Bűbájtan terem

*A tanár kérdésére kissé elhúzza a szája szélét.*
-Nem, de akkor legalább egy protektort fel tudtam volna venni.- *Gonosz pillantásokkal néz a tanárra, de hát nem tehet ellene semmit sem, nem vannak egy súlyban... Még, de majd. Reménykedni azt végül is szabad. Csendben hallgatja a tanárt, bár a leírás végén felhúzza a szemöldökét.*
~No ego...~ *Ennyiben hagyja a gondolatait, és visszasétál a székükhöz. Leül rá, de már semmit sem érez a varázslat hatásából. Amelire pillantva, csak mosolyogva válaszol.*
-Ugyan, semmi gond sincs, én sem tudtam.- *Biztatja a lányt, hogy ne magát hibáztassa. Csendben végig üli az óra végét, és csak forgatja a szemeit, egy-két dologra. A takarításra már kérdezné, hogy nem kaphatna egy felmentést, csak mert ő volt a próbababa, de aztán mégis csak megerőlteti magát, és neki áll. A felrobbantott pad helyére lép, és pálcáját felemelve a korom foltra mutat.*
-Lavatio!- *És lám, pár pillanaton belül el is tűnik a korom folt. Következzen a félig megégetett függöny. Arra is rámutat, majd egy újabb varázsigét hadar el.*
-Renovo!- *A függöny lassan kezd visszaépülni, így egy kis mosollyal ezt is kihúzza a listájáról. Már csak egy feladata van. Egy padot visszahozni. Egy pillanatra elgondolkozik, de hát nem tud mit csinálni. Rámutat az egyik padra.*
-Genero Venus!- *Majd a pad mellé pöccint. Sikeresen ketté válik a pad, ezzel egy másolatot hagyva maga után. Gyorsan kap Amelie keze után, hogy minél előbb leléphessenek a teremből.*
-Viszlát Tanár úr, köszönjük az órát!- *És Ameliet magával húzva kilép a teremből.*

//Köszi az órát, jó volt!//

*Lassan halad a folyosókon, abban a reményben, hogy el tud tévedni, eltévesztheti a teremajtót, vagy egyszerűen csak sikerül jó sokat késnie. Persze mivel időben elindult, utóbbira igen kicsi esélye van. A Déli toronyba érve még megáll, megnézi biztos nem hagyott-e semmit sem a szobájában. A táskájában azonban ott van minden szükséges felszerelés: penna, jegyzetfüzet, könyv és a saját kis olvasnivalója. A ruháját is ellenőrzi, de a talár tökéletesen takarja most is az ujjatlan fekete felsőt és a hozzá illő fekete szoknyát. A bakancsai sem kötődtek ki - igaz, nem is szoktak... - pedig azzal is húzhatná az időt. Extremusos és prefektusi kitűzője is tisztán csillog...*
~ Nincs mit tenni... Bemegyek.~
*Sóhajt egy nagyot, majd elindul a bűbájtan terem felé. Annak ellenére, hogy szereti a tantárgyat, valahogy mostanság nem megy neki olyan jól. Pedig mennyire igyekezett... De be kell látnia, hogy van amikor ez is kevés. Eddig is tudta, de azért a bűbájtannal sosem volt gondja.*
~ Most sincs. Csak a tanár van rám rossz hatással... ~
*Javítja ki magát, és kezdi el okolni a tanárt, aki valójában nem tehet arról, hogy egyre figyelmetlenebb lesz. A terem elé érve, lenyomja a kilincset, és csodálkozva látja, hogy még senki sincs bent. Meg rántja a vállát, és biztos ami biztos alapon, az ajtóhoz legközelebbi padba ül le. Ha esetleg meggondolja magát, arra kimenekülhet.
Míg a többiek megérkeznek, előveszi a könyvét és a jegyzeteit, hogy átolvassa még egyszer az anyagot.*
~ Nehogy megint hülyeséget mondjak... ~
*Gondolja keserű mosollyal, és olvasni kezd.*

*A folyosón lépésekben haladva bandukol előre, kezében megint egy elmaradhatatlan könyvvel, maga elé emelve, hogy még véletlenül se lássa, hogy éppen merre lépked. De most valamiért nem történik vele semmi, talán azért, mert megjegyezte az útvonalat, vagy azért, mert most nincs benne az a nagy feszültség, mint az előző óra előtt, közvetlen a büntetőmunka és elbeszélgetés után.
Úgy látszik, hogy kellett végre valaki, aki megmossa a fejét, és egy kicsit helyre billentse őt, mert az sem volt állapot, amiben ő tetszelgett. Nem szabadott volna olyan nagyon sokat hinnie magáról, hiszen a helyzet is bebizonyította, ha nem koncentrál eléggé, alap dolgokban is hibázhat, amik akár az életébe is kerülhetnek.
Sokat gondolkodott azon, hogy vajon mikor történt meg az, hogy elkezdte nem komolyan venni az iskolát, és azoknak a fontosságát, amit itt tanul. Talán az időben való ugrálás bolygatta meg, talán valami más, de valahol örül, hogy tényleg helyre rázták, mert újra látja a szeme előtt, hogy mik és kik az igazán fontosak az életében.
A terem elé érve zavarodottan megtorpan, nem is figyelte, hogy merre jön, még szerencse, hogy lábai elhozták ide. Szabad kezével végig simít egyenruháján és talárján, magában talán kicsit szitkozódva, amiért a nagy nyári melegben sem tekintenek el ettől a tanárok, majd rántva egyet táskáján, halkan benyit a terembe. Félmosollyal arcán konstatálja, hogy az extremusos lány, Kumiko, már megint megelőzte, és előbb beért a terembe.*
- Szia! - köszön halkan a lánynak, nem szeretné megzavarni az olvasásban, majd a mögötte lévő padra leteszi a táskáját, és helyet foglal a széken. Minden szükséges dolgot kipakol pillanatok alatt, majd a táskát maga mellé letéve a földre, könyvét újra a kezébe veszi, és a lányhoz hasonlóan ő is újra elmerül az olvasásban.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Lábát nyakába szedve rohan a Bűbájtan terem felé. Gyorsan, szinte rohanva, hisz elég nagy késésben van már.
~A fene egye meg, mi van velem, délután elaludni?~
A terem ajtja előtt ugyan lassít, de már klésőn, így túl sodródik reajta. Bevágja a féket, az ajtófélfába kapaszkodva, ami miatt szerte szét perget mindfen holmiját. Füzet, penna, tinta. könyv repül. Az apróságokat gyorsan összeszedi, majd a tintát eltünteti.
-Emoveo! A francba már...minél jobban sietek annál inkább késésbe kerülök.
Hangos duhogással, morgolódással lép be a terembe, pedig nincs szándékában megzavarni a bent lévőket. Mikor már beér, akkor jön rá, hogy akár a tanár is bent lehet. Gyorsan körbenéz, de szerencsére még nincs itt. Sóhajt egyet, majd köszön a bentlévő két lánynak.
-Sziasztok.
Lehuppan az egyik első padba, megigazítja lila egyberészes ruháját, majd nekikezd a szétpergett jegyzeteit is rendbe szedni, hosszas mérgalődés közepette..

