Gerard Rowne Wayner rezidenciája

**Jelige** : Messire **Hozzászólások** : 73

*Az ajtó nyílik, és.. Jezebel, nos.. Jezebel szembe találja magát egy meglehetősen érdekesen öltözött igazgatóval. Azt ugye említeni sem kell, hogy törékeny több ezer éves lelkét, és önérzetét porrá zúzták ezzel a stílusú fogadtatással. Ennél azért többet várt volna, még akkor is, ha egy pap személyében érkezik, nem pedig a saját személyazonosságát használva (az ugye elég érdekes lenne, ha önnön stílusában rongyol végig a kastélyon útba ejtve egy-két diákot, mert hát miért is ne. Nem, ezt egyelőre nem tervezi. Egyelőre. Pillanatnyilag neki még az is tökéletesen megfelel majd, hogy szabad bejárást tudhat magáénak a kastélyba, már ha ezeket a papírmunkákat itt szépen lerendezik minden gond nélkül. Mondjuk sajnos ahogy elnézi az igazgatót, annak ellenére, hogy előbb bejelentette az érkezését (direkt azért, hogy minél gyorsabban letudhassák az ügyet) a Corwell lány aktáit valószínűleg így is a fiók aljáról kell majd összekaparni, és előkeresni. Csodálatos. Mondaná, hogy minden a terv szerint, megy, mert lényegében így van, de ezek az apró kis malőrök szúrják a szemét, elvégre maximalista - igaz annak nagyon sajátos formája, mivel senkitől sem tűri el a hanyagságot csak saját magától. Egy pillantás elég, hogy végigmérje Waynert, és.. nos, elsőre nem nyeri el a tetszését. Mikor holló alakban közelebb merészkedett, biztatóbb volt. Ennyit jelentene az, hogy valaki egy madár-szemével látja a dolgokat, vagy egy emberével? Vagy egyszerűen csak a ruha tehet róla. Igen, bízzunk ebben.
Gerard szemszögéből nézve az előtte álló papban nincs semmi különös. Olyan, mint amit egy paptól el lehet várni. Reverenda, hátul gondosan összefogott, rendezett haj, bárgyú, butácskának tűnő mosoly.. bár valami mégsem stimmel, de elsőre meg nem állapítaná az ember, hogy mégis miről van szó pontosan. Ahogy engedélyt kap rá be is lép az irodába és a mozgáskultúrájából máris felismerhető, hogy mi nem stimmel. Nincs meg benne az az eredendő.. hogy is nevezik? Keresztényi alázat.*
- Proccos, nagyon proccos. Jó ízlése van. ~Mondjuk kit érdekel az ízlése.~
*Magabiztosságot, és némi felszín alatt megbújó arroganciát feltételeznek a mozdulatok, amikkel a felkínált székhez sétál. Előtte a magával hozott papírokat leteszi az asztalra, habár legszívesebben dobná, de azért semmit sem kell túlzásba vinni. Ha még ezúttal nem is igazán veszi komolyan az álcát, attól az még van. Legfeljebb ez alkalommal megengedi magának, hogy kicsit leengedjen. Végül csak sikerül helyet foglalnia az ülőgarnitúrában. Kezeit a karfán támasztja meg, míg a háttámlának dől, és egyik lábát kényelmesen átveti a másikon, így most jobb lábfeje a bal térdén pihen. Fejét kicsit hátrahajtja jólesően megropogtatva a nyaki csigolyáit. Ah, nehéz visszaszokni ebbe az emberi testbe. Rég volt már, ő is berozsdásodhat, el is felejtette milyen ha az ember(be bújt démon) elfekszi a nyakát (még ha valójában nem is aludt révén, hogy nincs rá szüksége).*
- Elvileg tiltja, gyakorlatilag pedig kisebb dolga is nagyobb lehet annál, minthogy szegény szomjazó szolgájára figyeljen. Adhat bármit ami kézre esik. Majd meggyónom.
*Oopsz. Az utolsó mondat talán egy kicsit túl szarkasztikusra sikerült. Hiába, ha lapvetően lazábban áll az egészhez, visszafogni is nehezebb magát. Ennyit arról, hogy most ő lesz a példamutató pap, bár a kijelentései ellenére mindig mindig ugyanaz a naivnak ható mosoly ül a vékony ajkakon, ami könnyen összezavarhatja az embert. Mint mindig, most is csak szórakozik. Neki oly' mindegy, hogy lebukik avagy sem, tulajdonképpen nincs olyan, amit el ne lehetne simítani.*
- Viszont ha nincs ellenére, a tárgyra térnék. Ahogy azt megírtam, csak egyszerű adminisztrációs változtatás ügyében vagyok itt, nem szándékozom sokáig időzni.
*Rögtön a lényegre, természetesen, mert hogyan is lenne másképp? Az iratok egyébként is olyan erős mágiával vannak levédve, hogy nem 5 perc lesz átírni (hanem 10-15 nagy különbség).*

