Alagsori folyosóhálózat

Gerard, hogy őszinték legyünk, fogalma sincs miért, de fel-alá sétál. Pedig nem nagy szokása ez, inkább bent szokott ülni, vagy Wareniánál tölti ideje nagy részét, kettesben. Mostanság sok minden történt, ami azért jócskán közrejátszott abban, hogy most elszokjon teljesen a társaságtól, bár ez talán sosem volt az ő reszortja, teljesen elvolt ő magának, a laborjában, ahol kísérletezéssel töltötte az idejét. Alkonyatkor pedig csak szerzett magának egy új nőt, melyet a nemesi származása megengedett neki, azzal szórakoztak este, majd reggel elváltak, és soha többé nem látták egymást, és minden kezdődött előlről. Kísérlet, alkonyat, éjszaka. Nem csoda, ha nála olyan nincs, hogy "jajj, de jó, hogy találkoztunk, beszélgessünk egy egész estén át, egy kis tea mellett".
Talán éppen ezért lesz szerencséje Akanénak, és Akanénál. Hát igen, kölcsönösen jól járnak, főleg akkor, ha nem szólnak bele egymás érdekeibe. Az alagsorban először csak egy ordibálást hall, mely nőtől árad, ez biztos. Azonban nem foglalkozik vele, lehet, hogy az egyik tanárral, sőt, biztosan azzal az új varázsfegyvertan tanárral toltak ki a diákok. Még el is vigyorodik, főleg azért, mert az ilyenek nagy részét az extremusosok kölykök szokták művelni, életre valóak, és ez tetszik neki, nem selejtet nevel. Persze minden csínynek van határa, amit nem kellene átlépni, de amíg a jó ízlésen belül van a tett, addig még tolerálja. Csak ne rajta végezzék el. Mert akkor bizony előjön az önkényeskedő jellem, amely nem_tűri_el a vele való kitolást. Persze, hogy az egoizmus, mely benne már évszázadok óta érlődik hatását kifejti azonnal.
Lassan egy kimonót pillant meg szemeivel, melyek mögött egy nő áll, természetesen. Olyan középkori gésának tűnik, na de ez lehetetlen. Igen, Gerard még tegnap nem nézett ki a tájra, így nem is kapcsolt, hogy már jóval korábbi dátumot írnak. Hallott ugyan kis pletykákat erről, de azt hitte, csak a diákok mesélnek egymásnak különféle fiktív történetet, a fantázia nem szabhat nekik határt, mindent le tudnak valamivel küzdeni. Ez is csak a naivitást tükrözi. Na mindegy, majd megtudja, hogy mi történt itt. Odasétál lassan, és végigméri a nőt, majd megszólal, bár kissé még vonakodva.
- Ööm, szép estét. Hát maga meg kicsoda..? - neveletlen kérdés, de most ne várjunk mást Gerardtól. Ismeri a protokollt, de a betolakodókat nem fogja azzal illetni. Még maga sem fog bemutakozni addig, amíg a nem várt vendég ezt meg nem teszi.
- És egyáltalán mit szeretne? - jön is a következő kérdés, most nem fog megállni egynél, az biztos. Lehet, hogy kicsit elszámítja magát, és nem a megfelelő stílusban teszi fel a kérdéseit, de a következményekkel nem is törődik. Bár egy fekete mambával kikezdeni... Nem éppen a legemberibb gondolat. No de mindegy, erről Gerard még véletlenül sem tud, megérezni meg nem érzi meg. Nem mentalista, és nem legilimens.
Mindazonáltal a nő maga kellemes látvány, habár a csinos test mögött egy szadista_állat rejtőzik, de amit nem tud, az nem fáj neki. Addig pedig semmi gond sincsen.

**Hozzászólások** : 14

*Lépéseket hall.
Fejét a hang irányába kapja, kígyó szemei pedig egy pillanat alatt válnak újra "normálisakká", már ami normálisnak számít az ő esetében. Megpillantja a férfi, szemöldökei pedig fejjebb csusszannak, ahogy végigméri tekintetével a férfit. Cseppet se olyan ruhában van, mint amilyen az ő ismerősei. Emiatt nem is tudja eldönteni, hogy megvesse mert paraszt, vagy legyen mézes-mázos, hogy nemes. Ebből a ruházatból azonban képtelen megállapítani.
Még talán tanakodna is egy ideig, azonban a kérdésre rögtön felmegy benne a méreg, amit oly' nehezen sikerült lenyugtatnia az előbb. Hát direkt húzzák fel az ember agyát itt?!
Felszegi állát, ahogy csak egy fennhéjázó nemes nő tudja, majd úgy köpi szinte.*
- Ezt akár én is kérdezhetném magától! Ki maga...?
*Ám az illem, az bizony illem. Még az ilyen fajankóknak is meg kell ám adni a tiszteletet. És egyébként is hadd főjjön a feje a tudatlannak, hogy kivel van dolga. Akane-nak éppen olyan betolakodó a férfi, mint a férfinak ő. Továbbra is felszegett állal figyeli a Gerardot lenézőn, majd kezét kihúzza kecsesen a kimono redői közül, hogy aztán nyújtsa kézcsókra. Hangja erélyes, tekintélyt parancsoló.*
- Akane Achironu, a messzi kelet császárnője, és ennek az országnak a királynője.
*Nos, a királynő jelző kissé sántít, hiszen itt csak hercegnő, de így kétségkívül sokkal jobban hangzik.
Neve azonban semmiképpen se innen lehet ismerős Gerardnak. Akane, mint boszorkány, természetesen bekerült a mágiatörténelem könyvekben a sötét varázslók/ boszorkányok besorolásánál. Ugyan a történelemkönyvek szerint sose sikerült a világhatalmat megkaparintania, mégis nagy alapokat tett le a mágiában, főleg az átváltozások terén. Mindezek mellett a környezetében élőket sikeresen zsarnoksága alatt tudta tartani. Azonban a könyvekben mindig csak így mutatták a nőt:

Nem csoda, hogy kinézetéről (pluszban ugyebár majdhogynem teljesen sötét van lent) nem ismerte fel. Ezen a képen egy kedves, átlagos kinézetű japán nő látható. Azonban Akane semmiképpen se mondható kedvesnek, átlagosnak pedig még annyira se. (Lehet a festő életveszélyesen meg lett fenyegetve?) Ráadásul Gerard nem sokkal Akane után élt, így talán még akkoriban némi mende-monda, esetleg nyom maradt a nő után.
Még mindig várakozik kezét nyújtva, egyre idegesebben, és feszélyezetebben. Ez azonban csak tekintetében vehető észre -egyelőre. Újabb, számára nevetséges kérdés jön, mire felhördül, és karjával lendületesen körbemutat.*
- Szeretnék? Chh! AKAROK! Méghozzá a váramat, ami ITT állt!
*Hangjában egyelőre a haragnak csak nagyon enyhe árnyalata hallható, most még követelő és parancsoló a jellege. Tekintete pedig megvillan, majd folytatja.*
- Ugyanakkor a felelőst, aki mindezt művelte! Árulja el, melyik korcs testvérem szánalmas vicce ez?!
*Alig érezhetően kezd el körülötte áramlani újra a mágia. Úgy tűnik nála igencsak érzelemfüggő, hogy mennyire tudja kordában tartani erejét. Amíg nyugodt, s hidegvérű, közönyös, tökéletesen ura a mágiának, ám ahogy az érzelmei labilisak úgy kezd el vadulni is az erő. A modernkorban élő boszorkányok, varázslók már tanulják hogyan tartsák kordában az erejüket. Szabályok tartják össze a rendszert, meg van adva, hogy éppen abban a korban mennyit illik tudniuk. Nos, Akane idejében nem volt ez így. A mágustanoncokat jó ha magához fogadta egy mester, azonban a nővel nem történt ilyesmi. Egyrészről nem derülhetett ki gyermekkorában, apja szigorúan megtiltotta, hogy ezt elmondja bárkinek is. Azon kívül bármit megtehetett. Tinédzser korára pedig rengeteg könyvet gyűjtött össze, s az információkat szinte falta mohón. Ennek köszönhető, hogy 20-as éveiben már ekkora hatalommal bír. (Persze, aki a történelem könyvekben olvasta már az életrajzát, az azt is tudhatja, hogy a nő halálának oka nem volt más, mint saját ereje. Olyan hatalmas mágiával bírt, amit a teste már nem tudott tovább elviselni, s egy dühkitörése alkalmával cafatokra szedte.)
Mélyet, reszkető hangon sóhajt, s előveszi legyezőjét is, mellyel hamarosan finoman legyezgeti magát, hogy lenyugodjon. Tekintetét azonban még mindig a férfira szegezi, mintha csak bármilyen pillanatban támadást várna, vagy támadásra készülne. Tulajdonképpen még a legyezőjét is pont ezért vette elő. Hasznos kis fegyver ám, az egyik nagy kedvence. Persze most az úrnő körül szinte szó szerint szikrázik a levegő. Némi csend, némi hallgatás, a mágia pedig csak nagyon lassú, hömpölygő folyammá alakul körülötte.*
- Remélem tisztában van vele... kedves... hm... uram, hogy bármikor meg tudnám ölni. Így határozottan jót tenne az egészségének, ha pontos és részletes válaszokat adna kérdéseimre.
*Szinte suttog és sziszeg a sötétbe, ahogy félig eltakarja arcát a legyezővel, s úgy méregeti a másikat. Habár a nő csinos és szemrevaló küllemre, belül a lelke (ha van neki egyáltalán ilyen) rothadó és sötét.*

