érzi magát, de azért még válaszol, bár nem biztos benne, hogy a fiú hallja már, amit mond
-Semmi gond...-és nézi, ahogy aram leül mellé, aztán Gina tovább fürkészi a táncparkettet, és megint az az érzése támad, hogy kell legyen valami különös karácsonyi lény ebben az iskolában, egy biztos van, de lehet megvan itt az összes többi is, csak Gina ezt nem nagyon tudja elképzelni.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Dec. 30 2009, 10:49

//Jessica//

*Jesssica is rímekben beszél. De vicces! Még ki fog? És vajon valaki kapott másmilyen varázslatot is? Könnyen lehet, ebben a suliban. Ilyen és ehez hasonló dolgokon gondolkodik Konidik mikor megcsapja a fülét az a szó hogy egymagam. *
- Szerintem nem nagy gond hogy egyedül jöttél
Nekem sincs itt a párom, viszont itt a tél.
*Megint csak ilyen kacifántosan, a témától eltérően tudta kihozni a rímet. Ez van. Sajnos. Ezek után jön Edward, majd el is megy. Jessica rögötön kérdezni kezdi Konidiket, két dologról is.*
- A neve Edward Lyons, kartársam és prefektustársam is.
Általában a szavai gúnytól csöpögők de most valamiért kedves is.
Én most nagyrészt tanulok,
hogy ne legyek tulok.
*Elmosolyodik. Jól jött ki a rím. És már nem is okoz neki nehézséget megtalálni a rímeket.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Dec. 30 2009, 23:16

*Fölöttébb meghökken Gina szavain is, és egyre inkább úgy érzi, hogy itt valami nincs rendjén. De már indult volna Lindához, így csak egy zavarodott pillantást vet Ginára, majd ott is hagyja szegény lányt, remélve azt, hogy ettől még nem fog megsértődni.

Nem tud a levélről, amit Ansel írt neki. Rá valamilyen furcsa oknál fogva másképp hatott a varázslat, valamiért kitörlődött minden az emlékezetéből, kezdve attól a pillanattól, hogy megkapta a levelet, egészen addig, amíg dühös mozdulattal azt el nem égette. Pedig ha tisztában lenne a helyzettel - hogy ez csak egy tömeges varázslat -, akkor nem kente volna Bagira sérülését a krampuszokra még akkor sem, ha egyébként változatlanul a megszállottjukká vált volna akkor is. //Tudniillik a user most jött rá, hogy még annál is jobban "elcseszte" már az elején ezt a játékot :C Remélem, ezzel valamelyest sikerült helyrehozzam a játékomat, sajnálom Embarassed

//

Lindáról meg tudja, hogy egy kicsit flúgos, és nem nagyon keresgéli mások társaságát; most is látszik a lányon, hogy ha lehetséges volna, legszívesebben eggyé vállna a levegővel. Ugyan Aram mindig is tiszteletben tartotta mások magánszféráját, de most annál izgatottabb, minthogy Linda esetében ne tegyen kivételt.
A szemüveges lány szavaira egy apró mosoly jelenik meg komoly ábrázatán. Ez a lány tiszta idegroncs, de attól még agya zseniálisan működik, és elmélete abszolút helytálló. Hiszen ő is erre gyanakszik, de hoppá! A lány szerint ennek semmi köze krampuszokhoz?! Valamiért ezt nem tudja elhinni neki, pedig egyre inkább érzi, mintha valami hiányozna a puzzle-ből. Mintha tudná hogy mi, csak valahogyan... nem jut eszébe.*

- Nézd Linda, felőlem azt hiszel, amit jónak látsz, de én csak EGY dolgot tudok biztosra...

*Mondja a lánynak, és olyan közel hajol hozzá, hogy ajkai csaknem megérintik annak fülét, majd fojtott hangon beszélni kezd...*

- Egy krampusz kegyetlenül elbánt a macskámmal. Tudom, merthogy a kandallóban, ahová napokon át eljárt Bagira, találtam ~azt hiszem~ egy piros szövetfoszlányt, aminek a végeit fehér vattaszerű anyag borítja. Tudom, mert a Bagirának előkészített karácsonyi zokniban ~azt hiszem~ virgácsokat is találtam, és elhiheted, hogy nem én tettem oda azokat... ÉN ezt tudom!

*Hangja halk, de mire befejezi mondandóját, az arcáról eltűnik az utolsó olyan ránc is, ami a korábbi mosolygós énjére emlékeztette a lányt. Sötét szemeiben eddig nem látott gyűlölet villan meg, de csak egy pillanatra, mert még időben elfojtja, mivel nem akarja, hogy a lány megriadjon tőle.
Behunyja szemeit, és egy gyakorlott művelettel egy pillanat alatt sikerül lehiggadnia, majd amikor újból kinyitja, bocsánatkérőn kezd mosolyogni a lánynak.*

- Ne haragudj, hogy zaklatlak, csak azt hittem, tudsz segíteni...

*Azzal feláll és még egy utolsót biccent a Lindának, azzal már indul is vissza Ginához.*

- Ne haragudj, de meg kellett kérdeznem valamit Lindától...

*Mondja, és lehuppan a lány mellé, aki éppen az előttük lévő tömeget pásztázza, úgy, mintha valakit keresne. Ő is elgondolkodva kezdi el nézni a tömeget, többek között a bőréből teljesen kifordult, már-már röhejes Edet. Anélkül, hogy a lányra nézne végül megkérdezi*

- Most ugye te is Őket keresed...?

*Mivel tudja, hogy úgyis így van, a következő mondatát már egyenesen a lány szemeibe nézve mondja, persze, ha már ő is odafordítja fejét.*

- Meg vagyok győződve, hogy egy krampusz verte meg Bagirát. Te, Linda, Bristow professzor pedig arról vagytok meggyőződve, hogy léteznek ezek a karácsonyi lények, máskülönben most nem jártatnád te sem olyan izgatottan a szemeidet a tömegen. Továbbá a kastély fele rímekben zagyvál, Ed és még ki tudja hányan, teljesen ellentétesen viselkednek korábbi énjükhöz képest... Szerintem, és Linda szerint is, valamilyen tömeges varázslat áldozatai vagyunk. De akkor azt nem értem, hogy miért csak engem zavar ez? Nem hiszem, hogy csak én és ő jöttünk erre rá...