Mondhatni, hogy így járt, Jezebel, ugyanis Gerard nem hajlandó még véletlenül sem átöltözni azért, mert hirtelen vendége jött. Lehet, hogy ez egy hivatalos beszédnek van titulálva, de attól még ugyanúgy érvényes emellett az a szabály is, hogy a házigazda parancsol, elvégre ő látja vendégül a másikat. És ha egyszer a férfinak most olyan kedve van, hogy szürke pólót fog viselni, farmerral ötvözve, akkor bizony azt fog. Még akkor sem lenne hajlandó ezen módosítani, ha megtudná, hogy Jezebel a valóságban mégis kicsoda, vagy inkább micsoda. Egy papért végleg nem fog kosztümbe vetkőzni, az a másik fél dolga, hogy a reverendát viselje magán, még akkor is, amikor a civilek között flangál. Kellett neki ilyen szakmát választania, ami még a szabadság minimális érzetét is elfojtja a levegőt szívótól.
Minden bizonnyal a ruha teszi most az embert, és Jezebel azért nem képes teljes mértékben elfogadni úgy a férfit, ahogy van. Az órákon általában az öltönyök kerülnek előtérbe, mert mégiscsak egy olyan helyre megy, ahol szintén ő az úr, de másmilyen formában, hiszen előadást tart, ez viszont a saját szobájában lévő megbeszélés, ahol akár egy törülközőt is viselhetne, de azért olyan szinten még nem tart, hogy meztelen felsőtestét mutogassa a papnak, és nem is fog, szimplán csak azért, mert nem akarja azt, hogy ez egy férfi azzal szemezgessen, valamint azért, mert igaz, hogy a birodalma központjában vannak, azért egy pap előtt nem illik, még ha Gerardot ez abszolút nem is érdekli. Bár eléggé antiszociálisnak hathat az ő viselkedése, tartása neki is van, melyek lekorlátozzák a bunkóságát. Mégiscsak nemesi származású, vagy mi a fene.
A járás őszintén szólva egyáltalán nem érdekli, és nem foglalkozik vele. Persze, az azonnali arrogancia, és önteltség modora csapkodja őt előlről-hátulról, már csak abban is, ahogyan a férfi kinéz, de Gerard még mindig a középkorból származik, így akármennyire is halad előre az idő, a szokások egy része nem képes őt befolyásolni, így neki a kereszténység még mindig világhatalom - bár ebben nem is téved sokat -, és az ebben résztvevő, dolgozó, papi hivatást választó emberek a legbölcsebbek, szóval azért van mire felvágniuk. Na persze ez a tudás eléggé határokhoz van szabva, hiszen a liturgiák teljességét csak ők tudják, illetve azt, mi van a tejfeles csupor alján, a sötét szándékokat, és egyéb nyalánkságokat, az emberek csak tapasztalják, de bizonyos területeken egyáltalán nem okosak, csak annak hiszik magukat. A mágiában is van hitvilág, így természetesen prédikátorok is szép számmal akadnak a varázslók között is, de ezek sem különböznek sokban civil, varázstalan kollégáiktól.
- Tisztában vagyok vele, hogy jól néz ki a szobám. Bár gondolom nagyon sajnálja, hogy a rózsafűzereknek, és a kereszteknek nem maradt hely, de hát túldíszíteni sem akarom a helyiséget, ha érti mire gondolok. Ez már a XXI. század, nem a barokk - fintorog, és szórakozik tovább a férfi szakmáján. Ő is leül lassan a saját helyére, előbb meghallgatja a férfi reakcióit, majd amint az alkoholra való válasz következik, kitágulnak enyhén a szemei. - Lesz is mit gyónni, lesz mit. - Azzal már a mondat közben feláll, és egy üvegezett polchoz sétál, melyekben különféle, alkalmakra tartogatott italok vannak. Ettől odébb sétál, már csak azért is, mert ezt nem nevezi a találkozót létfontosságúnak ahhoz, hogy felbontson a gyűjteményéből akár egy üveget is, inkább a sima, igényesen kifaragott polcon lévő, már felnyitott whiskys üveghez hajlik a keze. Az üveg mellett lévő két pohárba lassan beletölti az italt, a nyári hőségre való tekintettel jeget is tesz bele, nem foglalkozva azzal, hogy a másik milyen formában kedveli a nedűt.
Lassan odasétál a férfihoz, és átnyújtja neki a poharat, majd ismételten helyet foglal, és elkezd kortyolgatni. Jezebel nem húzza sokáig, azonnal a tárgyra tér, ez egy jó pont. Minek a felesleges körítés, amikor célja van a társalgásnak, nem pedig csevegő szándéka.
- Szóval a Corwell leányzóról lenne szó. Mégis miért gondolja azt, hogy a züllött elmét érdemes lenne terelni ilyen irányba, mint az maga szeretné? - teszi fel a kérdést egy újabb kortyolás után.

**Jelige** : Messire **Hozzászólások** : 73

- A barokk undorító egy korszak volt.
*Ellazítja az izmait, most úgysem lesz rájuk szüksége, elvégre csak eldiskurálnak amíg Gerard szépen elintézi a papírokat, amiket hozott. Komolyan nem is érti mire fel ekkora herce-hurca, hogy ő ide bejárhasson, így is úgy is be tudna jönni, de így könnyebb lesz. Ha legálisan jár kel, sokkal több lehetőség adatik meg számára. Már előre jóllakottnak érzi magát. Ebben talán szerepet játszik az, is, hogy remekül belakmározott még mielőtt idejött volna, elvégre sokkal morcosabb ha éhes, úgy meg nem lenne könnyű eljátszani a jajj-de-kedves-pap-vagyok szerepet. Ahogy elnézi talán erre nem is lesz sok szükség, meg aztán hangulata sincs ehhez az egészhez. Igazság szerint egy cigarettát is elfogadna ha felkínálnák. Tüdőrákban úgysem fog meghalni. Mit tüdőrákban? Nagy eséllyel még további több ezer évig fogja itt rontani a levegőt. Amíg meg nem unja. Igaz el kell ismernie, hogy eddig itt a legérdekesebb, máskülönben nem lenne olyan régóta ezen a sárgolyón. *
- Füzér, kereszt, Mária szobor van a templomban is elég, nem vagyok arra kötelezve, hogy azon a helyen kívül ezeket bámuljam.
*Von vállat flegmán, miközben hosszú ujjai közé veszi a poharat. A mozdulat nyomán a jégkockák halkan összekoccannak, ő pedig széles mosolyra húzza a száját. Lehet, hogy az emberek szánalmasak, de a találmányaik mindig lenyűgözik.. a tüzesvíz, a puskapor, amivel leölhetik egymást. Borzasztóan kreatívak tudnak lenni hogyan pusztítsák el egymást. A gyilkos ösztönlénynél csak a gondolkodásra képes gyilkos a veszélyesebb. Aztán pedig itt van ő. Ostorral a kezében idomítja őket..
Bár el kell ismerni vannak olyanok, akiket nem lenne olyan könnyű befolyásolni, neki sincs hatalma mindenki felett.*
- Micsoda pocsék kiszolgálás, ennél jobbat fájt volna adni, mi?
*Húzza el a száját miután lehajtja az első kortyot, aztán elégedetlen arccal visszapakolja a pohara az asztalra nem törődve azzal, hogy pocsékba megy. Menjen csak, nem kár érte. Máshoz van szokva, még egy démon is lehet finnyás, de hát kérem! Császárok, királynők, hercegek szeretője volt, jó dolga volt, erre itt meg kiszúrják a szemét egy egyszerű whiskyvel? Hová fajul a világ.
Végül sóhajtva mégis újra magához veszi az italt. A semminél még mindig jobb.*
- Ki akarja terelgetni? Joga van gyűlölni a világot, bár elég kínos, hogy megölni sem tudta magát. Ráadásul kétszer elszúrni! Na mindegy, jobb is, hogy nem engedtem..
*Egyik kezével ismét a szájához emeli a poharat, míg a másikkal tüntetően jobban Gerard elé tolja a papírokat.*
- Nem téríteni akarom, hanem kezelni, a tudatmódosító szerek csúnya dolgokra képesek, ha olyan gyakorisággal használják, mint.. egyesek.
*Fáradt szemforgatás, most még hazudnia sem kell, Erin egyáltalán nincs hasznára úgy, hogy rendszeresen lövi magát, vagy hogy füvezik.. hogy akar így rendes nekromanta lenni aki azt csinálja amit ő mond? Mindegy, megvannak a módszerei. Szemöldöke kissé feljebb szökik miközben megigazítja magán a reverendát.*
~A pokolba ezzel a szarral.~
- Van orvosi papírom is ha ragaszkodik hozzá, mindössze egyetlen apróságot kérek. Szabad bejárást az iskola területére, hogy látogathassam, mint az orvosa, és mint hivatalos a gyámja. A nagybátyjuk sajnálatos módon lemondott arról, hogy kezességet vállaljon értük. Kellemetlen.
*Igen, három ilyen züllött fiatallal nem tudna senki mit kezdeni, nem csoda hogy a férfi aki maga is elfoglalt üzletember, nem hajlandó ilyenek miatt fáradni, és időt, pénzt áldozni rájuk. Emellett még a renoméjának is rosszat tesznek.*

