Hercegek kastélya / Szolgálók Szállása

Leírás hamarosan ^^

**Hozzászólások** : 20

*Nos, ez a hely is hozzátartozik a hercegek kastélyához, mint mondjuk... mint mondjuk az istálló. Csak itt nem állatokat, hanem szolgákat tartanak. Talán a design kicsit hajaz a börtönre, de ne tessék aggódni, nagyon jól szoktak itt szórakozni az emberek. Pontosítsunk: A hercegek.
Ludwignak jár ki végül a feladat, hogy bevezesse a szolgákat a zár...a helyükre. Többnyire ilyenkor szokta kiszemelni magának azokat, akik a későbbiekben a barátnőinek nevezhetik magukat.
Szokásához híven most is extrémen és felettébb furcsább ruhákba öltözködve fogadja a kis csipet-csapatot: leopárd bundából készül mellény, leopárd bundából készült tapadós naci, fekete magassarkú csizma, mely a combja közepéig ér, és egy hatalmas kalap, melyről óriási arannyal színezett strucctollakkal lett díszítve. Haja most aranyszőke, így a sok sárgával beborítva ha nem is a jellemével, de a külsejével tényleg ragyog. Széles mosollyal csapja össze a tenyereit, ahogy a kölyköket átveszi és vezeti be őket a szürke, igencsak börtönre hajazó folyosókon. Persze mindenhol őrök állnak, és a leendő szolgák kezein és lábain súlyok és bilincsek. A hozzájuk kapcsoló láncok pedig minden bilincset egymáshoz kapcsolódnak, tehát valószínűleg mindenkinek egyszerre is kell mozognia, ha nem akarnak elbukni egymásban.
Ahogy tenyereit összecsapja nagy léptekkel halad a kis aranyosok előtt, szórva maga után (és rájuk) a rózsaszirmokat.*
- Gyerünk mucuskáim, haladjunk, haladjunk! Szeretném, ha a csinos kis lábaitokat szednétek, hogy mihamarabb a lakosztályotokba vigyelek el titeket, aztán kioszthassam a szolgálói feladataitokat!
*Fuvolázza magas női hangján, majd egészen váratlanul felsikkant és nagyot pördülve fordul feléjük ( ha a legelől lépkedő ember nem vigyáz, akkor valószínűleg frontálisan ütközik a kis gyöngyvirágunkkal).*
- Ó, elnézést modortalanságomért cicavirágaim, a nevem, Ludwig Laenaren, a középső fiú a hercegek közül!
*Majd kacarászva legyint egy aprót, csillogó szemekkel.*
- De úgyis tudom ám butuskáim, hogy ismertek engem, hiszen ragyogó aurámat melyik földi kukac ne venné észre?!
*Színpadias sóhaj, még a kezét is homlokára teszi felszegett fejjel és kidüllesztett mellkassal.
Nah igen, csodálatos és mesebéli herceg. A bibi csak az, hogy nem az, aki fehér lovon megmenti a hölgyeket. Inkább az, aki konzerválja szívszerelmét.*

*Kellemes, kis városi séta után, amit a két kissrácnak és pár csuklyás alaknak köszönhetnek, megérkeztek egy kastély elé. Nincs kimondottan megelégedve a fogadó bizottsággal, mivel a bilincs, és a súly nem passzolt valahogy az ő elképzeléseihez. De hát mit tehet, amikor ha rosszul mozdul egy tőr, kard, lándzsa, esetleg alabárd valamely testrészébe beleállhat. Nem akarja egyelőre megtudni. Leesett állal fogadja az idegenvezetőjüket, az a ruha, meg sok minden más, amit láthat, még a saját idejében is megdöbbenti, nem, hogy a középkorban. De minden esetre ezt még szó nélkül hagyja, és a sor elején elindul a folyosókon. A hangjára meg minden porcikáján feláll a szőr, valamiért megérti, hogy miért nem kedveli az ilyen beütésű embereket. Az utolsó pillanatban lép ki a herceg elől, így szerencséjükre elkerülik a frontális ütközést, bár kérdéses, hogy kimaradt volna talpon.*
-Íme láthatjuk a legelső homot… Vajon ha megöljük, nem lesznek ilyenek?- *Ha elég éles füle van a vendégvárójuknak, akkor bizonyosan meghallhatja a fiú szavait. Bár érdekes elképzelés tőle, hogy most csak így spontán megfojtaná, de egy láncra vert signumusos diáktól bármi kitelhet, ezt, tessék jól megjegyezni. Végül egy pár fokkal értelmesebb kérdés furakodik a fejébe.*
-Mondja, miszter, mégis milyen feladataink lehetnének itt? Talán nincs elég ember itt, aki még nem élte át a felvilágosulás korát, és szíves örömest teljesíti az önök feladatát?- *Kérdezi a normál hangján, bár egy pimasz mosoly ott van az arcán.*

