Kastély körüli park

Edward tűnik fel, a kastély parkjában, arckifejezéségből ítélve pedig borzasztó sokat gyalogolt...Neki már pár lépcsőfok is igen megterhelőnek számít, nem még felcaplatni ide, dombon, Torneansba. De megérkezett, itt van, s ahogy felnéz a káprázatos épületre, el is felejti a durcát, átmenetileg. Fekete nadrágjához tartozik, egy elegánsnak is nevezhető kockás ing, edzőcipő párosításában. Nem mondhatni kiöltözött a beköltözéshez, vagy egyenruhát húzott volna, haja is borzasztóan borzasan fest. Ládáját maga után húzza, ahogy közeledik az épület elé, egyszeriben megtorpan. Itt várnia kéne valakinek, tehát nem mozdul. Egyébként sem tudna merre, azt tudja, csak hogy be a kapun, be az ajtón, de utána? Talán jobb lenne nem eltévedni az első napon.

*Gyorsan kapkodja lábait a hűvös folyosókon, hogy egy újabb diákot vezessen fel a padlásra. Most kivételesen nem bánja, hogy a fiú este érkezett, valahogy nem örült volna, ha a tűző napsütésben kell a gyereket felkarolnia. Ami elég furcsa, hiszen alapjában véve kimondottan a meleg, forrón tűző napot szereti, de ma valahogy nem érzi jól magát, és a délutáni melegben ez csak még rosszabb volt. Ezért is volt kimondottan hálás, amiért a Pugnax prefektusa, Raphael kísérte fel a fiatal diáklányt, és megkímélte őt a rohangálástól. Most már kicsit jobban van, ha kell, még mosolyogni is tud, de aki már találkozott vele párszor, az tudhatná, hogy nem a legjobb formájában van.
A bejárati ajtót sem a szokott lendülettel nyitja ki, hanem pálcájával lendít kissé erőtlenül, azért annyi erő nincsen benne, hogy a hatalmas ajtót kinyissa. A lépcsőkön is lassabban siet le, mint szokott. Lent egy pillanatra megtorpan, megigazítja magán fehér, rövid ujjú blúzát, majd lassan lépkedni kezd a park felé, és méregzöld nadrágszoknyája lágyan libben, amikor csak megmozdul. A szerencse most is mellette áll, mint ilyenkor mindig, mert a diákot nem kell sokáig keresgélnie. Egyenesen felé indul, majd mellé érve kérdőn a fiúra pillant.*
- Edward Lyons? - kérdezi, majd rögtön folytatja is tovább. - Üdvözlöm, Dorothea Bristow vagyok, a Pugnax és mától az Ön karvezető-helyettese - mutatkozik be, és biccent egyet a fiú felé. - Jöjjön, felkísérem a szobájába - hívja a fiút, miközben pálcájának egyetlen intésére a láda eltűnik a szemük elől. - A csomagját meg fogja találni a szobájában, csak nyugalom - teszi hozzá halvány mosollyal, majd lassan elindul visszafelé a kastélyba. - Ha esetleg volna valamilyen kérdése az iskolával kapcsolatban, nyugodtan tegye fel, és válaszolok - biztatja a diákot. - És közben azt is elmesélhetné nekem Mr. Lyons, hogy honnan jött Torneransba - pillant Edwardra kérdőn, miközben lassan felsétál a kastély lépcsőjén, majd a diákot betessékelve maga előtt egy újabb pálcaintésére bezáródik mögöttük a tölgyfa ajtó.

// Következő hszt a klubhelyiségbe írd, kérlek. ^^ //

Már hajnalodott mire elérte a kastélyt, kimerült a hosszú út során, de érezte hogy megérte. Mikor meglátta a kastély körül a parkot, előszór megdermedt. Nem az ijedtségtől, inkább a csodálattól. Még csak hajnalodott, de már most is csodaszép volt a park. Percekig csak csodálkozva figyelte a smaragdzöld pázsitot, és az érdeklődve futkorászó állatokat maga körül. Majd elindult, egyenesen a kastély bejáratához, markában a papírral, mely miatt idejött, melyben az áll hogy felvették és hogy Pilluamuleto ház diákja lett. Majd megáll a kastély kapujában, mert rájön hogy innen nem tudja merre kéne továbbmennie, úgyhogy inkább megvárja még valaki útbaigazítja.

