Második emeleti folyosók

John Jydda Aranwion írta:: John fáradtan baktat Melinda után fel a lépcsőkön az első emeltre. Kifáradt a hosszú útban, és a lépcsőket se szerette soha.
- Szép hely, csak hideg, és hó borítja a tájat, de épp ez az amit annyira szeretek benne. Semmihez sem fogható a hófödte táj nyugodtsága. Egyszer jártam én is Nápolyban, nagyon szép város, csak a számomra túlságosan is nyüzsgő volt. Lehet hogy meg lehet szokni, de nekem nagyon furcsa volt amikor ott jártunk.
*Aggódó szemekkel néz Melindára, mikor hallja hogy álmatlanságban szenved*
- Pedig szerintem valahogy kéne pihenned, főleg így a vizsgák előtt, szükséged lenne a pihenésre, mert fáradtan nem fognak jól sikerülni a vizsgáid. - Mondja John aggódva.
*John ámulva figyeli a meggyulladó, majd elalvó oszlopokat, ilyet se látott még soha*
- Tudom, hogy nem lesznek könnyűek, főleg így hogy év végén érkeztem, de mindent megfogok tenni hogy a lehető legjobban sikerüljenek, már csak a Pilluamuleto miatt is. Még ma felfogom venni a tárgyakat, és szeretnék beérni a délutáni órákra, bár előtte azért szeretnék majd pihenni kicsit, mert nem aludtam egy hunyásnyit se az éjjel, az utazás miatt. - közben próbálja leplezni, miközben megy Melinda után, hogy mennyire le van nyűgözve a kastélytól.

Legalább nem ő az egyetlen, aki fáradt. De ő ezt már megszokta, a lépcsőkkel együtt.
- Értem. Én épp a nyüzsgő nagyvárosokat szeretem, bár a varázslók többsége nem rajong értük. Én viszont abban a közgben nőttem fel, nekem ez a természetes. Gyerekkoromban tulajdonképpen szinte folyamatosan London és Nápoly között ingáztam. Mivel a nagyszüleim Nagy-Britanniában laktak, néha kénytelen voltam átrepülni Londonba. Mondjuk azt nem szerettem annyira. Azok a katonák, vagy őrök, vagy micsodák, tudod, azok a pirosruhás-fekete kalapszerűséges hapsik, olyan... Ridegek. Meg sem mozdulnak. És ott vannak a piros emeletes buszok...
Nem kéne ennyit beszélned, te lány! Dolgod van, inkább azzal foglalkozz, nem csevegni jöttél ide!
Észreveszi John aggódó pillantásait, és összehúzza a szemöldökét.
- Szoktam pihenni. Csak aludni nem tudok...
Miért érdekli őt ez? Nem is az ő dolga.
Számára már az meggyulladó-elalvó oszlopok sem újdonságok. Már elég régóta jár ebbe az iskolába, hogy megszokja az összes furcsaságával együtt. Valóban különös dolgok ezek, de a varázsvilágban elméletileg ezek nem számítanak furcsaságnak. Vagy igen?
- Nem lesznek könnyűek... Hm, azt hiszem, ez még egész enyhe kifejezés. Inkább a rohadtul nehéz szókapcsolatot használnám, ha a vizsgákról beszélünk. Még nekem is gondjaim lesznek bájitaltanból, és krisztallográfiából, pedig egész tanévben itt voltam. De mindegy, valahogy csak összehozzuk.
Vagy nem. Elvégre Kami és Sal is megbukott. Pont ők...

Szorosan követi Melindát, a lépcsőkön fel.
- Értem, akkor neked Finnország nyugalma nagyon furcsa lenne. Londonban még sajnos nem jártam soha, de hallottam már azokrol a pirosruhás-fekete kalapos őrökről, akik olyanok mint egy bábu. Hogy tudnak egész nap mozdulatlanul állni? Ezt sosem bírtam megérteni. Oh a piros emeltes buszok...mindig is szerettem volna utazni vele. Nálunk Finnországban nemigen vannak emeletes buszok, leginkább autóval vagy vonattal közlekednek az emberek.
Látja hogy Melindának nem tetszik hogy megemlítette az álmatlanságát
- Sajnálom, nem úgy értettem, nem akartam... - és itt vége is a mondandójának mert rájön hogy nemtudja mit mondjon, mert ő tényleg csak aggodalombol mondta. Néha űgyérzi túlságosan is törődik másokkal...eről le kéne szoknia lassan
- Igyekezni fogok bepótolni a tanév során összeszedett lemaradásom, ha lehet egyáltalán ezt még lemaradásnak mondani. Ezt most vehetem úgy hogy segíteszni fogsz nekem? - Megcsillan John szeme, a lehetséges segítség hallatán - Teljes erőmböl igyekezni fogok, nem szeretnék rögtön megbukni, bár eléggé megvan rá az esélyem, sőt szinte biztos hogy nem fog sikerülni minden vizsga, de mindent megfogok tenni, hogy sikerüljenek. - Kicsit megriad annak hallatán hogy Melindának is gondjai vannak a vizsgákkal, pedig egész évben itt volt.

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Aug. 31 2009, 20:55

* Egy fiú mászkál a második emeleti folyosón, méghozzá Edward. Épp azért jött, hogy nővérétől bocsánatot kérjen vagy legalábbis valami hasonlót csináljon. Az ajtója előtt viszont megtorpan, valahogy nem tud kopogni.....visszatartja a kezét a félelem. Inkább úgy dönt áll még egy darabig az ajtója előtt, majd az egyik ablakhoz sétál. Szokásos farmer nadrágjában van és a keze a zsebeiben. Kifelé néz az ablakon és gondolkozik, hogy mit is tegyen, elég nehéz a helyzete, de majd megoldódik. Ugyanakkor még nem kapott semmit se a büntető munkájának az időpontjáról, így szeretné mihamarabb azt is megtudni, de valahogy most az egyszer nyuszi ehhez. Inkább vár, de ő nem igazán szeret várni, így megfordul és már lendíti is a kezét, hogy kopog....de nem megy, gyorsan zsebre vágja a kezét, majd visszafordul az ablakhoz. *
~ Jaj, nem igaz, hogy ilyen nyuszi vagyok. ~
* Gondolkozva bámul ki és közben azt nézi, hogy mások milyen vígan sétálgatnak a parkban és egy-egy szerelmes páron is megakad a szeme. Ez nem meglepő, hisz mindenki itt találja meg, kedvesét. Edward ugyan nem nézett még szét, ilyen ügyben, de nincs is rá nagyon ideje. Igen, kicsit elfoglalt, vagy inkább lusta? Ki tudja, most viszont nagyon nincs kedve a lányoknak csapni a szelet, majd ha talán kilábal ebből a traumából. Trauma alatt azt kell érteni, hogy most hallotta igazán a nővére haragját és kissé megszeppent rajta. A lényeg, hogy ezeken gondolkozik és talán nem is hallja, hogy valaki jön, esetleg rá is köszönnek, mert nagyon bele van mélyedve a gondolataiba. *

