//Nah! Csak elkészültem Köszönöm, hogy megvártál Gerard! És elnézést kérek mindenkitől, ha valami kimaradt volna. Én most a főzetre koncentráltam...//

*Az igazgató szavait hallva megnyugszik, még jó hogy nem borult ki hangosan is. Bár Krisztynek igaza van, az amit az igazgató úr először mondott egyáltalán nem az volt, amire most kijavította magát. De mindegy, ezen már kár több szót elfecsérelni. A lényeg amúgy is az, hogy tisztázták a félreértést. Az igazgató nem vesztette el sem az emlékezetét, sem a dolgozataikat, és láthatóan csak arról van szó, hogy ma még a szokásosnál is morcosabb a bácsi. Tehát nem is foglalkozik vele többet.
Az új bájitalról való fontos tudnivalókat lejegyzeteli, majd elindul a szertárba a megfelelő hozzávalókért. Visszaérve szépen felállítja az üstjét, a tavaly tanult módszerrel, előbb vizet varázsol a mérő edényében, majd meggyújtja a lángokat az üstje alatt és oda teszi a vizet forrni. Beledob egy kis szappant, először tényleg csak keveset, aztán kevergetni kezdi. Ha nem lenne elég habos, akkor dobál még bele egy keveset. Amikor kellően habosnak ítéli meg a főzetét, vár egy pillanatot, s ahogy a hab fogyatkozni kezd, beledobja a mantikórszőrt, s balra kezdi kavargatni.*
~ A francba, nem vágtam fel a halpikkelyt és nem kevertem össze a csiganyállal. Vajon abbahagyhatom a keverést addig, amíg ezt megcsinálom? ~
*Vállat ránt, hagyja a főzetet, a lángot kissé leljebb veszi, hogy ne fusson ki a habos lé, majd gyors mozdulatokkal aprítani kezdi a vágódeszkáján a halpikkelyeket. Az aprónál is apróbb pikkelyeket a csiganyálhoz keveri, majd elkezdi belekanalazni a főzetbe. Ismét megkeveri a most már sűrűbb anyagot, majd az órájára pillant, hogy tudja, mikor telik le az 5 perc. Amint letelik jobbra kezdi keverni, s magában 120-ig számol, majd balra kavarja és 60-ig számol, a másodperceknek megfelelően.
Szépen leszűri a főzetet, majd mivel a 15 percből már nem sok marad, egy fintorral az arcán de varázslattal lehűti a főzetet. Tudja, hogy így nem olyan jó, mert a természetes folyamat hatásosabbá teszi a főzeteket, de ha egyszer nincs idő, akkor nincs idő. Szépen kiméri a megfelelő mennyiséget és összekevergeti külön-külön a garegnum iffintussal – amiből szintén kimér ugyanannyit. Ez is eltart egy darabig, de nem siet, mert ha valamit is elront, akkor az egész kárba vész, hiszen a garegnum iffintus nem fogja elérni a kellő hatást. Amint végez egy újabb edényben összekeveri a kis adagokat, egy nagy masszává változtatva ezzel az egészet. Természetesen, ahogy ezzel is végez, Kriszty és Amelie példáját követve ő is tégelybe helyezi a krémet, majd felcímkézi: „Lopakodó bájital – Kumiko Midorikawa” még a dátumot is ráfirkatja, aztán siet, hogy elmossa az összekoszolt edényeit, eszközeit. Remélhetőleg időben elkészült.*

