Bűbájtan terem

**Jelige** : reborn **Hozzászólások** : 58

A Déli-torony kacskaringós folyosóin nem kell sokáig keresgélni a kör alakú tantermet, a hatalmas, díszes tölgyfaajtó már messziről kiszúrja a szemünket. Kis aranyvésettel fémjelzett tábla mutatja, hogy a diák hamarosan a bűbájok szentélyébe léphet. A küszöbön átérve szinte csoda tárul a szemünk elé, mintha csak az egész terem varázslat lenne. Talán nem is állunk olyan messze az igazságtól, mikor rálépünk a kőpadlóra. Körös-körül különböző képek díszítik a bordó kőfalat, egyik-másik híres bájolókról, illúziókról vagy éppen a károsabb bűbájok okozta állapotokról. Jobb és bal oldalon hosszú padok vannak öt-öt diák számára, melyek ha bővül a létszám, megsokszorozzák magukat. Mögöttük az ajtóhoz hasonlóan mahagóni színben pompázó székek sokasága, középen pedig egy pódium, tanári asztal. Itt aztán megtalálni mindent - különböző pergamenek, pennák, könyvek sokasága, melyeket a tanárnő alkalom adtán kiad a diákoknak. Illetlen kezek persze ezekhez nem férnek hozzá, minden teljes mértékben le van védve. Az asztal mögött egy hatalmas tábla kapott helyet, de kréta nincs, szügségtelen lenne, hiszen aki itt megfordul csak pálcával ír az alkalmatosságra. Lévén a terem egy toronyban kapott helyet, a kör alakú falakon három ablak pihen, melyek előtt függöny található. Mellettük fáklya adja a mesterséges megvilágítást, az ablakokra nagyritkán van szükség az állandó kellemes félhomály miatt. A levegő itt mindig kellemes, néhol színes füstfoltok is lebegnek, melyek persze szagtalanok, csak a rengeteg elhangzott bűbáj által maradtak itt. A pódium mellett balra egy csigalépcső is helyet kapott, melynek a végén szintén tölgyfaajtó, itt található a szertár. No igen, gondolhatnánk a bűbájtanhoz nem igazán szükséges ez a helyiség, mégis itt tárolják a fontosabb eszközöket: a gyakorláshoz való tárgyak, pálcák, rengeteg kacat kapott itt helyet, s a javított dolgozatok is gyakran ide kerülnek megőrzésére.

Az erdőből egyenes ide vezetett utad. Nem lesz nehéz dolgot ahhoz, hogy továbbléphess, csak egy újabb bűbájos feladatot kell megoldanod. Smile

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Krisztyne a gyermekkorába révedt. Látja, amint apró leánykaként szaladgál nevelő anyja erdei háza körül. Nem egyedül ám, hanem egy hű társsal, aki végigkíséri fejlődését, felnövését. Az a társ pedig egy fekete-párduc, aki a lány mellett él, mióta csak megtalálták mózeskosara mellett. Órája huhogni kezd, úgy fél órányival a tanóra kezdete előtt. A kékség megrázza kissé fejét. Gondolatai mosolyt csaltak arcára, és elvették kedvét az egyenruhától. Így most, hogy nekikezd készülődni a mai Bűbájtan órára egy vékony kék blúzt vesz magára, hozzá egy fehér nadrágot. Erre, hogy azért látható legyen melyik karhoz is tartozik felkapja talárját, felkapja a már összekészített holmit a komód széléről, majd nekivág a lépcsőknek. A teremhez érve rájön, hogy még elég korán van, kedve sincs a terembe belibbenni, így az ajtó mellett leül a falnak dőlve, és egy kis dalocskát kezd el dúdolgatni amíg a többiekre és a tanárra vár. Ez első érkezővel azért mégiscsak besétál, kicsit kelletlenül, de jókedvűen.