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Aug. 31 2009, 21:05

*Lassan megy a folyosón, mert nem akar zajt csapni. Ugyan nem mintha nagy zajt csapna balerina cipőjében, de nem kockáztatja meg. farmerminije kihangsúlyozza lábát, sárga plüssnyuszis pólója alakját. Ahogy meg észreveszi hogy valaki áll az ablaknál. Ismerős. Edward. Elmosolyodik, majd mikor közelebb meg észreveszi hogy nagyon el van gondolkodva, épp ezért nem is köszön neki, meg semmi csak mellé áll, és ő is kinéz az ablakon. A sok párocska eszébe juttatják Konit. Erre elmosolyodik. Majd Kezét Edward karjára teszi, hogy azért mégiscsak észrevegye, de nem fordul felé, meg nem szól hozzá továbbra sem.*
~vajon min gondolkodhat. És pont a nővére szobájának ajtaja előtt? Kicsit fura. Na nem baj.~
*Érdeklődve nézeget ki az ablakon, majd mosolyogva mégis Ed felé fordul, és félredöntött fejjel nézi.

//fagy mint a déli sark//

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Aug. 31 2009, 21:50

// Olvad //

* Észre sem vette, hogy valaki mellé állt, csak arra riad fel, hogy megfogták a vállát. Erre oldalra fordul, hogy vajon kikövette el ezt a gaztettet, hogy gondolataiból kizökkentették. Ugyan mikor meglátja, hogy Serenity áll mellette, elkapja a tekintetét és újból az ablakra szegezi. Majd úgy köszön, hogy rá se néz a lányra még a végén beigazolódik Kumiko állítása. *
- Szia, hogy vagy?
* Egy halvány mosoly azért látszódik az arcán, de többet most nem tud kihozni magából. Az igazság, hogy ne is várjanak tőle többet, ennyire futotta. Azért elsőnek a sablon témával kezd, mint minden beszélgetést lehet, hogy újítania kéne egy kicsit.
Azért, hogy ne álljon be a kínos csend és ne igazolódjon be Kumiko állítása, csak nem bír magával és ránéz a lányra, majd el kezdi mondani. *
- Ami a lugasban történt.....szóval, az nem volt komoly.
* Kissé szaggatottan, de végül is kinyögi, bár lehet nem értelmes, sőt biztos, mert hát kissé zavarban van a lány jelenléte miatt, mert visszagondolt arra, amit Kumiko mondott neki a kilátóban. *

// Fagy..... //

*Egy kicsit elkomorul, mivel ezek szerint a fiú még mindig a lugasban történtek miatt töri magát. Ő már nagyjából elfojtotta ezeket a dolgokat. Ebben van gyakorlata. Nem néz a fiúra, hanem az ablakon bámul ki szótlanul, még a kezét is elveszi a fiú válláról.*
-Mért vagy zavarban? Nincs okod á. Nem történt semmi olyan dolog ami miatt zavarban kéne lenned.-*Úgy dönt egyszerűbb ha nem gondol á. Meg ha meg nem történtnek hiszi.*
*Hosszú hallgatásba burkolózik, de fejét lassan a fiú felé fordítja, és az arcát fürkészi. Mintha meg akarná jegyezi minden szeplőjét. Jah de nincs is neki. Szemei áthatóan nézik, és simán el lehetne veszni bennük. De nem fog senki sem. Most nem. Majd talán valamikor Koni de addig biztos senki. Miután abbaalábbhagyja a fiú figyelését, leül a párkányra és onnan néz fel a fiúra. Csak nagyon halkan szólal meg.*
-És mi járatban errefelé? Már ha nem titkos.*-halványan elmosolyodik, és érdeklődő tekintettel néz rá.*

* Eléggé furcsának találja ezt az egész dolgot, hisz úgy néz ki mintha Serenitynek nem jelentett volna semmit, ami igen csak fura dolog. Érzi a tekintetét a lánynak, de nem foglalkozik vele, csak folyamatosan néz kifele az ablakon. A kissé zavarba ejtő kérdésre felvonja a szemöldökét, de még mindig nem néz rá a lányra. Hát igen, kissé kiült az arcára, hogy zavarban van a lány jelenlététől. Nem mindennap csókol meg egy lányt, akinek van barátja, de mindegy is, ami megtörtént azon nem lehet változtatni. Egy darabig biztos, hogy nem fogja elfelejteni, hisz még ki kell állnia a fiú elé és vállalnia kell a következményeket, ha esetleg tudja-e a srác. *
- Nem vagyok zavarba. Amúgy a barátod tudja mi történt a lugasban kettőnk közt?
* Kissé gyanakodva kérdezi meg, hisz 100%-ig biztos, hogy nem mondta el a srácnak, mert ha elmondta volna, akkor talán nem így viselkedik Serenity, esetleg a fiú már laposra verte volna Edwardot.
Kicsit kifújja a levegőt, majd azt nézi, hogy a lány mit csinál. Eljut az agyáig, hogy leül a párkányra. Szemeivel most a lányt figyeli, majd akaratlanul is közelebb megy hozzá. Majd a kérdésre lejjebb hajol hozzá, majd válaszol, hisz nem akarja, hogy az egész folyosó hallja. *
- Tudod, bocsánatot jöttem kérni, de valahogy megálltam az ablak előtt. És szerintem nem megyek be.
* Az utolsó mondatra hátra néz az ajtóra, majd felegyenesedik és ismét a parkot fürkészi a tekintetével. *
- És te mi járatban vagy itt?

*Hogy elmondta-e? Persze hogy nem! Mi az hogy ilyet feltételez. Koni teljesen összetörne. Nincs az az isten a világon aki kedvéért elmondaná. Ép ezért most ő pirul el. Olyan aranyosan.
-izéé....tudod...az úgy volt...hogy..izéé...nem mondtam még el neki. Nem is fogom. Teljesen összetörne. És én is. össze vagyok.-*Kész ezzel lezárja a témát. Illetve*-Kérdezhetek valami tök hülyeséget? Szerinted hogy csókolok? Csak közvélemény-kutatás.
*Amikor a fiú közelebb hajol hozz, kicsit hátrébb húzza a fejét. Még egy kicsit zavarja a fiú közelsége. De azon meglepődik hogy a fiú ennyire félénk. Ezt nem gondolta volna.*
-És azért kérsz bocsánatot mert....? Én úgy csak...eltévedtem-*zavartan lehajtja a fejét nem is néz Edwardra. Arra vár hogy kinevesse.