Hát igen, a modern kor öltözete. Most Gerard igencsak lazára vette a figurát, nem nagyon az elegáns oldalát mutatja. Egy sima, kék színű, felül gombos póló van rajta, afelett meg egy cipzáros pulóver, mely zöld színnek örvend, tavasz alkalmával ez tökéletes. Ezzel ellentétben a kimonó, mely a nőn helyet foglal, és rengeteg redőt, illetve réteget tartalmaz, cseppet sem mondható el annak a tipikus nyári, lenge öltözetnek.
A visszakérdezésre most már ő is felhúzza a szemöldökét. Mégis hogy veszi a bátorságot arra a nő, hogy az iskolában, mely Gerard fennhatósága alatt áll, felelősségre vonja az igazgatót személyesen, hogy ő pedig kicsoda? A félreértések egyre inkább fokozódnak, főleg, hogy a nő még be is mutatkozik ezután, és a királynőnek állítja be magát. Aha persze, a férfi pedig az Egyesült Királyság egyeduralkodó császára. A probléma csak ott kezdődik, hogy az az ország nem császárság, és a király(nő) csak aláírja a törvényeket, mindent a parlament dönt el. Az pedig, hogy a messzi keleten mi van... Kínában kommunizmus, Japánban pedig tényleg császárság. Bár ott Akihito uralkodik, nem pedig egy nő. És a feleségét még véletlenül sem hívják Akanénak.
- Gerard Rowne Wayner, ennek az intézménynek, azaz iskolának az igazgatója. - Ha már a nő kezet nyújt neki, megcsókolja azt, mármint a kézfejet, de amúgy nem fog rögtön a nyakába ugrani attól, hogy kiderült, hogy valamiféle uralkodótitulus birtokosa, bár lehet, hogy mentálisan zavart személyről van szó, aki azt képzeli magáról, hogy előző életében császárnő volt, és ez kihatással van erre az életére is. Manapság eléggé jó ispotályok vannak, melyekben a kezelés elsőosztályú.
Azonban ekkor beugrik neki. Na neem, ez lehetetlen. Hát nem csak ő lett halhatatlan? Nos igen, a név így, hogy kétszer is átgondolta, sokkalta közelebb áll a tudatához, mint azt ő hinné. Hiszen Akane Achironu rengeteg dolgot tett le, ami az átváltoztatással kapcsolatos. De könyörgöm, ő a XIV. században élt, mit keres itt, a hanyadik is már... XXI.-ben? Végignéz kétszer is a kimonót viselő, vele szemben álló emberen, és konstatálja, hogy a képeken teljesen másképp néz ki, mint valójában. Az eredeti arcon előjönnek a szadista hajlamok, míg a portrén, mely a kódexekben is áll, egy kifinomult, és kedves úrihölgy kacsint vissza rá. Mennyivel bájosabb a japános vonásokkal megáldott nagy boszorkány illúziója, mint az igazi, vele szemben álló kemény vonású özvegy asszonyé.
Ha a múltban kutatunk, talán találhatunk pár gyermekkori festményt Gerardról is, azonban ezek úgy el vannak rejtve a férfinél, vagy el vannak már évszázadok óta égetve, hogy esély sincs a megtekintésére. Ő teljesen kitörölte magát a történelemből, aki kutat, csak annyit vehet észre, hogy született ekkor, egy kétségbeesett tündekirálynő átadta neki az örök élet elixírjét, majd elküldte őt. És azóta éldegél, és immáron hamarosan 588 éves lesz. Ő maga a merő titok, hogy ennyi ideig mit tett, honnan érkezett... Minden bizonyíték eltüntetve. Legalábbis a legtöbb. A többit pedig igyekszik a kezei közé szorítani, ha pedig másnál van, akkor azt a keze alatt tartani, és néha rendre utasítani. Kivételt képez Warenia, akit nem tartóztat fel, szabadon tudhatja most már ezeket a titkokat. Az alkonyat, melyen megtudta az igazságot, egy örök életen át rajtuk hordozza majd a pecsétet.
- A várát..? Ez a kastély már 155 éve itt áll, az alapítók építették, hogy iskolát nyissanak, de utána mégsem sikerült a tervük, és három éve mi kezdtük el újrafejleszteni, hogy ismét működőképes legyen. Szóval ez minden, csak nem az Ön vára. De mondja csak..? Mennyit írunk most? - kezdi el foglalkoztatni a kérdés, hogy egyáltalán melyik évben járnak, elvégre lehetetlen, hogy Akane még mindig éljen, egyik lexikon sem említi a halhatatlanságát. Bár lehet, hogy mindez csak valami rossz álom, és abba csöppent bele, de fejestől. Reméli, hogy ez nem így van, nem szeret rosszat álmodni, bár ki olyan mazochista, hogy ez legyen minden vágya.
- Ez nem egy vicc, ez a teljes igazság. Már egy éve iskola üzemel ebben a kastélyban, 2008-ban nyitottuk meg - teszi oda direkt a tavalyi évszámot, jobb konkretizálni az időeltolódást, mely most nem a hosszúsági fokokra, hanem az évek ugrására érvényes. Mert itt biztos, hogy valami teljes félreértés, vagy ilyesmi lehet, mert ez l.e.h.e.t.e.t.l.e.n.
Igen, a régi századokban az volt a divat, hogy mesterek oktatták a kis nebulókat, magán-, esetleg vándormágusok. Mindent egyszerre oktattak, nem voltak nagy elkülönülések, így még tantárgyakra oszott tematika sem létezett. Mindenben a legfontosabbakat tanulták, majd ráhagyták a későbbi évekre a tapasztalatot. Bár a középkorban a mugli világban a mágia tiltott, és pokolba juttató dolog volt, nevezetes boszorkányüldözésről számolnak be a könyvek, és lexikonok. Kivételt képeztek az olyan államok, ahol ez a kettő tökéletesen megfért egymás mellett, de azok nem a katolikus egyház fennhatósága alatt álltak, vagy pedig teljesen a varázslási készségekre épülő államformát képviseltek.
- Teljesen tisztában vagyok vele, de a teljes igazságot már elmondtam korábban.

