*Lassan, lassan sétálnak felfelé a lépsőkön, már a harmadik emeleten tartózkodnak, közben Jack figyel, nehogy eltévedjen valahol, vagy ne jegyezze emg azokat a mondatokat, amit Ireth mond.Mivel ha nem figyel, egyszer eltéved, és akkor talán soha többé nem találja meg sneki, bár isten őrízzen,h ogy ez megtörténjen.*
-Dejó, akkor legalább nem kell folyosón aludnom.
*Mondta kicsit viccesebb hangon, majd továbbra is figyel.*
-És akkor a klubehlyiségből tudunk a szobákba, és a társalgóba menni, igaz?
*Kérdezte, majd mindjárt ott vannak, vagyis jack reméli, hogy mindjárt ott vannak, emrt már eléggé fáradt ilyenkor.*
-Egyenlőre mindent értek, köszi.
*Miután ez a kis rövid mondat elhagyta Jack száját, mind a ketten el is hagyták a harmadik emeletet.*

*A folyosók kihaltak, az egyik lépcső felől viszont lábdobogás hallatszik. Valaki kettessével szedi a lépcsőfokokat, úgy siet fel a harmadik emeletre, ahol órája lesz majd valamikor. Ugyan még van ideje bőven, de tudja magáról hogy hajlamos eltévedni, így inkább jóval előbb elindult. Most pedig végre felér, kissé kifújja magát, és úgy pislog ki az ablakon. Odakint sem lát túl sok embert, szóval zsebredugott kézzel, ráérősen sétál a folyosón, ahol egyik oldalról ablakok, másik oldalról ajtók veszik körbe. Pontosabban nem körbe, hiszen előtte és mögötte nincs semmi... Hátra is pillant, hogy erről megbizonyosodjon, mert ezekből a falakból simán kinézi, hogy egyszerűen megváltoztatják a helyüket, és elzárják a visszafele vezető utat. De nem, minden békés...
Végül csak megtalálja a nagy, nehéz tölgyfaajtót; egy ideig szemez vele, majd felsóhajt, és a mellette lévő falnak támasztja a hátát. Hátát, amin persze ott díszeleg a táska, amiben tanszerei, tankönyvei vannak. Most pedig csak vár, várakozik... Nem sok kedve van elsőként bemenni a terembe, bár őszintén szólva lehet, hogy már van bent valaki... De nem ellenőrzi, csak ácsorog. Mindenki még biztos nincs bent, ez pedig azt jelenti, hogy valaki még jönni fog; Levente pedig megvárja ezt a valakit.*

*Egyre inkább unatkozva támasztja a falat, majd a végén gumilabdát vesz elő a zsebéből, és azt kezdi pattogtatni a falnak. Az ablakot azért igyekszik nem kitörni, dehogy; óvatosan pattogtat, elvégre nem tud olyan bűbájt, amivel meg tudná javítani a törött üveget... Enyhén szólva sem ért a varázsláshoz a mugliszületésű fiú. De hát órán majd beletanul, elvégre azért van, nem?
Szóval pattogtat a drága, közben pedig vár, hogy végre érkezzen valaki. Mintha lépteket hallana... A labdát elkapja, de nem pattintja le újra, csak fülel. Igen, határozottan léptek közelednek. Mosolyogva rakja zsebre a lasztit, majd mikor a lány befordul a sarkon, és látótávolságba ér, a fiú már akkor int neki, mosolyogva. De vár, majd a másik megszólítja... És mikor ez megtörténik, kissé ellöki magát a faltól, Zoe elé lép, és kezet csókol neki.*
- Üdvözlöm a kisasszonyt, Henzsely Levente vagyok. *Mondja vidáman mosolyogva, majd elengedi a lány kezét és hátrébb lép, miközben bólogat.* - Bizony, engem is az óra szele hozott errefele, elvégre a sötét varázslatok ellen igen hasznos védekezni, nemdebár? *Lelkesen beszél, még gesztikulál is valamennyire, majd megvonja a vállát.* - Öhm, hát azon az E betűs karon vagyok... Ja igen, Extremus. És az első csoport óráit vettem fel, abban van benne a sötét varázslatok kivédése. De bemegyünk? *Választ sem várva nyúl a kilincsért és nyit be az ajtón; kissé neki kell feszülnie, hiszen valóban nehéz az ajtó. Majd belép a terembe, ha minden igaz, Zoe-val együtt...*

