Második emeleti folyosók

*Szórakoztatja, hogy ki tudnak akadni ők is egy apró füllentéstől, mint azt nagy átlagban gondolná a sorozatmártír iskola népről. Szemöldökét szokásosan felveti, Konidikra pillant, csak ajkát görbíti csalódottnak tűnő félmosolyra.*
- Volt itt a mankójával a múlt héten, te észlény. Minek jött volna ide? Ha lenne egy nagyanyám én nyugodtan elhozhattam volna tőle azt a láncot már évekkel ezelőtt. *Nem érti a férfiak észjárását, valami mutáció következtében foroghatnak teljesen másképpen a kerekeik. Teljesen felesleges immáron tagadnia, hogy csak kitalálta, a srácok nyilvánvalóan átlátnak rajta, ő pedig mint az metszőnek tűnő tekintetéből is látszik (mintha Konidik vérig sértette volna) nem egy belőlem akármikor hülyét csinálhattok típus. Jobb szeret az érem másik oldalán játszani. Szemöldöke még magasabbra siklik a fiú barátos megjegyzésén, pont úgy hangzik, mint az a bizonyos Forest Gumpos, de lenyeli kitörő kacaját.*
- Nyugodj meg a barátságom veszélye téged biztos nem fenyeget. *Ő nem mondja meg a nevét. Nem dobálózik vele csak úgy léhán, szórakozásból, meg amúgy sem kérdezték. Talán csak a barátainak szokott bemutatkozni. Bár ki tudja, nem látszik rajta, hogy tartana otthon olyanokat. A látszat mindenesetre mindig csalhat.*
- Milyen szerencse, hogy nem létezik az a nagymama… Ha most érzékeny kislány lennék…*Mint ahogy Paolo fogalmaz, a lánc lehet, hogy egy kislányé…*
- Még meg találnálak átkozni. * Mosolyodik el hamiskásan, mintha a fiú egy pakli kártya lenne és ő kihúzta volna a joly jokert. Hidegvér? Az övé alapból forró, úgy tűnik soha nem hűl ki és veszi komolyan, ha bárki megharagszik rá. Az emberek hülyesége arra pocsékolni az energiájukat, hogy mérgesek legyenek, amikor szórakozhatnak is…Példádul, hogy a srác mennyi adrenalint bír ki. Akár az egyik, akár… Paolo már nehezebb dió, diófa, úgy tűnik, Konidik pedig máris menekülne.*
- Túl könnyű lenne. *Ismétli Paolot, ha odaadná a láncot oda lenne a dolog kihívása, így csak fokozódik az élvezet, nem olyan téren, mint azt talán gondolnák, a többi maradjon a lány titka.*
- Hogy lehet félreérteni azt a kérdést, hogy a plecsnisnek akarod adni nászajándékba? *Fonódnak fürge ujjai Paoloéra, fentről végigsimítják, majd körbetekeri kis kezét a másikén, s végül a csuklóján siklik le. Valamiféle gyenge pontot keres a szorításon, mégiscsak jobban érezné magát, ha a lánc nála lenne és szórakozhatna vele a másik kettő orra előtt. Ha már annyira fontos nekik az az eszmei kislány…de ő sejti, hogy valami csajnak tartogatják, ha nem egymásnak, ez előbbit pedig nehogymár!*
- Már csak azért is kell tehetség ehhez, mert rajtam nincs jelvény, másodsorban ti álltok itt nyolc órakor meghitten egy lánccal a kezetekben, nem értem hogy jön képbe akkor az én esküvőm! Szóval őstehetség vagy, kislányok védőszentje. *A nevét azt nem tudja, de nem is baj, szívesen nevez el embereket azok jellegzetességei alapján. Ahogy Paolo sem állja meg hízelkedés nélkül.*
-Csörgőkígyó? Mindjárt elpirulok! Ez sokkal eredetibb, mint a meleg vicc, amit egyébként nem viccnek szántam, a nagymamám pedig köszöni szépen halott már egy jó pár éve, szóval a fikázása most már nagyon nem fog összejönni. *Sajnálkozik egy sort, mosolyog hozzá, mint az okos kislányok, akik meleg viccekkel szoktak dobálózni, mert merészebbel nem mernek. Tényleg nem viccnek szánta, remélte, hogy buzik és mehet velük a helyi mulatóba karaokizni. Viszont kiderült már számára a szomorú igazság elég volt hozzá pár mondat a nagymamáról és az esküvőről.*
- Úgy látom te sokkal jártasabb vagy a korhűbb viccekben, ha löksz egyet a leszbikről itt a sötét folyosón, miközben Konidik lehet felrobban mérgében, elismerem hogy olyan modern lesz, hogy még a száz év múlva megszületendő gyerekem is kiröhögi rajta a belét az éterben. *Nevet fel, s hirtelen elrántja kezét a fiúéról, egyrészt nem lotyó, mint aminek látszik, hogy egy idegen srác kezét nyúlkálja, aki mulatóba küldene egy ilyen ártatlan lánykát…másrészt tartásából is leszűrhető, hogy bár nem szívesen mond le dologról a kunyerálás szót sem neki találták ki.*
- Szóval porta, tanári, talált tárgyak osztálya? Vagy a helyi mulatóban akartok rá licitálni? *Ez esetben velük tart valószínűleg végtelen elégedettségükre. Ha az övé nem lesz a lánc nem lesz ártatalan picilánykáké sem képpel mosolyog végtelenül édesen.*

*Menekülne. Most még sem rohan el. Egyszerűen neki dől a falnak, és onnan figyel tovább. Nem tudja mit mondhatna. Csak figyel. Úgy látszik Paolo, és a lány elvannak. Csak ő maradt ki a "játékból". Szívás... Bár, ha jobban belegondol, jobb is, hogy eddig kimaradt ebből a dologból. Legalábbis nem nagyon mártózott bele. Most azonban még sem tudja magát türtőztetni.*
- Azt hiszed, hogy ez a jelvény olyan sokat jelent? Nem sokkal több dolgot csinálhatok miatta, mint te, vagy akármelyik diáktársam. Egyébként meg nagyon nagy buli, a többi diákra ügyelni, vagy éppen egy kulcsot őrizni.
*Mondja, miközben ellöki magát a faltól. Kicsit közeledik az ismeretlenhez, de utána visszavonul.*
- Én mérgemben felrobbanni? Hahahahaha... Előbb robbansz fel te, a pálcám által! És hidd, el ezt nem fogom most megtenni, azért annyi dühös nem vagyok, meg aztán nem akarom magam kicsapatni...
*Megint visszavonul, és a háttérből figyeli a két diákot.*
~ Ez a lány komolyan ilyen? Vagy csak játssza az egészet? Ha az előbbi, akkor én tuti nem engedtem volna meg, hogy fölvegyék ide. Lehet, hogy vissza kéne mennem, a hálókörletbe. De akkor megfutamodnék, és egy pugnaxos nehogy már megfutamodjon!~
*Végül még is marad. Legalább is egy ideig biztosan. Azonban már kicsit kezdi idegesíteni, hogy egymást piszkálják.*
- Nem lehetne normálisan beszélgetni?! Vagy az a magadfajtáknak nem megy?!
*Néz a lányra. Nem tudja a nevét, nem is érdekli. Paolo meg igazán odaadhatná neki a láncot, ha akkor végre lenyugodna, vagy elmenne a lány... Konidiknak igazán mindegy. Csak ne kelljen már ezt hallgatnia!*
//Bocs hogy rövid, de fáj a fejem :S//