**Hozzászólások** : 14

*Remek, a bemutatkozás meg is volt, azonban Akane még mindig elégedetlen.
Ahogyan a férfi is, maga se képes elhinni, hogy mi történik itt. Hiszen a saját meglátása szerint a betolakodó a férfi, itt a saját várának kellene állnia, és a parasztnépnek kint kéne dolgoznia a földeken, nem pedig bent ólálkodnia. Ami pedig végkép felháborító... Eltűntették a kínzókamráját!
Ráadásul valamiféle iskoláról is hadovál itt neki a férfi, mire felvonja a íves szemöldökét, s megvetően fúj egyet. Miféle iskola ez? Talán papneveldét csináltak az ő gyönyörű várából?! Elvégre azt tudhatjuk, hogy Akane korában bizony csak a papok nevelkedtek iskolában, ott tanulták ki az írás-olvasást, a latint, és még sorolhatnánk. Még a nemesek közül se tutott mindenki olvasni, vagy írni. De aki mégis, az se járt iskolába, egyszerűen csak fogadtak neki egy külön tanítót. Nos, a parasztokról ne is beszéljünk... Akane szemében pedig itt mindegyik diák az, tehát egyáltalán nem érti, hogy azok hogyan tanulhatnak itt.
Ahogy a férfi, úgy a nő is hibbantnak nézi a másikat.*
- Nah ne nevettessen! Öt éve mentem ki Japánba, de előtte az ÉN váram állt itt, amit 600 éve építtetett a királyi család!
*Kihúzza magát, sőt, még egy lépést meg is tesz előre, bár ahogy kialakulnak a félreértések, úgy válik egyre harciasabbá és dühödtebbé.
Mérgesen mered Gerardra, s legyezőjét mérgesen csattintja össze, amikor a férfi megkérdi az évszámot.*
- Természetesen 1356-ot írunk, ezen mit nem lehet érteni?
*Gondolataiban még az a variáció is megfordul, hogy eszement öccsei valamiféle szanatóriumot csináltak az ő imádott várából..
Dühösen sziszeg, fújtat, de mindenképpen a tűréshatárán áll. Amikor azonban a férfi folytatja szavait, furcsálkodva vonja össze a szemöldökét. Lassan, nagyon lassan pillant a férfira.
Természetesen maga is egészen lehetetlennek tartja a dolgot, de végülis mindketten a mágia világában élnek. Itt mégis mi lenne lehetetlen? Furcsálkodva figyeli Gerardot, amikor elhalad mellettük két diák bosszankodva, hogy ennyire sötét van az alagsorban megint. Akane addig egészen csöndesen hallgat, és figyel. Hallja a furcsa beszéldüket, olyan dolgokról és varázslatokról, melyekről még sosem hallott. Az előtte álló alak pedig 2008-ról beszél...*
~Hmpf. Mindenki tudja, hogy a világ kétezerben elpusztul.~
*Jelenti ki magában sértetten, de a körülmények tényezői nem hagyják nyugodtan, lassacskán be kell látnia, hogy valami furcsa történt itt. Gerard ebből az egész gondolatmenetből csak annyit vehet észre, hogy Akane sokkalta közönyesebbé, nyugodtabbá válik. Nem dühöng, mágiája pedig nem csapong ki. Végül halkan, s hangja kissé kellemetlen borzongatást okoz az embereknél. Valahogy kellemetlen az a furcsa elégedettség benne. Mint amikor a macska dorombol az egér felfalásakor.*
- Attól tartok átlátom a helyzetet, kedves... hm... Gerard.
*Kuncogja gonoszul, majd könnyedén fordul meg, s vonja fel szemöldökét.*
- Tán szeretné, hogy körbevezessem a világomban?
*Kérdi mosolyogva. Ugyan arról fogalma sincs, hogy ezek az emberek hogy kerültek ide a jövőből. Azonban jelleméből fakadóan képes ebben is lehetőségeket, gonosz terveket látni. Elvégre mindenből lehet kovácsolni előnyt, csak tudni kell hogyan tegyük azt...*

Hát igen, ez a mostani helyzet hasonlít a 22-es csapdájához. Akárhogy közelítjük meg a dolgot, mindig beleesünk a hibába. Ugyanez történik most a két személy között is, elvégre ha azt nézzük, 2008-ban Akane a betolakodó, viszont 1356-ban Gerard. Azonban a 2008-as kastély szintén befurakodó 1356-ban, de mivel ezen év kastélyáról van szó, és ebben mászkál a nő, így róla lehet elmondani, hogy jogtalanul sétált ide be. Na de hagyjuk az eszmefuttatást, mert valahogy mindig kijön az, hogy egában vannak, egyikük mellett sem szól több érv. Lehet, hogy régen Akane kastélya állt itt, azonban az, hogy a Tornerans itt kötött ki, minden bizonnyal mindent felforgatott.
Hallott ő a nő épületéről, viszont azt később, a család kihalása után le is lett rombolva, ugyanis az új dinasztia nem tartotta fontosnak azt, hogy az emlékeket, melyeket a gigantikus építmény megtartott, még létezzenek. Csak az alagsor maradt meg valahogy, mivel a föld alatt nem voltak képesek rombolni, de az sem a teljes képében, sok szakasz beomlott a fenti pusztítás miatt. Minden bizonnyal ugyanez történt a nő kínzókamrájával is, lehet, hogy majdnem itt állt, viszont előfordulhat, hogy egy olyan folyosórészen, mely már évszázadok óta nem létezik, mert a föld betemette. Utána pedig ezeket később még fallal is elkerítették az alapítók, majd később Gerard is. Szóval.. Nincs már, le kell róla tenni, evvan.
Papnevelde? Hát, a férfi eléggé érdekesen nézne ki főpapként, azért azt valljuk meg. Nem, ez mágusképző, amelyben a varázslás mindenféle fortélyát mutatják meg a tehetséges, ide bekerülő nebulóknak.
- 1356? Az én tudomásom szerint 2009-at írunk - jegyzi meg, és most már elkezd teljességgel is gondolni. Tehát.. A középkor hirtelen 653 évet ugrott előre, vagy pedig.. Ugyanez történt meg, csak éppenséggel az iskolával, és visszafelé az időben. De ez olyan abszurd, hiszen minden olyan részletesen ki van dolgozva a mágikus biztonságban, hogy a kastélynak nem lenne szabad a burkon belül ugrálnia az idősíkok között, egy másik kor pedig nem lehet rájuk kihatással. Most mégis, úgyis tűnik, hogy az évek alatt kidolgozott biztonság elszublimált a semmibe, és maradt helyette egy bizonytalan köd. Ugyanis itt már semmit sem lehet tudni, hogy mi lesz a következő motívum. Holnap lehet arra ébrednek, hogy a kastély mellett T-Rexek rohangálnak el, miközben felkapnak gyorsan egy diákot, és rendeznek belőlük lakomát, de nem is akármilyet.
A középkori elképzelés, miszerint a világ 2000-ben elpusztul, eléggé lehetetlennek tűnik, ez az esemény nincs konkrét dátumhoz kötve, és nem is lehet semmihez sem ragasztani. Bár manapság is sok olyan igehirdető létezik, akik válltig állítják, hogy világvége lesz ekkor, meg akkor, de egyszer sem jött be még ez a duma. A világnak vége akkor van, amikor az egyik ember meghal. Hiszen neki akkor a története, karrierje, pályafutása befejeződik. Kiszáll az állandó versenyből, és elmegy pihenni - örökre.
A helyzet.. Nos igen, kezdi ő is kapisgálni a dolgokat, bár még mindig két végleg létezik, melyet már fentebb is ismertettem. No de mindegy, ezen most kár gondolkozni, nem az a lényeg, hogy kerültek ide, vagy hogyan jött ide a sötét középkor, hanem az, hogy miként fogják a hibát elhárítani. Ezen pedig van ideje gondolkozni. Hiszen semmi sem sürgeti. Akkor persze már bajban lenne, ha esetleg az 1400-as évek közepe lenne... Nos, akkor lóhalálában keresné a lehetőségeket, amivel orvosolni lehet a dolgokat. És azonnali zárlatot hirdetne, nem engedné, hogy a diákok bármerre is elcsászkáljanak. Elvégre az volt az a kor, amikor ő megszületett... Amikor ő terveket hajtott végre, nagy gonddal.
Nem formagonddal, csak kidolgozottsággal. Bár mindenképpen megadta a módját, és stílusosan végezte a kötelességét.
- Hát, ha már egyszer alkalmam adódott arra, hogy megismerjem a középkort, szemtől-szemben, kihasználom a lehetőség. És mondja csak. Elnézést előre is, ha furakodó leszek. Ön, esetleg, ha minden megjavul. Kíváncsi lenne a jelen... akarom mondani a jövőre? - kérdez azonnal in medias res módon, nem fog köríteni.

