Istálló

*Rend van nála, csak semmit nem talál benne, s tény egy első találkozáskor ritkán adatik meg az örök barátság szelleme. Nem is igazán törekszik rá, el van ő a jelenben, aztán majd úgy esik ahogy puffan. Most annak is örül, hogy végre felszabadultan beszélgethet és nem kell ide-oda kapkodni a fejét, nem kell behúzott nyakkal járkálnia és állandóan feszengenie a társaság miatt.*
-Milyen tál? *Kapja elő pálcáját és mutat az említett edényre.*
-Reducio. *Kicsinyíti össze annyira a tárgyat, hogy felkapva markába rejtse, majd megvonja vált, mintha mi sem történt volna és folytatja az elejtett beszélgetés fonalát. Nem akar ő bevágódni senkinél, de ha varázslásra csak egy kis ok is előkerül, azt azonnal felhasználja.*
-Adtak persze. Owain tanár úr le is diktálta a fontos személyeket, el mondott sok mindent és kaptam mindenféle papírt, nem az ő hibája.. csak .. hát valahogy eltűnnek a tárgyak a közelemben. *Húzza el száját, mert ezt a tulajdonságát kifejezetten utálja, de eddig még nem igazán tudott rá módot találni, hogy megváltozzon. Talán a neveltetése teszi, hogy soha semmire nem kellett odafigyelnie. Na igen, az állatokért való rajongásáról soha semmi pénzért nem mondana le, de nem is fűz hozzá semmit, hisz úgy látszik a lány nem pont eme információ halmaz forrása lesz.*
-Engem véd, akkor is ha nem kéne. Fúj, köp, rosszabb esetben harap és morog, minden idegenre, de amúgy ártalmatlan.. mivel le tudom könnyen nyugtatni. *Néz Akácra szeretettel és simogatja meg apró fejét.*
-Ja értem.. a régi sulimban kicsit több volt dolguk, mert ők állították össze az órarendeket és csináltak minden egyebet is, hogy a tanároknak, csak a tanítással kelljen foglalkozniuk, persze néha órát is tartottak, mert ilyen .. hm.. kis tanárok voltak, szóval gyakornokok vagy mik. Persze lehet hogy csak nálunk nevezték így őket és máshol ez mást jelent. *Ameth nem ül le, mondhatni jót áll magáért.*
-Pilluamuleto.. pillus ha jól hallottam. *Ő érte ráadásul nem is egy prefektus jött és még csak lustának se volt mondható, csak hát férfi volt, így Ameth annyira meg volt ijedve, csoda hogy a nevét megjegyezte.. furcsa fazon volt az biztos, azóta se tudja, miért érdekelte annyira, de majd csak kiderül, hogy ki lakik a férfiben mélyen elrejtve, mi a lányt folyamatosan arra késztette, hogy fenntartsa a kommunikációt közöttük, csekély eredménnyel.*
-Tudom furcsa kérés.. de ugye te japánban születtél. Mesélnél egy kicsit róla? *Dől neki az egyik box oldalának és lógatja be kezét, hogy oda se figyelve simogassa a benn lévő lovat.*

~Okos~ *Húzza fel a szemöldökét, amikor a varázslatot látja, ő feleslegesen nem varázsol, egyébként is elhitték volna, hogy nem ő hozta, de ha már így alakult nincs mit tenni.*
- De azért vissza kell majd vinni az étkezőbe. Különben a manók mérgesek lesznek.
*Bár manókkal ő még nem találkozott a kastélyban, de tudja hogy vannak, ahogy azt is, hogy vissza kell mindent vinn nekik.*
- Úgyhogy inkább add oda.
*Nyújtja a kezét a lány felé, mert a következő beszámoló alapján, ha Amethnél marad, akkor nem fogják tudni visszaszolgátatni a manóknak, neki meg nincs szüksége semmiféle galibára. A tervei sokkal inkább arról szólnak, hogy szép csendben meghúzza magát a kastély falai között, miközben gyilkost terveket készít, majd a megfelelő időpontban végrehatja őket. Ettől szép az élet: hogy vannak céljai, amiket el szeretne érni.
