Elmosolyodik, és megfogadja, hogy ő is ezt fogja csinálni. A lány kérdésére megrázza a fejét, és mosolyogva válaszol.*
-Nincs fontosabb, de ha bármi kérdésed van, engem a Siriusban megtalálsz, Noelt keresheted, de akkor a harmadik emeleti folyosón, a sátorban. Friminka a karvezető, akit nem szabad magázni, abba a fakocsiba lakik, ott. Morgen professzor, pedig az Északi toronyban lelhető fel. Hozzájuk is bármikor nyugodtan fordulhatsz. Ezen kívül még annyi, hogy csak a Signumus klubhelyiségbe mehetsz be, a többit nem látod, de a többiek sem látják azt. Na azthiszem ennyi.
*Összecsapja a kezét, és elindul. Mióta van is itt? Június vagy július óta?*
-Olyan nyolc-kilenc hónapja. Azt hiszem.
*Ahogy beérnek, elindul felfelé a lépcsőn. Közben lelkesen magyaráz*
-Nyugi, már ha izgulsz, mindenki tök aranyos, meg kedves, de persze vannak kivételek. Óhh, jut eszembe. Választhatsz. A Siriusba, a Minoris, vagy a Belatrixba szeretnél lakni?
*Megtorpan, és kérdően pislant a lányra.*

///Bocsi, reggel óta írom, de nagyon agyhalott vagyok.^^ A következő mehet a klubhelyiségbe.///

**Ireth-Ed**

* Hátra pillant a válla felett, a mozdulat olyan apró, hogy meg sem látszik, de magában jót mosolyog. Kijárna egy maflás Ednek is, a nagyobb fiú lekeverhetne neki egy jobbost, és Ő meg esetleg, talán, ha nagyon muszáj, ápolná kicsit. Na persze, csak annyit, hogy az ne legyen gyanús.
Előrefordul, kibámul az ablakon. Még mindig azon agyal, hogy lehetett őt egy istállóba hívni randizni.
Hallja a fiú lépteit, nyakon a pihés szőrszálak jelzik, hogy Ed közelségét. Élvezi ezt a huzavonát, mi izgalmasabb van, mint egy kis szerelmes játszadozás?
Jobban kihúzza magát, mellei előtt összefonja karjait, ő sem igazán akarja megadni magát, igazán megtehetné ezt a fiú. Dacosan pislog rá, majd elpillant a lassan csorgó eseményeket, a kölcsönös halk fenyegetéseket, majd a gyengébb megfutamodását és az események elültét. Nem szól Edhez, várja, hogy kibökje amiért jött, az meg, hogy mi miatt sértődött meg, nem is lényeges már.
A flegmaságért kedve lenne Edet bokán rúgni, hogy jajongva rohangáljon a folyosón.
Türelmesen vár, hogy végre elhangozzék a bocsánat kérés, melyre vár, és akkor végre beigazolódik, hogy nem istállóba való, főleg mert ő nem szaglik, ha ezt még hallaná is kiütné a prefit a bokszeréből, már ha azt hord, ami szinte biztos, erre akár fogadást is kötne.
Az máris nagyon jó hír, hogy a srác tudja, mitől van kiakadva, ez is ritka eset, általában még az sem szokott kiderülni mi okozta a feszültséget.
az azonban biztos, hogy nagyon nem lenne jó kihagyni a mai napot, hiszen a lány is arra készül, hogy ebből lesz valami izgató játék.
Szeretne azonnal védekezni, hogy ő ugyan nem akadt ki, na jó nem nagyon, de mégis, igencsak kiakadt. Most az ő szemöldöke szalad a magasba, nem szeretne hideg helyre menni, mi lenen akkor a fiúból? Ha minden igaz neki nem tesz jót a hideg, Ireth pedig nem szeretné a leheletét nézegetni, a mínuszban.
Dacosan tekint a fiúra, neki igenis számít a hely, minden az időzítésen múlik és persze a helyzeten, meg a helyen, ebből is látszik, hogy a fiú még nincsen képben, teljesen ugyan ő sem, de azt már tudja, hogy nem árt mindent jól összhangba hozni. Újból az ablak felé fordul, miközben gondolkodik, szeretné mutatni, hogy sok a bla-bla. Az elhangozottakból pedig a barlang hangzik jól. Friminka meg fulladjon meg, hogy összejött Owainnel, tehet egy szívességet:P*
- Hüm, a tanári tetszik. Persze az asztalon. * isteni első alkalmas hely lenne az egyszer biztos.
Nem látja a falnak dőlő srácot, a macsós lazaságával együtt, pedig biztosan jót mulatna rajta. Leengedi kezeit, hogy kapirgálni tudja mutató ujjával az ablakot, majd elvigyorodik a következő szavakon, áhám, szóval Ed vele akar lenni. Ez igen jól hangzik, mert neki is kell az ominózus illető, lenne vele kedve sok dologhoz.*
- Véleményem lehet? * érzi a derekára csúszó, majd erősen szorító karokat és vidámabb lesz, de azért biztos ami ziher kéreti magát csöppet, pedig kedve lenen azonnal megfordulni és őrjítően vad csókot váltani a prefektussal, annyira izgató lenen, közben gondolatai visszatérnek az ajándékra, az vajon merre lehet most? csak reméli, hogy senki nem nyúlta még le:P*

