Bazársor

Tárgy: Re: Bazársor Csüt. Aug. 20 2009, 20:10

Úgy dönt nem vacakol étteremmel, majd eszik az egyik standnál valamit. Gyorsan számolgatni kezdi meglehetősen poros pénzérméit, az biztos szörnyen higénikus lenne, ha ezek után elfelejtene kezet mosni. Pontosabban nem is elfelejtene, de meg sem ejtené a dolgot, hacsak nincs kút a közelben. Valami nekiütközik, s érméi immár másodszorra repülnek ki kezéből.
Általában nem szokott szerencsétlenkedni, úgyhogy eme pechsorozatot kitörő káromkodással jutalmazza. Pontosabban elkezdi azt a mondatot, elég hangosan, hogy:*
-Hogyazarohadt...*Ám a végére már egyáltalán nem jut el, mert ekkor megpillantja Violettát, akit egyébként még mindig nem tud hogyan becézni. Elhessenti a gondolatot, nem gondolhat ilyen baromságokra az ember, ha nekimegy egy lány. Nem minden nap mennek neki lányok és löknek ki a kezéből bármit is. Ezt már m,eg kell ünnepelni! Mondjuk extra bikasülttel! *
-Én vagyok béna! *Legyint, mire még több pénz hagyja el tenyerét.* - Látod...*Mutat a földre, ahol vagyona hever szép kis összevisszaságban.*
-De azért megbocsátok...*Közli nagylelkűen, s az ő arcára is széles mosoly kúszik.*
-Én...éppen ettem volna. De hát egy atombomba úgy belém csapódott, hogy most már leshetek. Sőt, ez terrortámadás volt, úgyhogy cserébe, téged is meghívlak. *Nehéz követni a fiú észjárását, az biztos.*
-Ha nem vagy éhes, az sem baj, akkor majd nézed, ahogy én eszem. *Milyen kedves...Már csak azt a gunyoros kis vigyort kéne letörölnie a képéről...*
-Mert harcolni megyek *Teszi hozzá.* -Üres gyomorral pedig nem lehet. *Ekkor még nem tudja, hogy gyomron lesz vágva, ennek következtében hányingere lesz...mert eszébe sem jutna most teletömni magát. Látszik,hogy zöldfülű még. Semmi gyakorlati tapasztalat.*
-Veled minden oké? *Furcsán megkönnyebbültnek tűnik a lány, az pedig régen nem jó...Megkönnyebbülés, ha őt meglátja valaki? Á...nem..más lehet a dologban. Meg is van!*
-Eltévedtél? *De majd hős Edward! Megeteti, és kivezeti az elveszett madárkát. Ha összeszedte a pénzét. Energiát persze nem fecsérel az alantas munkára. Csak pálcáját húzza elő.*

Tárgy: Re: Bazársor Csüt. Aug. 20 2009, 20:27

Úgy tűnik a szerencsétlenség Istene, nem csak engem találta ma meg, mert, ahogy nézem kartársamnak is megvannak a saját gondjai. Érdekes, én mindig abban a hitben éltem, hogy csak én lehetek ekkora szerencsétlen, ergo mindent elhagyok, mindenben esek kelek, és igen néha neki is megyek valaminek vagy éppen valakinek. Furcsa, de ugyanakkora vicces is, hiszen, ilyenkor biztos lehetek benne, hogy valakivel összefutok, aki a szememre hányja, észrevételét, miszerint mekkora egy szerencsétlen vagyok. Amire persze én csak morgok, hadakozni, szitkozódni kezdek és az lesz az egészből, hogy többet látni se kívánjuk egymást. Megeshet, ám most nem így van.
A barna magára vonja az ember figyelmét az biztos, hiszen szabadkozni kezd, és kivételesen nem engem hibáztat. Kicsit megdöbbenek, nem, egyáltalán nem ilyennek „ismertem” meg, és nem is ezt szűrném le róla.
- Ha nem bocsájtanál, se esedeznék érte, elhiheted. –Ha ő így én is így, kell egy kis játék. Régen volt szerencsém már ilyesmihez, így már eléggé hiányzik, és, ahogy ránézek… Jól végigmérem, - mert nem érdekel, mit szól ehhez- benne éppen azt látom, aki olyan, mint én. Csak fiúban, ami mellékes…
Egy kicsit zagyvaságnak értékelem az egész előadását. Mintha kérdeztem volna, mintha érdekelne, kezdek kicsit kiakadni az ilyenektől, de ha kell megszokom, hogy itt mindenkinek folyamatosan beszélhetnéke támad. Pedig, ha tudnék, hogy a csend, néha milyen jó…
- Harcolni? Ehm… - Igen, ezt veszem ki elsőre belőle. Kissé vicces, egy eléggé –legalábbis számomra- törékenynek tűnő fiú áll éppen itt előttem, és büszkén ecseteli nekem, hogy harcolni készül. Ennek nem lesz jó vége, az biztos, így kénytelen leszek kissé több időt szentelni Edwardnak, mint kéne, azt hiszem.
- Ehetünk, kissé éhes vagyok, de nyugi nem kell féltened a pénzed, van nálam is… - Nem, nem igazán szoktam engedni másoknak, hogy figyeljenek rám, hogy meghívjanak és segítsenek. Nem tudom miért, de ez a szokásom az évek során nagyon nem szeretne eltűnni, és én nem is bánom. Az más kérdés, hogy ebből bizony szokott lenni néha konfliktusom, de azt egyszerűen el lehet intézni, legalábbis remélem.
- Amúgy, nem nincs bajom. – apró sóhaj, majd körbenézek. – És igen, nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy merre is vagyunk tulajdonképpen. – Hogy magamtól kérjem a segítségét? Nem, az abszurd lenne, majd az aranyos, kedves énjét szépen jó mélyről előhalássza és segít nekem, vagyis ajánlom neki, különben nagyin megjárja.

