*Rufus gitárjával a kezében jön ki a szökőkúthoz. Ma egy fehér rövid nadrág és egy zöld póló van rajta és természetesen a mai nap is felvette a deszkás cipőjét. Leül a szökőkút széléhez gitárját leteszi lábához, majd zsebéből elővesz egy doboz cigit, melyet ma kapott meg és abból kihúzz egy szálat és egy gyújtót is. Majd visszateszi zsebébe és a cigit meg gyújtja, majd beleszív egyet és a füstöt kifújja és ezt a művelet csinálja percenként.*
~Ma még nem találkoztam senkivel, de remélem, hogy Naomi jól van és nem esett komolyabb baja.~*hisz Rufus aggódik bár nem látszik rajta. A kedves Naomi miatt, mert hogy pont előtte egy kődarab esett beszélgető partnere lábára, de Naomi nem engedte, hogy segítsen neki és visszament a szobájába. És azóta Rufus aggódik érte, nehogy komolyabb baja legyen Naominak.*

*Rufus felfigyel a dúdolásra és mikor megpillantja Seryt, neki is felcsillan a szeme az örömtől.*
-Szia Serenity! Velem semmi említésre méltó nem történt. És veled mi újság? Hogy vagy? *kérdezősködik a lánytól majd, mikor cigit kér tőle kiveszi a dobozt a zsebéből és felnyitja a tetejét.*
-Vegyél nyugodtan és ott van a gyújtó is. *mondja a lánynak, majd szemével a gyújtóra pillant.*
-És tegnap este hogy aludtál? Zenéljük ma is?*két kérdés melyet mosolygó arccal kérdez a lánytól.*

-Aranyos baglyod lehet*jegyzi meg nevetve.*
-Gratulálok! Nekem nem írnád meg? Mert én lusta vagyok megírni az eszéket.*mosolyog a lányra.*
-Na, hát akkor kezdjük bele az éneklésbe *majd felveszi gitárját és elkezd gitározni és később énekelni is.*
-pienso que un sueno parecido no volvera mas
Y me pintaba las manos y la cara de azul
Y me improviso el viento rapido me llevo
Y me hizo a volar en el cielo infinito

Volare, oh oh
Cantare, oh oh oh
Nel blu dipinto di blu
Felice di stare lassu

Y volando, volando feliz
Yo me encuentro mas alto
Mas alto que el sol
Y mienstras que el mundo
Se aleja despacio de mi
Una musica dulce
Se ha tocada solo para mi

Volare, oh oh
Cantare, oh oh oh
Nel blu dipinto di blu
Felice di stare lassu

Pienso que un sueno parecido no volvera mas
Y me pintaba las manos y la cara de azul
Y me improviso el viento rapido me llevo
Y me hizo a volar en el cielo infinito

Volare, oh oh
Cantare, oh oh oh
Nel blu dipinto di blu
Felice di stare lassu

Pienso que un sueno parecido no volvera mas
Y me pintaba las manos y la cara de azul
Y me improviso el viento rapido me llevo
Y me hizo a volar en el cielo infinito

Volare, oh oh
Cantare, oh oh oh
Nel blu dipinto di blu
Felice di stare lassu
*miután abba hadja leteszi a gitárt és a láynra nézz.*
-Igaz, hogy rossz a kiejtésem, de azért ugye tetszett? *kérdezi a láyntól.*
-Amúgy Naomiról semmi hír, fáj a lába és még azóta nem találkoztam vele.*mondja szomorúan a lánynak.*

*Konidik fehér pólóban és hosszú barna gatyában caplat le a sok lépcsőn.Szinte minden nap megteszi ezt az utat.A parkban lépked a friss füvön.Nincs kinn sok diák.Egyenesen a szökőkút felé veszi az irányt.Már félúton jár amikor zeneszót hall.A szökőkút felől hallja.El is indul.Kicsit gyorsabbra veszi lépteit.Mikor odaér Rufus és Sery van csak ott.Rufus épp énekel és közben gitározik.Mikor abba hagyja, Koni odamegy.*
-Sziasztok!Mi járatban erre?-*kérdezi és leül a kút szélére.Mikor leül puszit ad Sery arcára.*
-Ugye nem baj ha maradok?