*Mondja homlokráncolva, hiszen nem emlékszik semmilyen levélre...*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Hétf. Jan. 04 2010, 21:35

*Még hogy azt gondol, amit akar. Amit ő gondol az úgy is van, hiszen az esetek nagy részében igaza van, vagy legalább is erős meggyőződése van azzal kapcsolatban, hogy igaza van. Bár, amit azt illeti ő sem tévedhetetlen, de ezt sosem vallaná be magának. Mindenesetre a felesleges szócséplés nem tartozik a jellemzői közé, így ebbe nem köt bele. Viszont, amikor a fiú közel hajol hozzá, akkor kezeit felhúzva, igyekszik a lehető legjobban elhajolni tőle, olyan grimaszt vágva, mintha a fiú valami iszonyatos szörny lenne.
Végül is nem lát a srác fejébe, hogy mit akar a fülénél, és különben se legyen hozzá ilyen közel egy fiú. Meg úgy alapból senki. Mondjuk ezt a lány által felállított távolságot már sikerült Virágnak legyőznie, de a csaj már olyan, mintha a barátnője lenne. A megszoksz, vagy megszöksz elv ellen nem tudott mit tenni, amit a szöszi csaj képvisel. Aramtól viszont még van menekvés, így a lehető legnagyobb szögben hajlik ki a fotel másik oldalán. Igazából nem sokat fog fel a srác szavaiból, vagy legalább is felfogja, de a hirtelen jött bizalmas viszony kiküszöbölésére koncentrálva, valahogy nem áll neki ki is elemezni.*
- Zseniális Sherlock. Biztos egy krampusz volt. *Igyekszik gyorsan igazat is adni, hogy lepattintsa végre magáról a srácot. Szavai nem mentesek az iróniától, és erősen kiérezhető, hogy csak menekülésképp igyekszik a maga módján a lovat adni a fiú alá a témával kapcsolatban.
Megkönnyebbült sóhajjal dől vissza, mikor a fiú búcsúzkodni kezd. Ennek már éppen itt volt az ideje, hatalmas szikla esik le Linda lelki világáról. Akkora, hogy még köszönni is elfelejt, bár őszintén szólva, máskor sem jó szokása. Ezen rágódva nézi újra a tömeget.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Hétf. Jan. 04 2010, 22:40

Gina egy pillanatra leveszi a szemét a parkettről, éppen akkor mikor Linda olyan furcsa arcot vég, és elhúzódik Aramtól, egy picit megcsóválja a fejét és kutat tovább a táncolók között, hátha felfedez valami csoda lényt.
Meglepődik, mikor aram visszaér mellé.
-Semmi gond, remélem sikerült választ adnia a kérdésedre-mondja a lány mosollyal az arcán.
A következő kérdésre a fiú felé fordítja arcát, és kérdőn néz rá, hiszen nem igazán érti mire gondolt Aram. Aztán másodpercek töredéke alatt leesik neki, hogyvajon mire is gondolhat, és csak bólint egyet jelezvén, hogy igen ő is azokat a bizonyos karácsonyi lényeket keresi.
Figyelmesen hallgatja a fiút, és rákell döbbenie bizonyos mértékig egyet ért vele, de azért nem egészen.
-Egy krampusz verte volna meg Bagirát?-néz csodálkozó tekintettel a fiúra.
Az szinte természetes, hogy a karácsonyi lények között krampusz is van, hiszen ők a Mikulás segédei, de az, hogy ártatlan lényt bántottak, az kicsit furcsa a lány számára. Gondolatait meg is osztja a fiúval.
-Igen, valóban mindenki furcsán viselkedik, bár a rímbeszélés nekem tetszik. Én a saját viselkedésemen csodálkozom, hiszen már rég kinőttem abból a korból, mikor elhittem, hogy efféle lények létezhetnek-magyarázza a fiúnak igen komoly tekintettel szemét le nem véve róla.
-És csodálkozom, hogy valóban azt gondolod, hogy egy krampusz verte volna meg a cicádat. Vannak ilyen lények az iskolában az biztos, de nem tudom elképzelni, hogy ilyen gyalázatra képesek lennének-tart egy kis szünetet, és nagy levegőt vesz.
-Miből gondolod, hogy krampusz volt?-kérdezi a fiútól, és biztos abban, hogy igen jól átfontolt pontos választ fog kapni a kérdésére, mert annyira ismeri Aramot, hogy ő nem feltételez ilyet,csak akkor ha nagyon alapos oka van rá.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Kedd Jan. 05 2010, 01:01

*Hát Linda nem éppen volt segítőkész, de legalább egy próbát megért. Ezért el is vigyorodik Gina mondatára, hiszen valójában nem jutott előrébb az ő problémájával.*

- Sherlocknak nevezett...

*Kuncogja, de csak annyira hangosan, hogy csak Gina hallhassa, amit mond. Valamiért már nem feszélyezi magát annyira Gina előtt.*

- Láttad, hogy mennyire mizantróp a szerencsétlen? Úgy húzódozott előlem, mintha egy ivarérett bakkecske lennék...

*Mondja most már olyan komoly arckifejezéssel, mintha éppen halottat jelentene be - nem hiába kivételes a színészi tehetsége. Persze, mindezt továbbra is nagyon halkan mondja, csak Ginának, mivel a legkevésbé sem szeretné, ha mások is meghallanák, hogy valójában milyen ő, amikor úgymond fel van szabadulva.
Holott most nem éppen érzi boldognak, sem pedig elégedettnek magát, hiszen még nem nyírta ki krampuszát, márpedig már nagyon viszket érte a tenyere. De legalább Gina mellett úgymond "egy kicsit kieresztheti a gőzt", és ez valamelyest fel is oldja a feszült hangulatát.
Ám csakhamar kénytelen visszatérni komorabb témákra, ugyanis valamiért most nem képes huzamosabb ideig figyelmen kívül hagynia fő célját: mindenáron kézrekeríteni azt a krampuszt.
Énjének egy kis része pedig inkább csámcsogna tovább Ginával Linda Johnstone fölöttébb furcsa személyiségéről, pedig aztán őt ki lehetne kergetni az ilyen szánalmas pletykálódásokkal, ugyanis szöges ellentétben áll mindazzal, ahogyan őt nevelték. Különben is, Linda sem érdemelné meg ezt.*

- Onnan tudom, hogy egy krampusz volt, hogy hátrahagyta a nyomát...

*... és elmeséli ugyanazt Ginának is, amit az előbb Lindának: hogy Pilluamuleto társalgó kandallójában, ahonnan már nem egyszer kellett kiszednie macskáját, az nem rég fölfedezett egy piros szövetdarabot; a Bagirának szánt virgácsokról is említést tesz, amiket már saját szobájában talált meg, közvelten azután, hogy fölfedezte macskáján a sebeket.*

-... Mindezek a bizonyítékként szolgálnak a tettes kilétéhez. Én meg vagyok győződve, hogy egy krampusz volt a tettes...