*Szereti, ha nem kell messze mennie a szobájától, és ez a bűbájtan órával pont így van. Elég lenne elindulni pár perccel az óra kezdete előtt, de azért ő mégis előbb kapja fel az ágyáról a táskáját (szokásosan teletömve mindenféle könyvvel), mindezt azért, hogy ne késsen el. Na meg tudja, hogy az órákon lehet a legjobban ismerkedni, főleg azért, mert Ireth nem az a kimozdulós fajta. Nem oldódik fel könnyen a társaságban és nem is kezdeményez beszélgetéseket. Mostanában pedig még inkább a szobájába zárkózik, nem szeretne találkozni egy bizonyos fiúval...
No de végre elindul táskájával az oldalán, menet közben tűzi magára Pillus kitűzőjét, a rend kedvéért. S ahogy becsukja maga mögött az ajtót, szoknyája csak úgy libben utána. Ma kifejezetten szoknyás kedve volt, így egy fekete alapon virágmintás szoknyát kapott magára, ami nem biztos, hogy a megfelelő öltözet a bűbájtanra, hiszen az gyakorlati óra. Felülre pedig egy a szoknya mintájában is szereplő zöld színű felsőt. A kitűző pedig erre kerül fel.
Lebaggyog a klubhelyiséges lépcsőn, majd pár pillanat után, máris a teremnél találja magát. Az ajtó mellett Krisztyne foglal helyet.* ~Talán zárva van?~ *Lassan a lány mellé ér és mosolyogva megszólítja.
- Szia! Zárva van? *Lép az ajtóhoz, megragadja a kilincset és az ajtó kinyílik. Akkor úgy tűnik, csak Krisztynének nem volt kedve a teremben kuksolni. Vagy nem tudta, hogy nyitva.
- Nem jössz be? *Mosolyog újra a lányra és belép a terembe, reménykedve, hogy Krisztyne is követni fogja majd. A szokásos középtájon lévő padok közül máris kiszemel egyet és lecsüccsen, táskáját pedig a padra teszi és turkálni kezd benne, könyékig elújva.*

*Okulva a korábbi későn érkezésből ~Nem késtem el, még a tanár előtt érkeztem!~ Kumiko korán elindult az alagsorból a bűbájtanterembe. Az órarendjében látta, hogy a terem a déli toronyban van, és már előre átkozta az órát...*
~Ennyi lépcső a világon nincsen!~
*A rossz hangult oka az, hogy ma is, a szokásos fekete ruháját vette magára, amiben lépcsőt mászni csak akkor lehetséges ha felhúzza. Erre terítette rá az iskolai talárt, hogy mégse mászkáljon fedetlen vállakkal. Ahogy kezével felhúzza a szoknyáját kivillan az acélbetétes bakancsa is. Mindemellett a táskájával is küzdenie kell, hogy ne csússzon le a válláról.*
- Most mért csinálod ezt velem, te vacak??? *Fakad ki, amikor a toronyba érve mégis leesik a táska a földre s kiborul a tartalma. Gyorsan körbe sandít. Szerncsére sehol senki, így gyorsan visszadobja a cuccait a fekete szütyőbe, majd kiegyenesedvén megindul a folyosón. Hamar eléri a tanterem ajtaját, s gondolkozás nélkül benyit.*
- Sziasztok! *Köszön a bent lévő két ismeretlen lánynak, majd leül a szélső sor első padjában és előkészíti a füzetét és a tollát az órára.*
~Szerencsére ma, időben ideértem, és már nem is tévedtem el.~
*A gondolatra elégedetten mosolyodik el.*

*Egy elbambultan baktató magas tündelány érkezik meg a déli torony lépcsőihez, és az alsó fokba sikeresen bele is rúg, mire rájön, hogy magasabbra kéne emelnie a lábait. ~Ó, hogy az a...~ Emmeline inkább nem is folytatja még magában sem a szitokáradatot, inkább lecsüccsen, lekapja a vászoncipőt, majd megszemléli épp lilulni kezdő körmét a nagylábujján. ~Éljen a profizmus...~ A mindent rejtő tarisznya mélyéből persze előkerül a kenőcséstégely, és a fájdaliom máris csökken, viszont ha visszahúzza a cipőjét, összemaszatolja. ~Na jól van ám...~ Lekapja a cipőket, és mezítláb indul el a hideg kövön, amit szinte még élvez is, olyan riitkán tud megtenni itt a kastélyban. A kezében a cipőjét lóbálva lép be a terembe, és elmosolyodik, hogy ismerős arcokat is lát.*
- Sziasztok! - *köszön vidoran, majd ledobja a tarisznyáját egy székre, mellé a földre a cipőket, és ő maga is levágódik. Az átfagyott végtagokat maga alá húzza, be az egyenruha alá, és előbányászik egy pergament, pennát és tintát, hogy nekifogjon a teremről, és a benne ülőkről készített csendéletnek.*