**Hozzászólások** : 14

*Nos, kezdenek végre egy nevezőre jutni. Persze, a nő is először lehetetlennek tartja, hogy ilyesmi történjen, de jobban belegondolva... Így aztán nem ostoba paraszt ő, hogy tovább kételkedjen. Cseppet se tartja lehetetlennek és nem tartja rossznak ezt a kis változást. Persze, a kastélyát, és a kínzókamráját igencsak hiányolja, de egye fene, most az egyszer elnézi ezt az apró kis hibát.
Íves szemöldökei azért felhúzódnak, amikor Gerard az évszámot említi. Egy pár percig gondolkodik, végül ártatlan kis mosollyal kérdi.*
- Nocsak, mégse lett világvége...?
*Kérdi, miközben hangja szinte dallamként csendül, mélyül. Igen szórakoztatónak tartja a helyzetet, máris terveket eszel ki, szövöget magában. Mérséktelen hatalomvágya nem ismer határokat, így nem csoda, hogy egy ilyen szituációban is a saját előnyeit keresi, majd használja ki. Tulajdonképpen az is előfordulhat, hogy tudna segíteni szerencsétlen iskolán, hogy visszakerüljenek a jelenbe. Azonban miért is lenne oly' ostoba, hogy segítene jószívűen? Maximum ha megfelelő ajánlatot kap cserébe, akkor talán...
De benne van az is, hogy kíváncsi. Női tulajdonság, mellyel már Pandorának is meggyűlt a baja. Mégis minden generáció nőtagjaiban benne van, ott van a lelkük mélyén. Az érdeklődés, a kíváncsiság az ismeretlen után.
Voltaképpen Gerardnak így szerencséje is, hogy pont eme érdeklődését kelti fel kérdésével. Éppen indulna is kifelé az alagsorból, azonban a férfi megszólal, Akanenek pedig csak még jobban felpiszkálja a kíváncsiságát. Persze nem azért, mert annyira tudni akarja, hogy mi lett a sorsa világának. Az se érdekli, hogy országával mi lett a jövőben. Sőt, igazából a családfára is nagy ívben tesz, hogy kihalt-e vagy sem. Csak a saját érdekei azok, amik vezetik.
Felvont szemöldökkel pillant hátra Gerardra, majd elmosolyodik, szemei felcsillannak.*
- De még milyen kíváncsi lennék...
*Fuvolázza dallamosan, majd hidegen felnevet, és érdeklődve fordul a férfi felé, kezeit a legyezővel finoman a kimono redői közé rejti. Úgy tűnik egyelőre nem lesz szüksége rájuk, azonban sose lehet tudni. Jobb félni, mint megijedni. Széles mosolya és gonoszul csillogó szeme egyértelműen jelzi, hogy joggal került a sötét varázslók közé. Látszik rajta, hogy mindig tervez, mindig szövöget, mindig valami hátsó szándéka van.*
- Talán...
*Mosolyogva hagy egy kis szünetet, s folytatja.*
- ... Van egy ajánlata számomra?
*Természetesen nem gondolatolvasó a hölgyemény.
Nem nehéz kitalálnia, hogy ahogy neki is, a férfinak is vannak hátsószándékai. A hasonszőrű egyének mindig hamar összhangra találnak, így csak felvont szemöldökkel mosolyog. A mosolya egészen ártatlan, csak a tekintetén látszik, hogy gondolatai nem éppen a legtisztábbak.
De vajon valóban jó ötlet egy olyan nőt, mint Akane-t a középkorból a jelenkorba vinni? Elvégre gondoljunk csak bele... Ő maga a saját mágiájába halt bele, azonban a jelenkorban nem szokott ilyesmi történni. A második évezredben már igen fejlett az orvostudomány, és a mágia társadalma is. A nő könnyedén megtalálhatja módját, hogy hogyan előzze meg korai halálát, s tegyen szert a világuralomra.
Biztosan jól átgondolta mindezt a kedves igazgató úr?*

Hát igen, a közös nevező, amikor az érdekek elkezdenek közeledni egymás felé. Bár ő nem örül annak, hogy a középkorba kerültek, azonban a dátum mégis megnyugtatja, nem kell találkoznia a fiatalkori énével, de ezt már korábban ki is fejtettem, nem fogom önmagamat ismételni. Az, hogy Akana is tud hasznos húzni ebből, szinte meg sem fordul a fejében, bár ha abból indul ki, hogy a könyvek nem egy kedves nőnek titulálták, akkor bizony a gonoszság is előjön. És a gonoszság velejárója az érdekhajhászat. Enélkül lényegében nem is létezik ez a tan. Minden egyes gonosznak van valami célja, amit el akar élni, és ez élteti is őket. Gerardnak több is van, bár lassan kezdenek a képek rendeződni. Most, hogy ide kerültek, az az elsődleges, hogy minél előbb visszakerüljenek. Bár sok év kell ahhoz, hogy 1421 legyen... Előzzük meg minél előbb a bajt.
- Hát nem, még mindig élünk, sőt, egy ideig nem is lesz, feltehetőleg. Hát nem csak most rémisztgetnek minket ilyenekkel? - tesz úgy, mintha nem ismerné egyáltalán a középkort, csak könyvekből, de mélyen egyáltalán nem. Pedig abban született, és élte az életét, majd jöhetett a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus, és így tovább... Annyi korszakot élt át, hogy megszámolni nem tudja. És most visszacsöppent a feudális rendszer kellős közepébe. A mértéktelenség sosem jön rosszul. Ha célokat tűzünk ki magunk elé, akkor van miért élnünk, ha pedig ezernyit, és elérhetetleneket, akkor már csak azért is hajszoljuk őket. Szóval nem, ezzel nincs semmiféle gond. Ember tervez, Isten végez. Ha a nagy vallásos középkort nézzük, akkor ez tökéletesen igaz.
Ma már megoszlik a vélemény a világban.
Pandora szelencéje. Amikor kinyitotta, és minden rossz bekerült a világba. Csodálatos, görös eredetű mítosz, mely a kíváncsiságot alakította ki. Tanulsága pedig az, hogy sose ne keltse fel érdeklődésünket az, végletekbe menően, amihez semmi közünk sincsen. Azonban... kockázat nélkül nincsen szerencse. És ha nincs szerencse, akkor máris feleslegesen fektettünk bele ki tudja, hogy mennyi energiát a dologba. Az ismeretlen pedig mindigis vonzotta az emberiséget, de ezzel nincs is semmi gond. Természetes, hiszen a kutatás a lételemük, valamit mindig meg kell tudniuk, és ez a hajkurászás lesz a végzetük.
A nő szemeinek felcsillanására elvigyorodik.
- Látom, hogy nem közömbös, ha üzletről van szó - halkan szólal meg, sejtelmesség hatja át ezt a pár szót, amit kiejt. Majd lassan abba is hagyja a filozofálást, inkább hallgatja a nő kérdését, melyből a két gonosz elme azonnal rájöhet, hogy itt érdekről van szó. Gerard és Akane részéről is. És ha egyszer arról van szó, akkor nincs mese, cselekedni kell, és megírni a szerződést, azonnali jelleggel.
- De még milyen ajánlat... Tudja, az eddigi helyettesem egy eléggé... csapodás alak volt, akit mindigis vonzott a kaland. És hát a középkor már csak ilyen, tele van titokkal, rejtéllyel. No meg csinos nőkkel, akiket sosem vetett meg. Szóval elhagyta az iskola épületét. Így átváltoztatástan, mitológiák és vallások tanár nélkül maradtunk. Nekem pedig nincsen segédem. Maga pedig nevezetesen a kora legnagyobb átváltoztatómestere, és a mítoszokat első kézből ismeri, elvégre azokban nőtt fel. Az utána jövők pedig már csak egy kis olvasással azonnal a tudástárába kerülnek. Így... csatlakozna? Amint visszatérünk a jövőbe, azaz az én korszakomba, ott élhet. És ott.. a nők is teljes jogú tagjai a társadalomnak. Mondhatni már mi, férfiak vagyunk lassan elnyomva - vigyorodik el, ha az ajánlat nem is hat igazán, az egyenlőség hathat talán a nőre, főleg, hogy egy eléggé feminin alakkal van dolga a férfinak. Igen, mindent teljes mértékben végiggondolt, őt nem érdekli, ha magát a sátánt szabadítja a világra. Sosem törődött a következményekkel. Céljait a legpiszkosabb eszközzel is képes elérni, nem válogat, nem szortíroz. Neki egyre megy, hogy egy ma született bárányt, vagy egy démont visz maga mellé. Az utóbbi még jobban is tetszik neki.
- Mit szól?