* Az elpirulásra már feltételezi, hogy nem mondta el. Tudta! Tudta, hogy nem mondja el Serenity a srácnak. Hisz miért is mondaná el? Hát igen, úgy látszik, náluk nem az őszinteségre épült a kapcsolatuk, sőt talán semmire, hisz ha szeretné nem engedte volna, hogy Edward megcsókolja, sőt még előtte nem is kezdeményez. Igaz, hogy akkor nem tudta megtenni, de akkor meg el kellett volna utasítania. Úgy látszik, csak Edward nem érti a női elmét.
A lány válaszára, hogy nem mondta el kissé dühösen néz a lányra, bár nem hibáztathatja, hisz biztos, hogy szét mennének tőle, de akkor is mondjuk muszáj lenne megbeszélniük a dolgot. *
- Gondoltam, hogy nem mondtad el. De ha te nem mondod el neki, akkor megkeresem és majd én elmondom, hogy mi történt.
* Ugyan a nem ide vágó témára elmosolyog. Hogy, hogy csókol? Hmm... Ezen még Edward nem gondolkozott el teljesen, hisz miért tette volna? Talán, ha jól csókolna akkor meg is jegyezné, de inkább nem szól erről, csak vállat ránt. Aztán mégis csak valamit kell mondania, amolyan udvariasság féle képen, amit most tanul, bár ez az ami nem igazán megy neki. De azért csak kinyög valamit. *
- Hmm...
* Csak hümmög, mivel ezt át kell gondolnia. Majd pár perces gondolkozás után, ismét vállat von és úgy válaszol. *
- Nem tudom.
* Ezt a két szót tudta, kinyögni, bár lehet, hogy Serenity pont nem ezt a választ várja tőle, de hát ez van, nem tud mit mondani és ha tudna, akkor se mondaná meg. Talán büszkeség vagy mi, de akkor se dicséri meg, ha már a barátjának, nem tudja elmondani. Mellesleg, a barátja is megjegyezhetné neki és nem egy idegen fiú, akivel másodszori találkozásnál meg csókolja. De azért még se hagyja ennyiben és még hozzá fűz egy-két dolgot. *
- Ha jól csókolnál a barátod biztos, hogy megjegyezte volna neked. Én nem fogom.
* Kissé gorombának tűnhet, amit most mondott, de most ez van. Azért felháborító, hogy nem képes elmondani szegény srácnak, hogy mi van. Lehet, hogy Edwardot laposra verné, de az nem lenne baj, inkább, hogy a kapcsolat már most hazugságon épülne fel. De addigra, kicsit edzettebb lenne a fiú, hisz a mai naptól eldöntötte, hogy igenis fog edzeni.
Azon, hogy hátrább húzódik, csak elmosolyog, mást nem tud hozzá fűzni és nem is akar. Igaz a bocsánat kéréses dolognál nem fogja folytatni, mert nem igazán tartozik Serenityre. *
- Azért kérek bocsánatot, mert csak! És legyen ennyi elég.
* Kissé bunkónak tűnhet és az is. Nagyon megváltoztatta az, az egyetlen részlet, hogy soha nem fogja elmondani a srácnak, hogy mi volt kettejük közt.
Viszont arra, hogy elmosolyodik, nem néz a lányra, de viszont egy sunyi mosoly jelenik meg az arcán. *
~ Eltévedtél......pff, na, tessék, buta liba. ~
* Kinevetni ugyan nem fogja, mert miért is tenné? Inkább tovább fokozza ezt a remek beszélgetést. *
- Nem hiszem el, hogy csak eltévedtél. Halljam miért vagy itt?
* Nem azért kérdezi így, mert zavarja, hogy most itt van, de azért ilyet, hogy eltévedt. Na, ne, ezt ő sem gondolhatja komolyan, valamit akar vagy legalábbis szeretne. Egész végig kifelé bámul az ablakon és úgy hallgatja a lány válaszát, esetleg a kirohanását Edward bunkó stílusára. *

*Nagyon, nagyon rémült szemekkel néz Edwardra, majd könyörgő hangon szólal meg.*
- Ne, kérlek, ne mond el neki. Majd inkább én elmondom, jó. El fogom. Ígérem. - hajtja le a fejét, majd az ablak felé fordulva kissé félénken teszi föl a kérdését. - Ott lennél mikor elmondom? Nem tudnám egyedül végigcsinálni. Hidd el nem lesz semmi bajod. Inkább nekem lesz. Csak annyit kérek, hogy legyél ott. Megteszed nekem?
*Már nagyon hallja, mikor a kissé hülye kérdésére válaszol a fiú, inkább az ablakon figyel ki. Nem tudja felfogni miért keverte magát ilyen helyzetbe. Miért nem lökte el? Hisz most akkor nem lenne ez. Meg aztán nem is szereti Edwardot. Illetve de szereti, de csak, mint egy barátot. Talán tényleg felháborító, hogy nem mondta el neki, de ha elmondja, olyan lelki állapotba kerül fél éve.
- Csak arra azért készülj fel, hogy ez után olyan lelki állapotba fogok kerülni, mint fél éve. Ha nem akarod, hogy beszéljünk, akkor azt mond meg légy szíves. – Arcát a fiú felé fordítja, de szeme csukva van.
*Fel se veszi a bunkó hangnemet, hisz otthon sokat találkozott már vele. Csak keserűen elmosolyodik.*
- Tudod, tényleg eltévedtem, nem hazudok. De ha nem hiszel, nekem arról én nem tehetek. És bocsánat hogy meg mertem születni, többet nem fog előfordulni. – Ugyanolyan bunkó, mint a srác, majd kinéz az ablakon és úgy várja a srác reagálását.