*Calának rá kell jönnie, hogy mégis megvan benne a tündék határtalan önérzete, ugyanis az út minden centije alatt sikongat benne. Viszont önuralma is van, nagyobb, mint gondolta, és nem áll neki pofákat vágni, és nemesi voltára hivatkozva jobb bánásmódot - de legalább normálisabbat - követelni. Tisztában van vele, elvégre észt is örökölt őseitől, hogy itt most egy senki, még annál is kevesebb. De akkor is... Büszkesége romokban hever.
Ahogy megérkeznek a kastélyba - mert más szó erre az építményre nem illik - egy pillanatra megfeledkezik sérelmeiről, és akárcsak annak idején az iskolát, ezt is ámulva bámulja. Aztán beengedik őket, és ismét fel kel vennie az elől haladó "nevenincs" új fiú tempóját. Szemébe visszaköltözik az egész helyzet és hely utálata, fejét már nem azért veti fel, hogy leendő lakhelyét figyelje. Már csak elvből is utálja ezután az egészet.
Mikor meglátja "fogadóbizottságuk", szeme kidülled, szemöldöke szinte eltűnik a haja alatt. Csak az elsődleges nemi jellegek alapján szűri le, hogy az illető férfi, egyébként ruházata, tartása, járása, sőt, hangja alapján is azt mondaná, hogy nő. Furcsa nő... Mikor aztán visszafordul feléjük, arcára közönyösséget erőltet, már amennyire tud, de közben a többieket fürkészi, hogy vajon csak az ő ízlése ennyire maradi-e, és ez egy normális viselet, vagy ők is megdöbbentek. Igen, ők is elég érdekes arccal szemlélik az elől haladó... egyént. Kartársa megjegyzésére elhúzza a száját, de inkább nem mond semmit. Az biztos, hogy önként nem fogja magára vonni senki haragját, amíg még bírja cérnával, pláne nem ezét a... Ludwig hercegét. Kiszámíthatatlan egy embernek tűnik.
Mikor a fiú szájából egy hangosabb kérdés is elhangzik, idegesen megrándul, és a füléhez hajol.*
- Ha nem vagy tisztában az etikettel, akkor inkább hallgass. Nem csak a saját testi épségeddel szórakozol, érted? Ez nem játék -*sziszegi neki. Sokat olvasott a középkorról, és ha sejtései igazak, az életük itt nem sokat ér, elég egy rossz szó. Márpedig ki tudja, mi a rossz szó most?
Nem csak a büszkesége nagy, de az életösztöne is. Az pedig felülkerekedik minden máson ebben a helyzetben.*

* A lány társaival együtt érkezik meg a kastélyba. Még mindig kissé sokkosak a városban történtek, és a rajtuk lógó láncok miatt. Ahogy ütemesen lépnek, a lánc meg-megcsörren lépteik nyomán. Aztán történik valami, és átveszi őket egy fura fazon. Kamilla elsőre azt hiszi, hogy egy nőt lát, másodjára viszont még a lélegzete is eláll. *
~ Basszus… mégis mi van ezen? Egy komplett állatkert? ~ * A magának föltett kérdés után még jobban elhűl, mikor a visító hangot is meghallja. *
~ Mi ez, egy transzvesztita show? Ez csak valami vicc lehet… ~ * Állapítja meg és igyekszik belecsípni saját karjába, hogy álmodik-e. Viszont a fájdalom észhez téríti, és ettől még jobban elszomorodik. Ahogy így mennek, hallja Dom hangját, de nem tudja csendre inteni. Aztán az elöl közlekedő fazon megáll, és bemutatkozik. *
~ De jó nekünk, legalább tudjuk, hogy kit átkozzunk szarrá a pokolban… ~ * Egy fancsali vigyor ül ki a lány szájára. Ráadásul a „szállásuk” felé vezető úton több őrt is látott. *
~ Meg kéne pattanni valahogy… de hogy?! ~ * A költői kérdés megválaszolatlan marad. Cala halk megjegyzésére csak bólint egy aprót. Tényleg nem kéne itt balhézni. *

* A kis csapat megérkezik leendő szálláshelyükre, ahova nem önként és dalolva tették meg az utat. Pedig épp kirándulni vannak. Elvileg. Gyakorlatilag egy őrült középkori banda foglyai, egy olyan helyre viszik őket, mely bűzlik és ocsmány. Az egész egy börtönre hajaz, melyet egy ősrégi kódexben látott. A gond csak ott van, hogy azt a börtönt emberek megnyuvasztására használták. Szó szerint. Mindegyikükön lánc és bilincs, mely elszorítja kezüket. És ha ez még nem lenne elég, egy idióta, önmagát nőnek képzelő… egyén caplat feléjük undorító ruhákban. Ha nem lenne néhány testrészéről nyilvánvaló, hogy férfi, Salque azt hinné egy elmebajos nővel találta szembe magát. *
~ Ki az a hülye, aki ilyen ruhákban kimerészkedik, és még henceg is vele? És miért kell az arcomba szórni ezeket a rózsaszirmokat? Ha neki annyira létfontosságú hát dobálja csak magára. Vagy inkább tömje be a szájába, hogy ne kelljen a rikácsolását hallgatnom. ~
*Gondolatban már mindenkit elátkozott, akit csak ismer és tehet erről a helyzetről, önmagát is beleértve. Próbálja arc vonásait rendeznio, de z nem mindig sikerül, főleg mikor az a pasi kinézetű némber, vagy némber kinézetű pasi megszólal. Mindeki szabadon eldöntheti. *
~ Azt a két kis görényt meg alkapom és felnégyelem az tuti. Nem ússzák meg ezt szárazon. Nagyon remélem Gerard prof már a kiszabadításunkat intézi, mert ha nem, őt is felnégyelem. ~
* Egyre jobban gyűlik benne a düh, de egyelőre magában tartja. Bár ha ez a nőci vagy férfi nem hallgat el, lehet kitör belőle és az nem lenne jó. Nem akar megöletni senkit sem, nem olyan hülye ő. Persze, hogy szeretne élni, meg a társait is szeretné életben és egy darabban látni. Szóval egyelőre tűr, és tűr, és tűr, és… *

