[Killian Cult]

Itt az ideje a pihenésnek is....
De ha már pihen miért ne tenné éppen itt. A bazársor forgatagát ő sem igazán szereti. Túl hangos, harsány ez a lánynak. Testhez simuló hosszú, egyenes szabású ruhájában nehéz is a nyüzsgésben botorkálni. Bár a lépés lehetőségét megkönnyíti, hogy bal oldalt a szoknyarész combközépig fel van vágva, így néha láthatóvá válik könnyű, fehér szandálja. Apró léptekkel közeledik a egyik asztalhoz, válláról olykor lecsúszó, vékony pántot igazgatva, mely a fehér öltözékhez tartozik. Mély dekoltázsa szinte kebleire vonza a tekinteteket. Letelepedik, hosszú, éjkék haját egy fekete csattal összefogja tarkójában. A mozdulat folytatásaként hosszú ujjaival elveszi az étlapot és böngészni kezdi.
~Mit kellene enni?~
Az előételt kihagyja, semmi szükség rá, hogy dugig egye magát. Úgyhogy egy tál andalúz csirkére gondol, ami meg is jelenik előtte.
-Ó, nagyszerű, jól néz ki, remélem finom is.
Hoppá, most magában beszél, vagy a csírkének? Nyugalom, csak hangosan gondolkodik. Azért egy pillanatra körbenét hallotta e valaki.
Lassan falatozni kezd, bár a csirkét elég bajos illnedő módon enni. Ugyebár késsel villával nem lehet...Nem is igazán illendő, de megfogni sem lenne az. Szerencsére van itt alkalmas segédeszköz is, ami a combika végére rá van húzva, s annál fogva már élvezet a flatozás. Egyedül eszik most is, nincs aki meghívja. Ennyire magának valónak tűnik Kriszty, vagy elrémíti a férfiakat? Vagy esetleg mindenki fiatalabbm int ő és ez az oka? Nagyszerű lesz az itt lét. Tanár nem kezd vele, hisz ő még diák, diák pedik azért nem, mert elvileg már felnőtt. No meg gyakorlatilag is, csak ezt sokszor titkolja. De ha most végignéz rajta valaki, egy igazi nőt lát, akinek egészen sötétkék szemei kellemes csillogással tekintenek körbe egy pillanatra.

[Anselmo Vasquez]

