Istálló

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 18 2009, 23:20

Cassandra a lány válaszára csak felsóhajt, de nem mond semmit. azt viszont már nem hagyhatja szó nélkül,ahogyan mondta.
- Kisasszony, megköszönném, ha lenne oly szíves, és a szemmel verést hanyagolná. tudom, hogy nem kellemes egy munka, de mint tudjuk büntetésen van, az pedig ilyen. Ha lenne oly kedves, és visszafogná magát. Nem kell gondolatolvasónak lennem, hozzá, hogy a hátamba kívánja a nagy kést... - Veti oda szárazon a nő,. akinek valahol itt fogyott el a türelme. Tényleg, eddig nem szól t a lányra,már pedig az auráján tisztán érezhető a felé irányuló negatív felhang.
- Ha pedig büdös a munka, tegyen róla, hogy legközelebb ne kelljen ezt csinálnia! - Szól rá végül a lányra. Öccse is pont akkor választja ki a,legjobb időpontot, hogy visszadobja a könyvet, pedig ő csak segíteni akart neki.
- Rendben, a te döntésed, de attól, hogy az öcsém vagy nem fogok kivételezni a vizsgán, ha rossz választ adsz, te is megbuksz mint a többiek, ennyi. - Kissé ideges? Az már biztos, de mégis mit várnak tőle, itt van ez a lány, a gyilkos gondolataival, az öccse, aki a viselkedésével néha már az őrületbe kergeti, és neki itt kell ülnie.
~ De utálok élni... - Fut át az agyán, majd fáradtan megdörzsöli orrnyergét. Kissé kikészült már a sok papírmunkától, és ráférne végre egy hete pihenés, de nem teheti meg. Ellenben az a mihaszna helyettese most is valahol sütteti a hasát (XD).

Tárgy: Re: Istálló Szer. Aug. 19 2009, 00:03

*Túl sok a stressz. A lánynak ez egyáltalán nem tesz jót. Csak idegeskedik és bunkózik. Hova lett a régi Lola Kalmen? Talán az a hajó örökre elúszott és egy új kötött ki? Vagy talán végig ilyen volt csak nem vették észre? De az is lehet, hogy hangulat ember és néhol ilyen néhol olyan? Ezt csak ő maga tudhatja.*
~Nem jó ez így…mindenkit elmarok magam mellől. Mostantól egy kedves Lolával fog találkozni mindenki. Kibékülök Arwennal és…Edwardal biztos, hogy nem de azért elviselem a jelenlétét~
*Gondolja magában és sóhajt egyet. Cassandra leoltja őt és igaza is van. A bokszok egyre csak fogynak talán végül a végére ér már végre valahára*
~Szegény Cassandra tanárnő…ha ilyen öcsém lenne már rég hajóra ültettem volna~
-Elnézést tanárnő!
*A lány kezd lenyugodni.*
-Tudod Edward *szólítja most meg a fiút miközben lapátol* -nem mindenki esedezik érted…kicsit visszavehetnél magadból csak mert azt hiszed te vagy a szép meg a jó!
*Mondja neki teljes higgadtsággal Cassandra tanárnő előtt. Elég bátornak bizonyul a lány. Nem pont neki kéne beszélnie akinek szintén vissza kéne vennie a modorából de most már megtanulta, hogy minden szebb és jobb ha kicsit kedvesebb. Remélhetőleg több ilyen helyzet nem lesz mostanában és vissza kapjuk azt a Lolát aki nyugodt és egész kedvesnek mondható. A tanárnőtől már előre fél, szinte látja maga előtt ahogy olyan maflást kap, hogy kirepül az ajtón, de ezt akkor is megkellett mondani a fiúnak hiszen elég pimasz és a saját érdekében mondja neki, mert legközelebb lehet, hogy nem fogja elkapni az illető kezét.*
~Jajj már megint mit csináltam mindig csak bajba tudom sodorni magam? Nem kéne ezen annyit gondolkodjak. Elmondtam neki mert ráfér. Meg rám is fért, de én felfogtam magamtól is. Az már más kérdés, hogy a tanárnő biztosan nem így látja hiszen az öccse. Azt viszont örömmel hallja, hogy nem fog kivételezni vele*
~Háth akkor tuti megbuksz öreg!~
*Gondolja magában és arcán félszeg momosoly jelenik meg, de háttal áll nekik ezért szerencsére nem vehetik észre*

Tárgy: Re: Istálló Szer. Aug. 19 2009, 00:16

* A nővére kiborulását nem nézi jó szemmel, nem akarja így látni őt, nem érdemli meg, az a hatalmas szíve....Az biztos, hogy ezt a lányt messziről elfogja kerülni, hisz nincs kedve egy ilyennel mutatkozni. Nem is kérte volna, hogy kivételezzen vele, de valahol igaza is van. *
- Nem kell köszi, jól megfogom írni a vizsgát, büszke leszel rám!
* Mosolyog el rajta és reméli, hogy ezzel kiengeszteli, legalábbis valamennyire. Lola beszólását meg nem hagyja szó nélkül, nem az ő szokása. *
- Tudod kis csaj, te is visszavehetnél az arcodból. Azt se tudod mi a helyzet, de egy ilyen kis fruskával nem is osztanám meg, de nem is érdekel, hogy mi a bajod, inkább pucold a bokszokat, mert kezd unalmas lenni ez a hely.
* Osztja ki Lolát, majd nővére háta mögé áll és elkezdi szép finoman és gyengén masszírozni a vállát. Majd lehajol hozzá és a fülébe súgja. *
- Tudod szuszá. Nyugi, csak vége lesz az évnek és akkor jöhet a jól megérdemelt pihenés.
* Kis mosoly jelenik meg az ajkai szélén, majd felegyenesedve folytatja a masszírozást. *

//fagy....//

Tárgy: Re: Istálló Szer. Aug. 19 2009, 16:37

(olvad)

A nőt kissé idegesíti a helyzet, főleg, hogy öccse és a lány láthatóan nem férnek meg egymás mellett. Edward nyugtatására, csak elhúzza a száját.
- Na persze, amint vége a tanévnek, jön a következő és nem lehet pihenni... - Fáradtan sóhajt föl, majd ismét az órájára pillant. Látva, hogy a lány már majdnem végzett úgy dönt elég lesz mára.
- Kalmen, jöjjön ide. - Megvárja míg a lány odasétál, majd belekezd.
- Remélem ez jó lecke volt, hogy ne ténferegjen olyan helyen, ahol nem szabadna, és ne keverje magát bajba. Ha ismét rajtakapom, vagy más előtt lebukik egy álló héten át fog itt dolgozni, és ezt vegye komolyan. - Végigméri a lányt, majd kissé elhúzza száját. Előkapja pálcáját, és a lány felé int vele, mire arról nagyjából eltűnik a kosz.
- Egyelőre megteszi, de alaposan tisztálkodjon meg. Most elmehet. - Megvárja, míg a lány elsiet, majd öccséhez fordul.
- Van kedved még feljönni egy kicsit, vagy inkább visszamész a toronyba? - Mialatt a válaszra vár lassan elindul a kastély felé.