* Hümmögve hallgatja a lányt, ha nem is mutatkozik be biztosan Bogart egyik rokona, ahogy mesél, erre enged következtetni.
Már bele sem köt, hogy az 98 éves nagyanyja üdén kergeti a manókat a kertben, mit neki majdnem 100 év, de hiszem a boszorkányoknak és mágusoknak az nem olyan számottevő. Ha jól csinálja még van neki vagy 30 vidám éve.
Az biztos, hogy a kis csaj és a prefi nem kötnek barátságot, bár láttunk mi már olyat, hogy gyűlöletből lesz a legnagyobb szerelem.
Mosolyogva szemléli őket, mint aki színházban van és jól szórakozik, csak nehogy tapsolni kezdjen.
Az meg, hogy nem mutatkozik be, nem zavarja, ha a sors úgy akarja, majd megismerik egymást. Ám ha a lány csak a barátainak szokott bemutatkozni… azzal van valami gáz. Akkor van aki hetekig nem tudja a nevét, majd ha kimondja, hogy te a barátom vagy, jah én meg Emily?
A csöppet sem burkolt fenyegetésen felkacag. Hát ahhoz kicsit több kell, hogy egy bakancsos lány megijessze.*
- Ha érzékeny kislány? Tudod mit jelent az érzékeny szó? Mert a kislányt még biztosan testközelből ismered.
* gúnyos mosolya csak arra szolgál, hogy bosszantsa a lányt, mert szépsége nem lehet kétséged, de Paolo szerint egoja nagyobb az illőnél.*
- Honnan tudjam? Lehet kinézted a sarokról és most azon ügyködsz, hogy nászt üljön veled…. * rákacsint a lányra, Ő nem nagyon felhúzható fajta, egyszerűen ami nem tetszik azt nem veszi fel, de lehet ez is csak helyzet kérdése.
Amint azt a mellékelt ábra is mutatja Konidik sem lesz a felbosszantható fajtából. Azonban a fiú kirobbanása kissé meglepi.
Most mi? Atomfizikáról fognak beszélgetni, vagy filozófiáról? Mert Ő abban is benne van, de azt meg nem nagyon érti, hogy egy ilyen kis gyerekes játék miért nem teszi legalább kicsit boldoggá.
Féltékenység gondolta szalad át a fején. A prefinek az a baja, hogy a lány nem rohanta le és nem vele foglalkozik. De ha ez így van, miért nem játszik kicsit Ő is. Azt már érti, hogy miért lett prefektus, a komolysága meg van hozzá.
Hiszen a lány Őt sem érdekli, csak elhuzakodik vele, neki egy ilyen cinikus lány nem jönne be.*
- Nyugi. * fordul a fiú felé, amikor az visszafelé tart a boszorkánytól.*
- A kislány csak játszik kicsit, ne vedd a szívedre, szemmel láthatólag bejössz neki. * ha ez nem is igaz akkor is bekamuzza, háta kicsit jobb lesz a kedve és nem akarja átharapni a játékosok torkát.
Közben a lány akcióba lendül. Nem néz a kezére, csak érzi a másik kutató ujjait, erősebben szorít a láncra, és apró kis mozdulatokkal forgatja ki öklét, mintha csak játszana, és azt is teszi.*
- Ez nem az ami simogatásra nyílik, az egy másik kaland, persze nem mondom, hogy nem tudsz olyat kínálni, amiért neked adom.
* Bár jelenleg nem hiszi, hogy ötletesebb lehetne, mint a lány akire Ő vágyik. Tekintete követi a lány visszahúzott kezét és győzelemittasan elmosolyodik, mint aki csatát nyert. Csatát , amit meg sem vívtak.*
- Miért? * belehajol a lány arcába, rálehel az ajkára, majd hátrébb lép, mindez elég gyorsan történik, talán a lány nem is tesz ellene.*
- Leszbi lennél? Én nem viccelnék ezzel, meg amúgy sem vagyok egy vicces fiú. Csak az igazán jó poénok mozgatnak meg. De ez a meleg sztori, olyan kispályás. * vállat ránt, neki tök nyolc, hogy a lány mit szól mindehhez, csak a meleg viccek neki nem jönnek be. Nem azért mert nem az, vagy mert az, hanem mert tökre nem téma. Kit érdekel ki ki elé térdelne le?
A feltett kérdésre úgy pislog a lányra, mintha az éppen az anyját szidná, majd megint könnyelműen vállat ránt, tekintete közben folyamatosan a lányt kutatja.*
- Mi az te kinevezted magad tanácsadónak? * csak mert megoldja a lánc kérdését, hát vagy nem, de ezt nem köti senki orrára.*

