Smaragdzöld-tó - Kikötő

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 17:01

-Jó,jó nem viszlek.-*Konidik már ki akarta venni a virágot de Sery megelőzte.*
-Ááááá-*ordítja*-Ha pár törött bordát jólnak lehet nevezni akkor igen.De egyébként semmi bajom.
*Koni is fölkel és leporolja magát de előtte megkérdezi.-Te jól vagy?
*Most belenéz kék szemével Sery nagy vörösesbarna szemeibe és elveszik bennük.Csak nézi Seryt nem tud szólni se mozogni.Elveszett Sery nagy vörösesbarna szem labirintusában ahonnan nincs menekvés.
Innen csak maga Sery engedheti el.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 17:15

-Ha akarod felviszlek a gyengélkedőre.-ugyan látta hogy a fiú máris elveszett, nem akarta elengedni. Élvezte hogy ezúttal ő irányít.
-Koni....Koni....Koníííí-lengette meg előtte a kezét majd elfordította a tekintetét, hogy a fiú végre magához térjen. Mert talán még olyat tett volna mit később megbánnak Mind a ketten.
-Mesélj, és te mit csináltál?-nézett vissza mikor már tudta hogy szeme nem örvénylik.
Figyelmesen hallgatta a fiút , miközben letépett egy virágot és szirmait kezdte a vízbe szórni egymás után szépen lassan.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 17:21

*Mikor elfordult a lány Koni majdnem hasra esett.*
-Öööö igen...Hát én fölmentem a szobámba és gondolkodtam.Ettem.Egyedül.És utána lejöttem a parkba sétálni.Aztán ide lyukadtam ki.Onnan pedig tudod.
*Koni oda áll a lány mellé.Miért tépkeded a virágot?-*kérdezi és megfogja Sery kezét miközben leakar tépni egy újabb szirmot*-Ez valamilyen lányos dolog?Mert ha az akkor nem ártom bele magam.
De persze tégy kedved szerint-*mondja és elengedi Sery kezét.Figyeli a lányt és válaszát.Aztán megszólal:*-Nincs kedved csónakázni?-*Feszülten várja Sery válaszát.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 17:41

-Nem lányos dolog, Feszültséglevezető.-mondja miközben elpirul az érintés miatt, de szerencséjére Koni nem látta mivel még mindig lefelé nézett.-Figyelj, a puszival semmi bajom, na jó az is szokatlan de te is engeded, csak tudod ezek az érintések. Nem nagyon szeretem ha megérintenek. Megvan az oka, egyszer talán elmondom......Nem tudod mit, megérdemled hogy elmondjam.mikor 10 éves lettem az általánosban, a fiuk elkezdtek kamaszodni...cöhh...akarom mondani meghülyülni. kifogtak maguknak egy lányt, aki jelen esetben én voltam. Minden nap beráncigáltak a mosdóba é elkezdtek taperolni. Ahol csak értek. Nem tudtam semmit tenni ellenük mert hiába beszélt velük az apám semmi nem használt. Ezért jöttem össze kamuból Mike-al hogy békén hagyjanak de Mike-ot nem egyszer megverték.Így egyre jobban megszerettem és 4 évi voltunk együtt. Úgyhogy nem azt mondom hogyne érj hozzám....nem..mert igazából jól esik....ne kérdezd mért mert még nem derítettem ki. Csak szólj előtte.Csak ennyit kérek.-Majd végül felnéz és megint megpróbálja foglyul ejteni Koni szemeit.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 17:51

*Koni figyelmesen hallgatja végig a lányt.Néha ökölbe szorul a keze de csak akkor amikor a lány nem láthatja*
-Aha ismerem azt az időszakot.11 évesen...Én a többieket nem egyszer próbáltam le állítani de oda sem figyeltek.Engem is vertek néha...-*Koni hirtelen elhallgat.*
~Mit csinálsz?!Ezzel csak rontasz a helyzeten.~
*Ekkor fölpillant és észreveszi Sery szemeit.Már majdnem rabul ejtik megint amikor ész bekap.*
~Már megint mit csinálsz?Mi van ha csak valami gonoszságot akar veled csinálni?Nem emlékszel?~
*Koninak most régi emlékei törnek föl arca eltorzul és a földre szegezi a tekintetét*
~Ő nem olyan!Ki bízta volna meg?Nem kell tőle félnem!~
*Koni arca újra nyugodt és fölpillant.Próbálja újra fölvenni a szemkontaktus.És akkor elveszik a lány tekintetében.Ezen a napon már másodszor.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 14 2009, 18:01

-Nem bántanálak Koni. Bennem bízhatsz.-Mondja teljesen érte a fiú arcváltozásait.
Megerősítésképp felé nyújtja bal kezét, melyen most sötétrózsaszin a tetoválás.-Látod. Ez sosem hazudik.-simítja meg az arcát.
-Tudod a 12. szülinapomon anyám azt adta ajándékba hogy csak azért vert meg mert eltörtem az öcsém egyik gombját mert ráléptem. Két hétig voltam szobafogságban mikor anyám felküldött egy kisfiút hogy hozzon le. A kis srác nagyon sokáig rugdosott a földön és csak aztán vitt le maga után hurcolva. És anyám tudod mit mondott rá. Hogy megérdemeltem.Nem tudom neked milyen emlék fáj de ez örökre megmarad bennem.-Majd elengedte a fiú kezét és visszafordult a víz felé.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szomb. Aug. 15 2009, 09:33

-Tudom hogy nem bántasz-*kicsit elmosolyodik a fiú.Úgy tesz mintha semmi se történt volna.De arca újra eltorzul.A lány történetétől.*
-Ne folytasd!-*emeli fel a hangját a történet vége felé.*-minek emlegetjük a múltat?Mindkettőnknek fájdalmas.De neked jobban.Tudom hogy azt hiszed hogy tudod hogy mit érzek, de nem.Te sokkal rosszabra gondolsz mint valójában a múltam volt.Nekem voltak jó élményeim is.Neked meg nem lehetett olyan sok.Ezért nekem jobban fájnak a te emlékeid mint a sajátaim.-*A fiú most elhallgat.Várja a lány reagálását.* ~Lehet hogy most mindent elszúrtam?Hülye vagyok!~ *Ilyen gondolatai közt nézte a füvön mászkáló kis hangyát.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 16 2009, 14:25

*Mikor meghallja a fiú hangját ijedten veszi el a kezét, feláll csakhogy 3 méterrel arrább újra leüljön. Ám most háttal a fiúnak. Tisztában van vele, hogy nem tudja mit érez, de ő csak vigasztalni akart.*
-Tudom, hogy nem tudom-*kezdi halkan*-de én csak vigasztalni akartalak.
*Megfogadta hogy soha többet nem fog sírni ám most valahogy mégis utat törnek a könnyei de hanyag mozdulattal le is törli*
-Igen, valóban nem voltak jó élményem az életben.-* fordul dühös szemekkel a fiú felé.*- És nem tudom mi az hogy boldogság. Igen! De mindig próbáltam a jót látni a dolgokban. És akiket szeretek azokat vigasztalom és törődöm velük.
*A végét ugyan már lehiggadva mondja de tekintetét még mindig nem fordítja el. Had lássa a fiú mennyi fájdalom van benne.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 16 2009, 14:34

-Értem hogy te csak vigasztalni akartál de tudod nekem is fáj a múltad.Nem szeretem ha emlegeted mert az neked, legalábbis szerintem, fájdalmat okoz.A boldogságot könnyű megtalálni.Lehet hogy most elfutott előlünk de ez olyan mint egy kis állat.Ha törődsz a dolgaiddal és kedves vagy az emberekkel akkor nem fut el a boldogság hanem fölkeres.Azért mert akkor a többi ember mosolyogva fog rád nézni.Köszönnek ha elmész mellettük és ez boldogsággal fog eltölteni.-*meglepő hogy a fiú ezt milyen higgadtan mondja.Nézi a fájdalommal teli lányt ahogy gubbaszt a parton.*
-Bocsánat hogy megbántottalak.Nem volt igazam ezzel.Belátom, te csak tényleg vigasztalni akartál.
*A fiú már majdnem sír de nem enged a csábításnak.Ő olyan fiú aki soha, soha nem sír! Koni csak áll.Várja hogy a lány reagáljon.Nem akarja hogy még valami rosszat csináljon.Fölkészül az uljabb sérelmekre amiket annyiszor hallott a régi sulijában.Csak áll és becsukja a szemét.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Hétf. Aug. 17 2009, 13:00

(Emmeline, Darton)