*Soelon kettesével veszi a fokokat, minek egyesével, ha átéri a kettőt is.
Nem szalad, ugyan azzal a sebességgel megy, mint egy normális diák.
Felér a lépcsőn, és odasétál a terem elé. A biztonság kedvéért még megnézi
a táplát az ajtónál, és meggyőződik , ez a megfelelő terem. Belép, és egy
féligmeddig elharapott köszönés után leül a jobb padsor utolsó előtti padjába
valahol középtájt.*

Amióta idekerült, még nem tartott órát. Bár, nem régóta tartózkodik a kastély ódon falai között, mégis épp ideje volt, hogy megkóstoljon pár diákot, még ha a szó nem éppen szoros értelmében véve is. Izgulni nem izgul, hiszen máshol már volt ideje gyakorlatot szerezni a tanításban, és tulajdonképpen a diákok is majdhogynem egyformák, csak éppen a csomagolás más. Tanárként pedig, még sosem vallott csődöt. Szóval, minden éppen összevág, hogy egy jó tanár, egy jó órát tartson.
Egy köteg paksamétával a hóna alatt, másik kezében a pálcáját forgatva megy végig a kissé kietlen folyosókon. Az itt töltött idő alatt eléggé sikerült kiismernie magát az iskolában, és hát a terem sincs túl messze lakosztályától, így elég hamar odaér, jóval az óra kezdés előtt. Nem is baj, hiszen nem sok diákkal találkozott még, így lesz ideje megnézegetne a jövő nemzedékét.
Egy nagyobb lendülettel nyitja ki az ajtót, majd lép be rajta hatalmas lábaival. Kinézete elegáns, és tekintélyt parancsoló. Nos igen, mindig is kicsit szigorú volt, de inkább tűnjön ilyennek, mint vajszívű tanerőnek, akivel bármit megtehet a szemtelen diáksereg. Szürke öltönye, kék inge és a színben hozzá illő talárja kiemeli kék szemét, és szőke haját.
Egy hanyag mozdulattal csapja be az ajtót, hogy ha eddig valaki nem vette volna észre, akkor most biztosan feltűnik neki, hogy a tanerő megérkezett a terembe. Bár, az óra kezdéséig még van idő.
- Jó Napot! - köszön mély és érdes hangján, majd leül asztala mögé. Két kezét összekulcsolja, az asztalra támaszkodik, és kissé előre dőlve szemlélgeti az eddig megjelent pár diákot.
- A padokra amúgy nem lesz szükség. - jegyzi meg kurtán- jobb lenne, ha itt - ekkor kezével az osztály közepére mutat, és egy nagyobb kört ír le vele - üresen maradna minden.
Fejezi be a mondatot, majd hátradől a székén, és úgy figyeli a diákságot.

*Hiába volt majdnem nyár, mióta a középkorba kerültek, majdnem mindig fázik. Most is, ahogyan a folyosón ballagott, néha kipillant az ablakokon, csak, hogy rosszalló pillantást vethessen a zord időjárásra. Az ég koszos szürke, eső szemerkél, és emellett még hidegen fújt a szél. Kevés diák volt az, aki ilyen időben szívesen bóklászott a kastély körüli parkban. Szipog egyet, és fázósan húzza össze magán a talárját. Még jó, hogy indulás előtt az egyenruhájára felvett egy meleg pulcsit is. Enélkül csak jobban fázna.
Nem sietett a bűbájtanterembe, hiszen időben elindult, így most nem fenyegeti az a veszély, hogy késve érkezik meg az órára. Közben kezeit dörzsöli össze, hogy így egy kicsit felmelegítse őket. Néha megigazítja a táskáját, ami ma véletlenül sem akart megmaradni a vállán, és fél percenként lecsúszott.
Az ajtó elé érve még egyszer vissza teszi a táskáját, majd halkan benyit a terembe. Körül sem néz, úgy zárja be maga után, csak hogy utána meglepettségében megtorpanjon.*
~ Hoppá, elkéstem volna? ~ - teszi fel magában a kérdést, és gyorsan órájára pillant. Aztán újra kíváncsian a tanár felé néz. ~ Ilyet sem láttam még itt, hogy egy tanár ennyire sietett volna hozzánk, csak, hogy tudást töltsön a fejünkbe ~ - ironizál gondolatban, majd rájön, hogy már fél perce ott álldogál olyan kukán, mint akinek elvitték a nyelvét.
- Jó napot, professzor úr! - köszön gyorsan, nehogy rossz következtetéseket vonjon le róla, majd a többiek felé pillant. - Sziasztok! - bólint, majd Emmeline-hez masíroz. - Nem tudod, hogy miért jött be korábban? - kérdezi kíváncsian a másiktól suttogva, miközben alig láthatóan a tanár felé int fejével.