**Hozzászólások** : 14

*Elgondolkodva figyeli a másik mozdulatait. Ugyan gondolatai kissé elkalandoznak, mégis feszülten figyel. Nem mintha annyira félős lenne... Egyszerűen csak jobb felkészülve lenni. Három furcsa öcsike mellett (akik voltaképpen részben miatta is lettek ilyen furcsák) eléggé feszélyezetten lehet élni. Meg aztán bérgyilkosok... lázadók, ellenlábasok... hajj, sok problémája van egy jó uralkodónőnek.
Természetes, hogy az érdekei azok, amik hajták. S mi is lehetne a legnagyobb vágyálom, mint az egész világ uralma? Mit is mondjunk erre... a sanyarú gyerekkor? Vagy csak annak az elnyomó hímsoviniszta világnak a hatása, amiben élt? Ugyanmár, ostobaság mindig másban keresni a hibát, és valljuk be: Mindenkiben van gonoszság, rosszindulat. Tehát a mag megvan, csak aztán minden emberben másképpen fejlődik ez ki. Lehet később, lehet hamar... De senkise rendelkezik patyolattiszta lélekkel. Lehetetlen...
S amíg az emberek lelke nem oly' fehér, mint az angyaloké, nincs az a botor lélek, akit ne lehetne megvesztegetni... megrontani... átállítani a gonoszság hatalma alá. Akane pedig önként és dalolva lett ilyen. Apja ugyan nem bántalmazta úgy, mint Caint, ráadásul még szorgalmazta is a tanulását. Anyja meg... hát az feminista világnézetét meg tőle örökölte, tőle tanulta. Folyamatosan hallgatta, hogy a nők állnak valójában a nagy férfiak mögött. Minden szál egy nőhöz vezet. Igen, Akanenak pedig nem rejtett célja, hogy többé ne csak a háttérből irányítson. Minden szálnak hozzá kell vezetnie, mindent el kell érnie amit kitűzött maga elé.
Nem is tudja, hogy ezek célok elérésében a történelemkönyvek nem mutatnak semmi bizonyítékot, sőt, korai halálát írták meg az utókornak. Nah de most? Most egy hatalmas X-szet húz Gerard a történelem lapjaira, kiragadja onnan Akane-t, és egy új jövőt ad neki. Egy jobb lehetőség, mely tökéletes alap lesz egy ilyen nőnek. A kérdésre elmosolyodik, majd úgy hümmögi elgondolkodva.*
- Úgy vélem, mindig is rettegtek, rettegnek és rettegni is fognak az emberek a világ végétől. Az ostoba birkáknak mindig kell valami, amitől féljenek.. Félniük kell, hogy tudják hol a helyük, mi a rend, és mik a határok. Nem vallanák be, de a félelem KELL nekik, mint valami drog.
*Hogy kikről is beszél, az nem konkrét. Csak úgy általánosságban az emberekről. Elvégre neki mitől kellene félnie? Mások elvesztésétől? Nincs se olyan családtagja, barátja, szeretője vagy ismerőse, akikért fájna a szíve. Sőt, előfordulhat, hogy Akane szeretői egyse élték túl a vele töltött éjszakákat. Sose lehet tudni... Önmagát pedig sose féltette, nincs miért, hiszen mindig is túl magabiztos volt magában. Az eszmefuttatásnak itt vége, jöhet a sokat kecsegtető alku.
Felvont szemöldökkel hallgatja Gerardot, végül halkan felnevet.*
- Velem lehet üzletelni. Szeretem azokat a dolgokat, amiből hasznom van.
*Érdeklődve hallgatja a másikat. Olyannyira elgondolkodik, hogy még az egyenes, túlfeszített tartásán is változtat. Egyik kezével finoman megtámasztja a másik karját könyökénél fogva, míg szabad kezével a fejét támasztja. Mutatóujjával óvatosan masszírozza a homlokát, egészen elgondolkodva. Hosszú ideig csak hallgat, míg nagysokára megszólal.*
- Ha jól értem... Tanítsak itt számtalan kis vacak izét, mint mester (mai szóval tanár)? Cserébe... cserébe mit is kapok? Merthogy eddig az ajánlatnak csak azt a részét hallottam, mely az ön hasznát foglalja magába.
*Újra elgondolkodik, még szemeit is lehunyja szusszantva. Átgondolja az előnyöket. Ahogy hallja Gerard további szavait, elmosolyodik szélesen. Kinyitva szemeit elgondolkodva válaszol.*
- Kecsegtető ajánlat. Gondolom hasznom úgy származhat a dologból, hogy egy új lehetőséget kapok a kiterjeszkedésre. Számtalan lehetőségem lenne új tudás gyarapítására, illetve a hatalomra jutásra...
*Nem igazán foglalkozik vele, hogy ilyen dolgokat nem szoktak megosztani egymással az emberek. Még csak nem is azért, mert tudja valahol, hogy Gerard úgyse döbbenne le ettől a szavaktól. Egyszerűen csak nem érdekli. Anno, kedves férjének is leecsetelte szépen, hogyan fogja megölni. Ám az a bolond sose hitte el, túlságosan magabiztos volt férfifölényében. Hehh, megkapta a vesztét első kézből. Végül csípőre teszi a kezét, szélesen mosolyogva a férfira.*
- Előre szólok. Sajátos büntetőmódszereim vannak... Ugyanakkor... Ön nem akadályozhat meg és korlátozhat terveimben, cselekedeteimben, amíg azok nem az iskolát érintik. Világhatalom volt mindig is a célom, kedves Gerard...
*Gonosz kis nevetés, majd sunyi mosollyal suttogja.*
- De ne aggódjon... amint megkaparintom a hatalmat, igen nagylelkűen viseltetek majd Ön, és az iskola iránt...
*Kicsit meghajtja a fejét, megfordul kecsesen és elindul kifelé apró, nyugodt léptekkel. Megáll egy pillanatra, és hátrapillant a férfi felé.*
- Vegye úgy, hogy a szerződés megköttetett! Holnapra egy lakosztály várjon itt lent. És ajánlom a jóféle bánásmódot. Életének utolsó napja lesz, ha szabadságomat, függetlenségemet szegi. Sayonara!
*Ugyan hangja könnyed és dallamos, némi fenyegetés mégis van a dologban. S miért is ne lenne? Attól, hogy egy húron pendülnek, még nem fog Gerardnak többet engedni, ha még a saját családtagjainak sem enged. Az megint más, hogy talán jobb is, ha nem méregetik egymás erőit a jövőben. Int egy aprót, majd a legyezőjét elővéve indul kifelé a folyosóról. Léptei ugyan kicsik, ám igen határozottak.
Akane Achironunak egy új jövőt írtak meg, melyről még egy történelemkönyv se írt meg. Legalábbis Gerard korában még biztos nem. Persze a diákok még gondtalanul futkároznak el mellette még az édes tudatlanságban élve.
Akane nem egy gonosz démon, ó nem! Akane mindössze csak egy... ember.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

[Lisianthusnak - Pince folytatása]