Tárgy: Re: Bazársor Csüt. Aug. 20 2009, 20:53

*Elneveti magát a lányon, nem is várt mást, gyengébbet egy jó epés megjegyzésnél. Az mindig kell, mint például most, mikor mosolya őszinte vidámságot, nem pedig iróniát tükröz. Általában ritka pillanat. Ha úgy vesszük ritka. Kevés olyan dolog van, ami őszintén megnevetteti. Nem is kommentálja a megjegyzés így tökéletes, különben is alaposan oltva lett. Ehelyett egyik lábáról a másikra áll. Először is azt nem érti miért lett megnézve. Valami olyasmit hisz, miszerint koszos lett az orra, vagy az Ájtatos manó talán ragyaszóródásos ártást küldött rá a háta mögött. Kicsit lenne pofátlanság azt kérdeznie: "mit bámulsz", s mint oly sokszor, ismét lenyeli a kérdést. Egyébként ő sokat nem beszél, csak ironikus kis stílusával mindig úgy összekombinálja a mondatokat, hogy ne lehessen rendesen megérteni. Na nem mindig, de jó párszor igen, s ilyenkor csak les az ember mi van, mint például most. Semmi lényegeset nem mondott, csak viccelt. Olyan viccel, ami nehezen érthető, vagy az emberek csak nem akarják megérteni. Így neki könnyebb, kevesebbszer lesz fejbe vágva. Visszatérve a harcra, öblöset bólint, ráadásul olyan magabiztos arccal, mintha már a zsebében lenne a győzelem. Nevetséges....Ed hangya a Torneranszos fiúk erőnlétéhez képest,mégis olyan képet vág, mint a legnagyobb hős széles-e vidéken. Lehet, hogy van annyira őrült, nem fogni fel bizonyos veszélyek mibenlétét, vagy ennyire vakmerő...De az is lehet,hogy csak fel akar vágni. Nem, egyáltalán nem lehet tudni. A köhintésre, kissé mintha lejjebb lebiggyedne ajka és legszívesebben tarkítaná a helyzetet még egy kis megjegyzéssel, de ez inkább lenne gyerekes, mint meggyőző.*
-Mindent ki kell próbálni. *Vélekedik inkább, lenyelve ismét egy torkára készülő mondatot. Csak gondolatban mondja ki:*
~Majd meglátod, megnyerem! Hiába nézel így, nem minden az izom! ~
*Szegény még nem tudja mi vár rá...azért ilyen bizakodó. Nem tudja,hogy lassan de biztosan veszik majd el minden reménye és mégis inkább maradnia kellett volna még, inkább nyugodtan beszélgetni.*
-Nem féltem a pénzem! *Neveti el magát, de ez már kissé ismét a gunyoros, sőt, kicsit felháborodott nevetés. Van neki elég, miért féltené? Ami a legjobban nem szeretne lenni, ha felnő, az aranyvérű, arisztokrata, zsugori szülei, akik bizonyára sosem hívták meg kartársukat semmire.*
-De ahogy akarod *Esetlenül vállat von, s magához invitálja az elgurult érmeket. Nem mindet, direkt nem szedi fel mindet. Maradjon a koldusoknak is. Vio meg láthassa, mennyire nem számít neki pár csillogó fémdarab.*
-Egy vásárszerűben vagyunk *Válaszol, körülkémlelve a terepen.* - Szerintem nem fognak megenni a ruhák. *Mert, hogy itt tulajdonképpen csak azok vannak.* -Úgyhogy nem kell félned. De majd megmutatom merre lehet kijutni. *Mert annyira nem szemét, hogy az ellenkező irányba terelje a lányt. Ha unszimpatikus fiú lenne, poénból egészen biztosan megcsinálná. De nem...szerencsétlenségére Vio neki egyáltalán nem unszimpatikus. Ráadásul nem is fiú.*
-Különben hol eszük? Az utcán, vagy bemegyünk valahová? *Neki mindegy és most dönthet a lány. Történelmi pillanat!*