*Mikor megpillantja Longint köszön neki.*
-Szia Longin! Maradhatsz nyugodtan! *majd Sery mondatára amit Rufusnak címzett elmosolyogja magát, majd odasúgja neki, úgy hogy Longin ne hallja.*
-Miért? Egyszer úgyis meg kell tudnia az igazat.*nyelv öltés után Longinhoz fordul.*
-Mi újság veled? Már rég beszéltünk!*majd eloltja a csiket és visszaveszi a gitárt a lánytól. Majd ismét belekezd a zenélésbe.*
-A csomagom is nehéz, a szívemen is súly
Egy szürke taxi vár az üvegajtón túl
A főbejárat előtt egy másik utazó
Nézi mar a táblát, szoba van kiadó
Kifizettem a számlát, többet adtam, mint ami jár
mert felhívni Téged nem volt időm, csak üzenetet hagyni már

Nézz, nézz az ég felé
Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll
Nézz, nézz az ég felé
Sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám.
Hazaérek ma éjszaka már

Ott a helyem, ahol tépett már a szél
Felnevelt az utca, s miénk volt a tér
Őriztek a falak, és hosszú volt a tél
A kelő Napra vártam, éltem őszintén
Kifizettem a számlát, mindenkinek, amennyi jár
Még fordulhat úgy, hogy visszajövök érted, de nem akarok hazudni már

Nézz, nézz az ég felé
Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll
Nézz, nézz az ég felé
Sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám.
Hazaérek ma éjszaka már

-Velem nincs semmi újság amit ne tudnál.És veled van valami?
-Én is énekelhetek?Régen tanultam magyar számokat.-*Mielőtt még válaszolnának elveszi a gitárt és énekelni kezd:*

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!

*Rufus a csókot látván meglepődik, hogy a lány bátorságot gyűjtött és megcsókolta kedvesét. Majd mikor Sery belelöki őt a vízbe lassan kikecmereg és csúnya pillantások között felkapja a gitárt és elindul a kastély felé. Longinak egy "szia"-t odalök, de Seryre nagyon mérges. Úgyhogy most vele nem is beszél. Csak lépteit kapkodva megy a hálókörletébe. Nem szeretne megfázni, mert elég hideg volt a víz. És úgy érzi, hogy Seryt egy jó pár hónapig kerülni fogja. Ő kedves volt vele, de úgy látszik Sery így hálálja meg. No, nem baj. Kölcsön kenyér visszajár.*

*Koni a csókot meglepődve fogadja de nem utasítja el.Utána nem lehetne semmit se kiolvasni a szemeiből.Zavarosak.Mikor Rufust belelöki a vízbe és elindul az a kastély felé újra komoly lesz a tekintete.*
-Ezt most mért kellett?-*veti oda.Nem mérges nagyon Seryre ez érződik a hangján.Föláll és elindul Rufus felé.*
-Várj!Ne menj el!-*próbálja visszatartani.*-biztos nem akart megbántani.Sery kedves lány.Csak a múltja... Meg kell értened Rufus!
*Ezzel elindul vissza Sery felé.Mikor rá néz szeretet van a szemében amit szinte soha nem látni.Most a fiúra biza a döntést hogy marad-e vagy sem.*

*Rufus megvárja Longint, mikor az utána megy. Végighallgatja, majd ő is Seryre nézz. És még egy kicsit ott áll gitárjával a kezében. Majd megfordul és lassan elballag a szökőkúthoz.*
-Tudjátok jól, hogy az az egyik gyenge pontom, ha valaki szépen nézz rám vagy szépen kér meg valamire. Az meg a halálom, ha valaki nem boldog miattam. Úgyhogy most örülj és örvendj, mert visszatértem és megbocsátottam. *Rufus még soha életében nem volt ilyen komoly mint most.*
-És legyetek boldogok az életben!*mosolyog a két szerelmes párra.*
-És Sery miattam sose sírj! Mert én amúgy is megbocsátottam volna valamikor.*mondja a lánynak, de most már nem mérges rá.*

-Tudom hogy az a gyenge pontod.-*mosolyodik el Koni.Mikor Sery ráborult sírni, megsimította a haját ezzel is vigasztalva.Örül Koni hogy marad Rufus.Reméli hogy ettől megnyugszik Sery.Elkezd kutakodni a zsebében.Egyszer csak elővesz egy zsepit és átnyújtja Serynek.*
-Inkább énekeljünk mint szomorkodjunk a múlt miatt!-*mondja és elveszi a gitárt Rufustól.El is kez dénekelni:*