Ház igen, az ilyen észlények mindig hajnali három körül érkeznek meg. Na jó, nála még ez az első eset, de normális időpontban is csak ketten jöttek. Na mindegy, ez a dolga.
Szóval szegény lány annyira álmos, hogy kétszer is fellökött két diákot, amiért nem vette őket észre. Azok meg persze csak úgy kint voltak... A hangsúly ezen van, nem pedig azon, hogy fellökte őket. Egyszerűen csak szeretne minnél hamarabb túllenni az egészen, ezért nem küldte el őket a karvezetőjükhöz. Meg mert tudta, hogy úgysem mennének el, ha nem tart velük. Újabb kimerítő sétákra pedig ma semmi kedve nincs.
Az ajtón kilépve majdnem újabb diák esik áldozatául, de még idejében megtorpan.
Az ajtóba kell állni?
Ehhez hasonló, nem éppen kedves gondolatok keringenek a fejében. Reméli, hogy a fiú nem veszi alaposabban szemügyre, mert nem húzott normális nadrágot... alul pizsama van rajta.
Attól függetlenül, hogy semmi kedve itt lenni, azért egy kedves mosolyt erőltet álmos arcára, és John képébe vigyorog.
- Üdv... John Jydda Aranwion? - kérdezi meg a nevét, ami tulajdonképpen teljesen nyilvánvaló, tekintve, hogy a fiún ott van a kitűző, más pilluamuletost pedig nem vártak. De persze ezek (ők) mindig vagy később, vagy korábban jönnek a vártnál. Nincs bennük semmi pontosság.
Ha már idáig lejöttem érted, legalább azt ne várd el, hogy a bőröndödet vigyem!
Ezeket a szavakat nem mondja ki hangosan, és arcán se az látszik, hogy mire gondol - csak a mérhetetlen álmosság. De azért még bemutatkozik neki, mert azt muszáj.
- Melinda Warren vagyok, a karod prefektusa - hangzik a bemutatkozás, és reméli, hogy John még nem annyira fáradt, hogy a "karod" szót a saját karjára (kezére) értse.
Hogy minél hamarabb felérjenek a Pilluamuleto toronyba (Melinda bele se mer gondolni, milyen hosszú még az út odáig), pálcájával egy kört ír le, és a fiú bőröndjére pöccint.
- Crispo! - mondja ki unottan a bűbájt, de azért még hatásos, ha azt vesszük figyelembe, hogy a bőrönd felemelkedik-e, és nem azt, hogy milyen magasra.
- Indulhatunk? - kérdezi, és elfojt egy ásítást.
Legalább az egész parkon nem kell keresztülmennünk...

Amint ott várakozik, egyszeriben csak kinyílt a kapu, és egy lány lépett ki rajta. Szegény eléggé álmosnak tűnt, és a boldogság legkisebb szikrája sem látszott rajta. De miért is lenne boldog, ha valaki az éjszaka közepén érkezik, amikor más,normális, emberek alszanak. A lányon is látszott, hogy éppen aludt, és nem csak abból hogy még a szemét is alig nyitotta ki, de felöltözni is elfelejtett, mivel alul még pizsamában volt.
-I... - válaszolna a szólításra, de a lány nem hagy rá időt, mert rögtön folytatja is mondandóját.
-Örv... - megint csak belefojtotta a szót Melinda, pedig csak üdvözölni szerette volna.
Ekkora egyszeriben Melinda varázsszavára a bőröndök felemelkedtek és elkezdtek lebegni. Így mégiscsak kényelmesebb cipelni a bőröndöket mint kézben.
-Természetes, indulhatunk. - motyogta végül, és meglepetésére most betudta fejezni ezt a hosszú mondatot.
És azzal elindult, Melinda után, a kastélyba.