Tárgy: Re: Bazársor Csüt. Aug. 20 2009, 21:12

Tetszik, nem? Nem tehetek róla, újra érvénybe lép, a megszoksz, vagy megszöksz módi. Lehet kissé már kiment a divatból, sőt biztos vagyok benne, hogy így van, én mégis szeretem. Mert nem vagyok hajlandó csak úgy alkalmazkodni mindenféle ismeretlenhez, még akkor is, ha éppen most egy ismerősről van szó. Néha még én is megijedek saját magamtól, főleg mostanában, mert amióta itt vagyok eléggé váltakozó hangulatok jellemeznek, amik nekem nem esnek nehezemre. De viszont szegény „áldozatok”, akik éppen belecsöppenek, egy-egy ilyen kis kirohanásomban, eléggé rosszul járhatnak, ha nem vigyáznak eléggé.
- Én nem tartalak vissza. – Elmosolyodok. Miért is tenném? Esetleg azért, mert nem úgy néz ki, mint ez izomkolosszus? Nem kell annak lennie, vagy éppen azért, mert azt se nézném ki belőle, hogy ártani tudna valakinek is. Nos, nem muszáj nagyon ártania az ellenfelének, ő biztosan rosszabbul fog járni. Én egyszerűen csak féltem, mert törékeny, még akkor is, ha éppen az ellenkezőjét próbálja bizonygatni, törékeny. S ehhez nem kell ám sok ész, nem kell az, hogy én is neki álljak relativitáselméleteket gyártani, ahogy ő tette első találkozásunkkor, egyszerű észjárás is elegendő, hogy tudjam így van.
- Jól van, én csak megjegyeztem. – Nem kell leharapni a fejem, nem kell erősködni se. Én csak jobban szeretem, ha nem kell mások pénzén éldegélnem. Bár ezt nem nevezném annak, ez egy egyszerű, jóleső és kedves gesztus volt a részéről, ami csak értékelni lehet. Kár, hogy ez nekem kicsit nehezemre esik, de annak ellenére, hogy nem ezt mutatom értékelem Edward próbálkozását, vagyis inkább ajánlatát.
- Vásár. Igen eddig eljutottam én is. – Nem, nem szúrom le, ezt is inkább csak megjegyzésnek szánom, ezért egy apró mosolyt is mellékelek mellé. Nincs nekem szükségem konfliktusokra, főleg most nem, hogy a kedves kartárs kezében van az életem. Persze csak képletesen, de azért, nem igazán jósolok neki szép jövőt, ha rossz útba igazítást ad.
- Képzeld, az emberektől jobban irtózom, mint a ruháktól. – Ez viszont már megszólás. Nem b írom én se sokáig tartani a csőröm, így nem várhat tőlem mást, mint ezt. Azért belül csak remélni tudom, hogy nem kezd el hadakozni velem, mert igen, hát az kellemetlen lenne mindkettőnknek…
- Felőlem ehetünk kint, nem kell nekem semmi étterem vagy ilyesmi. – Oly mindegy, egyrészt nem szeretem a puccot, annak ellenére, hogy igenis a család olyan. Másrészt meg mindegy nem? Együnk, beszélgessünk, és ne legyen gond, nem számít, hogy hol és mit.
- Amúgy, elmegyek veled és megnézem, mit alkotsz a harcban, mit szólsz hozzá? – Nem tudom honnan jött az ötlet, de azért megosztom vele. Választása pedig annyi van, hogy most elfut, de akár maradhat is, mert utálok útbaigazítást kérni idegenektől.