Krisztyne elmélkedésén, és félig hallásán, vagy félreértésein már egyszerűen csak fogja a fejét. Ezek szerint a lánynál abszolút nincs semmiféle olyan képesség, hogy értelmezés, vagy pedig csak tetteti a hülyét, netán tényleg nem hallja, amit mondott a férfi. Kifújja a levegőt ütemesen, csak ezután fogja magát, és teljesen higgadt hangon válaszol, már fel sem háborodik, hogy ennyire nyíltan támadja egy diák őt, lázadozó korszakát rajta éli ki. Nem, ezen most nem fogja magát felhergelni, komolyan, és teljesen nyugodtan áll hozzá a szituációhoz, és idéz abból, amit mondott, körülbelül olyan öt perccel ezelőtt. – Ha figyelt volna, akkor tudná, hogy én nem azt mondtam, hogy csak Corwell küldött be vizsgát, hanem azt, hogy nagyon kevés érkezett meg, és azok közül is nagyon sok volt a rossz, és pocsék minősítésű. Szerintem már igazán megszokhatta volna, egy év alatt, hogy általánosítani szoktam, ez egy rossz szokás, de sajnos ezt kell elfogadni – fejezi be, és részéről ezzel a kis vitának vége is szakad, nem érdekli, hogy mit fog tenni még a lány, és mit nem, próbálkozik azzal, hogy ne vegye fel a sértéseket, nem ő fogja a későbbiekben ennek megszívni a levét. – Most pedig, kérem, kezdjen hozzá a feladathoz – teszi még gyorsan hozzá, majd következik, a már ismertetett asztalra üléses rész.

A teremben eléggé érdekes hangok szállingóznak, miközben a diáksereg a bájitalok készítésével foglalkozik, Gerard pedig körülbelül olyan két-három percig még mindig ebben a pozícióban nézelődik, körbe-körbe, a diákokra is, illetve nem is, hiszen vannak olyan pillanatok, amikor inkább a plafont kezdi el bámulni, mint valami gyerek, aki éppen most fedezi fel a világ szépségeit. Amint azonban megunja a láblóbálást, és a kényelmetlen asztallapot, úgy dönt, hogy leszáll királyi trónusáról, és elkezd járkálni a teremben. Valahol csak magához tereli az illatot, vagy inkább bűzt, mely az üstből árad, és csóválja a fejét, netán tippeket ad. Vannak olyan diákok, akiktől azonnal átveszi a kavaróeszközt, ki mit használ erre, és ennek következtében, azt használva állapítja meg, hogy körülbelül merrefelé jár. Természetesen, ahol hibát vél felfedezni, különös mód teljesen higgadt hangon közli azt, elmondva, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a hibát kijavíthassa a tanuló. Ez eléggé érdekes, hiszen már megszokható lenne, hogy a férfit teljesen hidegen hagyja, hogy mégis ki hogyan csinálja meg a főzetet, sőt, még utána, ha elrontja valaki, különös élvezetet talál abban, hogy kiröhögje a szerencsétlent. De nem, Gerard normális viszonyulva a szituációhoz, teljesen kedves, és megértő. De ami a legnagyobb paradox, az az, hogy segít, és nem lehord. Ez azért már tényleg művészet tőle, és az pedig egy talány, hogy a diákok rájöjjenek, miért van ez így. Lehet, hogy új nevelési eszközöket tartogat most a tarsolyában, de az is, hogyha szociálisabban áll hozzá az egész sereghez, akkor a vizsgák is biztosan jobban sikerülnek. Persze az is benne van a pakliban, hogy beteg, és most ilyen tünetekkel jelentkezik ez nála.

- Nos, kivételesen meg vagyok elégedve úgy majdnem mindenkivel, egész szépen dolgoztatok. Ha eddig nem mondtam volna, akkor szólok, hogy a későbbiekben eléggé durva, és érdes hozzávalókkal is fogunk dolgozni, amik árthatnak a bőrnek, felsérthetik azt, így ideje lesz üzembe helyezni a kesztyűket – mondja, azzal előre sétál az asztalához, ugyanis a végén körülbelül a terem hátuljában állt meg. Megfogja a nemrég kihozott fiolát, majd elkezd beszélni róla, illetve az óra elején feltett kérdésre is reagál, lényegében. – Ugyebár kérdeztem, hogy vannak-e a szellemekre bájitalok. Eléggé eltérő vélemények születtek, páran azt mondták, hogy vannak, de sokan kitartanak amellett, hogy márpedig nincsenek. Az igazság az, hogy van, és, ahogy Corwell is elmondta, az egyik variációt, a hozzávalótól függhet, de ezen kívül ez sokkalta bonyolultabb. Ezen kívül díjazom Kumiko nyitottságát a témára, miszerint szerinte vannak. Mint azt sokan tudják, a szellemek különféle túlvilági anyagokból épül fel, legismertebb az ektoplazma. Amennyiben valamilyen, túlvilágról származó anyagot felhasználunk a főzetben, akkor végeredményében, mint egy katalizátor szerepel, így hathat a szellemekre az adott bájital, persze ez nagyon összetett, és cseppet sem ilyen egyszerű. A másik forma, hogy nem közvetlenül, de közvetetten lehet hatással egy főzet a túlvilág lényeivel. Például, ha egy adott helyre lezáró bájitalt öntünk, azon a szellemek sem mehetnek keresztül. A lezáró bájital egyébként különféle helyekre nem enged be – egy kis szünetet tart, hogy mindenki megeméssze az elmondott információkat, majd később, amennyiben felfogták azt, folytatja a magyarázatot.