// Off: Az óra hivatalosan elkezdődött, további érkezők nem jutnak be a terembe, ami a következő hozzászólásomból ki is derül majd, csak megvárom, míg mindenki reagál nekem, aki már bent volt eddig is.
A reagálásoknál pedig tartsuk meg a sorrendet: Krisztyne, Ireth, Midorikawa, Soelon, Én majd Amelie. (Emmeline-re nem kell várni, egy hétig nem lesz!!!)Csak, hogy mindenkinek legyen lehetősége, és ne legyen kavarodás.
Utána pedig én fogom felszólítani a diákokat.

Megkérek mindenkit, hogy kíméljenek meg a felesleges írásoktól, szeretném, ha a hozzászólások lényegre törőek lennének, mindezek ellenére természetesen azért figyeljünk oda, hogy a szerepjáték íratlan szabályainak is megfeleljenek. Smile

Szeretném, ha sokat nem kellene sokat várni a hozzászólásokra, hiszen egy hétre terveztem az órát, és sok dolgunk van.

A pontokat az órai munkára fogják kapni.//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Ireth érkeztével, s kérdésére tettel válaszolva besétál a terembe a lánnyal, közben köszönését viszonozza. Leül mellé, remélve, hogy nem zavarja ezzel a lányt. Az ajtó csapódásra lesz figyelmes, a tanerő érkezik, kisebb hangzavarral. Köszönését viszonozza.
-Jó napot tanár úr.
Hallgatja a kissé dörmögős hangot, figyeli amint a férfi feléjük mutat, s rádöbben, hogy nem a legjobb helyre sikerült leülniük, így feláll és nekikezd a terem közepének szabaddá tételéhez. Bár nem volt benne teljesen biztos, hogy ez az ő feladatuk lenne, mégis hozzáfog, hisz a tanár úr nem teszi ezt, így valószínűleg arra célzott, hogy a diákságnak kell cselekednie. A diáktársakra néz, segítségkérően, hogy ne csak egyedül keljen pálcájával elcsúsztatnia a padokat. Jó, meg tudja oldani, de azért mégis, nem megy ez neki még annyira.

//Bocsi késésért! nem fordul elő legközelebb//

* Vivien olyan lassan és halkan surran be a terembe, amilyen lassan csak tud. Az első padba szó szerint bepottyan. A táskáját leteszi a földre maga mellé, és máris úgy néz a atanárra, mintha óra eleje óta itt lett volna. Nagy kiváncsi szemekkel. Fogalma sincs, hogy vettek-e eddig fel valamit, de a pálcáját a padra teszi, hogy egyből használhassa, ha szüksége lesz rá. Szép pálca. FInoman kimunkált rózsafából készült, a magja pedig vélahaj. AMikor Vivien ránéz pálcára, mindig az az esős délután jut az eszébe, amikor nagyijával besétált a kisboltocskába, hogy megkaphassa élete első pálcáját. Nem nagyon tudna jelenleg figyelni az órára, mert állandó jelleggel a fogságba esettekre gondol. Valamilyen tervet szeretne szőni, de nem jön össze a dolog. Most viszont fontosabb hogy az órára figyeljen. Legalább pontokat szerezhetne.*

//A hozzászólást én engedélyeztem!
Így a további sorrend majd: Ireth, Midorikawa, Soelon, Én, Amelie, Vivien.
(Montmorency)//