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Kedd Jan. 05 2010, 14:13

Íme egy újabb réteg Aram személyiségén. Ginát jó érzéssel tölti el, hogy ilyennek láthatja a fiút, és tudja, hogy ezt annak a nagy beszélgetésnek köszönheti.

A szemét alig bírja levenni róla, de mégis megteszi, mivel kényszeres vágyat érez rá, hogy a tömeget kutassa a csodalények után.

A Lindát érintő mondatra elmosolyodik, és nem is állhatja szónélkül.

-Elhúzódott bizony, mert rájött, hogy Te egy emberevő szörnyeteg vagy -kacsint a fiúra. Az ivarérett bakkecskét, kicsit túlzásnak tartja, de nem elképzelhetetlennek, hiszen Linda még annyira sem ismeri Aramot, mint Gina.

Szinte szájtátva hallgatja a fiú történetét, a szövetről, és a virgácsokról.

-Aram! Piros szövetruhája fehér vattaszerű anyaggal, hát.... szóval.... a krampuszok nem olyan ruhába járnak-néz nagy szemekkel a fiúra.

De Ginus biztos volt benne, hogy a fiú alapos meggondolás után állított ilyet, de valahogy mégsem áll össze a kép.

Hhetetlennek tűnik az egész, mert amennyira a lány tudja a krampusz a rosszaságot, csalafintaságot jelképezik, de azért ennyie nem lehetnek gonoszak. Bagira problémájára több megoldás is eszébe jut Ginának, de egyelőre nem hozakodik elő ilyenekkel Aramnak, majd ha eljön az ideje.

-Én is nem is tudom mit mondjak, azt tudtam, hogy nem állítsz ilyet csak nagyon alapos megfontolás és némi bizonyíték után. És mi a terved, ha teszem azt, megtalálod a krampuszt, aki ezt tette a cicáddal? -teszi fel a teljesen kézenfekvő kérdést, és egy kicsit tart a válaszoltól, de tudnia kell, hogy mi lesz a következménye ennek a dolognak. Teljesen tisztában van vele, hogy Aram és Bagira elválaszthatatlanok, és azt is tudja milyen fontos a cica a fiúnak, de bízik benne, hogy nem lesz veszélyesen súlyos következménye ennek a tettnek.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 00:36

*Hát, ő inkább arra értette az "ivarérett bakkecske"-hasonlatát, hogy mennyire büdös egy ilyen állat, amikor ivaréretté válik, és semmiképpen nem arra, ahogyan Gina értelmezte, látszólag. De sebaj, így is jó neki, sőt, még örül is annak, hogy - még ha akaratlanul is, de - kétértelműen fogalmazott. Amúgy, ha belegondol, az ilyesmi neki úgyis örök másodikként jutna eszébe; valahogyan az agya sosem állt rá erre a témakörre a kellő intenzitással...
Azért újból megjelenik színészi maszkján egy apró, cinkos mosoly, amikor Gina rákacsint.*

- Igazán?! Kikérem magamnak az "emberevő" jelzőt...

*Mondja vicces hangsúllyal, de egy másodperc töredéke után legbelül egy kicsit megdobban a szíve saját szavai hallatán. Ginának még fogalma sincsen, hogy ő milyen ember, és hogy mikre lenne képes, ha nem törekedne tudatosan arra, hogy egyfolytában elfojtsa sötét indulatait. Na jó, nem éppen egyfolytában...*

- Nem tudom, mert még életemben nem láttam krampuszt, sem élőben sem pedig könyvben. De tegyük fel, hogy igazad van, tegyük fel, hogy a Télapótól származik az a szövetdarab. De egyrészt, ahol Télapó van, ott elvileg krampusz is; másrészt meg, a virgácsokért és a Bagira sebeiért nem hiszem, hogy ő tehetne...

*...hacsak, a valódi Télapó nem egy szadista vadállat. Na, az már azért tényleg durva lenne. Nem, ő nem lehetett, elvileg ő nem szokott virgácsokat helyezni azok zokniaiba, akik "rossz fát tettek a tűzre".*

- Szerintem mindenképpen egy olyan krampusz lehetett, aki észrevette, hogy újabban Bagira sokat kóborol el, és valamilyen beteges hajlam rávette, hogy megleckézteti. Amúgy tényleg ez az igazság, Bagira tényleg meggyűjtötte a bajomat, és azért gondolhatod, hogy nem szívesen hagytam ebben a hatalmas kastélyban egyedül mászkálni össze-vissza...

*Ahogyan ismét erről kezdenek beszélgetni, Aram hangja egyre inkább sötétebbé válik, ami nem sok jót sejtet. Ugyan nem tér ki a válasz elől, de szándékosan kétértelműen fogalmaz.*

- Bárki, vagy bármi is tette, gondoskodom afelől, hogy több ilyen ne fordulhasson elő...

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 14:14

//Konidik//

*Mikor végre megkapja az első választ, kissé meglepődik. Nem is tudja vissza fogni magát, tágra nyílt szemekkel pislog a fiúra.*
- Itt? Jól értettem?
Miről maradtam le?*Kérdi kissé izgatottan.*
*A lány még azért párat pislog az "ismeretlen után" majd várja a választ. Nem mintha annyira bejönne neki, ez a nyálas stílus annyira nem tartozik a kedvencei közé, de mégis jobb több embert névről ismerni.*
- Áhm, értem.*Ekkor elakad a szava, ez már tényleg sok egy kicsit neki.*
- Prefektus is vagy, mond mi történt veled?
Sosem gondoltam volna, hogy valakinek majd szót kell fogadnia neked.*Szélesen mosolyog, majd körbetekint... aztán ismét a fiúra, mintha várna valakit... de próbálja leplezni.*~Vajon hol lehet? Megígérte, hogy eljön, vagyis ha azt nem is, mondta... és már tök régen láttam. Végül is abból semmi galiba nem lesz, ha Konit megkérdem e felől, elvégre haverok vagy mi a szösz.~
- Rufussal beszéltél valamikor? Nem fut be a bálra véletlenül?*Teszi fel az újabb kérdést.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 17:57

Gina csak pislog a fiúra, jól esik mosolygni látni, de a lány valahol belül érzi, hogy Aramnak nem igazán mosolyogni van kedve. Fogalma sincs honnan, lehet ez valamiféle hatodik érzék, de van. Most nem fogja a fiút nyaggatni, hogy mondja el mit is érez valójában, mert sem a hely, sem pedig az idő nem megfelelő erre.

-Na jó, az emberevő talán egy kicsit túlzás, de azért valljuk meg őszintén, néha tudsz nagyon....emberevős lenni - néz a fiúra, miután közli vele a megállapított tényeket. Igen Aram tud emberevős lenni, tud nagyon sötéten viselkedni, és ezen csak egy féle képpen lehetne segíteni, de most nem azért vannak itt, hogy ezt a próblémát megoldják, hanem ha nem is táncolnak inkább a cica rejtélyét kellene megfejteni, már amennyire ez lehetséges.