Értesítést kaptam, hogy mai nap folyamán egy diák érkezik a karunkba, na de mikor. Nem állhatok reggeltől estig a parkban, járkálhatok fel le, hogy fürkésszem a fákat, megérkeztét kutatva. Mármint a fák közötti részeket.
Ráadásul nem is szeretek bemászni az erdei viskómból ide a flancosabb kastélyba. De mit van mit tenni, kopott farmeromra, makulátlanra vasalt, fekete ingemre rákapok egy hosszú, fekete kabátot, lábamat bedugom a western csizmámba, és elindulok keresztül a sűrű erdőn.
~Még nincs itt...~
Sóhajtok egyet, majd a hatalmas tölgyfa ajtókhoz lépek, melyek kitárulnak előttem. Bent szembesülök a ténnyel, hogy sikerült elkésnem. A fiú, aki nézelődik a csarnok közepén, ismerős nekem. Mogorván, morcosan morogva lépek oda hozzá.
- Üdvözletem Mr. Clanford, remélem jól utazott. Owain professzor vagyok, a karvezető helyettese. Induljunk..!
Pálcámmal csomagjai felé intek, melyek előttünk lebegve emelkednek felfelé, ahogy mi haladunk lépcsősorokon. Nem sétálok, elég hosszú léptekkel haladok felfelé, olykor kettesével véve a fokokat. Hadarva sorolni kezdem neki a tudnivalókat, melyek mint egy olvasmány, úgy tetszhetnek füleinek. Na igen, mára már szinte bemagoltam azt a szöveget, amit ilyenkor el kell mondanom. Közben egy térképet adok kezébe.
- Ezen megtalál minden egyes helyiséget, amire szüksége lehet. Kérdéseivel, problémáival a prefektusainkhoz, karvezetőnkhöz, vagy hozzám fordulhat. Engem már ismer a prefektusok: Ireth Benkovits, Cecilia Thulile, Georgina A. Greene, Aram Avadakian, Karvezetőnk Thierry de Montmorency professzor, aki a Mágusirodalom és Bűbájtan tanár is. Ezzel kapcsolatban van-e kérdése?
Felé fordulok menet közben, szemembe lógó hajamat hátrasimítom, persze közben haladok tovább.