* Kissé nevetséges kéréssel áll elő a lány. Még, hogy ott lenni, hát hülye lenne? Még a végén tuti a földbe döngölnék, ahhoz meg nincs kedve. Az, hogy összeverekedjenek egy olyan miatt, ami fölösleges, hát... Nem kockáztatná meg ennek az esélyét. Inkább elégedett mosollyal azt ajkán rázza a fejét. Tanulja meg Serenity, hogy egyedül kell a problémáival szembesülni. Elvégre nem volt kötelező azt a csókot elfogadnia. Meg hát ő kezdeményezett először az, hogy már nem tudta megtenni az részlet kérdés. *
- Nem, nem leszek ott veled, neked egyedül kell ezzel megküzdened. A végén még én kapnék egy nagyot.
* Hát igen, tart ettől, bár megfogadta, hogy elmegy edzeni, hogy jó formában legyen ha verekedésre fordulna a sor. De most még nincs olyan erő csoportban, hogy gy a fiú elé álljon és egyszerűen csak bevallja, hogy mi is volt kettőjük közt. Na nem, azért Edward se hülye. Arra, hogy lelki állapotba kerül, hát nem tud vele mit kezdeni, hisz mit kezdene vele? Majd elkezdi sajnálni? Hát nem, pont ez az egy amit nem fog megtenni, méghozzá azért nem, mert már elege van ebből, és visszatér újra a régi Edward. A régi, ami eddig volt, most szinte rá se lehet ismerni a fiúra, hisz eddig nem ilyen volt a természete, legalábbis, amit a lány felé mutatott. Még az is lehet, hogy az erőszakos énje is kibontakozik, de mivel a folyosón vannak, pont a nővére ajtaja előtt, nem fog botrányt csinálni, bármennyire is szeretne.
Az igen csak vissza szájalásnak a következtében Edward agya kezd elborulni. Vérben forgó szemekkel néz a lányra, igen, kicsit ijesztő lehet. A lány elé lép, majd a falat megtámasztva hajol le hozzá. *
- Hogy nem hiszek neked? Csodálkozol? Hisz még nem mondtad el a srácnak, hogy a háta mögött miket is csinálsz. Tudod, ha az én csajom lennél és ilyet tennél a hátam mögött azt biztos, hogy megbánnád. Nem tudtad, hogy a kapcsolat alapja a hűség. Bár nem tudom mióta vagytok együtt, de máris velem csókolózol? Cöh...
* Kissé dühös és ez meg is látszik a hangnemből. Az, hogy ha az ő csaja lenne, hát nem élné túl, ha ilyennel elé állna. Ebben reménykedik, ha a srác megtudja, hogy mit tett akkor legalább a lány is magába néz egy kicsit. Lehet, túl kaland vágyó, bár azt nem egy barát társaságában kell csinálni, hanem akkor inkább legyen szabad. *
- Szeretném, ha tényleg elmondanád a srácnak, hogy mit csináltál. Gondolom, te se örülnél, ha mástól tudnád meg, hogy mit művelt egy másik lánnyal a hátad mögött.
* Veszi lejjebb a hangnemet. Ezt talán nyugtatóbbnak hallhatja, de még mindig nem a normális hangneme. *

//Tayler Thor Owain és Aram Avadakian játéka//

Majdhogynem repesett az örömtől Aram, amikor végre-valahára abbahagyták a lépcsőmászást.

Pillanatokkal ezelőtt még haladtak fölfelé a lépcsőkön, és a fiú egyre inkább kezdett kifáradni. Ennek ellenére, Owain professzoron nem igazán látszott, hogy különösebben meghatódott volna ezen; kettesével rótta a lépcsőfokokat, így Aram is kénytelen volt kettesével szedni azokat, egyrészt azért, mivel úgy gondolta, ha „normálisan” lépdelne, sokkal hamarabb elfáradt volna a szapora léptek miatt. Másrészt, más körülmények között talán udvariasan szóvá tette volna valahogyan a professzornak, hogy vegyen vissza a tempóból, de ahogyan már korábban is megfogadta, nem puhánykodni jött a Torneransba, hanem azért, hogy kiképezzék. Így, bármennyire is kényelmetlen volt a fölfelé-út, nem tette azt szóvá.

Menet közben, egyszer csak a prof se szó, se beszéd, minden jel szerint egy térképet nyomott a kezébe. Bármennyire is sajnálta, de addigra már tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb tanára észre veszi, mennyire pocsék kondícióban van, így nem törődött azzal, hogy visszafogja lihegését.

- Köszönöm – mondta lihegve, de egyelőre nem törődött a térképpel.

Fáradtsága ellenére figyelmesen hallgatta, amint Owain a tőle eddig megszokott módon – tömören, semmi mellébeszéléssel - elmondja csakis a lényeget arról, amit még föltétlen tudnia kell, de addigra már fel is értek a második emeleti folyosóra. Aram, mielőtt válaszolt volna Owain professzor szavaira, hevesen dobogó szívvel, menet közben elővette zsebkendőjét, és megtörölte enyhén verejtékező homlokát. Nagy öniróniával arra gondolt, hogy már meg is volt az első erőnléti gyakorlata.

~ Talán, ha minden reggel ezen az útvonalon gyakorolok, eleinte elegendő esz... ~

Kinyitotta a térképet. Nem értett különösebben a térképekhez, pusztán csak annyit tudott róluk, mint minden laikus: bonyolult, ám pontos kicsinyített rajza egy bizonyos domborzati tájnak, helységnek vagy épületnek. Ez esetben nyilvánvalóan az iskolai térképről szólt a történet. Owain nem tette szóvá, de Aram anélkül is felfogta, hogy a professzor nem pusztán egy köszöntő csomaggal ajándékozta meg. Egy pillanatig még elidőztek a szemei a térképen, majd összehajtotta és ingzsebébe tette. Gondolta, hogy majd a hálókörletben, mielőtt nyugovóra térne, jobban szemügyre veszi, hátha el tud majd igazodni rajta.

- Amennyiben úgy gondolja, uram, hogy nincs semmi más, amiről tudnom kéne - gondolok itt olyanra, ami ne lenne feltüntetve a hálókörletben kitett házirendben, mégis fontos lehet -, akkor nem, uram, nincsen semmi lényeges kérdésem Önnek.

~ Még túl rövid az eddigi ittlétem, talán majd legközelebb... Addig is, már alig várom, hogy kezdődjenek az órák...~

Nem nyafog. Pedig szemmel látható, hogy megterhelő számára a lépcsőzés. Nagyon helyes, erre voltam részben kíváncsi. Az, hogy most még nehezére esik felbattyogni nem nagy gond, majd belejön. Más választásan nem igazán lesz, mert diákok számára csak ez az útvonal elérhető. Fel is, le is. És ha belegondolunk, hogy a toronyból az alasorba kell leballagni, vagy éppen még ki is kell sétálni az üvegházba.....Hát meg fog edződni az biztos.
Nehogy elmenjek már a macska megemlítése mellett, hisz az már-már meglepő lenne részemről. Szóval a macseknek nem fog ez valószínűleg gondot okozni, hisz az órákra nem vihetőek be. Legalábbis nem igazán javallott, mert repülnek még akkor is, ha nincsen szárnyuk. Én sem látnám szívesen, más tanárokat meg ne is említsünk. Persze, mint minden alól, itt is lehetnek kivételek, melyek erősítik a szabályt.
Térkép átadva, szabályzatra figyelem felhívva...mit is feljtettem ki? Mit kell még tudnia? Hja, nem ártana, ha ismerné azon személyek nevét legalább, akik a karának vezetői közé tartoznak. Jó, ha tudja kihez kell segítségért fordulnia, ha esetleg gondja van.
- Nos tehát az igazgató kilétét már tudja. A Pilluamulato karvezetője Thierry de Montmorency professzor, prefektusaink mind hölgyek, név szerint Ireth Benkovits, Cecilia Thulile és Georgina Greene, akinek a nevében van egy A betű is középen, de nem volt még módomban megtudakolni ennek pontos jelentését, így most ettől eltekintenék, ha nem gond.~De azért ennek utána kell járnom! Mármint nevének említésénél milyen titulust is adjak a betűjéhez, vagy csak egyszerűen elhagyjam?~ Ha esetleg gondja van őket keresse kérdésével. Na meg engem is zaklathat persze nyugodt szívvel. Mindenben segítségére leszek, ha kell. Mármint leszünk.
Na ez hosszú volt. Ahhoz képest amit eddig hallott tőlem minden képpen. Nem is csoda, hogy már ismételten elérjük a lépcsőt. Nem teszek szóvá semmit, bírnám is a lépcsőzést sokáig, de tekintettel vagyok a fiúra. Nem akarom, hogy kiköpje a tüdejét mire felérünk, vagy a lihegéstől már meg se tudjon szólalni. Remélhetőleg te sem szeretnéd ezt. Normál tempóban haladok tehát tovább, mármint neki normál. Nekem kicsit lassú, de nem baj majd legfeljebb nem az erdőn keresztül megyek vissza a vackomba, hogy elnyújtózva nézzem a plafont, egy pohár finom bor társaságában.