* Darton, teljesen elmerült a múltban mikor lány megpróbálta
kihúzni kezeit kezeit. A lány érintése hirtelen rántotta vissza a valóságba,
ismét a lány futott végig gondolataiban megtisztítva azt minden káosztól, mi
eddig ott uralkodott. ~ Mi? Már megint? Oh, hogy az a... Darton Darton vigyáz
az érzéseidre. Ez csakis a te gondod, ne oszd meg fűvel fával. Mindenikek
megvannak a maguk gondjai, ne terheld a sajátoddal.~ Hőköl meg saját magán
Darton. Majd elnyelve minden rossz emléket magában, mint derült égből villám
csapás szorít magába jó kedvet. A lány jól eső szavaira, felé fordul s kerek
szemekkel figyeli hogy mily rutinosan ápolja sebes kezét. Emmelyn szavaira
hihetetlen nyugodtság lesz úrrá rajta. Érdekes hogy Dartonon Emmelyn közelében mindig hasonló érzés lesz úrrá rajta. Nyugtató jó érzés, valamint a szerelem forró lángjai csapnak össze benne. A lány közeledtével, azonban egyre inkább utóbbi kezd felül emelkedni.*
- Bacsás meg Emm, nem tudom mi ütőt belém...
*Mondja enyhe mosollyal arcán, jelezvén bármi történt vele már elmúlt. Azonban a lány Darton felé közeleg, egyre s egyre közelebb érve, mígnem jóformán karjaiban tudhatja a lányt. Eleinte kissé meglepődve figyeli a reakcióit Darton, majd mint futó tűz halad végig rajta egy érzés, lángolva mindenütt az alapvetően rideg fiú. Elméjét mintha csak valami ködösítené, s nem tudván mit cselekszik, emeli fel finoman a lány fejét s óvatosan egy kicsiny csókot lejt a lány ajkára. S egy szél hűvös fuvallata perdíti táncra hosszú haját elmosva, eltakarva így az ifjú tündék arcát. Nos ha Darton már kéken izzott, akkor most már szinte lángol. S mikor Darton feleszmél szerelmi mámorából , de ezúttal nem bánta meg mit tett. S elemelve arcát a lányétól kicsiny mosollyal puszilja meg homlokát. Majd tünde nyelven szól Emmelinhez.*
- Sirentais noima Emmeline..."Szeretlek Emmeline"
*Azonban nyelvének minden árnyaltságával átitatta e szavakat, és ismét emberek nyelvén szól.*
- Légy velem holnap boldog kislány....az erdőben...* S miközben szólott, elengedte a lányt, s hátrálva utolsó szavait kimondva eltűnik a fák sötétjében.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Hétf. Aug. 17 2009, 13:44

[Darton, Emmeline, és A NEVEM NEM IPSZILONNAL VAN!!!!!!!]

*Emmeline figyeli a megnyugvó fiú minden rezdülését, és a saját sikereként könyveli el, ezúttal nem is tévesen.*
- NE haragudj, én hoztam fel a témát - *kér viszont elnézést a bűnbánó szavak hallatán.
Mikor újra feltekint, érzi a kezében tartott kézen a vér ütemes, száguldó dübörgését, és egy pillanatra nem tudja mire vélni. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg az ő közelsége válthatja ki.
Amikor Darton fölemeli a fejét, arcát újra forró pír önti el, és meglepetésében kerekre tágulnak a szemei, ahogy a másik ajka az övéhez ér. Aztán lehunyja a szemét, és mohón kapna Darton szája után, csak csókolná, de addigra már azok messze járnak, pontosabban a homlokán.
A vallomástól szemei könnybe lábadnak, arcán sugárzó öröm terül szét, de ez már nem az az arc, amit látni szoktak. Haját újra szőkén libbenti a szél, szeme aranyszíne türkizzé mélyül, bőre fehéren világít a kékes izzástól. de válaszolni már nincs ideje, hiszen lovagja eltűnik a sötétségben, akár egy árnyék.*
- Én is szeretlek, te bolond... - suttogja a sötétségbe, majd leül, és örömkönnyei kiáradna, és ezúttal a fejében a hangok némák maradnak, csak a rózsaszín ködös bologság marad.
Órákkal később tápászkodik föl, és elvarázsolt arccal lépdel végig a kastélyon, hogy a szbában, mély, édes, rózsás álomba zuhanhason, amiben húsz év óta először nem egy halál jelenetei, hanem egy élet képei jelennek meg.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

[Linda Johnstone]

A harmadik lányháló felé veszi az útját, a Pilluamulato-sok sátrainál. Egy kisebb hídon kell keresztül lépkedniük, remélhetőleg a késő esti órán egyikük sem fog hűsítő fürdőt venni a tó vizében.
-Nem ébresztettél fel, még nem aludtam, csak készültem hozzá. De akkor sem hagytalak volna a parkban várakozni, ha hajnalban érkezel is. Ha nem én, akkor valaki más jött volna le érted.
Megnyugtató mosolyt küld a lány felé, majd kicsit megdörzsöli a szemét.
Belépve a csíkos sátor bejáratán ugyanolyan látvány fogadja őket, mint ha a kastélyban lévő Pillus társalhóba lépkedtek volna be. Már csak néhány diák van itt, pedig annyira nincs késő.
-Azért vagyunk kint, mert most rendezvénysorozatrok vannak. A héten mi szervezünk spanyolos napokat, programokat. Ezért lézneg itt ilyen kevés diák. Valószínűleg mindenki fáradt. Egyébként vizsgaidőszak végefelé is közelítünk.
Annak a pár emberkének biccent, majd elindul fölfelé. A köfalak is láthatóak, de, hogy ez illúzió, vagy valós kép, mindenki magában döntse el. A falak kemények és hűsek, ebből nehéz következtetni.
Felérve a harmadik lányhálóhoz egy kisebb társalgó fogadja az érkezőket, amiből öt hálószoba nyílik. Kriszty a falon lévő házirendre mutat, amit célszerű a lánynak elolvasnia.
-Este 11 után, ha nem vagy még nagykorú ne kóborolj kint, mert nem hiszem, hogy szeretnél példdául Akane sensei-el összefutni. Ha megismered rájössz miért, de majd még beszélünk is.
A kettes szoba kulcsát átadja Lindának, majd belebegteti a bőröndjét az ajtón belülre.
-A kulcsot kérlek ne veszítsd el, a szobádat tetszésed szerint berendezheted,ha gondolod. Minden szobához külön zuhanyzó van. A fiúk ide nem tudnak feljönni, a lépcső nem engedi őket. Nem mintha a Pillus fiúktól félni kellene. Ha valamire szükséged van szólj a preifknek, vagy karvezetőknek nyugodtan. Gondolom innen már boldogulsz.Hát kellemes ittlétet, jó éjszakát...
Elindul kifelé, szeretne már ágyba bújni, de az ajtóból még visszaszól, majd integetve távozik.
-Holnap nézz szét a bazársoron, vagy valamelyik helyszínen, szép színes forgatag van kint.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szer. Aug. 19 2009, 11:07

[Krisztyne Blackcat]

- Megnyugtató. *Válaszol arra, hogy nem hagyták volna kint egy apró, kissé zavart mosollyal. Képtelenség eldönteni, hogy mennyire van megszeppenve az új környezetben, hisz van, amikor egész magabiztosnak tűnik, de van, amikor meg kifejezetten gyámoltalan. A hídon figyelmesen átkopog cipőjével, majd a lány után belép a sátorba. Persze azonnal megakad a tekintete a kőfalon. Hát ezt bebukta.*
- Oh. *Nagyjából csak ennyit jegyez meg, mikor körbenéz. Ha tartózkodik lent valaki, akkor annak jár egy illedelmes biccentés. Persze néz körbe, nehogy lemaradjon bármiről is, még kicsit fel is tolja szemüvegét jobban az orrára és úgy nézelődik. A rendezvénysorozatra csak bólint.*
- Tudom, hogy erről a tanévről már lecsúsztam. A következőre érkeztem. *Nem nagyon néz most a lányra, mert a nézelődéssel van elfoglalva. Nem árt, ha megjegyzi itt a dolgokat, hogyha pont úgy néz ki, mint a kastélybeli rész. Kicsit késve veszi észre, hogy Krisztyne megindul, így gyorsan beéri a lépcsőn. Aztán meg is torpan ott ahol a lány. Figyelmesen hallgatja, amint a lány elmondja a szabályokat, amiket nem árt tudni. Nem szól közbe, nem fűz hozzá semmit, hiszen ő maga is álmos és feltehetőleg Krisztyne pizsamáján lévő mikiegerek is álmosak.*
- Értettem, köszönöm. *Válaszolja legvégül, majd át is veszi a kulcsot és szépen be is megy. A lány utolsó szavaira már nem reagál, mert vagy nem hallja, vagy nem figyel, vagy nem tud mit hozzáfűzni. Van választék, de valószínűleg esetében az utolsó érvényes. Majd meglátja milyen kedve lesz holnap. Most viszont még egy kicsit pakolászik, majd eljut arra a pontra, akkor ledől a helyére.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szer. Aug. 19 2009, 11:19

*Mikor látja, hogy Koni becsukja a szemét, odamegy és megöleli.*
-Ne haragudj. Igazad van. Nem tudom milyen volt az életed.-*suttogta*
*Majd hirtelen elengedte és elkezdett futni az erdő felé. Nem futott gyorsan, majd egy kis idő múlva megállt és visszakiabált Koninak.*
-Na gyre kapj el. Persze csak ha tudsz! Ha meg nem megyek egyedül az erdőbe. A fenevadak közé. Pont az erdő közepébe. Na nem jössz?-*Kezdett el megint futni, remélve hogy Koni követi, és nem kell tényleg egyedül mennie.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szer. Aug. 19 2009, 11:23

-Nem, nem volt igazam de inkább már ne veszekedjünk.-*mondja az ölelés után.*
-Jó megyek veled az erdőbe.-*Fogadja el hiszen mi mást tudna csinálni?Egyedül nem engedheti be a lányt.Előhúzza pálcáját és a lány után fut.*
-Most elkaplak!Nem menekülsz!-*mondja nevetve mikor elindul.Megfordul a fejében hogy egy varázslattal leteríti a lányt és elkapja csak hogy ne kelljen futnia.De ő Sery mással megcsinálná de vele nem.Mivel nem fut olyan gyorsan nincs sok esélye elkapni a lányt.Teljes erejéből fut de így sem olyan gyors.De aztán visszafordul és fölkapja táskáját.Utána újra elkezd minden erejéből futni Sery felé.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Csüt. Aug. 20 2009, 14:53