**Hozzászólások** : 20

*Nem túlságosan ajánlott felbosszantani Ludwigot.
Ugyan nem egy agresszor vadállat mint Claudius, nem olyan ijesztő a csendessége min Cain-é, és nem olyan határozott és zsarnok mint a nővére. Azonban ahhoz éppen eléggé élelmes és okos, hogy sunyiban elintézze azt akit akar. Véletlen lámpazuhanások, véletlen kipottyanás a legfelsőbb emeletről, véletlen vízbefulás a várárokban... A mi kis Ludwigunk pedig csak sajnálkozón csóválná meg fejét, színpadias sóhajjal és a legszebb gyászruciját elővéve, majd: "Jó ember volt...."
Ahogy Dominic megszólal, érdeklődőn, felvont szemöldökkel pillant a srácra, kérdőn és kíváncsian.*
- Homo? Az micsoda? Elmagyaráznád nekem kérlek...?
*Hangja kedves és széles mosoly az arcán, ahogy közelebb hajol és szokásához híven belemászik a másik légterébe, majd úgy folytatja kuncogva.*
- Mert lehet akár, hogy, mint Homo Sapiens jelzővel illettél meg, de...
*Itt a csizmaszárába nyúl (ki hinné, hogy abba a passzos izébe feltűnés nélkül elfér egy ilyen) és kivesz egy helyrekis ostort hümmögve.*
-... akár gondolhattál csúnya dolgokra rosszfiú, és akkor kénytelen lennék ezzel megvakarászni a hátadat. Mit szólsz hozzá?
*Angyali mosoly, kuncogó hang, majd kitörő örömmel dob Cala felé egy képzeletbeli puszikát.*
- Ó, ott a pont a hegyesfülű leányzónál! Hmmm, mondtam már, hogy nagyon édesek azok a fülecskék?
*Nos, igen, ha Cala nem vigyázz, akkor könnyen kerülhet azokhoz a "szolgálókhoz", akik Ludwig óhajait fogják teljesíteni. Azonban tekintete újra visszavándorol a fiúra és csípőriszálva lépdel előre újra nagyokat, mintha az előbb nem éppen ostorozással fenyegette volna meg szemtelenségéért.*
- Mivel a kedves császárnő is megérkezett körünkbe, ezért kicsivel több szolga szükséges, másrészről...
*Széles mosollyal az arcán pillant hátra rájuk, kecsesen hátrébb dobva a kósza hajtincseket.*
- Tudjátok tündérkéim, az iskolátok (vagy mi a szösz) mostmár a mi területünkön van, így szolgákat és adót követelünk meg tőletek ugyanúgy, mint országunk más területén is.
*Hamarosan megérkeznek egy nagy, koszos és sötét cellához, amiben csak két ágy foglal helyet, egy árnyékszék, és egy aprócska kis ablak, mely édeskevés fényt juttat be. Három oldala masszív téglafal, a negyedik pedig csupa rács. Kuncogva nyitja ki az ajtót, majd meg is csörgeti széles vigyorral a képén.*
- Itt a ti ólotok, kedveskéim. Tessék csak befáradni és helyetfoglalni, utána tárgyalhatunk a kiosztott munkákról.

*A kérdésre felvonja bal szemöldökét, és kicsit hátrébb húzza a fejét. Végül egy nyugisabb mosollyal válaszol, igaz, hogy közben ott lengetik előtte a korbácsot. Hátvakarás nem esne rosszul, de nem biztos, hogy ezzel a kiegészítővel.*
-Hát kémiában a homo az azt jelenti, hogy egynemű, biológiában, vagy történelemben, meg valószínű azt, hogy emberszerű, bár ebben nem vagyok biztos… De a másodikat használnám, mivel ön ember, csak lusta voltam, hozzá tenni a Sapiens-t. És miért mondanék rosszat egy ilyen nemes lelkű fiatalemberre, nem igaz?- *Újra elindulnak, és egy nagy sóhaj hagyja el az ajkait, bal válla fölött hátrapillant a tündére, és egy elégedett mosoly kúszik végig az arcán.*
~Császárnő… Na kíváncsi vagyok arra is. Talán nem a középkorba, hanem egy párhuzamos világba csöppentünk.~ *Morfondírozik a dolgon, füle mellett elengedve a többit. Nagyot néz a cellára, emelt szemöldök, tág pupilla, meg minden hasonló, amit arc mimikával meg lehet valósítani, amikor meglepődést mutat. Végül is nincs más választása így bemegy a cellába, és abban reménykedik, hogy hamar megszabadul a bilincstől, és a súlytól, illetve nem valami számára teljesíthetetlen feladatot kap.*

*Mikor az ostor előkerül, közelebb húzódnak a magát bajba keverő fiúnak, amit Cala meg is bán, ahogy a herceg, aki innentől kezdve, ha jól érti a dolgokat, akkor az uruk és parancsolójuk rá emeli a tekintetét. Az arcán tükröződő gyermeki öröm még szimpatikussá is tehetné, ha nem épp ostort lóbálna, és a tekintetében nem ülne ott a csendes őrület. Szavaira inkább nem is reagál semmit, csak lesüti a szemét. Nem jó ingerelni egy veszélyes, és nálánál előnyösebb helyzetben lévő egyént. Apjának köszönhetően ez is belé van nevelve, nem csak népe büszkesége és tartása. Tudja, mikor kell hallgatni.
A nagyszájú válaszára, és az utána rá vetett pillantására csak megforgatja a szemét.*
~Ne bízd el magad, fiú... Elég egy rossz szó, mikor nem tudod kimagyarázni magad, és véged. Ha ezt nem tudod felfogni, akkor csak potenciális veszélyforrás vagy nekünk.~
*El is határozza, hogy ezt közölni fogja vele, amint maguk maradnak. Itt az ideje, hogy elővegyék signumusos énjüket, és összefogva kitaláljanak valamit. Ám mikor meglátja leendő "otthonukat" arca megvonaglik, háta megfeszül, és fizikai kínt érez szinte, ahogy egymás után belépnek. Inkább alszik a szabad ég alatt bárhol, mint itt, de nincs választása. Persze attól még töretlenül utálja az egészet, de nem fog megszólalni, ő ugyan nem, míg a herceg is jelen van, mert így is több figyelmet kapott, mint szerette volna.*