Elnyomott egy mosolyt, amikor a tanár ismételten rátért a macska-témára, ezúttal azt hangsúlyozva, hogy macskáknak semmi keresnivalójuk az órákon. ~ Hát azt azért gondoltam is. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy másféle állatot sem szívesen látnának az órákon, hacsak az adott egyed nem kimondottan didaktikai célt szolgál. De hiszen ez normális is valahol, mivel egy házi kedvenc jelenléte az órákon nagy valószínűséggel egy- vagy rosszabb esetben akár egynél több diák figyelmét is megosztaná... és ezt, ugye, egy tanár sem igazán szeretné...~

Semleges arccal hallgatta tovább professzora monológját a karvezető tanára illetve a prefektusok kilétéről, de közben valójában egyre inkább megkedvelte Owain furcsa humorát. Amikor a tanár a tőle igencsak szokatlanul fecsegő stílusú beszédének végére ért, Aram elmosolyodott, talán kicsit túlságosan is ahhoz, hogy mosolya pusztán udvariasságot tükrözzön. De ezt végülis nem bánta, hisz bármelyik embernek jól esik az, ha a mások értékelik a humorát.

-Köszönöm, uram, majd észben tartom – mondta ugyanazzal a mosollyal, és szeme sarkából figyelte a tanárát, miközben folyamatosan derült magában a professzor szavain: „Na meg engem is zaklathat persze nyugodt szívvel...”.

Közben ismételtem elérték a lépcsőket. Szerencse, addigra a fiú is kipihegte annyira magát, hogy ezúttal teketória nélkül nekivágott a lépcsők megmászásának. Kellemesen csalódott, hogy ezúttal nem kellett annyira loholjon. Nyilván a prof is engedett ezúttal, így Aram szíve megnyugodhatott afelől, hogy Owein, a látszat ellenére, nem egy OLYAN ember; szereti a tiszteletet, a szabályokat, és a ruhájából ítélve nagyon pedáns a magánéletében is. Mindezekből, és a tanárának a hozzá való viszonyulásából azt a következtetést lehetett levonni, hogy Owein professzor nem éppen a könyörületes tanár kategóriába sorolható, ám képes kompromisszumokat kötni abban az esetben, ha látja azt, hogy diák nem sumákol és elkötelezett. Hiszen máskülönben, a modorát ismerve már rég megjegyzést tett volna Aram kondíciójáról, ráadásul semmiképpen sem vett volna vissza a tempóból. Aramnak ezekkel a tulajdonságokkal egyáltalán nem volt gondja, és így már biztos volt abban, hogy ha így haladnak tovább, nem fog rá pikkelni a professzor...

//köv. A fiú hálókörletek//

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Nov. 23 2009, 20:01

*Lefelé sétál a harmadikról, nem a sátor környékén akar szabályszegésbe kezdeni, azt majd később, már ha eljut odáig, és szükség lesz rá. Bár már maga az is szabályszegésnek minősül, hogy sátrazik és nem a hálókörletekben van, vagy éppen e vendéghálókban, de sebaj. Friminka tudomásul vette, ő ott érzi jól magát, és nem erőltette rá azt, amit nem akar. Tud róla, járt már ott, de nem tett rá megjegyzést, így elkönyvelte, akkor nincs kifogás, maradhat ott. Nem zavar senkit sem, egy kisebb beugrót választott, távol a lépcsőktől és a használatos területektől. Eldugott helyek, vagy kevésbé használtak közül pedig akad még néhány, és estefelé ilyen a második emelet is. Nem véletlenül tart erre, és keres egy nyugodtnak tűnő részleget. Egy tanár sem járkál itt már ilyenkor, tehát hol máshol lenne a legnagyszerűbb egy cigit elszívni? Pontosan itt, hiszen igen csekély a lebukás veszélye. Még körbenéz, vár egy kicsit, hátha valami gyanús neszezést hall valahonnan. Ám ilyet nem észlel, így bólint, döntött, ez a tökéletes hely, nem kell másik. Maga elé húzza a köpönyegét, így ül fel az ablakpárkányra. A hátát a falnak veti, a lábát is megveti a szemközti falnál, tökéletesen kényelmes így. Francist az ölébe veszi, már csak a cigi hiányzik, de az is csak idő kérdése. Pillanatok alatt szedi elő, és olyan élvezettel gyújtja meg, mintha más nem is létezne az életben. Hátradönti a fejét, erre várt már egy ideje, hogy végre maga lehessen, és zavartalanul szívhassa el a napi harmadik szálját. Nem mondható el róla, hogy sokat dohányzik, de ha mégis megteszi, megadja a módját. Minden pillanatát kiélvezi, karikákat ereget, azzal szórakozik éppen.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Hétf. Nov. 23 2009, 22:31