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 14:44

*Lassan sétálgat az istálló irányába. Néha visszafordul de utána újra arra veszi az irányt. Nem igazán tudja mi vezette erre.*
~Hülye vagy Serenity, még csak lovagolni se tudsz. A lovaktól is félsz egy kicsit.~*Na tessék gonosz kis hangocska akcióba lendült.*
Nem ~Nem is igaz. Majdcsak megtanít valaki. Merlinre, már megint magammal veszekedek. Megbetegedtem. Rosszabb, meghülyültem. Segííííítséééég. Gyógyíííítóóóót.~g
*Majd gondolatban arcul csapja magát. Kék shortja szépen kiemeli lábait, babafigurás pólója pedig inkább kislányos volt. Övtáskájában 3 alma, a lovaknak. Mikor megérkezik, odamegy az egyik lóhoz, és odaadja neki az egyik almát. simogatja a fejét. Így áll ott a lovat simogatva. Mivel nincs itt senki, inkább vár hátha valaki tud majd neki segíteni.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 14:55

* A mai nap pont jó egy sétához Jacknek, hogy megismerje jobban az iskolát még az is előfordulhat hogy találkozik pár diákkal is. Az este jól aludt hiszen kimerítette a fárasztó utazás. Ma egy tört fehér halász nadrágban és egy hozzá illő pólóban látható. Jack a világos színeket kedveli így ritka az mikor sötét szerelésben látható.*
~ vajon merre is induljak el?~* vetődik fel benne a kérdés, hiszen még nem nagyon ismeri ki magát a helyen. Eltévedni csak nem fog ha még is hát akkor segítséget fog kérni ha össze találkozik egy diáktársával. Ha nem lenne szerencséje egy diákhoz, sem akkor majd benyit valahova, hogy útba igazítást kérjen. A lényeg hogy elindult az egyik irányba még maga sem tudja, hogy merre visz az útja. Ahogy sétálgat céltanul egy ismerős illatra lesz figyelmes.*
~ csak nem? széna ~* Állapítja meg a dolog hiszen ez ismerős illat számára így ezer közül is felismerné. A cél már meg is van és el is indult az istálló felé hogy megnézze a lovakat. Amit belép az istállóba egy lányt pillant meg aki egy lónak simogatja a fejét. Jó alkalom az ismerkedéshez ezért oda is megy a lányhoz.*
- szép napot a hölgynek Jack Kingston vagyok. Benned kit tisztelhetek?* Kérdezi meg kedvesen és arcán egy mosoly is láthatóvá válik. Majd a lóra emeli tekintetett.*
- A te lovad? Nagyon szép állat* Tesz hozzá még egy megjegyzést is. kezével ő is megsimogatja az állat fejét*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 15:23

*Rufus kijött egy kicsit levegőzni a szabadba. És ma egy fehér térdnadrág, egy fehér póló és egy papucs van rajta. Ha a papucs is fehér lenne, akkor Rufusnak a mai beceneve Hófehérke lenne. De mivel a papucs sárga színű ezért ez a becenév nem illeszthető rá. Rufus magányos üres kézzel sétálgat a parkban. Ma semmit nem hozott ki az udvarra, így ha leülne valahová és egyedül maradna akkor semmivel nem tudná elütni az időt. A fiú mikor már unja a bóklászást betér egy hüvös helyre. Először nem tudja, hogy hova lépett be, de mikor felpillant sok lovat, szalmát és két diáktársát veszi észre akik egy lovat simogatnak. Mikor jobban koncentrál észreveszi Seryt akivel az útóbbi időben nem nagyon találkozott. Bátorságot szerezve odamegy a diákokhoz.*
-Szia, Sery!*köszön a lánynak, mivel neki nem kell bemutatkoznia. Majd az ismeretlen fiúhoz fordul.*
-Szia! Én Rufus vagyok. Pugnaxos. És téged hogy hívnak?*kérdezi a fiútól majd köszönés képpen nyújtja a kezét, ah a fiú elfogadja akkor egy kicsit ott hagyja őket és megnézi a többi lovakat is. Majd megáll az egyik karám előtt és egy kicsit bámul az üres karámba. Majd megszólal, de még mindig nem nézz rájuk. Inkább csak a karám büvöletébe esve bámul maga elé.*
-Jé, itt van egy szamár is.*majd egy kis hatás szünetet tart és folytatja.*-Ja, nem! Ez csak egy tükör és benne magamat látom!*majd visszamegy a diákokhoz.*-És mi járatban vagytok erre?*kérdezi őket, majd megáll mellettük.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 15:40

Mikor ráköszönnek, ugrik egy kicsit, hiszen nem számított rá, el volt kalandozva. De miután összeszedi magát az ismeretlenhez fordul mosolyogva.
- Serenity Crusade, signumus, örvendek. Új diák vagy? Eddig nem láttalak még.
*Visszafordul az állathoz, és tovább simogatja. Úgy válaszol*
- Dehogy, bár jó lenne tényleg gyönyörű állat. Csak nagyon értek az állatokhoz, és bármikor engedelmeskednek nekem, mert…-*de nem folytatja, hanem elhallgat. Kifejezéstelen arccal nézi a lovat, mire az arcához nyomja a fejét. Na, ezt már ő sem bírja ki és felkacag. Majd mikor meglátja Rufust széles mosoly ül ki az arcára.*
- Szijja Ruf-*ugrik a nyakába*- Rég láttalak.
*Majd mikor a srác elmegy újra Jack-hez fordul.*
- Figyelj..izéé..szóval az van, hogy én nem tudok lovagolni. Abban a hitben jöttem ki, hogy esetleg majd valaki megtanít-*nagylevegő*- szóval, nem tanítanál meg?*hatalmas szemekkel néz Jack-re hátha így könnyebben meghatódik.*
*Elfordítja a fejét Rufus felé, és egy emlék jut eszébe, mikor belelökte a vízbe.*
~Biztos még nagyon haragszik rám. Olyan bűntudatom van~*fordul újra a Jack irányába, és várakozó vörösesbarna szemét aranybarna szemeibe fúrja

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 15:53

*A lány kedvesen köszönti a fiút aminek örül, hiszen az első diák akit meg ismer kedvesnek tűnik. Valljuk be, hogy nem érezné jól magát ha egy hárpiával hozta volna össze a sors. Szerencséje van úgy látszik. Természetesen válaszol a kérdésre*
- igen új vagyok ha úgy vesszük még friss hiszen csak tegnap érkeztem ide, de ma szerencsém van, mert egy szaktárssal hozott össze a sors* mosolyodik el hiszen tényleg szerencse hogy valakit megismerhet a szakjáról. Mikor a lány be vallja hogy nem tud lovagolni kicsit meg lepődik amit nem mutat ki hiszen nem illik. Meglepődésének ok nem más mit, hogy nem érti, hogy ha valaki nem tud lovagolni az miért jön ide de a válasz már érkezik is így nem kell feltenni a kérdést. Nem sokkal Jack érkezése után egy fiú is megjelenik az istállóban. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a fiú is világos színekbe öltözött ma bár ezzel Jack nem foglalkozik inkább a lóra koncentrál. Az ismeretlen fiú bemutatkozik és kezet is nyújt neki amit természetesen elfogad és közben be is mutatkozik.*
- Jack vagyok és signumus* válaszol a fiú kérdésére aki utána el is megy, hogy nézelődjön egy kicsit. A szamár viccen elmosolyodik, de nem mond semmit A kérdésen viszont el gondolkodik.*
~ hát ez egy jó kérdés~* szögezi le a dolgot magában majd a fiúra pillant*
- hát nem is tudom csak megéreztem a széna illatát és gondoltam megnézem az istállóban a lovakat* mondja egyszerűen a választ majd a lányra pillant*
- Hát nem is tudom hogy jó tanár lennék e, de meg próbálhatjuk…..fel ülni fel tudsz?* Kérdezi meg kedvesen, mert hát lehet, hogy azt sem tud a lány így az alapoknál kell kezdeni. Meg is fogja a karám ajtaját és bemegy a lóhoz.*
- Te tudsz lovagolni?* Kérdezi meg a fiút, hiszen ez még nem derült ki.*