Owain nevének említésére már sejti, hogy Pillus de ennek ellenére nem árt ezt mégegyszer letisztázni. Persze a pilluba való bekerülés - kivéve, ha egyébként Signus lett volna - magával vonzza ezt a fajta szétszórtságot. A gondolatra el is mosolyodik. Mennyire igazak a karokról felállított sémák. De hát terelődik a téma, prefikre... meg iskolákra... Neki meg muszáj válaszolnia.*
- Itt órát max a tanársegédek tartank. Én pl. Átváltoztatástanból... De nem minden prefektus lesz tanársegéd. A prefektusok feladat többnyire az elsőévesek támogatása, de a tapasztalat az, hogy az elsősök nem nagyon kérnek segítséget, szóval nem nagyon van feladat...
*Igen, ezt feltétlenül pontosítania kellett. Elvégre havonta listát készít a diákok tanulmányi előmeneteléről... nem mintha odaadná bárkinek is, bár néha a gyatrán teljesítőkre rászól. Néha. Mostanában egyáltalán nem. Már csak azért sem, mert ő sem áll olyan jól, mint ahogy szeretne állni.*
- Igen sehtettem, hogy pillu...
*Fura, hogy a hangjában némi lenézés csendül elvégre a legjobb barátai is pillusok, igaz a pilluba járnak azok is, akiket nem nagyon bír elviselni. Hát mindegy. Úgy látszik megfertőzte valami Akane sensei viselkedéséből, ami persze nem baj, elvégre a császárnő az egyik példaképe. - Kár hogy Kumiko szinte semmi sem tud a senseiről:P
Japán említésére egy kissé elkomorul. Nem ő nem szeret Japánról mesélni. Karácsony óta nem, de persze ezt a másik nem tudhatja így nem szívesen de válaszol.*
- Szép. *Aztán kicsit csöndbe marad, mert a mesélnél róla, az elég tág. Végül azért csak megszólal de a szavait meghazudtolja az, ahogy beszél róla.* - Cseresznyevirágzáskor egészen gyönyörű, és a templomok is szépek. De ugyanakkor nyüzsgő tele van emberrel... mi érdekel?*Unja meg a mesélést, nem neki való ez a dolog, amúgy sem a beszélgetős fajta. Persze ha kérdezi mindig válaszol, de magától nem nagyon tud beszélgetni. Viszont egy dolog őt is érdekli...*
- Te honnan származol? Érdekes neved van.
*Kérdezi meg a lila lányt, és először a találkozásuk óta, tényleg van egy kis érdeklődés a hangjában. Az már más dolog, hogy csak a tudásvágy miatt érdeklődik, nem a lány személyisége miatt.*

*Otthon a mindennapi életbe beleszövődött volna a varázslat és az első kép, mire emlékszik már elméjébe ragadt. Új otthonában viszont titkok lengték körül és rácsaptak kezére ha furcsán hadonászott, vagy épp nem úgy beszélt ahogy kellett volna. Talán a környezet teszi, talán csak a kiszabadult madár érzése.*
-Manók? Házi manók, vagy a vad fajta szelídített változata.. persze kénszerből szelídített. *Ellökve magát a boxtól, minek eddig támaszkodott, lépked közben a lány elé és nyújtja felé tenyerét, min az aprócska tál figyel, majd belepottyantja a másik kezébe és visszakozik az előző tartózkodási helyére, bár most kissé féloldalt áll a lánynak, mert visszalógatva karját babrál a ló szőrével.*
-Egy elsősnek nagyobb gondja is van szerintem, mint hogy egy idegentől kérjen segítséget, főleg ha a legnagyobb segítség az lenne neki, hogy ne kelljen idegenekkel beszélnie. *Kicsit maga elé mered, majd homlok ráncolva fordul Midorikawához.*
-Állatot tárggyá át lehet változtatni.. és embert? Mondjuk csinálhatok magamból úgy fogast, hogy utána vissza is tudjam varázsolni magam? *Ha már egy tanársegéddel van dolga, rögtön kap az alkalmon, hogy kíváncsiskodjon. Az órákon úgy is állandó a tananyag, utána mindenki siet a dolgára, esélytelen, hogy ő tanártól kérdezzen bármit is, főleg ha férfi tanár, vagy az osztálytársasi közül ott vannak a fiúk.