- Azonban, vannak olyan főzetek, amelyek kifejezetten csak ezen lényekre használható, de ezek is tartalmaznak túlvilágról származó alapanyagot. Visszatérve azonban a sima bájitalhoz hozzáadott ektoplazmához, más ilyesféle anyaghoz, ezen részecskék teljesen megváltoztatják az ital felépítését, szerkezetét, és az összhang abban teljesen felborul, zavaros állapot alakul ki a molekulák, vegyületek között, így ezekkel nagyon veszélyes dolgozni, mert robbanásveszélyesek. Amennyiben jól emlékszem, akkor nemrég be is tiltották a hivatalos kutatóintézeteken kívül az ilyenekkel való kísérletezést, engedélyt pedig csak a minisztériumoktól lehet szerezni, és ez nemzetközi rendelet, így akárhol csinálják, bármely országban, büntetendő, és súlyosan. – Kifújja a levegőt, próbálta a lehető legjobban megfogalmazni ezt a kissé száraz anyagot, mely a mugli kémiára is emlékeztethet, de, ha valaki bájitalt akar tanulni, akkor nagyon fontos lehet, ugyanis nevezetesen Gerardnak van engedélye ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon, a bájitaltermen belül, természetesen. – Majd negyedikben fogunk ilyenekkel részletesen foglalkozni, most azonban térjünk át a mostani, következő anyagra, ez pedig a harmadik szem bájital. Lényegében a hatására mindenki látni fogja a szellemeket, és attól függően, hogy jó, vagy rossz szándékú a lény, kirajzolódik egy aura körülötte, zöld, vagy piros színben. A recept a táblán lesz – előveszi a pálcáját ismét, majd pöccint, mire az írás lekerül, és elkezd felfirkálódni az anyag. – Ezután, amint végeztek, egy kicsit kipróbáljuk, milyen is a gyakorlatban ez a kettő bájital.


Megjegyzés: Természetesen ezt ki lehet játszani, és ez bele fog számítani a pontszámba, csak az előző bájital nem, amennyiben valaki még kijátssza. A hozzászólásom holnapután következik, úgy igyekezzetek, és akkor már a Főmesélővel fog jönni, nem pedig Gerarddal, ugyanis ígértem a mesét. ^^ Onnantól pedig kissé felpörögnek az események, mert szeretném lezárni az órát még jövő hét péntek előtt, vagy azon a napon.
Illetve elnézést szeretnék kérni, ha kissé tudományosra sikerült a magyarázat, amennyiben valaki nem érti, nyugodtan kérdezzen karakteresen, useresen, teljesen mindegy, milyen módon.


Recept:

Hozzávalók: gőteszem, piócából kivont nedv, kamillatea, gyermekláncfű, bármilyen bestia karma
Elkészítés: A főzet legelején tegyünk fel fél liter, körülbelül 20%-os erősségű alkoholt, ugyanis igen, ennek az alapanyaga most ez lesz, és nem a víz. Ez azért szükséges, hogy teljesen elnyomja az amúgy nagyon érdekes, és furcsa ízt, a jellegzetességeivel. Körülbelül három percig forraljuk, majd ezután dobjuk bele nemes egyszerűséggel a gőteszemünket, majd kezdjük el kavargatni a bájitalt, körülbelül két percig, majd ezután, ugyanúgy folytatva a keverést, folyamatosan öntsük bele a piócából kivont nedvet, melyet egy körülbelül két decis pohár feléig kell megtölteni ezzel az anyaggal. Amint ez megtörtént, jöhet a következő lépés: aprítsuk fel a gyermekláncfűt nagyon apró darabokra, majd keverjük bele a kamillateába, melyet előzőleg készítsünk el. A mennyiség itt teljesen mindegy, de azért túlzásba ne essünk, és ne is keveset használjunk, megfelelő, ha két deciliter teába egy gyermekláncfüvet szórunk. Keverjük össze a két komponenst, majd ezután, együtt adjuk hozzá a főzethez, a bestiakarmot pedig nemes egyszerűséggel dobjuk bele a főzetbe, majd ötpercnyi balra keverés után le is szűrhetjük a főzetet.