* Kamilla csendben figyeli a lezajló eseményeket, majd a furcsa próbálkozást, hogy Dominic kimagyarázza megát. *
~ Hogy ez mennyire tud nyalni… ~ * Állapítja meg, de ebben a helyzetben nem szólja le a dolgot. *
~ Csak nehogy berágjon a férfi. ~ * Magában rimánkodik, miközben újra elindulnak, és lassacskán megérkeznek, valamiféle egérlyukba. *
- Te jó ég… * Csúszik ki száján, mikor meglátja a lehervasztó környezetet. A csupasz és hideg falaknál, csak a mellékhelyiségnek nevezett valami szörnyűbb. *
- Ez rémes… * Motyogja, majd észhez térve inkább csöndben marad. Közben lekerül róla is a bilincs, majd követi a többieket. Máskülönben be nem áll a szája, de most nem akar kockáztatni. Majd, ha már ismeri az ellenséget, vissza fog pofázni, de arra még várni kell. Egyelőre átmegy kisegérbe, és elbújik Dominic mögött, remélve hogy észrevétlen marad. *
~ Merlin neve legyen áldott, ha innen egyszer kikerülünk! Esküszöm, soha többé nem keveredem bajba… ~* Az új "otthonuk" meglehetősen illúzióromboló, na nem mintha a helyzet maga olyan szívderítő lenne. *

*Szerencséje, hogy csöndben maradt, mert különben nem úszta volna meg „hátvakarás” nélkül. Arra meg jelen pillanatban nincs szüksége. Amire szüksége lenne, az egy felmentő sereg és még az sem lenne rossz, ha végre behúzhatna ennek a divatmajomnak. Hálát ad az égnek és minden szentnek, hogy tünde és ehhez méltó nevelést kapott. Bár azért azt nem lehet mondani, hogy mindig ekkora lenne az önuralma.
Kedves vendéglátójuk betessékeli őket szálláshelyükre, miután levették róluk azokat, az átkozott bilincseket és láncokat. Ha átlátszóak lennének, ők lehetnének a kastély lánc csörgető szellemei. A cellájuk két foszladozó priccsből és egy gyomorforgatóan bűzlő mellékhelységből áll. *
~ Na, nem! Én itt nem maradok! Hogy a frászban képzelték, hogy én itt maradok? Ebben a mocsokban? Mi vagyok én, disznó? Nem vagyok kényeskedő, na de most komolyan, ez egy undorító hely. A bájital terem ehhez képest kész tündérpalota. ~
*Sikítozik. De csak a fejében. Majd ha elmentek kiereszti a hangját, de az senkinek sem lesz jó. Az viszont biztos, hogy az enyhén idegbajos tündelányunk nem fog a földön aludni. Mondjuk az ágynak titulált valamin sem. Hogy akkor hol fog, az jó kérdés.
Bemasírozik a lukba és keresztbe tett karral várja, hogy mi lesz. *

**Hozzászólások** : 20

*A srác hízelgő szavai természetesen elérik a hatásukat, csak hát... Egy fenimin alkatú férfi feminim módon is reagál: belepirul.
Egyik kezét még a kis pirosodó pofijára is teszi, majd úgy legyint egy aprót (Mivel ezt az ostoros kezével teszi, kishíjja, hogy megkorbácsolja a fiút).*
- Jahjjj, de édi vagy! Köszönöm!
*Virul fel egészen, látszik, hogy nem túl sok bókot kap. Eddig bókjainak és magabiztosságát szépségét illetően is önmagából merítette. De mit is tehetne egy el nem ismert csoda, egy szépség, egy tünemény, ha eme komor és bús világ alulfejlett az ő felsőbbrendű mivoltához?!
Csak egy nagyon kis híjja, hogy végül Dom ne kapjon egy hálapuszit (meg egy hálakorbácsot) ezért a hízelségért. Egyelőre számíthat rá, hogy ő kapja majd a legjobb melót ötük közül.
Cala lesütött tekintete pedig csak még tetszetősebbé teszi számára. Főleg azért, mert abban a pillanatban, hogy "lehunytnak" látta a lány szemeit, szinte gyönyörű illúzióként jelent meg előtte hullájának képe. Hát nem romantikus a lelkem?
A diákok arcára kiülő döbbenetet és undort pedig egészen félreértelmezi, ugyanis ő inkább pozitív értelemben vett meglepődésnek könyveli el. Ezért is, kisfiúsan ragyogó mosollyal, csillogó szép szemekkel pislog feléjük nagyokat meghosszabbított szempilláival (vagy neki alapból ilyen hosszúak?) és úgy kérdi lelkesen, miközben zárja be a cella ajtót.*
- Ugye, hogy rémesen jó? *ezt Kamilla mondattöredékéből veszi* Ugye milyen jó ez a hely? Én mondtam, hogy nagyon csinos kis részt kaptok!
*Bólogat nagyokat, és olyan gyermeteg őszinteséggel, hogy a gyerekek tényleg elgondolkozhatnak rajta, hogyha az ő szállásuk a csinos, akkor milyenek lehetnek a rosszabb cellák? Ahogy végez szépen a cellaajtó bezárásávak, egy kulcsot leakaszt a nagy karikáról, melyen a többi is van, majd behajítja a cellába, a földre.*
- Voiálá! Azokkal kinyithatjátok a lábatokon lévő láncokat és nehezékeket. A kezeteken lévő bilincseket nem nyitja, azt valahol az egyik barátnőmnél felejtettem.
*Hadar nagyban, kuncogva és csevegőn, majd somolyogva illegeti billegeti magát egyik lábról a másikra, miközben méregeti őket nagyban.*
- Nooos, ki miben a jó?
*Teszi fel végül a kérdést, tényleg olyan hangnemben és arckifejezéssel, mintha csak mind a hatan ott ülnének egy asztalnál és éppen egy-egy jó forró tea mellett beszélgetnének, ismerkednének.*