*Egy lépés, még egy, és már nem is kell sok, hogy elérje a kaput, de majdnem úgy mozog, mint akit a saját kivégzésére vezetnek éppen. Vagyis... nem vezetik, hiszen magától megy. A lába anélkül kelt életre, hogy ő ezt a parancsot kiadta volna neki. Vagy mégis ezt tette? Határozottan nem emlékszik rá. Ha jobban belegondol, az egész idáig vezető útjára nem emlékszik. Annyi még felvillan előtte, hogy édesapja ölelgeti és biztatja indulás előtt. Igen, a búcsúzkodás fájó volt, és bárcsak el tudta volna halasztani...
Nem fog tudni belépni azon a kapun. Már most érzi, hogy össze fog csuklani a lába. Ez több szempontból is hátrányos lenne, hiszen kezei közt egy kis gömbakváriumot szorongat, és a benne úszkáló sziámi harcoshal biztos nagyon morcos lenne, ha hirtelen a földön találná magát. Másrészt nem biztos, hogy jó benyomást tenne azzal, hogy rögtön elájul nagy izgalmában. Harmadszor pedig, semmi kedve nem lenne lerohanni a lépcsőn, ha esetleg egyetlen nagy bőröndje önállósítva magát elindulna lefelé.
Miközben esélyeit latolgatja, észre sem veszi, hogy máris megérkezett, így egyenesen nekisétál a kapunak, amiről nagyot koppanva visszapattan. Zavartan és egyben rákvörösen dörzsöli meg szabad kezével a fejét, miközben körbesandít, hogy vajon hányan látták az apró incidenst. (aminek legalább sikerült elterelnie a gondolatait az ijedtségről) Mivel először senkit nem vesz észre, kicsit megnyugodva lök egyet a kapun, mire az készségesen tárul fel előtte. Ahogy a kastély látványa is, amit eddig nem volt ideje megfigyelni. Nagyot nyel, és tesz előre pár lépést. Eddigi rémülete most kezd inkább valami kellemes izgatottságra hasonlítani. Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez a hely, mint azt gondolta.
És ahogy lelkesedése lassan nő, hirtelen ráeszmél, hogy fogalma sincs róla, mit is kéne most tennie. Így csak abban reménykedhet, hogy talál valakit, aki segítségére lesz. Ujjaival beletúr hosszú sötétvörös hajába, és hátraigazítja az arcába lógó tincseket. Még csak az hiányozna, ha megint nekimenne valaminek, mert nem lát ki mögülük.*

A természetmágia óra után, egyértelműen, a parkon szeretne keresztülmenni, hogy visszajusson a kastélyba. Ez sikerülne is, ha nem lenne olyan álmos. De sajnos már napok óta alig aludt, így hatalmas ásításokkal megfűszerezve, álmosan, a kavicsos utat bámulja. Egészen addig, amíg bele nem fut Gillianbe, és majdnem el is esik.
- Ó, hogy az a... Öhm... Szia!
Legelőször is a bőröndön akad meg pillantása, majd pedig lassan, és könyörögve, hogy ne az legyen rajta, a kitűzőjére tekint. Pilluamuleto. Most jönne az, hogy gyorsan elmenekülhet, de nem. Már csak azért nem, mert felsőjén a pilluamuletos mellett a prefektusi jelvény is ott csillog, méghozzá igen csak feltűnően, szóval már esélye sincs elfutni.
- Melinda Warren vagyok... A Pilluamuleto prefektusa. Bocs, hogy az előbb ilyen ideges voltam...
Egy nap két új diák is? Mi van ma, istenem? És miért? Az embernek a vizsgákra kéne készülnie, és erre a parkban rohangászhat.
Érzelmei nem ülnek ki az arcára, szokás szerint, ezeket tökéletesen leplezi.

*Már épp feladná a reményt, hogy valaha is rátalálnak, mikor váratlanul valami, azaz inkább valaki majdnem átmegy rajta, akár egy tank. Meglepetten próbálja magát egyenesben tartani, arra már nem jut ideje, hogy a taroló után kapjon, nehogy amaz a földön kössön ki. Így is egy nagy adag vizet loccsant a földre. Ijedten emeli fel az akváriumot.*
-Juan, megvagy még?- *Válasz ugyan nem érkezik, de a hal ott úszkál az orra előtt, úgyhogy figyelmét már az érkező személyre tudja összpontosítani.*
-Um... szia- *Köszön zavartan, miközben azon gondolkodik, vajon mindig ilyen kedves fogadtatásban van-e részük az új diákoknak. Miközben zavartan dobol ujjaival az akvárium üvegén, ő is bemutatkozik*
-Gillian Webster. De leginkább csak Gill- *Még egy mosolyt is varázsol arcára, miközben erősen azon van, hogy ne akkora szemekkel bámuljon a lányra, hogy azok kiugorjanak a helyükről.*
-Semmi... baj. Rosszkor jöttem talán?- *Vonja fel a szemöldökét* -Nem akarok nagyon zavarni. De azt azért megköszönném, ha elkísérnél a szobámig-