*Így, hogy már nem várható különösebb közjáték az óra folyamán, már nem is érdekes az egész. Elvégre Erin elsősorban nem tanulni jár be órákra, hanem magát szórakoztatni amikor éppen unatkozik, az pedig, hogyha mellette esetleg.. véletlenül megragadna benne bármi a hallott információk közül, az plusz előny. Gerard magyarázkodására azért még megforgatja a szemeit, de ha őszinte akar lenni nem is várt komoly dicséretet, pont valami olyasmire számított, hogy az ő negatív megítélését állítja majd szembe a meglepően jó teljesítménnyel amolyan "még egy éticsigának is megy, de nektek nem" alapon. Hát ez jellemző. Ha önbecsülése, akkor ez most nagyon fájt volna neki.
Így viszont abszolút semmit sem érez.
A forgatókönyv mit sem változott tavaly óta. Ugyanúgy komótos magabiztossággal ballag előre, és löki félre a "gyengébbeket", csak hogy ő férjen oda először a szertárhoz, és markolhassa fel a zsákmány (azaz komponensek) aztán már megy is vissza végezni a dolgát. Amíg készül a bájitala, szerencsére a többiek védve vannak a bunkó megjegyzéseitől, mert Erin annak ellenére, hogy (igaz nem túl feltűnően de) női nemi jegyeket visel, mégis a fiúkra jellemzően csak egyetlen dologra tud igazán rákoncentrálni. Az első bájitalnál viszonylag hamar végez, így marad ideje, hogy az elkészülte után Alex munkáját tanulmányozza, bár igen csekélyke érdeklődéssel, de a semminél mégiscsak jobb. A többiek felé sandít. Elég gáz ez az egész évfolyam. Sőt, úgy az iskola is. Nem neki való. Csupa csökött nyomi alakkal van összezsúfolva, és még csak nem is biztonságos, ha olyan alakok bejárkálhatnak, mint az a rohadt holló - az, hogy van neve, és teste is, az nem érdekli -. Nem mintha különösebb izgatná a hely védelme, felőle rájuk is gyulladhatna. Az viszont kellemetlen, hogy ennyi -számára- idiótával kell egy levegőt szívnia. Az egyik nem bírja befogni a száját, aztán csodálkozik ha fojtogatja. Igaz ez az ügy sem olyan tiszta dolog, elvégre akkor az nem teljesen ő volt. Csak részben. Igazából elég volt rákontrázni az indulataira, és kész is volt a jelenet, ahogy a lány torkát szorongatta.
Krisztyne még mindig nem tudja mikor kell befogni a kis lepénylesőjét, csak aztán ne legyen meglepve, ha valamelyik órán a pugnaxos lány nyomdokaiba lép. Ez a Linda valami borzasztóan stréber arcnak tűnik. Mint e kékhajú. Cöh. Utálja a strébereket, képmutató majmok mind, akiknek jobb dolga sincs, mint a tanárok seggét nyalni, de mikor valami ne úgy van ahogy azt a kis lelkük gondolja, akkor rögtön a tanerőnek ugranak, mint a rühes ebek.
Erin ebből a szempontból sokkal megbízhatóbb. Az ember készül rá, hogy támad, hogy harap, mert nem mutatja másnak magát, mint amilyen, igaz, hogy agresszív, és egy mocsadék, rohadt alak, akinek az erkölcsi, és morális értékrendje hihetetlen-mód eltorzult, de legalább egyenes - és az ember tudja mire számíthat tőle.
Elhúzott szájjal pakolja le maga elé a második bájitalhoz való komponenseket, miközben nekifog azok előkészítésének. A teát már az elején felrakja, és meglepve tapasztalja, hogy még Alex sem bénázik, pedig.*
- Jé, mégis csaj tanulsz valamit a kis szőke ágymelegítőd mellett. Már tudsz szendvicset csinálni és teát főzni. Zseniális.
*Vigyorodik el, és magában megjegyzi, hogy ő már egy szinttel Alex felett áll. Tud kávét főzni, és az instant levessel sincs problémája. Felrakja az alkoholt is forrni, s míg ez és a tea fő, gépiesen kezdi a piócák kisajtolását, ami egy idő (és a kellő mennyiség kifacsarása után) már elég erősen kezd trancsírozásra hajazni. Erin tipikusan olyan gyerekként képzelhető el mások által, aki kiskorában szerette elkapni a pillangókat és kitépkedni a szárnyaikat. Puszta játékból. Mert az vicces. Mire végez, az üst tartalma megfelelő hőfokot ér el, Erin pedig szórakozottan belepottyantja a gőteszemeket. Úgy saccolni tudja csak a két percet, de mikor azt érzi, hogy oké, a piócatrutyit is elkezdi hozzáadagolni az eddig meglévő cseppet sem biztató izéhez..
A kamillateát külön edénybe önti, hogy az általa gyakorlott mozdulatokkal felaprított gyermekláncfüvet kényelmesen hozzá tudja adni, végezetül összeönti a kettőt, utolsó lépésként pedig még hozzádobja a bestiakarmot. Ezután lényegében csak kavargatnia kell balra felé miközben oldalrapillant, hogy Alex hogy áll a sajátjával. Csak puszta kényszercselekvésként.*
- Mittomén, ez biztos valami elméleti cucc, azokat meg annyira nem vágom.
*Von vállat flegmán, a gyakorlat résznél pedig felvonja a szemöldökét, de nem izgulja túl nagyon.*
- Biztos valami olyasmi lesz, hogy ránkereszt egy csomó Caspert, azt döntsd el, hogy rossz arc, vagy jóbarát. De hogy ehhez minek kell lopakodni..
*Szemforgatás, újabb vállvonás. Mire a mondandója végére ér már le is telik az öt perc, ő pedig leszűri munkája gyümölcsét.*