*S lám, ő is egy kis magányra vágyik. A téglalebegtetős óra óta – ahol megállapította magában, hogy a fél társaság kötözni való bolond – nem igazán szocializálódott, s nem is tervezi ezt tenni. Most is csak azért nem a szobájában kuksol, mert nincs kedve jópofizni a hosszú orosz nevű tünde csajszival. Nagyon nem érzi jól magát eddig a Torneransban, honvágya van, és úgy utál mindent és mindenkit ezzel a hellyel kapcsolatosan, hogy az már nem egészséges. Jól eltervezte magában, hogy majd valami botrányosat tesz az első napokban, de olyat, hogy páros lábbal rúgják ki innen… csak hogy míg gondolatban lazán megtesz ilyesmiket, élőben nincs hozzá mersze. Már a kígyószemű gésanő eleve olyan rémisztő volt… lehet, nem lesz jó itt packázni a tanári karral.
A második emeleten sétál végig, tekintetével közben az ablakok túloldalán elterülő tájat pásztázza. Gyönyörű, de mégis kopár sivatagnak látja. Bezzeg a londoni szobájából látható város, milliónyi fényével… - ahogy halkan lépdel a folyosón, kizökkenti gondolataiból, egy, a perifériás látásában feltűnő mozgó fénypont. Mint egy szentjánosbogár narancssárgában. Balra fordítja a fejét, és meglátja Noelt, ahogy a cigarettát emeli a szájához. A koponya természetesen feltűnik neki, bűbájtanon kiszúrta már, és részint emiatt alakult ki nem túl rózsás véleménye a társaság mentális egészségével kapcsolatban.*
Szia!
*köszön a srácnak, vagy legalábbis kinyitja a száját, és hangtalanul megteszi. Akaratlanul is a koponya szemébe néz, aztán felteszi a kérdést ami motoszkál benne már óra óta.*
Igazi?
*Rá is mutat, hogy egyértelmű legyen mire gondol, bár Noel nem lány és remélhetőleg nem a melleire asszociál a kérdés hallatán.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Nov. 24 2009, 02:15

*Hiába van itt már több mint egy hónapja, kastélyt még mindig nem fedezte fel rendesen, hiszen eddig főleg kint császkált – és minő csoda – órákra járt. Fekete pólóban, és khaki nadrágban rója a folyosókat, macskaszemei kíváncsian villannak be minden egyes sarokba, hátha valami érdekesre bukkan így séta közben, de nem, egyelőre csak a szokásos kép fogadja őt. Néhány ajtót alaposan megbámul, de egyelőre még nem érez arra késztetést, hogy be is nyisson. Az itt található termeket is igyekszik megjegyezni, míg nem a közelből ismerős hangfoszlányok jutnak el hozzá. Elvigyorodik, és megy a hang irányába. A cigi szagát már messziről kiszúrja, így megint eszébe jut, hogy szórakozzon kissé. Mivel a pugnaxos ikrekkel vicces volt eljátszani, hogy ő valójában prefektus, most is így fog tenni. Annyira közel lopózik, amennyire csak lehet, mivel itt nincsenek most állatok, teljesen hangtalanul lépdel, még a lélegzetét is visszafojtja és bebújik az egyik ablak kiszögellése mögé. Kicsit fülel még, hiszen kíváncsi arra, hogy ki lehet a haverjával. Lány hangot hall, ami kicsit sem ismerős neki, így nem lett okosabb. Ahelyett, hogy agyalna, inkább nekilát a mókának és rejtekéből dörmögi szándékosan elmélyített hangon.*
-Én a cigi elkobzó prefektus vagyok! Most azonnal szüntesd be a dohányzást, mert az iskola területén tilos, és add ide az összes bűzrudat!

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Nov. 24 2009, 13:32

*Egyedül a cigivel törődik, nem érdekli, mi van kint, ahogy az sem, mi van bent, teljesen érdektelen a zajokat illetően, amik fentről vagy éppen lentről jönnek. Az érkezőt viszont már messziről hallja, nem nehéz kiszúrni, nem túl halk, az ő fülének semmiképp. Mondhatná a lánynak, nincs egyedül, ő sem érzi jól magát itt, leszámítva annak a pár embernek a társaságát, akiket megismert, és akikkel még beszélgetni is tud. Ment volna el innen szinte azonnal, ha nem fut össze Seonnal. Adott magának egy kis időt, és legalább pár kétlábúval sikerült zöldágra vergődnie, de semmi több. No de nem is jópofizni jött ide, hanem tanulni, hogy papírja legyen, ahhoz pedig nem kell a tömeg. Megvárja, míg Leanne odaér, akkor megemeli a fejét, a lányra pillant és biccent. A kérdése már meg sem lepi.*

-Szia! Teljes mértékben az.

*Látja, hogyan méregeti Francist, de nem ítéli el miatta, mégis miért tenné? Aki nem olyan közegből jött, mint ő, annak furcsán hat, hogy egy koponyával járkál. Neki természetes dolog, hiszen vele nőtt fel, de el kell fogadnia, hogy a többség ezt nem érti, vagy morbidnak találja. Van, akit zavar, és van, akit nem, valaki csak érdeklődő, valaki elítélő, ám ez nem változtat a lényegen. Ismét beleszív a cigarettába, közben elgondolkodva figyeli a lányt. Vajon miért van az, hogy akiket megismert, azoknak a többsége nem igazán találja itt a helyét? Érdekes dolog ez. Azt hinné az ember, itt mindenki otthon érzi magát, leszámítva néhány különcöt, és erre tessék.*

-Lefogadom, hogy azt kérdezed magadtól, mit keresel te itt? Igazam van?

*Áttetsző szürke szemeit ismét a lányra függeszti, de nem száll le a párkányról. Hiába diktálná azt az illem, tegye meg, ám Leanne nem az a típus, aki ezt elvárja, és nem is botránkozik meg rajta, mert ezt nem kapja meg. Az újabb közeledő felé pillant, arc, ahogy oson, és mutatkozik be prefektusként. Kár, hogy már több ponton bukik a mondókája.*

-Amennyiben prefektus lennél, nem rejtekhelyről próbálkoznál, továbbá, csak az nevezi bűzrúdnak, aki maga is dohányzik. Nem de bár?

*Nevetve dobja felé a dobozt, legalább legyen egy jó napja. Hogy ő maga is jelvényt visel, arról hallgat, hiszen belekényszerítették ebbe a helyzetbe. Nem siránkozik miatta, azzal nem jut sehova, és ha már nem engedték, hogy visszaadja a plecsnit, hát akkor kihasználja, és mindent félretéve oldja meg, tekinti feladatnak. Várja, hogy a srác végre előlépjen, no nem mintha zavarná, hogy a sötétben áll, így is látja, de talán Leanne nem.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Nov. 24 2009, 19:13

*Meg sem lepődik; nem igazán illene Noel imidzséhez egy műanyagból öntött koponya, a bioszórák sztárja.*
Úristen, és kié?
*kérdez rá.*
Ugye nem ástad ki valahonnan?
*A fiú kérdésére furcsán pislog, aztán megvonja a vállát.*
Igazad. Gondolatolvasó vagy talán?
*kérdez vissza kicsit gúnyosan. Ezt nem lehetett túl nagy művészet kitalálni, egyfolytában az arcára van írva, Noel már órán is észre vehette akár.*
Egyébként meg mégsincs igazad, mert tudom hogy mit keresek itt csak nem találom. Apám beíratott, mert ez milyen jó hely, itt megtanulok mindent. Látnia kéne a díszes társaságot... például bűbájtanról.
*legyint. Izzy akciójától viszont megáll benne egy pillanatra az ütő, össze is rezzen a mély hangra.*
Látod, az ilyenekről beszélek.
*Meg persze az olyanokról is, akik egy igazi, emberi koponyával mászkálnak. De ezt persze nem teszi hozzá annak, aki épp hallgatja a felháborodási beszédét. Igyekszik kivenni Izzyt a sötétben, de nem sokat lát. Kíváncsi, hogy ki lép majd elő. Ha elő lép egyáltalán.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Nov. 24 2009, 21:51