- Pedig kedves egyháza nagyon szívlelte, hiszen ekkor újítottak, és lettek népszerűek megint. Legalábbis a katolikusok. Vagy talán a drága pap nem nagyon szívleli ezt? – konkrétan fogalma sincs, hogy milyen vallási ágazatot képvisel Jezebel, neki ezek teljesen egyre mennek, hiszen mindegyik ugyanazt hirdeti, csak más körítésben, és feltálalásban: van egy felsőbb hatalom, ami lehet, hogy több kézben van, de lehet, hogy szimplán egyben, és ez irányít, teremt, és csinál mindent. Az már más kérdés, hogy a részletek teljesen különféle nézeteket teremtenek, hiszen nem mindenki ugyanúgy tekint a világra.
Ha jobban belegondol, vallásos nevelést kapott, és meg is keresztelkedett, sőt, a római katolikus, tételes vallás „büszke” tagja. Amúgy egyáltalán nem tartja meg ezeket az elveket, sőt, lázad ellenük, hiszen gyermekkorában ezért tett sok mindent, melyeket most már titkol, de akkor nagyon nagy vehemenciával csinálta. Valahogy olyan belső késztetést érzett, hogy neki így kell élnie, és ebben senki sem akadályozhatja meg, azonban sajnos megszelídítetlen szakaszok mindig voltak, melyeket át kellett hidalni ahhoz, hogy beteljesíthesse vágyait, és terveit, melyekből rengeteg volt neki, már kiskorában is. Kezdetektől fogva a céljainak élt, és egyáltalán nem törődött a következményekkel, valahogy ez a szó neki teljesen kimaradt a szótárából. Csak az ok, és okozat, a cél, és célzat létezett, ebben a tételben.
Hát, cigarettát, dohányt nem fog kapni, még véletlenül sem a férfi, hiszen Gerard ezeket nagy becsben tartja, és nem fogja csak úgy elővenni, hogy a másiknak jó legyen. És ha mindez még nem is lenne elég, akkor a férfi pap, így nem nagyon nézné ki belőle azt, hogy ilyen élvezeti szerekhez nyúlna.
- Tény, hogy nincs arra kötelezve, de gondolom ezek a tárgyak rendkívül nagy örömet jelentenek a maguk fajtáknak – vigyorodik el, hiszen a papok kifejezetten imádják az ilyen kis mütyüröket, amik az egyház, és a vallás nézeteit, és szimbólumait közlik, mutatják. Bár lehet, hogy eléggé érdekesnek tűnik az, hogy abszolút hidegen hagyja a férfi közönye, melyet mutat, és az a flegmatikus stílus, amelyben a saját munkájának forrásáról beszél, ezeket a hanglejtéseket nem is figyeli, inkább csak a beszélgetés tartalmára koncentrál. Elvégre férfi, nem tud egyszerre mindent figyelni, ő csak a lényeggel törődik, az előadásmóddal nem. Ez az évszázadok, évezredek folyamán így alakultak ki a férfiszervezetben.
- Nem a puritán, nélkülöző életmódra esküdtek? – szándékosan keveri a szerzeteseket, és a papokat, bár talán az is benne lehet a pakliban, hogy abszolút nincs tisztában azzal, hogy manapság milyen formái, és szokásai vannak az egyháznak, mennyire igényesek, és anyagiasak. - Illetve véleményem szerint, teljesen mindegy, hogy miben fogyasztja a tiltott nedűt. Így is-úgyis a gyóntatószékben köt ki ezután, és megbánja ezerszer, amit itt tett.
Fejti ki a véleményét, azzal megrázza a vállát, és inkább tovább kortyol. Üres beszéd, még semmi lényeg, de szerencsére lassan ennek is vége szakad, és a közepébe vág a pap. Hallgatja a választ, a kérdésére, néhol kissé érdekesen pillant a férfira, főleg azon csodálkozik el, amilyen véleményt alkot a Corwell-féle világnézetről, miszerint kifejezetten pozitív, olyan szemszögben, hogy ahhoz van joga, amit csak akar. – Ha ezt a középkori paptársai hallanák, nem hiszem, hogy még most is itt üldögélne.
Lassan ráveti a szemét a papírra, de kezével még mindig tartja a poharat, csak lassított felvétellel közelíti azt az asztalhoz, melynek az eredménye egy kis koppanás, majd újra csend. Immáron ujjai a papír szélét kezdik tapogatni, majd dinamikus mozgással fel is emeli azokat, a betűket próbálja kisilabizálni, és amint végez, egy szájelhúzás következtében rábólint a dologra. – Ha ennyire biztos benne, hogy ezt a pszichopatát maga nevelni akarja, akkor részemről rendben van, de remélem tudja, hogy az én szavam nem teljesen elég, szóval keresse majd fel az anyakönyveztetőt is. Én maximum csak annyit tudok tenni, hogy belépést engedélyezek az iskolába.
Mondja ki az ítéletet, majd a kipontozott helyen aláírja a szignálját, a formanyomtatványon. Fejét lassan felemeli, majd a kézfejet kezdi el szemlélni, a férfi karjának végén. Maga a sápadt bőr egyáltalán nem érdekes, azonban az, ami azon helyezkedik el, már annál inkább. Tekintete lassan az arcra suhan, majd kellemesen hátravetődik székében, és a kartámlán húzza végig a kezét, kínos csigasággal. Most kell átgondolnia, hogy mit is tett, de a végén egy hanyag eleganciával fűszerezve megrántja a vállát, mintha lemondana arról, hogy az előbbi tetten tudna valamit is változtatni. Szemtanú volt az áldozat, így már késő módosítani. Bár… ha jobban belegondol, még hasznát is veszi a tudásnak.
- Jól gondolom, hogy nem a papság, és az orvoslás a főprofilja? – kérdezi sejtelmes mosollyal, nem tekint le a kézfejre, végig az arcot bámulja, míg a sajátja rezzenés mentesen kitart.