Hét igen, ez általában így szokott lenni. Már épp elhúznánk, lévén úgysem segítenek rajtunk, amikor egyszer csak valaki belénk botlik, legtöbbször szó szerint, aztán még ő van felháborodva, hogy miért kell neki folyton az újak után rohangásznia.
Amúgy nem kell utána kapni, megvan ő anélkül is tökéletesen. Kicsit ugyan még mindig csodálkozik, hogy mégis, hogy a fenébe nem vette észre Glliant? Meg miért nem tud róla, hogy itt van? A nála nagyobb hatalmú emberek bizonyára rájöttek, hogy egész nap csak gürcöl, mint valami állat, úgyhogy biztos akartak adni neki egy kis pihenőt. (Megjegyzem, elég hülye ötlet.)
Na de ha az említett magasabb rangú egyéneknek valóban ez volt a tervük, akkor eéggé elbaltázták. Ugyanis gondoskodiuk kellett volna arról, hogy Melinda nyolc óráig ki se tegye a lábát a szobájából.
Na mindegy, ha már úgyis itt van, nem fogja itthagyni, felkíséri. Különösen nagy erőfeszítést úgysem kell tennie, mivel úgyis a toronyba megy, hiszen következő órájáig még van vissza körül belül egy órája. Az alatt fel tud készülni.
Juan? Melindának hívnak! Hisz bemutatkoztam, és nem is nézek ki Juannak...
Mielőtt azonban hangot adna afelőli meggyőződésének, hogy Gillian igen rssz évmemóriával rendelkezik, ha mindössze fél perc alatt össze tud téveszteni egy olyan egyszerű nevet, mint a Melinda a Juannal, a lány "tisztázza a félreértést". Így Melinda kicsit megnygszik, tudva, hogy nem őt titulálták Juannak, hanem a halacskát. Bár ő még azt sem nevezné el így, de ez már Gillian dolga.
- Öhm... Szép halad van - nyögi ki az első értelmesnek tűnő mondatot, ami az eszébe jut. Na persze ez gondolatban sokkal jobban hangzott, mint valójában, de az már teljesen mellékes.
- Oké. Hívj csak simán Mel-nek! Azt szeretem jobban - szabályok tisztázva, most már aztán igazán indulhatnak is.
- Nem, nem jöttél rosszkor - próbálja meggyugtatni Gilliant.
- Oké, felkísérlek. Ez csak természetes. Végülis, azért vagyok itt... - hoppá Apró hazugság. Valójában inkább azért, mert éppen természetmágiáról indult vissza a toronyba.

//Kövi hsz Pilluamuleto torony, társalgó^^//

*Egy Santiago Hernandez Raul Vargas, röviden Santi közeledik lassú kimért léptekkel az iskola felé. Szinte felnyőg, mikor meglátja a kastélyt övező buja angol parkot, ami számára esetünkben és főleg esetében egy ősdzsungel szinonímája is lehet.Már most hiányzik neki Kasztilia, nagyot sóhajt mikor visszagondol a gyomorforgató tengeri útra.Azt hitte ott veszik, pedig szép, egyenletes és viharoktól mentes utazás áll a háta mögött.Csak épp ő feküdte végig súlyos tengeri betegség miatt.Elhúzza a száját, amikor eszébe jut, ahogy szinte zöld arccal, vacogva, mégis lázasan feküdt kabinja priccsén, és mikor végre partraszállt megcsókolta a szent anyaföldet.Azt hitte a tenger után nem vár rá több megpróbáltatás, de úgy tűnik tévedett.*
-Már csak ez a park hiányzott a boldogságomhoz.*De hősiességére példa, felemeli és vállára veszi nagy utazóládáját és elindul arra, amerre az iskolát sejti.Tehát az ellenkező irányba.*
-De hosszú ez az út*Dörmögi félhangosan, de egyre csak rója a métereket.Fekete drága vászon nadrágja szára már porlepte, szattyán csizmáján is meglátszik az utazás.Szörnyű meleg van így úgy dönt, hogy leveszi a felöltőjét és a karjára veszi, úgy halad tovább *

*Amint kilép a kastély kapuján, máris megcsapja a forró levegő, amitől egy kissé megtántorodik. Túl meleg neki már ez az időjárás, ő egy erdőben nevelkedett fel, ott legfeljebb csak párás volt a levegő, de ennyi nap sosem sütött. Szerencsére azonban a kánikulához híven öltözött fel, egy rövidebb fajta, fodros, barna szoknya és egy fehér felső van rajta.
Kezében egy fehér papirost lobogtat, rajta a fiú neve, akiért küldték. Feltehetően már megérkezett és a parkban kószál valahol, ám Ireth ahogy körbenéz, egy lelket sem lát a közelben.* ~Hova kószálhatott el? Vagy még itt sincs?~ *Ám a legbiztosabb módon keresi meg a választ, útnak indul a kastély parkjának bejárata felé, hátha útközben összetalálkozik a fiúval. A kezében lávő papirlappal pedig legyezgeti megát, pedig az fikarcnyit sem ér a hőségben.
Végre meglát egy fiút, aki egy ládát cipel és a kastélytól egyre távolodik. Felhúzott szemöldökkel figyeli egy percig, majd nagy levegőt véve utána ered futva. Hiszen valószínűleg ő az, aki most érkezett. Mire végre utoléri, egy kissé kifulladva szólítja meg.*
- Santiago Vargas? *Kérdezi két légvétel között. * - Ireth Benkovits vagyok, a Pilluamulato ház prefektusa. Hadd segítsek! *Ezt a láda cipelésére érti és már nyúl is felé, hogy segítsen a fiúnak.*
- Megmutatom a klubhelyiséget és közben a szobádba is beosztalak. *Mondja készségesen, majd a kastély felé mutat, aminek a fák között kissé messzebb, de azért látszanak a tornyai.* - Arra kell menni.