Kínál ezernyi gyönyört
Máskor majd gyötör
Tilt az ész
De a szív oly merész
Kéj tüzén elégsz
Pár perc a forró nyár
Oly gyorsan őszre vált
Már messze jár, az élet nem vár
Vissza nem talál

Sok év elszállt
S a férfi várt
Elfelejti majd a lányt
Ő csak várt, mindig várt
De bárhol járt
Békét soha nem talált

Hány nap
S hány éjen át
Hányszor bánta már
Hogy elfordult
Hogy elhagyta őt
S a lány hajóra szállt

Az álmok még elhozták őt
Száz magányos éjszakán
De a bánata már az égig nőtt
Mert egyszer szeretett egy nőt

És ha majd köddé válsz
És szíved majd megáll
S nincs nyoma sem, hogy itt voltál
De egy érzés rád talál:

Legyen bárhol majd az otthonod
S e föld már régen nem forog
Már a szíved is néma, nem dobog
A szerelem az él,
A szerelem még él
A szerelem még ég, lobog

*Figyel hogy mit szólnak ehhez a többiek.*

*Mikor Koni végigsimít a haján, minden szomorúsága elszáll, majd elfogadja a zsepit de nem mer leüllni Rufus mellé, igylehajtott fejjel tétován álldogált. Mikor meghallotta az éneket felkapta a fejét és lassan leül, és csodálkozva nézi Konit. Mikor vége a számnak nem szól semmit, csak űl és néz maga elé.*
~Hülye nagyon hülye Serenity. Mit csináltál?? Ez nem te vagy. Na mindegy, legalább nem lökött el.~
Majd Rufusra néz és rámosolyog.


/fagy, mint a jégtömb/

//olvad a jégtömb//

*Rufus viszonozza a mosolyt Longin zenei előadása után. Majd csuron vizesen visszaveszi a gitárt és ő is elkezd dalolni.*
-Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.
*majd a gitározás után gitárát neki támasztja a kút falának és ő i leül mellé. Nem akar még egyszer a vízben landolni.*

-Ez szép volt Rufus!De hallgasd meg eszt:

Héj! Hova vágtatsz ember?
Lehagyod az arcod, úgy rohansz
Nem ott jársz, bárhova érsz…

Értem, tönkre zúzna, lemaradni sok száz semmiről
Legyen úgy… elmagyaráznom hosszú volna…

Ref.:
Jó, ami nem rossz, rossz, ami nem jó
Mindig az van, másképp ugyanúgy,
És az út csak körbe jár

Drága az olcsó, a fagyos is forró
Vak mozi a hosszú robogás
Nehogy lásd, hogy semmi nem lesz soha más…

Héj! Gyere, dőljünk hátra,
Csatold le az órád, nincs idő.
Kicsit légy eldobott kő,

Próbáld csak próbaképpen megfigyelni, mit látsz messziről,
Ahol már a lényeg tiszta úgy jön vissza.

Ref.:
Jó, ami nem rossz, rossz, ami nem jó
Mindig az van, másképp ugyanúgy,
És az út csak körbe ér

Drága az olcsó, a fagyos is forró
Vak mozi a hosszú rohanás
Nehogy lásd, hogy semmi nem lesz soha más…

Jó, ami nem rossz, rossz, ami nem jó
Mindig az van, másképp ugyanúgy,
És az út csak körbe jár

Drága az olcsó, a fagyos is forró
Vak mozi a hosszú rohanás
Ne is lásd, változik a kép, de semmi nem lesz más…

Na milyen?-*kérdezi érdeklődve.Letámasztja a gitárt rufus mellé.Feszülten várja a véleményt.*

*Rufus a két dal után felveszi gitárját és elkezd egy dalt játszani majd énekelni is.*
-Születni kell, újra meg újra,
Indulni kell a háborúba,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.

Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.

Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!

Csak körbe-körbe forog velem.
Ami egyszer volt s újra lesz,
Csak körbe-körbe forog velem.
Te álmodj tovább, kedvesem!

Nincs senki más, aki helyedre léphet,
Itt születtél, és itt kell élned,
Nincs másik hely, nincs más idő,
Meghalnod is csak itt lehet.

Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!

Csak körbe-körbe forog velem.
Ami egyszer volt s újra lesz,
Csak körbe-körbe forog velem.
Te álmodj tovább, kedvesem!

