* Dartont teljesen váratlanul érte a lány reakciója, alig tudta lefékezni pengéje heves táncát. ~Darton te ostoba, nézd mit tettél...~ Kardja alig egy centire áll meg a lány előtt. Gondolkozás nélkül, csúsztatja vissza tokjába fegyverét mely megannyi ember életét tett már tönkre. S lám kellet, felkelteni magában sötét múltját, úgy látszik mindketten sorsuk rabjai. Szíve ismét érdekes dolgokat kezd művelni, egyszerre féltő, szerető, s aggódó érzés kezd végig áradni testén. Kezén a jel, átárad egész testén, oly fényesen kezd izzani mint még soha. Teheltelenül nézi az elszomorodott lány, s minduntalan csak önmagát okolja. Darton mintha nem is uralná testét elindul a lány fel. Jobb kezéről lerántja kesztyűjét. Majd fogaival ráharapva egész bal karját takaró ruhára, letépi a sötét takarót saját múltjáról. Feltűnik hát az mint mindeddig oly sűrűn takart. Egész keze sebbekkel vágásokkal szilánkokkal teli, min sötét és élettelen, hisz egytől eggyig mágikus sebek. Ezek nem gyógyulnak be, sem mágiától sem gyógynövénytől sem időtől. Minden nap megannyi kínt kell átélnie Dartonnak, mint mikor ezeket szerezte egy örök átokpecsétként. Mikor a jóért, az életért lemondott népéről. Odalépve a lányhoz, élettelen kezével felemeli a lány fejét, s mélyen szemébe néz. Sokáig nem szól semmit, csupán a két szempár csillog teljes fényükkel.
- Bocsáss meg, Emmeline...Ne félj, a mesék csak kitalációk s múlt ködébe merülnek. Senki nem fogja hallani ezt a mesét.
Van egy másik mesém, egy fiúról, nevezzük inkább tündefiúnak, vagy egy farkasnak, ki felsége szavára ontotta ki mások életét azonban kiábrándulva a vérből és a halálból, szembefordult urával. Maga mögött, mindennel mit addig tett, azonban túl gyenge volt s elbukott. Büntetése az örökös fájdalom melyet, urától kapott emlékezvén minduntalan múltjára. S azóta tétova bolyongva, várja az alkalmat hogy vissza térjen otthonába...
*Majd szokatlan de egy könnycsepp csordul végi szeme sarkából végig szaladva kéken izzó tetoválásán. S teljesen elvesztve uralmát teste felett, közelebb lép s átöleli a lányt, talán hogy ne lássa könnycseppét, talán mert segíteni akar, s leginkább mert mindketten sorsuk szakadékán állnak.~Bocsáss meg Emmeline~......

*Nosferatu Darton, régi nevén azúr vagy jég farkas. Kihitte volna, hogy pont itt és pont ekkor, fakadnak ki érzései először. Hisz ifjú korában első leckéje volt érzelmei elfojtása, avagy manipulálása. Mégis ezúttal tehetetlenül lángol, s mélyen hajtja karjaiba a megkönnyebbült lányt, s nyugodságátol, maga is megnyugszik. Szíve oly hevesen ver, hogy azt megannyi harci dob sem múlná felül, ázómban kis idő múlva a lány szívének ritmusával dobban együtt. A borult ég, mely eddig félelmetes árnyakat termetet az éjszakába, megtörni a látszik hold fényes erejétől. A sötét égbolt teljes holdvilága oly fényesen ragyog hogy az bevilágítja az egész erdőt, végig kúszva így a tündék szemein amint egymás fényében csillognak. A hirtelen érkezett holdvilág hatásra Darton jele lankadni kezd s néhol felveszi eredeti színét néhol pedig tovább izzik. De nem törődik ő semmivel, csupán a karjaiba zárt lánnyal, ki oly hatással van rá mint lángoló erdőre, frissen hullt eső. Behunyja szemeit, s teljesen átadja magát ezen érzésnek. A lány háta mögött csuklószorítójából, egy lila szalagot kezd kihúzni. A harc hevében, vette magához mikor a lány nem figyelt, s most finom lágy mozdulattal kezdi felhelyezni a lány selymes nyakára, kezével végig simítva arcát. Egy kicsiny masnit köt a szalag végére mikor felhelyezte, s így szól...*
- Maradj, mindig boldog kislány, Emmeline...és ne enged hogy a királylány a vesztébe sodródjon...mert tudd meg, akkor egy éjszín farkas fog utána vetődni a sötét erdőből...hogy megvédje a hercegnőt...
*Mosolyog rá a lányra, megnyugtatva hogy megbízhat benne, történjék bármi. Arca hirtelen összerezdül, összehúzva szemeit, s fogait összeszorítja a fájdalomtól. Amint jobb kezébe a múlt hallatán ismét bele nyilallt a fájdalom...*