*Sejtette, hogy Konidiket hamar ki tudja hozni a sodrából. A prefik már csak ilyenek. Nem nyugodt embereket tesznek meg felügyelőknek, hanem szívbajosokat. Ez jellemző a társadalomra. Emily szája már fülig ér, remekül szórakozik… Minél dühösebb rá valaki, annál nagyobb löketet kap.*
- Nem hiszem, hogy olyan sokat jelent, éppen ellenkezőleg… *Azért kicsit távol marad tőle, hátha a fiúnak kedve támad verekedni. Beáll Paolo mögé, őt nyugodtan ütheti.*
- Na ez az…*Húzza el a száját arra, hogy nem csinál többet érte, mint bárki más. Kellenek nekik prefik? Mintha pisis alsósak lennének...*
- Hát ha nem nagy buli minek csinálod? *Sejti, hogy majd most jön az a szöveg az önzetlen segítségnyújtásról, sajnos ezt ő önzetlen benyalásnak tartja, de azért ártatlanul pislog rá, nehogy tényleg le találják ütni, vagy ha igen, akkor gondosan Paolo mögött tartózkodjon, ha nem is jön be nekik (egyébként nem is szándéka, csak úgy tesz, mert azt nem bánja, ha elhiszik, mindig jó szerepekbe bújni…csak tudnám miért mágustanodába ment, miért nem színészetire) szóval de legalább megvédje a félelmetes prefektustól gyönge testét… Halad a banzáj, most már szívesen felrobbantaná az egyik. Emily ezen is csak gonoszan somolyog, mintha egyáltalán nem hatná meg a tény, hogy apró maradványokban végezze. A jelszava veszély, tehát…kockáztat, mégpedig kilép Konidik elé Paolo mögül, démoni szemeit összeszűkíti, száját szólásra csücsöríti.*
- A halál csak egy új kezdet…nekem csak jó lenne az Elysiumi mezőkön, míg ti takaríthatnátok magatokról rothadó maradványaim…sajnos a pokolban nem hiszek kicsi prefi, úgyhogy ha ez okoz neked perverz örömöt ki akadályoz meg…hacsak nem a saját korlátaid és a kicsapstól való félelmed… *Képes provokálni, hosszú ujja hegyével mellkasa felé közelít, hogy aztán egy jelentőségteljes szemvillanással hátat fordítson neki, s vissza sétáljon Paolo elé, miután finoman megbökte. Csak a következtetést vonja le, hogy Konidik nem tudja játszani az életet, túlságosan komolyan veszi.*
- Ki beszél itt nem normálisan rajtad kívül? Az előbb ajánlottam fel, hogy elkísérlek titeket, hogy visszavigyétek a láncot. *Közli némileg értetlenkedve az emberi hülyeségen, de már a másik fiú felé fordulva. Azért kíváncsi meddig fogja bírni egy társaságban vele, szemlátomost már el is könyvelték démonnak, amitől megint röhöghetnékje támad, de igyekszik komolyan visszanézni Paolora.*
- Amúgy Emily Dangerous vagyok *Biccent felé, rácáfolva az előbbiekre, miszerint csak a barátainak mutatkozik be. Fenéket. Önmaga számára is annyira kiszámíthatatlan, hogy nem tudja mit fog tenni a következő pillanatban. Talán tényleg hiba volt felvenni ide, még a végén apokalipszis terem léptei nyomán, nyomorba dönti szegény diákok ártatlan lelkét.*
- Lehet, hogy tudom mit jelent az érzékeny szó…kikerestem a szótárban.*Gondolkodik el látványosan, arra, hogy kislány meg csak vállatvon.*
- Azt hogy mennyire vagyok kislány ne most döntsd el. *Csak tapasztalat útján lehet eldönteni, nem igaz? Aztán ki tudja van-e egyáltalán tapasztalata, vagy ezt is csak játssza. Lehet van annyira szabad szellem, hogy nem igazán vannak gátlásai és az érzékenységen is túltette magát, legalábbis a szó hétköznapi értelmében biztosan. Örül, hogy Paolot nehezebb kiakasztani, csak megcsóválja a fejét arra, hogy kinézett volna a sarokból bárkit is.*
- Az túl egyszerű lenne. A pasikat túl egyszerű manipulálni, teljesen meguntam a dolgot. Ha most eljátszottam volna nektek a kedves, elveszetett, ártatlan, de szemérmesen szexi leányzót egészen másképp beszélnétek velem. Az eszményített lányalak szerep viszont cseppet sem szórakoztató…Így nem is akarok megszerezni senkit, az unalmas játszma, ráadásul a másiknak is kell akarnia. *Feleli könnyedén.*
- A legtöbb fiú az ártatlan jó kislányokra bukik, nem igaz? Pedig az is csak egy szerep ám…*Vélekedik, s csak mosolyog, mikor Polo közli Konidikkal, hogy mert biztos bejön neki, nem cáfolja meg, ő élvezi a játékot. Az is klisés lenne, ha Paolo most nekiadná a láncot, nem lenne szívszerelme és boldogan élnének, amíg meg nem…Emily pedig nevet változtatna, Emily Kind-re, ami annyit tesz, kedves…De hát hol van ott az izgalom. Ő nem akar Csipkerózsikaként boldogan élni a mese végén, hanem húzni az egészet a banyával meg az orsóval.*
- Biztos vagyok benne, hogy tudok olyat kínálni, csak azt nem tudom mennyire éri meg azért a bizsuért…*Inkább a büszkeségéről beszél, nem hiszi, hogy azt olyan egyszerűen csak feláldozná. Igen, elég egoista…*
*A miértes kérdés már önmagában is meglepi, hát még a lehelet, ha akarna sem tudna ellene tenni semmit. Arcán egy kis időre sejlik fel a döbbenet árnya, kettőt pislog, s becsukja csodálkozásra nyíló ajkát. Tud valamit ez a fiú…talán még el is pirul ez a Dangerous kisasszony… Becsukja szemét, aztán kinyitja, szerencsére a fiú akkorra már távolabb van tőle, ő pedig félmosolyra tudja húzni szája szegletét.*
- Nem igazán mozgatnak a csajok, de te azért elég vicces fiú vagy. Igazad van, szar vicc volt ez is, meg a leszbis is. *Ismeri el, de inkább enyhén mosolyogva, mint bosszankodva. Úgy látszik az ő egojának is vannak határai, vagy tudja mikor kell feladni, még a szánalmasság határa előtt.*
- Ha nem adjátok nekem a láncot és nem akarjátok megtartani sem, mivel saját bevallásotok alapján nem vagytok melegek…*Kicsit szájelbiggyedve mondja ezt, nagyon érdekesnek tartja ezt a kategóriát, de talán nem rajtuk fog vizsgálódni a témával kapcsolatban.*
- Akkor gondolom le akarjátok adni a portán, vagy ahol ez lehetséges *Összegzi.*
- Tanácsadónak kell lennem, hogy veletek menjek? Ugyanis szíven ütne, ha a lánc esetleg illetéktelenek kezébe kerülne…mondjuk odaadnátok egy eszményibb jelenségnek, nem pedig a valódi tulajdonosát próbálnátok meg megtalálni. Ebben az esetben pedig a lánc ugyancsak rossz kezekbe kerülne…*Vág egy percre fájdalmas képet, aztán gyorsan Polo előtt terem, hogy a már említett ujjak segítségével gyorsan felsétáljon annak mellkasától egészen az álláig, s kissé felvonja az. Lehet, hogy a fiú tiltakozni fog, amin ő csak felnevet, de lehet, hogy nem és akkor szépen belefújhat az arcába, más elrendezést adva barna tincseinek. Kócosabbat. Nem nyulkál erősen hozzá, ujjai épphigycsak érintik, s a fuvallat sem túl erős, csak annyira, hogy rendesen összeborzolja. Aztán pedig elfordul és meg is tesz a folyosón pár lépést.*
- Na, nem jöttök? Atomboba és vicces fiú? *Konidik nevét már elfelejtette, Polojét meg nem tudja, de jó neki ez.*

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 30

Mikor odaérek hozzá, nagy lendület elindul a mellettem lévő lépcsőn. De hisz én is erre akartam menni! Rendületlenül haladunk előre, nem néz se jobbra se balra, látszik, hogy nem most először teszi meg ezt az utat. Opsz, én itt tuti nem erre mentem volna. Hát igen, a szerencse forgandó. Igyekszem megjegyezni az utat és közben figyelni arra, amit mond.
- Jelenleg egy kisebb káosz uralkodik a toronyban, így a Díszteremben vannak a lányok elszállásolva. Ön is oda kerül ideiglenesen – mondja Owain.
- Ez csak természetes – bólintok. Mégis mit mondhatnék erre? Természetesen nem tetszik, de senki sem kényszerített arra, hogy idejárjak. Így elfogadok mindent, legyen bármilyen kellemetlen is. Egy térképet varázsol a kezembe, csak egy pillantást vetek rá, majd a helyemen jobban áttanulmányozom. Csöndben lépdelek mellette tovább....