*Kumiko összerezzen, ahogy a terem ajtaja hangosan becsapódik. Ekkor pillant fel, s látja meg a tanárt.*
~Ennyire belemerültem volna az olvasásba, hogy már kezdődik is az óra?~
*Csalódottan csukja be a mangát, amit még otthonról hozott magával, majd az órájára tekint.*
~Még nyugodtan elolvashattam volna egy fejezetet! Minek jön ez ide ilyen korán? Unatkozik vagy mi? Nincs jobb dolga mint ártatlan diákokat ijesztegetni a lármás megjelenésével?~
*Enyhe felháborodottság tükrőzödik a szemében, de csak egy pillanatra aztán kontrolállja magát. Nem lenne jó, ha a tanár észre venné, nem lelekesedik a jelenlététől. Fegyelmezettséget erőltet az arcára, és figyeli, ahogy a tanár az asztalához megy.*
- Jó napot Tanárúr!-*Köszön tisztelettudóan. A férfi szavainak hallattán, fogja a már szépen kikészített füzetet és pennát, és visszateszi a mangával együtt a táskájába.*
~Ha nincs szükség a padokra, akkor bizonyára jegyzetelni sem kell majd.~
*Miután elpakol a táskáját egy székre helyezi, majd előveszi a pálcáját, hogy segítsen ő is a teremrendezésben.*

-Jónapot.- *Köszön Soelon a beérkező tanárnak. Két székkel beljebb löki a táskáját a fal felé,
hogy ne essen a szabadon hagyandó területen belülre, majd ő is átül. *

Figyeli, a diákok arcát. Nem különösebben foglalkozik a tekintetekkel, inkább kíváncsi, hogy hogyan oldják meg a feladatot. Örömmel tapasztalja, hogy mindenkinek nagyszerűen megy a néma varázslás, bár nem tud róla, hogy tanulták volna. Ugyanis a padok anélkül elrendeződnek, hogy valakinek is elhagyta volna a száját a varázsige. Feláll asztalától, majd előveszi pálcáját, és egyenesen az előtte lévő padokra mutat.
- Repulsio! - hagyja egy el száját a már várt ige. A maradék padokra mutat egyenként, melyek mind a fal mellett végzik az ovális teremben.
- Nos, ezzel meg is volnánk! Egy pillanat, még egy- két kellék kell.
Pár percre elhagyja a termet, hogy a csigalépcsőn felmenve a szertárból lehozza, ami kell. Három kicsire összecsomagolt szőnyeget lebegtet le maga előtt, majd egy laza pálcamozdulattal szórja szét a terem padlózatára. A matracok szétnylínak, majd egy kisebb távolságra egymástól végül hatalmasat csattannak a földön.
A két érkező lánynak csak biccent, majd egy mélyebb levegőt vesz, az ajtóhoz sétál, két suhintással bezárja azt.
- Azt hiszem több embert ma már nem kell várnunk. - visszasétál a diákok elé, és féloldalasan felül asztalára. Kezét összekulcsolja, és közrefogja 14 hüvelyk szépen megmunkált pálcáját.
- Még egyszer üdvözlök mindenkit. Aki nem ismerne, Thierry de Montmorency vagyok, és egy darabig én fogom magukat sanyargatni a bűbájtan órákon. -egy enyhe vigyort megenged magának, csak hogy érezzék, nem kell tőle félni, nem harap ő, kivétel, mikor nagyon nagy oka van rá - Először is álljon mindenki a terem jobb oldalára - kezével mutatja a helyet - aki emelt szinten tanulja a bűbájtant.
Kicsit vár, míg a diákok elrendeződnek, majd folytatja a mondandóját.
- Most szeretném, ha párokba rendeződnének, mivel a mai órán párokban fogunk dolgozni. Szeretném, ha ezzel nem húznánk az időt. Nem kell válogatni, lényegében teljesen mindegy, hogy ki lesz a párjuk. Ha megvannak a párok, akkor válasszanak maguknak egy tetszetős szőnyeget.
Míg ez is megtörténik, addig kicsit megfordulva, pálcája segítségével írja fel a táblára a két varázsigét, ami ma tanulni fognak.