Tárgy: Re: Bazársor Csüt. Aug. 20 2009, 21:41

-Szuper *Ért egyet gyorsan. Mielőtt teljes szélességűre húzná az ezerwattost, bujkáló mosollyal jegyzi meg:*
-Nem is tudnál. *Ha ő egyszer valamit a fejébe vesz kezdetű mondat következik...Egyszóval kő kövön nem marad. Legalább annyira makacs tud lenni, mint egy öszvér. Ez a közös nevező benne és egy szamárban. Az eltérés viszont az, hogy ha az adott szamár törékeny testalkatú, nem fog olyan versenyekbe jelentkezni, ahol péppé verhetik, inkább világnak szalad. De ez az öszvér buta, ő önszántából jelentkezik péppé veretni magát, és az egész olyan ostobaságból eredeztethető, mint a neki lányos arca van. Nem, nem, ő Swarcenegger akar lenni. Bizonyára sosem fog összejönni neki, egyszerűen lágyabbak a vonásai. Nem veszi észre, hogy a lány aggódik, pedig kifejezetten meghatná a dolog. Ez nem találgatás, egészen bizonyosan jól esne neki. Ám az ilyen dolgokat sosem veszi észre, mindig a szájába kell rágni, s még akkor is hihetetlenkedve fogadná. Kurtán biccent, a ha fizetni akarsz,fizess-re. Nem igazán szeretne erről tovább vitázni.*
-Vásár *Kommentálja, ezúttal nem az embereket fürkészve, hanem többé kevésbé normálisan a lány szemébe nézve.*
-Lehet ettől nem is fogunk tovább jutni. *Megakadnak ezen a ponton, s majd Ed vigyáz rá.*
-Az emberektől? *Kérdez vissza értetlenül a lány arcát fürkészve. Ez igencsak meglepte. Nem kifejezetten feltételezte róla,hogy antiszociális. Vele legalábbis normális volt mindig, még a talpát is hagyta megmasszírozni, a motorozásról nem is beszélve. Biztos azért mert Edward nem ember XD. Valamit mondania kéne, mert úgy tűnhet ez nem nagyon jön be neki. Holott számára holt mindegy bírja-e valaki az embereket, sőt osztozik is némileg a lány eme eszméjében, ugyanis sok idióta embert egy rakáson ő sem szívesen visel el. Sőt, nem nevezhető szociálisnak sem. Bár erről még nem tűnődött el. Tömegiszonya nincs, addig pedig amíg nem hányja össze magát az emberektől, elmegy közéjük. Nem biztos,hogy bárkit is megszólítana, de... Habár Violettát megszólította, mikor először találkoztak. Talán ő ebben is kivétel. A lány következő válasza is tetszik neki, megint előcsal egy őszinte mosolyt.*
-Remek, én is erre gondoltam, mert még egy perc és lehet téged fallak fel. Én se szeretem az embereket. Utáljuk együtt őket. *Persze ez poén, de nem ő lenne, ha nem vágna be valami ilyesmit. Száz nyolcvan fokos fordulat, s Ed a legközelebbi kajáldához fordul.*
-Egy melegszendvicset kérek. Sok sajttal. Kecsappal, igen, köszönöm. *S kifizeti a magáét. Nem, a lányát eszében sincs XD. Ekkor jön a nagy ötlet!*
-Tényleg? Hú, hát az tökjó lenne! *Máris elkezd izgulni! Szemtanúja lesz a dolognak! ÁÁÁÁ...segélykiáltás az égiekhez.*
-Hát akkor lassan indulhatunk majd. *Neki néhány harapás és kész van, de hajlandó várni a lányra. A néhány harapáshoz, amíg ő megveszi eltünteti a szendvics felét, vagy nagyokat harap, vagy gyorsan rág, de tényleg úgy eszik, mintha egy hónapja nem látott volna kaját. Lehet jó is, hogy van valami a gyomrában, nem fog leszédülni a lóról.*
-Amúgy...*Nyögi egy adag lenyelése után. Olyan lett az orra egyébként. Kecsapos...*
-Szal még mindig nem sikerült bejárnom a birtokot, a sulit és környékét. Elmehetnénk az izgalmasabb helyekre...*Itt nem olyasmire céloz,hogy park, hanem mondjuk erdő, barlang, szóval a bulisabb vidékek. Biztos kincset akar keresni, vagy valami. Esetleg kitalált valami marhaságot.*