*Az „édi” hangnemre kissé összerezzen, de azért sikerül kinyögnie pár szót.*
-Szívesen…- *Egy biztos, talán még jól is kijöhet a helyzetből, de nem kell őt félteni, mondhatni, amit elront, azt kihízelgi… Legalábbis ha itt bejött, akkor csak reménykedni tud, hogy a többi hercegnél, vagy „felsőbb rendű” alaknál sikerül majd. Fejében visszhangzik a kérdés, mi szerint „rémesen” jó a szállásuk, bár ő inkább azt mondaná, hogy disznóól, de hát minden csak megszokás kérdése. Legalább majd zöröghet a rácsokon, ha fel akarja magára hívni mások figyelmét. A kulcsok segítségével sikeresen kinyitja, de persze még így is megfojtogatná az illetőt, de hát a kezén még ott virít a lánc. Hátra pillant Kamillára, majd kacsint egyet. Mutatva, hogy megoldják valahogy a dolgokat. A kérdésre széles vigyor jelenik meg az arcán, és ha eddig bejött a hangneme.*
-Khm… Nos kedves herceg, ahogy hallottam ide fog jönni egy császárnő. Ki tudja, talán körülötte jó helyen lennék. Ezen kívül még hajózásban sem vagyok utolsó. Ön dönt, melyiket látja jobbnak.- *És ezzel vége a beszédének. Remélhetőleg elég pozitív hatást tett az illetőre, hogy ne valami árnyékszékes melót kapjon.*

*Cala nem tudja eldönteni, hogy vezetőjük komolyan beszél-e, avagy ilyen mesteri fokon űzi a gúnyolódást, de inkább úgy veszi, komolyan, és akkor nem érheti meglepetés. Átveszi az elé bilincselt fiútól a kulcsot, majd kiszabadítja végre a lábát, megrázva azt, ugyanis a vérkeringése kezdte kihagyni azt a területet. Hátraadja Kamillának a kulcsot, és megpróbál biztatóan rámosolyogni, hisz elég kétségbeesett fejet vág. Egyébként jogosan...
Ludwig herceg kérdésére felkapja a fejét, és agya lázas munkába kezd.*
~Mégis mit mondjak, amivel nem keverem magam nagyobb bajba, mint amiben vagyok?~
- Értek az állatokhoz, beszélek több nyelven, és van diplomáciai érzékem. A gyógyításban is jártas vagyok, ha bármelyik használható itt.
*Gondolkodik, hogy hozzátegye-e a fenség rangot, de végül elveti a dolgot. Ha megkövetelik, mondani fogják. Ha nem... Akkor meg minek alázkodjon meg fölöslegesen? Ő maga is hercegnő a saját népében, mára már bőven elég sérelmet szerzett be az önérzete. Innentől kezdve pedig szeretné, ha magukra hagynák őket, hogy végre megbeszélhessék, ki mi a fenére gondol, mi lesz velük.*
~Hátha nekik pozitívabb az életszemléletük...~

* A lány a Dominictól származó nyugtató kacsintástól, csak még idegesebb lesz. Ha tehetné, most tuti világgá szaladna. Aztán a többek elkezdenek beszámolni, hogy mit is tudnak. *
~ Na most lesz végem... ~ * Állapítja meg, majd ijedten húzódik hátra, ahogy a sor rákerül. *
- Én... hát. Tudok főzni, és értek valamicskét a bájitalokhoz is. Néhányat el tudok készíteni... * Hangja halk, alig hallható. Sokan azt hihetnék, hogy egy kisegér cincog az egyik sarokban. Az igazság viszont az, hogy a lány tökre be van tojva. *
~ Most jót mondtam... vagy rosszat. Lehet, nem ezt kellett volna mondanom, a többiek hasznosabbak... mi lesz, ha emiatt megölnek? ~ * (Ez már magában hülye kérdés. Hát mi lenne, akkor hulla lesz... nagy ügy, legalább egy gonddal kevesebb.) Végül valahogy csak túllépnek rajta, és Kamilla kicsit kezd leereszteni. Remélhetőleg nem kezdik el faggatni, mert akkor nagyon időleges lesz az a hullaposzt, egy esetleges szívinfarktus miatt. *

* Sal is átveszi a kulcsot és kinyitja lábbilincsiet. Kezeit is kiszabadítaná, ha tudná. Csak sajnos ez a lúzer, hercegnek nem nevezhető emberszerű lény a cicamicájánál hagyta a kulcsot. Ekkora ökröt még nem hordott a föld a hátán. Vagy csak szórakozik velük. mi valószínűbb, tekintve, hogy azt hiszi a fintorok az arcukon a boldog érzelem jelei, hogy itt élhetnek ebben a pöcegödörben. Körbe pillant, hogy a többiek, hogy vannak. Kamilla arcán a pánik látszik, az a srác tök közömbös. Lehet élvezi a helyzetet. Legalábbis abból ítélve, ahogy a kedves Ludwig bácsival beszélget. Cala arca nem mutat semmit sem, de mivel ő is tünde, biztos a plafonon van ettől a bánásmódtól. Kíváncsi ki fog először kitörni és megöletni önmagát, Cala vagy önmaga. Önmagára tippel.
Miután már a többiek elrebegték mihez értenek, rajta a sor, hogy megvillantsa sok oldalúságát. *
- Én értek kicsit a bájitalokhoz, meg a növényekhez... jó a nyelvérzékem... ~ Jesszus! Mit mondtam! ~ *Fejéhez kap. Ekkora ökörséget és félreértelmezhető dologot is csak ő tud mondani. Rögtön korrigálja magát. *
- Izé... Vagyis több nyelven beszélek... asszem ennyi.
* Inkább befogja a száját, mielőtt újabb hülyeség csúszna ki a száján. *