*Sajnos neki nincsenek kifinomult érzékei, így a beszélgetésből is csak foszlányokat hall, nagyjából csak sejti, hogy megint az a téma, hogy páran nem találják itt a helyüket. Igazából neki is mehetnékje kezd lenni megint, hiszen a Pilluból annyira kilóg, hogy az már fáj, bár van pár ember, aki elviseli. Igazából a tanulás sosem érdekelte, így nincs is miért maradnia.
Noel szavai mosolyt csalnak az arcára, és még mélyített hangon magyaráz egy kicsit a rejtekhelyéről.*
-Az én célom a rajtaütés, és a megfélemlítés. Először a hangommal, utána a külsőmmel!
*Kiugrik a folyosóra… hát előbb kap röhögőgörcsöt az ember a látványától, mint sokkot az ijedtségtől. Borzos, vörös üstöke kuszán mered az ég felé, az orrában lévő piercing-en halványan megcsillan a fény, a ruhája is teljesen hétköznapi, és hogy fokozza a hatást, beáll „szigorú prefektus pózba”, azaz széles terpeszben, karjait maga előtt összefonja és csúúnyán néz. Persze az elhajított dobozt csak nem hagyhatja ott, így ugrik érte, egyből be is fejezve a mókázást.*
-Sziasztok! Bocsi, csak vicceltem, de ezt nem hagyhattam ki. Imádom Noelt bosszantani.
Egyébként Izzy vagyok. Csendes őrült. Na jó… néha nem annyira csendes… az erdőbe nem szeretek sétálgatni.
*Szegény lány, ha eddig nem rohant még el tőlük, akkor majd ő tesz róla, hogy végérvényesen fura helynek könyvelje el az iskolát. Persze nem szándékosan, vagy rosszindulatból, egyszerűen ő ennyire lökött, és máshogy nem nagyon tud viselkedni.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Nov. 24 2009, 22:37

-Úristen? Miért? Netán ha utánzat lenne, akkor nem fanyalognál? Fogalmam sincs, de idős darab, és nem, nem ástam ki. Nem szokásom holtakat zargatni.

*Elneveti magát, már Leanne rémült arckifejezése is elegendő ehhez. No, pont ezért nem erőlteti a társalgásokat és az ismerkedést. Ez az, amit megszokott az elmúlt években, ezt a reakciót, és nem igazán kíváncsi még többre még akkor sem, ha tudja, ez várható.*

-Sose ítélj első látásra, mert tévedhetsz. Mondhatom úgy is, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess.

*Fűzi hozzá mintegy mellesleg, továbbméregetve a lányt. Minek jött ide, minek kérdez bármit is, ha előre eldöntötte, ő egy állat? Érthetetlenek az emberek, könnyen skatulyáznak, mert az az egyszerűbb, de megismerni bárkit is, na azt már nem. A kérdésre megvonja a vállát, a gúnyolódás nem hatja meg különösebben.*

-Már miért lennék? Rád kell nézni csupán, olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Én tudom, miért jöttem ide, csak a kar nem megfelelő. Vagyis, a kar biztosan az, csak én nem illek oda sehogyan sem. Édesapádnak igaza van, hidd el. De… mi bajod van a társasággal? Tán jobban örülnél a sznob hajlongásoknak, az arisztokrata, kimért megnyilvánulásoknak? Vagy esetleg jobban fűlik a fogad a hűvös, arrogáns nemesi viselkedéshez? Amíg nem ismersz meg valakit, ne mondj róla véleményt, mert mellékvágányra futhatsz.

*Őt magát jobban zavarja a megjátszott, erőltetett tudálékosság, mint az, ahogyan sokan elhülyülnek, mint például a prefektusnak álcázott cigikommandó. Egyedül amiatt a pár ember és a tanulási vágya miatt nem lépett még meg innen, más esetben már itt sem lenne, de mégis hogy állna oda Raul elé? Bocs, de ez nekem nem megy? Szégyellné magát, amikor a tanára ennyi mindent megtett érte. Visszapillant az álprefektusra, most már vigyorog.*

-Persze, cimbora, nekem pedig az, hogy te ijedj meg tőlem. Szia, Izzy!

*Amikor Izzy kiugrik, hangosan nevet rajta, no nem a beállás, hanem a szituáció miatt. Még össze is szedi a dobozt, nehogy lába keljen valamerre, tehát ennyit az elkobzásról a szabályok miatt. Őt nem zavarja a lököttsége, legalább színt vitt és visz az életébe. Vele nagyon jól megvan, azon kevés emberek egyike, akikkel bármikor, bárhol szívesen találkozik. Vigyorogva pillant rá, azért mégsem hagyhatja annyiban az idegesítést.*

-Bosszants csak, bosszants, egyszer még visszakapod. Freddel.

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Nov. 25 2009, 17:59

Akkor nem, mert azt akár egy vegyesboltban is megvehetted Halloweenkor.
*vonja meg a vállát. Bármennyire nevet Noel, neki ez akkor is szokatlan és érthetetlen.*
És miért van mindig nálad?
*Oké csak kétszer találkoztak eddig, de kettőből kettő az mindig. A Bibliai bölcsességre felvonja a szemöldökét. Tényleg beskatulyázta már Noelt, a legtöbb diákkal és tanárral együtt, akit itt megismert.*
A francokat, egy szóval sem mondtam semmi ilyen arisztokrata baromságot. Csak azt, hogy elég furán viselkedik itt a többség. Nem vágyom semmiféle "arrogáns nemesi viselkedésre", ahogy te fogalmaztál, csak furcsa, hogy ...
*Valami olyasfélét akar mondani, hogy nem csak ez a két véglet létezik. Nem minden fekete vagy fehér. Nem csak bolondok és arisztokratákból áll a világ. De belegabalyodik a saját mondandójába, ami fejben olyan jól hangzott. Már épp terelne, de előugrik Izzy.*
~á, a gyerek amelyik dobott egy hátast könyvlebegtetés közben.~
*Elmosolyodik, akaratlanul, megfeledkezve róla, hogy Noellel épp vitatkozik. Vagy legalábbis valami olyasmit csinál.*
Leanne.
*Mutatkozik be ő is.*
Egész meggyőző alakítás volt pedig. De mi van az erdővel?