//Serena és Anselmo//

*Kezdi teljesen elfelejteni az eddigi tetteit, csak a mostani pár órának él, ritkán tesz ilyet, de úgy látszik, a társasága hozza ki belőle. Beszédes, vicces és flörtölős fiúkat mindig is szerette, akik benne vannak egy kis játékban, ami sose árt egyik félnek se, főleg, ha már a gondolkodás módja elég érett a dologhoz.*
- Gerard igazgatóurunkkal….
*Mondja fapofával, de nem nehezen bírja ki röhögés nélkül, nem szokása így hívni az férfit.*
- … jó haverságban vannak
*Magyarázza, ennek a kapcsolatnak is meg van az előnye… sőt.. bár Gerard nem kivételezik vele, senkivel se, de azért valamivel kedvesebben szól hozzá, és nem úgy, mint egy mihaszna kölyökhöz… hasznos dolog*
- Nem csak ott voltam, egy pár országot láttam már.. talán az összesben jártam, nem tudom, annyira nem számolom
*Kicsit elgondolkodva pillog, majd egy nagy pislantás és visszatér a jelenbe*
- Arról én is tudok, hogy több helyen van ilyen, én se egy muglik lakta helyen nőttem fel
*Kacsint a fiúra, majd továbbra is érdeklődve hallgat, néha túlon-túl nagy némaságba mered, szokása és nem is akarja elnőni. *
- Hah, Hölgyek mi?
*Kérdi nevetve*
- Hát lehet, hogy nálam nem válik be ez a szituáció.. kicsit hasonlítunk ezen a téren egymásra
*Sunyi, öntelt mosoly.. ajj úgy látszik ez egy darabig levakarhatatlan dolog lesz az arcáról. Sajnos rossz tulajdonsága, hogy általában hamar tud igazodni az emberekhez, mert átveszi az ő jellemüket.. az mondjuk nem hátrány ebből a részből kifolyólag, hogy jó emberismerő*
- És nem csak a nevemet tudom felhasználni…
*Ez már csak ilyen megjegyzés.. hisz ő egyáltalán nem átlagos.. egy metamorfmágus sose volt átlagos lény, így Serena se az. És az ebben a legjobb, hogy a helyes mágus fiúk erre nagyon hamar harapnak… és nem csak erre…
És úgy látszik Anselmo is szeret túlságosan is játszadozni, tudja, mit kell csinálnia, ha fel akar húzni egy női egyént. A hideg fut végig a hátán a suttogástól, a fiúra pillant, de inkább nem szól semmit, jobb is. Inkább érdeklődve figyeli a történetet.*
- Na, ez ciki…
*Fejcsóválás*
- Látszik, hogy nem tudja kezelni a pasikat…
*Ezt már így a leírásból kiveszi, de mást nem mond, nem az ő dolga, sőt nem is akar beszélgetni a Harcias cicáról.*
- Majd elrendezed egy kicsit, aztán megnyugszik
*Nem célozgat ő semmi perverz dologra, amúgy is Anselmo érti a dolgot remélhetőleg, vagyis ebben halál biztos. Még egy kis susmus, amitől megint a hideg fut végig a leányzó hátán.*
- Óvatosan édes… mert még a végén én is harcias leszek.. de nem rossz értelembe
*Huncut vigyor, az élet csodaszép nem, de bár? Vagyis csak általában, perpillanat csak élvezi a helyzetet. Serena kezecskéje a fiú keze és oldala közé furakodik, úgy sétálgatnak, mint valami turisták. Végül is annak is lehet őket mondani.*
- Felőlem mehetek oda
*Vonja meg a vállát, mindegy, hogy hova csak valami hűvösebb hely legyen, mert itt legszívesebben már levetkőzne.. még, ha szoknyában is van.
És újabb stop a lábaknak, mert Anselmo megint meglép mellőle. Kezét csípőre teszi és úgy várja vissza az úriembert, aki csokival tér vissza a kezében*
- Hmmm
*Száj megnyalás, már csak reflexből.*
- Csak nem kell valami, ami felszívja a bort?
*Kérdi vigyorogva, de a vigyor szépen lassan leolvad a szépen ívelt ajkakról, ahogy kapja a kérdéseket. Kicsit elgondolkodva mered.*
- Gondolom fontos dolog, esetleg vizsga ügy
*Próbál ésszerű magyarázatot adni a dolgokra, de az is lehet, hogy saját magát próbálja ezzel győzködni… Túlságosan jár az agya, úgy lépi át a kaput Anselmoval.*
- Igazából csak lehetne, kedvelem sőt.. és egy pár dolgot végig csináltunk már, pedig nem is ismerem őt annyira. Az is lehet, hogy csak szimpla testi vonzalom..
*És itt merült el teljesen a gondolataiba, csak sétál, mint egy robot és jár az agya, de úgy rendesen, megrázza buksiját és rájön, hogy nem egyedül van, és túl sokat kotyog ki*
- Khmm… szerintem ez téged nem érdekel, szóval inkább hagyjuk
*Egy kisebb mosolyt erőltet az arcára, és egy darabig csendben baktat. Végül elérik a kiszemelt területet, meglepő módon egy lény sincs itt, így rögtön a stéghez viszik a lábai, miután kiszedte a kezét Anselmo karjából. Leül a végén, a cipőt leszedi a lábáról és belelógatja a hűvös vízbe, ami valóban elég hűvös, de így legalább le tudja hűteni magát.*
- Nos, helyet foglalsz mellettem?
*Teszi fel a kérdést és a mellette álldogáló fiúra pillant nagy szemecskéivel.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 21 2009, 00:54

*Jó veled beszélgetni, nem tudom, hogy mondtam e már. Nem vagy olyan, mint az átlagos libuskák, akiket napokig, hetekig kell körbe ugrálni, csak azért, hogy aztán rájuk lehessen kacsintani. Élvezed és éled az életed, ami rendkívül vonzóvá és széppé tesz téged, tudtad ezt?*
- Ami azt jelenti, hogy neked is elnézi, ha olyat teszel, ami nem lenne elfogadható a szabályok szerint? - nevetek fel jókedvűen.
*Igen, az ilyen ismeretségeket én is nagyon szeretem. Ki is használtam, amikor csak lehetett, egy kis galleon ide, egy-két üveg bor oda, és mindenhová mehettem, ahová csak kedvem támadt.*
- Sejtettem, hogy nem egy mugli születésű lánykával van gondom - kacsintok vissza, miközben kicsit közelebb húzom magamhoz. - Az pedig, hogy hasonlítunk egymásra, szerintem nem gond - kedvellek -, így legalább tudjuk, hogy mit várunk a másiktól. De ha nincs igazam, cáfold csak meg az állításomat nyugodtan - nevetek fel halkan, szinte bársonyosan. Pont úgy, hogy tudja, tetszik nekem ez a játék. - És bár lehet, hogy nálad nem válik be, én azért még a hölgy kategóriába sorollak be, azok között is különlegesebbek közé - hangom már most jóval mélyebb, mint általában, és sejtem, hogy ezzel nem verem át, de akkor is, jó bolondozni vele.
*Főleg, amikor ilyen kihívó megjegyzéseket tud tenni. Ahelyett, hogy eldobnám az agyamat a látható merészségén, inkább visszakérdezek. Csak egy kicsit szeretném zavarba hozni. De ha frappánsan visszaválaszol, azt sem bánom.*
- Hanem midet tudod még használni a neveden kívül, hm? - kérdezem tőle halkan, miközben hajának illatából szippantok egyet. Finom, még is jellemző rá az a nőiesség, ami egész lényét átjárja.
*Ahogy kiveszem a hangodból, nem tetszik, hogy harcias Hajnalról mesélek neked. Csak nem valami kezdődő birtoklási vágy? Vagy csak önzően azt szeretnéd, ha csakis rád figyelnék? Megtehetem, ha ezt szeretnéd.*
- Négy év pont elég idő lesz arra, hogy megtanulja, kik állnak felette - mosolygok magabiztosan, és úgy is érzem, hogy mire véget ér az iskola, a lányka egy szelíd kiscica lesz csupán.
*Hm..., azt nem bánnám, ha te lennél harcias, kicsikém. Főleg azok után, hogy már az ilyen ártalmatlan játékok is ilyen hatással vannak rád. Mi lesz akkor, ha majd a finom nedű az ajkadhoz ér, később pedig a fejedbe száll? Akkor mennyire fogsz flörtölni, mennyire lehet játszani az érzékeiddel?*
- Azt hittem, tetszik, ahogy játszom, vagy úgy is mondhatnám, hogy játszunk - súgom azért is a fülébe, és ajkam most érinti is egy pillanatra fülét, de gyorsan fel is egyenesedek, és úgy teszik, mint ha mi se történt volna, csak beképzelte volna azt a pille érintést.
*Csak csendben baktatok melletted, miközben te hol megszólalsz, hol csendben bandukolsz mellettem, én pedig kiélvezem, ahogyan séta közben néha akaratlanul is hozzám simulsz. Az illatod elbódít, a szemed megbabonáz, a hangod elandalít. És, ha már ittál a borból, ezeket mind el is fogom neked mondani, remélve, hogy másnapra ebből nem fogsz majd emlékezni semmire.
Szinte elégedett tekintettel nézem végig, ahogy előttem kecsesen végig haladsz a stégen, és a lábadat belelógatod a vízbe. A hívogató szemeknek, drága, még én sem tudok ellen állni, így szépen lassan melléd sétálok, de előtte egy pillanatra kiélvezem, hogy majd két méteres magasságom mellett most olyan kicsinek és törékenynek tűnsz, majd a zacskókat óvatosan letéve leülök én is melléd.*
- Sehol sem lehetne jobb helyem, mint most melletted - megint rád kacsintok, miközben a kényelmes bőr papucsom a cipőid mellett végzi, és én is bele lógatom a lábamat a vízbe. A zacskó felé nyúlva először kiveszem a bort, majd azzal a dugóhúzóval, melyet még apámtól kaptam régen, kinyitom az üveget, majd megszagolom a dugót, és elégedett mosollyal dugom oda a te orrod alá is.
- Érzed a szilva, a cseresznye, a cédrusfa és az erdei szeder illatát? - a hangom talán kicsit áhítatos, de hát most arról a borról beszélünk, amit mit termesztettünk. A zacskóból előveszem azt a két poharat, amit még az eladó csempészhetett akkor bele, amikor nem figyeltem oda. Mindegyikbe töltök pár kortyot, csakis annyit, amennyit illik belőle, majd átnyújtom az egyik poharat.
- Egészségedre! - nézek a szép szemekbe, majd a pohárra nézek vissza. - Forgasd meg egy kicsit benne a bort, szagold, majd kóstold meg - én már közben elvégeztem a mozdulatsort, most tartok a kóstolásnál. Bár eredetileg visszaköpni kellene, annyira komolyan most nem akarok ebbe belemenni, ezért lenyelem a finom nedűt, és arcomon piszok elégedett mosoly játszik. - Az illata fűszeres, és lágy, bársonyos a zamata - hirtelen kapom rád a pillantásomat. - Olyan, mint te. Első pillantásra lenyűgöző - kacsintok egyet vidáman, majd a csokit magunk közé téve egyet kiveszek a dobozból és feléd nyújtom. - Sajttal most nem szolgálhatok, és ez a csoki sincs olyan édes mint te, de mostanra megteszi - nevetek rád halkan. Majd úgy kezdek el beszélni az előbbi témáról, mintha közben nem telt volna el idő.
- Szóval csak testi vonzalom lenne az, ami afelé a fiú felé húz? - kicsit közelebb hajolok, de nem teszek semmit sem. - És még így is lelépett. Nagy fajankó lehet, de komolyan - kisimítok egy tincset az arcodból a füled mögé tűröm, majd egy halvány mosollyal vissza húzódom és kortyolok egyet a borból.
- Mesélj nekem az itteni emberekről. Kikkel érdemes jóban lennem, és kiket pécézhetek ki magamnak, akiket kikészíthetek a négy év alatt? - tényleg érdekel a téma, és bár már kértem erről egy kisebb felvilágosítást, nem lettem sokkal okosabb. De Serenának tudnia kell, hogy kik tartoznak a felsőbb társadalmi körhöz. Mert akárkikkel nem fogok leállni.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Pént. Aug. 21 2009, 01:49

