A szavak hallatán elfintorodom, nem gondoltam, hogy apám képes olyan helyre küldeni, ahol ilyen követelményeknek kell megfelelni. Nekem se talárom, se egyéb olyan ruhadarabom, amivel könnyedén beilleszkedhetnék ebbe a forgatagba.
- Ejha cimbora...akkor remélem, hogy van itt a közelben valami talárszabászat, mert nekem nincs ilyen hacukám. - jegyzem meg, s kicsit felnevetek, mert valóban elég vicces lehet az a köpeny és még fogalmam sincs, hogyan fogom magam rávenni, hogy viseljem.
- Ez meg a másik...apám nem világosított fel, hogy ilyen hideg lesz itt, így nem is hoztam magammal téli cuccokat. Remélem, hogy lesz lehetőségem ilyeneket is beszerezni...vagy, van esetleg talált tárgyak osztálya? Mert engem az sem zavar, ha turi cucc, csak ne fázzak. - Mondom egy vigyorral, miközben követem őt, s lassan cammogunk felfelé a lépcsőkön, amelyek mozognak, és rettentően nyikorognak.
- Tyűű, elég rég járhatott erre ezermester. Nem kéne kicsit felújítani? - kíváncsiskodom, mire a falon felmorran az egyik festmény.
- Áh, a szívbaj jött rám. Mond csak, ezek ilyen hiperaktív képek? Mert nálunk otthon sosem dumáltak. - még mindig nevetek, igazából viccesnek találom ezt az egész helyet, lehet, hogy azért, mert egész más környezetben nevelkedtem, s még idő kell majd hozzá, míg megszokom.
- Ajjaj ennyi információt, félek, hogy ezt mind nem tudom megjegyezni, de azért majd próbálkozom. - válaszolom, miután felérünk a harmadik emeletre.
- Értettem főnök - színpadiasan tisztelgek, s mellé egy vigyor is kúszik az arcomra.
- Most már nem lesz gond, az időm többi részét rászánom, hogy eligazodjak. -

///Dorothea Bristow-Nadia Oronar///

*Padlás. Hát ez remek. Miért pont padlás? Miért nem a harmadik emelet. Valószínüleg amiatt amit a tanárnő mondott. Illemtudóan követi, miközben figyelmesen hallgatja a szabályokat. A tizennyolcadik életév hamar meglesz, azzal addig kell foglalkoznia. A talár...az már macerásabb, de minden tőle telhetőt megtesz. Házit írni, beilleszkedni, meg jól érezni magát menni fog, vagyishát reménykedik benne. Kezd elege lenni a lépcsőzésből, de szó nélkül követi a tanárt, nem szokott panaszkodni. Mikor felérnek egy pillnatra meáll, esz két nagy levegőt, majd mosolyogva fordul a nő felé.*
-Nem köszönöm nincs több kérdésem. -Mostmár igazán le szeretne feküdni aludni, de ezt nem mutatja. Leveszi barna bőrkabátját, és örömmel konstatálja, hogy kellemes meleg van.

///bocsánat, nem volt valami jó hetem. ///

*Nadia úgyis tanúja volt már nyilvános felpofozásának, szóval egy könyv is simán megverheti...Persze a társaság sokkal jobban tetszik neki, mint a könyv, jobban kell, hogy tetsszen, hiszen a könyvek sajnos nem tudnak visszabeszélni, meg egyáltalán válaszolni sem. Micsoda tragédia...Nem rugaszkodik el a faltól, összevont szemöldökkel, szokásához híven kissé durcásan néz maga elé, majd lassan a lányra vonja pillantását.*
-Szia*Mormolja, mintha a könyvnek beszélne, aki követeli azonnali bocsánatért esedezését nem a lánynak, aki akár társaság is lehetne a ronda, kitaszított magányában ezen az elátkozott napon. Ez jellemző a lányokra, valamibe mindig belekötnek.
-Miért? Nem fáj neki...ez nem palánta, hogy elhervad. *Szerencsére- teszi hozzá gondolatban, még elviselhetetlenebb lenne a szombat, ha virágokkal kéne mászkálni.*
-Megharapott. Úgyhogy vigyázz vele, mert neked is leharapja az orrod, aztán csináltatnod kell ilyen műorrot, mint nekem van. Aztán, ha meghalsz és a te fejedet is hurcolni fogja valaki, tök ronda lesz a csontvázad, mert egy nagy lyuk lesz a fejed közepén...
*Lehet Nadiát is kiscsajnak nézi, mint Weekot, akit rávehet mindenféle sületlenségre, vagy telebeszélheti a fejét. Pedig a csajszi már sokkal idősebb, úgyhogy második gondolata mindjárt az, fel fogja adni, hülyékkel nem tárgyalok alapon. Kissé le is kunkorodnak ajkai és inkább újra fellapozza a könyvet. Ez a szocializációs dolog sokkal nehezebb, mint gondolta volna. lehet el sem kellett volna kezdenie, vagy be kellett volna előtte iratkoznia egy kurzusra...Visszaszámol...három, kettő, egy. Le merné fogadni, hogy mire újra felpillant már faképnál is lesz hagyva. A lányok nem csak furák, de gyorsak is tudnak lenni. Gyorsan adnak pofont, gyorsan sértődnek be és szelelnek kellemesebb vidékekre. Gyorsan is ejtik. lassan még sosem ejtették, maximum fejre...*