**Hozzászólások** : 20

*Dominic szavaira elgondolkodón hümmög maga elé, fel-alá járkálva a rácsok előtt. Mintha csak direkt hergelné a bent lévőket, hogy ő bezzeg járkálhat fel-alá odakint, szabadon. Persze csak mindössze arról van szó, hogy igen mélyen a gondolataiba süllyed. Néha a srácra pillant, méregetve, de aztán elhúzza a száját.*
- Nemnem.. Ágyasnak nem leszel jó neki. Eddig akárkivel is feküdt le, az meghalt.
*Hát igenigen, Ludwignál az ágyas legalább hamarabb túlesik ezen a tortúrán. Azt persze nem közli, hogy a delikvensek miért is haltak meg, hogyan is haltak meg, hányan voltak eddig, vagy hogy például a több évnyi házzaságban a nő mellett hogyan maradt életben a férje -egy ideig. Tulajdonképpen nagyon egyszerű, hogy miért nem osztja meg: maga sem tudja.
Újra oldalrapillant a srácra, majd úgy hümmögi újra.*
- Másrészről pedig nem tűr meg maga mellett testőröket sem, van elég ereje, hogy megvédje magát. Maximum elmehetsz különbejáratú udvari bolondjának. Tudsz nevettetni?
*Kérdi felvont szemöldökkel végül.
Cala szavaira szélesen elmosolyodva csapja össze a kezeit, lelkesen és nagyon megörülve az információk hallatán.*
- Óóóóóó, ez nagyszerű! Mehetsz akkor az állatorvosnak! A 30 birka közül úgyis azt hallottam, hogy 11 elleni fog hamarosan!
*Hadarja csillogó szemekkel, majd folytatja.*
- Meg szerintem a bocikák is hamarosan ellenek, áhh, tudjátok, így tavasszal ezek a háziállatok szaporák, mint a nyulak! Jut eszembe, a házitenyésztésű nyuszikák is nemsokára pottyantanak kölyköt!
*Lefordítva rövidebbre eme szóáradatot: A lánynak most igencsak gázolnia kell mélyen a bocimamákban, a barimamákban, a nyuszimamákban, meg ki tudja hány terhesvemhes szőrös dologban. Ezután jön a következő leányzó válasza, amire persze szinte azonnal tudja is a választ csillogó szemekkel.*
- Remek! Te mész a házihentesünkhöz! Kicsit büdös, kicsit véres munka, és nyakig gázolhatsz a belekben, a húscafatokban, úszhatsz derékig a zsírban, de Joseph a hentes egy igazán édes falat! Imádni fog téged, hidd el, tündérbogaram!
*Legyint egyet amolyan picsásan, mintha a foghíjas dagadt kedves hentes gondolata minden ocsmány dolgot felmentene. Már csak az utolsó leányzó képességeit illetően szeretne tájékozódni, és akkor meg is volnának, utána intézkedhet, hogy ki hova kerül, kinek a felügyelete alá, stb. //Mivel Mya karaktere NJK, ezért úgy lett kijátszva, hogy a többiekkel van, a számára kiszabott feladatot később meg lesz beszélve useres úton by: szerk//
A tündelány válaszára pedig már igencsak töri a fejét.*
- Hmmm, te nem lennél jó a konyhába, még lemérgeznél minket.. Méreg... méreg...méreg...
*Megvilágosulva, rózsaszín köddel körülötte csillannak fel szemei.*
- MÉREG!!!! CAIIIIINNNN!!!!!
*Lelkesen tapsikol és ugrál körbe, miközben Cain nevét dudolássza hangosan virulva és vigyorogva fordul a lány felé.*
- Te leszel az, akiiiiiiiiiiiiiiiiii *nem létező dobpergés, de a csizmájának sarkával kopogtat, így tökéletesen vissza tudja adni a dolog ideghúzását* méregbabájaaaaaaaaaaaa! Majd rajtad próbálgathat!
*Nevet fel lelkesen, előre örülve, hogy visszafizeti kicsi öccse sok jótékonyságát a barátnői megpuhítása terén.*

*Arcára fagyott a mosoly, amikor végig hallgatja a császárnő „szokását”. Elsőre nem hangzott volna rosszul, de inkább védi azt a nyúlfarknyit sem érő életét, és életben marad. Testőrség is kilőve, bár azért kimondottan nem rajongott volna. Végül egy újabb kérdés jön. Kicsit felvonja a szemöldökét, és a rácsokhoz lép, azon pedig megtámasztja az alkarjait, és nekidől a fémnek. Persze közben a kellemes kis fémes csörgés sem maradhat el, ami a lánc csapódását jelzi.*
-Nos, attól függ, hogy milyen humora van, bár… Belegondolva az előbbiekbe… Ha van elég kivégezhető személy, akkor nem fog csalódni.- *Határozott tekintett, és teljességgel „Signustalan”. De hát hiába, ha már valamit csinálnia kell, lelje benne örömét.*
-Szóval, felőlem áll az alku.- *Kinyújtja jobbját a rácsokon keresztül, hogy megegyezzenek a herceggel.*