-Üdvözletem kisasszony, bizony én lennék a célszemély*Köszönti a lányt szinte szertartásosan, és könnyedén meghajol a Ireth felé. Hiába, a spanyol etikett megköveteli a feltétlen tiszteletet a női nem iránt.Majd, most már mosolyogva folytatja.Magában persze felsorolja eszméletlen hosszú nevének minden egyes szeletét*
-Szia Ireth. azt hiszem egyedül könnyebben viszem a ládát, de köszönöm a felajánlott segítséged.*Mondja mosolyogva, majd tekintetével követi a lány által mutatott irányts mikor meglátja a kastéy tornyait elszégyelli magát.Ennyire vak is csak ő lehet.*
-Remek, remek, akkor irány ez a kimondhatatlan nevű ház.*Mikor Ireth a klubhelyiséget és szobáját említi amolyan regényes-romantikus elképzelései lesznek a kinézetükről, berendezésükről.Hatalmas fotelek, kandalló, polcok, szekrények, puha vánkosok és pamlagokról, puha, süllyedős szőnyegekről ábrádozik.És persze a szobájában minimális elvárás szerinte a baldachinos ágy.Igen, Santi elvárja, sőt, néha megköveteli a kényelmet. Hiába, egy nemes ember fiának kijár mindenféle előny.*
-Követlek.*Mondja mosolyogva a lánynak és valóban, a másik könnyed, gyors lépteivel igyekszik felvenni a versenyt, hog minél előbb belezuhanhasson az ágyába.*

//Alice Binoche//

Silens Alicével fekszik a pázsiton.Nézi a csillagos eget.Közben a lány kérdésére válaszolgat.
-Hát igen.Tudom,hülye vagyok,de minden tantárgy érdekelt.Először nem vettem fel mind,de aztán egyre többet és többet.-meséli.Nagyon érdekli a mágia.Aztán a lány felé fordul:
-És te milyen tantárgyakat vettél fel?-kérdezi.Mikor a lány elmondja a választ tovább nézi az eget.Itt vannak a vizsgák előtt,de ők itt heverésznek.~Az biztos,hogy mikor visszamegyek a klubhelységbe,tanulni fogok~gondolja.Most,hogy végiggondolja,tényleg hülyeség volt felvenni minden tantárgyat.De hát ez van.Egyáltalán nem stréberség,hiszen Silens nem kitűnő diák.Csak szeretne.De ráadásul még attól fél,hogy megbukik.Úgyhogy bele kell húznia.De most csak itt akar lenni,Alicével,és bámulni az eget.

*Egy lány közeleg a parkon átvágva, néhány csomaggal. Nincs sok értéke, legtöbb helyet a ruhái foglalják el. Ciánszín szemeit a kaskélyra függeszti, míg vörös haját lágyan borzolja a szél. Most kivételesen nincs rajta csuklya. Arcán semmilyen érzelem nem tükröződik, kifejezéstelen arcal nézi az épületet. Csomagjait ledobja a földre, leül melléjük, és vár. Közben gondolataiba merül, és az eget nézi.* ~Új hely, úly élet... Csak tudnám mi lesz itt... Nem lehet olyan rossz, de már megszoktam a kikötőt. Egyik felem visszavágyik, de a másik maradna... Igen, azt hiszem ezt kell tennem... Maradok, és tanulok!~ *Végre elhatározásra jut, magabiztosan kihúzza magát, és nagy levegőt vesz. Beszívja az oly ismeretlen légkört, és tudomásul veszi, hogy ez lesz az új otthona egy időre.*