//fagy, mert Ruf eltűnt//

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 17:29

//Olvad, mert Rufi visszajött//

*Rufus is megöleli Seryt, de nem túl sok ideig, mert nehogy bejöjjön valaki más is és valami rosszat higgyen.*
-Hát én is nagyon örülök, hogy újra találkozhatunk, mert legutóbb mikor találkoztam veled, rossz volt a napom is meg a kedvem is. És féltem, hogy elrontottam a te napodat is. De most már engedjük el egymást, mert ha az én kartársam belép és meglát minket így ölelkezni akkor lehet, hogy sokáig nem áll szóba velem.*mosolyog a lányra majd az új fiúval kezet fog.*
-Hát nem az én dolgom az üdvözlő beszéd, de azért szeretettel üdvözlünk itt a Tornerans suliba és az iskola istállójába.*miután a beszédet befejezte és szamaras viccét ellőtte, figyelmesen hallgatja diáktársai feleletét a kérdésére.*
-Hát nekem nincs olyan jó orrom, hogy a széna illatát megérezzem, de ha a közelemben van valami édesség azt én is megérzem. Amúgy én tudok lovagolni, angol gyerekhez méltóan 7 éves koromtól minden nyáron elküldtek a szüleim táborba és ott tanítottak meg lovagolni a tanár nénik vagy bácsik. És már egy idő után unalmas volt, mert két hetes volt a tábor és minden évben ugyan azt tanították. De egyben jó móka is volt, mert én szerettem az állatokat és ott volt mindenféle állat. És te tudsz lovagolni, Jack?*kérdezi az új fiút Rufus.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 18:53

*Félredöntött fejjel, aranyos tekintettel nézi fiúk beszélgetését, majd köhög egyet és megszólal.*
-Szóval....felülni feltudok, csak az elindulás nem nagyon megy. Félek hogy leesek-*Mondja majd felül a ló hátára, És megmarkolja a kantárt.*-Na most fogok leesni. Valakiííí fogja meg a kezeeem!-*követeli rémült tekintettel, sőt még a kezét is lenyújtja. Valamelyik fiú majd csak megragadja. Addig pedig mereven ül a lovon és riadt tekintetét a fiúkra szegezi. Látszik hogy fél, mivel lenyújtott keze remeg.
~Na mibe vágtam én bele. Segíítség, ezt nem fogom túlélni. Biztos meghalok meghalok meghalok~-meghalok-*észre sem vette hogy az utolsó szót hangosan mondta ki. Majd gyorsan mindkét kezét a szája elé kapja, hapcizik egyet minek következtében a földön landol fejét beverve a karámajtóba.

Tárgy: Re: Istálló Kedd Aug. 25 2009, 19:04

* Figyelmesen hallgatja a fiú történetén. Egy fél mosoly lesz látható a fiú arcán.*
~ le sem tagadhatná hogy szereti az édességet~ * Gondolja magában a dolgot de hangot nem ad neki. a következő kérdésen elmosolyodik hiszen persze hogy tud lovagolni amit természetesen a fiú nem tudhat ezért el is mondja.*
- Természetesen tudok. Édes apám lótenyésztő így sok lovunk volt.* válaszol a kérdésre majd a lányra pillant aki már a nyeregben van. Lépne is oda hogy elkapja de sajnos későn és a lány leesik a lóról. ha a lány engedi akkor fel segíti.*
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? Nem azt mondtam hogy szálljál is fel csak meg kérdeztem.* Mondja kedvesen hiszen tényleg nem gondolta volna hogy a lány fel is száll a lóra.*
- Van kedved lovagolni?* Kérdezi meg a fiút és ő már fel is ült a nyeregbe arra a lóra melyikről a lány leeset.*
- Szerintem kezdjük azzal hogy elém ülsz* Mondja kedvesen majd nyújtja a kezét hogy fel segítse a lányt és reméli hogy el is fogadja a lány a segítséget*

//megint fagy//

Tárgy: Re: Istálló Csüt. Nov. 05 2009, 21:39

<Érkezés, Georgina A. Greene>

*Miközben megérkeznek az istállóhoz, Szeri szeme sarkából lopva jó alaposan megnézi magának a lányt, magában persze elcsodálkozik azon, hogy ilyen csípős, legalábbis Szeri számára csípős hidegben a lányon csak farmer, egy pulóver és egy mellény van.*
~ Persze ő más klímához szokott, remélem, hamarosan én is alkalmazkodom majd. Persze a farmer cseppet sem vonz, túl merev az anyaga, fénytelen, durva szövet. De a lány szemrevaló, persze, csak, ha valakinek tetszik ez a fajta. S hogy érzéke van a lovakhoz, az egyszer biztos!~
*Mikor végre sikerül megszabadítania Mesebeszédet a terhétől, aztán leszerszámozni, lecsutakolni a csődörét, no meg zabbal, kristályvízzel ellátni, barna szemeit Ginára függeszti.*
- Hálás köszönet az eddigi segítségért, különösen, ami Mesebeszédet illeti. Ha kedved tartja a napokban megjárathatnánk együtt a két lovat.
*Persze eszébe sem jutna a lányt terhelni Mesebeszéd ellátásával, de meghagyja neki a választást. Amúgy meg nem, nem randira hívja a lányt, egyszerűen arab szívélyességgel igyekszik teljesíteni a ki nem mondott kívánságot, amit ott lát kikönyökölni a lány kifejező szemeiben.*
- Gondolom, itt jó helyük lesz, és csupán az az egyetlen kérésem, hogy én magam gondozhassam őket! Nos, mivel az a mondás járja felénk, hogy a beduinok tudják, milyen út vezet a vízhez, te leszel most az én beduinom. Mutasd, kérlek az utat a szállásomig, és hálám csillagfénye beragyogja az estéd!
*Aztán hagyja, hogy egyszemélyes fogadóbizottsága bevezesse a kastélyba, talán meg sem állva leendő szállásáig.*

Tárgy: Re: Istálló Csüt. Nov. 05 2009, 22:37

/Serenius/

Nyugodtan ballagnak Mesebeszéddel Szeri előtt, mutatva az utat az istálló felé.
Ahogy odaérnek a fiú megszabadítja lovát terhétől, lecsutakolja, és ellátja őket.
Nagyon szeretne segíteni Szerinek a lovak ellátásában, persze nem vállalná az egészet, mert egyéb teendői miatt ezt nem tudná teljes erőbedobással csinálni. A fiú ajánlatára felcsillan a szeme.
-Persze nagyon szívesen segítek-mondja hatalmas mosollyal az arcán.
Hát igen , ezek szerint a fiú nem figyelt oda minden mondatára.
-Az istállóban tartásnak egyetlen feltétele, hogy saját magadnak kell ellátnod a lovaidat, ha gondolod segítek amiben tudok, csak szólj, és megbeszéljük-ezt már komolyabb arccal mondja Gina.
Ezzel a mondattal indulnak fel a kastélyba, hogy a lány megmutathassa a fiúnak a szállását, és szobáját.