*Arwen az órára nézve kapkodva szedi össze magát. Miután minden fontos könyvét meg egyéb dolgait berakta a táskájába magára kapta a talárját és elindult a szobájából. Klubhelyiségen átvágva rohant le a lépcsőn, majd át a déli toronyba. A terem ajtaja előtt megállva hallgatózott. Nem hallotta, hogy a tanár is bent van így benyitott és hangosan köszönt.*
- Sziasztok!
*Átszaladva a termen ült le az egyik hátsó padba. Ledobta az asztal mellé a táskáját, majd előhúzta a rajzfüzetét. Előtte kifújja magát, mert végig rohant, hogy a késést behozza. Várja, hogy a tanár belépjen és elkezdje az órát, de addig is el van foglalva a rajzolással.*

* Kamilla szokás szerint késésben, így szinte átgázol mindenen és mindenkin, hogy elérje a tantermet. Reményei szerint a tanár még nem lesz bent, mert ha igen... hát akkor neki tuti annyi. Idegesen nyit be az ajtón, majd körbepislog, hogy vajon merre lehet a tanár. A férfinek semmi nyoma, így nyugodtan beljebb lép. *
- Sziasztok. * Köszön hangosan, majd odasiet Arwen mellé. *
- Heló, nem láttalak kijönni a toronyból, mikor indultál? * Kérdi a lánytól, miközben táskájából előveszi jegyzeteit. A vaskos kötet már egy kissé le van amortizálva, és néhol rendesen el is szakadt. *
- Jut eszembe, te hazautazol, vagy itt maradsz? * Hirtelen jött kérdés, de ugye ami a szívén, vagyis az agyában, az a száján. Örökké kérdezősködik, ami nem minden helyzetben előnyös. *

*Fel, le aztán megint fel. Avagy lefordítva, a padlásról le a kastély központjáig, majd onnan át a déli toronyba. Gyakran húzza el az egyenruhája felső részét. Talán valamelyik mosásba összemehetett. Séta közben gyakran nézelődik kifelé az ablakon, de ott sincs semmi különös, csak dög meleg. Egyik karjában a füzete, és a tolla, míg a másikban a talárja pihen. Nem volt kedve végig rongyolni abban is. Így is majd megfullad a melegtől, nem hogy még abban. Lassan felérkezik a terem elé, és a füzetét a térdei közé téve, felölti magára a talárját is. Az óra szerint elkésett, de reménykedik, hogy a tanár is úgy döntött, hogy ma késni fog pár percet. Benyit a terembe, és láss csodát a tanár sem ért még be. Megnyugodva sóhajt egyet, majd köszön egyet.*
-Sziasztok!
*Megpillantja Ameliet, és a padok között átszlalomozva, leül a mellette lévő székre. Lerakja a füzetét, majd a lány felé fordul, és egy lágy csókot nyom az ajkaira.*
-Szia! Mi jót olvasol?
*Érdeklődik, ahogyan belenéz a könyvbe, de csak pár szót tud belőle kiolvasni. Tartalékolni akarja a megmaradt agyi sejtjeit az órára. Erről eszébe jut az, hogy miket vettek az elmúlt órán. Nos igen... Nincs kedve többször megtapasztalni a kísérleti egerek életét, de hát végül is ez ellen nem tud mit tenni, ilyen a máguspárbaj.*

*Arwen a füzetébe bújva rajzolgat, teljesen elmerült benne, a köszönésre ami mellőle jön, az zökkenti ki. Felnéz a füzetéből és oldalra pillant Kamillára. Majd teljesen meglepődik a kérdésen. Igaz általában ha siet nem vesz észre senkit, valahogy nem szeret jobban elkésni az óráról azzal, hogy leáll még beszélgetni is.*
- Szia, most az előbb, csak mikor késésben vagyok, átvágok mindenen és kiszűrök mindenkit.
*Kedvesen mosolyog a lányra, majd a hirtelen jött témaváltásra az egyik szemöldökét felhúzza, majd válaszol a kérdésre.*
- Hát, én úgy terveztem, hogy itt maradok, semmi kedvem nincs haza menni.
*Mivel már tényleg nem érti, ez a sok kíváncsi kérdés visszafordul a füzetéhez és folytatja a rajzolást, persze ha nincs több kérdés. Majd abbahagyja a rajzolást és azon kezd el agyalni, hogy a signumus a második helyre csúszott le és ezt még a diáktársait nem is érdeklik. Most is csak ők ketten vannak itt akik signumusosok, úgy látszik őket érdeklik hányadik helyen végez a házuk.*

Hosszú lábaival, elég nagyokat lépve közelíti meg a bűbájtan tantermet. Kissé feszültebb az arckifejezése, mint az utóbbi időszakban volt, talán azért mert közeledik a tanév vége. Éppen ezért nem is sieti el az óra kezdését, bár tény sok dolguk van mára. Viszont a tananyag nem nehéz.
Ahogy belép az ajtón, az ösztrogénkoncentrátum szinte fejbe vágja. Kicsit el is húzza a száját, ahogy a felismerés eljut tudatáig.
- Üdvözlöm Önöket Hölgyeim! - köszön kissé nyersen - Az urakkal mi történt? Tán év végére kihaltak? - A kérdés inkább költői. Aztán észreveszi Raphaelt, Amelie mellett - Nos, látom, azért még nem halt ki mindenki... Jó Napot Mr. Wyld!
Végül is neki mindegy, hogy hányan jönnek el az órájára, nem az ő problémája, ha a vizsgán nem tudnak majd válaszolni a feltett kérdésre.
- Nos, mint olvashatták, ami órán is sok dolgunk van, de először is kezdjük egy kis szituációs feladattal. Én mondok pár szituációt, és önöknek pedig le kell írni, hogy hogyan oldjak meg azokat. Aztán pedig odaadják nekem a papírosaikat. Ez lenne az év végi összefoglaló dolgozat, az eddig tanultakból. Aztán pedig jöhet a 3 új varázsige, amit meg kell tanítanom maguknak. A sorrendet megválaszthatják, ígérem.
Végül leül asztala mögé, és a kezébe veszi a papírt, amire jó előre felírta már a szituációkat.
- Akkor kezdjük is. Mindenki vegyen elő pennát, és pergament. - egy pálcamozdulatra a könyvek szép sorjában az asztalán végzik, már csak a biztonság kedvéért is. - Szeretném, ha válaszokat szépen kidolgoznák. Akkor tessék a megoldandó feladatok...
Előveszi pergamenjét, majd elkezdi felolvasni róla a pár szituációt. Igazából nem tartja nagy feladatnak ,de azért jó tisztában lenni azzal, hogy milyen a diákok észjárása.

Egy csapatverseny során, észreveszik, hogy az ellenfél egy konfúziós bűbájjal segíti csapattársát.

A tanterem elé érve veszik észre, hogy a szobában maradt az írószerük.

A szobájukba érve látják, hogy olyan kupi van, mintha egy bomba csapott volna be. A rendrakáshoz túl fáradtak, és egyébként is varázsnövendékek.

A folyosón egy páncél életre kelt, és hatalmas kardjával épp a fejükre kíván lecsapni.

Míg a diákok körmölik a válaszokat, Thierry Krisztyne tankönyvét kezdi el lapozgatni. Miután mindenki befejezte munkáját, és a papírlapokat is megkapta, becsukja a tankönyvet, majd kicsit előre dőlve az asztalra, kezdi el óráját.
- Tehát, mint már mondtam, 3 varázsigével fogunk megismerkdeni. Az egyik arra szolgál, hogy a titkokat mágikus módszerekkel rejtsük el. A második arra, hogy kissé sikamlóssá tegyük a talajt, a harmadik, pedig különféle dolgok megjelölésére. Nem is tudom melyikkel kezdjük... Szerintem a legnehezebbel. tehát a titkok mágkus elrejtése.
Pálcáját a tábla felé tartja.

Celopapilla

- A celopapilla egy olyan bűbáj, mellyel titkainkat védhetjük meg. Fontos, hogy a bűbájt végző személyek között, szoros kapcsolat legyen, vagy legalábbis, nagyon jól ismerjék egymást. Nehézségo szintjét tekintve, a nehezen elvégezhető varázslatok közé tartozik, hatóideje pedig végleges, addig tart, míg azt egy ellenvarázslattal meg nem törik. Az elvégzése pedig inkább mozdulatsorozatból áll, mint egy sima egyszerű pöccintésből. Annak a személynek a szívéhez kell tenni tenyerünket, akinek a titkot át akarjuk adni, és míg a mondandónk végére nem érünk, szinte folyamatosan körözni kell a tenyerünk felett, pálcánkkal. Ekkor érdekes dolgot tapasztalhatunk, hiszen a mágia immáron látható lesz. A jól elvégzett varázslat eredményeként a kesekyn mágiaszál, ami kijön pálcánkból áthatja tenyerünket. - fejezi be mondandóját.
- Kérdés van?