Tárgy: Re: Gerard Rowne Wayner rezidenciája Vas. Feb. 28 2010, 14:03

*Nem rég érkezett meg Torneransba. Igazat megvallva egy bő fél órája lépett be a városba és úgy nagyjából senkinek sem szólt érkezéséről. Bár üzent Gerardnak, hogy a közeljövőben várható, de pontos időpontot nem adott meg. Végül is csak felesleges formaság. Meg egyébként is sokkal érdekesebb, ha az ember váratlanul toppan be. Igazából csak elfelejtett írni előre, hogy pontosan mikor jön, de ez már igazán csak részletkérdés. Az előre megtervezett hanyagság sokkal jobban hangzik. Végül is egy írónak miért kellene folyton minden információval és tennivalóval a fejében mászkálni. Úgy csak kiszorulnának az igazán érdekes gondolatok, ami ugyebár egy írónál kifejezetten negatív hatást gyakorolna a későbbi munkásságára.
Tehát így jelenik meg az iskola határán. Persze már újdonsült lakásán lepakolt a városban, de az első útja ide vezet. Végül is csak be kell jelentkeznie, hogy megérkezett és más érdekes mondanivalója is van. Szóval a nap többi részében, akkor rá fog érni kipakolni és elvégezni egyéb teendőit. Logikus.
Így lehetséges, hogy még mindig barna, kissé régimódi, amolyan angolos útiköpenye van rajta, mely úgy lábszárközépig leér, alatta egy bézsszínű pulóver és egy fekete szövetnadrág. Cipője egyszerű, fekete bőrcipő. Kezében persze ott van elmaradhatatlan botja, mely sötét mahagóniból készült, míg sárgarézfejébe a családi címer van glavírozva, azaz egy medvefej. Másik igen árulkodó jel, pecsétgyűrűje, mely ugyancsak a családi címert viseli magán.
Botja nem csak annak érdekében van nála, hogy eleganciát sugározzon. Ha csak ennyi funkciója lenne, akkor biztosan nem cipelné magával mindenhová. Viszont már hosszú évek óta sántít bal lábára, így bizony szükséges a támasz. Tehát minden egyes lépésnél koppan egyet a vége immár a kastély kőpadlóján, ahogy megindul az alagsor irányába.
Mindent összevetve, így elmondva, nagyjából teljesen normális, idősödő férfinak tűnhet, egy kicsit rendezetlen sötétbarna, néhol ősz tincsekkel. Arcán a borostából szakállba átmenő arcszőrzet is már deres. De még is valami van benne, ami miatt az ember azt mondaná rá, hogy biztos nemesi vér csörgedezik az ereiben. Az egész járása még, ha sánta is, ahogy a háta görbül, ahogy a bot miatt kissé megdől, vagy ahogy kissé felszegve tartja állát, ahogy az öltözéke az átlagosság helyett, hanyag eleganciát tükröz... Biztos, hogy nemes.
Végül megérkezik a keresett ajtó elé, lépteit persze egész idáig kopogás kísérte, így most amikor megáll, ez el is hal. Kicsit megemeli a botját, immár nem a fejét fogja, hanem a szárát és a már említett részével, koppint kettőt az ajtón. Majd újra visszaveszi a botját rendesen a kezébe és kissé rátámaszkodik, amíg vár valami válaszra, vagy esetleg ajtónyitásra.*

Gerard Rowne Wayner rezidenciája - Page 2 0315gerard09

Váratlan látogatók… Nincs is ennél rosszabb. Utálja a meglepetéseket, és utálja, ha megzavarják a nyugalmát. Bár ezen utóbbi nem mondható el a jelen helyzetről, ugyanis asztalánál görnyed egy könyv felett, melybe alkalmanként belefirkál egy-két információt. Dolgozik, igen. Legalábbis valami hasonlót próbál művelni. Mégis, valami mindig közbeszól, ami miatt abba kell hagynia minden addigi cselekvését, és ez bizony egy kopogtatás az ajtón. Ma már pár diákot felemésztett, ez az igazgatóság átka: a tanárokra való panaszokat, meg az egyéb dolgokat neki kell végighallgatnia, a petíciók pedig szintén hozzá érkeznek be, utána pedig cselekedjen. Vagy a tanári testülettől kell hallgatnia jelentést, esetleg néhány diák különös viselkedésének elemzését. Unalmas, mégis szükséges velejárója annak, hogy ő diktálja az iskola ütemtervét. Bár, ebben is van valami szépség: konkrét befolyása van Farquem politikai ügyeibe, melynek az irányítója akár ő is lehetne, de… ne menjünk bele ennyire a részletekbe, még elvesznénk a sűrűjében, és onnan kiút nemigen van.

Fáradtan nyújtózkodik az asztalnál, az ajtóra sandítva. Fél órája nem érkezett meg senki, ez már kezd gyanús lenni, túlságosan is. Biztos valamilyen vihar előtti csend szeretne lenni. Ha természetes ablakok lennének a szobában, biztos, hogy ki is nézne az ablakon, mennyire borult már be az ég, de mivel ez nincs így, nem tudja kivitelezni sem. Még egy hátrány írható fel az alagsori rezidenciának. És ez a lista egyre inkább csak bővül, így már eléggé sokat gondolkozott rajta, hogy lehet fel kellene költöznie a déli-toronyba, Wareniához. Mennyivel könnyebb lenne, nem kellene állandóan egymáshoz mászkálni, hanem ott lennének egymás mellett. Igen, a kényelem kezd egyre inkább eluralkodni rajta.

Koppanások az ajtón. Még sincs vihar sehol sem, csak éppenséggel egy üresjáratot kapott, amikor kedvére dolgozhat, mindenféle zavarás nélkül. Persze ettől még nem változik meg a véleménye, hogy a váratlan látogatások egyáltalán nem jók, hanem kifejezetten idegesítőek, de egye fene, ha már jött valaki, akkor illene beengedni őt, ne ácsorogjon ott az ajtóban, magányosan. Pedig mennyire megérdemelné. Feláll, és kissé rendbe szedve magát – azaz megigazítva a kissé elgyűrődött ruhát, mely az ülés következtében ráncosodott meg – kinyitja az említett bejáratot. Az első benyomás az, hogy egy férfi áll ott. A második is, és a harmadik is. A negyedik az, hogy sántít a lábára, ugyanis bot van a kezében, és arra támaszkodik. Vagy csak szimplán túlságosan is arisztokratikus, és nem hajlandó letenni az önérzetét jelképező – és amúgy sántaságra utaló – botot. Körülbelül ötödik benyomásra ismeri fel a deresedő szakáll mögül.

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megérkezel. Üdv a kastélyban, fáradj beljebb – kivételesen kifejezetten örül annak, hogy váratlan látogatója van, persze attól még dolgozhatna tovább is, ha éppenséggel nem zavarják meg az útját. – Jól telt az út, hamar megérkeztél? – fürdeti szinte tejben-vajban, szavakban a férfit, persze csak azért, hogy utána minél előbb a tárgyra térhessen. – Kérsz valamit inni? – mutat gyorsan az egyik fotelra, az asztala mellett, majd az üveges vitrin felé sétál, amiben különféle italok foglalnak helyet, tökéletes elrendezésben. Ha máshol nem is, ebben a kis alig pár négyzetdeciméterben tökéletes rendezettség van. – Sikerült megszerezni a dolgot? – tér ki úgy teljesen véletlenül a legfőbb motívumra, rébuszokban beszélve, nehogy valaki lehallgassa ezt a titkos társalgást. Közben persze nyitogatja a vitrin ajtaját, és két poharat szed ki belőle, valamint azt, amit a férfi kér. Amennyiben semmit sem kér, akkor egy whisky kerül elő, csak úgy magának, meg persze Arthurnak is, akár kéri, akár meg. Majd megissza, nem pocsékolunk. Ez alapkövetelmény, ha már az egyik legrégebbi italát bontja meg az alkalom miatt. Ennek eszmei értéke van.