Írhatsz az első emeleti folyosóra:)//

**Ireth**

*Nehezebb Irethttel, mint egy zsák krumplival. Azt még el elcipeli az ember, de ezt a csajt megérteni? Mégsem az istálló volt a baja? Vagy most miért vág ilyen durcás képet?*
~Itt fogom hagyni! ~ *az ő ábrázata is egyre dacosabb kifejezést ölt, a hideg eszébe sem jut, pedig vörösödve mondaná le a találkát, ha csak egy kicsit is összemennének a dolgai, de most éppenséggel túlerősen agyal azon, mi lehet a kislány problémája, mennyire fogja elvenni kedvét ez a kéretés. Azt érzi például, hogy már nem is izgul, Irethnek egyelőre sikerült letörnie a lelkes “jajjdefélek, hogy nem leszek elég jó” szindrómát a különféle méretkomplexusoktól a nem annyira szőrösödésig…*Ireth persze az anti izgalmakat is elrontja, kijelenti, hogy nem tartja őrültségnek az ötletet, a tanári asztalon. Neki úgy kb nyolcvan százalék a véréből agyába tódul, kicsit meg is lazul a szorítás a lány derekán. Lelkei szemei előtt…belép az egész tanűrbrigád, mind az ő haverkáján röhögnek és Stephano úr felír neki valami növesztő szert…és közli, hogy nemileg nem érett még az ilyesmire… Olvasott is valami génhiából ezzel kapcsolatban. Nagyot nyel, nem, ezt Ireth igazán nem hallhatta…-hiteti el magával. Kezei kissé ökölbe szorulnak, ott a lány derekát, összegyűri a felsőjét rendesen, szinte kapaszkodik, markol belé. Reméljük ezúttal nem ő szakítja le az anyagot róla…Irethnek természetesen sejtenie sem szabad, hogy be van tojva, sem azt, hogy mennyire, s mikor megköszörüli torkát, hallja, hogy hangja a szokásos magabiztosság dallamán cseng.*
- Naná, ott is lehet. Nekem mindegy, döntsd el, nekem bárhol jó. *Mivel nem gondol a hideg vízre…*
-Tényleg, uszoda, jakuzzi? *Kérdi. Úszni nem tud, ez megint cinkes lenne, de a jakuzziban ellenne a lánnyal, s az még meleg is. Magában imádkozni kezd, mit döntsön a lány, rajta múlik, ő nem akar finnyásnak mutatkozni. Nagy kicseszés lenne az uszoda, hideg és mély vízben, de csak nem gondolatolvasó Ireth.*
-Véleményed, éspedig? *Ed véleménye szerint most fogja lefújni az egészet. Nem lehet, hogy ennyi cirkusz, meg huzavona után belemegy…ráadásul el sem tudja képzelni miféle véleménye lehet erről a lánynak…*

// Ed&Ireth//

* Nem is lehet ez kétséges, hiszen ellenben egy zsák krumplival, Ireth szokott és tud is gondolkodni, meg nem is ehető, és talán gyökeret sem ver, de az hasonló köztük, hogy jól mutatnak kis vajjal, mindketten finomabbak lesznek tőle. Pucolt, és előre főzött állapotban. Ireth is szereti ha kicsit főzögetik, jah nem az főzögeti, de majdnem.
Hátra dől kissé, hogy a fiúhoz dőlhessen, az ő vágyai cseppet sem csillapultak és nem is fél, nem érzi, hogy lenne mitől. Ha más nem elütik sok millió csókkal, simogatással, és bármivel, és még az sem zavarja, hogy et egy előre megbeszélt dolog, szinte feladat, talán ettől még jobban élvezi is a szitut. Azt ugyan sejti, hogy egy valamire való fiú kicsit fél az ilyesmitől, de ha őszinték vagyunk, neki nem kell annyit adnia mint a fiúnak, vagy többet is kéne?
Biztatóan elvigyorodik, neki ugyan vannak tervei, ha már a tanári elvetődne, noha neki ahhoz is lenne kedve. Ugyan mi történhet? Kicsapják? És? Haza megy. Az apja majd nem szól hozzá két napig, az anyja meg kioktatja. Gondoltban is vállat ránt. Mi lesz? értesítik a szüleit? Kislányuk a tanáriban sexelt? Jelenleg le sem szarja.
Szembe fordul a fiúval, de igyekszik az ölelésben maradni, karjait a fiú nyakéba csúsztatja.*
- Oké. Akkor beszökünk a tanáriba? Vaaaagy… Ismerek egy nagyon jó helyet. * azonnal eszébe jut a dús növényzetű kert, valahol kint, ahol annak idején Sammel találkozott, ha van isten akkor az most üres, ha nem akkor… tesznek róla.
Hallja, hogy Ed nyitott, és valahol örül is, de azért bízott benne, hogy randi lesz és nem előre megbeszélt sex, de ebben is van izgalom, sőőőt, ő máris nagyon izgul. Hozzá préseli magát a fiú testéhez, combjával a lábai közé furakodik, hogy összesimuljanak, és amíg lehet tolja felfelé. *
- Mond csak… készültél rám? Vannak ötleteid? Terveid? Hogy… mit szeretnél velem? * közben közelebb hajol, és rápuszil az ajkára, majd elhajol és újra csak pislog rá, mint aki választ vár, de igazából nem hiszi, hogy tevei lennének, de azért kínozza kicsit, mert az jó.*
- Csak mert én… nekem van nagyon sexi ruhám, most kaptam egy sráctól, igaz jelenleg nem tudom merre van, mert ha jól látom elhagytad. * ujjai felszaladnak Ed tarkóján a haja tövéhez. A lány kicsit bolond, már nem is emlékszik, hogy miért és mikor vesztek össze, főleg nem hogy min. Ezért is van az, hogy Ireth olyan mint a nyári zápor, lecsap és az emléke is tova illan.
Jobban a fiúhoz simul. Érezni akarja lélegzetét, bőre melegét, nem érdekli, hogy immár ki jár a folyosón, főleg, hogy lassan elszállingóznak a tartozékok.*