**Jelige** : XV. Az Ördög **Hozzászólások** : 32

*Meg is érkezik az emlegetett szamár. Kellett csak kimondani a nevét, és máris megjelenik. Úgy tűnik, hogy ehhez igazán van érzéke. Ha valaki ismerné, és tudná, hogy az információk is országszerte az ő kezében összpontosulnak (tipikus mindig mindent tud ami történik kölyök), akkor még azt is feltételezné az ember, hogy külön osztagot állított rá azokra, akik a szájukra merik venni a nevét. Pedig nincs így csak mindig ráérez mikor kell "rosszkor" érkezni. Távolabbról nem néz ki többnek 15 vagy egy 16 éves kölyöknél. Persze a valódi életkora sem túlzottan eltérő a megbecsülttől, de a tizenhét az valahogy mégiscsak .. másabb.
Mivel ma kastélyon kívül tartózkodott, a szokásos szíjakból összekohácsolt furcsa ruhaneműt felváltotta az elegánsabb, hosszú fekete utazóköpeny, hirtelen nem is igazán látni, hogy hol végződik a gallér, és hol kezdődik a félhosszú, koromfekete haj. Léptei olyanok, mint minden fiatalé. Ruganyosak, könnyedek és légiesek, mégis a karót nyelt tartás helyett valami félszeg nemtörődömség jellemző rá.*
- Látom megintcsak igen harsányan adsz hangot az örömödnek.
*Sétapálcáját beakasztja Ludwig ruhájának gallér részébe, hogy legalább ezzel a földön tartsa szerencsétlent, mert a végén, még Japánig száll nagy lelkesedésében. Persze azért kíváncsiságát sem szándékozik sokáig titkolni, viszonylag hamar kérdez rá.*
- Melyiket szántad nekem?
*Kesztyűs kezével töprengve megvakargatja az állát. Már a kesztyűkből is látszik, hogy szörnyen higiénikus lehet, ha puszta kézzel nem szereti megérinteni a dolgokat. Mondjuk érthető. A középkorban minden olyan koszos.*

*Cala a felvázolt munkalehetőségre inkább nem reagált semmit, lehunyt szemmel próbált lehiggadni, mielőtt olyat tenne, amit nem lenne tanácsos. Elvégre lehetett volna sokkal rosszabb is, legalább annyi időre kiszabadul a kastélyból, állatok közt lehet - arra most inkább nem koncentrál, hogy milyenek között -, és nem kell emberekkel törődnie. Azt úgy sem szereti. Most is, ha inkább enged a késztetésnek, és nem jön el erre a nagy signumusos túrára, hanem inkább az iskolában marad, kimegy Canyához és vele tölti az idejét, nem lenne semmi problémája, nem igaz?!
Mélyről lélegzik, agyából kizárja a szagokat, amiket ezzel akaratlanul felszív, és lenyugszik végre. Mikor meghallja az új jövevény hangját, és felnéz, már szeméből is higgadtság sugárzik, nem csak arcáról és tartásáról, ahogy eddig. Magában pedig hálát ad gyermekkorában annyira utált illemtanárának, amiért beleverte ezt a módszert.
A most érkező, kizárásos alapon Cain, cseppet sem biztatóbb, mint Ludwig, csak esetleg másmilyen módon hátborzongató. Sötét árnyékként áll a rikítóan színes másik mellett, és úgy méregeti az öt diákot, mint kereskedő a leendő tulajdonait. Csodás...*

* Kamilla a válaszok hallatán már kezd félni, hogy nem a legjobb munkát kapja. Sajnos nem is kellett csalódnia, hiszen egy büdös lepratelepen fogja trancsírozni a dögöket. *
- Hát ez... elhiszem, hogy nagyon fontos, és megtisztelő feladat, de pusztán azzal, hogy vágom a húst, nem... nem mutathatom meg, hogy milyen finomságokat tudok belőlük készíteni. Így legnagyobb sajnálatomra, önök sem láthatják... * Megpróbálja a másik taktikát. Igaz, még egy kicsit döcögősen megy a lánykának, de majd belejön. Feszülten vár, hogy mi lesz a válasz. *
~ Remélem áttesznek a konyhába, ott mégis jobb, mint a hentesnél... ~

* Sal ugyan nem mutattja de rettegve várja a választ. Bődületes marhaság csúszott ki a száján és már visszaszívni nem tudja. Ahogy hallgatja a többiek feladatát nem tudja, mire számíthat. Ezeknél csak rosszabbra. Aztán meghallja mi lesz a feladta. Méreg kostoló. Nem. Az nem lehet. Ilyet nem tehetnek vele. Hiszen ő egy tünde! Nem, ez biztos csak vicc. Nem hisz a fülének. Szemei kikerekednek, álla a földet súrolja. Döbbenetében nem tud mit csinálni, csak áll és bámul. Hát ezt jól megszívta, mint a torkos borz.
Aztán megjelenik a jövendőbeli fogvatartója. Halkan felnyög és még jobban pánikba esik. Egy kisfiú játékszere lesz??? Ez nem lehet igaz! Biztos csak álmodik és mindjárt felébred. Ajkába harap, hogy meggyőződjön ez nem a valóság. De sajnos az ellenkezője derül ki. Ez a valóság és nincs menekvés. Hát senki nem jön kiszabadítani őket?
Megpróbál alkudozni. *
- Öhm... nem mehetnék inkább... én is... az állatokhoz? * Nyel egy nagyot. nehezen mondta ki, hiszen nem akar roszabb sorsra jutni, mint amiben éppen van. *