/folyt. köv a pillu társalgóban/

Tárgy: Re: Istálló Hétf. Nov. 16 2009, 21:46

*Egy elég volt felkiáltással leugrik az ágyról, magára kap egy bőrdzsekit, és elindul az udvar felé. Fogalma sincs merre megy, csak követi az orrát. Egészen míg lóillatot kezd el érezni. Felpillant, és magában hálát ad hogy lovaglócsizmát vett fel. Lassan besétál, és egy fehér ló felé veszi az irányt. Végre megtanult lovagolni, így most kivezeti a lovat, felnyergeli, felpattan rá, és elindul körbe az istálló környékén. Közben halkan énekelget. Végre rendeződtek a dolgai, és most semmi nem tudná lelohasztani a boldogságát. Hiszen végre kibékült Konival, és Lett egy pótcsaládja. Akik tényleg szeretik, és nem csak megtűrik. Vannak igazi barátai, és ez neki a legfontosabb. Most még Lyrát is megölelgetné.*
-Mit szólnál hozzá lovacskám, ha vágtáznánk egy kicsit?
*Kicsit megrúgja a ló oldalát, mire az elkezd vágtázni. Életteli kacaja betölti a tájat, haja csak úgy száll utána. Életében most először önfeledten boldog. És ezt senki nem veheti el tőle.

Tárgy: Re: Istálló Kedd Nov. 17 2009, 01:29

*Minek jön ide, maga sem tudja, talán csak körülnéz? Majd elválik, egy dolog biztos, most hódol káros szenvedélyének, és egy cigit szív elmélyülten. Így közeledik az épülethez, no nem sieti el azt az érkezést, szépen komótosan sétál. A csikket csak az istálló előtt nyomja el, úgy tudja, az állatok kényesek az ilyesmire, ingerelni pedig nem akarja őket. Egy zaj, talán kacaj zökkenti ki a gondolataiból, és amikor felpillant, mintha Serenity lenne az. Egy ló hátán. Meglepő, mégis az istálló környékén mégis mi lenne? Kecske? Nekidől az ajtónak, úgy figyeli a lányt, nem akarja zavarni, neki most ez így tökéletesen megfelel így is. Távolról, magányosan, hangoskodás nélkül, mindenféle felesleges mozdulatot mellőzve. Innen nézve teljesen más a látvány, már-már festői, de ezt még véletlenül sem ismerné el más előtt soha, még mit nem? Nem érzelgős, csupán egy tanyavilág ugrik be róla neki, és nem egy ilyen festményt látott már a könyvekben. Lovagolni nem tud, így bőven megelégszik azzal, ha mástól látja, hogyan kell ezt pontosan. Nem fél, csak nem vonzza, így rá sem lehet beszélni, hogy kipróbálja. Van ezernyi más dolog, amit kipróbálna bármikor, de ez nem olyan. Mivel sosem volt háziállata, nem került különösebben szoros kapcsolatba velük, ezért is tartja magát távol tőlük, még akkor is, ha érdeklődést mutat. Megérteni akar, nem megülni vagy kipróbálni, és ez teljesen más történet. Tökéletesen kényelmesen érzi magát így az ajtónak dőlve, és amíg a lány vissza nem ér, belefér még egy cigi. Rágyújt, élvezettel fújja ki a füstöt, és vár. Mire vagy kire? Maga sem tudja. Talán csak meg akarja köszönni azt a puncsot, amit a kezébe nyomtak? Lehetséges, de nem biztos. Ami evidens, az az, hogy nem ismerkedni, vagy közösködni akar, mert a kar... és az elvei ennek ellentmondanak. Az azonban feltűnik neki, hogy Serenity nem gyakorlott lovas, hanem csak próbálkozó, de annak elég bátor. Csak nem esik a ló hátáról, remélhetőleg van annyi érzéke hozzá. Elgondolkodva figyeli tovább, nem mozdul amíg ki nem szúrják, vagy véget nem ér a vágtázás, és nem jönnek az istálló felé.*

Tárgy: Re: Istálló Kedd Nov. 17 2009, 22:02

*A nagy lovaglásban észre sem veszi, hogy közben látogatója érkezett. Lelassítja a lovat, majd körbenéz, és csak ekkor veszi észre Noel-t. Lassan odaléptet hozzá, és előtte megállva leszáll a lóról. Mosolyogva z fel rá, közben magát szidja amiért ilyen alacsonyra nőtt.*
-Sziaa Noel! Rég láttalak. Mizujs fenn a sátorban?
*Kissé tanácstalan miről beszélgethetne a fiúval, de majd csak kitalál valamit. Közben leveszi a nyerget a ló hátáról, és egy farúdra teszi. Elkezdi lekefélni az állatot.*
-És hogy érezted magad a pizsibulin. Én hamar leléptem mert nagyon fájt a fejem. Ésés nem is volt kedvem az egészhez. Egy csomóan el se jöttek. Pedig olyan jó lett volna.-Egészen elszontyolodik.
*Lehajtott fejjel áll a ló mellett, és nem csinál semmit. Teljesen másképp képzelte ezt a pizsipartit. Úgy gondolta, majd mindenki eljön, és együtt buliznak, de ehelyett eljött vagy hat ember. De nem gond, mert legalább tudja mennyire számithat a többieke. Lassan kez olyanná válni mint Noel.*
-Te figyelj, leszel a bátyám?-kérdezi hirtelen.

Tárgy: Re: Istálló Szer. Nov. 18 2009, 16:31

*Türelmes kölyök, nem mozdul továbbra sem, lazán szívja el a cigit is, elszórakozik a karikák eregetésével, és kedvtelve figyeli a lányt, ahogy gyakorol. Rutintalan, tapasztalatlan első ránézésre, mégis kitartó, és legalább szereti azt, amit csinál. Fontos dolog, sőt, talán ez a legfontosabb. Egy szót sem szól, amíg a lány nem száll a lóról, csak akkor pillant rá.*

-Szia! Kösz, minden rendben van. Nyugalom és csend, és... sehol nincs zöld szín.

*A lényeg. Nem kedveli, a célzása pedig egyértelmű, mire vonatkozik. Kétszer beszélt Serenity-vel, egyik sem volt túl tartalmas, de azt el kell ismernie, kedves lány. Még az ő morc, komor viselkedése sem riasztotta el, és az ilyen igen ritka. Talán ezért nem lépett le egyből, amikor észrevette, ezért várta meg, amíg végez és visszaér az istállóhoz. A kérdésre megrándul a szája széle, de nem fog hazudni.*

-Nem örültem neki, hogy meg kell jelennem. A srácok... nos, kissé furcsák, ahogy az egész kh is. Giccses, túlzsúfolt, nekem nem jön be. A verseny pedig... azt hiszem páran kiakadtak, de van ilyen.