*Felhúzza a szemöldökét, és igen érdekesen néz Edwadra. Mondta ő egy szóval is, hogy azért ne dobálja mert fáj neki? Nem. Ő csak azt mondta, hogy ne dobálja, mert a könyveket nem dobáljuk. Mondjuk, ő is dobálta, de neki oka is volt rá. Az orrmegevésre felkacag, nevetése csengőkén szól, majd Edward mellett ő is nekidől a falnak.*
-Honnan veszed, hogy most nem műorrom van? Nem félek egy könyvtől, még nem bántottak. És különben meg, te miért olvasod ha megharapott?
*Esze ágában sincs elmennie, köszöni szépen, nagyon jól érzi itt magát. Kinyitja az egyik ablakot, és kihajol rajta. Megfordulva felül a párkányra és a lábát lógatva elkezd csacsogni.*
-Képzeld, valamelyik nap Süni elcsatangolt, és egy Owain professzor segített megkeresni. De most nem tűnt el. Megmutassam?
*Előkapja a zsebéből Sünit, és Edward orra alá nyomja.*
-Süni, ő itt Edward, Edward ő itt Süni. És te mit csináltál az elmúlt néhány napban?
*Hatalmas szemeit érdeklődően fordítja felé, és kíváncsiság süt belőle.*


///Egy kicsit eltűnök egy anyu nevű egyén miatt de nemsokáá visszajövök.///

*Félrenéz, kicsit meglepi, hogy a lány nem rohan el tőle...Mindenesetre nem bánja a dolgot, hanem meglepett, féloldalas tekintetét (úgy a szeme legszentebb sarkából) neki szenteli.*
-Mert a te orrod jól néz ki. Ezek szerint jó a plasztikai sebészed.*Nem mintha az övé görbe lenne, sőt egy fiúhoz képest meglehetősen egyenes (de ez a képen nem látszik...a videón igen) Jó kérdés, újra rábámul a falra, nem a lányra, mert nem fal, hanem ami vele szemben van. Lehet ennyire elgondolkodtatja a dolog...Végül vállat von és füllent egyet, kis adag iróniával megspékelve.*
-Mert mazochista vagyok és élveztem*Hangján lehet hallani, hogy csak ironizál, de azért szeme sarkából azt lesi mennyire vette a szőkeség komolyan. Mintha emlékeztetné a lány valakire...Kicsit távolabb is húzódik, hogy messzebbről is megszemlélje és tényleg...Nem olyan, mint Daeron lányban? Erre persze fejébe tódul a vér és inkább gyorsan kipislog az ablakon, kb úgy, mintha egy repülő tehenet látna. Az arckifejezése is olyan, szóval...érdekes...Még jó, hogy a lány előhozakodik a sünnel, ő köpni nyelni nem tudna, sőt lehet annyira kihajolna, hogy a fejét is szétverné,immár harmadszorjára...egy harmadik agyrázkódás után meg lehet tényleg megőrül. Először el sem jut neki, mit akar a lány, annyit fog fel, hogy Owain sün, s mire visszafordul az orrá alá dugnak egy szúrós kis állatot. Jééé...na ez sokkal izgalmasabb, mint a koponya! Azonnal érte is nyúl, mire feltehetően megszúrja...*
-Au...hát ez tök érdekes állat...Hol szerezted? Ilyen nekem is kell!
*bekapja ujját, mely feltehetőleg vérezni kezd, bár Edet ez cseppet sem érdekli.*
-Hogy lehet ezt megetetni? Megpróbálhatom? Körmöt elfogad? Vagy izé..van nálam csoki!*lerágatná vele a körmeit lehet...De csak ez a két dolog van nála. Köröm meg csoki...a ruháját és a haját nem adja. Utóbbit növeszti, előbbi meg kevés van neki...*
-Hogy mikor? Az elmúlt...*nagyot nyel*
-Napokban? *Kissé elsápad és megfeledkezve róla újra megszúratja magát a sünnel. Ujj ujjat váltogat a szájában, miközben megrázza fejét és próbál tényleg az elmúlt napokra gondolni, nem az azelőttiekre.*
-Tanultam...Te?*Rázogatja egyik kezét, másik a szájában, lehet nem is olyan jó ötlet sünt tartani. Neki nem.*