//folytatás az SVK teremben ^^//

The member 'Raphael Wyld' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

John már szinte kúszik felele a lépcsőkön.Soha életében nem mászott még meg ennyi lépcsőt egyszerre.
- Ha van mellettem valaki akkor én is nyugodtabban érzem magam, de a nagy nyüzsgést nem szeretem. Jobban szeretek kettesben beszélgetni, vagy sétálgatni a friss levegőn. Nálunk nemigen lehet gyalog közlekedni. Mivel Finnországban egy faluban éltem a szüleimmel, ezért eléggé nagyok a távolságok, főleg ha nem csak a "sarki" boltba akartál menni. A legközelebbi város, gyalog legalább 3 óra séta, ami azért a dermesztő hidegben és térdig érő hóban, lássuk be, elég nehéz vállalkozás.
- Bocsánat hogy a szavadba vágtam. De tényleg nem az én dolgom, csak tudod hibám, hogy túlságosan törődök az emberekkel, sokszor még jobban törődök másokkal mint magammal. - Elpirul mikor ezeket mondja, és örül hogy a folyosó sötét részén vannak. Nem szeretné ha látná Melinda hogy zavarba jött. ~Miért mondok én ilyeneket el másoknak?! Te jó isten lehet pihennem kéne mielöbb!~
Tovább sétál Melinda mögött, majd a hold fényben meglátja Melinda arcán az aggodalmat.
- Mi baj történt? Nagyon aggódónak tűnsz így hirtelen. - Kérdezi John, kicsit megijedve Melinda tekintetét látva. És csak követi Melindát, most még szorosabban mint eddig.

*Az öröm ujjongás láttán, elmosolyodik. Korábban senki sem örült a jelenlétének, most pedig rengeteg barátja van. Mármint a korábbi 0-hoz képest. Látja, hogy Serinity keze megindul de aztán félbe marad a mozdulat, és erre ismét mosolyognia kell. Serinity annyival közvetelnebb mint ő, és mégis olyan kedves tőle, hogy gondol rá, és tiszteletben tartja, hogy nem szereti ha hozzáérnek. Igaz azóta történt egy-két dolog, és már annyira nem zavarja, de akkor is jól esik neki a gesztus.
Lehuppanva, rögtön egy kérdést kap, amire persze rögtön elpirul.*
- Oh, hát az csak Killian volt, Killian Cult. Elhívott a bálba... Egyébként nem is mentem volna...
*Furcsa lehet a mindig határozott lányt elpirulva, zavartnak látni, de Serinity szokás szerint beletrafált a témába. De akkor sem fogja elmesélni, hogy mitörtént, ha harapófogóval fenyegetik. Az az ő titka. A bálon amúgy sem volt semmi, csak a kezét fogta meg...
Serinity persze nem bír csönbe maradni és rögtön ő kezd mesélni, pedig Kumiko már attól kezdett rettegni, hogy faggatni fogják, de nem.*
~ Edward King? ~
- Igen ismerem. Miért?
*Lassan tudatosul benne a sőt. Bár még mindig nem biztos az ilyen dolgokban de azért sejti, hogy mire gondol Serinity.*
- Úgy érted, hogy... ? És Koni...?
*Nah igen valamiről nagyon lemaradhatott, mert legutóbb még Koni volt a nagy szerelem. Igaz beszélt Edwarddal, de azt is megígérte, hogy titokban tartja ezt. Tehát most meg kell hallgatnia a történetet Serinity részéről is.*

//Fagyás.... *vacognak a fogai*//

//Olvad, Midoríí ne vacogj//

*Midori pirulására elmosolyodik. Na igen, és még nem fog elpirulni. Na mindegy. Érdekes látvány. De aranyos vele.*
-Tehát miatta mentél. Értem.-*fura tekintettel néz a lányra.*-Mond csak te tényleg ilyen vaknak nézel. Sütött rólad hogy tetszik. Vagyis nem sütött, de én láttam rajtad. Úgyhogy lécci-*könyörgő kiskutyaszemek*-mesélj.
*Ugyan tudja hogy nem fog mesélni, de na, ő tudni akarja. És ha nem mesél majd hozza a harapófogót. Kiderül hogy ismeri Edwardot. Remek. Gondolatban kézösszecsapás. De a következő kérdésekre, kicsit elfordítja a fejét, és gondterhelt hangon szólal meg.*
-Hát izéé...tudod az úúúúúúgy volt.....na jó, kezdem az elejéről. Tehát, a lugasnál dumáltunk, én meg hát kiadtam magamból elég sok mindent. És megölelt. Aztán meg mikor visszaültünk a padra olyan közel volt hozzám hogy nagyon. És olyan fura volt. Aztán meg akartam csókolni, de nem ment, mert nem akartam hogy libának nézzen, meg ugye Koni miatt se. Mert tényleg szeretem. De egy hete nem láttam, nem is tudom, hogy hol van. Lehet hazament. Na a lényeg, hogy ugye nem csináltam semmit, erre ő csókolt meg. Na ezzel nem lett volna gond, de azzal már volt hogy élveztem. És utána én is megcsókoltam. Aztán mikor mentem volna el rám törtek a Mike-os emlékek, és kicsit élőhalott lettem. Tök érzéketlen voltam. Aztán mikor megfogta a kezem, hogy menjünk, mármint csak felhúztam a padról, mintha áram csapot volna meg. De nem tudom érted? Azt se, hogy mit érzek, és azt mi volt az. Csak azt tudom hogy szeretem Konit nagyon, de....áhh-*dől hátra haját fogva, onnan néz fel Midorira.*-Érted??? Ne haragudj hogy rádzúditottam, de te vagy a legjobb barátnőm, és tudom nem kölcsönös, de csak neked mondhattam el. Bocsi
*Nem tudja érti-e de legalább kiadja. Meghát igazat mondott. Mindennel. Várakozóan néz fel a lányra.*