*Ő tökéletesen tudja, hogy mi teszi vonzóvá és mi nem, mert, ha nem tudná, nem használná ki, de így tökéletesen hasznosítja az adottságait.*
- A Protekció egy hasznos dolog
*Zárja le ennyivel a témát. Igaz okot még nem adott Gerardnak, hogy esetleg kivételeznie kelljen vele. De nem is akar.. bár, ha kiderülne egy-két dolog.. lehet, hogy nem elnéző család barátként viselkedne.*
- Sokan mondták már, hogy egy különlegesség vagy, de csak ritkán hiszem el
*Enged a közelebb húzásnak, nem akadékoskodik. Azzal csak megjátszaná magát, azt meg nem szereti. Ha valakinek nem tetszik az, hogy ő olyan amilyen.. Hát akkor az illető távozhat a hatóköréből.
- Csak, hogy kivételes alkalom legyen… neked elhiszem
*Sunyi mosoly bújik közelebb, de csak annyira, hogy a parfümje buborékai körbe lengjék a fiú arcát. Ohh a kihívó megjegyzések.. Csak azoknak hangoztatja, akik vevők rá, hát Anselmo most abba a csoportba került.*
- Hát tudod a különleges képességek hatásos dolgok…
*Nózijával végig szimatol a fiú nyakán, de a füle előtt megáll, és inkább előre pillant az útra.*
- Meg tudod.. a testi adottság sem hátrány néha
*Sőt.. talán az a legpraktikusabb a fiúk szervezetére tekintve. Nagy cicik, kerek fenék, hosszú karcsú combok és máris hanyatt vágják magukat..
Őt aztán nem zavarja Harcias Hajnal, végig hallgatná ő az egészet, de mivel nem ismeri a lányt, ezért felesleges lenne rágcsálni rajta, csak a kibeszélés tárgya lenne. Ő meg aztán nem a pletykaság úrnője, hanem másé.*
- Ohh én élvezem a helyzetet
*Mosolyog kedvenc beszélgető partnerére. Lesz ő majd harcias, ha úgy érzi.. de a bor, történetesen az alkohol nem száll olyan hamar a leányzó fejecskéjébe, elég erős gyomorral rendelkezik. Az edződés hatása, de ezt még Anselmo nem tudhatja.. majd tapasztalni fogja.
Végre a stég, és máris mellette helyet foglal a fiú. Serena csak felvont szemöldökkel hallgatja a megjegyzéseket, egy kis kuncogás hallatszik, de nem reagálja túl ezt a bókot. Még a végén könnyűvérűnek nézi a kartársa. Pedig aztán nem az, játszadozni szeret, de egy kis hancúrba belemenjen, azt ki kell érdemelni.
Kék szemeivel figyeli, ahogy a dugó lekerül az üvegről és Serena orra alatt köt ki az üveg. Lassan szimatol bele és próbálja kivenni az illatokat, de Anselmo elsorolja, hogy miből is áll a finom nedű. Csak elismerően bólint. Elfogadja a poharat, miután már töltött neki a fiú*
- Volt már dolgom ilyen finomsággal édes
*Mondja, mert kicsit kioktatónak találta a helyzetet, de persze nem vette magára. Végig csinálja az említett mozdulatot, majd végül ajkaihoz emeli a vörös nedűt. Nyelvével ízlelgeti, majd lassan engedi le a torkán*
- Hmmm ez nagyon finom
*Dicsérgeti a finomságot, az üvegre pillant, ahol elolvasva memorizálja a nevét, ilyet biztos, hogy be kell szerezni.*
- Édes.. miket nem gondolsz te rólam
*Megmosolyogja az előbbi kijelentést, kezecskéjével csak int arra, hogy nincs sajt. Ez a csoki is tökéletesen megfelel. *
- Köszönöm
*Elfogadja az édességet, poharat maga mellé letéve kezdi el majszolgatni a csokoládét. Ismét Dé villan az agyába.. a sok csokit evő Dé.. úgy látszik az itteni fiúk nagyon kapósak az édességekre.*
- Hát nem tudom.. ő semmi konkrétat nem mondod nekem, én, meg mint nő ilyet nem erőszakolok egy pasira.. tapasztalat, hogy mennyire nem szeretitek, ha a szabadságotok korlátozva van
*Megint mosoly, ami most egy darabig itt is marad, jól érzi magát, minek búsulna. Az neki se és Anselmonak se lenne jó*
- Meg tudod.. ha akar valamit, akkor meg kell kapnia..
*Ezzel tudtára adta a fiúnak, hogy őt ki kell érdemelni, nem úgy van, hogy csak ugrik. És igazából ez teszi izgalmassá a játékot. Ha csak úgy belemenne mindenbe, hol maradna az élvezet? Bár most nem állítja meg a fiú kezét, inkább hagyja, had tűrje el a rakoncátlan hajszálakat. Melyik nő nem szereti, ha kényeztetik őt?*
- Hát az itteni emberek… igazából csak extremusos emberekkel haverkodtam eddig.
*Vallja be*
- Nincs gond a többi karral, csak még nem találtam köztük értelmesnek mondható egyént
*Hát igaza van, csak egy- kettővel futott össze, de azokat inkább nem jellemzi.*
- A mi karunkban van egy fura ember, sok fajta típusú. Én történetesen a prefektusokkal vagyok jóban, közülük is Kumikoval. Akit még kicsivel nála is jobban bírok az Daeron
*Mondja, mondja, mondja.. csacsog ezerrel.*
- Nos, persze nem csak a mi karunkban vannak értelmesek, csak nem tudom… minket tartanak nagyképűnek, miközben ők se jobbak semminél
*Ami tény az tény. Lehet, hogy kicsit gőgösek, felsőbb rendűnek érzik magukat, de melyik kar nem tesz így? Példát nem tudna mondani..*
- De majd rájössz úgy is kiket lehet kiidegelni, csak, hogy örülj is valaminek, van egy pár, aki olyan, mint a Harcias cica. De ők csak ilyen szívatásra jók
*Mondja, de ezzel a fiú is tisztában van, ebben teljesen biztos.*
- De én, nem befolyásollak, ezért nem mondok neveket, majd te döntesz magadtól
*Fog villantás, majd a hajához nyúl, amit kicsit összébb fogja, és egybe fogja jobb vállán, szabadon hagyva az Anselmo felőli részt. Poharához, nyúl, majd a benne lévő maradékot, lassan kortyolgatni kezdi..*
- Kikkel futottál eddig össze?
*Érdeklődik, szeret kíváncsiskodni néha napján
- Remélem az életkedvedet nem vették el
*Kuncog, bár ő már járt úgy, hogy összefutott egy leányzóval, aki csak úgy leteremtette pedig egy rossz szóval nem szólt hozzá. Csak azért nem volt neki szimpatikus, mert extremusos a feketeség.*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szomb. Aug. 22 2009, 13:25