*Hogy miért vállalta? Jó kérdés. Nem érdekli az önzetlen segítségnyújtás.*
- Talán azért, mert megkértek. Vagy tudom is én, nem is érdekel!
*A halál... Konidik nem hisz sem a Pokolban, sem a mennyben. Igazából egyik vallás sem érdekli. Van neki jobb dolga is, mint vallást gyakorolni. Mi is akadályozza meg? Ezen el kell egy kicsit gondolkodnia. Pár másodperc után sikerül összeszednie a gondolatait. Nem is késlekedik a válasszal tovább.*
- Először is, engem neveltek, és arra is megtanítottak, hogy nem gyilkoljuk le embertársainkat, másodszor, lehet hogy a pugnaxosok harciasak, de nem gyilkosok, és a karomra hoznék szégyent, ezzel az esettel, harmadszor, nincs kedvem a maradványaidat takarítani, és ahhoz sincs, hogy elmenjek a dutyiba... A Pokolban én sem hiszek, sem semmiben. Semmilyen vallásom nincs. Nincs is szükségem rá...
*Fűzi még hozzá. Megint elmosolyodik, úgy látszik ebben igaza van a lánynak, tényleg nem nagyon beszélnek normálisan ebben a körben. Talán neki is föl kéne adnia ezt a dolgot? Inkább most nem szól semmit. És bejönne neki? Ha igen, az sem érdekelné, de nem lát másokba, sajnos. Pedig élvezné a dolgot. Emily neve sem nagyon érdekli, úgy sem fogja a jövőben megszólítani, hát akkor mi értelme megjegyeznie? Azért a szerep játszásnál megszólal.*
- Szóval te mindig játszod azt, akit éppen szeretnél? Miért? Nem vagy megelégedve saját magaddal? Hm?
*Vonja fel szemöldökét. Ez most tényleg érdekli. Egy kicsit... A legtöbb fiú tényleg az ártatlan lányokra bukik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek azt kell szeretnie. De ő úgy véli, hogy egy életen át nem lehet ugyan azt a szerepet játszani, egyfolytában. Mikor esetleg összeköltöznek, és egyre többet vannak együtt, biztos, hogy kiderül, ki is az "eredeti". Most ezt nem fűzi hozzá. Nincs kedve. Inkább csak a háttérbe húzódik és hallgat. Abban biztos, hogy nem meleg, és abban is, hogy nem adná a lánynak a nyakláncot, de szerinte nem jó ötlet a portán leadni, mert a lány eljátszik egy újabb szerepet, és elkéri a láncot. Oda is súg valamit Paolonak.*
- Ne a portán add le, inkább csinálj valami hirdetést, és tartsd meg, majd eljön érte a tulajdonos.
*Újra a lány felé fordul. Nem szólal meg. Sok bece-, és gúnynevet adtak már neki, de olyat, hogy "Atombomba+, még sose. Nevetve szólal meg.*
- Vigyázz, mert a végén még tényleg fölrobbanok, és ha nem is abba halsz bele, a sugárzásba biztos. Egyébként mehetünk.
*Egyezik bele. Már mindegy. Elrontódott az estéje, most már bármi jöhet. Ő nem fog vele törődni. Talán majd ha lehagyják, nagyon, akkor elmegy, de így, és most nem. Inkább elkíséri Paolot, ha ő is megy. Bár reméli, hogy ő is beleegyezik a kis sétába. Majd valahol leadják.
~Ha meg még is ő kaparintaná meg, Akkor már az is mindegy. Örüljön neki...~

* Hagyja, hogy a lány kedvére bujkáljon mögötte, úgy szívják egymás várást, mint akik holnap randizni fognak, huha lehet Ő nem is kéne most ide. Nem szeretné a lány porait magáról tuszakolni, így csak hallgatja őket, és figyeli testjeleiket.
Biccentve konstatálja a bemutatkozást, ajjjaj barátok lesznek? *
- Üdv. Paolo. * viszonozza a formaságot. Kétkedve tekint le a lányra, összeszűkíti szemöldökét, lebiggyeszti ajkait és csalódott képet vág.*
- Nohát. Tudsz olvasni? * mekkora öreg vicc ez, mondjuk, a csaj biztos nem búj túl sok könyvet, de biztosan nem nézeget divatlapokat sem, de talán semmi ilyesmit. Fene sem tudja, hogy egyáltalán el akarja-e dönteni, mennyire kislány avagy nagylány a csilingelő alak.
Igaz, hogy legtöbb esetben a sexi, nyugodt lányokra buknak a pasik, akiket meg lehet védeni, de neki pont elég ha csak sexi, vagy sejtelmesen lágy a hangja. Kriszty sem az átlagos lányok kategóriába tartozik, aki megpróbálta Ő azonnal elcsábítani, az mondjuk részlet kérdése, hogy végül megette, vagyis elcsábították egymást. Alig bír visszazökkenni a folyosói beszélgetésbe, orrában annyira élethűen érzi a kékhajú illatát.
Szinte biztos, hogy Emily nem tud olyat villantani ami miatt rá tudna így gondolni, még jó, hogy ezt senki nem akarja, arról pedig nem igazén tehet, hogy agyában azonnal lezajlik az összehasonlítás.*
- A te szereped mennyivel jobb? * teszi fel az egyértelmű kérdést, mert a lány ezzel azt sugallta, ezért lehet az, hogy Kondiki is egyből visszakérdez erre. Elismeri a szerepek fontosak. Ő is játszik egyet, mindannyian játszanak egyet, ki többet. Ő is inkább többszereplős műsort nyom, mert van miből válogatni.
Zsebre csúsztatja a láncot szemvillanással jelezve Kondiknak, hogy eltette és megoldja a problémát, addig kínozzák kicsit a csajt, ha mér Ő is élvezi.
Emily szavaira vállat ránt, biztosan tudna olyat kitalálni a lány, de vajon olyat is ami miatt nem nagyon kapná meg, jelenleg azt teszi. *
- Külsőségek…. kevéssé éltetnek. Nem az értéke miatt, csak úgy kéne harcba szállni érte.
* már nem nagyon van miért, a láncot zsebre gyűrte és még Konidiknak is bólint, ma már felviszi a szobájába az biztos, majd megkérdezi zseni és sexy társa segítségét.
Magabiztosan tekint a lány arcába, látja döbbenetét és ettől mosolyogni támad kedve. Egy újabb lány, akiért csak ki kéne nyúlni, finom szavakkal hatni érzékeire, megtoldva apró kis finom cirógató érintésekkel és az övé lehetne. Most is megkaphatta volna a csókot, mert szinte biztos, hogy a lány erre gondolt, a mozdulatot úgy indította meg, hogy annak tűnjön, jó lett volna. Biztosan puha, izgató szája van, fürge lehet a nyelve is. A gondolattól kissé megborzong. Most biztosra tudja, hogy megkaphatná a lányt. Nem baj, ha nem így van, nem számít.
Gondolatban már úgyis megtette, mint a legtöbb pasi, gondolatban végig szalad a lehetőségekének a lánnyal kapcsolatban.
Megmosolyogja behódoló arckifejezését. Egy csatát megnyert, most egyet átengedne Konidiknak, ugyanis az az érzése, hogy a lány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ma két hódolót tudjon maga mögött. Kíváncsi milyen cselei vannak erre a leshetőségre. Élvezne egy kis huzakodást, mint mindig. Hátrébb lép és csak szemléli a lányt.*
- Mondjuk ez jó hír, vagy lehet mégsem. A csajoknál nem baj ha néha összebújnak, az még izgató is
* most Ő ránt vállat, neki bejönne, vagyis inkább mindegy, hogy a csaj kire bukik, szerinte jelenleg Konidikra, azért ölik olyan jól egymást. Éppen szóra nyitja a száját, hogy vigyázni fog az illetéktelen kezekre, majd jól leveri őket ha a lánc felé kutatnak, nem fogja odaadni, miért tenné, prezstizs kérdés lett ebből mára.
Rámosolyog a lányra miközben az ujjaival izgatja Paolo érzékeit, hagyja, hogy arcába fújjon, még a szemét is lehunyja hozzá, finom borzoló lehelete, egy pillanatra kiüríti az agyát, és azon kapja magát, hogy már lép is a lány után.
Bevárja Kodniket és mellette baktat, míg Emily előttük halad, nem állja meg, hogy meg ne jegyezze.*
- Hát, olyan rosszul nem is néz ki ebből a szögből. * kíváncsi a prefinek mennyire jön be a csaj. Befordulnak egy sarkon, valószínűleg lecaplatnak mindhárman a földszintre.*