-Én sem láttam Krampuszt, sem pedig valódi Télapót, de ettől függetlenül valahogy nem tudom elképzelni, hogy karácsonyi lények tették volna ezt Bagirával.-néz a fiúra hatalmas kék szemeivel.

Mikor a fiú elmondja a macska elég sokat mászkált el a kastélyban, így felteszi a legalapvetőbb kérdést, ami eszébe jut.

-Mondd nem lehet, hogy Bagira belegabalyodott egy rózsabokorba? Bár nem láttam a karcolásait, de eltudom képzelni, hogy erről van szó.-magyaráz tovább.

Biztos, hogy valami ilyesmi lesz a megoldás. Gina nem tudja elképzelni, hogy bárki is ~akár kartárs, akár csak iskolatársakról van szó ~ képes lett volna ilyet tenni egy védtelen macskával. Bagira nem rossz állat, csak túlzottan ragszkodik gazdájához, és az viszont a cicához.

-Mégis mit értesz azon, hogy ne fordulhasson elő ilyen többet? Ugye semmi hülyeségre nem készülsz? - bámul bele a fiú képébe, és most nem ereszti a tekintetét. Gina azt akarja hogy Aram teljesen őszinte legyen vele a terveit illetően, még akkor is ha azok nem a legjobbak. Elhatározza, hogy ha a fiú valami meggondolatlanságra készül lebeszélje róla. Legfőképpen a saját érdekében. Miután a fiú válaszol Gina odamegy a bárpulthoz, és két narancslével a kezében tér vissza.

-Tessék ezt idd meg, úgy látom jót fog tenni-nyomja a fiú kezébe a poharat azon morfondírozva, hogyan is győzhetné meg a fiút arról, változtasson a tervein.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 21:31

*Rufust csak említeni kell és már meg is jelent a táncparketten. Úgy nézz ki mint egy spanyol macsó aki mindjárt az összesd lánnyal táncolni fog egy tangót vagy cha-cha-chát. De mikor észreveszi, hogy hol áll. Akkor újra átváltozik egy pimasz kamasszá és odamegy Jessékhez. Hisz a lánynak megigérte, hogy eljön a bálra és az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Tehát odamegy Jesshez és Konihoz. És köszön nekik, természetesen a lányt egy puszival köszönti, a fiút pedig egy kézfogással. Majd leül.*
-Sziasztok. Hát mi a nagy harci helyzet veletek?*kérdezi érdekelődve a fiatalságot.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 21:51

//Jessica és Rufus//

* Időközben befutnak még páran, Konidik a tanároknak mond egy "Jó napot"-ot de ennyi. Kicsit furának tartja hogy Jessica nem tudja hogy ő prefektus. Bár nem hordja a jelvényt. És honnan tudhatná, máshonnan?*
- Igen, prefi lettem
Nem vagyok ám szigorú,
de lehet hogy ettől lesz sok rossz fiú!
*Erről meg van győződve. De kemény sem szeretne lenni. Nem akar minden kis apróság miatt szólni. Majd szépen megjegyzi, és szemmel tartja az illetőt. Ez a legjobb megoldás, vagy ha nem, akkor sem olyan rossz. Következő kérdése Jessicának elgondolkoztatja. Rufussal már rég nem találkozott.
~Hol a fityfenében lehet? Lehet hogy már több hónapja nem láttam? Nem is emlékszem mikor találkoztunk utoljára. De vajon Jess miért érdeklődik felőle? Bár lehet hogy ez a normális, nekem is kérdezgetnem kéne mindenit hogy hol van ha találkozni szeretnék vele.~
- Sajnos már rég nem láttam
Te mikor találkoztál vele?
Nem muszáj válaszolnod, csak mint mondtam rég láttam,
s kíváncsi vagyok hol lehetne?
*Ez a rímelés már tényleg nagyon egyszerű! Simán siklik fölöttük!
Hamarosan egy újabb diák érkezik feléjük. Az emlegetett szamár! Vagy inkább az emlegetett ember? Bárhogy is mondjuk, biztosan egy emberről van szó. Rufus jött be, nem rég! Végre találkozhat vele újra, oly sok idő elteltével! Természetesen elfogadja a kézfogást, határozottan rázza meg kartársa kézfejét! Nagyon boldog Konidik! valami viszont szemet szúr neki, Rufus puszit ad Jessicának? Talán lemaradt valamiről?*
- Ti köztetek van valami?
Vagy ez csak szokásos köszönés, mi?
*Tényleg nem tud semmit Rufusékról! Jessica sem mondott semmit, hát most felvont szemöldökökkel várja a választ. Rufusnak nem felel kérdésére, mert kicsit megdöbbentette az a puszi, bár miért ne lehetne szerelmes a barátja? Nincs abban semmi rossz.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szer. Jan. 06 2010, 23:25

*Jessica igen nagy örömére Koni nem szigorú prefi, de azért mégiscsak prefektus és ha szigorú. ha nem mindenképp van némi tekintélye...*
- Én pár napja futottam vele össze...*Jess igen szűkszavú ebben a témában, de mikor újból körbepislog látja, hogy az éppen emlegetett jön feléjük, így hát arcán széles mosoly jelenik meg. Mikor Rufi odaér kap tőle egy puszit, amit a lány viszonoz is, majd tekintetével figyeli ahogy helyet foglal.*
- Szia Drága,
éppen rólad ment a duma,
vagyis csak annyi, hogy Rufuson kerestelek, nem mintha rajta lettél volna.*Jegyzi meg kissé vigyorogva, majd a másik fiúra vezeti tekintetét. Kicsit mintha elpirulna, bár eddig sem volt falfehér, hiszen az arcpír csodákra képes.*
- Mindkettő benne van a dologban, a valami és a köszönés is.*Ennyit hajlandó elárulni a dolgokról, s közben jelentőségteljesen néz Rufusra, jelezve ezzel, hogy ha neki van hozzá fűzni valója a dolgokhoz nyugodtan mondja el, hiszen ő sokkal jobba volt Konival, meg hát ezzel végül is tudatta, hogy szerinte nem gond, ha tudja, hogy együtt vannak, de ha a fiúnak még is az, akkor még ki tudja magyarázni magukat.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Csüt. Jan. 07 2010, 00:25