*Kitűnően játszod a szereped, és a nagyok játékát. Adsz és hagysz, játszol és elveszel, minden egyensúlyban van nálad. Flörtölsz, de egyáltalán nem léped át a közönségesség határát, nem teszel csak azért olyan megjegyzéseket nekem, hogy másképpen nézzek rád. Az egész lényedet átjárja a nőiesség, a kacérság, én pedig már-már egyfajta tisztelettel pillantok le rád, hiszen talán te vagy az első, akinek néha megengedem, hogy irányítson. Talán nem kellene ezt az egészet elrontanom azzal, hogy kikezdek veled. A flört veled olyan...., mintha csak az istenek nektárját innám, vagy ambrosiát ennék, leírhatatlan, de talán jobb lenne, ha csak ennyi maradna. Vagy egy kicsivel több? Ej, Serena, ha látnád magad kívülről, megértenéd, hogy milyen nagy is az én, nem az, te kis perverz, a dilemmám.
Kicsit sértődött a hangod, kicsi, pedig én...*
- Hidd el, nem kioktatásnak szántam - hangom kicsit hidegebb, mint előtte volt. - Tudod, amikor a borokról beszélek, azt hiszem, hogy kicsit megváltozom - a gyönyörű szemekbe bámulok, majd lágyan végig simítok arcán. A dicséret újra visszahozza arcomra azt a vidámságot, amit amúgy érzek melletted. - Igazán örülök, hogy ízlik. Ebből az évjáratból már csak kevés található meg a piacon - mutatok rá arra, hogy milyen bort is iszik. - Ebben az évben nagyon jó volt a termés, apám szívesen beszélt róla régebben, egészen addig míg... - oldalra pillantok, és inkább nem fejezem be a mondatot. Valamit csinálnom kell, mondanom kell, hogy ugyanolyan lehessek, mint a találkozásunkkor.
- Csak az igazat mondom - kacsintok végül rá, miközben a szája széléről letörlöm az ujjammal a kis csoki darabkát, ami gyorsan eltűnik a számban. - Maszatos voltál - nem nézek rá, mert különben lehet, hogy felnevetnék. Kedves, aranyos, flörtölős lány, aki csokit majszol, és lóbálja a lábát a vízben. Az már biztos, hogy problémát nem akarok ebből az egészből. Pár óra leforgása alatt jobban megkedveltem, mint bárki mást, hosszú évek alatt.
- De gondolom, hogy vissza fog jönni, és meg fog keresni - motyogom csak magamnak, majd a következtetés hallatán elismerően bólintok. - Úgy látszik, nagyon ismered a pasikat - nézek rá kicsit elismerően. - Én soha sem fogom megengedni, hogy egy lány rám akaszkodjon, gúzsba kössön, igába hajtson, ugye nem kell folytatnom? - vigyorgok rá jókedvűen. - A lány velem lehet addig, amíg meg tudja őrizni egyéniségét. Amint elkezd uralkodni felettem, hát, mondjuk úgy, hogy megtanítom a hölgyikét seprű nélkül repülni - és igen, ezt most halálosan komolyan gondolom.
*Fenének kell a nyűg, ami egy feleséggel jár. A barátnő pont elég lesz majd..., valamikor. Most meg, ahogyan Serena is mondta, ki kell élvezni a fiatalságot, no meg azt, hogy a szülők távol vannak, és óvó tekintetük nem őrködhet kicsi lányaik felett. Szeretem a bentlakásos iskolákat.
Meg azt is, hogy nem húzódsz el egy ártatlan érintés elől. Neked nem is kell ijedezned. Azt hiszem, hogy már döntöttem.*
- Kumikoval már találkoztam, volt szerencsém elkölteni vele egy ebédet - inkább belekortyolok a borba, csak utána folytatom. - Kicsit nehezen érti meg a dolgokat, kicsit, na jó, rém naiv a kis csaj, és haragszik, ha khm..., szóval, ha Harisnyás Kumikonak hívom - inkább a számba tömök egyet a csokiból, mielőtt többet mondanék a drága barátnőjéről. Még a végén lehet, hogy a vízben kötnék ki.
- Daeron, ezek szerint ő az, aki... - nem folytatom, csak játékosan megbököm kicsit az oldalát. - Tudhat valamit a srác, ha nem tudsz nem említést tenni róla - vigyorgok szemtelenül, csak az ég tudhatja, meg én, hogy mi is jár a fejemben.
- Érdekes, Kumiko is azt mondta, ha jól emlékszem, hogy inkább tapasztaljam meg, ki milyen a karban - sóhajtok egy nagyot. Most tényleg olyan bonyolult dolgot kérdeztem? Vagy tartanak valakitől? Na, azt az illetőt meg kell ismernem...
*Kicsit elhúzom a szájától közben a poharat, és újra töltök neki is, majd magamnak is. A kérdésre pedig belemosolygok a borba. Aztán halkan felnevetek.*
- Kikkel? Nos, a Három Gráciával - szememben kaján fény villog, tisztában vagyok vele, hogy éppen csak megérkeztem, de eddig csak lányokba botlottam bele. - A Tavernában futottam össze harcias Hajnallal, a Kifőzdében Kumikoval, majd pedig veled - eddig elég az egy kezem, hogy megszámoljam a lányokat. Sebaj, lesz ez még így sem. - De remélem, hogy tudod, a veled való találkozás eddig a legüdítőbb számomra - kacsintok rád, majd felhúzom az egyik lábamat, és a térdemre könyökölök, úgy nézlek, te fekete hajú szépség.
- Nem vették el az életkedvemet, sőt..., szórakoztattak, de te - súgom, amikor észre veszem az egyértelmű mozdulatot, ahogyan eltűröd a hajad a másik oldalra.
*Lassan közelebb hajolok, és épp csak végig simítok ajkaimmal a hattyú nyakadon, a vékony, formás válladra pedig csókot hintek. Nem megyek tovább, visszahajolok, és újra csak téged nézlek. Olyan látvány vagy, amit nem lehet könnyen megunni. Sőt, ezeknek a szemeknek a pillantását újra vágyja látni az ember.*
- És mond csak, szép szemű Serena, mit szeretnél kezdeni az iskola után? Karrierista nő leszel, vagy utazgatsz tovább és ellátogatsz olyan helyekre, ahol még nem jártál? - kezem akaratlanul is végig simít a fekete hajzuhatagon, majd a borospohár szélén kezdek kőrözni az ujjammal.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szomb. Aug. 22 2009, 23:20

* Edward lépeget kifelé a kastélyból. Valahogy ma mindenki felszívódott, de talán nem is bánja. Igaz, hogy még unottabb ez a nap, mint a többi, de nézzük a jó oldalát. Tegnap volt a bál, ami nagyon jól sült volna, egyet kivéve....Domot. Na, igen valahogy ez most nem sült el túl jól. Kamillával, úgy ahogy szent a béke, legalábbis eddig, aztán ki tudja. Nővérével, meg gondjai vannak, hisz egy percet se tölt vele, igaz most vannak a vizsgák, de akkor is, legalább egy pár órája lehetne az öccsére. Na, de mindegy a dolgoknak is talán jó vége lesz. Viszont úgy eltűnt tegnap Cassandra a bálról, hogy azóta nem látta. Még egy kedves lánnyal is összefutott, de sajnos neki is el kellett rohannia. De sebaj, vannak ilyenek, még a végén kiderül, hogy senki se bírja a buráját. De ebben nem reménykedik, hisz az milyen lenne? Nos, elég fura valljuk be. *
~ Miért tűnik el mindig mindenki? ~
* Tűnődik el, mikor látja, hogy letért az útról, talán nem is bánja, így felfedezhet valami újat a kastély körül. Mendegélt tovább az úton hátha valahol kilyukad és így is történt. Előtte a nagy tó, ami ilyen estén kifejezetten gyönyörű. Persze a csillagok is rájátszanak a dolgokra, na, de kérem azért Edward nem ilyen csöpögős, hogy pár csillagtól, ami a vízen törik meg, meghatódjon. Nem, bizony Edward, olyan mint a kő, vagyis kívülről ezt akarja mutatni, de valahogy ez soha nem jön össze neki. Belülről talán egy kismacskára hasonlít, aki épp dorombol, ha megvakarják a füle tövét.
A mai nap ugyan nincs hideg, de mégis Edwardon megtalálható egy piros pulcsi, bár nem vastag, de azért mégis rajta van. Az ujjai feltűrve, mert mégis csak kellemes az idő és megsülni se szeretne, csak ha éppen a vízben landolna akkor legyen rajta valami, hogy ne fázzon meg. Visszagondolva a szökőkutas eseményre. Mikor Edward erre visszagondol halvány mosoly jelenik meg az ajkain, de ezt gyorsan eltünteti, bár egyedül van, de mégis hülyén néz ki, hogy egymagában mosolyog. Felvette azt az unott arc kifejezést, amivel eddig ide felé tartott. A háromnegyedes nadrágjába dugta a kezeit, majd a tó előtt megállva, nézett fel a csillagos égre. *
- Nagyon szép.
* Szólal meg, de persze halkan és mikor észhez kap, hogy ezt hangosan is kimondta, gyorsan körbe néz, mert azért az is ciki, ha magában beszél az ember. De mikor észre vette, hogy sehol senki a láthatáron visszafordult a csillagokhoz és egy kis idő múlva elindult a kikötőhöz. A stég végéhez sétált, majd onnan leste a vizet. Az apró hullámok ugyan megtörték a Hold fényét, de még így is szép látvány volt. Akárcsak egy mesébe illő látomás vagy valami ilyesmi. A stég végére leült annyira, hogy levegye a cipőjét és a zokniját és a megszokott pózban ül le a stégre, vagyis magyarul úgy ül le, hogy belelógatja csupasz lábát. Kissé hideg a víz, de Edward is rájön, mikor beleteszi a lábát kissé megrándul. Majd szép lassan próbálja meg újra belerakni a lábát, had szokja meg a víz hőmérsékletét. De ez valahogy nem jön össze, hiszen ha nem akar egy aprócska felfázást, amit nem akar akkor sürgősen ki kell vennie a lábát a vízből. Így is tett bár sajnálta, mert igencsak jó ez az ülőhelyzet. Lábait inkább felhúzta és átkarolta azokat, majd fejét rátette a kezére és így nézett fel az égre tovább lesve a csillagokat. *