**Ireth-Ed**



*A srác agya egészen érdekes módon működik, talán pont erről gondolkodik ő is, vagy éppen elképzeli egyáltalán hogyan működik ez a dolog. Nem hiszi, hogy a lánynak kéne bizonyítania, azok alapján, amit eddig tapasztalt, vagyis a nullát erről a dologról. De hé, látott ő már füzetben olyat, igaz, hogy csak egy pillanatra, meg hogy a felvilágosító órái is elmaradtak kiskorában, amit tud azt ikerbátyától Mickeytől tanulta, akivel 13 évesen beszélgetett utoljára erről, s jobb nem visszaidézni miket emlegettek akkoriban a lányokról, Ireth valószínűleg tökélyre fejlesztené a középre rúgási technikáját, ha Ed ezzel jönne neki elő.
Annyira már a srác is tapasztalt, hogy tudja mit ne mondjon neki, ha más nem, akkor az a néhány pofon Irethtől már megtanítgatta, vagy helyesebben kezdi tanítgatni. Hogy nem izgul, az túlzás, mert a vak is látja, ha ránéz, az egészben csak annyi szerencse leledzik, hogy a lány háttal áll neki, s nem látja milyen képet vág, ahogy elképzelni mit fog vele kezdeni a tanári szobában… Ezen ő is elgondolkodik, bár mivel halottak a valaha élt rokonai nem igazán tudnának értesíteni senkit, számára nagyobb gáz lenne, ha kicsapnák, mehetne az utcára guberálni, s Edward Lyons fiatal úr sajnos nem ért semmihez, amiből meg lehetne élni. Egyesek az eszükre büszkék, hát ő nem panaszkodhat, le se bagózza a tanulást, egyelőre, majd a vizsgák előtt, hogy szétrágják az infók a fejét. Fizikai terhelést nem bír, lehet már az első héten belehalna, miből is él, hármas fizikumból, épphogy-csak létezik, tud futni ha kell, felemel egy lányt egy percre, de az erőről ennyit, elmaradott. Hogy Irehnek mégis kell, viszont felturbózza, hihetetlen, hogy a lány nem a buksiját akarja simogatni és öcsikéjének nevezgetni kedves kis haverkáját, jólesően felmordul, mint egy kutyus, ha megvakarják a füle tövét, mikor Ireth ezt teszi a nyakával. Most nem mondhat semmi olyat, ami széttörheti a minimacsó eszményképét a csajban, jobb ha nem gondol a következményekre, akár mi is fog történni, különben a nagy szorongástól nem lesz majd olyan macsó, mint szeretné.*
- Mondtam, hogy nekem mindegy, mehetünk a tanáriba, a templomba, az egyik osztályba, a kertbe, ahol fű van. *Most nem esik le neki mire gondol a lány, istállóba nem akar menni, ennyit tud csak.*
-Uhh *Miket csinál ez a lány… Nem bánná, ha a többi srác féltékenyen lesné és megint ő lenne az istenkirály, mint a másik iskolában, csak ezt az adu-ászt már eljátszotta… Kénytelen beleharapni alsó ajkaiba, hogy ne nyögjön, egyre sürgetőbbnek érzi elcsalni a lányt, a félelemről meg is feledkezik lassan, majd kezd vele valamit…majd irányítják. Ő is hozzásimul, vagy egyszerűen csak nem mozdul, bár a lány érezheti, hol és hogyan mocorog alatta valami. Nem nagyon beszélne, de Ireth szóval tartja, ha ilyenek csinál vele ne csodálkozzon, hogy kissé elfúló hangon szólal meg.*
- Persze…készültem…borotválkoztam is. *Tényleg fogta és bekente a az arcát habbal, úgy csinálta mintha, elképzelte a szőröket a képére, Ireh biztos nem bánja, ha nincsen, ha így is tetszik neki a kicsifiú. Mit szeretne vele…Az agya leblokkol, kb fogalma sincs, csak azt tudja valamit…*
- Tudom, hogy mit, persze, nem bánod meg, kész leszel…tisztára, teljesen…*Ő már most kész van, de mindegy XD*
- Ühüm…ruha, felveszed? ide..invitálom….áh…így nem tudom, azt se tudom van-e pálcám, elmegyünk érte? *Hülye kérdés, ő így akar maradni, szeretné, ha a lány folytatná, egyre gyorsan veszi a levegőt, s ha a leheletét akarja érezni a lány, az forró, nagyon forró…Ha mozdulni szeretnének a lánynak kell, mert ő nem tud, az biztos.*