-Hogy mi? Te hívsz el engem a városba? *a srác meglepődik Sianon, hiszen nemrég még szóba se akart vele állni a lány. Az rendben van, hogy ezt már sikerült megbeszélniük, de egy ilyen meghíváson mégiscsak meglepődik Maoh.*
-Rendben. Akkor majd menjünk együtt. *mosolyog a lányra miközben a sárga szempárba mélyül.*
-Hát olyan szinten nincs bajom velük, mint neked, de azért az én szívemhez sem állnak túl közel. Inkább ember párti vagyok. *magyarázza a srác, mivel nem szeretné, ha Sian hazugnak hinné.*
-Nem szoktam hazudozni. *kéri ki magának, de nem gőgösen, csak úgy megjegyzi.*
-Hogy nekem van-e valakim? *nevet Maoh Sian feltűnő kérdezősködésén, majd egy kis szándékos némaság után megadja a választ a lány várva várt kérdésére.*
-Nem, nincs barátnőm. Szabad vagyok. *kacsint Sianra és huncut mosoly jelenik meg a szája sarkában.*
-És nincs senki olyan akire fájó szívvem gondolnék vissza, csak tudom az ilyen dolgokat. Szerintem az ember tapasztalat nélkül is érti valamennyire ezeket, bár igaz, hogy ténylegesen csak akkor érzi át, ha már vele is megtörtént. *Maoh érdeklődő szemekkel figyeli Sian válaszát, amikor ő is visszakérdez.*
-Na és neked? Van valakid? Esetleg voltál már ilyen helyzetben? Vagy még most is vagy? *Maohnak tetszik a kis szemrevaló vörös leányzó, így őt is érdekli, a lányka mennyire szabad. Közben a lány megindul szökellve a lépcsősoron, betekintést hagyva így szoknyája alá.*
~Hogy tetszik-e? Az nem kifejezés.~ *gondolja magában Maoh, de nincs ideje elmélkedni, mivel a lány sebesen halad a kijárat felé.*
-Várj már meg. *iramodik utána a fiú, majd nemsokára utóléri szaktársát.*
-Dehogyis. Pont, hogy jó ötlet. *mondja Siannak, immár kiérve a pincéből.*
-Hát nem esik nehezemre elhinni, hogy képes vagy eltévedni. *mondja vigyorogva a srác.*
-Várjunk csak... lehet, hogy pont te akarsz engem idegenvezetőnek a városba, mert különben eltévednél. *neveti el magát Maoh, majd megfogja a lány kezét, hogy mutassa az utat a klubhelyiség felé, de a lány kikapja a kezét a fiúéból.*
-És? Csak nem zavarna? *vigyorog Sianra.*
-Amúgy meg nem akkor jár két ember, ha megfogják egymás kezét, hanem ha itt belül mindketten ugyanazt érzik és akkor vannak együtt. *mondja Maoh közelhajolva Sianhoz és mutatóujjával a lány szívére bök. Ezután a lány elkezd futni a folyosón, mit sem törődve vele, hogy szoknyája újfent elég gyakran fellibben.*
~Asszem ennél jobban nem is kezdhetném itt a sulit.~ *gondolja Matsuo és a vigyor kiül az arcára.*
-Na várj csak, mindjárt elkaplak. De akkor véged. *feleli nevetve a fiú és megiramodik a lány után. Csak reméli, hogy legalább jó irányba kezdtek el futni.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*Amikor a fiú a városba hívásról érdeklődik, akkor a kis vörös megrázza a fejét. *
- Dehogy hívlak. Én csak kijelentettem, hogy nem megyek csak úgy veled, hogy idegenvezető vagyok, hanem max csak úgy kísérlek el, ha együtt fedezzük fel a várost. *na nehogy még megkapja, hogy ő hívja el a srácot, amikor Maoh akarta szinte azonal beszervezi Siant idegenvezetőnek. Közben a srác ki akarja magyarázni magát és még úgy is érzi, hogy sikerül neki és a leányzó meghagyja ebben a reményben. *
- Persze, értem én. *feleli vigyorogva, majd következik a nagy kérdés, hogy vajon van-e valakije a srácnak. Maoh egy picit elhallgat és a fél-tünde leányzó már kezdi azt hinni, hogy bizony van valakije a srácnak, de aztán meghallja a választ és el is mosolyodik, persze csak úgy, hogy azt a másik ne vegye észre. *
- Értem. Pedig azt hittem, hogy már összejöttél valakivel, mivel igen csak olyan srácnak nézel ki, aki csak úgy falja a lányokat... *pillant a srácra és eddig tényleg az jött le neki, na persze nem mint ha az olyan nagy baj lenne. A lényeg az, hogy ők max csak barátok lesznek és akkor minden rendben lesz majd. Közben ő is megkapja a kérdést és itt az ideje egy kis játéknak. Megáll és a fiúra néz, igen csak komoly tekintettel. *
- Hát tudod... van valaki, aki nagyon közel áll hozzám és akinek az érzéseit én is teljes mértékben átérzem és aki rettenetesen hiányzik és tudom, hogy én is hiányzok neki... és tudod... én szeretem is őt. *mondja, majd elmosolyodik és folytatja. *
- De hát ez a lényeg az egészben, hogy szeressünk valakit. *mondja, majd megy tovább és amikor már lehagyja a fiút, akkor szól csak vissza. *
- És ez a férfi az apukám. *nyelvet ölt, majd elvigyorodik és közben csak megy tovább és tovább, míg fel nem érnek a folyosóra. *
- Amúgy meg hogy mondhatsz olyat, hogy kinézed belőlem azt, hogy eltévedek? És hidd el, nem akarnálak idegenvezetőmnek, mert akkor asszem soha nem jutnánk el oda, ahova szeretnénk. *mondja még mindig mosolyogva, majd amikor a kéznyújtásra a fiútól megkapja a választ, akkor egy picit elmosolyodik. *
- Hát nem is tudom. Engem meglátna valaki... veled... háááát. *felpillant és úgy csinál, mint aki nagyon gndolkodik valamin, de ekkor a fiú a szívéhez bök és rögtön hátrébb szögdécsel. *
- Hékás, nem nyúlka piszka. *mondja még mindig vigyorogva és tényleg kezdi élvezi a sráccal való találkozást. Teljesen fel van pörögve és ez látszik is rajta. Hát néha már csak ilyen, pedig tud ám másképp is viselkedni, de most nem akar. Közben elkezd futkosni, de azért pár perc után megáll és bevárja a srácot, majd közelebb hajol hozzá, egészen közel és a fülébe súgja. *
- Amúgy hazudtam... én tudom, hogy hol van a klubhelyiség, mivel már beosztottak egy szobába, így saját szobám is van. *vigyorodik el, majd kiegyesedik és kaccsint. *
- Szóval most bízhatsz bennem, nem fogunk eltévedni. Na meg ha végre odaérünk, akkor megszabadulhatok tőled. *mondja még mindig vigyorogva, tehát látszik rajta, hogy nem gondolja ő komolyan a dolgot. Közben persze már mennek is tovább és ha a fiú követi, akkor megérkeznek egy ajtóhoz, ami a kh bejárata. *
- Na, meg is jöttünk. Mondtam én, hogy simán idetalálok. Menj csak be... ha mersz. *mondja, majd arrébb áll az ajtóból és kíváncsian várja, hogy a fiú be mer-e nyitni, hogy vajon bízik-e Sianban, hogy tényleg jó helyre vitte vagy pedig csak megint meg akarja viccelni Maoht.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