// Ed //

A végén még megtiszteltetve fogja magát érezni, s teljesen oda meg vissza lesz amiatt, hogy Ed jóravalónak tartja. Persze ez a kialakult kép még bármikor változhat, bár általában mindig próbál kedvesen viselkedni, hogy rögtön az első benyomásnál még ne írják le valami totál idiótának. Igaz nem is gondolja magát annak, de az ember sokszor magával a legelfogultabb.
- Ühhüm… *bólint egyet, s ha azt mondják neki, hogy a csomagjai a szobájában lesznek, akkor meg van nyugodva, mert ez minden bizonnyal úgy is lesz* És milyen lesz a szobám? Meg hány szobatársra számítsak? *érdeklődik, mert talán még is fontos neki, hogy hol fogja tölteni a következő hónapokat, jó esetben éveket. Meg tényleg reméli, hogy a szobatársaival is ki fog jönni, mert nem lenne rózsás a helyzet, ha pont azokat a fiúkat haragítaná magára*
- Jó-jó… nem sajnállak, hanem megértem a helyzeted. *mondja gyorsan, de azt meg tényleg megérti, ha Ed nem nagyon akar mások sajnálatából. Azzal úgy se lehet sokra menni. Odadobjuk valakinek, hogy mennyire de mennyire sajnáljuk, pedig ezzel a pár üres szóval igazán nem megyünk semmire*
- És ez olyan rossz… mármint tudom, ez totál sablonosnak hangzik, de az ember még is csak társasági lény, és az senkinek se tesz jót, ha nincs mellette valaki, nincsenek barátai, akikre támaszkodhat. És nem arra értem, hogy akkor tényleg mankó kéne, hanem ahogy te is mondtad, ez kétoldalú dolog. Meg úgy nem is lehet igazi kapcsolat, hogy az egyik fél össze-vissza próbálkozik, a másik meg le sem… szóval. *igazán kesze-kusza gondolatok hagyták el most a száját, de remélhetőleg azért valamennyire érthető volt, amit mondott. Bár furcsa, hogy most Ed is milyen hirtelen váltott, s mennyire mélyen és értelmesen tudta elmondani azt, ami a szívét nyomhatja. Ő meg most valahogy nem volt felkészülve erre a folyosókon és lépcsőkön lebonyolított lelkizésre. Meg hát Ed-et se ismeri jóformán, de talán össze tudnak majd haverkodni. Úgy is egy házba járnak, talán még az órákon is összefutnak néha, meg ha úgy jön, akár közös témáik is lehetnek*
- Köszönöm, és remélem menni fog, bár kíváncsi vagyok, hogy mennyire lehet nehéz az anyag. *mondja mosolyogva, de mikor oldalra néz Ed-re, halk sóhaj hagyja el a száját* De lehet neked se kéne így hozzáállnod. Mármint tudom, suliba járni és rohadni az órákon nem a legjobb dolog, de ha tanulsz, még sok mindent kihozhatsz magadból. Persze ezzel nem okoskodni szeretnék, gondolom már volt sok nagyon okos ember, aki ilyesmi gondolatokkal állt elő, de az még se jó szerintem, ha elpazarolod az éveidet azzal, hogy magasról teszel a tanulásra. *mondja, s nagyon is belejött most a beszédbe, de aztán pont a mondandója végére jött rá, hogy lehet pont ő is csak prédikált, meg csinálta itt az eszét*
- De… bocsánat. Nem ismerlek, és lehet most még se kellett volna beleszólnom. *feleli, mert nagyon lehetséges, hogy ez a túlbuzgólkodás tényleg nem volt jó ötlet*
- Persze, megmutathatom, ha érdekel, és rendben, majd te is megmutathatod, hogy azt hogyan kell. *benne van, hogy ha tényleg érdekli Ed-et, mert neki csak jól jön, ha tud valahol gyakorolni, hisz ezeket szereti is csinálni*
- Puska… *javít, mert nem pisztollyal szokott lőni, hanem puskával* Báár… ebből tuti csak baj lesz. Még is csak iskolában vagyunk. *ahol biztos nem nézik jó szemmel, ha valaki fegyverekkel mászkál. Meg ha még titokban is csinálnák, neki komolyan van olyan szerencséje, hogy lebukjon*
- És az nem jó… Meg biztos nem lesz bajod? Mert ok, ezek nem a legmegerőltetőbb sportok, mint mondjuk kilométereket futni vagy úszni, esetleg több mázsás súlyokat emelgetni, de eléggé el lehet bennük fáradni. *mondja, mert az nem lenne jó, ha Ed miatta lenne rosszul, mert mondjuk túlzásokba esett, s nem figyelt a fiúra kellőképp, s túl sokat edzettek*