*Valamivel élénkebben fogja meg a zsupszkulcsot, igen nem valami lelkes de azért ez mégiscsak jobb, mintha a teremben szórakoznának megint. Igaz legutóbb mikor az a szellem szépen módszeresen leszívta a kedves évfolyamtársait az nagyon mulatságos volt. Azt úgy megismételné valamikor. Elég gyakorlott már az ilyen térmágiák terén. Legalább nem először utazik zsupszkulccsal, régen, mikor még a család család volt nem pedig egy csonka erkölcsi fertő - gyakran utazgattak így. Jónéhány ilyen alkalom kellett hozzá, hogy ne essen hátra, de muszáj volt, mert azt mégsem engedte a büszkesége, hogy minden ilyennél a két bátyja kiröhögje.
Vet egy lesújtó pillantást a szerencsétlenkedőkre, és el is mormog az orra alatt egy "idióták"-at, de többre már nem is telik. Inkább azon gondolkodik el, hogy az elhozott kincseket vajon megtarthatják-e. Nem lenne rossz. Beolvasztatná, vagy beadná a zaciba, és egy karton cigi kijöhetne az árából.*
~Áh, úgysem, az Öregtől ez túl jó húzás lenne, tuti valami hülye szemfényvesztés az egész, ha el is hozunk valamit, száz, hogy nem igazi.~
*Ez végeredményben csalódottsággal tölti el, mivel kezd kifogyni az anyagiakból, márpedig neki vannak bizonyos fokú igényei. Rendkívül drága igényei. Mint a cigaretta, vagy a fű. Sóhajt. Ha nem kéne lopakodniuk, akkor most legszívesebben rágyújtana. Pedig alig fél órája volt, hogy utoljára elszívott egy szállal. A nikotin fogja megölni egyszer, ez biztos.
Apropó lopakodás, oldalra sandít Alexra, és mikor látja, hogy az mér nagyban kenegeti a cipőtalpát, úgy ítéli, hogy neki sem ártana már csinálni valamit, elvégre minél előbb letudják ezt az egészet, annál jobb. Szóval a saját lábbelijét is kezelésbe veszi, aztán közömbös arccal legurítja a szellemlátó lötyit is, és már törekszik is előre, az első sorba, hogy minél több őrt legyakhasson, elvégre, ha már alkalom adódik arra, hogy agresszióját levezesse valakiken, akkor lám, itt a tökéletes lehetőség. és nem is várat magára sokat. Előrekerül a diófapálca - gondolatban megjegyzi, hogy majd később meg kéne tanulnia pálca helyett más eszközt használni, mert akárhogy nézi, ez így nagyon hülyén néz ki. -.*
- Vinculum!
*Összehúzott szemekkel oldalrasandít Ameliere, mikor rájön, hogy ugyanazzal támadtak, és igen, neki az ilyen legapróbb dolgok is elégnek bizonyulnak az utálkozásra. Szóval már csak azért is még jobban felspanolva tör előre, hogy tutira ő legyen a legbiztosabb befutó, és mindenki előtt járhasson. Hátrasandít, és valahol nagyon hátul megpillantja Ceciliát, aki éticsigákat megszégyenítő tempóban halad. Felvonja a szemöldökét, ami annyit tükröz, hogy most egy-két igencsak gúnyos megjegyzést elraktározott magában, hogy majd óra végén közölhesse a lánnyal.
Aztán azonban nem foglalkozik vele többet, előre fordul, és továbbgyakja szerencsétlen ellenfeleit.*