-Ó, pedig már azt hittem lesz egy külön túravezetőm. *ölt nyelvet Sianra, majd folytatja.*
-Na mindegy, így is jó lesz. Majd valamikor elmegyünk felfedezni a várost. *feleli a srác, majd elárulja Siannak, hogy bizony ő még egyedülálló.*
-Hát most éppen nem talált. Voltak már ugyan barátnőim, de most nincs. Mondjuk nehéz is lenne úgy, hogy még csak most érkeztem. Bár, ha jobban belegondolok... *mondja vigyorogva Maoh, majd a lányra kacsint. Ezután rajta a sor, hogy megtudja, hogy a fogáravaló kis miniszoknyás leányzó szíve vajon még szabad-e. Mikor Sian elé áll és komoly arccal mesélni kezdi, hogy van valaki akit szeret kicsit lehervad a mosoly az arcáról, persze nem olyan szinten, hogy ez feltűnhessen a lánynak, csak szimplán a nagy vigyorból már csak szimpla mosolygás látszik.*
-Értem. Hát szerencsés srác az illető. *Maoh kicsit lemarad Siantól, s ekkor a lány hátra pillantva elárulja, hogy ez a srác nem is olyan srác, hanem a lány apja.*
-Vicces vagy. Kis piszok. *mondja vigyorogva Matsuo.*
-Nem szép dolog így átverni az embert. *folytatja s közben felérnek a folyosóra.*
-Hogy mondhatok olyat? Hát nem is tudom... esetleg, mert a pincében futottam össze veled? *neveti el magát a fiú.*
-Nem is tudom. Ha én vezetnélek szerintem nem vesznénk el. Bár az is igaz, hogy én is a pincében kötöttem ki. Jók vagyunk. *nevet fel ismét, majd a kézfogós jelenet következik.*
-Hát mi? Asszem csak annyit mondanának, hogy: De szerencsés ez a lány! meg, hogy: Fúú, de jó Siannak. Nézd milyen helyes pasija van. *vigyorog Maoh. Egoból nincs hiánya, az már biztos.*
-De én sem panaszkodhatnék. *kacsint a lányra. Mikor a lány hátraugrik és elkezd futni, a fiú a nyomába ered. Mikor utóléri Sian közel hajol hozzá és suttogni kezd a fülébe.*
-Ohh, szóval tudod hol a kh. És már szobád is van. Tyűű, nem semmi. *mondja gúnyolódva, de nevetve a fiú.*
-És akkor most melyikbe is megyünk? *kérdi gonoszkás mosollyal Maoh. Tetszik neki Sian stílusa és igazán élvezi a lánnyal töltött időt. Mikor tovább mennek elérkeznem a kh bejáratához.*
-Én ne mernék? Miért, mik vannak bent? Netán mégtöbb sárga szemű démon? *kérdi nevetve a srác, majd belép a kh-ba, még Sian előtt, ahogy a lány akarta.*

*Lassan sétálgat lent az alagsorban. Persze azt a borzalmas ruhát már levette, és átöltözött, sőt, megfogadta, hogy ha alkalma lesz rá, elégeti. Legalább jó meleg lesz s szobájában. Mint ezen a héten már annyiszor, most is nyugalomra van szüksége. Ráadásul most jutott eszébe először a látogatás, amit karvezetője szobájában kell tennie. Fogalma sincs, hogy mit akar tőle, de ma délután szeretne elmenni hozzá, aztán majd lesz ami lesz. Lehet, hogy arról akar beszélni vele, hogy bukásra áll, vagy valami hasonló. Ezért jött le ide, hogy átgondolhassa a dolgokat, nyugodtan, mindenféle zavaró tényezők nélkül. Az már csak természetes, hogy ilyen zavart lelkiállapotban nehéz lesz gondolkodni, sőt, egyáltalán lenyugodni.
És, mint egy kísértet, bolyong sápadtan a folyosókon. A lent tartózkodó néhány diák nem figyel rá, és ők sem érdeklik Melindát, de egyszerűen nem tud nem odafigyelni rájuk.*

*Kumiko szokásához híven a könyvtárba készül. Több okból is, egyrészt házit szeretne írni, másrészt pedig utána nézne még jó pár dolognak, a tananyagon kívül. Szokásos módon fekete pánttnélküli ruha van rajta. Olyan aminek térdig érő rakott szoknyája van. A fekte bakancs most sem hagyja, hogy vékony fehér lábai kilátszanak. Az egyen talárt nem teríti magára, elvégre most nem órára megy, akkor meg hagyják békén. Lendületes léptekkel indul el a klubbhelyiségből az alagsori folyoósk felé. Kibontott haja úgy száll utána, mintha már a parkban lenne.
Nagyon reméli, hogy az alagsori hamis ablakok most is a kinit időjárást mutatják, és valóban kissé felhős az ég. Semmi kedve átsietni a parkon. Márpedig ha süt a nap, akkor futnia kell majd.
Teljes nyugalommal lép ki az alagsoti folyosóra, a többi diákkal mit sem törődve. Menet közben ellenőrzi, hogy a táskájába benne van-e minden, amire szüksége lehet. Ahogy lefelé nézve matat, észre sem veszi a vele szemben lépkedő lányt, így az ütközés elkerülhetetlenné válik.
Kumiko szerencsére nem esik el, csak a jegyzetfüzete esik a földre.*
- Ne haragudj! Jól vagy?
*Mondja szinte reflexből oda sem figyelve a másikra, miközben lehajol a füzetéért.*

*Éppen a legrosszabb lehetőségeken gondolkozik, amikor azon találja magát, hogy valaminek, vagy inkább valakinek nekiment, és most a földön ül. Szerencsére nem esett semmi baja, és gyorsan fel tud kelni.*
- Nincs semmi baj, jól vagyok. *feleli Kumiko kérdésére, majd alaposabban végigméri a lányt. Megállapítja magában, hogy látta már órán, de nem ismeri őt személyesen.*
- Öhm.. Szia. Melinda Warren, pilluamuletos prefektus. Örülök, hogy megismerhettelek.
*Már éppen tovább menne, mikor hirtelen megtorpan, és inkább csak szó nélkül méregeti az extremusos leányzót.*

*A lány, akinek neki ment nem olyan talpraesett mint ő, de mit lehet tenni? Senki sem tökéletes. A cuccait felkapva feláll és a másikra pillant. Mivel jól nevelt lány így viszonozza a bemutatkozást, de azért magában még elkönyveli, hogy menniyre jó a memóriája, hiszen jól tudta a másik nevét.*
- Kumiko Midorikawa. Extremus. Részemről a szerencse.
~ A balszerencse.~
*Teszi hozzá magában és tovább indulna ő is, ha a másik nem torpanna meg, és kezdené el "bámulni" őt. Ez egy kicsit - valójában nagyon - zavarja, és nem is hagyja szó nélkül.*
- Mi az? Nem láttál még japánt?
*Persze biztos nem ezért nézi a másik, de akkor is idegesíti, így muszáj egy kicsit durván reagálnia. De azért próbál egy kis mosolyt erőltetni az arcára. Elvégre nem csak Melinda tehet arról, hogy össze ütköztek és ettől neki rossz kedve lett.*

*Csalódottan veszi tudomásul, hogy megint egy extremusossal van dolga. Bár ki más mászkálna idelent? Mármint Melindán kívül. Nyilvánvalóan csak az Extremus kar tagjai, mondhatni, ez az ő közegük. Zekintetét nem fordítja el Kumikoról, de egyébként nincs semmi különösebb oka annak, hogy őt nézi. Csak azért teszi ezt, hogy addig is csináljon valamit. A lány kifakadásától egy kicsit megzavarodik, de azért még mindig őt figyeli.*
- De... *feleli mogorván.*
- És te meg nem tudsz normálisan beszélni?
*Valahogy nagyon nem tetszik neki, hogy ez a vadidegen csajszi csak úgy fellöki a folyosón, és utána még kiabálni is kezd vele. De próbálja lenyelni a felháborodottságát, mert most nem akar balhét. Ma este lesz egy fontos "találkája" és ez a veszekedés nagyon megviselné őt.*

~Még mindig néz!!! Ne nézzél már, mert...~
*Nem fejezi be a mondatot, mert a másik megszólal és az is eszébe jut, hogy néhány napja pont azon könyörgött, hogy egy bizonyos személy ránézzen. Maga is meglepődik, mennyire ellentmondásos.*
- Ami azt illeti tudok. Bocs. Csak nem szeretem ha néznek.
*Közli nyugodt hangon a tényeket. Persze a hangjában még mindig érezni egy kis sértettséget, de az arcán ez már egyáltalán nem látszik.*
- Kezdjük újra, jó?
*Veti fel az ötletet, hátha így jobb benyomást kelt. Elvégre nem akar ő bunkó lenni, igaz néha akaratlanul is sikerül neki, de nem tehet róla. Ő csak úgy viselkedik, mint ahogy vele is bántak még régen.*
- Kumiko.
*Mondja miközben kezet nyújt, hiszen így sokkal barátságosabb. Legalábbis reméli. Neki a még mindig a meghajlás lenne a normális, de mostmár azért nem érzi furán magát, ha kezet kell ráznia valakivel.*