[Krisztyne Blackat&Melinda Warren - Természetmágia házi]

*Melinda lassú léptekkel sétál be az erdőbe, mivel előzőleg úgy beszélték meg Krisztyne-nel, hogy a Természetmágia házijukat itt fogják megcsinálni. Mielőtt az erdőbe indult volna, először elment Paolohoz, hogy szerezzen egy felhőt, amin gyakorolhatnak, szóval a kis esőfelhő, aki a William nevet kapta, Melinda feje fölött lebeg. Mivel még nem látja Krisztyne-t sehol, úgy dönt, hogy egyedül kezd gyakorolni, és próbál esőt csinálni. Az órán elég jól ment neki, de nem lehet tudni, most mi lesz. Kezeit ökölbe szorítja, a szemeit lehunyja, és erősen koncentrálni kezd. Aztán... Egy csöpp, két csöpp, három csöpp... Óriási felhőszakadás, és ismét kijelenthetjük, hogy Mel ezt sem ússza meg szárazon.*
~Remek. Nem számítottam hideg zuhanyra. De legalább fürdőruciban jöttem volna!~
*Gondolja, majd kecsesen kisétál a felhő alól. Aztán ismét jön az előbbi művelet, koncentráció minden, és egyre kevesebb eső esik, végül pedig teljesen eláll.*

[Darton, Emmeline]

*Jólesően hallgatja a másik rendszertelen szívdobogását, a dübörgés nyugtatja, mint a hűs szellő. Szellő helyett azonban egyre nagyobb fényesség támad, ahogy Darton egyre jobban ragyog, lassan a Hold fényét is elfakítva, a környezetét bevilágítva.
Emmeline csak ámul és bámul mozdulatlanul, elkápráztatja a fény, amely oly más, mint a napsütés, olyan nyugtalanítóan erőt adó...
Darton minde mozdulatát érzi, ahogy azt is, hogy felé fordítja a fejét, így ő is fölemeli a szőke hajzattal körülvett arcocskáját, és félrebiccenti a fejét, hallgatva a bátortalan szavakat.*
- Hogy mondod?
*No igen, nem szeretne kombinálni, de mintha valami olyasmit hallott volna, amit, nos... amit még senkitől se. De erről jobb szeretne újra meggyőződni, így várakozón néz az éjszín szempárba, amiben régi történetek, fájó emlékek, és heves érzelmek dúlnak vad csatát.
De úgy tűnik, a vad csata nemcsak a fejében dúlt, hanem fizikailag is, ugynis hirtelen megszűnik az őt tartó biztos támasz, így kishíjján a földön köt ki, ahogy elengedik a derekát.
Emmeline döbbenten nézi, ahogy Darton a fájdalmával küzd, és már lépne, hogy segítsen, de egy apró bocsánatkérést maga után hagyva a fiú - szó szerint - ködé válik, egy meglepett tündét maga mögött hagyva.
Lassan elindul a gyékényéért, összeszedi a kardját, és a hüvelyét, a tarisznyáját a vállára akasztja, majd elrejtőzik a köpenye alatt, és ha lehet, még nyugtalanabb szívvel indul vissza a kastélyba, mint amivel érkezett. Haja is szép lassan bebarnul, szeme zöldes helyett aranyosan ragyog, bőre visszanyeri napsütötte színét.
De ebben a nyugtalanságban már van egy biztos pont.*