Nem igazán veszi fel, hogy a lány miképp mondja ki a pillu nevét, hisz még ő maga sem tudja, hogy milyenek. Lehet igaza van a lenézésben, ha meg nem, hát.. valahogy sose érdekelte, hogy másokról kinek mi a véleménye, a sajátját is csak akkor hangoztatja ha megkérdezik. Oldalt fordulva pislant a másikra, mikor az Japánról kezd el "mesélni".*
-Nem muszáj ám válaszolnod semmire ha nem akarsz.. nem foglak beárulni senkinek.. már ha azért teszed. *Nem is kérdez többet az országról, mivel nem is nagyon tudna. Belső információk, buta kis pletykák érdekelnék, mit nem lehet elolvasni útikönyvekből és nem mutatja a televízió, miket csak azok tudnak, akik ott élnek, éltek.*
-Származási helyemet tekintve Japán. Majdnem fél évet sikerült ott lennem.. talán annyit se. Szóval gyakorlatilag francia vagyok. *Vonja meg vállát, most már egész felső testével visszafordulva és bent lógva a karámban, félrebiccentett fejjel nézegetve a négy lábú állatot, ki minden jel szerint, nem zavartatja magát a lány miatt.*
-Nem is tudok róla semmit, ami elég szomorú ha azt vesszük, hogy ott születtem. De ez csak a kinézetemen látszik, meg a harmadik nevemen, de azt is csak később vettem fel, hogy legalább valami emlékeztessen soha nem ismert szüleimre. *Egyáltalán nem szomorú a hangja, mintha valaki másról beszélne, pusztán tárgyilagos tényeket közöl. Nem emlékszik rájuk, nem köti semmi hozzájuk.*
-Japánban nincs varázsló suli?

- Természetesen házi manók... elvégre ez egy iskola. *Kicsit kioktató a hangja, de hát ez elég egyértelmű... Legalábbis szerinte. Elteszi a tálat a zsebébe, majd figyel tovább. Már kezdi megszokni az orra az itt terjengő szagokat, így nem is olyan zavaró itt lenni. Persze magától jött le, de mindig megfeledkezik a szagokról.
Ameth megjegyzése kissé furcsa, bár valahol azért megérti.*
- Akkor nyilván velem sem jó beszélgetni. *Nem sértődött, és nem értette félre - legalábbis nem hiszi, hogy személye ellen szól a dolog - a hangjából semmi sem érződik, és a tény, hogy nem áll fel, és hagyja magára a másikat is azt bizonyítja, hogy nem áll szándékában elmenni. Inkább készségesen - már amennyire tőle telik válaszol az újabb kérdésre.*
- Elméletben lehetséges, de magas szintű átváltoztatástan ismeretet igényel, no meg persze, nem túl célszerű, maximum álcázásnak. Visszavarázsolni csak akkor tudod magad, ha képes vagy néma varázslatokra pálca vagy vérkör nélkül. Elvégre fogasként sem beszélni sem mozogni nem tudnál. *Fogja rövidre a magyarázatot. Kumikot nem zavarják a fiúk, ugyanakkor fogalma sincs arról, hogy esetleg zavarhatnák a fiúk. Elvégre, a fiúk ugyanolyanok mint a lányok, csak külső jegyeikben kicsit különböznek. De attól még emberek. Legalábbis a legtöbbször így gondolkodik a fekete hajú lány. Néha eszébe jut, hogy a fiúk kicsit mások, leginkább hülyék, és sosem beszélnek érthetően. A legtöbb kiszámíthatatlan, a többi meg túl okosnak képzeli magát. De még szerencse, hogy nem erről kezdenek el beszélgetni.*
- Egyszerűen csak arról van szó, hogy másokkal ellentétben én nem rajongok érte. *Bár ez így nem teljesen igaz, mert csak a rossz emlékek miatt, nem akar beszélni, de ezt nem vallaná be soha, főleg nem egy idegennek.*
- Beárulni? Ugyan miért? Egyébként is vállalni szoktam a tetteim következményeit. *Kicsit sem ellentmondásos, főleg, hogy az előbb a tálcát le akarta tagadni. Persze a vállalások között szerepel az is, hogy megússza az esetleges büntetéseket, ez pedig nyilván azzal jár, hogy nem mindig mondja el a teljes igazságot.