//fagyás a záró hsz erejéig. Utána torna Razz

//

Tárgy: Re: Bazársor Pént. Aug. 21 2009, 01:24

Túl gyors az egyetértés, talán inkább meg kéne akadályoznom. Útjába állni, lefogni, elcipelni, rabolni vagy akármi, csak, hogy ne harcolhasson. Poénos lenne, bár az biztos, hogy utána nem hagyná annyiban a dolgot, azért tetszene. Elmosolyodok, ahogy meghallom a tiltakozását, és egy pillanatig, a gonoszság kisebb formája csillan meg a szememben, de csak röpke pillanatig. Kissé nehezemre esik, de türtőztetem magamat, még pedig azért, hogy szenvedni láthassam. Nem kell félreérteni, nem lelem az ilyenben örömömet, de az, hogy éppen Edward legyen az áldozat. Mámor. Igaz azt nem tudom, ki fog ezentúl masszírozgatni, és ilyenek, de hát majdcsak túlélem valahogy. Vagy nem. De, biztosan túlélem, igaz sajnálni is fogom a dolgot, ha így alakulna.
Na, de reppenjünk csak vissza, éppen egy kissé meglepődött arcra leszek figyelmes és próbálok visszaemlékezni néhány szóra, amit mondott, eléggé ciki lenne megkérdezni, mert az rémlik, hogy csak pár szó volt. Így néhány perc bizony, azzal telik el, hogy én csak nagyokat pislogva figyelek kartársamra, aki ezt valószínűleg nem érti, és magában nagyokat vigyorog. Megeshet, s mire végre felfogom, hogy mi is van, egy zavartabb mosoly kíséretében, neki kezdek egy kis beszélgetésnek.
- Nos, igen az emberektől. Ne értsd félre, nincs bajom velük, csak, ha sokan vannak… Jajj, akkor engem úgy kell összekaparni, ami valljuk be, nem egy nagy élmény… - Hát megesik az ilyen. Nem bírom ki sokáig, nem tehetek róla, irtózom néha, attól, hogy mennyien tudnak elférni egy-egy kisebb helyen, és hajlamos vagyok pánikba esni ilyenkor. Hogy miért? Egyszerű, gyermekkori rossz „tapasztalat”, melynek következtében, nekem iszonyatos problémáim szoktak kerekedni. Pech.
- Engem? Barátom én túl nagy falat lennék neked… De viszont te… - Kicsit közelebb hajolok hozzá, szagminta a nyakánál, mintha tényleg meg szeretném kóstolni, persze nekem mind ehhez egy kicsit lábujjhegyre kell emelkednem, ami önmagában is eléggé vicces. Tehát kissé szaglászok, mint egy vámpír, aztán visszaereszkedek a saját ki szintemre és elmosolyodok.
- Fincsi falatnak tűnsz, de most kihagyom. – Mosolyom még mindig ott van, nem fogom levakarni. Őszinte, még se mond sokat. Amolyan ravasz, ebből csak arra tud következtetni, hogy tényleg képes lettem volna rá, bármi megeshet. Aztán volt nincs, hamar otthagy és rohan is enni, ami eléggé megnevettet.
- Haspók. – Bököm oda neki egyszerűen, mikor látom, hogy ő már gyakorlatilag végez a szendviccsel, mire én kikérem a sajátomat, de nem állok neki. Megvárom, amíg befejezni, elcsomagoltatom és viszem magammal, ahogy elindulunk lefelé.
- Hát, még mindig áll az ajánlat, körbeleshetünk valamikor. – Miért is ne? Az csak buli és szórakozás lesz, főleg, ha én játszom a vezető szerepét. Egy biztos, napokra elegendő élelem nélkül nem fogunk elindulni, mert igen, én képes vagyok rá, hogy eltévedjek.
Egy kisebb mosoly mire végre befejezi az evést, és láss csodát elindulunk. Én egy kissé szerencsétlenül lépkedek mellette, nem igazán vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt-e. De, ha nem zavarja, akkor már meglesem, végül is én semmit se veszítek vele. Ő… Ő pedig igenis sokat, mert így egy embernek biztosan bizonyítani akar majd a harcban.

Tárgy: Re: Bazársor Hétf. Aug. 24 2009, 10:47

A programoknak vége, köszönjük szépen a részvételt.