// Ed & Ireth //


* Hát ő még bízik abban, hogy Ed nem csak képregényben látott nőt, és azt is merészen hiszi, hogy nem vele váltotta az első csókot. Talán Ő sem tervez sokkal többet, de ha valóban tudná, hogy Ed legbelül retteg az élménytől, hogy ilyesmit még csak filmben sem látott, nos, lehet nem lenne ennyire lelkes Ő maga sem.
Ám a fiú olyan bizonytalannak tűnik, hogy a lány ráharap a szájára és tanácstalanul elmosolyodik.*
- Jó, csak mert nekem igazából mindegy, hogy hol. Templomba? Vétkeznél velem egy szent helyen?
* Na azért nem lenne olyan nagyon benne mindenbe, de azért jó lenne kitalálni valami izgalmasat, csak az a baj ezzel, hogy minél többet beszélnek róla, annál jobban elvész a varázsa.
Ireth már kissé feszeng is, szembefordulva Eddel hozzá simul és rámosolyog. Hófehér fogai kivillannak, ahogy igyekszik meggyőzni Edet, már nem igazán tudja, hogy miről.
Vidáman bólint, neki jó lenne bárhol, de a helyzet az, hogy mégis jó lenne egy olyan hely, ahol nem kell veszélytől tartaniuk, ő jobban örülne immár egy zárt helynek, sok puha hellyel.
Hozzábújik a fiúhoz és édesen a fülébe súg, valamit arról mire vágyik, hogy szeretné, és hogy elhiszi, hogy kilesz, nagyon is kilesz, de... talán nem most.
Még mindig jó kedvűen mosolyog, pedig sejti, hogy csalódást okozott, és azt is, hogy Ed most majd magában keresi a hibát, pedig nem benne van.
Egyszerűen csak a lányka szeszélye ilyen. Az előbb még volt kedve, de mostanra nincsen.
Még azt is elmeséli, hogy máskor bepótolják, mert neki vannak ötletei és addig kieszeli az is, hogy hol.*
- Az ajándékom ne hagyd itt, ha még mindig akarsz, majd láthatsz benne. * rácsókol a fiú ajkaira, hosszan, pedig a srác tuti meglepett.*
- Hívj meg egy izgalmas randira. * kéri, mert úgy dönt, a fiú még egy kicsit had kínlódjon. Kiszabadul a karok közül és lassú léptekkel távozik.*

**A tanár, a tünde a punk és a gyerek**


*Még egy delikvens tűnik fel a színen, Edünk pedig eljutott már odáig, hogy ne a fülét bámulja egy tündének, miszerint tartalmaz-e zsiradékot…A mókusa érdekli, mostanában állatmegszállott lett, biztos kiskutyája, Apokalipszis miatt próbálja most is óvatosan megbökni a fiúét ahelyett, hogy köszönne neki. Formaságokkal ritkán törődik, sokkal inkább határozza meg a kiszámíthatatlanság. Lassan végre felpillant a fiúra is, miközben küld egy amolyan „ah, dupla meló” szerű pillantást Owainnak. Ajka körül aztán felmerül némi mosoly, eggyel hátrébb lép, Aeairon nehogy azt higgye, hogy a mókusára van kattanva (bár tény, hogy kényszert érez, miszerint megérintse) nem, most nem azért, hogy megölje…messze van a kése, ott fityeg az oldalán, állatvédő lett! (Majdnem)*
- Mi itt így köszöntjük az újakat. Ez olyan, mint a bemutatkozás. Szóval, ha találkozol valakivel nyugodtan köpd le a cipőjét. Azt fejezi ki, örvendek a találkozásnak *Magyarázza komoly, átszellemült képpel. Így kell kitanítani az újakat…S még prefektusnak nevezi magát. Isten tudja mi vitte rá a vezetőséget, a dolog persze motiválja, baromságokkal tömi tele a friss husik fejét (vagy épp fényt lop szürke hétköznapjaikba) arra nem is gondolnak talán, hogy az idegei sincsenek rendben, most is pimaszul vigyorog és próbálja megbökni azt a mókust, de csak addig, amíg Kilian el nem kezd bűvészkedni a gumicukrával.*
- Nagy ügy…ezt én is meg tudom csinálni. *Jegyzi meg hetykén, nem mintha véresen komolyan be szerette volna kapni, bármily fertőtlenítettnek tűnik is az a cipő, sosem menne le Apokalipszisba, hogy mások cipőjét nyalja (ott még nem tart, nem tudja mi az a politika)*