--Tayler, Kilian és Aearion, valamint a mókus és a könnyes búcsú talán--


*Bámulja a mókust, ahogy Aearion beszél róla, nézi a tenyerén, amit kissé távolabb tol magától, félig összehúzott szemmel kémleli. Tény, hogy jobban fest így rozsdásan, mint ahogyan csupaszon festhetett. Kicsit meglengeti kezét, mintha azt tesztelné, hogy a mókus milyen reakciót produkál a tenyérlóbálásra. Persze megpróbálja nem fejre ejteni, csak óvatosan, hogy azt tesztelje mennyire ringispílmegszállott. Így válaszol a kérdésre felfelé menet, kissé bágyadtan.*
- Szép volt…a város is, nagyon szép. *Szerette azt a helyet, túlságosan is. Másik kezével óvatosan megfogja a mókust, hogy ne pottyanjon hanyatt, amikor mászni kezdenek felfelé a lépcsőkön. Nagyon koncentrál arra a mókusra, őt nézni, nem a lába elé figyel, ahogy válaszolgat ezekre a számára meglehetősen kínos kérdésekre. Ahogy kiejtik annak a városnak a nevét, minduntalan utcák képei, parkok bejáratai, gyerekhinták, garázstetők és a tengerpartpart rémlik fel előtte, ahol Mickeyvel olyan sokat császkáltak. Minden apró, életteli emlék, minden kicsiny szilánk, minden mély levegővétel nehezebb lesz, ahogy nem érzi többé már a tenger sós illatát.*
- Északon van,a partnál, még mindig Elwood, vagyis nem…most már meghalt. *természetesen a város még áll, csak számára halott teljesen, hiszen mindenki meghalt, aki ott közel állt hozzá. Sokkal könnyebb így, mintha azt mondaná az élet ott folytatódik ahol abbamaradt számára, minden úgy van, mint régen, senki sem vette észre, hogy eltűnt onnan öt ember, tönkrement néhány élet. Taylerre pillant felfelé menet, ezen a finomon kissé elvigyorodik, próbál megszabadulni Elwood képétől. Pedig ő ezúttal kifejezetten kedvesnek érzi magát, úgy látszik a férfi nem ossza véleményét, tud ennél jobbat is. Nem az a seggnyalós fajta, határtalan kedvessége sincs, de bizonyos fokú tisztelet nála idővel jelenik meg, talán, főleg ha ő is tapasztalja, hogy annak ellenére, hogy kisfiú nem kezelik ötévesként folyton.*
- Hát az már az ő bajuk. *Von vállat, de ő nem talál semmi sunyit, vagy cinikusat viselkedésében, még tiszteletet is vél felfedezni benne, sőt az átlagnál talán még jobb fej is velük, kérdezget, kommunikál, nem hordja le az intézmény sznobjait (vagyis mindenkit aki nincs benne az őrült ötleteiben)*
- Nem nagy cucc kint császkálni, olyan az egész éjjel is mint nappal, csak sötétben. *Neki nagy dolog volt megszegni a szabályokat, azért járkált kint folyton. Ahogy mennek felfelé, a Pillu körlet felé végre neki is leesik, hogy nem abba a közös helyiségbe tartanak, ahová ő gondolta, hogy menni fognak majd. Kissé savanyú képet vág, hogy ma is egyedül kell aludnia a szobájában, de gyorsan letörli, ahogy lassan majd bizonyára az ajtó elé érnek és visszanyújtsa a mókust a féltündének.*
- Okos állat, nem kakált rám. Akkor én maradok is. Sziasztok, jó szunyát és a többit, amit éjszaka csinálni szoktatok. *Nem tudja mit, úgyhogy értetlen képet vág, Tayler beszélhet vele, ha szeretne majd egyszer, de ő nem tudja, hogy akar, úgyhogy úgy gondolja hogy ottmarad még kicsit, ha a fiúk bemennek, s úgy is tesz, nézi még az ajtót, ami mögött eltűnnek, ha eltűnnek, mert csodák még vannak és ha most üt be a ménykű a kastélyba, senki nem megy majd boldogan nyugodni a fészkébe. De nem üt be, úgyhogy sarkon is fordul és eltűnik saját sötét szobája négy unalmas fala mögé.*