//A feladat kidolgozását csütörtök estig kérném szépen. Addig természetesen mehet az óra...//

*A könyvolvasásból a mellé huppanó Raphael zökkenti ki, és ajkain egy örömteli kis mosollyal viszonozza a csókot, majd a kérdésre felmutatja a könyv borítóját.*
- Angyalok és Démonok, mugli könyv - teszi hozzá. - Igen érdekes krimi, ahol az író nem kicsit beletapos a keresztény vallást gyakorlók szívébe - fejtegeti véleményét.
*Igazán érdekes ilyenkor a lányt hallgatni. Szinte semmit sem tud a mugli világ dolgairól, a könyvek által viszont sok mindennel tisztában van, ami furcsa ellentétet kavar a lány körül. Nem írt ezelőtt még soha tollal, kivéve akkor, mikor a fiú megmutatta neki, hogyan is működik, de a varázstalan társadalom vallásos dolgaiban elég otthonosan mozog.
Folytatná tovább is a könyvről alkotott véleményét, de a tanár betoppanása megakadályozza ebben. A könyvet kiteszi az asztal szélére, nem zavar az ott senkit, reményei szerint, és nem szívesen zörögne most a táskájával.
A kérdéssort maga elé húzva összeráncolja egy pillanatra szemöldökét, majd minden zajforrást kizárva válaszolni kezd, pennájával a pergamenre vetve hosszúkás, szép betűit. Elég hamar végez a feladattal, még egyszer átnézi válaszait, majd a kitöltött pergament halkan, hogy másokat ne zavarjon, kiviszi a tanárhoz, és visszaülve helyére várja, hogy a többiek is befejezzék, és tovább folytatódjon az óra.
Az első bűbájról minden információt, amit csak megoszt velük a tanár, gyorsan leírja, majd a lehetőséget megragadva, felteszi a kezét.*
- Tanár úr, nekem volna egy kérdésem - kicsit fészkelődik, majd belekezd. - Tegyük fel, hogy elrejtettem egy tárgyat, de szeretném, ha más is tudna a hollétéről, ha velem valami baj történne, ezért valakinél, ezzel a bűbájjal, szeretném elrejteni a titkomat. De ez az ember is hamarosan céltáblává válik, ezért egy harmadik embernél is elrejtem a titkomat - kezd kicsit belekavarodni, de még bírja. - Szóval, ha két embernél egyazon titkot elrejtem, de nem hatalmazom fel őket, hogy beszéljenek erről egymással, attól függetlenül ez sikerülhet nekik? - kérdezi kíváncsian, és csak remélheti, hogy érthetően fejezte ki magát. - Óh, és lenne még valami, professzor úr - töpreng el egy pillanatra. - Ha valaki rájön, hogy én valakinél elrejtettem egy titkomat, akkor az az ember gondolom meg tudja törni egy ellen-bűbájjal a varázslatomat. Ilyenkor a titkot őrző személy megsérül mentálisan? - ez talán még jobban érdekli, mint az elsőnek feltett kérdése, s most már azért ficereg a széken, hogy minél előbb válaszokat kapjon.

*Csak biccent az érkezőknek és tovább olvassa a jegyzeteit. Nem sokára a tanár is megérkezik, s miután végez a tananyag ismertetésével Kumiko könyve és jegyzetfüzete is a tanár asztalon landol. Nem szívesen vesz elő pennát és pergament.*
~ A múltkor is dolgozatot íratott. Ez valami mánia nála? ~
*Hiába még az általában jól felkészült lány sem szeret minden órán felelni. De mivel nem tehet mást, felírja a nevét a pergamenre és a kérdések leírása után ő is írni kezdi a válaszait. Van olyan kérdés, amin hosszabban elgondolkozik, másokra szinte rögtön jön a válasz. Így is viszonylag hamar végez s ahogy átnézi a válaszait, majd kiviszi a tanári asztalhoz. A tanárra pillant, hogy vajon visszaviheti-e a könyvét és a füzetét, s ha nincs ellenvetés, akkor magával viszi a cuccait.
A helyére visszaülve, csöndben vár, amikor mindenki befejezi az írást, és a tanár magyarázni kezd, ő jegyzetelésbe fog. Mindent leír, még Amelie kérdéseit is, nehogy a vizsgán gondja legyen. Aztán ahogy végez neki is egy kérdés jut eszébe.*
- Ha mégsem lenne szoros kapcsolat a bűbájt végző személyek között akkor mi történne?
*Per pillanat ugyanis senki sem jut eszébe, akivel olyan kapcsolatban lenne, hogy működhessen a bűbáj. Már pedig, ő ki akarja próbálni, akkor is, ha most csak elméletben tanulják. Aztán eszébe jut még valami, így felteszi az újabb kérdését is.*
- Csak varázslók között működik a varázslat, vagy mágikus lényekre is rábízható a titok a bűbáj által? Mondjuk egy kentaurra? vagy valami hasonlóra...
*Fejezi be kissé sután, majd úgy dönt, jobb ha többet ma már nem szólal meg. Várja a válaszokat és figyel tovább.*

*A könyvre csak bólint egyet. Hallott róla, de kimondottan nem kötötte le az érdeklődését. Majd abból is csinálnak filmet, úgy sem tudnak megülni a fenekükön a rendezők. De nem tudják tovább folytatni a beszélgetést, mivel megérkezik a tanár, és igen érdekesen köszön. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét, majd már belekezdene az integetésbe, hogy észrevegye a tanár, de erre semmi szüksége nem volt. Ugyanis külön köszönti a tanár, amire cska hasonlóan köszön.*
-Önnek is Mr. Montmorency!
*Aztán belekezdenek az órába. Még hozzá egy dolgozattal. Na most bánta meg azt, hogy nem görnyedt a füzete felett, és tanult. Na de mindegy, így hozta a sors. Egy pillanatra az is felvetül benne, hogy Amelie segítségét kéri, de nem akarja belevonni a lányt. De lehet, hogy a végén együtt mehetnének büntetésre. Bár ki tudja, hogy mi lenne a büntetés, így inkább lemond róla. Pár szavas mondatokban válaszol, majd inkább átnézés nélkül kivisz. Ki tudja, hogy milyen marhaságokat írt le. Aztán várja az óra folytatását. Felírja a lényeget, majd amikor a kérdések jönnek, ő kényelmesen hátradől. Per pillanat semmilyen kérdése sincs. Egyszerűen nem forog az agya. Nem baj, majd átmegy bűbájtanból is. De mondjuk örülne ha az a feladat lenne, hogy mágus párbajozzon valakivel. Magát ismerve a végén dicséretes ötössel léphetne tovább.*

*A tanár úr belépésére és morcos kinézetére nem tud mit reagálni. Talán jobb is ha most nem csinál semmit. Az üdvözlésre, jót mosolyog és vissza is köszön.*
- Jó napot!
*A kijelentésre, miszerint kihaltak a fiúk, felhúzza az egyik szemöldökét és körbe néz. Csak egy fiút lát a teremben az is Raphy.*
~Micsoda stréber.~
*Nevet saját gondolatán, majd a szituációs feladatra elhúzza a száját. Nem gondolta volna, hogy így évvégén még egy kisebb dolgozata is lesz. Ez kellő képen lelombozza kedvét, de nem tud mit csinálni, inkább megírja aztán vagy jó, vagy nem. De az előbbiben bízik. Ha már a vizsgákra tanul nap, mint nap akkor sikerüljön már jól. Legalábbis ebben reménykedik. Az utána való feladathoz már barátságosabban áll. Varázsolni szeret és jól is bánik a pálcájával. A dolgozattal végez és úgy gondolja, hogy könnyűek voltak, bár az utolsó szituációnál egy széles vigyor keletkezett az arcán. Vállat rántott, majd leírta rá a válaszokat. Mikor végzet kiment szép csendben és letette papírját a tanári asztalra, majd visszabandukol a padjához. Az óra elkezdésével elő is veszi a füzetét és belevési az óra főbb részét, magyarul, hogy milyen varázsigékről fognak tanulni. Az első a titkok mágikus elrejtése.*
~De jó, vezethetek naplót.~
*Mosolyogja el a dolgot, majd figyelemmel kíséri a tanárt. A táblán megjelenő varázsigét lekörmöli, majd a többi fontos információt is. Majd rájött, hogy nem is olyan könnyű a varázslat.*
~Na oké, ezt sokat kell gyakorolni. De akkor naplót nem is írhatok?*
*Szinte sír magában, majd újra felfigyel és nézi a táblát. Kicsit elkalandozva eszmél fel, hogy mégis csak órán van és figyelnie kéne.*
~Na, nem vezetek naplót, ha van ellenbűbája, akkor minek?~
*Tudja le magában a dolgot, majd tovább figyeli az óra menetét. A pálcából kijövő keskyn szálra felhúzza a szemöldökét és vágja az idétlenebbnél idétlenebb fejeket. Azért reméli, hogy ezt nem kell egymáson gyakorolniuk itt az órán, mert nem szívesen mondana el semmit diáktársainak. Nem azért, mert nem bízik bennük, hanem mert nem is tartozik rájuk. Mikor mindent leírt, tovább ült a padban és a tollával játszadozott. Még az se érdekli, hogy ez a tanárnak feltűnő lehet. Mikor megunta a játszadozást, kifelé kezdett nézelődni. Így várta, hogy folytatódjon az óra és a következő varázsigét vegyék.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Dolgozat...megint. Na akkor írjunk. Tetszik, nem tetszik... ellene úgysem tehet senki.
...és már körmöl is, ami első pillanatra eszébe jut a különös feladatokat olvasva. Pár sort ír csupán, majd le is adja a pergament.
~Titkok? Nekem nincs kivel megosztani, nincs egy olyan barátom sem, akinek bármit elmondanék. Akkor mi értelme lehet?~
Azért leír mindent ami a táblára kerül, vagy éppen elhangzik, csakhogy kedve eléggé elromlik.
-Tanár úr, én azt szeretném tudni, hogy a szoros kapcsolat, csak családi, vagy baráti, vagy esetleg mindkettő lehet?
Gondolja, hogy mi lesz a válasz, hisz elhangzott, hogy "csak" közel kell, hogy álljon az illető, de mégis...fel kellett tennie ezt a kérdést. Bár nem sokra megy vele, mert családja sincs, csak a nevelője, akivel nem is találkozik azóta, hogy iskolába került. Elgondolkodva, szomorkásan néz maga elé, miután megkapja a választ.