Ameth története egész érdekesnek hangzik, bár Kumiko azt már nem igazán érti, hogy miért olyan nagy baj, hogy más országban nőtt fel. Az mondjuk rossz lehet, hogy nem ismerte a másik a szüleit, bár ki tudja, talán így a jobb. Kumikonak egész biztos jobb lett volna, ha nem ismeri az anyját. De ha jobban belegondol az apját sem... Ez a gondolat egy torz fintor formájában meg is jelenik az arcán, de hamar visszarendezi az eredeti semleges állásba. Ameth is csak akkor láthatja a változást, ha Kumikot figyeli.*
- De van. De én nem akartam odajárni. *Válaszolja kissé magához térve, majd felvet ő is egy kérdést.* - Miért Franciaországban sincs? *most hogy belegondol, elég sok a francia az iskolában... persze angol területről többen érkeznek, de akkor is. Azonban nincs ideje ezen gondolkodni, mert remélhetőleg, megkapja a választ.*

-Értem. *Biccenti a választ, nem akar most kötözködni, bár elképzelése szerint, ha már van olyan óra, hogy mágikus lények gondozása, akár idomított vadak is lehetek volna, persze neki aztán teljesen mindegy. Igaz hogy ilyenkor felmerül bene,hogy fel kéne szabadítani az öszeset, de ahogy elnézi a lányt, ezt a gondolatot nem osztja meg vele és fordul vissza a lovakhoz, hogy tovább simogassa azt az egyet amit épp kiszúrt magának. Nem is veszi el tekintetét akkor sem, mikor kuncogni kezd.*
-Ez más, mert nem úgymond hivatalos ügyben beszélünk és nem mint perfektus vagy itt, hanem mint egy az iskola tanulója.. „csak” egy lány. *Vonja meg vállát kiegészítve a dolgot, hogy a félreértések tényleg elkerülhetőek legyenek. *
-Olyanra gondoltam ami tud mozogni, vagy azt nem lehet és vagy egyszerű igazi fogas leszek.. hát vagy nem sikerül. *De egyébként érti a választ és egy kicsit el is gondolkozik rajta, hogy vajon ha mást változtat át az milyen lenne. Mosolyt is csal arcára ahogy elképzeli a dolgot. Sajnos túlságosan is a mesék világában él néha és nem törődik a következményekkel, még szerencse hogy csak alap fokon megy neki az átváltoztatástan, még a végén kapna a fejére, mert viccből egy két diáktársából zsámolyt csinálna.*
-Különösebben én sem, hisz az is csak egy ország.. csak hát én pont ott születtem és az elég furcsa hogy nem tudok róla semmit.. legalább is nekem. *Hagyja is a témát,mert nem szeretné ha a legújabb beszélgetőtársának elmenne a kedve az egésztől csak azért mert olyanokról faggatja, amihez nem fűlik a foga.*
-Miért? Mi az amiért rajongsz? *Kérdezi ha már a lelkesedésnél tartanak. S mivel őt úgy nagy általánosságban minden érdekli, hát teljesen mindegy miről beszélnek. Biccent csak és ezt a beszélgetés fonalat is veszejti, mármint a tálas akármit. Az edény a helyén van, s mintha nem is létezett volna.