*Egy vigyor suhan át az arcán, tudta, mit fog kiváltani a "jelmeze", nem lepte meg egyik reakció sem. Talán Friminkáé egyedül, aki nem kiakadt, hanem jól szórakozott rajta. Hogy kevesen voltak, arra nem tud mit mondani, neki még tömegnek is tűnt ahhoz képest, ahány emberrel szóba állt vagy találkozott a karból. Igaz, érdekes, hogy ilyen szintű kihaltság van, el is gondolkodott ezen, miszerint nem egyedül lehet azzal a véleményével, hogy oda nem? Nem tudni. 6 diák és 3 tanár, ez az ami furcsa, az új srác meg sem jelent, akit villámgyorsan cipelt fel a hálójába és tűnt el menekülve, ahogy a bulin is. Ennek ellenére siralmasnak tartja, hogy egy ilyen létszámmal karnak neveznek egy közösséget, vagy mit. A neki szegezett kérdés váratlanul éri, most erre mi a fenét mondjon?*

-Ööö... a bátyád? Én?

*Maga sem tudja miért, de bólint reflexből, és ha halványan is, de elmosolyodik. Ilyesmire még sosem kérték, meglepte rendesen. Végül is mi baja lehet belőle? Semmi. Még az sem zavarja, hogy a lány idősebb nála, ha ennyire szeretné, nem fog tiltakozni. Legalább ő érezze jól magát.*

Tárgy: Re: Istálló Szer. Nov. 18 2009, 17:52

//Edward Lyons //
*Serenius belép az istállóba, kissé otthonosabban érzi itt magát, mint bárhol máshol a kastélyban. Az itteni szagok az otthoniakat idézik, hiszen alig van különbség istálló és istálló között. A fiú orrcimpái megremegnek, amikor az istállószagot mélyen tüdejébe szívja, s hozzáképzeli a forró homok, és a füszerek otthoni illatát. Aztán, mint már napok óta minden áldott nap, és szinte rituálisan ismétlődnek a mozdulatai. Vörös, prémmel szegélyezett kaftánját leveszi, és gondossan az egyik szalmabálára teríti, megigazítja fején lévő fehér-vörös kockás kendőt, majd finom vászoninge ujját gondosan feltűrve üdvözli Fenségest, megveregeti a marját, türelmet kérve, majd kedvesen becézni kezdi tüzes kancáját, ma ő a soros a kényeztetésben.*
- Mesebeszéd, sivatagok hercegnője, ugye hiányoztam neked? Örülsz, hogy látsz? Hát persze, hogy örülsz!
*Serenius óvatosan körülnéz, majd egy szem aszalt datolyát vesz elő, és hagyja, hogy a kanca óvatosan lecsippentse, majd gyöngéden megsimogatja a hozzá törleszkedő ló orrát. *
- Tudom, tudom, atyám kitérne a hitéből, ha látná, megint mivel kedveskedek neked, de ő most távol van!
*A kanca szinte emberien gúnyos nyerítésére csak egy cinkos kacsintással válaszol, majd előkeríti a vödröt, a kaparót, s mindent, amit éppen szükségesnek gondol. Miközben a lovak isznak, ő munkához lát. Erős kezeivel erőteljes mozdulatokkal keféli át a kanca szőrét, amíg az makulátlanul tiszta és ragyogóan fényes nem lesz. *
- El sem hinnéd, mennyi különös dolgot, és ember láttam már ebben az iskolában.
~Persze atyám, azon kívül, hogy szerinte úgyis mindent az arabok találtak fel, kezdve a varázslással, folytatva a költészeten, csillagászaton át egészen a démonidézéséig, leginkább a nőktől óvott! Szerint az itteni a lányok furcsák, ahogy öltözködnek, ahogy beszélnek. Szerinte úgy beszélnek, mint a férfiak, úgy illatoznak, mint a vásári bazár, mindenüket mutogatják, aztán meg csodálkoznak, ha... Ehh... az a sok előítélet, atyám meg olyan, mint a jóvízű sivatagi kút! Esős évszakban sszomjadat oltja, de ha jön a hosszúévszak, kiszárad, és csak porzik a fekene! ~
- Persze magamnak kerestem a megpróbáltatásokat! Ahmed meg jól kiröhögött, szeirnte jobb lustának menni, csillagjósnak menni, mint külföldi tanulmányokkal fárasztani magunkat, ráadásul a család vagyonának terhére. Ha most itt lenne, bármibe fogadnék, hogy mindent lefitymálna!

Tárgy: Re: Istálló Szer. Nov. 18 2009, 20:51

*Ő nem érzi itt túlzottan otthonosan magát, de még nem volt, aztán lehet rászabadíthat egy két lovat valami szerencsétlenre. Prefi létére még képes is lenne rá, néha borzalmasan kiszámíthatatlan…Pedig még normálisan jön, új kabátjában indult felfedező útra, mely hosszú, feltűnően hasonlít az egyik tanáréra s a sustorgó bőr hangját adja ki minden lépésénél. Köpönyegként úszik mögötte, s mégis mert bőrből van, sokkal menőbb hatást kelt, mint egy egyszerű talár, Edward Lyons úgy fest, mint egy ifjú, kölyökképű keménymotoros. Arca közönyös, normális, amíg észre nem veszi, hogy nincs egyedül. Ha idegen van a közelében, már automatikusan keményednek meg vonásai, szűkülnek sejtelmes réssé zöld szemei, s költözik arcára a hideg egoizmus, mely arra enged következtetni ez a fiú bezony rengeteget képzel magáról…Úgy lép beljebb, mintha ő építette volna az istállót. Itt szokott az emberek többsége gutát kapni és feladni, hogy betekintsenek a betonprofi álarc mögé. Edward valóban egy felfújt hólyagnak tűnik…s tényleg nem az. De olybá tűnik, ahogy közelebb somfordál a fiúhoz, mindesetre nagyon. Még sosem látott arab gyereket, muszáj megnéznie közelebbről. Mások a lovak miatt járnak be…Ed az emberek miatt, úgy látszik.*
-Magadban beszélsz? Vagy válaszol a ló? *Nem hiányzik hangjából az irónia, kihagyhatatlan kelléke a fiúnak. Még egy adaggal rányom ilyenkor az őt körüllengő alapvető unszimpátiára…S bármily meglepő, direkt csinálja. Odalép a lóhoz, nem túl érdeklődő pillantással, őt jobban érdekli az arab fiú.*
-Igaza van Ahmednek…*Á, ő nem hallgatózott.*
-Minek jöttél el ilyen messzire? Lótudósnak Afganisztánban is lehet menni, nem? *Szája széle egy kis, provokatív félmosolyra húzódik. Úgy látszik ez a kis mitugrász egyáltalán nem fél attól, hogy egyszer valaki leüti. S valóban…a másik srác látványosan magasabb nála, s olybá tűnik ennek a gyereknek semmi keresnivalója még ebben az iskolába. Felvesz a Tornerans 14 éves kiskamaszokat, akik így beszélnek az idősebbekkel? Többnek semmi esetre sem néz ki…de látszik, hogy próbál…ott van az a menő bőrkabát rajta… Nagyon érdekli, mit keres itt az arab, arca merev, de szemeiben kíváncsiság csillan, amit a szemfüles szemlélő megvillanni láthat.*