*Szándékosan nem néz Gina szemeibe, amikor említésre kerül a "sötét énje", hanem megint a táncparkett felé figyel, azzal a feloldottságot tükröző álarcával, amivel mindenkit meg tudna téveszteni... illetve csak majdnem mindenkit.
Arra pedig csak megvonja a vállát, hogy Gina szerint továbbra sem a karácsonyi lények tehetőek felelősökké. Nem kíván vitába szálni a lánnyal, az nem rá vallana, ha a kelleténél jobban felhívná magára a figyelmet. Esetleg, ha kettesben lennének, akkor válaszolna, de itt semmiképpen sem. Viszont, amikor meghallja, hogy a lány mit feltételez a macska sérüléseiről, egy pillanatig nem hisz a fülének. Végül csak feléje fordítja fejét és belenéz azokba a kék szemekbe, de nem úgy, ahogyan ez úgymond "elvárható" lenne; a szerény, visszafogott mosoly még mindig az arcán van, de a lány láthatja, hiszen közvetlen-közelről tekint fel rá, hogy a fiú tekintete hideg éllel villan meg.*

- A sem a szobámban, sem pedig a Pilluamuleto társalgójában nincs rózsabokor tudtommal... Különben sem hinnéd azt, ugye, hogy Bagira egy rózsabokortól ijedt meg annyira, hogy fél óráig közel sem engedett magához...

*Mondja majdhogynem sejmes hangon, de emiatt csak még ijesztőbb lehet az összkép.
Ugyan nem biztos benne, de elképzelhetőnek találja, hogy a lány észlelte Bagira feszült hangulatát, s talán meg is tapasztalhatta azt, amikor beosont hozzá, hogy otthagyja a levelet.
Ugyanakkor egyre jobban bosszankodik, hiszen ezidáig alig néhány ember volt képes átlátni rajta. Minden bizonnyal, most ezek száma is gyarapodni látszik Gina személyével, ugyanis a lány hihetetlenül képes meglátni azt, amiről úgy hitte, hogy lehetetlenség. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ennyire közel engednie magához? Ebben a pillanatban most inkább ért egyet a feltett költői kérdéssel. Ráadásul ez nem is az "ötleten" múlott, hanem saját gyengeségén: hogy hagyta magát megnyílni Gina előtt. Eleve nem kellett volna eleget tennie a levélben leírtaknak.*

- Ne ijedj meg, semmi meggondolatlant nem teszek...

~Mindent kiterveltem, csak várok a megfelelő pillanatra~

*Nem hazudott, de ha úgy veszi, ahogyan Gina értelmezi a "hülyeséget", akkor igen: hazudik, mégpedig szemrebbenés nélkül. Mindkét pálcája nála van, de csak az egyik - az Avadakian-családi pálca - van a kíváncsiskodó szemek előtt. Viszont a sajátkezüleg, direkt átkokra készített pálcája jól el van rejtve a lábánál. Szinte már ég a vágytól, hogy kipróbáljon néhány hatásos átkot az áldozatán...
Udvariasan megköszöni a Gina által hozott pohár narancslevet, de közben elégedetlenül konstatálja, hogy a lány továbbra sem hisz neki. Kényelmesen hátradől, és szótlanul kémleli a jelenlévőket. Közben elhatározza, hogy ha a lány kérdez -attól függ, mit -, vagy válaszol neki, vagy nem.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Csüt. Jan. 07 2010, 00:48

-Hidd már el, hogy csak érted aggódom. Valóban sem a társalgónkban, sem pedig a hálószobádban nincs rózsabokor. De félek
hogy valami butaságot fogsz csinálni.Tudom, hogy általában nem vagy sem meggondolatlan, sem pedig döntésképtelen. Csak arra kérlek, hogy
gondold át mégegyszer ezt a dolgot. Egyébként pedig nem emlékszem, hogy említetted volna, hogy téged sem engedett közel magához hadarja a lány szinte egy szuszra.

Gina azt szinte természetesnek vette, hogy őt nem engedi közel magához a cica, hiszen nem ismeri annyira. De hogy a gazdáját sem, az egy
kicsit furcsa. Ha tudná, mik járnak Aram fejében biztosan megvédené magát, és tudatná a fiúval mennyire jól döntött, mikor eljött arra a
bizonyos találkozóra. -Nem szeretem mikor így nézel rám - jegyzi meg a hideg pillantásra utalva, csak épp olyan hangosan, hogy a fiún kívül más ne hallja meg. Hiszen a tekintet is csak neki szólt senki másnak.

Bizonyos tekintetben a lány örül, hogy a fiú ennyire közel engedi magához, bizonyos szempontból pedig ez együtt jár ezekkel a hideg tekintetekkel. De ha ez az ára annak, hogy a fiú a közelében legyen, ámeltűri.

-Tudod, szerintem jobb, ha nem tudom mire készülsz, de azt jegyezd meg, hogy téged féltelek, már túl sokat elmondtál ahhoz hogy közömbös légy, és egyáltalán nem akarom, hogy ilyen dolog ennyire foglalkoztasson. Meglesznek azok a Krampuszok, és ha tényleg egy ilyen lény volt a
tettes, már megkapta a megfelelő büntetést a gazdájától a tettéért - néz komolyan a fiúra. -És most mond meg nekem légyszives, hogy miért zárod ennyire be magad egy pillanat alatt előttem-teszi fel a kérdés, ami egy ideje nagyon foglalkoztatja Ginát, és bár tudja, hogy nem megfelelő a hely és az idő, azért bízik benne, hogy a fiú válaszol, vagy legalább valami utat mutat a válasz felé.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Pént. Jan. 08 2010, 12:24

*Meglepődik akkor, amikor Gina ilyen nyiltan és könnyedén kijelenti, hogy csak ő érte aggódik. Pedig má megszokhatta volna, hogy a lány teljesen más, mint ő valaha is volt és lesz. Valahányszor ezt nyilvánvalóvá teszi előtte Gina, mindig ez van: hálával vegyes bűntudatot érez, mivel ő ezt nem tudja kellőképpen viszonozni. Most is már-már dacosan ragaszkodik az álláspontjához, mi szerint a másik félnek nem árulni el, hogy mire készül. Pedig tisztában van vele, hogy Ginát nem verheti át, és mégis... Csak remélni tudja, hogy emiatt nem sértődik meg túlságosan a lány, mert már túl messze mentek már ahhoz, hogy most kilépjen az életéből; még mindig nem biztos benne, hogy ha ez megtörténne, pontosan milyen következményei lennének.
Igen, dühös, és egy pillanatig a lányra fókuszálja azt, de az erre vonatkozó megjegyzés észhez téríti. Nem okos dolog bedühödnie, még ha Gina is az a személy, aki ezt mind látja. Másrészt meg, különben sem lenne képes huzamosabb ideig így nézni ezekbe a szemekbe.