[Melinda ]

*Csorog róla az eső, becsukja a szemét és a felhő felé emeli az arcát. Megcsillapítja koncentrációjával az esőt kellemes permetté. Ebben a melegben felfrissíti az arcát. De most nem ez a feladat. Úgyhogy hamar nekikezd visszafordítani a felhőjüket Melinda felé, és erejét fokozza, mire a lány feje fölé ér, már teljes erejéből zuhog belőle a víz.
-Te jössz!
Kiálltja, miközben rajta tartja kezét a felhőn, hogy azonnal tudjon reagálni, ha az "ellenfele" visszatámad.

*Elmosolyodik, mikor látja, hogy ellenfele elázik, de arcáról lehervad a mosoly, mikor újra a felhő alatt ácsorog. Most pedig jöhet a mutatvány... Egy kis (valljuk be: igazából jó sok!) koncentráció után a felhő bemutat egy csodás hátraszaltót Krisztyne felé menet, majd megkerül egy fát,és a lány feje fölött állapodik meg, ahol is egyre jobban kezd szakadni. Ha Krisztyne vissza akarja küldeni, akkor arrébb rántja, hogy ne sikerüljön neki.*

//És most dobunk a dobókockával, hogy bejön-e a "rángatós" módszerem:D Aki nagyobbat dob, az jár jobban//

The member 'Melinda Warren' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

The member 'Krisztyne Blackcat' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

//Na jó, ez nem jött be, ebben az esetben megoldom a problémát:D//

*Krisztyne-nek végül mégis sikerül visszaküldeni a felhőt, csak rossz irányba, így nem Melinda ázik el (újból), hanem egy kidőlt fa. De a felhő nem marad ott sokáig, lassan, nagyon lassan Melinda felé lebeg. Mikor azonban már úgy tűnik, hogy a lány feje fölött állapodik meg, hirtelen irányt vált, és ugyanolyan lassúsággal Krisztyne felé indul. Aztán Melinda kezének "lökésétől" hirtelen gyorsabban közeledik a lányhoz. Mikor már elég közel van, a feje fölött körözni kezd.*
- Ez tényleg elég jól megy. Igaz ugyan, hogy fogalmam sincs, mi haszna ennek, de az mellékes.

*Amikor Krisztyne a saját feje fölé "húzza" a felhőcskét, ő azzonnal hozzálát az eső megnöveléséhez.//Ez így értelmes?// Aztán viszont visszakapja a kölcsönt, az esőfelhő újra felé száguld, megkerüli őt, és orvul hátbatámadja. Erre ő válaszul egy kis "hátulról támadunk!?" jellegű fintort küld Krisztyne felé, majd az eső újra egyenesen potyog. Ezután újra megkerüli a felhő Melindát, és gyorsan Kriszty felé indul. A feje fölött állapodik meg, de alacsonyabban.*

Miután a lány a szövege végére ér,Silens szólal meg:
-Oké.Nem megyek le az ösvényről és jó kisfiú leszek.De az ösvényen csak lehetek?-kérdi kiskutya szemekkel.~Tudtam!Ismerem én a prefiket.Tudtam,hogy valami ilyesmit fog mondani.~mondja magában Silens,és elindul az ösvényen a lánnyal.
-Lumen!-mondja majd kis fény lesz a pálcáján.Miközben sétálnak Silens egy kérdést tesz fel:
-És milyen veszélyek vannak az erdőben?-kérdezi.

[Silens]

*Végül mégis bemegy az erdőbe Silenssel, összefont kézzel, szomorú-kiskutya tekintettel. Jobb kezében végig ott van a pálcája.*
- Lumen! *mondja ki ő is a varázsigét, majd folytatja a mondókáját.*
- De ha miattad bajba kerülünk, én nem húzlak ki a pácból!