Tárgy: Re: Istálló Csüt. Nov. 19 2009, 01:34

//Edward Lyons //

*Mikor egy fiúhang szólal meg a háta mögött, szinte meg sem lepődik, hiszen a lovak már jó előre jelezték, hogy társaságuk lesz. Persze a látványra nem számíthatott, még kevésbé egy ilyen fiúra, aki egy külön jelenség még itt ezen az idegen földön is. *
~Lássuk csak, igen! Leginkább egy jól megtermett bőregérre hasonlít, Ahmed képregényeiben láttam hasonlót!~
*Bár a fiú pökhendisége óvatosságra inti, mégis, titkon, mintha rokonlelket látna a fiúban, hiszen az Edből sugárzó egoizmus benne magában is megvan neveltetésénél fogva. De Serenius nem rengeteget képzel magáról, ő tudja, hogy igenis körülötte forog a világ, s ebben atyja, szülőanyja, és fivére erősítették meg. Persze azért hajlandó megadni másoknak is az esélyt, hogy az ő Galaxisának részévé válhassanak. Ez a fiú például felkeltette az érdeklődését, de nem adja könnyen magát, és a gyeplőt nem csak lovaglás közben szereti erősen tartani. Az iróniáról tudomás sem vesz, hanyag hanglejtéssel kontárzik vissza a kérdésre.*
- Ha magamban beszélnék, akkor a legjobb társasággal lennék. De amúgy, igen, Mesebeszéd válaszol a maga módján. Az arab kancák közül is az egyik legkülönlegesebb. Különlegesen harapós, ha idegenek kerülnek túl közel hozzá.
*Mintha Serenius szavait akarná nyomatékosítani, Mesebeszéd fújtat egyet, majd nagy, busa fejével Ed felé lendül, aztán, mintha meggondolná magát, inkább a mellette álló boxban türelmetlenkedő Fenségeshez oldalaz.*
- Ugyan, Mesebeszéd, légy kedves a vendégünkhöz, hiszen lám, milyen kedves ő is hozzánk!
*Serenius hangja nyugtató és kedves, mondandóját csak a körülmények teszik maróan gúnyossá.*
- Valójában több dologban is tévedsz. Nem Afganisztánból jöttem, hanem Marokkóból. És nem lódoktornak készülök, hanem mágusdiplomatának. Bár biztosan valami izgalmasabbat vártál, mondjuk, hogy kincsvadász vagyok, és egy mágikus családi ereklye nyomait követtem egészen idáig... Gondolom, te meg itt születtél a kastélyban, sőt, fogadni mernék, hogy te vagy az Istállófiú. Tessék, átveheted. Megtiszteltetés, hogy gondoskodhatsz Serenius Fi Ham kancájáról!
*Azzal a legnagyobb faarccal a fiú kezébe nyomja a lókaparót, persze, csak ha hagyja. Mindenesetre kíváncsi, meddig mehet el.*
- Amúgy meg ma ismok, hogy hívnak, fiú?

Tárgy: Re: Istálló Pént. Nov. 20 2009, 00:02

*Szemöldökét kissé felvonja, miközben önkénytelenül is közelebb húzódik a fiúhoz. Illetve, ez részletesebb magyarázatra szorul, hiszen nem mászik rá. Sarkáról a lábujjára lendül, miközben szemei kissé tágra nyílnak gunyoros mosolya mögött.*
~Milyen fura…azt hittem ezek szerény istenhívők…~
*Vissza lendül talpára, úgy tűnik, csak hintázott egyet Serenius irányába.*
-Nahná, én is ezt szoktam mondani. *Mindig ezt mondja, már nem egyszer tette. Önmaga számára csakis saját maga lehet a legkiválóbb beszélgetőpartner, s legfantasztikusabb társaság. Ezzel űzi el a társaságot…Bár ez ugye egyre nehezebben megy számára mostanság. Például most sem olyan egyszerű, hogy szemei felizzanak a kíváncsiságtól, s valahol ő is érzi a rokonszenvet, még akkor is, ha ez a viselkedése jórészt a megjátszott részét képezi. Persze ez nem jelenti azt, hogy rögtön lespanol a fiúval, tenyerébe csap, hogy legyünk barátok, egyszerű ténymegállapítás, s nem is foglalkozik tovább a dologgal.*
-Oh…Mesebeszéd, kreatív. *Ezt kevésbé ironikusan mondja, hiszen tényleg az…A nem túl nagyra nőt denevér pedig úgy tűnik nem fél a lovaktól, csakazért is megsimogatja a kanca pofáját, hátha ettől Serenius hülyét kap. Bár még nem is tudja, hogyan nevezik a fiút.*
-Na és te ki vagy? Tündérmese?
*Ő mindig mindenkivel nagyon kedves…vele is kedvesek szoktak lenni, annyira természetesnek veszi, hogy csak legyint rá egyet gondolatban, nem várt mást. Tetszik neki, hogy a fiú nyájasan gúnyos, ezért ő is elmosolyodik, a dolog játékra ösztönzi, mély, búgó hangon szólal meg, szinte negédesen.*
-Ez csak természetes, mindig nagyon kedves vagyok lóval és kis gazdájával, Tündérmese királyfival. *Hajt kissé fejet előtte, hogy kifejezze hódolatát. Ha maróan ironikus, hát akkor ez is az, vagy tényleg csak játszik, Edward néha olyan megfejthetetlen dolgokat produkál, hogy olykor még a saját usere sem tud elmenni rajta.*
-Ohh…*Egyenesedik fel, ellépve végre a lótól. Igazából kifejezetten frusztrálja az állat. Egy percig tűnődve vizslatja a srácot, majd kissé vállat ránt, automatikusan kissé lefelé biggyedő ajkaival, közönyösnek szánt hangon közli:*
- Végre valaki, akinek normális célja van. Nem, az a fárasztó, hogy mindenki auror, meg kincsvadász meg Isten akar lenni. Szükség van a diplomatákra. *Nem mintha őt ez érdekelné, sajnos neki már megírták a sorsát, esélye sem maradt a tiltakozásra… Viszont a fiú felvetésén örömtelen kacajt hallat, ahogy kissé nekitámaszkodik a box szélnek.*
-Sajnos te is több dologban tévedsz, Fi Ham? *Ezen nem tud nem szarkasztikusan elvigyorodni, bár a kantárt elveszi, mert poén, de hogy őőő egy lóval törődjön, mikor allergiás a megerőltetésre.*
-Biztos nagyon szereted ezt a lovat…Hidd el, mesebeszéd érdekében, ne tedd ki ekkora megpróbáltatásnak. Nem vagyok istállófiú, s ez a ló jó egészségnek örvend, amíg nincs a közelemben. Ne legyél szadista...csúnya dolog. Különben nem itt születtem…hanem messze innen egy távoli galaxisban. Apámat Vedernek hívták, fekete Vedernek és jedi volt, csak átállt a sötét oldalra. *Hátha Fi Hamnak nem voltak mugli barátai és komolyan veszi a mit mond. Bár meglehetősen komolytalanul adja elő, látszik rajta, hogy csak viccel, hanglejtéséből és arcából is egyaránt leolvasható.*
-Edward Lyons vagyok egyébként és motorbicajom van nem lovam. Sokkal jobban megéri, nem csinál össze semmit, csak sajnos még nincs neve és külön istállója. De inspirálsz Fi Ham, elnevezem Já Nyomnak a járgányt, majd eljössz a keresztelőre? *Érdekes ajánlat, de hát a fiú kiszámíthatatlan, nem is lehet tőle mást várni.*