Jön a kérdések özöne… Végülis nem várt mást, hiszen a fő kérdezgető emberkék pont bent vannak óráján. Nem különösebben neheztel emiatt, hiszen szereti az értelmes kérdéseket.
- Mondja Miss Clarkson! – szólítja fel a lányt, aki elég gyorsan bele is kezd a mondókájába. Thierry végighallgatja őt türelmesen, egy két pillantást vet a lány dolgozatára közben. Noha nem nőből van, de különösen jól tud két felé is figyelni. A dolgozatra egy ferde vigyor jelenik meg az arcán, majd mikor Amelie befejezte a kérdezgetést, Thierry is belekezdhet a válaszba.
- Érdekes megközelítés Miss Clarkson. Igazából nem is titok a titok, ha úton útfélen elmondja mindenkinek, de ha így szeretné. Nos, ha Ön nem hatalmazza fel a titokgazdát, hogy továbbadja baj esetén, vagy beszéljen róla, akkor az nem fog, egészen addig, míg meg nem törik azt az ellenbűbájjal. Szóval, ha a két ember, aki tudja a titkot, nincsenek erre felhatalmazva, akkor nem fognak erről pletykálkodni.
Válaszolja meg Amelie kérdését. Alig, hogy befejezte, már kapja is a következő kérdést a pugnaxos Hölgyeménytől.
- Nem, szerencsére mentális károsodást nem okoz. Lelkit ellenben lehet, hogy okoz, ha van az egyénnek lelkiismerete. –válaszolja meg a kérdést. – Következő?
Kumiko jelentkezik, Thierry csak biccent, hogy kérdezhet. Miután ezt a kérdést is meghallgatta. Érdekes kérdést tett fel Kumiko, meglehetősen tetszik is Thierrynek. A kérdés. Nem a lány.
- A nem szoros kapcsolat révén is létrejöhet a bűbáj, volt már rá példa, de abban az esetben is nagyon jól ismerték egymást az illetők. – emlékszik vissza tapasztalataira- De … -emeli fel ujját- … ha logikusan akarunk gondolkodni, akkor milyen esetben mondjuk el egy majd vadidegen embernek a titkunkat?
A kérdés inkább költői, így folytatja is a mondandót.
- Nos, melyek azok a mágikus lények, amiknek van varázstehetségük? A kentaurnak van? Bár nem vagy Legendás Lények Gondozása tanár, de ha jól emlékszem a mágikus lények nem feltétlen attól mágikusak, hogy van varázstehetségük. Ergo, ha nem tud varázsolni, nem bízhatjuk rá a titkunkat. És ugyebár ugyanezen a gondolatmeneten haladva, egy mugli vagy egy kvibli sem lehet a titokgazdánk.
Fejezi be okfejtését. Bár nem tudja, hogy a hirtelenjében jött válaszok mennyire érthetőek a diákság számára, hisz néha hajlamos kicsit nagyzolva megmagyarázni dolgokat, de ha nem érték 100%-ig biztos benne, hogy kap majd újabb kérdéseket.
És a kérdések özöne már kicsit kezdi ellepni, mivelhogy Krisztynétől kap egy újabbat.
- Teljesen mindegy, hogy milyen kötelék. Legyen az rokoni, vagy baráti. A bűbáj szempontjából mindegy. – válaszolja meg – Nos, kérdés, van még?
Megvárja, hátha akad kérdés, és miután azt is megválaszolta vagy nem, jöhet a következő varázslat.
- Azt hiszem ezek után a celopapilla bűbáj használata mindenki számára világossá vált. De a tankönyvben találhatnak még érdekes dolgokat. A következő bűbájunk, a glacialis. – a celopapilla ige betűi lassan átalakulnak, és megjelenik a glacialis szócska.

Glacialis

- A glacialis bűbáj lényegében egy halmazállapot-változtató bűbáj, de másra is használhatjuk. Ha jól tudom, a tanév során már más tantárgyakból is foglalkoztak halmazállapot-változtatással. Nos, egyszerű a mutatvány.
Aqualis!– Thierry előretartott pálcájából víz folyik ki egyenesen a padlóra. – Glacialis! – pálcáját határozottan előre tartja, mire az imént kiborított víz szépen lassan megjegesedik. A pálcához közelebb eső részen elkezdődve, egészen addig, míg az egész pocsolya helyén egy kisebb jégfolt lett.
- Mint láthatják, nem nagy ördöngösség. De nézzük is tovább. – egy kisebb darab pergament vesz a kezébe Thierry, és az egyik sarkánál megfogja, majd pálcájával egy kisebb kört ír le a papírra – Leviflamm! – hallatszik az ige, és a papíros lángra kap. – Glacialis! – eléggé belejött az igeszórásba, és az utóbbi elmondása után, a lángokban lévő papírlap már nem ég, épp csak kicsit meg van pörkölődve.
- Nos, ki foglalná nekem össze a látottakat? Mit tudhattunk meg a glacialis bűbájról?
Kezét maga előtt összekulcsolja, és várja a bátorka jelentkezőt.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyelemmel kiséri a válaszokat, kedve most sem lett jobb...talán inkább még rosszabb. Az ujabb varázsszó is felkerül a táblára, melyet Kriszty belefirkant jegyzeteibe, s mindent amit a tanár elmond róla. Nem túl sok hangzik el, de egy kis bemutató után valakinek meg kellene szlalnia. A teremben lévő diáksereg, ahogy a kékség is, hallgat mint a sülthal. Körbenéz magán a teremben, s kelletlenül bár, de felemeli kezét, hogy valaki megszólaljon végre. Na nem azért nem akar válaszolni, mert valami gondja lenne az órával, csak hát a rossz hangulata....
-Ha jól gondolom ez a bűbáj minden egyes elem erejét képes megregulázni. Valami mássá alakítani. szilárdat folyékonnyá, folyékonyat légneművé és így tovább. Vagy ahogy a tűznél láthattuk beoltja azt. Hatását talán időlegesnek mondanám, hisz egy újabb ilyen varázslattal meg lehet változtatni újra a halmazállapotot.
Kérdő tekintettel néz a férfira, hogy válasza jó-e.