*Kumiko bosszús hangulatban lépett ki a katély kapuján. Fekete talárja és hosszú haja vészjóslóan lobogott mögötte.*
~ Mért mindig én? Hol van ilyenkor Evon, vagy Sue? Egyszer még kapnak ezért... ~
*Gondolja dühödten, de közben mélyeket lélegezve, elvégre ő egy kedves, aranyos, mosolygós prefetkus volna.*
~ Kinek akarom én ezt beadni? Semmi kedvem nap mint nap kirohangálni, és bekísérni az embereket. Igazán várhatnának pár órát, amíg valaki kijön értük. ~
*Persze érthetőek az ilyen gondolatok, ha belegondol, hogy ö 4 órát várt, míg Akane sensei volt "kedves" és kijött elé.
Viszont mivel alapvetően ő jó lelkű lány, leszámítva néhány apróságot, ezért senkinek sem kívánja, hogy ennyit kelljen várnia. Szóval ma is szépen teszi a dolgát és kimegy az új lány elé.
Sietős lépteivel hamar eléri a földön ~A fööölddöön??~ ülő lányt és mintha mi sem lenne természetesebb beszélni kezd.*
- Szia! Te vagy Layla Badra? *A nevet egy céduláról olvassa fel.* - Én Kumiko Midorikawa vagyok, az Extremus kar egyik ~ és egyetlen ténykedő ~ prefektusa.
*Hangja kissé hideg, hallatszik rajta, hogy a háta közepére sem kívánta most ezt a kis kiruccanást, de azért igyekszik "kedvesen" viselkedni.
- Gyere megmutatom a szobádat. *Ez inkább hat parancsként, mint felajánlásként, de valahogy ma nem megy neki a pókerhangulat. Pálcájával a lány csomagjaira bök és kimondja a megfelelő varázsigét, majd sarkon fordul, hogy bevezesse az újonnan érkezőt.*
- Tessék, ez a kastély térképe, házirendje és a tantárgy leírás. Ha bármi kérdésed van a 3. lány hálókörletben megtalálsz. A te szobád a 4. lány hálókörletben lesz.
*Magyarázza miközben a bal kezével néhány pergament nyújt át. Közben egy pillanatra sem áll meg. Még sok a dolga.*

*A lánynak nem is kell sokáig várnia, valaki a segítségére siet. Jéghideg szemekkel néz a lányra, aki talán azt hinné, hogy máris meg van róla a véleménye, pedíg csak azért ilyen, mert nincs. Pontosan látja rajta, hogy nem a legjobbkor jött, de nem nagyon érdekli a dolog. Végülis a lány prefektus, és a posztot Ő válalta el. Így semmi joga zsörtölődin. És mi a baj, azzal, hogy a földön ül? Hiszen fű van alatta... Évekig kibírta a betonon ülve, ez a fű egész kellemes.* ~Na megint zavarok...~ *Igyekszik a lány szemébe nézni, és mikor az közelebb ér, szépen lassan feláll. A kérdésre, hogy ő-e Layla, csak kimértem bóülint, majd kellemes, de mégis kimért hangján válaszol.*
-Üdv. *Végig követi a sietős lányt, és hallgatja minden szavát. A pergameneket elveszi, és összemarkolja őket, amitől kissé meggyűrődnek.*
-Köszönöm... Értem... *A köszönetnyilvánításben persze nem sok hála volt. Továbbra is a lány nyomában lépked, és követi a hálókörletekbe.*

*Természetesen ő vállalta el ezt a posztot, de ő akkor úgy tudta, hogy két másik prefektus is van, ezért kevesebb dolga lesz. Tévedett. Igazából nem is a ki-be rohangálással van baja, hanem hogy mindig megzavarják mikor házi feladatot ír. Pedig még ma beakarta fejezni a bájitaltant, de már nem lesz rá ideje. Cseppet sem érdekli, hogy néz rá a másik, a kimért hangot sem veszi észre, most sokkal jobban lekötik a saját problémái. Lássuk be, a házi feladat nem megírása igen nagy gondot jelent. Persze csak akkor ha az ember lányát történetesen Midorikawa Kumikonak hívják. Egyéb esetben biztos hidegen hagyná. Viszont őt így hívják és ilyen elvetemült kényszerei vannak...
Szerencsére Layla követi, és nem kell unszolni. Hamar felérnek a kastély bejáratához, ekkor szólal meg újra.*
- Az extremus közösségi szobái és hálótermei az alagsorban vannak. A többi karé a felsőbb szinteken helyezkedik el. A könyvtár, az uszoda és egyéb hasonló dolgok a kastélyon kívül vannak, de ezt úgyis látni fogod a térképen.
*Magyarázza most már nyugodtabb hangon, elvégre visszaértek, mindjárt folytathatja a leckét.*
- A karvezetőnk Gerard Rowne Wayner egyben az iskola igazgatója és bájitaltan tanár. A karvezető helyettes pedig Akane Achironu, aki elvárja hogy császárnőként kezeljék, mert a középkorban, ahonnan származik az volt. Egyébként átváltoztatástant és mitológiák és vallásokat tanít. Van kérdés?
*Fejezi be a mondandóját, kicsit türelmetlenül, de már látszik az arcán, hogy megenyhült - egy kicsit. Tehát ha van kérdés, egész biztosan válaszolni fog. Legfeljebb nem a megszokott "hosszanmegmagyarázós" stílusban, bár az szinte kizárt.*