**Hozzászólások** : 20

- Hmmm, nem, csak nem lehetsz az udvari bolondja..
*Gondolkodik el egészen mélyen.*
- Mostanság nem láttam a mi kastélyunkban, lehet a saját várába fészkelte magát...Vagyis...az már nincs is meg. Nah mindegy, nem kár érte.
*Legyint nagylelkűen és kedvesen, bájosan mosolyogva pillant a srácra.*
- Úgyhiszem ételkóstolónak hasznosabb leszel.
*A kinyújtott kezet pedig nem fogadja el. Már nem azért, mert félne, hogy csinálna vele valamit. Egyszerűen csak milyen dolog lenne már az, hogy egy egyszerű, szimpla ember bemocskolja isteni szépségét? Még a végén a körmei repedezni kezdenének. Pedig sikerült végre pótlás nélkül megnövesztenie három centire azokat.
Kamilla szavaira csak kuncogva legyint egy aprót.*
- Óóóó, nem édesem, nem lehet. A konyha már teli van, és hát tudod, az étket nem bízhatjuk olyanra, akit már nem ismerünk több éve.
*Kuncogjahalkan, Sal szavait már meg se hallja, amikor megérkezik Cain. Nagy lendülettel karolja át öccse vállát, majd úgy mutat egyenesen Salra, hogy a nagy célbemérésben még a nyelve hegyét is kidugja. Mint amikor a kisgyerek nagyon koncentrál valamire.*
- Látod? Az ott, nih.
*Azzal felegyenesedik és csípőre teszi kezeit, büszkén kihúzva magát.*
- A legminőségibb anyagot választottam neked! A tündéknél letesztelheted, hogy másképpen reagálnak-e, mint a normál emberek. Az is lehet, hogy több mérget ki fog bírni!
*Úgy ajánlgatja szegény leányzót, mintha csak egy portéka volna.*
- Jut eszembe!
*Sikkant fel nőiesen, majd mint egy tinilány, csillogó szemekkel fogja meg a kissrác kezét (jelentősen szeret mindenki légterébe mászni és Caint tapizni)*
- Mondd, az új barátnőmet bebalzsa... Mármint körbeudvaroltad nekem?
*Kérdi lelkesen, azzal ha a kissrác válasza igen lesz //user ebben nagyon reménykedik xD//, akkor felvisít magas oktávon, azzal trállálázva int a gyerkőcöknek és lendületesen táncikálva fut a folyosón.*
- Randiiiiim leeeeeesz! Randiiiiiiiiim leeeeeesz!
*Futfutfut lelkesen, mint egy kis csitri az első randevúja előtt. Távozását pedig egy hatalmas ajtócsapódás jelzi a foglyoknak, akik magukra maradtak egyedül Cainnel. //muhahahaaaaaaa//*

*A folyosókon sétálgat, a cellája felé. Mögötte pedig két egész veszélyesnek tűnő őr. Ki gondolta volna, hogy egyesek nem bírják a kajacsatát, de hát ez van nincs mit tenni ezekkel. Ételkóstoló, jobb melót ha választhatna sem kaphatott volna. Persze azoktól a tényezőktől leszámítva, hogy ki tudja hányan próbálják megmérgezni a hercegeket, vagy, hogy milyen gusztustalanságokat kell ennie… Arról nem is beszélve, hogy még meg sem kérdezték, hogy allergiás-e valamire. Ezt fix jelentené a felsőbb köröknek, csak hát mivel itt még nincs olyan, aki az ő érdekeiért harcolna kénytelen elviselni ezeket a dolgokat. Csak arra az egyre vágyik, hogy ez a rengeteg étel, amit kóstolnia kell, nem fog rajta meglátszódni, mivel itt nem igen tudna belekezdeni a testépítésbe, egyrészt felszerelés hiány miatt, másrészről, azért a higénia sem a legjobb. A cella ajtóhoz érve, csak egy erőszakos lökéssel betessékelik a fiút, majd az őrök határozottan csapják be az ajtót mögötte. Feláll a földről, és sajgó kezét, amire az imént esett megnyomogatja. Levágja magát az egyik szalma kupacra, ami jelen esetben az ágyat funkcionálná. Hátát a hideg falnak veti, és behunyja a szemeit. Újabb hálát ad az égnek, hogy még nem nyiffant ki valami méreg miatt.*

* Kamilla egy ismételten szörnyű nap után visszafelé tart a cellájába. Az őt árnyékként követő őrt már egészen megszokta, és megtanulta figyelmen kívül hagyni annak mindenféle reakcióját felé. A mai napja is igen fárasztó volt, mivel a hentesboltban jóformán csak ő dolgozott, míg a részeges hentes ismét a pult alatt kötött ki. A kellemetlen külső mögött, megy egy foghíjas, kopaszodó, és ráncos férfit takart, a tévhitekkel ellentétben nem lakozott első szépség. Amint meglátta a lányt, ő maga könnyebbre fogta a munkát, és annak javát a lányra hárította. Kamilla nagy szerencséjére az állatokat már nem neki kellett leölnie, csak feldolgoznia... persze, ha ezt mázlinak lehet nevezni. Minden nap végén, amennyire tudott megmosakodott a bolt hátuljában lévő vizes dézsánál, majd elindult visszafelé, hogy árnyéka utána szegődhessen. ahogy a folyosón elérték a cella ajtaját, egy nem éppen finom taszítást érzett a hátán, mely miatt nekiesett a rácsnak. *
- Aú... * Nyögött fel, majd hátra akart fordulni, de ekkor már nyílt is a cella ajtaja, és ő repült is befelé. *
- Hééé... megyek én magamtól is, nem kell lökdösni... * morogta, majd fölkászálódott a földről. Pár elszabadult hajtincsét füle mögé tűrte, és körbenézett. ekkor látta meg Dom-ot. *
- Szia. Mára végeztél?