Második emeleti folyosók - Page 5 2vwa4cw

*A legyintésre összevonom a szemöldökömet, majd ahogyan a történetét hallom, homlokomon a ráncok kezdenek kisimulni, és egy pillanatra elhúzom a szám szélét.*
- Én még nem hoppanáltam, de ezek után nem is akarom kipróbálni. Viszont a szabályok azok tényleg szokatlanok lehettek. Pláne, hogy még nem is tudtad rendesen használni az erődet.
*Egy pillanatra elgondolkodok azon, hogy melyik világot is választanám. Végül vállat rántok a kérdés fölött.*
- Én nem tudnék dönteni, mert mindkettőben más szépség van. Itt a mágusvilágban maga a mágia. A mugli világban meg a technika. Illetve nekem ezek fontosak. Aztán kinek mi tetszik, az már a maga döntése.
*Nem akarom befolyásolni a lányt a saját döntésemmel, így rá hagyom a döntés jogát. A kérdésére, egy pillanatra meglepődöm, így nem igazán tudom, hogy mit is feleljek. Végül néhány aprót bólintok, és úgy válaszolok a sok-sok kérdésére.*
- Természetes, hogy robbanhat, ha valmai nem megfelelően keversz össze. De robbantani ugyan úgy Sötét Varázslatok Kivédése órán is tudsz. Legalább is, én ott tanultam meg egy robbantó átkot amit előszeretettel használok.
*Magabiztosan mosolygok, így is szimbolizálva azt, hogy igenis szeretem használni ezt a támadást. Látom ahogyan megtorpan, és én is megállok vele szemben. A kérdésére csak elmosolyodom, és a szemeibe nézve válaszolok.*
- Nem fognak kirúgni, ne aggódj. Én is majd nem felrobbantottam valakit…
*Itt egy pillanatra megállok a beszédben, mivel feltörtek a régi emlékek, és a mosoly lelohad az arcomról. Megtörlöm a szememet, majd egy kisebb levegővétel után folytatom.*
- Szóval semmi gond sincs, ha valamit felrobbantasz vagy megsérül valaki. A gyógyítók ellátják a sérülését, ha meg valamit felrobbantasz, akkor csak annyi, hogy fel kell takarítanod utána.
*A szám szélén egy apró bízatót mosoly jelenik meg. Megrántom a vállamat a tanáros kérdésére, majd az utána valót meghallgatva válaszolok a kérdéseire.*
- Minden tanár más, van aki megakadályozza, és van aki hagyja hagy kövessd el, csak tanulj belőle. És nem kell tanulnod, ha nem akarod. Azt a tantárgyat veszed fel, amit szeretnél, így kihagyhatod a bájitaltant.
*Remélem ezzel sikerült megnyugtatnom Annie-t, és nem fog e-miatt aggódni. Rámosolygok, és közben erősen gondolkozom, mintha valami kimaradt volna. Végül fejbe vágom magam, hogy persze, eszembe jutott.*
- Ha bármilyen segítség kell ilyen téren, akkor adhatok tanácsokat, személyes tapasztalatokat, hogy mit tanulj.
*Figyelmesen hallgatom a saját magáról alkotott személy leírását. A kérdésénél egy pillanatra felvonom mindkét szemöldökömet, és ajkaim között egy kis rést nyitok, hogy valamit válaszoljak. Felemelem a szabad kezemet, és mutató ujjamat felmutatva megrázom néhányszor, jelezve, hogy mindjárt válaszolok.*
- Hát mindenki maga dönti el, hogy milyen legyen. Nekem a helyzettől függ, hogy melyiket… Preferálom jobban, hogyha fogalmazhatok így.
*Egy kicsit tartok attól, hogy nem jó szóhasználattal éltem, de ha ez bármilyen gondot okozna, akkor majd kimagyarázom magamat valahogyan a kínos helyzetből. Az ajánlatára felnevetek, majd rákacsintok, amikor egy kicsit megnyugodtam.*
- Még szép, hogy kapsz majd forró csokit. Ha ezzel kiváltom azt, hogy virgácsot ne kapjak, akkor akár egy hordóval is hozok neked.
*Annie még nem ismer engem annyira, de én tudom jól, hogy képes vagyok ezt megtenni, pláne egy ilyen ajánlatért, egy ilyen lánynak. A történetére meglepődve vontam fel a jobb szemöldökömet.*
- Gyerek volt még, és szerintem, nem értette volna meg a helyzetet, hogy nem igazán tudják a szüleid befolyásolni, hogy milyen gyerek jöjjön. Amúgy december 24.-25. körül születtél, hogy a Télapó hozott?
*Ez a dolog csak most esik le nekem, és ezért kérdezek vissza, hogy biztos legyek benne. Látom ahogyan egy éppen varázslattal próbálkozó diákot néz. A mondatára, csak visszapillantok a szemeibe.*
- Ha szeretnéd, akkor ebben is segítek. Már tudok egy-két varázslatot, így szívesen segítek neked, ha gyakorolni szeretnél.
*Ajánlom fel neki egy barátságos mosollyal az ajkaimon. A mondatára egy kicsit megemelem a táskáját, és érzem rajta, hogy nem a legkönnyebb. Még párszor felemelem, demonstrálva a felkarom erejét.*
- Néha kölcsön adhatnád, jó súlyzó válna belőle.
*Egy kicsit kiöltöm a nyelvemet, de amúgy meg jót mosolygok a saját hülyeségemen.*
- De megígéred nekem, hogy én leszek a főkóstoló?
*Mivel szeretem a gyomromat, ezért muszáj ezt az előjogot kiharcolnom magamnak. Az utóbbi mondatára csak fintorgok egy kicsit, majd az után válaszolok.*
- Én meg úgy vagyok ezzel, hogyha belekóstolok egy sütibe, akkor a többit is megeszem belőle. Aztán maximum lemegyek az edzőterembe, hogy ne legyen akkora bűntudatom, hogy megettem egy egész tortát.
*Végig simítok a hasamon, mert tudom jól, hogy nem azért ilyen kockás, mert túl sok süteményt ettem. Nem bizony, sokévnyi kemény munka van benne. Az őrületre vállat rántok.*
- Szerintem akinek fontos az, hogy mit eszik az nem egy ilyen őrület miatt lesz vegetáriánus vagy nem tudom… Ha chips lenne a divat akkor meg azt tömnék magukba.
*Egy kicsit elhúzom a szám széleit, de szerintem ez így van. A mágikus sütis ötletre elismerően bólintok egyet.*
- Rendben, benne vagyok. Majd kísérletezhetünk velük.
*Érdeklődve hallgatom a sportokról alkotott véleményét. A ráerőltetésre megint csak vállat tudnék rántani, de ezt most inkább kihagyom. A síelésről nem tudok mit mondani, így csak mosolygok rá.*
- Nem kell arra gondolni, hogy megtörténhet, és akkor jobban fogod élvezni a korizást. A síelésről pedig nem tudok mit mondani, életemben nem próbáltam. De feltaláltunk egy sportot pajzsboard néven egy volt diáktársammal. Ha szeretnéd egyszer bemutathatom.
*Egy ígérő mosollyal nézek le a mögöttem sétáló lányra, és egy pár percig megállok, hogy mellém érjen. A mellettünk elfutó fiúra ügyet sem vettek, de Annie beszólására már egy kicsit megrázz a nevetés.*
- A rohanó világnak meg egyszer az lesz a vége, hogy betört koponyával fekszik a lépcsők aljában… Na jó ez azért túl morbid, úgyhogy vissza az egész.
*Kicsit megvakarom a tarkómat, de hát én már csak ilyen morbid dolgokat találok ki. Kevesebb tévét kellett volna néznem. Végig hallgatom a véleményét, majd csak egyszerűen bólintok rá.*
- Engem nem zavar, hogyha kimondod azt, amit gondolsz. Inkább mond ki, mint sem hazugságban éljünk, vagy, hogy rosszul érezd magad, azért mert nem mondtad ki a véleményed.
*Egyetértően rámosolygok.*
- Engem nem szokott érdekelni, hogy mit gondolnak rólam. Vagy másik esetben az sem zavar, ha erőszakkal kell megvédenem az igazamat. Vannak nehéz fejű emberek.
*A saját véleményemet is mellé fűzöm, hogy lássa én milyen vagyok. Ha már ismerkedünk, akkor hagy tudjon meg rólam minél többet. A szabályok betartására csak bólintok egyet, és mivel én igenis nagyon figyelek a lányra meghallom az utóbbi mondatait is, amin halkan elnevetem magam. Végig hallgatom a számomra kissé kusza családfáját. Anglia említésére csak egyetértően tudok bólintani, bár még nem jártam ott, így csak csendben végig hallgatom.*
- Értem. Hát én csak annyit tudok Londonról, hogy folyton esik az eső, de állítólag jó teákat lehet ott kapni.
*Most visszamondom azt, amit egy utazási füzetben olvastam. A világnézetén egy kicsit meglepődök, mivel ilyet még nem hallottam, de végül is egyet tudok Annie-vel érteni.*
- Én Kanadából jöttem. Azon belül is Vancouver városából. Egész jó hely volt, de ez a mostani sem rossz.
*Mondom egykedvűen, annyira azért nem hiányolom azt a várost, mert most, hogy visszatértem csak egyre lejjebb csúszok személyiségileg.*
- Szóval az életstílusodból kikövetkeztetve te nem vagy azaz igazi angol ember, aki reneszánsz ruhákba teát szürcsölgetve olvasgatja a lóverseny nyerési esélyeit. Igazam van?
*Most rajtam a sor, hogy kérdezzek, és ennél jobbat, viccesebbet jelenleg nem tudtam. Csak nem fog annyira hülyének nézni, ezek után. Közben pedig rátérünk a második emelet lépcsősorára.*
- Nem sokára felérünk már csak egy emelet, plusz a padlásra vezető.
*Ez valamilyen bíztatás akart lenni, hogy kitartás nincs, bár nem biztos, hogy a lehető legjobban vette ki magát ez a szándékom.*