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Nov. 25 2009, 19:18

*Kicsit sajnálja, hogy nem hallhatta a beszélgetést, ami haverja és Leanne között zajlott, hiszen tök jó megjegyzéseket tudna tenni. Na jó, persze ha komolyra fordul a dolog, akkor tud ő is rendesen viselkedni, de ha nem muszáj, akkor szívesen kajláskodik inkább.*
-Arra még gyúrnod kell haver! Látod, az erdőt is túléltem… legközelebb vigyél ki a temetőbe, és ássál el. Akkor talán félni is fogok majd tőled, addig viszont nem!
*A lány kijelentésére viszont felderül az arca, és kihúzza magát. Időközben kivesz egy szál cigit, rágyújt, a többit meg vissza is nyújtja Noelnek. Azért a haverjával már csak nem lesz olyan gonosz, hogy az összes nála lévő cigit lenyúlja?*
-Köszi! Leanne, te tényleg elhitted? Tök király! Az erdővel nincs semmi, csak egy ocsmány hely, tele állatokkal. A múltkor, mikor Owain professzorhoz mentünk, majdnem berosáltam! Azok a hangok! Uuuáááhh! Soha, soha többet! A végén már a facsemetékben leltem támaszt, Noel ki is szedett egyet, hogy ne őt szorongassam. El is nevezte Frednek, most meg látod, vele akar bosszantani, pedig ott hagytuk a tanárnál. Tényleg, elhozod nekem? Olyan szépen összemelegedtünk!
*Röhög egy nagyot, hiszen külső szemlélőnek vicces látvány lehetett egy, a félelemtől szinte sikoltozó, oroszlánsörényű srác, aki rátekeredett egy pici fára, majd miután kiszedte neki Noel, azzal ment tovább. Ezt is nevezhetnénk egyfajta botos túrának, csak az övén volt egy kis gyökér is, meg ág is… jó hogy mókus nem lakott rajta, akkor üvöltött volna csak rendesen, ha útközben ráugrik egy a fáról.*
-Amúgy mi a téma? Nem kell félned Noeltől, Francis nem trófea, nem úgy szerezte, hogy kinyiffantott valakit! A pletykával ellentétben csontváz sincs a sátrában…
*Óóó, majd ő! Segít, hogy Noel beilleszkedjen, és csupa szép dolgot fog róla mondani. Mélyeket szippant a cigiből, és elégedetten dől a hideg falnak.*
-Még egyszer köszi!

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Szer. Nov. 25 2009, 20:52

-Nem vagyok híve az utánzatoknak, sajnálom. Francis nem átlagos koponya, és azért van velem, mert mindig is velem volt, amióta az eszemet tudom. Nem hagyom egyedül, mert még sérülés éri, és kényes darab.

*Neki egyfajta támasza és amulettje, nem teszi le soha, attól sokkal jobban félti. Hogy Leanne más véleményen van, elfogadja, nem kötelező ennek örülni. Nem nehéz levágnia, hogy a lány bizony mindenkiről véleményt alkotott anélkül, hogy ismerné őket. Ez szerinte hiba, de ha így látja jónak, ám tegye, nem fogja az ellenkezőjére kérni.*

-Micsoda? Mi a furcsa? Az, hogy a többség nem kimérten viselkedik, hanem lazán? Talán az, hogy mindenkinek van egy stílusa, akár öltözködésben és hasonlókban? Igen, ez így van. Ahány ember, annyi szokás, de ez nem ok arra, hogy azt mondd, itt mindenki őrült, vagy utálom, mert. Senki nem fogja azt mondani rád, ilyen vagy olyan vagy, csak azért, mert éppen más nézeteket vallasz. Élni és élni hagyni, ennyi az egész, ezen alapul.

*Nem fogja bizonygatni Leanne-nek, hogy márpedig ismerkedjen, mikor ő maga sem teszi, pont az előző megnyilvánulása miatt. Nincs szüksége erre, nagyon jól megvan a saját magányában, Francis társaságában. Izzyn már csak vigyorog, ha ott hagyná a temetőben, azonnal infarktust kapna. Ennyire nem kegyetlen, a tréfának is van határa.*

-Nem kell elásni téged, de majd adok a kezedbe egy sírkövet, hogy biztonságban érezd magad. Mit szólsz hozzá?

*Már előre röhög, mert elképzeli a jelenetet. Tudja, hogy Izzyt nem fogja tudni leszedni egyik kőről sem, mert nem lesz hajlandó elengedni, ha neszt hall. Fredre bólint, de nem a fiúnak hozza el, hanem szépen visszaülteti a helyére. Mobil támasz, ami kell is, már ha a sráccal bolyong az erdő felé. A magyarázatára bólint, senkit nem ölt meg és nem is tervezi, bármennyire is úgy fest első pillantásra.*

-Kösz, Izzy! Most már minden bizonnyal nem csak idióta flótást lát bennem, aki egy koponyával rohangál, és nem hiszi azt, hogy teljesen megzakkantam, csontokat őrizgetek, és emberekre vadászok. Valóban.

*Röhögve nyomja el a csikket, tökéletes bemutatás volt, meg kell hagyni. A lány ha eddig nem menekült el tőlük, majd most fog. Ha nem, akkor megszokja őket, vagy elfogadja, de ez majd elválik. Leanne-re pillant, várja a meghökkenést és a sarkon fordulást, mint lehetséges reakciót.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Csüt. Nov. 26 2009, 17:15

Jól van, hagyjuk ezt kérlek.
~épp elég papolást hallgatok otthon is.~
*Nem akar erről tovább beszélni, valahol biztos igaza van a másiknak. Igyekszik inkább Izzyre koncentrálni most egy kicsit.*
Hát, igazából nem hittem el... de azért nem volt rossz.
*Aztán hallgatja Izzy történetét, de közben a Noel által mondottak kavarognak a fejében. Tényleg ő lenne a fafejű, sznob liba csak mert megítél másokat elsőre? De hát.... Mindegy, talán igaza lehet. Mostantól majd megpróbálja például figyelmen kívül hagyni a koponyát. Meg úgy tesz, mintha egy facsemetét ölelgetve sétálni az erdőben, nem őrültség, hanem hatalmas poén lenne... A probléma csak annyi, hogy ő ezt a játékot nem fogja tudni játszani. Általában rögtön kimondja a véleményét a dolgokról.*
Hát, kár hogy erről lemaradtam. Biztos lesz még ott óra, ezzel az Owain professzorral, vagy kivel.
*S mondja mindezt mosolyogva. Nem kis erőfeszítésbe kerül.*
Francis? Ja hogy az... vagyis ő... na látod, ez a gyilkosság dolog eddig eszembe sem jutott, de most hogy mondod... attól féltem kiásott egy sírt.
*A sátor említésére felszalad a szemöldöke.*
Milyen sátor?
*Most örül neki először, hogy az Extremusba került. Úgy látszik másoknak sátrazniuk kell, neki pedig egész kényelmes kis szobája van.*