Instigo, Celer rememdium

*Látja, hogy a többiek mozgolódnak, és mire felfoghatná, hogy mit kell csinálni, a tanár megunja a nézelődést, és egy taszító bűbájjal arrébb mozgatja a padokat és székeket. Ahogy a tanárt szemléli, kicsit összeszorul a gyomra. Valahogy szigorúbbnak tűnik, mint a bájitaltan professzor. Nála nem biztos, hogy merne olyan ramazuriba keveredni. Kíváncsian nézi, ahogyan a földre puffannak a szőnyegek, és kicsit meg is ugrik, nem számított ilyen hangos csattanásra. Azon viszont igen csak meglepődik, amikor a professzor egy bűbájjal lezárja az ajtót, ezzel megakadályozva, hogy további késők toppanhassanak be.*
~ Nagyon szigorú ~ - húzza el a száját.
*A sanyargatás szón pedig már meg sem lepődik. Valami ilyesmire is számított, a férfi temperamentumát elnézve. A felszólításra gyorsan a jobb oldalra áll, miközben táskáját igazgatja vállán. Kár volt ennyi mindent magával cipelnie, ha ma gyakorlati óra lesz.
A lendületes és célratörő kijelentés hallatán csak felvonja szemöldökét és megforgatja szemeit.*
~ És kicsit parancsolgatós és pattogós a stílusa ~ - elemezgeti szórakozottan, miközben Emmel egyetértésben odalépnek az egyik szőnyeghez és megállnak mellette. Fogalmuk sincs a bűbájok láttán, hogy állva vagy ülve fognak dolgozni, és elég kellemetlen lenne, ha csak úgy lehuppannának, aztán meg fél perc múlva fel kellene pattanniuk.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A tanerő finoman szólva mogorva, de hát ha ez a stílusa mit tehet egy diák? Elviseli, ahogy Krisztyne is. A felszólításra, miszerint jobb oldalt kell az emelt szintűeknek csoportosulni ő is odasiet a többiekhez. Hirtelen kicsit bizonytalan kivel is álljon párba, körülbelül az itt lévők felét ismeri csak. Ismerkedés szempontjából is talán Kumiko-t választja társának erre az órára, aki remélhetőleg nem bánja ezt. Nem szólal meg, nem szeretné ezzel a tanár rosszindulatát kivívni, inkább csak hívón int a lánynak. Oda sétálnak az egyik szőnyeghez. Úgy helyezkedik Kriszty, hogy a földre helyezett "taneszköz" mellől is jól lássa a Tanárurat. Kíváncsian várja milyen feladatot kapnak, mi lesz az amihez párba kellett állniuk.

*A tanár felszólítására Kumiko is a jobb oldalra megy, hiszen emelt szinten vette fel a bűbájtant. Kicsit meglepi, hogy a tanár bezárja a termet, de tulajdonképpen egyet ért vele. Érdeklődve néz körbe, hogy kivel állhatna párba.*
~Fantasztikus... Csak Soelont ismerem... Talán vele kéne dolgozni?... Nem ártana új embereket is megismerni.~
*Nem látszik túl boldognak a felismeréstől, hogy nincsenek sem kartársak, sem más ismerősök a tündén kívül a teremben. Nem mintha gondja lenne a tündével... szó sincs róla. De ebből a tárgyból szeretne maximálisan teljesíteni, s amennyire eddig megismerte a tündét nem biztos benne, hogy ez sikerülne. Ekkor meglátja, hogy egy kék hajú lány felé int, jelezve dolgozzanak együtt. Ha jól emlékszik Krisztyne a neve, varázsfegyvertanon már látta... Elmosolyodik és bólint, majd a lánnyal együtt odasétál az egyik szőnyeghez. Megáll Krisztyne mellett és a tanárra figyel, várva mi lesz a feladat. Nem köszön a másiknak, bár ez nagy illetlenségnek számít, de a tanár eddigi viselkedése miatt, ez nem tűnik túl jó ötletnek. Majd, ha esetleg olyan feladatot kapnak, ami közben lehet beszélgetni.*
~Nem lenne jó, ha büntető munkát adna csak azért, mert bemutatkoztam.~
*Húzza el a száját egy fintorra, majd mostmár tényleg a tanárra figyel.*

*Soelon odasétál egy szabad szőnyeghez, és körülnéz, kinek nincs még párja.
Karbatett kézzel áll, és a konyökén dobol az ujjaival, és néz jobbra-balra.
Odaint a lánynak, aki besurranva jött, mert úgy látta, hogy még nem állt párba.*