Tárgy: Re: Istálló Szomb. Nov. 21 2009, 14:04

*Szerény, szerénység? Az mi fán terem? Istenfélő? Az bizony, de Allahon kívül nem fél ő senki ember fiától. Persze, szegénynek ekkor még csak sejtése sem lehet arról, hogy hamarosan nem csak ember, de démon fiának is hiheti Edet.
Mikor az ismeretlen kölyökképű fiú, aki nem lehet több tizenhárom évesnél, a sarkán hintázva közelebb lép, Serenius sem meg nem lepődik, sem el nem hátrál önkénytelenül. Hiszen cseppet sem idegesíti a másik közelsége. Inkább úgy vizsgálgatja, mint egy krisztalográfus egy érdekes leletet, vagy a sárkányrezervátor a frissen kikelt sárkányfiókát. Bár azért arra megvillan a szeme, amikor az idegen kéz érinti az ő számtalan sivatagi derbit nyert kancáját.*
- Tündérmese? Dehogy, hisz az előbb mondtam, Se-re-ni-us Fi Ham vagyok. Leírjam neked egy pergamenre?
*Már nyúl a zsebe felé, hogy pergament és írószerszámot kerítsen, amikor kibuggyannak ajkain az újabb szavak, szándékosan alulbecsülve a fiú korát.*
- Ugye a magadfajta tízéves fiúk tudnak már olvasni?
*Mikor azonban Ed hangosan folytatja gondolatainak szövését a Tündérmeséről, királyfiról és lóról, egy pillanatra átsuhan az agyán, hogy vajon épelméjű-e beszélgetőpartnere, vagy tán valamilyen fogyatékossággal küzd.*
~Persze az sem megvetésre méltó, hiszen Allah tudja, mit miért tesz, és ha ezt a fiút fogyatékosnak teremtette, bizonyára annak is megvan a célja. A bolondokból lesznek Allah legnagyobb prófétái.~
*Amint végiggondolja, kissé megváltozik a magatartása a fiúval szemben. Sokkal jobban figyelmez minden egyes szavára, és amikor a fiú helyeselni látszik az ő célkitűzését, meghajolva kérdez vissza, váratlan tisztelettel a hangjában.*
- Kincsvadásznak, sírrablónak élete gyakran sanyarú, a vég pedig hamar eléri őket. Diplomataként szolgálni a hazámat pedig szent kötelességem, hiszen atyám fia vagyok. Azt mondod, normális a célom, hogy szükség van rám? Úgy hiszed talán, hogy Allah is ezt az utat szánta nekem? Talán látod a jövőt, vagy szellemek súgják a fülembe a jövendő sorsot?
*Persze Sereniusnak még csak sejtése sem lehet arról, hogy a másiknak is a Sors és annak útjain járhat az esze, méghozzá szinte ugyan abban a pillanatban. S mivel még mindig nem sikerült eldöntenie, hogy egy hebehurgya füllentőbajnokkal, vagy egy jövőlátóval sodorta-e össze a sorsa, és ráadásul Allah angyalaival éppúgy hasznos jó viszonyban lenni, mint a démonok szülötteivel, méltóságteljesen bocsánatot is kér.*
- Bocsásd meg tévedésem, és ne haragudj rám, hűtsd le szemed forróságát!
*Amikor Edi Vederről kezd beszélni, és a jedikről, Serenius számára az olyan, mint a Megvilágosodás. Aki vele szemben áll, az egy félig dzsinn, félig emberi lény, hiszen másik világból, másik galaxisból származik az atyja. *
~ Ha igaz, amit mond, az anyja és a démon szörnyű násza nyomta rá a bélyegét a még meg nem született fiú elméjére, azért ilyen zavaros és attól furcsa a viselkedése, de biztosan innen táplálkoznak a látomásai is. Persze az is lehet, hogy csak háborodott, hiszen lám, milyen kérkedve-vidáman mesél saját atyja halálláról… akkor meg szintén jobb nem vitatkozni vele.~
- De hogy szólítsalak, ibn Véder, Védernek fia? Edvárd Lájonsz ibn Véder? Születésed története belleillik még a Kitáb alf laja va laja, az Ezer éjszaka és egy éjszaka könyvébe is. Nem ismerem a dzsediket, ők az ifritek rokonai, vagy tán a még hatalmasabb maridoké? A jövőlátáson kívül kaptál még más ajándékot is más galaxis beli démoni szülődtől?
*Serenius magában igyekszik felidézni mindent, amit valaha a dzsinnekről, és azok különféle fajtájáról, hierarchiájáról tanult, vagy csak futólag hallott, ám a fiú által emlegetett dzsedikről tényleg nem ugrik be neki semmi sem. A végére pedig teljesen elveszíti a fonalat, mivel nem érti sem a motorbicaj szót, sem a Já Nyom szójátékot.*
- Mi az a motor bi caj? És a Já Nyom?