*A ciccenésre Tayler felé fordul amolyan „most meg mi a baj?” arckifejezéssel, holott nem várhat pozitívat az új tündefiú kioktatásáért sem, nagy ártatlan szemeket mereszt, miközben úgy csinál, mintha Kilian táskáját figyelné. Tényleg, mint egy kis srác, aki el szeretne happolni az ember elől minden mozdíthatót...de ez sokszor csak látszat.*
- Neked aztán sok cuccod van…*Bök a táskára. Ezt tényleg megérinti, ujjbegyét nyomja hozzá, nem mint a mókust, azt félti, hogy megdöglik, ha hozzáér. Mégsem játék…Kérdés a kuyta hogy bírja ki mellette?*
- Gondolom mind fekete nadrág, pólók, egy pár gatya és zokni...Plüssmackó? Tuti, hogy van valami sötét titkod…mint neki a mókus! *Mutat a szőkére. Nem mintha egy mókust sötét titokként kéne értelmezni...Owain mellé somfordál, kisöpri arcából összekócolt tincseit, s egy jó időre valóban elhallgat, újfent kavicsnak, netán gondolatainak szenteli figyelmét. Rémisztő, de meglehetősen filozofikus gondolatokat is meg szokott osztani a nagyvilággal, ha úgy tartja kedve. Edward esetében mégis talán úgy kellene fogalmaznom, magának löki a sódert és kombinál…s általában nem hallgat még a jó istenre sem, ez alól Owain persze kivétel, s kivételbe most a szabály, hogy őt is megtagadja bár tény, hogy néhány másodpercet valóban a hallgatásnak és elmélkedésnek szentelt befelé ment. Hogy mire gondolt nagy titok, merthogy nem közli, rühell magáról beszélni, de hogy „beszélni” az már nem tartozik ide, ha ezzel másokat piszkálni lehet… Fogjuk rá, hogy ismerkedik…*

- De szíívááás, tuti kényelmetlenek a díványok. Amúgy ti honnan vagytok, Sohaországból? *Nagyon szórakoztatónak tartja, hogy két ilyen ellenétes személy lepte meg a kastélyt egyazon napon. Egy szőke, egy fekete, egy tünde, aki alig ismer valamit a világból, s egy punk, aki talán túl sokat megismert már. Nem magyaráz, hamar visszaáll Tayler mellé és végre megkérdezi, amit elfelejtett.*
- Most mééért? *(ne zaklassa őket?) Tisztában van vele, hogy barátai már soha többé nem lesznek, de annak illúziója, hogy beszél valakikhez sokat dobhat hangulatán…Annak illúziója, hogy kijött eléjük, mintha valaki lenne, mint a régi szép időkben, amikor még valaki volt. Mintha most is számítana, mintha nem változott volna semmi...és akkor ma nem is kellene bevenni a gyógyszereit.*