* Vivien nem szól semmit se a tanár különös stílusához. Volt már szörnyebb tanára. A ényeg hogy tanuljon itt valamit. Feláll és a talárját birizgálja. Miután elintézi magát és az egyenruhát, elindul a srác felé. Nem nagyon tetszik neki, hogy csak úgy intenek, de annyi baj legyen. Tanórán van, nincs idő hisztizni. Még akkor se ha az egóját sértik meg. Pálcáját markolászva figyeli a kiválasztott szőnyeget, majd a szavakat, amelyek a táblán díszelegnek. Hümmög párat, mert fogalma sincs mit kell kezdjen a pálcájával. Mozdulatokról még nem beszélt a professzor. Ácsorog hát egy ideig. Befonja a vörös haját és összeköti, majd kezet nyújt a társának, hogy bemutatkozhasson.*
- Vivien Boisson. Signumusos diák, és úgy látom, a társad ezen az órán. * Bájosan, mosolyog - mondhatni franciásan- megrebegtetve a hosszú szempilláit.*

- Nos, mint olvashatják, ezt a két bűbájt fogjuk a mai órán elsajátítani. - int pálcájával a tábla felé - és, ha kérhetném a fölösleges fecsegést hagyjuk meg az óra utáni hosszú, kellemes délutánokra. - teszi még hozzá, mint valami mellékes információt.
Hangja kissé szigorú, de való igaz, nem szereti az órán folyó locsogást, mindezek ellenére, nagyon szívesen eldiskurál bárkivel bármiről.
- Ha jól látom a Kisasszonynak nincs párja. - mutat a vörös hajú, Pilluamuletos Hölgyemény felé - akkor csatlakozzon a két Pugnaxos Hölgyhöz. Hárman is tökéletesen végre tudják hajtani a feladatot. Tehát!
Felkel az asztalról, majd elindul a diákok felé, és míg magyaráz végig köztük mászkál fel, és alá. Különösebb oka nincsen, talán így jobban magára tuja hívni a figyelmet, ha tekintetükkel végig őt kell követniük. Persze, ahogyan halad köztük, ő is kíváncsian fürkészi az arcokat, hátha valakin megcsillan a felismerés szép ábrázata.
- Először is, a mai órán olyan bűbájokkal fogunk foglalkozni, melyeket leginkább orvoslásban használják, de elő fordulhat, hogy párbajok során is kénytelenek használni az emberek. Az első bűbájunkat, tulajdonképpen ellentét bűbájnak is nevezhetnénk, ha csak egy varázsige feloldásaként, vagy ellentéteként tudnánk használni. Mindjárt meglátják, mire gondolok. - mutatóujját kicsit felemeli, szigorú figyelmet követelve magának, melyet hangjával is nyomatékosít.
- Lássuk csak, ki legyen az első áldozatom! - elvigyorodik, bár lehet ezt a diákok nem találják majd olyan viccesnek, mint amennyire ő gondolja. Persze, minden amit mond, inkább csak jelképes értelemben használatos.
- Maga! - mutat az extremusos diák felé - melyik az a bűbáj, mellyel élőlényeket tudunk megdermeszteni, megfagyasztani?

*Kumiko elégedetten konstatálja, hogy igaza volt, és a tanárt zavarta volna ha bemutatkozik.*
~Valószínüleg, nem hallott még udvariassági formákról~
*Most azonban nem hagyja, hogy érzelmei kirajzolódjanak az arcára. Fegyelmezetten áll és figyel. Amikor meghallja, hogy a gyógyításban is használható varázsigéket fognak tanulni, megörül, mert végre olyasmit tanulhat, amit választott pályáján alkamazhat majd. Az érzelmeit azonban továbbra sem mutatja. Tudja vigyáznia kell a professzorral, ha nem akar rossz jegyet, vagy eselteg pontot veszíteni. Először kicsit meglepődik, mikor felszólítja a tanár. A meglepetés viszont csak egy pillanatig mutatkozik az arcán. Pár pillanatra a gondolataiba mélyed, hogy felidézze magában a bűbájt.*
- Az élőlények megdermesztésére a Torpeo bűbájt használjuk, uram. A pálcamozdulat igen egyszerű: csak a célélőlényre felé kell suhintani a pálcánkkal, miközben kimondjuk a bűbájt.
*Felel tisztelettudóan és magabiztosan. Nem érzi magát áldozatnak. Tudja, hogy helyes a válasza, otthon már ki is próbálta ezt a bűbájt a gekkóin, igaz akkor mindig ott volt vele az édesapja.*