*Ha a türelem olyan erény lenne, amit mondjuk pénzre lehetne váltani, akkor Arthur minden bizonnyal nem csak jómódú lenne, hanem piszkosul gazdag. De nem is nagyon kell jelen helyzetben ezen jellemvonására támaszkodnia, hiszen viszonylag gyorsan ki is nyílik az ajtó. Nem lepődne meg, ha Gerard nem ismerné fel őt azonnal, hiszen jó régen találkoztak utoljára, évekkel ezelőtt. A megismerés jelen helyzetben csak az egyik oldalról lehet problémás, ugyanis az angol író tökéletes arcmemóriával van megáldva. Így ő azonnal fel is ismeri a férfit. Viszont ez visszafelé - ahogy ezt sejtette - nem működik teljesen gördülékenyen, addig viszont nem szólal meg és nem tesz semmit, amíg nem üdvözlik. Szinte már kedvtelve várja, hogy mikor esik le Gerardnak a tantusz, ami egész rövid időn belül meg is történik.*
- Szervusz. Egy könyvbemutató miatt érkeztem volna később, de az szerencsére elmaradt, így gondoltam nincs okom húzni az időt. Egyébként olyan utam volt, mint amilyen minden út szokott lenni, se jobb, se rosszabb. *Válaszolgat könnyeden, miközben besántikál a helyiségbe és természetesen helyet is foglal, amikor hellyel kínálják. Szemlátomást egész jó hangulatban van és mintha valami szórakoztatná. Bizony a helyzet maga nem okozhat okot erre a felettébb kedélyes arckifejezésre. Minden bizonnyal mulattatja valami.
Író lévén, gyakran ír emberekről, személyiségekről, így nagyjából tisztában van egy-egy gesztus jelentőségével és jelentésével. És persze állandóan elemez, akárkivel találkozik, mindenki áldozatául esik. Gerard sem képez kivételt. Épp ez a tejben-vajban fürösztés tűnik fel neki és az illedelmességi kérdések gyors egymásutánban történő felsorolása. Ez az avatott szemet arra engedi következtetni, hogy bizony valamiről nagyon akarhatnak beszélni, csak épp az illem csúnyán közbeszólt. Így maga azok a gesztusok, amiket most kap, csupán érdekből érkeznek. Na, ez szórakoztatja annyira.
Botját maga elé véve, azt megtámasztva a földön, lényegében két kezével megtámaszkodik rajta, úgy ül, kissé görnyedten. Így akár idősebbnek is tűnhet negyven événél, de tény, hogy érkezése után rögtön ide vezette az útja, így most kissé meg van már fáradva, még ha vonásai erről a legkevésbé sem árulkodnak. A barna, most éppen vidáman csillogó tekintet követi a férfit a szobában.*
- Ha véletlenül tartanál valami jó skót whisky-t, akkor azt szívesen elfogadnám. *Nem kell sokat várni tőle a válaszra. Törzsgyökeres angol-ír származású úriembertől nem is nagyon várható más válasz. Viszont nem nagyon fűz hozzá semmit, inkább már várja a nagy kérdést, amit előkészített ez a néhány illemtani formula. Persze azzal semmi baja, hogy legalább megtette ezeket a lépéseket Gerard, hiszen az még rosszabb lenne, ha még ezeket is elhanyagolta volna és rögtön a tárgyra tér.*
- Indokolta volna egy nemleges válasz a személyes látogatásomat? Természetesen igen. Ahogy látom, még továbbra is tartasz rá igényt. *Könnyeden beszél, még ha alapjában véve az ő szavai is rendkívül titokzatosnak tűnhetnek egy külső fül számára. Viszont olyan könnyed hangvétellel társalog, mintha csak a mostanában oly gyakori problémát jelentő időjárás viszontagságairól beszélgetnének. Szája szegletében még mosoly is bújkál, amit igazándiból nem lehet behatárolni. Hogy ez most általános jókedvét hivatott tükrözni, vagy a helyzetben lát valami igazán vicceset, vagy csak amolyan mindent tudó mosoly... nem lehet megállapítani. Összességében véve, talán mind a három ok közrejátszik.*

[Megérkezése utáni első délelőtt]

*Végül nem is volt olyan bonyolult megtalálnia az Igazgató irodáját. Még szerencse, hogy az „Extrrremmusba” lett osztva, így amint reggel – ami másoknak talán inkább hajnalnak számítana – felkelt és elindult felfedezni, egyértelműen az alagsorral kezdte. A sötétség már fiatal korától kezdve inkább a barátja mint ellensége, így a folyosó ezen szakaszán meghúzódó árnyékok sem zavarják.
Felvont szemöldökkel vizsgálgatja a vörös ajtót és az azon díszelgő furcsa festéket. Igen, elég egyértelmű, hogy jó helyen jár. Eddig még senkivel nem találkozott az iskolában akinek ennyi „rrr” lenne a nevében.
Hát, ezen a beszélgetésen is túl kell esni valamikor, úgyhogy felemeli a kezét és határozottan bekopogtat. Ha esetleg az igazgató meggondolta magát és ki akarja tenni a szűrét, akkor jobb hamarabb megtudni, mint hozzászokni az itteni luxushoz. Bár azért nem bánná ha legalább egy hetet maradhatna, idejét sem tudja hogy mikor lakott olyan jól mint tegnap éjjel. Lehet, hogy még az ágyhoz is hozzá tudna szokni idővel, és nem kéne helyette a földön aludnia.
Mikor megkapja rá az engedélyt, belép az ajtón, és jómodort nem is tettetve bámul körbe a berendezésen. Ennyi könyvet utoljára csak abban a könyvesboltban látott, ahol legutóbb lenyúlt pár kötetet.
Mellesleg ő maga is elég megbámulnivalót nyújt. Rossz vászoncipője csupa por, és eléggé úgy néz ki, mint ami bármelyik pillanatban szétszakadhat. A talpán mellesleg tényleg ketté van repedve a gumi, de ez így, hogy áll, nem látszik. Farmerja sincs túl jó állapotban: lóg rajta, az alja teljesen ki van rojtosodva, több helyen szakadt, legfeltűnőbben a két térdénél, és néhol foltok takarják, sötétebb farmer anyagból.
Hosszúujjú pólója valamivel normálisabban néz ki, bár az is úgy lóg rajta mint valami zsák, és elég irónikusan fekete-fehér csíkos, pedig ezt tényleg nem a börtönből nyúlta le. Merthogy nem is volt börtönben. Oké, hogy nevelőintézetbe akarták küldeni, de abból a helyzetből pont az az ember húzta ki sikeresen, akinek most épp az irodájában áll.
Emellett ami még említésre méltó a megjelenésén: kezeit és nyakát fehér kötés takarja, és ki tudja még mennyi sérülést takar a ruha. Homlokán és arcán is gézlapocska van, jobb szája sarka és bal szeme alja pedig lila, és tökéletesen elüt a természetellenesen fehér bőrtől. Pont úgy néz ki, mint aki valami utcai verekedésből mászott volna ki. Haja fehér, vörös szemei bizalmatlanul villannak meg, és alkata nem csak egyszerűen hirtelen-indult-nővésnek-vékony, hanem alultáplált-vékony.*
- Jjó nappot.
*Elég erős orosz akcentussal szólal meg, és megáll az ajtó közelében.*