*Mindjárt megnyugszik, ahogy hallja, hogy azért tud normális is lenni Kumiko, és belátja, hogy végülis ő a hibás.*
- Oké. Bocsi, csak... Én meg szoktam néha ilyeneket csinálni. Főleg, hogy ha nincs a közelben semmi más említésre méltó. *tekintetét most elfordítja, és most az unalmas kőfalakat nézi.*
- Rendben. Melinda. *megfogja Kumiko kezét, bár, mint azt már user közölte reggel, ez nem az ő stílusa, de mindegy.*
- És még egyszer, bocsi, hogy néztelek. Ez nálam természetes, de ha téged zavar...
*Hátraveti a haját, és zavartan pislog párat.*

~Érdekes szokás...Például nézhetted volna, hogy merre mész, és kikerülhettél volna...~
*Persze ezeket nem mondja ki hangosan, de azért mégse bírja ki, hogy ne gondoljon rá. A másik elfordul, hogy ne őt nézze és bár ez egy kicsit erőltetett még neki is nem szól semmit. Elmosolyodik a bocsánat kérésre, és megnyugodva veszi tudomásul, hogy nem könyvelték el bunkónak rögvest.*
- Én bocs, egy ideje van egy ilyen paranoiám... De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet rám nézni. például, ha beszélek valakivel, akkor az oké. Csak akkor zavar, ha úgy érzem bámulnak.
*Kér bocsánatot újra és próbál egy rövid magyarázatot adni. Az hogy a másik mit gondol, nem annyira érdekli. Viszont az, hogy mit keres egy pillus az alagsorban, amikor még óra sincs most itt... Az igazán érdekes.*
- Mi szél hozott az alagsorba? Tudod ritkán látni erre bárkit is más karokból...

*Pillantása megint visszatér Kumikora, de csak egy pillanat erejéig. Aztán megint a helyet nézi, ahol éppen vannak. Való igaz, nem ez a kedvenc helye, de most ehhez volt kedve.*
- Rendben... Tehát akkor most rádnézhetek, nem? Persze, ha nemet mondassz, akkor is nézhetnélek ha akarnálak, de jobb az ilyet tisztázni... *mondja egy ideges nevetés kíséretében. Persze nem Kumiko miatt ideges, hanem csak úgy. A vizsgák miatt, meg minden.*
- Nyugalomra vágytam, hogy átgondolhassam azokat a dolgokat, amik az utóbbi időkben történtek velem. Jól összejöttek mostanában a dolgok.

*Elmosolyodik a kérdésen, de kissé zavarja a másik idegessége.*
- Igazából, azt nézel amit, akit akarsz.... De mostmár nem zavar.
*Válaszolja a tőle telhető legkedvesebben. Nem tudja, hogy vajon miatta lett-e ilyen feszült a lány, vagy esetleg más a kiváltó ok.*
- Nyugalomra? itt az alagsorban? *Húzza fel a szemöldökét.* -Nem mondom, hogy nagy a nyüzsgés erre felé, de azért én nem ide jönnék, ha nyugalomra vágynék. *Teszi még hozzá, csak úgy mellékesen, majd rákérdez a "gondokra"?* - Mi minden jött össze, ha nem titok?
*Ha titok, akkor legfeljebb megy a könyvtárba, ha meg nem, akkor legalább elmondhatja, hogy megvolt a napi jó cselekedet.*

*Nekitámaszkodik a falnak, és nagyon, de nagyon tudná értékelni, ha lenne hova leülnie.*
- Oké. *újra elneveti magát, ezúttal már felszabadultabban, de természetesen nem hangosan, különben tőle visszhangzana az egész folyosó.*
- Nem, nem titok. Hát, először is nagyon sok az új diák, persze, mind a vizsgák előtt jönnek. És itt a másik ok, tanulnom kéne, mert minimum öt tantárgyból meghúznak. Aztán, ha jól emlékszem te is voltál krisztallográfián. Láthattad, hogy nem teljesítettem valami fényesen, és a karvezetőm nem nagyon örült ennek. El kéne mennem hozzá, csak fogalmam sincs, mit akar. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem egy baráti csevelyre vágyik velem. És... végülis, nekem mindegy, hogy hova megyek, ha csendet akarok magam körül, meert nekem ez még a könyvtárban sem jön össze.
*Hosszú haja már megint a szemébe lóg, így egy ideges mozdulattal kisöpri onnan.*
- Egyébként jársz bűbájtanra? Tegnap kikészítettem szegény tanárt, szerintem... *kezdi el a tegnapi élmény elmesélését, persze csak ha Kumikot érdekli. De hát ez hogy kapcsolódik ide?*

*A földre dobja a táskáját, és a pillussal szemben ő is a falnak dőlve leül. Lábait kinyújtja és egyiket a másikon átvetve hallgatja Melinda beszámolóját.*
- Emlékszem a krisztallográfiára... De szerintem egy karvezetőnek az lenne a dolga, hogy segítsen. Lehet valami ilyesmiről akar beszélni veled.
*Bár ő nem akarná, hogy segítsenek neki, és eddig a tanárról sem volt túl jó a véleménye, de az jelentősen változott a legutóbbi órán. A bűbájtan említésére elkomorul az arca.*
- Igen járok BBT-re. *Nyel egy nagyot, ahogy visszaemlékszik csúfos szereplésére.* - Én is kikészítettem legutóbb...azt hiszem. Te mit csináltál?
*Hátha sorstársa akadt... Sosem lehet tudni.*
//Belassult a netem, bocsika. Majd sürgetem xD//

*Örül, hogy beszélgetőtársra talál Kumiko személyében, még ha eredetileg nem is ez volt a célja. Kicsit fázik itt lent, legalább egy vékonyabb pulcsit húzhatott volna, de nem, neki annyi esze van, hogy lejön miniszoknyában és topban az alagsorban, és ráadásul még el is időzik ott. Ilyen okos is csak ő lehet...*
- Igen, de akkor is aggódom... Én már csak ilyen vagyok.
*A szemközti falat bámulja, és elgondolkozik, hogy vajon mi várhat rá odafent, a harmadik emeleten.*
- Á, én nem csináltam semmi különöset. Csak éppen a déli toronyban jártam, és gondoltam, meglátogatom őt. Aztán, adtam neki egy almát. Meg egy csomag papírzsebkendőt, mert allergiás szegény. Erre ő elég furcsán nézett rám. Pedig nem értem, mi a rossz abban, ha valaki próbál kedveskedni a karvezető helyettesének? Biztos azt hitte, le akarom fizetni, hogy átengedjen a vizsgán.*

*A feketeség hangosan fel nevet, az allergiás-papírzsepis történetet hallva. Az sem zavarja, hogy az egész folyosó visszhangzik tőle. A benne lévő feszültésg a bűbájtannal kapcsolatban egy pillanat alatt elszállt ezzek a kis információval. Talán még hasznos is lehet.*
- Mire allergiás a kedves professzor úr?
*Kérdezi meg, mikor újra csendbe burkolózik a folyosó.*
- Egyébként meg tuti csak rossz kedve volt, mert folyik az orra. Én sem szeretem, ha egy "gyengébb" pillanatomban látnak. Szerintem ha tanár lennék tuti zavarna, hogy egy diák segíteni akar. Akkor is ha jó szándékkal teszi.
*Magyarázza el, szerinte mi lehetett a probléma. S figyeli a másik lányt, akin mintha a fázás jeleit fedezné fel.*
- Fázol? Mert elmehetünk máshova is, ha van kedved...
*Kérdezi meg, kissé félénken. Nem megy még neki olyan jól ez a barátkozás. De milyen érdekes, hogy már megint egy Pilluamueltos lánnyal beszélget. Lehet rossz karba osztották be?*