//Kövi hsz: Extremus alagsor -> 4. lány hálókörlet. //

~Silens Doredumble~

-De legalább így többet is fogsz tudni mint más diák.*Mondja egy halvány mosollyal miközben a csillagokat szemléli és úgy is válaszol a fiú kérdésére.*
-Öhm háát. Én felvettem a Legendás Lényeket, a természetmágiát, bájitalt, bűbájtant, gyom és gyógynövénytant, sötét varázslatok kivédését és plusz tárgyként az átváltozástant. Mikor felvettem őket azt gondoltam sok, de most már melletted nem mondhatom ezt.*Neveti el magát majd egy pillanatra a fiúra pillant, illetve vissza az égre. Ő most nem gondol a vizsgákra, csak a csillagokat figyeli. Mindig is csodálta őket, nem is hiába ezeket a tantárgyakat vette fel.
A hosszú csönd következtében lassan behunyja szemeit, de nem azért meg fáradt, és nem is alszik el, csak szereti hallani az éj csöndjét és érezni a hideg szellőt csukott szemmel.
Most nem tud mit mondani a fiúnak, de ahogy Silens hozzá szól kinyitja szemeit és válaszol is neki, vagy legalább is regagál annak szavaira.*

Silens se tud sok mindent mondani.Mikor Alice becsukja a szemét,Silens is becsukja.Tényleg nagyon jó itt a füvön,a jó időbe.Hallgatja a szél süvítését,a fű rezgését.Majd ránéz a lányra.Silens mostmár teljesen belezúgott Alicébe.Tetszik neki a lány.De ezt elmondani nem tudja neki.Így csak fekszik,és nézi az eget.Majd rátér egy másik tárgyra:
-Neked van valami állatod?Mármint amit itt gondozol?-kérdezi.Nem volt jobb ötlete,de szeretné jobban megismeri a lányt.Közben megint becsukja a szemét,és hallgatja a szelet.Közben megszólalnak a tücskök,és így még jobban élvezi Silens az éjszakát.

*Hirtelen jön Silens kérdése és kicsit meg is lepődik rajta, hogy pont ez jutott neki az eszébe.*
-Öhm igen van egy gyöngybaglyom Tyto. Csak pár éve van meg, de nagyon közel áll hozzám! Most biztosan vadászik valahol. Bevallom féltem kicsit, hogy a többi bagollyal nem barátkozik össze, de úgy tűnik nincs semmi baj, aminek nagyon is örülök.....És neked van egy kis kedvenced?*Most nyitja csak kis szemeit és pillant oldalra. Ahogy meglátja a fiút csukott szemmel elmosolyodik, de csak egy pillanatra, majd ismét az eget kezdi el bámulni csukott szemmel, miközben természetesen hallgatja a fiú válaszát.*

*Végre megérkezett Liuvy is, nagy utat tett meg, de energiája még mindig volt arra hogy végig sétáljon a városon, és még a lépcsősoron is felmásszon. Egy parkba érkezik meg, boldogan körbe pillog, és egy nagyobb fűcsomóban hirtelen elesik. Az eddig kezében tartott pálca amivel bőröndjét lebegtette kiesik, és a bőrönd is a földön landol. Mindemellett a karjaiban szorongatott foltos macska is ugrik egyet és már rohan a fák fele. Amilyen gyorsan csak tud felkel a földről és fut a macska után. Úgy tűnik megőrjítette az új környezet. Ha most valaki rátalálna a lányra, csak azt látná ahogy virgonc macskája után rohangál és próbálja elkapni a dögöt*

*Egész hamar utoléri a kis cicust, és szorosabban magához veszi majd visszasétál bőröndjéhez. Lekucorodik mellé, ölébe veszi a macskát és cirógatni kezdi. Egy kis idő bámészkodás után, elbóbiskol és neki dől egy fának*