Szerencsére, nem kellett sokat várni a válasszal, az extremusos leányka hamarjában megmondta neki a választ, amit egy elégedett mosollyal, és egy „tökéletes” szócskával el is fogadott.
Két kezét hátratéve sétálgat tovább, majd a pódium előtti kis részen megáll. Nem nagyon akarja húzni az időt, de valahogy fel kell mérnie, hogy ki végezze el a következő feladatot, persze, csak azután, hogy végre elmondja mi az egyik ok, hogy ma itt ilyen szépen összejöttek.
- Mint ahogy hallották Tökéletes Választ adó Kisasszonytól, a torpeo az az ige, amivel élőlényeket lehet megdermeszteni. Remélem a Kisasszonyon kívül mindenki tudta a választ, valahol agyának mély bugyraiban. Legalább. – teszi hozzá, kicsit mélyebb hangfekvésben.
- Nos az ige, ami a torpeo tökéletes ellentéte – pálcájával a tábla felé bök, ahol az általa mindjárt kimondott ige, mintha kicsit elkezdene vibrálni, hogy jobban láthatóvá váljon a diákság számára – az INSTIGO.
Még hangját is jobban felemeli, hogy mindenki jól érthetően hallja, a megtanulandó varázsigét.
- Szerintem, most már mindannyian kitalálták, hogy miért vannak itt ezek a szőnyegek, de mielőtt elkezdenénk egymás megfagyasztását, tanuljuk meg azt feloldani. Tehát, az instigo egy olyan varázsige, amit alkalmazhatunk a torpeo áldozatává vált emberek úgymond felolvasztásához, vagy éppen ájultak felébresztésére. Nehézségi fokát tekintve az enyhe varázslatok közé soroljuk. A pálcamozdulat sem nehéz, ugyanaz, mint a torpeonál. Csak egy suhintás az ájult, megfagyott ember felé. – pálcájával mutatja meg a mozdulatot. – Arra viszont figyeljünk, hogy az ige előbb hagyja el szánkat, mint ahogyan a pálcánkat megsuhintjuk. Bár, ha fordítva is történik a varázslás, az sem túl nagy gond, csak éppen a várt hatás jön meg később. Fejezi be a magyarázatot. Párszor még eljátsza, hogy kimondja az igét „instigo”, majd suhint egyet pálcájával, hogy mindenki számára világos legyen a folyamat.
- Mit gondol a tünde úrfi, vajon hatóidejét tekintve az azonnali, a végleges, vagy az időleges kategóriába soroljuk? –fordul oda a pugnaxos fiú felé.
- És, amíg emberünk gondolkodik a válaszon, kérek egy önként jelentkezőt! - húzza el csibézes mosolyra száját.

-Szerintem kizárásos alapon azonnali,- *Állapítja meg Soelon*- mert ha végleges
lenne akkor az megdermedés jövőbeli összes lehetőségét kizárná, és valószínűleg
bonyolultabb is lenne a varázslat, ha meg időleges lenne, akkor elmúlna a hatása,
és visszadermednénk.
*Soelon kicsit maga is bonyolultnak tartotta a monológját, de legalább a lehetőségeket
kifejtette.*

* Visszafogja magát inkább, és most hogy a tanár elkezdett magyarázni csendben figyeli a történéseket. A lány és a professzor szavait belevési a memóriájába. Neki lehet, nem kapcsolt volna ilyen gyorsan az agya, mivel nem a kedvenc tantárgya, de ha egy picit leporolja a tanult dolgokat, biztos jobban boldogul majd. Legalább a gyakorlattal nincs sok baja. Nem is töpreng ezen túlzott, ideig, és a tanárúr modorán sem. Neki addig tökéletes ez, amíg tanul az óráin. Közben új kérdést tesz fel a társának. Úgy véli helyes a válasza, az indoklása is rendben van. Továbbra is figyelmes, hátha ő lesz a következő kiszemelt, de annyi biztos hogy ő nem lesz önként jelentkező.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Előre lép egyet, kezét feltéve, hogy önként jelentkezik a nem túl kellemesnek ígérkező feladatra. A szőnyegen helyezkedik el, számíva arra, hogy puffanni fog, ha a tanár úr szíveskedik elkábítani. Vagy esetleg valamelyik diák fogja elvégezni ezt a nemes feladatot, Kriszty szempontjából ez lényegében teljesen mindegy, ő a szőnyegen landol, ha minden igaz.*