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Szomb. Aug. 22 2009, 23:50

*Szokatlan jelenségnek lehetnek tanui azok, akik ismerik Kumikot. Akik nem ismerik azoknak teljesen lényegtelen, hogy a lány, apró szökkenésekkel, szinte táncolva közlekedik a parkban. Az ok igen egyszerű: szerelmes a drága. Életében először érez ilyesmit, és ez annyira felszabadító és boldogító érzés, hogyha akarna sem tudna, nyugodtan közlekedni. De nincs is rá szüksége. Megcsinálta az összes vizsgáját - mármint a kötelező mennyiséget - év hivatalosan az évnek is vége. Nyári szünet van, és még csak haza sem kell látogatnia... Vagyis kéne, mert az öccse rettenetesen hiányzik neki, de ha hazamenne, akkor Killiantől lenne nagyon messze. Ördögi kör. De az ész érvek azt mondják, az öccsével eltöltött majdnem 10 évet egyhuzamban, ezért most talán tudja még nélkülözni egy kicsit...
Vidáman szökdécselve halad a tó felé. Amióta megtanulta használni a természeti szellemét, esténként szeret kijárni, hogy megidézze és gyönyörködjön benne. Tudja hogy nem azért van, de mindig megnyugtatja magát, hogy ez is csak gyakorlás, hogy még jobban menjen, ha legközelebb szüksége lesz rá.
Ruhája a megszokott: fekete combközépig érő szoknya és harisnya, fekete cipellők, és egy fekete rövid ujjú poló. A balkezében lóbál egy kardigánt is, ha esetleg lehűlne az idő, akkor se fázzon majd. A haja most ki van bontva, s követi lépteinek mozgását.
A tóhoz érve körbe pillant, s bár már elég sötét van, a csillagok és a hold fénye kellő mennyiségű világosságot szolgáltatnak, hogy lássa a közvetlen környezetét. Körbe pillantva először nem lát senkit sem, de ahogy a stég irányába néz, mintha lenne ott valami, vagy valaki.*
~ Megnézem mi, vagy ki az. ~
*Határozza el magában és megindul a sötét folt felé. Közelebb érve, megbizonyosodik arról, hogy nem csak egy zsák van ott, mert az alak megmozdul, és egészen emberinek néz ki. Kár, hogy ahhoz, hogy jobban szemügyre vehesse fel kell mennie a stégre. Nem habozik egy percig sem, bár a pálca ott van kezében, biztos ami biztos.
A stégre lépve megreccsen alatta az egyik palló, pedig egyáltalán nem kövér... sőt inkább túlzottan sovány is, bár ő meg tesz minden tőle telhetőt, hogy ne legyen vékonyabb... Szóval a megreccsenő gerendának köszönhetően már biztosan észreveszik, ha eddig nem is tűnt volna fel, a stég végén ülő srácnak, hogy valaki közeledik felé.
Ha észreveszik, ha nem, a feketeség nem akarja megijeszteni a másikat, ezért ahogy közelebb ér, megszólítja.*
- Szia! Nem zavar ha csatlakozom?
*A hangjából lehetetlen eldönteni, hogy ő örül-e annak, hogy társasága lesz, vagy sem. Mindegy is, mert a másiknak nem kell ezt tudnia. Neki kell tudnia, hogy ő vajon zavarja-e, mert akkor inkább elmegy, keres másik helyet. S bár szeretne közömbösnek látszani, lerí róla, hogy boldog, s a ha valaki a szemébe néz, láthatja mind azt, amit a hangja nem fejez ki: az ő jó kedvét, senki és semmi nem ronthatja el...
Mire pár lépés távolságon belülre kerül már látja is, hogy egy fiú ül a stégen, aki korábban a vízben lóbálhatta a lábát, mivel a cipője mellette pihen. A ruhái is sokkal színesebbek mint Kumikoé, bár a lányt ez teljesen hidegen hagyja. A kezét előre nyújtja kézfogásra, hogy bemutatkozhasson.*
- Kumiko Midorikawa, Extremusos prefektus. És te?
*Kezdi teljesen normálisan, és megtoldja még egy kérdéssel.*
- Mi járatban vagy erre felé?
*Ha még ezek után sem küldik el, akkor kérdő tekintettel várja a választ és ő is leül a stégre. A lábait lelógatja, de vigyáz rá, hogy még véletlenül se érjen bele a vízbe, mert ugyebár a harisnyát nem veheti le.

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 23 2009, 00:15

* Már szinte elbóbiskolt a fiú a csillagok nézése közben, mikor is egy hirtelen megreccsenő gerenda felé fordítja a fejét. Hát igen, egy lányt lát közeledni. Megint lány...gondolkodva nézi, ahogy közelebb lép a feketeség, legalábbis így este neki mindenki fekete. De ahogy közelebb ér a lány, már látja, hogy tényleg feketében van, bár kedve igen csak jó. Ennek ellenére nem érti, ha valaki boldog akkor minek vesz fel feketét. Hát igen, ez az amit soha nem fog Edward megérteni...nők. *
~ Már megint társaságom lesz, nem baj legalább Cassandrának nem okozok gondot, úgy is azt szeretné ha barátkoznék. ~
* Magában elhúzza a száját, majd amint meghallja a köszönést és az igen fura kérdést, miszerint zavarja-e ha csatlakozik. Hát igen, de ha már itt van a lány, akkor nem küldi el, most megpróbál normálisan viselkedni, bár sok minden történt eddig..... *
- Szia, dehogy zavarsz, sőt örülök neked legalább nem alszok be itt.
* Egy kis kedvességet lehet felfedezni a hangjában, ami Edward esetében igen csak fura. De ezen is át kell esnie. A kéznyújtásra meg a bemutatkozásra, gyorsan felpattan, mert azért mégis csak illendő, így köszönteni a másikat. Inkább magában megfogadta, hogy próbál normálisan viselkedni, de olyankor kirobban belőle a vadállat, persze nem kell szó szerint érteni, amolyan ha "rájön az 5 perc" feeling. *
- Edward King.
* Rázza meg óvatosan a lány kezét, hogy ne legyen semmi baja. Bár ez a viselkedés mód nagyon megrémíti a fiút. Soha sem szokott így viselkedni, igazából mindenkinek megmarad az a "kis bunkó Edward", mint aki eddig volt. De ha már Kumiko nem ismeri akkor kipróbálja magát. Kisebb-nagyobb sikerrel próbálkozik meg az udvariassággal, aztán majd kiderül mi lesz az este vége. Mindenesetre most nem unatkozik és reméli, hogy nem is fog. Nem lenne túl jó, hisz unatkozni a kastélyban is tud a szobájában. Mivel már kés van, így nővére is biztos már alszik, így még őt se tudja zaklatni. Mivel a többiek meg felszívódtak az egyetlen esélye a társaság kerítésre csak az, hogy eljött sétálni. *
- Hát oda bent a kastélyban halálra untam magam, így társaság reményében kijöttem egy kicsit a levegőre. És te hogy, hogy kint vagy?
* Mondja a kérdésre a választ, majd vissza is kérdez. Tudja, hogy nem túl eredeti ötlet, de most más nem jut az eszébe. Ugyanakkor csak most fedezi fel, amint Kumiko szemébe tekint, hogy igen is túlságosan is boldog. Vajon miért? Átment a vizsgákon és ennyire jó érzéssel tölti el? Vagy az, hogy az ő kara nyerte meg a kupát? Ki tudja, erre Edward csak akkor jöhet rá, ha rákérdez és így is tesz. Legfeljebb ha a lánynak nem túl helyén fekvő a kérdés vagy nem válaszol rá vagy elküldi a sunyiba. De az utóbbi eléggé furán jönne ki, hát miért küldené el ettől a kérdéstől, no de mindegy, majd meglátja a fiú a lány reakcióját és válaszát. *
- Miért vagy ilyen boldog? Mi történt, halljam.
* Kicsit behunyorít, de csak játékból, bár érdekli a válasz, de azért mégis csak most ismerte meg és máris egy ilyen kérdéssel letámadja Kumikot. Mondjuk ez se a fiúra jellemző, de most valahogy máshogy érzi magát. Eléggé furán...nem, nem beteg, csak őt is egy jó érzés árasztja el vagy inkább egy mélyről jövő düh? Hát ezt még maga Edward se tudja letisztázni maga előtt. Mindenesetre a lényeg, hogy különösen érzi magát.
Amint látja, hogy Kumiko leül a stég szélére ügyelve, hogy ne legyen vizes, Edward is lehuppan mellé visszavéve eredeti helyét. Lábait ugyanúgy felhúzza, majd karjaival átkarolja. Kumikora néz, majd fel az égre és megint csak egy idétlen kérdés jön. *
- Szép, mi?
* Szinte mosolyodik el magán, meg ezen az idétlen kérdésen. Nos, igen Edward már rájöhetett volna, hogy ilyet lány jelenlétében nem kéne mondania, még a végén melegnek titulálja be, ami nem igaz. De azért mást nem tud felhozni, valahogy indítania kell. *
~ Idétlen....szép, mi?....egek ura, ilyen kérdést feltenni. ~
* Szidja le magát és néz rá a lányra a választ várva. Addig is elkezdi babrálni a pulcsija ujját. Hol lehúzza, hol visszatűri. Jobb elfoglaltsága nincs most. *