Keresem a hajnali fényben,
Vakító nap tüzében,
Hol van az a csillag az égen,
Virágom, el ne hervadj,
lehet, hogy megtalállak,

Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!

Csak körbe-körbe forog velem.
Ami egyszer volt s újra lesz,
Csak körbe-körbe forog velem.
Te álmodj tovább, kedvesem!

Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!
*majd mikor befejezi az éneklést a gitárt visszateszi a szökőkút falához. Majd a cigis dobozáért nyúl és észreveszi, hogy az is teljesen elázott, ezért visszateszi a zsebébe.*
-Jó szám volt Longin!*dicséri meg a fiút és Seryre is mosolyog.*

*Mikor Sery rádől "könnyezni" ő, letörli könnyeit és átkarolja.*
-Most én jövök:

Nézd ember!
Hogy remeg kezed!
Ha eltűnik tenvilágod,
Megérzed e veszted?

Másé a tiltott gyümölcs
Ízét is más érzi már
Mérge lett csak a tiéd
és az elmúlás...

Küzdöttél és bízva bíztál
Vétkeztél,
Bűnhődj!

Elveszett minden részlet
Zavaró és valószerűtlen
Klisék, s az a biztos végzet
Üres teljesség

A falakon, melyek körülvesznek
Feldereng néhány hazugság
Idézek egyet, s hogy igazát értsem
Arcomba vésem minden sorát

Mondd hol az az elvont érzés
Ha vagyok, s nem csak látszom lenni
Ez az elmúláshoz kötött lét
Túlontúl rövid felfedezni

Misztikus érvelés és a láz
Vajon hol az igazság
Talán az érem túloldalán
Vagy keressem ideát?

Tapogatódzom vakon és némán
A kiút vágya nem hagy pihenni
Bőrbe vésve rajtam minden írás
Jeleit nem merem feledni

De az útra magam lépek
S járom, míg a remény éltet
Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén
Valami még az enyém

Pár érzés, s megannyi rontott lépés
Megalkuvás, meg nem értés
Az élet néha mit sem ér

És most elmúlt, ennyi, vége
Sokat magam sem adnék érte
De mindez én voltam
Az emlék enyém

Ennyi voltam, ennyit értem
Többet vártam, mást reméltem
Az élettől – de mit sem ért
Semmit sem ért

*Most ő támasztja le a gitárt és megsimítja sery haját ezzel is próbálva nyugtatni.*

*Végig hallgatja Longin éneklését, majd feláll gitárját kezébe veszi. Majd a szerelmes párra néz. Egy kicsit megköszörüli a torkát s végül megszólal.*
-Sajnos nekem mennem kell, megszárítani a ruháimat, úgyhogy sziasztok majd még találkozunk!*majd lehajtott fejjel elindul a kastélyba és útját ismét egyenesen a hálókörlet felé veszi. Nem tudni, hogy mi a probléma, hisz Serynek megbocsátott és Rufus meg életében csak kétszer volt szomorú, de úgy látszik, hogy ezen a napon is szomorú. De az biztos, hogy nem a szökőkút miatt. Amiért ma szomorú azt csak két ember tudja ő meg az apja. Hisz a mai napon mind a ketten szomorúak és gyászolnak is. Mert ezen a napon vesztette el Rufus édesanyját, de ezt még egy barátjának se mondta el és tanárral még nem is találkozott itt az iskolában. Ami most biztos, hogy Rufus ma egy kis magányra vágyik. Próbálta efelejtetni magával ezt a napot, ezért is jött ki énekelgetni, de sajnos nem sikerült neki. A helyzet csak rosszabb lett mikor Sery belelökte őt a vízbe.*

-Engem nem zavar ha nem akarsz énekelni. Rufus most miért mész el? Ugye nem miattunk? Minket szerintem nem zavarsz. Ugye Sery? De ha elakarsz menni akkor én nem gátollak meg benne.
*Most Seryre néz várva az ő véleményére.*
-Nem tudsz valamit mesélni Sery? Vagy meséljek én? Nekem mindegy. Vagy énekeljünk? Vagy mit csináljunk? Nekem igazából mindegy. Sétálhatunk is. Amit akarsz.
*Most várja a lány válaszát. A szemébe néz, hátha ki tud belőle valamit olvasni.*