Ginának igaza van.
Aram megszakítja a szemkontaktust azzal, hogy egy pillanatra lesüti szemeit egy sóhajtás kíséretében. Amikor a lánytól megkapja narancslevét szótlanul pásztázza az összegyűlt tömeget.
Nem tehet róla, ő már csak ilyen: időre van szüksége, hogy elemezze a helyzetét, a helyzetüket ahhoz, hogy majd újból meg tudjon nyilni a lánynak. Lehetséges, hogy nem kéne ezen mit gondolkodnia, lehetséges, hogy csak gyávaságból tartja most is a távolságot, de a köztük lévő viszony neki még teljesen új élmény. És mint minden új élményt az életben, ezt is át kell elemeznie. Csak a baj az, hogy túl sok az irracionális érzés ezúttal: egy kicsit olyan, mintha pár hónap alatt kapott volna egy új családtagot. Gina azt mondta, hogy aggódik érte, és ehhez kétség sem fér, hogy őszintén beszélt: belelát ezekbe a kék szemekbe, akár egy nyitott könyvbe. A családtagok SZOKTAK aggódni egymásért, mint ahogy egy anya is aggódik a gyermekéért, és képes akár élete árán is megvédeni őt. Mint ahogy egy gyermek is aggódik a szüleiért, amikor végre rádöbben arra, hogy az élet sokkal kegyetlenebb, mint ahogyan azt addig hitte...
Ahogyan ő aggódik Bagiráért, és képes lenne bármit megtenni érte. Bármit.

De ő nem biztos abban, hogy viszonozni tudná ezt az aggódást. Nem biztos abban, hogy képes lenne kockáztatni életét Gináért. Emiatt érzi olyan szörnyen magát. Számára az "aggódás" minden esetben együtt jár a "feltétel nélküli szeretettel", ami talán a legdrágább és legerősebb szeretet mindközül. Emiatt a lány minden egyes szava rősíti benne ezt a szörnyű bűntudatot, amiért ő eképpen "hálálja meg" ezt az aggódást, hogy teljesen elzárkózik a lány elől.*

- Mondd, Gina, te miért vagy képes szeretni engem?

*Végre visszanéz a lányra kíváncsian, lényegretörően. Kérdésre kérdéssel válaszol, de ebben a kérdésben sokkal több van, mint bármelyik válaszban, amit adhatott volna. Ezúttal a fekete szemekben olyan érzelemek csillanak meg, amiket még nem látott a lány, amikbe bűntudat és mindazok a kételyek sűrűsödnek bele, amik már egy ideje emésztik.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Pént. Jan. 08 2010, 13:43

/Aram/

Gina csak nézi a fiút, és sok mindent megadna azért, hogy legalább az arcán láthassa az érzelmeit, de a jelek szerint Aram olyan mélyre fejlesztette a "nemmutatomkiazérzéseimet" tudását, hogy a lány nem lát belőlük semmit. Egészen addig míg a fiú lesüti a szemeit, és kiereszt egy nagy sóhajt, akkor Gina egy pillanatra úgy érzi, hogy a fiúban kavaroghatnak a gondolatok, és most már nem a krampuszokról van szó, hanem megint rátértek kettejükre.
Furcsa módon, ha ők ketten együtt vannak valahol mindig szóba kerül az Ő dolguk.
A kérdés váratlanul éri, és egy pillanatra meglepődik, de most valami olyat lát a fekete szemekben, amit eddig soha, és ez valahogy jó érzéssel tölti el a lány lelkét. Épp csak egy pillanatig gondolkozik a válaszon, és tudja, hogy ezt a fiú nehezen fogja megérteni, de azért próbálja a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy Aram megértse azt.
-Tudod a szeretet egy megmagyarázhatatlan dolog. Én nem tudom miért vagyok képes szeretni téged, ezt nem tudom megmagyarázni Neked-csóválja meg a fejét.
Igen már magának is feltette párszor a kérdést, leginkább akkor mikor azt hitte zátonyra futott kettejük kapcsolata, és minden megromlott, abban az egy hónapban nem értette miért érzi annyira üresnek magát, és miért néz minden helyzetet úgy, hogy mi lenne ha Aram itt lenne. Mikor eldöntötte hogy megírja azt a levelet, az a döntés pont erről szólt, hogy rájött üres az élete a fiú nélkül, és tudnia kellett, hogy Aram hogy gondolkodik ezekről a dolgokról. Akkor még sejtelme sem volt arról, hogy mi történt ezzel a fiúval, de most már tudja, legalábbis a dolog egy részét.
-De, én nem akarom magam rád erőltetni, és szeretném tudni, hogy szükséged van-e rám-mondja miközben nézi a fiút, és tudja még valamivel ki kell egészítse ezt a mondatot, mert ez így nem teljes, de egyszerűen képtelen rá, csak ül, és nézi a fiút.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szomb. Jan. 09 2010, 00:08

*Vet egy bájos bájvigyort Irethre, majd gyorsan megrázza a fejét, mintha valami rossz gondolatot akarna elhessegetni.*
-Nem ittam, teljesen jól vagyok. Szagold meg a számat, mentolos. Fogatmostam. Direkt miattad, hátha megint csókolózunk. *Kicsit közelebb húzódik Irethez, s bevágja megint az a boldog, levakarhatatlan vigyort, amit az imént, már nem csak a karakterek de az user agyára is kezd menni, főleg, ha maga elé képzeli teljes, 24 karátos valójában.*
-Igen, látott, azt mondták agyrázkódásom van, de már el kellett volna múlnia. Egy kicsit még furán érzem magam…mintha állandóan boldog lennék, nem fura? Pedig csak egyszer téptem be, de akkor sem nagyon. Nekem tetszik….olyan jó! Remélem neked is tetszik, olyan jó, hogy eljöttél és olyan szép vagy. Nem, nem veszem vissza a láncot tartsd csak meg!*Beszél…és beszél…önmagához teljesen hűtlenül, Ireth és más sem soha többé nem láthatja így… A láncot meg rátukmálja erőszakkal…és elég kitartó.*
-Ó igen, nagyon szép, boldog esténk van! Úgy szeretem magukat! *Kezet ráz Owainnel is, Frimikájét pedig megcsókolja, majd magukra hagyja őket és vezeti Irethtet a vájúhoz, vagyis ivó pulthoz, ahogyan a lány kívánja. Narancslevet rendel mindkettőjüknek, ahogy tiszteletre méltó, boldog, kedves jókisfiúkhoz illik, fel sem merül benne, hogy Ireth esetleg mást szeretne. Ha nem kéri, majd megissza mindklt pohárral ő maga.*
-Nahát, te is kedveled Owain professzor urat? *Majd erről még beszélgetnek, ha Ed normális lesz Razz

Egyelőre kiméri a narancslevet és tovább bókol Irethnek, hülyébbnél hülyébbeket mondva : pl a szád, mint a rózsa, a kebleid tökéletesek, te Milói Vénusz…s a végén elhívja táncolni, hacsak Ireth nem hagyja faképnél előbb. Ha nem, akkor narkolepsziába esik és elalszik egy széken.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szomb. Jan. 09 2010, 00:45

// Gina //

*Csak nézi a lányt, amint az belekezd a bizonytalan magyarázatába. Szemeiből nem tűnnek el az érzelmek, de az a fele, amik a lány szívét megérintik, egy kicsit a háttérbe szorulnak, ezzel előtérbe helyezve a töprengő arckifejezését.*

- Igen, tudok róla, hogy megmagyarázhatatlan...