Talán amióta idejött nem kellett lejönnie az alagsorba Gerardhoz. Sok mindent most sem tud az okokról, bár ezt azt hallani lehetett, de Thierrynek nem szokása felülni a pletykákra. Az alkalomhoz illően próbált meg felöltözni, legalábbis a legelegánsabb énjét megmutatni. A folyosó csak úgy visszahangzik léptei kopogásától. Elég sietősre vette lépéseit, szeretne mihamarabb túlesni ezen a beszélgetésen, elég kínosan érinti, hogy az Igazgatóhoz lett hivatva. Bár csak egy pillanatra fordult meg a fejében, hogy nem végzi jól a munkáját, és talán emiatt elmarasztalja Gerard a posztjáról, de aztán tovább is hessegette a gondolatot. Olyan nincs, hogy ő rosszul végezni a munkáját.
Kezei hanyagul zsebében vannak, mégis ökölbeszorítva. No nem azért, hogy az első lendülettel behúzzon egyet az Igazgatónak, inkább az izgalom, hogy vaj' miért kellett ide jönnie.
A kastély falai rebesgettek problémákról, aminek következménye lehet, hogy két kar megszűnik az iskolában. De igazán nem szeretné elhinni, hogy az ő által vezetett kar lehetne az egyik. Bár kétli, hogy az extra lenne a másik, hiszen az az Igazgató "gyeremek". Minden bizonnyal, ha igaz ez a pletyka, akkor a Pugnax és a Signumus lenne az. Ezzel le is zárta magában a témát, és nem is kíván arra gondolni, hogy talán megfosztják pozíciójától.
Minden bizonnyal nem lennének elragadtatva az otthoniak ettől. Főleg nem az apja, aki amúgy is neheztel rá, amiért a tanári pályát választotta, és nem maradt Franciaországban, hogy Gendarme d'Auhrore intézményében dolgozzon. De miután elég fontos pozíciót tölt be az iskolában némileg megnyugodott, hogy Thierry még viheti valamire.
Lényegében neki mindegy lenne, hogy szimpla tanár, vagy karvezető, de a család... elég nagy nyomás van az ember fején, ha olyan családból jött, mint Thierry. Ezért sem engedheti meg magának a gondolatot, hogy ez a státusz megszűnhet.
Majdhogynem mindenre hajlandó, hogy ne legyen kitúrva helyéről, és ezáltal ne kelljen hallgatnia családi ebédekkor, hogy egy nagy lúzer. Pedig nem az, csak hát az apja... az mindig is ilyen átkozott maximalista, karrierista marad.
Elég gyorsan megérkezik Gerard lakosztályához. Valószínűleg a belső viaskodásnak köszönheti, hogy nem tűnt fel mekkora távot kell megtennie a toronyból lefelé jövet.
Egy pillanatra megáll az ajtó előtt, megigazgatja ruháját, haját kissé hátrasimítja, végül három erőteljesebb kopogással jelzi az ajtón, hogy itt van.

Gerard Rowne Wayner rezidenciája - Page 2 0315gerard10

~ Thierry

Problémák.
Megoldandóak.
Nincsen probléma megoldás nélkül. Mindig, mindent meg lehet csinálni, véghez lehet vinni. Csak ez lebeg a férfi szeme előtt, éppen emiatt nem véletlen, hogyha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor bármilyen eszközzel is, de meg is fogja csinálni. A cél szentesíti az eszközt? És mi van akkor, ha az a bizonyos cél sem a legjobb? Akkor kiüti egymást a két rossz dolog, és egy jóra cserélődik? Gerard számára biztosan. Hogy másoknak milyen haszna lesz ebből, az már más kérdés.
Válság van. De még milyen. Tőzsdeindexek buknak el, államok mennek csődbe. Az ország már nem tudja annyi pénzzel támogatni az iskolát, mint eddig, így radikális megszorítások következtében a költségvetésből jelentős mértékben kiszorították az oktatás támogatását. Tipikus. Mindig mindent a kultúrából és a taníttatásból kell elvenni. Az már más kérdés, hogy a saját kincstárukat folyamatosan bővítik.
Bár Gerard pénztárcája nem tartozik a legsoványabb használati tárgyak közé, igazából nagyon sok mindenki szeretne egy ekkora összeget rejtő bankszámlát, minden véges, így a keret is. Nem lehet fenntartani négy kart egyszerre. Túl sok. Bár nagy szívfájdalom volt kimondani a szomorú tényt, hogy a Pilluamuletot kell összevonni egy másikkal, annyira nem végzett rossz munkát. Elfogult. Egyértelmű. Neki a Pilluamuleto emléke sokkal fontosabb, mint a Signumusé.

Kopogás. Egyből három. Minden bizonnyal Thierry lesz az, akivel a részletek lesznek megbeszélve, bár csak röviden, és tömören, nem igazán ér most rá, de valamikor ezt is meg kell ejteni, hiszen nem hagyja ki semmiképpen sem a leendő összevont kar vezetőjét a munkálatokból – nehogy már csak ő szenvedjen, és fulladjon bele a rendezkedésbe. Feláll a helyéről, az ajtóhoz sétál, kifújja a levegőt, majd kinyitja. Igen, jól sejtette.
– Szia. Gyere bentebb – invitálja a helyiségbe kollégáját. – Ülj le nyugodtan – mutat az egyik fotelba, mely természetesen az egész legkényelmesebb fajtából van. Az igazgatók mindig a luxusban úszkálnak, valahogy a legmodernebb dolgok mindig az ő lakosztályaikban vannak. Érdekes lehet így, hogy nincs pénz a karok fenntartására, de ennek a rezidenciának a berendezésére viszont van. Hát… ilyen az élet.
– Kérsz valamit? – sétál az italos vitrinhez, magának természetesen egy whiskyt vesz elő, ha már egyszer ez a kedvenc itala, adjuk meg a módját. Két pohár is előkerül, melyekbe önt az italból, meg sem várva, hogy a férfi esetleg mást kér, a választási lehetőség adott volt, az már más kérdés, hogy ez be is van-e tartva.
– Gondolom sejted, hogy miről is lehet szó, hiszen az egész kastély erről beszél. Sajnos az anyagi keret nem engedheti meg, hogy egyszerre négy kart fenntartsunk, így kénytelen vagyok összevonni a Signumust és a Pilluamuletot. Alapjaiban maradna minden a régiben, a nevet sem kell megváltoztatni, a ti karotok fog dominálni. Végül is maga a lényeg ennyi lenne, van egy esetleg valamilyen kérdésed? – várakozik türelmesen, miközben odasétál a férfihoz, és átnyújtja neki a poharat, majd ő maga is helyet foglal székében.
Ujjával kocogtat.
Lehúzza az italt.