Nem veszi észre a fintort, hisz még mindig a lovakkal van elfoglalva, de legalább nem is fog rákérdezni és így megint elkerülnek valami kínosat. Igaz lassan nem tudja miről lehetne fecsegni, mert úgy érezhetné ezek után, hogy minden frusztráló a másik számára.*
-De van, de az nem olyan jó mi ez. És az én drága nevelő szüleim mindent meg akarnak adni a kicsiny babájuknak és azokból is csak a legjobbat, nehogy hiányt szenvedjen és karcolódjon a fehér lelke.. *Nem enyhén csöpög szavaiból a gúny és az irónia, hisz tényleg úgy bánnak vele, mintha porcelánból lenne és csak azért nem rakják a polcra egy biztonságági üvegdobozba, mert megfulladna.*
-És egyébként mit szoktatok itt csinálni szünetben? *Érdeklődik hátha van valahol a közelben egy tó, vagy kisebb város ahova ki lehet menni nézelődni, esetleg kimehetnének lovagolni, vagy bármit amit a másik szeret. Szeretné ha jól érezné magát, mert most olyan mintha mindent kényszerből csinálna, ahogy válaszol, ahogy ott ül.. még ahogy veszi a levegőt az is.*

*Őt tényleg nem foglalkoztatja a felszabadítás gondolata, de egy extremusostól elég furcsa is lenne egy ilyen gondolat. Mindegy is. Hogy a másik, miért kuncog azt először nem érti, aztán a szavai hatására megvilágosodik, de nem tetszenek neki a szavak.* ~Mi az, hogy csak egy lány? Azt se tudja kivel beszél~ *Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy jelenleg már tényleg csak egy lány, elvégre a családjából is kitagadták, és még örülhet, hogy némi pénzt kapott még előtte.*
- Ebben tévedsz, prefektus vagyok akkor is ha csak sétálni jöttem ki. *De tulajdonképpen mindegy elvégre a beszélgetésről van szó. Nem mintha olyan nagyon szeretne beszélgetni. Azt sem igazán érti, miért nem fordul vissza, amikor meglátta a másikat. Jah igen Clio emléke... De most valahogy elment a kedve a dologtól. Arról nem is beszélve, hogy milyen sületlenségeket hord össze a másik a fogasokról, meg az átváltoztatástanról. Nem igazán reagál az újabb szavakra, nem is igazán érti, mire akart Ameth kilyukadni. A Japánnal kapcsolatos érzései persze érthetőek. Nem mintha Kumiko jobban érezné magát attól, hogy tudja milyen az ország ahol született, bár valószínű, hogy ő sem tud róla sok mindent elvégre eléggé burokban élt, de mégis van róla valami fogalma. Ennek ellenére nem érzi úgy, hogy ettől bármi is jobb lenne, igaz azt nem tudja, milyen lehet ha nem tud róla semmit. Inkább csak bólogat Ameth szavaira, mintha azt mondaná "aha, értem" pedig annyira nem érti, de szerencsére az arca még mindig elég kifejezéstelen, így ezt nehéz lenne megmondani.
Hogy miért rajong? Jó kérdés.
- Hát a ... - egy kicsit elgondolkozik, már épp kétségbe is esne, hogy nem tud válaszolni de aztán észbe kap - nem rajongok semmiért. A rajongás az kislányoknak való.
*Persze ő élt ezzel a szófordulattal az előbb de nem gondolta volna, hogy ilyen kérdéseket tesznek fel neki. Ami meg a rajongást illeti, csak az anyjáért, az apjáért meg az öccséért rajongott, de az már a múlté. Az, hogy ezt a témát nem feszegetik tovább kifejezetten jót tesz neki. Helyette inkább az iskolák kerülnek szóba. Ameth szavai arról, hogy miért ide jött, megmosolyogtatják Kumikot. Nem mintha kárörvendő lenne, de azért jó tudni, hogy vannak mások is, akik nem rajonganak a családjukért.*
- Látom szereted őket *mondja vidáman és most ő az, aki kuncog, nem is igazán érti, hogy miért, de legalább a kezét a szája elé teszi, hogy ne legyen annyira hangos.* - Bár ha a lelkedet akarták óvni, nem jó helyre küldtek... *ezt még mindig nagyon vidáman mondja, hiszen amióta ő itt van, annyi mindent látott... olyat is, amit nem kellett volna. Persze a szülők ezt nyilván nem tudják, elvégre ő is csak csupa jót hallott korábban Torneransról.*
- Fogalmam sincs mások mit csinálnak, én a könyvtárban szoktam olvasni, meg tanulok, néha kijövök sétálni... *kezdi sorolni a mások számára általában unalmasnak tűnő elfoglaltságait. Ő azonban nagyon szereti ezt csinálni, meg amúgy is megszállottan kutat, és a nyári szünetben legalább több ideje van erre. El is merül a gondolataiban, ahogy eszébe jut az egyik könyv, amit ugyan szeretett volna megnézni, de nem tudott, mert túl feltűnő lett volna, ha még egyet ellop, khm, kölcsönvesz a könyvtárból...*