//Tayler, Killian, Ed, és én //

*/Aearion eddig csak két embert látott, az is az édesanyja és a barátja volt. Elszigetelten élt egy tünde közösségben, s más fajokról csak olvashatott illetve mesékből hallhatott. Nem csoda tehát, hogy ennyire érdeklődik minden iránt. /
Szemem sarkából észreveszem, hogy Ed a zsebemből kikandikáló mókust stíröli. Jobb lesz ha vigyáz, az utazás miatt kis barátom kicsit harapós kedvében van.*
-Ahha... Ilyen üdvözlési formáról eddig nem hallottam. Érdekes…
*Szemöldökeim felhúzom, és úgy nézek Killian futkározó gumimacija után. Minden elismerés, ilyen frappáns megoldásra sosem gondoltam volna. Szemeimmel még mindig próbálom követni a fejetlen gumicukrot. Ebből csak Tayler kérdése zökkent ki. Vállamat megrántom, majd fejem kicsit oldalra fordítom, s hátra sandítok. Nem látok, nem hallok senkit.
A felém nyújtott jobbot elfogadom, majd a táskáim eltűnnek. Olyan érzés lesz rajtam úrrá, mintha valamit elfelejtettem volna. Lehet, hogy csak a csomagok hiánya miatt.
A mókusos mondatra hegyezem a fülem. A mókus mint sötét titok? Hmm... Érdekesen hangzik. Kíváncsi lennék a magyarázatra miért is, mert hát akárhonnan is nézzük, a kis barátom vörös. Kérdésre nyitom számat, de Tayler megelőz, s sorolja a tudnivalókat.*
- Igen én vagyok. *Tovább már csak bólogatok, hogy megértettem. Ha pedig nagyon zavar a kiejtés, majd kijavítom.*
~ A csevegő... nekem mindegy, csak legyen hol aludni.... meg enni. *Erre gondolatra, mintegy vezényszóként kordul halkan a gyomrom. Reggel óta nem ettem semmit. Pedig van egy tábla csoki a táskámban, de a táska nincs nálam, a csokival meg jobb vigyázni. //És igen! Aearion sötét kis titka //
A kisfiú (elvégre fiatalabb mint én) kérdésére csak egy sóhaj a válaszom. Legszívesebben azt mondanám, ne is kérdezd, de meggondolom magam és válaszolok.*
- Az a hely csak jobb lehet. A skót felföldről jöttem egy kis tünde erdőből, ahol a fiatal tündék úgy gondolják mindenkinél jobbak. Arrogáns kis szörnyetegek. *szavaimban s szemeimben keserűség látszik*
~ Ha leköpnéd a cipőjüket, ötször felnyalatnák veled a falu vezető házának padlóját...
- Amúgy a hely gyönyörű. Minden tiszta zöld, és csodásak az épületek. *ezt már mosolyogva mondom, de mosolyom hamis. A szám mosolyog, de a szemem nem.*
*Menet és Kilian hallgatása közben (már ha elmondja honnan jött) azon gondolkodom, ne lepjem-e meg Edet azzal, hogy kap egy makkot a füle mögé és egy mókust a vállára. Hisz annyira érdekelte Rozsdás. (Igen, ez a neve a mókusnak.) Ezt az ötletet elvetem, nem venném a szívemre, ha miattam kapna sokkot. De azért a zsebemből kivett makkot még mindig szorongatom. *
- Bocsi, megfognád ezt egy percre? *Ha Ed elfogadja, észreveheti, hogy mit adok a kezébe s rájöhet, mi következik ezután. Ha nem, hát akkor lehet meghökken a vállára ugró mókustól.*

/Tayler, Edward, Aearion és Kilian, aki nem punk : ) /

*Elengedi a füle mellett a kisfiú hecegő szavait, Kilian inkább a tünde ifjú válaszaira korlátozza érdeklődését, s a szeme sarkából figyeli annak reakcióit.*
- Én nem a táskámban hordom a sötét titkaimat *felei a prefektus firtatásra egy halvány, gonosz félmosoly keretében. Magában díjazza a tanár gyakorlatias közbelépését, jól időzített táska-eltüntetős mutatványával.

Egy fokkal oldottabb a hangulata most, hogy átesett a formaságokon, ez hajszálnyival enyhébb arckifejezésében nyilvánul meg. Külön megkönnyeblést érez, amiért házigazdái nem próbálnak számukra tettetett kedélyességgel szivélyes fogadtatást produkálni.
Terhétől megszabadulva immár szálegyenes tartással, nyugodt léptekkel követi Taylert a kastély bejárata felé. Figyelmét a tanár csizmájának csilingelő sarkanytúi ragadják meg, s a lábbeli azonnal elnyeri tetszését. Magában elismeréssel nyugtázza a tanár ízléses megjelenését, bár gyanakvása nem hagy alább vele szemben. *

- Túléljük * veti közbe, ami az elszállásolásuk körülményeit illeti. Fürkésző oldalpillantásokkal kíséri társát, miközben az a szülőföldjéről mesél.*
- Én Plymouth-ből jöttem, a Dél-Angliai Devon megyéből *magyarázza inkább a tündének, bár gondolkodó arcából ítélve, abban sem biztos, hogy a szöszi egyátalán tudja-e, merre van Anglia. *
- Plymouth régi kikötőváros, gyárakkal körülvéve. *fűzi hozzá és úgy érzi, ezzel nagyjából mindent összefoglalt*
- Nem mondtad még, hogy hívnak. *szólítja meg a kisfiút * - És te honnan jöttél? *kérdezi inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból.
Hamarosan elérik a bejárati ajtót, amin Tayler szemmellátható türelmetlenséggel tessékeli be az ifjakat. A fáklyák lobogása és a színes üvegek látványa elűzik a gőgöt Kilian arcáról, de az nem ad helyet újabb érzelmeknek.*