Már megint ő... Mi a fészkes fenéért vannak a prefektusok?!
Dühöng, hát persze, hogy dühöng, elvégre most kezdett volna neki a rituális szaké-ivászatnak, amiben jelentősen megakadályozták. Mérgelődve dúl-fúl magában, sok dolga van neki még, ott vannak a nagy tervek, hogy hogyan fogja majd elkapni Weekot. Persze valamilyen "legális" módon kellene először próbálkoznia, majd talán később rátérhet az illegális dolgokra, ha már végképp elveszti a türelmét. Amíg ki nem ér az ajtóig, addig a dühe látszódik természetesen, de nem rajta, inkább körülötte. Ahogy ellépdel festmények és egyéb tárgyak mellett, azok mind remegnek és dülöngélnek, egy-kettő félő, hogy összeroppan.
Ám ahogy az ajtóba kiér, mindez eltűnik, mintha nem is történt volna meg. Hüllőtekintetével végigméri a lányt, majd megszólal.
- Liuvy Winthrop. Extremus.
Hangja eléggé zengő ahhoz, hogy a lány felébredjen, ha netán elaludt, egyáltalán nem tetszik neki, hogy valaki csak így elaludjon. Sőt, ő igenis elvárja, hogy haptákba állva fogadják, dicshimnusszal és egy csokor virággal... hm, lehetőleg tövises legyen. Amíg a lány fel nem ébred, addig természetesen vár, de azért jobb lenne, ha minél hamarabb ébredne a leányzó, mivel nem valami kellemes, ha felidegesíti Akane-t.
Amint jön a lány, már fordul is, és hátra se pillant a diákra, mégis amint belép a leányzó, csettint egyet, az ajtó pedig csapódva zárul be mögötte. Eközben Akane felszegett állal lépdel az alagsor felé, taps, a leányzó kezében egy pergamen jelenik meg.
- A házirend, illetve az egyéb tudnivalók. A nevem Akane Achironu, a karvezető helyettesed vagyok, emellett királynő, császárnő, és Átváltoztatástan tanár. Tanár néninek nem hívhatsz, különben halál lánya vagy. Hívhatsz azonban Akane sensei-nek, vagy Akane samának.
Mutatkozik be szépen, hát igen, a régi rangjaira továbbra is fenntartja a jogot, számára ez nem múlt el a középkorral. El is várja, hogy annak kezeljék, megfelelő tisztelettel és csodálattal.
Közben vezeti szépen az új jövevényt a negyedik lány hálókörlet felé, kimért, mégis sietős léptekkel. Felvonja ívelt szemöldökeit, ahogy folytatja.
- Reméljük megfelel majd az Extremus elvárásainak. Ha valami óhaja-sóhaja-panasza van, felkereshet engem (fejvesztés terhe mellett-teszi hozzá magában), illetve karvezetőnket és egyben igazgatónkat, Gerard Rowne Wayner-t. Illetve a prefektusainkat is, ha végképp nem talál seholse minket. Egyéb kérdés?
Kérdi, miközben szépen elvezeti a már említett hálókörletekbe.

//A következő hsz-edet kérem a negyedik lány hálókörletbe ^^//

**Hozzászólások** : 5 **Évfolyam** : Első **Kor** : 32

*Layla érkezik meg a kastélykörüli parkba a nagy csomagokkal.Meglát egy padot elmosolyodik majd ledobja rá cuccait.*
-Nah végre már teljesen szédszedte a kezeimet.
*Épp tenyerére pillant ami tiszta piros.a száján megejtett egy halk áúút aztán ő is leült a padra egy kicsit pihenni..*
~hm hatalmas ez az iskola elfogok it veszni..~
*Gondolja majd gyorsan felpattan körülnéz hátha akad itt egy lélek aki segithet neki megmondani hogy mi merre is lehet.*

*Arwen fut le a lépcsőkön, mert egy értesítést kapott, miszerint egy új diák érkezett. Nem akarja megvárakoztatni, így mindenen átesve eljut végül is az ajtóig, majd lesétál a lépcsőkön persze vigyázva, nehogy a végén a gyengélkedőre kerüljön. A lépcső alján máris fordul az iskola kapuihoz és kitárva lép ki rajta. Végig fut a parkon, majd megállva körül néz.*
~Hol lehet?~
*Kérdezgeti magát, majd egy lányt pillant meg az egyik padon. Odasiet hozzá, majd köszön és bemutatkozik.*
- Szia, remélem nem várakoztattalak meg. Arwen R. Kearston vagyok, a signumus prefektusa. Gondolom te vagy az új diákunk.
*Mosolyog el, majd újra folytatja.*
- A csomagjaidat viszem ha nagyon nehezek, te csak pihenj.
*Azzal közelebb lépett a lány csomagjaihoz, majd elővette a pálcáját. És egy varázslatot mondott ki a csomagokra.*
- Pennea!
*Ezzel a bűbájjal máris megemelkedtek.*
- Nos azt hiszem mehetnénk is. Elfáradtál?
*Kérdezi tőle, majd egy lépést az iskola felé megy ezzel is azt jelezve, hogy indulhatnának.*