Már nagyon várja, hogy ki az, aki összefoglalja a hallottakat. De semmi, hosszú pillanatok telnek el, és senki nem mond semmit. Thierry felvonja a szemöldökét, nem igazán érti, hogy miért kukult meg mindenki. No, ez végülis nem az ő problémája.
Aztán felemelkedik egy aprócska kéz a magasba. A kis Kékség osztaná meg a gondolatait a nagyérdeművel. Thierry bólint, hogy mondhatja, majd pedig csak fülel. A szemöldöke még feljebb szökken, majd miután Kriszytne befejezte, Thierry veszi át a szót.
- Nos, a „glacius” – a szó megjelenik a fekete táblán is – szó latin eredetű, és jeget jelent. Egy kis érdekességet osztanék meg magukkal. Ha valaki tanult latint, vagy olyan nyelvet, emly a latin nyelvcsaládba tartozik, könnyedén kitalálhatja, melyik varázslat mire jó. A legtöbb varázsigének a töve ugyanis egy latin szó. – kezd el magyarázni a remélhetőleg fülelő diákságnak – Nos, természetesen vannak kivételek, hiszen akad pl. germán tőből eredő varázsige is. De a varázslás annyira ősi, hogy az akkor leggyakrabban használatos nyelvből alkották meg a szavakat. És, ez a hagyomány a mai napig fennáll. – már kezei is elég jól belelendültek a magyarázatba, talán ebből kifolyólag van az, hogy akarva akaratlanul, Thierry minden egyes szava megjelenik a táblán.
- Nah, de térjünk is vissza a glacialisra. Szóval a szó eredeti jelentése a jég. Tehát, a varázsige segítségével jegesíteni tudunk, mint ahogyan láthatták az imént. Természetesen képzettség függő is a varázslat, hisz minden bizonnyal még egy egész tavat nem tudnának megjegesíteni, viszont egy apró pocsolyát igen. A hatóidejét tekintve itt a fontosság most azon van, hogy a varázslat azonnal megy végbe. – kicsit megtekeri a fejét, mielőtt folytatná a mondatot- Látom, még gondot jelent a besorolás. De higgyék el, hogy fontos. Ha tudja egy varázslatról, hogy milyen a hatóideje, sokkal könnyebben választja ki a legmegfelelőbbet. De erre még mindenképpen visszatérünk az óra végén. – mondja most már megenyhült hangon - A nehézségét tekintve pedig a könnyű varázslatok közé soroljuk. – teszi hozzá.
Remélhetőleg minden fontosat elmondott, bár nem szokása annyira kihagyni a dolgokat, de a mai óra igencsak kivételesnek számít, hisz pár nap múlva már kezdődik is a vizsgaidőszak.
- Azt még megemlíteném mindenképpen, hogy az ige, nem csak arra képes, hogy megfagyassza a vizet, hanem, hogy a kisebb tüzeket eloltsuk vele, mindenféle fröcskölés és vizezés nélkül.Mondja el még egy hatalmas nagy levegővel. Aztán láthatóan megemelkedik a tüdeje, ahogyan vesz egy újabb mélyebb lélegzetet.
- A következő varázsige, amit ma megismerünk, szintén egy könnyen elvégezhető varázslat. – a glacialis szócska alatt megjelenik egy újabb ige.

Lucinaria

- Nem mondom, hogy minden nap fogják használni, de bizonyos esetekben igencsak jól jöhet. Ennek az igének a segítségével, tárgyakat tudunk megjelölné, méghozzá egy tüzes X-el. Figyeljék csak!Pálcáját előre tartja, épp csak egy kicsit pöccint vele, és a varázsige elhangzása után Kumiko padján egy izzó X jelenik meg. A következő varázsige már a spalettáknak szól, amik engedelmesen be is csukódnak, ezzel teljes sötétséget bocsátva a teremre. Az X jól láthatóan világít Kumiko padján, halovány fénnyel bevilágítva a lány arcát.
Pár pillanatig hagyja, hogy a diákok nézegessék a felizzó jelzést, majd a következő suhintásra a spaletták engedelmesen szétnyílódnak.
- Glacialis! – hangzik az újabb ige, és az X eltűnik a padról.
- Tehát – kezd bele a mondandóba – amit fontos tudni az igéről. Hatóideje ideiglenes, hiszen úgy kb fél -1 óra múlva az X elkezd halványodni, majd teljesen eltűnik. Persze, némi nyomot hagy maga után. Ha, magától alszik ki! – kissé megemeli hangját – De, el lehet tüntetni a glacialis ige segítségével, ilyenkor semmi nyomot sem hagy. Leginkább a fa felületeken a legszembetűnőbb, de alkalmazható falakon, fémeken is. Egyedül az üveg felületeken nem tudják használni a varázslatot. Nehézsége szerint pedig a könnyű igék közé soroljuk.
Fejezi be a magyarázatot. Lényegében a többi dolgot, hogy ki mire használná, azt a diákok fantáziájára bízza.
- Nos, elérkeztünk az óránk végéhez. Míg én átfutom a dolgozatokat, mindenki gondolkozhat kicsit, hogy mi az a kérdés, amire feltétlen választ szeretnének kapni, vagy mi az ami nagyon nem világos a számukra.
Adja ki az „ukászt” a tanulóknak, majd leülve asztala mögé, elkezdi nézegetni a dolgozatokat. Némelyhez ír pár sort, áthúz, pipál, javít, míg a többiek gondolkoznak.

//Minden kérdést, ami felmerült a tananyagokkal kapcsolatban most meg lehet kérdezni. //

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

....hát nem is ő lenne! Ha egyszer az életben eltalálná, hogy az új bűbájt hová is kell besorolni....na az maga lenne a csoda. Eddig még egyszer sem sikerül. Talán külön órát kellene vennie, hogy ne csak a már elhangzottakat tudja megjegyezni, hanem előre is tudjon kondolkodni? Már mindegy...ő legalább kinyitotta a száját, még akkor is, ha rosszat mondott. A kedves tanár úr készséggel javítja ki az elhangzott buta választ, bár láthaóan csalódott, vagy csak simán meglepődött Kriszty szavain. Mindezek után hosszas magyarázásba kezd a férfi, melyeknek csak egy részét képes a kékség leírni jegyzeteibe, azt is sok-sok rövidítéssel és még mindig ronda betűszerkezeteivel. Ezek után újabb bemutató következik, Kumiko arcát mégszebbé téve világítja be az izzó X, melyre a kis pillus lány is tágra nyitott szemekkel figyel. Lehet, hogy nem olyan sok mindenre lehet használni ezt a bűbájt, de, hogy látványos az biztos.
~Mit érdemes egy óra hosszára így megjelölni?~
Töpreng....hosszasan, de nem jut eszébe semmi, így, mivel a tanár úr is felvetette, hogy kérdezhetnek felteszi neki is, annak ellenére, hogy láthatólag nem nagyon karja ezzel tölteni idejét karvezető helyettese.
-A tanár úr mit jelölne meg így, ha tudja, hogy csak egy órára marad meg a varázslat? Ezen kívül érdekelne, hogy mivel bármilyen anyagon használható, ha valakinek például a homlokára teszek egy ilyen x-et, okozok-e neki maradandó sérülést?
Mikor ezt kimondja rájön, hogy mégis tudná mire használni. Ha marad nyoma személyeken is, ha nem oltják be a glacialis -sal, csak apró is és nem lehet eltüntetni, egy életre megbélyegzi azt a személyt, akivel valami gondja van....Nem mintha sok ilyen személy enne Kriszty életében, de még lehet.