Raphy

- No és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy akkor még csak fél órája tudtam, hogy a varázsvilág létezik, és én is boszorkány vagyok. Ami ugye nem mellékes - icipici irónia vegyül szavaiba, de ez nem a fiúnak szól, hanem az akkori helyzetnek. - Nem lett volna vele semmi baj, ha figyelmeztetnek. De olyan pokróc stílusban nyomták, hogy az valami förtelem volt. Mintha ők lettek volna az istenek, pedig nem azok - még mindig nehéz elhinnie, hogy ezek közé az emberek közé tartozhat.
Raphael szavaira figyel, és bólint egyet.
- Nekem is csak meg kell találnom a szépséget a mágiában, és talán majd vegyíteni a két világot. Vagy nem tudom. Hogyan leszek én meg az internet nélkül? És az mp3-mam nélkül? - kissé ijedt a tekintete. - Azt meg senki sem akarhatja, hogy én kezdjek el énekelni. Ahhoz nem vagyok elég jó - elmosolyodik, ha eszébe jut, hogyan vonyított régen fülsértően a kutyája, amikor ő éppen énekelgetett. A családját ki tudta vele kergetni a világból...

De a mosoly eltűnik Raphy szavai nyomán és egy hatalmasat sóhajt.
- Inkább alkotni szeretek, mint sem pusztítani. Én még azt a tortát is sajnálom, ami az osztálytársam arcába robbant, mert jól nézett ki - vonja meg a vállait. - De majd gondolom ezekbe is belejövök. Csak meg kell értenem a varázslók mentalitását, hogy mindent pálcával akarnak elérni, nem pedig normális módon. De amúgy vicces, mert sütni tudok, de a bájitaltan leckéim rendre katasztrófával végződtek. Az valahogy nem ment. Valószínűleg azért, mert én süti készítés közben is szeretek belenyalakodni a krémbe, és hasonlók, de ez valahogy a bájitaloknál nem volt meg. Nem is értem, hogy miért - forgatja meg a szemeit, miközben halad felfelé. Diszkréten csendben marad, míg a fiú összeszedi magát. Hogy rossz vagy jó emléket idézett fel, nem tudhatja, csak azt, hogy vannak helyzetek, amikbe nem illik beleütnie az orrát.
- De azért majd kíváncsi leszek arra a sötét varázslatok kivédése órára. Beleolvasgattam kicsit a könyveimbe, és az érdekesnek tűnt. Ha majd nem megy valami, téged nyaggatlak - olyan lazán mondja ki, mintha természetes lenne, hogy a fiú majd segít neki. De hát így is van, vagy nem? Hiszen a segítségét ajánlotta...
- Hm..., mesélhetnél arról, hogy mi lehetek itt, ha egyszer nagy leszek. Persze, azt meg is kell érni. Remélem, hogy nem töröm össze magam valahol, vagy átkozom meg saját magam. Na de vissza az előzőhöz, szóval mesélhetnél nekem, hogy ez a suli milyen szakmákat is ad pontosan? És te mit gondolsz róluk? - ered meg a nyelve, és lecsap a lényegre. Hogy mit is kap ettől az iskolától, ha már idejön tanulni.

A gondosan megválogatott szavak hallatán megtorpan, a fiú szemébe néz, majd sóhajt egyet.
- Mit is gondolhattam volna magáról, Mr. Wyld - felemeli a fejét, orra fent, egészen addig, míg el nem neveti magát. - Azért valahol sejtettem, hogy nem mindig az eszes lányokat.... preferálod - felvonja a szemöldökét, aztán tovább indul, somolyogva az orra alatt. Annyira tipikus pasi..., néha a butuska lány is jó, egy valamire...
A kacsintásra aztán már elneveti magát, nem tudja visszatartani, és bólint egyet.
- Akkor megegyeztünk. Bár egy pohár forrócsoki is megteszi, tényleg - mosolyog még mindig, és a bátyja mentegetésére csak bólint. - Persze, gyerek volt. És hidd el nekem, ha azt mondom, hogy halálosan komolyan gondolta a dolgot. Akkor már öt éves volt, és tényleg vissza akart küldeni. Amúgy az öcsénknek már jobban örült, bár utána meg már engem is szeretett, csak ugye a kezdeti sokk - neveti el magát, azért szívesen megnézte volna akkor a bátyja fejét. - Amúgy december 6-án születtem, akkor jön igazából a Télapó. Karácsonykor a Jézuska jön, és ő hozza az ajándékot. Ez a december 25-ei télapós dolog amerikai szokás, nem európai - magyaráz a fiúnak, azért vannak különbségek a szokások között. Az ajánlatra kétkedve néz a fiúra.
- Vigyázz, ha így haladunk, te leszek a külön tanárom - ijesztgeti a fiút, és tovább indul.