//Nem vacogok... Egy kicsit, de majd fogok mindjárt... //

~ Sütött? De én nem csináltam semmit, csak beszélgettem... meg... De honnan sütött? ~
*Kétségbeesés, kétségebesés... még több kétségbe esés. Aztán nagylevegő be, nagylevegő ki és jöhet a mese. Már amennyit elmondhat. Az hogy Killian tetszik neki, már úgy sem tagadhatná le, akkor meg miért ne mondhatná el? Evvel meggyőzve magát válaszol Serinitynek.*
- Nem néznek vaknak... és igen... tényleg tetszik... De csak egy kicsit! *próbál határozottnak tűnni, de végül feladja.* - Nah jó nagyon... Nagyon látszik?
*Kérdőn néz Serinityre, mert ő eddig őszintén reménykedett, hogy el tudja titkolni, meg aztán ő sem látta Killiant a bál óta, és emiatt folyamatosan kétségek gyötrik. De ezt már nem fogja elmesélni, meg azt sem, hogy mi történt a bál után //már csak azért sem, mert azt senki sem tudja, még user sem - a szerk. xD//. Szóval a témát ennyivel lezártnak tekinti, és hozhat Serinity akármekkora harapofogót, ő akkor sem fog többet mondani. Nem azért, mert baja van Serinityvel, vagy mert nem barátok. Szimplán neki ez magánügy, és nem szívesen beszél róla.
Serinity azonban érdekes dolgokat mond. Igaz ő most úgy tesz, mintha nem tudná már mindezeket. Edward pedig már elmondta, kb ugyanezt, és pont ilyen zavaros maszlag volt az egész, bár Edward legalább tudja, hogy nem érez semmit Serinity iránt. Az más dolog, hogy éppen ezért, nagyon aljasnak tartja, mert akármit is mondd, csak kihasználta Serinity-t. De mindegy ez nem tartozik rá. Neki most Serinity-t kell megvigasztalnia - vagy micsodáznia - úgy, hogy ne derüljön ki, már hallotta egyszer ezt a történetet.*
- Először is ne beszélj butaságokat, alig vannak barátaim és ha legjobbakat kéne választanom te is biztos köztük lennél.
*Ezen még sosem gondolkozott, sőt ilyen legjobb barátnő dolgokat csak könyvekben olvasott, de nem jutott még eszébe, hogy neki is fel kéen állítania valami féle listát... Mindegy ha kéne Serinity és Kriszty lennének rajta. Ebben biztos. Aztán, hogy a fő kérdéssel kapcsolatban is mondjon valamit hozzá teszi.*
- Hát tudod, hogy nem a legjobb emberhez jösz, az ilyesmivel... Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, de gondolom, ha szereted Konit akkor ilyen többet nem fordul elő... De hogy tudtál megcsókolni egy másik fiút??
*Az elejét még kedvesen mondja, de az utolsó mondatra felemeli a hangját. Hiába beszéltek már erről Edwarddal, a fiú mégis csak egyedül van, és nincs barátnője... De Serinity Konival van! Ezen most kiakadt, és nem érti.... De nem szabad hibáztatni érte, hiszen neki semmilyen tapasztalata nincs még.*

//Megint jegelünk xD - Mondtam, hogy fázni fogok //

//Süss fel nap, fényes nap. Na vacogsz még?//

*Mosolyogva megrázza a fejét.*
-De neked aztán nem kellenek pasik mi? Amúgy nagyon szép pár vagytok. És nem annyira nem látszik. Csak mondjuk boldogabb a szemed. Ennyi. Meg az a levakarhatatlan vigyor. De nem látszik-
*Kegyes hazugság néha jól jön. Főleg, ha az ember egyik legjobb barátjáról van szó. Na de ugye mivel fekszik nem nagyon lehet leolvasni róla semmit. Nem is baj az. Az a lényeg. Kezét a szemére szorítja, mintha csak fejfájást akarna elmulasztani. Ám most nem ez az oka. Csendben hallgatja Midori leszidását, majd lassan felül, és szomorú tekintettel néz maga elé. Nem fogja fel csak a végét. Annak is csak a másik szócskáját.*
-Nem tudom ne kííííínoz. Így is eléggé lelkiismeret furdalásom van. Ne tegyél még te is rá egy lapáttal.-*nyögi panaszosan majd visszahanyatlik a földre.*-Megörülök. Nem szeretem Edwardot, Konit szeretem, de áhh......mindegy, a múlton nem lehet változtatni. Nagyon haragszol rám?-*kislányos tekintettel néz fel Midorira, és szemeiben különös fény csillog*