*A kérdésére adott választ a többivel együtt lejegyzeteli, majd az újabb bűbáj is bekerül a füzetébe. Azonban a felhangzó kérdésre már nem válaszol. Egyrészt nem akarja növelni a korábbi kudarc élményeit, másrészt nem mondtak nevet, akkor ő minek strapálja magát? Hosszas csend után, végül Kriszty a legbátrabb, s bár nem tökéletes a válasza, nem haragszik meg rá a tanár.
Ez kicsit megnyugtatja a feketeséget, és szépen jegyzetel tovább. Még egy apró mosoly is megjelenik az arcán látva, hogy a tanár mennyire belelendült a magyarázkodásba, hogy megjelennek a szavai a táblán... A latinnal nyelv használatával persze eddig is tisztában volt, annak ellenére, hogy nem beszéli a nyelvet túl jól. De a szótár persze most is ott lapul a táskájában, és egészen biztos le fogja ellenőrizni a ma tanult varázsigék jelentését is, amint visszaér a szobájába.
A Lucinaria is megjelenik a füzetében és épp a tudni valókat írná le, amikor a tanár, az ő padján kezdi szemléltetni a bűbáj hatását. Ez persze nem is lenne baj, ha fel lenne rá készülve. Azonban hirtelen éri a dolog a sötétséggel együtt.* ~Mi a fene?...~ *Aztán egy pillanattal később tudatosul benne, hogy mi is történt, s már kezdene gyönyörködni a fényben, mikor újra világos lesz a teremben, s a professzor megszünteti a bűbájt.
Valószínűleg kinevetné Krisztyt ha tudná, hogy mire gondolt a lány, amíg "sötétben" csücsültek. Ő ugyanis sosem gondolta magát szépnek...De nem tudja, mi járt Kriszty fejében ezért teljes nyugalommal jegyzetel tovább.*
~ Egy óra? Az meg mire jó?~
*Kezd el töprengeni ő is, majd Kriszty kérdését hallva, kicsit kikerekednek a szemei.*
~ Emberen használni? Te jó ég...~
*Bár nem tudja, mennyire lehetséges ez, embereket megjelölni az körülbelül úgy hangzik számára, mint a rasszizmus... De nem említi meg, inkább vár csendben és figyel. Aztán neki is eszébe jut egy kérdés, így jelentkezik és ha felszólítják, akkor fel is teszi azt.*
- Professzor! Az előbb azt mondta, hogy a Glacialis-szal be lehet fagyasztani egy tavat. Ezt úgy érti, hogy a tó teljesen befagy ha elég erős a mágus, aki a bűbájt végzi, vagy csak annyira, ahogy természetesen is szokott? Vagyis hogy alul marad egy 4°C-os rész a benne lévő élőlényeknek?
*Nem humanitásból kérdezi, a legkevésbé sem érdeklik a halak... Szimplán kíváncsi. Aztán eszébe jut még valami és most, hogy ők kérdezhetnek, már sokkal bátrabb, mintha tőle kérdeznek...*
- És még azt szeretném megkérdezni, hogy a bűbájjal a levegőben lévő vizet is meg lehet fagyasztani? Mármint a Glacialis-szal.
*Fejezi be, majd vár a válaszra. Természetesen amint megkapja lejegyzeteli a többivel együtt.*

*Társai kérdéseire érdeklődve nézi a tanárt, majd a válaszait lejegyzeteli. Körbe forgolódik, mert a teremből más honnan jönnek a válaszok. Megpróbálja a kérdéseket is leírni, de Amelie kérdésén kicsit összezavarodik, így érdekes mondatok születtek a füzetében. A választ amúgy leírja, bár ha nem tudja mi a kérdés, így nem sok hasznát fogja venni. Már az utolsó kérdést és választ írja, mikor felfigyel. Hogy mire azt maga se tudja, lehet egyszerűen megunta a sok írogatást. Mikor már vége a kérdezz-feleleknek máris átalakul a táblán lévő varázsige a következőre. A táblán már látható is a varázsige. Ezt is szintén beleírja a füzetébe, az egyik táblázatába, amit vezet ilyenkor. Ezt bár nem mondta a tanár Arwen úgy véli, hogy közepesen nehéz varázslat, így a táblázat közepébe írja. A halmazállapot változásnál az átváltoztatásra gondolt, mikor vérrel kellett köröket rajzolgatniuk és ő kapta a kérdést, hogy mit jelent a három kis kör. Most ugyanerre visszagondolva borzong bele, hogy túlélte azt az órát. A bemutatóra egy mosoly kúszik az arcára. Tetszik neki nagyon, ahogy eljátszadozik a tanár az elemekkel. Bár a tüzesnél, a dolgozatára gondolt, hogy nyugodtan el is égetheti. A kérdésre nem válaszol kezdi unni, hogy mindegyik tanárnak ez a mániája, hogy kérdez. Mondjuk az a legjobb, ha a diákok maguk jönnek rá, de akkor is. Amúgy se tudna mit válaszolni rá, ahhoz most nem fog az agya. Inkább figyeli, hogy ki teszi fel a kezét és ki mond valami jó választ rá. De ez nem történik meg és igen csak furcsállja. Pedig azt hitte, hogy itt vannak azok a diákok, akiknek nagyon jó a beszélőkéje és mond valami jó választ, de semmi. A professzor úr reakcióját is figyeli, hogy nincs válasz. Kissé meglepi talán jobban, mint a tanárt. De mégis felkerül egy kéz a magasba, nem ismeri a lányt, de egész érdekes, amit mond. Utána Thierry professzor veszi át a szót és mikor elkezdi mondani, hogy mit érdemes tudni már rosszul kezdődik. Arwen ezt nem szereti a nagyon elméleti részt. Túl nyersanyag neki, jobban örülne, ha azt mondaná, hogy gyakoroljanak ezzel az igével. De ez nem történik meg, így elszomorodik, nem hitte volna, hogy most ez olyan óra lesz, ahol csak elméletet vesznek. Bár ennek örülhetne, mivel mindjárt itt van a vizsga és hát az elmélettel hadilábon áll. Legalább az órán odafigyel, akkor csak összetud valamit hozni. Ha meg nem akkor szégyenletesen megint elsős lesz, ami elég rosszul jönne ki, hogy egy prefektus megbukik, de reménykedjünk a jóra és ne a rosszra. Az alapelv marad Arwen fejében és pozitívan próbál gondolkozni, bár ez néha kizökkenti, mikor csak a tömény részt kezdi el magyarázni a professzor. Ezt az igét legalább betudja írni normálisan a táblázatba. Ha valami nem tiszta úgyis megnézi a könyvben és legfeljebb onnan kiírja. Az újabb varázsigét leírja, majd az elhangzottak alapján próbálja be csoportosítani. A bemutatóra, majd nem megfullad, mert épp félrenyelt az izzó pad láttán. Halkan kezd el köhögni és próbál nem megfulladni, nem lenne szép pont egy ilyen órán. Az órán már elhangzott varázsigével tünteti el a padról az izzó X jelet. Arwen már nyugodtabban veszi a levegőt és már a köhögés is elmúlt. Hamar megkapja az ige nehézségét, majd be is írja a megfelelő helyre. Ezt az igét tényleg nem tudná mire használni, így rak a füzetébe egy X-et, hogy jelezze magának. A dolgozat átfutásának hallatára rémületbe esik, mert bár könnyűnek találta lehet, hogy mégse jók a válaszai. Fontos kérdésen gondolkozik, de nem jut eszébe semmi, így ahogy azt egész órán tette csöndben üldögél. Esetleg végig hallgatja azokat a diákokat, akiknek lenne kérdése, majd feljegyzeteli, ha nem olyan bonyolult, mit Amelie-é volt. Már az óra végéhez közelítenek, mégis maradna még, hogy tanuljon. De inkább, majd a szobájában tanul, ahol remélhetőleg nem nyüzsögnek körülötte a diákok.*
~Fontos kérdés, ami rendkívül nem tűr halasztást…..Semmi….De miért semmi?~
*Elgondolkozva ül abban a pár percben, de tényleg semmi nem jut az eszébe. Most úgy látszik ilyen napja van, nem fognak az agy kerekei. Van ilyen mással is előfordult már, hogy így leblokkolt. Figyelmesen ül a padban, majd ha meghallja, hogy vége az órának összepakol és elspurizik. De erre még várnia kell néhány percet.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Hétf. Aug. 03 2009, 18:33