*Folyamatosan támad, időt sem hagyva másnak, hogy megelőzze, vagy akár az őröknek, igaz utóbbiak attól függetlenül még annál nagyobb fenyegetést jelentenek a számára. Hát, annyi azért egészen biztos, hogy kifejezetten fáradt lesz óra végén, hála ennek az agresszív támadó stílusnak, de amilyen szívós, és jó a fizikuma, ezt Erin még igazán meg is engedheti magának (majd kilihegi magát a szobája csendes magányában, ahol senki sem látja - most már megteheti, hogy nincs a közvetlen közelében az a nagyszájú holló).
Csak az érinti rosszul, mikor a fegyverek is belépnek a képbe, mert az azt jelenti, hogy akkor gondolkodnia kell, az meg harci helyzetben nem nagy erőssége. Jó, a 'bonyolult' taktika nála annyiban kimerül, hogy lábbilincselő átkokat lövöldöz, mert ha járni nem tudnak, akkor a fegyverekkel sem jutnak hozzájuk közelebb.
Nem mintha olyan lelkes lenne. Buzgóságának egyetlen, de jogos, és érthető oka van. Márpedig az, hogy minél előbb túl akar lenni ezen az egészen, hogy mehessen a saját dolgára. A bájitalok megfőzésével neki nincs semmi baja, de nem tudnák valami.. egyszerűbben tesztelni? Utálja ezeket a megrendezett komédiákat, és azt is, hogy valószínűleg Gerard odakint valami fantasztikusan szórakozik.
Miután letudják a külső védelmet, természetesen mindenki beszabadul a terembe. Igaz Erin innentől már túlontúl sok érdeklődést nem mutat, mert az ékszerek, meg az arany nem igazán hozzá őt lázba. Egyiknek sem venné semmi hasznát, de mivel kötelezően ez a feladat, azért igyekszik egy minimális mennyiséget összegyűjteni, ami még oké. Néhány emberke lelkesedését látva elhúzza a száját, és Alexhez fordulva odasúgja neki.*
- Tiszta gáz, micsoda egy idióta banda, szinte én szégyellem magam. Tudtam én, hogy az évfolyamunk tele van kleptomán kis mitugrászokkal.
*Ő maga csak zsebrevág egy két kisebb cuccot, ami még nem akadályozza őt a mozgásban. Van egy olyan sejtése, hogy ezek az ékszarak úgy is el fognak tűnni amint visszamennek a tanerőhöz.*