Sokat nem kell állnia az ajtóban. Gerard biztosan várt már rá. Természetes, hiszen ő hívatta ide a mélybe, amivel épp elég fejtörést okozott Thierrynek. De ha egyszer jönni kell, akkor ő jön... muszáj, nem jó kedvéből. Szívesen elkerüli az ilyenfajta beszélgetéseket.
- Szervusz. - köszön vissza a maga kimért stílusában. Persze, ez nem Gerardnak szól, mindinkább a kétes gondolatoknak, amik éppen ellepték a fejét lefele jövet, és persze akármennyire is szeretné ezt elkerülni, mégis ott motoszkál minden. De már nincs sok hátra, végülis mindjárt megtudja, hogy miért kellett lefáradnia.
Az invitálásnak eleget tesz. becsukja maga mögött az ajtót, majd a felkínált helyet elfoglalja. Kicsit feszengve helyezkedik kényelmi pozicíóba. Bár lehet nem látszik arckifejezésén, mégis testtartása nem tud olyan nyugodt lenni, mint amennyire szeretné.
Itallal kínálják, hát lehet az most jól esne neki.
- Köszönöm, egy... ~cognacot~ ez pedig az ő kedvenc itala. nem mondhatni, hogy literszámra issza, mégis egy egy kellemes, vagy éppen fárasztó nap után, kínos események előtt igencsak jól esik a torkot maró alkohol, de ma másfajta torokmaró anyagot kap. Természetesen a whiskey-t is szívesen ízlelgeti, jéggel, jég nélkül, szódával vagy anélkül... ebben a helyzetben lényegében mindegy, csak kicsit üssön a fejnek.
És Gerard mondja... elkezdi, és nincs vége, gyors elhadar mindent, amit tudni kell. Igen, sejtette, csak éppen nem akart vele foglalkozni. Bár, tény mi tény, egy kisebb "hál isten" sóhaj hagyja el Thierry mellkasát, és a megnyugvás fokozatos arcberendezése jelenik meg a férfin.
- Oh... -először csak ennyit bír kinyögni, még mindig a megkönnyebbültség mámorosan zsibbadó hatását élvezi. Nem maga miatt... apja miatt... - Értem.. értem. Hát meglepő, szó mi szó. Nem számítottam ilyen mértékű változásra. Inkább gondoltam volna létszámleépítésre, de hát a tantárgyakra szükség van. Végülis ésszerű. - hadarja el ő is hirtelen támadt gondolatait.
- Köszönöm... -csúszik ki megint a száján, amikoer elveszi Gerardtól a poharat. Még mielőtt bármi is elhangozna egy kortyot lehörpint belőle, már csak a kis feszültségoldó hatás kedvéért, és hogy kicsit tovább élvezze a megkönnyebbülő zsibbadást.
- Igazából most hirtelenjében nem is tudom. Néhány diákot tanítok onnan, nem teljesen ismeretlenek. Ha jól értelmezem a karvezetőségben sem lesznek túl nagy változások, csak éppen néhány diákkal bővülnek a hálókörletek. - értelmezi hangosan a hallottakat. - Gondolom a diákokról kapok valamiféle anyagot. - kicsit elgondolkodik, közben kortyol egy-kettőt a whiskey-ből. Szinte arca sem rándul. - Friminkával és Juliettel mi lesz?

~ Thierry

Ital.
Gyógyír.
És ha jobban megnézzük, tényleg. Nagyon sokan úgy kezelik az alkoholt, mintha mindenre megoldás lenne. Pedig nem az. Lehiggaszt, idilli állapotba küld, ahol nincsen gond, de amint vége van a mámoros, eufórikus állapotnak, minden újra szürke, színtelen. Csak alig pár órára derül ki a világ, és mutatja meg az igazi színeit, nem a régimódi fekete-fehér oldalát. Színek. Talán egyetlen egy létezik még a feketén és a fehéren kívül. A sárga. Egy elsárgult festmény az élet.
Gerard meglepően könnyed. Vagyis inkább nem mutatja ki, hogy baja van. Komoly baja. Neki is ugyanolyan fájdalom ez az egész lépés, mint bárkinek is, aki kicsit szívén viseli az iskola sorsát. Elvégre mégiscsak Warenia karáról van szó. Akárki is vezeti, a javító munkálatok mind a nő emlékéhez kötődnek, és ez viseli meg annyira a férfit. Gyenge, nem is tudja igazán, hogy mit tegyen, mi a helyes. Éppen ezért nem akar kitolni a Pilluamuletoval, és inkább ennek a karnak a javára osztja a lapokat.

– Hát igen, eléggé meglepő, én sem gondoltam volna, hogy ennyire kemény lesz ez a dolog. A leépítések ettől függetlenül meglesznek jövőre, csak egyre szűkösebb az anyagi keret, így kénytelen voltam ilyen téren is összébb húzni a nadrágszíjat. Tudod hogyan megy ez, mindig az oktatásból veszik el a pénzt. Most is pont ugyanez történik. Az állam nem képes annyi pénzzel támogatni az iskolát, amint amennyivel eddig tette – fogalmazza meg a probléma forrását kicsit hivatalos formában. Nem véletlen, hogy az államra tereli a gond minden egyes okát. Bár a végső döntést ő hozta meg, mindennek van egy háttere, és ez a háttér most a minisztérium. Így nem ő kerül ki fő gonoszként.
Óvatosan megvakarja a tarkóját, miközben ujjával még mindig kocogtatja a pohár külső felszínét, majd áttér a peremre is. Mintha csak kitapogatna minden egyes négyzetmillimétert az üvegen. – Igazából nem, aki eddig prefektus volt a Signumus részéről, az most is prefektus lesz. Így Noel Wyard és Serenity Crusade maradna a helyén, ami a rangját illeti, persze amennyiben te is kívánod őket alkalmazni. Szerintem jól végzik a munkájukat, szóval érdemes megfontolni a dolgot, főleg, hogy hallom, mostanság nálad a prefektusok tanulmányi okok miatt nem tudják tovább ellátni ezt a kis pluszfeladatot.

Kihúzza a fiókját, és két mappát vesz ki onnan. Az egyikben a prefektusi jegyzékek vannak, ebben vannak vezetve, hogy melyik prefektus mit tett le az asztalra az ideje alatt. A másik vastagabb, és a signumusos diákok adatai vannak benne.
– Itt is volnának. Sokszorosítottam, így ezeket nyugodtan megtarthatod magadnak. Friminka és Juliet tanárok maradnak. Úgy gondoltam, hogy te régebb óta itt vagy, és csinálod a karvezetést, mint Friminka, így rád bíznám a továbbiakban is ezt a feladatot – mondja ki az elismerő szavakat, ami azért eléggé nagydolog, főleg, ha ismeri az ember Gerardot. Nem arról híres, hogy bárkit is agyondicsérne, méltányolná a munkáját. – Ráadásul te vagy az egyik igazgató-helyettesem is, így értelemszerű, hogy sokkal jobb lenne, ha maradna alattad egy kar. Az lenne a kérdésem, hogy megfelelnének-e Neked így a dolgok? Még lehet variálni kicsit, de annyira sokat azért nem – kérdezi komoly hangon, mire az utolsó kortyot is megissza a whiskyből.
Pohár.
Letesz.

----------
Megjegyzés: Remélem nem gond, hogy ilyen indokot írtam a prefektusok távozására. ^^"