// Elnézést, de az usernek gépproblémái voltak.//

A dolgozatok javításával lényegében elég hamar elkészül. Nincsenek sokan, így nem is kellett sokat javítania. Egy kettőnél húzza a száját olyan jól láthatóan. Némelyiknél pedig elégedetten bólogat és mosolyog. Miután szép bordó tintájával mindegyikre firkantott egy-két számot meg egy-két megjegyzést, hátradől székében, és várja a már fentebb említett kérdéseket. Miközben Krisztynét hallgatja rendezgeti a papírlapokat.
- Sok mindent. hisz egy óra után is meg tudom nézni. Ha nem a glacialis-szal tünteti el, akkor a nyoma ott marad. - válaszolja a kékségnek - De, hogy gyakorlatiasabb legyek, mondjuk elmegyek kirándulni, olyan helyre, ahol még nem jártam, És betévedek egy barlangba. Ahhoz, hogy kitaláljak, hagyok magamnak jelzéseket.
Bár a második kérdése kicsit meglepi a tanerőt, igyekszik is normális hangon válaszolni.
- Hát nem is tudom kisasszony! Legfőképp azt nem tudom, hogy lennék-e olyan szadista, hogy mást megjelöljek ezzel? - igazából nem tudja, hogy fejbe kólintsa-e a lányt az ilyen kérdésért, vagy elnevesse magát - Amúgy nem, embert nem lehet megjelölni ezzel.
Zárja végülis rövidre. Aztán Kumiko emeli magasba a kezét. Végighallgatja a kérdéseket, majd azokat is megválaszolja.
- Neeeem - tekeri meg a fejét - azért a természet rendjét nem kívánjuk megzavarni. Tény, be lehetne az egész tavat is fagyasztani, de szerintem senki nem kíván ártani a halaknak. Én legalábbis nem.
Bár nem konkrétan mondta, hogy igen, be lehet, de talán így is érthető a lánynak, nah meg a többieknek.
- Mondjuk, ha az esőcseppekre gondol, akkor igen, vagy, hogy a levegőben fagyassza meg az éppen kiönteni kívánt vizet, igen. - bólogat a lánynak - Következő?
Mivel következő nincsen, így Thierry kézbe kapja a dolgozatokat, és kiosztja azt a diákoknak. A legtöbbre már írt értékelést, de mivel megígérte, hogy gyorsan végigfutnak rajta, így egyet magánál hagyva, olvassa fel ismét a kérdéseket.
- Nézzük Krisztyne dolgozatát, aki megkapta rá a maximum pontot. Bár, hogy őszinte legyek, most még vajszívem volt, de a dolgozatoknál már nem lesz az. Ez mindenkire vonatkozik! - néz szét a teremben. - A rossz válaszokra nem vontam le pontot, csakis a jókat vettem figyelembe.
Elkezdi olvasni Krisztyne dolgozatáról az első feladatot:

Egy csapatverseny során, észreveszik, hogy az ellenfél egy konfúziós bűbájjal segíti csapattársát.
Az én szempontomból teljesen mindegy, hogy milyen bűbájjal segítene ha egyszer azzal csal. Két bűbáj jut erre az esetre eszembe, persze ha a csapattársak is egyet értenének velem. Az egyik a Silentium, elnémító bűbáj a másik pedig az Averto, a varázsszó kimondását akadályozó varázslat.

- A helyes válasz itt a silentium volt. Az averto igénél megtanultuk, hogy csakis akkor alkalmazhatjuk, ha már folyamatban van a varázsige kimondása, de még nem mondták ki. Ezért kell a jó reflex, hogy a szándékot már megakadályozzuk. Tehát a helyes válasz itt a SILENTIUM ige volt. - hangjlejtésével nyomatékosítja a helyes választ. Következő:

A tanterem elé érve veszik észre, hogy a szobában maradt az írószerük.
Mivel írószer nélkül nehéz lenne órán jegyzetelnem és visszamenni sem biztos, hogy lenne idő, na meg ugye mágistanonc lévén is transportálnám a pennámat. Mégpedig a tranportus nevű bűbájjal és egy pöccintéssal, amit a terem bejárata előtt saját könyvemre végeznék el, erősen koncentrálva a pennámra.

- Nos, sokan írták a genero venust. Ugyebár, azzal csak lemásolunk, de sokat nem érünk el vele. Csakis a pillanatnyi illúziónál hatásos, semmi másra nem jó. Itt mindenképp a transportus volt a helyes válasz. - pillant fel a papírlapról a diákokra - De folytassuk tovább:

A szobájukba érve látják, hogy olyan kupi van, mintha egy bomba csapott volna be. A rendrakáshoz túl fáradtak, és egyébként is varázsnövendékek.
Minden bizonnyakl alkalmaznám a crispo, recullogu, repulsio bűbájokat a holmijaim helyrerakásához, Reducio-val csökkentve tömöríteném az esetleges szemét, vagy szennyes halom terjedelmét. Lavatio, mint tisztító bűbáj segítségével tisztítanám ruháimat, a Mereo bűbájjal növelném eredeti méretűre. Emoveo-val eltüntetnék minden kiömlött folyadékot.

- Nincs is különösebb hozzáfűzni valóm, nagyon részletes. Jó háziasszonyka! - mondja egy kis szarkazmussal a hangjábal.

A folyosón egy páncél életre kelt, és hatalmas kardjával épp a fejükre kíván lecsapni.
Több lehetőség is felvetődik ilyen kor, csakhogy mi is lenne az első? Nem tudom biztosan, mert ahhoz a szituációban benne kellene lenni, hisz az ember eszét befolyásolják az adott körülmények hatása.
Első ötletem valószínűleg törpe páncélt csinálni belőle, de ahhoz, rá kellene koppintanom és nem biztos, hogy lenne erre időm. Így egy szép pajzsot vonnék magam elé a v varázsszó segítségével, majd a rám támadót egy erős, lendületes taszítással vágnám a falhoz, a repulsio nevű bűbájjal.

- Ha a bűbájtanon használandó pajzsot akarjuk magunk elé vonni, akkor közlöm a szomorú tényt, teljesen felesleges, hiszen csakis a mágia ellen hat. Egy varázsfegyvert minden bizonnyal befolyásolna, de semmi más egyéb tárgyat. Viszont a lekicsinyítás tökéletes megoldás. Bár, hogy őszinte legyek, elég lenne csak a fegyvert is, nem kell az egész páncélt.
Nos, ezek lettek volna a megoldások. Remélem azért senki nem távozik rossz szájízzel az óráról, és tanult a hibáiból. - egy kisebb levegőt vesz - és legfőképpen remélem, hogy a vizsgán ezek a hibák már nem fognak elő fordulni. Mehetnek isten hírével, a vizsgán találkozunk!
Kezével lendít egyet az ajtó felé, majd visszaül az asztala mögé. Minden diáktól szépen elköszön, ahogyan azt illik, egy kicsit még nézi az üres asztalokat, egy ferde sunyi vigyor megjelenik az arcán, majd röviddel a diákok után, ő is távozik a tanteremből.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Kedd Aug. 04 2009, 08:55

Bűbájtan vizsga
I. évfolyam

Tesztsor:

1. Az alábbiak közül, mely varázsigék alkalmazhatóak emberekre?
a. silentium, comitatus, instigo, repulsio
b. averto, lucinaria, genero venus, ferrum
c. instigo, condico, silentium, averto
d. repulsio, recollugo, ferrum, transportus

2. Megtámad egy megbűvölt páncél. Melyik a legjobb varázsige, amit alkalmazhatunk?
a. comitatus
b. reducio
c. repulsio
d. ferrum

3. Melyik állítás a legjellemzőbb?
a. Ellentétbűbájoknak hívjuk azokat a varázsigéket, melyek hatását csakis egy másik varázsigével lehet feloldani.
b. Ellentétbűbájoknak hívjuk azokat a varázsigéket, melyeket csakis párban lehet használni.
c. Ellentétbűbájoknak hívjuk azokat a varázsigéket, melyeknél az egyik pozitív, a másik negatív hatású.
d. Ellentétbűbájoknak hívjuk azokat a varázsigéket, melyek pálcamozdulata teljesen ellentétes, mégis hasonló.

4. A lucinaria varázsige alkalmazható...
a. fémen és üvegen.
b. üvegen és fán.
c. fémen és bőrön.
d. textilen és fán.

5. Melyik állítás igaz?
a. A silentium hatása egy órán belül elmúlik.
b. A celer rememdium igével embereket tudunk magukhoz téríteni.
c. Ha alacsonynak találjuk magunkat, csak a mereot kell használni, és máris növünk pár centit.
5. A tranpsortus igének nem akadály egy fal sem, mint pl a recollugonak.

Szerezhető legmagasabb pontszám: 5 pont

--------------

6. Mely válasz igaz, és mely hamis? (emelt)
a. A ferrum és a comitatus ellentétbűbájok.
b. A comitatust megvéd minden mágikus dologtól, és minden tárgytól.
c. A comitatus csak mágikus dolgoktól véd meg minket.
d. A ferrum hatására pálcánk karddá változik.
e. Az averto igét zagyválóátoknak is szoktuk mondani.
f. Az averto igét bármikor lehet használni.
g. Ha rosszul végezzük el az averto igét, mi kezdünk el dadogni.
h. A celopapilla bűbájjal titkainkat védhetjük meg.
i. A celopapilla bűbáj egyik hatása, hogy a szemünk előtt lévő dolgokat (ha az a titok tárgya), nem vesszük észre.