*Érdekes, hogy Gina nem tudja a választ, pedig ő minden jel szerint sokkal otthonosabban mozog az érzelmek terén. Sajnos, ennek csak egy módja van, hogy kiderüljön, mégpedig úgy, hogy a következő kérdés feltevése után jól megfigyeli a lány reakcióit. Gina nyilt tekintetéből mindig is jól tudott olvasni.
Ahelyett, hogy elárulná, hogy mennyire fontos neki, figyelmen kívül hagyja azt, és egy meglehetősen pofátlannak tűnő kérdéssel rukkol elő. Reméli, hogy nem haragszik meg érte túlzottan a lány. Mindenesetre a mostkövetkező másodpercekben sok mindenre fény derülhet. Mivel már egyre inkább kezd mindenki sajátmaga és mások újdonsült hóbortjaival foglalkozni, eléggé biztonságosnak érzi azt, hogy a Ginával való beszélgetést veszélyesebb vízekre terelje.*

- Mondd csak, Gina, hogyan nézel rám, amikor... rám nézel? Úgy, mint barátra, vagy úgy, mintha annál sokkal "több" lennék?

*Ha most a lány elpirul, vagy egy kicsit túljátszva magát inkább felmérgelődik, csakhogy leplezze pirultságát, akkor ezáltal lelepleződik az, amiről a lány nem tud még biztosra. Ha pedig semmi furcsa nem történik, akkor minden a legnagyobb rendben van, és akkor szíves-örömest kimondja hangosan is Ginának, hogy természetesen szüksége van rá, mint élete legjobb emberi barátjára. Barátként biztos, hogy sokkal könnyebb lesz tanulnia Ginától, ugyanakkor el is árulhat még egy-két titkot magáról, hiszen erre valók a barátok, nem?*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Szomb. Jan. 09 2010, 13:09

Ginának fogalma nincs arról, hogy a fiú arcáról miért tűnnek el azok a bizonyos érzelmek. A helyüket töprengés veszi át. Az érzéseikről beszélgetnek, és mivel azok nem igazán gondolatban jönnek, hanem csak úgy váratlanul megjelennek. A lány csak azzal magyarázhatja saját magának ezt az arckifejezést, hogy a fiú most nagyon új vizeken evez. Gina is, de a jelek szerint Aramnak ez sokkal több gondot jelent mint neki.
A lány kiskorától fogva természetesnek veszi a szeretet különböző jegyeit, mert ugye a család és a barátok által mindezt megismerhette. A fiúról megtudott dolgok nagy része megmagyarázhatja ezt, hiszen Aramnak nem volt, aki "megtanítsa" mi is az a szeretet, és hogyan épül fel.
A kérdés váratlanul éri, és az arcán is meglátszik ez. Először meglepődöttség,majd miután a gondolatai átengedik a kérdés teljes értelmét egy enyhe pír. Az arca elkezdett szinjátszósba átmenni, halál sápadt, vörös, sápadt, vörös, és megint csak sápadt. Szemei hatalmasra nyitódnak, és legszívesebben elfutna szégyenében, hogy minden rávan írva az arcára, ezt Gina már nagyon sokszor megutálta, de nem tehet róla ilyenek a beállítottságai.
-Hát...én...öhm. Szóval mint barátra, és mint annál sokkal többre. Így nézek Rád.-felei eg a kérdést, de nagyon zvarja, hogy a fiú még egy kérdésre sem válaszolt amit ő föltett.
-Válaszolnál te is a kérdéseimre?-néz a fiúra, majd egyszerre issza meg pohara tartalmát, és az üres pohártól megszabadulva elkezdi tördelni a kezeit. Arról nem beszélve, hogy ha nem lenne ennyire őszinte a világon semmi gondja nem lenne most Arammal. Hazudhatott volna, de nem lett volna értelme, hiszen a fiú már ismeri annyira hogy leolvassa azt az arcáról. Szóval rövid határidőn belül lebukott volna.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Vas. Jan. 10 2010, 15:12

*... és Gina elpirul.
Hát, ami azt illeti, valahol a lelke mélyén tudta, hogy ez fog beközvetkezni. Érdekes azonban, hogy a lány ezek után nem fut el, és nem is kezd hazudozni - talán mert tudja magáról, hogy úgysem képes előtte hazudni -, hanem egyenesen a szemébe mondja, hogy a barátságnál sokkal többet érez iránta.
Ez egyszerre lehangoló, és örömteli, ami önmagában is nagyon furcsa és idegen érzés Aram számára, aki még életében nem érzett így egy lány iránt. Lehangoló, mert most már bizonyossá vált számukra, hogy Gina mit érez, vagy még inkább, hogy mit akar Aramtól: hogy ott legyenek egymásnak, és talán később átalakuljon ez a huza-vona egy romantikusabb viszonnyá. Ő viszont egyáltalán nem biztos, hogy szeretné ezt a kapcsolatot, pláne, ha arra gondol, hogy ez hová vezethet. Mindössze csak egy valamiben biztos, mégpedig abban, hogy már nem csak azért nem szeretné Ginát elveszíteni, mert a lány "már túl sokat tud róla". Régebb azért nem akart megnyilni Ginának, mert azt hitte, hogy ettől függ az álcája, de most már rég nem ez a helyzet. Gina tényleg egy biztos társnak tűnik, akivel mindent megoszthat, akivel teljesen őszintén elbeszélgethet mindenről, valamint, - és talán ez a legfontosabb és legdöntőbb érv -, hogy Gina mindig őszinte volt vele. Még az ilyen keresztkérdéseknél is, pedig ezek a kérdések a legszemélyesebb dolgai között kutikálnak. Bezzeg Gina sosem kérdezett tőle ilyesmiket, pedig Aram teljesen biztos abban, hogy a lányban ezer és megannyi ilyen kérdés fogalmazódott már meg. Mégis képes türelmesen várni, amíg ő önként nem árulja el a feleleteket.
Szegény lány most meg teljesen zavarban van, és ezért csak ő tehet.*

- Az utóbbi hónapokban kizárólag veled tudtam kikapcsolódni...