*Tény és való, hogy Harisnyás Pippi bárkinek eszébe juthat róla, a gond csak annyi, hogy Kumiko nem ismeri az említett mesét. A 2x2 néha öt elméletet, pedig matematikai bizonyítással döntené meg, ami megmutatná, hogy még annál is sokkal naivabb, mint amilyennek most gondolhatják...
Aztán érkezik a válasz, s ha lassan de kezd derengeni a feketeségnek, hogy esetleg mégis valami olyan van a dologban, amire ő gondolni sem mer. Persze a reakció, most is csak egy szemöldök felhúzás, ami mögött egy hitetlenkedés lapul, mert ugye, egész biztos, hogy nem arról van szó. Ha meg még is, hát tévedett... mégpedig óriásit, de mire rá jön majd, már úgyis mindegy lesz. Azért persze, nem bírja befogni a száját, és válaszol is. Sőt még egy mosoly is megjelenik az arcán.*
- Tudod az előbbi kijelentésed alapján, úgy tűnt, hogy az ételt is szívesen a fejedre borítanád, ha én kérném. Bár nem tudom, honnan jött ez a vállalkozó kedv, de nyugodj meg ki fogom használni...
*A hangja az megint kissé élesen cseng, s ha tudná, hogy mekkora baklövést követ el az utolsó mondatával... De neki ez nem tűnik fel. Helyette inkább arra gondol, hogy majd, viteti a táskáját meg ilyen apróságok, amiből egyiket sem fogja megvalósítani, de azért szép gondoltatok.*
- Én ezt így még sosem fogalmaztam meg, de tulajdonképpen igen... főnök... hmm... egész jól hangzik... bár a prefektus az szerintem jobb. Nem tűnik olyan nagyzolónak...
*Más szájából az ilyen szavak, mindig jobban hangzanak. Ezért is gondolkozik el rajta, meg-megakadva beszéd közben, elvégre komoly dilemma. De azért, ahogy végig gondolja a prefektus az mégis csak jobb szó. Szebben is hangzik, és mivel kevesen tudják a jelentését, kicsit olyan sejtelmes is.*
- ... A mi karunkon 4 van, velem együtt. A többi karon csak 2-3 van.
*Válaszolja meg végül a kérdést is, mert ugye ha kérdezik ő mindig válaszol, mert illik.
Pirulni meg egész biztos nem fog, de ezt nem köti a másik orrára. Eddigi élete folyamán, sosem volt pirosabb az arca... Sem a naptól, sem a zavartól, ez is valamiféle rendellenesség lehet, ami a fehér bőrrel együtt jár. Legalábbis ezzel magyarázza magának, mert ő sem tudja. Mert igaz, ami igaz volt már zavarban, igaz nem ilyen témák miatt, de attól még lehetett volna némi színváltás az arcán. Azonban ő még csak meleget sem érzett. Csak a szemeiben lehetett lánti valami változást, illetve érezte zavarral járó kellemetlenségeket, mint az akadozó hang, és ilyesmik, a bőr színe azonban nem változott.
Most már persze egyre biztosabb, hogy valami olyasmire célozgat a másik, ami neki még csak meg sem fordult korábban a fejéen, vagy ha meg is fordult, egész biztos, hogy nem volt társaságban...*
- Rendben ne menjünk bele...
*Hagyja rá végül, mert ha tényleg arról van szó... Arról nem szeretne beszélgetni. Nagyon nem. Hiszen még gondoltatban sem meri kimondani... A mondat mellé egy vállrándítás is járul, amolyan "rendben nem is érdekel" stílusú, de azért legbelül, még mindig kíváncsi lenne, hogy miről van szó. Elvégre lehet nem is arról, csak a másik akarja átverni, avval hogy kétesen fogalmaz. Bonyolult ez neki, még akkor is ha egyébként rendkívül okos.
Igenis okos, és nem kell hülyének nézni, amiért nem érti, kit akar megismerni a másik. Elvégre ha ide jár már egy ideje, akkor legalább egy emberrel találkoznia kellett volna, aki megmutatja a szobáját, és ennek az illetőnek, legalább 5 nevet meg kellett volna említenie a sajátján kívül.*
~ Mi az, hogy senkit sem ismer? Akkor hol alszik? Ő is ilyen csodabogár, hogy csak úgy megtalálta a szobáját, vagy beszökött egy üres sátorba, mondván jó lesz az? ~
- És akkor hol alszol? Mert elvileg, minden érkező elé ki kell menni valakinek, és megmutatni a kastélyt, hálókörletet stb. Igaz most sátraznunk kéne, de akkor is...
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy ki lehet a felelős egy ilyen súlyos bakiért, de aztán úgy dönt, hogy akkor elmondja ő a szokásos prefektusi rizsát, elvégre, mi mást tehetne...*
- ... Nah jó, hát akkor kezdjük az elején. Az igazgató Gerard Rowne Wayner egyben a karvezetőnk és a bájitaltan tanár. Elég morc alak, de nem sok vizet zavar. A karvezető helyettes már neccesebb. Ő Akane Achironu, középkori császárnő, és elég érdekes személyiség, őt vagy elkerülöd, vagy jóba vagy vele. Szerintem. Aztán mint mondtam van még rajtam kívül 3 másik prefi, ha valami gondod van őket is megkeresheted. Serena Silverfeather, Susanna Hillien és Evon V. Yung. Bár a helyedben Evon-hoz nem mennék, mert Alex Garner nehezen tűri, ha rajta kívül mások is beszédbe elegyednek vele... * Egy pillantra megáll és elgondolkodik, aztán beugrik neki még egy-két személy, ezért őket is megemlíti.* - Aki még érdkes, az Weeko Abooksigun. Ő valami vérleopárd vagy mi... Kicsit skizo is ettől... Gabriel C. Griffith-t tekinti a gazdájának. Az a srác egyébként kb olyan mint egy 5 éves kislány, de azért aranyos. De a lényeg, hogy vele sem érdemes packázni, ha nem akarsz egy nagymacska áldozata lenni. Bár még állítólag kap valami bájitalt a csaj, amitől nyugodt marad...
*Hirtelen ennyi jut az eszébe, remélve hogy ez kellő mennyiségű információ. Elvégre elég sokat jártatta a száját...Ha többet akar tudni, hát járjon utána. Ő egyéként sem az a pletykás típus, szóval be kell érni egyszerre ennyi információval. Arról nem is beszélve, hogy egyébként ő sem tud sokkal többet a többiekről, mert azok ritkán tűnnek fel, arra amerre ő jár...*
- Oh, értem. Tudod, rengetegen vannak, akik azért jönnek még most, hogy letegyék a vizsgákat, és rögtön másokdikba mehessenek...
~ Én is így csinálnám, ha most érkeznék... ~
- ... szóval, az előbb érkezés az olyan furán hangzik, mert inkább később jöttek, és most rohangálnak össze-vissza, hogy elfogadják a vizsgáikat. Ezek szerint Te még csak elsős leszel...
*Ésszerű magyarázat nem? Egy stréber lány számra, az a normális, ha valaki vizsgaidőszakban jön, akkor leteszi a vizsgákat és nem az, hogy nyaral az iskola területén. Mindenesetre azt már lehet tudni, hogy nem az értelmi képességeivel van baj, egyszerűen csak másképp gondolkozik, mint az átlag emberek. Neki a tanulás az első, nah meg persze a kutatás, egy bizonyos cél érdekében, amit senki sem ismer, és ez jobb is így. Nem kell tudnia senkinek sem, hogy van benne egy kisebb hajlam a gyilkolásra, és nem is olyan ártalmatlan, mint ahogy gondolnák... Bár egyenlőre csak a gondolat van meg a fejében, tehát tulajdonképpen teljesen ártatlan. Néha még a gondolatot is elveti, ami erősen sejteti, hogy nem lenne rá képes, de próbálkozni szabad.
Egyébként meg nem finnyás, bármit megeszik, amit elé raknak, de ha már választási lehetőség van, akkor inkább olyat eszik, amit ismer. Most az étlapon nincs ilyesmi, így kénytelen a vele szemben ülőre hagyatkozni, a zöldségeket végülis szereti, akkor pedig nem lehet rossz a leves sem. Végül tehát rábólint a levesre, s amint ezzel meg van, meg is jelenik előtte a tál. Örülhet Anselmo, mert így végre neki kezdhet a csirkéjének, aminek tényleg egész jó illata van... De ha már neki ott a gazpachó akkor azt eszi.*
- Jó étvágyat!
*Mondja mosolyogva, mert látszik a másikon hogy éhes. Annyira pedig nem gonosz, hogy hagyja éhen halni az egyik új diákot... Amint kimondja jó kívánságait, kezébe veszi a kanalat is és enni kezd. Az arcáról lehetetlen eldönteni, hogy ízlik-e neki a leves, vagy sem.*