A mámor csak tovább fokozódik Thierry fejében, vagy egész testében, ahogyan hallgatja Gerard szavait. Bár ő nem tud sokat, vagyis semmit sem arról, hogy miért ilyen "rendes" Gerard a Pilluamuletoval. Tény, Thierry szívéhez is nagyon közel áll a pilluamuleto, de inkább a diákok miatt, akikkel időközben azért kialakított valamiféle kapcsolatot.
A gondok Thierrynek is ismerősek. Globálisan mérhetőek, és éppen ezért elég sokat olvasott róla mostanság a Magical Journeaux-ban. Franciaországban sem jobb a helyzet, mint itt. Bár tény, őt az nem érinti, ez pedig azért elég mélyen. Bólogat Gerard szavaira, érti ő, hogy miről van szó, és mivel annak idején volt alkalma a minisztériumnál dolgozni, így eléggé képben van az ilyenfajta megszorításokkal.
- No igen. Mint általában. Pedig éppen erre kéne a nagyobb hangsúlyt fektetni. De... - kicsit széjjelebb tárja karjait-... nincs mit tenni.
Tudja ő nagyon jól, hogy sztrájk és hasonló kezdeményezések a varázslótársadalmat nem hatná meg. Nem úgy megy, mint a mugliknál, akik mindennel tudnak ágálni. Itt igenis el kell fogadni a hierarchiát. Valóban nincs mit tenni...
Miután túljutottak a globális gazdasági válság kielemzésén, Gerard folytatja a prefektusokkal. Tény, Thierry 3 prefektusa mondott le, azzal az okkal, hogy nem tudják egybehangolni a tanulással, és mivel azért jöttek ide, így Thierry kénytelen elfogadni. Bár, igaz az is, hogy csalódott a 3 diák képességeiben. Főleg Irethet sajnálja, hiszen a kislány teljesen levette a lábáról a kissé kimért karvezetőt.
- Természetes... nálunk úgyis csak Georgina A. Greene maradt, elkel most a prefektusi segítség. Noelt ismerem, nagyon jó bűbájtanból. Mondhatni van tehetsége a gyereknek hozzá. Örülnék is ha ő jönne. Serenity Crusade... - kicsit elgondolkodik a néven, de egyszerűen nem tudja arccal összepárosítani -... hm... nem, nem rémlik név. De ha te mondod, hogy jó, én elfogadom. Úgysem tudnék kit tenni a helyére. - ismeri el magának is. Mondjuk nem is gondolkodott, hogy kit lehetne a 3 lemondott prefektus helyére tenni, hiszen hamarosan itt a tanév vége. Nem látta értelmét újakat keresgélni, szívesen halasztotta volna jövőre. De így legalább ez a probléma is meg lett oldva.
A szék karfájára téve a poharat, kicsit játszadozik annak peremével. Épp csak mutatóujját mozgatja azon, de hangot nem ad ki. Valahogy a plusz tevékenységek segítik a gondolatáramlást. De nem jut eszébe semmi olyan eget rengetően fontos kérdés, amit most meg kéne beszélni.
Gerard előveszi a mappákat, Thierry pedig vigyázva, hogy a pohár ne essen le a karfáról, elveszi tőle.
- Köszönöm. - épp hogy csak kinyitja, hogy belepillantson, de majd a lakosztályában ráér rendesen átolvasni, átrágnia magát rajta. - Tökéletes...
Mondja egy fél mosollyal. A megkönnyebbülés még mindig rajta van, és persze ehhez hozzájárulnak a dics szavak is, amit az Igazgatótól kap.
- Köszönöm a megtiszteltetést. - teljesen őszinte hangon, és még mindig azzal a félvigyorral köszöni meg Gerard szavait.
- Nekem meg. legalábbis számomra ez így teljesen jó, a diákok meg majd megszokják az új helyüket. Annak örülök, hogy Owain is marad a helyén. Igazából a fura stílusa ellenére jól lehet vele együtt dolgozni.
A mappát összecsukja, és már csak az elbocsájtó szavakra vár. Lényegében ami fontos volt neki megtudta, és megkönnyebbülésével együtt elvonulna lakosztályába.

~ Thierry

Válság.
Pénz.
Mindennek a pénz a mozgatórugója. Az egész világ tengelyét ez forgatja. Ez kergeti a Nap körül is. Valahogy mindenhol a pénz szaga érvényesül. Vagy inkább illata? Kinek milyen élményt nyújt ez a kis papír, mely apróbb címletekben érmével helyettesíthető. Ezt tudja minden politikus, és minden ember. Ki is használja az előbbi eléggé rendesen. Ugyanez van most az iskola falai között is. Megszorítás, hogy még többet tudjanak összespórolni. Nem titok: itt is vannak lopások, de szerencsére nem olyan nagy összegekben. Farquemet még nem érte el a korruptság szele teljes mértékben, csak a hatások érzékelhetőek. Azaz hogy hideg van.
– Hát igen, de valahogy ez sosem lesz elérve. Nem gondolnak bele, hogy a jövő generációjával szúrnak ki, akik később fogják az adót fizetni. Bár vannak kapcsolataim a minisztériumban, így tudom, hogy azért csinálják, mert okuk van rá. Csak a módszerrel nem értek egyet, és azzal, hogy pont nálunk kell felszámolni a dolgokat. Inkább a hivatali apparátust kellene kicsit kordába vágni, nem tudom, minek ennyi bürokrata – gondolkozik el komor fejet vágva. A politikáról mindig szívesen beszél, mondhatni közkedvelt téma. Nem véletlen, ha felfedné kilétét, még akár király is lehetne. Ebben nőtt fel.

– Nálam is lesznek kicsit jogfosztások, szerintem, mert mostanság egyre gyakrabban kell nekem lejárnom a diákokért. Bár megértem, hogy a tanulás miatt jöttek ide, viszont ha elvállalták a dolgot, amit nem én erőszakoltam ki, érdemes lenne, ha ténylegesen ellátnák. De még meglátom, mert mindegyik prefektusomat kedvelem, nem véletlenül vannak ezeken a helyeken, akik. Lehet csak ideiglenes probléma – fújja ki a levegőt. Nem nagyon szokott hozzá, hogy ennyit beszéljen, csak úgy, mindenféle hátsó szándék nélkül. Száját leginkább akkor nyitja ki, amikor kell neki valami. Bár, most is kell neki valami, viszont ez olyan dolog, amit nem szívesen tesz, inkább csak a kényszer.
Így tehát minden bizonnyal csevegős hangulatában van. Naptárba írandó május harmadika, ezzel a címszóval: sokat beszélt.
– Én sem ismerem annyira a signumusos prefektusokat, így nem nagyon tudok nyilatkozni, viszont Friminka nem panaszkodott egyikükre sem, szóval ebből úgy értelmeztem, hogy jól csinálják, amit kell. Az pedig tényleg egy főnyeremény, ha Wyard még a tanulásban is jeleskedik. Idén nem tanítok elsősöket, mert nincs rá túl sok időm az igazgatóság mellett, szóval a tanársegédem viszi azt az évfolyamot – fejti ki részletesen az okokat, miérteket, mindenre kitérve.

– Ez csak természetes. Nem ismerem annyira Owaint, csak a jelentkezésekor beszéltünk, de ha te meg vagy vele elégedve, akkor természetesen áldásom arra, hogy ő maradjon. Bár eddig is így lett volna, gondoltam, hogy ragaszkodsz hozzá. Amúgy javaslom, hogy Friminkát azért néha be lehetne vonni. Ha jól hallottam a pletykákat, eléggé összemelegedtek Owainnel, így nem lesz semmi gond belőle. Így végül is tiszta maradna a kép – vakarja meg a fejét, majd lassan feláll a székéből.
– Valamint a prefektusokat is érdemes lenne felkeresni, de ez ráér, szerintem. Ha nincs más kérdésed, nem tartalak fel, nekem is van még egy kis dolgom a városban. Bármi van még, nyugodtan keress fel, megtalálsz általában itt – sétál oda az ajtóhoz, és kinyitja, hogy a férfi nyugodtan tudjon távozni. – Majd még beszélünk, szia – fejezi be a kommunikációt, azzal visszasétál a szobájába, felhúz magára egy zakót, és elindul a város felé.
Séta.
Nem árt.