*Kezd halkan, kódoltan. Gina viszont bizonyára megérti, hogy ez mit jelent. Arcáról igazából semmi érzelmet nem lehet kiolvasni, ennek ellenére szavai őszinték.*

- Veled sokkal elviselhetőbb minden, és ezt az állapotot nem szeretném hiányolni... azt is tudom, önző vagyok, hogy ilyen kijelentéseket teszek, nem gondolva a Te érzéseidre, de én csak így tudom megfogalmazni az én... érzéseimet, amik közel sem olyan intenzívek, mint a tieid...

*Lehangoló lehet a lány számára, hogy Aram nem pont úgy érez iránta, de meg kell értenie ezt.
Talán ezúttal ezért is meri mindezt ilyen őszintén és félelem nélkül kimondani, mert egyfelől már sokkal nagyobb bizalma van Gina felé, másfelől meg, mert már nem fél annyira attól, hogy Gina megunja ezt az egyensúlytalanságot kapcsolatukban, és lelép.*

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Hétf. Jan. 11 2010, 00:38

Természetes, hogy Gina elpirul, hiszen a legbelsőbb, legmélyebb érzéseiről kell beszélnie, valakinek, aki igencsak megérintette őket. Tudta, hogy hazudni nem tud Aramnak, és remélte nem üldözi el az őszinteségével a fiút. Ha tudná, hogy éppen ezzel az őszinteséggel marad Aram mellette, akkor nem is gondolkozna ilyenen, és most nem izzadna ennyire a tenyere. Gina már túl sokszor kívánta, hogy olvashasson a fiú gondolataiban, hiszen akkor sokkal több mindent megtudna, csak nem időben.
A lány érzi, hogy ha türelmesen várja míg Aram megnyílik sokkal egyszerűbb lesz kettejük között minden. Sürgetni felesleges lenne a dolgokat, azzal csak eltaszítaná a fiút, amit semmi esetre sem szeretne. Elég volt kibírnia azt az egy hónap a fiú nélkül, amikor azt hitte mindennek vége.
Amikor a fiú megszólal a lány ráemeli szemeit, és Aram arcát fürkészi. Bár érzelmeket most nem lát ezen az arcon, de érzi, hogy a fiú őszintén beszél. Legalább olyan őszintén, mint mikor azokról a szörnyűségekről beszélt, amik vele történtek. Igen épp olyan őszintén, de nem olyan feldúltan.
Csak hallgatja a fiút, meglepődöttségében eleinte nem is tud szólni. Ha a fiú tudná, hogy a lánynak ezzel a pár szóval milyen örömet okoz nem biztos, hogy folytatná mondandóját. Aztán valahogy mégis erőt vesz magán.
-Köszönöm...-mondja csendesen, de érthetően, miközben átnyúl a másik fotelba és megfogja a fiú kezét, reméli az nem húzódik el,és viszonozza azt.
-Tudod a barátságod sokkal több, mint a semmi. Nem vagyok biztos benne, hogy a semmit kibírnám, és kísérletezni sem szeretnék vele. És hidd el a te érzéseid a te számodra épp oly intenzívek, mint az enyémek az én számomra-jelenti ki, hiszen a lány biztos benne, hogy Aramnak nincsenek olyan érzelmi felkészültségei, mint neki. De hogyan is lehetne valakinek, akit olyan sok rossz dolog ért már ennyire fiatalon.
Gina is teljesen biztos benne, hogy kapcsolatuk még egyáltalán nincs olyan egyensúlyban, mint kellene, de abban is biztos, hogy egyensúlyba kerül mihelyt eljön az ideje. És az idő akkor fog eljönni, mikor a fiú fel lesz rá készülve, és ha ez az idő eljön, eljön az is, mikor Aram teljesen nyíltan és őszintén fog beszélni a lánnyal.

Tárgy: Re: Táncparkett, fotelek Hétf. Jan. 11 2010, 23:02

*Csodák csodájára, Gina megköszöni őszinte szavait, és ez jó érzéssel tölti el. Bár csak mindig ilyen jó következményei lennének az őszinte megnyilvánulásoknak...!
Úgy érzi, muszáj tudatnia Ginával legalább azt, hogy számíthat rá, hiszen bármennyire is új a helyzet - a legszívesebben minden pillanatban csípkedné magát, hogy nem-e csak egy álom ez az egész -, egyre biztosabb abban, hogy Gina szép lassan az élete részévé válik. És persze, mindez történik anélkül, hogy valamit is eltervezett volna ebből. Ahogy a mondani szokás, olykor a legjobb dolgok spontán születnek.
Amikor a lány megfogja a kezét, egy pillanatra megfeszülnek az izmai meglepetésében, ami ugyancsak zavaró, hiszen mostanáig nem érzett feszültséget, valahányszor megérintette őt egy lány. Még szerencse, hogy póker-arca továbbra is tartja a frontot, különben biztos, hogy most rajta lenne a sor, hogy elpiruljon, mint egy galóca. De aztán sikerül viszonoznia a szorítást, és ennek nagyon örül, főleg, ha látja azt is, hogy ez jól esik Ginának.
A kínos helyzetet azonban megmenti Gina, még ha akaratlanul is, ugyanis egy olyan mondat hagyja el a száját, amit könnyű elbagatelizálni.*

- Ez most olyan, mint az az elmélet, miszerint mindenki egyformán boldog avagy boldogtalan...

*Mondja apró mosollyal az ajkán, de közben szemei úgy csillognak, akár a szurok a napfényben. Mélyen megérintik Gina szavai, hiszen ez egy kicsit olyan, mintha a lány tisztában lenne vele, hogy ő valójában mennyire kevesebb, bizonyos értelemben.*

- Nézd, talán inkább táncoljunk egyet!

*Nem is tudja, honnan jön ez a képtelen ötlete, hiszen mindig is utált táncolni. Pedig tud is valamennyire, mivel a milliő, amiben felnőtt, megköveteli, hogy tudjon bizonyos "kötelező" tánclépéseket. De önnön indíttatásból, ezidáig még sosem kért fel senkit táncolni. Ha Gina elfogadja a felkérést, ki is mennek a táncparkettre, és valamilyen lassú, egyszerű ritmusú dalra elkezdenek táncolni.
Furcsamód, ez a tánc megnyugtatja hevesen dobogó szívét, talán azért, mert közben már ismét igyekszik figyelni mindenre és mindenkire, hátha valaki meglát egy krampuszt...*