// Köszönöm a játékokat //

*Ez is eljött. Beköltöznek a Pilluba. Pedig régen csak viccelődtek, hogy Pillumus, meg Signumulleto, de sosem gondolta volna egyikőjük sem, hogy ez is eljön. Nem igazán a megszokott stílusának megfelelően van felöltözve. Mivel úgyis kastélyon belül marad, és olyanokkal akiknek zömét ismeri, smink nélkül, szakadt farmerben és egy egyszerű csikos polóban érkezik. Bőröndjét maga után húzva, mert igen, egy bőrönbe belefért mindene, kezében táskáját cipelve, ami szintén nem kisdarab, érkezik meg a folyosóra. Bekanyarodik ééééééés.......TE JÓ SZENT ÚRISTEN.*
-Izzy, mi a jóédes mézeslópatát csinálsz?? Ugye nem engem szándékozol meggyilkolni abban a jelmezben??
Erősen kételkedett eddig is a fiú normalitásában, de ezek után meg sem meri kérdőjelezni, hogy valami nincs rendben a fejében. Szépen lepakol mindent a fal mellé, és Izzy mellé lépked, és megszemléli a tárgyakat amiket feltehetőle g a fiú hozott magával.*
-Öhm....én nem akarok kötekedni, meg semmi, tényleg, de minek a vaj meg a tej? É miért vagy benne egy csiga farában?
*Elég érdekes arcot vághat. Szemöldöke a magasba, szeme kérdő, és még a fejét is oldalrabillenti.*

///Csakhogy így is eltudjátok képzelni Serikét.:http://static.fan-site.hu/pic/kepek/26001-27000/26118.jpg///

- Owain, Ed, Aearion, aki kicsit lemaradt valahol, és Kilian, avagy a fájdalmas búcsú -

*A halott város képzete magával ragadja Kilian fantáziáját; néma utcák, sarkukból kifordult ajtók, nyitott ablakok halk nyikorgása, a szemetet görgető szél siránkozása... s egy mágikus térképen egyszer csak halványulni kezd a helység neve míg végül el nem tűnik... Álmában már járt ilyen helyen.

Kicsit kimelegedett, mire felért a harmadikra; nagykabátja kigombolva, alóla kiviláglanak sötét pólójának fehér betűi, kezében félbehajtott sálját lóbálja. Most még esze ágába' nincs elkalandozni, örül, ha végre felérnek az ideiglenes szállásukra. Fárasztó volt a hajóút, a szervezete jól bírta az imbolygást, de azért eléggé kimerítette. A folyosó végi ajtóhoz közeledve úgy érzi, vezetőik lelassítják a lépteiket, így ő is visszavesz a tempóból. Megállnak. Ed visszaadja gazdájának a mókust, úgy tűnik nem jön tovább. Ránc suhan át Kilian homlokán.
- Jó éjt neked is *feleli a kis srácnak. Az ajtóban előreengedi a mókusos tündét majd ő is követi, de gondolatban még hezitál; Még azt a látszatot keltené, hogy legyőzi magában a büszkeségét, amit valójában nem tesz, de az egóját már maga az illúzió is csorbítaná, viszont akkor az lenne, hogy... *

- Eddy, *fordul vissza kényelmesen az ajtóból* megkérhetlek rá, hogy holnap körbevezess a kastélyban? *kérdi lassan és tagoltan formázva a szavakat, arcán öntelt kifejezéssel, mintha kételkedne a fiú elemi képességeiben.

Természetesen elsősorban nem a kastély érdekli. A várost szeretné feltérképezni, de ezt nem akarja a tanár orrára kötni, hátha támadna elle valami kifogása. Valószínűnek találja hogy a karvezető feltenné azt a kellemetlen kérdést, amit semmi esetre nem szeretetne megválaszolni;
~"Mikor óhajtanak visszajönni az urak, mert a kapukat ekkor és ekkor zárják." Még az se biztos, hogy egyátalán óhajtanék visszajönni. ~
Már most kezdik folytogatni a kötöttségek. Akármi is legyen Owain titokzatos mondatának jelentése, Kilian várhatóan szép teljesítményt nyújt majd a tilalmak kerülgetésében, ellenben kevesebb lelkesedésre számíthatnak részéről azok betartásában... Kérdés? Az nincs. A tudás felelősséggel jár. Nincs tudás, nincs felelősség.
~ Csak sejtelmeim vannak.~ Ha valami gond adódik például a kései kimaradásból, akkor jön képbe a kis srác. Ő az itteni törvények tudója, neki kéne
példát mutatnia és betartatnia a szabályokat, viszont amilyen éretlen, olyan könnyen befolyásolható is.
~Jól jön egy prefektus a háznál.~*

- Persze csak ha nincs más dolgod *teszi hozzá kérdéséhez szája sarkában bújkáló - szemernyit gonosz - mosollyal.

Megvárja a fiú válaszát, sarkonfordul aztán ő is eltűnik az ajtónyílásban.*

/Ed, a szökőkútnál várlak, Aearion, te is bekapcsolódhatsz, ha van kedved meg időd/

//bocsi, hogy csak most jutottam ide //