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 23 2009, 00:52

*Örömmel nyugtázza, hogy nem zavar, bár már mint említettem, ha zavart volna sem csüggedne, így viszont talán elterelheti egy kicsit a gondolatait, amik még mindig valahol a tegnap estén járnak. Nah, azért annyira nem szerelmes, hogy senki és semmi másra ne tudjon gondolni, de többször is azon kapta magát a mai napon, hogy valami őrültségről álmodozik. Igenis őrültésgkről, olyan dolgkoról, amik korábban teljesen távol álltak tőle, s amikor jobb pillanataiban eszébe jutott, mik jártak a buksijában, bizony kedve lett volna fölpofoznia magát. De nem tette meg, elvégre mennyire hülyén néz az már ki?
Jellemző, hogy bár rendkívül okos, az angol nevekben egyáltalán nem jártas és meg sem fordul a fejében, hogyha két embernek ugyanaz a vezetékneve akkor azok között valamilyen rokoni kapcsolat van. Így csak szimplán megjegyzi a nevet, hogy ha legközelebb összefutnak, akkor már ne legyen gondja, de nem foglalkozik azzal, hogy az egyik professzora is King. Előbb-utóbb úgyis leesik majd neki....
Így elsőre egész szimpatikus neki a fiú, már csak azért is, mert nem ropogtatja meg a törékeny kis ujjait. Ez pedig nagy szerencse, lévén hogy a kotozáshoz szüksége van az ujjaira, mással nehezen tudná pengetni a hangszer húrjait. Hogy ez most miről jut eszébe, az jó kérdés. Valójában még soha senki nem szorította meg erőteljesebben a kezét, tehát az nem lehet, hogy egy negatív élmény hatása... Inkább arról lehet szó, hogy nem zavarta, hogy valaki hozzáér. És ez fontos változás... Egészen tegnapig leátkozott volna bárkit a lábairól ha hasonlót művel...
Azt sem szabad elfelejteni persze, hogy láthatóan a másik ismeri az illemet, hiszen felállt és nem ülve köszöntötte. Ez pedig Kumiko számára fontos dolog. Kislány kora óta úgy nevelték, hogy megfeleljen az erkölcsi normáknak és minden illem szabálynak. Lehet hogy ő sem mindig tartja be azokat, de azért igyekszik.
A válaszra csak bólint, mert nem igazán tudja mit mondhatna, ő ritkán szokott unatkozni, mindig tanul, vagy mangát olvas... Csak most ugye tanulnia már nem kell, max egy kicsit ismételni a következő tanév megkezdése előtt. Tehát most van szabadideje...*
- Én csak egy kis friss levegőre vágytam...
~ Meg itt szoktam gyakorolni természetmágiára. ~
*Gondolatban megfűzi még az elhangzott szavakat, de mivel nem szeretné, ha szekálnák, hogy most is gyakorol, vagy hogy megmutassa mit tud - mert ilyenkor ez a kettő szokott előfordulni - ezért megtartja magának a második mondatot... Igaz amennyire vidám jelenleg, tezek sem zavarnák, de inkább megpróbálja megkímélni magát.
Lehet nincs szerencséje. Őszintén reménykedett benne, hogy nem látszik, mennyire el van varázsolva, és hogy nem fognak rákérdezni, mert akkor megint eszébe jut a tegnap este... Akkor meg ugye, előfordulhat, hogy az arcába szökken a vér, enyhén rószaszínre festve az egyébként hófehér bőrét. És tessék... még gondolnia sem kell rá, már rózsaszín az arca. Persze ő csak meleget érzi, ahogy a vér az arcába szalad.*
- Boldognak látszom?
~ Na jó ez hülye kérdés volt... Hazudj valamit! ~
- Hát végül is az vagyok. Tudod megnyertük a kupát, minden vizsgám kitűnő lett, és a tegnapi bál is egész jól sikerült.... Te voltál a bálon?
*Na lám, még hazudni sem tud igazán... elvégre csak elhallgatott egy aprócska tényezőt, de ugyan kit érdekelne, hogy ő szerelmes? Ugye, hogy senkit? Akkor meg mért beszéljen róla? Bár az arca egész biztos elárulta.
Viszont ő most Edward-ra figyel, hogy ott volt-e a bálon. Ha ott volt, akkor ő biztos látta Kumiko-t elvégre kétszer is fel kellett mennie arra a nyomorult pódiumra. Egyszer, hogy átvegye azt a vacak "év prefektusa" díjat - amire egyébként nagyon büszke - aztán, hogy átadják a díjat az igazgatónak.
Amíg a válaszra vár, ő is felpillant a csillagokra, majd vissza Edwardra. Fura de az jut eszébe, hogy talán nem kéne más fiúkkal a holdfényben egy tó partján ücsörögnie, még is úgy dönt marad. Elvégre csak beszélgetnek... Abban meg nincs semmi rossz.*
- Igen azok.
*Válaszolja kicsit révedező hanggal. A csillagokról megint a tegnap este jut eszébe, ezért egy kicsit meg is rázza a fejét, hogy ne gondoljon már folyton-folyvást Killianre.
Az, hogy Edward meleg lenne, meg sem fordul a fejében... nem is igazán gondolkodik ilyesmin. Meg ha az lenne őt az sem zavarná.
Kumiko is Edwardra pillant, majd újra megszólal.*
- Szerinted igaz az, hogy a csillagokban meg van írva a sorsunk?
*Talán hülye kérdés, de egy szerelmes lánytól, senki se várja, hogy normálisan gondolkozzon...*

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 23 2009, 01:34

* Öröm hallani, legalábbis nem hallani, hogy megkérdezik Cassandra öccse-e. Na, igen kissé unalmas, hogy senkinek se esik le az, hogy a kis öcsikéje. De látszólagosan vagy leesett Kumikonak vagy nem, de az a lényeg, hogy nem kérdezett rá, ez valahol megnyugtatja a fiú lelkét. Már úgy is unta, hogy koptatják nővére nevét, mikor meghallják Edwardét. De most valahogy ez jól esik neki, hogy most nem történt meg. Akkor biztos, hogy robbant volna, mint a bomba és Kumiko gyorsan a vízben találta volna magát, hiába Edward stílusa már csak ilyen, ha valami nem úgy történik, amit ő szeretne akkor robban és akkor viszont kő kövön nem marad. Az eléggé különös válaszra, miszerint csak levegőzni jött ki, hát magában vállat ránt. Ha nem akarja elmondani a valódi okát annak, amiért kijött, hát ne tegye. Igazából Edward is levegőzni jött ki, csak azzal az egy különbséggel, hogy ő társaságra vágyott. Bár nem tudhatja, hogy Kumiko nem vágyott-e társaságra mielőtt vele találkozott volna. De látja, hogy valami nem stimmel a lány mondókájával, de nem feszegeti, ha nem akarja akkor nem mondja el. Bár ezt Edward inkább külön sértésnek veszi, ha valaki nem mondja el az igazi okot, hogy mit, miért és hogyan, de ha valakinek nem fekszik, akkor nem tehet róla. Mindenesetre nem túlzottan érdekli, ha nem az igazságot kapja már az évek során megtanulta, hogy mindenki hazudik neki vagy éppenséggel mást mondanak neki, mint az igazság. Nem is érti, hogy ezen mért lepődik meg saját maga, de enne is lehet egy külön oka.
Végül is a lány boldogságának valódi okát nem tudja meg soha, legalábbis valószínűleg nem ma este. Hát igen, most miért osztaná meg bárki vele, hogy miért is boldog, akit épp most ismert meg. Jellemző, ez soha sem sikerül. Mindenesetre a bálos kérdésre bólint egyet és akkor most már leesik neki a tantusz, hogy miért volt olyan ismerős a lány, hiszen ő volt az, aki kiment a pódiumra, mert megnyert egy díjat, meg átadott is egyet az igazgató úrnak. De mivel nem nagyon figyelt az ünnepségre, így nem tudja, hogy milyen díjat kapott, így inkább nem kérdezi meg, mert a végén személyes sértésnek venné a lány, hogy pont rá nem figyelt Edward. Nos, ha ezen is túl esett, mármint a saját kis gondolat menetén, akkor pár perces szünet után reagál is a kérdésre. *
- Igen, voltam és jó volt egy ideig....
* Hallgatja el a többi részt, de úgy gondolja, ha már itt vannak és beszélgetnek akkor miért ne osztaná meg Kumikoval, hogy mi is történt. Most inkább vetíteni fog, mert nem akarja, hogy valami olyasmi jöjjön le a dologból, hogy féltékeny vagy valami ilyesmi, így nem a teljes igazságot mondja el a lánynak. *
- Egy ideig volt csak jó mivel, mikor megakartam találni a bál végére Cassandrát nem volt sehol. Egyszerűen felszívódott és ez igen csak rontott a tegnap esti hangulaton.
* Hát igen, kissé sértés számára, hogy nővére csak úgy lelép a buliról. Ki tudja hova és kivel ment, de inkább nem gondol bele. Bár lehet, hogy ha megtenni, akkor arc színe valahol a vörösnél akadna meg a dühtől. Ha már az arc színeknél tartunk, akkor Kumikonál is fel lehet egyet fedezni, méghozzá a rózsaszín árnyalatot. Igaz kicsit későn fedezi fel, mert eddig nem igazán nézte meg a lányt és mikor felé fordult akkor döbbent rá, hogy igen is vagy zavarban van vagy szerelmes. Mondjuk egyikkel sincs semmi baj, de azért mégis csak ott van a tény, hogy lehet szerelmes-e. De ezt inkább nem kérdezi meg, mert lehet, hogy tolakodásnak venné le, ami nem igaz, mint bármi más. Hiába nehéz fiúnak lenni, nem tudni, hogy mit kérdezhet és mit ne, hogy ne jöjjön le úgy, hogy nyomulni akar. Pedig Edward szótárában a nyomulás szó nem szerepel. Inkább csak valami barátkozási kezdeményezést kezd el vagy mi fenét.
Viszont egy egészen különleges kérdést kap vagy inkább idétlent? Nos Edward hihetné azt, hogy egy lánnyal beszélget és ilyenekre kerül a téma, bár ő hozta fel és még is csak beszélgetnek, így mikor meghallja a kérdést felnéz az égre és a csillagokat kezdi el nézni, majd tekintetét újra a lányra szegezi és válaszol neki. *
- Nem tudom, de szerintem lehet benne valami. Mondjuk az milyen már, hogy egy csillagban van az egész életed? Kicsit furán hangzana és látszana, de ha valaki ebben hisz, akkor talán lehetséges.
* Megpróbált valami jót kihozni a mondatából, de már így magában is elég bugyután hangzott, de így, hogy ki is mondta, már biztos, hogy elásta magát a lánynál, bár ki tudja. Azért ha fiúkkal beszélgetne most tuti, hogy kiröhögnék, de valószínűleg ilyet nem is kérdeznek tőle. Kicsit nehéz megszokni azt a helyzetet, hogy most igen is egy lánnyal beszélget és pont a csillagokról. Mivel már tényleg nincs mit felhoznia, így megpróbál valahogy a tegnap estére visszautalni vagy inkább egyből rákérdez. *
- És hogy érezted magad tegnap a bálon?
* Hát ez a stílus teljesen Edward ellenes, valahogy nem tudja saját magát elképzelni ilyen kedvesen, de muszáj lesz megpróbálnia. Lehet, hogy illik a fiúhoz, de nem érzi magában azt a kis szikrát, amitől igazán férfinak érzi magát. Ez a stílus inkább a nyápicoknak való, akik beakarnak valakinél vágódni. Edward a régi énjét akarja, a bunkót, akit mindig szekálnak. Akkor legalább megtudja magát védeni és megtudja mutatni a világnak ki is ő valójában. De az csak egy álarc, hogy azt higgyék róla, hogy ő felsőbb rendű, de ezt inkább azért csinálja, hogy a középpontban érezze magát. Most épp inkább azt szeretné elérni ezzel a stílussal, hogy ne körülötte forogjon a világ, de ez látszólag be is jön, csak egyáltalán nem mutatja a valódi Edwardot. *

Tárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő Vas. Aug. 23 2009, 02:21

*Tény ami tény, Kumiko nem szokott idegenekkel - vagyis olyanokkal, akiket pár perce ismer - az érzéseiről beszélgetni. Valójában senkivel sem szokott az érzéseiről beszélgetni. Azok számára magán jellegű dolgok, akiket szeret, azok általában érzik ezt, a törődésből, amit feléjük tanúsít. A többiekkel általában közönbös, vagy kedves, de azért szerinte érezhető a különbség... Tehát ne várja senki, hogy akár csak azt megemlítse, hogy találkozni akart valakivel, vagy esetleg, hogy szerelmes... Igazából jó lett volna egy kis magány, de egyenlőre nem bánta meg, hogy Edwarddal kezdett beszélgetni. Az mondjuk megint csak jó pont a fiúnál, hogy nem kérdez bele a dolgokba, amikor látható, érezhető, hogy nem akarja bővebben kifejteni.
Kumikot egyébként nem zavarná, ha nem emlékeznének rá... Elvégre ki jegyezne meg, egy olyan mutáns - fehérbőrű, de ferdeszemű, csúnya - lányt, mint ő? Hát biztosan nem sokan. Igaz, ha tényleg ennyire borzasztó lenne a dolog, akkor nem lenne barátja sem, már majdnem 24 órája... Bár ki tudja... Lehet téved, de a lényeg, hogy egyáltalán nem olyan beképzelt, hogy megharagudjon valakire, amiért az nem ismeri fel, miután látta egy pódiumon állni. Akkor már sokkal inkább, ha beszélgetnek fél órát, és azután nem ismerik meg, de ilyen meg még nem fordult vele elő.
Neki személy szerint jó volt a bál, igaz pont a rosszkor hívták, de végül csak túl lettek a vallomásokon és csak ez számít. Azt viszont rossz hallani, hogy amikor neki, olyan gyönyörű estéje volt másnak esetleg rosszul telt a napja. Edward felé tekint kérdőn felhúzva a szemöldökét, és úgy várja a folytatást, hogy miért lett a jól induló bálból, kevésbé jó...
És ekkor koppan valami, de csak Kumiko fejében, ezt Edward nem láthatja.*
~ Cassandra... Cassandra Margeret King... Edward King~
*Ismétli el magában a neveket, és csak egy pillanatra látszik a meglepettség a szemében. A rokoni szálak miben létére több ötlet is felvetődik benne, s bár kíváncsi, nem kérdez rá, mert az édesanyja - habár most nincs itt - megmondta neki, már régen, hogy nem illik. Akkor pedig nem kérdez.... Neki nem tűnt fel, hogy eltűnt a tanárnő, bár lehet ők sokkal előbb eltűntek Killiannel. Elvégre mintha a díj átadáskor még ott lett volna a professzor, bár nem biztos benne, nem ezzel volt elfoglalva. Valamit azonban nem ártana felelni, de nem árt jól megfontolnia, hogy mit. Úgy kell tennie, hogy legyen belőle égés, hogyha mégsem az a fajta kötelék van a Kingek között, amit ő feltételez - bár mind közül ez a legvalószínűbb - akkor se legyen sértő, vagy bármi más zavart keltő abban, amit mond. Tehát kis gondolkozás - maximum egy perc, de inkább csak annak a fele - után megszólal.*
- Értem. Azt hiszem engem is zavarna, ha valaki a családomból csak úgy eltűnne egy ilyen alkalmon... Vagy legalább szóljanak...
*Ebben a válaszban véleménye szerint semmi kivetni való nincsen, ha csak az nem, hogy azt sejteti, hogy rossz véleménnyel lenne a professzorról. Pedig semmi baja nincs a gynt tanárral, szimplán csak ez az egy megynyilvánulása nem tetszik... Nah meg az, amikor magukra hagyta őket a mocsárban... De az már a múlt.
A csillagokat figyeli, miközben Edward válaszol, és a válasz bár elég vicces, nem kezd el nevetni, inkább úgy dönt a saját véleményét mondja el, ezzel bírva rá a fiút, hogy az igazat mondja, és ne olyasmit, amit szerinte hallani akarnak. Ugyanis abból a zagyvaságból, amit Kumiko hall, neki úgy tűnik, Edward valami ilyesmit szeretne kihozni a dologból.
Mielőtt azonban válaszolna, magára veszi a kardigánját, és kissé hátradől, a könyökeire támaszkodik, és Edwardra nézve válaszol.*
- Én shintoista vagyok, szóval egyáltalán nem hiszek az ilyesmiben... De akkor ezek szerint te sem. Megnyugtató.
*Ez a válasz sokkal inkább hajaz az igazi önmagára, és most ő is sokkal joban érzi magát. Hogy miért megnyugtató, hogy a mellette ülő sem hisz a csillagokban? Egyszerű: bizonyítja hogy nem hülye. Legalábbis Kumikonak ez egy fajta bizonyíték. Nem mintha eddigi beszélgetésük alapján annak tűnt volna a fiú, de másokról is volt, hogy később derült ki, hogy nem éppen százasok, és az ilyesmit jobb elkerülni...*
~ Bál? ~
*Már megint visszaterelik a figyelmét, de mostmár ő is próbál kicsit terelni. Legalábbis a saját gondolatait, mert nem lehet, hogy minden alkalommal elpriuljon - az ő esetében ugye ez rószaszínt jelent - amikor szóba hozzák a bált.*
- Én igazából csak az évzáró részén voltam ott... a bál az kimaradt az életemből. De nem baj.
*És megint igazat mondott. Csak megint elhalgatott egy apró részletet, de végül úgy dönt, hogy végülis talán nem gond, ha elmond még egy mondatot, meg amúgy is bármennyire is magánügy, egy része szeretné világgákürtölni, hogy szerelmes.*
- Killiannel eljöttünk a bálról, tudod egyikünk sem szereti a tömeget...
*Egészen könnyű volt ezt kimondani, igaz kicsit rószaszín lett megint az arca, de talán akkor nem kérdeznek többet. Ha meg mégis, akkor majd kedvesen visszautasítja a magánéletére hivatkozva. Elvégre azzal csak nem sérti meg a másikat. Ha igen akkor így járt. De ezt igen valószínűtlennek tartja.*
- Egyébként mióta vagy itt a suliban?
*Sablonos kérdés, de hát ha az ember ismerkedik, akkor ilyenekre is szükség van... Meg aztán ez a téma kevésbé zavarbaejtő...*