[Még a Természetmágia házi Melindával]


Olyan érzése támad a kékségnek, hogy a nyakába potyog a felhő is, mikor alacsonyabbra ereszkedve kerül feléje. De kihasználja az alkalmat, hogy ilyen közelségbe került a természettel. Élvezi, ahogy az eső végigfolyik arcán, átadja magát a természet, és a víz erejének. Teljes koncentrációval öszpontosít a víz elemre, ami persze nem is olyan könnyű Krisztynek. De gyakorolt már párszor, mikor lehetősége akadt rá, föképp a zuhany alatt, hisz ott volt rá leginkább alkalma. Hallgatja a vízcseppek hangját, becsukja szemét és szinte lelki szemei előtt látja a vízfüggönyt, amint eggyé válik testével. Önnön magát érzi a víznek már. Minden testi-lelki erejével arra koncentrál, hogy akarata teljesüljön. Csak remélni tudja, hogy a lány nem zavarja össze, egy váratlan támadással. Megidézi a víz szellemét, sellő képében, sietnie kell cselekedni, mert ezt a szellemet ő nagyon rövid ideig tudja megtartani, úgyhogy megnöveli a felhőből lehulló esőt, szinte felhőszakadást előidézve, és a lány felé küldi. De nem akarja, hogy a lánynak baja essen az exrta zuhi miatt, hisz csak gyakorolnak, úgyhogy megállítja még előtte, és el is engedi azonnal a szellemet, talán ha egy fél percig sikerült segítségül hívnia. Egy nagyot fújva hajol előre, megtámaszkodva saját térdein. Kicsit meg is szédül, de pihenés után sikeresen visszanyeri eddigi erejének körülbelül felét.
-Nem hiszem, hogy sokáig bírom még...
Mosolyogva néz fel a lányra, várva, hogy milyen választ kap a támadásra.

-Na jó,igazad van.Inkább forduljunk vissza.-mondja Silens,bár nem érti,hogyan kerülhetnek bajba.
-Menjünk a társalgóba,jó?-kérdezi majd visszafordulnak.Elindulnak a Társalgó felé.

[Krisztyne]

*Nem túlzottan örül annak, hogy Krisztyne ilyen pozitívan fogja fel a dolgot. Bár nem lehet mindenki olyan pesszimista ezen a téren, mint Melinda. Mikor rájön, hogy Krisztyne megidézte a víz szellemét, az extra nagy felhőszakadás láttán hátrahőköl, de ezt talán nem is veszi észre a lány. Szerencsére előbb enyhül az eső, minthogy eláztatná őt. Mikor hallja, hogy Krisztyne már nem bírja sokáig, egy intéssel elállítja az esőt, odasétál, és így szól:*
- Ha nem bírod, visszamehetünk a kastélyba.
*Ha a válasz nem, egy újabb intéssel visszavarázsolja az esőt. Ehhez már nincs szüksége különösebb koncentrációra, már eleget gyakorolta, a felhő mozgatása viszont még nem megy neki ilyen jól.*


[Silens]

- Jó hallani, hogy valaki hallgat rám. *több módon is bajba kerülhetnének, például ha neadjisten véletlenül erre sétálgatna a gonosz Főmesélő bácsi, gonosz terveket szövögetve a fejébenXD*
- Oké akkor a társalgóba megyünk. Ezt megbeszéltük.

Örül neki, hogy ezt a javaslatot tette Melinda, hisz innentől biztos vesztésre állna.
-Menjünk, mert még órám lesz ma, és szeretnék kicsit pihenni előtte.
Lassú, fáradt léptekkel indul el a lány társaságában a kastély felé, miután kicsit megtörölközött, és felkapta a fehér ruhát aa vizes fürdőszerkóra. Nem is tudna, de nem is akar sietni. Élvezi a jó időt és a friss levegőt. Legfeljebb ha Melinda siet előre megy, ha nem akkor együtt sétálnak be a hideg falak közé.

//Köszönöm a játékot és a karim az áztatást //