A pimaszkodásra ő is nyelvet ölt, már nem tudja megállni.
- Annyira azért nem nehéz az a csomag, én is elhúztam a városból idáig - kicsit kihúzza magát, aztán nevetve bólint egyet. - Lehetsz te a főkóstoló, bár akkor nagyon bátornak kell lenned. Bááár, az igaz, hogy jó sütiket tudok csinálni - elpirul, nem szokott nagyképű lenni, ezért amikor lehet, újra megszólal, hogy elterelje kijelentéséről a figyelmet. - Ezek a diéták szerintem is hülyeségek. Én attól kaptam frászt, amikor olvastam, hogy a színésznők legújabb divat szerint bébiételt esznek, egy nap egyszer vagy kétszer, semmi mást. De a trendet követni kell - forgatja meg a szemeit, és csak somolyog utána a fiú hiúságán. - De ezek a mágikus sütik most felkeltették a kíváncsiságomat, majd meg kell keresnem, merre van a könyvtár, hátha találok valami jó kis könyvet, ami segíthet - még meg sem érkezett, de már valamivel le akarja foglalni magát.

- Ha nem veszélyes a sport, akkor ki is próbálom. Ha meg az, akkor maximum néző leszek. Jól tudok szurkolni. De azt ne várd, hogy pom-pomokat rázzak, az nem lenne túl európai - mosolyodik el, miközben legyint egyet a fiú szavaira. - Hagyd csak, végül is, nem történt semmi baj. És lehet, hogy tényleg siet valahová, nem csak viccből rohangál fel-alá, mint a mérgezett egér - és már át is lép a dolgon, nem szokása ilyen apró dolgokon sokig rágódni. - Hát, ha téged sem zavar az én szókimondásom, akkor engem sem zavar a te harciasságod - milyen kegyes, még engedményt is tesz...
- London tényleg esős, ez is a nagy bajom vele, de a teák tényleg finomak. Viszont Kanadában is inkább hideg van, mint kellemes meleg, jól tudom? - kérdez vissza rögtön. - Amúgy azt hittem, ha majd ide jövök, akkor jó idő fogad. Most már bizton tudom, hogy hinni a templomban kell - neveti el magát, és folytatja a lefestett képet hallgatva.
- Nem egyáltalán nem ilyen vagyok, és a családom sem. Bár a nagyi szereti a lovit, én kevésbé vagyok oda a szerencsejátékokért. De lottózni azt szerettem. Itt van valami hasonló a varázsvilágban? - csillannak meg a szemei. Ha van, akkor megfűzi a fiút, hogy helyette fizessen. Lottózni jó dolog. Megadja az esélyt a szerencsének.
- Nem gond, én nem fáradtam el, csak fázom még egy kicsit - válaszol rögtön, kedvesen. - Milyenek amúgy a kartársak? - kíváncsiskodik, kezd feloldódni...

--Al--

*Baktat a fiú oldalán, kb csak mélán bólint mindenre, amit mond. Mankó, viszonzatlanság...az agyára megy. Megpróbált depis lenni - semmi, megpróbált helyrejönni - akkor sem. Csak kikészíti magát feleslegesen. Ígysem, úgysem figyelnek rá az emberek, totál feleslegesen töri magát. Mindenesetre ezt nem közli a mellette haladó fiúval, hátha neki inkább kedvez a szerencse, vagy csak túl érzékeny, hogy foglalkozik ilyesmivel. Próbált megváltozni, nem ment, az lett az eredménye, hogy minden pillanatban másképp kezdett el viselkedni és végül már azon tűnődött sosem volt igazi önmaga. Pedig de...érzékeny bolond volt, ragozatlanul, ennyi az egész. A hozzá hasonló emberek nem illenek ebbe a világba és a végzet azt mérte rájuk, hogy agyrémekért küzdjenek és haljanak meg. Most már nem hiszi, hogy hiba volt nem elvérezni, nem tart hibának semmit amit tett és semmit amit elmulasztott cselekedni. Az egész olyan fárasztó, hogy elalszik benne. Túlságosan fárasztó... Halvány mosollyal bólint Alnak.*
- Hát...nemtom, de külön szobád lesz és csak a folyosó és egy közös valami helyiség lesz együtt a többiekkel. Biztos jó lesz *Jelenti ki kissé vontatottan. Neki az agyára megy az egyedül lét, de nem teszi hozzá ezt sem, miért fásul el a hangja. Unja magát, nagyon.*
- Igen, de ez van és hidd el, belefáradtam a küzdésbe... Mindig mentem az emberek után, szinte észre sem vették, ha bajom van, mert nem mondtam. Aztán az emberek nem fordultak vissza, nem jöttek utánam én pedig belefáradtam mindenki után rohangászni, mint egy fejre ejtett kisgyerek, aki nem érti meg, hogy nem akarnak vele játszani. Nem akarnak velem játszani és nekem már nincs erőm pörgetni magam a körhintán. Meg akarok állni, kiszállni és elmenni a cirkuszból. *Kicsit rébuszokban beszél, rájön, szokta néha.*
- Nem baj, akkor is teszek a tanulásra *Vigyorog Alra, nem látja értelmét bajlódni vele, egyenesen vámpírvadásznak akar beállni, de ez mellett egy csomó olyan van, ami nem érdekli.*
-Szerintem nem lenne baj, ugyan miért? Ha nem lősz le vele, de szerintem még akkor sem, ha igen. Ki venné észre? *Kicsit idegesítő lehet a hozzállása, de ha tagadja, hogy ilyen, csak elnyomja a valódi énjét, aki azt látja ez a helyzet. Mivel kinyíródott a családja nem hiszi, hogy bárki is keresné, le van a gond. Mivel megölte a testvérét, akit imádott bizonyára elég nagy sokk, hogy ne lásson ettől minden sarokban virágot. Ha megpróbálja csak hazudik.*
- De, de nem nagyon izgat. Olyan melóm lesz, amibe hamar meghalok, mert túlerőltetem magam akkor nem mindegy? Egyébként megérkeztünk! *Mutat fel a harmadikra, szépen bevezeti a klubhelyiségbe, majd a szobába, majd még mindig arcára varrott mosollyal elköszön tőle. Nem hiszi, hogy fognak még valaha is találkozni és most először talán még bánja is a dolgot valahol. Al rendes fiú, talán túlságosan is.*
// kösz Al//