Tárgy: Re: Istálló Szomb. Nov. 21 2009, 20:40

*A vizsgálódó pillantások láttán kissé megvillannak szemei, szája automatikus görbületet produkál lefelé, amitől méginkább kinéz 13nak, képes mindig így reagálni, ha valami nem tetszik neki, ezért áll jobban számára a maszk.*
-Jól-van, ér-tem. *Pillant fel a mennyezet felé, s számol el háromig, hogy arcára újra visszavarázsolhassa a kőarc vagyok nem szégyen tipusú kifejezést. Kezd rá meglehetősen bosszantólag hatni, hogy az idegen nézi fogyatékosnak, mikor erre ő szándékozik játszani, hiszen ki ad a gyerekének olyan nevet, hogy Fi Ham, vagy egy lónak, Mesebeszéd, különben is arab, terrorista lehet, valami afgán merénylő, egyetlen jó szokásuk, hogy a nőket letakarva tartják.*
-Tíz? Tíz éves? *Hörren fel hirtelen, meglehetősen váratlanul, s tűnik el örökösen gőgös szobormaszk arcáról a közöny, hogy teljesen elvörösödjon pulykamérgében. Edward Lyons meglehetősen érzékeny a borzasztóan kisfiús küllemére, mivel pontosan tisztában van vele milyen elmaradott több teret illetően is. Majdnem toporzékolni kezd, de megállja annyiban, hogy csak majdnem veti rá magát Sereniusra és csak nagyon hangosan kiabál a képébe.*
-Nem vagyok kicsi! Mégis mit képzelsz, kivel beszélsz! Tuti, hogy idősebb vagyok nálad! Vagy azt akarod mondani nem nőltem elég nagyra? Hogy kicsi vagyok, mint a babszemJankó, hooogy…*Bla, bla, teljesen felhúzza magát, mint egy kis méregzsák, vagy léggömb teletöltve, s mindjárt kipukkan, de ezt már Serenius sosem tudja meg, ha Ed kidurran, vajon mi minden jön ki belőle, a váratlan tisztelet hangjában ugyanis csodákra képes, Edward Lyonsnál mindenképpen eléri, hogy zaklatottan, de kifújjon tüdejéből minden benne rekedt elhasznált levegőt. Ő is úgy néz rá, mint a fiú tette először, s átvillan agyán, hogy nem normális, a jóslatos kérdéssorozat feltevésekor pedig immár meggyőződik az arab fiú agyelcseszintettségéről, s rövid, hökkent „Öh” hangon kívül többre nem is képes, csak annyiban, hogy hátrál, ugyanis neki nem a próféták jutnak eszébe az őrültekről, hanem, hogy bánthatják szexuálisan. Nem mintha Fi Hamból kinézné, de mivel volt már ilyennemű élménye, ettől az egy dologtól nagyon meg tud ilyedni….őrültek…perverzek. Különben nem a saját atyja haláláról beszélt nyugodtan, hanem arról, hogy átállt a sötét oldalra, ami persze nem igaz, hiszen nem Luck Skywaker a neve, a saját apja haláláról sosem tudna egyszerűen csak beszélni, vagy komolytalan iróniával hadoválni. Még egy lépés hátra viszont, egészen addig tervezi ezt, míg ki nem farol, csakhogy varázsszavakat vél hallani a fiú szájából, szavakat melyek hatására azonnal megtorpan, s arcára széles, de elégedett mosoly kúszik ki. Démonok fia, galaxis, tényleg komolyan vette? Egy percre maga is belezavarodik, mint valami szürreális ezeregy éjszaka mesébe, de hamar fény gyúik elméjében, s mire a srác már mondandója végére ér, összerakja elméjében a reakciókat, mint puzzle darabkákat. Talán egy helybéli észrevenné, hogy ez a mélyebb, zengő, fellengős hangnem, amit majd nemsoká produkál egy hihetlenkedő kamasz eltúlzott alakítása, ám a más kultúrából jött Szeri, nem biztos, hogy érezni fogja a humbuk és a valóság közötti különbséget.*
-Végre, hogy rájöttél *Zengi, szépen kihúzva magát, noha szája szegletében lelkes mosoly bujkál.*
-Igen, Szerenius Fi Ham, én Maridoktól jöttem, démon fia vagyok, titkos hatalmak birtokosa. Látom előre a jövőt, látom, hogy diplomataként gazdagságot hozol népednek, hogy ebben vagyon sorsod! Rengeteg rejtett képességem vagyon még, de nem fedhetem előtted őket, gondolom megérted, nem tudhat róluk egy olyan egyszerű halandó, mint te. *Kezét szimpadiasan kinyújtja a fiú felé.*
-Fogadd el ajánlatom, s szólíts Edvárd Lájonsz ibn Védernek! *Rezgeteti hangját, hatásosnak vélve a produkciót.*
-Ajánlatom pedig, hogy szolgálni fogsz, dicsőíted nevemet, Nagy Edward Lyonsnak hívsz, aki nem tíz éves, s a kellő pillanatban a segítségemre sietsz. Mert látod testem gyenge, a rengeteg természetfeletti erőt már nem bírja el. Cserébe pedig megosztom veled látomásimat. *Magában jót röhög az egészen, sőt egészen lelkes lesz a játéktól, úgy tűnik, mintha a szerencse hirtelen mellé szegődött volna, hisz akár a suli egyeduralkodója is lehet egy mindenre elszánt arab fiúval az oldalán, aki elhíreszteli, hogy démonok fia, s aki van olyan ostoba, még ha hazai pályán mozog is, de elhiszi neki, akkor pedig aztán senki nem lesz, aki legközelebb letízévesezi. Még a motorka is jól jön…*
-Lovam helyett varázsparipán járok minek neve: Já Nyom, nyomd! *Tesz még rá egy lapáttal, s várja, hogy Seri megrázza a kazelt, hátha az araboknál valami életre szóló hűséget jelent ez, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Istálló Vas. Nov. 22 2009, 16:48

*Serenius nyeregben érzi magát, amikor Ed felhördül, és elvörösödve tiltakozni kezd. *
~Úgy néz, ki, mint aki bármelyik pillanatban vagy könnyekben tör ki, vagy toporzékolni kezd, és hozzám vágja a lókaparót.~
*Szerencsére Serenius nem sejtheti, hogy Ed éppen úgy futóbolondnak tartja őt, mint ő Edet, sőt, még annál is rosszabbtól tart. Bár az araboknál sajnos nem példa nélküli a fiatal fiúkhoz való kétes eredetű vonzódás, Sereniust kizárólag a női nem tagjai hozzák izgalomba… meg persze egy jó kis sivatagi derbi, vagy egy kardpárbaj, vagy egy pusztakezes sziklafalmászás. Na, jó, és még néhány különleges dolog! De a fiúk biztosan nem.*
- Nos, igen, valóban kicsi vagy, és eléggé gyerekképű. Ráadásul nem hiszem, hogy idősebb lennél nálam, sem azt, hogy erősebb. De ez nem szégyen!
*Közli tényszerűen, anélkül, hogy ezúttal piszkálódni akarna. Aztán felhorgad benne a kíváncsiság, és közelebb lép a tőle hátráló fiúhoz.*
- Ki az a Babszem Jankó? Érdekes neve van!
*Ez utóbbi kérdés csaknem eltereli a figyelmét. Csaknem, ám amikor a fiú megerősíti, hogy bizony jól rakta össze a kirakós elemeit, Serenius ismét visszazökken a beszélgetésbe. Persze azért mert egy másik tájról, más kultúrából jött, még cseppet sem együgyű, és bár még nincs tisztába ennek a világnak a különlegességeivel, azért a dzsinnek terén alaposak az előismeretei, ezért úgy dönt, teszteli a fiút. Ed Oscar-díj gyanús alakítására először is csak annyit kérdez:*
- Miért ilyen furcsa a hangod? Mutálsz?
*A kis felütés után pedig kezdetét veszi a tesztelés. Különben is! Ki hallott már olyanról, hogy egy arab ne alkudozzon? *
- Ragadj magaddal az égbe, repülj velem ég és föld között, hogy onnan hajíts alá, vagy zúdíts rám tüzes meteorzivatart, vagy zárj be kiéheztetett sivatagi oroszlánok barlangjába… jó, azt talán mégsem…de akkor is! Én nem leszek a szolgád! Serenius Fi Ham nem lesz senkinek sem a szolgája!
*Hősies szónoklata után ravasz tekintetet villant a fiúra, és nyájasabb hangvételre vált.*
- De nem fogsz ilyeneket tenni, mert engem Allah angyalai úgyis megvédelmeznek! Ráadásul, ugyebár nem is bánthatsz, mert akkor nem valósul meg a saját jóslatod, miszerint még hatalmas érdemeket fogok szerezni a diplomácia terén, és gazdagságot hozok a népemnek, mert ebben van a sorsom! Kössünk hát alkut! Edvárd Lájonsz ibn Védernek foglak szólítani, s segítségedre sietek, ha bajban vagy, de előbb bizonyíts! Allah látja lelkemet, távol áll tőlem a kétkedés, de bizonyosság kell, hogy valóban démon sarja vagy! Mondd meg, hát, hogy hogyan hívják a Maridok sejkjét és kalifáját! És mondd meg nekem, hogy itt és most, minden segítség nélkül ide tudnád-e idézni atyádat, és be tudnál-e mutatni engem neki, ha akarnád?
*Mivel közben a lovak kissé nyugtalankodni kezdenek, pár arab szóval csitítja őket, majd egy-egy szem datolyával sikerül is még jó pár percnyi nyugalmat szereni maguknak. Aztán szembefordul Eddel és két kezét maga előtt karba fonva várja a választ. Készen áll arra, hogy rossz válaszok esetén sarokba szorítsa a kérkedőt. Persze már jó előre elhatározza, hogy a fiú fogyatékosságára tekintettel azért kesztyűs kézzel fog bánni vele.*