Különbözünk, mind a négyen. Nagyon is. Persze vannak közös pontok, de ezeket most inkáb ne feszegessük. Az viszont egy ztény, hogy amíg én a tényekre hagyatkozom, s nem fecsegek feleslegesen, addig az ifjak kedélyesen csevegnek el arról ki honnan érkezett, hol őrzi titkait. De mivel nekem nem igazán lételemem a beszélgetés, így nem is bonyolódom bele a fiúk társalgásába. Csak hallgatom őket, s olykor bólintok egyet, mintegy magamban konstatálva a hallottakat, agyam egyik szegletében elraktározom a számomra feltétlenül szükségeseket.
Folytatva utunkat a lépcsősorokon felfelé, én magam kettesével veszem a fokokat, s remélem, hogy követik a lépésemet. Mert várni nem fogok, még Edre sem, és ezt ő tudja is. De úgy vélem mindegyikőjük fogja bírni az iramot, ami azért nem eget rengető gyorsaságú.
- Ha közben tudnak rám figyelni elmondanám, hogy a szabályokat illendő betartani. Ezeket elolvashatják a társalgó falára kibiggyesztve. Lényeg, hogy egyenruha viselése nem elkerülendő, ellentétben a kiskorúak kijárásával este 11 után.
Ed pillantására alig észrevehető kacsintással válaszolok, s bólintok neki, hogy beszélgessen.
- Rendben, de csak finoman.
Mert valahogy el kellene érni, hogy észrevegye, a korabelieknek is kell némi tisztelet. Némi, nem is kevés, ha azt akarja, hogy ne nevezzék gyerekesnek, és ne legyen mások szemében kisfiú. De csak kis lépésekben, mert az sem jó ugyebár, ha két évet akar egyszerre átugrani. Nehéz időszak lesz ez neki is, nekem is, mire elérünk addig, hogy ne féljek egy ilyen találkozástól. Hogy ne féltsem őt a sérülésektől, amit egy ilyen beszólás, vagy éppen macis eset után megkaphat.
Örülök neki, hogy nem egy kényes lánycsapatot kell most felkísérnek, akik nyafogni kezdenek a szállásuk miatt. Bólintok nekik, hogy megétettem ehhez fűzött gondolataikat.
A kérdés, amit Edward kap engem is érdekel. Mármint az a válasz, amit erre adni fog, így figyelek, de nem fordulok közvetlenül feléjük.

//Ne várjatok tőlem hosszabbat ja és mehet egy szinttel feljebb...//

Egy karcsú alak lépett a bejárati csarnokba. Alakját hosszú, csuklyás utazó köpeny takarta, melyet egy laza mozdulattal leoldott magáról. Hófehér öltözéke szinte világított sötét, fekete köpenye után. Fehér ujjatlan felsőt viselt, hosszú szintén fehér nadrággal, homlokát, nyakát, karját ezüstös színű ékszerek ékesítették. De nem is ezek tűntek föl, az őt meglátóknak, hanem az arca, a teste, maga az egész lénye. Hegyes fülei, karcsú alkata egyértelműen utal elf származására, de arca vonala, alacsony termete, hosszú hátközépig érő barna haja inkább ember őseire emlékeztet. Sötétbarna szemei ridegen tekintenek körbe, hiányzik belőle az úgy megszokott kedves csillogás. Nem csoda, hisz nincs itt senki, levetheti az álarcát, bár most amúgy sem törődne vele, túlságosan fáradt, ahhoz, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon. Szinte sugárzik belőle a hideg, a bizalmatlanság, mégis az emberben, egy fajta csodálatot ébreszt. Be lehetne tudni elf származásának, de ez nem így van. Éppen az a komolyság, szilárdság teszi őt olyan lenyűgözővé. Biztonságérzetet, megnyugvást ad az embernek már a puszta jelenléte is.
- Mintha csak otthon lennék, - tekint körbe - még itt sem találhatok nyugalmat. Már maga az épület is emlékeztet... Szép kezdet.
- Egy Owain nevű férfi fog kísérni, ha jól emlékszem - még egyszer körbe tekintett, de egy lélek sem volt jelen.
- Kénytelen leszek megvárni - mondta majd elhúzódott a lehető legsötétebb zugba.