7. Az alábbi bűbájok közül melyiknél jelenik meg jól láthatóan a mágiaszál? (emelt)
a. comitatus
b. ferrum
c. averto
d. celopapilla

Szerezhető legmagasabb pontszám: 5 + 10 pont

Esszék

1. Egy tanulmányi kirándulás során, amit a kastély melletti erdőbe szerveztek, lemaradtak a csoporttól, és akármennyire is szeretnének sehogy sem tudnak kijutni az erdőből. Már sötétedik, hideg van, és éhesek, és az éjjeli állatok is elkezdtek mozgolódni. Minél előbb ki szeretnének jutni, de olyan, mintha csak körbe-körbe mászkálnának az erdőben. Mely varázsigét, vagy varázsigéket használják hogy kijussanak, vagy hogy segítséget kérjenek. (min. 10 mondat)

2. Írjon le mindent amit tud a tárgyakra ható varázsigékről! (min. 10 mondat)

3. Írjon le egy olyan esetet, amikor a hangbűbájokra volt szüksége. (min. 10 mondat)

Szerezhető legmagasabb pontszám: 30 pont

----------------

4. Írjon le egy történetet, mikor kapcsolatba került a celopappila bűbájt. Írja le mindent, ami a bűbájjal kapcsolatos lehet! (használat, hatás stb) (min. 15 mondat)

Szerezhető legmagasabb pontszám: 30+15 pont

A dolgozatra kapható összpontszám:
alap szinten - 35 pont
emelt szinten - 60 pont

értékelés:
alap szint:
32-35 pont (kiváló)
26-31 pont (várakozáson felüli)
22-25 pont (elfogadható)

16-22 pont (hitvány)
10-15 pont (borzalmas)
0-9 (troll)

emelt szint:
54-60 pont (kiváló)
45-53 pont (várakozáson felüli)
39-44 pont (elfogadható)

30-38 pont (hitvány)
18-29 pont (borzalmas)
0-17 pont (troll)

Beküldési határidő: Augusztus 25.
// A dolgozatokat pü-ben legyenek szívesek elküldeni! Ne részleteiben, hanem egyben kérem az egészet.//

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Aug. 28 2009, 15:26

*Ígéretéhez híven nem öltözött át, hanem maradt úgy, ahogy van. Annyi különbséggel, hogy valóban összefogta a haját, és kicsit élettel telibb az arca. Megmosta. Hideg vízzel. Egy pillanatra, de csak egy pillanatra átérezte a helyzetet, ahogy egy normális kamaszlány tenné, de szerencsére gyorsan elhessegette a valóságot. Még csak az kéne, hogy most futamodjon meg. De Ophelia bátor! És idióta, de ez más kérdés.
Két-három diák megkérdezése után, kicsit késve, de megérkezik a bűbájtan tanteremhez, és halkan benyit, mintha félne, hogy felkelt valakit. Ha minden igaz, az ajtó nyitva van, ha nincs, egy fitos Direectus után csak kattan az a zár, és szabad utat enged befelé.*
- Vúú. *Néz körbe a termen, egyből körbe is megy, megnézi először a tanári asztalt (nem tud hozzányúkálni, le van védve ugyebár, pedig megtenné), aztán a padokat, végül a képek bámulásán állapodik meg. Egy félresikerült bűbájról árulkodó festmény előtt kicsit többet ácsorog, mint a többinél, nem híve a mazochizmusnak, de tetszik neki, sőt, mi több, intő jelnek tartja az ilyeneket a teremben. "Ha nem figyelsz oda, ez történik veled is." Talán ez az üzenete.
Talán megint túl sokat gondolkodik.
Mindenesetre ő elfoglalja magát, amíg a férfi meg nem érkezik. Valami dalt dúdolgat halkan, a hangerő szerencsére vagy szerencsétlenségre nem elég nagy ahhoz, hogy az efféle adottságáról ítélkezni lehessen.*

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Aug. 28 2009, 15:36

Nem akarja, hogy a lány érkezzen meg előbb a teremhez, ezért csak úgy kivágódik az irodája ajtaja, és kommandózva melegítőben siet a bűbájtanteremhez. Nincs messze, tényleg nincs, de az a perc, míg odaért a teremhez, maga volt az örökkévalóság Thierry számára. Persze, néztek rá furcsán, legalábbis ő úgy gondolja, hogy furcsán néztek rá. Visszatérve karót nyelt stílusába, és a mit bámulsz nézésbe, végre elérte a termet.
A terem nyitva. Ophelia már itt van. Nyel egy nagyot, ádámcsutkája látványosan megmozdult, aztán belép a terembe.
- Szóval.. - csapja össze tenyerét -... itt is lennénk.
Mondja, mintha ő maga sem hinné el, hogy tényleg a teremben vannak. És éppen keringőzni készülnek. Vagyis ő, a lány meg tanul. Becsukja maga mögött az ajtót, elég ha ketten vannak, nem kell nézőközönség. Az ajtó bezáródik, még véletlen se nyissanak rájuk. kellemetlen egy helyzet lenne. Legalábbis Thierry számára. Melegítőben, a teremben... hihetetlen, még számára is.
- Kezdjük is el! - megáll a lánytól vagy egy méterre. Tisztes távolságban, és már hadarja is a mondanivalót, mint aki betanulta azt előre. Nem nagyon néz fel, inkább saját lábaira koncentrál.
- Szóval, bal lábával hátralép, aztán átlép jobb-bal- lábra, és jobbal vissza előre. - mutatja is a mozdulatot, a keringő ritmusában. Nem kezd el énekelni, nem nehéz, érthető, hamar túl lesznek rajta.
- Pam-pa-ram, pam-ram-pa. - diktálja az ütemet, vagyis diktálná, egy pillanatra saját lába helyett Ophelia lába került a látószögébe. - akarom mondani, pam-pa-ram, pam-pa-ram...
Később még lehet zene, az csak Thierryn múlik. Remélhetőleg a lány nem botlábú, és nem kell megszenvedniük. Igazából szeretne minnél előbb túlesni rajta. Nagyon gyorsan. valami gyorstalpalókeringőtanfolyam féleség ez.

Tárgy: Re: Bűbájtan terem Pént. Aug. 28 2009, 16:43

*Akkor nem marad sokáig egyedül, kár, pedig jobban megnézné a termet is. (Mondjuk erre lesz nem kevés alkalma az év során.) Meglepetten pislog, amikor összecsapja a tenyerét a tanerő, és felé fordul. Egész idáig észre se vette, még az ajtónyitásra se eszmélt fel, nagyon el volt foglalva a gondolataival.
Szinkronban a férfival lenéz a saját lábaira, hogy miközben hallgatja az instrukciókat, már csinálja is. Bal hátra, átlépés jobb-bal lábra, aztán jobbal vissza előre, közben átpillant a szembelévő lábpárral, hogy milyen ütemben. Az, hogy közben mondja is a férfi, sokat segít. A tánctanárai is mindig így csinálták, így kissé otthonosabban tanulja. Nem egy istenadta tehetség, bár az ügyessége az átlag fölött van, és látszik, hogy már tanult valamiféle hasonlót.*
- Pam-pa-ram, pam-pam-ram... nemnem... *Megáll, vissza alapállásba.* Pam-pa-ram, pam-pa-ram...
*Egyszer, kétszer, kicsit még erőltetett a mozdulatsor, de határozottan nem rossz. Talán ez megnyugtathatja a férfit. Nem fognak itt vacakolni éveken át.*
- Ez tetszik! *Jelenti ki vidáman, próbálkozik még.* Egyszerűnek tűnik, sokkal bonyolultabbnak hittem. Mondjuk én a spárgában sem hittem, mikor balettra jártam, olyan valószerűtlennek tűnt mint a húsvéti nyúl. Azzal is próbáltak beetetni, de nem ám, nem sikerült, mert én jó voltam természetismeretből, és tudtam, hogy a nyuszi nem tesz tojást, főleg nem festettet.