[Krisztyne-nek]

*Minden reggel egyre később kel fel, ez talán a késői fekvésnek köszönhető. Amióta csak az eszét tudja, sosem aludt 8 óránál többet, sőt, inkább 6 óránál. Van abban valami stílusos, ha késve érkezik mindenhová, nem igaz? Persze Killian ilyenekre még csak gondolni sem tud, hiszen Őt nem érdeklik a többiek, úgy igazából senki sem érdekli, esetleg Kumiko, de hát... az is eléggé kétes, tekintve az egyetlen kapcsolatot, ami közöttük meghúzódik, az is az iskolai szabályzat megszegése. Ilyen alapokra aztán bátran építhet az ember!
Hosszasan lezuhanyzik, felöltözik, végül lemegy a klubhelységbe, ahol mindenki furán pillant rá, így tovább indul az étkezdébe, ahol megint mindenki furán nézegeti, szóval úgy dönt a japán konyha után belekóstol másba is, ez esetben a Don Istentudjaki kifőzde felé tart. Valami lányregény főszereplője lehet a fickó.
Nagy nehezen megtalálja a megfelelő folyosót, és betér a kis... izébe, mert étteremnek se neveznék, inkább bohócbálnak. Könnyedén körbepillant, egyik lábáról a másikra áll, tornacipője megcsikordul a padlón. Hülye anyagok találkozása. Páran felkapják fejüket a hangra, Killian észreveszi Kumiko-t is, aki éppen egy... fiú társaságában ül, és szemmel láthatóan jól érzi magát. A gyomrában hirtelen hatalmas gombócot érez, ami kitölti az egészet, nagyot nyel, és elfordítja a tekintetét, szándékosan a másik irányba. Egyetlen asztalnál van még üres hely, egyenesen odalépked, meg se nézve ki mellé ül le, végig az asztalterítőt bámulja. *
- Szabad ez a hely?
*Igyekszik helyrepakolni az érzéseit, ezek szerint neki olyanok is vannak... ez több, mint meglepő. Kumiko egy pasival beszélget, ezért nem kellene annyira kiakadni! *
~Szabad akarata, szabad joga, nincs beleszólásom. Szabad akarata, szabad joga, nincs beleszólásom! Szabad akarata, szabad joga, nincs beleszólásom...?~